36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2021. június 28. 11:50 | Link

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Bár kötve hiszem, hogy bárkit is meglepetésként érne, de nagyon is utána olvastam az iskolának. Nemcsak a jelenébe, de a múltjába is belevetettem magam. Rengeteg érdekes információt találtam az épületről magáról is, vagy éppen a szerencsétlennek mondható balesetekről, mint amikor a házam tornya leomlott. A cikket nem olvastam el, de sokáig fő hír volt a legtöbb mágus újságban, így mindenki kellően képbe kerülhetett. Sokáig ment rajta a csámcsogás, megkérdőjelezték az épület alapvető biztonságát, de az oktatás színvonalára soha nem érkezett panasz. És elértünk a lényeghez: nemzetközi az iskola. Ez annyit jelent, hogy a világ minden részéről jöhetnek - és jönnek is - ide diákok tanulni, és amikor először találkoztam a Házvezetőmmel, felhívta erre a figyelmemet, ne ijedjek meg, teljesen természetes, ha valaki idegen nyelven szólal meg fennhangon a folyosón. Nincs ezzel baj, még tetszene is a dolog, mert minél több nemzet, annál több lehetőség az ismerkedésre, különböző országok hagyományainak megismerésére. Csak arról nem esett szó, hogy lehetnek olyanok is a falak között, akik inkább hasonlítanak valami elrontott mesefigurára, mintsem diákra. Mint például az előttem álló. Nem elég, hogy furcsa a kinézete, de még pofátlan is. Szusszanva dörzsölöm meg szememet ujjaimmal.
- Bocs, de ehhez aligha van közöd - utalok itt arra, hogy mégis mi történt velem. A tanárok és az iskola dolgozók tudják, a diákoknak meg nincs hozzá közük. Majd maximum akkor, ha én elmondom nekik, ami nem hiszem, hogy megtörténik. Kicsit kihajolok, hogy elnézhessek a srác mellett, amikor maga mögé mutogat. Aha, arrafelé tartok, de éppenséggel ő nem néz ki úgy, mint egy háztársam. És még csak nem is láttam a Levitán belül, pedig remek az arcmemóriám, így tehát vagy elfelejtettem - ami lehetetlen - vagy át akar dobni a palánkon. Vajon melyik?
- Úgy érzem magam, mintha valami előadásba kerültem volna, ahol tesztelnek - pillantok körbe lassan. - Értékelem, hogy nem akarod elmondani az igazat, de nem vagy levitás, szóval logikus, hogy engedély nélkül nem léphetsz be a körletbe - ennyi esze még talán a Furcsának is van, bár arcát elnézve, lehet sokat gondolok róla. - Mégis miben tudnál nekem segíteni? - nézek rá egyértelmű értetlenséggel és meglepettséggel arcomon. Segíteni nekem? Ő? Ez komolyan valami vicc!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. július 18. 11:32 | Link



Ez nem így működik, Teddy. Nem kérdezheted meg valakitől, hogy mi történt, csak úgy. Főleg, ha nem egy monokliról van csak szó, hanem mint a srácnál, a mankókról. Ezt nem illik, csakhogy sok mindent nem: nyitott szájjal beszélni, hallgatni mások beszélgetését és beleszólni, vakarni tömeg közepén a… Az illem meg olyan, hogy vagy tartja valaki, vagy nem. Most abszolút nem a parasztkodás volt a cél, hanem mert érdekli meg hát kíváncsi. Nem sok ember engedi be az életébe, pedig amúgy ártalmatlan csak hangos és kicsit fura. Vagyis úgy néz ki, a srácnak nagyon fura, ahogy nézi, de legalább nem fut el visítva, hogy itt van valami földönkívüli. Igen, sikított már első kislány, bár akkor direkt pofákat vágott.
- Hát jóóóó. Bocsi, bocsi – hát akkor nem tudja meg. Mondjuk meglepte volna, ha itt azonnal kiönti az élete dolgait, főleg ezt, az esélyt azonban megadta, hátha. Biztos nem esett le a lépcsőn és gurult végig az iskolán, bár elvileg mágiával mindent meg lehet oldani. Vagy nem? Érdekes kérdés, amit megvitatni nem biztos, hogy az előtte állóval kellene, mert még félre is lesz értve. Még ennél jobban. Megvonja a vállát és foglalkozik a maga dolgával, az apró kis csellel, vagy éppen csak kutatómunkával, ki minek nevezné. Elvileg, az a fontos: a saját dolga. Ebben mind a ketten egyetértenek.
- Hah, nem, ez nem a kandikamera – röhög fel, ahogy a srác még körbe is néz, mintha keresne valamit. Eszébe jutnak azok az egyszerű, utólag alávágott röhögéssel teli videók, ahol valami kreténséggel húzzák az ember idegeit, majd a végén röhögve veregetik meg a vállukat és a kamerára mutatnak. Mondjuk fura, hogy sosem őrjöng senki, hanem nevetnek és elfogadják. Vajon ez a srác őrjöngene?
- Jaj ugyan már, mindenki tudja, hogy átjárnak egymáshoz az emberek – forgatja meg a szemeit. Most komolyan… erre ki figyel? Jó, Bicebócán kívül? Senki. Biztos valami karót nyelt prefi vagy az akar lenni, aki komolyan veszi a házirendet. - Tényleg nem léphetek be, ez téééény – vált taktikát, lép közelebb egyet, majd szusszan egy nagyot. - Jó, akkor elmondom. Keresek valakit, aki tetszik nekem, de nem tudom se a nevét, se azt, hova jár – kicsit ferdít a dolgokon, de a bolond szerelmeseket meg szokták érteni úgy minden nyelven. - És szeretnék szétnézni odabent, itt van-e és úgy bármit. Innen kintről nem látom – néz hátra, majd vissza rá és még egy barátságos mosolyt is küld felé. Vagyis, reméli az. Elviekben ilyenkor egész aranyos.
- Bármiben! Ha kell, a hátamon felviszlek az emeletre. Mit tudom én… miben kéne neked segítség? - billenti félre a fejét. Valamit valamiért, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 23. 12:20 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Sokkal gyorsabban eljött ez a nap, mint kellett volna neki. Nem elég, hogy a tanárom belém rakta az ideget rendesen előző nap, de még Kiscsibe születésnapja is ma van, én meg ígéretet tettem neki, szóval nem kellene megszegni, így az ideg még jobban bennem van. A megoldás? Rittyentettem neki egy üzcsit, hogy változott a program, szóval legyen szíves kiöltözni, míg én hisztiztem egy sort Móricnak, majd visítva hívtam fel Rint, hogy azonnal segítsen valami normális szerelést találni, közben jött a dude is a Rellon elé, hogy elvigye Csipeszt. Az elmúlt másfél óra milyen volt? To-tá-lis ká-osz. De nem baj, tesó, megoldottam mindent is - félig -, körbecsókoltam Rint, amiért ismét megmentett, Kende kezébe nyomtam Csipperettót és rohantam is elfele, mint egy elmebeteg.
A Levita elé érve, mintha mi sem lenne természetesebb vetem hátamat a Szfinx előtti falnak. Mellkasom gyorsan mozog fel s alá, de nagyon jól palástolom, hogy nagyjából harminc másodpercen múlt, hogy ne késsek el a megbeszélt időpontról, és még így is késésben vagyunk. Amit nem fogok elmondani a levitásnak, mert megcsapkod, és éppen nincs hozzá kedvem, úgyhogy, mikor végre kilép a körletből, ellököm magam a faltól és szélesen elmosolyodom.
- Szia - lépek elé könnyedén. - Mehetünk? - túrok tincseim közé, mert még mindig nem vagyunk késésben. Nem-nem. Palástolnom kell, különben vége mindennek. Így is elég kaotikus az egész, nem kellene, hogy még Kiscsibe is belém rakja a parát, mikor lábam remegését már tudatosan kell elrejtenem. Nem pont ilyen születésnapot terveztem neki, de olyan művészlélek a csaj, talán nem nyúlok mellé a programváltozással. Tudja a franc, mi? Remek kilátások, bakkerka, főleg, hogy ennek a napnak rohadtul róla kellene szólnia, és nem rólam. Édes Merlinre, ha ma elhalálozok Kiscsibe szárnyai által, az viszonylag váratlan lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 23. 16:13 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Születésnapom van. Erről szinte senki nem tud a kastélyban, akinek véletlen mégis megemlítettem az tudja, hogy nem ünnepelem. A mindenkibe beletartozik Móric is, aki a folyosón még utánam kiabált, hogy megállítsa bennem az ütőt ugyanis kitalál valamit. A lányregényekben ilyenkor a tinédzserlány napokig másra sem tud gondolni csak arra, hogy éppen az, aki tetszik neki érte jön azért, hogy együtt megünnepeljék a születésnapját. Igen ám, de a fiú karaktere meg sem közelítheti Móricot. Tehát én említett főhősnőnknél is többet agyaltam. Móric esetében a hova, hogyan, miért kérdésekre a válasz klasszisokkal fontosabb lenne ahhoz a biztonsági játékhoz, amit én űzök. Azt sem tudtam mit viseljek, mire eldöntöttem, addigra írt, hogy öltözzek ki. Erről beszélek! Hosszú pillanatokig néztem az üzenetet és a küldő nevét és a többit nincs időm kifejteni. Egyáltalán tegyem össze a kezeimet egy letisztázott időpontért.
Utolsó simításokat végzek a hajamon, és a világos térdig érő szoknyás ruhán mielőtt még a hozzáillő lapostalpúba lépnék. Leheletnyi sminkemet befejezem a cseresznyés ajakbalzsammal, majd a táskám pántját vállamra emelve indulok el és pontosan nyolcra ki is érek a Levita elé. Nem késett, így azonnal kíváncsian kezdhetem fürkészni az arcát. Köszön. Ritka alkalom, tényleg születésnapom van.
- Szia - kapaszkodom meg a táskám pántjában. Aprót moccan a szemöldököm, mert mintha ideges lenne. Istenem, ez nem egy randi, igaz? Biztos nem. Ugyan! Na, ha valami ebben biztos lehetek. Hányszor történt már ilyen? Csak szülinapomon van… - üdv az utóbbi napjaimban. Inkább bólintva fordulok is irányba. - Menjünk. Hova is megyünk egész pontosan? - oldalasan sandítok fel rá, mert már nagyon tudni szeretném a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2021. augusztus 5. 10:22 | Link

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Egy pillanatra hasít belém a bűntudat, ahogy szinte már lehurrogom a srácot, amiért megkérdezte mi történt. Nem így kellene hozzáállnom ehhez. Lehet csak a kíváncsisága hajtja, de mi van, ha vannak olyanok, akiket tényleg érdekel? Én meg elrontom a lehetőségeimet azzal, hogy teljesen bizalmatlanul állok az emberekhez, akik felém fordulnak. Elhúzom a számat, tincseimet tűröm hátra arcomból, majd támaszkodom jobban a mankóra. Ez az egy helyben ácsorgás egyáltalán nem tesz jót. Halkat szusszanok.
 - Balesetem volt - felelem röviden, mert ennél többet esélytelen, hogy mondjak a cukorka hajúnak. Értem én, hogy befogadó az iskola, de komolyan nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire. Körbe is pillantok, hátha csak valami vicc közepébe kerültem, aminek én vagyok a tárgya, de közli, hogy nem valami kamera. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn.
- Tényleg átjárnak? - kérdezek vissza szinte azonnal, mert ez igencsak meglepő információ. Akkor ők nem olvasták el a házirendet meg ilyesmi? Mert ilyet elméletileg nem szabad. Mármint engedéllyel igen, ha nagyon szükséges, és mondjuk prefektus vagy, gondolom, logikus lenne, de nem akkor, ha hős szerelmesként keresed azt, akiről semmit nem tudsz. Legalábbis, ha az előttem álló történetét igyekszem alapul venni. Ez a helyzet egyre furcsább. Ráadásul be is vallja, hogy nem léphetne be, de komolyan úgy nézek ki, mint aki valamiféle érzelmek miatt csak úgy kiadja a jelszót, hogy akkor fáradjon be és érezze magát otthon? Nem kezdhetem rögtön így az első évemet, ami még nem is teljes. Technikailag nem is kellene itt lennem, de ha meg csak így tudnék legalább valami alap ismerettséget összeszedni a sráccal? Nem is lehet olyan rossz fej, csak fura a haja. Azért, meg még senkit nem zártak börtönbe. Merlinre mondom, hogy ez nehéz!
- Bocs, komolyan, de nem tehetem. Várd meg itt, ha gondolod, várok is veled, nem tudom, de nem mondhatom el - vonom meg vállaimat. - Főleg, hogy valószínűnek tartom, hogy megint nem mondasz igazat - forgatom meg szemeimet látványosan, de mosoly villan fel ajkaimon. Részemről hazudhat ameddig szeretne, éppenséggel ráérek. Na, nem sokáig, ha ilyen ajánlatokat kapok. Meglepődöm először, majd felnevetek.
- Személyes cipelő lennél? Elég alja munkának hangzik - szólalok meg nevetős hangon. - Figyelj, nem kell semmi, de akkor sem mondhatom el - sóhajtok egy kisebbet. Kiindulva a srácból, biztosan valami oltári nagy baromságra készül, aminek én nem szeretnék még csak közvetetten sem a részese lenni. Bár ha meg átjárnak így is a házak diákjai egymáshoz, akkor végül is mindegy lehet. Nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Az eltűnt kabala esete - 2. rész
Írta: 2021. augusztus 28. 16:54
| Link

Zente és Augustine

  Zalán ma már másodjára szenvedett a szfinx feladványával. Először még ebédszünetben kellett felrohannia a bájitaltan könyvéért, mert ha már alvással tölti Rudibá órájának jelentős részét, azért mégiscsak meg akarta tisztelni azzal, hogy elviszi magával a felszerelését. Nem látszott rajta, de az egyik kedvenc tantárgya volt. Amikor a délutáni órái véget értek, megvárta Zentét a vigadófreskó folyosójának bejáratánál, hogy együtt baktassanak vissza a körletükbe. Közösen sokkal gyorsabban rá szoktak jönni a szfinx feladványára, hiszen korábban Zalán édesapjának köszönhetően volt lehetőségük már gyakorolni.
 Az utolsó lépcsősornál Zente kicsit lemaradt, mert egy másik elsős útbaigazítást kért tőle. Addig Zalán előrement, beállt a portré elé és várta a neki szánt rejtvényt. A szfinx festett szemei felcsillantak, mély és méltóságteljes hangon szólalt meg.

Pehelykönnyű vagyok, de még a legerősebb ember sem tud sokáig megtartani.

 A fiú ujjaival táskája pántján kezdett el dobolni, úgy ismételgette halkan a mondatot. Hátrapillantott, hogy vajon megvárja-e barátját a válasz kifundálásával, vagy oldja meg egyedül. Homlokát ráncolta, amikor Zente helyett valaki más fordult be a folyosón. Nem tűnt ismerősnek, de egyértelműen felé tartott. Zalán odébb lépett, hogy miközben ő a találós kérdésen agyalt, a másik is meghallgathassa azt a portré által.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 28. 16:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. augusztus 28. 18:23 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Megkérdőjelezhető, hogy helyből vagy nekifutásból ekkora szemét-e és végiggondolta valaha is, hogy amit tesz, mit eredményez másokra nézve? Például az, hogy egy ügyes ki trükkel meglovasította Zalán féltve őrzött tollacskáját, amit azóta is égre-földre keres. Hallotta a pletykákat, nem lehetett elkerülni őket: a levitás tudja, hogy egy háztársa tette, mert a rellonos leányzó ennyit elköpött - maradjunk annyiban, hogy Augustine ezt a nézeteltérést is rendezte -, most már viszont elég idő telt el, hogy felkavarja az állóvizet. A tollat félvállra vetett hátizsákjának cipzárjára kötötte, méghozzá jól látható helyre és mit ad Merlin, ahogy a körlet felé tart, épp Zalán töpreng festményük előtt. Egy fikarcnyit sem esik kétségbe, vagy kezd izgulni, elvégre nincs mitől tartania, tudja jól, mit akar vagy fog mondani. Ha pedig Keserűnél kötne ki... Touché. Mintha nem töltene ott minden héten órákat, amikor meg akarja téríteni a házvezetője.
Odaérve nem is biccent Hollósinak, csak rántva egyet táskáján - hogy a toll figyelemfelkeltően lebbenjen meg rajta, kedves nagyon - a portré felé fordul és várja a rejtvényt. Ha őszinte akar lenni, elég gáz, hogy ilyesmire kell pazarolnia a drága idejét és, bár tudja a választ, mert nem túl nehéz a találós kérdés, mégis úgy tesz, mint aki eltöpreng rajta.
Hadd tegyek egy kis kitérőt: miért jó az neki, hogy összebalhézik egy újabb emberrel, aki újfent ki nem állhatja majd, netán féli? Ilyen nyíltan még egyetlen embert sem provokált, bár a szende navinés vagy Péntek igazán sokat mesélhetne megrázkódtatásairól. A többi áldozatot meg sem említem, mert még Augustine sem emlékszik mindegyikre. Mégis, mennyivel egyszerűbb ily módon távol maradni, erősnek lenni és lerázni magáról mindenkit, mint kedvesen kikerülni a válaszadást mindenféle tolakodó kérdésre. No meg, ha csak egy kis lehetősége is akad arra, hogy apja orra alá borsot törjön, megteszi: hadd tudja meg az öreg, hogy itt sem parancsolhat neki. Tekintetét gyanútlanul - ám alattomosan - Zalánra veti. - Tudod vagy hagyjalak gondolkodni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 28. 19:38 | Link



Zalán társaságában ér véget a mai nap érdemi része és tartok vissza a körlet felé. Tüske nincs velem, bizonyára még jókat alszik, így szabad kezeimben egyik jegyzetem egyike pihen, amit épp sikerült véletlen úgy írni a sietség miatt, hogy lassan írásszakértőt kelljen hívni. De nagyjából tudom is mi pihen ott, csak azért vettem elő, hogy felolvassak pár sort belőle, hogy derülhessen rajta. Néha mókás apróságokra lehet bukkanni, neki ugyan még nem most jön ez, nem is jövőre, inkább amolyan: muszáj hallanod, hogy majd akkor elhidd kategória. Vagy csak nekem vicces? Lehet. A jegyzetet végül visszateszem a táskába, hogy a rejtvényre koncentráljunk majd, ami lassan elénk kerül. Néha tényleg olyan izzasztó, hogy már szabály szerint gyomorgörcsöt tudok produkálni, hogy én bizony a folyosón fogok dekkolni, ameddig nem jön valaki okosabb. Most viszont ketten vagyunk, megoldjuk. Gondolom én.
Váratlanul toppan be elém egy diák és kissé kétségbeesve kapaszkodik mentségként a jelvényembe, amit legalább így, már év végére nem felejtek a másik taláromon, annak zsebében, vagy éppen az éjjeli szekrényemen , így legalább tudja, hogy engem kereshet, ha baj van. Annyira nincs, szegény éppen csak rossz folyosón fordult le és nem jó helyen keresi a navinés körletet, így visszább sétálva magyarázom el, hogy innen merre jut el a leghamarabb, Zalán nem vár meg, mármint nem ott, ahol összetalálkoztunk az eltévedt gólyával, de tudom, hogy hol fog. Így, amikor látom felcsillanni a reményt a diák szemében és elindul, gyorsan utána sietek.
- Bocsi, csak eltévedt. Szerintem a kastély néha átrendezi magát di… - torpanok meg, amikor melléérve látom, hogy ki csatlakozott még hozzánk. - ...rekt. Na mindegy – nézem mivel állok szemben, de nem hazudok, hogy nem frusztrál Augustine jelenléte – mert hiába nem beszélek vele egy szót se, az őt nevét, főleg mi kékek, nagyon is ismerjük. Közelebb lépek Zalánhoz, hogy a rejtvényen kattogjon az agyam, amikor a srác mozdul. Táskáján ránt egyet, amikor ficeg ott valami – bizonyára valami kulcstartó lenne, lehetne, de nem az. Kétszer nézek oda, mire harmadjára körvonalazódik, hogy mi is az.
- Ez nem lehet igaz – hol a srácra, hol Zalánra nézek, majd finoman oldalba bököm és próbálok szemmel, picit kézzel arra mutatni, hogy hova nézzen és mit. Remélem rosszul látom és nem az a toll ficcen ott, hanem csak egy kicsit hasonló. Ó Merlinre, ez semmi jót nem jelent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 28. 23:15 | Link

Zente és Augustine

  Felismerte Augustine-t, amikor már közelebb ért, de nem foglalkozott vele. Sosem beszéltek még egymással és ez így volt rendjén. Amíg nem keresztezi semmilyen módon a Levita hírhedt bajkeverőjének útját, addig csak nem fog csesztetés célpontjává válni, nem igaz? A fiú kérdését eleresztette a füle mellett, mert a gondolatai már felvették a találós kérdés fonalát. Könnyű, de nem tudod tartani. Lehetsz akármilyen erős. Talán nem is látod. Vagy talán olyan anyagból van, amit meg sem tudsz fogni. Pont mint a...
 Elmélkedéséből az zökkentette ki, hogy Zente megbökdöste. - Mi van már? Már itt volt a nyelvem hegyén. - Nem értette, hogy barátjának mi baja van. Igen, ő is látta, hogy ki áll ott mellettük, de ilyen közelről meredni rá és kibeszélni egyenlő lenne az öngyilkossággal. Célkeresztet akarsz a homlokodra, Zente?
  - Kitaláltam! - hadarta a kelleténél hangosabban, majd a portré felé nézett, ami előtt Augustine is állt, hogy bemondja a megfejtést. Aztán rájött, hogy Zente mit akart mondani neki. - Az a toll... - motyogta teljes értetlenséggel állva a jelenség előtt.
 - A válasz helytelen! - vágta rá a szfinx s kissé sértődötten emelte fel fejét, jelezve, hogy ennél azért kreatívabb tippre számított.
 - Már bocsáss meg... Augustine. De azt ott - a szarkatollra mutatott - mégis honnan szerezted? - Hangjában totális zavarodottság csendült. Tenyere izzadni kezdett, ujjaival rámarkolt a táskája pántjára. A válasz egyszerű volt. Zalán mégis tagadni akarta. Nem mintha nem vágyott volna mindennél jobban arra, hogy meglelje a kabaláját. De nem itt. Nem így. És nem nála. Mégis mivel érdemelte ki, hogy az ő homlokán legyen az a bizonyos célkereszt?
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 28. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. augusztus 28. 23:59 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Unottan várja, hogy valami történjen, mikor feltűnik a színen prefektusuk, a legkisebb Somogyi is. Igazán kíváncsi lenne rá, mi alapján válogatnak be másodikos, meg harmadikos diákot erre a posztra, hisz még Augustine is könnyű szerrel eltapossa a kissrácot, nemhogy valami szilajabb felsőéves. Nem foglalkozna különösebben vele, csakhogy nem kerüli el figyelmét sem Zente, sem az, hogy tekintete megakadt a táskáján fityegő tollon. El kell fojtania mosolyát, ami igencsak nehéz, tekintettel arra, hogy lebukott.
- Csak nem szellemet láttál, Somogyi? - megvillan jeges, szinte már szürke tekintete, majd hagyja, hogy Zalán benyögje azt, ami először eszébe jut, mikor végre maga is rájön, mit lát. Hát igen, megfejtésnek igencsak gyenge, ellenben felismerésnek korántsem utolsó. A portré sértődött szavára gúnyos mosolyra húzódik ajka. - Lélegzet - tekintetét csupán egy apró pillanatra fordítja oldalra, aztán, mivel célzottan hozzá szólnak, nagy kegyesen leereszkedik a pisisek közé. Nem azt mondom, hogy nem szabad megszólítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy amennyiben nem keresed magadnak a bajt, nem érdemes.
- Találtam - megvonja vállát, de annyira átlátszó, annyira egyértelmű, hogy hazudik... És amilyen pofátlan, még csak nem is titkolja. De most őszintén, hogyan bizonyítják rá? A rellonos lány úgysem mond semmit, ahhoz kellően eligazította, más szemtanú pedig nem akadt, így hát egy állítás áll szemben egy másikkal. Most tekintsünk el attól, hogy Augustine milyen hírben áll, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Fogadni mernék, hogy tudna olyan felháborodott alakítást nyújtani, mely nem hagy kétséget afelől, hogy bár minden eddigi őt ért vád vállalt és jogos volt, ez most abszolút alaptalan. Meg fogja izzasztani Zalánt. Na mi lesz, kölykök?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 29. 23:15 | Link



Egyszerre szeretném azt, hogy a kisdiák jöjjön vissza, hogy menni kell vele és azt, hogy itt legyek. Olyan vegyes az egész, mert mégse futhatok el, ha valaki kicsit problémásabb, elvégre a jelvényhez nem csak térképnek meg információs pultnak kell lennem, hanem… a rend őrének, vagy minek. Nyelek egyet, elengedem az egészet és próbálom azt képzelni, hogy a tag csak átlagos, nem fog harapni. Jó vicc, nem?
- Nem, dehogy! - vágom rá azonnal, de talán egy árnyalattal magasabb hangon. Komolyan, inkább szellem, de ez itt és most. Túl egyszerű és igazából… valahol mégis annyira tipikus. Ki más, ha nem egy ilyen alak?
- Nemérdekelmostarejtvény. Nézd már – hadarom és sziszegem összeszorított fogaim közül, mintha csak vigyorogni akarnék és finoman mutatni arra, hogy ne a srácot, csak azt az átkozott táskát nézze. De nem. A rohadt szfinx most a fontos. Hát kiabálnom kellene? Remek, hogy kitalálta, akkor sem érdekel most a bejutás. Sóhajtok egy nagyot, olyat lemondóan, hogy vagy én mutatok rosszul, a kommunikáció a rossz, vagy nem tudom. Lehet kerek perec ki kéne mondanom? Logika, Zente, logika.
- AZ – nem kiabálok, de suttogásom nyomatéka megfelel annak. Kit érdekel a helytelen válasz, szinte már legyintek a szfinx felé, hogy adjon még öt percet. Most mi lesz? Augustine lép közbe, löki be a választ, de egyikünk sem lép be rajta, így megint csak sértett szóval sürget minket a portré, hogy betérünk-e vagy sem. Arra nem jön válasz. Zalán böki ki végre, vagyis kérdez, én meg jelenleg csak biodíszlet vagyok. Találta. Ahha. Mondjuk lehet van benne valami, mert megeshet, hogy elejtette és… de akkor miért van ott? Miért nem dobta ki? Nem hiszem, hogy neki ekkora érték lenne, bár ki tudja, lehet tetszik neki. Akkor viszont gáz van.
- A becses megtaláló jutalmat érdemel – az én tenyerem is izzad, de igyekszem valami falként állni a kettő között, hogy semmi ne fajuljon el. Hátha. Egy kicsi esély akad rá, nem? - Égre-földre kerestük, szóval, az nagyon szuper lenne, ha vissza is kapná a tulajdonos. Szóval… - most mi legyen? Nyúljak oda vagy Zalán? Rá is pillantok, jelenleg azonban kapaszkodik a táska szíjába. Így én lépek egy kicsit előrébb és nyújtom a kezem. Tudom, hogy tervez valamit, annyira érzem, de akkor kapjam én az elsőt. - Kérlek – teszem hozzá, hátha, valahol mélyen, egy haloványan meghatja. Vagy ha betegre röhögi magát, akkor már lesz idő visszaszerezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 30. 08:31 | Link

Zente és Augustine

Megütközve bámult Augustine arcába, két dolog miatt is: hogy kimondták helyette a jelszót, amikor már sikerült rájönnie, és hogy azt állította a kabalájáról, hogy találta.
  Tényleg mindenhol keresték a tollat. Az évfolyamtársai, amikor rákérdezett, hamar lerázták őt azzal, hogy nem ők voltak. Gyanúsítani meg senkit nem állt szándékában. Nem akarta bajba keverni miatta az egyetlen szemtanút sem, így hát jobb ötlet híján néha keresőkörutakra indult a körletük környékén és nem egy alkalommal Zente is mellévetődött.
 - Az a toll az enyém - fejezte be a fiú magyarázatát, eddigi értetlen tekintete kezdett elsötétülni. De volt egy olyan érzése, hogy ezt Augustine nagyon is jól tudta. - Minek kell az neked? A te kezedben semmit sem ér.
 Ajkait összepréselve tanakodott azon, hogyan vegye vissza, ami az övé, miközben barátja közéjük állt s úgy próbálta visszakérni. Nem sok esélyt látott arra, hogy egyszerű beszélgetéssel meg tudják oldani, pedig ennek örült volna ő is a legjobban. De hát végül is Zente prefektus, nem? Igaz, sosem nézte volna ki belőle, hogy a szigor a verbális fegyvertára részét képezné, de reménykedni lehetett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. szeptember 21. 19:07 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Rágózhatna idegesen, érezhetné magát kellemetlenül, de úgy tűnik, szeretné kiélvezni lebukásának minden pillanatát. Mi több, egy kicsit rá is segítene. Az elmúlt pár napban különben is túlságosan jól viselkedett, Keserű szinte hátradőlhetett a székében, miszerint jó munkát végzett, de… Ciccegnem kell. Esélytelen.
- És milyen jutalomra gondoltál Somogyi? Háziállatnak nézek én ki, hogy megsimogasd a fejem? Csak egyetlen okot adj – provokatívan vonja fel fél szemöldökét, bár utolsó mondatát nem fejezi be. Nyilvánvalóan valami olyan kemény dolog hangzana el, minthogy betöri az orrát, beveri a képét, helyben hagyja, meg a szokásos menőfiús dumák. A baj csupán csak annyi, hogy Augustine túlontúl magasról szarik az olyan, számára jelentéktelen titulusokra, mint a prefektusság, jószerével a tanárok is alig bírnak vele. A mugliknál már rég rásütötték volna, hogy SNI-s, netán feltűnési viszketegséggel küzd és ráférne egy pszichológus, akihez nem restek eljáratni.
Már épp belelovallná magát, hogy végre lesz egy kis akció, amikor Zalán veszi át a szót. Unottan, mintha csak szívességet tenne emeli rá pillantását – ez idő alatt Zente vehet egy mély levegőt és összeszedheti nem létező bátorságát -, hogy jól szórakozva hallgassa végig az ideges nyavalygást. – Azért ne szívd mellre a dolgot. Épp az imént láttam pár galambot repkedni, ha elég ügyes vagy, szerzel magadnak másikat – ha mindez nem lenne elég, pofátlanul idegesítő módon mosolyodik el, majd megrántja a vállán hanyagul lógó táska pántját. Addig örüljön a kis csicska, míg kedve nem szottyan újfent gyújtogatni, mert akkor aztán lesz nagy sírás-rívás.
- Bocs fiúk, de baromira untat ez a beszélgetés, viszont mivel úriember vagyok, beengedlek Titeket magam előtt a körletbe – még karjával mutatja is, mily nagyvonalú. Persze félhetnének attól, hogy egy csinos átokkal repítik fenékbe őket, ám mind jól tudják, hogy Augustine eszköztárában előbb szerepel fizikai erőszak, semmint pálcát rántson – ámde nem csak folyosói legenda, hogy ilyen esetben is remekül megállja a helyét. Hiába, a Durmstrangba nem Somogyik jártak, megedződik ott az ember fia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. szeptember 26. 19:44 | Link



Annyira nem akartam sosem ilyen helyzetbe kerülni, ennek sóhaj keretében adok hangot. Azonban azt nagyon is jól tudtam, hogy nem kerülhetem el, amint rám tették a jelvényt. A bátyámra jobban illene, bármelyikre, de én kerültem képbe. Azt hiszem, ez a legnagyobb öröme most Augustine-nek, mert én nem vagyok egyik bátyám sem. Nemhogy nem verekedtem sosem, de átkozódni sem, így aztán most ha itt lenne bármelyik, lehet a fejét fogná, hogy mibe kevertem bele magam. Igen, lehetne rosszabb is, de most jelenleg ez a legrosszabb hely a világon számomra. A fejem rázom meg lágyan, hogy nem ilyenre gondoltam. Az ég óvjon attól, hogy a hajához érjek, még a végén tényleg megadnám azt az okot, amit olyan kényesen ügyelve harap el és mégis, mindent értek belőle.
- Nem, nem, dehogy nézlek annak. Félreértesz – szusszanok egy nagyot. Okot, persze. Biztos adok, csak én nem hiszem majd annak. - Nyilván Zalánnak is van valami a megtaláló számára, de öhm, akár oszthatok ki pár pontot is, ha szükséges. Mást nagyon nem tudok adni – bár szinte borítékolhatom, hogy ezzel akkor sem hatom meg, ha ezer pontot vésetnék a neve mellé. Amúgy sem adhatok, javasolni maximum, de az is valami – lenne, ha nem róla lenne szó. Egyelőre elengedem a dolgot, Zalán lép úgy is, de hát… várható volt, hogy ezzel nem oldjuk fel a szívét és lelkét. Ó nem, egyre jobban fog szórakozni rajtunk. A szfinx türelme is véges, hiszen nyitott ajtó előtt ácsorgunk, neki pedig biztos nincs erre ideje, azonban egyelőre eszem ágában sincs belépni.
- Nem hiszem, hogy ez pótolható – motyogom inkább magamnak, mint neki, majd nyelek egy nagyot. Prefektus vagyok, olyan, akinek szavát ugyan nem rettegik, mégis muszáj lenne valamit tenni. Mit tudnék hát? Megbékíteni? Őt? Halálomig próbálhatnám.
- Nagyon köszönjük azt, hogy előre engedsz. De előbb szeretnénk ezt az egész félreértést megoldani. Neked… bizonyára nem ér sokat a holmi, de szívesen hozok neked bagolytollat akár – ezzel egyetemben nyújtom kezem a hátizsák felé. Komolyan. Ha unja, ha nem, legyen vége, én pedig éppen az életem teszem kockára. A barátokért bármit, mondani szokás, hát itt most nagyon is teszem. Az, hogy elérem-e a tollat, megragadhatom, egyelőre vágyálom, ha Augustine tényleg unja, akkor talán hagyja is. Nem remélek sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 28. 12:04 | Link

Zente és Augustine

Nem igazán tudta hova tenni azt az érzést, ami elfogta őt. Legutóbb saját magával kapcsolatban érzett ilyet, amikor hagyta, hogy az emlékei eluralkodjanak felette és ha csak pár pillanatra is, de elvesztette az irányítást a seprűje felett. Ilyen lehet az, amikor dühös valaki, jutott magában az egyszerű konklúzióra.
 Állta a fiú tekintetét, de amikor a galambos megjegyzését követően pofátlanul vigyorogni kezdett, Zalán ajkán keserű fintor szaladt át válaszképp. Az a toll pótolhatatlan volt számára. Már az első seprűjén is ott fityegett a fekete-fehér kabala. Eredetileg nem miatta, hanem az édesanyja megnyugtatása végett kapta még Hollósi mamától. Sikerült elhitetni vele, hogy amíg az a fiánál van, semmi baj nem érheti őt a levegőben. És akármennyi ostobaságot is csinált már Zalán repülés közben, azóta is egy karcolás nélkül sikerül landolnia. Minden. Egyes. Alkalommal.
 Esze ágában nem volt Augustine előtt belépni a klubhelyiségbe és először örült, hogy barátja is osztja a véleményét ebben, hiszen ő sem mozdult. Ehelyett nekiállt alkudozni. Házpontokért. Ezzel a gyerekkel. Szent griffgané, Zente... Lehet értékelnie kellett volna, hogy diplomatikusan próbál eljárni ebben a helyzetben, de akármennyire is próbálta, valahogy nem látta megcsillani a levitás értelem szikráját egyetlen mondatban sem, amit hallott.
 Amíg a tolvaja Zentére figyelt, ő oldalra lépett egyet. Ott volt a szeme előtt a toll. Karnyújtásnyira. Csak el kell vennie. De ennél neki több esze volt. Tudta, hogy egy ilyen húzásnak következményei lesznek, szóval okosnak kellett lennie. Jobb kezének ujjai a válltáskájából kilógó pálcájára fonódtak, miközben próbálta felmérni a helyzetet és a távolságokat. Senkinek nem lesz baja, ha minden úgy úgy alakul, ahogy elképzelte.
 Lépett még egyet, hogy alakja Augustine perifériájába essen, majd megpróbálta elkapni Zente pillantását. Ajkaival némán artikulálta az instrukciót: Fuss! Kivárt pár másodpercet, majd pálcáját előkapván, a tolvaj táskájára szegezte azt, miközben sietve kimondta a varázsigét.
- Diffindo.
 Még Zalán is meglepődött, hogy elsőre sikerült neki a varázsige... Ami azt illeti, kicsit erősebbre is, mint remélte. Feltett szándéka volt csak a tollat levágni, ehelyett Augustine táskáját szó szerint kettészakította. De ez semmin nem változtatott.
 Tekintetével amint meglelte a tollat, felkapta a földről és megkísérelt bejutni az egyetlen helyre, ahonnan pillanatnyilag kizárhatta Augustine-t - Menj Keserűért! - parancsolt rá Zentére, miközben ő berohant klubhelyiségük bejáratán. Ha szerencséje van és van benne annyi erő is, tudja tartani az ajtót, amíg nem érkezik egy tanár, hogy elrendezze a dolgokat.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 28. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. szeptember 28. 19:43 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

A pontosztás tényére ki sem kell nyitnia száját, elegendő csupán fél szemöldökét megemelnie és lesújtó pillantást vetnie Zentére. Merthogy az ajánlat nemes egyszerűséggel szót sem érdemel. Természetesen ezt Zalán is egyből felismeri, ám pechére a levitást kimondottan szórakoztatja, hogy feldühítheti az elsőst. Ami azt illeti, végre egyszer nem ő fog balhét kezdeményezni, így Keserű irodáját ha meg is kell látogatnia, gyorsan kiiszkolhat majd. Hollósi úgyis megteszi azt a szívességet, hogy leüli az ő büntetését is.
- Mit nem értesz Somogyi? Megtaláltam, megtetszett, az enyém. Bárki is hagyta el, már ha tényleg Hollósi volt az, legközelebb jobban vigyáz a cuccára - azt már nem teszi hozzá, hogy ugyan fel is dughatja magának a bagolytollát, olyan szinten hidegen hagyja mindez. Mégis, a megérzéseiben ritkán csalatkozik, így bár figyelmének tetemes részét Zentére irányítja, nem veszíti szem elől Zalánt sem, aki végzetes hibát követ el azzal, hogy perifériájában marad. Azt ugyan nem látja, hogy mit tátog a legkisebb klántagnak, nincs is szüksége ilyesmire, hiszen ahogy a varázsige elhangzik, azon nyomban lök egyet Zentén, remélhetőleg kellően nagyot ahhoz, hogy vagy seggre, vagy pofára essen. A táska magatehetetlenül - mint minden normális táska - zuhan a padló felé, s el is éri azt, így Zalánnak való igaz, van lehetősége rámarni, ám nem jut messzire, mert ahogy menekülne a zsákmánnyal, Augustine a szó szoros értelmében a pólója nyakánál csípi el és egy erős rántással húzza vissza, az a csoda, ha nem esik el a levitás és talpon marad.
- Halott ember vagy - ezzel pedig nem feltétlenül viccel, hiszen épp csak kiejti száján a szavakat és nyúl is a vézna elsős karjáért, amit egy hirtelen, kimondottan erős mozdulattal ránt hátra azzal a feltett szándékkal, hogy teketóriázás nélkül el is törje azt. Természetesen a pálcahasználó kezet választja, hadd fájjon és hadd legyen maradandó. Akár reccsen a csont, akár húzódik, szinte rögvest kirúgja alóla a lábát, hogy térdre rogyjon. Védekezni ugyan van esélye, de ha rosszul csinálja, homloka azonnal megcsókolja a padlót, mivel Augustine Zalán hajába markolva - és jól meg is tépve azt - erőteljesen a padlózatba veri fejét. A koponyája biztosan nem törik be, de ha az érkezést orral tompítja, a törés garantált. Plasztikai sebészet ingyen: senki sem mondhatja, hogy szűkmarkú lenne.
Bár fizikailag teljesen lefoglalja Zalán péppé verése, perifériájában lankadatlanul figyeli, mire készül a legifjabb Somogyi. Akár sportszerűtlenül készül átokra, akár segítségért rohan, a francia tudni fogja és mindenki megnyugodhat: ha nem most, később kamatostul visszaadja majd. A segítségkérést ellenben nem kívánja megakadályozni. Talán jobb is, ha valaki közbelép, ezt még ő sem tagadhatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 7. 21:41 | Link



Egy szerencsétleneknek járó mosollyal vonok vállat, azt mutatva, ezt én sem gondoltam komolyan. Mindent megteszek, amit tudok. Még az is átfut a fejemben, hogy egyszeriben lelopom, míg a srác menőzik és dumál, majd eltűnök és később visszaadom. Bár lehet, hogy miután ez megtörténne, el kéne mennem a temetőbe parcellát nézni.
- Én mindent értek, nagyon is jól. A logika is ezt mondja, csakhogy, neki szüksége van rá. Ha visszaadod is jobban fog vigyázni – de igazából már hallani lehet, hogy nem tudok mit tenni, elengedtem a dolgot. Mondhatok én bármit, ha térdelnék is előtte, akkor sem lenne esélyem, csak végképp megaláznám magam. Ha eddig nem tettem meg. Épp mégis szóra nyitom az ajkaim, amikor látom, hogy Zalán motoz valamit. Csak nem…? Igyekszem feltűnéstől mentesen felé pillantani és elkapni, ahogy ajkai formálják azt az egy, végzetes szót. Nagyra nyílnak a szemeim és már tiltakoznék, ne, ne, meg ne próbálja. Azonban, erre már nincs idő. Pár pillanat múlva elszabadul a pokol.
- Ne! - kiáltok fel, körülbelül akkor, amikor elhangzik a varázsige. Augustine taszít rajtam egyet, lábaim akadnak össze, majd veszítem el a talajt és igencsak kényelmetlen csattanok a padlóra, nem egészen a fenekemre, inkább oldalvást, a combom kapja a legtöbbet. A szakadás és a táskából kiömlő, leömlő hangok közepette zihálok párat és igyekszem a leghamarabb talpra szökkenni. Kezemet támasztom a padlóra, kicsit szerencsétlenkedek, miközben remélem, hogy Zalán lesz a gyorsabb.
- Oda be, oda be, o… ohh nem, ez nem – nekem nem itt a helyem. Mégis, pár pillanatra földbe gyökeredzik a lábam. Felkiáltok, amint a karját kapja el és rántja ki, szinte biztos, hogy eltört, de ha nem, akkor sem kellemes. Ekkor végre tudok mozdulni, mert felfogom, mit kiabált felém. Ide a HV kell.
Majdnem átesek a küszöbön és finomnak nem mondható szavakkal tessékelem arrébb a hirtelen odatömörülő bámészkodókat. Toporzékolva forgok körbe, majd torpanok meg a csodaóra előtt: ezek szerint nincs messze. Csatt. A hideg fut végig a hátamon, ahogy visszafordítom tekintetem arra, mit művel épp Augustine vele. Elsápadok, talán menten el is ájulnék, ha egy lennék a tömegből. És a legfőbb, egy sem lép oda. Egy sem, csak bámulnak. Hirtelen engem is harag önt el, megragadom hát a mellettem sápadozó levitást.
- Ha nem akarsz életed végéig WC-t pucolni mágia nélkül, most azonnal elmész Keserű professzorért a prefektusi csellengőbe. Ne bámulj így, mozdulj! - kiabálok szerencsétlennel és úgy tolok rajta, ahogy nem kéne. De remegek, valahol a sírás határán. Még utána kiáltom hogy merre menjen, majd reszketeg lépésekkel indulok vissza. Ha itthagyom Zalánt, megöli. Ebben biztos vagyok.
- Hagyd… hagyd békén – olyan vékony a hangom talán, mint egy kislánynak. Sőt. Nem merek varázsolni, mert egy pajzs jól jönne, de tudom, most képtelen lennék rá. Csak pár percek kell nyerjek, ha meg nem hozza a tanárt… akkor bajban leszek. - Elég! - kiáltok, de ez sem ér semmit. Zalán bátor volt, én pedig prefektusként mindjárt összecsinálom magam. Ekkor, végképp nem gondolkodva, már azt sem tudva mire jó ez, Augustine mögé kerülve próbálok a hátára szinte, a gyilkos karra akaszkodni. Miért nem segít senki? Talán a srác is érzi, hogy harmatgyenge a szorításom, inkább ölelem magamhoz a végtagot és sírás közeli állapotban bámulok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 8. 00:49 | Link

Zente és Augustine

Már a klubhelyiség küszöbét érintette egyik lábával. Kezdte elhinni, hogy gyorsabb lehet. Aztán elért egy pontot, ahol a lábai még futottak volna, de a felsőteste elakadt. Halványkék szemei elkerekedtek s mintha esőfelhők borultak volna fölé, úgy sötétült el hirtelen a tekintete, amikor elakadt a lélegzete. Innen már nincs menekvés.
 Visszarántották őt és abban a pillanatban majdnem minden lélekjelenlétét abba próbálta fektetni, hogy talpon maradjon. Augustine rideg szavai hallatán lendíteni akarta pálcáját, de még ha esélyt is kapott volna erre, egy árva szót nem tudott volna kiejteni a száján. Örülhetett annak, ha gyorsan levegő után tudott kapni, úgy szorult rá torkára a pólója nyaka. A platánpálca szó szerint égetni kezdte az ujjait, szinte könyörgött azért, hogy használják. Mindhiába; Augustine egy gyors mozdulattal kicsavarta kezéből a pálcát, ami apró szikrákat szórva hullott esetlenül a kőpadlóra.
 Zalánt pillanatok alatt lefegyverezték, karját pedig a végletekig feszítették olyannyira, hogy halk reccsenés vert visszhangot a megfagyott levegőben. Kiáltani akart, de még mindig nem jutott levegőhöz. Hallotta, hogy Zente megteszi ezt helyette is. Szeme könnybelábadt, ahogy a fájdalom és az ellene dolgozó adrenalin futottak végig az idegein, versengve, hogy melyiknek sikerül felülkerekednie a testében. Utóbbit ismerte már nagyon jól. Azt hajszolta mindig, amikor seprűre ült. A fájdalomhoz viszont még sosem volt úgy igazán szerencséje. Csupán amikor álmodott, csak pár pillanatig. Utána az egész szertefoszlott. Ez most más volt. Kegyetlen ellenfélnek látszott. Bal kezében görcsösen markolta a kabalát, mintha remélne tőle valamit.
 Térdre kényszerült, ahogyan kirúgták alóla a lábát, ugyanakkor képes volt fellélegezni, amikor az ujjak a ruhája helyett a hajába kulcsolódtak. Az oxigén kész megváltást jelentett neki az adott helyzetben, annyi akaraterőt kölcsönzött neki, hogy Augustine irányába fordulhasson valamennyire. Másra nem volt ideje, a halántéka hangosan koppant a padlón. Muszáj volt valahogy leszednie magáról. Ez épphogy csak átfutott a gondolatai közt, akkor pillantotta meg Zentét, ahogy Augustine-ba kapaszkodott. Nem érezte, hogy ezzel ki lenne segítve, a szorítás nem enyhült... de talán...
 Fejét oldalra fordította, bár ez nem volt túl jó ötlet. Forgott vele a világ. Megpillantotta a pálcáját, nem messze hevert tőle a földön. Bal kezét nyújtotta felé, de nem érte el rendesen. Pár centin múlott. A már rongyosra gyűrt madártollal próbálta közelebb húzni magához. Amikor fogást talált rajta, nagyot lélegezve szorított rá. Idegen érzés volt bal kézzel fogni, de abban a pillanatban egyetlen érzet vagy érzelem sem volt ismerős számára. Csak a szíve, ami már a torkában dobogott, amikor esetlenül szegezte ellenfelére a pálcáját. Rekedten motyogta el a varázsigét.
- Protego.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 9. 14:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. október 8. 22:54 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Zente baba, nem vagy alkupozícióban. De persze miért is ismerné fel, hogy minden szava hiábavaló és küzdjön bármennyire is, végül nem akadályozhatja meg az elkerülhetetlent, miszerint verekedés törjön ki. Kései a bánat, ebugatta a gondolat: mire figyelmeztetően rákiáltana Zalánra, addigra a varázsige elhangzik és a türelméről egyébként sem híres francia pillanatok alatt határoz úgy, hogy jól esne neki verekedés helyett egy kellemes hangulatú verés. Hollósi minden létező eszközt a kezébe ad ehhez, hiszen nem egyszerűen pálcát rántva varázsigével támad, hanem még lopni is próbál tőle, ám jóval korábban kell felkelnie, ha Augustine-t akarja átverni.
A reccsenés szimfónia valódi zene füleinek, ám nem hagyja, hogy az elégedettség ezerarcú komfortja elárassza testét, hiszen szívére téve kezét pontosan jól tudja, hogy a koncert még csak most kezdődik. Ahogy a kezei között térdre hanyatló fiú csontja a padlónak koppan, már tudja, hogy nyert, ezen pedig még az sem változtathat, hogy Hollósi automatikus fordítja némiképp oldalra fejét, így a csattanás elkerüli orrát. Hiába minden, halántékának finom, vékony bőrrétege felhasad, s mikor felemelkedik, lassan, de jól láthatóan kezd szivárogni a vér a sebből. Nem kétséges, hogy Augustine itt nem állna meg, ám a hátára csimpaszkodó Somogyi megzavarja idilli tevékenységében. Nem azt mondom, hogy megakadályozza, inkább olyan, mint egy szemtelen légy, ami állandóan az ember ebédje felett repked. És hát, mint tudjuk, addig jár a korsó a kútra, ugyebár...
A Protego, bár elsőre jó ötletnek tűnik, létjogosultságát veszti, ugyanis a haját markoló kéz enged a szorításon, s pár hajszálon kívül többtől nem is szabadítja meg a koponyát. Zente viszont nagyon keményen küzdött azért, hogy a következő pillanatban Augustine felegyenesedjen és mindkét kezével a gyenge karokra markoljon, majd lerázva azokat megpördüljön tengelye körül és visszakézből orrba vágja - természetesen ököllel - a prefektust. Elképzelhető, hogy rosszul céloz és arcon, netán állon találja a másikat, ám egy lendületből érkező ütés, érje bárhol is az áldozatot, kellemetlen élmény. Ha el is találja, csonttörés nem valószínű, ellenben a sok-sok csillag és az éles fájdalom garantált. - Mondtam, hogy csak egy okot kell adnod Somogyi - keze kinyúl a fiúért, megragadja annak pólóját és közelebb rántja, szinte vicsorog és, hacsak Zente nem elég gyors, nem kerülheti el, hogy Augustine jobbja megismerkedjen gyomorszájával, s ezt a kapcsolatot túlságosan gyorsan mélyítse el mérhetetlen kínok között. Érik az a tanári segítség.
Utoljára módosította:Augustine René Meurice, 2021. október 11. 09:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 13. 20:21 | Link



Hát neki aztán édes mindegy, hogy mit titkolgat, mert az mindenkinek van és nem is köteles olyannak kiadni, akivel tíz perce találkozott először. Még húsz után sem. A bizalom furcsa dolog, olyasmi, ami neki eléggé szabadosan értelmezhető, hiszen talán felfogni sem tudja. Nagyon rég és nagyon másképpen rögzült ez benne, sérült és még azok sem tudják biztosra, hogy mennyire képes és mire nem, akiknek az a dolga, hogy kiderítsék. Az, hogy a másik vele szemben ezzel hogy áll, előtte végképp homály, viszont láthatóan csípőből ellenkezik ellene. Pedig most egészen az vezérli, hogy megpróbáljon empatikusabb lenni másokkal, ne valami sértés vagy akármi bukjon ki belőle, hanem igenis vegye észre, ha valami gáz van. Talán sikerül, talán nem, apró lépésnek akár ez is belefér.
- Ó, haver, sajnálom – húzza el a száját. Amit lát, abból könnyű kimatekozni, hogy nem is kicsi. - De miért nem lehet mágiával ezt skippelni? Pedig azzal mindent lehet – majdnem mindent, azt meg kell hagyni, de jelen esetben pont nem a lehetetlent kérné a varázslattól. Vagy ki tudja, mert ennyiből, hogy mankóra van támaszkodva, nem fogja megtudni, mi sérült és mennyire. A szándék megvolt, bár ezzel sem kíván beletaposni a másik lelkébe. Remélhetőleg nem tépked fel sebeket, aztán még itt le is köpik, hogy mekkora egy tapló. Mondjuk…
- Ahha – bólogat. Akkor ez neki új. Igen, papíron nem lehet, ahogy sok mindent nem és mégis megtörténik. Feléről még maga Teddy sem tud, mert vagy nem próbálta vagy nem érdekli, viszont ha pipákat kellene rendeznie a házirend azon sorai mellé, amik megszeghetőek, akkor bizony hamar a sor végére érne és nem azért, mert lehetetlen. - Nem áll minden ajtóban egy tanár, vagy egy olyan ház-hőse, mint te, hogy elhessegesse. Fogják, oszt vagy egyedül vagy társasággal mennek. Egy haverom rendszeresen alszik a navinében, mert ott partiznak – von végül vállat, apró vigyorral. Mást is művel ott, néha elmeséli, no nem teljes részletességgel, viszont annyi biztos, hogy már hallásból egy csomó helyet ismer és eltájékozódna a sárgák házában, ha arra kerülne a sor. Lehet az lesz, hogy vele megy és amikor ott kell körbenézni, majd okosabb lesz. Sóhajt végül egyet, komolyan, már meg is sajnálja, hogy ennyire kínozza. Nincs benne harag, nem kezdi az öklét lóbálni, vagy átkokat keresni. Karjait tárja szét, hogy ennél többet nem tud tenni, azért könyörögni nem fog, odáig le nem süllyed és nem ér meg ennyit a dolog.
- De cuki, vársz velem – billenti oldalra a fejét. - Neked jobb ülve, már ha meg nem sértelek – logikája könnyű, ha neki fájna a lába, nem ácsorogna hosszasan egy folyosón, ha pár lépés és bent várja a kényelmes bármi. Nem egyformák, ez tény. - Nem nyúzlak ezzel tovább no, nem kell elmondani. A lelkiismereted aludhat tovább – nevet fel halkan, mintha neki az nem lenne. Van, csak éppen az is olyan, mint ő: eléggé furán kezeli az életet.
- Pedig igaz. Tényleg keresem, mert ő, a szabálytisztelet ellenére belopódzott hozzánk és megszívatott. Tökre meg akartam lepni, hogy na, itt vagyok husi – még a karjait is kitárja, mintha nem a srác állna előtte, hanem akit keres. Karjait leengedve von végül vállat. - Nem cipelnélek, bár van az a pénz… De inkább ilyen… érted. Nehéz azzal a lépcsőn. De már megdumáltuk, hogy nem mondhatod – vagyis nem akarja. Mert nem áll mögötte a bácsi, hogy megegye, akár csak egy szótagot is elárul.
- Annyit megtehetsz tök legál, ha látod, akkor szólj már neki, hogy naaagyon várják idekint. Ilyen magas – mutatja is magához mérten. - Ekkorák a dinnyék – ezt is mutatja maga elé tartva a kezét. - A haja világos. Nem is szőke, nem is barna, baba az arca meg ilyen kis csókos a szája. Ha látod, rá fogsz ismerni. Ha meg nem látod, akkor nincs semmi. Ez nem gáz? - pillant végül kérdőn felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 17. 12:31 | Link



Tehetetlennek érzem magam és az az egészben a szörnyű, hogy az érzés most nem is csal. Nem vagyok még köszönőviszonyban sem azzal a súlycsoporttal, ami Augustine-t jelenti. Sem erő, sem tudás, bár őszintén, a mágia részt a srác kihagyja. Azt kell mondani, hogy egy mágiával teli helyen bőven elég meglepetést tud okozni a nyers erő, hiszen senki sem számol vele. Kényelmesebb pálca mögé bújni, átkokkal dobálózni messziről, aztán valaki mégis ott terem és…
Sikoltozhatnék mint egy kislány, ámbár megpróbálom megtenni a lehetetlent: kezembe venni a történet végső fejezetét és elirányítani valakit a Házvezető felé. Nekem kellene menni, viszont tudom, hogy azzal iszonyatosan sok időt adok a srácnak, hogy Zalánt addig üsse, míg komolyabb baja nem lesz. Vagy rosszabb. Most minden iszonyatos forgatókönyv lepereg, mire eldöntöm, most az egyszer hangom felemelve, szó szerint utasítok valakit, hogy azt tegye, amit én akarok. Nem kérek, nem közlök, megjegyeztem az arcát és ha nem úgy lesz, marad az eszemből valami, meghálálom vagy épp honorálom amit kell. Viszont az biztos, hogy itt kell maradnom. Muszáj. Torkomban dübörög a szívem, a gyomrom kavarog a látványtól. Nemigen láttam még verekedést, verést, bármi komolyabb erőszakot. A vért látom villanni, amelytől az émelygés erősebb. Remek. Taktikai hányás?
Végül aztán korántsem gyomortartalmammal akarom megállítani a srácot. Magam sem tudom miért így, inkább tűnik ölelésnek az, amit művelek, de megteszem. Sípol a tüdőm vagy én magam vinnyogok, nem tudhatni. Az biztos, hogy az utolsó ütés abbamarad, megakad. Már megérte… Zalán is végre levegőt kap, bár az arca, amit látok pár pillanatig, semmi jót nem ígér, sőt. Ha lehet, még sápadtabb leszek, mint eddig, mégis jobban sarkall arra, hogy ne eresszem Augustine-t. Egy lökést érezni, nem tudom, hogy a fiú akar ledobni vagy éppen az aligha hallható bűbáj az oka, de lejjebb csusszanok. A lábam mégis az égbe emelkedik pár pillanatra, mert ugyan a pajzsbűbáj nem lök minket a terem másik végébe, most végképp enyém a figyelem. Nyekergek valamit, talán káromkodás, talán ima, ahogy lerázza a karjaimat magáról. Ujjaim görcsösen marják a levegőt, amolyan utolsó próbálkozásként, mintha én is az öklöm akarnám használni. Felordítok végül, vagy épp ez a sikítás, ahogy a másiké érkezik arcomba. A fájdalom, mint az üvegen végigfutó, pókhálószerű repedések, úgy futnak végig arcomon. Hátratántorodok szédelegve, ahogy arcom elé kapom kezem. Érzem, hogy valami meleg csordogál ki orromból és levegőért kapkodok. Vérzik. Ő pedig jön.
- Elég, e.. elég… megkaptad.. meg – amit akart, nem? Megkapta az átkozott. Ahogy megragad, úgy kapaszkodok karjába, hátha le tudom addig fogni, míg végre ide nem ér valaki. De legalább velem foglalkozik. Az önfeláldozó barom szerepe jól áll nekem, míg végül győz az ősi ösztön: megpróbálok kifordulni a fogásból, bár ez inkább tűnik vergődésnek. Ha megütném… halál fia lennék, így csak eltolni, ellökni próbálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 17. 21:45 | Link

Zente és Augustine

Érezte, hogy a hajába kapaszkodnak, de a lökés, amit a bűbájjal okozott, nem volt elég erős ahhoz, hogy lefejtse magáról Augustine-t. Aztán hirtelen mégis azt tapasztalta, hogy a szorítás gyengült, a másik súlya pedig lekerült róla. A miértek nem érdekeltél abban a pillanatban, örült, ha levegőt tudott venni anélkül, hogy kétszer körbefordult volna vele a világ. Szédült s bár nem érezte, hogy vérzik, tudta, hogy agyrázkódása van és az köztudottan nem a legegészségesebb dolog, ami történhet az ember fejével.
 Bal kezében görcsösen szorította még a pálcát, miközben kísérletet tett arra, hogy átforduljon a hátára. Érezte, hogy minden izom, ami a törött csont körül feszül, görcsösen megvonaglik, majd megtagadja a további működést a fájdalom jegyében. Először csak az üres plafonra tévedt a pillantása, utána úszott be a látóterébe az a tucatnyi szempár, ami fölé hajolva vizslatta őt. Volt egy tippje arra vonatkozóan, hogy egynél jóval többet lát, hiszen ennyien csak nem gyűlhettek oda... vagy mégis? Kérdésére válasz volt a csoportnyi suttogó hang, a nyöszörgések és az egyre hangosabb kérlelések Augustine felé, hogy hagyja abba. ​Hagyja abba? De hát leszállt róla. Akkor meg miért...?
 Csak felkönyökölni sikerült neki, de már az is soknak bizonyult. Csupán színeket látott először, amik nagyon lassan akartak csak körvonalazódni. Aztán felismerte Zente rémült arcát.
 - Augustine! - szólt rá emelt hangon. Több okból is meglepődött saját vakmerőségén. Egyrészt nem kívánt még egy olyan találkozást a padlóval, mint az imént. Ugyanakkor másnak sem kívánta ezt. Főleg nem a barátjának. Felemelte ismét a pálcáját, de több levitás is rászólt, hogy ne csinálja, mert ezzel nem old meg semmit sem. Csak Augustine figyelmét akarta elvonni, hogy ne bántsa Zentét. Remélte, hogy a rá szegezett pálca számít valamit. Még ő sem tudta eldönteni, hogy akar-e egyáltalán varázsolni, az arcán nem látszott a pontos szándék. De abban biztos volt, hogyha a másik hirtelen mozdulatot tesz felé, a sóbálvány átkot próbálja majd rászórni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 18. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. október 18. 01:28 | Link

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Zalán elpáholása pusztán a szolid kezdet volt ahhoz képest, ami még a dologból kikerekedhet. Nem foglalkozik a sérülések súlyosságával, sem azzal, hogy egyre többen gyűlnek köréjük és hüledeznek, vagy épp izgatottan szurkolnak, ki ennek, ki annak. Az esélyek persze nem kiegyenlítettek, Augustine majdnem egy fejjel Zente fölé magasodik, s mind a kosárlabda, mind a verekedésben szerzett tapasztalata behozhatatlan előnyt biztosítanak a számára. Nem sokkal van jobb helyzetben Hollósi sem, aki fizikai hiányosságait eszével és varázserejével próbálja pótolni, egyébként ügyesen, hiszen remek helyzetfelismeréssel használ megfelelő bűbájokat. Egy párbajban bizonyosan megizzasztaná a franciát, ám sokat kell még arra várni, hogy a keze rendbe jöjjön és képes legyen ismét használni. Nem a mugliknál vannak, ám hiába minden, a törött csont, az törött csont. Sohasem lesz már ugyanolyan, mint annak idején.
Minden figyelmét a legifjabb Somogyi köti le, aki először arcának közepébe kapja az áldást, ez pedig tökéletesen elegendő ahhoz, hogy eleredjen orra vére. Augustine arcán gonosz vigyor jelenik meg, hisz hiába mondják, nem szép dolog a kisebbet bántani, azért jól esik. Pólójánál megragadva az aprócska, vékonyka testet hagyja, hogy egy ideig vergődjön, mígnem megemeli a textilnél fogva és úgy vágja gyomorszájon. Ez az a pont, amikor háta mögül felhangzik a kissé lestrapált Zalán kiáltása. - Mi van Hollósi, nem volt még elég? - nem kérdés, hogy készen áll-e visszatérni háztársai közül a szemtelenebbik csépelésére, ehhez azonban Zentétől kellett megszabadulnia.
Mintha valami nehezebb, izgágább rongybabát hurcibált volna, egyszerűen letette a talpára és egy erős, irányított lökéssel, bal lábfejét kitéve a levitás elé egyenesen Zalán irányába taszította teljes erőből. Elég, ha megbotlik és egy picit kótyagosabb, s máris kész a csőcselékből álló kupac. Szemében egyértelműen ég a láng: bármikor folytatja, amit elkezdett, s ehhez már különösebb ok sem kell. Azt ugyan nem tudja, a prefektus hová küldte végül azt a szerencsétlent, akinek segítséget kéne hoznia, de jobb, ha sietnek, mert hamarosan már csak a takarítókra lesz szükség. Közelebb lépdel, hogy lerántsa Zentét Zalánról, s egy gyors mozdulattal kirántsa a fiú kezéből pálcáját. Nem baj, ha meg is kell küzdenie vele, akkor valószínűleg szíves örömest üt teljes erőből a törött karra, hátha ez ad némi ösztönzést a pálcától való megszabadulást illetően. Ha megszerezte, a tőle megszokott lazasággal és magabiztossággal fordul körbe.
- Na, összetörjem? - a körülöttük állók közül néhányan rögtön visszafojtják lélegzetüket, míg mások suttogni kezdenek. Nincs egy olyan diák sem, aki egyértelműen kiállna a nem vagy az igen mellett. - Nem hallom, összetörjem? - egyértelmű, hogy itt már csak Keserű segíthet, különben Hollósi a csontjain kívül a pálcájától is meg fog szabadulni záros határidőn belül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keserű Mátyás Flórián
Előkészítős tanár, Legilimentor, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


OwO
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 591
Írta: 2021. október 18. 14:33 | Link

Fiaimnak

Minden olyan jól kezdődött. Felkelt, megkávézott, időben beért, megkávézott, rendet rakott kicsit a klubhelyiségben, a talált tárgyak tálcájának tartalmát növelve egy karórával és egy plüsstehénnel, majd felment a csellengőbe, hogy átnézze azt a csálé kupac papírt, amit Iza hagyott neki. Még dudorászott is, ahogy teltek múltak az órák, közben könyöke alatt heverő tintapecsétes jegyzettömbjébe egy-két házon belüli verseny, program, szorgalmi ötlete került felvésésre.
Arra azonban egy pillanatig sem számított, hogy idilli (időközben feltett egy lemezt a gramofonra is) napját kétségbeesett léptek zaja zavarja majd meg. Az ajtó természetesen tárva-nyitva állt, mint szinte mindig, amikor éppen nem beszélgetett valakivel, így már jó előre hallotta a lihegést és tompa puffanásokat. Még készült is összevont szemmel, elnéző mosollyal kedvesen megróni a rohangálót, hogy ugyan, semmi sem ilyen fontos, lassítson, vigyázzon magára, azonban az ifjú kék ezt megelőzően kezdett el hívón dadogni. Nem volt vidám arca. Ami azt illeti, kifejezetten sápadt és remegős, aminek láttán Flórián szívesebben kínálta volna hellyel, és egy csésze teával, de az elrebegett szavak - és főleg nevek - hallatán úgy érezte, nem ő az, akit most elsődlegesen meg kellene mentenie. Köpenyét nem is veszi magára, ingben-mellényben siet el a diák mellett, elég annyit hallania, hogy Augustine verekszik. Megfordul fejében, hogy előreküldhetné nálánál sebesebb patrónusát, pálcáját elő is veszi, s azzal kezében dobog lefelé, de sajnos még mindig túl naiv, és reménykedik, hogy nem akkora a baj, mint amekkorának a kétségbeesett szavak alapján tűnik. Sok mindenre számít, egy-egy pofonra, netán tán kedves gyomrosra, de hogy törött csontok, és törni készülő pálcák fogadják, az egészen egyszerűen eszébe sem jut. Siet, de nem fordul azonnali megoldásokhoz, amit talán később még meg is fog bánni.
A klubhelyiségbe lépve rögtön utat is adnak neki, de Flórián most nem áll meg mellettük, még csak rájuk sem pillant, csak a portré túloldaláról behallatszódó emelt hangú szóváltásra figyel. Határozott elnézést kérve noszogat arrébb két srácot, majd végre meg is jelenik a szfinx mögött - csakhogy egészen más látvány tárul elé, mint amire számított, első pillantásra nem is érti, hová keveredett, kik állnak és fekszenek előtte. - Mégis mi folyik itt? - dörren fel összehúzott homlokkal, s bizony ez egyike azon kevés helyzeteknek, amikor nem ül mosoly sem szája szélén, sem tekintete zugában. Egyetlen pillanat műve az intés, amellyel megpróbálja kiröppenteni a pálcát Augustine kezéből, s egy újabbé a lépés, amivel immáron közé, és a két kisebb közé kerül. Nem szegezi pálcáját senkire, nem fenyeget, ugyanakkor tisztán érezteti, hogy elég egy moccanás ahhoz, hogy ez megváltozzon. Magyarázatot azonban vár, és döbbent mintázatű baglya ezúttal késlekedés nélkül röppen ki pálcájának végéből, hogy szárnyra kéljen a gyengélkedő felé, gyógyítóért. Dühös. Csalódott. Meghökkent. Zavart. De kivár, robbanás helyett egyre gyülemlő értetlenséggel súlyozott kősziklaként magasodik diákjai fölé, némán követelve a beszámolót. Ez azért mégis átment egy határon, amin nem kellett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 23. 18:55 | Link



Patthelyzet. Nekem. Neki nem, mert Augustine olyan helyzetben van, ahol csak nyerhet. Zalánnak nincs már ereje támadni, már ha tud, legalább pálcával, nekem meg lelkierőm nincs hozzá. Ennyi testvér mellett az ember elhiszi, hogy nincs semmi gond és erős, kitartó, amiben lehet, abban ügyes, mert eddig ez volt neki mondva. Most meg… semmit sem ér. Semmit. Erre kell rájönnöm, hogy az ilyen alakok semmit sem érek és értem soha. Nem is tudom, hogy hogyan jutott eszébe Keserű profnak az, hogy rám aggassza ezt a vacakot, nem valaki olyanra, aki nem tojuk be, ha valaki hangosabban szól hozzá. Mondjuk, a kiabálással nem lett volna semmi gond, el se sírtam volna magam, ellenben azzal, ami történt, történik… Foghatom a fájdalomra, amely arcomban lüktet, orromat csavarja, hogy szemeimbe könnyek szöknek. Megérzem a fémes ízt, ahogy eléri a számat, időm nincs azonban törölgetni. Augustine megragad, hiába próbálok kifordulni, hiába gyakoroltam, hogy egyensúlyom maradjon, nem lehet a fizika törvényeit megkerülni: úgy tud velem bábozni akár, ahogy tud. Erősebb, hiába van tudomásom arról, hogy velem egy évfolyamon, ez meg sem látszik. Nyilván éveket ismétel, fenét se érdekli ez most, amikor azt akarom, hogy lehető legmesszebb legyen tőlem. Hiába.
A gyomromba érkező ütésre nyögök fájdalmasat és húzom magam összébb. Kezem odatéve, a másikkal a számat befogva próbálok nem sikítani és legyűrni a hányingerrel együtt jövő bármit is. Pont az kell még, hogy lehányom és akkor kitekeri a nyakam, ha eddig nem akarta megtenni. Felemelem végül a kezem, védekezni kívánok, mikor Zalán hangja csattan fel. Oldalra sandítok, el a kínzó mellett, ahol látom, hogy sikerült felülnie és megint a pálcával próbálkozik. Haloványan rázom meg a fejem, hogy ez mennyire rossz ötlet, hangot azonban csak annyit tudok adni, hogy nyöszörgök. Elég volt mindenből, remélem ezt gondolja a másik is – bár ez is olyan, mint a „fegyelmezésem”. Semmit se ér. Hirtelen rántja ki a talajt alólam, annyival, hogy Zalán felé lök. Próbálom megtartani az egyensúlyom, de ebben nem vagyok jó, így csak tompítani tudom, hogy félig rá, félig a földre esek. És még mindig néznek minket… Már nem is az zavar, hogy én szégyenülök meg, hanem, hogy ennyire tesznek arra, mi történik. Feljebb küzdöm magam, még mindig kissé nyekeregve, ahogy felpillantok Zalánra.
- Megvagy azért…? - mert a jól az már nem kérdés, hogy nincs meg. Össze kell szednem magam, de mire bármit is tehetnék, szinte félredob Augustine, mint a szemetet. Most már kezdek mérges lenni, már ha tudok. Egyszerre tudnék sírni és üvölteni. Innen küzdöm fel magam végül állásba, kicsit dölöngélve, de még megy.
- Hagyd azt a pálcát… és minket is – lépnék felé, de ekkor látom, hogy mozdul a tömeg. Először önjelölt hősök jutnak az eszembe, de nem, végül az járul elénk, akiért küldtem. Felsóhajtok, meg tudnám ölelni a férfit, még ha a pillantása olyan, hogy legszívesebben inkább sírnék. Nagyot nyelek, ahogy visszacsosszanok Zalán mellé és egy ideig nézi némán Augustine-t. Most nem olyan nagy a szája? Végül, ha már – elég keveset érő – prefektus vagyok, a házvezetőnk elébe járulok.
- Egy… egy vitából alakult ki ez. Zalán egy dolga került hozzá – mutatok itt a francia felé. - Majd miután vissza akarta szerezni… nos, nekiesett. Sajnálom… nem tudtam megakadályozni – hajtom le a fejem és megtörlöm az arcom pulóveren ujjába. Gyönyörű. Nagyon sarkos ez a magyarázat, tudom, de most nincsre több erőm. Ez látszik is, ahogy végül lehuppanok a fenekemre Zalán mellé és onnan nézek fel a férfire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 23. 20:44 | Link

Zente, Augustine és Tanár Úr

Látta, hogy a másik mozdul és tudta, hogy muszáj lenne megint mágiát használnia, de a felé boruló Zente teljesen kitakarta előle Augutine-t. A varázslatot a felénél elharapta, hiszen szépen is nézett volna ki, ha a saját cimboráját érné egy sóbálvány átok. Fájdalmasan felnyögött, amikor ráestek. Nem tudta tovább tartani magát, visszacsuklott a földre.
 Érezte, ahogy a pálcája bosszúsan újból felizzott, immár bal kezének ujjait égetve ezzel. Nem érdemelte ki ezt a pálcát, futott át hirtelen az agyán a gondolat. Nagyobb tenni akarás volt benne, mint a gazdájában. És ezt a bűvös tárgy is megérezte. Hiszen mi másért viselkedett mindig annyira öntörvényűen? Mi másért okozna Zalánnak fájdalmat? A platánpálca bizalmat helyezett belé azzal, hogy őt választotta. De eddig nem volt képes úgy igazán kiérdemelni.
 Főleg abban a pillanatban, amikor Augustine kicsavarta a kezéből egyetlen esélyét az önvédelemre. Nem kellett sok erőt fektetnie a lefegyverzésébe, mert a fiú az ájulás határása ért. Izmai elernyedtek, szemét lehunyta és egyetlen vágya az volt, hogy a háztársai által keltett moraj, Zente kérlelő hangja és Augustine gusztustalanul magabiztos fenyegetőzése abbamaradjon. Legyen végre csend és hagyják őt békén.
 Kívánsága pillanatokon belül valóra vált és bár a döbbenetét szavakkal nem lehetett leírni, csak arra futotta a maradék erejéből, hogy újra kinyissa a szemét. És akkor meglátta az okot, ami miatt megfagyott a levegő is. Keserű tornyosult fölé, olyan kisugárzással, hogy Zalánban félelem ébredt. Nem is kevés. Először nem értette, hogy mit kérdezett, csak Zente habogós magyarázatából sikerült kikövetkeztetnie.
 - Az én hibám, Tanár Úr. - mondta erőtlenül. Behunyta ismét a szemét, mert biztos volt benne, hogyha a férfivel összeakadna a tekintete, nem merné folytatni a magyarázatot. - Egyedül akartam elintézni.
 A világ megint fogorgni kezdett vele. - Szédülök - motyogta alig hallhatóan Zentének. Megégett ujjai kitapintották a földön hagyott tollat, amit oda is tolt barátja felé azzal a szándékkal, hogy vigyázzon rá most helyette is.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 23. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. november 1. 20:44 | Link

H o l l ó s i - K e s e r ű - S o m o g y i

Tán még ő maga sem tudja, meddig képes elmenni és hol az a határ, amit nem kellene átlépnie. Az, hogy félholtra verte Zalánt és Zentének is igencsak durván nekiesett, hirtelenjében semmit sem jelent. Az a folyamatos düh és harag, ami benne forrong – kiváltképp a testvérével való találkozás és tökéletességének árnyékában való létezés óta -, most már bírhatatlan. Nem is tudná megmondani, miért gyűlöli Somogyit vagy a kis barátját, miért lopta el a tollat és miért jelent olyan hatalmas örömet neki, hogy látja szenvedni a két fiút. S hogy vége lesz-e valaha is ennek, azt talán csak az a diák tudná megmondani, aki elrohant házvezetőjükért, aki még mindig sehol sincs. Augustine pedig egyre inkább nyeregben érzi magát, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a prefektust rongybabaként dobva félre útjából Hollósi pálcájáért nyúl. A makacs fadarab újra és újra felizzik kezei között, hisz mind tulajdonosa, mind újdonsült birtoklója iránt szeszéllyel és gőggel viseltet. Nem akar engedelmeskedni, de a francia nem is kíván varázsolni vele, ó dehogy, neki egészen más tervei vannak.
- Békén hagylak… Miután végeztem itt veletek – gonosz vicsorba fordulnak ajkai, s bár lendítené a pálcát, hogy a tömeg egyetértését, avagy ellenkezését figyelmen kívül hagyja, csakhogy ekkor olyasmi történik, amit még Mózes is megirigyelt volna annak idején. A tömeg szétválik, s megjelenik Keserű professzor, a mozdulatsor pedig megáll a levegőben, mi több, mielőtt a fiú leengedhetné kezeit, a pálca ki is reppen ujjai közül. Ugyan nem kétséges, hogy egy hevesebb pillanatában, megfeledkezve magáról pálcát rántana tanárára, ez nem most fog bekövetkezni. Mindkét kezét, immáron üresen vágja zsebre és pont ugyanolyan semmitmondó, flegma arckifejezéssel vizslatja a földön heverőket, mint Keserűt. Nem úgy tűnik, mintha foglalkozna tetteinek következményével.
- Zalán rám támadt a pálcájával. Mikor ezt nehezményeztem és rendezni próbáltam a konfliktust, igaz, kissé hevesen, Zente is nekem esett. Erősebb voltam, van ilyen – az a helyzet, hogy szavai egyszerre tükrözik a színtiszta igazat, s mégis ízig-vérig hazugok. S hogy bevigye az utolsó találatot, természetesen hozzáfűzi a történet kiindulópontját is. – Zalán, bár nem volt bizonyítéka, azzal gyanúsított, hogy elloptam a vacak tollát, amit egyébként a folyosón találtam. Mikor nem akartam visszaadni, úgy döntött pálcát ránt, tán nem tűröm ölbe tett kézzel – itt azért már van némi ferdítés a sztoriban, ám csak a toll eredetét illetően. Hogy mindez miért indokolná azt, hogy saját háztársait – vagy egyáltalán bárkit – így megverjen, arra persze nem derül fény, de mivel Keserű éppen elég balhé miatt varrta be Augustine-t, számára bizonyára nem lesz meglepő, hogy tárgyalási technikák bevetése helyett nyers erőhöz folyamodott a fiú. Még ha drasztikus is a végeredmény, kiszámítható. Hogy ez felmenti-e bármi alól a levitást, egyértelműen nemleges választ kell adnom, ám a tény, hogy életében talán először nem ő volt a kezdeményező, kellő meglepetést okozhat még Keserűnek is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keserű Mátyás Flórián
Előkészítős tanár, Legilimentor, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


OwO
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 591
Írta: 2021. november 15. 17:52 | Link

Fiaimnak

Egyszerűen értetlen. Egészen egyszerűen nem tudja elhinni amit lát és hall. Hiába erősítik meg egymás szavát a levitások, az egész történet, a folyosókon összevert srácok maguk lidércnyomásként ülnek Flórián vállára, akinek ebben a pokoli komédiában most rendet kellene tennie.
A francia hírének köszönhetően nem csoda, hogy a férfi fejében motoszkálni kezd a kétely - vajon igazat mondanak-e. Zalánt nem úgy ismerte meg, mint aki ilyen hirtelen tettekre adná a fejét, Zente (ha ezt maga még nem is érti miért, de) nem véletlenül prefektusa, Augustine ellenben... Őt milyen alapon védhetné meg hirtelen? Bárki ezt látná; mégis mit feltételezne rögtön? Vissza kell fognia magát, hogy visszakérdezzen, már csak a fiúk állapota miatt is, és ahogy egy mély levegővel igyekszik csillapítani idegességét, mantrázza magának: ezt most nem kérdőjelezi meg. Első benyomás alapján nem ítélhet, hiába az eltolódott erőviszonyok vagy a diákok múltjai, ezektől függetlenül kell.. Kellene rendet tennie közöttük. Meg fogja őket hallgatni újra, újra és újra, szavaik mögött pedig nem csak a tetteket és beismeréseket, de a miérteket is keresni fogja. De nem most.
Miközben egy ismételt mély sóhajjal orrnyerge felé nyúl, és erősen rászorít, gondolatai között számtalan kérdés visszhangzik - mégis hogy engedhette, hogy a dolgok idáig fajuljanak? Mit nem vett észre? Hol léphetett volna közbe előbb? Mit taníthatott volna másképp? Már magára dühös, ez azonban rögtön át is csap csalódottságba - arcán követhetetlen sebességgel váltakoznak az érzelmek.
Abban az egy, hosszúra nyúlt pillanatban megkérdőjelezi magában az elmúlt éveket, és bizony egészen egyszerűen tanácstalan. Érzi, ahogy a fejére erőltetett kényszerű higgadtság hűvöse visszafogja azt az indulatot, ami megérkezvén lobbant fel bensőjében, és így is tekint fel végül, kifejezéstelen arccal. Míg máskor vidám, bohókás, esetleg döbbent, vagy morcos ráncai közel hozzák diákjaihoz, most mintha éveket öregedett volna egy pillanat alatt. Lassan ingatja meg fejét... Nem is tudja mit mondjon.
- Erről az egészről inkább majd akkor beszélgetünk el, ha biztos lehetek benne, hogy értő fülekre talál minden... kérdésem - sóhajtja végül a "leckéztetés" elhalasztását. Zalán erőtlen szavainak hallatán aggodalom csillan a szemében, amellett, hogy egyértelművé teszi számára, nem lenne értelme most belemenni az "enyém-tiéd" viták konszolidált lerendezési stratégiáiba. - Mindhármótok pálcáját magamhoz veszem addig is - int sajátjával, hogy ami még nincs is nála, most hozzá kerülhessen. A büntetésükről - ha egyáltalán lesz, lehet azt a részt eddigre már elintézték maguknak - is később fog dönteni, ha a beszélgetést megejtették, addig is azonban, amíg a patrónusa meg nem hozza a segítséget a gyengélkedőről, a köréjük gyűltek felé pillant. A szfinxek szerencsétlenségére pedig ismét ingerültség lobban a tekintetében.
- Mindenki, aki csak itt állt, és nem tett semmit; aki végignézte, ahogy háztársai egymásnak esnek, anélkül, hogy megpróbálta volna ezt megakadályozni: elképeszt, hogy ezt kellett látnom. Ha valakinek segítségre van szüksége, nem fordítunk neki hátat, nem állunk tétlenül, akkor is, ha vadidegenekről van szó, akkor pedig pláne, ha azokról akikkel hónapokon, sőt, éveken át együtt élünk. - Már nem emeli fel a hangját, mégis élesebben, fojtottabban beszél a szokásosnál, amiből pontosan kiérezhető, hogy még mindig fel-fellobban benne az ingerültség is. Néhányan cipőjük orrára sütik tekintetüket, s közben végre megérkezvén, Zalán mellé oda is térdel az éppen szolgálatban lévő gyógyító. - Engedjék meg, hogy öt-öt pontot vonjak mindegyiküktől - simul el arca, de ez valami fáradt, szomorú nyugalom csupán, messze a békességtől. Ezután azonban nem foglalkozik velük tovább, int Augustine-nek, hogy szedje össze a dolgait, majd lehajolva így tesz ő is, ha talál még szerteheverő dolgokat, amelyek a három jómadár közül valakihez tartoznának. - Gyengélkedő - int fejével ellentmondást vajmi kevéssé tűrően, és míg a gyógyító Zalán szállítását megoldja, a másik kettőt ő igyekszik a betegszoba felé terelni - ha szükséges, támogatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. november 28. 00:28 | Link



Augustine kezében mozdul a pálca és én ekkor hiszem azt, hogy vége, hogy akkor most jön a pont a mondat végére. Minek is értene a szóból, bármiből, nem az a fajta. Ha nem mi lennénk, hanem valami random páros, vélhetőleg akkor is élvezné, csak most mi lettünk kiemelve a tömegből. Mi. Miért? Az eddigi években is akadtak összezörrenések, megjegyzések, de egyik sem fajul el ennyire. Sőt, megkockáztatom, nekem semmi gondom nem lenne belőle, ha szépen kimaradok és meghúzom magam. Csakhogy, akkor, abban a pillanatban köptem volna szemközt magam. Nem tudom, hogy prefektustársaim közül van-e még valaki a tömegben, annyira nem néztem és nem is akarom, mert tekintetem végig a támadón pihen, de ha akad és nem tesz semmit, szégyellje magát. És akkor ilyen finoman fogalmazva elég ennyi is. A többi bámészkodóról nem is beszélve. Ha lenne görény jellemem, jól megjegyeznék minden arcot, nevet és aztán… aztán mit tennék? Bosszú? Ugyan…
- Nem, ennek most van vé… - elharapom a mondatot, amint megérkezik a nem túl vidám házvezetőnk és azonnal intézkedni kezd. Egy részem hálás, hogy sikerült idehozni, a másik pedig pánikban úszik és fájdalomban. Arcom lüktet, ahol az ütés ért, de nem foglalkozom vele, most nem lehet. Magyarázkodásom végén, ami igencsak orrhangú, hanyag mozdulattal törlöm meg az orrom, ezzel pulóverem gyönyörűen összemaszatolva. Zalán erőtlen hangja hallatán nyögök fel fájdalmasan, mintha megint rúgtak volna belém egyet.
- Dehogy a tiéd… - lököm felé. Nem, nem az övé. Egyrészt Augustine hibája, mert ő lépte meg azt, amelyet épeszű ember nem. A másik az enyém, hogy ha már „hatalmat” és felelősséget kaptam, akkor igencsak tudnom kellene élni vele. Erre mit teszek? Csak nyekegek, semmitérő szavakat használok.
- Senki se esett neked! Csak vissza akarta venni, ami az övé – kissé hangosabban szólok közbe. Nekiesni, hogyne. A táska lett a cél, az pedig nem érez semmit. Persze, azt sem kellett volna, mégsem egy ütés vagy rúgás érte. Egyszerűen feldühít az, ami a fiú száján ömlik ki, mégsem azzal foglalkozom. Csak horkantok egyet végül, de meghallom az erőtlen suttogást. Rosszul van, de a felé csúsztatott keze mást rejt. Gyors nyúlok oda és rejtem el a zsebembe, majd közelebb húzom magam Zalánhoz.
- Támaszkodj rám, mindjárt elkísérlek a gyengélkedőre – suttogom vissza, amikor épp nem szól semmit Keserű bá. Felsóhajtok, amikor a pálca kerül szóba és szó nélkül veszem elő, hogy onnan röppenjen a tanerő felé. Tehát később beszélünk, később állunk neki ezt rendezni. Így is elég volt. Feltápászkodom, amikor megérkezik a gyógyító, hallgatom, amit a többieknek intéz. Megértem. Bennem is felrémlett ez, csak nem így. Nem szólok közbe, én is a cipőm orrát nézem. A fejem zúg, nekem sincs minden rendben ott.
- Sajnáljuk, professzor úr – szólalok meg végül, mielőtt elindulnánk bárhova is. Csak ekkor keresem meg a férfi tekintetét, nézek szomorú arcára, majd már lépkedem a cél felé, követve Zalánt. Nem örülök, hogy Augustine is jön, szeretném őt egy másik iskolában tudni akár. De most mindegy, talán már nem tesz semmit. Talán. Egy biztos: ez így nem mehet tovább. Valamit tennem kell, hogy ne legyek többé ennyire tehetetlen. De mit tudnék? Most, jelenleg, sírni, ezt azonban elfojtom és némán haladok a gyengélkedő felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 6. 16:12 | Link

Zente, Augustine és Tanár Úr

Kissé megnyugodott, amikor Zente elvette tőle a kabalát, de azonnal hitetlenkedő fintor telepedett az arcára, ahogy hallotta Augustine-t beszélni. Nem kellett odanéznie ahhoz, hogy tudja: a fiúnak egy vonása nem rezdült, miközben Keserűt szédítette a kitekert történetével. Kezével még meg is löködte barátja lábát, hogy ne veszekedjen már vele, kár belé a szó.
 Tehetetlenül kellett végighallgatnia, ahogy a házvezetőjük elsorolta a következményeket, majd a bámészkodó levitásokat is megszidta. Összerezzent minden nyomatékos szavát követően, pedig nem is kiabált velük. Csak csalódott. Nem is kicsit.
 Halk nyöszörgéssel próbálta Zente tudtára adni, hogy a mozdulatsor, miszerint rá kéne támaszkodnia, most nem kivitelezhető. Amint megmozdította a fejét, forogni kezdett vele a világ. Ezt el akarta magyarázni a hirtelen felbukkanó gyógyítónak is mellette, de esélyt sem hagytak neki arra, hogy tiltakozzon. Mielőtt minden elsötétült, egy orra előtt lenülő pálca volt a utolsó kép, amit látni vélt.
 Később, amikor a gyengélkedőn ébredt, rengeteg részlet homályos volt neki. Először a pálcája után faggatózott, mert nem emlékezett arra, mi lett vele. Már a legrosszabbra gondolt, amikor felvilágosították, hogy nem törték el, csak Keserű elkobozta. Csak a többiek beszámolóival tudta kiegészíteni a többi szilánkos emlékfoszlányt is, amit néha még elhinni is nehezére esett. Nem feltétlenül Augustine miatt, a saját cselekedetei végett. Ő csupán vissza akarta venni, ami az övé. Idáig fajult a meggondolatlansága. És már abban sem volt biztos, hogy megérte-e ennyit szenvedni azért a nyamvadt tollért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet