36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 12:03 | Link

Vasil
Igyekezett semmilyen jelét sem mutatni kétségbeesésének, hiszen milyen auror lesz belőle, ha ennyitől megtörik? De bizony megtörik. A gyógyítók azonnal elvitték Vasilt, hogy ki tudja, mit műveljenek vele, a szőke pedig leroskadt egy folyosói székre. Lehajtja fejét, mindkét kezével hajába túr és érzi, hogy szétrobban a mellkasa, a szíve pedig sajgón lüktet. Ha bármi baja történik ennek a baromnak, abba biztos, hogy belehal egy része. Különös, hogy pont most, de egyszerűen csak rájön, hogy amennyire Mihael szereti Roxyt, ő annyira szerelmes Vasilba. Legördül egy könnycsepp az arcán, neki, a megtörhetetlen Michelle-nek és nem tud másra gondolni, csak a földön heverő fiúra.
Nem tudja, mennyi idő telik el, míg valaki egy kis kávét nyújt felé. Megtörli szemeit és felegyenesedve elfogadja, halk köszönömöt mormolva. Csak nézi az italt, de képtelen leerőltetni akár egyetlen kortyot is a torkán. Feláll és járkálni kezd, a körútjáról visszatérve pedig gyógyítók jönnek ki Vasiltól. Hirtelen kezd el rohanni és alig pár centire fékez le az egyik férfi előtt, aki megnyugtatóan elmosolyodik.
- Ne aggódjon, a méreg nem volt halálos, bemehet hozzá, de nagyon gyenge, nincs még teljesen magánál - a prefekta nyel egyet és bólint, majd félve csúsztatja remegő ujjait a kilincsre, hogy lenyomja azt. Belépve halkan zárja az ajtót és megtörten sétál Vasil ágya mellé. Nem kertelek, kifejezetten sz*rul néz ki, ahogy ott fekszik, túlélve egy erős mérget és a gyógyítók tortúráját.
Szinte azonnal megfogja a fiú kezét, összekulcsolja ujjaikat és apró puszit lehel rájuk. Maga alá húz egy széket, hogy le tudjon ülni kényelmesen és csak a navinést figyeli.
- Annyira sajnálom... - mondhatná, hogy megmondta, hogy előre tudta, hogy a szülei megátalkodott rohadékok... Mondhatná, hogy sejtette, hogy ezért nem akarta, hogy igyon belőle, hiszen itt a bizonyíték, de mégsem teszi. Hálát ad Merlinnek, hogy nem vették el tőle a párját és mindeközben bosszút esküszik. Ahogy a bizonyosság erősödik benne, hogy Vasillal minden rendben lesz, úgy forr benne egyre inkább a bosszúvágy. Soha életében nem érzett még ilyet, de tudja, hogy kit fog először megkeresni és tudja, előre tudja, mit fog tenni. Carla és Antoine napjai innentől kezdve meg vannak számlálva.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 14. 12:47 | Link


Fények, arcok, pillanatok. Fehér fal, halk gördülés, kellemetlen íz. Nagyjából ennyit érzékel, mielőtt magához tér.
- Most már minden rendben Divitrov úr. Emlékszik valamire? – a fiatal fekete hajú nő, kedvesen mosolyogva teszi fel a kérdést. Vasil zavartan és halálosan fáradtan pillant rajta végig. Valami fehér köpenyes nő. Mi is történt?
- Dimitrov, de szólítson csak Vasilnak. Persze, emlékszem. Ott voltunk Michellel a konyhában és ittam abból a borból. Aztán itt ébredtem… valószínűleg romlott lehetett – vonna vállat, persze jól tudja, hogy mi az igazság.
- De amúgy hol vagyok? – érdeklődik, de a tekintete még mindig nem tisztult ki. A nő itat vele egy pohár vizet, és a kellemetlen érzés eltűnik belőle. Lehet, hogy nem is víz, hanem bájital volt? Végül is mindegy.
- A Fővárosi Ispotályban. A barátnője hozta be, ráadásul egy bezoárkövet is tett a szájába, igazán szemfüles volt. Majd dicsérje meg érte., nekünk nem sok dolgunk maradt ezek után – mondja kedvesen, majd tölt még egy kis italt a pohárba a pálcájából. ~ Lehet, hogy mégiscsak víz? ~
- Köszönöm, mindenképpen átadom doktornő –
mosolyog erőlködve, de a nő visszanyomja a fejét a párnára.
- Csak nyugalom. Igya majd meg. Később még visszatérek, pár napig úgyis itt kell maradni megfigyelésre – na, ez már lehervasztotta a nehézkes mosolyát, a nő pedig távozik. De nemsokára megérkezik Michelle is hozzá, eléggé aggódó tekintettel. Meg is érti őt most, azonban nem akarja, hogy ebből bármilyen konfliktus származzon. A lány megfogja kezét, ami hihetetlenül jól esik neki, meg az aggodalom is, ami kiül a szőke arcára.
- Ne sajnálj semmit. Nem a te hibád – fáradtan és nehézkesen felnyúl Michelle arcához és megsimogatja, de szinte azonnal le is hanyatlik a keze a teste mellé. A méreg eléggé meggyengítette fizikailag, de jó hír, hogy életben van.
- Nem unod még, hogy mindig meg kell mentened? Ennek fordítva kéne lennie, nem? Mármint a normális embereknél - vigyorodik el, de még mindig eléggé ki van szipolyozva, de akkor is erőlteti a jókedvet. Látja Michelle arcán, a szomorúságot és szinte érzi a gondolatait. Ismeri már annyira, hogy ha eddig gyűlölte a szüleit, akkor most aztán legszívesebben meg is folytatná őket, miatta. Attól függetlenül, hogy nem támogatja Michelle ilyen jellegű gondolatit, vagy akár tetteit, nagyon jól esik neki.
- Ugye nem gondolsz most semmiféle bosszúra, meg ilyesmi, ugye? Nem kell a szüleiddel találkoznunk többet és igen, szerintem is akasztófára valók. De… akár az aurorok is megkaphatnák ennek a kis balesetnek a részleteit és akkor majd ők intézkednek. Nem szeretném, ha te ilyen állapotban bármire is vetemednél. Tudod, nagyon szeretlek és… - tudja, hogy most nem biztos, hogy jókor szól oda, de nem akarja, hogy lány bármibe is belekeveredjen.
- Csak éljünk tovább nélkülük, oké? – egyébként sem akar Michelle anyjának az áldozata lenni, mikor az majd felfalta a tekintetével, és ha kicsit tovább maradnak még lehet, hogy erőszakot is vett volna rajta. Mármint a nő Vasilon.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 13:17 | Link

Vasil
Szívesen mondaná, hogy minden rendben, de semmi sincs rendben. Megpillantva a fiút összeszorul a szíve. Egyedül talán Mihael ilyen fontos a számára, senki más, ez pedig hatalmas szó, bár talán fogalma sincs Vasilnak arról, mennyire. Leül a székra és úgy kapaszkodik a navinés kezébe, mintha az lenne az utolsó esélye arra, hogy ne boruljon el az agya. Pedig el akar. Zúzni akar, tombolni, gyilkolni, bármit, csak revansot vehessen azokon, akik ezt tették. Az ébren lévő bolgár szavaitól megint könnybe lábadnak a szemei, mert végül is nő.
- Nem hagyhattam volna, hogy megidd, hiszen tudtam a fenébe is - idegesen szűri a szavakat fogai között, de mindhiába, képtelen palástolni indulatait és az őt elfogó bűntudatot. Egyszerűen csak valamelyik éjszaka ki kellett volna öntse a bort és megszabadulni az üvegtől. De megígérte magának, hogy nem veri át a fiút. Nem, neki nem fog többé hazudni.
- Most hogy mondod, baromira unom. Úgyhogy vigyázz magadra jobban - újabb finom puszi a fiú kezére, de ahogy az beszélni kezd a bosszúról, Michelle világos tekintete hirtelen sötétebbre vált. Akár azt is mondhatnánk, hogy vérszomjas íriszei nem rejtik a valót, ami ő igazán. Mert próbáljuk meg csak tagadni, hogy ő tisztességtelen, vad és bosszúálló, hogy hideg számításokat végez és megszerzi amit akar, hogy átgázol másokon. Ó igen, sokat változott, de most ismét a régi tűz csillan szemében, az a tűz, amivel Noel kedvéért leszámolt. Most újra ott lobog.
- Ne aggódj. Végre valahára bemocskolhatom a kezem - elereszti a gyenge kezet és felkel, hogy az ablakhoz sétálva bámulja a tájat. - Nem fogják megúszni és nincs az az ember, aki meg tudna állítani. Azt sem szabadott volna lenyelnem, amit velem és Mihaellel művelt, de tudod, beletörődtem és elfogadtam. Lenyeltem, mert nem tehettem mást - ekkor fordul meg, ijesztően csillan meg szeme, ahogy rávetül a bolgárra. - Most viszont eljött az ideje, hogy ismét meglátogassam őket. Ők hátulról támadnak, én pedig szemből fogok. És ki fo-gom zsi-ge-rel-ni ő-ket - szótagolva mondja a szavakat, ahogy visszaér Vasil ágyához. Ugyan Vasil kedvéért igyekezett kerülni a kések társaságát, most ismét combjára erősítve ott a tartó. Villám sebességgel kap elő egyet és hirtelen fordulva vágja bele az ablakkeret kellős közepébe. Nem az üvegbe, nem másba. Oda, ahol a helye van.
- Szívesen nyugtatnálak meg, hogy nem lesz semmi baj, de megfogadtam, hogy nem hazudok neked. Többé nem fognak téged bántani - hangja vészesen nyugodt, ahogy kiveszi a kést a keretből és jól megszokott módon forgatni kezdi kezében. - Az aurorok eddig sem tudtak elbánni velük, sosem bizonyítom be, hogy ők voltak. Lemossák a vádakat, eltussolják, mindig is ezt tették. Ha azt akarod, hogy valami biztosan bekövetkezzen, magadnak kell elintézned - ez is olyasmi, amit még annak idején alaposan az eszébe vésett. Nem bízhatja mindig másra a piszkos munkát és ugyan nem kérhetne ehhez partnert, fog. Nem mer belegondolni abba, mi fog történni, ha megtudják, Mihael boldog házasságban él és gyermeke lesz. Mit tennének Roxyval? És mit Mihaellel? Tud magára vigyázni, de a támadás sosem onnan érkezik, ahonnan számítunk rá. Az öccse előre megmondta. Tudta. Ő pedig nem hallgatott rá. Itt az ideje, hogy végre megtegye.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 14. 15:16 | Link


Tudja, hogy most ez nagyon rosszul sült el, és hallgatnia kellett volna a lányra. Ha egyszerűen kiborítják a bort, most nem lenne semmi gond, sőt otthon lennének, ennének és utána egy jót aludnának. De ezt már nem lehet visszatekerni, megtörtént, ami, neki pedig semmi baja igazából. Abban változott a véleménye mindössze, hogy ha családról van, hallgatni fog a lányra és nem lesz ennyire nyíltszívű a Saint-Venant-ok felé.
- Ez azért volt, mert szeretsz, nekem ennyi bőven elég. Egyébként is túléltem, és megtanultam a leckét – szomorkás mosoly Michellere, tudja, hogy marja a bűntudat a másikat. Ez ellen pedig nem nagyon fog tudni tenni, csak annyit, hogy érzékelteti vele, hogy szereti.
- Hát igen, nem gondoltam, hogy ennyire félelmetes vagyok, hogy megpróbáljanak megmérgezni – próbál vad ábrázatot vágni, és elviccelni az egészet, de ez persze lehetetlen. Ugyanúgy, ahogy Vasil felfogása az élettel. Úgy gondolja, hogy ez az élet egyik kihívása volt, és ő teljesítette. Attól, hogy nem önerőből, a végeredmény pozitív lett. honnan tudná, hogy él, ha meg sem kísérti a halál? De úgy érzi ennek ellenére, hogy most már tudja, milyen élni és köszöni szépen, ebből nem kér többet. A probléma a barátnőjénél kezdődik, aki viszont nagyon nem így fogja fel a dolgokat. Az ő módszerei hatékonyabbak, még ha nem is túl elegánsak, na és persze neki más élete volt, mint Vasilnak. Persze, ha Vasil kapna bort Bulgáriából, valószínűleg ő is kiöntötte volna, de az egy másik történet. Látja, hogy Michelle agya elborul az ő csitítgatására, de ha csak hallgatna, azzal csak arra ösztönözné a másikat, hogy megtegyen valamit, amit nem lenne ildomos. Egy kicsit meg is ijed a lány tekintetétől, még sohasem látta ennyire dühösnek és keserűnek.
- Kérlek, ne csinálj őrültséget. Mi van, ha bajod esik? Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak – kérleli, de Michelle lecsillapíthatatlan jelenleg. Tudja jól, hogy most bármit mond, nem tud ezen változtatni. Olyan fegyver pedig nincs a kezében, ami hirtelen elgondolkodtatná a másikat, csak ilyen kisebb lélekre ható dolgok. A kés reppen és az ablakba áll, Vasil lehunyja a szemét egy pillanatra. Mérges, nem is kicsit. Megmondta már, hogy ne használja a közelében, de ha felhozza, csak olajat önt a máglyára.
- Nem fognak bántani, mert megszakítjuk a kapcsolatot. Amúgy pedig meg is ölhettek volna, mégsem tették valami miatt. Nem hiszem, hogy azért, hogy te ne legyél ideges. Szóval valamiért nem akarnak halottnak látni. Ez inkább csak amolyan figyelmeztetés lehetett… csak tudnám, hogy mire vonatkozik – nos, igen, nem túl értelmes megmérgezni valakit csak úgy. Oké, figyelmeztetésnek jó, de mi lett volna, ha lett volna mellé egy cetli, vagy egy levél. Semmi, így Vasilnak gőze nincs, hogy mire volt jó ez a színjáték. Ha meg akarták volna ölni, már a kúriába is megtehették volna. Össze van zavarodva, és nem szereti, ha az életét fenyegetik. Ki szeretné?
- Higgadj le, Mich! Ha bántasz valakit, annak következménye van. Talán olyan akarsz lenni, mint ők? Lesüllyedsz a szintjükre? Nem mondom, hogy nem érdemelnének büntetést, de térj észhez. Ha megteszed, meg fog változni az életed, talán az egész Michelle más lesz, akit én szeretek. Nekem pedig így vagy tökéletes. Tudom, hogy képes vagy bármire… értem, értünk. De nem kell még ha úgy is érzed. Én nem szeretnék menekülni a törvény elől azért, mert bemocskoltad a kezed. Mert azt tudnod kell, hogy tőlem nem szabadulsz meg, semmilyen körülmények között sem – sóhajt, majd visszahanyatlik a párnára. Az üres plafont bámulja, és magát okolja az egész miatt. nem akarja bevetni az adu ász beszólást, mert fél attól, hogy csalódna. Ő pedig már eleget csalódott és itt remek élete van. A mérgezést nem figyelmen kívül hagyva is, imádja az életet, amibe csöppent.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2016. január 14. 22:39 | Link

Vasil
- Nem neked kellett volna leckéket venned - bosszúsan fújtat egyet, hiszen abszolút nem ért ezzel egyet. Vasil mindössze annyiban hibázott, hogy naivan hitt Carla és Antoine ártatlanságában, közben meg... És igen, hiába figyelmeztette őt Michelle, ki gondolná, hogy valaki képes ilyesmire? Még ha csak antipatikus is számomra a másik, ezért nem mérgezem meg! Merlin szakállára, ez abszolút nem vicces.
- Vasil, ez most komoly - a mosolynak még csak nyoma sincs az arcán. A szőke korántsem volt ilyen vidám, miközben vizsgálták és mindenféle beavatkozásokat végeztek a fiún, bár fogalma sincs, mi lehetett. Szóval ő nem röhögött valami jót. Most pedig érzi, ahogy a bosszú megmérgezi egész testét: bekerül a véráramba, minden egyes hajszálérbe beszivárog, most pedig csak ez hajtja. Olyan ez, mintha ő is mérget kapott volna, azonban sokkal fenyegetőbb és vészjóslóbb, mint amit ember elő tudna állítani. A félelem, a düh, a revans vágya keveredik most benne és képtelen uralni azt. Tudja, ha kilép ebből a szobából, valaminek a végére pontot fog tenni.
- Sose félts te engem, tudok magamra vigyázni - az ilyesmi nem hatja meg. Alapvetően nem a bolgár hibája az, ami most végbemegy a rellonos fejében, ahogyan az elhatározás másodpercről másodpercre szilárdabb lesz. - Mondd, te tényleg azt hiszed, hogy többet nem fordul majd elő? Úristen, annyira naiv vagy, nem hiszlek el! - idegesen túr bele a hajába. Mondja ki a valót? Hogy a szülei világ életükben mások meggyilkolásával és kínzásával foglalkoztak? Hogy tulajdonképpen azok az emberek, akik felnevelték, nem ismernek se istent, se embert? Belefáradt a győzködésbe.
Már épp szóra nyitná a száját, de az utolsó mondat egy apró mosolyt csal arára. Halvány, de mosoly. Mégsem az öröm, inkább a keserűség mosolya. Leül az ágy szélére, megfogja Vasil kezét és mélyen a szemébe néz.
- Lehet, hogy megint megteszik. Az is lehet, hogy a következő én, Mihael, vagy ne adja ég Roxanne lesz, aki az öcsém gyerekével várandós. Te bármikor felkelhetsz innen és kisétálhatsz az életemből, magad mögött hagyhatod azokat a mocsadékokat, de én soha. Nem tudok nyugodtan aludni, mert fogalmad sincs, mit éreztem akkor, mikor ott feküdtél a konyhapadlón és... - elfordítja tekintetét, arcát tenyereibe temeti. Képtelen a józan gondolkodásra, cselekednie kell. Nem teheti meg, hogy tétlenül várja, míg ez újra megtörténik, csak most nagyobb sikerrel. Nem. Ha élete végéig kísérteni is fogja, tudja, hogy csak akkor lesz vége, ha a szüleik a föld alatt vannak jó pár méterrel. Vagy még annyi se marad belőlük. Ezt viszont Vasil sohasem tudhatja meg. Felegyenesedik, megdörzsöli arcát és a navinés felé fordul.
- Megígérem, hogy nem lesz semmi baj. Vigyázok rád és magamra is. Ígérem. Viszont azt hiszem, ma éjjel szeretnék Mihaellel elutazni valahová. Emlékszel, hogy nem olyan rég, talán pár hónapja elutaztunk pár napra? Oda szeretnék menni. Békét akarok. Három nap múlva érted jövök és hazamegyünk, addigra rendbe fogok jönni - egy biztató mosolyt varázsol arcára, noha maga sem tudja, hogy csinálja. Íriszei fáradtan csillognak, semmi nyoma bennük annak, ami pár perccel korábban hajtotta. Egy csókot nyom a fiú homlokára és megszorítja a kezét, mielőtt felkelne, hogy kisétáljon a kórteremből.
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. január 18. 12:03 | Link


~Zárás

- Jól van, jól van, tudom – belefúrja sóhajtva a fejét a párnába. Azt hitte, hogy hatni fog egy kis humor a lányra, de annyira ellenséges a szüleivel szemben, hogy ez alapvetően elveszett próbálkozás volt. Tudta ő jól, majdnem biztos volt benne, hogy nem jó ezzel viccelődni, de egy próbát megért. Természetes, hogy a szőkének igaza van, és a másik megmérgezése nem éppen karitatív kedveskedés, de Vasil nem szereti, amikor Michelle bepipul. Azt pláne nem, ha őmiatta van az egész. talán meg kéne békélnie azzal, hogy a francia leányzó ilyen, és akkor még simább lenne az életük. Azonban ő is ilyen akar maradni, ezért folyamatosan faragják egymást, ami egyébként jót tesz nekik. Tudják, hogy mit várhatnak el a másiktól, és azt is, hogy mit nem. Pont ezért jó a kapcsolat, hogy néha egyikük máshogy lép, és az igazi meglepetés és jól esik a másiknak. De nem vágják egymás fejéhez, hogy „Persze, ha a múltkor ezt csináltad, most miért nem?”, egyszerűen elfogadták egymást.
- Ha küldenek másikat, majd nem iszom meg. Egyébként pedig, ha naiv is vagyok, ostoba nem – nyugtatatja meg a lányt saját magával kapcsolatban. Ő csak jóhiszemű, és ebben benne van, hogy pofáraesik néha. Igaz, most majdnem a sírba esett, de végül is nem akarták megölni, szóval talán még jobban is jártak. Így legalább nem kell majd meghívni az esküvőre őket – egyébként sem valószínű, hogy Michelle ebbe belement volna, még akkor sem, ha nem mérgezik meg a bolgárt -, meg családi piknikekre járni, ahol üres témákról lehetne hazudozni egymásnak.
- Bizonyára igazad van, én nem ismerem őket annyira, mint te, vagy Mihael – bólint egy aprót és megigazítja a takaróját, amibe kezd egy kicsit izzadni. Valószínűleg a téma miatt, meg, mert úgy érzi, hogy Michelle túlságosan is eltökélt. Vihara a szemeiben és az arca… halálos aggodalom és harag egyvelege.
- Én csak akkor sétálok ki az „egészből” ha találkozom a kaszással. Sajnos, nincs olyan lehetőség, hogy elhagyjalak, túlságosan is ragaszkodom hozzád – elfelejt mosolyogni, mert elege van az egészből. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha most kijjebb rudalná a lányt, aki bármit is mondjon, tudja jól: valamit lépni fog.
- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – mondja őszintén, és tényleg jobb lett volna, ha nem iszik belőle. Azóta már meghitten összebújva üldögélnének a tűz előtt, vagy egyéb testmozgásokat végeznének az egészségük megőrzése érdekében. Mihael említése nem segít Vasil aggodalmán, de beletörődően bólint egyet. Nem fog színlelni, ismeri már a szőke őt is, mindig elmondja a véleményét.
- Tényleg vigyázzatok magatokra, még ott is. Remélem Mihaelnek sikerül lenyugtatni. Sajnálom, hogy nem tarthatok veletek, de egyszer majd megmutathatnád ezt a titkos fészket. Persze, ha előttem nem lesz az… - sóhajtja, majd még hozzáteszi. – Menj csak, úgyis fáradt vagyok, és akkor három nap múlva várlak – dob egy csókot a kezével, majd befordul a fal felé. Idegesen nézi belülről a szemhéját, várja, hogy Michelle távozzon. Szomorúan alszik el, mert nem hiszi el, hogy 3 napig csak úgy elmegy a lány pihenni. Főleg azért, mert három napig meg lehetne őt látogatni, most pedig aggódni kezd. De megígéri magának, hogy ha tudja, nem fog kérdezgetni az egészről, mert félő, hogy szíven szúrnák a válaszok.
- Szeretlek - súgja még Michelle illata után, majd elnyomja az álom.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2016. január 18. 12:11
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek