A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=838329#post838329][b]Bossányi Karola - 2021.10.18. 21:17[/b][/url]

Bármennyire is nehéz volt a lelkem, nem hagyhattam Bencét egyedül egy ilyen helyzetben, nem tudtam volna megtenni, mert bármennyire is fájt az, amit tett, még mindig szerettem. A sürgető szavakra sem volt idő hezitálni, dönthettem, hogy vele jövök, vagy maradok, s egyértelmű volt az, hogy inkább én tartsak vele, mint a Szőke.
Mindvégig aggódtam érte, az Ispotályba érve máris rohantak vele, s egyedül maradtam a folyosón, tele kétségekkel, és halomnyi aggodalommal, hogy vajon mi történik Bencével, túléli-e.
Még igazán azt se tudtam, hogy miért eshetett össze, hiába léptem a pulthoz, az ott dolgozó nővérek nem sok információval tudtak ellátni, csak nyugtattak, hogy üljek és várjak, majd a Gyógyítók többet mondanak. Persze, nyugodjak is meg, mikor összeesett, s azóta magához se tért. Hogy lehetnék nyugodt?
Hosszú ideig csak mászkáltam a folyosón fel, s alá, próbáltam belesni a kezelő ajtaján, de sok mindent nem láttam. Csak az látszott, hogy az orvosok jó ideig hezitáltak, majd egy óra elteltével érkezett egy sötét kabátos férfi, aztán jóval később távozott.
A gyógyítókkal csak ekkor lehetett érdemben beszélni, azt mondták, hogy most már jobban lesz, s csak órák kérdése, míg magához nem tér.
Ez részben megnyugtató volt, egyfelől megkönnyebbülhettem, hogy Bence nincs életveszélyben, s hogy minden rendben lesz vele. Afelett viszont nem tudtam elsiklani, amiket hozzám vágott, s azt sem, ahogyan az tette.
Fáradtan ültem le a szobájában, ugyanabban a ruhában ücsörögtem órákon át,  néha mintha elnyomott volna az álom, de aztán minden neszre felriadtam. Nem Ő volt, mindig csak egy-egy nővér lépett be, s ellenőrizte az állapotát. Jól végezték a dolgukat, nagyon is figyeltek rá.
Órákkal később, elmerengve bámultam kifelé az ablakon, mikor ismét neszezésre kaptam fel a fejem, ám ezúttal a szobából érkezett a zaj, s úgy láttam, hogy Bence mozgolódik.
Felegyenesedve a fotelből, magam előtt összefűzött karokkal lépdeltem közelebb, s az ágya végében megállva rápillantottam. Arcomról leginkább a gyötrelem tükröződött, mely vegyült a fáradtsággal, s kisírt szemeimmel.
- Azt mondták, hogy rendbe fogsz jönni - mondtam szűkszavúan, s ridegen, mintha tényleg csak a tényeket közölném. Nem is tudtam, mi mást is mondhatnék, pontosabban de, mert még most is ott feszítette a mellkasomat az érzés, s igen is, számon akartam kérni, hogy mégis hogy tehette ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842078#post842078][b]Rothstein Elektra - 2022.01.11. 19:50[/b][/url]

Különös jelenség a deja vu...Egyesek úgy vélik csupán emlékezetünk villanásnyi csalódása, míg mások azt gondolják, hibás szál életünk szövetében, melyet az azt megalkotó hatalom, mementó gyanánt látni enged számunkra, egy adott pillanatban. Amikor arra már készen állunk. Bármi is legyen az igazság, a tényen, miszerint zavarba ejtő élmény, jottányit sem változtat. Újraélni egy már megtörtént eseményt, hősnőnknek pedig, egyenesen felkavaró. Elsodorta az idő, mely szinte száguldott vele. Annyi minden történt, hogy ocsúdni is alig volt érkezése legutóbbi kontrollja óta. Visszatért az emlékezete, de ezt senki sem tudhatja. Egyedül orvosa fogja csak, mert neki bevallja. Legalább egy valakinek nem kell hazudnia. Mellette szól még az is, hogy titoktartás kötelezi a fehér taláros mágust, akiben hősnőnk bizalma, nem csak emiatt, de mély és töretlen. Az idősödő férfi szemeiben ott volt minden. Elég volt csak látnia, hogy Elektra bízzon és higgyen benne. Hozzá érkezett most tehát a szokásos ellenőrzésre. Havi egy alkalommal jön el, hogy megvizsgálják és biztosítsák afelől, hogy gyógyulása jó úton halad. Lehet teljes is a végén. Ez volt kezdetektől a prognózis ez lett ma is az eredmény. Erős a szervezete, s agya sem szenvedett olyan sérülést, ami gátja volna tökéletes felépülésének. Mindig ezt mondják, mióta csak felébredt. Most is minden rendben ment, s már csak zárójelentésére kell várnia. Közben, míg készül nincs nyugovása. Sétálni kezd végig, a folyosó hosszán. Ezen szobák egyikében feküdt. Emlékszik még arra is, hogy a kilencvenkilences számúban. Sorjáz immár az ajtók előtt egy ideje. Csizmája sarka halkan koppan, majd hirtelen megtorpan. Az egyik ajtó résnyire nyitva maradt. Óvatosan nyúl a kilincsért, hogy becsukja. Egyszerű gesztus volna, s nehezére sem esne, azonban vesztére bepillant a szűk résen, s azonnal megdermed a mozdulatban. Rőten csillan a téli napfény a beteg haján. A deja vu azonnal összeszorítja hősnőnk szíve táját. - Ugye nem Ő az? Ugye nem!? - kérdezi kétségbeesett belső hangja, pedig az igazság nyilvánvaló. A páciens, aki a speciális, hosszú mozdulatlanságra tervezett, ám látványosan kórházi ágyon fekszik, számára teljesen idegen. Összeszorítja szemeit, mélyet lélegezve próbál uralkodni magán és a valóságot tudatosítani elméjében a gyötrő-hamis balsejtelmek helyett. - Vajon ki lehet? - terelődnek gondolatai a helyes mederbe, hogy ugyanekkor, ösztönösen mozdulva, belépjen a kórterembe. Tudja, hogy ez nem helyes, sőt mondhatni tilos, mégis megteszi ennek dacára. Orrába belemar a helyiség jellegzetes aromája, de ez sem tántorítja el, ahogy a feltörő emlékek árja sem készteti visszakozásra. Megáll hát az ágy mellett, majd lenéz, egyenesen a betegre. - Fiatal. Túl fiatal... - állapítja meg némán, mialatt sötét, kifejező szemei megtelnek érzelmekkel. Egy másodpercre magát véli látni a lány helyén. Újabb deja vu rohan át egész lényén, utat nyitva ajkán gyöngyként kigördülő szavainak. - Nem ismersz engem, ahogy én sem téged...De jártam ott, ahol te most és tudom, hogy van kiút...- suttogja bizonysággal telt, bársonyos hangon. Igazat beszél. Neki sikerült visszajönnie. Ezért hiszi azt megingathatatlanul, hogy akár ez a névtelen, fiatal lány is képes lehet az ébredésre. Kómában lenni és visszatérni, Elektra számára nem a véget jelentette, hanem egy új kezdetet. Szerencsés ezért? Meglehet. Azonban talán ki is érdemelte ezt a mondhatni második életet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=847591#post847591][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.12. 14:58[/b][/url]

Will
- Június -
The stress, oh boy

Már majdnem megdöbbent, mennyire normális minden az életében egy ideje. Már majdnem. Heti háromszor lejár Szalamantonba, mert a kalandpark projekt ugyan elindult élesben, megnyílt a vidámpark, de még mindig van mit csiszolni a részleteken, és az a rész, aminél egy pici, asszisztensi feladatkört kapott, folyamatos figyelmet igényel, hiszen havonta változik a tematika. Véget ért a megbeszélés, a projektvezetők kiosztották a feladatokat, az ütemtervet, megbeszélték, mi kell készen legyen a következő találkozóig... és a végén, ahogy az egész stressz lecsengett, kifelé menet a teremből, elterült, mint egy kultúrált leveli béka a parton. Se kép, se hang. Az még hagyján lett volna, de mikor magához tért, és az is leesett neki, hogy vérzik, a pánik teljesen eluralkodott rajta. Az egyik kolléganője hozta be az ispotályba kivizsgálásra, Willnek pedig rögtön szóltak, mert őt adta meg kontaktszemélynek.
Rémesen stresszes és folyamatosan dobol a lábával oda sem figyelve, de még a körmeit is rágná, ha nem lenne gondosan épített manikűr rajtuk, ami megakadályozza az agresszív rágcsálásban. Jobb híján egy hajtincsét tekergeti ugyanolyan intenzitással, míg a gyógyítóra, az eredményekre, és Willre vár. Odahaza olyan pocsék a kapcsolat már a szülei és közötte, hogy inkább kerül mindenfajta beszélgetési helyzetet. Persze ettől még meg fogják tudni, mi történt, de szeretné addig elodázni a dolgot, amíg csak lehet. Elég most azért aggódnia, hogy a baba ne menjen el a harmadik hónap előtt, mert abba nem kicsit hülyülne bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=850086#post850086][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.28. 00:50[/b][/url]

Will
- Július 25-e, reggel -

Valamikor hajnalban végül hatni kezdett az altató, és a görcsök is csillapodtak annyira, hogy ne akarjon üvölteni, bár addig sem tette. Nagyon-nagyon kimerült az egésztől, úgy érezte, nem lesz vége és Noah is Szonja után megy. Igazából úgy aludt el, hogy kínozta a bizonytalanság, mi lesz a kisfiával, mert a gyógyítók csak nyugtatták, hogy mindent megtesznek, még időben jöttek be. Arra sem volt ereje, hogy Willt kiparancsolja a kórterméből, de amennyire meg tudta állapítani, a férje végül be sem jött, addig biztos nem, amíg tudatánál volt. Csak aztán látták a gyógyítók, hogy nem bír lenyugodni, a vérnyomása is az egekben lüktetett, lépni kellett az ügyben.
Mostanra elütötte az óra a tízet is. A folyosókon már lecsengtek a reggeli vizitek félig-meddig, nála is jártak, míg aludt, de ebből semmit sem érzékelt. Az első dolog, ami elkezdi kirángatni az álmából, az a gyomra korgása, de amiből már sejti, hogy az álom és a valóság peremvidékéig felkúszott a tudata, az az arcát melengető, undorítóan meleg napsugár. Rosszul húzták be a sötétítőket, és Budapesten a reggeli napfény máris orbitálisan meleg tud lenni.
Nyüsszenve próbál megfordulni, de csak a fejére van ereje, utána kezdi kinyitogatni a szemeit, hogy tisztuljon a kép és megpróbálja belőni, hol van és mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=851289#post851289][b]Wass Abigél - 2022.08.18. 17:28[/b][/url]

- Oh, szóval most már alattomos is! Remek, hát vegye csak el akármelyik libát, ha azt feltételezi, hogy akár egyetlen könnycseppet is hullajtanék Önért, akkor elszámította magát! - pedig sírna, mi több, zokogna. A szíve belehalna a ténybe, hogy Benedek, aki sohasem akart nősülni, végül elvenne valakit, aki nem egyszerűen nem Abigél, de még csak nem is hasonlít rá. Szinte ténylegesen érzi a szívébe nyilalló fájdalmat, ám mielőtt lenne ideje arra, hogy ezt beazonosítsa, a hasa kezd rémesen nyilallni.
Fogalma sincs mi történik, kétségbeesik, de nem tudja, mit tegyen. Egy anya, aki nem kívánt terhességétől meg akart szabadulni, ám lelke mélyén ragaszkodott magzatához, miképp élheti meg annak elvesztését? Ez a kettősség vezette őt idáig és most megfizet mindazért, amit tett és gondolt. Mindenütt vér, állhatatlan fájdalom és sötétség, csak Benedek üvöltését hallja. Hívják a Süveget. Vérzik. Ezek az utolsó, elméjében visszhangzó gondolatok azok, amik még pár másodpercig magánál tartják, mielőtt végleg feladná a harcot. Egyedül belsője üvölti szüntelenül: nem akarom.

- - - o - o - o - o - o - o - o - - -
Az elkerülhetetlen végül tényleg utolérte Abigélt: amire annyira vágyott, amiért imádkozott éjjelente és, ami mégis legborzalmasabb rémálmainak egyike volt, bekövetkezett. Benedek, az ég tudja, hogyan, de épségben hoppanált az ispotályhoz, ahol azonnal átvették tőle a nőt, állapota kritikus volt. Nem telt el sok idő, de rengeteg vért vesztett, s ezen a ponton már nem az volt a cél, hogy a babát megmentsék, hanem az, hogy az anyát. A magzat, mely megszületett ugyan, sohasem érhette meg, hogy testébe kerüljön az éltető oxigén: halott volt. Hogy mióta? A gyógyítók nem tudták megmondani, csak azt, hogy egy ideje már nem lehettek a gyermeknek életfunkciói. A számtalan okoknak csupán egyike a hiányos étrend és a kevés alvás, a legfőbb probléma a rengeteg stressz volt. Az eszméletlenül heverő nő lassan tér magához, pillái meg-megrebbennek. Mozogni nem igazán tud, de nem is akar, bántja szemét a fény. Halkan nyöszörög, mielőtt ráébredne a valóságra és értetlenül, némiképp kétségbeesetten néz körbe.
- Hol vagyok? - nem tud felülni, mintha minden tagját az ágyhoz szíjazták volna. Rémes érzés hasít tudatába, szürkéskék íriszei riadtan keresnek valakit, hogy végül megállapodjanak a férfin. - Benedek! Benedek, hol vagyok? - hangja elcsuklik, kezét nagy nehézségek árán emeli meg. Keresi azt, ami nincs. Koordinálatlanul zuhan hasára, mellyel valami nem stimmel. Mi történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852621#post852621][b]Daróczy Elizabet - 2022.09.14. 20:43[/b][/url]

Valami nagyon nyom, azt hiszem, az egyik rugó az. Nem is rémlik, hogy bármelyik rugó is tönkrement volna. Meg van még a blokk, vissza kell vinni, hiszen ezt a matracot, annak érdekében, hogy a terhesség tökéletes ágynyugalommal teljék, alig pár hete vásároltuk. Én mondtam, hogy pénzkidobás, de mindenki javasolta. Nagyobbat sóhajtok, mindig, mikor felébredek, ösztönösen sóhajtok egyet, mintha az éjszaka terheit letenném, hogy felvegyem a nappalokét. Fáradt vagyok, mint akin átment egy úthenger. Olyan furcsa álmom volt, elvesztettem a fiamat. Az állomáson, a fagylaltozóban, a hivatalban, anyáéknál otthon. Mindenhol elhagytam azt a kis kócos kisfiút, aki a megszólalásig hasonlított Konrádra. Remélem olyan lesz valóban. A gondolattól elmosolyodva simítok végig a hasamon, de nem tetszik az, ahogy kerekedik. Picibb, sokkal kisebb, és nincs az az illat sem, amit otthon van. Rossz, túl erősen nyomakodó a tisztaság, ami itt van.
- Miért nem mentél el dolgozni?
Végül pedig Konrád, igen, őt is észreveszem, ahogy kábán nézelődöm, és próbálom kitalálni, hogy mi nem stimmel. De nagyon fáradt vagyok, érzem, ahogy a szemeim leragadnak, és szeretnék még aludni. Csak egy picit, pár percet, jó, talán egy órácskát. Vissza is ejtem a pilláimat, de nem jó, nagyon nyom a rugó, és elvesztettem a kisfiunkat. Pedig megígértem, hogy sosem vesztem el. Nem akarom megint azt az álmot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=858482#post858482][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.01.16. 22:38[/b][/url]

Seth számára mindez lassan hagyomány - amilyen kétkedve fogadták első felajánlását, harmadjára visszatérve egy-két ismerős arc már óvatos mosollyal köszönti, amint kilép a látogatók számára fenntartott kandallóból. Valamennyi tanonca számára felajánlotta a részvételt, bár a nem-mestertanonc diákok csak szülői engedéllyel és csak kíséretében érkezhetnek. Kaptak egy sor levelet azoktól a gyerekektől, akik kénytelenek a karácsonyt is az ispotályban tölteni, s ezek közül válogatták ki azokat, akiknek kívánságát teljesíteni tudják. Ő maga útmutatást nyújtott és a maradék kérések valóra váltását próbálta megoldani.
Ujjából előcsúsztatott pálcájával eredeti méretére állítja vissza a zsákot, amibe az advent alatt készített ajándékokat csomagolta. Öltözéke a megszokottnál lazább, kötött, norvég-mintás pulóvere a lezserhez legközelebb álló darab, amiben valaha láthatták. Tempust int, ellenőrizve, nincsenek-e késésben, de még maradt pár perce befutni mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863813#post863813][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.30. 10:13[/b][/url]

Az évnyitó estéjén Kende kivitt az erdőbe, Ezra pedig hagyott nekem két napot, hogy lenyugodjak. Az erdő az én természetes közegem, ismerem, mint a tenyeremet. Találtam ehető növényeket és egy kis forrást is. Fákon pihentem, nappal sétáltam, vagy csak némán ültem, és hallgattam a belső hangomat. De ma reggel bejött értem, én pedig Kornélt kértem tőle rögtön. Feltételeit teljesítve, vagyis lezuhanyoztam, reggeliztem és átöltöztem elhozott hozzá. Még a cukrászdánál is megálltunk, hogy meg tudjam venni a sütiket.
Azt mondta, hogy ő is bejön velem, de észrevétlen lesz, ami fura érzés, de nem ellenkeztem. Látnom kell Kornélt. Belépve a szobába az ágyhoz sétálok, és bár van ott szék, én gondolkodás nélkül az ágyra ülök, teljesen természetesen és bujkáló mosollyal pillantok rá, mintha minden rendben lenne.
- Remélem nem felejtetted el, hogy mára beszéltük meg a sütizést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865186#post865186][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:28[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy mit élnek át azok, akiket nem ismernek a kórházban úgy, mintha családtag lenne. Minden héten van egy nap, amit itt töltök, a húgom mellett, a bűbájok és mugli eszközök keverékének köszönhetően felnőtt húgom ágyánál, akinek minden héten olyan sok mindent tudok mesélni. A telefonom erre az időre korábban kikapcsoltam, most viszont, Róza és a baba miatt nem teszem. Hosszan mesélek neki róluk, az életünkről, mindarról, ami velünk történik. Nem tudom, hogy hall-e engem, hogy valaha hallott-e, de szeretem az gondolni, hogy igen. Ebbe a békés állapotba érkezik a fiatal ápolónő, aki kezét tördelve kér bocsánatot a zavarásért. Az egyik titkárom barátnője, akit egyszer a sokadik unszolásra hoztam magammal, hogy itt véletlenül összetalálkozzanak. Véletlenül, meg mert a női akarat erős, én meg gyenge vagyok. Ennek köszönhetően viszont megtudom, hogy mi történt, és gondolkodás nélkül pattanok fel, hogy rohanni kezdjek a megfelelő kórterem felé.
- Róza! Róza! Jól vagy?! Mi Történt?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865838#post865838][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.30. 20:35[/b][/url]

Márton sosem hívott még ilyenkor, ezért is csodálkoztam rajta olyan nagyon, és ezért is nem jutottam el odáig, hogy felöltözzek, így a mai reggelen a szomszédok a második, gyorsan érkező, boxeres fiút láthatják berohanni a házba, csak ez a példány még mezítláb is van. Az ilyenkor már a padon gyülekező megfigyelőállás egyből kombinálhat, hogy mi is történhetett itt és a Macskabagoly utcában éjjel, de a valóságtól minden talány nagyon messze van.
- MIKSA! - alig kapok levegőt, ahogy odaérek a hálószobába, és riadtan nézem a földön fekvőt, majd Mártont, majd a dobozokat, majd megint Miksát, és érzem, ahogy a páni félelem végigrohan rajtam, ahogy melléjük térdelek, és a fejét az ölembe veszem. Nem érzékelem, hogy a hívott segítség mikor érkezik, csak azt, hogy elhúznak mellőle és én nem hagyom, végül pedig engedik, hogy én legyek a kísérője az úton, hogy aztán a fertőtlenítő szagú folyosón várakozzak, rángó lábakkal, idegesen.
- MIÉRT NEM MOND MÁR VALAKI VALAMIT?! - nem szoktam felemelni a hangom, de most képtelen vagyok türtőztetni magam. - Mondtam neki, hogy vizsgáltassa ki magát, mondtam, bassza meg, hogy ebből baj lesz. De neeeem, majd elmúlik. A faszom beléd Miksa, csak gyere ki onnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865901#post865901][b]Ruarc L. Mornien - 2023.07.30. 22:59[/b][/url]

Az évek alatt hozzászokott, hogy a teste néha elárulja - semennyi bájital vagy óvatosság sem kímélhette meg tőle, hogy rendszeresen ágynak döntse a lázas megfázás vagy egy mások által könnyen lerázott nyavalya. Az utóbbi időben azonban érezte, hogy valami megváltozott, s bár elkezdte a szükséges köröket, sosem jutott el a problémák gyökeréig. Később rá is felejtett, mert a tünetek jöttek-mentek, az élete pedig szintén folyt tovább medrében.
Aztán jött az az éjszaka. Haagen. Tobias eltűnése. A döntés, amiről akkor még nem tudott. A történtek egy részére nem emlékezett, hogy Martin miatt vagy csak lelke zárkózott el ösztönszerűen az elviselhetetlen érzésektől, nem tudta. De amint csillapodni látszottak volna a dolgok, elkezdett belázasodni - nem szokatlan, hogy stressz után lebetegedjen, hát a fejfájásnak sem szentelt elsőre figyelmet. Aztán az ízületei is sajogni kezdtek, s egyszerre nehezen, majd egyre kevésbé kapott levegőt. Megrémült, amikor az ujjbegyei alig bírták kitapintani a jeleket, miközben Anának akart írni. Igen, írni akart, de utána?
Az emlékei homályosak - valószínűleg leszedálhatták, mert nehezen tisztul, álom és ébrenlét határán lebeg, ahol kezdenek beszűrődni tudatába a hangok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865906#post865906][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 13:35[/b][/url]

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865959#post865959][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 18:51[/b][/url]

Próbálom nem felköhögni az alvót, akit nem is volt olyan könnyű áttenni az ágyamra, hogy elfoglalhassam a széket. Muszáj Miksához kicsit közelebb lennem, és ez a fekvés megőrjít. Nem tudom, hogy ébren van-e, de azt igen, hogy nagyon utálja, ha nézik. Így én most az ágyára könyökölve, egész közel hajolok hozzá, hogy irritáljam a jelenlétemmel. Tudom, hogy hagynom kéne pihenni,csak valahogy nem is tudom, hallani szeretném a hangját. Most aztán megtapasztalhatom, hogy érzelmileg milyen pocsék dolog a legjobb barátomnak lenni, ez az állandó aggódás idegtépő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867560#post867560][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:35[/b][/url]

Az elmúlt heteket nem tudom szavakkal leírni, mert nem lehet egyszerre jól megfogalmazni a határtalan örömöt és a mély aggódást. Megkaptam életem legcsodálatosabb ajándékát a legvarázslatosabb embertől, akit csak ismerek, a feleségemtől. A kislányunk tökéletes, egészséges, erős, nagy hangú, és pont úgy ráncolja a homlokát, mint én. A szemei Rózáé, ő néz rám vissza nap, mint nap, legalább így, mert hetek óta az állapota felől csak a bizonytalan kijelentések érkeznek. A fertőzés túl erős volt az ő legyengült szervezetének, de nem veszíthetjük el egymást, most nem, amikor végre együtt vagyunk. A kicsivel ma, amikor végre felhívtak, átrohantam Barnabásékhoz, akik olyan sokat segítettek mostanában, és már szaladtam is tovább, hogy végre lássam őt, ébren, jól, és úgy beszélhessek hozzá, hogy tudjam, tényleg hallja. Mintha a házunktól idáig üldöztek volna, úgy ki vagyok fulladva, az izgatottság a telefon óta dübörög bennem az adrenalinnal, és nem vagyok most semmire se tekintettel, ahogy szinte tokostól viszem be az ajtót.
- Róza!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872136#post872136][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.17. 15:43[/b][/url]

Mióta megkezdtük a mentor programot a lány igen jól teljesít. Ezt tőlem nem hallja ugyan, de éreztetem vele. Nem kiabálok. Nem nézem lótifutinak. Kikérdezem a tanult dolgokat. A véleményét meghallgatom és ha gondja van azt közösen orvosoljuk. Az első hetet a betegellátás legaljáról kezdtük. Előbb betegszállítók voltunk egy napig, azután segédápolók, majd a laborban dolgoztunk, aztán kimentünk trázsolni és voltunk az itón is egy-egy napot. Végül ápolókként vittünk egy teljes osztályt ketten. Ezekre mind kikértem az Ispotály Igazgatójának külön engedélyét. A személyzet pedig nyitottan és segítőkészen fogadott bennünket. Nekem ezek szabadnapból mentek el, de nem bánom. Gréta miatt nem. Mert lelkes volt a kezdetektől. Azt akartam viszont, hogy tudja kik azok és mit csinálnak, akik nélkül mi gyógyítók hiába lennénk. Mert igenis ez egy olyan gépezet, amiben minden kis alkatrész ugyanolyan fontos. Ponnt mint a muglik kütyüjei. Viszont lennie kell bennünk ennek megértéséhez elegendő alázatnak a szakmánk iránt. Nem! Nem megalázkodásnak! Alázatnak. Az nagyon nem ugyanaz. Tehát végigjártuk a lépcsőfokokat, hogy ma belevágjunk a gyógyítók életének javába. Húzós napot fogtunk ki itt a varázsbaleseti sebészeten. - Készen áll Gréta? - kérdezem egy papírpohárnyi kávét nnyomva a lány kezébe. Nálam is van egy így reggel hatkor. Korán benn vagyok és mindig hozok neki valami napindítót. Igen én így vagyok kedves. Nem babusgatom, nem fényezem, nem tutujgatom. Simán csak hozok neki minden reggel valamit. A munkánk kemény, itt nem lehetünk bojtos papucsok. Tanulni jött, hát tanítom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872696#post872696][b]Rothstein Elektra - 2024.01.24. 21:33[/b][/url]

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=875293#post875293][b]Hansági Tamás - 2024.03.19. 20:56[/b][/url]

Maga sem tudta hogyan mondja el azt, ami ugyan csak egy igen erős bizonyítékokkal alátámasztott, de mégis csak k gyanú. Azt hitte, hogy így túl a negyvenen már nem érheti meglepetés, ám mégis. Unokahúga segítségét kérte és a kedves rokon több ponton támasztotta alá feltevésekből ácsolt ideáját. Az évszámok, helyszínek és nevek összevágnak. A hasonlóság jobban megnézve felfedezhető. Mégis mi lesz, ha tévedés? Egy genetikai teszt tesz majd igazságot. Ezt Elektra mondta, de addig ő azért hihet? Remélheti, hogy a sors furcsa játéka folytán megvalósul sok éve eltemetett vágya a saját gyermekre. Ráadásul készen kapja. Egy felnőtt nő személyében. Ha igaz. De mielőtt azzá válhatna, még beszélnie kell vele. Ezért jött, mégis földbegyökerezett lábakkal áll az sürgősségi ajtajában és a jó okot keresi. Mellette robognak el az emberek. Be kell mennie. Egy felnőtt férfi nem félhet ennyire egy beszélgetéstől, igaz? Megindul végre. A nővérpultot elérve kérdez a lány után. Füllent. Vagyis igazából nem, mert rokona kiokította. Legyen határozott és ha nincs más megoldás mondja, hogy egy beteg hozzátartozója. Egy auroré, aki régi barátja. Ez persze csak annyiban valós, hogy unokahúga annyit mesélt a férfiról, hogy ismeretlenül is megismerte. Remegő lapát kezét farmere zsebébe süllyesztve beszél és várja a lányt, miután a nővér kicsit ugyan gyanakodva, de megcsipogtatta Grétát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876431#post876431][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.07. 12:11[/b][/url]

Körülbelül egy percébe telt bepötyögni az üzenetet: "Meghívlak a büfében ebédre, gyere pletykálni.", és ebédidőben szavaihoz hűen idehoppanálni a fővárosi ispotályba Nayát kergetni ezúttal. Attól, hogy pár hónap után mindenki ment a maga dolgára, nem szakadt meg köztük a beszélőviszony, és a pofátlan, tenyérbemászó képe időről időre feltűnin Saint-Venant gyógyító körül, hogy az ő idegszálait is megpróbálja megcibálni. Szerencse, hogy az ispotály menzája egyébként baromi jó egy menzához képest. Nem az a sótlan, fűszer nélküli retek, amit a diétázó betegek kapnak, hanem rendes-ízes magyaros ételeket szerkesztenek többnyire megfizethető áron. Neki való, meg a proli alapbeállításának.
- Áthoztad már a húgod Magyarországra? - Annyit tud az egészről, hogy Naya költözködésben volt testvérestől, de a pontos okát, hogy miért is kell Palermóból átjönni ide, nem. Nyilván, ha tudná, hogy a külföldi cikkeknek az elkapott sorozatgyilkosról köze van Nayához, jobban összeállna a kép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877038#post877038][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.16. 19:46[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Éppen sorba áll a tálcájával, és minduntalan összefut a nyál a szájában a rántott hús meg a mellé kimért krumpli láttán. A menzás nénik mindig mosolyogva tesznek kicsit többet a tányérjára a szokásos adagnál, főleg, amikor még a rájuk is mosolyog, vagy éppen megjegyzi, milyen jól áll az a körömlakk, netán a szemfesték, elvégre a hajháló mégsem tipikusan az, amit az ember megdicsér. Két lánytestvérrel nőtt fel, pontosan tudja, mire érdemes odafigyelni. Próbálna nem észrevenni egy frissen készített frizurát, körmöket, ne adja Merlin, egy új ruhát. Nyel egy nagyot, aztán gyorsan felméri, hányan is lehetnek még előtte, meddig araszolhat még ez a sor. Általában korábban szokott jönni ebédet vadászni, hogy elkerülje a déli dömpinget, de most kicsit megcsúszott. Sárika komoly fájdalmakra panaszkodott, mégsem hagyhatta ott szegény kislányt, hogy majd ebéd után megnézi. Hangosan korgó gyomra türelmetlenebb azért, mint ő. Úgy tűnik, a helyek is kezdenek megtelni lassan, veszi tudomásul aztán, ismét lepillantva a kajára egy kisebb sóhajt hallatva. Elvitelre is kérhette volna, hogy majd magába tömi az egyik üres sarokban gyorsan, de már késő bánat. Ekkor pillant meg a szeme sarkából egy ismerős arcot, aki már túljutott a kasszán is, s kiválva az addig kígyózó sor elejéről a még üresen maradt asztalok felé indul, ehhez pedig kénytelen mellette elhaladni. Kicsit oldalra lép, hogy félig-meddig útjában legyen a lánynak, és szívélyesen rámosolyog.
- Gréti - szólal meg, amint a lány már csak pár lépésnyi távolságra van tőle. - De csinos vagy ma. Ha szépen kérlek, meg nem zavarlak, nem foglalnál nekem is egy helyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877111#post877111][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:07[/b][/url]

Kozák
- a folyosón-

Éppen végére ért a napi körtúrának a rábízott kórtermekben. Ez viszont mindig annyira leszívja az agyát, hogy a végére már azt sem feltétlen tudja, kicsoda is ő. Azt nem szívesen mondaná, hogy fárasztó, mert mégiscsak szereti azt a sok kis gyerkőcöt, akik pár naptól több hétig terjedő időszakokra ragad itt alkalomadtán, attól függően, hogy éppen mit is sikerült elkapnia vagy összeszednie. A kisebbekkel néha a szülők is maradnak, ha a szükség úgy hozza, a körülmények pedig megengedik, de a legtöbb kis páciense mégis egyedül van itt a nap nagy részében, és már csak ezért is gyakori jelenség, hogy végtelenül sok a mondandójuk. Neki meg sosincs szíve ott hagyni őket azzal, hogy sietős dolga van. Általában egyébként sincs, ha éppen nem küld utána senki üzenetet ezt cáfolandó, úgyhogy még jó eséllyel hazudnia is kellene, amit végképp nem szeretne. Marikának és a kis Idának ma pedig annyira sok mondanivalója akadt hirtelen, főleg, hogy látogatóik is voltak délelőtt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. Ida hamarosan úgyis hazamehet, és ma még a frissen kapott csokiból is megkínálta, hevesen ragaszkodva ahhoz, hogy mindenképpen törjön belőle. Már csak ezért is megérte gyermekorvosnak szakosodni, állapítja meg gondolatban, el is mosolyodva. Közben pedig tucatnyi kartont szorít magához, mint akinek arról is sikerült elfeledkeznie, hogy varázsló és igazán visszaküldhetné az egészet egy pálcasuhintással a helyükre. Azt épp nem veszi észre, hogy cipőfűzője menetközben meglazul, majd néhány lépés alatt szépen le is bomlik, így meglepetésként éri, amikor sikerül rálépnie. A kartonok kirepülnek a kezéből a lendületnek hála, majd beterítik a folyosó padlóját egy darabon, ő meg szép nagyot esik a nyomukban, ugyan nem pofára szerencsére, a bal térdét azonban mégis szépen beveri. Fel is szisszen, de minden továbbit szája szélét beharapva igyekszik lenyelni, mert nem tűrnék amúgy sem a nyomdafestéket.