36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 19. 14:32 | Link

Dr. Mácsai Zója
Bájital- és növénymérgezési osztály

Előzmények: Magyar Mágiaügyi Minisztérium, Aurorparancsnokság, a Mácsai család otthona
NJK karakter: Engelhardt Imre, gyógyító


A fém keretes ágy végében állva egy ideig tanulmányozza a csíptetős mappára tűzött papírokat, majd a golyóstollával felír még valamit. Eztán pillant föl ismét az ágyon fekvő, betegére, a maga gondterhelt, sokat látott arcával.
Az aurorok ellátása mindennapi rutin, így többször találkozott már a férfi kórlapjával is. Törések, zúzódások, szakadások, pár elvesztett ujj vagy fog - elképzelése szerint ezek mind- mind a munkájuk velejárói, senki nem emeli a szemöldökét se, ha egy auror ezzel kapcsolatban kér segítséget. Rontások, átkok és egyéb, mechanikai sérülések, mind-mind hétköznapi rutin.
Ám ez kicsit... más.
Közelebb lép a férfihez, a tollat átveszi a másik kezébe, hogy megérinthesse annak forró, izzadt homlokát. Az érintésre mélyről jövő mormogást kap válaszul, Dwayne ismét megremeg, ösztönösen próbálja felemelni a kezét, hogy erőszakosan ellenkezzen az érintés ellen. Próbálkozása azonban hiábavaló - az elmúlt pár óra mozgalmas eseményei okán mindkét csuklóját puha ám erős géz kötések rögzítik maga mellé. Hiába, szükséges volt az ilyen.
A krokodilkönny meglehetősen furcsa dolgot művel az emberekkel.
Valójában maradéktalanul meglepte, amikor a mérgekre vonatkozó teszt eredménylapján elolvasta a szót. A praxisában legalább tíz éve nem találkozott a ritka, ám annál hevesebb hatású főzettel, talán az egész országban jó ideje ez az első ismert eset. Meglepte a tény... és sajnos előre is vetítette a férfi további sorsát önmaga és mindenki számára.
Krokodilkönnyekre bonyolult az orvosság.
Ismét följegyez magának valamit, a tekintete továbbsiklik a beteg testén. A karjait hosszanti síkban idegen- és önnön magának okozott, felszínes sérülések, hosszú karmolások borítják, akár egy kiterjedt, vöröses lila pókháló. A beteg bőre ég, amitől szabadulni próbál, idézi föl az évekkel korábban olvasott könyv szavait magában, az érintés fájdalmas, amire agresszívan reagál. Amíg persze egyáltalán reagál.
A sebek mentén továbbhaladva vékony a férfi alkarján a ragtapasz alól vékony, áttetsző cső tekeredik tovább a fölötte függő állványig. A szájon át történő beadás, mint sok hasonló esetben, nem lehetséges, így kénytelenek a muglik közkedvelt módszerét alkalmazni, hogy vizet és vérszaporító bájitalt juttassanak a beteg testébe. Jelenleg ez a legtöbb, amit tehetnek érte, illetve, hogy felszínes, kába álomban tartják, megelőzve ezzel szenvedő vergődését, illetve, hogy ismét vérrel köpje szembe a közelébe jövő ápolókat.
Dwayne sosem volt jó beteg. Most talán épp egy fokkal rosszabb.
   - Ha valami van, szóljatok - közli végül a közelben álló gyógyító hölgynek - iszom egy kávét és megnézem a többieket.
A mappát leengedi maga mellé, még utoljára végignéz a betegén, majd elhagyja a kórtermet. Szegény fószer, ezt jól megcsinálta magának.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 19. 15:13 | Link

Orvos, Dwayne

Az az időszak, ami a szinte síró gyermeke felbukkanása és aközött telt el, amíg rendesen ideértek, ijesztő volt. Most is frászban van, nem csoda, hiszen Mina halálra vált arca és a saját gondolatai kiegészítik egymást és nem tereli egyik se jó irányba a másikat. Beérkezve elirányítják őket, hogy merre menjenek, és amíg Mina rohan, majdnem fellökve egy idős varázslót, addig ő a szobából kilépő gyógyítóhoz siet, hogy érdeklődjön tőle a férfi állapota és kilátásai felől, így van a kettejük megérkezése között jó tíz perc. Mina valószínűleg rávetette magát az apjára első körben, ami nem a legbölcsebb tett, ám most már egész szépen, és riadtan bár, de nem sírva ül az ágya mellett, fogva az apja kezét.
Ő maga belépve zavarban van, a fekete kabátot már kigombolta, biccentve köszönt a bent tartózkodó ápolószemélyzetnek, majd az ágyhoz lépve, biztató mosolyt enged meg a férfi felé, pedig a legszívesebben kiborulna, és maga se tudja, hogy hány doboz cigarettát szívna most el, itt állva. Azonban a lányának megígérte, hogy nem teszi, így ehhez ragaszkodva lép közelebb az ágy szabad feléhez, és simítja meg finoman a férfi tenyerét.
- Ne bontsd a rendet, inkább tartalékold az energiáidat.
Hallotta, hogy le kellett kötözni, illetve most már látja is, de, hogy meglepődött-e ezen? Nem egyáltalán nem, akkor lenne igazán ijedt, ha Dwayne nyugodtan feküdne, és várná, hogy jöjjön a vacsora, nem pedig úgy, mint, akit éppen egy verekedés közepétől tartanának távol, amiben a haverjai is benne vannak. Egy másik széket húz oda, a kabátját levéve ül le a férfi másik oldalára. Igyekszik erős maradni. Dwayne állapota súlyos, Mina kiborult, ha ő is enged az érzelmeinek, akkor bizony komoly baj lehet belőle.
- Anton írt egy üzenetet, hogy mi a helyzet veled. Mina vette át, és jöttünk, amint megtalált.
Fogalma sincs, hogy mit mondhatna. Itt fekszik a férfi, aki egyszerre a mindene, a gyereke apja, és aki iránt érzelmileg nem lenne joga bármit is érezni, aki visszautasította, akivel összeakadt, kerülte, majd furcsa és hideg ismeretségre szűkülő kapcsolata lett. Egyszerűen ennél jobban, mint amennyire ő össze van zavarodva, ember nem tud összébb zavarodni. Nem akarja, hogy meghaljon, azt sem, hogy fájjon neki. Bármennyire is szenvedett attól, hogy a férfi kerüli őt, nem kívánt soha rosszat neki, és most mégis.
- Pihenned kellene. Még a végén legyengülsz és nem tudok kivel ordítozni.
Nem mintha az lenne az élete fénypontja, hogy veszekednek, de tényleg, mi történne, ha ez megszűnne? Ha esélye se lenne a veszekedésre? Abba a gondolatba valószínűleg teljesen összetörne.  

Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 19. 15:38 | Link

Dr Mácsai Zója és Mina
Bájital- és növénymérgezési osztály



A hullámzó lázálom hogy elnyeli, hol pedig a fájdalmasan dobja a felszínre.
Tudja, hogy hol van, tudja, mi történt vele, érzi a fájdalmat, az érintést, a szenvedő állatok mélyről jövő, életösztönből fakadó félelmét. Az agya azonban ködös és nehézkes, a kép mégsem teljes, néha egészen elsötétül és megszakad. Nem egészen biztos benne, hogy ura a tetteinek vagy a gondolatainak, ha pedig nem ő, akkor ki vagy mi az, ami rendelkezik felettük.
Minden egyes hang, mintha a dobhártyáján szólna. Az izmai először megfeszülnek majd elernyednek, szaporán nyel vagy épp köhög. De él. A vénájába folyó főzet gondoskodik róla. A szúrás helye mar és csíp. Ingerülten próbálná kikaparni a helyéről, a keze azonban most sem mozdul. Pánikba esve fészkelődik, összeszorított szeméből ismét könnyek csorognak...
Majd egy kis, puha kéz simít végig a karján.
Az érintés helye fáj, borzasztóan, maróan fáj. A keze ökölbe szorul, arra fordítja a fejét, végül kinyitja a szemét. A könnyek a párnára folynak. Láthatóan hosszasan fókuszál, mire a szeme megtalálja a mellette ülő lány arcát. Vérszegényen mosolyodik el. Különösebb reakció nélkül fordítja a fejét vissza a plafon felé, majd szinte azonnal ismét összerezzen.
Nagy, kövér embert lát a mellkasán ülni, aki az apja vadászkésével kezdi el az alkarját döfködni az infúzió helyén.
   -  Ne, nenenenene...
Elhalón nyöszörögve próbál felülni, zavaros tekintete pánikkal telik meg. A csövet féregként látja tekeregni, ami lassan a vénájába mászik, hogy belülről falja fel. A kövér ember öblösen felröhög a mellkasán.
   -  Ne, nenene... Léna, szedd le rólam, szedd le rólam!
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 19. 18:04 | Link

Dwayne, Mina

Nagy vonalakban tudja csak ugyan, hogy mi a helyzet, de az bőven elég ahhoz, hogy kétségbeessen, és mégis, maradnia kell annál a látszatnál, hogy minden rendbe jön. Van némi babona alapja, nem akarja bevonzani a rosszat, de nem tud nem arra gondolni, hogy Dwayne nem éli túl. Hiába erős, hiába tart ki hosszan, mindent a férfi se tud legyőzni.
Valahol mélyen még él benne, hogy régen felkészült arra, mi lesz, ha egy nap a férfi meghal,. Gyerekként is tudta, hogy benne van a pakliban ez az eset, ám az több, mint tíz éve volt, lassan teljesen elfelejtette, hogy akkor is aggódott miatta. Most viszont, itt az éles helyzet, amiért akkor aggódott. Most már nem csak tarthat tőle, de szabályosan retteghet miatta. Tudja, ha Dwayne elveszti ezt a játszmát, akkor Mina összeomlik, és tudja, ha elmegy, nem tudja majd a lányát támogatni. Erre az ember nem tud felkészülni, főleg, ha ennyire szeret valakit.
Próbál könnyedén beszélni hozzá, mintha figyelne is rá, azonban hiába mégis minden igyekezete, a férfi egyetlen szavával csapja arcon és téríti vissza a valóságba. Ostobán ül itt, és kedveskedik, miközben Dwayne lázában is Lénát hívja. Ahogy kimondja a nő nevét, ösztönösen húzza el a kezét, amelyikkel eddig Dwaynet tenyerét és kézfejét simogatta, remélve, hogy a kedves érintés is hat valamennyire. Tudja, hogy nem lehet, tudja, hogy el kellene fogadnia, hogy nincs egy szemernyi esélye sem, hogy elszúrta, és mégis, érzi, hogy fáj a mellkasa attól, hogy ő mint lehetőség eszébe se jutott. Tényleg önző, igaza volt Dwayne-nek, amikor ezt a jelzőt használta rá. A kezét zavartan az ölébe ejti, majd hirtelen, mintha bolha csípta volna meg felpattan és a vállára teszi a kezét.
- Keresek valami büfét, hozok neked teát, maradj apáddal.
Választ meg se várva lép az ajtóhoz és siet el, mielőtt még bárki feltartóztathatná. Könnyes szemekkel indul meg a folyosón, hogy találjon egy olyan zugot, ahol nincs senki és nem is láthatják, erre pedig a legalkalmasabb a női mosdó, ahol bezárkózva egy fülkébe nyugodtan kiadhatja a felgyülemlett érzelmeit. Idegesség, féltékenység, fájdalom és félelem, minden van itt, és most minden ki is jön, miközben a hideg falnak támaszkodik. Senki se mondta, hogy zavaró harmadiknak lenni ennyire kegyetlen dolog, és eddig nem is igazán érdekelte, most azonban realizálta, hogy nem lesz ez az egész olyan könnyű, mint hitte. A dolgokat az elején elszúrta és ostoba, ha azt hiszi, hogy rendbe hozhatja őket, és úgy tűnik, most az ispotály mosdójában gubbasztva ez realizálódik is benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 19. 21:53 | Link

Szülők

Nem érdekel mindaz, amire tanítottak. Most cssak azt az egyet tudom, hogy apa nagyon rossz állapotban van. Azt írta az a férfi, hogy súlyos. Én magam nem tudom ki Anton, de hálás vagyok neki azért, amiért szólt anyának. Anya biztos tudja, hiszen nem vezetékneveztek, a levél is olyan volt, mint amit két ismerős ember írt egymásnak. Meg kell őt találnom, és meg kell majd kérdeznem, hogy mégis mi történt, de először apát kell látnom. Tudni akarom, hogy hogy van, hogy mindent megtesznek-e érte, hogy meggyógyuljon. Ő az apám. Egyszerűen nem halhat meg.
Útközben úgy szorítom anya kezét, mintha az életem múlna rajta, mindkettőnk ujjai egészen elfehéredtek már, de ezzel most egyikünk se foglalkozik. Rohanva közelítettük meg az épületet, és amikor elmondják, merre van, együtt kezdünk el sietni a terem felé, anya azonban lelassít, így szinte kitépem a kezem a kezei közül, és úgy szaladok tovább. Nem is nézek hátra, pedig lehet, hogy kellene, de jobban érdekel, hogy apához odaérjek, mint ha például kitört a cipője sarka.
- Apa…
Nem igazán van magánál, és talán jobb is, mert egy itt dolgozó lányt is majdnem fellökök, de talán érthető, hiszen nekem a szüleim a legfontosabbak a világon, és hiába érzékeny még a kapcsolatunk, bármit megtennék érte, hogy ő jól legyen.  Anya is beér, mivel nem sántikál, gondolom beszélt valakivel apáról, de mivel egyből hozzá megy, így inkább csak némarésztvevője vagyok a jelenetnek, ahogy anya apához beszél és ér. Minden mozdulatban és szavában kedvesség van. Egy pillanatra el is feledkezem arról, hogy apa nagyon rosszul van, hiszen ilyennek még nem láttam anyut. Már értem, hogy miként lehetek én itt. Anyu nagyon szereti apát, akkor is, ha úgy csinál, mintha nem. Ilyenkor nem tud úgy tenni előttem. Szinte már illetlennek tartom a jelenlétem, és elhátrálnék, amikor apu Lénát hívja, anyu pedig elrántja a kezét és kiszalad, mintha félne, hogy bekapcsolva hagyta a vasalót, vagy mintha az életem múlna azon, hogy teát kapjak. A nővérke, akit az előbb majdnem fellöktem, gyógyszert ad apának, én meg még mindig úgy nézek az ajtóra, mintha kísértetet látnék, aztán lassan apa felé fordulok, és visszaülök a székre.
- Jaj apukám, jó nagy slamasztikába keverted magad.
Mert értem én, hogy mi folyik itt, nem is értem, hogy nem esett le, vagy, hogy nem vettem számításba. Csak vágytam rá, kérleltem a lehetetlent, és lám, a fele valóság, a másik fele meg jó nagy bajban van. Továbbra is fogom apa kezét, hiszen engem felismert, rám mosolygott, és remélem, hogy amikor hat a gyógyszer, jobban lesz tényleg. Úgy érzem, hogy tudom a megoldást, ami elég lehetetlen, de ez az érzés itt jár bennem, csak nem tudom felszínre hozni, hogy mégis mi lenne az érzés mögött. Jaj apuci, kelj fel, kérlek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 20. 09:58 | Link

Dr Mácsai Zója és Mina
Bájital- és növénymérgezési osztály



Szaporán pislog néhányat, a kövér ember pedig eltűnik a mellkasáról annak fullasztó súlyával együtt. Összeszorított foggal vesz mély levegőket, oldalra fordítja a fejét, erőtlenül köhög párat. Az alkarján tekergő férgek abbahagyják a bőre felzabálását, visszaváltoznak az áttetsző csövekké, amik a sárgás színű bájitalkeveréket juttatják a vérébe.
A feje élesen lüktet homloktájon, így nehezére esik hosszabb ideig nyitva tartania bevérzett szemeit. Homályosan látja, hogy egy ápoló érkezik, talán épp az, akit ideje korán sikeresen szembeköpött majd hasonlóan véletlenül megkínálta egy erőtlen balegyenessel. Ha ő, szerencsére elfeledhette ezt, állapítja meg megkönnyebbülten, hiszen röviddel a távozása után a fejfájása és a hidegrázása is valamicskét csillapodni kezd. Biztosan a vénakoktélhoz kevert valamit.
Fáradtan szipog és dönti oldalra a fejét. Hosszú percekig csak nézi a párna szegélyét, mintha bele- belealudna. A testében makacs, agresszív méreg kering, ami hullámokban hozza rá a hallucinációval telített lázat. Ha csillapító bájitalt kap, jobban lesz - ám tudja, hogy ellenszer híján az érzés hamarosan visszajön.
   -  Menj haza.
A hangja elhaló és rekedt, alig nyitja a száját, de a tekintetén most először látható, hogy elmében jelen van. Laposakat pislogva nézi a mellette ülő lányt.
   -  Nem kell itt lenned. Jól vagyok. Látod... le kellett kötniük, hogy ne táncoljak, annyira jól vagyok meg minden...
Nyel egy nagyot, ahogy a fémes folyadék ismét felgyülemlik a torkában. Az agyában kategorikusan elzárja a túlélésével vagy esetleges halálával kapcsolatos gondolatokat, mint mindig. Nem ért a gyógyításhoz, nem ismeri a mérgeket - őszintén pedig neki sokkal, de sokkal jobb így. Nem akarja tudni.
Csak aludni akar. Sokat.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. október 20. 16:27 | Link

Apácska

Apa olykor magánál van, máskor bealszik, aztán megint magához tér. Kérek a nőtől, aki körülötte sündörög valamit, amivel le tudom törölgetni a homlokát. A kezét egy pillanatra se engedem el, mintha attól félnék tudat alatt, hogy ha elengedem a kezét, akkor elveszítem. Nem mehet el, semmilyen formában jelenleg. Végre itt van, és nekem szükségem van arra, hogy itt legyen, velem.
- Persze apa, annyira jól vagy, hogy anyát Lénának szólítottad.
Van egy kis vádló él a hangomban, akkor is, ha igyekszem elrejteni. Láttam, amit láttam. Komolyan megvezetett az összes felnőtt a környeztemben, amiért valahol mélyen haragszom. Oké, gyerek vagyok, nem szeretem, ha így kezelnek, de elfogadom, viszont mindig őszinték voltak velem. Anya pedig, most hazudott. Sőt nem is csak most, ki tudja mióta. Már értem a hullámzó hangulatát, a sírást. Ha jól sejtem, most is egy eldugott helyen pityereg. Ilyenkor, tudom, hogy nem szereti, ha látom, ezért is nem mentem utána, tudom, hogy milyen ilyenkor.
- Apa…
Közelebb húzom magam, a fejem a párnájára teszem, a homlokom az övéhez ér. Most pont az zavar a legkevésbé, hogy az izzadsága a homlokomra is rátapad.
- … szeretlek.
Ezt még sosem mondtam neki, de itt volt az ideje és ennél megfelelőbb alkalmat már nem nagyon kellene keresnem erre.
- Szóval ajánlom, hogy gyógyulj meg, és kerülj ki ebből a slamasztikából, mert kellesz az életembe. Rendben?
Kicsit lehunyom a szemem, majd kinyitom, és felemelve a fejem elmosolyodok.
- Én melletted állok.
Az ajtó felé pillantok, majd vissza apára. Hagytam elég időt anyának arra, hogy összeszedje magát.
- Jobb lenne, ha megkeresném anyát, te meg pihennél kicsit. Bejövök hozzád holnap is, jó?
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 20. 18:49 | Link

Mácsai Mina
Bájital- és növénymérgezési osztály



Megmozgatja a csuklóját. Az infúzió szúrásának helye egyre jobban sajog, ami a válla és az ujjai irányába sugárzik. Egy rosszabb, mélyebb pillanatában, amikor még nem tekeredett a csuklójára géz, kirántotta magából a tűt, a belőle folyó bájitallal lefröcskölve a takaróját és a körülötte állókat. Ám, most nyugodt, nem vetemedne ilyesmire - a tűre nézni mégis fájó és émelyítő érzés.
Újra fémes folyadék gyűlik a torkába, amit kénytelen lenyelni. Egy idő után szinte biztos, hogy hányni fog, állapítja meg egykedvűen, a tompa fejfájásával küszködve.
Ahogy a lány homloka az övéhez ér, behunyja a szemét. Megölelné, a géz azonban konokul tartja őt.
   -  Én is bírlak téged.
Sosem fogja kimondani. Soha, senkinek sem mondta még - és ez talán eztán is így marad. Ismét nyel egyet, szaporán pislog ahogy a lány végül feláll mellőle. Erőtlenül küszködi magát kicsit följebb a párnán, ám azonnal émelygése támad a mozdulatra.
   -  Tűkön ülve várlak majd.
Válaszol rekedten, megenged egy vigyort, a fogain világospiros vér csillan. Nézi, ahogy a lány kilép az ajtón és becsukja aga mögött, magára hagyva őt a teremben.
A folyosóról beszélgetés, elhaladó léptek, siető orvosok tompa hangja szűrődik befelé. Visszafordítja a fejét a plafon felé, szorosan összezárja a szemeit. Egy férfi nem esik pánikba és nem sír.
Ökölbe szorítja a kezeit, a válla megrázkódik. Némán, ám annál erőteljesebben, de fél.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek