36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. április 5. 22:50 | Link

Nadia

Kezeimet magam előtt összefonva, sztoikus nyugalommal fürkészem az előttem pár lépésre megtorpanó nő szinte sápadó arcát. Sajátom ugyan érzelemmentes marad, még azt is sikerül megállnom, hogy a szemöldökeim táncra keljenek, csak szemeim villannak élénken a nő irányába, ahogy összekapcsolom tekintetünk. Érdekel a válasza. Érdekel a reakciója, testének rezzenése, hogy arca eltorzul-e ettől a kijelentésemtől, vagy sem. Ismerlek, Nadia. Tudok rólad. Türelmesen várakozom a folyosó közepén ácsorogva, Kristófot így kitakarva előle. Vajon azt hitte ő Zétény gyereke? Nem tudom én mit hinnék az ő helyében; semmi jót. Elhagy egy férfi, aki velem élt hosszú ideig, feltételezhetően egy olyan nőért, akinek emlékét egy szeretett kép őrzi. Erre tessék, megtalálom azt a bizonyos nőt, egy alig pár hónapos gyerekkel. Kombinálsz már? És igen, Nadia kombinál. Kiejti a száján azokat a szavakat, amiket még a legcsodásabb álmomban sem mertem volna beképzelni, amikbe nem mertem éveken keresztül kapaszkodni, mert tudtam, úgysem lesz igaz. Érzékeny pont, Nadia. Arcomról hirtelen tűnik el minden még ott maradt kicsiny kis kedvesség, helyére tőlem különösen szokatlan hűvösség költözik.
- Te mit gondolsz? – kíváncsi vagyok. Tudni akarom ő mit gondol. Tudni akarom egy sértett nő mit gondol, még ha annyi év után ejtjük is meg ezt a beszélgetést. Tudni akarom utálja-e a férfit, akit én szeretek, hogy neki is okozott-e álmatlan éjszakákat, törte össze a szívét, vesztette el minden bizalmát – még ha csak egy kis időre is. Annyi mindent mondhatnék most neki: hogy én megértem, pontosan tudom, mit érez, ugyanilyen helyzetben voltam én is, engem is elhagyott, engem is megbántott. Hogy vitatkozhattam volna vele, kiborulhattam volna, mint ahogy ő tette a férfival, hogy a viszontlátás örömteli helyett keserű lehetett volna. Nagyon sok mindent mondhatnék neki, és egy nap talán meg is teszem, de ez nem az a nap. Arcomon halálos nyugalommal nézem végig, ahogy Nadia magával vívódik, és azt is, ahogy valamelyik része végül győz. Mész, vagy maradsz? Mennyire érdekel az a történet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. április 5. 23:36 | Link

Iza

Nem voltam egyszerű helyzetben, hisz olyas valakitől próbáltam információkat szerezni, akit nem is ismertem igazán, akiről csupán egy fotót láttam évekkel ezelőtt, s aki most itt állt velem szemben, tőlem alig egy karnyújtásnyira. Vajon az ő fejében mi játszódhatott le most, hogy szóba hoztam a férfit? Hiába fürkésztem a nő kék íriszeit, azokból nem sokat tudtam kiolvasni, arcvonásai azonban egyértelműen megváltoztak, amint kiejtettem számon Zétény nevét, s feltettem neki a kérdést.
A kérdést, mely régóta motoszkált már az elmémben, s nem hagyott nyugodni. A kérdést, mely azóta élénkült fel bennem, hogy újra találkoztam a férfivel, aki a legutóbbi találkozásunk alkalmával olyan dolgokat mondott, hogy azzal teljesen összezavart. S most, hogy vártam a választ, ahelyett csupán egy kérdést kaptam. Egy kérdést, melyet hűvösség itatott át, melyet nem tudtam abban a pillanatban hirtelen hová sorolni. Most vajon gúnyolódni próbál velem, az idegeimet szeretné szétcincálni, vagy tényleg arra kíváncsi, hogy mit gondolok én? Merlinre, miért is mentem bele ebbe a beszélgetésbe?
- Hogy én mit gondolok? - vonásaim talán még komorabbnak tűntek, mint néhány perccel korábban. Pillantásomban láthatta az indulatok kavalkádját, melyet igyekeztem megfékezni, s nem útnak engedni, hogy egyenes úton pusztítsa az előttem ácsorgó Szőkét. Dühös voltam, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem Zétény miatt, de továbbra sem a nőre haragudtam. Legfeljebb a visszakérdés zavart, mert nem tudtam hová tenni. Nem tudtam eldönteni róla, hogy provokálni próbál, vagy őszinte az érdeklődése. Még az is megfordult a fejemben, hogy inkább most kellene sarkon fordulnom, s pontot tenni erre a témára, de azzal lezártam volna egy kaput magam mögött, amit talán már soha többé nem nyithatok majd fel. Most volt itt a lehetőség, a pillanat, s most kellett erről beszélnem.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak. Öt évvel ezelőtt csak úgy lelépett, egyetlen vacak cetlit hagyva maga után. Nem mondott semmit, nem keresett és ott hagyott - terhesen, egyedül. Utóbbit persze nem tettem hozzá, de nehéz volt megállnom, hogy ne fecsegjem ki a bánatom, s mindazt, mi lelkemben kovácsolta a dühöt. - Sokáig azt gondoltam, hogy miattad tűnt el, hogy visszament hozzád, hisz egyértelmű volt az, hogy gyengéd érzelmek kötötték ahhoz, akit a képen csodált. Mégis mi másra gondolhattam volna? És igen, azt hittem, hogy a kicsi is az övé, bár azt mondta, hogy nem. És talán hinnem kellene, de hogy is hihetnék valakinek, aki csak úgy lelépett, és ott hagyott? - kérdően pillantottam a nőre, mintha azt vártam volna, hogy egy kicsit próbálja megérteni azt, hogy miken mentem keresztül. Bár ha igaz, akkor ez talán vele is megtörtént egyszer.
- Most legutóbb azt mondta, hogy csak védeni próbált, mert üldözték, menekülnie kellett. De ezt sem akartam elhinni, míg nem láttam azokat a...sérüléseket. Összezavart és már nem tudom, hogy mi az igazság, és ez annyira dühít, mert....- nem mondhatom ki, nem mondhatod ki Nadia!
-  Tudom, lehet ostobának tűnhetek, hogy ennyi idő után így reagálok, de hidd el, okom van rá. Szeretném tudni az igazságot - miközben mondandóm végére értem, védekezően fontam össze mellkasom előtt a kezeimet, s barnáimat mélyen fúrtam a nő íriszeibe. Nem voltam kemény, sem harcias, most inkább csak csöndesen szóltam, s reméltem, hogy a kérdések helyett majd én is válaszokat kapok.


Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. április 5. 23:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. április 6. 00:46 | Link

Nadia

Elégedett mosoly kúszhatna arcomra Nadia vívódását látva, ahogy esze és kíváncsisága, talán kétségbeesése nyeri ezt a csatát és itt marad velem a folyosón, de ezt a késztetést könnyedén legyőzöm, és tovább vizslatom arcát. Tudom, hogy szabadulna már tőlem. Menne, menekülne, talán minél messzebb tőlem, a kastélytól, Zéténytől, pedig még csak most jött. Nem könnyítem meg a helyzetét, ezzel tisztában vagyok, viszont lehet, hogy nem is akarom. Ha őt érdekli az én történetem, hát el kell mesélnie a sajátját. Cseréljünk. Nadia arcát fürkészem, miközben ő szépen lassan beszélni kezd és annyit oszt meg velem, amennyit jónak gondol. Nem akarok ráerőltetni semmit, ahogy Zétényre sem akartam, hiába öl meg a kíváncsiság, hogy megtudjam mi történt vele abban a pár évben. Nadia viszont megteszi, amire a férfi nem volt képes, én pedig szinte iszom a szavait, majd keserűen felnevetek, ahogy bebizonyosodik az igazam. Ugyanolyan, mint én.
- Ha eléggé szereted, hinni fogsz neki – halkan szólalok meg, Nadia talán rögtön meg sem hallja a szavaim. - Hat évvel ezelőtt csak úgy lelépett, egyetlen levelet hagyva maga után. Nem mondott semmit, nem keresett és ott hagyott. Nem voltunk együtt és a gyerek sem az övé. Nem tudom úgy szeretni, ahogy ő szeretett engem, de hidd el Nadia, amikor azt mondom, hogy átérzem a helyzeted. Pontosan tudom, hogy mit éreztél aznap, mikor ő csak úgy eltűnt az életedből, mintha sosem lett volna a részese, mert velem is ugyanezt tette – ha hangom nem is, ujjaim megremegnek egy pillanatra, ahogy továbbra is Nadia arcát vizslatom. - Nem miattam jött vissza – keserű mosollyal pillantok a nőre, a levegőt élesen szívom be, ahogy befejezem a beszélést. Bármit megadtam volna azért, hogy visszajöjjön, és tudom, ha csak a szíve legmélyén is, de Nadia hasonlóképp érez.
- Mert? – szemöldököm megemelkedik, ahogy a nő elharapja a mondatot. Mindegyik be nem fejezett mondat felkelti az érdeklődésem, hisz ilyenkor mindig van valami, amit a másik takargatni akar, ahogy most Nadia teszi. Mondd csak, velem igazán megoszthatod. - Mit szeretnél tudni, Nadia? – szinte dorombolom a nevét, ahogy teszek felé egy lépést, óvatosan, mintha csak attól félnék, hogy elijesztem. - Hogy azt mondjam volt köztünk valami? Csupán ellopott csókok. Hogy szeret engem? Igen, szeret. Hogy miattam jött vissza? Nem érdemlem meg. Elbuktam, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, és az én hibám miatt kellett elmennie. Nem tudtam megvédeni. Nem tudtam mellette állni, mert nem hagyta. Tudod miért, Nadia? – egyre közelebb lépek hozzá, hangom minden lépéssel egyre jobban halkul, szinte sziszegésbe vált át, ahogy egészen az arcáig jutok, ha hagyja. - Pontosan azért, amiért téged is elhagyott. Azt hitte ha nem csinál belőle nagy ügyet, majd elfelejted, és csak egy múló kaland lesz neked. Azt hitte azzal majd mindent megold. Azt hitte sebezhetetlen lesz, hogy az apja majd nem tudja kihez forduljon, ha valakiből ki kell verni az információt. Azt hitte megvéd azzal, hogy megszakít veled minden kapcsolatot – Nadia szemei között jár tekintetem, hangom fokozatosan halkul el. Lassan teszek hátra egy lépést, teret hagyva a nőnek. - Szerettem és ő is szeretett engem. Te szeretted és ő is szeretett téged. Szeretetből tette, tudod. Nehéz elfogadni, de így van. Egy nap talán majd sikerül neki megbocsátanod, ahogy nekem is sikerült. A szerelem fellángolhat újra, ha elég erős volt, hisz csak ti voltatok egymásnak, és most is csak ti vagytok egymásnak. Megérted majd, biztos vagyok benne. De kérlek… - szemeim ismét villannak, hangom élesen csendül. - Soha többé ne nevezd hazugnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. április 6. 19:02 | Link

Iza

Nem volt könnyű megszólalni, s olyan dolgokról beszélni egy ismeretlennek, amit talán még a saját anyánkkal sem osztanánk meg, de nem volt más választásom, meg kellett tennem. Ha tudni akartam azt, hogy mi történt a háttérben, mennyire voltak a legutóbbi szavai igazak, akkor beszélnem kellett a Szőkével. S bár nehezen indultak meg a szavak, végül csak elhagyták ajkaimat a gondolatok, s ha nehézkesen is, de végül mégis csak megosztottam Izabellával mindazt, ami történt. Ezt követően könnyebbséget kellett volna éreznem, mert megszabadultam a bennem kavargó kérdésektől, ám ehelyett csak az idegesség volt, mi továbbra is ott motoszkált a testemben, s átjárta minden porcikámat.
- Én...- zavarodottan ráztam meg a fejem, még kerestem a szavakat, amikor a nő megszólalt, s bár halkan beszélt, felkeltette a figyelmem. Pillantásomat az íriszeire emelve, összpontosított figyelemmel fürkésztem zöldjeit, s az arcvonásait, miközben mesélt. Nagyon meglepett, hisz minden szava úgy hangzott, mintha csak az én emlékeimről mesélne, pedig ez a történet az ő múltjuk volt. Szóval tőle is úgy tűnt el, egyetlen levelet hagyva maga után. Döbbenet rendezte át az arcvonásaimat, ahogy Iza tovább mesélt, s úgy tűnt, hogy volt bennünk valami közös. Ugyanaz a férfi mindkettőnket átejtett.
-  De ez...veled ugyanazt tette, mint velem? - értetlenül néztem néhány másodpercig magam elé, majd ismét felemeltem pillantásom a nőre. Hogy tehette ezt? Ebben a percben kaptam választ egy megoldatlan kérdésre, s míg sokáig azt gondoltam, hogy a titokzatos nő lehet az eltűnésének oka, kiderült számomra, hogy mindezt csak én hittem így. Vele pontosan azt tette, amit velem, Izabella engem megértett, hisz hasonlót kellett átélnie. Ez viszont még nem elégítette ki kavargó elmémet, s választ továbbra sem kaptam a miértekre. - Ha nem te, akkor...nem értem - a földet bámulva kutakodtam bármi értelmes magyarázat után, de végül ismét csak Izára emeltem a pillantásomat, s kicsúszott a számon egy mondat, melynek nem kellett volna. El is haraptam a végét, s miközben kérdezett, én a fejemet ráztam.  - Nem...nem, én csak...mellette? Mi, mégis miért? -az amúgy is káosz ülte gondolataimat a nő csak még inkább összezavarta, úgy éreztem megfullaszt ez a helyzet, ráadásul egyre közelebb lépdelt hozzám. Tekintetem megakadt zöldjein, miközben a lábaim földbe gyökereztek, s eltűrve közelségét, idegesen gyűrtem magam köré a karjaimat, mintha azzal védőbástyát vonhatnék magam köré. S miközben a szavai által elkezdett valamiféle magyarázat kibontakozni előttem, úgy kezdtek előtörni bennem az emlékek, s az indulatok, s mira a nő szavainak a végére ért, addigra valami eltört bennem.
- Ezt...ne mond! - eddig voltam a megszeppent nyúl, s mostanra jött elő belőlem a harcias vad, mely nem tudta elviselni ezeket a kimondott szavakat. Kissé megemelve hangomat, ám még mindig tartva a folyosón használatos szintet, némi dühvel folytattam. - Ne mond, hogy szeretetből tette és azt se, hogy majd megértem, mert soha nem fogom megérteni és megbocsájtani neki azt, hogy magamra hagyott várandósan, és meg se adta a lehetőséget a lányának, hogy ne apa nélkül nőljön fel! - a szavak idegességemben csúsztak ki a számon, de ahogy ráeszméltem, hogy mit is mondtam, elsápadva, ijedten kaptam szám elé a tenyereimet. - Ó ne...ne..ne..ne...- riadtan kaptam a nő kezei után, s csuklóira kulcsoltam az ujjaimat. - Kérlek...ne mond el neki.
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. április 6. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. április 6. 20:13 | Link

Nadia

- Ugyanazt – bólintok is szavaim mellé, majd elhallgatok egy kis időre, hogy hagyjam Nadiának feldolgozni a hallottakat. Türelmesen várakozom egy ideig, hiszen egyrészt ő akarta tudni a velünk történteket, másrészt engem is egész biztosan felkavarna egy ehhez hasonló élmény. Nem vagyunk mi olyan különbözőek, Nadia. Talán túlságosan is egyformák vagyunk. Talán volt benne valami, ami Zétényt vonzotta, amit bennem megtalált, vagy épp nem talált. Talán történt valami a családján kívül is, ami miatt úgy gondolta jobb ötlet onnan is menekülnie. Mindenhonnan.
Nadia némán hagyja, hogy egyre közelebb kerüljek hozzá, nem távolodik, nem menekül, még csak el sem lök magától. Győzött az ész. Tudnia akarja. Tudni akar mindent, még akkor is, hogyha űzött vadként futna az ellenkező irányba és talán vissza sem nézne rám soha többé. A nőre, akit látott egy megkopott fényképen mosolyogni, egy fényképen, ami annál a férfinál volt, aki szerette. Legszívesebben képen verném Zétényt, amiért nem csak velem művelte azt, amit, de jelenleg nem ő a lényeg. Nadia a fontos, és az a spanyol vére, amit nem hajlandó megmutatni.
- Lehetetlen helyzetbe került – könnyedén vonom meg a vállam, mintha mindezek után Zétény oka már semmiség lenne, pedig egyáltalán nem az. - Nem tudta mit csináljon, hát ment a feje után és tette, amit jónak látott. Tette, ami a legjobb lehetősége volt akkor – nem tudom Nadia megérti-e. Egy nap talán biztosan, de most, ahogy idegesen belenéz a szemeimbe, ahol nem lát az ürességen kívül semmit és védelmezőn fonja össze karjait maga előtt, még nem fogja. Én pedig nem azért vagyok itt, hogy segítsek neki túljutni a múlton. Az arcon csapás is onnan érkezik. A múltból. Nadia szavai visszhangzanak a fülemben, amit lassan átvesz a hangosan doboló szívem zaja, a pulzusom azonnal az egekbe szökik. Lefagyva állok a nő előtt, ajkaim lassan elnyílnak egymástól, mellkasom hirtelen kezd emelkedni, majd süllyedni. Úgy érzem magam, mint akit tényleg arcon vágtak volna, de jó erősen, majd ezt az érzést elnyomja a mellkasom szorítása. Nem kapok levegőt. Gyomrom görcsbe rándul, ahogy agyamig eljut ez a tény, csuklóim hirtelen tépem ki a nő kezei közül, könyörgését meg sem hallva tántorodok hátrébb. Meg fogok fulladni. Tudom, hogy lélegzem. Tudom, az agyam tudja, érzi, csinálja, mégsem kapok levegőt. Nem kapok levegőt. Némán lépek még hátrébb a nőtől, reszketve próbálok lélegezni orromon keresztül, nem zilálok.
- Nem – nyögöm ki hirtelen, hangom erősebben csendül, mint ahogy azt vártam volna magamtól. Ujjaim ökölbe szorulnak testem mellett, körmeim a tenyerembe vájnak. - Nem. Nem, ezt… Nem várhatod el tőlem, hogy ezt elhiggyem – pedig el kéne, igaz? Ezt meg kellene éreznem, hisz most mint anya is áll előttem, aki kétségbe volt esve nemcsak a saját, de a gyereke jövőjét illetően is. El kéne hinnem. Tudom, mégsem teszem. Az agyam egyik fele hevesen tiltakozik a hallottak ellen, még ha a másik fél tudja is, hogy akár még igaz lehet. Zétény elment volna. Egy gyerek még nagyobb kockázattal jár, két embert sokkal nehezebb megvédeni, mint egyet. Ráadásul a saját gyerekét… Igazat mond, súgja a szívem.- Hazudsz - mondja az eszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. április 6. 21:22 | Link

Iza

Mindkettőnkkel megtörtént. Most már Iza is tudhatta, hogy ugyanazt kellett átélnem, amit neki, s már előttem sem voltak titkok a kapcsolatukat illetően. Fellélegezhettem volna, de nem tudtam. Nem ment, hisz mindezek ellenére még mindig ott kavarogtak bennem a kérdések, hogy ha nem a nő volt az ok, hanem valami családi zűr, akkor arról miért nem mesélt?
Kétségbeesve kutattam a válaszok után, próbáltam a zűrzavar kirakósait összeilleszteni, de ez nem is volt olyan könnyű, főleg nem egy ilyen zaklatott helyzetben. Ráadásul úgy éreztem, mintha a nő védeni akarná előttem Zétényt, amit magam sem értettem. Ha vele is azt művelte, amit velem, akkor miért volt vele szemben ilyen jóindulatú? S miért próbált engem meggyőzni arról, hogy ez így jó és normális, s hogy idővel majd úgyis lenyugszom. Hát nem! A francokat fogok lenyugodni, s megérteni ezt az egészet.
Olyan hirtelen zúdult az idegesség szülte köd az elmémre, hogy abban a percben nem tudtam higgadtan, s normálisan gondolkodni. A nőnek sikerült kiborítania néhány szóval, s bár valószínűleg nem ez volt a célja, mégis sikerült felbosszantania. Nem tudtam visszafogni magam, hirtelen, s dühösen köptem arcába az indulatokkal átitatott szavakat, amit aztán meg is bántam. S mint oly sokszor ráfaragtam már a spanyol véremmel, úgy tűnt, hogy most is sikerült magamat csapdába csalnom.
Ijedten kaptam a nő keze után, s kétségbeesésemben ez volt az egyetlen, mit tehettem. Szorítottam, s próbáltam hatni rá a szavaimmal, kérlelésemmel, a pillantásommal. Ezt a titkot nem tudhatta meg Zétény, nem szerezhetett tudomást a lányáról, mert annak egész biztosan Nathalie inná meg a levét. Anyaként óvnom kellett a gyermekemet, s mindent meg kellett tennem a lelki nyugalmáért.
- Kérlek - ismételtem szavaimat, a Szőke azonban hirtelen rántotta el csuklóit a szorításomból, s lépett tőlem hátrébb. Meglehetősen zaklatottnak tűnt, s úgy éreztem, hogy nem akarja elhinni mindazt, amit mondok.  Később már nem csak, hogy éreztem, de ki is nyilvánította felém, s oly indulattal vágta arcomba, hogy hazudok, mintha ő aztán olyan nagyon jól ismerne engem. Hogy rosszul esett-e, amiért hazugnak nevezett? Rettenttően.
Éreztem, ahogy torkomat gombóc szorítja el, miközben halántékomban lüktet az ér, s a vérnyomásom egyre jobban emelkedik. Ekkor már egyikünk sem tudta leplezni az érzelmeit, s úgy éreztem, hogy majd szétrobbanok a vádtól.
- Hazudok? Szerinted hazudnék ilyesmiről? Merlin szerelmére, neked is van egy gyereked, miért nem értesz meg? - dühösen emeltem meg vele szemben a hangom, aztán hirtelen elakadtam a mondandómban, szemem sarkában könnyek gyűltek az idegességtől, s a haragtól, de erőt vettem magamon, nem hagyhattam, hogy sírni lásson.
-  Nem hazudok Izabella. Van egy kislányom, és ő az apja. Várandós voltam, de időm már nem volt arra, hogy ezt közöljem vele, mert lelépett. Rohadtul lelépett, és nem adott esélyt arra, hogy megbeszéljük. És igen haragszom rá...haragszom, és neked meg kell értened, hogy miért, mert te is anya vagy. - sóhajtottam, s ekkor már halkan meséltem tovább. - Az a kilenc hónap szörnyen telt úgy, hogy nem tudtam, mi van vele. Egy ideig próbáltam felkeresni, de nyoma veszett, eltűnt a térképről. Az elején még azt hittem, hogy talán csak egy időre ment el, és majd visszajön, de nem tette. És ezért vagyok mérges, nem magam miatt, hanem azért, mert a lányomnak úgy kellett felnőnie, hogy nem ismerhette az apját...szóval nem, nem tudom megérteni, és nem tudok megbocsájtani...értesz már? - ​ mélyen fúrtam pillantásom a tekintetébe, az idegességtől remegett minden porcikám, így még jobban gyűrtem karjaimat magam köré, s szinte már ökölbe szorítottam a kezeimet.
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. április 6. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. április 6. 22:56 | Link

Nadia

Őszintén nem tudom mi történik jelenleg kettőnk között. Forog velem a világ, alig kapok levegőt, Nadia szavai az emlékezetembe égnek, ahogy hátrálok tőle. Tudtam, tudtam, éreztem, hát persze, hogy igazat mond. Tudom, hogy nem hazudik, még ha ezt hevesen próbálom tagadni előtte, és legfőképp saját magam előtt. Hinnem kellett volna neki, de itt most az ő szava áll Zétényével szemben, aki nem mondott semmit, nem említette meg ezt az aprócska információt, még csak véletlenül sem szólta el magát, mint most Nadia. Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak ezek után róla. Fogalmam sincs mi igaz ezek után abból, amit elmondott és ez megrémít. Megrémít annak már csak a gondolata is, hogy valamit nem mond el nekem, hisz hogy is mondhatna… Nem bízik bennem. Annyira biztos nem, hogy megosszon ilyesmit velem, és most Nadiától kell megtudnom. Vajon mi mást tud még a nő, amit én nem?
Nem hallom a szavait. Nem érzékelem, hogy egyre dühösebb lesz, hogy végre megláthatnám azt a Nadiát, akiről Zétény beszélt, hogy elmondja a saját történetét. Egyszerűen semmit nem hallok. Lefagyva állok előtte a folyosó közepén, nyöszörögve küszködök a levegővétellel. Nem látom a könnyeit, sem tekintetét, amely az enyémet keresi. Összezavarodott, szomorú és végtelenül csalódott vagyok. Csalódtam a férfiban, aki mindent tud rólam, aki mellettem állt és éveken keresztül támogatott, és én hülye el is hittem, hogy ez fordítva is igaz. Hiszen máskor is titkolózott már előlem, nem igaz? Az végül is nem hazugság… Ha azt sem tudom miről kellene tudnom.
- Nem, én… - elakadok. Erre most mi a francot kéne válaszolnom? Hogy megértem? Hogy persze, Zétény egy rossz ember, amiért ezt tette és jogosan haragszol rá még akár évekig is? Hogy nekem is ugyanezt kéne tennem, mert elhagyott egy terhes nőt? De hisz nem tudta… Reszketeg sóhajjal hunyom le szemeimet, majd temetem arcom kezeimbe. Legszívesebben sikítanék. El kell mennem, el kell tűnnöm innen, beszélnem kell vele, tisztáznunk kell mindent. Testem indulásra, futásra készen feszül meg, hirtelen pillantok fel, de ahogy szembe találom magam Nadia arcával, vállaim elernyednek. Hiszen nem mondta el. Milyen jogon vonom kérdőre? Hiszen nem is tudja. - Nem mondod el neki? – hangom halk, szinte belesuttogom a köztünk lévő távolságba. Lehajtom fejem és a saját lélegzetvételem hallgatom, karjaim összefonom magam előtt, ahogy az előbb Nadia tette. Teljesen elveszettnek érzem magam. Van egy gyereke, akiről nem is tud, meglehet soha nem is fog, én pedig nézzek legközelebb úgy a férfi szemébe, hogy ezt tudom. Miért kellett, Nadia… - El kell mondanod neki. Muszáj tudnia róla, ő az apja. Ennyit még azok után is megérdemel, hogy lelépett, még ha nem is akarod, hogy a lányod élete részese legyen – még most is őt védem. Még most is neki akarok jót, még most is, még most is. Nem tudom valóban beletörődtem-e ebbe a dologba, vagy csak túl fáradt vagyok folytatni ezt a beszélgetést. Én már semmit sem tudok. Se Nadiáról, se Zétényről, se rólunk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. április 7. 17:58 | Link

Iza

Láttam rajta a döbbenetet, hogy nem csak, hogy megleptem őt a hírrel, de úgy tűnt, fel is zaklattam ezzel. De tudnia kellett, ha már hazugsággal vádolt, akkor meg kellett tudnia az igazat. S bár soha nem gondoltam volna arra, hogy majd éppen neki fogom elmesélni ezt az egészet, így alakult. Csak mondtam és mondtam, az elején talán dühösen, a végére már-már beletörődve. Azt gondoltam, hogy ha megtudja a történetem, akkor majd át tudja értékelni ezt a helyzetet, s nem fogja annyira védeni a férfit. De nem. Azt mondta, hogy nem. - Nem??? - dühösen kérdeztem vissza, mert egyszerűen nem akartam elhinni azt, amit a saját füleimmel hallottam. Nem ért meg. Hát olyan nehéz lenne beleképzelnie magát a helyzetembe? Vagy anyaként arra gondolnia, hogy egy kisgyermek mennyit szenvedhetett az apja hiányától? Ha Izabella csak egy kicsit is ismerné a lányomat, akkor tudná, hogy szegénykém a mai napig különféle történeteket talál ki az apjáról, mellyel nem csak önmagát zavarja össze, de a környezetében lévőket is. - Ah, Istenem, miért is hittem, hogy ez így könnyebb lesz? - sóhajtva ráztam meg a fejem,  majd gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, miközben azon kattogtak a gondolataim, hogy ezt mégis hogy a fenébe hozzam helyre. Eljárt a szám, kicsúszott belőlem az, aminek nem szabadott volna, s most ott állt velem szemben az a nő, aki feltehetően még mindig szorosan kötődött Zétényhez. Én meg éppen az ő orrára kötöttem ezt az egészet. Oh, édes istenem.
- Elmondani? Nem, dehogy! Eszem ágában sincs neki elmondani - hevesen ráztam meg a fejem, amikor a nő szóba hozta ezt a lehetőséget. - Zétény nem tudhat róla -  hiába mondtam, süket fülekre találtam, s úgy éreztem, hogy a Szőke még mindig nem ért meg.  - Nem-nem és nem - a fejemet rázva ellenkeztem vele, majd zöldjeire emelve íriszeimet, újra megszólaltam, ezúttal csöndesebben, visszafogottabban. - Érts meg kérlek. Nem kell neki elmondanom, mert ő döntött úgy, hogy lelép és nem hagy elérhetőséget. Nem akart velem soha többé találkozni, elvágta a közöttünk lévő kapcsot. Ő így döntött. Én haragudhatok érte, én utálhatom őt ezért, de a lányomnak ebből semmit nem szabad megéreznie. Ha Zétény megtudná, akkor abból csak baj lenne. Nathalie erre nincs felkészülve, és nem is értené meg, ha hirtelen előbukkanna az apja. Nem akarom, hogy ez kiderüljön..szóval, nagyon szépen kérlek Iza, mint egyik édesanya a másikat, ha egy kicsit is fontos neked egy gyermeki élet, akkor nem mondod ezt el neki - végére már az ujjaimat is összekulcsoltam előtte, mintha az úrhoz fohászkodnék, s azt hiszem, hogy most erre volt szükség. Hinnem kellett, hogy Izabellában lesz annyi tapintatosság, hogy átértékelje a helyzetet, s ne okozzon kárt a gyermekemnek.  - Kérlek...
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. április 7. 17:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2020. április 7. 19:58 | Link

Nadia
zárás

Nadiával nagyon sok mindenben hasonlítunk, ami a Zéténnyel való kapcsolatunkat illeti, ezt eddig is tudtam, de a beszélgetésünk alatt rá kellett jönnöm, hogy valóban mennyire is. Talán tényleg ezért találtak egymásra Zéténnyel, talán nem, mindenesetre ahogy állok előtte és épp kerülöm vagy épp keresem tekintetét, rá kell jönnöm, hogy külsőre kiköpött ellentétem. Sötét szem- és hajszíne, kerekebb az arca és egy egészen kicsit kisebb is nálam. Nem tudom belsőre mennyire van meg ez a hasonlóság, de ahogy most könyörgését hallgatva belenézek szemeibe, egy kicsit felismerem benne magam, és megszakad a szívem. Látom bennük a fájdalmat, a kétségbeesést, a félelmet, hogy mi lesz, ha a férfi tudomást szerez a lányáról. Látom rajta, hogy minden porcikája tiltakozik a felfedezés ellen, és minden erejével azon van most, hogy erről engem is meggyőzzön.
- Nadia, az évekkel ezelőtt volt – súgom kettőnk közé, zöldjeim szemei között ugrálnak. - Hiszen nem is tudott róla, úgy ment el. De talán… Talán ha most tudna, vagy ha… Ha tudott volna, akkor lehet, hogy kitalált volna valamit – nem tudom azt mondani, hogy talán nem ment volna el. Nem akarok még hazudni is a nőnek. Tisztában vagyok vele, Zétény milyen helyzetben volt, és az lett volna a legokosabb, ha senkihez nem kerül közel, ennyire közel meg pláne. Egyedül könnyebb túlélni. - És a lányod? Inkább apa nélkül nőjön fel, minthogy most megismerkedjen vele? Nadia, Zétény nem rossz ember. Ismerem már több, mint tíz éve. Még nem késő. Öt éves a kislányod, még nem késtetek le olyan sok mindenről, még megpróbálhatjátok – halkan könyörgöm neki, de már nem tudom kinek az érdekében. Zétény? Nathalie? Magam sem tudom. - Nem… Nem fogom neki elmondani. Megígérem, csak… Kérlek beszélj vele. Kérlek beszéljétek meg ezt a dolgot – nincs több mondanivalóm. Innentől már nem rajtam múlik, és ezt azt hiszem Nadia is érzi. Egy halvány mosollyal az arcomon biccentek a nő felé, amolyan „azért jó volt megismerni” -ként, majd Kristóf hordozóját megragadva Nadiára vissza sem nézve lépek be a szfinx portréján, hogy végre megejtsem az ellenőrzésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2020. április 7. 22:31 | Link

Iza

Hiába próbált meggyőzni, s érveket felhozni a férfi védelmében, nem volt az az isten, aki engem eltereljen a véleményemtől. Vasakarattal ragaszkodtam ahhoz, hogy megvédjem a lányomat, s Iza mondhatott nekem bármit, akkor sem adtam be a derekam, s fejemet rázva tiltakoztam a nő szavai ellen.
Próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy megértsen, s amikor már a szép szó nem hatott rá, arra is hajlandó voltam, hogy könyörögjek előtte. Pedig nem voltam egy mások előtt hajbókoló típus, más esetben talán nem is érdekelt volna, hogy mit gondolna, vagy mit tenne, de most a lányomról volt szó, s anyaként kötelességem volt a védelmében mindent megtenni. Hogy mi lesz, ha ez sem hat rá, azon egyelőre még csak nem is gondolkodtam, túl sok energiát kivett belőlem ez a beszélgetés, elgyengített, s nem voltam olyan állapotban, hogy tovább győzködjem őt. Csupán kérni tudtam, kérni, s reménykedni abban, hogy van oly empatikus, mint amilyennek a bemutatkozásakor tűnt. S ha egy kicsit is jó emberismerő vagyok, akkor igen, akkor hiszem, hogy ez a nő nem fog engem elárulni annak a férfinek, még akkor sem, ha barátság köti őket.
- Nem tudom...nem tudom, de ez rossz ötlet - megráztam a fejemet, még ha szavai el is jutottak tudatomig, s megmocorgatták azokat a hátsó zugban dekkoló fogaskerekeket. Nem rossz ember. Még nem késő. Megpróbálhatjuk. Újra és újra kavarogtak bennem Iza szavai, de ott és abban a percben nem gondoltam azt, hogy igaza lenne. Még mindig össze voltam zavarodva, még mindig szanaszét hevertek a puzzle darabjai a férfivel kapcsolatban. S bár mondhattam volna azt, hogy megértem őt, hogy tudom, miért tűnt csak úgy el, s bár lehetett volna a gyermekem apja. De nem, nem lehetett.
Zavarodottan kapkodtam gondolataim közt, a nő hangja tompán tört utat magának hallójáratom membránján, felemelve pillantásomat láttam, ahogy ajkai mozognak, s talán még értettem is, hogy mit kér tőlem. Beszélj vele, beszéljétek meg ezt a dolgot. Ez visszhangzott elmémben, de magam sem tudtam, hogy mit mondhatnék erre. Csak fürkésztem zöldjeit, s úgy éreztem, hogy megértett, talán bízhattam benne. Talán nem fog elárulni.
Megszólalni nehezemre esett volna abban a pillanatban, akárcsak megemelni a kezemet, hogy búcsút intsek, így inkább csak néztem őt, majd amikor sarkon fordult, nagyot sóhajtottam, s elfordulva a térkép markolatába kapaszkodtam, hogy görcsösen szorítva azt, újra levegőt vegyek, s csillapítsam a kitörni készülő érzelmeimet.
Utoljára módosította:Nadia Rosales, 2020. április 7. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 21. 21:12 | Link

- Otthon vagyok, otthon vagyok, otthon vagyok... - motyogom (vinnyogom?) összeszorított szemekkel. - Hogy horkol a bratyó! Hű... de horkol!
Szánalmas a próbálkozásom és amúgy a bátyám sem horkol soha. Oh, egyszer mégis előfordult, egy héten át, amikor elkapta az augurey-náthát. Na, hát most megint elkapta.
Magamat győzködöm táskámmal a fejem alatt, gombócba kuporodva a folyosónk sarkában, hasztalanul.
Próbálom kizárni a rikoltó nevetést, amit a szellem... SZELLEM! ad ki magából. Ezt csinálja most már...
Az okosórámra pillantok az ideszűrődő fényben, pedig rég bekrepált. Pontosan amikor idejöttem. Mindig elfelejtem levenni és automatikusan böködöm, hogy a világító számlap bekapcsoljon. Ezt is hiába.
Szóval a szellem. Ezt csinálja most már nagyon rég óta. Egyik falon ki, a másikon át be, és azon élvezkedik, hogy rettegek. Szeretnék befordulni a falnak. Jó lenne aludni, de képtelen vagyok. Jó lenne, ha valaki erre járna és beengedne, de túl késő van már. Ha nem tévedek el vacsora után, most nem lenne ez. Amint megtanulom az alkalmas varázslatot, fénylő csíkot fogok festeni a padlóra, ami az ebédlőtől ide vezet.
- Fénylő csíkot, fénylő csíkot...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. június 22. 14:34 | Link

Hunor

Kissé későre jár már az idő, ezért Csenge halkan lopakodik végig a folyosókon, összerezzenve minden zajra. A fáklyák fénye elég ahhoz, hogy lássa merre jár, de a halvány megvilágítás sok sötét sarkot eredményez, melyekbe a lány járőröző tanárokat, prefektusokat, hegyi trollokat és más szörnyeket képzel. Varázslatot sem mer használni, elvégre köztudott, hogy a fény mindent odavonz, amivel nem szeretnénk találkozni, pláne este.
Persze mindez nem történt volna meg, ha nem alszik el a könyve fölött abban a használaton kívüli tanteremben. Ha legalább a könyvtárban olvasott volna... onnan legkésőbb a takarodó előtt elzavarták volna. Az elhagyatott szobában azonban nem vették észre a padra borulva szunyókáló Csengét, akit nem sokkal ezelőtt egy kicsapódó ablak és némi huzat szele riasztott fel.
Eddig szerencsésen megúszta, hogy belebotoljon valakibe, aki netán meg is büntetné, de most gyanús hangok ütik meg a fülét, pedig már majdnem a portrénál van. Halkan káromkodik egyet, majd kommandósokat megszégyenítő ügyességgel a falhoz lapul és kiles mögüle.
A távolban, a portré alatt egy taláros alakot lát, felette pedig egy igencsak jókedvében lévő szellemet. Sehol egy tanár, egy prefektus vagy egy hegyi troll, úgyhogy gyorsan ki is lép a fal mögül, hogy aztán a korábbinál kevésbé óvatosan odasiessen a fura társasághoz.
A kísértet észrevéve a lányt, vele is tesz egy próbát ijesztgetés terén, de Csenge lebiggyesztve a száját jelzi neki, hogy kár a gőzért. Elvégre mit tudna csinálni vele? Erre a szellem dühösen felfújja az arcát, majd egy utolsó nevetést hallatva átlebeg a lányon.
 - Azta, de roh.... Á, de hideg - vacogja, majd átölelve magát dörzsölgetni kezdi a felkarjait. Közben azért meg is fordul, hogy a távozó után intsen egy durvának szánt mozdulattal, amit persze a szellem nem lát, hiszen hátul még neki sincs szeme.
Időközben teljesen el is feledkezett a magában motyogó - valószínűsíthetően - háztársáról, de most visszafordulva hozzá, várja, hogy megmozduljon vagy esetleg egy kicsit arrébb másszon a bejárat elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 17:47 | Link

Emberi hang! (Emberi káromkodás.)
Felnézek, felülök, feltápászkodom ebben a sorrendben.
- Végre! - mondom a szokásosnál is magasabb hangon.
- Mármint: de jó, hogy jöttél!
Látszik rajta, hogy felsőbb éves, ránézésre legalább negyedikes. Rajta nem fog ki egy gagyi találós kérdés. Valószínűleg arra is tud bűbájt, hogyan ne tévedj el a kastélyban.
- Figyu, mi az, amit az erős ember sem tud megtartani, mert olyan nehéz? Vagyis nem olyan nehéz...
- Szóval nem enged be a szfinx - nézek rá kérlelően.
Lehet, ez túl gyanús.
- Igen, tudom, elég gáz, én sem értem, miért a Levitába kerültem, de esküszöm, hogy levitás vagyok! Bele is van írva a könyvembe...
Fecsegek össze vissza, és már csatolom is ki a táskámat, de megállok a mozdulattal.
- Persze bárki beleírhatja a könyvébe, mi?
- ...Légyszi?
Tuti jó benyomást tettem rá egyből. Az megy nekem. Egy elsős gyökér, aki nem jut be a saját szobájába, fél a szellemektől és szófosással leplezi zavarát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. június 22. 20:04 | Link

Hunor

Az ismeretlen figyelme Csengére terelődik, és hirtelen megörül neki. Bár a lány már eleve sejtette, mi lehet a helyzet, azért hagyja, hadd magyarázkodjon a másik, amúgy se nagyon tudna a szavába vágni. Inkább megvárja, amíg végre kifogy a mondanivalóból - vagy a szuszból -, csak aztán felel neki.
 - Figyi, igazából engem nem érdekel, hogy levitás vagy-e. - Még a vállát is megvonja ezt illusztrálandó. - Akár egy eltévedt navinés vagy, aki csak egy biztos zugot szeretne éjszakára, akár egy rellonos, aki a barátnőjéhez akar beszökni, nekem mindegy. Én bemegyek - azt, hogy "ha tudok" csak magában teszi hozzá -, aztán, hogy ki jön be utánam, mikor kinyílik az ajtó, már nem az én dolgom.
Talán nem hangzik túl segítőkésznek, meg talán rendesnek sem, sőt elég rideg megfogalmazással sikerült - állítólag - háztársa tudtára adni, hogy nem igazán érdekli bejut-e a háza helyiségeibe, és ott mit csinál. De igazság szerint ez a helyzet.
Közben elgondolkodik az említett találóskérdésen, magában elmormolja nem először, hogy "miért nem lettem inkább eridonos?", aztán összeráncolt homlokkal a szfinxre néz:
 - Ha azt mondom, hogy az ígéretét, az elég pesszimista, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 20:52 | Link

Minden meggyőzőerőmet bevetem (igen, ennyi telik), teljesen feleslegesen. A felsőbb évest nemhogy nem hatja meg, de abszolút nem érdekli, ki fia-borja vagyok. Ó, milyen otthonos érzés. De most pont ez kell nekem!
Simítok néhányat a taláromon, mintha bármin is változtatna, a vállamra kapom a táskát, és felsorakozom a lány mögé.
Simán elhajtotta azt a szellemet - állapítom meg jobbra is, balra is végignézve a folyosón, míg várom az ajtónyitódást. Mintha nem is történt volna meg az a kínos kis incidens...
A szfinx előttünk derűs ábrázatot visel, most kinyitja az egyik szemét.
- Te vagy az, Csengettyű? - kérdezi, akkor már mindkét szemével vidáman hunyorog. - Neked más kérdés jár.
- H...mi? - kérdezem hüledezve. - Ez, mi ez a bánásmód?
- Az előző könnyű volt. Elsősöknek - adja meg a kegyelemdöfést a klubhelyiség őrzője. - És rosszul is mondtad tovább.
Összepréselem az ajkaim, de biztos vagyok benne, hogy közben füstcsíkok hagyják el a füleimet.
- Megtöltök egy egész szobát, mégis bármi befér tőlem. Mi az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. június 23. 13:19 | Link

Hunor

Nem derül ki, hogy a válasza helyes-e - de Csenge úgy sejti, nem sok esély van rá, és valójában csak sötét életlátását sikerült bemutatnia vele -, az viszont igen, hogy a kérdés sem volt egészen pontos.
A szfinx üdvözlését mosolyogva fogadja, és ahogy feltekint a portréalak arcára, eszébe jut, hogy azért mégiscsak jó levitásnak lenni. Ideiglenes társát jól hallhatóan bosszantja, hogy a szfinx hozzá máshogy viszonyul, de Csenge már csak a saját találós kérdésére figyel. Ha az ismeretlen ajtó előtt fekvő tényleg levitás, és kibír itt egy évet, jövőre már vele is máshogy fog bánni a bejárat őre.
A lány hümmögve figyeli a festményt, egyik lábáról a másikra nehezedik, jobb kezét az arcához emelve, ujjaival ajkain zongorázik gondolkodás közben.
 - Ha egy bútorokkal teli szobáról beszélünk, akkor a levegő a megoldásom, ha egy teljesen üres teremről, ahol nincsenek ágyak alatti és szekrények mögötti sötét zugok, akkor a fény - mondja, aztán karjait leeresztve megvonja a vállát: -, de igazából a levegő akkor is helyesnek tűnik számomra.
Amíg várja az ítéletet, tovább gondolkodik, de egy pillanatra hátra pillant, hogy lássa, ott áll-e még az ismeretlen elsős. Próbálja eszébe vésni az arcvonásait, hogy ha legközelebb összefutnak, felismerje, aztán rádöbben, hogy igazából még a nevét sem tudja. Na, de épp az előbb mondta neki, hogy nem érdekli kicsoda, ezek után már elég furcsán venné ki magát, ha mégis rákérdezne.
Végül némán, kíváncsiságát magában tartva fordul vissza a bejáratot rejtő portré felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 23. 19:31 | Link

Ez nekem is ment volna! Dohogásra nem vetemedek, annyira meglepődöm magam is, hogy beugrott a megfejtés. Legalábbis egy. A fény eszembe sem jutott, és nem is gondolkodtam tovább, amint eljutottam a levegőig.
A lány viszont full filozófiai okfejtésbe bonyolódik. Amikor végez, még hátra is pillant. Lehet, valami elismerésre vár, de nem tudom eldönteni időben, mit is mondhatnék. A szfinx nem siet ajtót nyitni, én meg tűkön ülök az ítéletért.
A portréalak farkával elégedetten legyint egyet.
- Minden részletre kiterjedő válasz.
Egy búcsúmosollyal ajándékoz meg minket (szeretném azt hinni, hogy engem is), majd feltárja előttünk a ház bejáratát. Rántok egyet a táskám vállpántján, indulhatunk.
- Ez igen!
- Ebbe belejönnek az emberek? - kérdezem a felsőbb évest, hátha még erre a válaszra azért vevő lehetek nála. - Gyakorolni kell, vagy van egy levitás óra, amin a rejtvények eszes megoldását tanuljuk? Van olyan levitás, aki annyira hülye, hogy mindig kint éjszakázik? - teszem fel a legfontosabb, feszítő kérdést.
Még csak egy hete vagyok itt. Szomorú, hogy ha eltalálok is a ház bejáratához, bejutni akkor sem tudok egyedül.
- Amúgy Hunor vagyok, és köszi szépen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. június 27. 20:52 | Link

Hunor

A szfinx elismerését egy mélyebb fejbólintással, amolyan jelképes meghajlással köszöni meg, aztán kissé félreáll az útból, és int társának, hogy nyugodtan menjen előre. A kérdések hallatán azonban felnevet. Nem akarja megbántani az elsőst, de... olyan cukinak találja, ahogy ezen aggódik, pedig egy éve még őt is hasonló problémák emésztették.
 - Igen, bele lehet jönni, és nem, nincs ilyen óra - foglalja össze gyorsan a lényegesebb válaszokat. - Ha elég sok ilyen találóst meghallgatsz, rá fog állni az agyad, meg kiismered a szfinx észjárását is. Többnyire - vonja meg a vállát, mert hát még a mai napig is előfordul olykor, hogy ő sem tudja kapásból, vagy egyáltalán, a választ egy-egy talányra.
 - Senki nem szokott mindig kint éjszakázni. Ha más nem, a prefektusok megszánják a kint rekedteket. Amíg pedig te is ebben a cipőben jársz, azt ajánlom, csapódj egy csapathoz, mert minél többen vagytok, annál nagyobb az esélye, hogy valakinek beugrik a megfejtés! De egyébként is be tudsz surranni olyanokkal, akik éppen kinyitják a bejáratot. Csak ne maradj kint olyan sokáig, hogy egyedül maradj, mint ma!
A tanácsokkal próbál segítséget nyújtani háztársának, és enyhíteni némileg a korábbi nemtörődöm, rideg viselkedésének hatásait.
 - Ritka név - jegyzi meg a bejelentkezésre reagálva. - Az én nevem Csenge, és igazán nincs mit - ereszt meg egy mosolyt Hunor irányába, majd ha még nem történt meg a belépés, beljebb tereli a gólyát a levitások birodalmába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 5. 08:26 | Link

Süveges Lili

~esküszöm, hogy nem rosszban sántikálok~
még az előző tanévben
tényleg legális most már
becsszó


Ha azon a délutánon nem érezte volna úgy, hogy szüksége van magányra és arra, hogy elbújjon az emberek elől, amikor Lilivel felfedezték a táncoló virágok csodáját meg a Virágkeringőt játszó szobrot, akkor ma sokkal kevesebb lenne. Kevesebb lenne egy varázslatos délutánnal, egy mesés élménnyel, egy vizeslufi csatával, és ami a legfontosabb: egy nagyszerű baráttal. Maga sem érti, hogy hogyan lehetséges ilyen könnyen egy hullámhosszra kerülni, talán a virágok varázsa tette, talán csak ilyenek ők ketten, mindenesetre egy szoros kötelék jött létre köztük. Azóta sok időt töltöttek együtt olyankor is, amikor nem zenél a szellő és nem tornáznak a növények, de barátságuk szélvészként fejlődik, pont úgy, mint amikor a családi nyaraláskor két kisgyerek találkozik és egy pillanat alatt örök legjobb barátok lesznek, szavak nélkül dől el ez a kapcsolat. Aztán persze elfelejtik egymást, amikor hazamennek, de a felejthetetlen közös hét emléke mindig ott lesz.
Lilivel ez nem ilyen. Polli tudja hol lakik és megtalálja, ha lelép. Innen már nincs menekvés. A tatai törpe nem fogja elengedni a talárosi tökmagot. Úgy döntöttek, hogy a barátságuknak ideje egy újabb szintre lépnie, és Polli megismerheti Lili kastélybéli lakhelyét is, főleg hogy Emily megbeszélte a Likőrös bácsival, hogy megpróbálhatja a Levitában. Polka kisujj esküvel ígérte meg, hogy nem fog feltűnősködni – bár, ha megtalálják a zongorát és egész nap játszani fog rajta, akkor ez lehet fel fog tűnni pár embernek, kivéve, ha van hangszigetelő függönyük, mint abban a csillámvámpíros filmben.
Mindenesetre Polli az alkalomhoz illően levetette az eridonos talárját, nehogy feltűnjön az embereknek, hogy ő igazából cseresznye és nem kékáfonya. Gondolt rá, hogy bűbájjal átfesti a ruháján a színt, de rájött, hogy fogalma nincs hogyan kell, így inkább felvette a kék süsüs pulcsiját, hogy ha valaki meglátja, akkor otthonos színre tudjon asszociálni és még csak ne is feltételezze, hogy ő piros és egyből elfogadja minden magyarázkodás nélkül. Nadrágból a farmerje volt a legkékebb, tornacipőből pedig felvette azt, amin legkevésbé nyikorog a gumi, hogy ne idegesítse a kékeket a nagy tanulásban a járkálásával. Lilivel a Nagyteremnél találkoztak, mert egészen biztosan eltévesztette volna magától az utat erre.
- És akkor nektek most komolyan mindig gondolkodni kell, ha be akartok menni aludni? – Kérdi lemondóan. Persze izgatott, hogy megismerheti a Levitát, meg hallott róla, hogy ott sok az okos ember, de ez a sok fejtörés egészen abszurd neki. – Ha nem találod ki, akkor a folyosón alszol meg minden? – Ez afféle büntetésnek tűnik a számára, ezért erősen gondolkodik, hogy tényleg váltson-e házat, ha úgy adódik. Végül is így is lehet rávenni az embereket a tanulásra, hogy ágy meg fürdés nélkül kényszerülnek este lefeküdni. Kemények ezek a levitások. Reméli a prefektusoknak is szóltak, hogy majd kukkantani hozzájuk és nem akarják majd elkapni.





Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 5. 18:26 | Link

Polli
még tavaly történt

Polliban azt imádta a legjobban Lili, hogy mellette teljesen zavartalanul lehetett gyerek. Nem mintha egyébként olyan felnőttesen viselkedett volna máskor, kerülte ő a felelősséget, mint a leprát (amiről azt gondolta, hogy valami gombafajta lehet), de azért csak utolérték olyan nagylányos gondok, amikről pár éve még szó sem volt. És nővérkéje sem készítette fel ezekre, valószínűleg éppen azért, mert azt gondolta Liliről, hogy még túl kicsi.
De aztán az a csodálatos véletlen összesodorta az eridonos lánnyal, és nem is jöhetett volna jobbkor a társasága, hiszen Lilkó épp szerelmi bánattól sújtottan vergődött egyik napról a másikra. Különösen jól jött a vidám, gondtalan szórakozás, és ehhez jobb partnert nem is találhatott volna Pollinál.
És mivel nem érte be egyszeri dózissal, megismerkedésüktől fogva gyakran összefutottak, és most már odáig is eljutottak, sőt valamiért igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a dolognak, és Lili úgy izgult, mintha az utolsó szám hiányzott volna csak neki a bingón (erről csak azt tudta, hogy kiabálni kell, hogy bingó, és ez nagyon tetszett neki), hogy a főnixlányt vendégül lássa a szfinxek otthonában.
A nagyterem előtt sétált körbe-körbe, míg barátnője meg nem érkezett, aztán, bár szívesen belécsimpszkodott volna, és úgy kísérte volna fel az első emeletre, tudta, hogy Polli személyes terére kicsit jobban tekintettel kell lennie, mint az amúgy általában az emberekkel szemben meg szokott magának engedni, így csak körülötte szökellve, ugrálva, diákok közt átcsusszanva menetelt mellette. Közben csacsogtak, amiről épp eszükbe jutott, és minél közelebb kerültek a Levitához, annál inkább a házra terelődött a szó.
Polli kissé csalódottnak hangzó kérdését hallva a szőke elnevette magát.
- Azért elég nagy a jövés-menés, legtöbbször épp olyankor szoktam az ajtóhoz érni, mikor kinyitják valamelyik oldalról. Olyankor ugye nem nagyon kell gondolkodnom, csak sietnem.
Jót kuncog leleményességén, és külön vállon is veregeti magát ezért, mert mikor először jutott be így, úgy okoskodott, hogy azért kell némi gógyi ahhoz, hogy ne álljon meg, és várja ki, míg az átjáró újra lezárul, amikor ha van egy kis esze - UGYE -, simán be is mehet, míg tud.
- De ha netán egyszer kint rekedek.. - elmerengett egy kicsit, majd megrántotta a vállát - ..akkor sincs baj. Majd bekéreckedek máshová.
Sejtelmes kis mosoly suhant át orcáján. Tényleg, már elég rég járt a sárgáknál, Layla biztos szívesen pizsipartizna újra. Bár a legutóbb eléggé zavarba sikerült hoznia, azért talán nem annyira, hogy többé ne engedje be a szobájába.
A szöszke egyszercsak megtorpant, és Polli felé fordult, majd színpadias mozdulattal (illetve többel is; nagyon túlspilázta) egy nagyobb festményre terelte a lány figyelmét, melyen egy szfinx ült magasztos nyugalomban. Ha létezik ilyen egyáltalán, ez a lény bizonyára képes rá.
- Íme! És szerencsére csukva van, szóval ki is próbálhatod magad, elég levitás vagy-e, hogy bejuss - vigyorgott. Örült, hogy Pollira háríthatta a feladatot ily módon, mert tartott tőle, hogy ő felsülne, az meg milyen ciki már!
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2020. október 5. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 6. 20:26 | Link

Süveges Lili

~esküszöm, hogy nem rosszban sántikálok~
még az előző tanévben
tényleg legális most már
becsszó


Még nem tudja, hogy tényleg olyan rossz-e az Eridon, mint ahogy először érezte azt. Mindenesetre nagyon jól esett neki Emilytől, hogy megkérte neki Keserű bácsit, hogy megnézhesse milyen a Levita. Nem is gondolta volna, hogy magától ilyen ajánlatot tesz neki a házvezetője, ezt az egész beosztás dolgot öröknek és véglegesnek képzelte.
- Még jó, hogy a házvezetőd nemolyan Keserű, mint a neve. – Csipogja izgatottan. – Szeretem az óráit. Te is tanulod? – Kérdezi, de közben még mindig Matyi bácsi nevén jár az esze. Sosem próbálta még kielemezni a tanárok neveit, annyira eddig sosem ért rá. Este szokott alvás előtt ilyeneken gondolkozni, de amióta a suliba jár, estére olyan fáradt lesz, hogy általában elnyomja az álom – nagyon kellett küzdenie azon a bizonyos szökős éjjelen, hogy pattanóképessé váljon hajnalban. Cserébe már délután az órák után úgy aludt, mint akit fejbe vágtak. – TeLilii! – Torpan meg kimeredt tekintettel. – Flórián. Táncoló virágok. A flóra az olyan virág. Tudod?  Nem Matyi bácsi volt a múltkor? Ilyen neves izés… tudod, hogy… mint Zorro? Érted?! – Magyarázza megragadva Lili alkarját, mélyen belebámulva a homlokába. Az is lehet, hogy megfejtette a több hetes rejtélyt. Reméli, hogy érthetően fejtette ki az elméletét, de kíváncsi rá, hogy Lili mit gondol a kérdésről, ő mégis csak jobban ismeri a bácsit, hiszen a nagyfőnöke. – És nem szigorú házvezetőnek sem? – Tudakolja tovább, amikor már ismét haladnak. Emily nagyon lazán kezelte az egész szökés témát, Polli meg volt győződve róla, hogy ki lesz vágva a suliból, erre lényegében még engedélyt is kapott rá, hogy Olcsival elkapják azt a csajt, aki miatt el akart menekülni a suliból. Kedves ez a Flóri bácsi, de azt nem nézi ki belőle, hogy ennyire laza.
- Ááááá…. cseles. Cseles. – Nevet Lilivel. Ez mindjárt egy Lilisebb megoldásnak tűnik, hogy megspórolja a gondolkodást. Valószínűleg Polli is ezt tenné, ha a Levita lenne a háza. Igaz, jelenleg el sem tudja képzelni, hogy mégis milyen kérdésekre kell számítania. Direkt olyan, amit tudhat? Olyan, amit nem? A tananyagot kérdezik? Általános műveltség? – Majd gyorsan beugrunk, ha éppen kijön valaki! – Darálja, hogy érzékeltesse a beszédtempójával mennyire gyors lesz a lába. – Csak úgy be lehet kéredzkedni? Ilyen könnyű? Hozzánk bármikor jöhetsz! – Fogalma nincs egyébként, hogy lehet-e, de biztosan be tudja valahogy csempészni. Majd húznak rá egy piros pulcsit, csak beveszik a prefik.
Pollerka esze már éppen azon járt, hogy vajon elhozta-e a piros pulcsiját vagy otthon van-e, amikor Lili megtorpan. – Megérkeztünk? – Kérdi a szfinx festményre meredve, bár van egy olyan érzése, hogy most nem ő fog kérdezni.
A szfinx alakja lassan megmozdul, s Pollihoz fordulva szólásra nyitja a száját.
„Reggel négy lábon mászik, délben két lábon jár, este meg hármon botorkál… „
A kis eridonos bizonytalanul pislog a szfinxre, aki még el is fordul tőle. – De mit csinál éjjel? Alszik? Ööö… hát… ez jobban elhagyja a lábait, mint kezdő zongorista a ritmust…  ööö… Lili, volt már ez a kérdés? Nincs valami… - Hangját itt suttogósra fogja – Tudod… volt már és tudjuk a választ papírod? – Tudakolja reménykedve. Ez ciki, de nem tudja így hirtelen.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 7. 16:26 | Link

Polli
még tavaly történt

Már épp azon volt Lilkó, hogy megválaszolja barátnéja kérdését, mikor hirtelen félbeszakította gondolatainak folyamát az eridonos teóriája. Nem mintha olyan nehéz lett volna a szőkét kizökkenteni bármely elmélkedéséből, de itt különösen könnyen sikerült, elvégre még csak nem is tudta, mit tanít a házvezetője - és egyúttal sikerült nem felírnia képzeletben, hogy emiatt később szégyellje el magát -, ráadásul amivel Polli előállt, az különösen izgalmas ötlet volt.
- Hűűűű! Tényleg, van olyan, hogy flóra. De az nem vaj? Vagy margarin?
Nem volt teljesen biztos semmiben, csak abban, hogy nem biztos semmiben sem. Mindenesetre hallott már ilyesmit, és ha beugrik neki a fauna is, akkor bizony napszemüveget is ölthet, és hátradőlhet, ő már mindent tud, ami tudható.
Azt viszont értette, hogy Zorró, bizonyára arra célozgatott Polli, hogy a táncoló virágok lehetnek Flóribá' végyjegyei. És akkor amerre jár, és igazságot oszt, ott hátrahagyja a zenére rokizó kis növénykéit.
- Tud szigorúskodni is, de általában rém cuki. És helyes is.. legalábbis a felsőéves lányok azt mondták - tette hozzá kicsit pironkodva, miközben ösztönösen megvakarta a homlokát, attól tartva, hogy van ott valami. Pedig már kapisgálta, hogy Polli nem azért bámul mindenhova, csak a szemébe nem, mert esetleg attól tart, hogy ő lenne a mitologikus medúza, aki kővé dermeszti azt, akivel szemezni támadna kedve.
- Feltéve, hogy jön, vagy megy valaki - bólintott Lili, ahogy továbbálltak. - Ha épp nyitott állapotban van, úgy szerintem nem tudja megakadályozni, hogy bárki illetéktelenül besétáljon, de nem szokott sokáig úgy maradni, szóval sietni kell.
Avagy, ahogy az végül be is igazolódott, miután a helyszínre értek, ki kell találjanak egy fejtörőt, találos kérdést, vagy valami más módon tudásukat bizonyítaniuk. Polleszka mindenesetre nagyon be volt zsongva, már készült lélekben meg testben is a gyors beugrásra a portrélyokon.
Valószínűleg csak véletlen volt, hogy a szfinx épp Pollira nézett, de az is lehet, hogy Lilit már felismerte. Mindenestre feltette kérdését, látszólag egyenesen a kis eridonosnak címezve azt. Emiatt Lili néhány pillanatig olyan fejet vághatott, mint aki okos, és tudja a választ, de persze lövése se volt róla. Pedig...
- Ismerősen hangzik. Mintha már kérdezte volna ezt - morfondírozott el, és elkezdte ujjaival számolgatni a lábakat, és alig hallgatóan, csak az artikulációja melléktermékeként ki is mondta a feladványban szereplő napszakokat.
- A logikát követve éjszaka szerintem másfél lábon ugrál.. vaaagy.. izé - elővette mindkét pracliját a matekhoz - Négyből kettő az kettő, meg egy az három.. háromból kettő az egy, meg egy az kettő... szóval lehet egy is, meg kettő is a válasz.
A szfinxre nézett, aki mintha direkt még jobban elfordult volna tőlük erre, és olyan arcot vágott, mint aki nagyon próbál egy érzelmet leplezni.
- Szerintem túlgondoltam - állapította meg Lili, miután megrángatva kicsit a keretet az ajtó még mindig zárva volt előttük.
- Lehet, hogy valami személyre kell gondolni, nem is a számok a fontosak. Ki szokott reggel mászni? Aki aztán feláll, de estére növeszt egy újabb lábat? Óóó, vagy.. fúj. De nem hiszem, hogy a szfinx arra utalna, hogy a harmadik lába az.. tudod, olyan "fiú-láb".
Nem volt biztos benne, hogy Polli érti, miről beszél neki, de abban már inkább, hogy a bölgy szfinx nem adna fel nekik ilyen feladványt. Biztosan csak túlgondolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 7. 20:26 | Link

Süveges Lili

~esküszöm, hogy nem rosszban sántikálok~
még az előző tanévben
tényleg legális most már
becsszó


Lili felvetése komolyan gondolkodóba ejti Pollit. No, nem azért, tudja, hogy mi az a Flóra meg Ráma, de még Liga margarint is látott már, hanem sokkal komolyabb, tudományos jelentőséggel bíró kérdésen kattog a kis feje. – De miért más a margarin meg a vaj? – A kedvenc ételét ő vajas pirítósnak hívja, de az anyukája mindig csak rámásnak mondja, csak vajas ízű, de nem igazi vaj van benne. Igazán még sosem gondolkodott el ezen, csak megette, mert finom volt. – De amúgy igen, az is. – Azt azért nem gondolja, hogy margarinról van elnevezve Flóri bácsi, hacsak nem a margarin van róla és a likőrgyára mellett margarinokat is gyárt. Legalábbis azt mondják róla a nagyok, hogy likőrt gyárt. – Szerinted lehet? – Kérdez vissza ismét, mert mégis csak Lili volt a nagyobb kettőjük közül, meg mégis ő ismerte jobban. Emily igazságosztásait meg neki illene felismernie 100 közül. De legalábbis 2-3-ból már igen. – Rém cuki? – Kérdi száját félrehúzva, szemöldökét felvonva. Polli még sosem gondolt Matyi bácsira úgy, mintha férfi lenne. – Hjaa… végül is. Cuki bácsi. – Csak öreg, de azt már nem teszi hozzá, nem akar ő gonosz lenni. Náluk is sokszor beszélnek a lányok a tanárokról így a lányok. Nagyon fura. - Nincs elég fiú a suliban? – Polka egyszerűen nem érti, hogy miért kell a tanárok után vágyakozni, az ő szemében még így is túl sok a srác, büdösek, hangosak, zavaróak. Jó, néhány mosakszik rendesen meg egész vicces, meg persze ott van Marci is, de a többség. Főleg a nagyobbak, őket nagyon nem szereti. Lehet a lányok is ezért nézik inkább a tanár bácsikat? Matyi bácsi sosem volt még büdös órán.
- Kár, hogy most épp nem jön senki, sokkal egyszerűbb futni, mint gondolkodni. Remélem egyszerű kérdést fog feltenni. – Sóhajtja lassítva lépteit, mert látja, hogy hiába is sprintelné át magát a legkisebb résen, nincs hol. Kár, hogy nem tudnak bekopogni, mire valamelyik levitás kinézne, hogy ki az és így bejuthatnának. – Ugye ahhoz nincs feladvány, hogy kiengedjen? – Hasít bele a felismerés. Mi van, ha túszul fogja őket ejteni, se ki- se be, ha nem gondolkodnak. Ez egy nagyon jó taktika arra, hogy a legokosabb ház legyenek az egész iskolában. Nem kérdés, hogy az eridonos lét hangosabb, de kevesebb fejtöréssel jár. Próbálja követni Lili matekozását, de elvesz a számok között, úgyhogy úgy dönt, hogy ő maga is beindítja az agytekervényeit. Négy megvolt, kettő is, három is… - Egy láb még nem volt. Szerintem egy… de… mi a kérdés? – Harap az ajkába oldalra sandítva a szfinx portréjára, aki nem úgy tűnik, hogy megismételni készül a feladványt. Hajaj, nehezebb ez a levitásság, mint gondolta. Végül is, ha eleget gyúr lábra, akkor nem olyan kibírhatatlan, nem? – Én reggel szinte négy lábra esem ki az ágyból. – Vág közbe bólogatva Lili elméletére. Ketten kitalálják ők, elvégre két okos lányról van itt szó, nem véletlenül vették fel őket. A levitás szőkeség újabb elméletén rendesen elkerekedik a szemecskéje, melegítőjét felhúzza olyan magasra, hogy csak a szeme legyen ki. Közben viháncol, de azért fújolj is. – Ugye neeem? – Fordul a portréhoz ismét, aki továbbra is levegőnek nézi. – Szerintem amúgy engem nem kedvel. – Pislog ismét Lili irányába, immár lehúzott felsővel. – Nekem is kilenne ezzel esére amúgy, ha ilyen feladványokat kéne megoldanom… - Tér vissza az előző pontjára a beszélgetésüknek. Pollika ártatlan, de azért elég időt töltött egy csapat kamaszodó eridonossal mostanában ahhoz, hogy tisztában legyen dolgokkal.



Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. október 8. 12:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 9. 21:26 | Link

Polli
még tavaly történt

Lili, bár nagyon leleményes volt, mégsem rendelkezett az összes válasszal. Sőt, igazából melyekkel rendelkezett, azok sem feltétlenül voltak jók. A vaj és margarin kérdését viszont pont nem tudta volna megtippelni.
- Az egyik keményebb, mint a másik, amelyik meg lágyabb.
Még a vállát is megrántotta, ezen apró, de lényeges különbségen kívül nem tudott többet hozzáfűzni. Persze, az ízük is különbözött, ha nagyon odafigyelt rá az ember, de Lili mindig csak annak az ízével törődött, amelyiket épp fogyasztotta, és még nem jutott eszébe közben elmerengeni, hogy milyen a másik, amelyik épp nincs a szájában.
Végülis sikerült megegyezniük abban, hogy Flóri bá' cuki, de Polli kérdését Lili már inkább költőinek tekintette, mert hát természetesen volt elég fiú a suliban, korban a diáklányokhoz jobban passzoló, de hát a többségnek az kell inkább mindig, amit, illetve jelen esetben, akit nem kaphatott meg. A tanár bácsiknál és néniknél pedig kevésbé elérhető célpontot vágyaiknak keresve se találhattak volna.
A két lánynak azonban jelenleg sokkal egyszerűbb vágyaik voltak, szerettek volna bejutni a Levita házba. És bár ez könnyű feladatnak tűnhetett, a nem túl barátkozós kedvű szfinx megnehezítette a dolgukat. Polli hiába próbált belőle bármit kisajtolni, még csak annyi reakciót sem sikerült kicsikarni belőle, amiből azt leszűrhették volna, hogy teljesen rossz nyomon járnak.
- A kérdés az lehet, hogy ki az, aki reggel négy lábon mászkál, délben kettőn, este hármon - felelte Lili.
Eddig világos volt, csak furcsa volt a megfogalmazás. Elvégre ha egyszer reggel még négy lába van, azokkal miért mászik? Talán részeg? De az lehet a nap bármelyik részében, legalábbis úgy tudta. Ő még nem próbált az lenni, de úgy sejtette, bármikor lehet.
- Hát ha nem perverz a szfinx, akkor a harmadik láb lehet egy bot is. Az öreg bácsik szoktak bottal járkálni, bár nem csak este. Vaagy a vakok! Ők is bottal járnak. Bár ők végképp nem csak este, mert nekik mindig az van. Nem is ismerek vak embert. Mondjuk öreget se, olyat, aki csak este öreg.
Lilinek csak úgy pattogtak ki a fejéből a gondolatok, épp csak bele nem skerült gondolnia abba, hogy mit is beszél. Ellenben a szfinxnek feltűnt, és bár pókerarcot próbált nyilván vágni, rámeredt Lilire, mintha az rátapintott volna a lényegre, de utána újra elkezdett valamit tanulmányozni a festett hátterében.
Lili felnevetett Polli megjegyzésére.
- Lehet, hogy te vagy a megoldás!
Ránézett a szfinxre, de az nem reagált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 10. 13:26 | Link

Süveges Lili

~esküszöm, hogy nem rosszban sántikálok~
még az előző tanévben
tényleg legális most már
becsszó


A Lilivel való közös lógás leginkább a Pannával való közös élményekre emlékezteti őt. Persze a húga alacsonyabb meg hosszabb a haja, meg egészen máshogyan néz ki meg minden, de a levitás barátnője mellett sokkal jobban meri önmagát adni, olyan kérdéseket is feltenni, amiket más előtt egyébként nem merne. Ennek persze az az ára, hogy nem mindig kap rájuk választ – hiszen Lilivel sok mindenben nagyon hasonló az ismeretük is, nem csak az érzelemviláguk. Ajkával csücsörítve, fejét ingatva bólogat Lili válaszára. Ez teljesen igaz, nem tud vitatkozni vele. Polli általában azt eszi, amit elé tesznek, nem tudatosan választja ki, hogy mit akar.
Abban viszont biztos, hogy ő sosem fog ácsingózni egyik tanár bácsi meg néni után sem, elvégre mindegyikük olyan öreg hozzájuk képest. Meg hát amúgy is, hogy jön az ki? Amikor a klubhelyiségben feljön és a többiek erről beszélnek, sőt már a tanár bácsik popsijára terelődik a szó, akkor ő inkább felviharzik a klubhelyiségbe vízbe fojtani magát a fürdőszobában, mert ettől még az is jobb. De legalábbis a füle kitisztul ettől, ha elég sokáig bebújik egy kád vízbe.
Reméli, hogy a szfinx nem fojtja magát vízbe a hallottaktól, mert akkor eléggé problémássá válik a levitások ki-be mászkálása a portrén keresztül. Biztonságból odapillant ismét a képre, amin szerencsére nincs fürdőkád, így nyugodtabban fordul vissza Lilihez ötletelni.
- Ez egy nagyon fura lény. – Csóválja a fejét a kérdésre. – Frankenstein szörnye? – Kérdi bizonytalanul, ám a szfinx csak megrázza magát a portrén, jelezvén, hogy hülyeséget beszél. Pedig hát ő szokott itt levágni meg felvarrni dolgokat, meg megvárja az esti vihart. Simán lehet, hogy ha sok likőrt ivott, akkor már elfelejtett egy lábat visszavarrni szegényre este. De ha nem, hát nem.
- De ők mindig bottal járnak, nem? Vagy csak este kell az ülőhely a buszon? – Kérdi Lili fülcimpájának szegezve a kérdést. Hallotta már panaszkodni a szomszédot a kerítés fölött, hogy sprintelni látott egy öreget bottal, aztán amikor felért a járatra hirtelen járni sem tudott, egyből szükség volt a görbebotra. Szerencsére Polli kimarad ezekből, nem bírná elviselni a tömegközlekedést – már a neve is félelemmel tölti el.
- Reagált? – Ujjong a kezeivel szárnyalva. Csak nem sikerült valami okos, levitás gondolatot mondania? Juhéj! – Én? De hát szerintem nem csak nekem van ki estére ezzel a sok kérdéssel, most gondold el, ha nyolcszor szeretnél egy nap bejönni. Minden embernek kilenne. – Magyarázza ismét Lili felé fordulva, ám a portré nesszel jelezte, hogy hallott valami egészen értelmes gondolatot. Már látszik rajta, hogy türelmetlen, így a kis eridonos visszafordul. – Minden ember? Ember? – Mire a szfinx végre megnyitja előttük a klubhelyiséget. – LILIIIIIIIIII!!!! – Visítja tapsolva. – Bent vagyunk! – Ujjong tovább a kezeivel repkedve, majd megragadja barátnőjét, hogy együtt lépjenek be. Ez izgi lesz.
Ahogy bezáródik mögöttük a portré, egy nagy sóhajt hallani a szfinx szájából. Azt beszélik, egy hétig ezt mesélte a többi festménynek.  



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 7. 18:18 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Már egy ideje sétálgatok a kastélyban, ma kihagyom az órákat, amúgy sem kell bent lennem mindenkin. Nálam a felszerelésem, egy állvány, egy váz és két objektív is, néhány optikával, ha rá akarom még húzni. Persze meg is lehetne ezeket bűvölni, de sokkal jobb a hagyományos mugli módszer – nem gondoltam volna, hogy ezt valaha így gondolom -, mert tényleg rajtam múlik minden. Esetleg, ha túl jó lesz valami, akkor varázslattal még lehet, hogy tökéletesíteni fogok rajta, de még ez sem biztos. Inkább csak magamat adom, és úgy próbálok valami érdekeset kihozni a kastélyból. Van, hogy megállok az egyik saroknál, és a diákokra fókuszálok, vagy egy szoborra, vagy éppen néhány kompozícióra, mint például egy sétáló pár, ahol megjelenik a szerelem, vagy éppen féltékeny szempillantás, amit sikerül elkapnom. De ezen kívül még számtalan dolgot megpróbálok elkapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül megint megállok az egyik folyosón és módszeresen fotózni kezdek, szinte méterről méterre. Egészen addig, amíg megpillantok egy az ablak mellett álló, a falnak nekidőlő lányt, akinek a haján éppen játszik a napfény, amit a festett ólomüveg ezernyi színnel tarkít. Hát ez tökéletes lesz a mai nap lezárásának, ha nem vesz észre a kiszemeltem. Belenézek és ráfókuszálok, amikor felismerem a múltkori csajszit, elég ironikus lesz azonnal a mosolyra húzódó szám. Mindegy, most ő a modell, ő érezheti szerencsének magát, főleg, ha majd látja a végeredményt. Állítgatom a gépet, fényerő, szaturáció, rekesz, zárídő stb., próbálok majd több módban is fényképezni. Az első kép sikeres lesz, nem rám figyel a csaj, valamin nagyon elgondolkodhatott, de most nem néz olyan mérgesen, vagy gyilkosan. Még azt is mondanám, hogy lágy, elgondolkodó arcot vág, ami meglepő, ismerve a habitusát. Tényleg eléggé elvarázsolja a helyet és az egész kompozíciót a fények játéka, ahogy a kviddicses ólomüvegen fényárba vonja őt hátulról a nap, ami szép elkülöníthető színekre bomlik a haján, a fején, a felső testén hátul, és a padlón is. Egy srác megy el az exponálás utáni pillanatban, nagyon remélem, hogy nem lépett bele, mert egyrészt kitekerem a nyakát, ha benne lesz, másrészt még kell pár képet készítenem, amíg a csaj szoborként marad. Sziszegek egyet, a srác összerándul és eliszkol, miközben bőszem próbálom minél többféleképpen megörökíteni a mufurcot. Az tuti, hogy elrontotta az ihletem, öcsém!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 8. 20:14 | Link


* * *

Mindössze egy kis levegőre volt szüksége. Összeszedi magát, és ha már nem remeg a lába, felmegy a szobájába, fogat mos, és főz egy bájitalt, ami majd megnyugtatja a gyomrát. Már tudta fejből, meglesz hamar, utána pedig bebújhat az ágyba egy könyvvel, és olvashat, míg el nem nyomja az álom. Csak.. egy kis levegőre van előbb szüksége.
Így, az ablakpárkánynak támaszkodva erőt tudott gyűjteni, össze tudta szedni magát, és a gondolatait, és nem is tűnt fel senkinek. Nem mintha egyébként olyan feltűnő jelenség lett volna, vagy bárkit érdekelt volna, épp mit művel. De nem hiányzott, hogy valaki épp most találjon jó szamaritánust játszani a kárára, ezért kinyitotta az ablakot, hogy beengedjen a folyosóra egy kevés hűs levegőt, majd háttal a falnak dőlt, és mély levegőt vett.
Gyűlölte ezt az egészet. Szégyellte, és legszívesebben üvöltött volna, de annál több esze volt. Nem volt itt komoly megoldhatatlan probléma, nem kellett segítség. Csak meg kell tanuljon uralkodni magán. Mi sem lehetne egyszerűbb. Hiszen mindent saját erőből ért el. Az ő érdeme volt minden sikere.
És azt is csak magának köszönhette, hogy a húga ki nem állhatja. Azt is egyedül érte el. És hogy nincsenek igazán barátai. Mind az ő érdeme.
Megpróbálta kiüríteni a fejét, de csak az ellenkezőjét sikerült vele elérnie, ezért inkább megpróbálta elterelni gondolatait. A ma reggel olvasott minisztréiumi intézkedésekhez tért vissza, melyek a kentaur vándorlást igyekeztek feltűnésmentessé tenni. Elő akarta venni az újságot a táskájából, hogy megnézzen egy bekezdést, ami különösen felbőszítette, és ekkor észrevette, hogy nincs nála. Nemhogy az újság, a táska sem.
Riadtam körbekémlelt, mintha a közvetlen közelében kellene keresnie, pedig azonnal tudta, hogy valószínűleg a mosdóban felejtette, mikor az előbb bent járt. Letette a pultra, mielőtt... ekkor tekintete megadat valamin. Egy fényképezőgépen, ami rá szegeződött. Majd valakin, aki mögötte állt.
Több izom is megrándult az arcán, és érezte, hogy megszédül. Hirtelen vér tódult az agyába, és majdnem elesett, ahogy a sajnos nagyon is ismerős rellonos felé fordult. Elkapta a párkányt, szabad kezével pedig Zétényre mutatott.
- Te meg mit művelsz? - kérdezte döbbenettől elfúló hangon.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2021. január 8. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 8. 20:55 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Nem gondoltam volna, hogy pont egy egyszerű folyosón fogok olyan témát találni, ami tökéletes. De tényleg, még akkor is, ha az a lány van benne. Valahogy látszik benne minden, az arcára valamiféle szomorúság, vagy nem is tudom mi van írva, és a váltakozó színek körbeölelik, mintha kivetülnének a gondolatai és olyanra festenék a napfényt, amilyen a hangulata. Érzem, hogy ez a mai nap legjobb képe, amíg a srác be nem lép a képbe, és a leányzó fel nem fedezi, hogy vele foglalkozok. Összeakad a tekintetünk, és már előre sajnálom, hogy azt fogja kérni, hogy töröljem le. Márpedig biztosan állíthatom, hogy ez nem fog megtörténni, maximum nem lesz benne a portfólióba, de ezek a képek nem lehetnek az enyészeté. Valahogy ki fogom dumálni magam, és nagyon remélem, hogy ezt normális körülmények között meg tudjuk majd oldani. Az ő érdekében.
- A beadandómat – felelem kurtán, majd felállok az állvány mögül, és komótosan elkezdem összepakolni a felszerelést. Előbb szépen letekerem az objektívet, majd jönni fog a váz, és az összecsukható állvány. Bár azt mondtam, minden mugli dolog, de azért kicsit csaltam és varázslattal megcsináltattam, hogy az állvány alkalmazkodjon a terepviszonyokhoz és összecsukható legyen. Máshoz nem használtam varázslatot, szóval mondani unplugged, ahogy csinálom az egészet. Iza milyen büszke lenne rám, ha tudná, Nati pedig oda lesz érte, ebben is biztos vagyok. Még lehet, hogy elviszem mutogatni Kimoriahnak, amúgy is rég látogattam meg.
- Amúgy van valami gáz? Nem nézel ki valami túl jól – egykedvűen pakolgatok, szépen el fogok rendezni mindent a kis táskába, ami nem is olyan kicsi. Valójában a terv az, hogy még csak véletlenül se akarjon belenézni a képekbe, mert már a fejemben kezdenek összeállni az utómunka részletei. Egy kis fény itt, egy kis szaturáció ott, némi élesítés, vagy épp homályosítás, a nem fontos részleteknél. Eskü, még csinos is volt a csaj abban a megvilágításban, meg ugye nem szólt semmit. Az volt benne a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. január 8. 21:33 | Link


* * *

Na nem, ezt nem! Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt barom? Ki engedte ezt meg neki? Ha biztos lett volna az egyensúlyában, már rég nekirontott volna Zéténynek, de így Lilla egyelőre maradt a szemmel verésnél, ami viszont hatástalan volt, ha az így büntetett illető nem is figyelt. Zétény márpedig nekiállt elpakolni a gépet.
A válasza pedig csak méginkább feldühítette a lányt.
- Miféle beadandót? Ne szórakozz már, mégis kinek az órájára lehet az a feladatod, hogy utánam kémkedj? - Az fel sem merült benne, hogy bármi szépet, vagy megörökítendőt láthatott benne a srác. A legutóbbi, és eddig egyetlen találkozásuk alkalmával nem igazán sikerült örök barátságot kötniük, finoman szólva.
Előbb a táska miatt riadt meg, most azonban arról teljesen megfeledkezve amiatt kezdett aggódni, hogy mégis mi látszódhat azon a képen. Vagy képeken. Ki tudja, mióta állt már ott? Vajon látni rajta, hogy az előbb hányt?
Zétény nem kapkodott nagyon, ráérősen pakolászott, amitől Lilla csak még bosszúsabb lett, úgy érezte, a rellonos ezzel is fel akarja húzni. Hogy minél tovább az orra előtt lebzsel azzal a fényképezővel. A kérdését hallva pedig egyenesen megszédült.
- Miről beszélsz? Semmi gáz! - vágta rá gondolkodás nélkül, sietve, és végre összeszedte magát annyira, hogy odalépjen kéretlen fotósához.
Muszáj rávennie, hogy törölje róla a képeket, de nem tudta, hogyan érhetné el. A társalgós összezördülésükből azt a következtetést vonta le, hogy Zétény rendíthetetlenül hisz a maga igazában, és nem enged fenyegetés ellenében sem.
Sóhajtott, az elkerülhetetlenre készülve.
- Mit kell tennem, hogy töröld?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2021. január 8. 22:06 | Link

Médea
legyél a múzsám - kinézet

Látom, ahogy eltorzul az arca, pedig az előbb, az ábrándos, sokkal jobban fogyasztható volt mindenkinek. Bár lehet, hogy csak én álltam át fotós üzemmódra és ezt néztem ki belőle, de talán csak nem így van, hogy odaképzeltem, és akkor is morcos volt, mint, ahogy most is, mert lebuktam.
- Művészet órára, ahová járok. Fényképész szak. Ennek az az egyik szemmel is érzékelhető pédlája, hogy fényképezni kell hozzá, ilyesmi géppel - persze ez egy drága gép, nem minden lúzer kezébe való, csak az olyan kiemelekedően tehetséges varázslóknak, mint, amilyen én vagyok. De hát, ha ez a lány ismerne, akkor tudná, és nem kéne ezen ironizálnom. Amúgy sem kéne, mert tutira nem használ annak az ügynek, hogy ne kérjen meg, hogy töröljem le. Legalább egyet tarthassak meg, öcsém!
- Oké, oké - teszem fel a kezeimet egy pillanatra, nem akarok én mindent megtudni. Lehet, hogy szerelmi bánata van, vagy rossz jegyet kapott, vagy a szülei válnak, nem az én dolgom. De gondoltam, most az egyszer rendes leszek így pakolás közben, és enyhítek valaki rosszkedvén. Hát, nem annyira meglepő módon - főleg az első találkozásunk után - ez nem jött be. Ő viszont idejött, mikor már majdnem mindent elpakoltam. Lesz ebből még baj, érzem a csontjaimban.
- Hát előbb bemutatkozhatnál. Én Zétény vagyok, Farkas Zétény - húzom egy kicsit az időt, mert tényleg jó lenne kikerülni ezt a lehetőséget. Amúgy is, csak nem olyan, hogy ki kelljen törölni az összeset.
- Oké, kitörlöm... nem nem akarom kitörölni. Mi lenne, ha előbb megnéznéd a képeket? És ha azt mondod, hogy nem tehetem a beadandómba, egyet megtartanék, magamnak, mert... túl jó lett - mondom egészen komolyan, már-már kérlelve őt. Csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy nem hagy nekem egyet sem. Szerintem látszik, hogy igazat mondok, és egyébként is mindig igazat mondok. Persze ezt ő nem tudhatja, ezért muszáj rávezetnem erre az egyetemes tényre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet