A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Minden a náthával kezdődött. Pontosabban azzal, hogy nem akart annak ellenére sem kihagyni egyetlen alkalmat sem, amikor gyakorolhat. Láztól csillogó szemekkel, szipákolva, a zsebkendőtől kidörzsölődött orral és a szokásosnál sokkal mélyebb, rekedt hanggal, fájó torokkal is fogta magát, és bement a táncterembe. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, tekintve, hogy nem terjeszt bacilusokat, sem vírusokat, egyszerű megfázásból fakadnak a tünetek - valamelyik délután túl kellemesnek ítélte az időt bentről, és későn jött rá, hogy becsapta a gyönyörű napsütés, amikor már nem volt ideje visszafordulni. No kérem, minden baj ebből a döntésből származott, meg abból természetesen, hogy ragaszkodott a táncpróbához, ebben az állapotban ugyanis sikerült kevésbé figyelnie, és kiment a bokája. Némi szentbeszéd közepette hívott is az oktató egy gyógyítót, aki meg egyenesen ide küldte szigorúan pihenésre ítélve. Nem igazság. Duzzogva fekszik az ispotályban kapott ingben, amitől eszméletlenül sápadt, és amúgy is ronda rajta az a sok apró kis szürke pötty. Álláig húzva a takarót összekuporodik, oldalára fordulva és szemét lehunyva igyekszik szuggerálni magának, hogy jobban van. Mindjárt haza fogják engedni, az kétségtelen. A bokáját már bekötözték, azt is elmondták, hogy nem erőltetheti pár napig, ráadásul valami eszméletlenül rossz ízű löttyöt is megitattak vele, amitől viszont sajnos szédeleg, amint felül. Meg a feje is milyen nehéz. Ajaj, biztos megmérgezték. Egyre nehezebben nyitja ki a szemeit, olyan jólesik behunyni. Túl nehezek a pillái. Nem szabad elaludni, nem szabad elalud... és varázsütésre alszik bele a mantrázásba egy időre, míg arra nem ébred, hogy nem jut levegőhöz.
- Hol vad itt egy zsepi? Hol vagyok egyáltalád? A ruháibat akarob. Hahó... - dunnyog kelletlenül, álmosan, és minden lendülete ellenére egyelőre halkan, rekedten, ahogy felemeli a fejét, igyekezve betájolni, hol is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658359#post658359][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.03. 17:55[/b][/url]

Minden a náthával kezdődött. Pontosabban azzal, hogy nem akart annak ellenére sem kihagyni egyetlen alkalmat sem, amikor gyakorolhat. Láztól csillogó szemekkel, szipákolva, a zsebkendőtől kidörzsölődött orral és a szokásosnál sokkal mélyebb, rekedt hanggal, fájó torokkal is fogta magát, és bement a táncterembe. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, tekintve, hogy nem terjeszt bacilusokat, sem vírusokat, egyszerű megfázásból fakadnak a tünetek - valamelyik délután túl kellemesnek ítélte az időt bentről, és későn jött rá, hogy becsapta a gyönyörű napsütés, amikor már nem volt ideje visszafordulni. No kérem, minden baj ebből a döntésből származott, meg abból természetesen, hogy ragaszkodott a táncpróbához, ebben az állapotban ugyanis sikerült kevésbé figyelnie, és kiment a bokája. Némi szentbeszéd közepette hívott is az oktató egy gyógyítót, aki meg egyenesen ide küldte szigorúan pihenésre ítélve. Nem igazság. Duzzogva fekszik az ispotályban kapott ingben, amitől eszméletlenül sápadt, és amúgy is ronda rajta az a sok apró kis szürke pötty. Álláig húzva a takarót összekuporodik, oldalára fordulva és szemét lehunyva igyekszik szuggerálni magának, hogy jobban van. Mindjárt haza fogják engedni, az kétségtelen. A bokáját már bekötözték, azt is elmondták, hogy nem erőltetheti pár napig, ráadásul valami eszméletlenül rossz ízű löttyöt is megitattak vele, amitől viszont sajnos szédeleg, amint felül. Meg a feje is milyen nehéz. Ajaj, biztos megmérgezték. Egyre nehezebben nyitja ki a szemeit, olyan jólesik behunyni. Túl nehezek a pillái. Nem szabad elaludni, nem szabad elalud... és varázsütésre alszik bele a mantrázásba egy időre, míg arra nem ébred, hogy nem jut levegőhöz.
- Hol vad itt egy zsepi? Hol vagyok egyáltalád? A ruháibat akarob. Hahó... - dunnyog kelletlenül, álmosan, és minden lendülete ellenére egyelőre halkan, rekedten, ahogy felemeli a fejét, igyekezve betájolni, hol is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658369#post658369][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.03. 19:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658374#post658374][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.03. 21:27[/b][/url]

Meglehetősen zavartan ébred, és minden gondja az, hogy történetesen nem kap levegőt. Szájon át lélegzik, az orra annyira eldugult, ami még a beszédén is meghallatszik, ahogy a zsebkendő után érdeklődik a maga meglehetősen követelőző módján. Amikor szeme elé kerül az említett apróság, egy egész zacskóval, felpillant végre. Homlokát ráncolva, orrát kissé felhúzva méregeti a másikat, mintha ismerős lenne, de nem tudná, honnan, majd kissé rémülten húzza hirtelen a fejére a takarót.
- Deblehetigaz... - morogja halkan a takaró alatt maga elé, és erősen összeszorítja a szemhéját egy hosszú pillanatig, azzal győzködve magát, hogy ez bizonyára csak egy rossz álom. Vagyis nem is annyira rossz, de miért kell a másiknak itt lenni, amikor ennyire ramaty állapotban van? Óvatosan nyitja ki aztán a szemét, ujjnyit lehúzva a takarót, hogy kilásson, de Arlen még mindig a széken ül.
- Bit keresel itt? - kérdezi meg végül kissé idegesen szusszanva. Tényleg nem kellene így látnia. Tiszta vörös lehet az orra, amennyire fáj, meg a láztól a haja is hogy nézhet ki, te jóságos ég. A gondolattól ismét a fejére húzza a takarót egy heves mozdulattal, és felül annak rejtekében, hogy ki tudja fújni az orrát erősen trombitálva. Atyaég. Még ezt is hallania kell, mi? Hagyta volna békén.
- Hoddad tudod, hogy deb leprás vagyok és ragad rád... még leesik aztán a... karod vagy bit tudob éd bid... kár ledde - dünnyögi egy kis köhögéssel megtűzdelve, egyelőre még mindig a takaró alatt rejtőzve. Nem kell így látni, borzasztóan festhet. Lehet, hogy igazából Arlen is csak röhögni akart rajta, hogy ezt milyen ügyesen elintézte magának. A csudába, erre gondolhatott volna már az elejétől fogva is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658464#post658464][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.04. 22:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658743#post658743][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.07. 08:17[/b][/url]

- Uff - szalad ki a száján a kissé csalódott szócska. Mi több, ez már tulajdonképpen fájdalmas. Miért nem lehet csak egy álom, amiből fel lehet ébredni aztán szépen, és elfelejti az ember? Ismét fejére húzva a takarót befészkel inkább az alá, talán békén hagyja majd a fiú, ha makacsul nem vesz róla tudomást. Ez a terv azonban egyelőre nem látszik működni, mert rejtőzködve is eszi a kíváncsiság, hát a dunnyogástól nehezen érhetően ugyan, de kérdez.
- Chh - legyint lemondóan a választ hallva kérdésére. Méghogy jó ápoló. Na persze. - Előbb hagydáb, hogy Cole ápoljod... bi a szöszt keresel itt, de kobolyad... - dunnyog tovább idegesen, hangjában türelmetlenséggel, orrát ráncolva, habár ez a takaró alól éppen nem látszik ki. Tarkóját tapogatva kiengedi a haját közben, és párszor végighúzva rajta az ujját amolyan rögtönzött fésülködésként, nekilát befonni. Talán kényelmesebb lesz, mint a konty, úgyis arra készül, hogy ismét a párnába fúrja a fejét, és tudomást sem véve a másikról alszik egy nagyot. Kis szerencsével még ez a nátha is jobb lesz a végére. Ujjai azonban megállnak vörös tincsei között hirtelen, amikor Arlen újra megszólal.
- Rosie - javítja ki hevesen, és még a takarót is lehúzza a fejéről, elfeledkezve félig kész hajfonatáról, hogy villámló tekintettel nézzen a másikra összevont szemöldöke alól. - Dagyod jól tudod, hogy deb vagyok Rose, úgyhogy de szólíts így. Egyébkédt beg deb utállak, csak eszbéletledül haragszob rád. Közölted, hogy a zede a fodtosabb... bégis, bit vártál, te... te... vadbarob... te idióta... te... azt hitted, repesdi fogok az öröbtől és éd leszek az első szábú rajogód? Da azt lesheted... - háborog felemelve a hangját, majd megrázva a fejét hátat fordít a másiknak, és álláig felhúzva a takarót elfekszik az ágyon, idegesen fonva össze karjait melle alatt. Még hogy ne bújkáljon. Chh. Inkább fejére is húzza újfent a takarót, Arlen meg pukkadjon csak meg.
- Da persze, a dáthába sokad haltak bár bele... a bokaficabba pedig bég többed - morogja. Máskor már fejre is állt volna a világ, és hangosan szenvedve panaszkodott volna, hogy úristen, most pusztul bele, de ebben a percben még ez sem érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=658746#post658746][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.07. 11:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=659265#post659265][b]Rosie N. Fisher - 2017.02.11. 16:53[/b][/url]

- Ühübb - dunnyogja kelletlenül még a takaró alatt, majd kissé belegabalyodik az anyagába, amint megpróbálja lerángatni a fejéről. Hát ez se szép nem volt, se kecses, tulajdonképpen leginkább a nevetséges jelző illik arra, ahogy kikászálódik a rejtekéből, de még kevésbé dühösen is legfeljebb csak szégyenkezne. Most legalább nem is vesz tudomást az egész bénázásról, inkább fenyegetően szegezi a mutatóujját a másiknak, idegesen fújtatva.
- Csak sebbi Rozika. Tudod jól, hogy Rosie - méltatlankodik meglehetősen hangosan. Folytatná is, ha nem fojtaná belé a szót a válasz, ám azon is hamar túllendül, még mindig a másik felé rázva a mutatóujját, mert attól majd Arlen biztos beijed és felhúzza a nyúlcipőt.
- Podtosad... azt is választottab, bert deb hagytál bás lehetőséget, úgyhogy bost akár békéd is hagyhatsz. - vágja a srác fejéhez még, és azzal a lendülettel hátat is fordít neki, állág húzva ismét a takarót, reménykedve, hogy békénhagyják mára. Gyógyulni szeretne például, már ha lehetne, de így azt is hogyan.
- Iged, légyszives, bedj csak zedéldi - válaszolja, és egy heves mozdulattal még feljebb rángatja a takarót, arcát félig a párnába fúrva. Már megkönnyebbülten fújja ki a levegőt hallva, hogy mozdul a szék, de aztán nagy meglepetésére azzal szembesül, hogy Arlen befészkelni igyekszik magát mellé. Na nem. Azt már nem. Gebedne meg, hogy nem ért a szép szóból, de ha már ennyire makacs, megoldja a gondot mindjárt. Félig a hátára fordulva már lökdösi is könyékkel a másikat, hogy mozduljon onnan. Azt sem bánja, ha a földön köt ki a végén.
- Tüdés idded. Azt bomtab, bedj el - háborog, még nagyobb erőt adva bele minden mozdulatába. Ha sikerül megfordulnia, akkor neki is feszíti mindkét tenyerét a másik mellkasának, hogy gyorsabban megszabaduljon tőle, mellé még fenyegetőzésre is adva a fejét, valamelyik módszer csak beválik. - Visítadi fogok, ha deb bászol ki azoddal az ágyabból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=659313#post659313][b]Arlen Leon Loveguard - 2017.02.11. 21:56[/b][/url]