36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. május 7. 13:30 | Link

Farkasházy úr
Ruhám


- Franny, a hószörny csodálkozva pillantott az emberek riadt arcára, nem értette, hogy miért nem szeretnének vele játszani, hiszen hosszan figyelte őket, látta napokon, heteken át, hogy az embereket a játék boldoggá teszi, és ő maga, aki magányos volt mamája és papája nélkül, úgy érezte, hogy boldog lehet akár úgy is, hogy új barátokat szerez, és játszik velük. Azonban, amikor meglátta, hogy az emberek megijedtek tőle, olyan szomorúság járta át, hogy úgy érezte, nem maradt már értelme az életének.
Szeretek itt lenni, amikor nem dolgozom, és otthon sincs dolgom, vagyis, szinte mindig, amikor nem dolgozom, akkor ide utazok, hogy segítsem az itteniek munkáját. A bérletemet fizetik, ami nagy segítség, mert így nem kell kevesebbet hazautalnom a szüleimnek, és élhetek annak, amit igazán szeretek: a gyerekeknek. Hivatalos babaölelő vagyok, vagyis az árván maradt kisbabákat, és azokat, akik valami miatt az ispotályban kellett, hogy maradjanak, ölelgetem, simogatom, etetem és szeretgetem. Ez egy nagyon hálás feladat, és nagyon szeretem csinálni, de ez egy olyan dolog, amit bármennyire is szeretünk, akkor jó, ha nem kellünk. Az azt jelenti, hogy minden kisbaba, aki abban az időben született, jó helyen van, szerető szülőknél. Azonban, ha kell, a nagyobbaknál is tudok segíteni, mesét olvasni, vigasztalni. Az egyik legrégebb óta az ispotályban élő kisfiú Martin, akinek a szülei árufuvarozás közben vesztették életüket, amikor téves útvonalat kaptak, és seprűikkel egy mugli repülőgépnek csapódtak. A kisfiú már születése óta beteg volt, így árvaházba nem vihették, az itteni költségeit a minisztérium fizeti. Azt kérték, hogy olyan meséket meséljek neki, ahol nincsenek szülők, de szerintem ez nem a legjobb eljárás, viszont az ölemben pihenő hatéves forma gyerek nagyon szereti a meséket. A nagy fotelben ülünk, egészen hozzám bújva hallgatja a mesét.
- Carol végül előre lépett, hiába próbálták meg társai visszatartani, és bár remegett kicsit, hiszen félt, mert az iskolában azt tanították, hogy a sok hó rossz, mégis, kezét nyújtotta Franny felé, remélve, hogy így a hótömeg megbékél majd, és nem esik senkinek baja. Hosszú csend következett, mindenki feszülten várta a végkimenetelt, ám ekkor Günter, anélkül, hogy Carol ellenkezhetett volna, elkapta a lány derekát, és elvitte őt onnan, hátra se nézve.
- Günter gyűlöli Franny-t?
Pillant fel rám érdeklődve, én pedig egy pillanatra meglepődöm, hogy honnan ismeri ezt a szó, mert korábban sosem került elő közöttünk. Eddig mindig azt mondta "nem szereti".
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 6. 22:45 | Link

Széphátú
Ruházatom


Későeste találtak egy kisbabát a lépcsőn, senki se látta, hogy mikor és ki tette oda, de egyből értesítettek, hogy jöjjek. Én pedig jöttem. Nagyon vékonyan öltöztem, hogy gyorsan ki tudjak bontakozni a ruhámból, és a következő pillanatban már öleltem is magamhoz a csöppséget, aki órákon át fel-felsírt még. Aztán végre sikerült megnyugodnia. Evett is, tisztába is tettem. Ezek nem az én dolgaim, hivatalosan csak babusgatom és szeretgetem őket, de nincs is jobb annál, mint mikor tisztává válik egy baba. Szeretem a gyerekeket, minden hanggal, szaggal együtt. Viszont mindezzel együtt fáradt vagyok, de szeretnék, ha maradnék, így elmondják, hogy hol tudok pihenni, és szólnak, ha kellek. Gyorsan írok egy üzenetet Teonak, mármint FArkasházy úrnak, a főnökömnek, természetesen, akit nem szabad csak úgy "Teo"-nak vagy "Teodor"-nak hívnom. A bagoly elröppen, én meg engedelmesen indulok el azon az úton, amit elmagyaráztak nekem. És biztos vagyok benne, hogy egy ideig jól is haladok, de aztán...
egy hát. Meg egy férfi, aki Eriknek szólít, de ez a legkisebb probléma, mert az első, ami eszembe jut, az az, hogy a kedvéért akár Henk is leszek, komolyan, mert igen szépen kidolgozott háta van, és igazából egy félmeztelen férfi. Mikor láttam én olyat utoljára? Naaaagyon régen. Olyan régen, hogy már azt se tudom, hogy mi fán terem a férfi hát, vagy ölelés, vagy illat. Abban se vagyok lassan biztos, hogy voltam valaha férfival. De voltam, és nem szeretném egy ilyen kijelentéssel megbántani a volt vőlegényemet. Igen emlékezetes volt. Szerettem. DE huh, na neki nem ilyen háta volt, és fantáziálgatásaimban Farkasházy úrnak sem ilyen van. Inkább apukásabbnak képzelem, mert ha egyszer úgy alakul, akkor nem szeretnék csalódni.
Most azonban, kérem, hogy álljon meg a világ, mert Édes Merlin, hát mondtam már, hogy milyen szép a háta? Milyen szerencsés vagy te Erik, meg Kate is, de én is eléggé, hogy egy ilyen látványt élvezhetek ki. Vajon milyen a tapintása? Kemény? Puha? Erős és feszes, vagy ölelően könnyed. Egy lépés, kettő, és hopp, már mögötte is vagyok, hogy ujjaimat lassan végigsimítsam rajta. Kemény, és erős. Ő Merlinke, köszönöm. Tényleg köszönöm.
- Helló, azt hiszem, egyikünk eltévedt.
Habár lehet, hogy szóltak róla? Nem, ki van zárva, hogy fizetés helyett ő a jutalmam. Szükségem van a pénzre, de elfogadok egy szép hátú férfit is. A nagyi arra tanított, hogy ne legyek válogatós.
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 14. 17:50 | Link

Farkasházy úr


Tudniillik a hivatalos babaölelgető ölelgetés közben a lehető legkevesebb ruhadarabot viseli, hogy a baba bőre a legtöbb helyen érintkezzen a felnőtt bőrével, mert ez számos csodás és pozitív reakciót indít el benne. Vagyis, a pulóver alatt rajtam csak egy finom csipke melltartó van, az a vékony fajta, amin át szintén át tud sütni a szeretet. És most, egyetlen pillanat alatt olyan melegem lesz, hogy nagyon szeretnék megszabadulni a pulcsimtól. Na nem úgy, nem egy gyerek előtt, jesszus! Bár, tegyük, hozzá, hogy testi reakcióim tökéletesen elárulják, hogy nagyon is vetkőznék én máshogy is.
~ Virginia Katherina Mayfair, az ég szerelmére! Felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy! ~
Amíg magamat korholom, addig legalább azt elfelejtem, hogy erős vágy tört rám, hogy kislányosan vihogjak zavaromban. Különben is, hogyan venné ki az magát? Hiszen ő egy felnőtt férfi. Egy FÉRFI. De micsoda férfi, hát de dögös hangja van! Oké, mégiscsak jó, hogy a pulóverem takar, mert érzem, ahogy az összes apró kis pihe égnek áll a karomon és a nyakamon. És milyen hosszan beszél, és de szexi. Nagyon szexi. De! A helyzet, ami a javamra írandó, hogy figyelek is rá, hogy mit mond. Imádom őt hallgatni. Érzem, ahogy a mesét hallgató kisfiú szorosabban fogja a kezem, és, ahogy én, úgy ő is csodálattal ötvözött boldogsággal pillantok fel. Mintha a sors folyton azt akarná, hogy mi találkozzunk, és én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a magam részéről ez nem kérdéses, hogy miért történik, de ő egy szörnyen makacs ember lehet, aki nem akarja ezt meglátni. De, dolgozni fogok rajta. Finoman. Mennyi időbe telhet egy makacs férfi meghódítani? Három év? Vagy öt? Ha öt, még az is simán belefér.
- Hogyan lesz bátorsága? Günternek nincs sok zsebpénze.
A férfival való találkozás miatt eleve az arcomra kiülő mosolyom szélesebbé válik a gondolatra, hogy pénzen szeretné megvásárolni a bátorságot. Szerencsére többnyire jól tudom palástolni, hogy kedvelem őt, mások előtt legalábbis, nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, de, amikor csak mi vagyunk, akkor máshogy mosolygok rá a folyosón, és határozottan csillogóbb a tekintetem. De alapból egy nagy, boldogsággombóc vagyok, szóval sokkal nehezebb szerintem észrevenni a ragyogásomat, és ezzel együtt megadom a lehetőségét annak, hogy ha nem akarja, akkor nem veszi észre a dolgot, de remélem persze, hogy csak ő is nagyon jól rejti az érzéseit, különben is, a férfiaknak több idő kell. Minimum öt év... maximum hét. Azért vele ellentétben nekem lejár a szavatosságom.
- Amikor Teodor ...
Oh my god! Igen, ez az első alkalom, hogy a jelenlétében a keresztnevén szólítom. Ha tényleg olyan a fejünk belseje, mint az agymanókban, akkor most el sem tudom képzelni, hogy mit csinálnak odabent, ez talán őket is sokként érte. Felpillantva rá, a tekintetét keresem, abban a pillanatnyi szünetben, amit tartok, és bocsánatkérően rámosolygok. De a gyerek előtt mégsem urazhatom.
- ... az előbb besétált, szorosabban fogtad meg a kezem, mert nem tudtad, hogy ő az, de amint megláttad és felismerted a hangját, eresztettél a szorításon. Valószínűleg, ha Günter elfogadná Carol kezét, akkor azon keresztül a lány bátorságot tudna adni neki, és akkor együtt elmehetnének Franny-hez, és megismerhetné. Akkor már nem lenne benne az a sok negatív érzés, és még barátok is lehetnének.
- Ez logikus.
Mondja ki olyan határozottan, hogy nem tudom megállni, hogy egy picit ne kuncogjak, és hogy ezt leplezzem, mielőtt még azt gondolná, hogy rajta nevetek, hatalmas, cuppanós puszit nyomok az arcára, mialatt ő segélykérőn néz a férfire.  
- Nem logikus?
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 31. 15:33 | Link

Farkasházy úr


Másabb ez a közeg, az, ahogy most itt vagyunk, és nem az iskolában. Olyan más, olyan megmagyarázhatatlanul jó. A rezdüléseink talán intenzívebbek, ahogy a közöttünk zajló néma interakciók is, vagy az is lehet, hogy csak szeretném ezt hinni. Nagyon régen éreztem már így magam, mint, ahogy vele. Szépen lassan kezdek nagyon mélyen beleesni, és félek, hogy ennek még rossz vége lesz. Ő a főnököm, és szeretem a munkámat, nem akarom elveszíteni, de ha lehetőségem lenne arra, hogy ő még én… azt hiszem, megtenném. Miért is gondolkozom ezen? Nem szabad. Meg aztán, egy olyan komoly ember, mint ő, nem hiszem, hogy éppen velem szeretne lenni. Tudok viselkedni, elég sok mindent tapasztaltam már, de alapvetően a pozitív életszemléletet és a kissé bohókás, olykor gyermekien ártatlan stílust kedvelem jobban. Szívesen énekelek és táncolok a gyerekekkel, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok viselkedni egy színházban, csak, ugyebár, még nem látott engem színházban. Jaj Virginia Katherina, másodszorra kell rád szólnom, hogy viselkedj. És én meg is próbálok viselkedni, tényleg, mégis, mikor megismétli a zsebpénz szót, nem tudok nem csillogó szemekkel, széles mosollyal rá pillantani.
- És ha nekem nincs meg a bátorság, azt hogyan szerzem meg?
Láthatóan a férfi az, akitől a választ várja, benne látja a megbízhatóbb válaszadót, az ő szavai láthatóan elgondolkodtatják Martin. Kíváncsi kisfiú, aki sok mindent szeretne tudni, és szerencsére nem is rest kérdezni. Tudom, hogy az ilyen komoly beszélgetésekben illendő inkább csendben maradnom, elvégre a bátorság az láthatóan fiús tulajdonság. Csendben simogatom a karját, amíg beszélgetnek, tekintetemmel a két fél között jár, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép egy fiatal nővér, akit korábban még nem láttam itt.
- Bocsánat, hogy megzavarom önöket, de a doktor úr megvizsgálná Martint. Apuka, anyuka, szeretném megkéri önöket, hogy kicsit a folyosón várakozzanak.
Tekintetem a nőről a férfira, majd a gyerekre csúszik, aki elvigyorodik a tévedés miatt. Tudom, hogy, ha kijavítjuk, akkor kellemetlenül jön ki a helyzetből a nő, és azt nem szeretném. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy hogyan kell cikis helyzetekbe hoznom magam, és bár én nevetek rajtuk, sok ember nem szeret tévedni. Játékos - kihívóan a férfira pillanatok. Szerintem alapjáraton gondol bolondnak, szóval a helyzetemen nem ronthatok a következő pillanatban sem.
- Gyere drágám, hagyjuk, hogy megvizsgálhassák.
Puszit nyom a Martinnak engedem, hogy lemásszon az ölemből, én pedig felkelve, még mindig mosolyogva nyújtom a kezem a férfi felé. Egy kis játék na. Valami, amin talán elmosolyodik, ha eszébe jut egy borongósabb napon. Egy kis móka. Én valahogy mindig lehetetlen helyzetekbe tudom hozni szerencsétlent.
Utoljára módosította:Virginia Mayfair, 2021. július 31. 21:13 Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 29. 20:05 | Link

Farkasházy úr


Ahogy ujjait, tenyerét, forró bőrét bőrömön érzem, a szívem hirtelen kezd vadul kalapálni, és a szívem helyet változtatva, testem több pontján is dobogni kezd. Érzem a torkomban, a fülemben, az ujjaim végében. Olyan földön túli eufóriát érzek, amit szavakba önteni, úgy vélem, a legcsodálatosabban, legmélyebben fogalmazó költő is képtelen. Én pedig egy régóta érzett érzésről tudom végre teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ez az. A valami, amit, ha őszinte akarok lenni, korábban még nem éreztem. Volt ilyen érzésem, de ennyire mélyen, ennyire szédítően, még sosem. Érzem őt. Úgy, ahogy soha korábban, és azt szeretném, hogy ez a néhány lépés egy egész életen át tartson. Ahogy magához húz, ahogy játszunk, ahogy egy vágyott valóságot mímelünk egy pillanatra, tudom, hogy életem legszebb pillanatainak gyűjteménye eggyel nő.
Ajkaimon letörölhetetlen, csodás boldogság varázsolta mosollyal, csillogó szemekkel lépek ki a folyosóra, és bár ellép tőlem, mégis, még érzem a szédítő örömet, és, ahogy vezetéknevét a keresztnevem elé helyezi, úgy hirtelen száll meg a pillanatnyi tökéletesség érzése. Igen, ez így teljesen tökéletes Farkasházy úr, szóval irány az anyakönyvvezető, pap, akárki, szerencsére Bogolyfalván minden van, majd az évek során megtanuljuk összeegyeztetni a menórát és a karácsonyfát. De azért mégis, egy picit túlzás volna, nem? De hát, egy olyan ember túlzása, aki az összes Disney dalt kívülről tudja, és énekli, amikor csak kérik, szóval a túlzás nálam egy eléggé máshol elhelyezkedő dolog, úgy vélem. A kezeimet csípőre teszem, és elgondolkodó arcot vágva, hümmögök.
- Szépen cseng, megtartom. Farkasházy Virginia. Feleségül vehetne, élvezném. Mert imádom a rejtvényeket, és maga egy nagy rejtvény számomra, akit szeretnék megfejteni.
Ez egy finom udvarlásnak is beillő mondat, és remélem, hogy tényleg nem veszi sértésnek, de annyira szeretnék belátni a titokzatos nyugalom mögé. Mármint, egy csomó hülyeséget csináltam, és ő valami csoda folytán mindig ott termett, mégis, olyan nyugalommal viseltetett irántam mindig, hogy az valami elképesztő. Megjegyzem, utólag belegondolva, helyenként én is kiakadtam magamon. Az ablakhoz lépve, kitekintek rajta, majd felpillantva rá, halvány mosollyal döntöm oldalra a fejem.
- Van olyan, akiért kockáztatna? Tudom, ez elég személyes kérdés, csak azon gondolkoztam, hogy személyes tapasztalat miatt mondta-e Martinnak, hogy megtenné, vagy... hm... ez eléggé személyes. Ne haragudjon, csak nagyon tetszett, amit mondott neki. Szeretem hallgatni. Bevallom, eddig kétszer belógtam az órájára az egyetemen, de nagyon elbújtam, hogy ne gondoljon rosszat rólam. Érdekeseket mondott. Na mindegy, a lényeg, hogy tetszett a tanácsa. És, amikor belógtam, akkor szabadságot is vettem ki, szóval nem a munkám kárára tettem.
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 14:53 | Link

Farkashá... Teodor * - *


Nem tudok nem mosolyogni, ahogy bólintok arra, hogy rejtvény, de aztán a kellemes kis vidámság gyorsan fokozódik, és megjelenik kicsit a zavar is, ahogy azt mondja, tegeződjünk. De hát... de hát... ő a főnököm, meg egy férfi, aki ezer év után érdekel, hiszen, évek óta nem volt senki az életemben, senki sem érdekelt annyira, hogy eszembe jusson a találkozás után sokszor, hogy várjam, hogy lássam, hogy érezzem, ahogy ragyogni szeretnék neki. És most, azt mondja, hogy tegeződjünk. Érzem, ahogy a fülem íve kissé melegebbé válik, nem lángol, és nincs az a nagy lebuktatás, de, azért melegebb, és én ujjaimmal játékosan megböködve állam, piciny zavarom leplezendő, elgondolkodva pillantok rá.
- Tegeződjük, doktor úr, de csak így titkon, vagy mások előtt is? Vigyázz, hogy mit válaszolsz, amerikai vagyok, még pár hónap, és azon kapod magad, hogy titkos banda kézfogásunk is van.
Viccelek, mármint, nyilván, ha lenne valami titkos dolgunk, akkor nem rappereket és gengsztereket megszégyenítő bonyolult koreográfiát űznék a kezeinkkel, akkor már inkább a felnőtt filmekben gondolkoznék. Előre szaladtam? Alig.
- Szóval, csak egy nagy levegőt kéne venni? Nem hangzik rosszul, mert néztem a macskás női lét feltételeit, és tudtad, hogy a legtöbben tényleg macskát tartanak? Azt hittem, ez csak mítosz, de nem. Szóval azt hiszem, idővel nekem is célszerű lenne elengednem a félelmeket, és ugrani, mert nem szeretem a macskákat.
Az állatokkal semmi bajom, sőt, van két kóbor macska, akik a kóbor macskáktól persze messze vannak, mert hatalmasak, de hivatalosan senkihez sem tartoznak, és mindig megetetem őket. Néha meg is simogatom, egy picit, nem nagyon. Ha már állat, akkor határozottan kutya, inkább nagytestű, nagyon szőrös. Persze sosem volt háziállatom, mert nem tudtuk volna fenntartani, ezért van most Bart. Ő mindent megesik. A legutóbb egy estén át fésültem ki a fekete szőrbe ragadt pillecukrot. Szóval nekem ő a kezdő állattartói oktatóanyagom. Imádom. Az egyetlen férfi, akit sosem hagynék el.
- Nem tudom, néha az emberek furcsák. Én is az vagyok, de sokan azonnal ítélkeznek. Én a jót keresem mindenkiben, a magyarok sokszor a rosszat, mindenben. Két hét alatt például könnyedén beazonosítottam, hogy ki kinek a gyereke, olyan nagyon kiüt a gyerekekre a szülők hangulata, arctartása. Búvalbélelt, ugye? Így mondják.
Már egyre kevésbé van akcentusom, de nem hiszem, hogy valaha teljesen le tudom majd küzdeni. Nem zavaró, egy-egy hangnál érződik igazán.
- De nagyon örülnék neki. Amikor a pályaválasztás előtt álltam, nagyon tetszett a pszichológia, szeretem az emberi tulajdonságokat boncolgatni, de olyat kellett választanom, amivel el tudom tartani a szüleimet, ha nekik esetleg nem lenne elég a pénzük, így lettem gyógyító. Az óvónőit már abból fizettem, amit félre tudtam tenni. Ha megengednéd, hogy beüljek az óráidra, én lennék a legjobb diákod.
Mosoly mosoly hátán, tudom, hogy a pozitív kisugárzásom sokszor átsegített már, de nem élek vissza vele, ez természetből fakad, és érződik, hogy nagyon boldoggá tud tenni minden szava.
- Ha, esetleg van valami, amire megtaníthatlak cserébe, csak szólj, nem tudom, hogy mit tudnák tanítani, de szívesen. Vagy, ha elvonulnál, használhatod a házamat, vagy főzhetek neked, vagy megtaníthatlak olyan hógolyót gyúrni, amivel meg lehet nyerni egy hócsatát. Ezt már itt tanultam, de nyertünk. Legyőztük a negyedik bét.
Még büszkén ki is húzom magam. Nagycsoportosaim vannak, ez eredmény kérem szépen.
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 18:06 | Link

Teodor * - *


- Egy közös pont bennünk. Én sem viselem az előtagot.
Ezt a szót amúgy korábban nem ismertem, vagyis, Amerikában igen, de Magyarországon nem, aztán kitöltetlenül hagytam, és amikor be akartam lépni hivatalosa is az országba, majdnem visszatoloncoltak, mert nem írtam oda, hogy van doktori fokozatom. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, és az előtag azt hittem arra vonatkozik csak, ha valaki özvegy vagy idősebb, fiatalabb, de, hogy erre is, bevallom nem. Kicsit riasztó első élmény egy új országban, de csak sikerült eljutnom ide. Mosolyom kissé szélesebb lesz, ahogy elképzelem, hogy tényleg hajlandó lenne velem ilyet csinálni.
- Van egy nem túl bonyolult. Megmutatom, de nem mondhatod el senkinek, hogy ismered. Ez a nagycsoport kalózhercegnőbanda kézfogása. Kell hozzá a bal kezed.
Lelkesen lépek közelebb, ha felemeli a kezét, finoman behajlítom az ujjait, mert mindig egy ökölpacsi az alap, ezt érdemes tudni. Valahol lennie kell legalább egy ököpacsinak. Ha megvan, ökléhez érintem az öklöm, aztán finoman fölé helyezem a kezem majd alá.
- Itt te teszed igazából az enyémre aztán újra én a tiédre és megint te az enyémre. Majd megint összeöklözünk, aztán kinyújtjuk az ujjainkat, a tenyerünket végigsimítjuk egymáson, és mielőtt elengednénk az ujjainkat behajtjuk, és elfordítjuk. Így a tiéd olyan lesz, mint egy kampó, az enyém meg olyan, mintha hercegnő lennék és a kezemet a kezedbe, vagyis, a kampódba adnám. Ha két kalóz vagy két hercegnő csinálja a titkos kézfogást, akkor nem fordítjuk el a kezünket. Közelebb lépünk egymáshoz, és mélyen egymás szemébe nézve, kimondjuk, hogy mi a másik. Szóval, én azt mondom...
Itt lépek egyet, hogy érzékeltetem a feladatot, és felpillantva jól belenézek a szemébe, mert hát az a tisztesség alapja, és szinte szenvedéllyel mondom ki, hogy:
- Kalóz. Persze, a szerepkört te határozod meg, én csak most a nemi szerepek miatt általánosítottam. Lehetsz herceg vagy hercegnő is, és én is lehetek kalóz.
A kezem a kezébe maradt, szóval finoman elhúzom, tudom, hogy, ha hirtelen válnánk szét, az nagyon rosszat jelentene, mert az úgy érzékelhető, hogy nem kívánom a kapcsolatot fenntartani, pedig dehogyisnem, sőt. El viszont nem lépek, csípőmmel érintem csak az ablakpárkányt.
- Az anyai ági dédszüleim, tizenöt évesen találkoztak, azonnal egymásba szerettek, a dédnagymamám naplót vezetett, azt mondta, leírhatatlan élmény volt meglátni a dédpapát. A nagyszüleim szintén tizenöt évesen találkoztak, amikor Amerikába menekítették őket. Életük utolsó pillanatáig szerelemmel szerették egymást, csodálatos, mély szeretettel. A szüleim szintén tizenöt évesek voltak, amikor egy kapualjban megpillantották egymást, és többé nem is váltak el egymástól. Tizenöt évesen megláttam egy fiút, és úgy éreztem, bevégeztetett, ő az. Öt évig voltunk együtt, de nem mozdultunk semerre, voltunk, és amikor az örök szerelem és az azonnali, első és egyetlen fényén túl ránéztem, rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes. Voltam, de nem vagyok. Szeretem, de nem látom magam mellett férjként és apaként. Azt éreztem, hogy ha vele maradok, akkor elveszem egy ember életét. Ma már férj, apa, a tökéletes társsal, és azt hiszem, én egy kicsit félek, hogy aki megismeri ezt a történetet, úgy érzi majd, hogy nincs életbiztosítás a velem való életre, pedig amúgy a világban rengeteg ember szakít, és, talán, csak tényleg a bátorságom bújt el, annyira, hogy nem is figyelem, hogy tetszem-e valakinek.
Picit a vállam is megvonom, pedig ez egy aprócska, iciri-piciri hazugság, mert, ha jól megfigyelném magam, ha őszinte lennék magammal, akkor bizony azt nagyon is nézem, hogy ő hogyan reagál rám. Szóval, ez nem teljesen igaz, de erre majd később visszatérek, amikor mondjuk este elaludni készülök.
- Gyerekként sosem érzékeltem, hogy gyerek vagyok. A szüleim minden döntést megbeszéltek velem, meghallgattak, lehetett beleszólásom. Én is szeretnék olyan szülő lenni majd egy nap. Elmondani azt is, ha én hibáztam, és hogy lett volna helyes, és megkérdezni mindenről. Nálunk is voltak hiányosságok, de szerettem, hogy elmagyarázták a döntéseket. Amióta itt élek, észrevettem, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy a döntéseim következményeit úgy mérlegeljem, ahogy ők tették velem. És nem szeretem a mártírokat. Nekem túl sok dráma, azt hiszem, ezért kedvelem a meséket, bár, ha valaki egyszer kielemezné nekem őket, akkor valószínűleg többet őket se nézném.
Szóval inkább ne tegye senki, mert akkor aztán mi maradna? Nézhetném a falat, jaj nekem, az igazán szörnyű, csúnya vég lenne. Tudom, hogy mások odáig vannak a drámai filmekért, könyvekért, sírásért, de én ennél sokkal jobban szeretek nevetni és meglelni a szépséget az életben.
- Ez eléggé sok misztikus gondolatot ébreszt, de legyen, az ásóval is boldogulok.
Nyújtom felé a kezem, mint egy megállapodás megpecsételése. Annyit beszéltem különben is, mert hát végre beszélgetünk, és el nem tudom mondani, hogy mennyi mindent szeretnék elmondani, és talán még annál is többet kérdezni. Be kellene fognom, de annyira jó végre, és ez a tegeződés, na ez meg egyenesen FANTASZTIKUS!
- Nem is mondtad még, hogy valójában miért jöttél. Egyszer csak, mint egy szuperhős megjelentél, és egy kisfiúnak boldogságot hoztál. Ez az!
Csapom össze a tenyereimet, mint egy megvilágosult nőszemély.
- Még egy érv a házasságunk mellett, Martint örökbefogadnánk. Mármint lehet saját gyerekünk is, de Martint vinnünk kell. Kérlek!
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. szeptember 21. 21:22 | Link

Teodor


- Nem is tűnsz olyan öregnek. Harmincon. negyvenen. maximum ötvenhat. De szerencsére a mana konzervál.
A hangomban is mosoly bujkál már, és amikor látványosan legyintek, akkor kitör belőlem a nevetés. Egyáltalán nem tűnik öregnek, inkább kortalannak. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, de nem is zavar ez a tény, mert tőlem egy fiatalos százkét éves is lehet, akkor is a világ legszebb és legszerencsésebb emberének érzem magam, amikor kezet csókol. Nem csak én, de még a szeplőim is belepirulnak a jelenetbe, abba, amibe a pír mellett ragyogni is kezdek, mint egy karácsonyfa. Zsidóként. Komolyan mondom, ez a férfi a puszta létezésével képes megszentségteleníteni.
- Többnyire kalóz vagyok. Saját karddal. Azt mondták, hogy csak akkor lehetek hercegnő, ha hozok magam helyett egy másik kalózt. Elég nagy kihívást jelent néha az elveim szerint élni, ha a hatévesek vannak többségben. Ellenben, ha eljönnél velünk a következő kirándulásra, akkor lehetnél kalóz, én pedig lehetnék hercegnő. Ottalvós, tíz gyerekkel, az iskola költségén, faházban. Reggelire nutellás zsemlét is lehet kérni, házilekvárral. Bár... ilyen vén korban még szabad ennyi cukrosat enned?
Nem lenne szabad túllőnöm a célon, mert a végén tényleg nagyon meg fogom kapni a magamét, de valljuk be, olyan jól szórakozom. Hihetetlen, hogy öregnek gondolja magát, olyan szép férfi, nem öregnek, hanem büszkének kéne lennie magára, randevúkra kellene járnia, és nőket szédíteni... miket beszélek?! Szép férfi, de ne akarjon ennyire nagyon élni, hát itt vagyok. Vagyis, ah, nem mondhatom, hogy itt vagyok, mert szerintem így sem néz normálisnak.
- Hetedik se? Akkor bizony nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő években. Lehet, hogy újra kellene tárgyalnunk a munkakörülményeimet. A mostani bérem plusz húsz százalék, és péntekenként szabadnap, hogy felkészüljek a randevúkra. Legyen harminc százalék, mert kell egy csomó mázolóanyagot is vennem, meg a szexi dög kollekciót is. Ah, a világon nincs annyi pénz, amit a nők képesek elszórni arra, hogy felszedjenek egy férfit, akivel utána melegítőben fekszenek a kanapén. Pedig a jó kapcsolat titka a kiváló tea és a jó ételek, meg a nevetés. Szerintem nem kell több. De kész vagyok meghallgatni a pszichológia mai állását arról, hogy mi kell a jó kapcsolathoz.
Dehogy a pszichológia, óóó nem, engem az érdekel, hogy Farkasházy Teodor mit lát egy nőben, egy kapcsolatban, hogy őt mi teszi boldoggá. Vajon, ha sokat tudok majd róla, akkor is ennyire vonzónak találom majd? A testem reakciói alapján nagyon is igen. De vajon, lehetek-e én olyan nő, akin valaha elgondolkozna? Van, amikor talán nem segítenek az ellentétek. Eléggé nehéz ügy ez az én szerelmi életem, mi lenne, ha még létezne is? Rapid randikra járnék, keresném mindenkiben, majd az Edictum lehozna engem, mint a legtöbb potenciális férfit ejtő, kielégíthetetlen nőszemély. Valamiért úgy érzem, inkább meghagyom ezt a "megtisztelő" posztot másoknak. Helyette inkább hallgatom őt, észrevétlen mosolyodom el lágyan, ahogy beszél, csak akkor eszmélek fel, amikor ajkaimat megnyalom, és gyorsan kapom a tekintetem a folyosó végi zörejre, majd vissza rá. Emlékszem, azt akartam kérdezni, hogy szokott-e meséket nézni, vagy, hogy élvezi-e még őket. Ám, mire elnyílnak az ajkaim, már mást mond, és azt hiszem a váratlan kijelentésre nyitva marad a szám. Ez csupán egy játék, ám mégis, annyira valóságnak tűnt a számára, hogy ki kellett jelentenie, hogy nem kíván megházasodni? Nem szabad magamra vennem, de valószínűleg ő is érzi, hogy a kijelentése furcsán csattant, mert hozzáteszi azt a kellemes kis javítást, ami valószínűleg nem javít, én mégis képes vagyok picit elnevetni magam.
- Még szerencse, különben őrült nagy bajban lennék, hogy egy nősülni kész férfit akarok egy faházba csábítani nutellás zsemlével és kalózesküvel.
Azért, persze, hiszen valamilyen szinten rajongok érte, a szívem picit belesajdul a dologba, még akkor is, ha korrigál, és akkor is, ha én nevetek. De, ennek most nem itt és nem most van a helye. Majd otthon, ahol a rá emlékeztető kék falat bámulva gondolkodom a szavain. Jó, elismerem, az a heves kijelentés nagyon megsebzett, de én vagyok Viri néni, a mindig vidám, mókás nőszemély, éppen most és éppen vele lennék más? Hiszen őszinte volt, határokat szabott, és ahhoz képest, hogy mi a téma, végül is, kedvesen tette. Nem? De. Olyasmi. Fejemet ingatva dőlök neki újra a párkánynak, kipillantva, majd vissza rá, a tekintetét keresve.
- Nem szeretnék az Edictum kellemetlen rovataiban szerepelni, és nem szeretném elveszíteni a munkám. Azt hittem, hogy honvágyam lesz, de a falu olyan, mintha mindig is az otthonom lett volna, itt nagyon boldog vagyok. Még Joli nénit is szeretem, habár, néha nagyon furcsa tud lenni.  
Szál megtekintése

Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 1. 20:08 | Link

Széphátú


Képtelen vagyok rá koncentrálni, mert az egyik pillanatban még határozottan a háta nyűgöz le, a következőben meg már a tetoválása, ami mozog. Egy komolyságra alkalmas felnőtt nő vagyok, aki azonban többnyire szeret gyermeki naivitással létezni a világban. Ennek eredményeként pedig elkerülhetetlen, hogy ne azzal foglalkozzak, ami magára vonzza a tekintetemet, ez pedig a tetoválása. El is felejtem hirtelen, hogy férfi, meg félmeztelen, és csak a repkedő madarakat figyelem. Meg aztán, tényleg az van, hogy nekem inkább a Teodorféle férfiak jönnek be, de meg kell hogy mondjam, nagyon elégedett vagyok azzal, hogy most láthattam egy ennyire szép férfit. A negatívuma, hogy eszembe jutatta, hány éve is nem voltam együtt senkivel. Mire is várok? Van egy férfi, aki bekattant nálam, de amúgy körül is nézhetnék. Csak nem akarok... sosem nézegettem az esélyes férfiakat. Annyira nem vagyok életképes szerintem, hogy az már művészet. Szép hát, repülő madarak, Virginia eszméletét veszti képletesen. Remek alapok a mai napra. Egy biztos, fáradt már nem vagyok.
- Aludni jöttem. Én is gyakran járok ide.
Vonom meg a vállam aprón, de azért a fene is essen belém, hát nő vagyok, és szeretném ezt kifejezésre is juttatni. Különben is, ez most nem olyan dolog, mert, ha esetleg egy férfi úgy dönt, hogy randevúra hívna, hát akkor már legalább az alapvető női jegyeim legyenek már meg. Mondjuk, hogy szépen állok, picit kijjebb tolom a cicijeimet, meg behúzom a hasam. Nem feltűnően, finoman adagolom a tény, hogy nő vagyok. Erről jut eszembe? Miért nem akar senki sem randizni velem?! Olyan elérhetetlennek tűnök? Elérhetetlennek, és nem foglaltnak, ahogy Jolika néni kifejtette legutóbb nekem, eléggé keresetlen nő vagyok, de ne aggódjak, mert vénkisasszonyokra is szükség van. Persze erre Bözsi néni reflektált, de aztán Jolika visszavágott, hogy ő legalább volt férjnél. Alig volt kínos. Viszont mégsem estem akkor kétségbe, de most? Jaj, most hirtelen nagyon szeretném, ha lenne valaki, akit érdeklek. Olyan bonyolult a női lélek, tudom, de ahh, nagyon tetszenek a tetoválásai.
- A gyerekeknél vagyok önkéntes. Azokat a kisbabákat és pici gyerekeket szeretgetem, akiket hosszú kórházi kezelésre ítéltek, vagy elhagytak. A babákat ölelgetni, simogatni szoktam, beszélgetni velük, a nagyobbaknak mesét is mondok. De igazából óvónő vagyok. Meg gyógyító.
Így olyan, mintha lenne életem? Nem, egyáltalán nem, így olyan, mintha csak a munkámnak élnék, de ha most hozzátenném, hogy szoktam bulizni, az kínos lenne, és hazudnék is. Olyat pedig nem szabad csinálni.
- És te? Modell vagy?
Valljuk be, ilyen alkattal az ember nehezen következtet másra. Oké, ez valószínűleg eléggé butus kérdés volt, de azért remélem nem néz teljesen őrültnek. Maximum egy picit, az meg belefér.  
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek