Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály"Sziklakórház" Történelmi áttekintés:A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.
Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.
A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.
A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe. A hely jelentősége ma: Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.
Érdekességek: Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát. Dwayne Warren munkája
|
|
|
Jamie Leroux INAKTÍV
ginzd || möszjő dzsimi offline RPG hsz: 62 Összes hsz: 258
|
Írta: 2017. augusztus 23. 11:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=697408#post697408][b]Jamie Leroux - 2017.08.23. 11:28[/b][/url] Nővérkém Hajnalban, éppen azelőtt, hogy véget ért volna az éjszakai ügyeletem, beszállítottak egy csapat aurort ismeretlen eredetű égési sérülésekkel. Első ránézésre úgy tűnt, főként a kéz- és mellkastájékuk sérült, de mire a vizsgálóba értünk velük, a kór terjedni kezdett a testük minden irányába. Mint kiderült, a hét emberből öt még tanonc, és az éjjel gyakorlaton voltak. Néhány romos házat jártak körbe Budanekeresd határában, mikor közel egy időben először viszketni, majd égni kezdett a tenyerük, csuklójuk és nyakkörnyékük. Azután gennyes hólyagok lepték el a kivörösödött bőrfelületet, némelyiküknél asztmás roham is jelentkezett. - Egy pillanat – értem idősebb kollégám vállához, és miután elnézést kérően biccentettem a betegek felé, kiléptem az ispotály rosszul megvilágított folyosójára. Elgondolkozva siettem az információs pult felé, amelyen nyögve áthajoltam, és nyújtózkodva kutatni kezdtem a betegfelvételi után. Habár a megsérült aurorok között nem volt ott Milla, természetesen az első gondolataim között szerepelt az is, hogy ő hogy van. Ott lehetett-e a helyszínen, elkaphatta-e ezt a nyavalyát, vagy otthon van, biztonságban és nagy valószínűséggel az igazak álmát alussza ezekben a percekben is. Mutatóujjamat a pergamenen végighúzva gyorsan átfutottam a neveket, az életkorokat és az értesítendő hozzátartozókat, majd intettem egy arra járó fiatal gyakornoklánynak, hogy jöjjön oda hozzám, és azonnal baglyozzon a családtagoknak. A papirost átadtam neki, aztán egy halk, fáradt sóhaj kíséretében megdörzsöltem a szemem, és visszaindultam az aurorok különválasztott, privát kórterme felé. Úgy tűnik, a mai túlóra sem marad el.
|
|
|
|
Nemes L. Izabella INAKTÍV
bejegyzett terromágus offline RPG hsz: 816 Összes hsz: 21707
|
Írta: 2017. szeptember 6. 22:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=699903#post699903][b]Nemes L. Izabella - 2017.09.06. 22:18[/b][/url] Jamie Fogalmam sincs, mi történt. Nem tudok gondolkozni, zavarosak a gondolataim és képtelen vagyok másra gondolni, mint a testemet végigjáró fájdalomra. Csak tompán hallom a körülöttem zajló eseményeket, a vér a fülemben dobol és konkrétan megakadályozza, hogy bármit is megértsek a beszédből mellettem. Szemeimet szorosan lehunyom, körmeim a tenyerembe vájnak, ahogy összeszorítom az ujjaimat, hogy eltereljem a figyelmem a kínzó fájdalomról, ami a hátam irányából érkezik. Érzékelem, hogy mozgatnak valahova és sietnek, de nem tudom hol vagyok, hogy kik vesznek körbe, hova akarnak vinni, vagy mit akarnak csinálni velem. Fel akarom emelni a fejem, ki akarom nyitni a szám, sikítani akarok, üvölteni, bármit megtennék most, hogy enyhüljön a fájdalmam. Az egész testem lángol, körmeim felsértik a tenyerem és vékony vércsík fut ki az ujjaim közül, szőke hajam a homlokomhoz tapad az izzadtságtól. Ide-oda forgatom a fejem és panaszosan nyüszítek, mint valami megkínzott kutya, de még mindig nem szűnik a fájdalom. Sírni akarok, az elemem egyre jobban mozgolódik bennem, de nem tudom megemelni egyik végtagom sem. Az arcomon lefolyó könnyek az utolsó dolog, amire emlékszem, mire végre sikerül elájulnom és ezzel megszabadulnom egy kis időre a fájdalomtól. Fogalmam sincs, hogy mennyivel később ébredek fel, de félhomály van a teremben, odakint talán már esteledik. Lassan nyitom ki a szemem és életemben először sikerül gyorsan hozzászoknom a sötétséghez. Valami ágyon fekszem, ami túlságosan is hasonlít a kórházi ágyakhoz, hogy ne essen le rögtön, ispotályban lehetek. Érzem a növekvő gombócot a torkomban és a hasam is bukfencezik egyet, szinte azonnal bepánikolok. Kétségbeesetten akarom megemelni a fejem, abban a pillanatban pedig, hogy egy kicsit is megmozdulok, ismét fájdalom hasít a hátamba és felkúszik egészen a nyakamig. Érzem az arcomon lefolyó könnyeket, szaporán kapkodom a levegőt és csak az jár a fejemben, hogy nem akarok itt lenni. Haza akarok menni, a szüleimhez, a nővéremhez, a kastélyba, bárhova, ami nem egy ispotály. Már tudom az idekerülésem okát és hát őszintén szólva nem vagyok túlságosan elragadtatva a ténytől, hogy ismételten gurkó miatt fekszem egy ilyen ágyon és várok arra, hogy valaki jöjjön és kiüssön, hogy ne érezzen a fájdalmat. Emlékszem mindenre: a szélre, aztán a barátnőm üvöltésére, ahogy figyelmeztetni próbál a közeledő gurkóra, majd a pillanatokkal később becsapódó vasgolyóra, ami fogalmam sincs, mennyi és melyik csontjaim zúzta szét teljesen. Emlékszem a fájdalomra, a le-lecsukódó szemeimre, és arra is, hogy mennyire könnyen dobált ide-oda a szél, miközben lefelé zuhantam. Tudom, hogy a terromágia még félig ájult állapotban is segített, most viszont nem érzem. Egyáltalán nem érzek semmit és ez rémít meg a jobban. Most fordul elő velem először, hogy semmilyen kapcsolatom nincs a terromágiával, ettől pedig ismét sírni kezdek. Némán küszködök a könnyeimmel, ujjaim ismét ökölbe szorulnak. Mindenem fáj. Érzem a bennem egyre növekvő pánikot, de senki sem jön, hogy megnyugtasson. A nővéremet akarom, Livet akarom, ezekben a percekben pedig még annak is őszintén tudnék örülni, ha a következő pillanatban belépnének a szüleim, hogy átöleljenek és azt suttogják a fülembe, minden rendben lesz.
|
|
|
|
Ramholcz Kirill INAKTÍV
Óvóbácsi és tanítóbácsi offline RPG hsz: 84 Összes hsz: 993
|
Írta: 2017. szeptember 19. 15:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=702677#post702677][b]Ramholcz Kirill - 2017.09.19. 15:35[/b][/url] Sejj ribizli, piros bi... Napokkal a kirándulás előtt, de a vizsgáztatáson túl egyhuzamban a második napját tölti az ispotályban. Úgy tűnik, a hűvösebb időjárás meghozta a betegségeket és van valami járvány is. Nem csak a gyerekek körében, de a felnőtteknél is. Jelenleg a gyerekosztályon tartja az életmentő kávészünetet. Erre a kis időre tudják hiányolni, meg persze muszáj is amennyiben nem akarják, hogy elaludjon diagnosztika közben. Az iroda falán egy pók mászik. Pislogás nélkül nézi màr percek óta, ahogy halad felfelé és megtorpan, majd folytatja útját. Nem tud gondolkodni, ezért megrázza a fejét, ezzel próbálkozva az észheztérés érdekében. Nem lenne rossz aludni egyet. Ezt már megállapította néhányszor, aztán közben rájött, Tánya mennyire utálhatja amièrt magára hagyta Zsombival. Ilyen ez a sürgős munka...
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10631
|
Írta: 2017. november 5. 11:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707361#post707361][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.11.05. 11:51[/b][/url] Szemét alak, aki halálra rémiszt[zárt] Már nem számolja a napokat, nem tudja, hányadik alkalommal nem ment be az óráira azért, mert minden idejét az ispotály egyik külön szobájában tölti. Nem egy luxuslakosztály, de legalább egyedül vannak - többnyire - a férfival. Kialvatlan, szemei alatt csúnya karikák mutatják, mennyit tudott aludni az utóbbi időben. Szinte semmit, főleg az elején nem, amikor South életveszélyes állapotban feküdt még a romániai ispotályban. Most viszont, hogy áthozták ide, valamivel jobb a helyzet. Életben van és bár rengeteg vért vesztett, meg nagyjából nincs ép testrésze, küzd. A gyógyítók is mindent megtesznek annak érdekében, hogy felépüljön. Annie most is itt ül az ágya melletti fotelban, lábait felhúzva pihen, kicsit néha lehunyja a szemét, szundít. Nem a legkényelmesebb, de nem érdekli. A hátfájás majd elmúlik, ráér akkor foglalkozni ezzel, amikor nem azzal kell szembenéznie, hogy az általa legjobban szeretett ember több helyen is fehér kötéssel fekszik a kórházi ágyon és ki tudja, mikor tér magához. Eddig nem sokat tudtak beszélni. South nem volt annyira magánál, hogy beszélgetni tudjanak, vagy éppen egy percnél tovább figyelni tudjon. Azokban a rövid kis időszakokban viszont a lány mindig leszidta, amiért ekkora hülye. Szemei hosszabb időre csukva maradnak, de ujjait a férfi mozdulatlan kézfejére fonja. Hüvelykujjával simogatja bőrét, hallgatja, ahogy a gépek egyhangú csipogással jelzik; életben marad.
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10631
|
Írta: 2018. május 19. 13:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=723473#post723473][b]Annelie West - 2018.05.19. 13:57[/b][/url] South és WinterEast jobban készült erre a napra, mint maga Anne. Míg ő ráparázott az egészre, sógornője elintézte, hogy a magánklinikán gondoskodjanak róla amikor Sammy úgy dönt, unatkozik már odabent egyedül, megnézi magának a világot. Nem mondhatni, hogy minden rendben ment közben, hosszú órák teltek el, a kisfiú teljesen kifárasztotta anyukáját, aki emiatt eszméletét is vesztette. Szerencsére a gyógyítók mindenre fel voltak készülve, Annelie jó ellátásban részesült és nem lett komolyabb gond a dologból. A tegnapi nap folyamán lementek a vizsgálatok, az első együtt pihenés és most, túl egy adag bájitalon hármasban töltik a maradék kötelezően itt töltendő időt a kórteremben. Mindenből a legjobbat kapják, egy szava sem lehet a friss anyukának, de azért már szívesebben lenne otthon. Ahol valójában fogalma sincs róla, mit fog kezdeni az új helyzettel, de bízik benne, hogy megoldja. - Hogy lehet ilyen világos a haja? - mosolyogva simít végig fia pici fején, aki az apukája karjaiban alszik már vagy fél órája. South volt az első, aki foghatta a csöppséget, Annie a születése után épp csak egy pillanatra látta a mellkasára fektetve. Onnantól semmire sem emlékszik az eszméletvesztés után, csak a kényelmetlen, itt-ott fájó érzésre, meg a világos kórteremre, ahonnan álmából ébredt.
|
|
|
|
Antoinette Myra Blackburn Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya offline RPG hsz: 479 Összes hsz: 5688
|
Írta: 2018. október 8. 15:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=736394#post736394][b]Antoinette Myra Blackburn - 2018.10.08. 15:10[/b][/url] TuninghercegemKinézetMostanság a dolgok jóra fordultak. Kellemes egy hetet töltöttek Horvátországban Kolossal, valójában a nyáron együtt töltött idő alatt a vitáik száma is lecsökkent. Boldog és az sem tudja elrontani az örömét, hogy kezdődnek a szürke hétköznapok, az egyetem. A hétvégét a családjával töltötte, majd vasárnap este hazatért az első edzésre. Ármin átvette a csapat vezetését és rendesen meg is hajtotta őket. Nem volt lazsálás, aztán már készülnek gőzerővel a meccsekre, ez az idény nem lesz piskóta. Éppen ezért kell mindegyiküknek ellátogatnia az ispotályra a szokásos alkalmassági állapotfelmérésre, amire Myra a hétfő délelőtti időpontot kapta. Nagy mázlija, hogy nincsenek órái, így már reggel fellátogatott a fővárosba, ahol megejtett egy kisebb bevásárlást mielőtt bement az időpontjára. Egyszerűen megtalálja a helyét, a váróban ücsörög amíg be nem hívják. A doki idősebb, de jó fejnek tűnik és közli, hogy menjen csak be a vizsgálóba, néhány perc múlva érkezik. Ő pedig bólogat párat, aztán odabent felcsücsül a vizsgálóágyra.
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2019. január 4. 12:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=744911#post744911][b]Catherine Hope Payne - 2019.01.04. 12:55[/b][/url] Kedves professzorHárom nappal az eset után A fejem még mindig tompán zúg, a hányinger is állandó kísérőm. Fáradt vagyok, folyton csak aludni szeretnék. Nem beszélek, csak tőmondatokban, és fogalmam sincs, hogy az emberek mit tudnak, vagy mit hisznek. Nem érdekel. Egy valamit bánok csak jelenleg, az pedig az, hogy érzékelem a fényt. Úgy élem meg, mint mindenki, aki kórházban van. A kötést cserélik a fejemen, az arcomat melegíti a lámpa egy része. Aztán, ahogy kikapcsolják, úgy jön a kellemes, hideg, sötétség. Orvosi szaknyelven beszélnek, ha figyelnék, talán értenék is belőle valamit, de nem akarok figyelni sem. Will sokat mesél, sokat mutat. Nem iszonyodom a vértől, a nyílt sebektől. Azt mondta, ha nem lennék mániákusan megszállott divat őrült, lehetne belőlem orvos is. Nos, azt hiszem, erről mostanra letett, hiszen a bal vállam éles fájdalma, ujjaim állandó remegése arra engednek következtetni, hogy nem csak, hogy a bátyámat nem követem a pályán, de a tervezésnek, sőt, a hárfának is búcsút mondhatok. Mindennek, ami egykor az életem volt. - Fáj. Mondom a nőnek csendesen, aki mellettem áll, azt mondták, ha úgy érzem, rosszabbodik a fájdalom, szóljak neki, segít. Segített. A fájdalom egy pillanattal később csillapodni kezd, érzem, hogy a fejem kábul, a szemeim lassan lecsukódnak. Nem akarok gondolkodni, nem akarok érezni, nem akarok emlékezni. Nem akarok semmit, csak aludni, pihenni, nem létezni. Álmomban egy sötét teremben vagyok, a teremhez lassan szokik hozzá a szemem, hallom Denis hangját, amiket mondott. Gyűlöl engem. Nem látom őt, hiába forgolódok, csak a gyűlöletet érzem, mint megannyit ostort a testemen csattanni. Hirtelen pattannak ki a szemeim, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Férfi illat, de nem Denis, nem a bátyám, nem az öcsém. A szemeim fókuszálnak, és végre bemérem, a házvezető-helyettesem. Sárközi nem jött el. Nem is jöhetett. Ahhoz túlságosan szereti Denist. - Helló.
|
|
|
|
Ardai Kolos Független varázsló, Végzett Diák
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2019. január 13. 11:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=746397#post746397][b]Ardai Kolos - 2019.01.13. 11:23[/b][/url] Helena Payne Úgy érezte, mostanában sok volt már ez az ispotályos dolog. Oké, hogy a tanáraival kötött alku miatt kissé több órát kellett letöltenie a gyakorlati helyén, de ezt már egy kicsit túlzásnak érezte. Oké, hogy a magifarmakológiás tárgyai miatt olykor nem tudott bejárni néhány gyógyítós órájára. Hát kérem! Oldják meg! Nem az ő problémája, hogy ha ütközik két órája. Egyébként is, tudják ezek egyáltalán, mennyibe kerül egy időnyerő? Kész vagyon lenne kiadni rá, nem is beszélve arról, hogy milyen nehéz beszerezni. Felsóhajtott, és a kezébe vette az utolsó beutalót is. Helena Amanda Payne. Általános kivizsgálás. Teljeskörű. Remek. Ezek szerint gyorsan végezni fog, csak a mindennapos dolgok. Nincs sebgyógyítás meg elrontott bájitalok és varázslatok következményei. Gyorsan letudja a csajt, és már mehet is meglátogatni a nagyapját. Mostanában úgy tűnt, mintha kezdene jobban lenni, de Kolos már éppen elég időt töltött az Alzheimer tanulmányozásával, hogy tudja, ez is csak időszakos. - Jó napot! Helena, ugye? - Széles mozdulattal tárta ki a kivizsgáló ajtaját és vetett egy pillantást a szőke szépségre. Közel egy idős lehetett vele, úgyhogy át is váltott a tegezésbe. - Vagy Amanda? Bocs, a kartonokon nem jelölik be, melyiket használod.
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ offline RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
Írta: 2019. január 14. 19:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=746531#post746531][b]Juhász Laura - 2019.01.14. 19:29[/b][/url] IzabellaOlyan csodálatosan indult ez a reggel! Már az első pillanattól éreztem, hogy más lesz, mint a többi. Ugyanis sikerült ébresztő nélkül felkelnem. Ez bizony ritka így hát nagyon nagy szó nálam. Ki is használtam alaposan a rengeteg időt, amit így nyertem egy kis olvasással. Kényelmesen bevackolódva a pihe-puha ágyikóba egy könyvvel, mi sem jobb annál. Talán egy kis majszolnivaló még lehetne a kezem ügyébe, talán. És mivel ez hibádzott, így adta magát a gondolat, hogy akkor irány a nagyterem, szerezzünk valami kaját. Mindezt persze a könyvvel a kezemben. Naná. Annyira izgalmas, letenni sem lehet. Bár hallottam már olyan bűbájról, ami tényleg ezt eredményezi, de ez most csak átvitt értelemben igaz. Tehát ott tartottam, hogy könyv a kezemben, lassan ténfergek kifelé a szobából, majd ki a körletből, elindulva lefelé. Emberek jönnek-mennek mellettem, de én fel sem pillantok a könyvből. És ekkor kezdődtek a bajok. A talaj már kevésbé volt stabil alattam, éreztem, hogy dőlök. Azt már nem tudnám megmondani, hogy előrefelé vagy esetleg hátra. Még az is lehet, hogy oldalra dőltem. Annyi biztos, hogy dőltem. A földet érésre már nem emlékszem. Halványan valami fájdalomra igen, a fejemben éreztem, de főként a karomban. Aztán ismét képszakadás. Hangfoszlányok, felváltva, hogy valami fényesség hol sötétség vesz körül. És ennyi. Akárhogy is töprengek az előzményeken, ennél többre nem emlékszem. És őszintén szólva azt sem tudom, hogy most hol vagyok. A gyógyszerszag alapján valószínűleg a gyengélkedőn. Puhaságot érzek magam körül, és határozottan fekvő helyzetbe vagyok. Mégsem merem kinyitni a szememet. Mert mi van akkor, ha kinyitom a szemem és kiderül, hogy nem csak álmodtam az egészet? Mi van ha tényleg az orvosiban vagyok, és tényleg történt valami velem. Pont ma. Ujjaim önkéntelenül is megmozdulnak, mialatt győzködöm magam, hogy háromig számolás után szemeket kinyitni! 1, 2, 2 és fél, 3. Mondom három…HÁROM! - Aa. – nyögök fel alig hallhatóan, ahogy végre sikerül kinyitnom a szemeimet. Elvakít a hirtelen világosság, kedvem lenne újra becsukni a szemem és visszamenni abba a nyugodt sötétségbe, amiben voltam. Kár, hogy lehetetlen. Miután hozzászokok a fényhez azonnal rájövök, hogy halvány lila fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Ez nem a gyengélkedő az egyszer tuti! Szememet ide-oda kapkodva igyekszem megfejteni a rejtélyt.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. január 21. 14:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=747014#post747014][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.01.21. 14:56[/b][/url] január első hete Újra itt, nem az első, és egyelőre nem is az utolsó napon. Az elmúlt párban a kötések cserélése volt a legnagyobb élményem, szóval ennek a napnak se álltam egyelőre nagyobb reményekkel. Egy kicsit keserű sóhajjal hangot is adtam ennek, mikor megláttam, hogy a mai gyakorlatvezetőm is hasonlóan kedélyes az újakkal. Reméltem, hogy talán kicsit más lesz és részben igazam is volt. Egy valamivel idősebb lány mellé osztott be, akivel most találkoztam elsőre, így a vörös hajú mellé lépve a mappát áthúzva a másik kezembe nyújtottam kezet. - Jasmine Jhaveri vagyok, ma melletted fogok dolgozni, ha minden igaz - kezdtem is bele egyből a nevem után, nem mindig voltam türelmes és ez nem csak az életemre, de a kezdődő munkatapasztalatomra is kihatott, mondhatni egészen kiütközött. Ellenőriztem még minden nálam van-e, amire szükségem lesz, majd az órára pillantottam, korán voltunk még, de szerintem ez egy sürgősségi ellátásban senkinek nem számító érv. Relatív, lehet így vagyunk időben valakinek ugyebár. Nem féltem a munkától, szeretem azt, és nem véletlen választottam ezt a pályát, viszont még furcsa volt. Na meg új! A leginkább friss, egész más volt pár dolgot megtapasztalni, mint órán hallani, vagy éppen könyvekből látni. - Zavarna, ha lennének kérdéseim? - érdeklődtem meg, de már nyilván ez is fogja, ha igen a válasz. Volt olyan, pont a második napomon, aki rendesen rám is morgott, pedig a kommunikáció egy fontos alapja ennek a gyakorlatnak, nem születek a képességgel, hogy minden menjen csettintésre. Szerintem senki. - Régóta vagy ebben az ispotályban amúgy?
|
|
|
|
Jason Henry Payne INAKTÍV
grizzlyme offline RPG hsz: 129 Összes hsz: 232
|
Írta: 2019. január 30. 22:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748100#post748100][b]Jason Henry Payne - 2019.01.30. 22:40[/b][/url] jasmine csütörtök délelőtt
Mondjuk azt pontosan nem tudom, épp a Fővárosi blabla Ispotály hogy működik, de volt már szerencsém nem is egyszer hasonló wellness szállodákban vendégeskedni hosszabb-rövidebb ideig, habár egyikbe sem a saját lábamon tipegtem be, mert úgy esett, hogy pont mindig félájult állapotban voltam, és másoknak kellett vinniük. Csórók. Így én még életemben nem csekkoltam be ispotály recepcióján, vagy vártam ki a sorom a rendelők előtt, ahogy egyébként szokás - gondolom. Hát, őszintén szólva most sem tervezem; a recepciótól jobbra, mint aki tudja is, merre megy, magabiztosan sétálgatok fel- és alá, bizonyos, random időközönként lustán felpillantgatva az utamba kerülő ajtókra, keresem a körzetembe tartozó - illetve hát, én tartozom az övébe - gyógyító nevét. Azon egyébként, hogy megtalálom, még én is meglepődöm, és miután néhány hosszúra nyúló másodpercig szemezek az ajtóra szegezett névtáblával, felvont szemöldökkel oldalra pillantok, hátha lát valaki, és nem is kell csalódnom. Azt, hogy megtaláltam a kórtermet, mármint így tök magamtól, bizony végignézte valaki! Méghozzá a váró legszélső székén üldögélő idős, rendezetlen külsejű, igencsak hóbortosnak tűnő, botját reszkető kezei között szorongató boszorkány. Királyság! Most már tuti, hogy ha egy nap menni kell, hát ő azzal a tudattal fog távozni e világról, hogy a következő generáció rendben van. Megcsináltad, Jason. Büszke mosollyal emelem fel mutatóujjam, és intek az ajtó irányába, jelezve az idős hölgynek, hogy tényleg célom átlépni a küszöböt, majd elfordulva tőle ismét lenézek a névtáblára. Közben előkotrok egy gyűrött cetlit a farzsebemből. Jasmine A. Jhaveri. Helyben vagyunk. Úriember lévén, természetesen kopogtatok, kettőt is, de azért nem esem túlzásba, így mielőtt még bármilyen választ is hallanék, lenyomom a kilincset, és kissé meghajolva, nehogy beverjem a homlokom, beljebb tolom az ajtót, és a kis résen bedugom a fejem. - Csókolom! - suttogok, mintha véres műtétet zavarnék meg éppen. - Szabad? Jasmine... - az ajtórésben megjelenik a kutya szájából kiszedett, gyűrött pergamenlap is, amelyre hunyorogva pillantok le. - Izé... Jhhh - erősen próbálkozom a megfelelő kiejtéssel, és be kell valljam, szerintem abszolút jó vagyok. - Jhhhaverit keresem. Vigyorogva nézek fel, bal szemöldököm lassan feljebb araszol. Bárki is legyen ez a nő, Jhaveri vagy sem, asszem nála maradok.
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10631
|
Írta: 2019. február 6. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=749014#post749014][b]Annelie West - 2019.02.06. 21:42[/b][/url] SouthWesték nem engedik, hogy a családjukból bárki is olyan ellátást kapjon, ami nem méltó hozzájuk. Ez legalábbis East felfogása, amikor már abban a pillanatban intézi a dolgokat, amikor bátyja értesíti az esetről. Annelie az intenzív osztályon fekszik még, súlyos sérülésekkel hozták be és látták el a gyógyítók. Állapota nem stabil, bármelyik pillanatban történhet olyasmi, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Most már el vannak szakítva egymástól, Laney a koraszülött intenzívre került, ő talán jobb állapotban van, mint anyukája. Álmában valahol teljesen máshol jár, egy tengerparton, ahol minden meleg, fényes és nevetnek körülötte a gyerekek. Sammy már nagyobbacska, kergeti a kishúgát, aki apja karjaiba szaladva keres védelmet. Annie mosolyog, boldog. Bármit megtenne értük. És a film mintha végtelen vetítéssel menne, újra és újra ugyanez játszódik le tudatában. Odakint nem csak South idegeskedik kicsi családjáért. East a gyerekeket a dadákra bízva ül a férfi mellett az első perctől kezdve. Néha a kezét szorongatja, néha pár percre magára hagyja, hogy a saját feje ne szakadjon szét testvére üvöltözésétől. A szidás és a feltételezések most nem segítenek, már csak az idő múlását várják.
|
|
|
|
Kálnoki-Payne Norina INAKTÍV
Mrs Payne offline RPG hsz: 152 Összes hsz: 367
|
Írta: 2019. április 2. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=754142#post754142][b]Kálnoki-Payne Norina - 2019.04.02. 19:51[/b][/url] x joy | x norinaNem tudom megállapítani, hogy mennyi ideje fekszem. Valahol az álom és az ébrenlét vékony határán táncolok, hol fél lábbal itt, hol fél lábbal ott. Az egyetlen dolog, ami kiránt az álomból, az a nővér hangja és érintése, ahogy óvatosan felpofoz, és azt mondja, ideje megetetni a babát. Nem mond mást, mégis minden alkalommal érzem a rosszalló tekintetét magamon. Egyik alkalommal, amikor ébren voltam, hallottam, ahogy azt mondja a másik nővérnek, hogy szülés utáni depresszióm lehet. Milyen csúnya szó ez. Amikor nem vagyok magamnál, belesüppedek egy álomba. Nem is igazán álom, hiszen az elmúlt egy-két óra - talán több - megtörtént eseményeinek szilánkjai kergetőznek ilyenkor a fejemben. Újabb és erősebb fájás készülődik. Megtámaszkodom a konyhapulton, és érzem, ahogy a hideg veríték lecsurog a hátamon. Jason idegesen járkál fel-alá mögöttem, a fülén a telefon folyamatosan kisípol. Will nem elérhető. Fél füllel hallom, ahogy Cath és Annie a szobájukban Codyt próbálják lefoglalni. Könny szökik a szemembe. Nem is a fájdalomtól, sokkal inkább a kétségbeeséstől. Aztán a következő. Jason a karjába kap, és elindul velem a kijárat felé. Hisztérikusan zokogva ütöm a mellkasát az öklömmel. Nem akarok menni. Meg akarom várni Willt, hiszen már itt kell lennie a közelben. Megígérte, hogy így lesz. De a telefon még mindig csak sípol. Itt, mintha rosszul vágtak volna meg egy filmet, a helyszín hirtelen megváltozik. Zokogva szorítom Jason kezét a műtőben. Az orvos még engem is túlharsogva mondja, hogy még egy utolsót nyomjak, aztán megpillantom a kezében a vörös kis csomagot, Joyt. Hallom, ahogy felsír. Az agyam egy hátsó kis zugáig eljut a külvilág zaja, lépéseket hallok. Biztos a nővér az. Aztán csak visszazuhanok az álomba. A kezemben tartom Joyt. Tiszta Will. Az erős barna hajfürtök, az álla... Aztán rápillantok a fülére, és még mindig potyognak a könnyeim, de felnevetek. Szépvölgyi fül. Újabb ugrás. Jason leül az ágyam melletti székre az alvó kislányommal a kezében, aztán visszateszi mellém, a baba ágyba. Ráteszem a kezemet a térdére, és megkérem, hogy menjen haza. Egyedül szeretnék lenni. Ezek az emlékképek pörögnek egymás után a fejemben most is, akárcsak egy végtelen film, amikor látszólag békésen alszom, és mellettem a kislányom szuszog. A folyamatos sírástól vörösre dagadt szememet csak közelebb lépve veszi észre az ember. Különben minden igazán idilli.
|
|
|
|
Mitzinger Igor Bendegúz INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 55
|
Írta: 2019. május 1. 13:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=756942#post756942][b]Mitzinger Igor Bendegúz - 2019.05.01. 13:48[/b][/url] MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba Sosem rossz dolog tudni, hogy mik a díjai annak, ha akarsz valamit. Én is így élek, ezért is tudtam, mi lesz, ha végre utolérem a bátyám, aki b.szik bele a nagyvilágba, mikor rólam van szó. De bizonyosan az én hibám, röhejes. Ahogy felnevetek, a cigi egészen a torkom karcolja és a füst is szétterjeng az arcom körül, de ez mit sem érdekel. A póráz a kezemben megfeszül és keresni kezdem a végén lépdelő ebet, aki befékezett egy fánál. Hasonlóan téve lassítok és állok meg, ahogy végre megcsörren az értesítéshangom. Egy címmel és egy névvel. Őt keresd. Mintha fogyatékos lennék bejutni bárhova, ahova akarok. Azt mondja, jövök egy szívességgel, már majdnem meghatódtam. Lepillantottam erre a csodára és le is guggoltam hozzá, ahogy gyorsan fejben próbáltam összerakni az ajkaimmal szorítva a cigiszálat, hogy merre tovább, végül arra jutottam, hogy Iván pont kapóra jön így rácsörögtem és a kutyát nála hagyva indultam be. Az ispotályról sok dolgot mondanék, de a készségesség nem éppen az erényük, szóval bedobtam a vezetéknevem és megmondtam kit keresek, ezért eljutottam oda, ahova indultam. Gondoltam én, de ez a folyosó inkább nyomasztó volt és üres, mint informatív és válaszadó. Aztán az egyik Javas a hátsó, harmadik ajtóra bökött, én is így tettem a fejemmel biztosítást kérve, majd be is nyitottam rajta, lesz, ami lesz alapon. Egyáltalán itt kéne lennem? Valószínűleg nem, de az utolsó ember, akinek joga vagy lehetősége lenne engem felelősségre vonni, nos, fogalma sincs merre járok vagy mit csinálok. Én viszont ide akartam jönni. Nem a VIP pass árát akarom behajtani.
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus offline RPG hsz: 469 Összes hsz: 615
|
Írta: 2019. június 15. 20:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=761359#post761359][b]Dr. Riley Meyers - 2019.06.15. 20:34[/b][/url] Thomas, drága rövidlátó barátom valahol a szemészetenRészmunkaidőben szülő-, vagyis inkább nagytesópótlékká lettem előléptetve, főleg Liam munkamániákus beállítottságának köszönhetően. Nem mintha a legkevésbé is bánnám, bár valahol azért munkál bennem, hogy érik az az emlegetett fejmosás, mert Thomas magától nem fog panaszt emelni. Mindenesetre, így rám hárul mai kirándulásunk levezénylése - a mozizás óta gyanítottam, ami később beigazolódott, hogy a srác rövidlátó. Nem vészes, de nem árt megnézetni, hogy ne erőltesse fölöslegesen a szemét és rontsa tovább a helyzetet. Könnyű, nyári ruhám meglibben, ahogy halk pukkanással felbukkanunk az egyik erre kijelölt közeli ponton.* - Minden oké?-*csekkolom útitársamat, egyelőre nem engedve el, ha véletlenül megszédülne - ebben a melegben még a gyakorlottabb hoppanálóknak sem árt vigyázni, mert a hirtelen hőmérséklet-különbségek azért sokkolóak lehetnek. Mindenesetre amint megkapom az áhított visszajelzést, előhalászom a telefonom, hogy vessek egy pillantást a térképre, betájolva magam. A vár környékén bóklásztam már, de akkor nem figyeltem annyira, merre megyek.* - Remélem, nem lesznek sokan. Meghalok egy fagyiért és tudok egy isteni helyet, ahova mindenképp el kell mennünk!-*sóhajtok, ami nagyrészt az elmúlt hetek hőségének szól.*- Gyere, mielőtt napszúrást kapunk!-*Húzgálom meg játékosan Thomas trikójának csücskét.
|
|
|
|
Bárány Farkas INAKTÍV
Szellemekkel suttogó fekete bárány offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 23
|
Írta: 2019. augusztus 30. 13:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=769867#post769867][b]Bárány Farkas - 2019.08.30. 13:01[/b][/url] Szendrey Adél Vannak olyan szellemek, akik jóindulatúak és csak azért vannak még itt, mert valamin javítani akar, meg segíteni másokon. Vannak olyan szellemek, akik rosszindulatúak és nem hagyja őket nyugodni egy probléma, amit halál ide vagy oda, de hátrahagytak. Vannak olyan szellemek is, akik azt gondolják, hogy ők az előbbibe tartoznak, de inkább utóbbi tábort erősítik. Szigetvári Margit is pont egy ilyen kísértet. Az idős hölgy három nappal ezelőtt talált meg, és miközben én próbáltam letusolni, felvezette nekem a problémáját, miszerint minden próbálkozása ellenére, az ő angyalbögyörő imádott kisfia nem volt hajlandó letenni arról, hogy megkérje a kizsákmányoló és aranyásó menyecskéjét. Nem elég, hogy a nő nem vett részt a családi ebédeken szívesen, de egészen otromba is volt a fentebb említett Sz. Margittal és annak teljes családjával, fiát kivéve. Most ez a hölgy, nevezetesen Jövendőbeli Szigetvári Józsefné leesett a lépcsőről és bent fekszik a kórházban, kezén a családi ereklyével. Miután Margit nem akart nekem választást hagyni, kénytelen voltam bevonulni az ispotályba, kezemben azzal a hatalmas csokor virággal, hogy minden avatatlan szem számára egy átlag látogatónak tűnjek. Margit nem nyugszik, míg a gyűrű el nem kerül a nőtől. Én nem akarok életem végéig Margittal zuhanyozni. Konzekvensen mi következik ebből? Vissza kell szereznem a smukkot, majd távozni a szobából, feltűnésmentesen. Ebben csupán egyetlen dolog jött közbe, a tény, hogy egy másik nő is van a szobában, ha minden igaz, valamilyen Adél. Nem mintha nekem ezt tudnom kellene, de azért az aggódó barátok számára elég segítőkészek az emberek. Nem kopogtam, mielőtt benyitottam volna, tekintve, hogy késő este volt, még abban is egészen reménykedtem, hogy egyikük sem lesz majd ébren.
|
|
|
|
Antoinette Myra Blackburn Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya offline RPG hsz: 479 Összes hsz: 5688
|
Írta: 2019. október 28. 18:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=779290#post779290][b]Antoinette Myra Blackburn - 2019.10.28. 18:35[/b][/url] Adrianpulcsink is vanA legjobbakkal is előfordul, hogy egy sima gyakorló edzésen elesnek a saját lábukban és három bukfencet követően a teljes szégyenben elmerülve fetrengenek a földön, karjukat és egyéb végtagjaikat fájlalva. Tegnap az a tequilázás nem kellett volna. Pont erre gondolt a fűben fekve, a felhőket nézve. Vajon vihar lesz? Jól esne az eső. Jéghideg, átláthatatlan, amiben a világ egy kis időre megáll, amiben kijózanodhat Új feladatot kapott a szüleitől; saját maga szerezhet partnert a közeledő bálra. Az elején még legyintett rá, aztán ahogy kettőt pislogott és eltelt egy hét, majd kettő, rá kellett jönnie; ez nem annyira egyszerű. Most, hogy a fűben fekszik és a karját öleli hasához, mint a mesékben a villanykörte, úgy villan fel Myrában az ötlet. A kéznél levő gyógyító elől eltűnve megcélozta az ispotályt, ahol most már néhány perce ücsörög a vizsgálóágyon Mr., jobban mondva Dr. Blackre várva. Ki is lehetne jobb partner annál, mint aki az első báljába is elvitte? Lábát lengeti az ágyon, ajkait sóhaj hagyja el. Mindkettejük élete besűrűsödött annyira, hogy már idejét sem tudja, mikor találkoztak utoljára. Tessék, egy aprócska sérülés kellett hozzá, hogy ismét találkozzanak. Ennek örömére fejét a belépő férfi felé fordítja és kislányos mosollyal, máris kérlelő kiskutya szemekkel néz rá. Ennek csak nem tud ellenállni, ugye? - Dr. Black, booorzasztóan fáj!
|
|
|
|
Jason Henry Payne INAKTÍV
grizzlyme offline RPG hsz: 129 Összes hsz: 232
|
Írta: 2020. április 15. 16:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=805559#post805559][b]Jason Henry Payne - 2020.04.15. 16:19[/b][/url] a vadász ...vagy préda?láncstájm | grizzlymeJókedvű, bár kissé talán türelmetlennek ható fütyörészés közben hajolok le a portáshoz, és a személyimet a minket elválasztó ujjlenyomatfoltos, itt-ott karcos üvegnek nyomva várom, hogy az ispotály mélyébe vezető ajtó végre kinyíljon előttem. Nincs sok időm, ugyanis csak a két előadás közötti félórás szünetben ugrottam ki az egyetemről, és bár hajnalban még úgy volt, hogy majd a délutáni órákban elintézem a bürokráciát tápláló, oly fontos papírmunkát, akkor már, mint kiderült, a rezervátumban leszek, az aláírt szarokat meg még ma vissza kell juttatnom a dékánnak. Ja, tudom, ideje lenne leszoknom arról, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, hallom eleget a családtól, mindenesetre már az is nagy szám, hogy most itt vagyok. Mer' hát a helyzet az, hogy mióta Jasmine úgy döntött, szexi doktornéni helyett inkább otthonülő anya lesz, én nem voltam hajlandó betenni ide a lábam. Érzed te is, hogy mélyen érintett a dolog. - Ööö... - szakítom félbe a dance monkeyra emlékeztető fülbemászó füttynótámat, és szemöldökeimet összehúzva nézek körbe a folyosón. Most akkor Jasmine irodájába kell mennem, vagy...? Kihez tartozom? Merlineeeeem, ne tedd ezt velem, erre most tényleg nincs időm! Saját magamat hergelve állok meg a kávéautomata mellett, majd plafont fixírozó szemekkel meg ötéveseket idéző, kidugott nyelvvel kezdek kutatni a farzsebemben. A pergamenköteg, amit néhány hosszú pillanattal később végül sikerül előkotornom, egészen olyan, mintha valamelyik sárkányom húsmaradványoktól bűzlő, nyálas pofájából téptem volna ki, mielőtt még velem együtt le nem nyeli, de... a célnak megfelel. Ahogy így elnézem. Hunyorogva keresgélek a Jasmine után kijelölt doki neve után, aztán egyszercsak cuppantok egy diadalittasat. - ...szóval Vadász. 5 perccel később- Én nem tudom, mér' utálják magát ennyire, hogy rezidens-e vagy gyakornok - ööö, az egy és ugyanaz, mi? na mindegy -, de hogy így el legyen dugva egy istenverte orvosi rendelő, hát mit gondolnak, mennyi ideje van az embernek fel-alá mászkálni a sehova sem vezető ispotálybeli folyosókon? - mutatkozom be azonnal és kérés nélkül, mi sem természetesebb, a kisasszony ajtaján úgy nyitva be, mintha csak egy percre ugrottam volna ki, és egyébként is ezeréve ismernénk egymást. A minden ízében gyűrött papírgombócot ősemberi eleganciával dobom a nő asztalára, és ahelyett, hogy elhelyezkednék a vele szemközti széken, inkább járkálni kezdek. Fel és alá. Még véletlenül se idegesítsem a hölgyet, ugyebár.
|
|
|
|
Mikecz Emese INAKTÍV
#köszönjükemese offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 106
|
Írta: 2020. május 12. 01:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=808294#post808294][b]Mikecz Emese - 2020.05.12. 01:22[/b][/url] Lili | a kísérlet után pár nappal Nem. Nem, nem, nem és nem. Egyszerűen még mindig alig akartam felfogni, pedig nem most tértem magamhoz, hanem már legalább… egy napja? Tényleg egy napja itt rohadnék? Nem tudom minden úgy összefolyt és fertőtlenítőszagú volt. Pedig amúgy nem volt bajom a fertőtlenítővel, de most elviselhetetlenül felfordult tőle a gyomrom és csak azt akartam, hogy tűnjön el minden. Szóval inkább csak igyekeztem kibámulni a plafonon és naponta legalább tízszer zaklatni valakit, hogy hozzon már nekem egy kicseszett szál cigit, mert itt fogok elsorvadni. Na igen.. nem kellett volna dohányoznom. Akkor este sem kellett volna, nem igaz Emese? De hát mit szépítsem, ezt sikeresen elbasztam. Nincs rá jobb szó, nem lehet kifinomultabban mondani, mert ez tökéletesen lefesti azt a helyzetet, ami elől inkább csak a plafon bámulásába menekültem éppen. Mert a bőröm húzódott és még viszketett is egy kicsit és be is volt kötözve és… nem bírtam tükörbe nézni. Nem a hajam eltűnt részét sajnáltam, mert valahogy tudtam, hogy az visszanő, mert így kell lennie. De az, hogy csúnya kékes-szürkés sebek voltak rajtam és.. nem, senki nem volt képes megmondani, hogy ez most meddig és hogyan? Úgyhogy vártam. Vártam, amíg átkötözték a sebet, vártam, amíg a kedves hölgy jószándékúan és kicsit sajnálkozva nézett rám. És ott volt rajta az a békés, derűs mosoly, amit kedvem lett volna letörölni onnan. Mert legszívesebben hozzávágtam volna az első kezem ügyébe kerülő dolgot, és mindezt miért? Mert tehetetlen dühömben nem tudtam mit csinálni. És még gyenge is voltam. Felemeltem a csupasz bal karom a szemem elé és elfintorodtam. Hiába forgattam, hiába akartam elhinni, hogy a fényben legalább egy egészen kicsit jobban néz ki és még akár szép árnyalata is lehet… nem sikerült. Pedig észrevehettem volna, hogy már most halványabb, mint tegnap... Bosszús sóhajjal ejtettem vissza a karomat a takaróra. Ó igen, elképesztő módon tudtam sajnálni magam. És most erre minden okom meg is volt!
|
köztünk nincs távolság. csak az el nem érés szívritmuszavara.
|
|
|
|
|
Dr. Vadász-Bánki Fanni INAKTÍV
még egy Bánki offline RPG hsz: 11 Összes hsz: 62
|
Írta: 2020. május 12. 17:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=808344#post808344][b]Dr. Vadász-Bánki Fanni - 2020.05.12. 17:57[/b][/url] Mr. DiagnosztikaNem gyakori, hogy elmondhatnám, ma nyugodt napom volt. A gyógyítók, már akik ténylegesen életet mentenek és nem a fejekben turkálnak egy órás beszélgetés során, na azok vagyunk mi. Akiknek minden órája izgalmas és a nap végén vagy elégedettek, vagy csalódottak vagyunk. A munkával jár, hogy ezzel meg kell birkóznunk és bizony vannak a nehéznél is nehezebb esetek, amikor mi már nem vagyunk elegendőek. Éjszakai ügyelet. Némileg nyugodtabb, ilyenkor kevésbé kísérleteznek gyerekek bájitalfőzéssel és a párbajok is a sikátorokban maradnak. Na, ők azok, akiknek nagy százaléka már nem jön el hozzánk. Vannak viszont azok, akik olyan sérüléssel kerülnek be hozzánk, amivel addig nem tudunk mit kezdeni, amíg nem jövünk rá, mi okozta. Pontosan ilyen eset ez a férfi is, aki ideiglenes bűbájok alatt fekszik az elkülönítőben. A jelekből egy átkozott tárgyra tudok gondolni, azok művelnek ilyet. Mivel gyorsan terjed a hatása és a bűbáj nem lassítja kellő tempóban, idegesen sétálok fel-alá a folyosón, várva, hogy megérkezzen az a bizonyos férfi, akit a "felsőbb hatalmak" rendeltek hozzám segítőnek.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2020. május 24. 11:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=809432#post809432][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.24. 11:01[/b][/url] baj van, baj. még frissiben, a kísérlet után
Nagyon büdös, nagyon büdös, nagyon büdös. Finnyáskodik magában, mert kentek rá valami kenőcsöt, így is ég a bőre, de most még szagos is. Orra ráncolódik, ahogy eltartja magától, de, azt mondták, holnapra már csak a bőrpír marad és némi viszketés. Hála a magasságosnak, de attól még aggodalma nem múlt el. Van az úgy, hogy nem tervez az ember semmit, csak cselekszik. Ő is így akart tenni és a laborba igyekezett, szokása oda keveredni, ha már bejár az órákra, néha gyakorlatba is ülteti, senki ne gondolkodjon nagyságokban, mersze nincs. Egyelőre. Leginkább zsibogó tagjainak enyhítésére szolgálna bármi is, ami kijött volna az üstjéből, de mire a kilincsért nyúlt volna, a baj szó szerint robbant az életébe. Ebbe rontott bele, holott először csak el akart, mégis, ajtót nyitott és... Valahogy összefolyik minden, még kicsit neki is. Lehet a kipárolgás szédítette meg, vagy a látvány, vagy úgy bármi más. Egy valaki volt bent, aki telibe kapta az egészet, rá pedig akkor ragadt, amikor berontott, csak ellenőrizni a protokollt tartva, hogy pulzus, mi az anyám történt itt, légzés, mik a sérülések, és a többi. Jutott belőle a ruhájára, amelyet lecseréltek, most az a tipikus fehér ing és nadrág van rajta, mert az volt a biztos, ha megy a kukába, ha jól nézte, amúgy is itt-ott átmarta a dolog. Idegennek érzi magán, a kenőcsöt is, a szervezetébe töklével juttatott kellemes nyugtatót, mert bizony sokkot kapott, amikor elrohant valami segítségért obégatni. Utólag látva, kellett is. Nagyobb volt a baj, mint aminek kinézett, a fejében pedig hatalmas. Fogalma sincs, mi történt, annyit mondtak neki, hogy valami balul sült el, a bájitalok néha robbannak, neki meg görcsben a gyomra, mert milyen az már, hogy ezek robbannak? Nem gáz, nem tűz, hanem ott rotyog és a forró valami képen talál. Egy időre kicsit lehet lelőtte a kísérletezős kedvét, ebben már biztos... A kávé, amelyet magába adagolt, már bőven felébresztette a félkómából. Szerencsére semmi gond, neki leginkább az ijedtség volt a baja, azért ránéztek az ő dolgaira is. A hegeit láttán rögtön tudták, mivel is van még mellette dolguk, ő meg akkor csendesen érdeklődött még pár dologról. Jó javast fogott ki, kedvesen nyugtatta meg, hogy nem kell még gödröt sem ásnia, kevesebb bagó és több zöldség, csak a szokásos. Azt mondjuk egyelőre elképzelni sem tudja, hogy mit mondjon, hova is tűnt, mert dolga lett volna még, csak hát... Ja. Nem akar feleslegesen pánikot, mindenképp elmondja majd neki is persze, aztán lesz ami lesz. Valószínűleg később indul majd vissza, nem tudja, itt akarják-e fogni a semmiért. Meglepné. Ahogy az is, amit végül cselekszik. Megtudta, hol pihen jelenleg az, akire rátalált és bár pihen és ne zavarja, ő meg nem nyugszik, mert nem hallott jókat, vagy csak ő reagálja túl. Menet közben, hirtelen felindulásból áll meg egy kisebb, éppen virágzó cserép mellett és nemes egyszerűséggel emeli fel. A növény átlagos, nem tiltakozik, cserébe szép és mi nem jobb annál, mintsem arra kelni, hogy valaki ilyet rakott az ágya mellé? Vagyis a filmekben ez tökre így van, ezért kreténkedik, ahogy elér az ajtóig és óvatosan nyit be. Nem kellemes látvány, bár itt nincsenek pittyegő gépek, ő meg fehérben van, ami irritálja, de más ruhát nem találtak neki. Lehetne játszani orvososat, de ahhoz nem gyógyszerezték be kellően. Az ágy mellé lépked, leteszi a cserepet és sóhajt. - Jaj te – jegyzi meg csendben, nem tudja ébren van-e vagy sem, felkelteni nem akarja. Leül végül kicsit, tisztább kezével dörzsöli át az arcát. Hát erre sem számított.
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin INAKTÍV
Ilcsi | ageless offline RPG hsz: 81 Összes hsz: 93
|
Írta: 2020. augusztus 19. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=815944#post815944][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.08.19. 21:06[/b][/url] Sonja az ágyad mellett | valahogy ígyMinden nap. A vérfarkas támadás óta minden nap meglátogatta húgát, mi több, minden napját az ágya mellett tölti, néha bent is alszik. Vár. Arra vár, hogy magához térjen, kinyissa a szemét, megint az idegeire menjen és Ábel miatt féltékenykedjen. Bármit megadna, hogy visszakapja a lányt, azt a makacs, szeretetéhes lányt, akit annyiszor ölelt magához, mint senki mást. Csak ül az ágya mellett magába roskadva és minden nap egyre kilátástalanabbá válik, az esélyei csökkennek. A gyógyítók nem tudják megmondani, hogy elkapta-e a vérfarkas kórt, de őszintén szólva ez a legkevésbé sem érdekli, hiszen arra sincs garancia, hogy valaha is felébred majd. Mit érdekli Őt, hogy fertőzött-e, ha egyszer azt sem tudja, él vagy hal? Összetörve. A fájdalom egyre csak erősödik, a kétségbeesés, a reményvesztettség eluralkodik rajta. A mindig csillogó szemű, sármos mosolyú férfi most nem viccelődik, ajkai nem görbülnek felfelé, az íriszeiben folytonosan bujkáló csintalanság tovatűnt. Ott maradt egyedül, pőrén, nem tudván, mit kezdhetne magával most, hogy húga élet és halál határán egyensúlyozik. A tehetetlenség szétfeszíti bensőjét, hisz haszna nem sok van a klórszagú kórtermekben. Csak ül és vár. Vár arra, hogy magához térjen. Ambivalencia. Nincs ereje mozdulni, tenni, akarni, mégis a düh felőrli: törne, zúzna, ölne. Ha tudná, hogy akár egyetlen lélek elpusztításával visszakaphatná Sonjáét, nem habozna. Hagyná, hogy kezeit vér áztassa, s bensőjét elárassza a gennyes fekély, burjánozzon és feleméssze. Ha biztosan tudná, ha valaki megesküdne, hogy így visszakapja testvérét, megtenné. De senki sem ajánlja fel neki ezt a lehetőséget, csupán szomorúan, sajnálkozva veregetik meg vállát, ám ajkaikat sem lemondó, sem biztató szavak nem hagyják el. Ott áll a tanácstalanságban, némaságban és az őrület peremén. Ujjai finoman kulcsolódnak a lányéra, s sajátjának hidegsége erős kontrasztot áraszt a kómában fekvő különös melegségével. Minden nap.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4910
|
Írta: 2020. augusztus 22. 23:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=816060#post816060][b]Helvey Belián Balázs - 2020.08.22. 23:39[/b][/url] delírium és ébredés.
Lágyan ringatózó csónak, a világ csendes és mégis, ezer tűt szúrnak a bőrébe. Kiabál, hogy mentsék a másikat, kiabálna, az alakoknak, majd elalszik. Ring tovább, kellemetlen ránduló gyomra tengeribeteg, a mély lélegzet pedig szinte éget. Körülötte száz csónak, melyből fák nőnek ki, sehol egy utas, a talaj pedig a vérvörös fűtenger, amely hullámzik. Beteg lesz tőle, mégis puhán lépked, hogy aztán üvegszilánkok álljanak talpába, őt pedig elsodorja a sötét felleg, melybe belegabalyodik és csak pörögnek és pörögnek. Hosszú, éles ujjak formálódnak a masszából, amely belé-beléáll, ő pedig darabokat szaggat ki a sötétből, mintha csak egy párna tollbele lenne, elreppennek, mint a pihék. Aztán az iskola falai közé gördülnek, mocskosan, kellemetlen, a sötét folyosón csak egy szempár villan, állkapocs csattan. És csak üvölt és üvölt. Összerezzen, ahogy az, aki álmában zuhan és akaratlan rúg egyet. Szaporán kapkodó levegővétele, izzad homlokára tincsei tapadnak, mintha eső esett volna, csak rá és úgy kellene itt feküdnie. Nem tudja milyen napszak van, mert foltokban rémlik fel benne, hogy ahogy eljött a hajnal – mert az biztos – még zöldet látott, aztán foltokban fehéret. Hangok foszlánya, mint valami keresőcsapat, ujjak érintése, amelyektől bőre szinte felvisított. Többször ájult el, mintsem ahogy az illene, de nem hiszi, hogy ezt bárki felróná neki. Amúgy se tudja, csak sejti és kilogikázza, mi történt. Feje sajog, mert amint lehunyta a szemét, megint változott az idő. Mozogni akart és mozgott is, ekkor az árnyék hajol fölé, tűzte bele ujjait mellkasa sebhelyébe és tette ismét vissza a kavargó fellegbe. Most, homályosan kissé, de a valóság lassan egy képpé áll. Ajkai cserepesek kissé, szomjas. Rettentő szomjas és émelyeg. Kiütötték, ahogy ismeri magát és talán nem álmodta, hogy menni akart, hogy hova, jó kérdés. Csak réveteg álomképek és zajok vannak meg, egy valami azonban biztos; ébren volt és látta. Látta a szörnyeteget és nekirontott. Látja a szőke tincseket maga előtt és ismét a késztetés, menni kell. Ahogy azonban mozdulna, minden porcikája üveg és fájó. Nyög egyet, még felülni sincs ereje, nemhogy a vízért. Kiabálni? Nem tud, abban sem biztos, hogy ébren van és mozog. Talán van itt bent valaki, vagy csak az árnyék? Pár percre lehunyja a szemeit ismét, és az idő telik. Ahogy hall, ahogy érzi azt az illatot, amit akkor, először, ismét nyög, fájdalmasat. Megint. A színek, még ha nincs is sok, élesek, füle cseng. Kezét emeli, mintha ólomsúlyu lenne és kinyúl az álom felé. Talán túltolták azt az üvegcsét, viszont egyre jobban éber és tisztul a feje. Mégis ködös. Lassan nyúl saját arca felé, és tapogat bőrére. Valóságosnak tűnik. - Baj van. Támad… - kótyagos hangja mintha még az erdőben lenne és utolsó tiszta szavait böfögné fel. Szemei ekkor nyílnak tágra és már mozdul is, kétségbeesetten ülne fel, mintha mellkasát nyomná lefelé a semmi, az üresség. Mintha küzdene, de ebben egy szellő ereje fér el csak.
|
|
|
|
Virginia Mayfair INAKTÍV
Mesemondó naivitás :3 offline RPG hsz: 65 Összes hsz: 81
|
Írta: 2021. május 7. 13:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=831084#post831084][b]Virginia Mayfair - 2021.05.07. 13:30[/b][/url] Farkasházy úr Ruhám- Franny, a hószörny csodálkozva pillantott az emberek riadt arcára, nem értette, hogy miért nem szeretnének vele játszani, hiszen hosszan figyelte őket, látta napokon, heteken át, hogy az embereket a játék boldoggá teszi, és ő maga, aki magányos volt mamája és papája nélkül, úgy érezte, hogy boldog lehet akár úgy is, hogy új barátokat szerez, és játszik velük. Azonban, amikor meglátta, hogy az emberek megijedtek tőle, olyan szomorúság járta át, hogy úgy érezte, nem maradt már értelme az életének. Szeretek itt lenni, amikor nem dolgozom, és otthon sincs dolgom, vagyis, szinte mindig, amikor nem dolgozom, akkor ide utazok, hogy segítsem az itteniek munkáját. A bérletemet fizetik, ami nagy segítség, mert így nem kell kevesebbet hazautalnom a szüleimnek, és élhetek annak, amit igazán szeretek: a gyerekeknek. Hivatalos babaölelő vagyok, vagyis az árván maradt kisbabákat, és azokat, akik valami miatt az ispotályban kellett, hogy maradjanak, ölelgetem, simogatom, etetem és szeretgetem. Ez egy nagyon hálás feladat, és nagyon szeretem csinálni, de ez egy olyan dolog, amit bármennyire is szeretünk, akkor jó, ha nem kellünk. Az azt jelenti, hogy minden kisbaba, aki abban az időben született, jó helyen van, szerető szülőknél. Azonban, ha kell, a nagyobbaknál is tudok segíteni, mesét olvasni, vigasztalni. Az egyik legrégebb óta az ispotályban élő kisfiú Martin, akinek a szülei árufuvarozás közben vesztették életüket, amikor téves útvonalat kaptak, és seprűikkel egy mugli repülőgépnek csapódtak. A kisfiú már születése óta beteg volt, így árvaházba nem vihették, az itteni költségeit a minisztérium fizeti. Azt kérték, hogy olyan meséket meséljek neki, ahol nincsenek szülők, de szerintem ez nem a legjobb eljárás, viszont az ölemben pihenő hatéves forma gyerek nagyon szereti a meséket. A nagy fotelben ülünk, egészen hozzám bújva hallgatja a mesét. - Carol végül előre lépett, hiába próbálták meg társai visszatartani, és bár remegett kicsit, hiszen félt, mert az iskolában azt tanították, hogy a sok hó rossz, mégis, kezét nyújtotta Franny felé, remélve, hogy így a hótömeg megbékél majd, és nem esik senkinek baja. Hosszú csend következett, mindenki feszülten várta a végkimenetelt, ám ekkor Günter, anélkül, hogy Carol ellenkezhetett volna, elkapta a lány derekát, és elvitte őt onnan, hátra se nézve. - Günter gyűlöli Franny-t? Pillant fel rám érdeklődve, én pedig egy pillanatra meglepődöm, hogy honnan ismeri ezt a szó, mert korábban sosem került elő közöttünk. Eddig mindig azt mondta "nem szereti".
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2021. július 6. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=833871#post833871][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.07.06. 19:34[/b][/url] Virginiának címezve Telihold utáni napon × Here I amMinden egyes Hold egy picivel jobban megviseli. Önsajnálatban és a sodort édeskés szagában elmerülve vészeli át a napokat, míg letaglózza a gerincében lüktető fájdalom. Undorodva támaszkodik már a sétapálcára, ami örök társává vált már a Telihold időszakára és csak reméli, hogy a jövőben is lekorlátozódik a használata erre az időszakra. Az igazság az, hogy szégyelli az állapotát. Szégyelli, hogy férfi létére tehetetlennek érzi magát minden percben, mert, mint hóhérja lebeg felette a tudat, hogy egy rossz mozdulat és teljesen lebénulhat. De mindezek mellett sem fogja feladni. Reggel Kate első dolga volt, hogy feltöltse a rúnáját, amit Sebi végtelen megkönnyebbüléssel fogadott. A fájdalom lassan visszahúzódott, enyhe feszülés maradt csak, amit pedig már igényel a mindennapjaiban, annyira hozzászokott az elmúlt bő évtizedben. Óvatosan megmozgatta tagjait, majd végre ismét szabadon mozogva rejtette ismét sétapálcáját a szekrény mélyére. A Teliholdak másnapján mindig újjászületik, maga mögött hagyva a komor gondolatokat és a bűntudatát felélesztő vádakat, amit ködös elméje szül kétségbeesésében. Anyjától búcsúzva érkezik pontosan, mint minden hónapban. Kedvesen üdvözli a már jól ismert arcokat, van, akivel le is áll pár szó erejéig, majd nevetve indul tovább a kórteremig, ami csakis rá vár - üresen. Az ágyhoz sétálva, még itt is habozva veszi le a pólóját és fedi fel tetoválásait és legfőképp a gerince vonalán húzódó kötésrúnát. Egy kezén meg tudja számolni, hogy eddig hány embernek engedte látni az utóbbit, mégis még előttük is feszélyezve érzi magát, ha ismét erre kerül a sor. Szusszanva ül fel végül az ágyra, háttal az ajtóval, mint mindig, hogy végtelen türelmével várja a már jól ismert gyógyítóját. - Jó reggelt, Erik - szólal meg, amint hallja maga mögött az ajtó halk kattanását. Hátra sem pillant, hisz biztos benne, hogy nem lehet más. - Kate kért, hogy tájékoztassalak, hogy megint tovább tartott a feltöltés, most tizenkilenc másodperccel. Hogy vannak a gyerekek? - kérdi kedvesen, karjai közben megfeszülnek, ahogy enyhén előre dőlve markol rá az ágy szélére.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
Igazságvadász offline RPG hsz: 739 Összes hsz: 1095
|
Írta: 2021. szeptember 8. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836719#post836719][b]Rothstein Elektra - 2021.09.08. 21:47[/b][/url] Derengő fény veszi körül. Teste mondhatni tökéletes épségben létezik ezen az új helyen. Nyoma sincs rajta a ráomlott épület okozta sérüléseknek. Egyet kivéve, mely a fején található. Fehér ruhát visel, amin áttetszeni látszik alakjának sziluettje. Pihekönnyű anyaga lágyan lebeg, pedig a lég meg sem mozdul körülötte. Hősnőnk gyanakvó kíváncsisággal pillant hátra majd oldalra, hogy rájöjjön hová került valójában. Semmi sem ismerős számára. Mindenfelé sötétbe vesző folyosókat lát, melyeket mindkét oldalról ajtók szabdalnak, szinte méterenként. - Egy labirintus volna? - kérdezi önmagától, majd bizonytalan lépést tesz és nyúl az első ajtó kilincse után, bal felől. Elfordítva a réz gombot, halk surranással enged utat neki a szürkésbarna falap. Szeme elé egy kamasz kori emléke tárul. Hálószobájában ülnek unokatestvérével annak ultramodern számítógépénél, aki épp arra tanítja őt, miként törheti fel bizonyos adatbankok tűzfalát. Elektra teljesen értetlenül áll a látvány előtt, s inkább óvatosan visszazárja az ajtót. - Valami itt nincs rendjén. Nagyon nincs... - fejét ingatva szaporázza meg lépteit, hogy jobb oldalt próbálkozzon. Azonban ott is egy múltbeli esemény képei vetülnek szemei elé a maguk színes és élénk mivoltában. Közös főzés férjével, amikor még fiát csak várták. - Mennyire utáltam azt a virágos ruhát. Egek! - borzad el sok évvel korábbi, kismama önmagát figyelve. Erre a snittre is inkább ajtót csuk pár pillanat múltán. Ki kell innen jutnia. De merre haladjon? Futásnak ered, ám minduntalan ugyanoda érkezik vissza. Ez valóban egy labirintus. Más nem lehet. Elméje útvesztője. Tudatosul benne a felismerés. Lélekszakadva kezd rohanni ennek dacára megint, feltépve az összes ajtót, szembesülve minden emlékével. Egyet azonban nem képes kinyitni. Rángatja, cibálja, ordítva rugdalja, vállával is próbálja. Semmi sem használ. Mi lehet mögötte? Mit zárt el magában ilyen erősen? Nem tud rájönni. Térdét átkarolva roskad le a nyílászáró előtt. Tehetetlen dühében elerednek könnyei. Innen nincs kiút. Nem menthetné meg talán még kedvenc hőse sem, mégis őt szólítja végső elkeseredésében. - Superman! Segíts! - kiáltja kétségbeesve torka szakadtából, bár tudja, totális őrültség, hiszen a hőse puszta fikció, hangját pedig úgysem hallja meg senkisem.
|
"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10631
|
Írta: 2021. szeptember 15. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=836944#post836944][b]Annelie Freya Blomqvist - 2021.09.15. 18:43[/b][/url] TamásMíg Annelie-nek a bestiákhoz, addig a gyerekeknek a betegségek összeszedésében van nagy gyakorlatuk. Alig, hogy újra elkezdődött az óvoda, Laney máris benyalt valamit, amihez nem elég az anyja képessége. Egy ideig működtek a gyógynövények, a pihenés és a gondoskodás, de egyik óráról a másikra sokkal rosszabb állapotba került. Van már rutinja ebben, mert hiába esznek sarat és nyalogatnak holdborjakat a kölykök, a közösségen valamiért mégis összeszedik a vírusokat. A rutin miatt félti ugyan a gyereket, de nem pánikszerűen veri a nővérpultot, hogy kezdjenek valamit a kislánnyal. Míg Laneyt beviszi a vizsgálóba, Sammyt a játszósarokba ülteti színezni. Az orrára köti, hogy nehogy elmozduljon onnan, mindjárt jön vissza. Annelie nem azok közé az anyák közé tartozik, akik mindenben tökéletesek. Ő a szaranyák táborát erősíti, főleg két olyan temperamentumú gyerekkel, mint a két West. Alig öt percet töltenek el a vizsgálóban, mire kilépnek az ajtón, a kisfiúnak nyoma sincs. Édesanyja hosszan felsóhajt és elgondolkodik. Legközelebb nyomkövetőt fog rakni a gyerekre... Laney-vel az ölében indul Sam keresésére azt remélve, hogy nem jutott még túl messzire. Míg a kislány az anyukája vállán pihen és szívószállal szürcsöli a gyógyítótól kapott gyógyitalt, addig a testvére felfedezőúton jár. Hogy is lenne ez másként?
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
Igazságvadász offline RPG hsz: 739 Összes hsz: 1095
|
Írta: 2021. október 8. 10:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837843#post837843][b]Rothstein Elektra - 2021.10.08. 10:37[/b][/url] Mark Rehabilitációs részleg Lassú folyamat a gyógyulás. Ezt mondták az orvosok. Közel két hónap teljes mozdulatlanság után szinte mindent újra kell tanulnia az egész szervezetének. Izmai testszerte az elenyészés kezdeti jeleit mutatják. Vérkeringése nem igazán kíván tudomást venni arról, hogy immár nem csak vízszintes állapotban kell ellátnia feladatát. Míg elméje színes vásznán, főleg az első napokban, egy Armageddonhoz merőben hasonlatos, kaotikus mozit vetítettek, nap-nap után. Mára ez kissé megváltozott. A mostani film inkább emlékezteti a Mátrixra. Minden olyan, mintha nem is az ő élete volna. Képtöredékek és hangfoszlányok csapódnak koponyájában ide-oda, hogy amikor megpróbálja megzabolázni őket, széthasadni érezze a fejét. Szülei elmondták neki, hogy mi történt. Balesete volt. Kómában töltötte a szeptembert és az októbert. Amnéziája van, de hogy pontosan mekkora idő intervallum esett ki tudatából és mikre-kikre nem emlékszik, az még nem egészen tisztázódott. Ahogyan az is kétséges, hogy az elveszett időt visszanyeri-e valaha. Kevesebb, mint egy hete tért magához. Azóta elkeseredetten, szótlanul ül a rehabilitációs részlegen lévő aprócska, de tökéletes kényelmet adó szobájában. Tolószékben van jelenleg is, bár már képes bottal járni, mégsem teszi. Fél. Az első alkalommal, amikor megpróbált lábra állni, elájult mert lezuhant a vérnyomása. Azóta csak a gyógytornász jelenlétében kel ki a székből. Arca fakó, máskor eleven, beszédes szemei hallgatagok és elveszett belőlük az a titokzatos értelem, mely annyi csodát igért. Haja hosszú, fénytelen tömegként keretezi csontos arcát. Lefogyott, akár egy soká égetett gyertya. Ablakából az ispotály kertjére lát. Nézi a fákat, ahogy levelenként vetik le színes kabátjukat, hogy kopár pőreséggel vessék testüket a közelgő tél elé, ahogyan eleve elrendeltetett. Hősnőnk is elvesztette színeit. Kopott kópiává lett a multiplexben. Mindenki biztatja. Rendbe fog jönni. A teste teljesen. A memóriája is talán tökéletesen helyre állhat. Bármi megtörténhet. Ezt állítják. Elektra mégis úgy érzi nincs Remény. A kegyetlen Sors kitéptett belőle egy részt. Megcsonkította. Úgy lüktet ez a hiány egész lényében, mint egy mély seb, ami nem képes behegedni. Néhány hét és haza mehet. De mi lesz azután? Miképpen legyen újra önmaga? Hogyan folytassa az életét? Hiszen még azt sem tudja, Rothstein Elektra igazából kicsoda?
|
"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
|
|
|
Hegedüsh Marcell Bogolyfalvi lakos
Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy online RPG hsz: 337 Összes hsz: 378
|
Írta: 2021. október 8. 11:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837844#post837844][b]Hegedüsh Marcell - 2021.10.08. 11:25[/b][/url] Tamás × mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×Szeretem a rutint. Az biztonságot ad ezekben a bizonytalan időkben. Mégis váratlan fordulatot vett a reggel néhány nappal ezelőtt. Szokásos körömet futottam, majd betértem a Patronumba. Szokásos, fekete duplaeszpresszó, egy pult végéből kiragadott aznapi újsággal. Érmecsilingelés, fizetés. Újabb érme a befőttesüvegbe, ami akkor a menhely támogatására kérte fel a kedves fieztő vendéget. Ezért helyezték a pultra. Boldog mosollyal fordítottam hátat a pult mögött álló személyzetnek, s a baseball sapkát éppen arcomba húztam volna, amikor elkaptam egy női tekintetet. Egy szőke, középkorú, körülbelül velem egyidős boszorkány lehetett, aki szőke haja ellenére – hiszen ez a szín minden, csak nem zsáner –, szemeivel egy pillanatra meggyőzni látszott arról, hogy ideje lenne más nőkkel is beszélgetni, nem csak Zsófival. Illetve, arról sem ártana ennyi idő eltelte után leszokni, hogy Elektrához beszélek, amikor egyedül vagyok a szobámban. Mégsem szólítottam meg az ismeretlen nőt. Egy sármos mosolyt küldtem felé, igazítottam a sapka siltjén, majd távoztam a kávézóból. A hűs őszi szellő kellemesen bizsergette végig futástól kimerült testemet, s felmelegedésre vágyva kortyoltam nagyot a kávéból. Csábító forrósággal égette meg torkomat, hogy aztán a levegőt kifújva emeljem arcom elé az újságot. De egy férfinak mentem véletlenül. Morcos volt és goromba. Én mosolyogva, udvariasan kértem elnézést. Nem tudtam megnézni teljesen a mai nap főbb hírét. Megpördültem tengelyem körül és bocsánatkérőn fejet hajtva mormoltam el egy „elnézést”. Néhány jókedélyű lépés után találtam egy szimpatikus padot, ami felé céltudatosan indultam. Még egy ismerős. Bumm! Az újság már szinte üvöltött ujjaim szorításában, hogy olvassam, de csak csitítva dugtam hátam mögé, miközben elcsacsogtam az ismerős mestertanonc sráccal. Órájára nézett. Elköszönt és ott hagyott. Nyugalommal szívemben sóhajtottam és dobtam le magam végül a padra, hogy egy újabb korty kávé után magam elé vegyem az újságot. Lábamat által vetettem a másikon, jobb könyököm a pad támláját nyomta. A hírlap csörgése még sosem lassult le ennyire, ahogyan tekintetem elvesztette fényét, szívemet torkomban, majd fejemben véltem hallani, a kávét pedig kiejtettem ujjaim szorításából. Felpattantam. A papír a porban landolt, amin vérszerűn, s szívfacsaró lassúsággal terjedt szét a fekete kávé… „Rothstein Elektra válságos állapotban!” ×××Őszre jellemző, szélfútta illat lebegi körül megfagyott testemet, ahogyan szövetkabátom zsebébe dugott kézzel, a kórházi ágy lábánál állva figyelem az előttem fekvő nőt. Arcom egyelőre rezzenéstelen, processzálom a látványt. Napok óta próbálok bejutni. De mivel Karsa nem rokona Elektrának, sőt még ismerősének is alig nevezhető, ezért nem szerettek volna beengedni hozzá. Most is csak annyi volt a szerencsém, hogy ma valamiért a „kórházi látogatás világnapja” lehet, mert annyian vannak odalent, a pultnál, hogy nekem csak egy nagyobb „én voltam itt hamarabb” veszekedést kellett kihasználnom, és a tömeg mögött elsuhanva tovább állnom. Így nagy nehezen megtaláltam Őt. Fejemet oldalra döntöm, szemeim egyre nedvesebben csillognak a betegesen mesterséges fényben. Könnyezésem érkeztével egyre nagyobbakat kell nyelnem, ajkaim görbülnek. Fejem zsong. Figyelem soványságát leginkább jelző, kitüremkedő kulcscsontját, majd beesett, sápadt arcára kerülnek fakókék szemeim. – A rohadt életbe – suttogom a semmibe, miközben lehajtom fejemet és lassacskán eltörik az a bizonyos mécses. Próbálom visszafojtani; egyre mélyebb levegővételekkel szabotálom a sírást, azonban amikor újra feltekintek rá, egy kövér könnycsepp gurul végig kimerültmód ráncos Karsa-vonásaim között. Idegesen túrok vörös tincseim közé, majd teszek néhány lépést a tipikusan „kórházszín” falak felé. Alig bírom visszafogni magam, hogy ne verjek ököllel belé. A kétségbeesés okozta fájdalmas düh egyre jobban terjed szét a szívem felé száguldó vérben, ezért ujjaimmal először homlokomba marok, majd orrnyergemre csípve dőlök az ablakpárkánynak. Lábaimat keresztezem magam előtt, szabad kezemmel – ami nem orromat szorítja – átkarolom felsőtestem, hogy azon támasszam meg az orrnyeregre csavarodott kéz könyökét. Mi jöhet még?
|
|
|
|
Nemes Balázs Bogolyfalvi lakos
Balázs atya offline RPG hsz: 105 Összes hsz: 111
|
Írta: 2021. október 8. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=837858#post837858][b]Nemes Balázs - 2021.10.08. 17:17[/b][/url] Tamás- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik. A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá. A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá. Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam. - Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.
|
|
|
|