A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=878362#post878362][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.05.12. 12:56[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Ma kissé előbb érkeztem, mint ahogy a műszakom kezdődött volna - az az aeromágus gyógyító, aki az én szívritumszavarom kezelte, a városban tartózkodik ugyanis, s egy másik pácienst látott ma el. A kezelést végignézhettem, s már ez is nagy segítséget jelenthet, ha egyszer ebbe az irányba mozdulnék majd tovább a karrieremben.
Így tehát a második emeleti rendelőből kilépve még búcsút intek a távoli országból érkezett kollégának, majd a lift felé indulok, hogy még leugorhassak a büfébe a műszakkezdés előtt. Gondolatban már a szendvicsek és a tejeskávé körül járok, ám a reflexeim jeleznek, mielőtt az agyam felfoghatná: megállok. Ahogy fókuszt nyerek, meg is látom a megtorpanásom okát, aki nem más, mint Sebastian Selwyn.
- Sebby? Szia - köszönök neki meglepetten, hogy itt találom. Tekintetemet az ajtó felé fordítom, melyre a szőke meredten bámul. - Minden rendben, jól vagy?
Tulajdonképpen inkább ösztönös ez, hiszen egyébként nem faggatnám; s az, hogy nem a sürgősségin várakozik, már megnyugtató valamelyest. Az ajtón lévő felirat jól olvashatóan hirdeti az egyik látásból ismert gyógyítókolléga nevét és szakterületét. Bár kifejezetten jóban nem vagyunk, ezen a helyen majdnem mindenki ismer mindenkit, hiszen van, hogy betegeket küldünk egymáshoz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=878409#post878409][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.05.13. 13:24[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Természetesen a másik a legkevésbé sem válaszol a hirtelen jött kérdésre, inkább lecsitteg, mire kissé zavartan pillantok rá, majd ismét az ajtó irányába. Nem kell testbeszédelemzőnek lenni ahhoz, hogy leessen az arckifejezéséből, hogy nem örül végtelenül ennek a találkának, ám láthatóan ezerszer fontosabb számára, hogy minden figyelmét az ajtónak szentelhesse, minthogy elzavarjon. Egy pár pillanatig csendben maradok - mit mondjon erre az ember? -, ám már épp venném a nagyobb levegőt, hogy ismét megszólaljak, mikor kitárul az ajtó.
Sebastian azonnal mozdul, s végre meg is pillantom a dolog okát: a fehéren rikító Ruarcot, akit a nővér kísér, elutasítva Sebby asszisztenciáját. Nem kell sok, hogy összerakjak magamban valamiféle magyarázatot; már nem nézem végig azt, ahogy a fiút elvezetik, inkább kissé lesütöm a szemem. Úgy látszik, tényleg a lehető legrosszabbkor bukkantam fel, Ru egészségügyi állapotáról ugyanis eddig nem igazán volt bármilyen információm, és gondolom okkal.
- Mhm... nem akartam zavarni. Bocsánat - mondom, miután a fiú valószínűleg már eltűnt a folyosó végén a nővérrel. - Szólj, ha tudok bármiben segíteni.
Kínos ugyanis ez az egész: Sebastian egyértelműen nem szeret velem sok mindent megosztani, érthető ez, évekig álltunk hidegháborúban. S bár a múltkor már elejtette a megjegyzést, hogy továbbra is jár az általam ajánlott terapeutához, Ruarcról egy szót sem szólt, és nem is tudnék semmit, ha nem ott dolgoznék, ahol. Én pedig nem vagyok az a fajta, aki más leleteibe belenézne, még akkor sem, ha tisztábban vagyok vele, hogy vannak kollégák, akiknél ez bevett szokás - most pedig minimum úgy érzem magam, mintha Ruarc dossziéját véletlen elejtették volna előttem, s én véletlen beleolvastam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881041#post881041][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.08.21. 19:42[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Sebastian egy némiképp döbbent arckifejetéssel találhatja szemben magát, míg én az ő arcán értetlenséget figyelhetek meg. Az, hogy a másik teljes mértékben ignorált mindent - és nem csak azt, amit mondtam, hanem egy komplett erkölcsi dilemmámat is, miszerint választanom kell a gyógyítói hivatásom által megkívánt diszkréció és a családi aggodalmam között, valahol kifejezetten szórakoztató. Zavarom mintha nem múlna, pedig mostanra kezdem kapizsgálni, hogy abszolút felesleges, a másiknak ugyanis a helyzet teljesen másképpen csapódik le, mint nekem. Végül csak egy zavart mosoly jelenik meg arcomon, összesűrítve ezt a rengeteg gondolatot.
- Semmi fontosat. De ha tudok bármiben segíteni... szólj. Nem akartam zavarni.  - Ismétlem meg azért az egyetlen értelmes részét az általam már elmondott verbális kommunikációnak.
Amennyiben Sebastian nem tart szóval, egy elköszönéssel kísérve viszonylag hamar sarkon is fogok fordulni, hogy magamban átrághassam a fent említett erkölcsi dilemmát, ami a fiatalabbik Selwyn fejében valószínűleg nevetségesnek hangzana. Aztán ha eldöntöttem, hogy az aggodalmam tartom előbbre, vagy azt, hogy gyógyítóként nem illik rákérdezni, ha egy családtagod párját megtalálod a munkahelyeden egy immunológusnál - akkor majd aszerint cselekszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881045#post881045][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.08.21. 20:12[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Várjak?! Kissé meglepetten fordítom vissza a tekintetem a szőkére, aki maradásra kér, és arra, hogy mondjam el, pontosan miről is beszéltem, amíg ő lényegében kikapcsolt; erre nem is kell több bizonyíték, mint hogy lényegében már megismételtem a szavaim. Csakhogy emiatt most én vagyok furcsa helyzetben, mert Sebastian mindent szó szerint vesz, és nem biztos, hogy célszerű hosszas magyarázatokba bonyolódni arról, hogy mikor azt mondtam, "semmi fontosat" valójában azt jelentette, hogy "semmit, ami neked fontos", utána viszont úgy döntöttem, mégis megismétlem, ami számomra lényeges.
Ami még jobban meglep, hogy Sebastian még azt is hozzáteszi, hogy nyugodtan menjek, ha fontos dolgom van, ami meglepően figyelmes tőle, ez nem szokása.
- Csak húsz perc múlva kezdem a műszakom. És én... csak ennyit mondtam: megkérdeztem, jól vagy-e, aztán rájöttem, hogy nem saját magad miatt várakozol. Ezt felismerve bocsánatot kértem, hogy zavartam, és felajánlottam, hogy segítek, ha bármiben tudok. - Sóhajtok a mondandóm végén. Tekintetem akaratlanul is az ajtóra vándorol, s ismét végigfut a kolléga szakterületén, ahogy agyam rugózni kezd, nem tudok neki megálljt parancsolni.
- Azért is kértem bocsánatot, mert... akaratlanul is beleütöttem az orrom valamibe, amit gondolom, hogy nem ok nélkül nem említettél, és kissé aggódni kezdtem. De nem akarok kellemetlenséget okozni azzal, hogy rákérdezek. - Adom meg magam végül, s avatom be mégis az ifjabb Selwynt az erkölcsi dilemmám zanzásított, ám talán közérthetőbb verziójába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881081#post881081][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.08.23. 09:50[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Sebby kérdésére halványan elmosolyodok, hiszen rámutat valamire, ami mostanra sajnos igencsak belémépült az évek alatt.
- Nem tudom észrevetted-e, de eléggé hajlamos vagyok túlaggódni bizonyos dolgokat - ingatom a fejem, valamiféle könnyedebb hangnemet megütve, hiszen ha valaki, a másik pontosan tudja ezt rólam. - Viccet félretéve is igaz ez, alapbeállításom, hogy gyakran a legrosszabbra gondolok először, ha rólatok van szó. - Remélhetőleg Sebastian is érzi, hogy nem személyesen rá és Rura, hanem inkább a szeretteimre vonatkozik ez, és igen, mivel Ruarc Sebastianhez tartozik, ezért valamilyen formán már ő is ebbe a körbe esik.
- Meg persze a sürgősségi osztály sem segít - teszem még hozzá, ismét a fejemet ingatva. Hiszen nap mint nap találkozom életveszéllyel, miért ne jutna eszembe reflexből a dolog? A családunk egyébként is hajlamos rá.
Sebby válasza különösképp megnyugtat, a halvány mosoly tovább szélesedik az arcomon. Igaza van, ő egyébként se számolna be Ruarc egészségügyi állapotáról, ezt maximum Ru teheti meg, abban pedig majdnem biztos vagyok, hogy ha nála rá akarnék kérdezni, nem venné zokon - már csak a melodimágia miatt sem, hiszen pontosan érezné, milyen okból kérdem.
- Igaz - adom meg verbálisan is beleegyezésem egy bólintás kíséretében. - Még az is lehet, hogy megkérdem tőle, ha legközelebb látom... csak hogy minden rendben van-e.
Mert persze, attól függetlenül, hogy Ruarc nem a legátlagosabb ember, az én szociális normáim még mindig azt diktálják, hogy ne vájkáljak csak úgy mások egészségében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881091#post881091][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.08.23. 22:01[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn

Sebby feltűnően hallgatag - semmi visszaszólás, csak egy halk "hm" és bólogatás arra a válasz, hogy én is megállapítom: kifejezetten aggódós vagyok. Zárkózott testbeszéde nem furcsa, főleg nem a közelemben, ám ahogy reagált arra, hogy beszéltem hozzá, hogy egyáltalán nem figyelt oda; ezek közül egyik sem altatja el gyanakvásomat. Mosolyom kissé elhalványul.
Persze az ifjabb Selwynnek is megadtam a lehetőséget, hogy megkérjen, hagyjam a témát, vagy javítson, ha úgy érzi, egyszerűen nem helyénvaló faggatóznom, ám végül csak beleegyezést kapok, melyre én is bólintok.
- Legyen így - egyezek bele. Mosolyom most más színezetű: nem túl vidám, inkább az a barátságos fajta.
A másik kérdése váratlanul ér kissé, nagy a témaváltás, de bólintok rá.
- Minden nap, igen. Néha bekérnek a minisztériumba gyógyítói szakvéleményezésre, de ezen kívül... mindig a sürgősségi. - Egy apró sóhajt hallatok. - Most kivételesen máshol voltam, mert az aeromágus szakgyógyító, aki a szívritmuszavarom kezelte, itt volt egy beteggel, úgyhogy immár gyógyítói szemmel is figyelemmel kísérhettem a kezelést, hogy egyszer egy szép napon majd... talán én is ezt csináljam. Ki tudja. - Vonok vállat finoman. Bár az aeromágiát már most is rendszeresen és nagy mértékben alkalmazom, egy ilyen kezelés teljesen másféle precizitást igényel, mindig az adott páciens igényeire és testére szabva. Van mit tanulni, mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881138#post881138][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.08.27. 20:56[/b][/url]

Sebastian és Ru

Sebby hirtelen jött érdeklődése egyébként kellemes meglepetés, bár kissé váratlan - kérdésére ingatom a fejem, majd finoman megcsóválom.
- Nem feltétlenül specializálódnék, de... valahogy azt érzem, elpocsékolnám a tehetségem, ha nem tenném. Mármint, az aeromágiát... ez a leghasznosabb dolog, amit tenni lehet vele gyógyítóként. - Mondom kissé elgondolkozva, ám második kérdésére hamar válaszolok.
- Ez általános gyógyítás, leginkább a szívritmuszavar és a krónikus szívbetegségek gyógyítására szolgál, nem akkut panaszra. Mármint, ez a módszer. - Tájékoztatom még a másikat, ám nem sok időnk marad folytatni a csevegést a karrieremről.
A fiú a maga rikító fehérségében közelít hozzánk, s helyet is foglal Sebby mellett.
- Szia Ru - köszönök neki, bár nincs kétségem afelől, hogy tudja, hogy jelen vagyok.
Egy pillanatra összevonom a szemöldököm Ru kommentjén, hiszen még mindig nem szoktam meg, hogy kimondatlan dolgokról beszél. Lassan esik csak le, mire reagált, mire kissé görcsbe ugrik a gyomrom, s enyhén elhúzom a szám, kifejezvén elégedetlenségemet a saját gondolataimmal, melyet biztosan ő is érez, s azzal, hogy felhívta rá a figyelmet, csak még erősebbé válik.
- Mhm...
Ám amit Ru ezután közöl, az egészen más húrokat penget meg, mint az iménti megszólalása. Először nem jut el tökéletesen a tudatomig mondata jelentése, mely hangsúlyához kevésbé illik, hiszen az sokkal könnyedebb, mint lehetne. Gyomrom süllyed egyet, tekintetem pedig rögtön Sebby arcára terelődik. A szomorúság hirtelen kapcsol át tehetetlen méregbe - ezt nem hiszem el. Miért nem lehet valami egy kicsit könnyű? Csak egy kicsit? És most nem magamról beszélek. Lehunyom a szemem. Tényleg, mit lehet erre mondani? Többször kellett már halálhírt közölnöm hozzátartozókkal, de gyógyíthatatlan betegségekkel nem dolgozom, és... azért ez igencsak más, mint a munka.
- Értem. Én... igazán sajnálom - sóhajtom. Hiszen tényleg. És nem olyan lenéző vagy lesajnáló fajtán. - Meg szabad kérdeznem... hogy miről van szó? - Hozom fel kissé tétován, óvatosan lépkedve az ingoványos talajon. Ru ugyanis Sebby vállára dől, és nem tudom, hogy ez nála minek a jele, és én nem vagyok legilimentor. De mégis, rengeteg mindent jelenthet, amit mondott, hiszen számtalan gyógyíthatatlan szindróma vagy betegség létezik, mellyel lehet teljes életet élni. Csak reménykedni tudok, hogy Runak valami ilyesmit sikerült kifognia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881248#post881248][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.05. 21:50[/b][/url]

Návay Regina

Valamilyen furcsa megnyugvás van rajtam úrrá néha, mikor dolgozok. Hiába sok eset veszélyes, halálközeli vagy komplikált, hirtelen változó, ismeretlen, valahogy mégis megvan mindennek a rutinja. Sokan kétlábon jönnek be a sürgősségire (elenyészően nyolcon vagy tizenhaton), s párakat a mentőkocsi szállít be hozzánk - őket kollégáim sokszor már a helyszínen képesek stabilizálni, ám nem mindig ez a helyzet.
Bezárul mögöttem az ajtó, s letörlöm az izzadtságot a homlokomról, mikor végre kiérek abból a szobából. Legalább egy óráig álltam a hölgy fölött, akinek megborult az Álomtalan Álomhozós üvege a teája fölött így szombat este, s épp csak pihegett, mikor megérkezett. Mikor végre felébredt, azt motyogta, hogy hangosak a szomszédai… ezt nevezem.
Visszaérek végül, a várón áthaladva igyekszem a pihenőszoba felé, terveim szerint legalább egy tíz percre lezuttyanok. Már épp előveszem a táskámból a csokim, mikor meghallom a szirénát a helyiségben, ahol én vagyok egyedül: mindenki más beteggel van.
- Merlinre… oké - dobom le a csokit a pihenőben helyetfoglaló asztalra kissé csalódottan, arról elfeledkezve, hogy édesszájú kollégáim nem sok eséllyel hagyják majd meg nekem a desszertet.
A fertőtlenítő- és maszkbűbájokat már menet közben szórom magamra; a kis mágikus fülhallgatóból egy gépies női hang kezdi el sorolni, mivel fogok találkozni.
- Húszas évei közepén járó boszorkány, seprűbaleset, agyrázkódás, törések és zúzódások a…
Ám hamar meg is pillantom az áldozatot - épp a hordágyon lebegtetik ki kollégáim az autóból. Vörös haja leomlik, arca kissé véres; és ismerem ezt az arcot, ez Návay Regina. Viktor húga.
- Halljam - lépek oda határozottan a hordágya mellé, ahogy az egyik mentős srác hadarni kezdi, mi történt, mit csináltak már vele. Regi szemlátomást eszméletlen, ám nincs életveszélyes állapotban, viszont alaposan összetörte magát. Azért már most ellenőrzöm a légzését és a szívét. Kezemet finoman a mellkasára helyezve koncentrálok az elememre, ahogy beérünk az ellátószobába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881250#post881250][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.05. 22:14[/b][/url]

Návay Regina

Regi tüdeje szabályos ütemben tágul s szűkül, s a szívén sem érzek semmi rendhagyót, ám a kollégáim is megerősítik: csupán a fájdalom és a csonttörések ütötték ki, belső vérzése nincsen.
A szobában lerakva hosszú bájolás eredményeképp állapítjuk meg, hogy gerincével minden rendben, a bénulást is kizárhatjuk. Kollégáim szerint a seprűnek csak darabjait találták, így csoda, hogy a lány ennyire jól van, legalábbis abból ítélve, hogy milyen sebessége lehetett, ha a jármű totálkáros - s az is nagy szerencse, hogy annak darabjai nem fúródtak belé. Türelmesen kezdek bájolásba, nem kapkodom el, ha nem muszáj; tudom, hogy csonttörései súlyosabbak annál, minthogy eztán csak úgy kisétálhasson innen. Orrát is egybeforrasztom, miután a vért már eltüntették róla az ápolók, hiszen az is eltörött, ám mivel nagyon jól ismerem az arcát, annyira pontosan dolgozom, hogy egy kicsit sem látszik majd rajta a baleset. Nem mondom, azért sokat pepecselek vele, miközben a többiek már elkezdik sínbe tenni az egykor törött, most frissen forrasztott, ám pihenést igénylő végtagjait.
Ám ekkor hallom meg azt a tipikus lélegzetvételt, mely az ébredés előtt jellemző szokott lenni rájuk. Még egy utolsó, óvatos bűbájt megengedek magamnak, mellyel már végeztem is az arcával.
- Regi, minden rendben - mondom finom, nyugtató hangon. - Légyszíves ne próbálj meg felpattanni, minden rendben van. - Azért kissé aggódva pillantok rá, hiszen egy ilyen zuhanás mindenképpen megterhelő élmény…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881252#post881252][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.05. 22:21[/b][/url]

Návay Regina

Kezem azonnal Regi mellkasa előtt, ahogy érzékelem a mozgást a szemem sarkából, ám nem kell sokáig győzködni: hamar visszadől az ágyba abból a pár milliméteres emelkedésből, hiszen a teste már érzi, hogy erre nem lesz képes ebben az állapotában.
- Ne, ne, semmi baj Regi, ne ülj fel… mindjárt magadhoz térsz egy kicsit, és…
Ekkor pillantok rá ismét teljesen, ám elkerülni nem tudom, ami következik, hiába látom a tekintetén és arcán pontosan - temérdekszer találkoztam már ezzel a kifejezéssel. Persze, nem esik kifejezetten jól, de egy kis hányás az semmi a vérhez vagy levágott testrészekhez képest. Az ápoló kollégák már fordítják is el finoman Regi fejét, biztosítva, hogy légutai tiszták tudjanak maradni.
- Jól van, semmi baj - mondom, miközben egy pálcaintéssel ismét fehérré varázsolom a köpenyem. - Van egy kis agyrázkódásod, ez ezzel jár, de mindjárt segítünk aludni egy kicsit, jó? A Fővárosi Ispotályban vagy, de minden rendben van. Elég nagyot estél a seprűről, de szerencsére semmi helyrehozhatatlan nem történt. - Mondom neki, mert még ha nem is fog fel mindent a dologból, a nyugodt tónus talán akkor is segít neki egy kicsit, ha más nem, abban, hogy magától is elaludjon. - Már értesítettük Dórit, khm… - pillantok egy másodpercre kollégáimra - …Návay Dórát, az édesanyádat, de azt is tudja, hogy nincs komoly bajod. Ha minden igaz, hamarosan itt lesz… de neked most nagyon sok pihenésre lesz szükséged.
Ahogy beszélek, én magam is intézkedek; szintén egy pálcaintésre emelkedik fel az ágyhoz rögzített vödör Regi feje mellett, hogy ha ismét hányna, legyen, ami egy-két bűbájnak köszönhetően azonnal a nemlétbe küldi ami kijön, szagtalan megoldást biztosítva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881254#post881254][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.05. 22:26[/b][/url]

Návay Regina

Amikor a betegeim már relatív biztonságban tudhatom, mindig megnyugvást hoz; nem így a pácienseknek, akik sok esetben épp egy testi-lelki trauma után érkeznek hozzám. Néha hiábavaló minden erőfeszítés, mely a megnyugtatásukat célozza, ám van, hogy kellő határozottsággal sikerül valamelyest érzelmi állapotukat is stabilizálni. Regin látom, hogy még forog vele a világ, s hamar elerednek a könnyei is, ami tényleg egyáltalán nem csoda egy ilyen esés után; még a legkeményebb aurort is megviselhetik ezek az “egyszerű” dolgok is, legalábbis én így gondolom, s sok példát is láttam már erre karrierem során, így nincs okom bármi más indokot mögélátni.
Hamarosan pedig a seprűről kérdez, mire finoman ingatni kezdem a fejem.
- Sajnos nem tudom pontosan, nem én voltam veled a helyszínen, így nem láttam - kezdem finoman, megigazítva kissé Regi fejének helyzetét, hogy nyaka stabilabban feküdjön. - Úgy tudom, hogy komolyan károsodott, de egy seprűszakértő majd megmondja, helyre lehet-e hozni.
A vállát simítom, remélve, hogy legalább valamelyest visszanyerem a fókuszát.
- Regi, most már rendben leszel, és a seprű is ráér később, ne aggódj ezen. Most muszáj lesz pihenned egy kicsit, az agyrázkódás és a csonttörés együttese ezt megkívánja tőled, rendben? - Mondom neki nyugodt tónusban, próbálva felhívni magamra a figyelmét. - Lélegezz mélyeket, kérlek.
Mutatom neki a tempót - bár ezt már az ápolók és a gyógyítótanoncok is megtehetnék helyettem, én mégis inkább vele maradnék és segítenék neki kissé megnyugodni. Elemem finoman veszi körbe a lányt, némi friss oxigént szolgáltatva számára, mely remélhetőleg azért valamicskét segíteni fog. Ha pedig tényleg pánikolni fog, nem marad majd más, mint egy kis Álomtalan Álom; de előbb a hagyományos módszerekkel igyekszem hatni rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881277#post881277][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.06. 22:59[/b][/url]

Návay Regina és édesanyja

Regi szemei finoman csukódnak le, pedig egy kollégám már épp elindult felé az Álomtalan Álommal. Láthatólag erre végül nem volt szükség, a szervezete épp eléggé kimerült ahhoz, hogy természetes úton az álmok mezejére küldje őt, hogy teste nekikezdhessen a gyógyulás - talán immár kevésbé fájdalmas, de annál kimerítőbb - folyamatának.

A lány már rég békésen alszik, mikor a tizenkettes kórteremben helyet kap ágya; én is elkísérem, hogy még pár utolsó simítást végezhessünk, s tényleg nyugodt lelkiismerettel hagyhassam ott pihenni őt. Ám amikor már mennék, hamar meghallok egy ismerős hangot. Mintha egy másik életben hallottam volna utoljára: lábaim kissé még a földbe is gyökereznek a dolog hirtelenségétől. Tekintetem Dórira terelődik, aki láthatóan csak későn veszi észre a helyzetet, ám mikor ez megtörténik, finoman el is mosolyodok.
- Igen, jól... szia - mondom, s bár azon meglepődök kissé, hogy ölelésre von magához, mégsem állok ellen, sőt, karomat egy pillanatra átvetem rajta. - Igen, rég láttalak, de előbb inkább elmondom, a lányod hogy van. - Mosolygok rá, ami már önmagában bizalomgerjesztő lehet, remélem. - Röviden: eléggé összetörte magát, de nem lett nagyobb baja. Belső vérzés nincs, minden törött csontját összeforrasztottuk, most egy pár napot várnunk kell, hogy megerősödjön, addig bent is fogjuk. Az agyrázkódást garantálom, de ki fogja pihenni. Hosszabban: egy seprűvel száguldozhatott, de nem tudom a pontos részleteket, csak annyit, hogy egy seprű darabjait elszórva találták meg a környéken. - Osztom meg vele a sürgető részleteket.
- Én pedig... nos, jól vagyok, köszönöm - mondom egy mosolygós lélegzetvétellel kísérve. - Megkönnyebbültem, hogy Reginek nem esett komoly baja. Őszintén, majdnem szívrohamot kaptam, mikor megláttam azon a hordágyon. - Csóválom meg kissé a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=881434#post881434][b]Szépvölgyi Richárd - 2024.09.10. 18:39[/b][/url]

Návay Regina és édesanyja

Dóri hamar tisztázza a baleset körülményeit, mire arcom kissé szomorú kifejezésbe fordul, hiszen értelmet nyer, Regi korábban miért esett kétségbe a törött seprű hallatán.
- Regi... - csóválom meg a fejem én is finoman, az ágy felé pillantva. Már egészen kiskora óta ismerem, így nem csoda, ha az aggodalom bennem is jelen van, még akkor is, ha egyébként egész ritkán beszélünk.
Dóri megjegyzése azonban egy kósza pillanatra mégis mosolyt csal az arcomra. Az a bizonyos Návay-vér valóban nem hagyja nyugodni az ízig-vérig eridonos bandát, s tényleg nem lehet túlzottan csodálkozni azon, hogy veszélybe sodorják magukat. A kissé keserédes gondolatokat azonban csak a mosolygós megjegyzésemmel palástolom.
- Nem lett nagyobb baj, ez számít, aztán most tényleg muszáj lesz lenyugodnia pár napig azzal a Návay-vérrel együtt is. - Ingatom a fejem kissé, ahogy végül visszafordulok Dóri felé. - Két napig szerintem biztosan bent tartjuk pihenni, de attól is függ, hogy lesz éjszaka és holnap. Nem fogjuk korábban elengedni, mint indokolt, még akkor sem, ha ő már seprű-huszárugrásokat akar csinálni holnap. - Biztosítom a Návayak édesanyját.
- Ami engem illet, igen... jól emlékszel, a SÜVEGnél voltam, de egy kis ideje már sürgősségi gyógyítóként tevékenykedem, nem csak mentőtisztként. A kocsi másik oldalán vagyok, mondhatni, de így sokkal többet is tudok segíteni. - Mondom végül, kezem pedig a hajamban landol, ahogy beletúrok. - Könnyebb ez az ember idegrendszerének is.
Fehér talárom ujját kissé feltűröm, ahogy épp csak egy friss szellővel átjáratom a szobát, hogy az a bizonyos ispotályszag talán kissé enyhüljön.
- Nyugodtan legyél ám vele, de ha felébred, ne hagyd járkálni. Látogatási idő... este hat óráig van, szóval még van időd. - Mosolygok rá a nőre, nyitva hagyva neki a lehetőséget, hogy egyedül hagyjam a lányával, s végre ő is szusszanhasson egyet.