A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885115#post885115][b]Phoenix Owens-Graves - 2025.01.01. 18:36[/b][/url]

Phoenixnek egyébként is jó érzéke van hozzá, hogy kifogja a fuckboyokat, ezért csak legyint, nem hatja meg a dolog. Jelenleg sem látja a helyzetben a potenciált arra, ez tovább tart majd a ma éjszakánál, amikor elmennek egyet enni és aztán mindenki megy a dolgára.
Nem az a fajta lány, aki rendszeresen mással kavarna és belemenne egyéjszakás kalandokba. Legutóbbi kapcsolta tovább tartott, mint jó lett volna, egyelőre jól érzi magát egyedül és a háta közepére sem kívánja a randizgatást, na meg egy új férfit, akiben meg kellene tanulnia megbízni. Egyetlen életmentő, szilveszteri csók viszont még nem a világvége, ráadásul a belső gyermekének okozhat ezzel egy kis örömöt. Mert hát ahányszor játszott a gondolattal régen, muszáj volt beteljesülnie.
A csók ennek ellenére furcsa hatással van rá, kicsit mintha a föld fölött lebegne tőle, meglepően jó, többet is akarna belőle. Áldja az eszét, amiért a rúzsa nem kenődik, tekintete Kolos szájára vándorol, miközben lehúzza magához. Mintha már bevett szokásuk lenne így bújni egymáshoz, Nix még a lábát is átveti a fiúén.
- Legközelebb ne fogadj el tőlem sütit - kuncog ő is, belülről a szájára harapva. Merlinjét, milyen szép a nevetése! Szeretné megsimogatni az arcát, de ezt a krém miatt inkább nem teszi, helyette a mellkasán pihenteti tenyerét.
- Vallj színt, Selmeczi - bólint fogsorvillantó mosollyal. - Rajongóm? Komolyan? Követsz és én ezt nem is tudtam? Na ha ezt a kicsi Nixnek elmondanám - vidáman nevet fel. Legszívesebben ezt a pillanatot is megörökítené, de talán jobb, ha csak az emlékeikben marad meg.
- Te és Hella egyébként még mindig össze vagytok nőve? - kérdezi végül kíváncsian, fejét a srác felé fordítva. Mintha így születtek volna, együtt két anyától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885128#post885128][b]Szépvölgyi Richárd - 2025.01.01. 20:27[/b][/url]

Mateo Montoya De La Cruz

Az Ispotály sürgősségi osztályának hangos kavalkádja néha még úgy is meg tud lepni, hogy már évek óta a része vagyok. Az egyik kollégámnak intek, ahogy kilépek a váróba, s odasétálok az egyik boszorkányhoz. Hosszú, hegyes süvege az ég felé mered, melyet igyekezett a fejébe húzni, de még így sem tudja eltakarni füleit, melyekből időnként rózsaszín fénycsóva tör ki némi zenével kísérve, afféle diszkógömböt imitálva.
- Jó hírem van, Tamara - szólok hozzá, ám el is hallgatok, mikor meglátom az apró előjeleit a rohamnak, s csak azután folytatom, hogy a hölgy ismét hall. - Szerencsére csak annyi történt, hogy a bájital készítése közben elbambulhatott, és öt helyett legalább tízszer megkeverte. Aggodalomra semmi-... - állok meg ismét, tekintetemet a boszorkányra függesztve, aki az előbbi keringő helyett most egy népszerű popdal sugárzásába kezd egy fél perc erejéig. - ...semmi ok. Az egyik bájitalkeverő kolléga hamarosan elkészít Önnek valamit, ami csillapítani fogja a rohamokat. Nagyjából öt napig feküdjön, és semmi esetre se perdüljön táncra. Az súlyosbíthatja a tüneteket.
Persze, elég nevetségesnek hangozhat ez az egész, amit most előadok, de a hölgy számára ez kifejezetten borzalmas élmény lehet. Nem életveszélyes állapot, szerencsére, de láttunk már itt meglepő dolgokat, így inkább csak megnyugtató az, hogy nem fog például megsüketülni a dologtól, vagy okoz ez majd egész életén át hátrányt számára.
Hamarosan már ellépek a boszorkánytól, miután válaszoltam pár nyögvenyelős kérdésére. Ahogy épp visszamennék az osztály felé azonban, egy hangot hallok meg a hátam mögött, amely megfordulásra késztet.
Egy külföldinek tűnő fiú áll előttem, fehér talárja szemetszúróan nem a sürgősségihez tartozik, ám hamar egyértelművé válik a helyzet bemutatkozása után.
- Á, Montoya! Igen, hallottam, hogy ma érkezel. Üdv, Szépvölgyi Richárd Ábel, gyógyító - nyújtok neki kezet barátságosan, a mozdulattal jobb csuklómon azonnal felfedve az aeromágikus jegyet. - Mellettem leszel ma, egyelőre csak megmutatom, mi hogy is működik errefelé. - Tájékoztatom a srácot.
- Mutatom is, mire számíthatsz nagyjából. Gyere - intek neki, hogy elinduljunk a pihenő felé. - Te is fogsz kapni egy fülhallgatót a mai napra. - Mutatok a fülemben lévő, már-már észrevétlen mágikus eszközre. - Ha épp bejön a SÜVEG, azaz a gépkocsis mentőszolgálat egy kocsija, és mi következünk soron a beteg ellátásában, akkor ezen keresztül hallani fogod, mire számíthatsz majd, hogy legyen egy kis időnk felkészülni, mielőtt megérkeznek. Mindjárt szerzünk is neked egyet... - Vonom össze a szemöldököm, ahogy belépünk a pihenőbe, s rögtön el is indulok egy doboz felé, ahol ezeket tartjuk. - Csak kell keresnem egyet, ami működik... - Túrok bele kézzel a kis masinák közé, ugyanis javarészükön már elhasználódott a bűbáj, s hiába mondjuk, hogy szükségünk lenne némi javításra, még mindig csak itt állnak az eszközök a dobozban. Pedig például Seth is egy csapásra meg tudná szerelni ezeket a ketyeréket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885140#post885140][b]Selmeczi Kolos - 2025.01.01. 21:40[/b][/url]

Túlságosan élvezi ezt, bár lehet csak azért, mert alapjáraton mikor kinyitja a szemét egy kórházi ágyon, a családja állja körbe. Nem, nem hálátlan, imádja őket, de mégis csak jobb egy fölé hajoló vörös hajzuhatag, aminek tulajdonosát még csókolja is. Nem siet és nem is követelőzik, csak kiélvezi a pillanatot, mert szinte biztos benne, ha nem történt volna az, ami Phoenix már megverte volna már csak a próbálkozás miatt is. Így meg aztán hülye lenne nem addig húzni, amíg lehet. Ha sajnáltatni kell magát, akkor sajnáltatja.
- Mindig megfogadom, hogy nem eszek idegen helyen - csak a szemét forgatja, mert legyinteni nem tud, de tényleg nem akkora dráma ez, simán csak idióta, és szarik bele az allergiájába. Egyszer ez lesz a veszte, vagy más... Keze már a nő vállát simogatja, és képtelen levakarni a mosolyt az arcáról, mert most igazán szerencsés balféknek érzi magát. Már azt is elfelejtette, mennyire nem volt kedve ehhez az egész szilveszteri hacacáréhoz.
- Nem nagy dolog, csomó más is. És még csak nem is álprofilról, és sose írtam novellát arról, mit és hogyan művelnék veled - úgy érzi, muszáj biztosítania róla, mert tudja, mennyi beteg fasz mászkál szanaszét, és ő úgy érzi nem tartozik közéjük. Jó... gondolni gondolt rá nyilván, de le sose írta.
- Persze, de nem. Tudom, hogy azon rugóznak, mikor veszem el, de lófaszt... kicsinálna - nehéz az embereknek megemészteni, hogy valakik tényleg csak barátok. Kolos lezárta, máig beismeri, hogy kis pisisként élete első és eddig utolsó szerelme a szőke volt, de már nem érzi, hogy bármit is változtatna a jelenlegi kapcsolatukon. Hella fontosabb neki annál, hogy ilyesmivel elbassza azt, ami köztük van.
- Vért vennék - Ágota elsőre nem találja meg a hangját, másodjára már felhívja magára, főleg Phoenix figyelmét, és láthatóan nem tetszik neki az elé táruló jelenet. Kolos meg csak kinyújtja a szabad kezét, a másik még mindig a mellette heverő vöröst simogatja.
- Nem megy ki - közli határozottan, mikor látja, az ápoló nem akar megmozdulni, aztán kap csak észbe.
- Vagyis hát... csak akkor, ha nem bírja a vért - kérdőn néz a nőre, le se szarva Ágota füstölgő fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885147#post885147][b]Phoenix Owens-Graves - 2025.01.01. 22:14[/b][/url]

- Én meg, hogy nem csókolok meg idegen pasikat... - nos, ma este mindketten elbukták fogadalmaikat, de mit lehet már tenni? Nix maximum annyit, hogy ha még összefutnak, nem eteti Kolost semmivel. Legalábbis olyasmivel, ami a vesztét okozhatja.
- De kár, azok a kedvenceim - ironizál persze, olyan nő nem létezik, akinek bejönne az a szöveg, amit néhány férfi megenged magának. Phoenix is tudna cifrákat mesélni, pedig ő nem is abba a kategóriába tartozik, akik többet mutatnak magukból.
- Ezzel egyetértek. - A bólintást elengedni, anélkül is egyetértésben vannak, már ami a másod-unokatestvérét illeti. Ezek a Győri lányok egytől egyig harciasak.
Phoenix borzasztóan kényelmesen fekszik itt félig Koloson, a srác illata már bemászott az orrába, gyengéd cirógatását még órákon át el tudná viselni. Csak hát mások kevésbé, mert a nővér egyértelműen a tudtukra adja, nem helyénvaló amit csinálnak - legyen az csupán összebújás vagy bármi más.
- Oh... - ő azért összerezzen, láthatóan nincs annyira hozzászokva, mint a már bérlettel rendelkező beteg. - Hát...maradnék - hogy Kolos hogy a francba tudta így átragasztani rá nemtörődöm vigyorát, az jó kérdés. Mégis sikerült neki, Nix tőle nem megszokott módon lázad és még nyom is egy csókot a fiú állára. Ezután igyekszik nem sokat ficánkolni, hogy a karjába menjen a vére és ne az alsó tájakra.
- Meddig kell bent lennie? - érdeklődi a nővértől, ha akarja, ha nem. Ezt valószínűleg Kolos is kitapasztalta már, de bármikor kitalálhatnak új szabályokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885173#post885173][b]Selmeczi Kolos - 2025.01.02. 16:46[/b][/url]

- De hát nem vagyok idegen. Most mondtad, hogy odavoltál értem - Phoenix ha most még nem is, később rá fog jönni, ordas hiba volt ilyet Kolos orra alá dörgölni, most se bírja ki, hogy ne húzza ki magát teljesen elégedetten, hisz önbizalomból nincs hiány.
- El tudom képzelni, az összes ilyen férget elásnám - nem lovalja bele magát, de hangjában érződik, ahogy hirtelen eluralkodik rajta a düh. Nem is feltétlen Phoenix miatt, hisz ő már felnőtt és valahol biztos benne, hogy megfelelően tudja kezelni a helyzetet, de ilyenkor óhatatlanul eszébe jut Édua, aki még messze nem felnőtt, és simán kaphatna ő is olyan üzeneteket, ha nem kísérnék árgus tekintetek minden egyes lépését. Az biztos, Kolos a belét is kihúzná annak, aki bármi hasonlóval próbálkozik unokahúgánál.
- Tényleg. Ti valahogy rokonok vagytok nem? - azt tudja, hogy kacifántos Hella családfája, pedig a szőke már nem egyszer levezette neki, de... esélytelen. Ahogy Abigél kísérlete is, hogy kiszáműzze innen vöröst. Kolos ugyanis nem hajlandó elengedni, valamiért szentül hiszi, hogy még egy ilyen alkalom már úgyse lesz, hisz van egészséges önkritikája ahhoz, hogy tudja, nincsenek egy szinten a nővel. Nem is baj, kiélvezi amíg tart.
- Olyan tíz perc. Míg meglesznek az eredmények. Abi nővér máris el van kámpicsorodva, hát nézd meg. Imád engem - Kolos továbbra is vigyorog még annak ellenére is, hogy a nő a tekintetével meg tudná fojtani, mert rend a lelke mindennek, és Kolosnak amúgy is nagy a szája.
- Neveletlen kölyök - még morog is, ahogy a dolgát végzi.
Tíz perc múlva pedig tényleg a hideg levegőn találják magukat, és végre ő is rendesen kinyújtóztatja a tagjait.
- Nos, mit ennél? Részemről én bármit, amiben nincs mogyoró - természetesen ő hívja meg, de szeretné, ha Phoenix kedvére tehetne, ő amúgy is bármit megeszik, nem valami válogatós.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885174#post885174][b]Phoenix Owens-Graves - 2025.01.02. 17:32[/b][/url]

Ha egyelőre nem is sokat, azt már tudja Kolosról ennyiből, védelmező típus. Mint Csinszka, pedig ő lány, mégis úgy védelmezte Nixet már kiskorától, mintha a bátyja lenne. Féltek is tőle a fiúk, de még a többi lány is.
- Másod-unokatestvérek vagyunk - bólintás helyett csak elmosolyodik. Az, hogy ők rokonok, nem befolyásolta kapcsolatukat, mert sosem álltak közeli kapcsolatban egymással. Nix és a család azon része valahogy túlságosan különböznek.
A nővér nagy valószínűséggel azt sem díjazná, ha Phoenix az ágy melletti széken várakozna. Neki az életével lehetnek problémái, nem is a betegekkel. Egy biztos, ezt a tíz percet már itt tölti Kolos mellett.
- Mondjuk gyrost - ha már ő választhat, a legjobb éjszakai kaját választja. Hűvös van ma éjjel, az ő harisnyába bújtatott lábai fáznak, így ha Kolos is benne van, már hoppanálhatnak tovább első randijuk helyszínére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885304#post885304][b]Dr. Kozák Dávid - 2025.01.05. 06:49[/b][/url]

Kiborul az a bizonyos bili, én meg csak pislogok, mint hal a szatyorban, hogy mi a fene ütött ezekbe a tejfeles képű nyápicokba manapság. Az igen...Lehet átmentem vén macskás papóba, de ez legyen most a legnagyobb bajunk. Szóval valami okosat kellene mondanom, már megint, és ha lehet gyorsan. Mielőtt megbánja, hogy beszélt nekem a dologról. - Szerintem azzal rontottad el, hogy közel kerültél hozzá, de aztán meg eltávolodtál, most meg megint közelítettél. Mi férfiak nem vagyunk rugós játékok. Persze ez nem ok arra, hogy erőszakos volt. Azt magától hozta össze, de megmagyarázza miért hihette azt, hogy arra megy ki a dolog, hogy összemelegedjetek megint - magyarázom a tőlem telhető legnagyobb bölcsességgel. Az nekem sem tetszene, ha elcsavarnák a fejem, aztán jaj mégse, utána meg na jó, mégis, de csak egy kicsit. Ez olyan dedós dolog. Ha tetszik legyél vele, ha nem, akkor ne és kész. Ez ilyen egyszerű. Ezt persze nem mondom ki, mert már így is súrolom az áldozathibáztatás keskeny küszöbét. Márpediglen én orvos vagyok és nem takarító. - Tisztázzátok. Előbb te magadban. Aztán vele. Erre nincs jobb megoldás. Pont mint egy tályognál. Fel kell nyitni és ki kell pucolni. Aztán hagyni gyógyulni - hozok példát a munkánkból, ami nekem sokkal jobban fekszik, mint a lelkizés. Igyekszem. Naná, hogy igyekszem. Hiszen Grétáról van szó, de tőlem ennyi telik most. Ebben nics több. Ha szeretné még el is kísérem majd tényleg arra a bizonyos találkára, de előbb még neki kell felnőnie a feladathoz, hogy eldöntse, mit akar a sráctól. Úgyhogy egyelőre én is visszaveszem magam takarékra. Nem akarom, hogy rólam is azt gondolja amit erről a szerencsétlen balfékről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885431#post885431][b]Salamon Gréta - 2025.01.09. 13:58[/b][/url]

Hallgatom Dokit, de most nem tudom reálisan értelmezni a szavait, s még fel is horkantok a megjegyzésére. - Igen, mert Ti pasik, ha valaki már kedves hozzátok, rögtön azt hiszitek, hogy le akar veletek feküdni - rázom is meg a fejem, s lehunyom a szemeimet, nem tesz jót ez a stressz. Persze nem Kozák tehet róla, csak hát a férfiak teljesen másként gondolkodnak, mint a nők. Meg is rázom a fejem nemlegesen a következő tanács hallatán. - Nem Dávid - sosem szoktam a keresztnevén szólítani, most mégis olyan komolyan csúszik ki a számon. - Szerintem az a legjobb, ha távol maradok tőle. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de abban a néhány percben olyan volt, mintha teljesen kifordult volna önmagából. Mintha a másik srác megszűnt volna létezni, mindegy is - sóhajtok egyet, ezt egyedül nekem kell megemésztenem.- Köszönöm Dávid, hogy meghallgattál - pillantok rá hálásan, ez azért rendes tőle, tényleg. - Nem érzem magam a legjobban, engedélyeznéd, hogy ma kicsit előbb menjek haza? - kérdem, hátha belefér, végül is, most nincs sok betegünk, így talán megszán majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885588#post885588][b]Dr. Kozák Dávid - 2025.01.13. 21:33[/b][/url]

Igazából nem tudom, hogy mit mondjak neki. Most komolyan, a saját életemet sem tudom igazgatni, ha a szívügyek befigyelnek. Emlékeztek még a konerenciára? Na ugye! Szóval nincs itt semmi látnivaló! Haladjunk tovább és tegyünk egy halálos kitérőt jobbra. Gyorsan váltsunk témát mielőtt még baj lesz. - Figyelj én inkább ellátlak konyakmeggyel és hagyom, hogy te csináld a következő műtétünket. Ideje már, hogy önállósodhass egy kicsit - mosolygok rá olyan kedvesen, ahogy tőlem telik. Erőltetni semmit nem lehet. Se azt, hogy Gréta elmenjen a sráchoz, se azt, hogy jobb kedve legyen és ne rágódjon ezen az egészen. Szerintem a nőknek az ilyesmi nagyon megrázó élmény lehet. Már amennyire én értek a nőkhöz. Nem. Nem értek hozzájuk. - Nincs mit, bármikor - veregetem meg a vállát, aztán a zsebemből előhúzok egyet a dugicsokijaim közül és a kezébe nyomom. Most akkor én vagyok a cukrosbácsi? Az igen! - Menj. Pihenj és gyógyulj. Holnaputánig ne is lássalak - hessegetem el annak rendje és módja szerint. Lepapírozni ráérek a munkaidő végén. Ekkor hallom meg a hangosbemondóban, hogy engem hívnak. Ezzel időt spóroltam. Nem kell ragoznom, hogy most nekem mennem kellene. Mert tényleg mennem kell. Gyorsan elköszönök és a második hívás közepén már robogok is végig a folyosón a sürgősségi felvételi pultja felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885675#post885675][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.16. 20:08[/b][/url]

Úgy döntöttem, megfogadom Lili tanácsát, és beszélek Dominikkal. Illetve elhatároztam magam, hogy valóban, és amint lehetőségem lesz rá, megteszem ezt, sőt, nem is várok az alkalomra, hogy véletlenül majd összefutunk, hanem egyenesen felkeresem őt. Mielőbb tisztázni a dolgokat, már csak azért is, hogy ne járjak úgy vele, mint Seannal.
Nem akarom kétségben hagyni, esetleg hamis reményeket ébreszteni benne, márpedig mikor a szünet előtt beleegyeztem, hogy randizok vele, pontosan ezt tettem, még akkor is, ha magamban ezt "baráti" randevúnak fogtam fel. Attól, hogy én nem úgy gondolok rá, nem jelenti, hogy nem lesz olyan. Márpedig a srác nem is igazán rejtegette a szándékait, nem volt mit félreértenem.
De hiába kerestem, óráról is hiányzott, és csak egy nappal később tudtam meg, hogy balesete volt. Megijedtem, hiába biztosítottak róla, hogy nem olyan súlyos a dolog, és csak azért marad el, mert megfigyelik még az ispotályban.
Hétvége lévén úgy döntök, egy kis kiruccanás belefér, főleg, hogy már hivatalosan is hoppanálhatok, és a főváros csak egy szempillantás az iskola határáról. A varázslókórházba érve aztán persze már felötlik bennem, hogy talán nem ez volt legragyogóbb ötleteim egyike. Teljesen el vagyok veszve, és beletelik vagy fél órába, mire végre sikerül kiderítenem, hol van Domi elszállásolva.
Benyitok a kórterembe és belesek, tekintetem óvatosan futtatva végig a bent fekvő, vagy épp az ablaknál álló, fel-alá sétálgató, vagy épp a plafonról fejjel lefelé lógó betegeken. Utóbbiból csak egy van, de a származásom miatt azért még meg tud lepni, ha ilyet látok.
- Hellóka! - derül fel aztán arcom, mikor kiszúrom háztársam is, és magam mögött becsukva az ajtót gyorsan oda is slisszolok hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885676#post885676][b]Szécsi Dominik - 2025.01.16. 20:17[/b][/url]

A történtek óta sokkal jobban érzi magát, beforrasztották a sérült csontjait és a belső sérülését is kezelték. Emiatt kellett bent maradnia megfigyelésen, hogy nehogy bármi történjen. A Gyógyító azt mondta, hogy még egy-két nap, és ha továbbra is jók az eredményei, akkor haza is mehet. Dominik egyébként egész jól elvolt, volt bent nála néhány barátja, még Bogi is, pedig neki aztán sok dolga van mostanában. Kapott kekszet, üdítőt a látogatóktól, meg valaki hozott neki egy könyvet is, meg egy magazint. Egy ideig ezeket olvasgatta, de most már kezdi unni a beteglétet és leginkább menne haza. Hiányzik neki az edzés, a kviddics, még akkor is, ha az utóbbi időben túlhajszolta magát. A melóról már nem is beszélve, ki tudja, hogy megvan-e még a munkahelye. Éppen az ablakpárkányban bámészkodik kifelé, amikor hallja a fülének kellemesen csengő hangot, s már fordul is. - Titi? Nahát, Te itt? - ez tényleg meglepi, bár egész jó barátok lettek mostanában, Domi nem kürtölte szét, hogy ide került, ezek szerint viszont a híre ment. Sebaj, nagyon örül a lánynak, oda is lép hozzá és magához öleli. - Mizu? Hiányzom az edzésről? - szemtelenül emelgeti fel-le a szemöldökét, miután elengedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885698#post885698][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.17. 19:23[/b][/url]

Profilból veszem észre, az ablakon nézelődik épp ki, és csak közelebb érvén hozzá tűnik fel, hogy rajta - akárcsak a többi bentlakón - az a fajta kórházi betegköpeny van csupán, amit úgy találtak ki, hogy könnyen feladható legyen, de ugyanolyan gyorsan le is lehessen venni, ha vizsgálat vagy beavatkozás miatt szükséges lenne. Gyorsan el is kapom az ablak felé tekintetem, mintha nagyon érdekesnek találnám, bármit is nézett eddig.
- Aha, én - bólintok aprót, és ha végre teljesen felém fordul, én is visszafordítom tekintetem rá, örömteli mosollyal üdvözölve. - Hallottam, mi történt, és... huh. Jöttelek megnézni, hogy vagy.
A végét már kicsit zavarban motyogom, hiszen kertelés nélkül átölel, és fenemód vékony ez a köpeny, mit ne mondjak. Pislogok párat, és sután megveregetem a vállát, félve jobban hozzábújni, pedig egyébként semmi kivetnivalóm nem lenne ellene. Csak most váratlanul ér.
- Jaj te..! Nem csak onnan, de igen, hiányzol. Úgy általában. Kerestelek, rögtön, miután visszaértem a suliba - mesélem ruhám ujját húzkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885740#post885740][b]Szécsi Dominik - 2025.01.18. 19:24[/b][/url]

- Tök aranyos vagy, hogy eljöttél - tényleg jól esik neki, hogy Titanilla eljött hozzá, hisz jobb dolga is lehetne így hétvégén. Jól meg is ölelgeti őt, aztán elengedi, és ekkor eszmél rá, hogy nem épp normális öltözék van rajta. - Ja bocs, hogy nem vártalak melegítőben, de elég sok a vizsgálat és ebben kell lennem. Olyan, mint egy rabruha, de lagalább jó szellős..izé, mindegy - mosolyodik el, nem fogja ecsetelni, hogy miért is olyan kényelmes a holmi, inkább az egyik székre mutat és hellyel kínálja a lányt, Dominik meg az ágyára telepszik, onnan lógatja le lábait. - Igen? - ismét csak fel-le mozgatja a szemöldökét és olyan hülyén vigyorog, mintha ez jelentene bármit is, hogy hiányzott. - Áh, igen, itt kezdtem meg az évet - mutat körbe a szobán.
- Nem egy luxusszálló, a fasírt borzalmas - grimaszol is egyet. - De vacsorára egész jó konzerveket hoznak. Még pár nap és kiengednek. Na de én is akartalak amúgy keresni…tudod, a múltkori miatt - utal ezzel a karácsonyfa alatt történtekre. - Ne haragudj rám, hogy ott úgy letámadtalak, bunkóság volt - kér elnézést Tititől, mert utóbb átgondolta és tényleg hülyén érezhette magát a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885770#post885770][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.19. 14:41[/b][/url]

Aggódtam miatta, hiszen semmi jót nem jelenthetett, hogy ide hozták, és nem az iskolai gyengélkedőn van, ezért aztán természetes, hogy eljöttem. Amúgy is feltétlenül beszélni akartam vele, nem halogathattam, és végső soron mindegy volt, ezt hol ejtjük meg. Ezt persze megérkezvén ide már másként látom, de már nem visszakozhatok.
- Semmi baj, itt ez a kötelező viselet, úgy tűnik - nézek körül újra, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert ismét látok villantani valakit. Gyorsan vissza is kapom a tekintetem. - Különben én se öltöztem ki nagyon, szóval...
Farmer van rajtam, meg az egyik kedvenc, már kissé elnyűtt pulcsim, ami még az idősebbik bátyámtól maradt rám, szóval kicsit nagy is. A kabátomat, sapkát, sálat már korábban levettem, hiszen elég jó idő van idebent, ha ilyen "szellős" ruhában sem fáznak a betegek.
Helyet foglalunk, én egy széken, ő meg az ágyán, és vigyorára csak megcsóválom a fejem.
- Kilóg ott valami cső - állapítom meg, miközben Dominik a helyi menüt ecseteli, és hogy már nem sokáig kell itt maradnia. Aztán elég hamar kapcsolok, hogy a ruha alól épphogy kikandikáló dolog nem egy cső, de addigra már rákvörös az arcom.
Inkább igyekszem is összekotorni a gondolataim, amik miatt eleve meg akartam őt keresni, és úgy tűnik, ő maga is elmélkedett már a múltkorin.
- Nem haragszom, akkor sem haragudtam, én sem reagáltam túl jól, ami azt illeti. Én.. szóval azért akartam beszélni veled, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert.. szóval az van, hogy nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha.. ha randiznánk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885788#post885788][b]Szécsi Dominik - 2025.01.19. 20:39[/b][/url]

- Ez, elég szexi, nem? - kérdi nevetve, nyilván túloz, inkább csak viccet csinál belőle, mert neki bizony nem tetszik, hogy ilyen gúnyát húztak rá. - Áh ugyan, tök jó cucc, hova akarnál kiöltözni? Nem bálba jöttél - legyint, meg amúgy is, tél van. Majd ha jön a nyár, és netán akkor is ezt a kötött pulcsit viselné, akkor azért majd rászól, hogy inkább valami dögös toppot vegyen fel. Két kezére támaszkodva nyomja fel magát az ágyra, magasított forma, és neki fel sem tűnik, hogy netán villantott volna, már csak akkor, mikor Titi valamire célozgat, ő meg jobbra-balra néz, aztán rájön, hogy a köpeny túl sokat engedett láttatni. - Ehmm - vigyorodik el kínjában, aztán eligazgatja a függönyt és véget ér az előadás. Ehelyett rátér a múltkorira és bocsánatot kér, főleg azután, hogy megtudta, mi a szitu Titivel, így tényleg ajtóstul rontott a házba, ezt pedig megbánta. Az viszont meglepi, hogy a lány is erről akart vele beszélni, sőt, egész pontosan arról, hogy nem lenne jó ötlet, ha randiznának. - Oh - hát erre azért nem számított. Egy pillanatra el is néz oldalra, hogy feldolgozza a választ, ami az elmúlt időszakban a sokadik elutasítás. Mintha Demoklész kardja lebegne felette, valahogy semmi nem akar neki összejönni. Valamit elrontott benne a vörös. - És szabad tudnom, hogy miért? Nem tetszem? Csak mert én kedvellek - jegyzi meg, nem szerelmes, de az elmúlt időszakban sok időt töltöttek el együtt és tényleg megkedvelte a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885811#post885811][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.20. 18:29[/b][/url]

Zavartan nevetgélek csak kérdésére, nyilván nem gondolja komolyan, de ismerem már annyira, hogy tudjam, folyton ilyen viccekkel rukkol elő. És tényleg nem bálba jöttem, nem is szabadkozni akartam, csupán megnyugtatni, hogy nem kell a saját, kissé szerény öltözéke miatt szégyenkeznie.
Amiatt már inkább lehet, hogy annál is többet mutat, mint illendő volna, de emiatt is csak a szerencsém okolhatom, amiért folyton ilyen helyzetekbe hoz. Domi gyorsan helyére igazítja az igazítanivalót, majd jöhet a kínos feszengés, félrebámulás néhány pillanatig, és jók is vagyunk. Muszáj, mert olyasmiről kell beszélnünk, ami fontos. És lehet nem a legjobbkor támadom le vele, mikor lábadozik, de azt hiszem, ha most halogatnám, később is találnék kifogást, hogy magamban tartsam, és addig-addig húznám a dolgot, hogy már konkrétan az esküvőn közölném vele, hogy nem kéne randiznunk.
Láthatóan meg is lepem vele, és nem a jó értelemben. Elhúzom szám és ajkamba harapok.
- Ne haragudj, amiért korábban beleegyeztem, nem lett volna szabad. Nem akartalak hitegetni. Csak.. megbántani se, mert.. szeretek veled lenni, én is kedvellek, tényleg.
Kezem tördelve felállok, majd egy pillanatig tépelődöm, mielőtt odaülnék mellé az ágyra.
- Az van.. szóval az a helyzet, hogy... - Próbálom, de nem tudom kinyögni amit akarok, de hazudni sem akarok, így egy másik igazság mellett döntök: - Szerelmes vagyok.. valakibe.
Ezt nekem könnyebb kimondani, de neki nem biztos, hogy jó hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885819#post885819][b]Szécsi Dominik - 2025.01.20. 20:20[/b][/url]

Kellően komolynak tűnik Titi ahhoz, hogy Dominik is annak vegye a témát, ezért is igyekszik figyelni, hogy mi is lehet az, amiről amúgy beszélni akart vele a lány. Aztán hamar kiderül, hogy a múltkori randimeghívás a téma, azon túl is, hogy Titi bizony nem akar elmenni Domival. Látszik is arcán a csalódottság, bár igyekszik azért mosolyogni, mintha nem ez is egy apró kudarc lenne az életében. - Jó, oké, tényleg. Nem gáz, fölösleges…- mondaná, hogy mentegetőzni, csak épp tényleg nem érti, végülis, csak egy randiról volt szó, és nem a kezét kérte meg.  Figyeli azért Titit, fejét is arra mozdítja, s érzékeli, ahogy süpped a matrac, mikor mellé telepszik a lány. - Tudom, azt hiszed, hogy csak lefeküdni akartam veled. Jó nyilván ez is benne volt, de - aztán megáll, mert úgy érzékeli, mintha a másik még akarna valamit mondani. - Hoppá - ez most meglepi, egyfelől jó hír is, hisz akkor nem vele van a gond, pedig már kezdte úgy érezni, hogy veszített a vonzzerejéből. - Na és, jártok? Ki Ő? - kérdi, mert ez számára új információ. Talán már akkor karácsonykor is együtt lehettek. - Amúgy…köszönöm, hogy ezt most így elmondtad, mert már tényleg azt hittem, hogy velem van a gond - mondja ki azért, mert hát tényleg jó ideje ez is őrli az idegeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885827#post885827][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.20. 21:57[/b][/url]

Nem jönnek könnyen a szavak, hiszen bár azt szeretném velük elérni, hogy később ne érje csalódás, már ezekkel is könnyedén megbánthatom. De ahogy Lili is mondta, hogy jobb, ha most töröm össze kicsit a szívét, mintha később sokkal jobban. Vagy valami ilyesmi.
Ismerem már a stílusát, de azt is, hogy jó srác, nem minden eszét hordja odalent, és a szíve is a helyén van, ezért is mondom végig, amit akarok, mielőtt közbevágna, bár próbálkozik.
- Tudom én, hogy nem csak azt akartad.. meg aztán hízelgő is, azt hiszem, hogy szerettél volna.. tudod - megköszörülöm torkom, és megrázom inkább fejem. - Nem, nem járunk, én még.. szóval még nem is mondtam el neki.
Ezt talán nem kellene az orrára kötnöm, de sajnos már kiszaladt a számon, mire összetettem a szavak jelentőségét, visszaszívni pedig már nem tudom őket.
- Ne viccelj, veled a világon semmi gond nincsen - jelentem ki a folytatásra határozottan, és megfogom a kezét, hogy megszorítva megerősítsem szavaim, amiket viszont egyáltalán nem bánok, hogy kimondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885849#post885849][b]Szécsi Dominik - 2025.01.21. 16:55[/b][/url]

Elmosolyodik, érti hogy mire gondol a lány, anélkül is hogy kimondaná. Ráadásul még csak nem is haragszik Titire, legfeljebb az egója sérült egy kicsit, bár ehhez mostanában kezd hozzászokni. Ennek ellenére azért figyel, mert tényleg kíváncsi és őszintén megnyugvást hoz neki a válasz és még az arca kis kisimul. - Áhá, tehát még nem is tudja! Értem - mosolyodik el, most már inkább cinkos mód. - Na és, ki az? Ismerem? Bálint az? Mert ő egy csajjal jár. Vagy Levi? - hirtelen a haverjai jutnak az eszébe, bár ha jobban belegondol, talán eridonos lehet az illető, hisz mégis csak a házon belül töltik a legtöbb időt.
- Ennek igazán örülök - vigyorog Titire, s most a karjával magához is húzza egy ölelésre. - Aztán, ha meggondolnád magad, tudod - nevetve hülyéskedik, nyilván nem gondolja komolyan, csak el akarja ütni egy poénnal a beszélgetést. - Egyébként mindig ez van, a jó csajoknak többnyire foglalt a szíve, vagy későn jövök rá hogy jó csajok - röhögi el magát, hát igen, ebben van még mit fejlődnie. - Na de ha már itt vagy, nincs kedved elsétálni velem a büféig? Kapok fel köntöst, ígérem! - teszi mellkasa elé egyik kezét, a másikat meg a magasba lendíti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885851#post885851][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.21. 17:24[/b][/url]

Azt hiszem, ha igazán belegondolok, és őszinte vagyok magammal, akkor hazugság lenne azt állítani, hogy egyáltalán nem érdekel, milyen érzés. Taszít a gondolat, ijesztő elképzelni is, és azt hiszem, simán megleszek nélküle, de eszembe jutott már elmerengeni rajta, milyen lehet. Persze azt is tudom, hogy nem feltétlenül szükséges hozzá egy férfi, maximum akkor, ha az összhatás is szempont.
De nem, erre most abszolút nem akarok gondolni, főleg nem az előbbi villantás után. Igaz, hogy nem láttam sokat, azt se jól, és csak egy pillanatra, de nem is hozta meg a kedvem hirtelen, főleg nem a jelen környezetben.
De továbblépve sincs egyszerűbb dolgom, Domi természetesen kíváncsi, és érdeklődik, én pedig nem tudom, hogy mondjam el, de közben mégse.
- Aaazt nem mondanám, hogy nem tudja. Vagy hát nem mondtam neki, hogy.. pontosan mit érzek, de azért azt hiszem, van.. szóval lehet némi elképzelése róla. - Hebegek-habogok zavaromban, a bekérdezésekre meg csak finoman rázom a fejem, egyik sem talált, de nincs is igazából esélye azt hiszem eltrafálni, mert teljesen rossz térfélen keresgél.
De arról legalább sikerül - legalábbis remélem - meggyőznöm, hogy nem ő a gond, sőt, rendben is van, egyszerűen csak nem jót választott. Arról pedig igazán nem tehet, a bókra, ha nem is szándékos meg csak pirulok. Jó, elvicceli az elejét, de azt hiszem tényleg komolyan gondolja a többit.
- Szóval jó csaj vagyok? - kérdezem, mint valami buta fruska, de nem tehetek róla, azért csak jó ilyet hallani.
Az ölelést követően felpattanok, és bólintok, ígéretére pedig nevetve megcsóválom a fejem. Ha pedig kész van, elindulok oldalán a büfé felé. Azt hiszem, tudom is, hol láttam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885882#post885882][b]Szécsi Dominik - 2025.01.22. 19:21[/b][/url]

- Értelek, akkor ebből még bármi lehet - mosolyodik el, bár ő akart randizni Titivel, egyáltalán nem zavarja az, amit megtudott, sőt, örülne is annak, ha a lány végül is akkor azzal lehetne, akibe szerelmes. Köztük amúgy sem biztos, hogy jól sült volna el az a randi, na meg, sokkal többet ér a barátságuk annál.- Nem találgatok tovább, de majd mutasd be- nevet újra, aztán tereli is tovább a témát, hogy a lány ne érezze magát kellemetlenül, úgyis azt veszi észre rajta, hogy zavarban van ettől a témától. - Na, ne akard hogy tovább fényezzelek - röhögve vág vissza és oldalba böki a könyökével havermód, aztán felkászálódik az ágyról, majd magára kanyarítja a köntösét és felhúzza a papucsát. - Kávét vagy csokit, esetleg mindkettőt? - úgy dönt, meghívja Titit, hisz most csak így tudja őt megvendégelni, be is áll a pult elé, ahogy böngészi a csokikat. - Kérek egy ilyet és egy olyat, meg kávét tejjel, cukorral - megvárja, hogy Titi is bemondja, mit kíván, ezután csörgeti le az aprót Domi. A forró ital egész gyorsan elkészül, így azt fogva, na meg a csokikat, megindul az egyik közeli asztalhoz, le is telepszik a székre. - Alig várom, hogy elhúzhassak innen, rém rossz és dög unalmas. Mesélj már valami pletykát, mi van most a suliban? -kíváncsi ,hogy történt -e valami mostanában az eridon háza táján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885893#post885893][b]Sipka Laura Titanilla - 2025.01.22. 21:22[/b][/url]

Még bármi lehet belőle, mondja bizakodó, megnyugtatónak szánt, vagy csak simán pozitív csengésű szavakkal, hisz mosolyog, nyilván semmilyen mögöttes hátsó gondolata nincs. Nem úgy nekem, akinek a "bármi" azt jelenti, hogy akár a legrosszabb is előfordulhat, még az is megtörténhet, hogy nem akar majd tőlem többet, sőt, falat húz közénk. Talán nem gondolta komolyan a csókot, talán inkább szeretne csak a barátom lenni. Össze lehet zavarodva, ami elől a tanulásba menekült, tényleg bármi lehet. Sajnos nem csak az, amire én vágyom.
De ezt képtelen volnék most Domi elé kiteríteni, még azt sem vagyok képes elmondani neki, hogy nem egy másik fiú miatt utasítom el őt, hanem egy lányért. Úgyhogy csak viszonzom mosolyát, kérésére pedig újabb zavarhullám sodor magával, mert hihetetlen álomnak tűnik csupán, hogy ilyesmire vetemedjek. Hogy bemutassam Sigridet másoknak... mint azt a bizonyos különleges valakit.
- Naa.. csak még egy kicsit - nevetem el magam kicsit én is, és örülök, hogy feloldódott a hangulat köztünk, és nincs harag. Úgy tűnik, és ettől nagyon boldog vagyok, hogy Domi szeretne a barátom maradni ezek után is.
- Csak egy kólát, köszönöm - bökök aztán fejemmel a megbűvölt hűtő felé, miután a büféhez értünk, majd követem a "beteget" az asztalokhoz. Csak vett nekem is egy csokoládét, amit nagyon is szívesen majszolok el, pedig nem kéne. Pillantásom azonban hálás, és be is avatom pár apróságba, ami történt, és amiről tudok is. Nem én vagyok a legnagyobb pletykafészek, erre most sem sikerül rácáfolnom, de azért jót csevegünk, mielőtt könnyebb szívvel visszaindulok, és megesketem, hogy egyből keres, ha kiengedték végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=885942#post885942][b]Szécsi Dominik - 2025.01.24. 16:22[/b][/url]

- Istennő vagy, maga a tökély, így megfelel? - kérdi vigyorogva, de nem is ücsörög tovább, magára kanyarintja a köntöst, hogy mehessenek végre abba a büfébe, mert totálisan unja ezt a kórházi szobát és örül Titi társaságának, hogy vele végre járhat egy kört. - Cöcöh, csak egy kólát? - megcsóválja a fejét, ő azért vesz a lánynak is egy csokit, aztán a szerzett holmikkal végre le tudnak telepedni egy asztalhoz, majd egy ideig még dumálgatnak. Néhány történés szóba jön, de túl sok izgalom és extra nem, pedig számított olyasmire, hogy megint összedőlt valamelyik torony, vagy megtámadták a kastélyt az erdélyi sárkányok. Végül úgy tűnik, a lánynak mennie kell, Domi hiába is marasztalná, az élet nem állhat meg, másnak dolga is akad, neki meg most az egyenlőre a pihenés és gyógyulás. Megöleli még Titit, megköszöni a látogatást, aztán köntöse társaságában visszacsoszog papucsában a szobájához, remélve, hogy holnap már kiengedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886307#post886307][b]Dr. Kozák Dávid - 2025.01.31. 19:05[/b][/url]

Az egész országban magas a betegek száma. Lázzal, fej és végtagfájdalommal támad az influenza. Hát köszönjük! Jó tudni. Nekem mondjuk sikerült is benyalnom, mint ovisnak a homokot a játszótéren. Dögrováson vagyok, de ezt az orvoshiány miatt nem tudom beadni a HR-nek, mert ahogy hallottam ott is tarolt a kórság. Kellek. Ennyi. Itt vagyok. A kalap kúra egy kalapnyit sem ért, a tüzes húslevessel se értem el mást, mint hogy a nyelvemet nem éreztem két napig. Muszáj vagyok valami hatékony szert keresni, mert az ággyal a hátamon nem tudnék műteni, pedig másra sem vágyom, mint egy kis fekvésre. Lecsapok hát az eső ampullára, amit megfelelőnek érzek. Aztán még egyre, csak az íze végett, ami borzalmas, de elvileg segít. Na igen. Ez mind szép és jó lenne, ha a hasogató fejfájás okozta látászavarom miatt mellé nem nyúlnék másodjára és nem iszom meg egy lazító és nyugtató főzetet. Az igen! Elvileg nem erős, annyira, de betegen és egyéb gyógyszerrel együtt...Jó lett a kedvem és nagyon ragyog a világ. A boldogság kis lepkéi lebegnek körülöttem. Vigyorgok mint a tejbetök a folyosón sétálva és mindenkivel maga vagyok a bűbáj. Hová lesz így a hírem...Jaj nekem!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886540#post886540][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.02.03. 22:58[/b][/url]

Az ispotály bár elég nagy, két ember nem tudja huzamosabb ideig kerülni egymást, főleg ha ugyanabban a időintervallumban dolgoznak és tartanak szünetet. Napközben még csak-csak sikerült elmenniük a folyosón úgy egymást kikerülve, hogy a kezükben tartott papírok jobban lefoglalták őket. A szünethez közeledve azonban már nincs, amibe belemerüljenek, Naya pedig hiába harapdálja a száját belülről, mikor meglátja közeledni, halványan elmosolyodik.
- Mérey doki - biccent a férfinak lelassítva a kávézó helyiség ajtaja előtt. Még egy nagyobb mosolyt sem akar megengedni itt, hisz bárki lehet a közelben, vagy akár odabent. Be is nyit, miután egyetlen pillantást váltottak Jácinttal.
- Doktor Richter, üdv! - Szerencsére tartotta magát, különben most az indokolatlanul vigyorgó Saint-Venant nézne farkasszemet az asztal túloldalán ülő nagyothalló, morcos onkológussal. Egyedül fogyasztja a kávéját, miközben elolvassa a napi híreket, a konyhahelyiségben pedig nincs más rajtuk kívül. Legalábbis Naya besétál, egyenesen a rövid konyhapulthoz lép és rutinos mozdulatokkal kezdi el készíteni a dupla espressoját. Közben erősen arra koncentrál, a fejét se fordítsa Jácint felé, különben ki tudja, mi lesz abból...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886568#post886568][b]Mérey Jácint Noel - 2025.02.04. 20:45[/b][/url]

A maga részéről nem is annyira akarja már kerülni a nőt, még ha arra sem vágyik, hogy éppenséggel ők legyenek az aktuális téma a délutáni pletykakörön. A végén még azt is kiköbözi valaki, hogy miatta bontotta fel az eljegyzését Naya, esetleg már ki tudja, mióta összeszűrték a levet, sőt, közös gyerekük is van. Szórakoztatná is, hogy találgassa, mit sikerül a nővérkék pletykakirálynőinek összemazsolázni, de ugyanakkor meg annyira mégsem szeretné ebbe belerángatni a nőt, ezért ha kerülni nem is igyekszik már annyira, mint nem is olyan régen, azért próbál nem túl sok érzelmet mutatni. Ez persze kifejezetten nehéz vállalkozás, mert mindig is az a típus volt, akinek ha a gondolataiban nem is, az érzéseiben könnyű olvasni, ugyanis minden kiül az arcára. Most is felragyog a szeme, még ha a boldog vigyort sikerül is elnyomni. Így is kibuggyan, amikor megszólal.
- Doktornő - biccent, és már fülig is ér a szája, ahogy a nőre pillant szeme sarkából, bármennyire is igyekszik maga elé nézni, tenyerébe vájva a körmét. Végül csak sikerül annyira elnyomni, valami szelídebb mosollyá fogva vissza azt a vigyort, amíg köszönésképpen intésre emeli a kezét az öreg felé. Pontosan tudja, hogy csak akkor hallja a köszönést is, ha kiabálnak neki, lassan olyan süket lesz, mint az ágyú, bár ezt a kifejezést sosem értette igazán. Zsebre dugott kézzel követi a nőt a konyhába, szeme sarkából figyelve őt.
- Megszánsz engem is eggyel? - kérdezi meg, közben futólag az öregre pillantva, aki még mindig bele van merülve az újságba. Azért nem kockáztatná, hogy éppen lapozva bármi olyat lásson, amihez semmi köze, de futólag mégiscsak végigsimít Naya kezén, csak utána szerzi meg a bögrét, amit kinézett. Véletlen sem az van hozzá a legközelebb, de ebbel aligha van bármi meglepő Nayának is, úgy véli. Ebben éppen az volt a lényeg, hogy hozzáérhetett anélkül, hogy feltűnő lett volna. Szerinte. - Van kedved velem vacsorázni munka után? - veti fel aztán halkan, maga elé mosolyogva, csak szeme sarkából pillant a nőre, míg a válaszára vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886572#post886572][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.02.04. 21:53[/b][/url]

Idővel mindenki tudni fog róla, mi van köztük, de addig még jó lenne biztosan tudni, hogy ez a dolog működőképes és Naya is abba az irányba halad-e, ahol Jácint áll és várja. Ő egyébként az eljegyzését sem verte nagy dobra, ahogy a magánéletének legtöbb részét is inkább megtartotta ezidáig magának.
Nehéz úgy megállni mosolygás nélkül, hogy a férfi, aki a mellkasába ritmuszavart, gyomrában pedig pillangókat idéz elő, most boldogan köszönti. Igyekszik tekintetével is kerülni, már amennyire ellen tud állni a kísértésnek és képes a kávéra koncentrálni.
- Milyen erősen szereted? - Oldalra pillant, ahonnan Jácint érintése érkezik. Ajkába harapva, lopva néz fel rá néhány másodperc erejéig, miközben előkerül a bögre. Sajátja után az övét is elkezdi készíteni, különösen figyelve rá, hogy ha lehet, a legfinomabb feketét rakhassa elé.
- Hm, nem is tudom... - dünnyög az orra alatt, aztán somolyogva fordul szembe vele, hogy a kezébe adja a bögréjét. Most Nayára kerül a sor, hogy ebből az átadásból egyetlen intimebb pillanatot varázsoljon az érintéssel. Ezután hamar visszafordul a sajátjához, még tesz bele egy cukrot, mielőtt válaszolna. - Egész nap rád gondoltam. Szerinted? - Nem valami profi dolog hagyni, hogy az érzelmei befolyásolják a gondolatait. Szerencsére amikor kellett, tényleg jelen volt fejben, de többször kapta magát azon, hogy egy-egy szünetben Jácint szavai és mosoly jár a fejében. Ezzel pedig megválaszolja a kérdést is.
- Étterem vagy főzünk otthon? - még mindig nem áll meg, hogy elvesszen a férfi szemeiben, ott vége lenne a távolságtartásnak. A fal takarásában viszont nekidől a pultnak és Mérey doktorra emeli tekintetét. Úgy nyaktól lefelé nézi, szinte már szemtelenül vizslatja a kórházi ruháján átsejlő izmokat és formákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886605#post886605][b]Mérey Jácint Noel - 2025.02.05. 21:10[/b][/url]

- Csak kávé legyen - válaszolja nem kifejezetten segítőkészen, szája sarkában cinkos mosollyal. Egy teával is beérné, ha a nő készíti, most már úgysem kell sokáig kibírnia, csak pár órát. Az fél lábon is menne, úgy érzi, sokkal inkább csak azért sétált be ide, mert Nayát követte, és mert Richter úgyse sok mindent hall már, legalább válthat vele két szót. Ez kevésbé ad okot bármiféle pletykára, mint ha a folyosón állnak szóba, miután hosszú hónapokig látványosan valami dolga akadt minden alkalommal, amikor csak meglátta. Ki is használja az alkalmat arra is, hogy végigsimítson futólag a nő kezén, egy olyan bögrét nézve ki, amelyért nyúlva ezt feltűnésmentesen megteheti. Nem átlátszó a dolog, dehogyis. Válla fölött vet azért néhány sanda pillantást az öregre, aki úgy tűnik, kellőképpen belemerült a kávé mellé olvasott újság lapozgatásába. Remek.
- Ó, tényleg? Na de, doktornő - jegyzi meg pimaszul mosolyogva, mintha neki aztán nem a nő járt volna az eszében minden pillanatban, amikor csak megengedhette magának. A vacsora kérdése gyorsan el is dől azonban, ha ezzel nem is, a következő kérdéssel biztosan.
- Főzhetünk. És nálad vagy nálam? - kérdez ő is, miközben kitartóan kavargatja a kávéjában a cukrot, ami bizonyára el is olvadt már, és Richternek teljesen mindegy, milyen ritmusban kocogtatja a kiskanalat a kerámiának. Azért még remek kifogásnak tűnik számára, hogy miért is ácsorog még mindig itt. Csak belekóstol azért, elégedetten mosolyodva el, hogy ez bizony finom lett, aztán sanda pillantást vet a nőre. - Addig is a frissen kialakult szívritmuszavaromról nem szeretnél valamikor konzultálni? Vagy majd vacsora után megvizsgálod? - kérdezi még félhangosan, éppen csak egy egészen kicsit hajolva közelebb, a bögre mögül a nőre kacsintva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886612#post886612][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.02.05. 22:51[/b][/url]

Különösebben nem hatja meg a nulla segítség, amit Jácint ad a kávét illetően, ezért a sajátjához hasonlóan készíti el kedvenc dokijának is. Idővel, ha már ágyba viszi neki, biztos tudni fogja azt is, pontosan hogyan szereti.
- Ez a maga hibája, doktor úr - válaszol vissza somolyogva. Volt idő, a barlangban történt vagy éppen nem történt eset után, hogy napokig nem tudta kiverni a fejéből a férfit, végül ő maga intézte el ezt azzal, hogy direkt kerülni kezdte. Most pedig újra ott van a gondolataiban és alig várja az első igazi randit.
- Most nálam - válaszol halkan, de határozottan. Szeret a saját konyhájában sürögni-forogni, Jácint pedig még nem járt náluk, ezért épp itt az ideje, hogy Naya is vendégül lássa őt. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, melyikük otthonában nem tudják levenni egymásról a szemüket.
A dokival együtt ő is megkóstolja kávéját, hasonlóan jóra sikeredett. Igaz, nehéz lett volna elrontani a két cukor hozzáadását, maximum ha a sóra nyúl cukor helyett. Arra viszont, amit Jácint kérdez, már megemelkedik a szemöldöke. Richter felé pillant, az öreg épp összehajtja az újságot és mint aki jól végezte dolgát, mindent az asztalon hagyva távozik az étkezőből.
- Szívesen beutallak a kardiológiára, ha súlyos - pislog rá ártatlanul. Bögréje egy másodperccel később a pultra kerül, a doktornő pedig beigazítja sztetoszkópját. Jácint szemébe nézve lép annyira közel, ahonnan a mellkasára tudja rakni, hogy meghallgassa. Egész idő alatt tartja a szemkontaktust, nem tart sokáig a "vizsgálat", úgy fél percet ad maguknak erre a kis jelenetre. - Igen, igen, Doktor úr. Komolyabb a baj, mint hittem, ezt muszáj lesz vacsora után jobban megvizsgálni - csak-csak megjelenik az a vigyor az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=886631#post886631][b]Mérey Jácint Noel - 2025.02.06. 22:43[/b][/url]

- Nahát, mit vétettem? - kérdezi, hasonlóképpen ártatlan arcot vágva egy fél pillanatig, és alig bírja megállni, hogy ne emelje védekezőn maga elé a kezeit, de Richter még mindig ott ül, és talán ezt még ő is észrevenné. Ki tudja, mikor pillant fel a hírek olvasásából. Ezért inkább csak sanda pillantást vet a nőre, szeme sarkából, somolyogva, majd felveti a vacsora ötletét is.
- Rendben - veszi tudomásul a választ a helyszínt illetően. Naya otthonában még úgysem járt eddig, és bíztató jelnek veszi ezt is most, éppen úgy, mint azt, ahogy Naya rá nézni képes. Eddig sem kételkedett benne különösebben, hogy Nárcisz is így gondolná, ha látná őket együtt, nem aggódna holmi cipővásárlási tévedésekkel igyekezve illusztrálni, mire is gondol, ezt azonban csak újabb bizonyítékának gondolja annak, hogy nem téved. Türelemben pedig nem szenved hiányt, kivárja, amíg a szerelem is utoléri a nőt is, mert úgy érzi, van erre esély. Belekortyol a kávéjába, elégedetten nyugtázva, hogy ez neki tökéletes, és hálás mosolyt villant a nőre.
- Köszi - jelenti ki, felé emelve a bögréjét, miközben az öreg meg váratlanul úgy dönt, akad fontosabb dolga is, mint tovább bújni a híreket, és távozik. Ezt igazán tökéletes pillanatnak érzi Jácint arra, hogy holmi célozgatásokba bonyolódjon.
- Óh, abban reménykedtem, hogy inkább ápolnál, amíg fel nem épülök - válaszolja fejét kissé oldalra döntve, cinkos mosollyal az arcán mérve végig most már Nayát, hogy véletlen sincs közönségük, majd vigyorogva tűri, hogy a színjáték részeként a sztetoszkóp is használatba kerüljön.
- Már alig várom - jelenti ki, és csak annyira hajol közelebb, hogy ajkai éppen súrolják a nő homlokát, amikor már nyílik is az ajtó. Na fene, csalódottan húzódik el hirtelen mozdulattal, és már kavargatja is tovább a kávét. - Kérhetek még egy kis cukrot?