37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. november 10. 11:57 | Link
Gyakorlati óra

Szürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban  ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.
Hozzászólásai ebben a témában
Nap Népe-tag
A paradicsomom
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. november 10. 21:02 | Link
Gyakorlati óra

*Kissé álmosan kereste meg háztársait egy nagy adag élénkítő hatású tea után háztársait, és a három kicsi indián elindult az ispotályba. Ugyan ő nem nem gyógyító mesterszakos, de hála az újdonsült tanár bá'-nak, lehetőséget kapott ő is arra, hogy bepillantást nyerjen ennek a szakmának a mindennapjaiba, úgyis gondolkodik rajta, hogy itt marad még tanulni azon a szakon.
Kissé izgatottan lépked elgondolkodva magában, és lassan meg is érkeznek. Úgy dönt, önkényesen is magára vállalja az elsőként belépést az ispotályba, ha más nem akarja őt megelőzni. Megpillantva a tanárukat és a személy szerint főnöknek tartott gyógyítót, kedves mosolyra húzza a száját, és megszólal.*
- Jó napot kívánok.

//A megbeszéltek alapján együtt érkezés kijátszva.//
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 10. 21:13
 | Link
Jimnie bácsi és a lányok

Ha azt mondom, hogy izgatott voltam a mai napot illetően, akkor erősen visszafogottan nyilatkozom. Nem voltam még soha, de soha a fővárosi ispotályba és rettentően felvillanyozott a hír. A lányokkal, Abigéllel és Jennyvel rögtön össze is beszéltem, hogy együtt menjünk, már csak azért is, mert így sokkal érdekesebb, na meg mert, nem akartam még véletlenül sem eltévedni. Még akkor sem, ha amúgy a helyszín eléggé egyértelmű.
Nem tudom a lányok mennyire izgatottak én azt hiszem, végig beszélem az egész utat, és valószínűleg halálra untatom őket a sok-sok információval, amit előzetesen összeszedtem a Sziklakórházként is ismert intézményről. Egyszerűen annyira régóta akarok ezzel foglalkozni és annyira hihetetlen, hogy most élesben láthatok majd mindent, hogy nem bírok nyugton maradni.
Ez az állapot csak addig tart, amíg felérünk a bejárathoz és meg nem jelenik a tanárunk. Akkor aztán egycsapásra változik minden és hirtelen úgy érzem, hogy semmit sem tudok. Ez az érzés új, és ismeretlen. Sohasem tapasztaltam korábban épp ezért ijesztő is. Igyekszem háttérbe szorulni.
Mivel muglik között is mentünk, egyszerű mugliruhában vagyok, amit most összébb húzok magamon, a táskámat igazgatom a vállamon, az órámat ellenőrzöm, de még egyáltalán nincs itt az inzulin ideje. Se az evésé. Egy evést amúgy is letudtam a vonaton, körülbelül ennyi nyugta volt tőlem a két lánynak. Igaz, akkor is közbe vetettem ezt azt. Szóval előre engedem a lányokat, és hátul téblábolok meg szétnézek jön-e erre valaki még rajtunk kívül. Aztán mikor már nincs semmi más lehetőség, belépek én is, és elmotyogok egy halk köszönést.
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 10. 21:39
 | Link
Fáradtan sétált diáktársai mellett, fájt mindene, valószínűleg a fáradtságtól. Bálint hangját is olyan furcsán távolinak érezte. Mint ahogyan a víz eltompítja a hangokat, mikor a fürdőkádban alámerül. Valahol még szórakoztatónak találta is ezt az egészet. Legalább ennyi még maradt benne.
Ma volt az első reggel egyébként, hogy Abigél kávét ivott. Eléggé fintorgott is tőle. Eddig csak a macikávés változatig jutott, nem volt nagy szüksége a koffeinre, most azonban leerőltette azt a pár, keserű kortyot. Kellett volna bele cukor, igen. Reggel volt, korán reggel - ennyi a kifogás.
Tudta, hogy ma még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy koncentráljon. Fontos volt számára ez az óra, hisz gyógyítóként szeretett volna elhelyezkedni később, a nagy betűs életben. Igaz, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a lelkesedése és a motivációja, azért a felelősségtudat még így is erősen lüktetett benne. Nem akart csalódást okozni az otthoniaknak. Semmiben.
Picit aggódott, hogy mi vár rá, nem érezte túl felkészültnek magát, de útközben igyekezett nem ezzel foglalkozni. Igazából nem is emlékezett teljesen arra, hogyan kerültek a kórházhoz. Részletek maradtak csak meg, felvillanó képek, diáktársairól, néhány elkapott mondatfoszlány... talán figyelnie kellett volna Bálintra, és elraktároznia pár hasznos információt a kórházról.
Mire észbe kapott volna, már a tanár előtt álltak. Egészen váratlanul érte mindez Abigélt. Némi élénkséget erőltetett magára, próbált "normálisnak" tűnni, és nem olyannak, aki bármelyik percben elaludhatna az egyik sarokban. Nem akart aludni, nagyon nem.
Elmotyogott egy halk 'Jó napot'-ot ő is, diáktársait követve, és minden erejét összeszedve, a tanárukra figyelt.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. november 10. 21:41
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. november 11. 21:18 | Link
Jól tippelt: feltárult a kétszárnyú üvegajtó, s három diák lépett be rajta – no meg afféle potyautasként egy kis kellemetlenül hideg szél. Megkönnyebbülten fellélegzett – a társaság már megvan, az első lépés tehát abszolválódni látszott. Jelentőségteljes pillantást vetett az igazgatóra, ezzel jelezve, hogy nem várnak több érkezőre.
- Köszöntök mindenkit a sziklakórházban – kezdte kissé rekedtes hangon. Gyorsan a zsebébe kotort egy Strepsilsért, majd folytatta. – Szeretném bemutatni az intézet igazgatóját, aki kezdésként szólna pár szót a kórház történetéről.
Az igazgatóra emelte pillantását, s egy fél lépéssel hátrahúzódott. A főgyógyító megköszörülte a torkát, majd gyors bemutatkozás után a tárgyra tért.
- Talán hallottátok már, hogy intézményünk 1930 óta üzemel itt jelenlegi formájában. A világháborúk okozta szükséghelyzet kívánta meg, hogy a jobb szárnyat átengedjük a varázstalan emberek számára… A területet később nem vette vissza az intézmény, ma múzeumot találhattok ott. Ez a rész azonban jelenleg is üzemel, mint az ország legnagyobb mágikus ispotálya. Körülbelül százan dolgozunk itt, a kisegítő személyzetet, recepciósokat is beleszámítva – az igazgató balra, a betegfelvevő pult mögé mutatott. – Röviden bemutatnám az egyes osztályokat. Kérlek, kövessetek – intett a diákoknak és Jimnie-nek, majd elindult a jobbra vezető tágas, fáklyákkal megvilágított folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában
Nap Népe-tag
A paradicsomom
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. november 23. 11:46 | Link
Jimnie bácsi, Bálint és Abigél

*Figyeli társait, ahogy bemennek az ispotályba, és társa kissé idegesebb beszédére megnyugtatóan néz rá.*
- Nyugi, Bálint, ne izgulj ennyire.
*Mosolyog rá a fiúra. Úgy tűnik, hármójuk közül egyedül ő nem idegeskedik halálosan, bár ő is várakozással tekint a nap elé, de tudja, hogy ezen nem fog múlni az élete, ez egy tanulmányi kirándulás, nem vizsgáztatják őket. Ahogy hallja tanáruk hangját, figyelni kezd még jobban, és eltűri egyik rakoncátlan tincsét az arcából. Ő is bemutatkozik a főgyógyítónak, majd mikor elindul, követni kezdi, és hallgatja a mondandóját.*
- Miért lett belőle múzeum?
*Kérdezi kíváncsian, ahogy kis szünetet tart az igazgató a beszédben.*

//Elnézést mindenkitől, a gépem rakoncátlankodott, most kaptam vissza.//
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. november 23. 20:10 | Link
Tanár úr, Jenny és Abi

- Ébredj fel Abigééééél! - bökdösöm meg a lányt, aki mintha nem lenne teljesen éber. Igaz, nem sokkal később én sem érzem magam annak, de sokkal inkább az idegesség miatt és nem a fáradtságtól. Én ugyanis kipihentem magam... Jenny azonban észreveszi rajtam, hogy ideges vagyok. Nem lep meg... Elvégre szokatlan lehet tőlem az ilyesmi. Én sem emlékszem, hogy valaha éreztem volna hasonlót.
- Tök nyugodt vagyok - hazudom, mert annak akarom magam érezni és ugye a pszichológia azt mondja, vagy legalábbis vannak elméletek, hogy ha ezt sokat mondogatom, akkor el is hiszem. Remélem.
Belépünk én pedig udvariasan előre engedem a lányokat, majd köszönök az igazgatónak is. Majdhogynem meghajlok, ahogy Koreában kéne tennem, de végül csak valami furcsa biccentés lesz belőle, ahogy félúton rájövök, hogy ez nem az a világ. Hiába... a nyári szünet, a sok idő otthon... Még egy ok az idegeskedésre, a végén még a szokásokat sem tudom.
Ami elhangzik az egyelőre nem új, ezeket én is elmondtam a lányoknak a vonaton, de azért figyelek, s amikor megindulunk, hogy körbenézzünk, akkor nem maradok le, hanem követem a kis csapatot. Közben pedig, a feszültségem is csökken és már a kérdéseket fogalmazom meg magamnak, amiket majd fel szeretnék tenni. Mert bizony van, amit meg akarok kérdezni, de mivel van rá esély, hogy elhangzik majd a válasz, megtartogatom őket későbbre. Addig viszont előveszek a táskámból egy jegyzetfüzetet és egy tollat és lefirkantok rá pár gondolatot, nehogy elfelejtsem őket.
Jenny pedig kérdez máris, így felkapom a fejem, hogy meghallgassam a kérdésére a választ. Ez engem is érdekelt volna, szóval jó, hogy máris kiderül valami új.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. november 23. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. november 24. 17:34
 | Link

Most, hogy már itt álltak az Ispotályban, Abigél is érezte, hogy egyre jobban magához tér. Bálint böködése is segített neki egyébként. Legalábbis abban, hogy rájött, mások is biztosan észrevették vagy észrevennék Abin a fáradtságot, és ő igazán nem akar udvariatlannak tűnni!
Harcol az álommanók ellen, hiába voltak amúgy jó barátságban annak idején. Mostanság kezd elharapózni a helyzet.
Vetett egy pillantást ismét a Tanár úrra, majd a másik alakra emelte tekintetét, aki valahogy eddig nem túlságosan keltette fel a kék lányka figyelmét. Ezt betudhatjuk a lassú reakciókészségének.
Vett egy nagy levegőt, minden idegszálával az imént bemutatott igazgató meséjére koncentrált. A lányt egyébként érdekelték az ilyen épületek, amiknek - koruknál fogva - történetük volt. Apukája már mesélt neki az Ispotályról ezt-azt, no meg Bálint is megosztott velük egy-két információt a vonaton, ezekből is fel tudott idézni mondatmorzsákat.
A személyzet létszáma gondolkodóba ejtette Abigélt. Vajon el tudná itt képzelni a felnőtt-életét? Igaz, hogy mindenképpen gyógyító akart lenni, de eddig a mágikus lények gyógyítása felé húzott a szíve. Valószínűleg, továbbra is ez fogja jelenteni számára az álommunkát, de anyukája mindig azt mondta, hogy azért adjunk lehetőséget másnak is. Abigél most ezt tette. Érdeklődéssel, de csak a többiek után indult el ő is az igazgató vezette felfedező útra.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. november 30. 16:34 | Link
Gyakorlati óra

Jimnie elindult a kórház igazgató főorvosa után a jobb oldalon nyíló, világos folyosón. Az nem vezette őket sokáig: lementek pár lépcsőfokon, majd megálltak egy kétszárnyú üvegajtó előtt.
- A muglik nem kívánták aktívan hasznosítani a kórház többi részét, egészségtelennek tartották a barlangjellegű környezet – válaszolt az igazgató Jenny kérdésére, s egy pálcaintéssel kitárta az üvegajtót, előreengedve a csoportot. Tágas, boltíves teremben álltak, a szemközti elvarázsolt ablakokon hívogatóan áradt be a napfény. A nagy teremben legalább húsz ágyat helyeztek el, paravánokkal és függönyökkel többé-kevésbé elválasztva őket egymástól.
- Ez itt a kórház első számú kórterme – közölte velük az igazgató, majd rámutatott a szemközti falon lévő márványtáblára, melyen egy római egyes szám állt, s alatta a felirat: „Mágikus ragályok.” – Nos… Ide a varázsragályok által megfertőzött betegeink kerülnek.  A kórteremnek – s a többinek is – két része van, ebben a teremrészben a nem fertőző betegségekkel küzdők fekszenek, a mögöttetek lévő ajtón túl pedig ugyanennek a kórteremnek a fertőző részlege van. Összesen öt nagy kórtermünk van, mindegyik hasonló módon kettéosztva. A fertőző részlegek csak kivételes esetben látogathatóak, az ottani betegeink általában el sem hagyhatják a termet gyógyulásukig...  A többi részleg többé-kevésbé egymásba nyílik, a jobb állapotú betegeink mozgása nincs korlátozva – külön közösségi szoba is rendelkezésükre áll – ezzel a bal oldalt nyíló helyiségre mutatott: az üvegajtón át kényelmes fotelekkel berendezett könyvtárszobát láttak.
- Egy kórteremben általában kétszer húsz ágy van - ha sok a beteg, a jelenleg üresen álló termeinket is használatba vesszük -, de nagyon ritkán fordul elő, hogy megtelne a kórház. Ebben a teremben például csak öten vannak: egy háromfős család sárkányhimlővel – a fertőző stádiumon túl vannak -, ketten pedig ragyaszóródással az elkülönített részlegen. Ha nincsen kérdés, haladhatunk tovább – bár ha akarjátok, tehetünk egy vizitet a sárkányhimlős betegeinknél… - tette hozzá kétkedve, s a félig-meddig elfüggönyözött ágyakra mutatott a terem sarkában.
Hozzászólásai ebben a témában
Nap Népe-tag
A paradicsomom
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. november 30. 17:06 | Link
Gyakorlati óra

*Csak elnézően néz rá Bálintra, a kissé zavaros fecsegés és az, hogy azért néhány dolgot ismételt zavarában, mutatja a fiúról, mennyire izgul. Abigélen kicsit eltűnődik, rajta csak az álmosság mutatkozik, amit Bálint próbál feloldani, úgy látszik, vagy keveset aludt, vagy nem volt pihentető az alvása. Ahogy Bálint előszedi a jegyzetfüzetét, neki is megcsillan a szeme, és még éppen időben készíti elő a saját íródolgait, hogy az igazgató válaszát a kérdésére leírhassa.*
- Egészségtelen? Ahogy hallottam, a varázstalan világban elég sok a környezetszennyező hatás, akkor azt nem tartják károsnak? Elég furcsa, hogy a természetes kialakulást, a barlangrendszert meg igen.
*Veti fel az újabb kérdést a főgyógyítónak. Ahogy beljebb mennek, kíváncsian néz körbe, az ő laikus szemei elismerően csillognak, ahogy mindent szemügyre vesz, amit csak tud, és közben jegyzeteli az igazgató szavait, majd a gyógyítóra néz.*
- Ha a teljes, üresen álló termeket is beleszámítjuk, összesen hány beteget tudnak ellátni? És van olyan, hogy mondjuk csak a környékbeli városokból és helyekről fogadják a betegeket, vagy bárkit fogadnak, aki vagy saját lábán érkezik, vagy hozzák?
*Kíváncsiskodik tovább, és eltöpreng a vizites lehetőségen.*
- Ők most milyen állapotban vannak? Azt említette, hogy a fertőző részen már túl vannak. Mikor számítanak gyógyultnak és engedik őket haza?
*Kissé belelkesült, de azért igyekszik a többieket is szóhoz hagyni.*
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. december 2. 18:40 | Link
Gyakorlati óra

Eddig nagyon érdekes a hely, még akkor is, ha sok újdonság nem hangzik el. Mégis más élőben látni mindent, mint olvasni róla. Jegyzetelek is magamnak ezt azt, de leginkább a kérdéseket, amiket majd később fel szeretnék tenni. Jenny azonban nem olyan türelmes, vagy inkább csak nagyon sok mindent szeretne tudni. Elmosolyodom a kérdésén, én megértem a mulgikat, számukra egy barlang koszos és nyirkos, tiszta fertő... Pluszban még sötét is, és nehezen megközelíthető. Abszolút nem előnyös. De persze ha valaki varázslók közt nőtt fel, akkor ez nem lesz olyan egyértelmű mint nekem. Megvárom, hogy mit mond rá az itteni gyógyító, aztán ha nem értek egyet, akkor majd elmondom a véleményem, egyelőre nem kívánok beleszólni, egyébként sem nekem szólt a kérdés.
Jenny továbbra is nagyon aktív, így én csak jegyzetelek. A végén az én kérdéseimet is fel fogja tenni. De lányoké az elsőbbség, ha csak nem kérdeznek akkor én bizony nem fogok megszólalni. Úgy neveltek, nem illik. Végül a kérdés áradatban pár bennem megfogalmazódott kérdés is elhangzik, ahogy azt megjósoltam. Ha érkezik rájuk válasz, akkor leírom őket, aztán felcsillannak a szemeim, ahogy lehetőséget kapunk megnézni a betegeket.
- Én szívesen megnéznék egy vizitet. Annak mi a rendje? Nem zavarnánk a betegeket ezzel? - érdeklődöm én is, és nagyon bízom benne, hogy a lányok is menni akarnak. Elvégre már nem fertőznek, nem lehet bajunk belőle. Menjünk és nézzük meg őket! Még úgy sem láttam sárkányhimlős embert. Nem mintha ez valami állatkert lenne, hogy különleges betegségekkel sújtott embereket nézegetünk, de tényleg nem mindennap láthat ilyet az ember. Legalábbis... most még nem. Aztán gondolom, ha megszerzem a gyógyító papírt többet is fogok látni. De az még olyan messze van!
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Gyakorlati óra
Írta: 2014. december 9. 09:36
 | Link


Ó, jegyzetelni is kellene! - Kapott észbe Abigél, látva, hogy a többiek készültek füzettel és írószerrel. A lány a vállán lógó, táskájáért nyúlt. Igazából fogalma sem volt, miket pakolt a kis tarisznyába, nem tudta felidézni reggeli készülődését. Amíg lesétáltak a teremhez, ő előkutatott egy kissé megviselt füzetet és egy mugli üzletben vásárolt, békamintás tollat. A füzet majdnem minden lapját valamilyen rajz vagy beragasztott matrica díszítette, de Abigélt ez cseppet sem zavarta. Teljesen megfelelő volt valójában a jegyzeteléshez.
A Jenny kérdésére adott válaszról azonban lemaradt. És, ha engedte volna magát elidőzni az egyik pillangó-matrica melletti kusza szöveg kibogozásán, akkor valószínűleg minden elhangzott, fontos információt elszalasztott volna.
Visszafogta magát, és figyelt.
Leírta, hány kórterme van az épületnek, azt is, hogy a fertőző és nem fertőző betegek külön vannak. Ezek mellé még feljegyezte magának, hogy a társalgó egy jó helynek tűnik a könyvespolcaival! Ha egyszer majd idekerül - betegként vagy gyógyítóként - nem árt, ha tisztában van ilyenekkel.
A másik levitás lány nagyon szorgalmasnak tűnt, a kérdéseivel, amik Abi eszébe is juthattak volna. Úgysem tette volna fel őket, nem érezte úgy, hogy képes lenne megszólalni, hacsak nem kérdezik. Addig legalább elkerüli a felé irányuló tekinteteket.
A felmerült lehetőségen ő picit elgondolkodott, a többiek azonban mind lelkesnek tűntek, így őt is elkezdte érdekelni a dolog.
- Én is. - Jelentette ki hamar, Bálint után, hogy ő is benne lenne a sárkányhimlőből lábadozók meglátogatásában.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. december 13. 00:56 | Link
Gyakorlati óra

Jimnie maga igyekezett a háttérben maradni, ő is érdeklődve vizsgálgatta a kórtermet – a berendezés mintha modernebb lett volna, mint legutóbbi látogatásakor. Lapos pillantásokat vetett karórájára, megállapítva, hogy a tervezett egy óra túlságosan is gyorsan telik. Az igazgatóra pillantott, akit – úgy tűnik – teljesen lekötöttek egy időre Jenny kérdései.
- Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el a gyógyító Jenny első kérdésére válaszolva -, de ezt a döntést nem mi hoztuk. Az itteni mugli kórházi felszereléseket a sokkal jobban kiépített városmajori klinikába telepítették át – tette hozzá. – A kapacitásunkat tekintve… Nos, alapvetően kétszáz ágy van a kórtermekben, ezen kívül további két üres teremben szükség esetén huszonöt-huszonöt beteget tudunk elszállásolni, ez körülbelül 250 fő. Azonban a százhúsz főnyi telítettséget is ritkán érjük el. Sürgősségi kezelésre bárkit fogadunk, hosszabb kúráknál azonban inkább a környéken lakókat szoktuk felvenni – válaszolt, remélve, hogy ezzel a leányzó minden kérdését megmagyarázta. – Ami pedig a sárkányhimlős betegeinket illeti… - kissé lehalkította hangját – körülbelül egy hónapja vannak itt, és reményeim szerint egy hét múlva haza is mehetnek. Gyertek – intett a főgyógyító maga után, és a terem széle felé sietett. Enyhén félrehúzta a függönyt – ekkor azonban észrevette, hogy a betegek alszanak. Csendre intette a diákokat, majd keze egy mozdulatával jelezte, hol álljanak meg.
A látvány nem volt szép. A diákok csak a legkívül fekvő beteget láthatták, de vélhetően ez is elég volt nekik: zöldes színűre színeződött, enyhén keléses, rücskös bőrt figyelhettek meg a páciens arcán. A gyógyító nagy óvatosan leemelt az ágy feletti polcról egy barna színű üveget – rajta a „Sárkányhimlő – Gorsemoor-tinktúra” felirattal, majd fehér köpenyének zsebéből egy nagy ecsetet halászott elő. Finoman, óvatosan kent egy réteg tinktúrát a beteg arcára: enyhén sistergő hang hallatszott, szinte látni lehetett, ahogy az erős gyógyfőzet szétmarja a csomós keléseket. Várt pár másodpercet, majd ugyanezt a műveletet megismételte a másik két beteggel, végül visszatette a gyógyszert a helyére. Pár lépéssel a diákok mellé lépett, s suttogó hangon megszólalt.
- E betegeinknek már csak az arcukon vannak kelések, s ebben a fázisban már csak tinktúrával kezeljük őket. Ha érdekel titeket a betegség háttere, inkább a következő teremben mondanám el, ne keltsük fel őket – tette hozzá továbbra is suttogva, s pálcájával behúzta az ágyakat jótékonyan elrejtő függönyt.
Hozzászólásai ebben a témában
Nap Népe-tag
A paradicsomom
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. december 17. 09:30 | Link
Gyakorlati óra

*Sebesen jegyzeteli az főgyógyító által elmondott dolgokat, közben gondolkodik tovább, hogy van-e még több kérdése, de egyelőre nem jut eszébe más. Bálint kérésére felcsillan a szeme, és követi a többiekkel együtt a családhoz a férfit. Halkan megy ő is, és a látványra egy picit megborzong. Tudja ő, hogy ez a látvány a gyógyítói munkával együtt jár, de ő még nincs ehhez annyira hozzászokva. Még jó, hogy nem az elején látták, biztos abban, hogy ennél is rosszabbul néztek ki. Végignézi a kezelést, arca kissé elsápad, ahogy belegondol, szegények milyen kínokat állhattak ki, és ahogy visszaér melléjük a főgyógyító, csak biccent egyet, és kimennek. Kell egy pár másodperc, mire visszatér a szótlanságból, és akkor egy picit elgondolkodó fejet vág.*
- Ezzel a tinktúrával lehet csak kezelni ezt a betegséget? És lehet akár életveszélyes, ne adja Merlin, halálos kimenetelű?
*Kérdezi most már kíváncsian.*
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
gyakorlati óra
Írta: 2015. január 7. 17:21
 | Link
//elnézést mindenkitől, nagyon zsúfolt volt a karácsonyom, mostantól leszek ^^//

Egyre érdekesebb ez a látogatás és nem csak amiatt, hogy a varázsvilág kórházában vagyok, hanem mert lehetőségem meglátni ismét, mennyire különbözik az elgondolása a varázslóknak és a mugliknak, ha az egészség kerül szóba.
- Ha szeretnéd majd elmagyarázom, hogy miért mentek el innen a muglik - súgom oda halkan Jennynek, mert én bizony, teljesen meg tudom érteni az ő részüket is, sőt! Ha nem tudnék annyit a varázsvilágról én is biztos ódzkodnék ettől a helytől. Így viszont rendkívül érdekesnek és izgalmasnak bizonyul. Nem csoda hát, hogy kapva kapok az alkalmon és szíves örömest megnézek néhány "beteget", ha már felajánlják. Persze csak tisztes távolságból. Nem is engednek minket közelebb, így kihasználom, hogy magas vagyok és a lányokat magam elé engedve nézem mi történik és jegyzem le a dolgokat. Aztán bólintok, hogy ne ébresszük fel őket s ha átérünk a másik terembe, akkor kérdezek csak - Jenny után.
- Hogyan terjed a betegség? És mik az első tünetei? Odabent azt modnta, ők már túl vannak a fertőző stádiumon, meddig fertőző valaki?
Kezdem el sorolni a kérdéseimet, de aztán csendben maradok, mert a végén annyit kérdezek, hogy nem fog tudni válaszolni mindenre. Illetve, lehet Abigél vagy Jenny is szeretne magának újból szót és igazán illetlen lenne a részemről ha őket nem hagynám érvényesülni.
De végül mégsem bírok magammal, így kénytelen vagyok megkérdezni, még pár dolgot.
- Azért sárkányhimlő, mert a bőr pikkelyes lesz, mint a sárkányoké, vagy más köze is van ezekhez a lényekhez? Illetve, a tinktúra, amit használt, mióta bevett módszer a kezelésre?
Kérdezem meg még, aztán már tényleg lelövöm magam. Legalábbis egy kis időre.
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek