Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály"Sziklakórház"
 Történelmi áttekintés:A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.
Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.
A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.
A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe. A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.
Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát. Dwayne Warren munkája
|
|
|
|
Tamás
Míg Annelie-nek a bestiákhoz, addig a gyerekeknek a betegségek összeszedésében van nagy gyakorlatuk. Alig, hogy újra elkezdődött az óvoda, Laney máris benyalt valamit, amihez nem elég az anyja képessége. Egy ideig működtek a gyógynövények, a pihenés és a gondoskodás, de egyik óráról a másikra sokkal rosszabb állapotba került. Van már rutinja ebben, mert hiába esznek sarat és nyalogatnak holdborjakat a kölykök, a közösségen valamiért mégis összeszedik a vírusokat. A rutin miatt félti ugyan a gyereket, de nem pánikszerűen veri a nővérpultot, hogy kezdjenek valamit a kislánnyal.
Míg Laneyt beviszi a vizsgálóba, Sammyt a játszósarokba ülteti színezni. Az orrára köti, hogy nehogy elmozduljon onnan, mindjárt jön vissza. Annelie nem azok közé az anyák közé tartozik, akik mindenben tökéletesek. Ő a szaranyák táborát erősíti, főleg két olyan temperamentumú gyerekkel, mint a két West.
Alig öt percet töltenek el a vizsgálóban, mire kilépnek az ajtón, a kisfiúnak nyoma sincs. Édesanyja hosszan felsóhajt és elgondolkodik. Legközelebb nyomkövetőt fog rakni a gyerekre...
Laney-vel az ölében indul Sam keresésére azt remélve, hogy nem jutott még túl messzire. Míg a kislány az anyukája vállán pihen és szívószállal szürcsöli a gyógyítótól kapott gyógyitalt, addig a testvére felfedezőúton jár. Hogy is lenne ez másként?
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2021. szeptember 15. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836944#post836944][b]Annelie Freya Blomqvist - 2021.09.15. 18:43[/b][/url] TamásMíg Annelie-nek a bestiákhoz, addig a gyerekeknek a betegségek összeszedésében van nagy gyakorlatuk. Alig, hogy újra elkezdődött az óvoda, Laney máris benyalt valamit, amihez nem elég az anyja képessége. Egy ideig működtek a gyógynövények, a pihenés és a gondoskodás, de egyik óráról a másikra sokkal rosszabb állapotba került. Van már rutinja ebben, mert hiába esznek sarat és nyalogatnak holdborjakat a kölykök, a közösségen valamiért mégis összeszedik a vírusokat. A rutin miatt félti ugyan a gyereket, de nem pánikszerűen veri a nővérpultot, hogy kezdjenek valamit a kislánnyal. Míg Laneyt beviszi a vizsgálóba, Sammyt a játszósarokba ülteti színezni. Az orrára köti, hogy nehogy elmozduljon onnan, mindjárt jön vissza. Annelie nem azok közé az anyák közé tartozik, akik mindenben tökéletesek. Ő a szaranyák táborát erősíti, főleg két olyan temperamentumú gyerekkel, mint a két West. Alig öt percet töltenek el a vizsgálóban, mire kilépnek az ajtón, a kisfiúnak nyoma sincs. Édesanyja hosszan felsóhajt és elgondolkodik. Legközelebb nyomkövetőt fog rakni a gyerekre... Laney-vel az ölében indul Sam keresésére azt remélve, hogy nem jutott még túl messzire. Míg a kislány az anyukája vállán pihen és szívószállal szürcsöli a gyógyítótól kapott gyógyitalt, addig a testvére felfedezőúton jár. Hogy is lenne ez másként?
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2021. szeptember 15. 20:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836955#post836955][b]Hansági Tamás - 2021.09.15. 20:15[/b][/url] AnnelieEljött, hogy kis időre felváltsa Robi bácsit és ő üljön unokahúga ágya mellett, aki immár több, mint egy hete fekszik kómában. Azóta az apja minden nap bejön, letelepszik mellé, fogja a kezét és beszél hozzá, mintha ébren volna. Mesél neki, vagy épp felolvas, sőt még a kedvenc zenéit is le szokta játszani olykor - az orvosok és nővérek legnagyobb örömére - egy ósdi, felrúnázott cd lejátszón, amit közel tesz a füléhez. Alig látszik ki a kötések és csövek erdejéből. Szájából a lélegeztető csutorája lóg, természetellenes ívet adva ajkainak. A műszerek halk csipogását már Tamás is kezdi megszokni. Furcsa így látnia rokonát. Imolának elmondták az igazat. Azt, hogy az anyukája beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni és bemehet majd hozzá. Nem akarták, hogy esetleg az előkészítőben tudja meg valakitől és hazudni sem lett volna célszerű, ugyanezen okból. A lánykára azóta Iza néni vigyáz, meg néha hősünk is beugrik a pesztonka szerepbe, hogy Eldával elég időt tölthessenek mindketten. Tartják magukat, s bíznak benne, hogy lányuk egy nap majd felébred. Nem adják fel, pedig már sokadik csapást méri rájuk a sors. Zoli és Peti, aztán az a Marcell vagy ki, most meg ez...Csoda, hogy még mindig ennyire összetartanak. Az igaz, hogy egyszer anyja azt mondta Tamásnak, a Rothsteinek már csak ilyenek, törhetetlenek.
Megérkezve az ispotályba a bűbájos bútorasztalos lekanyarítja magáról zakóját, ami alatt egy laza inget és farmert visel. Baráti hangulatú tárgyalásról érkezett. Rutinos és persze öles léptekkel halad a 99-es kórterem felé vezető folyosón. Látásból pár nővért felismer a pultjuk mögött, így odabiccent nekik, de nem elegyedik szóba senkivel útja közben. Le van adva minden adata, mint látogató, így senki nem állja útját. Amúgy sem valami beszédes alkat, hát még most, amikor zord külleme ellenére, belül azért őt is eszi az aggodalom beteg hozzátartozója miatt. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy bement abba a rozoga épületbe? Ez volt az első kérdése, amikor közölték vele a hírt. Aztán eszébe jutott, hogy mostanában valahogy unokahúga nem volt önmaga. Aztán meg hirtelen még kevésbé viselkedett úgy, mint szokott. Mondjuk tényleg nem csoda. Hősünk "csak" apját gyászolja évek óta, neki meg már három szerette nyugszik a temetőben. - Az élet néha kicseszett kegyetlen - vonja le félhangosan a maga tanulságát, mialatt befordul a célegyenesbe. Megáll az ajtó előtt, ahonnan halk beszéd neszei szűrődnek kifelé. Megint egy újabb mese. Összepréseli ajkát, ingatni kezdi fejét, közben meg tarkóját vakarva ácsorog ahelyett, hogy benyitna. Nagy mamlasznak érzi ilyenkor magát, de úgy dönt, jobb lesz, ha vár még egy kicsit az ajtó előtt.
|
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2021. szeptember 16. 13:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836982#post836982][b]Annelie Freya Blomqvist - 2021.09.16. 13:33[/b][/url] Tamás- Hihetetlen a bátyád - mormogja az orra alatt Laney-nek címezve a bosszankodást. Nem tudna a két lurkó nélkül élni, de néha azt kívánja, az apjuknak jutna ki minden olyan tevékenység, ami idegeskedéssel jár. Két nehéz természetből lett egy még nehezebb Sammy formájában. A lánnyal könnyebb dolga van, ő mintha megkapta volna a testvére empátiáját és nyugalmát is...már amikor úgy gondolja, nyugis időszaka van. Járkál a folyosókon, szól a nővéreknek, hogy ha látnának egy hatévest itt szaladgálni, akkor tudják, kihez kell visszavinni, de egyelőre nem leli a kóbor gyereket. Benéz minden kórterembe, megnézi az asztalok alatt, de sehol nincs. Már azt sem tudja, melyik folyosón járt és melyiken nem, végső kétségbeesésében pedig az egyetlen folyosón ácsorgó férfihoz sétál. - Elnézést - a háta mögül szólítja meg, ő pedig remélhetőleg észreveszi a mellkasát súroló nőt, karján a lányával. - Elnézést, én csak... Nem látott valahol egy kisfiút egyedül sétálgatni? Hat éves, nagyjából ekkora - jobbjával a saját derekáig mutat - , barna hajú, barna szemű...Máskor eszébe sem jutna csak úgy odamenni egy idegenhez, főleg nem akkor, amikor látja, hogy épp dolga van. Különös helyzet ez, azt kívánja, bár ne is kellene ezzel zaklatnia másokat. Az mondjuk pont nem érdekli, ezek az emberek mit gondolnak róla, egyedül a fia épségéért aggódik. Végülis...a férfi annyira mégsem idegen, mert ahogy jobban megnézi, rájön, a faluban már látta többször is. Határozottan, de mit is? Virágot, vagy lufit osztott?
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2021. szeptember 16. 15:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836986#post836986][b]Hansági Tamás - 2021.09.16. 15:21[/b][/url] AnnelieÚgy áll ott a kórterem ajtaja előtt, karjait széles mellkasa előtt összefonva, mint egy bölcs tölgyfa. Közben meg csak gyűjti a spirituszt, hogy lenyomja végre azt a megveszekedett kilincset és bemenjen. A fertőtelítő szagától kezd kavarogni a gyomra. Hát nem épp faforgács és enyv illat, az biztos. Tarkójára mar, majd álláig húzza le jobbját és még morran is egyet, amiért ilyen anyámasszony katonája. Már tenyere megindulna a fém nyitókar felé, amikor egy női hang üti meg a fülét, ami elég közelről érkezik felé. Hegyomlásnyi termetével előbb csak félig fordul hátra, de amikor megint megszólal az illető, teljes testével felé helyezkedik. Letekint a nála jóval alacsonyabb hölgyre, aki karjában egy pöttöm lánykát tart. Tehát nem nővér, akinek az útjában áll hősünk. Szerencsére. Néha Tamásnak az az érzése, hogy ő egy meg nem értett Ent, aki irdatlanul eltéved az erdejétől és ezért időnként, itt-ott gyökeret ereszt. - Idefelé jövet, nem láttam egy gyereket sem - vonja össze intenzív gondolkodásának jeleként szemöldökét, közben meg eszébe jut, hogy már megint valaki rajta keres valamit. Pont ugyanígy kezdődött a kendő keresés az utcabálon, amikor az a fiatal lány odalibbent hozzá. Legalább ez a nő korban kicsit közelebb van hozzá és valahonnan még ismerősnek is tűnik. Lehet őt is akkor látta, amikor magát hirdette a forgatagban. - Szívesen segítek megkeresni, ha gondolja - bukik ki belőle a lovagias ajánlat. Legalább nem kell itt ácsorognia, mint aki nem tudja eldönteni, hogy menjen vagy maradjon. Talán mire meglesz a kiskrapek, Robi bácsi is végez a mesével. Nem sokat tud az ilyesmiről, és nem is nagyon hiszi, hogy bármit is segít egy kómában lévőnek a folyamatos beszéd, de tiszteli nagybátyja és nagynénje minden törekvését.
|
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2021. szeptember 19. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837071#post837071][b]Annelie Freya Blomqvist - 2021.09.19. 17:52[/b][/url] TamásSammy az óvodában is szeret bújócskát játszani, illetve felfedezni a nagyvilágot. Két ilyen szülővel ez egyébként egyáltalán nem csoda, Annelie ugyanezt játszotta gyerekként. Önállósodott és nekiindult, amerre épp a kíváncsisága vitte. Az ő édesanyja azonban profibb volt ebben, az ispotályban soha nem hagyta el egy gyerekét sem. A megkérdezett férfi nem tud több információval szolgálni, mint az eddig megkérdezettek, ezért Annie kezd kételkedni abban, hogy a fiának nincs láthatatlanná váló képessége. Felsóhajt, már megköszönné és menne tovább, amikor az ismerős idegen felajánlja a segítségét. - Erre igazán semmi szükség, de köszönöm - lágyan elmosolyodik, Laney pedig nyöszörögve az anyja nyakába dugja az arcát. Ő is kezd fáradni, ezért jobb lenne minél előbb megtalálni a testvérét. - Önnek is megvan a maga dolga, ahogy látom - bök a fejével a kórterem ajtaja felé. Úgy emlékszik arra az időre, amikor Laney született, ő pedig mindenhol bekötözve feküdt az intenzíven, mintha csak tegnap lett volna. Azóta sokkal óvatosabban főzőcskéz a laborjában, főleg, mióta egyedül maradt a gyerekekkel. A kislány fejlődése helyrejött, szerencsére, és arra az eseményre már csak a nő arcán látható heg emlékezteti őt.
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
|
|
Írta: 2021. szeptember 20. 07:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837089#post837089][b]Hansági Tamás - 2021.09.20. 07:08[/b][/url] AnnelieSzemlátomást elveszettek mindketten. A nő és kezében a gyermek mellesleg kellemes látvány ma kissé a sok évi átlagnál is maflábban tétovázó, tagbaszakadt hősünk számára. Szeretett volna családot. Feleséget, szakajtóra való gyereket, ha már ő maga egyke. De nem így lett és már az anyja sem említi a témát. Van úgy, hogy agglegény az ember és pont. Nincs mit - böki ki miközben azért pásztázza kicsit a nő mögé eső területet. Itt nem lenne hatásos az invitózgatás. Szóval leáll a dolog mélyebb átrágásával és zsebébe süllyeszti kezeit. - Igen..igen... - bólogat aztán beletúr sötét hajába, amit bizony már bőven árnyalnak ősz szálak. - Azért remélem hamar megtalálja a fiát...és még találkozunk - szólal meg megint, de a mondat végét inkább csak sután motyogja. Hülye helyzet, ő meg most még ahhoz is ideges, hogy értelmesen kommunikáljon. Ekkor nyílik az ajtó mögötte és Robi bácsi dugja ki rajta vén oroszlánra emlékeztető, borzas üstökét. Arca beesett, szemei alatt sötét karika, de tekintete bizakodó és épp olyan mint odabenn fekvő lányáé. Sötét, átható, mindent tudó. - Remek, megérkezett a váltás! Gyere Tomikám, én meg elugrok a Holdfénybe és megnézem milyen apróságokat tudok még összeszedni, hogy Elda otthon érezze magát.. - beszél kissé összefolyva az öreg a fáradtságtól. Tamásunk meglapogatja csontos vállát és néma biccentéssel, meg egy egyébiránt természetes és sármos mosollyal búcsúzik a nőtől. Még lehet hallani, ahogy mondja az idős férfinak, hogy aludjon egyet mielőtt visszatér a lánya betegágya mellé, mert nincs dolga és itt tud maradni vele, amíg csak kell. Aztán az elcsigázott Rothstein Róbert távozik.
|
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
|
|
|
