38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. október 24. 08:34 | Link

Gréta


Úgy kezdődött, hogy elegem lett. Aztán úgy folytatódott, hogy elhatároztam, odamegyek hozzá. Lesz ami lesz, beszélek vele. Tököt növesztek magamnak, ha már Breagha megtette, szégyen lenne, ha én meg se próbálnám. Elég csendes munkanapom van ma. Eddig csak, igen, csak két seprűbaleset és egy amputoportálás volt. Úgyhogy ez egy jó nap. Felszívom magam, elindulok a gyakornoki öltöző felé. Kinyomoztattam kedvemc ápolónőmmel, hogy most végzett és már bement. A legjobbkor érek oda az ajtóhoz. Bekopogok. Be nem nyitok, mert akkor az már a személyes terének a durva megsértése lenne. Megvárom, hátha bejutok enélkül. Aztán ha már bent vagyok...Dunsztom sincs mi lesz, de ha menekülnöm kell, majd megdobálom konyakmeggyel míg futok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2024. október 27. 21:26 | Link

Ruru és Ricsi

Egy kicsit megkönnyebbült, mikor meglátta a másikat, mert jobban érezte magát, ha látó- vagy hallótávolságban voltak egymástól, főleg egy ilyen szituációban, viszont Ricsi bármit is mondott onnantól kezdve, hogy Ru befordult a sarkon, az ismét elsuhant Sebby füle mellett.
Értette a kimondatlan kérést és már adta is a másiknak a vizet, majd átkarolta a másikat, hogy kényelmesebben dőlhessen az oldalához. A hangosan kimondott szavak bár nem mondtak neki újat, minden alkalommal gombócot idéztek a torkába, hát most is lehunyta egy pillanatra a szemét, és csak utána nézett fel Ricsire, mert le merte volna fogadni, hogy a medimágus heves érzelmekkel reagál egy ilyen bejelentésre. Bár így, hogy egészségügyi dolgozóval beszéltek, már nem volt szükség arra a figyelmeztető szemvillanásra, ami korábban Ricsinek jutott volna, avagy "maradj higgadt", de a másik arca így is elárulta Sebbynek a vívódást.
- Lupus, egy agresszívabb típusa - felelte Ruru helyett a feltett kérdésre, újra másfelé nézve, nem Ricsire. Hangja csendes volt, szinte teljesen mellőzött minden hanglejtést, csak úgy odaejtette a szavakat, mintha egy papírlapon, valami leleten olvasná az ember.
"Pihennél még, vagy induljunk?" kérdezte aztán a másikat, miközben óvón magához vonta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 291
Írta: 2024. október 29. 18:02 | Link

DOKI


Ez egy hosszú nap volt, de szerencsére nagyon pozitívnak mondható, ugyanis ma senkit sem veszítettünk el, sőt, nagyon elégedett betegekkel volt dolgunk. Azt is észrevettem, hogy az elmúlt időszakban sokat fejlődtem, bár az is igaz, hogy sokat is tanultam és dolgoztam azért, hogy apránként egyre ügyesebb legyek. Mára már nincs is dolgom, még beszéltünk arról Esztivel, hogy beülhetnénk egy bárba kicsit, ha már péntek este van, csak ő még lemaradt a kávéautomatánál, hogy “egyeztessen” az egyik dokival. Na persze, szinte biztos vagyok benne, hogy bejönnek egymásnak. Addig is, míg Esztit várom, elkezdtem átöltözni, a nadrágomat már átvettem, s épp a felsőt kapom le, amikor kopogtatnak. Pech, hát persze, hogy ráfordítottam megszokásból a zárat. - Bocsi, becsuktam, gyere csak - tárom az ajtót Eszti előtt, amikor megakad a pillantásom Kozákon. Meglep, egy pillanatra le is fagyok, aztán eszmélek csak rá, hogy felső nélkül ácsorgok előtte, ultra gáz. - Basszus, bocsi! Azt hittem, Eszti jött - sietve kapok a felsőm után és hátat fordítva gyorsan magamra is húzom, aztán fordulok csak vissza felé. - Öhm, szia! Engem keresel? - vagy lehet, hogy át akar ő is öltözni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. október 30. 11:01 | Link

Gréta


Az hagyján, hogy beenged. Érted? Beenged az ajtón. Ki is tárja előttem, hogy bemehessek és atyaég! Nincs rajta felső! Az igen! Orvos vagy Kozák! Orvos vagy Kozák! Ezt kell mantráznom, de érzem, hogy ez kevés lesz. Úgyhogy keresek egy másikat. Meg is van: Láttál már nőt melltartóban! Láttál már nőt...De ez Gréta! Hallom a fejemben, de az arcomon a döbbent zavaron kívül nem látszik más. Remélem. Teljesen azért talán nem vagyok lefagyva. Ugyanis a kezem automatikusan lendül fel a szemem elé. Ezt még otthon tanultam meg a lány testvéreimtől. Jól jött. - Neki hosszabb a haja - nyögök ki egy akkor a sületlenséget, hogy magam is csak annyit mondanék rá, hogy hinnye bazdmeg. A kezem még mindig a szemem előtt van ugyan, de kikukkantok két ujjam között. Ez de gyerekes. Nem tudom megállni. Kezdek rádöbbenni, hogy Gréta nőből van. Ezt a megállapítást se a hangyák hordták össze. Hát köszönjük...Lapozzunk.- Igen. Téged. Azért me-me...mert - mekegem ki nagy nehezen, miután átigazoltam kecsévé. Mély levegő. Aztán mondom tovább. Egy szuszra, mert úgy kell azt. - Szeretnék bocsánatot kérni és könyörögni, hogy gyere vissza hozzám, mert hiányzol és te vagy a legjobb tanítvány, akit csak kívánhatok és sajnálom ami történt - fogy el a levegőm, a fejem meg szerintem már lila és vörös és minden színben játszik. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Nem azért mert nem követtem el hibát, amiért ne kellett volna bocsánatot kérnem, hanem mert neki még térdre is vetném magam. Ami azon felül, hogy rém kínos lenne, még fájna is, főleg ha kinevetne miatta. Szóval most csak nézek rá a barna szemeimmel, zavaromban beletúrok a hosszúra megnőtt hajamba és várok. Ti nők, ti kikészítetek engem, esküszöm...De tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 291
Írta: 2024. október 30. 18:58 | Link

DÁVID


Annyira rég találkoztunk már, hogy tényleg meglep a jelenléte, hirtelen nem is tudom hová tenni, csak aztán ráeszmélek, hogy fel kellene öltözni, mert így tényleg ciki. Na de ki gondolta volna, hogy éppen ő kopogtat majd Eszti helyett? Sietve fordulok is el, így nem látom, ha kukucskál, azt viszont hallom, hogy motyog valamit, csak azt nem értem, hogy mit. Mindenesetre extra gyorsan bújok a felsőmbe, a hajam szanaszét áll, így az ujjaimmal picit még igazgatok rajta, miközben felé intézem a kérdésem. - Igen? - újabb meglepi, engem keres. Pedig az utóbbi időben úgy éreztem, mintha kerülne, ami rosszul is esett. Új mentorom lett, aki ugyan kedves, de közel sem olyan jó vele dolgozni, mint korábban a Dokival. Figyelmem most mindenképp neki szentelem, hisz biztos oka van annak, amiért itt áll az öltözőben. - Hű - ismét ledöbbent, főleg azért, mert erre tényleg nem számítottam. Azt hittem, hogy majd Esztivel beülünk valahová és megiszunk valamit. Ez viszont tényleg váratlanul ért. - Ühm, nem akarsz leülni? - mutatok a szekrények előtt ácsorgó padra, mert azt hiszem, hogy ezt nem biztos, hogy úgy kéne megbeszélni, hogy ott áll a küszöbön. Hagyom is, hogy beljebb sétáljon, eldöntheti hogy ül, vagy áll, mindenesetre én leülök a padra és felé fordulok.- Nagyon megleptél most, mert jó ideje nem is nagyon hallottam felőled - kezdek bele. - Én…már igazából nem is haragszom. Jó, ott a bálon nagyon felhúztam magam és ott tényleg nagyon mérges voltam, de az már elmúlt.  Én azt sajnálom, amit a fejedhez vágtam haragomban, nem akartam másik mentort, tényleg nem - vallom be, mert vele imádtam dolgozni. - Az viszont rosszul esett, hogy eltűntél - ezt komolyan is gondolom, mert nagyon bántott. - Ez most tényleg váratlanul ért - jegyzem meg újra, mert hirtelen sok mindent zúdított rám, és kell egy kis idő, hogy feldolgozzam. - Nem tudom Dávid, úgy értem, hogy imádtam Veled dolgozni, de ahhoz, hogy ez működjön, tudnunk kéne egymásról. Úgy értem, hogy jó lett volna, ha tudok az extra féltékeny barátnődről, mert akkor talán elkerülhettük volna ezt az egészet - legalábbis, talán könnyebben kezeltem volna én is akkor, ha nem ér annyira váratlanul. - Meg hát...itt van Dénes, aki átvette a mentorálásomat utánad. Vele beszéltél? Ő benne volna a cserében?- utóbbi kérdésemből érezheti, hogy azért nem teljesen vetem el az új közös munka lehetőségét, még adnék is neki egy új esélyt, csak jó lenne ezeket a dolgokat tisztázni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. október 31. 08:16 | Link

Gréta


Nagyon nem így terveztem el én ezt a térden állva könyörgős verbunkot. Nagyon nem. Ott csúsztam el, hogy megláttam felső nélkül. Ilyen még nem történt. Esküszöm. Tényleg nem. Sose néztem nőnek. Jaj ez de rosszul hangzik...Tudtam én, hogy nőből van, csak na... Megőriztük mindig azt a távolságot, amit most átléptem. Mit átléptem? Átzuhantam rajta. Na mindegy. Lapozzunk. Miközben a küszöbön cövekeltem le, szemem előtt a kezemmel, próbáltam nem arra gondolni, amit láttam, hanem arra, amiért jöttem. - De-de, az jó lenne - vonszolom be magam elgyengült lábaimon. Úgy nézhetek ki most, mint valami zombi. Leteszem magam a padra és miután elhadartam a bocsánatkérésemet, polcon lekvár pozíciót veszek fel, hogy így gubbasztva várjam ki, mit felel. Hát köszönjük! A férfi nem és a férfi igen szégyene lettem egyszerre. Ehhez pedig nem kellett más, mint két formás kebel és egy kecses derék látványa. Vagyis nem egészen. Az ő látványa kellett hozzá...Elvesztem....Na de figyelem! Beszélni kezd hozzám. Fókuszálnom kell. Barnáimmal keresem az ő szemeit. Meg is vannak. Szépek. Én meg még magam számára is sekélyesnek tűnök, mert ilyeneken jár az a hülye fejem. - Időre volt szükségem, hogy elrendezzem a dolgokat - szólalok meg egész tűrhető nyugalommal a hangomban. Pedig a gyomrom lifteset játszik és emiatt már egy szép kis rókacsalád is start vonalra állt odabenn. - Sajnálom. Azt hittem nem akarod többet látni a képem - vonok vállamon egy kicsit, ami nem jellemző rám, de most ilyen hülye dolgokat produkálok. Nézem Grétát és, mit ne mondjak másképp látom, mint eddig. Igaz eltelt egy fél év a bál óta. - Tényleg? - futja el arcomat egy mosoly arra, hogy imádott velem dolgozni, és a mellkasom táját valami melegség kezdi betölteni. Ha lent érezném, azt mondanám behugyoztam a gyönyörtől, de ez más. Ez a pár szó olyan jól esett most, mint kevés dolog az elmúlt hónapokban bármikor. - Ő már nincs! Esküszöm! Igazából már akkor se nagyon volt! Saját szakállára jött és rendezett jelenetet, miután végeztem vele - kezdek pánikszerű magyarázkodásba, mintha erre szükség lenne - Jaj nem úgy értem, mert nagyon is élt, meg még most is életben van tudtommal - folytatom a pancserkedést és ezért már járna a konyakmeggy. Na de inkább befogom a számat és próbálom összevakarni a maradék férfiúi méltóságomat, ami valahol a pad alatt van jelenleg. - Dénes?! Ja a Dini...Ölre megyek érted ha kell, de biztos nem kell, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen és át fog engedni nekem - beszélek kihúzva magamat, aminek hála egész férfias kiállásom kezd lenni. Az viszont, hogy milyen bénán fogalmazok, siralmas. Ilyenkor hol az orvosi tekintélyem, meg a tudományos szemléletem? Tényleg nem értek az emberek nyelvén. Gréta, ő ért és ezt is nagyon szeretem benne. Azért is működtünk olyan jól, mert kiegészített engem. Nagyon hiányzik ez az érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 291
Írta: 2024. november 1. 17:55 | Link

DÁVID


Bólintok egyet és próbálok megértő lenni, hisz nem vagyunk egyformák, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy átlendüljön bizonyos dolgok felett.
- Rosszul gondoltad Dávid - sóhajtok is egyet, azt hittem, hogy a közös munka során már volt annyi ideje, hogy megismerjen, milyen is vagyok és tudhassa, hogy aki fontos, arról nem tudnék csak úgy megfeledkezni. Márpedig ő fontos volt, ezért is érintett rosszul az, hogy ennyire elkerült. - Tényleg, melletted sokat tanultam és még jól is szórakoztam - vallom be mosolyogva, mert voltak olyan napjai, melyeken kimondottan sziporkázott. Igazán vicces egy alak, ha nem jön rá az öt perc. Viszont az, hogy újra együtt dolgozzunk, nem mehet úgy, mintha mi sem történt volna. Az mondjuk meglep, hogy magyarázkodni kezd, mert egyáltalán nem erre gondoltam, így próbálok is jelezni neki, de végül megvárom, hogy a mondat végére érjen.- Dávid, nem így értettem. Nekem mindegy az, hogy kivel jársz, tőlem vele is együtt lehetsz, ez a Te magánügyed, csak arra akartam utalni, hogy ha legközelebb olyan barátnőd lesz, akiről tudod, hogy veszettül féltékeny, akkor szólj, vagy nem is tudom, mutass be neki, hogy elkerüljük ezt - nevetem el magam, bár a fene tudja, hogy mi lett volna, ha bemutat Bréaghának. Akkor sem biztos, hogy ezt elkerültük volna, ki tudja.
 - Egyébként, a minap összefutottam vele egy kávézóban és bocsánatot kért tőlem. Azt nem mondom, hogy mostantól puszi pajtik leszünk, de már nem nézek rá úgy, mint egy pszichopatára - mesélem el, hisz úgy érzem, jobb, ha erről tud. - Amúgy meg sejtettem, hogy nem Te hívtad oda, hogy nyakon öntsön és lekurvázzon - igen, ez még mindig élesen él bennem. - Rád inkább azért haragudtam, mert reggel ott a hotelben felugrottál, elrohantál és egész nap hozzám se szóltál. De elárulom, hogy semmi nem történt köztük ott a hotelben - ezt gondoltam jobb, ha elmondom neki, hisz olyan sokat ivott akkor, hogy talán éppen ezért menekült el előlem. - Rendben, akkor ha ezt így meg tudjátok beszélni, nincs akadálya, hogy újra Te mentorálj - mosolygom rá, ekkor nyit be váratlanul Eszti, de ahogy meglát minket, elnézést kér és máris lelép.- Nem kell menned…- szólok utána, de már hűlt helye a lánynak. - Te Doki, előled minden nő menekül - jegyzem meg elnevetve a dolgot, miközben bekötöm a cipőimet, el is készültem. - Páran gondoltuk, hogy beülünk a közeli bárba egy pohár italra, van kedved velünk jönni?  - ajánlom fel, miközben kiszedem a szekrényből a dzsekim, meg a táskám és ellenőrzöm még, hogy megvannak-e a kulcsaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 256
Írta: 2024. november 1. 22:49 | Link

Mérey Jácint Noel


-Azt megköszönném! A könyveknek mindig örülök -könyvmoly létemre szeretem, ha ajánlanak jó olvasmányokat és a szakmai műveknek köszönhetően mélyebben elmerülhetek a gyógyításban. Bár a könyvek csak egy alapot adnak, az igazi tudást úgyis itt szerzem meg. Itt tanulhatom meg, hogy hogyan kell bánni a betegekkel, hogy hogyan zajlik egy vizsgálat és a kezelés. Reménykedem benne, hogy önkénteskedésem alatt is rengeteg tapasztalatot szerezhetek és ezáltal fejlődhetek.
Kérdésemmel sikerült előidéznem egy rövid egészségügyi konferenciát. Próbálok mindent feljegyezni és mellette figyelni is Jácintra, aki tömören, de mindent elmond a fertőzések kezeléséről. Ezek után nehéz bármi értelmesnek hangzó kijelentést mondanom.
-Ha esetleg lenne fertőzéses megbetegedéssel rendelkező páciens az osztályon, akkor úgyis elmondod, hogy mire figyeljek, nem? -azért csak leszűrtem a konklúziót az előadásból és Jácint remélhetőleg elmondja, hogy milyen óvintézkedéseket kell majd tennem.
Kérdésem után Jácint ellöki magát a faltól és megindulunk az osztály felé. Szorosan követem őt, mert ismeretlen számomra ez a hely és félek, hogy ha lemaradok, akkor azzal a lendülettel el is tévedek az intézményben. Biztos, hogy kell kis idő, amíg megtanulom, hogy mi merre, hány méter az épület falain belül. Séta közben faggatom őt a pályaválasztásáról és figyelmesen hallgatom történetét, ezt kivételesen nem jegyzetelem le. Nem is tudtam, hogy a mugli gyógyításban is részt vehetnek a Gyógyító képzés során. Mondjuk nehéz elképzelni azt a szituációt, amikor egy Gyógyítónak készülő gyakornok bemegy az egyik mugli egészségügyi intézménybe és kijelenti, hogy ő itt lesz gyakornok, de csak rövid ideig, mert alapjáraton varázslókkal fog majd foglalkozni. Ha én egy mugli kórház recepciósa lennék biztos, hogy felküldeném a pszichiátriára, ha valaki ilyen mondattal állna meg előttem, de nem gyakornoknak, hanem páciensnek. Minden bizonnyal valahogy csak áthidalták azt, hogy ne lepleződjön le a varázsvilág, de mégis gyakornokként lehessenek jelen egy mugliknak fent tartott egészségügyi intézményben.
-Igen, gondolkozom rajta, mert lassan végzős leszek és még az előtt szeretném eldönteni, hogy merre tovább. Csak nem szeretnék úgy ismeretlen vizekre evezni, hogy ne próbálnám ki. Az oké, hogy az eszem megvan ahhoz, hogy megtanuljam a szakmához szükséges tudományt, de mi van akkor, ha a személyiségem nem idevaló? Úgy gondolom, hogy ide nem elég az IQ, EQ-val is rendelkezni kell és ha nem jól bánok az emberekkel vagy nem rendelkezem elegendő empátiával, akkor borzalmas Gyógyító lennék és nem szeretném, hogy ez gyakornoki időszakban derülne ki -egy levegővétellel nehéz mindezt elmondanom, de a legnagyobb parám, hogy nem megfelelően állok majd az emberekhez és én leszek az a sztereotípiákból ismert bunkó doki, akit majd mindenki utálni fog, annak nagyon nem örülnék. Remélhetőleg ez, az itt eltöltött önkéntes időszakom alatt kiderül vagy megtanulom majd, hogy hogyan kell empátiával fordulni a páciensekhez. Introvertáltként ez elég nagy félelmem.
-Nem, nem vagyok újságíró -elnevetem magam. Utóbbi kérdéseim valóban úgy hangozhattak, mintha interjút készítenék Jácinttal. -Azért valljuk meg, elég jó riporter lennék, te pedig tökéletes interjúalany vagy -mosolygok rá, bóknak szántam. Rövid ismertségünk alatt hamar kiderült, hogy elég jó társaság az ifjú Gyógyító mester.
-Egyébként mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki megtanulja az épületen belüli utat és ne tévedjen el? Van valahol egy térkép, ami elkerülte figyelmemet? -számomra jelenleg egy labirintusnak tűnik ez a hely. Lehet, hogy a harmadik nap után már csukott szemmel is eltalálok az osztályhoz, de most úgy érzem magam, mintha kis egérke lennék és a feladatom, hogy megtaláljam az elrejtett sajtot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. november 3. 09:55 | Link

Gréta


Rosszul. Ahogy általában szoktam. Nála is sikerült mellélőnöm. Emberismeretből durván megbukok mindig. Csak amíg ez a munkámban másodlagos, mert a tudásom kompenzál, addig a magánéletemben csak a bajt hozza a fejemre. - Megdobálhatsz konyakmeggyel - próbálom valahogy kivakarni magamat a rám telepedő rossz kedvből, amiből végül ő húz ki azzal amit mond. - Ennek örülök - ül ki a képemre egy kisfiús mosoly, belül meg kicsit dagad a mellem a büszkeségtől. Ezek szerint nem vagyok csapnivaló mentor. Hát köszönjük! Akkor ebben a kellemes hangulatban folytassuk is tovább! Ja nem...Most kapom csak meg igazán amit érdemlek. Az igen...Ebből baj lesz. Ja nem... - Merlin mentsen meg attól a hárpiától - vetem közbe nemlétező bajszom alatt mormogva. Zabos vagyok Breaghara. Ha meg is bocsátok neki, mert amilyen bolond vagyok, meg fogok, akkor is, mint nőt, nem akarom az életem részének tudni. Nálam elásta magát örökre azzal, amit művelt. Fél év alatt volt elég időm ezt átgondolni, jó alaposan. - Megijedtem. Túl fontos vagy nekem és azt hittem, hogy olyat tettem, ami miatt megutálsz. Illetve én utáltam magam, mert felmerült bennem, hogy esetleg mi...Óh na jó, azzal sem lett volna baj, mert te tényleg igazán csodás vagy és nagyon szép. De ez akkor sem egy elfogadott dolog - magyarázom szélesen gesztikulálva, ami nálam a zavarban levés egyértelmű jele. Szerintem még a fejem is átment paprikába, mert érzem, hogy lángol a képem. Inkább be is fejezem, mert ezzel csak még többet vesztek férfiúi tekintélyemből. Jobban is tettem, hogy lakatot akasztottam a számra, mert ezután Grétám, miket beszélek, nem az enyém. A kis hang a fejemben erre azt mondja, hogy: Sajnos...Hinnye bazdmeg! Na szóval Gréta rááll arra, hogy megint a gyakornokom legyen. - Ígérem nem fogod megbánni! - kiáltok fel örömömben és már ölelem is magamhoz. Nagyon finom illata van a hajának. Aztán nyílik az ajtó. Emlegetett Eszter nyit be és a nyakamra a rozsdás bökőt, hogy félreérti a helyzetet, mert már fordul is kifelé. - Ó... - reagálok egyetemi székfoglalóval vetekedő szókincsemet megcsillantva és csak ekkor fejtve le magamat a gyakornokomról, ha el nem tolt magától közben. A lábamban érzem, hogy futni kellene és megmagyarázni a lánynak nem azt látta, amit gondolom, hogy gondol, hogy látott. Gréta utána szól, de már csak a por látszik amit felvert. - Utánamegyek ha akarod - ajánlom fel izzadó tenyeremet köpenyembe törölve és barnáimmal kérdőn nézve a nőre itt mellettem. - Aki számít az remélem nem fog - válaszolom az ajtót nézve. Már megint mibe kevertem magunkat? Bármikor ki merem mutatni mit érzek, balul sül el. Mit balul? Kész katasztrófát csinálok vele. - Ezek után is szeretnéd? - kapom hátra a fejem kíváncsian nézve azokba a szép szemeibe - Szivesen mennék - vallom be nagy nehezen. Ritkán vagyok rávehető ilyesmire, de most jól esne a közelében lenni. Nem tudtam mi hiányzott. Úgy járkáltam a klinikán, mint egy veszett kutya. Marakodtam, kötekedtem, vagy csak morogtam. Mellette vidám vagyok. A műtőben sem brillíroztam. Tettem a dolgomat, de nem élveztem úgy, mint amikor taníthattam. Szeretem mentorálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 291
Írta: 2024. november 3. 16:50 | Link

DÁVID

Mosolyogva rázom meg a fejem, mert biztos, hogy nem fogom őt megdobálni semmivel, azért már nem azt a világot éljük. Egyébként jó Dávidot újra látni, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott. Sokáig napokat töltöttünk együtt, aztán hirtelen vége lett. Mint akit a föld nyelt el, úgy tűnt el a közelemből, emiatt nehezteltem is rá és talán el is távolodtam tőle egy kicsit, de ennek ellenére örülök annak, hogy idejött és még bocsánatot is kért. Ez nagy dolog, és nem mindenki képes rá. - Oh, nem tudtam, hogy ennyire rossz a kapcsolatotok - jegyzem meg, igazán sosem mesélt a barátnőjéről, így nem is tudom, hogy pontosan mi történhetett kettejük között, de talán nem is tartozik rám. Közben, ha már úgy tűnik, sikerül megbeszélnünk a történteket, azért felhoztam neki azt az estét is, csak hogy biztosítsam róla, tényleg nem történt semmi. Mondjuk akkor azért rosszul esett az, hogy úgy menekült előlem, mintha leprát terjesztenék. Most viszont hallgatva a magyarázatát, azért egy mosoly megül az arcomon és még a szemöldököm is feljebb szökken, amiért ilyen dolgokat mond. Soha korábban nem mondott efféle dolgokat így most tök furán érzem magam, de láthatóan ő sokkal jobban zavarban van, mint én.
- Tudom Dávid, nem is kell magyarázkodnod - mosolyogva érintem meg a kezét, hogy leállítsam, tényleg nem szükséges többet mondania. Az pedig, hogy lennék-e újra a gyakornoka, nem kérdés, hisz tényleg sokat tanultam tőle és továbbra is szeretnék. Örülök is neki, hogy ő hozta szóba, mert én nem akartam kuncsorogni nála. Az viszont meglep, hogy magához ölel, ilyen sem volt még, egy pillanatra talán le is fagyok, de aztán magamhoz ölelem a Dokit barátian, persze ekkor nyit be Eszti, aki teljesen mindent is félreért. Jó, az igazság az, hogy ő azért sok mindent tud rólam, így arról is tud, amikor beleestem a Dokiba, amiből aztán rosszul jöttem ki. Na de csak nem gondolja, hogy nem avattam volna be, ha bármi is történt volna velem mostanában.  
- Áh, dehogy. Megbeszéltük, hogy hova megyünk, szóval szerintem vagy kint megvár, vagy a pub-ban futunk majd össze - s ahogy ezt kimondom, pittyen is mágikus készülékem, rápillantok, Eszti írt pár sort. Mosolyogva pötyögök neki vissza, hogy ott tali. - Már miért is ne? Nincs abban semmi rossz, ha megiszunk valamit, nem igaz Doki? - nevetve bököm vállon a vállammal, közben kapom is fel a dzsekimet és a táskámat. - Akkor induljunk, menet közben pedig elmesélheted hogy mi a helyzet a rendelőddel. Úgy emlékszem, hogy odahaza kezdtél kialakítani egyet, vagy már meg is nyitottad? - érdeklődtem, fél év az csak fél év, annyi idő alatt rengeteg minden történhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 476
Írta: 2024. november 9. 21:56 | Link

Ricsi és Sebby

Szomorúság, harag, óvatoskodás. Most épp túl elcsigázottnak érzem magam, hogy vitába szálljak bármelyikükkel, hogy elmondjam, nem akarom, hogy két lábon járó emlékezetőt lássanak bennem, mikor semmi se változott. A testem nem jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz, egyszerűen csak ilyen.

Sebby illata, jelenléte megnyugtatja - amint vállai emelkednek és süllyednek a másik karja alatt, minta egy kicsit könnyebben lélegezne. Halk, szánalmas kis nyüsszenést hallat, amit javarészt elnyel a másik ruhája. Legszívesebben valahova a bőre alá mászna be, hogy teljesen elrejtőzzön a többi inger elől - úgy képzeli, ott is ugyanaz a békés, vöröses derengés és békesség ölelné, mint néha álmaiban.
A félig hozzá intézett kérdést nem hallja, csak annak visszhangját a szőke gondolatai közt, s szinte automatikusan nyúl fel, hogy megcirógassa annak torkát, csitító, puha mozdulattal futtatva rajta végig ujjait. Az, hogy Ru megbékélt - már ha megbékélés valami, amit egész életedben tudsz - a betegség által kimért idővel, nem feltétlenül tette könnyebbé mindezt. De átölelték és lassú, mély szusszanással dörgölte homlokát Sebbyhez, mérlegelve a választ. Aztán mégse neki felel elsőre.
- Keress meg... máskor. Otthon,- Ricsihez beszél, bár erről sem tartása, sem arca nem árulkodik, de ki máshoz intézne szavakat? Egy nagy levegővel eltolja magát, kiegyenesedve ültében, aztán vaktában kinyúl, amíg karja neki nem ütközik az állva maradt férfiének. Megkapaszkodhasson ruhájának ujjában, szórakozottan gyűrögetve kicsit. - Csak szólj előtte.- A kérés valahogy kijelentés-forma elvárás, de ennél nyíltabb invitációra nem futja tőle. Egy pillanattal később elengedi az anyagot, megborzongva, amint a fáradtság fázóssága kezdi utolérni.
Menjünk, fog Sebby karjára, Sherlock és takarók puhasága után vágyakozva.  Egyedül áll fel, de kifelé menet elfogadja, hogy vezetik, összehúzva magát, amíg ki nem érnek az ajtón, a szabad levegőre.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 440
Összes hsz: 1065
Írta: 2024. november 10. 11:05 | Link

Sebastian és Ru

Kifejezetten még csak nem is kedveltem Ruarcot nem is olyan régen. Ám az, hogy némi betekintést engedtek a világukba, legalább annyira, hogy valami halvány fogalmam legyen annak működéséről, segített abban, hogy nyitottabb legyek, vagy legalább el tudjak indulni valamilyen nyomon, hogy értelmezni tudjam őket. És most itt állok, hallom Ruarc diagnózisát, és keserű-szomorú érzés terjed a mellkasomban. Ahogy Ruarcra pillantok, tekintetem mégsem olyan, mintha egy halott emberre néznék: a segíteni vágyást és minden egyéb érzelmet elnyomva nézem csak őt, igazodva Sebby lapos hangsúlyához. Ismét a kisebbik Selwynre pillantok aztán. Annyira megérdemelne egy nyugodt életet.
Hiába szeretnék bármiféle választ adni, végül semmi sem jön ki a torkomon. Fejemet finoman csóválom, s csak remélem, hogy a bennem kavargó érzések, melyek minden igyekezetem ellenére halványan a tekintetembe is kiülnek, elég válasznak bizonyulnak majd - a belül érzettek Runak, a tekintetem pedig Sebbynek. Úgy érzem, az, hogy bármelyikükhöz is hozzáérjek, nem opció.
Ruarc gesztusa, érintése Sebby torkán arra késztet, hogy lesüssem a szemeim, mígnem meghallom a melodimágus hangját. Ahogy felpillantok, látom, hogy Sebastian homlokához dől, s úgy beszél. Mielőtt elgondolkozhatnék, hogy kinek is szólt mondandója, keze felém nyúl. Ösztönösen nyújtom felé a karom, felkínálva neki az opciót, hogy hozzámérjen, még úgy is, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ez a szándéka - ám a fiú keze megtalálja ruhám ujját, s belemarkol.
- Rendben. Szólni fogok. - Mondom, mert nincs erőm vagy időm meghökkenni a meghíváson. Nem tudom, hogy Runak mit jelentenek ezek az érintések egészen pontosan - a magam részéről valamiféle bizalomnak könyvelem el. Vagy esetleg megnyugtatásra való próbálkozásnak.
Sebby és Ruarc hamarosan felállnak a székről, értelmezésem szerint indulni terveznek, még ha ezt nem is mondták ki hangosan.
- Sziasztok. Jó pihenést - köszönök még el tőlük, ahogy figyelem alakjukat távolodni a folyosón. Mikor lefordulnak az egyik elágazásnál, pillantok csak le a hideg kőre.
Hamarosan már a sürgősségin lévő kiskonyhában egy bögre forró teát szorongatok csendesen. Az első riasztás azonban fülsértően szaggatja szét ezt a némaságot. Tagjaim dermedten mozdulnak, hogy hamarosan már egy baleset túlélői fölött lendülhessen a pálcám határozottan. Kezem biztosan fog rá egyikük mellkasára, hogy némi friss oxigént juttathassak a tüdejébe. Nem rezzenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mérey Jácint Noel
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 50
Írta: 2024. november 10. 20:02 | Link

Somlay Kornél

- Persze - válaszolja gondolkodás nélkül arra, hogy ha lenne járványos megbetegedés, mindenképp szólna, mi a teendő. Gondolatban azt is elraktározza magának, hogy a könyveknek nézzen utána, amint alkalma nyílik rá, egyelőre azonban ahhoz legalább a rendelőként funkcionáló helyiségig el kell jutni.
- Most éppen nincsenek bent járványos betegek, de mindenképp, ez alap - jelenti ki biztató mosollyal az arcán. Ismét útnak indulnak aztán, közben pedig a hozzá intézett kérdésre válaszul azt igyekszik összefoglalni, hogyan is fordult éppen a gyermekgyógyászat felé. Érdeklődve hallgatja aztán, hogy mire is készül majd Kornél a jövőben.
- Vannak olyan szakirányok, ahol kevesebbet kell emberekkel kommunikálni, de ezt tényleg jól látod, a legtöbb esetben nem elég csak a megfelelő ismeretekkel rendelkezni. A betegekkel kommunikálni is kell - feleli nagy egyetértéssel. - Nem rossz hozzáállás ezt időben kideríteni, de amúgy ha nagyon ez az irány érdekel, még mindig ott van végső esetnek a kutatás. A gyermekosztály eleve egy különleges részleg, mert nagyon... hogy is mondjam. A gyerekekben rengeteg a szeretet, ami nagyszerű, de közben meg nem mindig tudják elmondani, mi a baj... másként kell kommunikálni velük, mint a felnőttekkel, és alkalmanként arra sem árt számítani, hogy például megharapnak vagy spontán mágiakitöréseik vannak - magyarázza aztán, a maga tapasztalataiból kiindulva. Minden szakiránynak megvan végülis a maga szépsége éppen úgy, mint a nehézsége. ELmosolyodik azon, hogy jó interjúalany lenne, de nem tud nagyon mit hozzátenni, ezért inkább hallgat, köszönete jeléül biccentve a fiú felé.
- Térképről nem tudok, bár lehet, hogy készült már néhány hevenyészett példány, de nem igazán bonyolult. Az osztályok ki vannak téve a recepciónál, hogy mi melyik emeleten van a varázstárgy okozta balesetektől a bűbájok és átkok okozta problémák részlegéig, de nem egy labirintusszerű épület ez, gyorsan meg lehet tanulni, mi hol van - feleli megrázva kicsit a fejét is, majd megáll az egyik ajtó előtt és lenyomva a kilincset, kitárja, előre engedve Kornélt. - Ez az egyik vizsgáló. Itt tárolunk kórlapokat is, bájital- és gyógyírkészletekkel együtt, és... máris... ez... egy... tessék, egy diagnosztikai kézikönyv - nyom Kornél kezébe egy vaskos kötetet. - Ez kifejezetten mágusok között előforduló megbetegedéseket taglal, szerintem kifejezetten érdekes a maga nemében egyébként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. november 12. 08:05 | Link

Gréta


Könnyebben ment, mint gondoltam. Igazából a fejemben itt ment az üvöltözés, egymás anyjának emlegetésével, meg tárgyak dobálásával körítve. Ehhez képest visszakaptam a gyakornokomat és még a becsületemet is előtte. Jó, a férfiúi tekintélyemet azt úgy nem, de ennyi belefér, ugye? Igen, bele. Hát köszönjük. Akkor ebben a kellemes hangulatban folytassuk is tovább. Ja ne, mert már jön is az első újabb bökkenő. Megöleltem örömömben, amit viszonzott! Érted? Viszonzott. Erre Eszter, akit azért a közös munkák közben én is megismertem valamennyire, ránk nyitott. Az igen! Grétám, akarom mondani Gréta viszont teljes lelki nyugalommal kezelte az egészet. Szerintem én kettőnk helyett is túlaggódtam a dolgot. Jellemző. Férfi és képzett szakorvos létemre rinyálok, mint egy fürdőskur...Na mindegy. Ezen is túl leszek valahogy. Viszonozta az ölelésemet, ez azért nagyon beakadt. Olyan puha az egész nő és mégis erős. Ha nincs az Eszter, nekem reszeltek volna, mert nem engedem el, csak öleltem volna tovább. Hinnye baszdmeg, ebből baj lesz...Na lapozzunk gyorsan. Inkább most arra figyelek, hogy értelmesen tudjak neki mesélni a rendelőmről és elérjem, hogy ott is dolgozzon velem. Nem vagyok egy meggyőző zseni, de nagyon igyekszem. Még gesztikulálok is, ami nálam nem megszokott dolog. Fellelkesített, hogy megint együtt gyógyíthatok vele. Ezután pedig beülünk abba a bizonyos pubba, ahol egészen jól eltelik az este. Viszont mivel nem kicsit vagyok a szokásaim rabja, ezért elég korán elindulok haza. Hagyom őket kibeszélni a doktorokat. Elvégre hajdanán, rezidens korunkban mi is ezt csináltuk. Bele se merek gondolni, vajon mit mondhat rólam. Ezért inkább zsebre vágott kézzel, szövetkabátom gallérját felhajtva elsétálok a legközelebbi hopp-pontig és már otthon is vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somlay Kornél
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 256
Írta: 2024. november 14. 14:39 | Link

Mérey Jácint Noel


Talán furán hangozhatna, ha azt mondanám, hogy „milyen kár”, ezért inkább ezt magamban tartom. Pedig erre gondolok, mert ha már most találkoznék egy fertőzést hordozó pácienssel, akkor egyből bekerülnék a tűzvonalba és ahogy a mondás is tartja, mélyvízben tanul meg úszni az ember. Viszont van egy olyan érzésem, hogy ittlétem alatt lesz időm megtanulni, hogy mi a teendő járvány idején.
-A kutatás -ismétlem halkan szavait. -Ha nem tévedek, legalábbis a mugliknál, a kutatás a patológia szakterülete. Ez a varázsvilágban is így van? -teszem fel a kérdésemet, miután befejezte mondatát, majd folytatom a következő kérdéssel. -Milyen jelei vannak, vagy mivel jár egy mágiakitörés? Hogyan kell ezt elképzelni? -korábban már olvastam róla, de csak futólag, még a szó se jut eszembe, amivel ezeket az eseteket jellemezték. Valamiért a mágiakitörés tabunak számít, legalábbis szerintem. A mágusvilágban nem túl pozitív, ha egy varázsló nem tudja kontrollálni az erejét.
Megnyugtat a tény, hogy az osztályok elérhetőségei kivannak táblázva a bejáratnál, ez már egy nagy segítség. Kár, hogy érkezésemkor ezt nem vettem észre, talán a drukk vagy az izgatottság miatt, de majd kifelé menet jobban szemügyre veszem ezeket a táblákat. A kinyitott ajtónál előre megyek és belépek a vizsgálóba. Szemeimmel a bent lévő eszközöket nézem, de sok időt nem kapok a bámészkodásra, Jácint máris a kezembe nyom egy vaskos könyvet. A súlya nem kicsit húzza le karomat a föld felé, mert hogy két kézzel kell megfognom ezt a „könnyű” olvasmányt. -Ez a ti Bibliátok? Minden benne fellelhető betegséget fejből tudnotok kell? -teszem fel megdöbbenve a kérdést. -Amikor belép hozzátok egy új páciens, akkor itt vizsgáljátok meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. november 15. 07:25 | Link

Gtéta


Reggel van. Nagyon. Kezemben két bögrével állok a folyosón. Na jó, igazából támasztom a falat, hogy ki ne dőljön. Egy hős vagyok. Na lapozzunk. Éjszakás műszakunk vége eljött végre és én egy meleg kakaóval akarok kedveskedni Grétának. Nem vagyok nagy tudora a női léleknek, de úgy vettem észre, valami baja van. Lehet, hogy csak a havi, de nagyon nem volt önmaga. Ez enyhe kifejezés. Inkább úgy mondanám többet bénázott, mint a sok évi átlag. Mert tőle nem ezt szoktam meg eddig. Szóval, ahogy a húgom mondja, ez vagy valami, vagy megy valahova. Nekem pedig mint hűde jó mentornak az a dolgom, hogy helyre tegyem az ilyesmit. Életek múlhatnak rajta, ha fejben máshol járunk. Viszont annyira már ismerem az én Grétámat, akarom mondani őt, hogy ne rontsak ajtóstól a házba. Elég volt az ahogy párszor ráförmedtem a kezelések alkalmával idegemben. Kemény éjszakánk volt. El is vesztettünk egy beteget, bár az egyáltalán nem az ő ügyetlenkedése miatt történt. Eleve már a SÜVEGes kollégák úgy hozták be, hogy fél órája újraélesztést végeztek azon a szerencsétlenen. Aztán mi még felet, hogy utána kimondhassuk a halál idejét. Hát köszönjük. Ilyen esetet senkinek sem kívánok, de vannak, meg lesznek is még sajnos. - Tessék. Kakaó. Idd meg míg meleg - nyomom a kezébe ahogy megérkezik. Szoktam neki még mindig hozni valamit reggelente, vagy az éjszaka végén, de általában csak kávét vagy teát. Viszont a testvéreimen megtapasztaltam, hogy egy nőt azokon a napokon édességgel lehet a legkönnyebben kezelni. Orvosi szempontból nem ennyire direkt és bizonyított, kutatásokkal alátámasztott ez a módszer, de esküszöm beválik. Remélem nála is be fog és akkor elmondja mi a baj, vagy csak ennyi-e a gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mérey Jácint Noel
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 50
Írta: 2024. november 16. 00:35 | Link

Somlay Kornél

- Valóban, a betegségek kutatásával a patológusok foglalkoznak, viszont egy nagyon változatos terület az is. Vagy ha éppenséggel a bájitalok és gyógyírek jobban érdekelnek, akkor ott van még a magifarmakológia is, a kísérleti bájitaltan is hellyel-közzel. Több opció is akad a pécsi egyetemen, de akár a bécsi egyetem képzésének is érdemes lehet utánanézni - válaszolja némi gondolkodást követően. Úgy rémlik neki, hogy még Pécsen is van például járványtan meg mineropathológia, Bécsben pedig ennél is több opció rémlik, de majd Kornél eldönti, minek is szeretne utánanézni az érdeklődése függvényében.
- Nem igazán vannak jelei. A mágiahasználatot tanulni kell, a legtöbb gyermek nem tudja irányítani, ezért ha megjelenik az erejük, előfordul, hogy ha félnek vagy valami kifejezetten fájdalmas számukra, ez valahogyan lecsapódik. A megjelenési formája bármi lehet... láttam már olyat, aki felrobbantotta a pudingját, de olyat is, aki csak ártalmatlanul lebegett... tört már üveg, zavarodtak meg fények, tényleg bármi lehet - magyarázza, hogy mit is jelent az éppen említett kifejezés. - Ez többnyire idősebb gyerekekre jellemző, hét-nyolc éves kor után általában, aztán persze ezt megtanulják kezelni az iskolában - teszi még hozzá, azt már nem is részletezve, hogy ehhez az ispotály ténye is hozzáad általában, mint stresszfaktor, hiszen ezek a gyerekek itt, egy teljesen idegen környezetben, a családjuktól távol egyedül maradnak ismeretlenekkel, még akkor is, ha ezek a gyógyítók segíteni akarnak nekik. Ezt nem mindenki viseli jól, és ez Jácint szerint érthető is. A vizsgálóban aztán egy példányt is a fiú kezébe nyom a diagnosztikai kézikönyvből és elmosolyodik a hasonlaton.
- Mondhatni, de nem, nem kell mindent fejből tudni. Az ember megszokja idővel, hogy a leggyakoribb betegségeket enélkül is felismeri, ami meg ritkább, ahhoz úgyis érdemes elővenni. Van, amivel sose találkozik egy gyógyító, és van, amivel minden nap... ez változó lehet mindenféle okokból. A kelta tündérmanó harapása például nem a leggyakoribb probléma errefelé, sárkányhimlővel viszont nem nehéz találkozni - példálózik is, hogy érthetőbbé tegye a lényeget. Bólogat aztán a következő kérdésre. - Így van, bár ezt most nem mutathatom meg, mivel csak önkéntesként vagy itt. Majd ha szakmai gyakorlatra jössz, akkor más lesz a helyzet, addig viszont elszórakoztathatod például a kicsiket. segíthetsz kiosztani az ebédet, mindenki bájitalait is akár idővel, és mindjárt bemutatlak Helga nővérnek is. Bármi kérdés, kérés, óhaj, sóhaj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 291
Írta: 2024. november 16. 09:34 | Link

Doki

Nem voltam jó idegállapotban, amikor érkezett Eszti hívása, hogy legyek szíves helyette bemenni éjszakásnak, mert nagyon nincs jól. Talán le kellett volna mondanom, de mégis csak bevállaltam, ha már egy barát kér szívességet. Utólag persze megbántam, mert semmi nem úgy sikerült, ahogy akartam, nem tudtam odakoncentrálni a feladataimra úgy, ahogyan máskor és ezt a Doki is észrevette. Nem egyszer rám is szólt, teljes joggal, de ott és abban a percben inkább csak még jobban felidegesített. És ha ez nem lenne elég, még egy beteget is elveszítettünk. Duplán traumatikus volt ez a nap, hiába léptem ki a friss levegőre, hogy rendezzem a légvételeim és kicsit megnyugodjak, ez nem sikerült. Jó lenne aludni, távol ettől a nyüzsgéstől. Éppen befelé sétálok, hisz lassan lejár a munkaidőm is, amikor megpillantom Dokit, kezében két bögrével, amiből az egyiket felém nyújtja. Ezt szokta csinálni, mindig hoz nekem valamit, csak épp nem tudom, hogy most mivel is érdemeltem ki, mikor lényegében mindent elszúrtam. - Köszönöm - elveszem a bögrét, de egyben egy sóhaj is kiszökik belőlem, még csak nem is kívánom a kakaót. - Doki - ahogy megszólítom, a nyakam is megmasszírozom közben szabad kezemmel, mert érzem, hogy feszült vagyok.
- Lehetne, hogy pár napig valaki más legyen helyettem? Jövő héten bepótolom, csak kéne egy kis nyugi - nem szoktam tőle kérni, de most úgy érzem, erre lenne szükségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 132
Írta: 2024. november 16. 11:19 | Link

Gréta


Sóhjat egy nagyot. Valami baj van. Most már biztos vagyok benne. Lehet azt hiszi, hogy az érzelmi intelligenciám egy sótartóéval vetekszik, de nem így van. Ráförmedek, a betegeket ridegen kezelem, de képben vagyok. Úgy ám! Attól, hogy nem mutatom, mert kevesekben bízom meg, hogy nem élnek vele vissza, még igenis fel tudom mérni a dolgokat és szívem is van. Erről jobb ha nem tud, a betegek meg főleg, de most, mikor baj van, csak jól jön egy kis empátia. - Hm? - nézem a kínlódását és még a fejemet is megrázom egy kicsit. Így csak elszorítja az izmot és még jobban fog fájni a nyaka. Odalépek és ha hagyja elsöpröm a kezét, majd ügyes ujjaimmal pár pillanat alatt ellazítom a befeszült részt. - Jobb? - nézek rá a válla felett kihajolva, de látom és hallom is, hogy más itt a baj. - Mond a nevét és megverem! Nekem itt senki se teheti taccsra a klinika legjobb gyakornokát! - próbálok humorosan állni a dologhoz. Fogalmam sincs mi miatt akar szabadságra menni, de biztos komoly oka van, mert eddig ilyet még nem csinált. Hamarabb dobtam be én a törölközőt. Szégyen szemre ledöntött a lábamról a nátha alig két hete. Miért van az az érzésem, hogy neki nem ilyen oka van a dologra? Sose voltam egy nagy jóstehetség, de erre most mérget mernék venni és ez aggaszt. Gréta nem az a rinyálós kislány. ezért is becsülöm olyan nagyra. Jön és csinálja a dolgát. Erre ma ilyet kérdez. Hát köszönjük...Tessék szépen elmondani mi bánt és Doktor Kozák megoldja. Várakozó álláspontot veszek fel de a kezem, ha csak nem ellenkezett, még most is a nyakát bizergálja. Hátha segít neki nyugit találni itt és most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mateo Montoya De La Cruz
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


'wannabekicsifarkas'
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 43
Írta: 2024. november 16. 14:09 | Link

Szépvölgyi Richárd


Igyekszik jó alaposan beletörölni izzadt tenyerét farmerjébe, mielőtt belépne az ispotály ajtaján. Kicsit izgul, ez az első napja és igazán nem akar rossz benyomást kelteni. Szép mosollyal köszön a pultnál a recepciósnak.
Úgy nagyjából tízönt perccel később már a folyosón sétál, a sürgősségi felé, ahova beosztották. Átöltözve, munkára készen veszi be az utolsó kanyart, hogy aztán a sürgősségi osztály hangos, kavalkádjával találja magát szembe. Az biztos, hogy mély vízbe dobták be, de nem bánja különösebben. Szereti a kihívásokat és nyomás alatt nő a pálma amúgy is.
Az első gyógyító kinézetű emberhez lép, aki épp nincs lefoglalva beteggel.
- Hello, Mateo Montoya vagyok, gyógyító mestertanonc, ide osztottak be gyakorlatra, tudok valamiben segíteni? - lehet kicsit udvariatlan, hogy valaki csak úgy letámad, mégis kevésbé kellemetlen talán mint az ajtóban ácsorogni és várni, hogy leszólítsák. A betegek számából tekintve amúgy se most történne meg, így gyorsan át akar esni a formalitásokon és munkába állni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek