36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. május 7. 13:30 | Link

Farkasházy úr
Ruhám


- Franny, a hószörny csodálkozva pillantott az emberek riadt arcára, nem értette, hogy miért nem szeretnének vele játszani, hiszen hosszan figyelte őket, látta napokon, heteken át, hogy az embereket a játék boldoggá teszi, és ő maga, aki magányos volt mamája és papája nélkül, úgy érezte, hogy boldog lehet akár úgy is, hogy új barátokat szerez, és játszik velük. Azonban, amikor meglátta, hogy az emberek megijedtek tőle, olyan szomorúság járta át, hogy úgy érezte, nem maradt már értelme az életének.
Szeretek itt lenni, amikor nem dolgozom, és otthon sincs dolgom, vagyis, szinte mindig, amikor nem dolgozom, akkor ide utazok, hogy segítsem az itteniek munkáját. A bérletemet fizetik, ami nagy segítség, mert így nem kell kevesebbet hazautalnom a szüleimnek, és élhetek annak, amit igazán szeretek: a gyerekeknek. Hivatalos babaölelő vagyok, vagyis az árván maradt kisbabákat, és azokat, akik valami miatt az ispotályban kellett, hogy maradjanak, ölelgetem, simogatom, etetem és szeretgetem. Ez egy nagyon hálás feladat, és nagyon szeretem csinálni, de ez egy olyan dolog, amit bármennyire is szeretünk, akkor jó, ha nem kellünk. Az azt jelenti, hogy minden kisbaba, aki abban az időben született, jó helyen van, szerető szülőknél. Azonban, ha kell, a nagyobbaknál is tudok segíteni, mesét olvasni, vigasztalni. Az egyik legrégebb óta az ispotályban élő kisfiú Martin, akinek a szülei árufuvarozás közben vesztették életüket, amikor téves útvonalat kaptak, és seprűikkel egy mugli repülőgépnek csapódtak. A kisfiú már születése óta beteg volt, így árvaházba nem vihették, az itteni költségeit a minisztérium fizeti. Azt kérték, hogy olyan meséket meséljek neki, ahol nincsenek szülők, de szerintem ez nem a legjobb eljárás, viszont az ölemben pihenő hatéves forma gyerek nagyon szereti a meséket. A nagy fotelben ülünk, egészen hozzám bújva hallgatja a mesét.
- Carol végül előre lépett, hiába próbálták meg társai visszatartani, és bár remegett kicsit, hiszen félt, mert az iskolában azt tanították, hogy a sok hó rossz, mégis, kezét nyújtotta Franny felé, remélve, hogy így a hótömeg megbékél majd, és nem esik senkinek baja. Hosszú csend következett, mindenki feszülten várta a végkimenetelt, ám ekkor Günter, anélkül, hogy Carol ellenkezhetett volna, elkapta a lány derekát, és elvitte őt onnan, hátra se nézve.
- Günter gyűlöli Franny-t?
Pillant fel rám érdeklődve, én pedig egy pillanatra meglepődöm, hogy honnan ismeri ezt a szó, mert korábban sosem került elő közöttünk. Eddig mindig azt mondta "nem szereti".
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. július 14. 16:38 | Link

Virginia

Az ispotály folyosóján lépdel zsebre vágott kezekkel, s azon töpreng, hogy miért nem lett inkább gyerekpszichológus? Persze voltak korábban is olyan páciensei, akik fiatalkorúak, mégsem ők álltak a fókuszban. Amikor idebent jár, összeszorul a szíve és egy kicsit örül, hogy ő maga nem hagyott maga után korábbi házasságából egy boldogtalan, szakemberre szoruló utódot. Akármennyire is szeretnénk szépíteni a helyzeten, árvaként, netán elvált szülők gyermekeként felnőni trauma. Sohasem lesz meg az a minta, ami az egészséges élethez szükséges, valahol mindig ott fog motoszkálni az agy egy hátsó részében, hogy talán ő nem kellett eléggé, miatta indultak el külön utakon. Butaság, az érzésekkel mégsem lehet vitatkozni, azok vannak. No nem mintha egy huszonöt éves házasság ne lehetne kellően rossz minta ahhoz, hogy az ember magával cipelje egy életútnyi csalódásként.
És, ha már csalódások, egy ismerős hang üti meg fülét, ahogy sétál a szobák között. Megtorpan, majd visszafordul, hogy megállhasson az ajtóban és halványan mosolyogva hallgassa, amint Virginia mesél az ölében ücsörgő kisfiúnak. Érdekes mese, tanulságos, a hirtelen jött kérdés azonban megakasztja a vöröset. Látván, hogy nem tudja, mit feleljen, megköszörüli a torkát és beljebb lép.
- Amikor az ember fél valamitől, esetleg tart tőle, azt gyakran az utálattal hozza összefüggésbe. Günter nem ismeri Franny-t, csupán annyit hallott róla, hogy hóból van és szörny, minden, amit tud, negatív érzéseket kelt az emberben. De ez nem valódi gyűlölet: csupán bátorságra van szüksége ahhoz, hogy meg merje ismerni Franny-t, aki végső soron nem is olyan gonosz, fele olyan ijesztő és még kevésbé veszélyes. Éppen ezért sohasem szabad hallgatni másokra, nem szabad előítéletesnek lenni, esélyt kell adni mindenkinek. A szavainkkal és néma tetteinkkel sokkal komolyabb sérüléseket okozhatunk másoknak, mint azt képzelnénk. Carolnak volt bátorsága, hogy kinyújtsa a kezét, Günternek viszont nem. Talán egy nap neki is lesz és barátokká válnak - még okfejtése közben ül le a gyermekkel és a nővel szemben, hogy amikor gondolatmenetének végére ér, kedvesen elmosolyodjon. A legtöbben ismerik már idebent, hisz vagy voltak csoportos foglalkozáson, vagy egy-egy elbeszélgetés okán már szükséges volt a kontakt felvétel. Martin sem kivétel, néhányszor már volt alkalmuk találkozni.
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 14. 17:50 | Link

Farkasházy úr


Tudniillik a hivatalos babaölelgető ölelgetés közben a lehető legkevesebb ruhadarabot viseli, hogy a baba bőre a legtöbb helyen érintkezzen a felnőtt bőrével, mert ez számos csodás és pozitív reakciót indít el benne. Vagyis, a pulóver alatt rajtam csak egy finom csipke melltartó van, az a vékony fajta, amin át szintén át tud sütni a szeretet. És most, egyetlen pillanat alatt olyan melegem lesz, hogy nagyon szeretnék megszabadulni a pulcsimtól. Na nem úgy, nem egy gyerek előtt, jesszus! Bár, tegyük, hozzá, hogy testi reakcióim tökéletesen elárulják, hogy nagyon is vetkőznék én máshogy is.
~ Virginia Katherina Mayfair, az ég szerelmére! Felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy! ~
Amíg magamat korholom, addig legalább azt elfelejtem, hogy erős vágy tört rám, hogy kislányosan vihogjak zavaromban. Különben is, hogyan venné ki az magát? Hiszen ő egy felnőtt férfi. Egy FÉRFI. De micsoda férfi, hát de dögös hangja van! Oké, mégiscsak jó, hogy a pulóverem takar, mert érzem, ahogy az összes apró kis pihe égnek áll a karomon és a nyakamon. És milyen hosszan beszél, és de szexi. Nagyon szexi. De! A helyzet, ami a javamra írandó, hogy figyelek is rá, hogy mit mond. Imádom őt hallgatni. Érzem, ahogy a mesét hallgató kisfiú szorosabban fogja a kezem, és, ahogy én, úgy ő is csodálattal ötvözött boldogsággal pillantok fel. Mintha a sors folyton azt akarná, hogy mi találkozzunk, és én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a magam részéről ez nem kérdéses, hogy miért történik, de ő egy szörnyen makacs ember lehet, aki nem akarja ezt meglátni. De, dolgozni fogok rajta. Finoman. Mennyi időbe telhet egy makacs férfi meghódítani? Három év? Vagy öt? Ha öt, még az is simán belefér.
- Hogyan lesz bátorsága? Günternek nincs sok zsebpénze.
A férfival való találkozás miatt eleve az arcomra kiülő mosolyom szélesebbé válik a gondolatra, hogy pénzen szeretné megvásárolni a bátorságot. Szerencsére többnyire jól tudom palástolni, hogy kedvelem őt, mások előtt legalábbis, nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, de, amikor csak mi vagyunk, akkor máshogy mosolygok rá a folyosón, és határozottan csillogóbb a tekintetem. De alapból egy nagy, boldogsággombóc vagyok, szóval sokkal nehezebb szerintem észrevenni a ragyogásomat, és ezzel együtt megadom a lehetőségét annak, hogy ha nem akarja, akkor nem veszi észre a dolgot, de remélem persze, hogy csak ő is nagyon jól rejti az érzéseit, különben is, a férfiaknak több idő kell. Minimum öt év... maximum hét. Azért vele ellentétben nekem lejár a szavatosságom.
- Amikor Teodor ...
Oh my god! Igen, ez az első alkalom, hogy a jelenlétében a keresztnevén szólítom. Ha tényleg olyan a fejünk belseje, mint az agymanókban, akkor most el sem tudom képzelni, hogy mit csinálnak odabent, ez talán őket is sokként érte. Felpillantva rá, a tekintetét keresem, abban a pillanatnyi szünetben, amit tartok, és bocsánatkérően rámosolygok. De a gyerek előtt mégsem urazhatom.
- ... az előbb besétált, szorosabban fogtad meg a kezem, mert nem tudtad, hogy ő az, de amint megláttad és felismerted a hangját, eresztettél a szorításon. Valószínűleg, ha Günter elfogadná Carol kezét, akkor azon keresztül a lány bátorságot tudna adni neki, és akkor együtt elmehetnének Franny-hez, és megismerhetné. Akkor már nem lenne benne az a sok negatív érzés, és még barátok is lehetnének.
- Ez logikus.
Mondja ki olyan határozottan, hogy nem tudom megállni, hogy egy picit ne kuncogjak, és hogy ezt leplezzem, mielőtt még azt gondolná, hogy rajta nevetek, hatalmas, cuppanós puszit nyomok az arcára, mialatt ő segélykérőn néz a férfire.  
- Nem logikus?
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. július 31. 14:28 | Link

Virginia

Egy kedves, biztató mosolyt küld Virginia felé, de éppen annyira visszafogottat, hogy az ember ne is igazán vegye észre, ha nem koncentrál. Nem tudja, mennyire lehet nehéz gyermekekkel tölteni ilyen sok időt, de annyi bizonyos, hogy a nő nem csupán türelemmel, de kellő odaadással és szeretettel is fordul feléjük, ami ritka kincs manapság. Egyértelmű, hogy az ölében ücsörgő kisfiú is odavan érte, sok időt töltenek együtt és megbízik benne. Kívánhat-e ennél többet egy felnőtt? Ha gyerekekkel foglalkozik, nem hiszem.
- Zsebpénze - ismétli meg a szót és igyekszik nem elnevetni magát. Komolyan kell venni minden ötletet, s partnerként kell kezelnie az ifjabbakat is, így töprengőn mered maga elé, hogy a kérdésre adandó válaszra rávezethesse a kis beteget. - Vannak olyan dolgok, amikért sajnos nem lehet fizetni. A bátorság, csak úgy, mint számtalan más tulajdonság, a szívedből fakad. Pénzből sok dolgot vehetsz magadnak, de a pénz semmiképp sem tesz jobb emberré, márpedig Günther azzal, hogy legyőzi a félelmét és száműzi az előítéleteit, bizony jobb emberré válik - néha úgy érzi, annak idején jobban kellett volna figyelnie nejére, akkor talán őket is elérte volna a gyermekáldás. De vajon jobb lenne-e mai fejjel, ha elváltak volna, s megnyomorított volna egy fiatal életet? Hisz egyértelmű, hogy valami benne is elromlott, hogy nem képes megfelelően szeretni és gondoskodni családjáról. Netán megjavult volna? Merlin óvja azt a nőt, aki vele akarná leélni életét.
A bocsánatkérő pillantás némiképp zavarba hozza; a tegeződés meg sem kottyan neki, elvégre hiába vannak beosztott-felettes viszonyban, eddig sem érezte úgy, hogy kollégákként magázódniuk kellene, azonban ez a gesztus kimondottan kellemetlenül érinti. Miért nem ajánlotta még fel a tegeződést?
- Teljesen logikus. Néha nem tudunk egyes akadályokon egyedül túljutni, ilyenkor segítségünkre lehet egy barát - elmosolyodik ismételten, szemében pedig különös csillanás jelenik meg. Némiképp megdöbbenti Virginia őszinte rajongása, óvása és figyelme, melyet Martin maradéktalanul élvezhet. Őszintén szólva tudja, hogy a nő remek édesanya lenne, hisz ha más, számára idegen gyermekekkel így bánik, akkor a sajátjánál mindez megsokszorozódna. Vajon Teodor tudna valaha így szeretni valakit?
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 31. 15:33 | Link

Farkasházy úr


Másabb ez a közeg, az, ahogy most itt vagyunk, és nem az iskolában. Olyan más, olyan megmagyarázhatatlanul jó. A rezdüléseink talán intenzívebbek, ahogy a közöttünk zajló néma interakciók is, vagy az is lehet, hogy csak szeretném ezt hinni. Nagyon régen éreztem már így magam, mint, ahogy vele. Szépen lassan kezdek nagyon mélyen beleesni, és félek, hogy ennek még rossz vége lesz. Ő a főnököm, és szeretem a munkámat, nem akarom elveszíteni, de ha lehetőségem lenne arra, hogy ő még én… azt hiszem, megtenném. Miért is gondolkozom ezen? Nem szabad. Meg aztán, egy olyan komoly ember, mint ő, nem hiszem, hogy éppen velem szeretne lenni. Tudok viselkedni, elég sok mindent tapasztaltam már, de alapvetően a pozitív életszemléletet és a kissé bohókás, olykor gyermekien ártatlan stílust kedvelem jobban. Szívesen énekelek és táncolok a gyerekekkel, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok viselkedni egy színházban, csak, ugyebár, még nem látott engem színházban. Jaj Virginia Katherina, másodszorra kell rád szólnom, hogy viselkedj. És én meg is próbálok viselkedni, tényleg, mégis, mikor megismétli a zsebpénz szót, nem tudok nem csillogó szemekkel, széles mosollyal rá pillantani.
- És ha nekem nincs meg a bátorság, azt hogyan szerzem meg?
Láthatóan a férfi az, akitől a választ várja, benne látja a megbízhatóbb válaszadót, az ő szavai láthatóan elgondolkodtatják Martin. Kíváncsi kisfiú, aki sok mindent szeretne tudni, és szerencsére nem is rest kérdezni. Tudom, hogy az ilyen komoly beszélgetésekben illendő inkább csendben maradnom, elvégre a bátorság az láthatóan fiús tulajdonság. Csendben simogatom a karját, amíg beszélgetnek, tekintetemmel a két fél között jár, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép egy fiatal nővér, akit korábban még nem láttam itt.
- Bocsánat, hogy megzavarom önöket, de a doktor úr megvizsgálná Martint. Apuka, anyuka, szeretném megkéri önöket, hogy kicsit a folyosón várakozzanak.
Tekintetem a nőről a férfira, majd a gyerekre csúszik, aki elvigyorodik a tévedés miatt. Tudom, hogy, ha kijavítjuk, akkor kellemetlenül jön ki a helyzetből a nő, és azt nem szeretném. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy hogyan kell cikis helyzetekbe hoznom magam, és bár én nevetek rajtuk, sok ember nem szeret tévedni. Játékos - kihívóan a férfira pillanatok. Szerintem alapjáraton gondol bolondnak, szóval a helyzetemen nem ronthatok a következő pillanatban sem.
- Gyere drágám, hagyjuk, hogy megvizsgálhassák.
Puszit nyom a Martinnak engedem, hogy lemásszon az ölemből, én pedig felkelve, még mindig mosolyogva nyújtom a kezem a férfi felé. Egy kis játék na. Valami, amin talán elmosolyodik, ha eszébe jut egy borongósabb napon. Egy kis móka. Én valahogy mindig lehetetlen helyzetekbe tudom hozni szerencsétlent.
Utoljára módosította:Virginia Mayfair, 2021. július 31. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 29. 18:22 | Link

Virginia

Be kell vallania, alapvetően nem erőssége a gyermekekkel való foglalkozás. Ez elsőre nem látszik, elvégre Martin is csillogó szemmel figyeli és issza minden szavát, valamint az előkészítő igazgató-helyettese, ebből kifolyólag nap, mint nap találkozik fiatalokkal, mégis úgy tartja, a felnőtteket könnyebb kezelnie. Nem tartja a kisebbeket butának vagy kevésbé jó alapanyagnak, ez egyszerűen olyan, minthogy valaki jobban szeret excel-el, mint word-el dolgozni. Egyesek a pálcát, mások az üstöt választják. Most azonban, ahogy előtte ül Virginia a kis árvával, nincs szíve itt hagyni őket. Egyébként sem lenne, de ez a látvány különösen erős visszatartó erő.
- Mindenkiben ott lakozik a bátorság. Tudod, ez egy döntés. A bátorság mindig annak a kérdése, hogy az adott szituációból mit akarok kihozni. Ha tudom, hogy meg akarom ismerni a másikat, hogy el akarok érni valamit, akkor azt a döntést hozom, hogy legyen bármilyen rizikós is az út, rálépek. Gyakorlat teszi a mestert és fontos, hogy a bátorság sohase váljék vakmerőséggé, mert ez utóbbi a bolondok tulajdonsága - biztos benne, hogy a diskurzust még órákig tudnák folytatni, elvégre az említett erénynek rengeteg színe van, akár a szivárványnak. Lehet ez egy érzés, egy kimondott szó, egy cselekedet, amelyet megteszünk, lehet kicsi és nagy horderejű. Minden nap, mikor felébred az ember, meghozza azt a döntést, hogy élni fog és ehhez is kell bátorság. Még ha nem is annyi, mint leküzdeni az előítéleteket és esélyt adni valaminek, vagy épp szembenézni a nem feltétlenül reális félelmeinkkel.
Szinte várja, hogy érkezzen a következő kérdés, amikor egy ápolónő lép be és megkéri a kedves szülőket, hogy fáradjanak ki. Teodor egy pillanatra elnémul és felméri, mi volna most a helyes döntés, ám mielőtt kiigazíthatná a nővért, Virginia már reagál is. Találkozik tekintetük és valami megmozdul a férfiban, valami olyan, ami jó ideje nem. Ez pedig a valahová tartozás érzése. Ha most a nő a felesége lenne, Martin pedig a fia, akkor megfoghatná a vörös kezét és kisétálhatna, átölelhetné, együtt töltenék el ezeket a perceket. Ám nem házasok, s ez a tény valamiféle ürességet hagy maga mögött. Mégsincs ideje ezen morfondírozni, s mivel a színjáték megkezdődött, már nem visszakozhat. Magát még csak sodorná kellemetlen helyzetbe, de Virginiát semmiképp.
- Menjünk - elmosolyodik végül, s e görbéből kellemes, lágy melegség árad. Forró ujjai rákulcsolódnak a vékony kézre, miközben felkel és magához vonva kissé a nőt - mintha valóban férj és feleség lennének - kivezeti magukat a szobából. Csupán a folyosóra érve, látótávolságon kívül enged ezen, s válik el a nőtől. - Farkasházy Virginia, ha nem tévedek - bár arca kifürkészhetetlen, nem lehet róla leolvasni semmit, hangja elárulja: mulat. Talán egy kicsit jobban is a kelleténél.
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 29. 20:05 | Link

Farkasházy úr


Ahogy ujjait, tenyerét, forró bőrét bőrömön érzem, a szívem hirtelen kezd vadul kalapálni, és a szívem helyet változtatva, testem több pontján is dobogni kezd. Érzem a torkomban, a fülemben, az ujjaim végében. Olyan földön túli eufóriát érzek, amit szavakba önteni, úgy vélem, a legcsodálatosabban, legmélyebben fogalmazó költő is képtelen. Én pedig egy régóta érzett érzésről tudom végre teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ez az. A valami, amit, ha őszinte akarok lenni, korábban még nem éreztem. Volt ilyen érzésem, de ennyire mélyen, ennyire szédítően, még sosem. Érzem őt. Úgy, ahogy soha korábban, és azt szeretném, hogy ez a néhány lépés egy egész életen át tartson. Ahogy magához húz, ahogy játszunk, ahogy egy vágyott valóságot mímelünk egy pillanatra, tudom, hogy életem legszebb pillanatainak gyűjteménye eggyel nő.
Ajkaimon letörölhetetlen, csodás boldogság varázsolta mosollyal, csillogó szemekkel lépek ki a folyosóra, és bár ellép tőlem, mégis, még érzem a szédítő örömet, és, ahogy vezetéknevét a keresztnevem elé helyezi, úgy hirtelen száll meg a pillanatnyi tökéletesség érzése. Igen, ez így teljesen tökéletes Farkasházy úr, szóval irány az anyakönyvvezető, pap, akárki, szerencsére Bogolyfalván minden van, majd az évek során megtanuljuk összeegyeztetni a menórát és a karácsonyfát. De azért mégis, egy picit túlzás volna, nem? De hát, egy olyan ember túlzása, aki az összes Disney dalt kívülről tudja, és énekli, amikor csak kérik, szóval a túlzás nálam egy eléggé máshol elhelyezkedő dolog, úgy vélem. A kezeimet csípőre teszem, és elgondolkodó arcot vágva, hümmögök.
- Szépen cseng, megtartom. Farkasházy Virginia. Feleségül vehetne, élvezném. Mert imádom a rejtvényeket, és maga egy nagy rejtvény számomra, akit szeretnék megfejteni.
Ez egy finom udvarlásnak is beillő mondat, és remélem, hogy tényleg nem veszi sértésnek, de annyira szeretnék belátni a titokzatos nyugalom mögé. Mármint, egy csomó hülyeséget csináltam, és ő valami csoda folytán mindig ott termett, mégis, olyan nyugalommal viseltetett irántam mindig, hogy az valami elképesztő. Megjegyzem, utólag belegondolva, helyenként én is kiakadtam magamon. Az ablakhoz lépve, kitekintek rajta, majd felpillantva rá, halvány mosollyal döntöm oldalra a fejem.
- Van olyan, akiért kockáztatna? Tudom, ez elég személyes kérdés, csak azon gondolkoztam, hogy személyes tapasztalat miatt mondta-e Martinnak, hogy megtenné, vagy... hm... ez eléggé személyes. Ne haragudjon, csak nagyon tetszett, amit mondott neki. Szeretem hallgatni. Bevallom, eddig kétszer belógtam az órájára az egyetemen, de nagyon elbújtam, hogy ne gondoljon rosszat rólam. Érdekeseket mondott. Na mindegy, a lényeg, hogy tetszett a tanácsa. És, amikor belógtam, akkor szabadságot is vettem ki, szóval nem a munkám kárára tettem.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 31. 13:36 | Link

Virginia

Bár csak játék az egész, kimondva és elképzelve, hogy a nő valóban a felesége és a Farkasházy nevet viseli, egyszerre érzi gyűlni a gombócot torkában és tölti el jó érzés. Ez teljesen természetes: egyszer már hibázott és tönkretett egy házasságot, teljesen érthető és rendben lévő emberi reakció, ha tart egy újabb próbálkozástól. Másrészt viszont az izgalom és kíváncsiság, milyen lehetne valaki mással, odabent fűti. Ez a kettősség még nem eldöntött, hisz cselekvésre egyik sem sarkallja, ám a gondolatot készségesen ülteti el mindkettő elméjének egy eltitkolt, alattomos zugában.
- Úgy véli, hogy rejtvény volnék? Nos, esetleg tegeződjünk, hogy könnyebb legyen eljutni a megfejtésig - kedves mosolya biztosíték arról, hogy nem veszi rossz néven, ha tegeződnek, s nem csupán most nem, hanem máskor sem. Elvégre kollegális viszonyt ápolnak még akkor is, ha alá-fölérendelt szerepben, nem kellene meglepnie senkit, hogy hanyagolják a nyelvi formaságokat. Legfőképp azért lenne jó, mert láthatóan az élet egyre gyakrabban sodorja össze őket és, bár Teodor mind életkorából, mind munkájából fakadóan ellenzi a bensőségesebb viszony kialakítását, ha barátok lesznek, abból még nem lehet baj. Legalábbis reméli.
Eközben nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az igényt sem, hogy Virginia jobban meg kívánja ismerni. Ezt már kevésbé tartja jó ötletnek. Miért akarna bárki is közelebb kerülni hozzá, tán félreérthető jeleket adott? Az esze azt diktálja, hátráljon ki és vessen véget ennek, csírájában fojtsa el az érdeklődést, eközben mégis kihívást lát benne. Hisz ő is kíváncsi az angyali arc mögé bújtatott emberre, az biztos, hogy sokkal vadabb és szabadabb, mint amilyennek tűnik.
- A negatív tapasztalatok mindig visszatartó erőt képeznek. De ki tudja, talán egyszer kockáztatok majd valakiért - megvonja vállát, s a nemtörődömsége nem csupán álca. Nem tudja előre, az is lehet, hogy már holnap fejest ugrik az ismeretlenbe, ahogyan az is, hogy soha. Az élet a legkülönbözőbb helyzeteket hozhatja, már amennyiben élünk velük. - Miért feltételeznék rosszat? Az, hogy valakit érdekel valami, esetleg tanulni akar, kimondottan becsülendő. Bármikor beülhetsz az órámra, ha gondolod, majd megbeszélem a vezetőséggel - nem tulajdonít különösebb jelentőséget ennek a gesztusnak, bár jogosan feltehető a kérdést, hogy másnak is megtenne ilyen szívességet, vagy csak Virginiát tünteti ki figyelmével...
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 14:53 | Link

Farkashá... Teodor * - *


Nem tudok nem mosolyogni, ahogy bólintok arra, hogy rejtvény, de aztán a kellemes kis vidámság gyorsan fokozódik, és megjelenik kicsit a zavar is, ahogy azt mondja, tegeződjünk. De hát... de hát... ő a főnököm, meg egy férfi, aki ezer év után érdekel, hiszen, évek óta nem volt senki az életemben, senki sem érdekelt annyira, hogy eszembe jusson a találkozás után sokszor, hogy várjam, hogy lássam, hogy érezzem, ahogy ragyogni szeretnék neki. És most, azt mondja, hogy tegeződjünk. Érzem, ahogy a fülem íve kissé melegebbé válik, nem lángol, és nincs az a nagy lebuktatás, de, azért melegebb, és én ujjaimmal játékosan megböködve állam, piciny zavarom leplezendő, elgondolkodva pillantok rá.
- Tegeződjük, doktor úr, de csak így titkon, vagy mások előtt is? Vigyázz, hogy mit válaszolsz, amerikai vagyok, még pár hónap, és azon kapod magad, hogy titkos banda kézfogásunk is van.
Viccelek, mármint, nyilván, ha lenne valami titkos dolgunk, akkor nem rappereket és gengsztereket megszégyenítő bonyolult koreográfiát űznék a kezeinkkel, akkor már inkább a felnőtt filmekben gondolkoznék. Előre szaladtam? Alig.
- Szóval, csak egy nagy levegőt kéne venni? Nem hangzik rosszul, mert néztem a macskás női lét feltételeit, és tudtad, hogy a legtöbben tényleg macskát tartanak? Azt hittem, ez csak mítosz, de nem. Szóval azt hiszem, idővel nekem is célszerű lenne elengednem a félelmeket, és ugrani, mert nem szeretem a macskákat.
Az állatokkal semmi bajom, sőt, van két kóbor macska, akik a kóbor macskáktól persze messze vannak, mert hatalmasak, de hivatalosan senkihez sem tartoznak, és mindig megetetem őket. Néha meg is simogatom, egy picit, nem nagyon. Ha már állat, akkor határozottan kutya, inkább nagytestű, nagyon szőrös. Persze sosem volt háziállatom, mert nem tudtuk volna fenntartani, ezért van most Bart. Ő mindent megesik. A legutóbb egy estén át fésültem ki a fekete szőrbe ragadt pillecukrot. Szóval nekem ő a kezdő állattartói oktatóanyagom. Imádom. Az egyetlen férfi, akit sosem hagynék el.
- Nem tudom, néha az emberek furcsák. Én is az vagyok, de sokan azonnal ítélkeznek. Én a jót keresem mindenkiben, a magyarok sokszor a rosszat, mindenben. Két hét alatt például könnyedén beazonosítottam, hogy ki kinek a gyereke, olyan nagyon kiüt a gyerekekre a szülők hangulata, arctartása. Búvalbélelt, ugye? Így mondják.
Már egyre kevésbé van akcentusom, de nem hiszem, hogy valaha teljesen le tudom majd küzdeni. Nem zavaró, egy-egy hangnál érződik igazán.
- De nagyon örülnék neki. Amikor a pályaválasztás előtt álltam, nagyon tetszett a pszichológia, szeretem az emberi tulajdonságokat boncolgatni, de olyat kellett választanom, amivel el tudom tartani a szüleimet, ha nekik esetleg nem lenne elég a pénzük, így lettem gyógyító. Az óvónőit már abból fizettem, amit félre tudtam tenni. Ha megengednéd, hogy beüljek az óráidra, én lennék a legjobb diákod.
Mosoly mosoly hátán, tudom, hogy a pozitív kisugárzásom sokszor átsegített már, de nem élek vissza vele, ez természetből fakad, és érződik, hogy nagyon boldoggá tud tenni minden szava.
- Ha, esetleg van valami, amire megtaníthatlak cserébe, csak szólj, nem tudom, hogy mit tudnák tanítani, de szívesen. Vagy, ha elvonulnál, használhatod a házamat, vagy főzhetek neked, vagy megtaníthatlak olyan hógolyót gyúrni, amivel meg lehet nyerni egy hócsatát. Ezt már itt tanultam, de nyertünk. Legyőztük a negyedik bét.
Még büszkén ki is húzom magam. Nagycsoportosaim vannak, ez eredmény kérem szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 31. 15:20 | Link

Virginia

- Miért kellene titkolóznunk? Kollégák vagyunk, nemde? Egyébként ne szólíts doktor úrnak, kellemetlenül érzem magam tőle. Sokkal inkább vallom magam terapeutának, mint orvosnak - persze jogosan tehető fel a kérdés, mi a különbség e kettő között, ám mielőtt elmerülnék a részletekben, bőven elégséges megvizsgálni azt a két hiányzó betűt a férfi neve előtt. Ha más nem, ez biztosan megkülönbözteti azoktól, akik jelenleg is birtokolják a titulust. - Ha nem túl bonyolult, alkuképes vagyok - zsebre vágja kezeit és elmosolyodik. Fogalma sincs, volt-e valaha olyan, mint amilyen Virginia most. Annak idején utálta önmagát és annyi minden mást, hogy elképzelni sem lett volna képes, hogy egy napon embereken fog segíteni. Bár mélyponton volt és felállt, nem is egyszer, olyan szabad és boldog sohasem volt, mint a nő akár csak egy percig is.
Furcsállón vonja össze szemöldökeit az okfejtésre. Nehezére esik palástolni a megdöbbenést, ami arra vonatkozik, hogy a vörös ne találna magának párt - soha. Nem könnyű, de fiatal és szép, életrevaló, pozitív kisugárzással, minden férfi ezt keresi. Vagy mégsem? - Nem hiszem, hogy macskás vénasszonyként végeznéd. Ettől nem tartok - hogy mit gondol ehelyett, nem osztja meg, mert nem ismeri eléggé, hogy feltételezésekbe bocsátkozzon. Kedves játék a "mi lenne, ha" és a "majd egyszer", de értelme vajmi kevés van. Inkább koncentrálna a jelenre, a mostani vágyaira, érdeklődésére. Ez ugyanis beszédesebb, mint egy vélt jövő esetleges tragédiája.
- Sajnos az otthoni konfliktusokat nem csak az előkészítőbe cipelik magukkal a gyerekek. Évekig, évtizedekig, sőt életük végéig is elkísérheti őket az a trauma, amit otthon szenvednek. Tökéletes szülő, úgy vélem, nem létezik, de nem is kell azzá válni. Hibázni kell és nagyon szeretni a gyereket, ennél fontosabb nincs. Megtanulni bocsánatot kérni, felnőttként kezelni, mindent elmagyarázni, néha némán hallgatni, máskor hegyi beszédet tartani. Jókor biztatni és nemet inteni - ha valaha szülővé válna, amire egyébként egyre kevesebb esély van, minden bizonnyal ezen elvek mentén haladna nevelés tekintetében. Tudja jól, hogy nem lehet mindent helyesen csinálni, persze esszenciális, hogy az ember megpróbálja, de nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül. Ilyenkor ugyanúgy tudni kell a gyerek elé állni és szembenézni nemcsak vele, hanem azzal is, amit elrontottunk. De tulajdonképpen ettől válik valaki éretté, felnőtté. Így hát nem nagy kérés jobb helyeken, hogy csak olyanok vállaljanak gyereket, akik maguk már nem azok.
- Ez igazán szép gesztus. És tetszik, hogy nem a mártír szerepet keresed benne - valljuk be, az esetek nagy többségében áldozatként emlegetik ezeket a lépéseket, mint saját önmegvalósításuk kudarcának velejét. Mert az anyámat kellett ápolnom. Mert az apám túl szigorú volt. Mert a szüleimen kellett segítenem. Ezzel mentesülnek a be nem teljesítés felelőssége alól, mi több, piedesztálra is emelik magukat, hisz annyi mindent beletettek, ami emberi szemmel feldolgozhatatlan és viszonozhatatlan. - Akkor egyezzünk meg abban, hogy az adósom vagy és, ha segítségre lesz szükségem, hozzád fordulok - azért a hógolyózáson el kellett nevetnie magát. Mások hegycsúcsokra törnek, zsarnokokat taszítanak le helyeikről, igazságot szolgáltatnak, Virginia viszont őszintén büszke, hogy a gyermekeivel, a saját csoportjával nyert a másik ellen. Ez a fajta naiv ártatlanság és tiszta szívűség még Teodort is megérinti. Nem tudja elképzelni, hogy ez a tünemény valaha is ártson valakinek, mert aki így tud szeretni, az belebolondulna, ha másokat bántana.
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 18:06 | Link

Teodor * - *


- Egy közös pont bennünk. Én sem viselem az előtagot.
Ezt a szót amúgy korábban nem ismertem, vagyis, Amerikában igen, de Magyarországon nem, aztán kitöltetlenül hagytam, és amikor be akartam lépni hivatalosa is az országba, majdnem visszatoloncoltak, mert nem írtam oda, hogy van doktori fokozatom. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, és az előtag azt hittem arra vonatkozik csak, ha valaki özvegy vagy idősebb, fiatalabb, de, hogy erre is, bevallom nem. Kicsit riasztó első élmény egy új országban, de csak sikerült eljutnom ide. Mosolyom kissé szélesebb lesz, ahogy elképzelem, hogy tényleg hajlandó lenne velem ilyet csinálni.
- Van egy nem túl bonyolult. Megmutatom, de nem mondhatod el senkinek, hogy ismered. Ez a nagycsoport kalózhercegnőbanda kézfogása. Kell hozzá a bal kezed.
Lelkesen lépek közelebb, ha felemeli a kezét, finoman behajlítom az ujjait, mert mindig egy ökölpacsi az alap, ezt érdemes tudni. Valahol lennie kell legalább egy ököpacsinak. Ha megvan, ökléhez érintem az öklöm, aztán finoman fölé helyezem a kezem majd alá.
- Itt te teszed igazából az enyémre aztán újra én a tiédre és megint te az enyémre. Majd megint összeöklözünk, aztán kinyújtjuk az ujjainkat, a tenyerünket végigsimítjuk egymáson, és mielőtt elengednénk az ujjainkat behajtjuk, és elfordítjuk. Így a tiéd olyan lesz, mint egy kampó, az enyém meg olyan, mintha hercegnő lennék és a kezemet a kezedbe, vagyis, a kampódba adnám. Ha két kalóz vagy két hercegnő csinálja a titkos kézfogást, akkor nem fordítjuk el a kezünket. Közelebb lépünk egymáshoz, és mélyen egymás szemébe nézve, kimondjuk, hogy mi a másik. Szóval, én azt mondom...
Itt lépek egyet, hogy érzékeltetem a feladatot, és felpillantva jól belenézek a szemébe, mert hát az a tisztesség alapja, és szinte szenvedéllyel mondom ki, hogy:
- Kalóz. Persze, a szerepkört te határozod meg, én csak most a nemi szerepek miatt általánosítottam. Lehetsz herceg vagy hercegnő is, és én is lehetek kalóz.
A kezem a kezébe maradt, szóval finoman elhúzom, tudom, hogy, ha hirtelen válnánk szét, az nagyon rosszat jelentene, mert az úgy érzékelhető, hogy nem kívánom a kapcsolatot fenntartani, pedig dehogyisnem, sőt. El viszont nem lépek, csípőmmel érintem csak az ablakpárkányt.
- Az anyai ági dédszüleim, tizenöt évesen találkoztak, azonnal egymásba szerettek, a dédnagymamám naplót vezetett, azt mondta, leírhatatlan élmény volt meglátni a dédpapát. A nagyszüleim szintén tizenöt évesen találkoztak, amikor Amerikába menekítették őket. Életük utolsó pillanatáig szerelemmel szerették egymást, csodálatos, mély szeretettel. A szüleim szintén tizenöt évesek voltak, amikor egy kapualjban megpillantották egymást, és többé nem is váltak el egymástól. Tizenöt évesen megláttam egy fiút, és úgy éreztem, bevégeztetett, ő az. Öt évig voltunk együtt, de nem mozdultunk semerre, voltunk, és amikor az örök szerelem és az azonnali, első és egyetlen fényén túl ránéztem, rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes. Voltam, de nem vagyok. Szeretem, de nem látom magam mellett férjként és apaként. Azt éreztem, hogy ha vele maradok, akkor elveszem egy ember életét. Ma már férj, apa, a tökéletes társsal, és azt hiszem, én egy kicsit félek, hogy aki megismeri ezt a történetet, úgy érzi majd, hogy nincs életbiztosítás a velem való életre, pedig amúgy a világban rengeteg ember szakít, és, talán, csak tényleg a bátorságom bújt el, annyira, hogy nem is figyelem, hogy tetszem-e valakinek.
Picit a vállam is megvonom, pedig ez egy aprócska, iciri-piciri hazugság, mert, ha jól megfigyelném magam, ha őszinte lennék magammal, akkor bizony azt nagyon is nézem, hogy ő hogyan reagál rám. Szóval, ez nem teljesen igaz, de erre majd később visszatérek, amikor mondjuk este elaludni készülök.
- Gyerekként sosem érzékeltem, hogy gyerek vagyok. A szüleim minden döntést megbeszéltek velem, meghallgattak, lehetett beleszólásom. Én is szeretnék olyan szülő lenni majd egy nap. Elmondani azt is, ha én hibáztam, és hogy lett volna helyes, és megkérdezni mindenről. Nálunk is voltak hiányosságok, de szerettem, hogy elmagyarázták a döntéseket. Amióta itt élek, észrevettem, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy a döntéseim következményeit úgy mérlegeljem, ahogy ők tették velem. És nem szeretem a mártírokat. Nekem túl sok dráma, azt hiszem, ezért kedvelem a meséket, bár, ha valaki egyszer kielemezné nekem őket, akkor valószínűleg többet őket se nézném.
Szóval inkább ne tegye senki, mert akkor aztán mi maradna? Nézhetném a falat, jaj nekem, az igazán szörnyű, csúnya vég lenne. Tudom, hogy mások odáig vannak a drámai filmekért, könyvekért, sírásért, de én ennél sokkal jobban szeretek nevetni és meglelni a szépséget az életben.
- Ez eléggé sok misztikus gondolatot ébreszt, de legyen, az ásóval is boldogulok.
Nyújtom felé a kezem, mint egy megállapodás megpecsételése. Annyit beszéltem különben is, mert hát végre beszélgetünk, és el nem tudom mondani, hogy mennyi mindent szeretnék elmondani, és talán még annál is többet kérdezni. Be kellene fognom, de annyira jó végre, és ez a tegeződés, na ez meg egyenesen FANTASZTIKUS!
- Nem is mondtad még, hogy valójában miért jöttél. Egyszer csak, mint egy szuperhős megjelentél, és egy kisfiúnak boldogságot hoztál. Ez az!
Csapom össze a tenyereimet, mint egy megvilágosult nőszemély.
- Még egy érv a házasságunk mellett, Martint örökbefogadnánk. Mármint lehet saját gyerekünk is, de Martint vinnünk kell. Kérlek!
Hozzászólásai ebben a témában

Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. szeptember 21. 19:06 | Link

Virginia

Teodor nem biztos abban, hogy egészen pontosan értik egymást. Már csak azért sem, mert Teodor neve előtt nem egyszerűen nem szerepel, hanem nem szerepelHET. Mivel sohasem doktorált. Végzett pszichológus, megannyi tanfolyamot és kiegészítő képzést elvégzett, de végül úgy döntött, hogy pszichoterapeutaként – mely nem igényel doktorátust – fog praktizálni, s így is tesz hosszú évtizedek óta. Mégsem kívánja ennek mélységeibe beavatni a nőt, nem is nagyon hiszi, hogy érdekelnék ezek a jelentéktelen részletek.
- Kalózhercegnőbanda. Vénségemre kalózhercegnő leszek, ez is egyfajta teljesítmény – amolyan ’not bad’ fejjel bólint egyet, ám szkeptikus, némiképp szarkasztikus megjegyzése ellenére automatikusan adja a bal kezét. Nem is igazán tudja, milyen indíttatásból teszi, hisz el sem gondolkodik rajta – talán csak jól eső érzés, hogy ujjaik ismét utat találhatnak egymáshoz. Figyeli a kézmozdulatot, próbál koncentrálni, de egyértelműen tudja, hogy teljesen feleslegesen tesz ilyesmit. Nem tudja megjegyezni és igazság szerint nem is akarja, viszont szórakoztatja Virginia kitörő lelkesedése és elevensége. Ilyenkor, ha csak a pillanat egy tört részéig is, de fiatalabbnak érzi magát. – Akkor gondolom, hercegnő – mielőtt még a nő elhúzhatná finom ujjat, apró csókot lehel rá, s még finoman biccent is, mely elsőre modorosnak tűnhet, ám a szemében csillanó, eddig ismeretlen gyermeki játékosság rácáfol erre a negatív felhangra. Lehet, hogy nem ismer titkos kézfogásokat vagy éppenséggel nem beszéli folyékonyan a mai szlenget, de lehet máshogy is fiatalosnak lenni.
- Számtalan kapcsolattal és egy tönkrement házassággal a hátam mögött nekem elhiheted, hogy semmiről sem késtél le. Nem mindig az a tökéletes, akivel először találkozunk, de gyakran a hatodik vagy hetedik ember sem az. Néha azonnal jön az érzés, máskor lassan alakul ki, nem lehet befolyásolni. Egy dolog biztos, előbb-utóbb meg fogod találni a párod – mit mondhatna még, ami biztató lenne, de nem tolakodó? Hogy mindentől – ám leginkább alá-fölérendeltségüktől – függetlenül csinosnak, okosnak, szeretetreméltónak találja? Hogy kevés olyan lány, nő jár-kel manapság az utcán, aki csak jó tulajdonságainak és szeretetének felét képes felmutatni? Ennyi erővel le is térdelhetne és meg is kérhetné a kezét, ennél távolabb pedig igencsak kevés dolog áll személyétől.
Természetesen Teodornak is feltűnt, hogy Virginia talpraesett, nem riad vissza a hirtelen kialakuló helyzetektől és nem véletlenül kedvelik annyira az előkészítősök sem. Társként, partnerként kezelni azt, aki sem érettségi, sem fizikai értelemben nem lehet az, kemény feladat, ám mindig megtérül, hiszen így válnak majd egy adott ponton teljes mértékben egyenrangú féllé. – Nem véletlenül ültetik le a gyerekeket mesék elé. A mesék, a maguk egyszerű, mások által bugyutának titulált módjukon rengeteg dolgot tanítanak. A különbséget jó és rossz között, megmutatják, milyen az öröm és a fájdalom, milyen szeretni, milyen elveszíteni valakit és bátorságot merítve kiállni azokért az értékekért, amiket képviselünk. Persze a Hamupipőkében sem az üvegcipellő a lényeg, ahogyan a Csipkerózsikában sem a csók, viszont a gyerekek, mivel ezeknek nem tulajdonítanak jelentőséget, csupán a figyelmüket ragadják meg és kötik le, nem is ebből tanulnak – órákat lehetne beszélni arról, hogyan lehet vagy érdemes a kisebbekkel foglalkozni, ám abban a szakértők többsége egyetért, hogy a megfelelő korban a megfelelő mesék gyermekekkel való megismertetése rendkívül jó módszer erre. És különben is, némelyikük felnőtt fejjel is szórakoztató. Eközben kezet fog a nővel, bár nem tervez embert ölni – legalábbis egyelőre. Daróczy erősen bűzlik neki, de amíg Lizi rendben van, hajlandó eltekinteni a kivégzéstől.
- Igazság szerint… - kezdene bele, ám Virginia gondolatmenete őszinte döbbenetet varázsol arcára. Zavart nem érez, de pánikot annál inkább. Nem elég, hogy házassággal fenyegetik, még gyerek is van a buliban? Hallatlan! – Nem veszek feleségül senkit és nem akarok gyereket – önkéntelenül bukik ki belőle, ám amikor kimondja, már meg is bánja. Sohasem szeret semmit kategorikusan kijelenteni, hiszen nem tudhatja, hogy a következő nap épp milyen lábbal kel majd fel. – Jelen állás szerint – teszi hozzá, bár nem elég gyorsan. Vagy mégis? Majd kiderül…
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. szeptember 21. 21:22 | Link

Teodor


- Nem is tűnsz olyan öregnek. Harmincon. negyvenen. maximum ötvenhat. De szerencsére a mana konzervál.
A hangomban is mosoly bujkál már, és amikor látványosan legyintek, akkor kitör belőlem a nevetés. Egyáltalán nem tűnik öregnek, inkább kortalannak. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, de nem is zavar ez a tény, mert tőlem egy fiatalos százkét éves is lehet, akkor is a világ legszebb és legszerencsésebb emberének érzem magam, amikor kezet csókol. Nem csak én, de még a szeplőim is belepirulnak a jelenetbe, abba, amibe a pír mellett ragyogni is kezdek, mint egy karácsonyfa. Zsidóként. Komolyan mondom, ez a férfi a puszta létezésével képes megszentségteleníteni.
- Többnyire kalóz vagyok. Saját karddal. Azt mondták, hogy csak akkor lehetek hercegnő, ha hozok magam helyett egy másik kalózt. Elég nagy kihívást jelent néha az elveim szerint élni, ha a hatévesek vannak többségben. Ellenben, ha eljönnél velünk a következő kirándulásra, akkor lehetnél kalóz, én pedig lehetnék hercegnő. Ottalvós, tíz gyerekkel, az iskola költségén, faházban. Reggelire nutellás zsemlét is lehet kérni, házilekvárral. Bár... ilyen vén korban még szabad ennyi cukrosat enned?
Nem lenne szabad túllőnöm a célon, mert a végén tényleg nagyon meg fogom kapni a magamét, de valljuk be, olyan jól szórakozom. Hihetetlen, hogy öregnek gondolja magát, olyan szép férfi, nem öregnek, hanem büszkének kéne lennie magára, randevúkra kellene járnia, és nőket szédíteni... miket beszélek?! Szép férfi, de ne akarjon ennyire nagyon élni, hát itt vagyok. Vagyis, ah, nem mondhatom, hogy itt vagyok, mert szerintem így sem néz normálisnak.
- Hetedik se? Akkor bizony nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő években. Lehet, hogy újra kellene tárgyalnunk a munkakörülményeimet. A mostani bérem plusz húsz százalék, és péntekenként szabadnap, hogy felkészüljek a randevúkra. Legyen harminc százalék, mert kell egy csomó mázolóanyagot is vennem, meg a szexi dög kollekciót is. Ah, a világon nincs annyi pénz, amit a nők képesek elszórni arra, hogy felszedjenek egy férfit, akivel utána melegítőben fekszenek a kanapén. Pedig a jó kapcsolat titka a kiváló tea és a jó ételek, meg a nevetés. Szerintem nem kell több. De kész vagyok meghallgatni a pszichológia mai állását arról, hogy mi kell a jó kapcsolathoz.
Dehogy a pszichológia, óóó nem, engem az érdekel, hogy Farkasházy Teodor mit lát egy nőben, egy kapcsolatban, hogy őt mi teszi boldoggá. Vajon, ha sokat tudok majd róla, akkor is ennyire vonzónak találom majd? A testem reakciói alapján nagyon is igen. De vajon, lehetek-e én olyan nő, akin valaha elgondolkozna? Van, amikor talán nem segítenek az ellentétek. Eléggé nehéz ügy ez az én szerelmi életem, mi lenne, ha még létezne is? Rapid randikra járnék, keresném mindenkiben, majd az Edictum lehozna engem, mint a legtöbb potenciális férfit ejtő, kielégíthetetlen nőszemély. Valamiért úgy érzem, inkább meghagyom ezt a "megtisztelő" posztot másoknak. Helyette inkább hallgatom őt, észrevétlen mosolyodom el lágyan, ahogy beszél, csak akkor eszmélek fel, amikor ajkaimat megnyalom, és gyorsan kapom a tekintetem a folyosó végi zörejre, majd vissza rá. Emlékszem, azt akartam kérdezni, hogy szokott-e meséket nézni, vagy, hogy élvezi-e még őket. Ám, mire elnyílnak az ajkaim, már mást mond, és azt hiszem a váratlan kijelentésre nyitva marad a szám. Ez csupán egy játék, ám mégis, annyira valóságnak tűnt a számára, hogy ki kellett jelentenie, hogy nem kíván megházasodni? Nem szabad magamra vennem, de valószínűleg ő is érzi, hogy a kijelentése furcsán csattant, mert hozzáteszi azt a kellemes kis javítást, ami valószínűleg nem javít, én mégis képes vagyok picit elnevetni magam.
- Még szerencse, különben őrült nagy bajban lennék, hogy egy nősülni kész férfit akarok egy faházba csábítani nutellás zsemlével és kalózesküvel.
Azért, persze, hiszen valamilyen szinten rajongok érte, a szívem picit belesajdul a dologba, még akkor is, ha korrigál, és akkor is, ha én nevetek. De, ennek most nem itt és nem most van a helye. Majd otthon, ahol a rá emlékeztető kék falat bámulva gondolkodom a szavain. Jó, elismerem, az a heves kijelentés nagyon megsebzett, de én vagyok Viri néni, a mindig vidám, mókás nőszemély, éppen most és éppen vele lennék más? Hiszen őszinte volt, határokat szabott, és ahhoz képest, hogy mi a téma, végül is, kedvesen tette. Nem? De. Olyasmi. Fejemet ingatva dőlök neki újra a párkánynak, kipillantva, majd vissza rá, a tekintetét keresve.
- Nem szeretnék az Edictum kellemetlen rovataiban szerepelni, és nem szeretném elveszíteni a munkám. Azt hittem, hogy honvágyam lesz, de a falu olyan, mintha mindig is az otthonom lett volna, itt nagyon boldog vagyok. Még Joli nénit is szeretem, habár, néha nagyon furcsa tud lenni.  
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek