A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509429#post509429][b]Saragob Kíra - 2015.08.25. 23:25[/b][/url]

Most szüksége volt rá, hogy ezt hangosan kimondják. Csak mert biztos, ami tuti. Csak hogy teljesen nyugodt szívvel elhessegethesse végre magától az arra irányuló gondolatait, hogy igazából terhére van a férfinek.
A kérdés adott, Kíra azonban nem áll készen a válasszal. És valahogy egy cseppet sem segít a felelet kigondolásában a combját simogató hűs érintés.
- Egy nagy tockost, hogy kapjál már a fejedhez - mondja ki végül, ami először eszébe jutott a kérdés hallatán - Most így nem tudom...de kitalálnék valamit, követlenék kártérítést az idegeim miatt.-  egészíti még ki a választ sejtelmesen mosolyogva.
Aztán némiképp megkomolyodnak a vonásai, ahogy Adam megadja az esélyt egy majdani kiakadásnak. Kíra érzi a hangján, a szavain, hogy ez a pillanat, ha eljön, nem múlik majd el nyomok nélkül. Adam valószínűleg nem azért fogja elveszíteni a türelmét, mert Kíra két nap múlva már egy kecskével állít ide és nekiáll fejni a verandán, vagy jelenetet rendez, hogy Adam nem megfelelő hőfokra melegítette neki a kakaót. Ha ezekért nem, akkor viszont Kíra jobb szeretné, ha Adam inkább semmiért akadna ki rá. Azonnal azon kezd el járni az agya, mégis milyen szituációban húzná ki a gyufát. De semmi nem jut eszébe, hisz egyáltalán soha nem is fordult meg a fejében semmi olyan, ami esetében egyáltalán felmerülhet a kérdés, hogy igazán megbántaná vele a férfit. Azt azonban már sokkal könnyebben el tudja képzelni, ahogy a férfi reagálna, ahogy a tudtára adná, hogy "hol a helye". Beleborzong az elképzelésbe, nem is azért, mert egyébként könnyen megfeledkezik róla, hogy Adamnek nem csak a gyengéd, szelíd oldala létezik, hanem mert a férfinek nincs is szüksége természetfeletti erőre ahhoz, hogy akár egy pillantással összetörje Kírát.
- De azért jobb a békesség... - fűzi még a témához nagy bölcsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509474#post509474][b]Adam Kensington - 2015.08.26. 00:40[/b][/url]

Most elképzeltem, ahogy kapok a lánytól egy tockost. Valahogy a jelenet egyszerre komikus, abszurd és van benne talán némi tragédia is. Inkább mélyebben bele se gondolok, hogyan kerülnénk egy ilyen helyzetbe. Abban viszont biztos vagyok, hogy szívesen kárpótolnám őt a sérelmekért, még követelnie sem kéne. Ezen gondolkodva szememben némi cinkos fény csillan, ezzel viszonzom a sejtelmes közlést.
Bólintok a megállapítására. Jobb a békesség, ez így van. Nem áll szándékomban megtörni az idillünket. Sem ezt a mostanit és az általánosat sem. Nekem jó így. Nekem nem hiányzik a balhé, a dráma, a feszültség. Szeretem ezt a nyugalmat. Különben is, Kíra egy magában bőven elég izgalmat hordoz, ráadásul képes saját magával olyan harcokat lerendezni, hogy ehhez az én hozzájárulásom már nem is kell. Elég a puszta jelenlétem. A közönség. Aztán ahogy a dúlásfúlás lecseng, jön ez. Ez, ami most van.
- Pihennél, vagy... elmenjünk valahova? - dobom be a lehetőséget az ölemben ellevő kedvesnek. Nekem minden jó. Maradhatunk itthon, heverészhetünk, lazíthatunk; vagy felkapunk valamit, akár bevághatjuk magunkat a Jaguarba és elugorhatunk valamerre. Amerre csak szeretnék és ott azt csinálunk, amit akarunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509570#post509570][b]Saragob Kíra - 2015.08.26. 16:55[/b][/url]

Kírához valóban hozzátartozik a dráma, és igen, többnyire az sem zavarja, ha egyszemélyes darabban kell játszania. Bravúros megoldásokra képes. Lételeme a nyüzsgés, és talán a teljes káosz is az lenne már, ha nem ereszthetne ki Adam mellett, ha nem süppedhetne néha ezekbe a gondtalan, idilli pillanatokba. Tökéletes egyensúlyt tartanak ők ketten, Kíra mellett Adamnek nincs is ideje bús melankóliába merülni, Adam mellett Kírára pedig ragad némi nyugalom. Adam talált valami izgalmas, folyton változó bizonytalanságot, Kíra pedig valami rejtélyes, állandó határozottságot.
- Menjünk - vágja rá a kérdésre gondolkodás nélkül. Nem is kérdés, hogy ha van lehetőség, ő megy. Nem számít, mennyire fáradt. Mert azért azt nem mondhatjuk most Kírára, hogy üde és friss lenne. Az elmúlt huszonnégy órának csak elég kevés hányadát töltötte alvással, valahogy még mindig nem sikerült normális rendszert kialakítania az alvásban, mióta végképp felborult az eredeti ritmusa. Adam mellett nem is igazán próbálkozik vele.
- Ajj, de... akkor fel kell öltözni. Ehhh - lustán elnyújtózik. Nincs is kedve megmozdulni! Nincs kedve melltartót venni, meg semmi mást se. De valamit valamiért. Fájdalmasan felsóhajt.
- Na, jó. Öltözzünk fel! - rácsap Adam térdére, majd lelkesen kipattan a férfi öléből. Nem viszi túlzásba az öltözködést, farmer, egy csinosabb, laza felső, szandál, megfésüli időközben félig már megszáradt haját. Gyorsan összeszedi magát, de persze Adamnek így is rá kell várnia.
- Valami szép helyre vigyél - adja ki az utasítást, ahogy beülnek az autóba, ahol Kírának alig tíz perc után sikerül is elbóbiskolnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509619#post509619][b]Dwayne Warren - 2015.08.26. 20:48[/b][/url]

Tényleg nem érti, mi a jó más gyerekének tapogatásában. Az első hetekben, amikor javarészt Zója foglalkozott vele, sokkal jobban zavarta, hogy kettejükön kívül más is hozzáér, bár ezekről csak hallomásból, a nő elmondása nyomán tudott. Lassan értette meg és dolgozta fel, hogy Sean hiába az ő fia, másnak is joga van a társaságában lenni, ez a folyamat pedig azóta is, döcögősen, azóta is tart.
Adam azonban más. Amellett, hogy bizonyos szempontokból sokkal veszélyesebb, mint bármelyik ismerőse, van, amiben jámborabb náluk, szinte teljesen ártalmatlan. A makacs féltékenységet legalább is nem ébreszti fel benne, ami a fiát illeti - így a választ követően megemeli a gyereket, ügyetlenül, de viszonylag biztonságosan passzolja át neki.
Csak ekkor járja át az a bizonyos nem helyénvaló megkönnyebbülés. A kölyök nem rajta lóg, nem az ő sara.
   -  Oszt' veled mi van?
A beszéde sebessége érezhetően gyorsul, mintha a gyerekkel együtt egy béklyótól is megszabadult volna, ami a tüdejét szorítja össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=509893#post509893][b]Adam Kensington - 2015.08.27. 20:09[/b][/url]

Dwayne és Sean Warren

Átadja nekem a kölyköt. Noha nem látszik rajtam, egy cseppet most megilletődöm. Ha valaki odajut, hogy rám bízza a gyerekét, az egy nagy dolog. Az egy nagyon nagy dolog. Nem esik meg velem minden nap. Igazából szerintem évtizedek teltek el azóta, hogy utoljára egy ilyen fiatal életet tartottam a kezemben. Tanújelét azonban nem adom ennek. Igazából szinte hozzáértőn veszem magamhoz a fiát. Most aztán rángathatja a hajamat meg a pólómat kedvére.
- Felkértek zsűritagnak a tehetségkutatóra, ami megint lesz a faluban. - közlök valamit, ami hirtelen eszembe jut és talán eddig még nem említettem a férfinak. Arról már tud, hogy Kíra visszatért, hogy a boltban minden oké, hogy remekül haladok a gyógyítói gyakorlatommal, meg minden ilyenről. Nem mintha ezek lennének az érdekesek kettőnk közt, vagy mintha az jellemezné a kapcsolatunkat, hogy az ilyen hétköznapi dolgokról faggassuk egymást és ezt boncolgassunk. Igazából nem nagyon boncolunk mi semmit. Hacsak nem a járgányainkat. Erről jut eszembe...
- Kiderült esetleg még valami arról a lényről, ami a kocsidra esett? - érdeklődöm meg összevont szemöldökkel. Barátom a versenyünkkor lezajlott, furcsa eseményeket követően utánanézett bár kissé ennek a bizonyos szerzetnek, azonban édeskevés, amit akkor megtudtunk. Később pedig valahogy elsikkadt ez a téma. Pedig kíváncsi lennék, mivel volt dolgunk.
Amíg mi beszélgetünk, a kis Warren a hajam birizgálásáról, markolásáról áttér az arcom taperolására, amit én teljes nyugalommal viselek. Megrángatja a fülemet, megfogja az orromat, beletenyerel a szemembe és kihasználva, hogy nem zártam össze szorosan az ajkaimat, egyszerűen benyúl közéjük. Egy baba keze egy vámpír szájában. Vajon most mi következik? Hamar fény derül rá. Felé fordítom sápadt ábrázatomat, a szemébe nézek és tátogatni kezdem számat, rá-rázárva ajkaimat a puha kis kézre, játékosan. Sean először csak vigyorog, majd gurgulázva felkacag ezen, le se véve rólam figyelő szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=515948#post515948][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 21:48[/b][/url]

A legkomolyabb témákat nyilvánvalóan már korábban megtárgyalták. Kíra érkezése, Dwayne összes idióta magánéleti problémája a nőügyeivel kapcsolatban, amiből Adamnek valószínűleg már nagyon, de nagyon elege van. Ahogy a férfinak is. A vámpír könnyed felvetése tehát amellett, hogy minimálisan sem érdeklik a bogolyfalvi történések, elszórakoztatja és ellazítja őt. A feszültsége, amivel átlépett a küszöbön, lassan elpárolog a poros szobában.
   -  Milyen...? Ja... a lényről. A világon semmi se.
Kicsit felemeli a tenyereit, majd visszaejti maga mellé, a tehetetlenség jeleként. Az éjszaka emléke néha napján kísérti őt, különösen, ha egyeül autóba ül. A test puffanása a tetőn, ahogy ő a szalagkorlátnak hajt, a nőszerű állat, vagy talán ember riadt, bizonytalan pillantása az országúton... ám bármi volt, a legkomolyabb erőfeszítése ellenőre nyomtalanul eltűnt, mintha sosem létezett volna. Az autóján azóta kikalapált horpadáson kívül semmi sem emlékeztet már a találkozásra, ha pedig Adam nem lett volna vele, könnyen hihetné, hogy álmodott.
Ezen mélázik, míg a vámpírt és a fiát nézi, ahogy a kis emberszabású püfölgeti és tépkedi az éjlényt, mint egy nagyobb fajta plüssállatot. Nem szól, nem mozdul, még akkor sem, mikor a gyermek keze a vámpír szájába kerül.
Hiszen megbízik benne.
   -  Asszem valami hibbant csaj lehetett. Vagy nem tudom - folytatja rövid hallgatás után, a gyereket nézve - EMberinek tűnt, csak olyan fura volt... érted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=517922#post517922][b]Adam Kensington - 2015.09.14. 14:59[/b][/url]

Dwayne és Sean Warren

Nem megyek a falnak, ha nem tudom meg, mi volt az a lény, amivel összefutottunk azon az éjjelen, de azért mindenképpen izgatja a fantáziámat. Remélem, kiderül majd. De álmatlan nappalokat tényleg nem fog ez okozni. Szóval ejtem is a témát. A kiskölyköt viszont szerencsére nem. Őt magabiztosan tartom az ölemben és hagyom, hogy kiélje magát rajtam. Mikor már túl élénkké válik és nagyon belelovalja magát a nyüsztetésembe, felkelek vele a kanapéról és elsétálunk kicsit a házban. Csillogó, elkerekedett szemekkel pislog otthonom berendezésre. Ráérős tempóban megyek, hogy valamennyire tényleg képes legyen befogadni a látványt. Persze, a legtöbb dologért már nyújtja is ki az apró kezeket, hiszen mindent tapintani, markolászni szeretne, ám szerencsére hamar elterelődik a figyelme az újabb és újabb érdekességek felé. Hiszen akad itt bőven.
Nemsokára elálmosodik, szemét dörzsöli. Mikor már nagyon kába, visszaadom az apjának. Hamar elalszik barátom karjaiban, aki úgy dönt hát, ideje menni. Kikísérem az ifjabb és az idősebb Warrent, és figyelem, ahogy elnyeli őket az erdő. Jól tették, hogy benéztek így kettesben. Valamiért úgy érzem, gyakori látogatók lesznek itt ebben a felállásban...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=528336#post528336][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.10.06. 15:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=528521#post528521][b]Adam Kensington - 2015.10.06. 23:34[/b][/url]

Valaki a házam felé tart. Nem biztos, hogy hozzám jön, sőt, valószínűleg csak erre jár, ám egyértelműen közelednek a léptei. Végül megáll. Valahol a fák közt lehet, talán a verandámhoz vezető, napelemes lámpákkal szegélyezett út elején. Mindezt azután állapítom meg, hogy már viszonylag kitisztult a fejem a mámorból, amit az imént elfogyasztott pohárka vér okozott. Az ébredésem utáni szokásos adag. Köntösömben ücsörgök a konyhámban, és erre a bizonyos kinti illetőre összpontosítok. Odaföntről, a hálószobámból Kíra egyenletes szuszogása és szívének békés verése hallatszik, míg a házam elől jóval zaklatottabb lélegzés és heves pulzus.
Felkelek a karosszékből, elmosom a poharat, lezárom és elrakom a termoszt, majd átsétálok a nappaliba, ahol előkeresem az orvosi lexikont, amit mostanában rendszeresen forgatok. Leülök a kanapéra, és kikeresek belőle egyet, s mást az egyik tegnap éjjeli esetemmel kapcsolatban. Szerintem most már mondhatom így, hogy esetem. Természetesen bőven nem kapok szabad kezet a betegeknél az ispotályban, és valószínűleg soha nem is fogok, ám mostanra már elfogadták a jelenlétem a gyógyítók és kifejezetten hasznosnak találnak diagnosztikai szempontból. Ahogy azt reméltem. A gyakorlatom tehát elég jól halad. Elég az hozzá, miközben a lapokat nyálazom, azért figyelek a kinti jövevény neszeire is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=529107#post529107][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.10.08. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=529139#post529139][b]Adam Kensington - 2015.10.08. 19:53[/b][/url]

Pompás. Már csak ez hiányzott. A jövevény megsérült. Hallom, ahogy az ökle sorozatosan a fának ütődik, és érzem kiserkenő vérének illatát. Ismerős. Találkoztunk már. Igen. Megvan. Ez az a vámpír pizsamás lány, aki a nyakamba ugrott az iskola birtokán. Lehunyom a szemem és fújok egyet a könyvem fölött. Mégis mit keres itt ilyenkor? Mindegy, nem súlyos a sebe, nem szorul megmentőre. Tombol még kicsit, enyhén elázik, holnap pedig mehet a gyengélkedőre kérni valami gyógyító főzetet a meghűlésére. Ennyi. Úgyhogy próbálom figyelmen kívül hagyni. Olvasok tovább. Végülis csak nem fog bekopogni egy vadidegen házba az erdő közepén...
Az ajtó irányába tekintek, ahogy meghallom közeledő lépteit. A verandára ér. Éppen csak összevonom szemöldököm, már be is kopogtat. Ezt nem hiszem el. Megforgatom a szemem egy lemondó sóhajjal, miközben szinte lecsapom a lexikont az asztalra, és felkelek a kanapéról. Mezítlábas lépteimmel a folyosón át a bejárathoz sétálok. Veszek egy mély levegőt és kitárom az ajtót. Lenézek a diákra. Nem köszönök. Nem kérdezem meg, miben segíthetek. Csak pislogok rá lefelé. Csapzott egészét figyelem, tekintetem éppen csak eltéved megsebzett keze irányába. Ez most már hivatalos: állandóan vérző gyerekek vesznek körül. Vagy fáról potyognak alá, vagy sziklákon törik össze magukat, vagy egy lépcsőn bukdácsolnak le... és akkor most még csak az elmúlt pár év bagolyköves terméséről beszélek. Ez valami próbatétel, igaz? Nos eddig szerintem elég jól teljesítettem. Nem ma este tervezem megtörni a sikerszériát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=529178#post529178][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.10.08. 21:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=529217#post529217][b]Adam Kensington - 2015.10.08. 21:44[/b][/url]

Megölel. Kissé frusztráltan pislogok el az erdő fái felé, ahogy a kis boszorkány szorongat. Nem viszonzom ezt, de nem is lököm el magamtól őt. Inkább követem a szokásos "hagyd magad, előbb szabadulsz"-módszert. Nem is tudom, hogyan hihettem akár egy pillanatig is, hogy nem történik meg velem minden, ami csak megtörténhet. A bagolykövesek közelében valahogy ez adja magát. Folyton azon kapom magam a közelükben, hogy események olyan sora megy végbe, amelyek ésszerűnek vagy logikusnak igazán nem nevezhetőek. Még csak hihetőnek sem nagyon. Így az sem, hogy a lányka már tárja is elém minden családi gondját, fiatal életének viszonytagságait. Nekem. Egy számára szinte teljesen idegen, hétszáz éves, halhatatlan vérszívónak, aki egy szál köntösben magasodik előtte a háza küszöbén. A jelenet minden, csak nem életszerű. De azt hiszem, tényleg kezdem már megszokni.
Szinte érdektelenül figyelem, ahogy az eridonos zokogva lekuporodik a régi deszkákra. Pislogok rá lefelé kicsit, aztán egyszerűen bezárom előtte az ajtómat. Olybá tűnhet, hogy szimplán faképnél hagytam a hívatlan vendéget, ami igazából nem is volna hülyeség. Csak hát sajnos ez nem én volnék. Alig telik bele egy röpke percbe, az ajtó ismét nyílik és egy pokróccal lépek ki rajta. Ráterítem a lányra, majd fejemmel a tornácom másik oldala felé bökik és odasétálok. Helyet foglalok a rozoga hintaszékben. Más ülőalkalmatosság nincs idekint. Szóval a kis boszorkánynak marad a veranda padlója. Dehát elég nagy a takaró, jut belőle alá is.
- Szerinted képesek lennének ilyesmire? - kérdezem nyugodtan az előzőleg elmondottakkal kapcsolatban, és magam mellé tekintek az ázott varázslótanoncra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=531605#post531605][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.10.16. 21:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=532911#post532911][b]Adam Kensington - 2015.10.20. 22:32[/b][/url]

Bevallom, nagyjából a felét, ha értem annak, amit mond. Mármint sejteni sejtem, miről beszél, csak hát ez a gyermeki össze-vissza mesélés nagyon idegen a számomra. Csapong a kifejtésében. Szinte csak pakolja egymás után a szavakat néha. Nekem legalábbis így tűnik.
Tanács. Mindenki mindig tanácsot vár tőlem. Pedig a hallgatásom sokkal hasznosabb a számukra. Ezt már pontosan tudom. Hiszen, amiket javasolok, úgyse fogadják meg. Közhelyeknek tűnnek nekik, holott örök igazságok, amiket nem véletlenül mondtak már el ennyiszer. Csak hát ezeket az ember tényleg nem fogja fel, míg a saját bőrén nem tapasztalja. Utána már beismeri, hogy valóban, igaz volt. Tényleg azt kellett volna tenni, amire felhívtam a figyelmüket. Emiatt hasznosabb tehát az, ha csak meghallgatom őket. Úgy talán ők maguk jutnak el a megfelelő következtetésig, a helyes döntésig. Én hiába tépném a számat. Alig akad, aki tényleg megszívleli. Persze, sokuk úgy tűnik, mint aki megfogadja és még hálás is érte. Utána legtöbbük mégis a vesztébe rohan. Egy szó, mint száz: tőlem nem kap megoldást a gondjára.
- Természetesen volt. - bólintok a kérdésére.
- Ilyenkor általában az ösztöneimre, a megérzéseimre hagyatkoztam, vagy éppen időt adtam magamnak arra, hogy megérjem bennem az elhatározás. - vázolom fel neki, nálam ez miként működött. Meg igazából működik a mai napig.
Fürkészőn figyelem a mellettem kuporgó, pokrócos lánykát, majd eltekintek az erdő fái felé. Dülöngélek kicsit a hintaszékkel, amely csöndesen, ritmusosan nyikorog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535006#post535006][b]Kaszás Lith - 2015.10.25. 19:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535171#post535171][b]The Walking Dead - 2015.10.26. 11:37[/b][/url]

Szóban nem adok választ a felvetésére, szemöldököm apró felszökése és szám enyhe rándulása viszont azt jelzi, téved. Hogy ne lett volna már velem is ilyen? Jó ég, de hányszor. Röpke halandó életemben és ebben a halhatatlanban egyaránt. Más kérdés, hogy ma már jobban kezelem. Megoldom.
Lassítok hintázásomon, mikor észlelem, hogy a székemhez nyúldos. Úgy látszik, ő egy ilyen kis felfedező, kíváncsiskodó alkat. A bagolykövesek közt többen akadnak ilyenek. Valószínűleg nem néznék ki belőlem, de kedvemre való ez a fajta természet. Hiszen valamilyen szinten az enyém is hasonló. Kutató, kísérletező lélek vagyok, csak éppen más habitussal, mint az övék.
- Amióta létezik gitár. - adom meg egyszerű feleletem.
- Úgy 400-500 éve. - vonom össze sötét szemöldökömet és elmerengve pillantok a napelemes lámpák felé, amik a házamhoz vezető utat szegélyezik. Igen, olyan 1600 környékén jelent meg a mai értelemben vett gitár.
- Előtte lanton játszottam. - bólintok, visszagondolva akkori hangszereimre, kissé révetegen. Ahogy ma is, már akkor is mindenen próbálkoztam és rajongtam az újdonságokért. Mire elterjedt egy hangszer, nekem már volt belőle saját. Ugyanígy a találmányokkal, addig nem látott eszközökkel. Minden érdekel. A mai napig.
Hagyom magam ezekbe az emlékekbe, gondolatokba merülni. A lányka úgyis hamarosan kizökkent majd. Természetesen érzem félelmét, ám számomra ez megszokott. Hiszen általában így vannak a közelemben. Jó esetben. Sokkal inkább az bizonytalanít el, ha nem tapasztalok ilyesmit. Úgy gondolom, akinél ez nem áll fenn, azzal valami nem stimmel. Azért az illetőért nem árt aggódni. Nem miattam, hanem a világ miatt. Én nem fogom bántani. Az utolsók közt vagyok, amitől valóban tartania kell, ám erről nem kell tudnia. A mellettem gubbasztó lánynak sem. Hiába 0 negatív a vértípusa, ami -mindent összevetve- a kedvencem. Ő egy gyerek. Gyerekből nem iszom. De jó, ha fél kicsit. Kell, hogy féljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535180#post535180][b]Kaszás Lith - 2015.10.26. 12:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535553#post535553][b]The Walking Dead - 2015.10.26. 22:34[/b][/url]

A megszokott csodálkozás következik csodálkozás hátán, aztán pedig az az ostoba következtetés, hogy ő hozzám képest egy semmi. Finoman megrázom a fejem, így adva jelét annak, hogy nem értek egyet. Tény, hogy több száz éves lévén olyan tapasztalt vagyok, annyi mindent éltem már meg, amit mások soha nem fognak. Még együttesen sem. Emiatt én több lennék? Jobb másoknál? Kétlem. Lehetek bár sok mindenben profibb, lehetek világlátottabb, lehetek bölcsebb, tisztábban láthatok át helyzeteket, az értékemen viszont mit sem változtat. Minden élet ugyanannyit ér. Ez nekem ennyire egyszerű.
Lesandítok magam mellé a lánykára, miközben tovább dülöngélek egy szál köntösös valómban a hintaszékben, hallgatva a dúdolást az esőcseppek kopogásába vegyülni. Vajon miért mindig nálam kötnek ki a bajba jutottak? A fajom teszi? Vonzom őket? Vagy a korom? Régi személyem? Vajon más vámpírokhoz is így futnak oda? Vagy csak hozzám, mert szelídnek vélnek? Annyi biztos, hogy mindig megtalálnak. Újra és újra. Valami hajtja őket felém. Mint egy menedék felé. Ez elég veszélyes.
- Nem kéne lassan visszamenned? - kérdezek rá erre nyugodtan, hiszen minden bizonnyal keresni fogják. Talán már fel is tűnt valakinek, hogy nincs a körletében. Akár csak egy szobatársának. Onnan meg már nincs sok hátra az aggodalomig. Lényeg a lényeg, a kérdésem inkább egy tanács, semmint puszta felvetés: szerintem lassan mennie kéne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535680#post535680][b]Kaszás Lith - 2015.10.27. 12:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535980#post535980][b]The Walking Dead - 2015.10.28. 14:03[/b][/url]

Tudom, hogy nem fűlik a foga hozzá, hogy visszamenjen a kastélyban, hiszen nyilván úgysem tudna aludni. Kevésbé zaklatott már, ám ha magára marad, ismét előjöhetnek az ártó gondolatok. Viszont legalább melegben volna. Kényelmesen az ágyában. Nem pedig itt gubbasztana a verandámon egy pokrócba csavarva. Nem mintha úgy tűnne, mint aki bánja.
- Miért jársz ki? - kérdezek rá az éjjeli szökéseinek okára. Sok bagolyköves lóg így ki a körletéből éjnek évadján, csak nem igazán értem, miért. Egyszer-kétszer izgalmas lehet, egyfajta kaland. Különben viszont mi értelme? Mi van itt kint ilyenkor, ami máskor nincs? Persze, nyugalom és egy másfajta szabadság. Csak szerintem nem feltétlen éri ez meg. Nem véletlenül hozták a szabályokat. Ez nem valami szemétkedés. A diákok érdekeit és biztonságát szolgálja. Akármi történhetne vele ilyenkor. Végülis most is éppen egy vámpírral társalog a szabadban.
Nem tudom, találkoztam-e már azzal a fajtámbelivel, akiről a déd nagymamája mesélt neki. Mivel igyekszem minimális kapcsolatot létesíteni a többiekkel, így kétlem. Elvileg a leírás alapján akár a Teremtőmről is lehetne szó, azonban kizárt, hogy Arend többször találkozgatna emberekkel vagy hogy egyáltalán felfedné halhatatlan mivoltát. Kivéve, ha olyanokról van szó, akik hozzám tartoznak.
Szusszanva tekintek körbe. Csitul az eső. Most éppen csak szemerkél. Lehet, rákezd majd még, egyelőre viszont elcsendesült. Igazítok egy keveset köntösömön, újra kötöm övét, erőset húzva rajta. Felhagyok kicsit a hintázással a székben. Mezítlábaim a veranda deszkáin pihennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=535997#post535997][b]Kaszás Lith - 2015.10.28. 15:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=536802#post536802][b]The Walking Dead - 2015.10.29. 20:44[/b][/url]

Fújok egyet, arcomra finom gúnyosság ül és elgondolkozva pislogok magam elé, miközben folytatom a hintázást. Persze, egy gyereknek ez ilyen egyszerű. Nincs kedve ehhez, nem tetszik az, és akkor nem is csinálja. Hanem megy a feje után, és koránt sem érdeklik a következmények. Igazából fel sem fogja, hogy vannak következmények, míg azok utol nem érik. Miután pedig ez megtörtént, emlékszik rá még egy kevés ideig, aztán folytatja, ahol abbahagyta.
- Ez nem így működik. - közlöm vele, hangomban enyhe komorsággal és élességgel. Jelentőségteljesen nézek le rá magam mellé. Nem fogok neki szentbeszédet tartani, hogy bizony gyakran azt is meg kell tennünk, ami nincs ínyünkre, és kiselőadást sem fog meghallgatni tőlem arról, miért ostobaság az, amit csinál és hogy miért borzalmas, hogy ezt mennyire könnyedén veszi. Helyette alaposan végigmérem őt, már-már megrovón, majd sóhajtok egy lemondót és felnézek az ég felé. Csupa felhő. Nem látni a csillagokat.
- Ha most sem tartod be az érdekedben hozott szabályokat, mi lesz később? - teszem fel neki a nagy kérdést, teljesen átlagos hangon. Még bőven nincs benne a lázadó korban, attól meg végképp messze van, hogy független felnőtt legyen, aki kikéri magának, hogy korlátozzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=541089#post541089][b]Kaszás Lith - 2015.11.09. 20:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=541433#post541433][b]The Walking Dead - 2015.11.10. 20:24[/b][/url]

Ilyen nincsen. Nincs olyan, hogy valamin ne tudnánk változtatni. Főleg egy ilyen dolgon. Csak hát ő gyerek még, értem én. A fejébe vesz valamit és makacsan ragaszkodik hozzá. Így például ahhoz, hogy nem képes erre vagy arra. Könnyebb így. Könnyebb erre fogni, mint küzdeni. Mint kitartani. Még hogy nem tudom, milyen lehet neki... hogy ne tudnám? Volt időm rá, hogy szinte mindent átéljek, ami átélhető. Igaz, egészen más lehet halhatatlanként keresztülmenni ezeken, mint emberként, ám szerintem a mennyiség és más tényezők egyenlítik a helyzetet. Na de mindegy is. Ejtem a témát. Tényleg nem fogom győzködni semmiről. Mondtam, amit mondtam, és remélem, átgondolja. Bőven elég, ha eszébe jut majd olykor. A többi meg alakul.
- Mi a félelmetes bennem? - kérdezem szelíden, puszta érdeklődéssel. Természetesen meghallottam. Igazán nem volt nehéz. Lepillantok a kis boszorkányra magam mellé, közben folytatva a ráérős hintázást a székemben. A kérdésemre pedig, amire a feleletét várom, nyilván rengeteg válaszom akad. Hiszen van bőven, amitől ijesztővé valljak. Engem most az érdekel, egy ilyen lányka főként mi miatt tart tőlem. Már maga a megjelenésem olyan? Vagy a tudat, hogy mit tehetek vele anélkül, hogy akárcsak felfogná, mi történik? Vagy mindazok megemészthetetlensége, amiket már megtapasztaltam? Esetleg az, hogy egyetlen táplálékom az ő testében kering? Vagy ezek egyenlő mértékű összessége?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=541940#post541940][b]Kaszás Lith - 2015.11.11. 17:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=542404#post542404][b]The Walking Dead - 2015.11.12. 16:51[/b][/url]

Mindegy, miért teszi meg, hogy megpróbál leszokni a tilosban járásról, csak tegye. Mondhatnánk erre, hogy bort iszok és vizet prédikálok, hiszen nem egyszer ütköztem már szabályokkal és törvénnyel. Igazából mindig adódik egy-egy ilyen. Próbálom elkerülni, ám fajomnál fogva nem valami egyszerű. Nem akarok persze ezzel takarózni, csak tény, hogy az emberek sem igazán könnyítik meg nekünk, hogy ne menjünk valamilyen módon a rendszerük ellen, vagy éppen szimplán ők maguk ellen.
Bólogatok a kifejtésére azzal kapcsolatban, miért fél tőlem. Ez mind jogos és rendjén való. Örülök neki. Tényleg. Akkor aggódnék, ha nem így volna. Egy apró sóhajjal nyugtázom a dolgot, elpillantva megint az erdő felé. Lassan eláll az eső.
A kis boszorkány felhívja a figyelmemet rá, hogy amennyire nyugtalanítom, olyannyira meg is nyugtatom, ráadásul hajtom előre és szerinte jó hatással vagyok rá. Lesütöm szemem egy pár pillanat erejéig, aztán lassan letekintek rá magam mellé. Ez is rendjén van. Nem kell szégyellnie, nem kell elbújnia.
Szusszanok egyet, felkelek a hintaszékből és besétálok a házamba. Hamarosan visszatérek, az egyik kezemben az orvosi lexikonnal, a másikban egy pohár vízzel meg fél zacskó keksszel. Ez utóbbiakat a pokrócos lánynak nyújtom, a kötetet pedig az ölembe veszem és felnyitom, visszaülve a helyemre. Éppen csak a hold fénye világít idekint, nekem azonban nincsen szükségem fényre az olvasáshoz sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=543779#post543779][b]Kaszás Lith - 2015.11.15. 18:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=544259#post544259][b]Adam Kensington - 2015.11.17. 11:23[/b][/url]

Megértem, hogy nem áll neki faggatni, miért tanulmányozom ezt a könyvet. Ki akarná tudni, miért forgat egy vámpír egy orvosi lexikont? Természetesen mindenki, csak éppen amennyire izgatja őket a válasz, olyannyira tartanak is tőle. Ez pedig teljesen rendjén van. Azonban nem érzem kötelességemnek magamtól beszámolni arról, miért bújok ilyen köteteket. Ahogy más dolgaimat sem magyarázom folyton, holott a nagy részük furcsa lehet az emberek számára.
Ismét kikeresem azt a cikkelyt, amit váratlan látogatóm érkezése előtt olvastam és kopogtatása miatt félbe kellett hagyjak. Miközben folytatom, éppen csak annyira dülöngélek a hintaszékben, hogy leheletnyit ringasson. Mikor az eridonos a csatját gitárrá varázsolja, éppen csak lesandítok rá, majd visszatérek könyvem soraihoz. Immáron háttérzeném is akad a diagnózisok, kezelések böngészéséhez.
Több olyan betegségre ráakadok, melynek tünetegyüttese meglehetősen passzol ahhoz a bizonyos esethez, amivel nemrég volt dolgom. Megelégedéssel nyugtázom, hogy a segítségemnek köszönhetően a gyógyítók hány és hány lehetőséget zárhattak ki. Nélkülem és főleg a képességeim nélkül csak később keltette volna fel a figyelmüket néhány igen fontos momentum. Vagy talán egyáltalán nem. Így viszont hamar felállíthatták a megfelelő diagnózist és megkezdhették a kezelést. Miközben ezen elmélkedem és tanulmányozom tovább a leírtakat, fehér ujjaimat számhoz emelem és szórakozottan simogatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=547815#post547815][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.11.28. 22:34[/b][/url]