A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836955#post836955][b]Hansági Tamás - 2021.09.15. 20:15[/b][/url]

Eljött, hogy kis időre felváltsa Robi bácsit és ő üljön unokahúga ágya mellett, aki immár több, mint egy hete fekszik kómában. Azóta az apja minden nap bejön, letelepszik mellé, fogja a kezét és beszél hozzá, mintha ébren volna. Mesél neki, vagy épp felolvas, sőt még a kedvenc zenéit is le szokta játszani olykor - az orvosok és nővérek legnagyobb örömére - egy ósdi, felrúnázott cd lejátszón, amit közel tesz a füléhez. Alig látszik ki a kötések és csövek erdejéből. Szájából a lélegeztető csutorája lóg, természetellenes ívet adva ajkainak. A műszerek halk csipogását már Tamás is kezdi megszokni. Furcsa így látnia rokonát. Imolának elmondták az igazat. Azt, hogy az anyukája beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni és bemehet majd hozzá. Nem akarták, hogy esetleg az előkészítőben tudja meg valakitől és hazudni sem lett volna célszerű, ugyanezen okból. A lánykára azóta Iza néni vigyáz, meg néha hősünk is beugrik a pesztonka szerepbe, hogy Eldával elég időt tölthessenek mindketten. Tartják magukat, s bíznak benne, hogy lányuk egy nap majd felébred. Nem adják fel, pedig már sokadik csapást méri rájuk a sors. Zoli és Peti, aztán az a Marcell vagy ki, most meg ez...Csoda, hogy még mindig ennyire összetartanak. Az igaz, hogy egyszer anyja azt mondta Tamásnak, a Rothsteinek már csak ilyenek, törhetetlenek.
Megérkezve az ispotályba a bűbájos bútorasztalos lekanyarítja magáról zakóját, ami alatt egy laza inget és farmert visel. Baráti hangulatú tárgyalásról érkezett. Rutinos és persze öles léptekkel halad a 99-es kórterem felé vezető folyosón. Látásból pár nővért felismer a pultjuk mögött, így odabiccent nekik, de nem elegyedik szóba senkivel útja közben. Le van adva minden adata, mint látogató, így senki nem állja útját. Amúgy sem valami beszédes alkat, hát még most, amikor zord külleme ellenére, belül azért őt is eszi az aggodalom beteg hozzátartozója miatt. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy bement abba a rozoga épületbe? Ez volt az első kérdése, amikor közölték vele a hírt. Aztán eszébe jutott, hogy mostanában valahogy unokahúga nem volt önmaga. Aztán meg hirtelen még kevésbé viselkedett úgy, mint szokott. Mondjuk tényleg nem csoda. Hősünk "csak" apját gyászolja évek óta, neki meg már három szerette nyugszik a temetőben. - Az élet néha kicseszett kegyetlen - vonja le félhangosan a maga tanulságát, mialatt befordul a célegyenesbe. Megáll az ajtó előtt, ahonnan halk beszéd neszei szűrődnek kifelé. Megint egy újabb mese. Összepréseli ajkát, ingatni kezdi fejét, közben meg tarkóját vakarva ácsorog ahelyett, hogy benyitna. Nagy mamlasznak érzi ilyenkor magát, de úgy dönt, jobb lesz, ha vár még egy kicsit az ajtó előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836986#post836986][b]Hansági Tamás - 2021.09.16. 15:21[/b][/url]

Úgy áll ott a kórterem ajtaja előtt, karjait széles mellkasa előtt összefonva, mint egy bölcs tölgyfa. Közben meg csak gyűjti a spirituszt, hogy lenyomja végre azt a megveszekedett kilincset és bemenjen. A fertőtelítő szagától kezd kavarogni a gyomra. Hát nem épp faforgács és enyv illat, az biztos. Tarkójára mar, majd álláig húzza le jobbját és még morran is egyet, amiért ilyen anyámasszony katonája. Már tenyere megindulna a fém nyitókar felé, amikor egy női hang üti meg a fülét, ami elég közelről érkezik felé. Hegyomlásnyi termetével előbb csak félig fordul hátra, de amikor megint megszólal az illető, teljes testével felé helyezkedik. Letekint a nála jóval alacsonyabb hölgyre, aki karjában egy pöttöm lánykát tart. Tehát nem nővér, akinek az útjában áll hősünk. Szerencsére. Néha Tamásnak az az érzése, hogy ő egy meg nem értett Ent, aki irdatlanul eltéved az erdejétől és ezért időnként, itt-ott gyökeret ereszt. - Idefelé jövet, nem láttam egy gyereket sem - vonja össze intenzív gondolkodásának jeleként szemöldökét, közben meg eszébe jut, hogy már megint valaki rajta keres valamit. Pont ugyanígy kezdődött a kendő keresés az utcabálon, amikor az a fiatal lány odalibbent hozzá. Legalább ez a nő korban kicsit közelebb van hozzá és valahonnan még ismerősnek is tűnik. Lehet őt is akkor látta, amikor magát hirdette a forgatagban. - Szívesen segítek megkeresni, ha gondolja - bukik ki belőle a lovagias ajánlat. Legalább nem kell itt ácsorognia, mint aki nem tudja eldönteni, hogy menjen vagy maradjon. Talán mire meglesz a kiskrapek, Robi bácsi is végez a mesével. Nem sokat tud az ilyesmiről, és nem is nagyon hiszi, hogy bármit is segít egy kómában lévőnek a folyamatos beszéd, de tiszteli nagybátyja és nagynénje minden törekvését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837089#post837089][b]Hansági Tamás - 2021.09.20. 07:08[/b][/url]

Szemlátomást elveszettek mindketten. A nő és kezében a gyermek mellesleg kellemes látvány ma kissé a sok évi átlagnál is maflábban tétovázó, tagbaszakadt hősünk számára. Szeretett volna családot. Feleséget, szakajtóra való gyereket, ha már ő maga egyke. De nem így lett és már az anyja sem említi a témát. Van úgy, hogy agglegény az ember és pont. Nincs mit - böki ki miközben azért pásztázza kicsit a nő mögé eső területet. Itt nem lenne hatásos az invitózgatás. Szóval leáll a dolog mélyebb átrágásával és zsebébe süllyeszti kezeit. - Igen..igen... - bólogat aztán beletúr sötét hajába, amit bizony már bőven árnyalnak ősz szálak. - Azért remélem hamar megtalálja a fiát...és még találkozunk - szólal meg megint, de a mondat végét inkább csak sután motyogja. Hülye helyzet, ő meg most még ahhoz is ideges, hogy értelmesen kommunikáljon. Ekkor nyílik az ajtó mögötte és Robi bácsi dugja ki rajta vén oroszlánra emlékeztető, borzas üstökét. Arca beesett, szemei alatt sötét karika, de tekintete bizakodó és épp olyan mint odabenn fekvő lányáé. Sötét, átható, mindent tudó. - Remek, megérkezett a váltás! Gyere Tomikám, én meg elugrok a Holdfénybe és megnézem milyen apróságokat tudok még összeszedni, hogy Elda otthon érezze magát.. - beszél kissé összefolyva az öreg a fáradtságtól. Tamásunk meglapogatja csontos vállát és néma biccentéssel, meg egy egyébiránt természetes és sármos mosollyal búcsúzik a nőtől. Még lehet hallani, ahogy mondja az idős férfinak, hogy aludjon egyet mielőtt visszatér a lánya betegágya mellé, mert nincs dolga és itt tud maradni vele, amíg csak kell. Aztán az elcsigázott Rothstein Róbert távozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837846#post837846][b]Hansági Tamás - 2021.10.08. 12:00[/b][/url]

Ide s tova két hónapja van kómában unokahúga. Ma pedig hősünk a soros ügyeletes, aki vigyázza mély álmát. Így nevezik maguk között. Álom. Hősünk kétkedi, hogy csak ennyi volna. Elektra olyan mintha folyamatosan sorvadna, pedig mesterségesen táplálják. Szülei ezt vagy nem látják vagy nem akarnak róla tudomást venni. Lányuk talán örökre így marad. Ennek ellenére Tamás segít. A család az család. Elvitte Imolát az előkészítőbe, ahol egész héten a haloweenre készülnek. A kicsi lánynak nagyon hiányzik az anyja, de hihetetlenül okos. Megértette, hogy beteg. Ezért nem lehet vele. A sajtótól pedig Robi bácsi és Iza néni teljes hírzárlatot kért és kapott. Egy cikk számolt be a hírről, hogy válságos az állapota. Azóta pedig egy másik, ami megerősítette ezt az elsőt. Így nem kell egyiküknek sem minden nap azzal szembesülniük, hogy még a csapból is Elda állapota folyik. Elég a valóságban látni ezt a néma és mozdulatlan alakot, aki talán már nem is él igazán.
Hűvös az idő, de a napnak még van némi melege. Ezért csak egy vastagabb dzseki, alatta favágóing és farmer képezi Tamás öltözékét. Méretes kezében egy kávét hoz befelé. Nem magának. Eldának. Érezze az ismerős illatokat. Ezt kérték. Hősünk teljesíti a kérést. Udvariasságában is morgós baritonján köszönti az őt már messziről megismerő ápolónőket a pultnál, aztán öles léptekkel halad tovább. Meg sem áll a 99-es korteremig. Lendületesem nyit be a szobába. Ismeri a járást meg a látványt, de hirtelen megáll. Valami nem olyan, mint szokott.  Mindig köszön a rokonnak, csakhogy most ez elmarad. Egy vadidegen áll az ágya mellett. Magas, hórihorgas, vörös hajú alak. Elegáns. Tamásnak lilája sincs ki lehet. Élből vált át védelmezőbe, pedig látja, hogy a másik férfi megtörtnek tűnik. - Kicsoda maga? - kérdezi gyanakvón, mert azt feltételezi, hogy egy pletykára éhes firkász valahogy csak bejutott és most még egy jót csámcsog a látványon, mielőtt eladná a történetet. Rokona mesélt hasonló keselyűkről. Zoli halála után is voltak körülötte hasonlók. Méregetve az ismeretlent sétál oda az ágy másik oldalára, majd leteszi a kávét az éjjeliszekrényre. Jellegzetes fahéjas illat tölti be tőle azonnal a tetet, kiszorítva a kórházak jellegzetes aromáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837853#post837853][b]Hansági Tamás - 2021.10.08. 15:27[/b][/url]

Furcsa ez az alak. Ennyit állapít meg hegyomlásnyi és jelenleg egy hasáb fa emocionális képességével rendelkező hősünk, ahogy a választ várva, karjait széles mellkasa előtt összefonva, zöldjeivel végignéz vézna férfitársán. Eldának sok ismerőse van, a munkája miatt. Nem mesélt igaz róluk, de egy újságírót többen ismerősüknek mondanak, a cikkei miatt. Ott él a köztudatban, akkor is, ha az arcát kevesen ismerik. - Hansági Tamás - nyújtja erős, széles tenyerét ki rokona teste felett, hogy kezet fogjon a látogatóval. Aztán eszébe jut, hogy jobb, ha tisztázza a jogát is az ittlétre. - Elektra unokabátyja vagyok - teszi hozzá és most nem ül le az ágy mellé mint szokott. Úgy strázsál, mint valami testőr. - A tanodából küldték? - kérdezi egy hosszabb szünet után, miközben még mindig mozdulatlanul és kimérten figyeli a vörös férfit. Náthás megjegyzésén utólag gondolkozik el és arra jut, hogy a pasas vagy gyenge mint a harmat mert így betörőlkőzött a nyavalyával, vagy gyenge, mint a harmat, mert sírdogált. Nem. Nem nézi le az utóbbi miatt. Vannak, akik így mások úgy vezetik le érzéseiket. A maga részéről ő faragott, alkotott. Soha olyan csodás bútorokat nem csinált, mint amikor bánatos volt. - Ráomlott egy épület. Majdnem ottmaradt. De ez benne volt az iskolai újságban is asszem. Szegényre nagyon rájár a rúd egy ideje. Tudja a maga elődjével járt. Azzal a pasassal, aki megölte magát. Az unokahúgom nem volt önmaga. Nem is csoda...Meghalt a férje, a fia és akkor még az az ürge is fűbe harapott. Olyan nekem, mintha a testvérem volna és most itt fekszik - beszél kemény baritonján, csak a mozdulat, amivel lehajolva óvatosan megsimogatja a nő fakó arcát, jelzi azt, hogy ebben a hatalmas testben legalább akkora szív is van, mint a termete. Elektra nem reagál semmire. Hosszú, fekete pillái meg sem rezzennek és a levegőt is olyan felületes monotonitással veszi, amilyet a vegetatív idegrendszer diktál tüdeje számára. Az viszont ettől még lehet, hogy hall és érez, bár ebben Tamás erősen kételkedik. Racionális agya nehezen hinné el, hogy fejébe zárva ott van és azon munkálkodik, hogy valahogy visszatérjen hozzájuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837886#post837886][b]Hansági Tamás - 2021.10.09. 09:06[/b][/url]

Újabb nap, amikor azt várják, hogy talán ma felébred. Minden reggel ezzel a tudattal jönnek be felváltva a szülők és bár kétségei vannak, még a bűbájos bútorasztalos is ebben bízik titokban. Félre ne értse senki, nem teher neki, hogy itt legyen, vagy Imolát vigye az előkészítőbe. Sőt, kezd beleszokni a pesztonka szerepbe. A kislány mondjuk néha furcsán okos dolgokat mond és kérdez, de Annalie a múltkor megynyugtatta, ez nem egyedi eset. Legutóbb mondjuk nem tudott mit felelni arra, amikor az hagyta el a sötét szemű apróság száját, hogy "Anya ugye most apával meg a bátyussal beszélget és azért nem jön még haza?" Leblokkolt. Tamás nem hisz az ilyesmiben. Szerinte unokahúga nincs magánál. Ennyi. Egyszerű ez kérem, mint a faék. Amikor alszik az ember, mélyen, akkor is ez van. Kikapcsol az agy, aztán kész. Amikor működik, akkor álmok vannak, meg mozgások. Nem orvos, csak megy a józan esze után. Azt felelte, hogy nem tudja de reméli, hogy igen. Mit mondhatott volna? Nem igaz? Imola beérte ennyivel. Utána szépen tovább rajzolgatott. Amikor meg nem volt kedve hozzá, akkor nézte, ahogy hősünk dolgozott. Csendes kis csöppség. Talán néha tulságosan is magának való. Tiszta apja. Ezen kattog Tamás agya, amikor benyit a 99-es kórterembe és meglátja, hogy az ágynál ott ül Balázs atya. Imádkozik. Míg hősünk meg nem tudta, hogy varázserő birtokosa és, hogy mágus meg boszorkány a fél familia, addig ő is járt a szüleivel olykor templomba. Füreden, a kis kerekbe, a parton. Aztán ez valahogy elmaradt. Megvárja míg barátja az imát elmondja, magában ő is azért érez kevéske áhítatot a jelenet láttán, de mint semmit, ezt sem viszi túlzásba. - Dicsértessék, Atyám! - köszön illendően ahogy közelebb lép, aztán elmosolyodik - Csillag ragyogott a kórház felett, ami ide vezetett? - lapogatja meg a pap hátát a helyzethez mérten jó kedélyű, mackós öleléssel, ha az feláll és fogadja ezt a hősünkre csak közelebbi, jó ismerettségei esetén jellemző üdvözlést. - A bútoraiddal minden rendben? - kérdezi, mert sosem tudná levetkőzni asztalos mivoltát. Garanciát vállal mindig munkáira és szereti tudni, hogy jól teszi-e vagy sem. Mialatt Balázs válaszol, leteszi a kávét. Meg a beteg kedvenc virágát is elrendezi az éjjeliszekrényen lévő vázában. A hervadt szálakat a kukába dobja. Furcsa lehet így látni ezt a tagbaszakadt fickót Isten földi helytarójának, de Tamás is olyan ember, aki azért lett érdes, mint a munkálatlan tuskó, mert azt a jóságos lelket, ami benne van, már megtiporták párszor. Pontosítsunk. Kétszer. Aranyvérbe mártott tűsarkakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837931#post837931][b]Hansági Tamás - 2021.10.10. 18:28[/b][/url]

Nem lepi meg a válasz, ahogy a kézfogás rövid erőtlensége sem igazán. Erre számított. Hórihorgas alak. Csupa csont és ideges szikárság. Mégis feltűnik Tamásnak, hogy milyen elszánt együttérzéssel vizslatja Elektrát. Unokahúgában van valami, amitől az emberek vagy nagyon megkedvelik, vagy nagyon megutálják. A stílusa. Az önfejű vakmerősége. A mérhetetlen igazságérzete és az a megátalkodottan csípős nyelve. A szíve? Azt csak kevesen tudják mekkora. Nem látszik rajta. Ebben a családban talán csak Robi bácsi az, akiről lerí, hogy milyen ember. Iza néni is inkább hideg fejű és taktikus, pedig a jóság ott van benne, mélyen a katonás felszín alatt. - A szülei és a lánya bizakodnak, az orvosok, ahogy hallom, biztosan semmit sem tudnak. Szerintem meg, ha valami csoda nem történik, akkor Eldának már nem sokáig kell kávét hozogatnunk - mondja ki őszintén azt, amit a Rothsteinek nem akarnak. Félnek. Nem alaptalanul. A halál már szinte olyan az ő portájukon, mint egy fűzfa. Szomorúan gubbaszt, arra várva, hogy újabb sírt ássanak gyökere alá. Szomorú sóhaj szakad ki a széles mellkas alól. Hősünk tekintete végigfut a vele szemben állón és elgondolkozik. Már így is elég sok dolgot elmondott a tanoda küldöttének. Túl sokat. De legyen ez a legnagyobb öröme ennek a veres képű rókának, ha elpletykálja. A kérdése viszont váratlanul éri Tamást. Összevonja dús szemöldökét és pillantása hirtelen túlságosan is hasonlóvá válik a mellette mozdulatlanul fekvő rokonáéra. A genetika csodája. Ugyanaz az érzés és gondolat, más-más szemekben. - Összetört bakeliteket találtak a romok között. Foreigner, Bryan Adams, Nickelback, Whitesnake, meg Scorpions. Egy dobozra valót. Amikor a rádiót a műhelyem mellé költöztették, a kedvenceit ottfelejtették. Azt gyanítják azokért ment vissza - húzza el száját a hegyomlásnyi családtag, amiből azonnal látszik, hogy nagy butaságnak tartja, amit Elektra csinált. Felelőtlen lett mióta eltemették Hegedüsht. Bár mindig is nagy becsben tartotta a lemezeit. Igaz is az, hogy semmi sem szól olyan jól, mint a bakelit. De bemenni értük egy lezárt épületbe, amire a "bontásra vár" táblát is kitették. Tömény hülyeség volt. Aztán tessék! Nesze neked! Itt a következménye.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837947#post837947][b]Hansági Tamás - 2021.10.10. 21:36[/b][/url]

Minek iszik, aki nem bírja? Kérdezhetné, de nem teszi. A másik fél pont úgy fest, mint aki menten össze akar zuhanni és már attól kiveri a víz, hogy egy kórházi szobában ácsorog. Miért ő jött, ha rosszul viseli az ilyen helyzeteket? Tamás sosem értette az ilyen "nézzünk szembe a félelmeinkkel, hogy legyűrjük őket" indíttatású fazonokat. Amit nem vesz be a gyomra, azt nem csinálja. Ennyi. Pont. Nem kell mindenkinek Superman-nak lennie, bár Elektra biztosan imádná. Az a kék piros hős most vajon meg tudná menteni a helyzetet? A bűbájosnak ma épp nem mondható bútorasztalos szerint biztosan nem, de ha így lenne, az összes bútorát megcsinálná a legnemesebb fából, ingyen és bérmentve. - Ne higgye, hogy én nem azt akarom, hogy újra jégkémet tömve a fejünkbe üljünk a nappalijában, vagy csitítgassam, amikor éppen be akarja valakinek verni az orrát. Az unokahúgom. Szeretem. De, ahogy ő szokta mondani, a tények makacs dolgok és az az igazság, hogy rosszul áll a szénája - beszél úgy, mintha ez a férfi bármit is tudhatna arról, milyen is az igazi Elda. A munkahelyén biztosan másként viselkedett, mint a négy fal között a szeretteivel. Ez a Karsa száz százalék, hogy csak azt a Rothstein Elektrát ismerte, aki tárgyilagos, eszes és akinek bársonyos hangja megszínesíti az estéket. - Egy ideig el lehetne puzzle-özgetni a darabokkal - vonja meg vállát, mert nem igazán érti a kérdést. A híresség tulajdona a halála után lesz értékes, de a rokona még életben van. Hősünk egyre kevésbé érti ezt a pasast. Ha katasztrófa turista, akkor miért nézi úgy, mintha...ez kattan be nála, de gyorsan elhessegeti a gondolatot mert újabb furcsa kérdést kap a másik férfitől. - Dehogynem! Az apja minden nap itt van, és az anyja is bejön, amikor csak tud. Váltjuk egymást - csóválja meg busa fejét Tamás, aztán hirtelen kivágódik az ajtó és betoppan egy nővér. Nem az az Ursula fajta, és nem is Brünhilda, hanem egy csinoska, akire jó ránézni és olyan bájosan ragyogó. - Bocsásson meg Hansági úr, de az édesanyja keresi telefonon - csicsergi úgy, mint akit nem zavar, hogy éppen kvázi virrasztást rendezett ez a két férfi idebent, a beteg ágya felett. Hősünkbe, akárcsak a bölcs tölgyfába, belecsap a villámként nyilalló felismerés. Neki kellett volna hírt adnia unokahúga állapotáról. Megígérte, de ez a látogató dolog kizökkentette. Baltával faragott vonásai megkeményednek és minden további szó nélkül törtet ki az ápolónő nyomában. Úgy van vele, hogy ha addig nem ártott Elektrának a férfi, míg ő meg nem érkezett, akkor ezután sem fog, mivel tudja, hogy bármikor visszatérhet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=839016#post839016][b]Hansági Tamás - 2021.11.11. 11:54[/b][/url]

Pap barátja jelenlétéről kap egy gyors magyarázatot, amire csak megrázza baltával ízlésesen metszett vonású fejét. Egyik baj sem kevesebb a másiknál. Sajnálkozó arckifejezése is jelzi, hogy együttérez a nevezett lánnyal és a családjával. Nekik is nehéz lehet. Pont annyira mint unokahúga szüleinek. Magát nem veszi ide, mert erejéből bőven telik ennyi, hogy besegít. - Annak látszik, de igazából csak cipeli ő is  a maga keresztjét. Mert nem tehetünk mást, igaz? - fordul a kedves rokon felé és ellágyul az arca. Szemei sarkában kisimulnak a szarkalábak, ajkait szomorkásan préseli össze és mélyet sóhajt, ami széles mellkasából egy orkán erejével szakad fel. Aztán meghallja a méltatást, amire már kicsit derűsebben reagál. - Pesze, add csak meg nyugodtan. Nem is fog ártani valami munka, mert ezektől a fehér falaktól a nyavalya tör ki lassan - legyint erős és hatalmas kezével, mintha elhessegethetné a kórház teljes valóságát. Bármin jobb mókolni, mint azon kattogni, hogy mi lesz vagy pont mi nem lesz Elektrával és a kis Imolával. A gyerkőcöt talán még jobban is sajnálja. - Lilájuk sincs azoknak semmiről. Olyanokkal traktálják szegény Robi bát, meg Iza nénit, hogy "lehetséges, hogy holnap magáhoztér" meg, hogy "a megfelelő kezelés és támogató jele lét mellett még bármi megtörténhet". Aztán meg azzal rémiszgetik őket, hogy lehet élete végéig így marad, de ha leállnak a szervei akkor el kell gondolkozniuk a donáción. Gondolhatod. Ez a remény libikóka teljesen kikészíti őket - beszél folytott haraggal, majd unokahúga felé fordulva folytatja, mintha hallaná - Úgyhogy azt ajánlom Eldám, hogy mielőbb válassz térfelet... - lehorgasztja és megrázza fejét. Megszokta, hogy a nő ilyenkor visszavág valami élesnyelvű és frappáns szöveggel. Meg úgy néz rá azokkal a sötét szemeivel, hogy hegyomlásnyi óriás létére megremeg a térde. Szóval furcsa, vagyis inkább ijesztő most ez a nagy hallgatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875293#post875293][b]Hansági Tamás - 2024.03.19. 20:56[/b][/url]

Maga sem tudta hogyan mondja el azt, ami ugyan csak egy igen erős bizonyítékokkal alátámasztott, de mégis csak k gyanú. Azt hitte, hogy így túl a negyvenen már nem érheti meglepetés, ám mégis. Unokahúga segítségét kérte és a kedves rokon több ponton támasztotta alá feltevésekből ácsolt ideáját. Az évszámok, helyszínek és nevek összevágnak. A hasonlóság jobban megnézve felfedezhető. Mégis mi lesz, ha tévedés? Egy genetikai teszt tesz majd igazságot. Ezt Elektra mondta, de addig ő azért hihet? Remélheti, hogy a sors furcsa játéka folytán megvalósul sok éve eltemetett vágya a saját gyermekre. Ráadásul készen kapja. Egy felnőtt nő személyében. Ha igaz. De mielőtt azzá válhatna, még beszélnie kell vele. Ezért jött, mégis földbegyökerezett lábakkal áll az sürgősségi ajtajában és a jó okot keresi. Mellette robognak el az emberek. Be kell mennie. Egy felnőtt férfi nem félhet ennyire egy beszélgetéstől, igaz? Megindul végre. A nővérpultot elérve kérdez a lány után. Füllent. Vagyis igazából nem, mert rokona kiokította. Legyen határozott és ha nincs más megoldás mondja, hogy egy beteg hozzátartozója. Egy auroré, aki régi barátja. Ez persze csak annyiban valós, hogy unokahúga annyit mesélt a férfiról, hogy ismeretlenül is megismerte. Remegő lapát kezét farmere zsebébe süllyesztve beszél és várja a lányt, miután a nővér kicsit ugyan gyanakodva, de megcsipogtatta Grétát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875296#post875296][b]Hansági Tamás - 2024.03.20. 06:26[/b][/url]

Kell pár pillanatnyi elgondolkozás. Az auror vezetékneve hallatán illetődött meg, de a fehér taláros lány látványa is közrejátszik. Nem a szavak embere. Főleg most nem. Ezért csak bólogat először. Aztán krákog és a tarkóját vakarva szólal meg nagy nehezen. - Igazából az unokahúgom nevében kérdezek róla, de hozzád jöttem az igazat megvallva - bámul bűnbánónak is hihető, de amúgy ártatlan képpel le a lányra. Tudunk valahol beszélni? - kérdezi körbenézve a zajos és rohanós helyen. Nem épp ez volz a vágya erre a beszélgetésre, de ha már sikerült lehivatnia az osztályról, ki kell használnia az alkalmat valahogy. Tétovának tűnhet és feszültnek. Lerí az egész megjelenéséről, hogy kínban van valami miatt. A tekintete aggódó. Hatalmas termete ellenére belül tele van kétségekkel. Mert mi van, ha mégsem igaz? És mi van ha az? Mit szól majd Gréta? És aztán hogyan tovább? Jó apja lenne? Szüksége van egyáltalán rá? Hiszen olyan mint egy sudár szilfa. Erős és szép, akit nem rettent vihar, ahogy most végignéz rajta. Egy módon kaphat válaszokat. Meg kell beszélnie vele ezeket a dolgokat. Vésőt ragadva lehántani a kérget, aztán faragni, míg célt nem ér a művelet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875316#post875316][b]Hansági Tamás - 2024.03.21. 07:10[/b][/url]

Bólogatással felelt. Valóban ez a két oka van annak, hogy ma eljött ide. Jobbak, mint egy munkaköréből adódó baleset az biztos, de lehet hogy fájdalmasabbak. Az első azért, mert rokona inkább lenne saját maga a beteg ágya mellet, mint így tudjon meg róla információkat. A másik pedig...nos az majd kiderül. Bemennek egy helyiségbe, amiben pár pocsék kivitelezésű kommersz bútor van még csak és festékszag. Állva marad ő is inkább. Egyik kezével tarkóját vakarja, másikat zsebében tartja. Milyen példát mutatna ha nem állna elő a farbával őszintén? Mert ugye ez az apák egyik dolga, nem igaz? Imolával sokkal könnyebb, ő még kislány, de előtte most egy felnőtt nő, egy gyógyító áll. Ez nem lesz faék egyszerű. Mély levegőt vesz és alkatához illő, de a vártnál kedvesebb hangján szólal meg végül. - Azt hiszem én vagyok az apád - megtette és kimondta. A megkönnyebbülés viszont még várat magára. - Amikor találkoztunk ismerősnek tűntél. Aztán megmondtad az édesanyád nevét és jobban kezdtelek figyelni. Ráismertem benned és magamra. A túra után az unokanővéremmel, akit itt is láttál, nyomoztattam kicsit és minden egybevág...- beszél tőle szokatlan módon úgy, hogy szinte levegőt sem vesz közben. Kiömlenek belőle a szavak. Nem így kellene, de bármilyen furcsa, nem tudta tovább magában tartani mindezt. Úgy áll most zöld szemeit a lányra szegezve, hogy egyszerre remél és remeg. Mondjon valamit, kérdezzen, akarjon vérvizsgálatot. Hősünk bármit megtesz az igazágért. Ebben a sokat emlegetett kedves rokonnal hasonlítanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875568#post875568][b]Hansági Tamás - 2024.03.28. 21:37[/b][/url]

Hatalmas termetű hősünk összerándul feltételezett lánya felkiáltására. Nem erre számított és így most tehetetlenül áll, várva, hogy megmagyarázhassa ezt a számára sem könnyen felfogott tényt. Még jó, hogy keze a zsebében van, mert ökölbe szorítaná idegességében. - Elektra, az unokahúgom, oknyomozó riporter. Neki megvoltak a forrásai, hogy segítsen. Tudni akartam, hogy tényleg lehet valami a megérzésemben veled kapcsolatban - beszél zaklatottan és lesüti a szemeit. Megtermett fanyűvő létére nem mer a lányra nézni. - Nem akartam neked rosszat - teszi még hozzá gyorsan, hogy aztán egy fásult sóhajjal némaságba burkolja magát. Tényleg nem ezt akarta. Igazából azt sem tudja most, hogy mi tévő legyen. - Egy nagyon rövid ideig jártam édesanyáddal, de ő egy szóval sem mondta, hogy várandós. Viszont bárhogy számolom, tőlem lett terhes... - válaszol a maga egyszerű de lényegre hagyatkozó módján. Sosem volt és nem is lesz a szavak embere. Bezzeg a rokona tudná mit kell mondani. Neki jutott a vérvonal összes szókincse. - Ha tudtam volna, nem szakítok vele - rázza meg fejét és most egyenesen ránéz a doktoranduszra, aki a szeméből láthatja, hogy őszinte és nagyon bántja ez az egész kialakult helyzet. Tamás egy nagy szívű és tisztességes fickó, aki most iszonyatosan szenved, legalább annyira, mint talán a lánya. Tudja, hogy nem pótolhatja be a sok évet, ami kiesett és Grétának szüksége sincsen rá, de az igazságot megérdemlik mindketten.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875624#post875624][b]Hansági Tamás - 2024.03.29. 16:49[/b][/url]

Hősünk a bölcs tölgy. Minden vihart kiáll és méltósága sértetlen marad. Türelmes ember, aki hatalmas termete ellenére sem híve az erőszaknak. Kivéve a kviddicset, mert ott olykor latba vetette hatalmas erejét. Most mégis egyre idegesebbé és feszültebbé válik ahogy figyeli az előtte álló fehér taláros lányt. Akár a vére, akár nem, Tamás senkinek nem tűri el, hogy a szeretteit becsmérelje. - Az a nő nem zaklatta! Azért volt ott, mert az a pasas annyira fontos neki, hogy hazudni is képes volt érte. Ismerem az unokahúgomat. Szereti a pácienseteket és sosem bántaná. Amikor elkergette az a nagyképű doktor, teljesen összetört és most aggódik - beszél magához képest sokat és nagyon nyíltan. Hangja és attitűdje egyaránt védelmező. Akit Tamás szeret, azért bármit megtesz. Ezt Gréta is megtapasztalhatná majd, ha valóban biztossá válna, hogy a gyermeke. Egyelőre azonban még ez nagyon messzinek tűnik. Mindketten idegesek, de mozdulataikban és főleg arckifejezéseikben fel lehet fedezni hasonlóságokat. - Mindig is szerettem volna családot. De sosem hozta úgy az élet. A nők a magam fajta tagba szakad, mugli származású famunkásokat nem tartották sokra. Elég sokat csalódtam a nőkben és beletörődtem abba, hogy annyi jut nekem, hogy olykor Imolára, az unokahúgom lányára vigyázhatok. De esküszöm, ha kiderülne, hogy Eleknek igaza van és tényleg a lányom vagy, az lenne életem legjobb napja - beszél szívből jövő jósággal. Akkora szíve van, amiben bármikor akadna hely egy felnőtt lánynak. Az a fajta apa lenne, aki ha kell, az éjszaka közepén menne át csapot szerelni, vagy megverni azt, aki csak csúnyán nézett a lányára. Közben persze tisztában lenne és van is azzal, hogy Grétának van már élete, amit úgy él, ahogyan neki megfelel. Hősünknek nincs beleszólása. Tanácsot is csak akkor adna, ha a lánya kérné. - Szerintem te is tudod, hogy szeretni nem csak egy embert lehet. Nekem is volt egy nagy szerelmem, de szerettem az édesanyádat is a magam módján. Az embereket már csak egy ilyen fából faragták - sóhajt mélyet ahogy eszébe jutnak a nevezett nők. A szerelme kigúnyolta, aztán amikor újra találkoztak elhagyta megint. A vele szemben álló lány anyját pedig ő nem tudta úgy szeretni, ahogyan arra a nő vágyott és ahogy megérdemelte volna. Tamás sem hibátlan. Megannyi göcsört van ebben a fában. De kemény és erős alapanyag.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875716#post875716][b]Hansági Tamás - 2024.03.30. 14:19[/b][/url]

Mindkettőjüknek igaza van, de tévednek is és ezt Tamás belátja. Igazságot itt talán Salamon tehetne, ám ez lehetetlen. Ezért hősünké lesz a felelősség. Vállalja, hiszen széles válla ezt is elbírja. Látja a lányon, hogy hozzá hasonlóan védelmező alkat. Örökölhette, erre jut magában. Meg arra, hogy ez az emlegetett gyógyító fontos számára. Másként nem kelt volna így ki magából. Vajon mit érezhet iránta? Fogalmazódik meg benne a lányos apák egyik legtipikusabb félelméből fakadó kérdése. Ennyire könnyen jön az aggódás. Viszont inkább csendben marad és feltett kezekkel hátrál meg ennek a vitának a folytatásától. Tudan érveket felhozni unokahúga mellett, amire biztosan jönne kontrázás és a végén a tuskóból gyufaszálat faragnának sétabot helyett. Ez hiányozna most a legkevésbé. Ezután látványosan hallgatnak egy darabig és emésztik egymás szavait. A lány szólal meg hamarabb, de a tagba szakadt famívesnek is megered a nyelve őt követve. - Nekem is sok ez így hirtelen, elhiheted, de ahogy látlak egyre biztosabb vagyok benne - jelenti ki még mindig kicsit ingerülten, de már inkább arra koncentrálva, amiért most itt vannak. Hűvös tekintetű zöldeskék szemei a lány arcát fürkészik míg beszél hozzá. Keresi a hasonlóságokat és talál is néhányat. Magában még azt is ki meri jelenteni, hogy az előtte álló fehér taláros boszorkány szája ívét tőle, míg szemeinek vágását saját apjától, az idősebb Hanságitól örökölhette. Mintha szeretett édesapja nézne vissza rá azokkal a zaklatott szemekkel. Ezt viszont ki nem mondja, mert lehet megijesztené a lányt, aki szemmel láthatóan ki van készülve már így is ettől az egésztől. Minden esetre abban igaza van, hogy bizonyság kell mindkettejüknek. - Tessék - nyújtja ki tehát erős karjait, amiken felhúzta közben kockás inge ujját. Erei felsejlenek az elemek és faforgács által kicserzett bőre alatt. Tudni akarja az igazat és ha ehhez csak egy szúrás és némi vér kell, ő bizony áll elébe.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875730#post875730][b]Hansági Tamás - 2024.03.30. 15:06[/b][/url]

Rengeteg dolog elmondható hősünkről, de az nem, hogy gyáva lenne. Lehet, hogy szótlan és talán sótlan, de nem az a megfutamodós fajta. Így csak határozottan biccent arra a kérdésre, hogy saját lehetséges gyermeke vegye le a vérét. Elvégre a hely az idő és főleg a személy ennél adottab nem is lehet, igaz? - Teljesen biztos. Tudni akarom az igazat - közli a maga faék egyszerű módján, már ami a kifejezésmódot illeti. Tévedés ne essék, Tamás egy intelligens férfi, csak nem a szavak embere. Ezután rezzenéstelen komolysággal figyeli az előkészületeket, de a fejét azért elfordítja amikor a tű a karjához közelít. A vér látványával szégyen vagy sem, hadilábon áll, főleg ha a sajátjáról van szó. Asztalos létére, talán pont ezért van meg minden ujja a kezén. Mindig nagyon vigyáz munka közben. Először csak fél szemmel sandít le a lányra, amikor az a karját babrálja. - Izgulok. Sokkal de sokkal jobban mint amikor kiderült, hogy varázsló vagyok - vallja be egy torokköszörülést követően és persze tartja a karját, ahogyan arra felszólították - Mennyi idő mire lesz eredmény? - kérdezi megtámaszkodva az egyik igen puritán kivitelű bútor élén. Semmi baja, csak tényleg izgul és ettől kicsit kialvatlanabb a megszokottnál és ez most visszaüt. - Te is izgulsz, igaz? - figyeli a fiolákkal bíbelődő Grétát. Erős lány. Ki fogja bírni azt is ha tényleg ő az apja és azt is, ha mégsem. Ettől függetlenül Tamás szeretné éreztetni vele, hogy rá számíthat. - Bármi lesz is ennek a vége, tudd, hogy itt vagyok. Ha kell egy váll, vagy egy fül...vagy ilyesmi...- mondja egy kicsit halkabban, de ez az ő hangszínén még így is tisztán érthetó megszólalásnak minősül. Nagy ember, nagy hang, nagy önuralom, nagy szív és lélek.