36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 18. 21:17 | Link

Bence
13 órával a Pub után

Bármennyire is nehéz volt a lelkem, nem hagyhattam Bencét egyedül egy ilyen helyzetben, nem tudtam volna megtenni, mert bármennyire is fájt az, amit tett, még mindig szerettem. A sürgető szavakra sem volt idő hezitálni, dönthettem, hogy vele jövök, vagy maradok, s egyértelmű volt az, hogy inkább én tartsak vele, mint a Szőke.
Mindvégig aggódtam érte, az Ispotályba érve máris rohantak vele, s egyedül maradtam a folyosón, tele kétségekkel, és halomnyi aggodalommal, hogy vajon mi történik Bencével, túléli-e.
Még igazán azt se tudtam, hogy miért eshetett össze, hiába léptem a pulthoz, az ott dolgozó nővérek nem sok információval tudtak ellátni, csak nyugtattak, hogy üljek és várjak, majd a Gyógyítók többet mondanak. Persze, nyugodjak is meg, mikor összeesett, s azóta magához se tért. Hogy lehetnék nyugodt?
Hosszú ideig csak mászkáltam a folyosón fel, s alá, próbáltam belesni a kezelő ajtaján, de sok mindent nem láttam. Csak az látszott, hogy az orvosok jó ideig hezitáltak, majd egy óra elteltével érkezett egy sötét kabátos férfi, aztán jóval később távozott.
A gyógyítókkal csak ekkor lehetett érdemben beszélni, azt mondták, hogy most már jobban lesz, s csak órák kérdése, míg magához nem tér.
Ez részben megnyugtató volt, egyfelől megkönnyebbülhettem, hogy Bence nincs életveszélyben, s hogy minden rendben lesz vele. Afelett viszont nem tudtam elsiklani, amiket hozzám vágott, s azt sem, ahogyan az tette.
Fáradtan ültem le a szobájában, ugyanabban a ruhában ücsörögtem órákon át,  néha mintha elnyomott volna az álom, de aztán minden neszre felriadtam. Nem Ő volt, mindig csak egy-egy nővér lépett be, s ellenőrizte az állapotát. Jól végezték a dolgukat, nagyon is figyeltek rá.
Órákkal később, elmerengve bámultam kifelé az ablakon, mikor ismét neszezésre kaptam fel a fejem, ám ezúttal a szobából érkezett a zaj, s úgy láttam, hogy Bence mozgolódik.
Felegyenesedve a fotelből, magam előtt összefűzött karokkal lépdeltem közelebb, s az ágya végében megállva rápillantottam. Arcomról leginkább a gyötrelem tükröződött, mely vegyült a fáradtsággal, s kisírt szemeimmel.
- Azt mondták, hogy rendbe fogsz jönni - mondtam szűkszavúan, s ridegen, mintha tényleg csak a tényeket közölném. Nem is tudtam, mi mást is mondhatnék, pontosabban de, mert még most is ott feszítette a mellkasomat az érzés, s igen is, számon akartam kérni, hogy mégis hogy tehette ezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. október 18. 23:43 | Link

Karola
ispotályban - kinézet

Az imént még súlyos dolgokat vágtam Karola fejéhez verbálisan és fizikailag is, most meg úgy érzem, hogy szétrobban a mellkasom és hiába akarom felemelni a fejem, mintha két kézzel nyomják. Amint kinyitom a szemeim, kettészakad a tér és nem akar összeállni eggyé. Valami pokoli a kín, ami a fejembe hasít, - elájulhattam - ismerem fel az érzést. Még mindig kóvájgok, szép lassan kezdenek visszatérni az emlékeim és a szemeim is kezdenek megnyugodni, a fehér plafon látványa viszont nem emlékeztet a pubéra. Meg nem mondanám most, hogy milyen színű, de nem ilyen. A fejem még hasogat, a mellkasom közepe pedig fáj, nem tudom mi lehetett, talán valaki odavert nekem? Ennyire kiütött volna a pia? Táncoltam Lillával, csókolóztunk... mi? Tényleg és nem volt rossz, de nem értem pontosan miért. Aztán pont jött Ka... te jó ég! Felkapom a fejem, és rájövök valamire. Tuti mindent látott, és... még ugyanaz a nap van? A ruha ugyanaz rajta, és a szó bennragad, hirtelen nem is tudom mit mondjak. De valamit kéne!
- Kár - sóhajtok, majd inkább behunyom a szemeim, nem akarok rá nézni, már megint az én hibám minden? Kezd unalmas lenni az egész, valami nincs rendben velem. De akkor menjünk szép lassan sorjában.
- Mi történt? - nézek a barátnőm szemébe, fájdalmas képet vágva, kicsit megmozgatva magam. Szerintem detoxikáltak is, mert semmi hatását nem érzem az alkoholnak. Megpróbálok kicsit felülni és körbe nézni. Mellettem van a kis asztalon a pálcám és egy pohár víz is, így odanyökögöm magam és iszom pár kortyot.
- Sajnálom - szólalok meg végre, de mintha örök szárasságra lenne ítélve a torkom, a hangom elhalkul és nem bírom őt nézni. Mert még mindig szeretem, bármi is történt. A legnagyobb bajom az, hogy nem is értem, hogy miért és hogyan jutottunk el odáig. Lehet, hogy lesz időm ezután a beszélgetés után gondolkodni rajta. Jó sokat.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 19. 09:47 | Link

Bence

Látszott a viselkedésén, hogy még egy kicsit zavart, aztán ahogy elkaptam a pillantását, abból éreztem, hogy talán már emlékszik. Valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy mi történt, arcvonásai, első szava is erről árulkodott. Nem is értettem. Vajon mire is mondhatta azt, hogy kár? Arra, hogy az orvosok biztatóan beszéltek az állapotáról, vagy azért, mert most nem a Szőke állt az ágya mellett?
- Tényleg nem emlékszel? - higgadtan tettem fel kérdésemet, szemöldököm mégis úgy szökött feljebb, amiből Bence pontosan érezhette, hogy nincs minden rendben. Karjaimat még mindig magam előtt tartottam, védekezőn öleltek át, miközben tettem egy pár lépést, s megkerülve az ágyat, most mellette álltam meg. Látva, hogy messze a víz, a kezébe adtam a poharat, majd ahogy végzett, el is vettem tőle és visszatettem a pálca mellé.
- Semmi lényeges, nagyon jól sikerült a projektmunkád Lillával, kiválót kaptatok érte. Aztán megcsókoltad, nem, várj...először táncoltál vele, magadhoz húztad így jó szorosan, na és ekkor csókoltad meg - ahogy meséltem, még némi színészi játékot is belecsempésztem, mintha tényleg csak egy előadást mesélnék el neki. Hangom közönyösnek tűnhetett, de a tekintetem a valós érzelmeimről árulkodott. - Jajj, várj, majd elfelejtettem! Leszidtál, amiért késtem, meg sem kérdezted, hogy miért nézek ki ennyire pocsékul, de azért azt kiemelted hogy igen szarul festek. Ja, és még a tőlem kapott láncot is hozzám vágtad - foglaltam össze röviden is tömören, de a végén már nem játszott ott arcomon az a kis színpadias mosoly sem, elkomorultam, akárcsak a tekintetem.
- Ugyan, végül is, csak egy féltucat ember előtt aláztál meg - feleltem bocsánatkérésére, aztán el is fordítottam a fejem, mert a szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy felidéződött bennem az előző este.

Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. október 20. 09:28 | Link

Karola
ispotályban - kinézet

Az ébredés eléggé meggyötört minden tekintetben. Ha a mellkasomon lévő fájdalom nem lett volna elég, a fejfájás és az, hogy Karola vádló tekintetének kereszttüzében fekszem, mondjuk úgy, nem a legideálisabb érzés, amikor felkel az ember. Azon mondjuk csodálkozom, hogy Emma még nincs itt, valahogy varázslatos erővel rendelkezik, amikor ilyen helyzetben vagyok és ott terem. Most is arra számítottam, hogy ott áll támogatólag Karola mellett és helyesel, majd ha a drága elmegy, még külön is kioszt. De legalább ez nincs, marad a szenvedés és a számonkérés, amit most nem tudok megúszni, hogy összeszedjem a gondolataimat, mert gyakorlatilag megmozdulni is fáj. Még sajnálhatnám is magamat, de az nem én lennék. Na, essünk túl rajta, meg egy pár korty vízen is.
- Sok mindenre emlékszem, csak azt nem tudom, hogy miért vagyok itt és hol van az itt - mondom nem túl barátságosan, bár nem ingerülten. Inkább beletörődött vagyok, mintsem mérges, vagy ideges. A pubban történtek felett pedig értetlenül állok, most visszagondolva. Nem is tudom, hogy miért csókolt meg Lilla, azt meg pláne, hogy miért hagytam, de azt tudom, hogy megakadályozni mégsem tudtam volna. Az egy olyan pillanat volt, aminek meg kellett történnie. Megátkoztak volna? Kétlem. Nálam ez nem így működik, mert akkor ráfoghattam volna Babunál is, na, mindegy.
- Tényleg jól sikerült és ő csókolt meg. De ez mindegy, a lényeget tekintve - fűzöm hozzám, miközben ő ingerületen folytatja a vádemelést, ahol az alperesnek nincs sok esélye. A tények magukért beszélnek, nehéz lesz bármit is kimagyaráznom...
- Nézd, nem tudom miért történt, ami történt. Változtatni nem tudok rajta, és én sem értem, hogy mi ütött belém. Még csak azt sem mondanám, hogy érdekel ő, mint nő. Bekerültem egy olyan érzésbe, ami oda vezetett, és örülök, hogy megérkeztél. Sajnálom, amit csináltam, csináltunk, megmagyarázni nem tudom és tök fölösleges is lenne, ha tudnám. Téged szeretlek, a látszat ellenére és nem akarok Lillától semmit, maximum a barátságát. Túlléptünk egy határt a pillanat hevében? Fogalmam sincs és nagyon zavar, hogy nem tudom azt mondani, hogy azért, mert mondjuk, szerelmes vagyok belé. Az legalább logikus lenne, de nem így van, téged szeretlek. Akkor is, ha fájdalmat okoztam megint. Úgy tűnik, erről nem tudok leszokni. Pihennem kell - mondom és lehunyom a szemeimet a szomorú arcomra, ami végig jelen van a beszélgetésünk során. Magamban is csalódtam és megmagyarázhatatlan ez az egész, hogy eddig elfajult. Jobb is, ha alszom egy kicsit, addig sem kell a tükörbe néznem. Most biztos nem tudnék.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 20. 10:16 | Link

Bence

- A Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotályban vagy, ide hoztak be, miután összeestél - válaszoltam Bence kérdésére, hogy mert látszott rajta még a zavarodottság, s hogy nem tudja, miért is került oda, ahová. Igazából én sem tudtam volna neki megmondani ezt, nekem a gyógyítok nem adtak pontos diagnózist, csak azt mondták, hogy rendbe fog jönni. Lehet, hogy rá kellett volna kérdeznem, de annyira fáradt voltam, hogy nem igazán tudtam értelmesen cselekedni, ráadásul először látni akartam, hogy tényleg rendben van-e. Mert bármi is történt, még mindig szerettem Őt, csak épp most nehéz volt a szívem, s nem is tudtam vele úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, hisz nagyon is sok minden történt.
Emiatt nem is tudtam igazán kedves lenni hozzá, biztosan érezte is rajtam a dühöt és a csalódottságot, de szerintem már ismert jól, és tudta, hogy ha megbánt, akkor tényleg megbántódom. Ennek hangot is adtam, legalábbis a szarkasztikus megjegyzéseimből biztosan érezte, hogy mennyire megsértett.
Még  mindig összefont kezekkel álltam előtte, csak annyi időre emeltem el a balomat, míg néhány arcomba tévedt hajszálat félresöpörtem. Közben próbáltam végig hallgatni a magyarázkodását, ami kicsit zavaros is volt. Ezt mondjuk nem csodáltam, a történtek után, még sem értettem igazán. Az egészből olyasmit szűrtem le, hogy fogalma sem volt arról, hogyan is keveredhetett Lillával ilyen helyzetbe, de nekem ez a történet valamiért sántított. Bármitől is lett rosszul, ilyen véletlenek nem történnek csak úgy.
- Jajj Bence, légyszíves csak ezt ne. Lehetnél mondjuk őszinte, és nyugodtan mondhatnád azt, hogy sokat voltatok együtt, megtetszett, sokat ittál és így alakult, de ezt ne, hogy nem tudod, miért történt, mert ilyen nem történik csak úgy - mondtam még mindig kicsit feszülten, s egy kicsit megingott a bizalmam Bencében. Bár azt mondta szeret, de azzal a hévvel, ahogy s amilyen szavakat hozzám vágott, abból egész mást éreztem.
Hiába kért bocsánatot tőlem, nekem ez nem ment ilyen könnyen, s a legjobban az zavart, hogy még csak normálisan meg sem tudtuk beszélni, mert máris hunyta le a szemét. Órákig feküdt itt, nekem kellett volna lehunynom a szemem, mert már régóta fönt voltam, és nagyon fáradtnak éreztem magam.
- Bence…itt nem csak a csókról van szó. Mert jó, megtörtént, tudom, hogy az elmúlt időszakban én is hisztisebb voltam a vizsgák miatt, és ennek Te ittad meg a levét, de ez elég volt ahhoz, hogy olyan stílusban beszélj velem, és olyan szavakat vágj hozzám? Ha láttad volna magad…én nem tudom, hogy mi történt velünk - sóhajtottam, s egy kis könnycseppet ki is töröltem a szemem sarkából, mert fáj az, hogy ez egyáltalán megtörténhetett közöttünk. Az viszont látszott, hogy ő fizikálisan nincs még jól, így hiába is vártam volna, hogy találjunk megoldást a problémára. Szakítani? Megfordult a fejemben, de talán nem ez lett volna a megoldás, csak épp fogalmam sem volt arról, hogy mennyire őszinte velem.
- Na mindegy, most pihenj. Szólok a húgodnak is, hogy itt vagy, nem akartam őt iderángatni az éjszakában, és a szüleidre sem akartam ráhozni a frászt - mondtam, s  kicsit próbáltam összekapni magam, zavartan simítottam ki újra pár hajszálat az arcomból.  - Megyek vissza a kastélyba, van szükséged valamire? Küldjek be Emmával valamit? - kérdően pillantottam rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. október 20. 13:53 | Link

Karola
ispotályban - kinézet

- Oh - nyögöm a válaszára, nem gondoltam, hogy ilyen messzire kell elvinni. Ezek szerint nagyobb a baj, mint gondoltam, azt hittem, hogy mondjuk a sokktól ájultam el, vagy a sokktól és a csóktól egyszerre. Szóval nem volt elég a kastély gyengélkedője, és a falu ispotálya sem, hanem egy komolyabb intézménybe kellett hozniuk. De lám, élek, még ha nem is nézek ki fényesen, szóval biztosan megérte idáig utazni velem. A hárító beállás semmi jót nem feltételez Rolától, de mégis megpróbálok elmondani mindent, amit csak tudok. Tudom, hogy ma ezt úgysem lehet igazán megbeszélni, de valamit mondani kell, nem hagyhatom kétségek között. A ráförmedésre azonban nincs mentségem, egyszerűen akkor úgy éreztem, hogy védekeznem kell, és el kell mondanom, amit érzek. Pedig figyelni szoktam, hogy ha el is mondok mindent, próbáljak kedves maradni. Na, ott a pubba nem hogy nem sikerült, hanem csak úgy törtek ki belőlem a szavak, mintha egymásba kapaszkodtak volna és az egyik húzta volna ki a másikat belőlem. Aztán fájdalmas emlék a medál letépés is... tényleg pont ott volt, ahol fáj, csak nem hatott rám ez az egész lelkileg és testileg is? Valószínűleg csak beképzelem az utóbbit és csak szorít a szívem, ahogy nézem Őt, tele bűntudattal.
- Őszinte vagyok, nem tudom, hogy hogyan jutottunk el oda, amikor nem is szeretem, sőt nem is akartam tőle semmit. Akkor talán igen, úgy, ahogy mondtad. De én nem akartalak sem megbántani, sem lecserélni, sem eltávolodni tőled. Sőt most már kezdem azt sem tudni, hogy miért is lógtam vele annyit. Persze jó fej, meg minden de... mindegy - rántok egyet a vállamon, és láthatóan bűntudat mardossa a lelkem, ami kiül a képemre. Rendesen zavarban vagyok, mert nem tudom megmagyarázni az egész szitut, egyszerűen értetlenül állok az egészhez. Mármint emlékszem a pillanatra és jó volt és akkor azt kellett tenni, de hogy az egész folyamat hogyan jutott el idáig rejtély. Még egy kicsit tetszett is Lilla vagánysága és taszított Karola nemtörődömsége és visszautasításai, de most az egész, mintha bagatel lenne. Miért ne tanulhatna ő, miért vettem addig a szívemre ennyire, hogy ilyeneket vágjak a fejéhez? Fuck.
- Nem, nem kellett volna így beszélnem veled és nem is értem, hogy hogyan és miért csináltam. Úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból, de máskor is volt már ilyen és soha nem akartalak ennyire megbántani. Most akartalak, de nem tudom, hogy miért, mert egyáltalán nem érzem jogosnak ezt a stílust. Sajnálom, nem tudom mi ütött belém - nem kérek elnézést, mert nincs értelme. Vagyis biztos van, de hogy lehetne elfogadni? Majd máskor, amikor normálisabb állapotba leszek, megpróbálom kiengesztelni, ha még lehet. Azért elég durva jelenetet rendeztem, nem lepne meg, ha inkább szakítana velem. Hát rohadtul gáz vagyok, fájna és kurvára megérdemelném.
- Rendben, köszönöm. Nem, nincs, nem kell semmi - csak te, tenném még hozzá, de nem lehetek ennyire önző. Apró mosolyt próbálok kihozni magamból, ahogy felé nézek hálásan. - Köszönöm, hogy megmentettél - bágyadtan intek felé, nincs merszem elköszönni szavakkal, nehogy az utolsó legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 20. 15:22 | Link

Bence

Azt mondta, hogy őszinte, hogy nem akart bántani, és ezt el kellett volna hinnem neki, mégis egy kicsit megingott a bizalmam irányába, s teljesen összezavarodtak a gondolataim. Eszembe jutott az, hogy féltékeny voltam a szőke miatt, de mikor szóvá tettem, Bence indulattal reagált, hisztisnek titulált, majd ott hagyott a teremnél. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy egy kis hülye liba vagyok, aki csak beképzeli magának a dolgokat, s hogy nincs abban semmi, ha ők ketten ennyit lógnak együtt a projektfeladat kapcsán. Tegnap este azonban, ahogy együtt láttam őket, összetörtem. Mert talán nekem volt igazam, mindvégig ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben Bence újra és újra elmondta, hogy sajnálja.
Talán komolyan is gondolta, de ettől bennem még sem szűnt meg a fájdalom, ugyanúgy csalódott voltam, s elárulva érezem magam. - Értem - szűkszavúan ennyit feleltem csak a szavaira, de jelen pillanatban ezzel semmit sem tudtam kezdeni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is lesz ezután, de fáradt is voltam nagyon, hogy ezen gondolkodjak. Bencére is láthatóan bőven ráfért még a pihenés, s talán az sem ártott, ha most egy kicsit pihentettük ezt a témát.
- Jól van - bólintottam, közben összehúztam magamon a kabátot, mert menni készültem. - Lilla mentett meg, ő hívta ki a SÜVEG-et, én csak bekísértelek - ez volt a teljes igazság, bár nézőpont kérdése, végül is, én is elrohanhattam volna segítségért, de abban a helyzetben ott jobbnak láttam, ha vele maradok. - Jó pihenést Bence , most megyek - köszöntem el tőle, épp csak, hogy megemeltem a kezem egy röpke intésre, aztán elhagytam a szobáját, hogy visszatérjek a kastélyba.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek