A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik.
A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá.
A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá.
Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam.
- Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837858#post837858][b]Nemes Balázs - 2021.10.08. 17:17[/b][/url]

- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik.
A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá.
A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá.
Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam.
- Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837886#post837886][b]Hansági Tamás - 2021.10.09. 09:06[/b][/url]

Újabb nap, amikor azt várják, hogy talán ma felébred. Minden reggel ezzel a tudattal jönnek be felváltva a szülők és bár kétségei vannak, még a bűbájos bútorasztalos is ebben bízik titokban. Félre ne értse senki, nem teher neki, hogy itt legyen, vagy Imolát vigye az előkészítőbe. Sőt, kezd beleszokni a pesztonka szerepbe. A kislány mondjuk néha furcsán okos dolgokat mond és kérdez, de Annalie a múltkor megynyugtatta, ez nem egyedi eset. Legutóbb mondjuk nem tudott mit felelni arra, amikor az hagyta el a sötét szemű apróság száját, hogy "Anya ugye most apával meg a bátyussal beszélget és azért nem jön még haza?" Leblokkolt. Tamás nem hisz az ilyesmiben. Szerinte unokahúga nincs magánál. Ennyi. Egyszerű ez kérem, mint a faék. Amikor alszik az ember, mélyen, akkor is ez van. Kikapcsol az agy, aztán kész. Amikor működik, akkor álmok vannak, meg mozgások. Nem orvos, csak megy a józan esze után. Azt felelte, hogy nem tudja de reméli, hogy igen. Mit mondhatott volna? Nem igaz? Imola beérte ennyivel. Utána szépen tovább rajzolgatott. Amikor meg nem volt kedve hozzá, akkor nézte, ahogy hősünk dolgozott. Csendes kis csöppség. Talán néha tulságosan is magának való. Tiszta apja. Ezen kattog Tamás agya, amikor benyit a 99-es kórterembe és meglátja, hogy az ágynál ott ül Balázs atya. Imádkozik. Míg hősünk meg nem tudta, hogy varázserő birtokosa és, hogy mágus meg boszorkány a fél familia, addig ő is járt a szüleivel olykor templomba. Füreden, a kis kerekbe, a parton. Aztán ez valahogy elmaradt. Megvárja míg barátja az imát elmondja, magában ő is azért érez kevéske áhítatot a jelenet láttán, de mint semmit, ezt sem viszi túlzásba. - Dicsértessék, Atyám! - köszön illendően ahogy közelebb lép, aztán elmosolyodik - Csillag ragyogott a kórház felett, ami ide vezetett? - lapogatja meg a pap hátát a helyzethez mérten jó kedélyű, mackós öleléssel, ha az feláll és fogadja ezt a hősünkre csak közelebbi, jó ismerettségei esetén jellemző üdvözlést. - A bútoraiddal minden rendben? - kérdezi, mert sosem tudná levetkőzni asztalos mivoltát. Garanciát vállal mindig munkáira és szereti tudni, hogy jól teszi-e vagy sem. Mialatt Balázs válaszol, leteszi a kávét. Meg a beteg kedvenc virágát is elrendezi az éjjeliszekrényen lévő vázában. A hervadt szálakat a kukába dobja. Furcsa lehet így látni ezt a tagbaszakadt fickót Isten földi helytarójának, de Tamás is olyan ember, aki azért lett érdes, mint a munkálatlan tuskó, mert azt a jóságos lelket, ami benne van, már megtiporták párszor. Pontosítsunk. Kétszer. Aranyvérbe mártott tűsarkakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=838727#post838727][b]Nemes Balázs - 2021.11.01. 09:45[/b][/url]

Hittem azt, hogy ha beszélgetünk a beteghez, az meghallja hangunkat, s ha most épp nem is tud reagálni, de talán megindítja a gondolatait, s idővel majd visszahozza hozzánk. Nem voltam ennek szakértője, mégis hittem ebben, s hittem abban is, hogy ha imádkozom, az imáim meghallgatásra lelnek. Így is tettem, ott a nő ágya mellett kértem a felsőbb erőt, hogy adjon reményt Elektra családtagjainak, a nőnek pedig kitartást ahhoz, hogy felvegye a harcot, s leküzdje ezt az állapotot. Épp, hogy csak a végére értem az imának, a szokásos mozdulattal a végén, meglepetten pillantottam oldalra, mikor Tamás rám köszönt.  - Ó, dicsértessék, megleptél - mondtam őszintén, bár azt hiszem, inkább nekem lett volna okom elmagyarázni, hogy mit is keresek unokatestvére betegágya mellett.
Felegyenesedve a székről, közelebb léptem Tamáshoz, s fogadtam baráti ölelését. - Szervusz, nem-nem - mosolyogva ráztam meg a fejem. - Az egyik énekkarosom balesetet szenvedett, elég súlyosan megsérült, de most már jobban van, őt látogattam meg, és az édesanyjával váltottam pár szót. Aztán már épp indulni készültem, mikor hallottam, hogy Elektráról beszélnek, hogy itt van. Olvastam róla az újságban, tragédia az, ami történt, de én bízom abban, hogy helyre jön, erős nő - vetettem egy pillantást az ágyon fekvő beteg felé, aztán vissza Tamásra. - Á igen, stabilak és tartósak, remek munkát végeztél. A házvezetőnőmnek, Margitkának is nagyon tetszik, gondolkodik is azon, hogy ő is csináltasson olyan asztalt. Megadhatom neki az elérhetőséged? - érdeklődtem, miközben fürkésztem, hogy milyen gondosan rendezgeti a virágokat, s mennyire odafigyel rokona környezetére. - Mit mondtak az orvosok, mennyi idő múlva várható javulás? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=839016#post839016][b]Hansági Tamás - 2021.11.11. 11:54[/b][/url]

Pap barátja jelenlétéről kap egy gyors magyarázatot, amire csak megrázza baltával ízlésesen metszett vonású fejét. Egyik baj sem kevesebb a másiknál. Sajnálkozó arckifejezése is jelzi, hogy együttérez a nevezett lánnyal és a családjával. Nekik is nehéz lehet. Pont annyira mint unokahúga szüleinek. Magát nem veszi ide, mert erejéből bőven telik ennyi, hogy besegít. - Annak látszik, de igazából csak cipeli ő is  a maga keresztjét. Mert nem tehetünk mást, igaz? - fordul a kedves rokon felé és ellágyul az arca. Szemei sarkában kisimulnak a szarkalábak, ajkait szomorkásan préseli össze és mélyet sóhajt, ami széles mellkasából egy orkán erejével szakad fel. Aztán meghallja a méltatást, amire már kicsit derűsebben reagál. - Pesze, add csak meg nyugodtan. Nem is fog ártani valami munka, mert ezektől a fehér falaktól a nyavalya tör ki lassan - legyint erős és hatalmas kezével, mintha elhessegethetné a kórház teljes valóságát. Bármin jobb mókolni, mint azon kattogni, hogy mi lesz vagy pont mi nem lesz Elektrával és a kis Imolával. A gyerkőcöt talán még jobban is sajnálja. - Lilájuk sincs azoknak semmiről. Olyanokkal traktálják szegény Robi bát, meg Iza nénit, hogy "lehetséges, hogy holnap magáhoztér" meg, hogy "a megfelelő kezelés és támogató jele lét mellett még bármi megtörténhet". Aztán meg azzal rémiszgetik őket, hogy lehet élete végéig így marad, de ha leállnak a szervei akkor el kell gondolkozniuk a donáción. Gondolhatod. Ez a remény libikóka teljesen kikészíti őket - beszél folytott haraggal, majd unokahúga felé fordulva folytatja, mintha hallaná - Úgyhogy azt ajánlom Eldám, hogy mielőbb válassz térfelet... - lehorgasztja és megrázza fejét. Megszokta, hogy a nő ilyenkor visszavág valami élesnyelvű és frappáns szöveggel. Meg úgy néz rá azokkal a sötét szemeivel, hogy hegyomlásnyi óriás létére megremeg a térde. Szóval furcsa, vagyis inkább ijesztő most ez a nagy hallgatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=840964#post840964][b]Nemes Balázs - 2021.12.26. 22:14[/b][/url]

- Ez így igaz, mindenkinek meg van a maga keresztje - egyetértően bólintottam, Tamás nagyon is átlátta a helyzetet, gondolkodásában egy kicsit hasonszőrű volt hozzám, már csak ezért is értettük meg egymást félszavakból. Látszott rajta az aggodalom, át is éreztem a helyzetét, rossz lehetett látni egy közeli rokont ilyen állapotban, de ezért is igyekeztem támogatni, így vállon veregettem, biztatva, hogy minden megoldódik majd. S hogy ne csak a szomorú esetről váltsunk szót, a munka is felmerült, elégedett is voltam Tamás munkásságával, olyannyira, hogy ajánlani is akartam másoknak.  -  Rendben van, akkor megadom neki a neved, szerintem majd felkeres. Illetve, ami azt illeti, az étteremben is lenne egy kis munka, a bárpult belső polcai nem úgy funkcionálnak, ahogyan kellene. Ha lenne időd, beugorhatnál majd a Noéba, és ránézhetnél - bíztam a szakértelmében, kicsit már bántam is, hogy azt a pultot nem vele csináltattam, de ki gondolta volna, hogy egy másik ács rossz bútort készít nekem?
Pillantásom aztán visszatévedt az ágyon fekvő betegre, rossz volt egy életerős nőt ilyen állapotban látni, főleg annak tudatában, hogy egy kislány várta őt odahaza. - Rémisztgetik? Ejj, nem szabadna előre ilyesmit mondaniuk. Persze sok minden megtörténhet, de én még hiszek a csodákban, a gyógyuláshoz idő kell - ezt teljesen komolyan is gondoltam.  - Ez nem lehet könnyű Tamás, de most neked kell összefogni a családot és szerintem képes vagy rá - biztattam továbbra is barátian, majd ismét a nőre néztem, s vissza Tamásra.
- Kitartást, és térj be majd a Noéba, várlak szeretettel - ezt már nem csak a munka végett mondtam, ha kedve lett volna beszélgetni, tudhatta így, hogy számíthat rám. - Nekem most mennem kell, jobbulást Elektrának! - köszöntem el, majd mentem tovább a dolgomra.