36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 14:42 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Régen jártam már kórházban. Természetesen soha nem amiatt voltam ilyen intézmény vendége, mert nekem lett volna valamilyen nyavalyám. Nekem olyanjaim nincsenek. Ha gondom van, az vagy megoldódik magától, vagy nem oldódik meg sehogy. Hogy ez áldás vagy átok, arról vitatkozhatunk, de a helyzet akkor is ennyire egyszerű. Szóval ha ispotály környékén jártam valaha, az az esetek döntő részében azért volt, hogy vért szerezzek magamnak. Most nem erről van szó. Most a másik eshetőség okán vagyok itt: látogatóba jöttem. Igaz, nem akármilyenbe...
Késő éjjel lévén éppen csak az ügyeletes gyógyítók, ápolók tartózkodnak az épületben, a betegek pedig mélyen vagy épp kevésbé mélyen szunyókálnak. Langaléta alakom komótosan fordul be az egyik folyosóra, azonban most egészen másként festek, mint szoktam. Eleve alig látszom ki öltözékemből, amely nem más, mint egy orvosi ruha. Világos kékes-zöld póló és nadrág, fölötte fehér köpeny, számat fehér maszk fedi, fejemen műtőssapka, hosszú hajam összegumizva lóg ki alóla. Ami rajtam van, nem éppen gyógyítói egyenruha. Egészen pontosan egy varázstalan doktortól szereztem még a hetvenes évek táján. Így tehát meglehetősen ódivatú már, ahogy a kiegészítőként szolgáló sztetoszkóp úgyszintén. De mindez nem probléma, hiszen akadnak orvosok, akik mágusok és muglik közt egyaránt ténykednek, átjárva ide konzultációra, egyeztetésekre, az meg a varázslóknak pont nem fog szemet szúrni, melyik M. D. kollekciót viselem. Arra tehát tökéletesen elég álcám, hogy lazán sétálgathassak az ispotályban így a látogatási idő lejárta után. Egy részről olyan természetesen közlekedem, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy nem volna itt hivatalos dolgom; más részről kihasználom azon képességemet, hogy el tudom jelentékteleníteni kisugárzásomat; harmadrészről pedig... mégis ki volna annyira eszement, hogy leszólítson egy ilyen baljós, fura alakot?

###
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 15:20 | Link

Adam Kensington
az álruhás őrangyal
Bájital és növénymérgezési osztály


Harmincnyolc, negyvenkettő, majd ötven óra... ennél tovább azonban nem tudta követni az idő múlását, ami mintha csak a kórtermen kívül folyna tovább, nélküle. Először az éles látása hagyta cserben, amivel leolvashatta az ajtó fölé függesztett óra számlapját, majd az életerejének legnagyobb része. Mostanra már nem érdekli, hányadik napon jár a méreg hatásának maximális kifejtéséhez szükséges tízből. Ha odafigyelt volna a kiképzése alatti méregismereti órákon, tudná, hogy az apátia, ami  a mellkasára telepedve nyomja lefelé, a méreg egyik súlyos, őrjítő hatása. Nem egy beteget az visz el végül, hogy egész egyszerűen... megunnak levegőt venni. Vagy élni.
A mai napot szinte megszakítás nélkül felületes álomban töltötte. Először feljött a nap, majd lement, ő kétszer átfordult a másik oldalára - ez volt minden, amit művelt. Miért is erőltesse meg magát, hiába nem mondják ki, pontosan tudja, mi vár rá. Gyengébb pillanataiban pedig, amikor a levegővétel fáj, szinte azt kívánja, jöjjön sokkal gyorsabban.
A jobb karja zsibbad és fáj, ez a csuklójába és a vállába is továbbsugárzik. Az infúzió helye gyulladt, égő sebbé vált a kötés alatt, a tű mellett szivárogva folyik a vér, eláztatva a gézt. Hiába a vérszaporítók és egyebek, tíz nap. Az irodalom általában ennyit jósol a hozzá hasonló betegeknek, mielőtt szép lassan, a maguk komótosságában elvéreznek egy bizonyos ispotályi ágyon.
Álmosan pislog maga elé, a haja a szemébe lóg. Lassan, zajosan veszi a levegőt, balját az arca alatt pihenteti. Az oldala fáj az állandó fekvéstől, ösztönösen fordulna állandóan a hátára, ám tudja, hogy ezt nem lehet. A mellette fekvő vesetál időről időre megtelik különböző dolgokkal ugyanis, amikbe nem ártana nem belefulladni.
Akár egy magatehetetlen csecsemő.


# # #
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. október 26. 15:21
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 15:43 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Kutatón járom a folyosókat. Útbaigazítást nem kérek, hiszen nincs rá szükségem. Hamarosan megérzem a férfi illatát. A maszk nem igazán gátol a szaglásban, ezért hát mélyet lélegzem és megyek szépen az orrom után. Bájital és növénymérgezési osztály. Ez az. Egyik ajtó követi a másikat, mígnem odaérek az elé, amely mögött az illat alapján az aurort lelem. Vagy a vérét egy kádba öntve. Az előbbi változatban reménykedem, és nem hiába, mert ahogy fülelve megállok, rögvest hallom nehéz, keserű lélegzését, szíve lagymatag kalapálását. Fehér kezemet a kilincsre csúsztatom, és belépek.
Egy négyes kórterem, függönyökkel elválasztott ágyakkal, azonban Dwayne egy maga hever benne. Elcsigázottan sétálok beljebb, régi fényű szemeimet a haldoklóra szegezve, miközben elkezdek megszabadulni felesleges ruhadarabjaimtól. Kikötöm a maszkot, leoldom a sapkát, kihúzom a hajgumit, lekapom a sztetoszkópot, lekanyarítom a köpenyt és mindent odarakok egy oldalsó asztalra. A bő műtőspóló és műtősnadrág marad. Megragadom az ágy melletti szék háttámláját, közelebb helyezem Warrenhez, majd helyet foglalok rajta. Hosszú lábaim szétvetem és hanyagul letámasztok rájuk karjaimmal. Lesütött szemmel üldögélek egy darabig, majd felnézek a férfira.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 16:00 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Az alvás és az ébrenlét azon határvidékén bolyong, amikor ő sem tudja egyértelműen meghatározni, melyik fázisban van épp. Lomhán kinyitja a szemeit, majd visszazárja. Hallja az ajtó nyílását, homályos látásával meghatározatlan, amorf alakot lát besétálni rajta. Vérszegényen vigyorodik el, ahogy az alak az apjává változik. Az öreg bicegve sétál beljebb, a vállán puska, a hangja távoli zaj, ahogy ebédhez hívja.
Ismét pislog. Az apja pedig eltűnik. Az ajtó üvegén át besejlik a folyosók kékes irányfénye. Valaki elmasírozik a szobája előtt, csizmákat hall keményen ütődni a linóleum padlóra, nehéz, katonai csizmákat. Vagy puha, csoszogós műanyag papucsokat, olyanokat, amiket kertészkedéshez szoktak felvenni - egyszerre már ő sem biztos benne.
Visszahunyja a szemét, csukott szájjal köhögni kezd, lassan emelkedik fül, hogy a bal könyökére támaszkodhasson. Rózsaszín nyálkás folyadékot köp a tálba, beleszédül a hirtelen, számára embertelen erőfeszítésbe. De legalább úgy érzi, felébred.
Leghamarabb ekkor tűnik föl neki a mellette ülő, mozdulatlan alak.
Mintha magát a kaszást látná, rezzen össze. A karja kicsúszik alóla, ahogy reflexből húzódik arrébb, a tálat ügyetlenül löki le a földre, aminek ocsmány tartalma szétloccsan a padlón.
   -  Teeee... mit csinálsz itt?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 16:28 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Látom a férfin, hogy csak félig van ébren, nem igazán van magánál. Az arckifejezéséből ítélve nem tudatosul benne, hogy valaki a szobába lépett, vagy éppen más valakit képzeleg a helyembe. Némán figyelem Őt, és mélyeket lélegzem, hogy teljes mértékben eszemnél maradjak, noha ez nem egészen könnyű, tekintve, hány helyről vérzik így vagy úgy az ágyon heverő auror. Lustán pislogva nézem, ahogy feltámaszkodik, hogy köpni tudjon, és amint ezután körbetekint, végre meglát engem. Ezzel egy időben viszont alaposan meg is rémül tőlem, és lelöki a tálat. Rezzenéstelenül szemlélem ezt az egész eseménysort, aztán a nem éppen szívderítő tócsát, amit persze nincs kedvem így a padlón hagyni. A következő mozdulatsoraim Dwaynenek úgy tetszhetnek, mintha a szoba egyik végéből a másikban teremnék és cikáznék, helyzetemet változtatva. Legvégül azonban ismét ott ülök az ágya mellett, pontosan úgy, ahogy eddig, csak éppen a padlóról eltűnt a mocsok, a vesetál pedig tisztán került hozzá vissza a párnára.
- Látogatóba jöttem. - felelek végül nyugodt, rekedtes hangomon.
- Pocsékul festesz. - nézek végig rajta, majd tekintek a szemébe, cinkosan elmosolyodva. Ez nem afféle kárörvendő kifejezés az ábrázatomon. Koránt sem. Hanem az a fajta, amely jelzi, nem vagyok hajlandó sajnálkozásba kezdeni az állapotát illetően, és nem fogok nekiállni keseregni, hogy milyen szörnyű ez az egész. Gondolom, teszik ezt eleget a szerettei meg Ő maga. Nekem úgysem stílusom.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 18:28 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, résnyire nyitott szájjal veszi a levegőt, megütközve bámulva a mellette ülő vámpírt. Felötlik benne a lehetőség, hogy ismét felemelkedett a láza és emiatt hallucinál, ami két- három óránként megtörténik vele. Mégis, és mégsem...
Visszahanyatlik az ágyra, félig a hátára fordul, az infúzióra kötött kezét védekezőn húzza maga elé, érzi, hogy a tű ismét fájón elmozdul a bőre alatt. Felnyög, ahogy a tüdejéből kiszorul a levegő, szaporán pislogni kezd, Adam pedig... nincs sehol. Vagyis a szoba túlvégében áll. Majd már nem.
A szája elnyílik, a feje hasogatni kezd a gyors mozgást látván, egyszerre borzasztó hányingere támad. Mélyeket lélegzik, visszafordul az oldalára, gyengén köhög... és Adam ismét ott ül mellette.
Mintha meg sem mozdult volna.
Egyszerre teljesen biztos benne, hogy ez ismét nem több, mint kósza képzelgés. Legalább is részben biztosan. A tálat közelebb húzza magához, mint ahogyan a gyerekek a plüss játékaikat szokták, ha álmosak.
   -  Tudom - vigyorog rá vissza fölfelé nézve - Elaludtam a hajam, ez a világoskék meg sz-rul áll nekem. Mondj valami újat.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 19:39 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Kicsit összezavarom szerencsétlent a kis takarító akciómmal, ám úgy hiszem, ez semmiség ahhoz képest, amilyen kellemetlenségekben része volt a pár nap alatt, amit itt töltött eddig. Viszonylag hamar helyreáll persze, már amennyire a helyzetében erre képes.
- Igen, mindössze ennyi a gond... - susogom, tovább mosolyogva, ahogy elsorolja, szerinte miért festhet ilyen szörnyen. Szegény Warren van most olyan sápadt, mint én. A légzése fájdalmas, az egész teste verítékben ázik, itt-ott sebes, vagy vérzik, és úgy en bloc borzalmas állapotban van. Akarva-akaratlanul beugrik nekem a pestis, és az, ahogy évszázadokkal ezelőtt haldokoltam benne. Csak nekem nem jutott meleg ágy vagy tiszta ruha, csak az utca mocska és megannyi hörgő, kelésekkel tarkított betegtárs. Félreértés ne essék, egy percig sem gondolom, hogy Dwaynenek örülnie kéne, amiért Őt legalább gyógyítók kezelik és van fedél a feje felett. Ennek ugyanúgy megvannak a kínjai és ugyanolyan rémes. Aki haldoklik, az haldoklik. Itt nincs helye versengésnek.
- Mit mondanak? - bökök fejemmel a folyosó felé, üdén szétálló hajam finoman megrezzen. Mina említette, amit Ővelük közöltek az orvosok, azonban az eltérhet attól, amit a férfi tud. Különben utánaolvastam ám ennek a Krokodilkönnynek, és sajnos jól emlékeztem, miféle főzet ez. Alattomos, kegyetlen és bosszantóan hatásos.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 20:19 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Az örömtelen vigyora hamar lehervad az arcáról. Férfi, valójában megcsonkított végtagokkal úszhatna a saját kiontott vérében, akkor sem ismerné be, hogy nagy a baj. Részben persze Mina miatt is tartania kell legalább a jó kedély látszatát; a lány rövidke látogatásai alatt igyekszik a legkevésbé rossz arcát mutatni. Azt mondják, ez a dolga. Kitartani. Bátran, mint egy amerikai hős.
Ám legyen bármennyire férfi, ha leszáll az éjszaka, a kórterem csukott ajtaja mögött pedig teljesen egyedül van a vénáiban keringő méreggel, szégyen vagy nem szégyen, sír, mint egy gyerek. Hiszen tudja, mi vár rá, tudja és nem vallaná be soha, irdatlanul retteg tőle.
   -  Nem sokat.
Mindössze rövid ideig tartja a vámpír tekintetét, megköszörüli a torkát. A bal kezét visszahúzza a feje alá, csapzott haja alól a szemközti falra bámul. Jobbra ügyetlenül matat az infúzió áttetsző, sárgás csövén, már amennyire bepólyált kézfeje ezt engedi.
   -  Meg fogok halni - böki ki végül hosszas hallgatás után, majd gyorsan hozzáteszi - De ez a nap is ugyanolyan jó, mint a többi, sz'al mindegy.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 20:38 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Sajnálom kissé, hogy adja itt nekem az erős, szívós legényt. Előttem semmi szükség rá. Dehát ezt Ő pontosan tudja. Egy ideig csak reménykedem benne, hogy ez eszébe jut, mígnem kijelenti, hogy meg fog halni. Erre vártam. Mármint természetesen nem arra, hogy meghaljon, hanem hogy ellazuljon és ráébredjen, velem nem kell jópofiznia. Nekem nem kell előadnia, hogy minden rendben lesz és hogy meg fog gyógyulni. Hiszen nem ezt érzi. Nem hisz abban, hogy ezt túlélheti. Ez elvileg egy helytálló gondolat. Elvileg...
- Dwayne... - szólítom meg az aurort csöndesen, egészen finom, mégis szilárd hangon, miközben lesütöm szememet, és combjaim közé lógatott kezeimmel szórakozom. Fekete hajam arcom mellett lóg lefelé.
- Tudom, hogy sz*rul vagy, és hogy másra se vágysz, minthogy mindenki hagyjon békén, hadd vergődj kedved szerint, vagy pedig egyenesen arra, hogy akárhogy is, de legyen már vége ennek az egésznek... - vezetem fel együtt érzően, ám koránt sem érzelgősen a továbbiakat, hosszú ujjaimnak magyarázva, mígnem feltekintek ismét az ágyon fekvő betegre, egyenesen a szemébe nézve.
- De kérlek, figyelj most rám egy kicsit! Hallgass meg és semmit ne láss a szavaim mögé, mert semmi mást nem jelentenek, mint azt, amit kimondok. - bólintok nyomatékosan, miközben komolyan fénylő szemekkel figyelem a férfit.
- Megteszed ezt? - emelem meg sötét szemöldökömet.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 21:48 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Kavargó gyomorral bámulja a férfit egy ideig, majd ismét elfordítja bevérzett szemeit. A homlokát a párna gyűrött huzatába törli, tovább piszkálgatja az infúzió csövét, mintha a lüktető fájdalom ettől bármit is enyhülne.
A megszólításra aprót bólint, egy szakadozott szusszanással jelzi, hogy bármennyire is fáradt, figyel. A figyelme megtartása nehezebb, mint valaha, az agya egyik része a csövek kitépéséért és menekülésért könyörög - míg a másik nyájas, lusta hanggal duruzsolja a fülébe, hogy csak hunyja le a szemét és hagyja magát átlépni azon a bizonyos küszöbön.
Mégis figyel, a szeme pedig végre visszavándorol a vámpír arcára. Az ujjai a lepedője redőire csúsznak, azzal kezd babrálni. Mélyről jövő, sötét sejtelme támad, ami összeszorítja a mellkasát, számára nehezen definiálható, tompa félelemmé sűrűsödik benne. A pulzusa alig észrevehető mértékben, de megemelkedik, ahogy hallgatja a szavakat.
Végül köhögnie kell. Ismét a könyökére támaszkodik, a tálkát közelebb húzza magához, a maga visszataszító módján visszaadja a természetnek azt, ami szükséges, véres nyálka formájában. Izzadt haja az arcához tapad, a válla reszketni kezd.
Ám legvégül csak bólint.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 22:13 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Pontosan tisztában vagyok vele, hogy nem sok nagyobb félelme van az ágyon fekvő férfinek, mint hogy vámpírrá változtatják. Tudom, hogy hiába kedvel engem, ezt soha nem fogja igazán bevallani, már csak azért sem, mert megvan a véleménye a hozzám hasonló éjlényekről. Tudom. Éppen ezek miatt vágtam neki a mondandómnak úgy, ahogy. Persze, veheti mindezt csak ügyes taktikának, ám remélem, annyira kiismert már, hogy tudja, teljesen nyílt lapokkal játszom.
- Ha úgy akarod, összeszedem a holmimat és magadra hagylak; vagy ha szeretnéd, maradhatok még, beszélgethetünk, vagy csak simán szóval tartalak, hogy lefoglaljam a gondolataidat kicsit... - vonok vállat finoman, vázolva a lehetőségek első csoportját, áthatóan figyelve a nyomorúságos állapotban lévő aurort. Arcomon nyoma sincsen semmiféle viszolygásnak a köpései, a ramaty külseje és a sebei miatt, hiszen nincs is bennem egy szemernyi se. Ennek semmi köze ahhoz, hogy koromból adódóan több életre elég ocsmányságot tapasztaltam már. Nem erről van szó. Már halandóként sem rázott meg az ilyesmi. Eleve a középkorról beszélünk, de különben sem akadtam fenn soha az ilyen helyzeteken.
- Ha pedig úgy akarod... - folytatom az eshetőségek taglalását.
- Meggyógyítalak. - ejtem ki a szót egyszerűen, szinte csak lehelve, majd ráérősen pislogok egyet. Le sem veszem békés tekintetemet Dwayneről. Meghoztam a döntésemet. Talán már akkor megtettem, mikor Minától megtudtam, hogy az apja haldoklik. Lehet, azóta mindössze csak érleltem magamban az elhatározást.
- Adok Neked a véremből, ami kimossa a szervezetedből a mérget. - fejtem ki egy kicsit bővebben, mégis hogyan tervezem végrehajtani ezt, aztán  csak némán figyelem Warrent. Nem állok neki magyarázni meg nyugtatgatni, hogy nem, ezzel nem változtatom Őt vámpírrá és semmi hasonlót nem tervezek. Hiszen ezért tisztáztam az elején, hogy nyugodtan vegye szó szerint, amit mondok. Meggyógyítani akarom, nem átalakítani, sem a szolgámmá tenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 26. 22:30 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Megtörli a száját, majd a kezét is a lepedőben. ismét hagyja, hogy a válla elgyengüljön, ő pedig visszahulljon a párnára. A mozdulat nyomán úgy érzi, mintha a gerince mentén két oldalt apró pengéket mélyesztenétek a bőrébe, majd megforgatnák azokat. Egy időre behunyja a szemét, visszanyeli a kín könnyeit, felületesen veszi a levegőt, ám a figyelme továbbra is a vámpíron marad.
Összepakolni és magára hagyni. A gondolat még egy keveset nyom a különben is mellkasára nehezedő súlyon. Másfél évtizede szolgál különböző parancsnokságok kötelékében, a halál gondolata a munkájukkal jár - azonban soha, egyszer sem gondolta végig, hogy ha eljön, hogy szeretné megélni. Kategorikusan elzárkózott a gondolattól, abba a kényelmes hitbe ringatva magát, hogy ha meg kell történnie, akkor váratlanul, gyorsan esik meg vele. Egy átok, egy lövés, bármi. Csak szenvedni ne hagyják.
Ám most a gyomra fordul egyet. Hogy lenne jobb meghalni mégis? Egyedül? Vagy legyenek vele azokat, akiket szeret? Ar arcát ismét megtörli a párnába, összébb húzza magát, magában is lezárva a meg nem kezdett vitát. Nem akarja. Nem tudja. Nem fogja.
   -  Hogy mit tudnál?
Elhalóan és rekedten kérdez vissza végül, az őszinte csodálkozás tekintetével az arcán. A fogait helyenként élénk pirosra festi a saját vére. Úgy bámul a mellette ülőre, mintha Adam most ismerte volna be neki, hogy valójában egy tizenkét éves kislány. A fejét is megemeli a párnáról.
   -  A véreddel? De az, de az... - nyel egy nagyot, szaporán pislogni kezd - Meg tudod...?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 26. 23:09 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Szólnia se kell, minden rezdülése azt sugallja, hogy nem akar egyedül lenni. Olyan gyámoltalannak, olyan óvni valónak hat így. Mint ilyenkor mindenki. Bennem pedig ezt látva, unos-untalan a segítő szándék üti fel fejét, zsigerből. Nem mondanám magam kifejezetten jó embernek és nincsen hatalmas szívem. Még ha lenne is, úgyse ver. És pontosan ez az. Az én érzelmeim egészen más szinten mozognak. Puszta ösztönök és gondolatok szintjén. Lélekről itt nem kell beszélni. A lényeg, hogy szeretem, ha a dolguk a helyükön vannak. Márpedig a dolgok akkor vannak a helyükön, ha optimálisan működnek. Ha megvívják a maguk küzdelmeit, ám a végén győztesen térhetnek haza és léphetnek tovább. Hogy tehetné meg ezt az, aki meghal? Nyugodjunk bele, mondván: így rendeltetett? Nem. Engem nem ebből a fából faragtak. Persze, hiszem, hogy minden úgy van, ahogy annak lennie kell. Éppen ezért ülök itt, és ajánlom segítségem a férfinak. Ennek is így kell lennie.
Figyelem a szavaim nyomán elképedő, egészen felélénkülő Warrent, és hebegő kérdéseire mindössze mélyet bólintok. Igen, képes vagyok meggyógyítani Őt. Tudom, nem túl közismert tény, hogy a vérünknek ilyen hatása van. Még a szakértők is inkább csak találgatni szoktak erről, annak tudatában, hogy az áldozataink nyakán ejtett seb hamar beforr. Arról viszont természetesen nem igen vannak ismereteik, mit tesz a vérünk azon kívül, hogy annak segítségével változtatjuk át a halandókat és hogy szolgákat is gyárthatunk belőlük vele. Ilyesmikre bőven akad tanulmányozható példa. De vajon hány halhatatlan volna olyan eszement, hogy a vérével hébe-hóba embereket gyógyítgasson?... Nos, azt hiszem, nem csak emiatt fognak rám csúnyán nézni a fajtársaim, ha valaha ismét találkozom bármelyikükkel.
Türelmes várakozón pislogok Dwaynere. Szívesen felelek neki, ha akad bármilyen kérdése. Állok rendelkezésére. Csak remélni merem, nem lesz olyan ostoba, mint egy ilyen helyzetben igen sokan lennének, és nem fog botor módon meghalni inkább, semmint elfogadja egy éjlény segítő jobbját.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 27. 09:23 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Csak bámulja és ismét pislognia kell, hogy tudatosítsa magában, ébren van és szinte egészen biztosan nem hallucinálja ezt a furcsa beszélgetést. Az elmúlt napok lázálmaiban egyre gyakrabban szerepeltek hasonló képek, legtöbbször az anyja jött be hozzá a gyermekkorából ismert orvossággal, hogy jobban legyen. Ám ez a beszélgetés jóval abszurdabb annál, hogy az ő agya kreálja - fel kell tehát ismernie, hogy csakis valódi lehet.
Visszaengedi a párnára a fejét, hosszúra nyújtott másodperceken át csak farkasszemet néz a vámpírral. Hiába minden és a lassan több hónapos ismeretség, még mindig nem döntötte el magában, megbízhat-e az éjlényben vagy nem. Nem ma kezdte a földi pályafutását, így tisztában van azzal, hogy egy hozzá hasonló, kétségbeesett halandó mennyire könnyen manipulálható, ezáltal rávehető olyanra, amit nem tenne meg. Egy haldokló bármit megígérne néhány plusz óráért vagy napért. Bármit. De mégis...
Megnedvesíti az alsó ajkát, a szoba csöndjét szakadozott lélegzésén kívül egy ideig semmi sem töri meg. Ám végül:
   -  Miért tennéd meg?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 27. 23:47 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Csak nézzük és nézzük egymást a férfival, akinek a felmerülő gondolatai teljesen jogosak, a végül feltett kérdésére pedig számítottam. Sejtettem, hogy ez fogja leginkább érdekelni. Megértem, hogy nem bízik bennem. Mi oka lenne tenni? Igaz, átmentünk már pár dolgon, és eddig nem kellet csalódnia bennem, ez viszont még édes kevés. Ráadásul pont én akadnék fenn azon, hogy nem bízik bennem, amikor én magam senkiben nem bízom?
- Mert módomban áll és mert kedvem van hozzá. - adom meg őszinte, nyugodt hangú válaszomat. Semmi egyébről nincsen szó. Megtudtam, hogy haldoklik és arra gondoltam, ezen változtathatnék. Így hát eljöttem, hogy megtegyem. Azonban ez csak így jöhetett létre, hogy megkérni senki nem kért rá. Ha a lánya mondjuk megpróbált volna rávenni, hogy segítsek rajta valahogy, akkor valószínűleg most nem lennék itt. Hiszen a vérem azért van, hogy bennem áramolhasson. Hogy engem éltessen. Nem másokat. Nem a Föld lakosságát. Ha pl. be akarnának fogni, hogy a véremből készítsenek gyógyszereket, nem azért állnék ellen vagy válnék köddé, mert félnék a kísérletektől vagy mert irigy volnék, hanem az elv miatt. A vérem az enyém. Sokakból merítettem, ám akkor is az enyém. Én rendelkezem vele és csak engem szolgál. Ha én úgy döntök, kisegítek vele valakit, az az én dolgom. Erre senki nem utasíthat, még csak kéréssel vagy sugallattal sem. Ahhoz túl szabad lény vagyok. Csak úgy ajánlom fel és nyújtom ezt a segítséget bárkinek, ha az az én és csak az én gondolatom. Mint esetünkben.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 28. 11:49 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Mély levegővételei közben hallgatja a férfi könnyed válaszát. Milyen egyszerű, milyen... gáláns. Ám tudja, ó, sajnos nagyon jól tudja, hogy ebben az átkozott, mocskos kis világban semmi sincs ingyen és a lehető legritkább esetben tesz bárki bármit csak azért, mert megteheti. Bizalmatlanul méregeti a vámpírt bevérzett szemeivel, az alsó ajkát harapdálva. Megbízni vagy nem megbízni - nem kell az agyába látni hozzá, a gondolatok anélkül is kiülnek megkínzott arcára. Elvégre...
   -  Én nem is tudtam, hogy van véretek - motyogja halkan - És csak pang az egész, vagy keringeti is valami? De hát nem dobog a szíved... minek a vér?
A tekintete a vámpír két szeme közt vándorol, végül elfordul róla. Mély levegőt vesz. A tenyereivel és a sarkával küszködi magát följebb, majdhogynem ülő helyzetbe. A lepedő meggyűrődik alatta, ő pedig érzi mélyen a belsőjében a saját szöveteinek szakadását. Összeszorított szájjal nyög föl, majd dől a párnára, ám elérte, amit szeretett volna: a feje magasabbra került, így mégsem fekszik, akár egy elhagyatott zsák krumpli. Kapkodó mozdulattal törli ki a könnyeket a szeméből. Az ölében összegyűrődött takarót nézi, szipog, nem néz a vámpírra. A hangja pedig reszketeg és elhaló, mikor megszólal:
   -  Csináld...
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. október 28. 19:16
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 28. 19:35 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Kérdések, amelyeket már ki tudja, hanyadszorra hallok. Mint minden mást azonban, ezt szintén elfogadtam. Elfogadtam az örök körforgást, az ismétlődést. A részemmé vált, és már kifejezetten szokatlan nélküle. Megkedveltem az állandóságot. Kénytelen voltam, hisz én magam is állandó vagyok.
- Áramlik bennem, amolyan csöndes folyóként. - fejezem ki magamat némileg költőien, dehát ennyi engedtessék meg nekem. Elmerengve, fürkészőn figyelem a férfit. Nem taglalom, miért van szükségem a véremre, meg hogy miért nem dobog a szívem, ha egyszer a vérem kering a testemben. Érdekes, hogy egy varázsló ilyen fantáziátlan, ám nem hiszem, hogy pont most tényleg ez érdekelné. Azt hiszem, inkább csak az időt húzza.
Némán figyelem, miként tornássza végül följebb magát, szenvedőn. Lágy fényű tekintetem le sem veszem róla. Akkor sem, mikor elrebegi azt az egyetlen, meggyötört szót, mintegy engedélyt adva. Pislogok még egyet lustán, majd bólintok és felemelkedem ültömből. A férfi fölé magasodok groteszk, műtőruhás alakomal, ágya mellett állva, és ahogy nézek rá lefelé, kitárom ajkaimat, amelyek között kivillannak előhívott szemfogaim. Odaemelem aztán a csuklómat a számhoz, és felhasítom rajta saját húsomat. Szusszanok egyet, majd megsebzett kezemet leengedem Dwaynehez, odanyújtva, kínálva neki.
- Elég pár korty. - susogom ki agyaraim között. Vérem íze bár nem különbözik akárki vérének ízétől, ha valaki megissza, olyan érzése támad, mintha kristálytiszta vizet ihatna végre, napok szomjúsága után. Hiába dús és mélyvörös, az élménye mégis éteri, könnyű, jóleső.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 28. 19:55 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



A kezeit kiszabadítja maga mellől, egy szisszenéssel húzza vissza az ölébe. Szokatlanul könnyűnek és bizonytalannak érzi a fejét, mintha a plafonról lógatnák alá és épp hogy csatlakozna a nyakához. A szeme előtt színes, lila és rózsaszín foltok és körök imbolyognak, össze kell szorítania a szemét, hogy az érzés csillapodni kezdjen. Eddig kétszer kísérelt meg felkelni még a legelején, mindkétszer végül összeesett az ágya mellett. Az a kevés vére, ami a testében kering, nehezen jut el az agyáig. Sápadt arcát kissé jobban kiveri a víz, most azonban mégis tartja magát, tűr hősiesen.
A vámpír mozdulatait nézi. Már az sem tetszik neki, hogy feláll, ezzel jó pár fejjel fölé magasodik, az arcára homályos árnyék vetül... ám ez sem rejti el a szájában felvillanó, tűhegyes fogakat.
Dwayne megrettenve rázkódik meg, a keze megszorítja a takarót maga mellett, kiszáradt szájjal nyel egyet. Ismét érzi, hogy a szájába fémes ízű folyadék gyűlik, mégsem veszi le a szemét Adamról. Most neki aztán végleg befellegzett. Csak bámulja a fogakat, a gondolat pedig lassan, angolos ridegséggel tolul az agyába.
Adam mégsem őt harapja meg. Még nem. Most nem. A fogak saját magát hasítják, elegáns sávban sebezve meg a hideg, sápadt bőrt. Ő hosszú, tényleg hosszú ideig csak bámulja, a megütközés tiszta kifejezésével az arcán. A szeme felkúszik a vámpír ábrázatára, majd vissza a sebre... majd ismét vissza.
   -  Utálom, ha valami tőgymeleg. Kihányom. Poharad nincs?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. október 28. 19:55
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 28. 20:09 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Ó, te magasságos...
Lehunyom a szemem, és mély levegőt veszek, ahogy az úr közli, hogyan szereti, ha felszolgálják elé az italát. Csak most őrizzem meg azt az áldott, békés természetemet! Lehet, nem látszik rajtam, ám nem Warren az egyetlen a szobában, akinek a puszta létezés is nehezére esik. Amióta beléptem a kórterembe, a vére illata leng engem körbe és beteg teste svédasztalként kínálja magát. Mégsem csemegézem belőle, eszembe sem jut. Még fogaimat is visszatartottam ezidáig, ami koránt sem olyan könnyű, mint azt előadom. Csak éppen nem szeretek nyafogni, kényeskedni és hisztizni. Az ágyban üldögélő királykisasszonnyal ellentétben...
- Nincsen. - felelem végül csöndesen.
- Sajnálom. - búgom egészen lágyan, miközben feltárom ősi fényű szemeimet, amelyek a helyzettől immáron kissé bódultan csillognak. Pedig ma három pohár vérrel megittam otthon, mielőtt idejöttem. Hiszen tudtam, mi fogad majd. Azonban ahogy itt állok, kivont fogakkal, megsebzett csuklóval a csupa seb férfi fölött, nem vagyok egészen biztos benne, hogy tudom tartani nyugalmamat. Nem fogom bántani Dwaynet, nem erről van szó. Csak ha így folytatja, egy pillanat alatt sarkon fordulok és itt hagyom magára, hogy átgondolja szépen az életét, miközben én megdézsmálom kicsit az itteni vérkészletet.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 28. 20:34 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Ahogy felbámul rá, zöldes árnyalatú, kása- fehér arccal, egyértelmű, hogy halálosan komolyan gondolja a kérdést. Veleszületett, makacs távolságtartó mivolta által gyakran attól is kiveri a víz, ha idegenekhez kell hozzáérnie vagy egyszerűen, ha túl közel állnak hozzá egy liftben. Hát még piócaként rátekeredni egy felnőtt férfi karjára...
Ha a helyet nem lenne ennyire... macerás, bizonyára csapkodós jelenetet rendezve zavarná el a vámpírt maga mellől, pusztán azért, amit a mozdulataival sugall. Az ajkába harap, a kezével megrettenve piszkálja az ellentétes kezébe futó csöveket, amik férgek módjára hatolnak a bőre alá. Vagy ez, vagy a teljesen biztos halál, végeredményben nincs annyira sok választása, ezt ő is, bármennyire szédül és fáradt, pontosan tudja.
Lesüti a szemét, képtelen tovább állni Adam átható lélekölő pillantását. A vesetál mocskosan hever mellette, a csuklóján a géz széle maszatos és rojtos, a teste pedig a szíve szapora dobogásának ütemére fájdul meg újra és újra és újra...
Nem lenne egy hősies módja a halálnak, nemde, Dwayne?
Nem néz többet a vámpírra. Az ujjait annak csuklójára fonva húzza közelebb a kezet, mely most majdnem annyira hűvös, akár a sajátja. A vér szagától és látványától émelyegve reszketeg levegőt vesz, hosszú pillanatokat hezitál a vágott seb fölött.
Ha nem teszed meg, a saját mocskodba fagyva fogsz meghalni ezen az ágyon, Dwayne.
A másik keze ujjai is a csuklóra fonódnak, a vámpír vérének első cseppjei pedig lefolynak a torkán.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 28. 20:49 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Tekintetemmel szinte beleszugerálom a férfiba, hogy hajoljon csak szépen a csuklómra és kezdjen végre inni. Persze, nem alkalmazok delejezést rajta. Ha akarnék se tudnék csak így, hiszen egy idő után már rám sem néz. Gyűjti az erőt és az elszánást. Némán drukkolok.
Végül mindkét kezével megfogja csuklómat, és szájához húzza, vérembe kóstolva. Mélyről fújok egyet, lehunyva szemem egy pillanatra. Hiszen ilyesmit csak pár évtizedente, ha megengedek valakinek. Szóval ez nem egy szokványos élmény az én számomra sem. Feltárom aztán masszív csillogású tekintetemet, és lenézek a magán erőt vett, az életéért a csuklómat ízlelgető aurorra. Egyelőre még nem sokat érezhet a hatásból. Nem megy ez ennyire gyorsan egy ilyen súlyos betegségnél. Egyedül annyit tapasztalhat, hogy a szervezete örömmel fogadja adományomat. Nem fordul fel a gyomra, nem akarja kivetni magából. Eggyé válik vele. A vérévé válik a vérem.
- Jó. - lehelem aztán rekedtes hangomon, mikor úgy gondolom, elegendőt ivott. Tényleg mindössze egy vagy két korty szükséges. Apróbb sérülésekhez untig elég lenne pár csepp, egy haldokló számára viszont ez a megfelelő mennyiség. Várom, hogy Dwayne elengedje a csuklómat.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 28. 21:20 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Az első korty mélyről jövő, rettegő undort kelt benne. A teste megremeg, ahogy a fémes folyadék rendellenesen hidegen a szájához ér, összeszorított szemmel kényszeríti le... és egyszerre az egész valahogy könnyebb lesz. Adam érezheti a megfeszülő izmait, ahogy az ujjai jobban rászorítanak a csuklóra.
Könnyebb és mégsem.
Mégsem, hiszen a könnyűsége, a vér felszabadító íze az, ami ködös agya legmélyén is, de halálra rémíti őt. Nem kellene, hogy kellemes legyen - minden zsigere tudja, hogy szenvednie kellene, undorodnia, borzongania és ellenkeznie, mégsem így történik. A hang, ami a lelke mélyén távolságtartásról és a vámpírtól való viszolygástól suttogott neki, először érthetetlen mormogássá válik, majd végül, talán örökre elhallgat.
Ez a felismerés pedig pánikot ébreszt benne.
Pánikot, hogy talán sosem fogja tudni abbahagyni azt, amit csinál.  
Mélyeket lélegezve löki el magától a segítő kart, remegő tagokkal dől vissza a párnájára. Adam hangja mennydörgésként térítette magához, továbbra is a fejében kavarog, mintha sosem akarna elhallgatni. Hűvös kezével megtörli a száját, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, ő szipogva nyitja ki a szemét - és kimondja az első, nyilvánvaló hazugságot:
   -  Ez undorító volt.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 28. 22:34 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Nem kell kétszer mondanom. A férfi eltaszítja magától a kezemet, mintha legalábbis tűz forró lenne, és elém tárja véleményét az iménti tapasztalásról. Szóval undorító. Igen, a kellemesen zavarodott légzéséből és az izgatottan kalapáló szívéből pontosan ezt szűrtem le, ahogyan szemei csillogásából úgy szintén. Lenézek csuklómra, amelynek sebét hagytam beforrni abban a pillanatban, amint jeleztem Warrennek, hogy elég lesz. Kellett pár száz év, mire megtanultam szabályozni a regenerálódásomat. Hasznos kis tudás.
Sápadt kezemmel szórakozottan dörzsölöm meg azt a helyet, amiből a férfi az imént kóstolt, közben pedig visszaereszkedem a székre. Hegyes fogaim nem bújtak még vissza. Most már hova siettessem őket? Csuklómról feltekintek Dwaynere, komótosan mérve végig ágyon heverő alakját.
- Beletelhet egy-két órába. - tájékoztatom a lefolyásról, mély hangon szólva, agyaraim közt szűrve ki a szelíd szavakat. Egyelőre még előre dőlve ücsörgök mellette, combjaimon támasztva karjaimat, majd szépen hátradőlök, és hosszú, fehér kezeimet ölembe nyugtatom.
- Hunyhatsz egyet addig... - javaslom neki, hiszen most, hogy a vérem a szervezetébe került, megkezdi ott áldásos tevékenységét, és kimossa belőle a mérget, ami lassacskán felemésztette volna. Egyre jobban lesz, percről perce. Márpedig úgy jóval könnyebb tartalmasan pihenni, ha az ember nem vergődik kínok közt, a haláltusáját vívva.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 28. 22:49 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály


A keze bizonytalanul visszahull az ölébe. Csapzott haja alól mélyeket lélegezve sandít föl a vámpírra, várja, hogy a pulzusa végre csillapodjon. Eddig, ha a szíve hevesebben kezdett verni, szinte azonnal elvesztette az öntudatát, ám ez most mágikus módon nem történik meg. Talán ennyire gyorsan hatna? Vagy az iménti pánik nem engedi az agyának, hogy galád módon kikapcsoljon...?
Abban a félig ülő, párnának dőlő helyzetéből végül ellazítva az izmait visszafekszik. A szájában még illékonyan kering az idegen vér íze, ez nagyon sokára tudatosul benne, majd tovább is siklik a tényen. Az egyik lába a takaróba gabalyodik, türelmetlenül rúg egyet, ám a mozdulat ismét kínzó fájdalmat hagy a csípőjében, mintha valami elszakadt volna benne. Talán mégsem hat annyira gyorsan.
   -  Mert olyan könnyű az. Ezt nehezen tudnám kiverni a fejemből csak úgy.
Visszafordul az oldalára, az infúziós kezét kinyújtja maga mellé. Láthatóan kerüli a vámpír hideg tekintetét.
   -  Kösz'.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. október 28. 22:49
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 29. 13:57 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Ahogyan gondolja. Minden esetre meg fogom várni, amíg felépül és kitalálhatjuk, hogyan tovább. Persze, akad tervem. Hiszen nem maradhat itt. Hogyan magyarázná ki, hogy a haldoklásából egy éjszaka alatt felgyógyult? Egyszerűbb utólag elsikálni.
Tömör hálájára mindössze bólintok egyet. Nem vártam még ennyit sem Tőle. Hiszen nem ezért csináltam. Meg nem is nagyvonalúságból vagy kegyességből, mint azt magában elkönyvelte. Hanem a már taglalt okokból. Azért, mert jól esik. Megértem, hogy ezt nem igazán fogja fel vagy hiszi el. Ám végül mégis amellett döntött, hogy rám bízza magát. Ezt pedig igen jól tette. Hiába, az élni akarás nagy úr.
Elpillantok az ajtó feletti óra felé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön. Maradok és várok. Ha akar, beszél hozzám, ha akar, alszik vagy csak relaxál, élvezve állapota javulását. Nekem mindegy. Békés üldögélésemnek annyi tesz csak keresztbe, hogy lépteket hallok közeledni odakint. Ekkor felemelkedem, és fejemmel arrafelé bökök, így jelezve a férfinak, hogy miért mozgolódom és egyúttal azt, hogy jobb lesz nyugton maradnia. Komótosan az egyik függöny mögé sétálok és mire a gyógyító elhalad az ablak előtt, bepillantva rajta, részemről már régen rejtve vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 29. 14:29 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Mindössze egy álmos szusszanással nyugtázza, ahogy Adam felkel, majd óvodás módjára a függöny mögé bújik. Neki nincs szüksége ilyen óvintézkedésekre, a ablak üvegén át épp ugyanúgy fest, mint órákkal nagy napokkal ezelőtt.
   -  Régen tökre azt hittem, hogy denevérré meg láthatatlanná tudtok változni. Oszt' ezek szerint mégse.
Motyogja rekedten, ahogy a gyógyító továbbindul éjszakai sétáján. Az itt töltött napok során elnézegette őket, már pontosan tudja az őrjáratok valódi okát. A legtöbben éjjel, sötétben és magányosan halnak meg, a hullákat pedig nem árt elvinni, mielőtt a többi beteg ébredezni kezd.
Elnyom egy ásítást. A feje, amilyen könnyűnek is illékonynak tűnt, most annál nehezebb, mintha kerek kavicsokat pakoltak volna a homlokára. A kezére tekert gézt szórakozottan kezdi piszkálni majd tépkedni, végül pedig egy hirtelen rántással kihúzza az infúzió tűjét. A mugli eszköz gonoszul csillog a kezében, míg érzi, hogy a másik fájdalma azonnal enyhülni kezd.
   -  Elmehetsz. Ha akarsz - morogja Adam felé, a csövet letúrva az ágy széléről. Ő maga sem tudja, miért tette mindezt, de nagyon jól esett.

Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 29. 14:42 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Csak mulatón szusszanok egyet a függöny mögül az elbújásommal kapcsolatos kommentálására. Igen, sokak hisznek ilyeneket. Lehet, hogy menőbb lenne, mint ez. Dehát így is elég sok menő tulajdonságom van. Kellenek az ilyen kevésbé látványos dolgok. Amint a gyógyító elhaladt, elősétálok a rejtekemből, és kényelmesen visszaülök a székbe, figyelve, miként szabadul meg a férfi az infúziótól, egyúttal feltárva előttem egy szép, friss sebet. Pedig az imént már éppen visszahúzódtak a szemfogaim, most viszont megint előbújnak kicsit.
- Nem akarok. - susogom agyaraim közül, egyszerűen.
- Lehet, hogy ki kéne vinni Téged, miután rendbe jöttél. Hiszen... hogy magyarázod ki? - vetem fel ötletemet és érdeklődöm meg Tőle, van-e esetleg egyéb terve. Tőlem maradhat, ha meg tudja oldani. Ha viszont el akarna tűnni, együtt könnyebben kivitelezzük.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 29. 14:49 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Ügyetlen ujjaival tovább folytatja a géz tépkedését. A kötést, ami a csuklóját és a kézfejét fedte lefejti, alsó rétegeit már jócskán átáztatta a tű mellől szivárgó, alvadni ne akaró vére. A csomót a vesetálba dobja maga mellé, a ragtapaszt, ami szintén a tűt tartotta a helyén, miután lerántotta, szintén. Maszatos kezét egy angol úr komótosságával törli a fehér kórházi ágyneműbe, miközben az ujjait mozgatja, hogy enyhítse az azokban uralkodó zsibbadást. Akibe már döftek ilyet, pontosan tudja, milyen piszkosul fáj két-három nap elteltével.
Fölsandít a vámpírra. A keze pedig megáll valahol a mozdulata felénél.
Egy skarlátvörös vércsepp végigfut a csuklóján, majd lecsöppen a lepedőre.
   -  Hát eddig nem gondolkodtam azon, mit mondok, ha bejön a jótündér és egyszer csak meggyógyít - válaszol határozottan gúnyosan - Sz'al nem t'om.

Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 29. 15:07 | Link

Dwayne Warren
az amerikai beteg

Hát ez egyre jobb lesz. Maszatolja, törli, keni a vérét mindenfelé, és hagyja lecsöpögni bőrén. Pillám megrezzen, ahogy figyelem, amit művel. Ez így nem igazán lesz jó. Egyelőre azonban nem teszem szóvá, csak mélyeket lélegzek.
- Van még egy bő órád kigondolni. - közlöm Vele mély hangon. Ha úgy érzi, elő tud állni valami hihető hazugsággal, felőlem rendben. Nekem édes mindegy. Akkor megvárom, amíg jól lesz, aztán lépek. Ugyan a kijuttatásra nekem van egy már-már klisészerű, ennél fogva pedig jól bevált és könnyedén kivitelezhető tervem, ám ha nem azt választja, hogy elhagyja az ispotályt, nem fogom most azzal szaporítani a szót, hogy részletezem ezt neki a nagy semmiért.
- Dwayne, megköszönném, ha nem véreznél össze mindent még jobban... - dünnyögöm végül ki tűhegyes szemfogaim közül, és nyelek egy nagyot, sűrűn pislogva párat, tekintetemben némi elvadult fénnyel.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 29. 15:18 | Link

Adam Kensington
Bájital és növénymérgezési osztály



Hiába, a vámpíresszencia nem hat azonnal, így amellett, hogy a vére csak hosszú idő múlva, nagyon nehezen alvad, a mérgezés néhány további mellékhatását is kénytelen elviselni egy ideig. Dwayne alapvetően, egészségesen sem egy éles logikával megáldott ember, a tudatára pedig most a krokodilkönny zavart okozó fátyla is nehezedik... hát nem, egyáltalán nem fogalmazódik meg benne a tény, hogy egy vámpír közvetlen jelenlétében nem a legokosabb cselekedet összevérezni a bútorokat.
Az oldaláról végre a hátára fordul, sérült kezét maga mellett tartva a levegőben. A vére vékony sávban kúszik végig az alkarján, a könyökénél ivódik a lepedőbe.
   -  Há' kösz, mit csináljak, nyaljam fel?
Ha nem is érzi konkrétan a gyógyító vér hatását, elég a tudat is ahhoz, hogy a jelleme makacsabbik, sértődékeny fele felébredjen a haldokló letargiából. Ahogy megmozdítja a fejét, megszédül, ólmos fáradtság futtatja végig az ujjait a végtagjain.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek