A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Eljött a nap… a nap, mikor az életem újabb fordulóponthoz ért. Számát már nem tudom, de talán még meg tudnám számolni a két kezemen az alkalmakat. Elvileg veszítenivalóm nincs ezzel az egésszel, de ha sikerül, akkor nyerni nagyot nyerhetek. Izgatottan, és félve ücsörögtem a kórteremben, miközben pálcámat forgattam a kezemben. Ismerős már a hely, viszont egy lehetőség miatt vagyok itt, amit a kontrollokat végző orvos ajánlott fel. Kaptam az alkalmon, de a végső döntést nehezen hoztam meg. Nem azért, mert ne akarnám a hallásomat, csak ennyi idő után eléggé… furcsa lesz, hogy mind a két fülem jó lehet, és tökéletesen hallhatok. Most… legalább látok, mikor bent vagyok az ispotályban, és nem kell attól tartanom, hogy felborítok valamit. A bezártság érzés is elfogott valamennyire, de kevésbé annyira, mint az iskolában. Pár órája már itt vagyok, felvették az adatokat, meg mindenféle előkészületeket is megtettek, de igazából nem figyeltem egyik ápolóra sem, csak elfoglaltam a szoba sarkában, az ablakhoz legközelebbi ágyat, és kész. Anyu, meg Zsombicc már elment, majd később visszajönnek, apa meg… őt be sem engedték, a legnagyobb örömömre. Nem tett volna jót a lelkemnek, ha itt lófrál és idegeskedik, meg a képét se akarom látni továbbra sem. Viszont kezdtem rosszul is érezni magam, az idegességgel párosítva meg nem a legjobb dolog. Letettem a pálcámat a szekrényre, és az ajtó felé fordulva vártam, hogy valaki jöjjön végre, és essünk túl azon a beavatkozáson. Aminek eredménye remélem, hogy pozitív lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=531245#post531245][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.10.14. 23:37[/b][/url]

Eljött a nap… a nap, mikor az életem újabb fordulóponthoz ért. Számát már nem tudom, de talán még meg tudnám számolni a két kezemen az alkalmakat. Elvileg veszítenivalóm nincs ezzel az egésszel, de ha sikerül, akkor nyerni nagyot nyerhetek. Izgatottan, és félve ücsörögtem a kórteremben, miközben pálcámat forgattam a kezemben. Ismerős már a hely, viszont egy lehetőség miatt vagyok itt, amit a kontrollokat végző orvos ajánlott fel. Kaptam az alkalmon, de a végső döntést nehezen hoztam meg. Nem azért, mert ne akarnám a hallásomat, csak ennyi idő után eléggé… furcsa lesz, hogy mind a két fülem jó lehet, és tökéletesen hallhatok. Most… legalább látok, mikor bent vagyok az ispotályban, és nem kell attól tartanom, hogy felborítok valamit. A bezártság érzés is elfogott valamennyire, de kevésbé annyira, mint az iskolában. Pár órája már itt vagyok, felvették az adatokat, meg mindenféle előkészületeket is megtettek, de igazából nem figyeltem egyik ápolóra sem, csak elfoglaltam a szoba sarkában, az ablakhoz legközelebbi ágyat, és kész. Anyu, meg Zsombicc már elment, majd később visszajönnek, apa meg… őt be sem engedték, a legnagyobb örömömre. Nem tett volna jót a lelkemnek, ha itt lófrál és idegeskedik, meg a képét se akarom látni továbbra sem. Viszont kezdtem rosszul is érezni magam, az idegességgel párosítva meg nem a legjobb dolog. Letettem a pálcámat a szekrényre, és az ajtó felé fordulva vártam, hogy valaki jöjjön végre, és essünk túl azon a beavatkozáson. Aminek eredménye remélem, hogy pozitív lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533360#post533360][b]Mesélő - 2015.10.22. 18:40[/b][/url]

Hiába varázslók, az egészségügy bürokráciája nem kevéssé tart sok ideig, mint a mugli intézményekben. Felvették a fiú adatait, és bár talán nem tartana normális esetben ilyen sokáig, hogy az előkészületeket megtegyék, de át kellett hozatni egy másik teremből a varázstárgyat, ami az elemi mágusok erejét árnyékolja a beavatkozás idejére. Ehhez a felelős gyógyítónak alá kellett írnia a leltári papírokat, hogy nyomon követhető legyen, hol jár éppen a varázstárgy, melyik teremben, hol kell majd keresni, mikor legközelebbi alkalommal szükség lesz rá.
Szemüveges, szigorú kontyba fogott hajú, a negyvenes éveinek elején járó hölgy lép ki a teremből, egyenesen Ádám felé indulva. Arcán biztató, de nem émelyítően kedves mosoly ül, miközben int a fiúnak.
- Jó napot, Sarkadi Adrienn vagyok, a gyógyítód. Minden elkészült, gyere velem, kérlek.
Már menet közben magyarázni kezd Ádámnak.
- A varázslat végrehajtása sok időbe telik majd, míg neked végig mozdulatlannak kell lenned, így az a bevett gyakorlat, hogy elaltatunk előtte. Eddig a leghosszabb ilyen típusú beavatkozás két és fél óra volt, de mire felébredsz, épp hallással teszed majd.
Kinyitja Ádám előtt az ajtót, hogy a fiú léphessen elsőként a helyiségbe. Meglepő módon az egyáltalán nem hajaz a mugli kórházak steril fehérségére, a beltér színei otthonos bézs és barna színek. Egyedül a műtőasztal ténye teszi tagadhatatlanná, hogy hol is vannak, de még az sem a rideg fém, inkább egy magasított, keménymatracú ágyra hajaz, vagy egy masszázságyra, amelynek végén egy rögzített párna segíti, hogy az abban fekvő kitámaszthassa a fejét. Az ágy ezen része mellett egy szék áll, valószínűleg a gyógyító ott foglal majd helyet, hogy a varázslatot zavartalanul elvégezhesse. Két ápoló tesz-vesz még benn rajtuk kívül.
- Fontos tudnod, hogy nem fogsz rögtön mindent hallani, miután felébredsz. Ilyenkor az az eljárás, hogy egy fokozatosan gyengülő varázslatot helyezünk fel a fül köré, hogy a szervezetednek és neked is legyen időd hozzászokni a korábbiaktól eltérő hangérzékeléshez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=533843#post533843][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.10.23. 19:38[/b][/url]

A terem ajtaja nyílt, a gyógyító hölgy már az ágyamnál is volt, és beszélni is kezdett. Figyeltem az ajkait, hogy tökéletesen megértsem a mondandóját. Így történt meg az is, hogy nagyot nyeltem, mikor meg kellett volna indulni. Még mindig féltem, de egy életem és egy halálom alapon indultam meg, miután eltettem a pálcámat. Üdvözölni én is üdvözöltem, mikor kellett, de a nevemet nyilván tudja, az így ki is maradt. Tartottam vele a lépést, végig figyelve előre, meg az arcát is Sarkadi doktornőnek, de egyszer nem vágtam közbe semmivel sem. Se kérdéssel, semmivel. Az altatás nem hangzott a legjobban, de ha azt vesszük, hogy ezzel a hallásomat visszakapom, akkor igazán kibírom a pár órás dolgot. Elvégre éjszakai is alszok, nem? Közben megérkeztünk a műtőbe, de mikor szétnéztem, egyáltalán nem olyan volt, mint ahogyan azt képzeltem. Valahogy a muglik által használt lebegett a szemeim előtt, de kellemeset csalódtam. A műtőasztal is inkább egy ágynak hatott, de azért nem kellene ilyen a szobámba.
– Félek egy kicsit… Nem éppen a legkellemesebb emlékek fűznek a kórházakhoz meg az ispotályokhoz, de bízom magukban. Érezni fogok valamit? Már mint fájdalmat az altatás alatt, vagy olyan lesz, mintha lefeküdtem volna pihenni? A bűbáj mennyi idő alatt tűnik majd el teljesen? –muszáj volt ezeket a kérdéseket feltennem, mert szeretek tisztában lenni a dolgokkal, mielőtt belevágok. Közben felfeküdtem az asztalra, próbáltam a legkényelmesebb pozíciót megtalálni, hogy később se mozduljak meg. Soha nem voltam mesterséges elaltatás részese, nem tudom, hogy akkor mozdulok-e vagy sem. Ha megkaptam a válaszaimat, a hallókészüléket is kivettem a fülemből, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni a gyógyítónak. Ha még kértek valamit, vagy kérdeztek, arra válaszoltam, de amint nekikezdhettünk az egésznek, csak a mennyezetet néztem, és reménykedtem, hogy nem gyújtom majd fel a helyet. Bár hallottam, hogy van valami varázstárgyuk, amivel elnyomhatják az erőmet, de… mindegy. Bízom bennük, s ez a lényeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=534112#post534112][b]Mesélő - 2015.10.24. 02:57[/b][/url]

A fiú szavaira szélesedik a gyógyító arcán pihenő mosoly, ám érdekes módon az arca még ettől a gesztustól sem lesz harsány. Van a jelenlétében és kisugárzásában valami rendkívül megnyugtató, csendes összeszedettség, amely miatt az ember hajlamos elhinni, hogy mindig mindent tökéletesen kézben tart.
- Természetes, hogy félsz kicsit. A legtöbben így éreznek. Meglátod, utána már nem is fogod érteni, hogy miért is aggódtál annyira. Nem fogsz fájdalmat érezni, sem előtte, sem közben és utána sem. Minden bűbáj teljesen fájdalommentes, amit végrehajtunk majd. Igen, mintha lefeküdnél aludni.
Miután Ádám felfekszik az asztalra, óvatos, gyengéd mozdulatokkal eligazgatja a fejét, hogy a fiú nyaka pont az megemelt párnázott rész ívére essen, ezáltal jobban ki legyen támasztva, stabilan.
- A műtét után felhelyezett bűbáj két napig lesz fenn, ezalatt fokozatosan gyengülni fog a hatása, végül teljesen elmúlik. Ez elég idő ahhoz, hogy kellemetlenségek nélkül szokj hozzá az új, kiterjedt érzékeléshez. Készen állsz?
Amennyiben Ádám válasza a kérdésre igen, dallamos hangon elmormolja a varázsigét, a fiúra pedig jótékony sötétség és pihentető álom hull.

A "beavatkozás", már ha lehet ezt annak nevezni, nem egészen két óráig tart, ami alatt a gyógyító hosszú, kelta eredetű mágikus szöveget, mantrát mormol. Összesen háromszor áll meg, valószínűleg a varázslat szempontjából a szükséges stratégiai pontokon, ott van alkalma inni egy korty vizet, hogy ne száradjon ki a szája. Ezt követően folytatja. Önmagában nem tűnik olyan bonyolultnak, mint egy mugli műtét, nem dolgoznak precíziós mozdulatokkal, furcsa műszerekkel. Ellenben rengeteget kivesz a varázslóból, aki elvégzi a műveletet. Adrienn is kifejezetten kimerül a végére, fáradtan dől hátra a székében, miután végeznek.
Az utólagos varázslatot, amiről szó volt, nem is ő, hanem az egyik ápoló helyezi fel, aztán ők azok is, akik Ádámot ellebegtetik a szomszédos kórterem ágyába, hogy ott tovább pihenhessen egészen addig, amíg az altatás (amely még egy óráig hat) véget nem ér. Addig Adriennek is van ideje elintézni a papírmunkát, megmosnia az arcát, pihenni egy kicsit az intenzív mágiahasználatot követően. Összességében, mire Ádám felébred, már ismét viszonylag összeszedetten ül az ágya mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=536307#post536307][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.10.28. 22:26[/b][/url]

Megkaptam a válaszokat, és Sarkadi doktornő jelenléte is nyugtatónak tűnt, ezért aztán semmi nem akadályozott meg, hogy igent mondjak a feltett kérdésére. Készen álltam a gyógyításra, és az sem zavart, hogy meg lett igazítva a fejem. Bizonyára úgy jobb lesz, vagy nem tudom, de gondolkodni se volt időm, hiszen a mennyezet hamarosan sötétségbe burkolózott. Mint az Erő Sötét oldala, tudjátok a Star Wars-ból…

Álmatlanul telt az egész. Hogy megmoccantam-e, azt nem tudom, és nem is fogom megkérdezni, mert nem merem. Az idő számomra megállt, mikor el lettem altatva, ezért, mikor nyitogatni kezdtem a szemeimet, azt se tudtam, hogy tart-e még az egész vagy sem. A fény nem tett igazán jót a szemeimnek, kellett pár perc, mire megszoktam a fényviszonyokat. Óvatosan, és lassan ültem fel az ágyon, feltéve ha megtehettem. Szétnéztem a teremben, és a doktornőt láttam csak bent, senki mást. Ebből arra következtettem, hogy befejeződött a "beavatkozás", ám változást egyelőre nem tapasztaltam még.
– Öhm… olyan… mintha egy fáradt nap után ébredtem volna. –halkan mondtam a szavakat a doktornőnek címezve. Nem igazán tudom, hogy mit kellett volna mondanom, de minden bizonnyal kérdezni fog pár dolgot a gyógyító, és akkor megtapasztalom, hogy mennyit is javul a hallásom.
– Hihetetlen még az egész. Mármint, annyi év után… most újra hallhatok mindent. –mosolyogva fordultam Sarkadi doktornő felé, akin azért látszódtak a fáradtság jeleit, vagy csak én képzelődöm, és az ébredés miatt nem látok még tisztán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=537556#post537556][b]Mesélő - 2015.10.31. 16:17[/b][/url]

Nem támadja le a fiút rögtön azután, hogy felkelt, hagy neki időt összeszedni a gondolatait, meg úgy egyébként is magához térni. Felmérni, hogyan érzi magát. Ádám ügyesen elébe is megy a szokásos gyógyítói "hogy érzed magad" kérdésnek, mire a nő elégedetten elmosolyodik.
- A szervezetednek fárasztó is volt. Ez a varázslat igencsak igénybe veszi a tested, ezért érezheted magad fáradtnak, de ez hamar el fog múlni. Aludj sokat a következő két-három napban.
A nő némileg jobban kihúzza magát a következő szavakra, nem csoda, a legtöbb orvos ezt a reményteljes, derűs, bizakodó hangot szeretné hallani a betegeitől. Főleg, ha közben tudja, hogy a maga dolgát is jól végezte.
- Nem történt semmi szokatlan vagy váratlan, amíg aludtál, így a beavatkozás sikeres volt. Még egy óráig benn kell tartanunk, ez az előírás, utána viszont hazamehetsz.
És akkor mint mondta, reményeik szerint Ádám rosszabb füle fokozatos javulást fog produkálni.
- Két nap múlva gyere vissza kontrollra, akkor majd átbeszéljük, hogy észleltél-e valóban javulást, illetve, hogy hogyan viseled, nem zavar-e túlságosan.
Sokaknak ez a két napos átfutási idő is elég kevés szokott lenni, még így is túl hirtelen kell túl sok és túl élénk hangokat befogadniuk, ezért gyakran szokták kérni a bűbájt meghosszabbítását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=550831#post550831][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.12.07. 21:10[/b][/url]

– Ahogy látom, ön is eléggé fáradtnak tűnik, szerintem maga is aludjon sokat a következő napokban. Feltéve, ha megteheti. –még némileg álmosan, de rámosolyogtam a doktornőre. A gyógyításban nem vagyok jártas, nem tudom, hogy lehetősége adódik-e majd, hogy pihenhessen több napot egy ilyen beavatkozás után. Ha én lennék a felettese, biztosan megengedném neki, de sajnos ez nem adatik meg.
– Ennek igazán örülök, azon meg nem veszünk össze. Sokkal jobb ez a hely, mint a mugli kórházak. Azért beköltözni, nem költöznék. –tettem hozzá gyorsan, a félreértések elkerülése végett. Egyébként sem szeretem a kórházakat, de ez az ispotály elég szimpatikus. Mindettől függetlenül nem szeretnék huzamosabb időkent itt tölteni.
– Rendben van, akkor majd két nap múlva találkozunk, meg gondolom a zárójelentésnél. –most már lelkesebben mosolyogtam, nagyjából felébredtem, s most már csak a várakozás volt. Szívesen beszélgettem mindenféléről Sarkadi doktornővel, feltéve, ha ott maradt velem, amikor meg már lehetett, elhagytam az ispotályt.



Eltelt a két nap, most újra az ispotály várótermében ücsörögtem. Eléggé szokatlan érzés volt, hogy normálisan hallom a hangokat, de hála a bűbájnak, nem ért olyan váratlanul, vagy hogyan is fejezzem ki magamat. Boldogan várakoztam, persze egyedül, mert Zsombicc most nem jöhetett el, anya meg azt mondta, hogy ameddig bent vagyok, elintéz pár dolgot. Itt biztosan nem ér semmiféle baleset, ha meg igen, legalább helyben vagyok, és elláthatnak. Malmozni kezdtem, közben figyeltem, hogy merről jöhet a kedves Sarkadi doktornő. Remélem, hogy hamar ideér, aztán megint olyan jót beszélgetünk, mint a múltkor.