36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 20. 20:06 | Link

A srác, aki tud számolni
Ruha || Mjuzik || Vizsgák után


Már alig pár nap van hátra az Eridon mega-partijáig és úristen, valami szerelést kell szermányolnom azaz szerezni. Talán meg kellene látogatni egy-két boltot a faluban, esetleg apa... ja nem. Apa nem tudom hol van, se Timi. Akkor marad a falu.
Útközben eszembe jutott, hogy Lazriellhez is el kéne ugrani, mert biztos neki is kell egy-két hülyeség MJ művészellátójából, és ha már Levita, akkor MJ-t is megnézem, hogy bent van-e vagy mehetek Lazzal egyenesen a boltba majd. Útközben a legutóbbi bűbájtan órán felidézett Piroinitio bűbáj a semmiből eszembe jutott és szégyen, nem szégyen én marhára nem emlékeztem a pálca mozdulatra. Na jó, ez nagyon ciki, de egyébként a franc bír ennyi kalimpálást megjegyezni azzal a bottal. Örüljenek, hogy a vizsgákra tisztességesen felkészülök! Igaz, nem túl kimagaslóak az eredményeim és nem is mind saját kútfőből, de mindig átmegyek a vizsgákon. Remélem, idén is sikerülnek majd.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért útközben elő is kaptam a pálcám. A zsebemben pedig volt egy gyűrött pergamendarab, amiről puskáztam a legutóbbi vizsgámon. Kutyagolás közben nem tudtam célozni meg úgy am úgysem csinálni mást, ezért inkább hagytam addig a dolgot, amíg el nem értem a szfinxekhez. Tökre hülyeség, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni, mert én biztos, hogy nem. Vagy csak béna vagyok.
Amint megérkeztem, ismét előhúztam a pálcám és a pergament -amit természetesen a kezemben tartottam-, koncentrálva igyekeztem eltalálni a papírdarabot. Lendült a pálcám, kimondtam -szerintem helyesen- a bűbájt és puff, nem történt semmi. Na próbáljuk meg még egyszer. Ismét semmi. Harmadjára máshogy lóbáltam a pálcámat és lám, egy nem túl nagy, de egy apróbb parázsszerű tüzecske kilőtt a botból és... mondjuk úgy, nem a kezemben lévő pergament találta el. Olyan értetlen fejjel néztem fel a feltételezett helyre, ahová érkezett, mint borjú az új kapura. Egy füstölő könyvet láttam egy fiú kezei közt. SZENTSÉGES CORGI! Már megint mit csináltam?!
- Hoppácska - jegyeztem meg a nevetést visszafogva, hiszen ekkor realizáltam, hogy egy levitás könyvét sikerült tönkretennem, ez annyira vicces volt, hogy már majdnem felröhögtem kínomban, de próbáltam visszafogni magam és hátrálni, ha netán utánam jönne. Már nem is kerestem Lazriellt, lehet jobb lenne inkább innen elhúzni a csíkot.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. március 22. 15:41 | Link

A lány, aki nem tud célozni Kiss

Azon meggyőződése, miszerint minimum a bolondokházába került, egyre inkább csak megerősödött az elmúlt napokban. Az ember azt hinné, hogy egy idő után majd adaptálódik a környezethez, ekkor pedig már nem fognak meglepetést jelenteni a fiatalkorú kismamák, a magatartásproblémákkal küszködő félárvák vagy az elkényeztetett gazdag gyerekek. Elvégre hé, ez a Bagolykő! Éppen ezért talán már annak is a legegyszerűbb délutáni rutinhoz kellene tartoznia, hogy az ember könyvét egy jól(?) irányzott bűbájjal felgyújtják a kezében, miközben ártatlanul csak a klubhelyiségébe szeretne bejutni. Tartozik is, Milán pedig megrökönyödéssel szemléli a közelgő katasztrófát, hiszen a bármiféle odafigyelés nélkül hadonászó Eridonos már messziről is relatíve látványos jelenség, nem hogy közelről.
Mondhatnánk, hogy felkészületlenül éri a dolog, de minden bizonnyal csak azért van még haj a fején, mert egy nyugodt, ám gyors mozdulattal az arca elé kapja a könyvet amikor a lánynak - csodák csodájára - sikerül a bűbája, és mint a Jóisten haragja készül lesújtani Milán pofijára.
- Finite Incantatem! - ejti ki a varázsigét finoman, miközben a könyvet a kezéből a folyosó hideg kövére ejti, ezzel elkerülve, hogy lepörkölődjenek az ujjai. Miután a könyvet marcangoló lángok eloszlanak, felveszi az időközben fekete színt öltött Bájitaltan kötetet, majd még halkan elmormol egy Reparo-t, minek következtében újra régi pompájában tündököl.
Csak ezután veszi a fáradságot, hogy végre szemügyre vegye a vele szemben álló leányzót is, az egzotikus hajszínt látva pedig egy pillanatra még az elítélő arckifejezése is csodálkozásba csap át. De csak egy pillanatra, utána visszaül az arcára, miközben  szóra nyitja a száját.
- Ha szabad érdeklődnöm... Te normális vagy?! - kérdezi szemrehányóan, miközben a válláról leporol egy-két égett papírdarabkát.
- Meg is ölhettél volna - teszi még hozzá, habár a hangja mostanra már nyugodt, nem kifejezetten érzelmes, inkább csak informáló jellegű. Elvégre jobb ha a lány is tudja, mennyire iszonyatosan felelőtlenül viselkedett. Nem azt tanítják meg az első napon amikor az ember pálcát fog a kezében, hogy nem hadonászunk vele össze-vissza, odafigyelés nélkül? Ez nem atomfizika, még egy Eridonosnak is meg kell értenie.
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 22. 17:59 | Link

A srác, aki haragszik Embarrassed
Ruha || Mjuzik || Vizsgák után

Mint egy lassított felvétel, ahogy a szemeimmel követtem a parázs röppályáját, az ajkaim is eltátottam egymástól, hiszen ezt nem igazán így terveztem. Amint a sistergő könyvet megpillantottam, illetve alig pár másodperccel később az orromhoz is elért az égett szag, összeszorítottam az ajkaim hirtelen, hogy ne röhögjem arcon a levitást. Jó ég, nem fogom kibírni, mindjárt kijön!
Ő természetesen kiakadt, de hamar rendbe hozta a dolgokat, amiket eltoltam, szóval tényleg nem volt már ott semmi keresnivalóm. Majd maximum küldök egy baglyot Lazrinak, hogy találkozzunk MJ boltjánál és talán holnap visszanézek ide, ha nem esz meg ez a morcos levitás addig.
- Igen! - heves bólogatásba kezdtem, majd a kezeim segítségével fogtam meg a fejem, hogy ne rázzam le a nyakamról- A szobatársaim mind ezt állítják! – érveltem azért még, hogy meggyőzzem, bár az arcán ennek jelét nem igazán láttam. De lehet én nem voltam túl jó emberismerő, sőt... ebben szinte biztos vagyok, mindegy is.
- De nem öltelek meg! Nézzük mindennek a pozitív oldalát, látod, minden derűsebb! Tudod, mindig azt mondom, hogy minden vihart szivárvány követ, neked is így kellene gondolkodnod! - amíg magyaráztam, elég erősen mutogattam, nem mintha felfogás képtelennek néztem volna, de nekem a magyarázás sokkal egyszerűbb volt, ha közben kalimpálhattam a mancsaimmal, ide-oda.
- Szóval ne legyél morci, senki nem halt meg és légy hálás, hogy helyrehozható volt a kár. Ha ez kárpótol, meghívlak valamire Czukorvarázsban! - ajánlottam fel neki a lehetőséget, az édességet mindenki szereti, hátha nála is beválik. Nincs olyan, savanyú ember, aki ne enne meg legalább egyfajta édes valamit, nekem a csokibéka a kedvencem meg a mindenízű drazsé, úúúúúú!
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. március 24. 12:10 | Link

A lány, aki még jóvá teheti

És nevet. Legszívesebben Milán is elnevetné magát, annyira abszurd az egész helyzet. És egyre csak abszurdabb lesz, amikor megpillantja a lány prefektusi jelvényét. Komoly, hogy így néz ki ebben az iskolában egy felelős pozíciót viselő személy? Tényleg meg kell innen menekülnie valahogy, mielőtt még késő lesz. A lány persze normálisnak tartja magát, minő meglepetés. Önkéntelen grimaszt vesz fel az arca, miközben a lány a helyzet pozitív vonatkozásait kezdi el taglalni - mintha ugyan lennének neki. Bár most, hogy így belegondol... Tekintete újra a lány jelvényére téved, miközben az Eridonos éppen azt fejtegeti, hogy miként tervezi őt kiengesztelni egy süteménnyel, ami ugyan egész megfontolandó ajánlat lehetne, mivel imádja a hasát, de neki most ennél jobb alternatívája akadt.
- Sajnálom, nem vagyok "Az élet szivárványpónik sokasága" - elméletek híve. Navine vagy Eridon? - érdeklődik kissé csípősen, elvégre hogy nem Levitás vagy Rellonos a leányzó, az már most tuti. Levitás már csak azért sem lehet, mert akkor már látta volna korábban. Rellonos pedig... Hát, elég csak ránézni.
- Nem vagyok éhes... - ez persze nagyobb hazugság nem is lehetne, retorikailag azonban szükség van rá a mondandójában, így aztán mégiscsak elsüti. Vagyis hát, pont hogy nem süti és nem is cukorka... Nade félre a rossz viccekkel! Kissé ráncolja a szemöldökeit, láthatóan éppen ezer és egy fogaskerék zakatol a fejében, miközben azon gondolkodik, előálljon-e a farbával a lánynak, vagy inkább hagyja a fenébe az egészet. Majdnem arra jut, hogy ez túl kockázatos... De aztán rájön, hogy azzal sem veszíthet sokat, hogyha kirúgják. Hogy fog Nóri hisztizni, mikor kiderül, hogy Milánt már azelőtt kitették innen, mielőtt ő megérkezett volna! Persze valójában esze ágában sincs kirúgatni magát, de csak kedves testvére felháborodott arckifejezéséért simán megtenné.
- ... viszont ha tényleg jóvá szeretnéd tenni, lenne itt valami más. -
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 24. 19:02 | Link

A srác, aki feltételeket szab
Ruha || Mjuzik || Vizsgák után


Sosem voltam a nyugodtgyerekmintaképe, még akkor sem, amikor már tizenévesen be kellene nőnie a fejem lágyának. Természetesen megragadtam a hat-hét esetleg nyolc éves gyerekek energiaszintjénél és komiszságánál. Jó, beismerem, néha azért helyén van az eszem és koromhoz illően gondolkodok, de ne feledd, ott az a szó: NÉHA. Nem figyeltem, hogy a levitás a mellkasomon lévő, büszkén csillogó prefi-bubu jelvényemet sasolta, hiszen én nagyon el voltam foglalva azzal, hogy magyarázzam el neki, miért is kell optimistán gondolkodnia. Jól látta a fiú, valóban az voltam, bár nem azért, mert én voltam a legmegfelelőbb ember, hogy betöltse ezt a tisztséget, csupán ez egy meghatározatlan ideig tartó büntetés. Anno, körülbelül egy éve, amikor Viktorka házvezető volt, túl sok fejfájást okoztam neki és a prefektusoknak, ezért jobbnak látta az egyik akkor lemondó prefi helyére betenni engem. Fúúú, annyit ellenkeztem meg hisztiztem akkoriban, mert még nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy mivel is jár ez a hatalom. Be kell, hogy valljam: élveztem és még most is élvezem a prefektusosdit. Szegény Sebby, sajnálom, hogy ilyen utódja lett, mint én. No nem baj, legalább én leszek a legviccesebb prefi-bubu a suliban. Haha!
- Pedig, ha szivárványpóni lennél, tuti egyszarvú lennél. Rád nézek és ez a pónifajta jut eszembe, én pegazu… - amikor elhallgatott gyorsan megjegyeztem az iméntit, de nem tudtam befejezni, hisz azonnal faggatni kezdett.
- Mi van? Eridon, olyan eridonos vagyok, mint a huzat! Tavaly például én voltam a ház legeridonosabbja! - kértem ki magamnak sértődötten.
- Te tuti levitás vagy... a könyvből kiindulva! - mint egy dacos gyerek és a hangulat változásai, komolyan mondom, néha nem tudom mi ütött belém, hiszen a lebiggyesztett ajkak hamarosan felfelé görbültek az arcomon.
- Pedig látom a szemeden, hogy kívánod az édességet – itt már vigyorogva incselkedtem vele, hátha felröhög ő is. Nem értettem minek ekkora felhajtás egy poros könyv miatt. Én jó fej voltam és még sütizni is elhívtam volna. De ha nem, hát nem! Több torta marad nekem.
 - Ninncs olyan ember a földön, aki ne kívánná! Nem létezik! - érveltem, de az arcát elnézve inkább befogtam és elhallgattam, közben a pálcámat gondosan belefűztem a szoknyám derekába.
- Micsoda? - hatalmas szemekkel pislogtam rá s úgy figyeltem. Természetesen egy csomó feltételezés megfordult a fejemben, mint cicákat simogatni, rellonosokkal való kitolás, esetleg be kell jutatnom az eridonba mások tudta nélkül. Ha az utóbbi lesz, akkor még azt is megengedem, hogy megsimogassa a kutyámat és talán figyelmeztetem, hogy Lala rókája dilis.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. március 26. 21:36 | Link

A lány, akinek most meglágyítjuk a szívét Rolleyes Pirul

Fanni szerencséje az, hogy Milán többnyire már nem nagyon figyel a mondandójára, mikor a pónikat, egyszarvúkat és pegazusokat kezdi fejtegetni. Ha az agya nem éppen a saját kis elképzelésein és tervén mélázna éppen, akkor valószínűleg elég csúnya megrökönyödést váltana ki belőle a lány mondandója. Így azonban szerencsére csak nagyon felszínesen jut el az agyáig az Eridonos okfejtése, ez pedig mindkettőjük számára üdvös.
A lány szavainak hitelességében egy pillanatig sem kételkedik, elvégre a heves bizonygatás, amellyel a prefektus igyekszik tudtára adni, hogy mennnnyire nagyon Eridonos, valóban tökéletesen Eridonos jellemre vall. Ezen mosolyog is magában egy jót, ám arca felett hamar átveszi az uralmat egy afféle szkeptikus "Ez most komoly?" pillantás.
- Mert az egyáltalán nem árult el, hogy a Levita klubhelyiségbe igyekszem, right? - a lány láthatóan nem igazán analizálta túl a helyzetet, az már igaz. Ettől függetlenül persze a következtetése helyes, még ha nem is az evidensebbik tényezőből szűrte le azt.
Éppen csak elkapja a lány mondatát, mert már éppen tervezgetné a maga kis ördögi elmeszüleményét tovább, amikor is kissé zavartan kapja fel a tekintetét, mint akit éppen most kaptak rajta valamin.
- Hát persze, de ez nálam az alapbeállítás. Olyan, mintha azt mondanád, kék az ég - mondja, közben pedig egy csintalan, féloldalas mosoly kúszik az arcára.
A lány elkerekedett szemei kissé már-már ijesztő hatást keltenek a fiú számára. Nincsen hozzászokva, hogy ennyire kiüljenek beszélgetőpartnere arcára az érzelmek, és nem is nagyon tud mit kezdeni velük.
- Be kell jutnom a bájitaltan szobába valamelyik este, anélkül, hogy elkapnának. De ha eleve azzal megyek, akinek el kellene kapnia, a probléma meg is oldotta önmagát... - néz a lányra, remélve, hogy nem kell tovább magyaráznia. Elég egyértelmű, hogy mit szeretne.
- Ha eljössz velem, én hívlak meg arra a sütire. - Ennyit simán megér neki, akár többet is, de erről már a lánynak nem kell tudnia.
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. március 27. 22:06 | Link

A srác, akinek tetszik az ötlete Pirul
Ruha || Mjuzik || Vizsgák után


Egyszerűen csak hagytam elsiklani a fülem mellett a megjegyzését arra, hogy miképpen is logikáztam ki azt, hogy ő tulajdonképpen melyik házba tartozik. Hát na, hagyjál, nekem ilyen a logikám!
Láttam, én láttam az arcán, hogy bizony átfutott az agyán, hogy talán nem is olyan hülyeség az a süti! De adta az ártatlant és metaforákban beszélt, amiknek biztos volt értelmük -hiszen levitás volt-, csak én nem értettem. Furcsán is néztem rá, amint a kék eget hozta fel példának, végül megvontam a vállam. Biztos igaza volt abban, amit mondott és inkább nem kötekedtem, mert akárhányszor vitatkoztam Lazriellel, ő nyert. Nem is értem miért, pedig annyira jó érveim voltak, de... földbe döngölt verbálisan, lol. A mosolyra csak egy ügyefogyott vigyor kúszott az arcomra, nem az ijesztőbbik fajta, inkább az a: "Vigyorgokhogynetűnjekannyirahülyének" típus.
Ahogy a tárgyra tért, én elővettem a kíváncsi tekintetemet, s nagyokat pislogva néztem fel rá, vártam, hogy kifejtse, mire is gondolt igazából. Ekkor fogtam fel, hogy amúgy ő tök magas és én sem voltam egy Törpilla, de ő is határozottan magas volt, mint Kolos. Ezért szerettem fiúkkal lógni, végre picinek és törékenynek érezhetem mellettük magamat.
- Áááááhhhhh - magam előtt összefontam a kezem, s az előzőhöz képest egy sokkal magabiztosabb mosoly terült széjjel az arcomon - Hát hallod, a lehető legjobb prefektussal akadtál össze! - halk kuncogás is érezhető a hangomon - Nem lesz nehéz, meg tudjuk oldani, viszont én csak holnap este leszek beosztva járőrözni, ha addig kibírod... - megrebegtettem a pilláimat, tudtam, hogy nincs más választása és nekem is lesz egy muris járőrözésem. Te jó ég, olyanok leszünk, mint Robin Hood és Watson! Ja nem, az más történet. Na mindegy! Ahh, már alig vártam, tök izgi lesz. Igaz a következményekbe bele sem gondoltam, de kit érdekel? Engem már úgy sem vehetnek elő, hiszen ez a rang is egy büntetés volt számomra, akkor meg? A kékség meg… hát ő találta ki az egészet, de ha nagyon úgy van, segítek neki, mert hozott egy kis színt az unalmas, monoton feladatvégzésbe.
- És a legjobb a dologba, sütizni is elviszel! Tudtam, hogy felkeltettem vele a fantáziádat! - már szinte kacarásztam, tőlem zengett a folyosó, még jó, hogy alig jártak arra. Igaza volt Radúznak, olyan voltam, mint egy rózsaszín gumilabda, ami hangosan pattog.
- Amúúúúúúúggy, Fanni vagyok! - odatartottam a bal kezem egy pacsira, mert a kézfogás túúúúúúl formálisnak tűnt és az annyira felnőttes, fúj - Csak gondoltam bemutatkozok, mert nem akartam kőbunkó lenni!- kacsintottam egyet, mert az animékbe ez tök menőn néz ki, bár nem tudom, a való éltben ez a cuki kacsintás mennyire volt cuki. Maximum hülyének néz vagy azt hiszi, belement valami a szemembe.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 2. 21:57 | Link

A lány, akivel talán mégsem leszünk annyira rosszban Rolleyes

Ha Milánnak kicsit több érzéke volna a nőkhöz (vagy az érzelmekkel rendelkező emberekhez úgy összességében), talán megértené, hogy Fanni zavarában vigyorog annyit. Mivel azonban ez nincsen így, sokkal prózaibb indokot csatol a gesztushoz, ez viszont nem igazán feltételez túl sok jót a lányról, így inkább nem is nagyon emlegetném. Honnan is tudhatná szegény, hogy pontosan azért tűnik hülyének, mert annyit vigyorog, nem pedig fordítva, ahogy azt ő reméli... De a legjobbakkal is megesik, Milánnak pedig pár perc múlva ez már nem is számít annyira. Sokkal fontosabb közös küldetésük van nekik annál.
Ugyan sok a körítés a lényeg mellé, így Milán a mondandó nagy részét nem igazán emészti meg - vagy figyel rá egyáltalán - a lényeg azonban átjön, mint mindig.
- Remek! - vágja rá, miközben egy elégedett vigyor jelenik meg az arcán. Talán az első igazi, őszinte teliszájas vigyorgása, mióta ebben az iskolának nevezett pokolban van. Hihetetlen, de ezt is megértük!
Persze a lány továbbra sem igazán a fontos részeket ragadja meg, és esze ágában sincs megkérdezni vagy ne adj' Isten megkérdőjelezni a fiú szándékait. Helyette inkább a leglényegtelenebb szempontra koncentrál - a sütire. Milánt pedig őszintén lenyűgözi, hogy ennyire kevéssé racionális lények is túlélik ezen a bolygón valahogy.
- Milán - viszonozza a bemutatkozást, és nyújtaná is a kezét a lánynak naiv módon, nade minek! Gumibogyószörp-kisasszonyéknál a sima kézfogás nem dívik, de nem ám! Nyilván szegény lány imidzse pillanatok alatt törne millió darabra és hullana a porba, hogyha csak egyszer is az elvártnak megfelelően viselkedne. Milán gyanakodva méregeti a pacsira tartott kezet, mintha minimum attól tartana, hogy egy láthatatlanná tevő bűbájjal ellátott kézigránátot tartogat neki a lány, ők pedig mindketten levegőbe fognak repülni, amint megérinti a lány tenyerét. Végül is ha azt vesszük, mennyire utál idegenekkel fizikai kontaktust kialakítani, talán nem is tévedünk olyan nagyot. Ha a drámai megfogalmazás mellett döntünk, elmondható, hogy Milán egy része némán sikítva elhalálozik, miközben lenyom egy pacsit a lánynak. Valójában azonban csak abban reménykedik szüntelenül, hogy Fanni végre lenyugszik egy kicsit, lassan ugyanis őszintén kezdi elérni a határt, amikor Milán kénytelen lesz menekülőre fogni.
- Ugyan, ezt a kört már lefutottuk akkor, mikor felgyújtottad a könyvem - jegyzi meg epésen, habár egyáltalán nem bántó szándékkal.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet