A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886638#post886638][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.02.07. 12:17[/b][/url]

Jelenleg még újdonságként éli meg az új kapcsolatot, mivel huszonhat éve során a vőlegényén kívül nem volt párkapcsolata, csak futó kalandok. Jácint pedig még nem számít kapcsolatnak igazából, hisz a randizási fázisban vannak. Ettől függetlenül nem érzi úgy, hogy bárkinek is hazudnia kellene státuszáról, ha kérdeznék. Mondjuk erre a munkahelyük nem a legjobb hely, nagy a lebukás és pletyka veszélye most még.
- Hogy úgy... Mit kapok cserébe? Ingyen nem dolgozom - ártatlanul somolyog, de a tekintete egészen más gondolatokról árulkodik. Most, hogy kettesben maradtak, legszívesebben tenne róla, hogy Jácint a maradék néhány órában ne tudja kiverni őt a fejéből.
Mire épp lehunyná a szemét és megtenne egy mozdulatot a kezével a férfi karja felé, az ajtó nyílik, ők pedig szétrebbennek, mint a madarak, akiket megijesztettek. Egy lemondó szusszanás követi a mozdulatot, aztán Jácint elé tolja a cukrot, mintha még mindig nem lennének jóban. A pillantását is kerüli, de az érkező nővéreknek mosolyogva köszönt, miközben két korttyal eltünteti a kávéja maradékát.
- További jó pihenést! - szól ez mindenkinek, aki a konyhában tartózkodik, azt viszont nem tudja megállni, hogy ne nézzen fel a doktora szemébe, mikor mellette elhajolva berakja a mosogatóba bögréjét. Ezután kisétál az étkezőből és visszatér a munkához a maradék időre. A munkaidő lejártával egy üzenetet dob Jácintnak. Tündérmanó utca 14., alig várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=887073#post887073][b]Salamon Gréta - 2025.02.17. 17:44[/b][/url]

Szokásos nap és felfordulás, mint mindig, leszámítva azt, hogy ezúttal egy csapat tizenévest hoztak, akik jó mókának tartották azt, hogy új bájitalt alkossanak. Ennek szörnyű hasfájás, hasmenés és kiütés lett a vége, még most is dolgoznak a laborban, hogy kiderüljön, milyen összetevők is voltak a főzetben, addig is, a kölykök kaptak ellátást, ellenbájitalt, ami enyhíti a fájdalmaikat és elmulasztja a bőrükön lévő keléseket. Gréti ezzel foglalkozott mostanáig, míg nem vissza nem hozták az egyik idős beteget, aki saját maga akart ártalmatlanítani egy átkozott tárgyat, s bizony, meg is lett annak az eredménye. Súlyos sérülésekkel került be egy héttel ezelőtt, de szerencsére a Doki szakszerűen ellátta, most pedig a kontroll miatt várakozik az egyik kezelőben. Doki viszont sehol, így Gréti keresi, részben emiatt, részben másért,  de nincs a kijelölt kezelőben sem, s a nővérek már kezdenek háborogni. Fura, ez nem jellemző a férfire, a lány ezért is igyekszik megtalálni őt, s bizony észre is veszi a folyosón felettesét. Első látásra sok minden nem lenne fura, viszont amikor Márti nővérrel is túlcsordul a nagy szeretet, az már enyhén gyanús.- Elnézést, elrabolnám a doktor urat konzultációra - szakítja félbe őket és a legközelebbi üres szobába be is tereli Kozákot. - Doki, beszélnünk kell, két dolog miatt is - kezd bele, de látja, hogy valami mintha nem stimmelne. - Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=887193#post887193][b]Dr. Kozák Dávid - 2025.02.21. 20:14[/b][/url]

Ilyen lehet az, amikor beszívsz, de nem a levegőt vagy a héliumot. Hehehe...Jaj nagyon szép minden, még Mártika is, akit eddig észre sem vettem. A szeme gyönyörű, olyan mint aaaaa...jáde...Igen pont olyan! De állj! Honnan tudom én egyáltalán, hogy milyen a jáde színe? Mindegy. Megyek és meg is mondom neki gyorsan, még mielőtt elfelejtem. Oda is oldalgok hozzá és széles mosollyal, ragyogó tekintettel kezdem neki ecsetelni a felismerésemet. Észre sem veszem, hogy hülyének néz, pedig konkrétan ez történik. Már éppen ott tartanék, hogy randevúra hívom, amikor ezt Gréta csírájában elfojtja. Hát köszönjük... - Naa ez nem volt szép - toppantok morcos kisfiúként, amikor beérünk egy szobába. Körül se nézek, csak lezuttyanok az egyik székre. Összefonom a kezeimet a mellkasom előtt és hisztikézek tovább. - Hát én nem szeretnék, blööö - öltö rá nyelvet és elfordulok a székkel. Amikor rájövök, hogy tényleg forog, elkezdem hajtani magam és csak akkor állok meg, amikor róka rudi és családja befigyel, de akkor is heherészek, hányás helyett. - Egy kicsit most szédülök, de nem akarod kipróbálni? - kinyúlok a kezemmel Gréta felé és ha hagyja magát, az ölembe húzom és együtt kezdek el pörögni vele megint. Ha nem hagyja, hát olyan bánatos, barna, kisgugya szemekkel nézek rá, hogy olyat még sosem látott és kérlelni kezdem, míg be nem adja a derekát. Mondtam már, hogy mennyire tetszik a dereka? Olyan átfogni való, meg minden. Ez a gyügyital kombó teljesen kifordított magamból, ezért most aztán jól megmondom neki. - Tetszik a derekad. A szemed is, de a derekad és a bőröd, ja igen a bőröd, na az is tetszik! Gréta te szép vagy ám nagyon - nyomatom a kandúrbandit a magam esetlen de amúgy nem tolakodó, inkább vicces módján és ennek vagy egy köríves nyakleves, vagy valami egészen más lesz a vége. Még nem tudom melyik, de az biztos, hogy annyit tudok majd csak mondani rá, hogy: Hinnye bazmeg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=887210#post887210][b]Salamon Gréta - 2025.02.22. 11:23[/b][/url]

- Nem volt szép? - vonja fel szemöldökeit és kérdően pillant a dokira, amint végre sikerül becsukni az ajtót a háta mögött. Végig néz a férfin, aki egyáltalán nem olyan, mint szokott lenni, valami nagyon furcsa zajlik, ebben egész biztos, hisz nem minden nap ölt rá egy felnőtt férfi nyelvet, pláne nem így. Dokinak már ismeri a humorát, szeret is, ahogy a konyakmeggyeit is, de ez most kissé bizarr, s Grétit egyáltalán nem deríti jobb kedvre, aggodalmasan figyeli, hogyan vált öt évessé a mentora. - Dávid! - szól a férfire, aki megpróbálja az ölébe húzni, ez is csak azért sikerül, mert váratlan mozdulat volt, Gréti viszont mindössze pár másodperc, s talán egy fél forgás elejéig ül a férfi ölében, mert lábával nyújtózik és igyekszik megállítani a forgást, hogy aztán ki is másszon a férfi öléből. - Merlinre, Te szívsz? Mit fogyasztasz és mióta? - aggodalmasan hajol bele a férfi aurájába, kezeivel a szék kartámláin támaszkodva, hogy alaposabban megfigyelje a férfi pupilláit, azokból viszont egyértelmű jeleket nem tud levonni. Jó pár drogot ismer - hála az öccsének - tapasztalta is azok hatásait, ez viszont egyikhez sem hasonlítható.
- Hogy én? - egy pillanatra meglepetten néz a dokira, kissé mintha össze is zavarná ez a sok bók, de aztán nyilvánvaló, hogy ezt is csak az a befolyásoltság mondathatja vele, mint amitől az előbb pörgött is azon a széken. - Merlinemre! - sóhajt, az aggodalom nem múlik el belőle, hiába is buknak elő a férfiból ezek a bókok. Korábban, vagy más szituációban még imponálna is neki, most viszont úgy véli, hogy mindez valami szer hatása lehet. - Örülök, hogy tetszem Dávid, Te is nagyon jóképű vagy, de Margitka féltékeny lesz - jegyzi meg, próbálja kicsit viccel oldani a szituációt, mert nem biztos benne, hogy az imént Margitkának udvarló férfi nem próbálkozna be bárki másnál is most, ilyen állapotban. Inkább mellé lép, egyik kezét a doki vállára helyezi, hátha ezzel lenyugtatja, s meggátolja a további izgő-mozgást, a másikat meg a homlokára csúsztatja. - Jesszus, Te lángolsz! Na jó…mit vettél be? És ha beteg vagy, miért jöttél be? - sóhajtva néz a férfire, a fejét is megcsóválja, hangjából érezheti a másik, hogy most bizony meg lett dorgálva. Még jó, hogy egy kezelőben vannak, minden steril eszköz a helyén, így Gréti odalép a szekrényhez, elveszi a lázmérőt, s már vissza is lép vele a dokihoz. - Nyisd ki szépen a szád - s már illeszti is be a hőmérőt, hogy pontos értéket kapjanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=887698#post887698][b]Dr. Kozák Dávid - 2025.03.14. 09:21[/b][/url]

Most tényleg megkérdezte mit szívok? Azt feltételezi, hogy valamit szívok? Hát köszönjük! Méghogy én szívni? Még az orromat se sívtam azóta, hogy egyszer az anyukám akkorát lekevert érte, hogy a füleim körbeszaladtak a fejemen. Ja amúgy anyukám kemény nő, aki ismeri a repülő flip-flop papucs hatalmát. Ha dobta, mi dőltünk és nem a röhögéstől. Égetnivalóan rossz kölykök voltunk. Mondjuk én nem, de a testvéreim igen. Viszont anya az egyenlő bánásmód élharcosa. Még ma is mindenki kap a fejére, ha az asztalnál elkezd valamelyikünk hülyülni. Persze mindezt játékosan, mert az egyik bátyám kétszáz centi és kilóban is hasonló. Mindezt izomból. Na ő tuti szív valamit, na de én...- az orvosom szerint túl sok húst és gyerekkorom óta - adok választ némi fázis késéssel, meg egy angyali mosollyal. De hiába mert az én szépséges gyakornokom ádáz fúriaként néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Mikor néztem utoljára a szemébe? És akkor miért nem vettem észre mennyire szép? Na mindegy, lapozzunk, mert még mindig ott tartunk, hogy nem hisz nekem. Az igen! - Tényleg semmit. Esküszöm Drágám! - rajzolok X-et a szívem tájára, ahol újra nyár van, csupa virág hét határban...Ja, hogy ez meg egy dal szövege, amit nem is tudtam, hogy tudok...Hinnye bazmeg...- Mártika! Nem Margitka, ő nem szép, meg öreg is nagyon! - kelek ki magamból de ez csak kamaszos puffogásnak tűnhet, egyáltalán nem férfias agresszív kitörésnek. Kezére, amivel a homlokomat vizsgálta egész finoman sikerül ráfognom és úgy válaszolok neki, kicsit búgó hangon, mint valami szerelmes gerle. Ebből még baj lesz...- Két gyógybájitalt, mert benyeltem valami kórságot Édes, nincs bajom - kénytelen vagyok hagyni, hogy elmenjen a lázmérőért, de közben sikerül felkelnem a székből és mire visszaér már pont előtte állok egy kis magasságkülönbséggel felé hajolva. - Ha kapok zálogot érte - mondom fejet csóválva. Hogy ez honnan jött, na azt nem tudom és be sem jöt, mert már érzem is a lázmérőt a nyelvemen. Fujjj! - Összetöjöd a szivemet Gjéta, há nem éjdemejtem voljna meg egy kisz apjó zájogot? - beszélek a mérőtől idiótán sejpegve, amitől persze a mérés nem lesz valami hatékony. Ki is veszem a számból, majd leteszem a mellettünk lévő asztalra. Közben kissé zavaros tekintettel, de annál erősebben nézem az én édes kis gyakornokomat. - Mi a diagnózisa Doktornő? - kérdezem, miközben kezemmel egészen ügyesen megsimítom az arcát és még mindig egy kicsit bódultan imbolyogva, teszem a másik kezem a derekára. Igazából ezt az utóbbit azért csinálom, mert egy kicsit szédülök és nem akarok elzuhanni.