A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

- Fogalmam sincs, hogy mi történik.
Ennyit ismételget csak újra és újra. Hol kevés, hol sok időt hagyva arra, hogy a dolog tudatosodjon a másik félben, már ha van egyáltalán minek tudatosulnia, hiszen valószínűleg pont annyira tehetetlen, mint ő.
A mai nap egész kellemes volt, sokat volt Seannal játszottak és nevettek, majd Mina lelkét ápolgatta, végül megvacsoráztak, pancsoltak egy nagyot, jött az esti mese, a jó éjt puszi, aztán a kérlelés, hogy "maradj, amíg elalszom". Végül kiosont a kisfiú szobájából, csak az éjszakai fényt hagyva, hiszen nem tudott aludni a sötétben. Egy ideig nem volt semmi furcsa, ő is lefeküdni készült, ám egy furcsa érzés nem hagyta, hogy ágyat érjen. Az anyai ösztön, ami azt mondatta vele, hogy meg kell néznie a gyerekeit, mert valami nincs rendben. Valami nagy baj van.
Mivel Mina mostanában labilis az Amerika mánia miatt, ezért hozzá nézett be először. A lány még ébren volt, egy képregényt olvasott, amit az apjától hozott el még a múltkor, és csodálkozva nézett anyjára, aki besétált, felmérte a helyzetet, majd kisétált. Az érzés nem csillapodott, így egy szó nélkül sétált be a másik szobába, a következő pillanatban pedig már Dwayne mellett rohan be az ispotályba, hagyva, hogy mindent a férfi intézzen. Fogalma sincs, hogy mi történik, vagy egyáltalán, hogy hogyan jutottak el ide. Szorítja a gyerekét, egészen addig, amíg el nem veszik tőle.  A torkában érzi a gombócot, a világ homályosabb előtte, mint normál esetben. Hányingere van, és úgy érzi, sírnia kell, de nem jön ki a suttogásnál hangosabb hang a torkán. Senki sem mond semmmit, és fogalma sincs, hogy mi tart ennyi ideig, hogy miért volt olyan élettelen és nehezen lélegző a kisfiú.
~ Így jár az, aki becsapja a másikat.~
Ez a gondolat az első, amire képes behunyni szárazságtól égő szemeit. Egy kósza könnycseppszerűség elindul, de nincs folytatása. Ez az egész az ő hibája. Onnantól, hogy találkoztak a minisztérium folyosóján, valahogy nem volt megállás. Könnyed kis kalandként fogta fel azt, hogy mágiát vetett be, de minden kis kalandnak ára van, és úgy tűnik az elmúlt két hét önfeledt és titkos boldogságát, az együtt töltött lopott órákat most így fizeti meg. A fejét egy kicsit feljebb emeli, behunyja a szemét, magában fohászkodik, hogy ne itt, a folyosó közepén hányja el magát. Szédül, és remeg a félelemtől, hogy mi lesz, ha kinyílik az ajtó, és ugyanakkor tudni is akarja, hogy mi történik odabent, mégsem képes megmozdulni, mintha betonba öntötték volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=639483#post639483][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.11.15. 22:12[/b][/url]

- Fogalmam sincs, hogy mi történik.
Ennyit ismételget csak újra és újra. Hol kevés, hol sok időt hagyva arra, hogy a dolog tudatosodjon a másik félben, már ha van egyáltalán minek tudatosulnia, hiszen valószínűleg pont annyira tehetetlen, mint ő.
A mai nap egész kellemes volt, sokat volt Seannal játszottak és nevettek, majd Mina lelkét ápolgatta, végül megvacsoráztak, pancsoltak egy nagyot, jött az esti mese, a jó éjt puszi, aztán a kérlelés, hogy "maradj, amíg elalszom". Végül kiosont a kisfiú szobájából, csak az éjszakai fényt hagyva, hiszen nem tudott aludni a sötétben. Egy ideig nem volt semmi furcsa, ő is lefeküdni készült, ám egy furcsa érzés nem hagyta, hogy ágyat érjen. Az anyai ösztön, ami azt mondatta vele, hogy meg kell néznie a gyerekeit, mert valami nincs rendben. Valami nagy baj van.
Mivel Mina mostanában labilis az Amerika mánia miatt, ezért hozzá nézett be először. A lány még ébren volt, egy képregényt olvasott, amit az apjától hozott el még a múltkor, és csodálkozva nézett anyjára, aki besétált, felmérte a helyzetet, majd kisétált. Az érzés nem csillapodott, így egy szó nélkül sétált be a másik szobába, a következő pillanatban pedig már Dwayne mellett rohan be az ispotályba, hagyva, hogy mindent a férfi intézzen. Fogalma sincs, hogy mi történik, vagy egyáltalán, hogy hogyan jutottak el ide. Szorítja a gyerekét, egészen addig, amíg el nem veszik tőle.  A torkában érzi a gombócot, a világ homályosabb előtte, mint normál esetben. Hányingere van, és úgy érzi, sírnia kell, de nem jön ki a suttogásnál hangosabb hang a torkán. Senki sem mond semmmit, és fogalma sincs, hogy mi tart ennyi ideig, hogy miért volt olyan élettelen és nehezen lélegző a kisfiú.
~ Így jár az, aki becsapja a másikat.~
Ez a gondolat az első, amire képes behunyni szárazságtól égő szemeit. Egy kósza könnycseppszerűség elindul, de nincs folytatása. Ez az egész az ő hibája. Onnantól, hogy találkoztak a minisztérium folyosóján, valahogy nem volt megállás. Könnyed kis kalandként fogta fel azt, hogy mágiát vetett be, de minden kis kalandnak ára van, és úgy tűnik az elmúlt két hét önfeledt és titkos boldogságát, az együtt töltött lopott órákat most így fizeti meg. A fejét egy kicsit feljebb emeli, behunyja a szemét, magában fohászkodik, hogy ne itt, a folyosó közepén hányja el magát. Szédül, és remeg a félelemtől, hogy mi lesz, ha kinyílik az ajtó, és ugyanakkor tudni is akarja, hogy mi történik odabent, mégsem képes megmozdulni, mintha betonba öntötték volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=639497#post639497][b]Dwayne Warren - 2016.11.15. 22:45[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
Háromnegyed tizenkettő

Ásít egyet, amibe az egész teste beleborzong, a tekintete visszafordul a nőre.
Mina kurta és semmitmondó üzenete vacsora közben érte, alig öt perccel később már a fülledtre fűtött gyerekszobában állt, melegítőben és kabátban, a dadogva magyarázó nő és a fiú fölött. Akkor karba fonta a kezeit és megállapította, amit az ő apja, annak az apja és valójában bizonyára az összes felmenője valaha: hagyjad már, csak összeszedett valamit. Most mégis itt vannak. Nyilván nem az ő ötlete volt, ő szíve szerint legfeljebb a kastélyba vitte volna fel, hogy adjanak neki valamit. De hát a kötelesség...
A kényelmetlen fém rácsos padon csak a levetett kabátja hever mellette, hiába ajánlotta fel a nőnek, ő nem ült le mellé. Ezen töprengve rágcsálja a szája belső felét, figyelve Zója mozdulatait, mintha azokból próbálna olvasni.
Konkrétan azzal kapcsolatban, most miért nem érzi azt, amit az elmúlt hetekben, ahényszok meglátta.
Valószínűleg fáradt. Nyűgösan dönti a tarkóját a falnak, felbambul a beázásfoltos plafonra.
Ezek a hülye kis gyerekek mindig blebetegszenek.