37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. július 31. 14:28 | Link
Virginia

Egy kedves, biztató mosolyt küld Virginia felé, de éppen annyira visszafogottat, hogy az ember ne is igazán vegye észre, ha nem koncentrál. Nem tudja, mennyire lehet nehéz gyermekekkel tölteni ilyen sok időt, de annyi bizonyos, hogy a nő nem csupán türelemmel, de kellő odaadással és szeretettel is fordul feléjük, ami ritka kincs manapság. Egyértelmű, hogy az ölében ücsörgő kisfiú is odavan érte, sok időt töltenek együtt és megbízik benne. Kívánhat-e ennél többet egy felnőtt? Ha gyerekekkel foglalkozik, nem hiszem.
- Zsebpénze - ismétli meg a szót és igyekszik nem elnevetni magát. Komolyan kell venni minden ötletet, s partnerként kell kezelnie az ifjabbakat is, így töprengőn mered maga elé, hogy a kérdésre adandó válaszra rávezethesse a kis beteget. - Vannak olyan dolgok, amikért sajnos nem lehet fizetni. A bátorság, csak úgy, mint számtalan más tulajdonság, a szívedből fakad. Pénzből sok dolgot vehetsz magadnak, de a pénz semmiképp sem tesz jobb emberré, márpedig Günther azzal, hogy legyőzi a félelmét és száműzi az előítéleteit, bizony jobb emberré válik - néha úgy érzi, annak idején jobban kellett volna figyelnie nejére, akkor talán őket is elérte volna a gyermekáldás. De vajon jobb lenne-e mai fejjel, ha elváltak volna, s megnyomorított volna egy fiatal életet? Hisz egyértelmű, hogy valami benne is elromlott, hogy nem képes megfelelően szeretni és gondoskodni családjáról. Netán megjavult volna? Merlin óvja azt a nőt, aki vele akarná leélni életét.
A bocsánatkérő pillantás némiképp zavarba hozza; a tegeződés meg sem kottyan neki, elvégre hiába vannak beosztott-felettes viszonyban, eddig sem érezte úgy, hogy kollégákként magázódniuk kellene, azonban ez a gesztus kimondottan kellemetlenül érinti. Miért nem ajánlotta még fel a tegeződést?
- Teljesen logikus. Néha nem tudunk egyes akadályokon egyedül túljutni, ilyenkor segítségünkre lehet egy barát - elmosolyodik ismételten, szemében pedig különös csillanás jelenik meg. Némiképp megdöbbenti Virginia őszinte rajongása, óvása és figyelme, melyet Martin maradéktalanul élvezhet. Őszintén szólva tudja, hogy a nő remek édesanya lenne, hisz ha más, számára idegen gyermekekkel így bánik, akkor a sajátjánál mindez megsokszorozódna. Vajon Teodor tudna valaha így szeretni valakit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. július 31. 15:33 | Link
Farkasházy úr


Másabb ez a közeg, az, ahogy most itt vagyunk, és nem az iskolában. Olyan más, olyan megmagyarázhatatlanul jó. A rezdüléseink talán intenzívebbek, ahogy a közöttünk zajló néma interakciók is, vagy az is lehet, hogy csak szeretném ezt hinni. Nagyon régen éreztem már így magam, mint, ahogy vele. Szépen lassan kezdek nagyon mélyen beleesni, és félek, hogy ennek még rossz vége lesz. Ő a főnököm, és szeretem a munkámat, nem akarom elveszíteni, de ha lehetőségem lenne arra, hogy ő még én… azt hiszem, megtenném. Miért is gondolkozom ezen? Nem szabad. Meg aztán, egy olyan komoly ember, mint ő, nem hiszem, hogy éppen velem szeretne lenni. Tudok viselkedni, elég sok mindent tapasztaltam már, de alapvetően a pozitív életszemléletet és a kissé bohókás, olykor gyermekien ártatlan stílust kedvelem jobban. Szívesen énekelek és táncolok a gyerekekkel, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok viselkedni egy színházban, csak, ugyebár, még nem látott engem színházban. Jaj Virginia Katherina, másodszorra kell rád szólnom, hogy viselkedj. És én meg is próbálok viselkedni, tényleg, mégis, mikor megismétli a zsebpénz szót, nem tudok nem csillogó szemekkel, széles mosollyal rá pillantani.
- És ha nekem nincs meg a bátorság, azt hogyan szerzem meg?
Láthatóan a férfi az, akitől a választ várja, benne látja a megbízhatóbb válaszadót, az ő szavai láthatóan elgondolkodtatják Martin. Kíváncsi kisfiú, aki sok mindent szeretne tudni, és szerencsére nem is rest kérdezni. Tudom, hogy az ilyen komoly beszélgetésekben illendő inkább csendben maradnom, elvégre a bátorság az láthatóan fiús tulajdonság. Csendben simogatom a karját, amíg beszélgetnek, tekintetemmel a két fél között jár, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép egy fiatal nővér, akit korábban még nem láttam itt.
- Bocsánat, hogy megzavarom önöket, de a doktor úr megvizsgálná Martint. Apuka, anyuka, szeretném megkéri önöket, hogy kicsit a folyosón várakozzanak.
Tekintetem a nőről a férfira, majd a gyerekre csúszik, aki elvigyorodik a tévedés miatt. Tudom, hogy, ha kijavítjuk, akkor kellemetlenül jön ki a helyzetből a nő, és azt nem szeretném. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy hogyan kell cikis helyzetekbe hoznom magam, és bár én nevetek rajtuk, sok ember nem szeret tévedni. Játékos - kihívóan a férfira pillanatok. Szerintem alapjáraton gondol bolondnak, szóval a helyzetemen nem ronthatok a következő pillanatban sem.
- Gyere drágám, hagyjuk, hogy megvizsgálhassák.
Puszit nyom a Martinnak engedem, hogy lemásszon az ölemből, én pedig felkelve, még mindig mosolyogva nyújtom a kezem a férfi felé. Egy kis játék na. Valami, amin talán elmosolyodik, ha eszébe jut egy borongósabb napon. Egy kis móka. Én valahogy mindig lehetetlen helyzetekbe tudom hozni szerencsétlent.
Utoljára módosította:Virginia Mayfair, 2021. július 31. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 29. 18:22 | Link
Virginia

Be kell vallania, alapvetően nem erőssége a gyermekekkel való foglalkozás. Ez elsőre nem látszik, elvégre Martin is csillogó szemmel figyeli és issza minden szavát, valamint az előkészítő igazgató-helyettese, ebből kifolyólag nap, mint nap találkozik fiatalokkal, mégis úgy tartja, a felnőtteket könnyebb kezelnie. Nem tartja a kisebbeket butának vagy kevésbé jó alapanyagnak, ez egyszerűen olyan, minthogy valaki jobban szeret excel-el, mint word-el dolgozni. Egyesek a pálcát, mások az üstöt választják. Most azonban, ahogy előtte ül Virginia a kis árvával, nincs szíve itt hagyni őket. Egyébként sem lenne, de ez a látvány különösen erős visszatartó erő.
- Mindenkiben ott lakozik a bátorság. Tudod, ez egy döntés. A bátorság mindig annak a kérdése, hogy az adott szituációból mit akarok kihozni. Ha tudom, hogy meg akarom ismerni a másikat, hogy el akarok érni valamit, akkor azt a döntést hozom, hogy legyen bármilyen rizikós is az út, rálépek. Gyakorlat teszi a mestert és fontos, hogy a bátorság sohase váljék vakmerőséggé, mert ez utóbbi a bolondok tulajdonsága - biztos benne, hogy a diskurzust még órákig tudnák folytatni, elvégre az említett erénynek rengeteg színe van, akár a szivárványnak. Lehet ez egy érzés, egy kimondott szó, egy cselekedet, amelyet megteszünk, lehet kicsi és nagy horderejű. Minden nap, mikor felébred az ember, meghozza azt a döntést, hogy élni fog és ehhez is kell bátorság. Még ha nem is annyi, mint leküzdeni az előítéleteket és esélyt adni valaminek, vagy épp szembenézni a nem feltétlenül reális félelmeinkkel.
Szinte várja, hogy érkezzen a következő kérdés, amikor egy ápolónő lép be és megkéri a kedves szülőket, hogy fáradjanak ki. Teodor egy pillanatra elnémul és felméri, mi volna most a helyes döntés, ám mielőtt kiigazíthatná a nővért, Virginia már reagál is. Találkozik tekintetük és valami megmozdul a férfiban, valami olyan, ami jó ideje nem. Ez pedig a valahová tartozás érzése. Ha most a nő a felesége lenne, Martin pedig a fia, akkor megfoghatná a vörös kezét és kisétálhatna, átölelhetné, együtt töltenék el ezeket a perceket. Ám nem házasok, s ez a tény valamiféle ürességet hagy maga mögött. Mégsincs ideje ezen morfondírozni, s mivel a színjáték megkezdődött, már nem visszakozhat. Magát még csak sodorná kellemetlen helyzetbe, de Virginiát semmiképp.
- Menjünk - elmosolyodik végül, s e görbéből kellemes, lágy melegség árad. Forró ujjai rákulcsolódnak a vékony kézre, miközben felkel és magához vonva kissé a nőt - mintha valóban férj és feleség lennének - kivezeti magukat a szobából. Csupán a folyosóra érve, látótávolságon kívül enged ezen, s válik el a nőtől. - Farkasházy Virginia, ha nem tévedek - bár arca kifürkészhetetlen, nem lehet róla leolvasni semmit, hangja elárulja: mulat. Talán egy kicsit jobban is a kelleténél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 29. 20:05 | Link
Farkasházy úr


Ahogy ujjait, tenyerét, forró bőrét bőrömön érzem, a szívem hirtelen kezd vadul kalapálni, és a szívem helyet változtatva, testem több pontján is dobogni kezd. Érzem a torkomban, a fülemben, az ujjaim végében. Olyan földön túli eufóriát érzek, amit szavakba önteni, úgy vélem, a legcsodálatosabban, legmélyebben fogalmazó költő is képtelen. Én pedig egy régóta érzett érzésről tudom végre teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ez az. A valami, amit, ha őszinte akarok lenni, korábban még nem éreztem. Volt ilyen érzésem, de ennyire mélyen, ennyire szédítően, még sosem. Érzem őt. Úgy, ahogy soha korábban, és azt szeretném, hogy ez a néhány lépés egy egész életen át tartson. Ahogy magához húz, ahogy játszunk, ahogy egy vágyott valóságot mímelünk egy pillanatra, tudom, hogy életem legszebb pillanatainak gyűjteménye eggyel nő.
Ajkaimon letörölhetetlen, csodás boldogság varázsolta mosollyal, csillogó szemekkel lépek ki a folyosóra, és bár ellép tőlem, mégis, még érzem a szédítő örömet, és, ahogy vezetéknevét a keresztnevem elé helyezi, úgy hirtelen száll meg a pillanatnyi tökéletesség érzése. Igen, ez így teljesen tökéletes Farkasházy úr, szóval irány az anyakönyvvezető, pap, akárki, szerencsére Bogolyfalván minden van, majd az évek során megtanuljuk összeegyeztetni a menórát és a karácsonyfát. De azért mégis, egy picit túlzás volna, nem? De hát, egy olyan ember túlzása, aki az összes Disney dalt kívülről tudja, és énekli, amikor csak kérik, szóval a túlzás nálam egy eléggé máshol elhelyezkedő dolog, úgy vélem. A kezeimet csípőre teszem, és elgondolkodó arcot vágva, hümmögök.
- Szépen cseng, megtartom. Farkasházy Virginia. Feleségül vehetne, élvezném. Mert imádom a rejtvényeket, és maga egy nagy rejtvény számomra, akit szeretnék megfejteni.
Ez egy finom udvarlásnak is beillő mondat, és remélem, hogy tényleg nem veszi sértésnek, de annyira szeretnék belátni a titokzatos nyugalom mögé. Mármint, egy csomó hülyeséget csináltam, és ő valami csoda folytán mindig ott termett, mégis, olyan nyugalommal viseltetett irántam mindig, hogy az valami elképesztő. Megjegyzem, utólag belegondolva, helyenként én is kiakadtam magamon. Az ablakhoz lépve, kitekintek rajta, majd felpillantva rá, halvány mosollyal döntöm oldalra a fejem.
- Van olyan, akiért kockáztatna? Tudom, ez elég személyes kérdés, csak azon gondolkoztam, hogy személyes tapasztalat miatt mondta-e Martinnak, hogy megtenné, vagy... hm... ez eléggé személyes. Ne haragudjon, csak nagyon tetszett, amit mondott neki. Szeretem hallgatni. Bevallom, eddig kétszer belógtam az órájára az egyetemen, de nagyon elbújtam, hogy ne gondoljon rosszat rólam. Érdekeseket mondott. Na mindegy, a lényeg, hogy tetszett a tanácsa. És, amikor belógtam, akkor szabadságot is vettem ki, szóval nem a munkám kárára tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 31. 13:36 | Link
Virginia

Bár csak játék az egész, kimondva és elképzelve, hogy a nő valóban a felesége és a Farkasházy nevet viseli, egyszerre érzi gyűlni a gombócot torkában és tölti el jó érzés. Ez teljesen természetes: egyszer már hibázott és tönkretett egy házasságot, teljesen érthető és rendben lévő emberi reakció, ha tart egy újabb próbálkozástól. Másrészt viszont az izgalom és kíváncsiság, milyen lehetne valaki mással, odabent fűti. Ez a kettősség még nem eldöntött, hisz cselekvésre egyik sem sarkallja, ám a gondolatot készségesen ülteti el mindkettő elméjének egy eltitkolt, alattomos zugában.
- Úgy véli, hogy rejtvény volnék? Nos, esetleg tegeződjünk, hogy könnyebb legyen eljutni a megfejtésig - kedves mosolya biztosíték arról, hogy nem veszi rossz néven, ha tegeződnek, s nem csupán most nem, hanem máskor sem. Elvégre kollegális viszonyt ápolnak még akkor is, ha alá-fölérendelt szerepben, nem kellene meglepnie senkit, hogy hanyagolják a nyelvi formaságokat. Legfőképp azért lenne jó, mert láthatóan az élet egyre gyakrabban sodorja össze őket és, bár Teodor mind életkorából, mind munkájából fakadóan ellenzi a bensőségesebb viszony kialakítását, ha barátok lesznek, abból még nem lehet baj. Legalábbis reméli.
Eközben nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az igényt sem, hogy Virginia jobban meg kívánja ismerni. Ezt már kevésbé tartja jó ötletnek. Miért akarna bárki is közelebb kerülni hozzá, tán félreérthető jeleket adott? Az esze azt diktálja, hátráljon ki és vessen véget ennek, csírájában fojtsa el az érdeklődést, eközben mégis kihívást lát benne. Hisz ő is kíváncsi az angyali arc mögé bújtatott emberre, az biztos, hogy sokkal vadabb és szabadabb, mint amilyennek tűnik.
- A negatív tapasztalatok mindig visszatartó erőt képeznek. De ki tudja, talán egyszer kockáztatok majd valakiért - megvonja vállát, s a nemtörődömsége nem csupán álca. Nem tudja előre, az is lehet, hogy már holnap fejest ugrik az ismeretlenbe, ahogyan az is, hogy soha. Az élet a legkülönbözőbb helyzeteket hozhatja, már amennyiben élünk velük. - Miért feltételeznék rosszat? Az, hogy valakit érdekel valami, esetleg tanulni akar, kimondottan becsülendő. Bármikor beülhetsz az órámra, ha gondolod, majd megbeszélem a vezetőséggel - nem tulajdonít különösebb jelentőséget ennek a gesztusnak, bár jogosan feltehető a kérdést, hogy másnak is megtenne ilyen szívességet, vagy csak Virginiát tünteti ki figyelmével...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 14:53 | Link
Farkashá... Teodor * - *


Nem tudok nem mosolyogni, ahogy bólintok arra, hogy rejtvény, de aztán a kellemes kis vidámság gyorsan fokozódik, és megjelenik kicsit a zavar is, ahogy azt mondja, tegeződjünk. De hát... de hát... ő a főnököm, meg egy férfi, aki ezer év után érdekel, hiszen, évek óta nem volt senki az életemben, senki sem érdekelt annyira, hogy eszembe jusson a találkozás után sokszor, hogy várjam, hogy lássam, hogy érezzem, ahogy ragyogni szeretnék neki. És most, azt mondja, hogy tegeződjünk. Érzem, ahogy a fülem íve kissé melegebbé válik, nem lángol, és nincs az a nagy lebuktatás, de, azért melegebb, és én ujjaimmal játékosan megböködve állam, piciny zavarom leplezendő, elgondolkodva pillantok rá.
- Tegeződjük, doktor úr, de csak így titkon, vagy mások előtt is? Vigyázz, hogy mit válaszolsz, amerikai vagyok, még pár hónap, és azon kapod magad, hogy titkos banda kézfogásunk is van.
Viccelek, mármint, nyilván, ha lenne valami titkos dolgunk, akkor nem rappereket és gengsztereket megszégyenítő bonyolult koreográfiát űznék a kezeinkkel, akkor már inkább a felnőtt filmekben gondolkoznék. Előre szaladtam? Alig.
- Szóval, csak egy nagy levegőt kéne venni? Nem hangzik rosszul, mert néztem a macskás női lét feltételeit, és tudtad, hogy a legtöbben tényleg macskát tartanak? Azt hittem, ez csak mítosz, de nem. Szóval azt hiszem, idővel nekem is célszerű lenne elengednem a félelmeket, és ugrani, mert nem szeretem a macskákat.
Az állatokkal semmi bajom, sőt, van két kóbor macska, akik a kóbor macskáktól persze messze vannak, mert hatalmasak, de hivatalosan senkihez sem tartoznak, és mindig megetetem őket. Néha meg is simogatom, egy picit, nem nagyon. Ha már állat, akkor határozottan kutya, inkább nagytestű, nagyon szőrös. Persze sosem volt háziállatom, mert nem tudtuk volna fenntartani, ezért van most Bart. Ő mindent megesik. A legutóbb egy estén át fésültem ki a fekete szőrbe ragadt pillecukrot. Szóval nekem ő a kezdő állattartói oktatóanyagom. Imádom. Az egyetlen férfi, akit sosem hagynék el.
- Nem tudom, néha az emberek furcsák. Én is az vagyok, de sokan azonnal ítélkeznek. Én a jót keresem mindenkiben, a magyarok sokszor a rosszat, mindenben. Két hét alatt például könnyedén beazonosítottam, hogy ki kinek a gyereke, olyan nagyon kiüt a gyerekekre a szülők hangulata, arctartása. Búvalbélelt, ugye? Így mondják.
Már egyre kevésbé van akcentusom, de nem hiszem, hogy valaha teljesen le tudom majd küzdeni. Nem zavaró, egy-egy hangnál érződik igazán.
- De nagyon örülnék neki. Amikor a pályaválasztás előtt álltam, nagyon tetszett a pszichológia, szeretem az emberi tulajdonságokat boncolgatni, de olyat kellett választanom, amivel el tudom tartani a szüleimet, ha nekik esetleg nem lenne elég a pénzük, így lettem gyógyító. Az óvónőit már abból fizettem, amit félre tudtam tenni. Ha megengednéd, hogy beüljek az óráidra, én lennék a legjobb diákod.
Mosoly mosoly hátán, tudom, hogy a pozitív kisugárzásom sokszor átsegített már, de nem élek vissza vele, ez természetből fakad, és érződik, hogy nagyon boldoggá tud tenni minden szava.
- Ha, esetleg van valami, amire megtaníthatlak cserébe, csak szólj, nem tudom, hogy mit tudnák tanítani, de szívesen. Vagy, ha elvonulnál, használhatod a házamat, vagy főzhetek neked, vagy megtaníthatlak olyan hógolyót gyúrni, amivel meg lehet nyerni egy hócsatát. Ezt már itt tanultam, de nyertünk. Legyőztük a negyedik bét.
Még büszkén ki is húzom magam. Nagycsoportosaim vannak, ez eredmény kérem szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. augusztus 31. 15:20 | Link
Virginia

- Miért kellene titkolóznunk? Kollégák vagyunk, nemde? Egyébként ne szólíts doktor úrnak, kellemetlenül érzem magam tőle. Sokkal inkább vallom magam terapeutának, mint orvosnak - persze jogosan tehető fel a kérdés, mi a különbség e kettő között, ám mielőtt elmerülnék a részletekben, bőven elégséges megvizsgálni azt a két hiányzó betűt a férfi neve előtt. Ha más nem, ez biztosan megkülönbözteti azoktól, akik jelenleg is birtokolják a titulust. - Ha nem túl bonyolult, alkuképes vagyok - zsebre vágja kezeit és elmosolyodik. Fogalma sincs, volt-e valaha olyan, mint amilyen Virginia most. Annak idején utálta önmagát és annyi minden mást, hogy elképzelni sem lett volna képes, hogy egy napon embereken fog segíteni. Bár mélyponton volt és felállt, nem is egyszer, olyan szabad és boldog sohasem volt, mint a nő akár csak egy percig is.
Furcsállón vonja össze szemöldökeit az okfejtésre. Nehezére esik palástolni a megdöbbenést, ami arra vonatkozik, hogy a vörös ne találna magának párt - soha. Nem könnyű, de fiatal és szép, életrevaló, pozitív kisugárzással, minden férfi ezt keresi. Vagy mégsem? - Nem hiszem, hogy macskás vénasszonyként végeznéd. Ettől nem tartok - hogy mit gondol ehelyett, nem osztja meg, mert nem ismeri eléggé, hogy feltételezésekbe bocsátkozzon. Kedves játék a "mi lenne, ha" és a "majd egyszer", de értelme vajmi kevés van. Inkább koncentrálna a jelenre, a mostani vágyaira, érdeklődésére. Ez ugyanis beszédesebb, mint egy vélt jövő esetleges tragédiája.
- Sajnos az otthoni konfliktusokat nem csak az előkészítőbe cipelik magukkal a gyerekek. Évekig, évtizedekig, sőt életük végéig is elkísérheti őket az a trauma, amit otthon szenvednek. Tökéletes szülő, úgy vélem, nem létezik, de nem is kell azzá válni. Hibázni kell és nagyon szeretni a gyereket, ennél fontosabb nincs. Megtanulni bocsánatot kérni, felnőttként kezelni, mindent elmagyarázni, néha némán hallgatni, máskor hegyi beszédet tartani. Jókor biztatni és nemet inteni - ha valaha szülővé válna, amire egyébként egyre kevesebb esély van, minden bizonnyal ezen elvek mentén haladna nevelés tekintetében. Tudja jól, hogy nem lehet mindent helyesen csinálni, persze esszenciális, hogy az ember megpróbálja, de nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül. Ilyenkor ugyanúgy tudni kell a gyerek elé állni és szembenézni nemcsak vele, hanem azzal is, amit elrontottunk. De tulajdonképpen ettől válik valaki éretté, felnőtté. Így hát nem nagy kérés jobb helyeken, hogy csak olyanok vállaljanak gyereket, akik maguk már nem azok.
- Ez igazán szép gesztus. És tetszik, hogy nem a mártír szerepet keresed benne - valljuk be, az esetek nagy többségében áldozatként emlegetik ezeket a lépéseket, mint saját önmegvalósításuk kudarcának velejét. Mert az anyámat kellett ápolnom. Mert az apám túl szigorú volt. Mert a szüleimen kellett segítenem. Ezzel mentesülnek a be nem teljesítés felelőssége alól, mi több, piedesztálra is emelik magukat, hisz annyi mindent beletettek, ami emberi szemmel feldolgozhatatlan és viszonozhatatlan. - Akkor egyezzünk meg abban, hogy az adósom vagy és, ha segítségre lesz szükségem, hozzád fordulok - azért a hógolyózáson el kellett nevetnie magát. Mások hegycsúcsokra törnek, zsarnokokat taszítanak le helyeikről, igazságot szolgáltatnak, Virginia viszont őszintén büszke, hogy a gyermekeivel, a saját csoportjával nyert a másik ellen. Ez a fajta naiv ártatlanság és tiszta szívűség még Teodort is megérinti. Nem tudja elképzelni, hogy ez a tünemény valaha is ártson valakinek, mert aki így tud szeretni, az belebolondulna, ha másokat bántana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. augusztus 31. 18:06 | Link
Teodor * - *


- Egy közös pont bennünk. Én sem viselem az előtagot.
Ezt a szót amúgy korábban nem ismertem, vagyis, Amerikában igen, de Magyarországon nem, aztán kitöltetlenül hagytam, és amikor be akartam lépni hivatalosa is az országba, majdnem visszatoloncoltak, mert nem írtam oda, hogy van doktori fokozatom. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, és az előtag azt hittem arra vonatkozik csak, ha valaki özvegy vagy idősebb, fiatalabb, de, hogy erre is, bevallom nem. Kicsit riasztó első élmény egy új országban, de csak sikerült eljutnom ide. Mosolyom kissé szélesebb lesz, ahogy elképzelem, hogy tényleg hajlandó lenne velem ilyet csinálni.
- Van egy nem túl bonyolult. Megmutatom, de nem mondhatod el senkinek, hogy ismered. Ez a nagycsoport kalózhercegnőbanda kézfogása. Kell hozzá a bal kezed.
Lelkesen lépek közelebb, ha felemeli a kezét, finoman behajlítom az ujjait, mert mindig egy ökölpacsi az alap, ezt érdemes tudni. Valahol lennie kell legalább egy ököpacsinak. Ha megvan, ökléhez érintem az öklöm, aztán finoman fölé helyezem a kezem majd alá.
- Itt te teszed igazából az enyémre aztán újra én a tiédre és megint te az enyémre. Majd megint összeöklözünk, aztán kinyújtjuk az ujjainkat, a tenyerünket végigsimítjuk egymáson, és mielőtt elengednénk az ujjainkat behajtjuk, és elfordítjuk. Így a tiéd olyan lesz, mint egy kampó, az enyém meg olyan, mintha hercegnő lennék és a kezemet a kezedbe, vagyis, a kampódba adnám. Ha két kalóz vagy két hercegnő csinálja a titkos kézfogást, akkor nem fordítjuk el a kezünket. Közelebb lépünk egymáshoz, és mélyen egymás szemébe nézve, kimondjuk, hogy mi a másik. Szóval, én azt mondom...
Itt lépek egyet, hogy érzékeltetem a feladatot, és felpillantva jól belenézek a szemébe, mert hát az a tisztesség alapja, és szinte szenvedéllyel mondom ki, hogy:
- Kalóz. Persze, a szerepkört te határozod meg, én csak most a nemi szerepek miatt általánosítottam. Lehetsz herceg vagy hercegnő is, és én is lehetek kalóz.
A kezem a kezébe maradt, szóval finoman elhúzom, tudom, hogy, ha hirtelen válnánk szét, az nagyon rosszat jelentene, mert az úgy érzékelhető, hogy nem kívánom a kapcsolatot fenntartani, pedig dehogyisnem, sőt. El viszont nem lépek, csípőmmel érintem csak az ablakpárkányt.
- Az anyai ági dédszüleim, tizenöt évesen találkoztak, azonnal egymásba szerettek, a dédnagymamám naplót vezetett, azt mondta, leírhatatlan élmény volt meglátni a dédpapát. A nagyszüleim szintén tizenöt évesen találkoztak, amikor Amerikába menekítették őket. Életük utolsó pillanatáig szerelemmel szerették egymást, csodálatos, mély szeretettel. A szüleim szintén tizenöt évesek voltak, amikor egy kapualjban megpillantották egymást, és többé nem is váltak el egymástól. Tizenöt évesen megláttam egy fiút, és úgy éreztem, bevégeztetett, ő az. Öt évig voltunk együtt, de nem mozdultunk semerre, voltunk, és amikor az örök szerelem és az azonnali, első és egyetlen fényén túl ránéztem, rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes. Voltam, de nem vagyok. Szeretem, de nem látom magam mellett férjként és apaként. Azt éreztem, hogy ha vele maradok, akkor elveszem egy ember életét. Ma már férj, apa, a tökéletes társsal, és azt hiszem, én egy kicsit félek, hogy aki megismeri ezt a történetet, úgy érzi majd, hogy nincs életbiztosítás a velem való életre, pedig amúgy a világban rengeteg ember szakít, és, talán, csak tényleg a bátorságom bújt el, annyira, hogy nem is figyelem, hogy tetszem-e valakinek.
Picit a vállam is megvonom, pedig ez egy aprócska, iciri-piciri hazugság, mert, ha jól megfigyelném magam, ha őszinte lennék magammal, akkor bizony azt nagyon is nézem, hogy ő hogyan reagál rám. Szóval, ez nem teljesen igaz, de erre majd később visszatérek, amikor mondjuk este elaludni készülök.
- Gyerekként sosem érzékeltem, hogy gyerek vagyok. A szüleim minden döntést megbeszéltek velem, meghallgattak, lehetett beleszólásom. Én is szeretnék olyan szülő lenni majd egy nap. Elmondani azt is, ha én hibáztam, és hogy lett volna helyes, és megkérdezni mindenről. Nálunk is voltak hiányosságok, de szerettem, hogy elmagyarázták a döntéseket. Amióta itt élek, észrevettem, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy a döntéseim következményeit úgy mérlegeljem, ahogy ők tették velem. És nem szeretem a mártírokat. Nekem túl sok dráma, azt hiszem, ezért kedvelem a meséket, bár, ha valaki egyszer kielemezné nekem őket, akkor valószínűleg többet őket se nézném.
Szóval inkább ne tegye senki, mert akkor aztán mi maradna? Nézhetném a falat, jaj nekem, az igazán szörnyű, csúnya vég lenne. Tudom, hogy mások odáig vannak a drámai filmekért, könyvekért, sírásért, de én ennél sokkal jobban szeretek nevetni és meglelni a szépséget az életben.
- Ez eléggé sok misztikus gondolatot ébreszt, de legyen, az ásóval is boldogulok.
Nyújtom felé a kezem, mint egy megállapodás megpecsételése. Annyit beszéltem különben is, mert hát végre beszélgetünk, és el nem tudom mondani, hogy mennyi mindent szeretnék elmondani, és talán még annál is többet kérdezni. Be kellene fognom, de annyira jó végre, és ez a tegeződés, na ez meg egyenesen FANTASZTIKUS!
- Nem is mondtad még, hogy valójában miért jöttél. Egyszer csak, mint egy szuperhős megjelentél, és egy kisfiúnak boldogságot hoztál. Ez az!
Csapom össze a tenyereimet, mint egy megvilágosult nőszemély.
- Még egy érv a házasságunk mellett, Martint örökbefogadnánk. Mármint lehet saját gyerekünk is, de Martint vinnünk kell. Kérlek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 746
Összes hsz: 1103
Írta: 2021. szeptember 8. 21:47 | Link
Mesélő - előzmény


Derengő fény veszi körül. Teste mondhatni tökéletes épségben létezik ezen az új helyen. Nyoma sincs rajta a ráomlott épület okozta sérüléseknek. Egyet kivéve, mely a fején található. Fehér ruhát visel, amin áttetszeni látszik alakjának sziluettje. Pihekönnyű anyaga lágyan lebeg, pedig a lég meg sem mozdul körülötte. Hősnőnk gyanakvó kíváncsisággal pillant hátra majd oldalra, hogy rájöjjön hová került valójában. Semmi sem ismerős számára. Mindenfelé sötétbe vesző folyosókat lát, melyeket mindkét oldalról ajtók szabdalnak, szinte méterenként. - Egy labirintus volna? - kérdezi önmagától, majd bizonytalan lépést tesz és nyúl az első ajtó kilincse után, bal felől. Elfordítva a réz gombot, halk surranással enged utat neki a szürkésbarna falap. Szeme elé egy kamasz kori emléke tárul. Hálószobájában ülnek unokatestvérével annak ultramodern számítógépénél, aki épp arra tanítja őt, miként törheti fel bizonyos adatbankok tűzfalát. Elektra teljesen értetlenül áll a látvány előtt, s inkább óvatosan visszazárja az ajtót. - Valami itt nincs rendjén. Nagyon nincs... - fejét ingatva szaporázza meg lépteit, hogy jobb oldalt próbálkozzon. Azonban ott is egy múltbeli esemény képei vetülnek szemei elé a maguk színes és élénk mivoltában. Közös főzés férjével, amikor még fiát csak várták. - Mennyire utáltam azt a virágos ruhát. Egek! - borzad el sok évvel korábbi, kismama önmagát figyelve. Erre a snittre is inkább ajtót csuk pár pillanat múltán. Ki kell innen jutnia. De merre haladjon? Futásnak ered, ám minduntalan ugyanoda érkezik vissza. Ez valóban egy labirintus. Más nem lehet. Elméje útvesztője. Tudatosul benne a felismerés. Lélekszakadva kezd rohanni ennek dacára megint, feltépve az összes ajtót, szembesülve minden emlékével. Egyet azonban nem képes kinyitni. Rángatja, cibálja, ordítva rugdalja, vállával is próbálja. Semmi sem használ. Mi lehet mögötte? Mit zárt el magában ilyen erősen? Nem tud rájönni. Térdét átkarolva roskad le a nyílászáró előtt. Tehetetlen dühében elerednek könnyei. Innen nincs kiút. Nem menthetné meg talán még kedvenc hőse sem, mégis őt szólítja végső elkeseredésében. - Superman! Segíts! - kiáltja kétségbeesve torka szakadtából, bár tudja, totális őrültség, hiszen a hőse puszta fikció, hangját pedig úgysem hallja meg senkisem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. szeptember 9. 09:14 | Link
Rothstein Elektra


Nagyon sokszor a gyorsaságon múlik mindent. Az embernek olykor csak perceken múlik az élete, így, ha a nénik nem látják meg, hogy mi is történt pontosan, hogy van ott egy ember, akkor az sem kizárt, hogy túl a romboláson, órákig nem foglalkozott volna senki a helyszínnel, és csak jóval a tragédia bekövetkezte után eszméltek volna rá, hogy valaki az épületben volt. Valaki, akit otthon vár egy gyermek, valaki, akit kétségbeesve keresnének a szülei.
De a szerencsétlenségbe szerencse is vegyült, ez pedig azzal járt, hogy észrevették őt. Kell ennél nagyobb csoda? Nem hiszem.
Az ellátást követően az állapota stabil, ám inadekvát, vagyis nem reagál a külső hatásokra. Várakozással teli időszak következik, melyben olyan szavak hangzanak el, mint a Glasgow Skálán való elhelyezkedés, vagy éppen az aspirációs pneumónia. Szörnyű belegondolni is, hogy mi minden történhet most, ebben az állapotban. Kóma. Lélegeztetés. Intravénás folyadékpótlás. Első a beteg életben tartása, tényleges stabilizálása, majd ezt követően lehet rákoncentrálni arra, hogy a fizikai állapotot is védjük. Mi is történik, ha állandó fekvésnek vagyunk kitéve? Fekélyek, tüdőgyulladás, az izomzat roncsolódása. Hosszú út vezet a gyógyuláshoz, már ha egyszer lesz olyan.
A kóma, mely most már, több, mint hat óra elteltével kimondható, megjósolhatatlan hosszúságúra is elnyúlhat, sőt, az esély is megvan rá, hogy nem tér magához többé. Egyelőre még nem javasolják azt, hogy állandó látogatói legyenek, az első időben fontos, hogy a gyógyítók és az ápolószemélyzet nyugodtan dolgozhasson. Viszont később a családnak és a barátoknak igen nagy szerepe lehet abban, hogy magához tér-e még. Hogy utána mi lesz? Ez a jövő titka még.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2021. szeptember 15. 18:43 | Link
Tamás

Míg Annelie-nek a bestiákhoz, addig a gyerekeknek a betegségek összeszedésében van nagy gyakorlatuk. Alig, hogy újra elkezdődött az óvoda, Laney máris benyalt valamit, amihez nem elég az anyja képessége. Egy ideig működtek a gyógynövények, a pihenés és a gondoskodás, de egyik óráról a másikra sokkal rosszabb állapotba került. Van már rutinja ebben, mert hiába esznek sarat és nyalogatnak holdborjakat a kölykök, a közösségen valamiért mégis összeszedik a vírusokat. A rutin miatt félti ugyan a gyereket, de nem pánikszerűen veri a nővérpultot, hogy kezdjenek valamit a kislánnyal.
Míg Laneyt beviszi a vizsgálóba, Sammyt a játszósarokba ülteti színezni. Az orrára köti, hogy nehogy elmozduljon onnan, mindjárt jön vissza. Annelie nem azok közé az anyák közé tartozik, akik mindenben tökéletesek. Ő a szaranyák táborát erősíti, főleg két olyan temperamentumú gyerekkel, mint a két West.
Alig öt percet töltenek el a vizsgálóban, mire kilépnek az ajtón, a kisfiúnak nyoma sincs. Édesanyja hosszan felsóhajt és elgondolkodik. Legközelebb nyomkövetőt fog rakni a gyerekre...
Laney-vel az ölében indul Sam keresésére azt remélve, hogy nem jutott még túl messzire. Míg a kislány az anyukája vállán pihen és szívószállal szürcsöli a gyógyítótól kapott gyógyitalt, addig a testvére felfedezőúton jár. Hogy is lenne ez másként?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. szeptember 15. 20:15 | Link
Annelie

Eljött, hogy kis időre felváltsa Robi bácsit és ő üljön unokahúga ágya mellett, aki immár több, mint egy hete fekszik kómában. Azóta az apja minden nap bejön, letelepszik mellé, fogja a kezét és beszél hozzá, mintha ébren volna. Mesél neki, vagy épp felolvas, sőt még a kedvenc zenéit is le szokta játszani olykor - az orvosok és nővérek legnagyobb örömére - egy ósdi, felrúnázott cd lejátszón, amit közel tesz a füléhez. Alig látszik ki a kötések és csövek erdejéből. Szájából a lélegeztető csutorája lóg, természetellenes ívet adva ajkainak. A műszerek halk csipogását már Tamás is kezdi megszokni. Furcsa így látnia rokonát. Imolának elmondták az igazat. Azt, hogy az anyukája beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni és bemehet majd hozzá. Nem akarták, hogy esetleg az előkészítőben tudja meg valakitől és hazudni sem lett volna célszerű, ugyanezen okból. A lánykára azóta Iza néni vigyáz, meg néha hősünk is beugrik a pesztonka szerepbe, hogy Eldával elég időt tölthessenek mindketten. Tartják magukat, s bíznak benne, hogy lányuk egy nap majd felébred. Nem adják fel, pedig már sokadik csapást méri rájuk a sors. Zoli és Peti, aztán az a Marcell vagy ki, most meg ez...Csoda, hogy még mindig ennyire összetartanak. Az igaz, hogy egyszer anyja azt mondta Tamásnak, a Rothsteinek már csak ilyenek, törhetetlenek.
Megérkezve az ispotályba a bűbájos bútorasztalos lekanyarítja magáról zakóját, ami alatt egy laza inget és farmert visel. Baráti hangulatú tárgyalásról érkezett. Rutinos és persze öles léptekkel halad a 99-es kórterem felé vezető folyosón. Látásból pár nővért felismer a pultjuk mögött, így odabiccent nekik, de nem elegyedik szóba senkivel útja közben. Le van adva minden adata, mint látogató, így senki nem állja útját. Amúgy sem valami beszédes alkat, hát még most, amikor zord külleme ellenére, belül azért őt is eszi az aggodalom beteg hozzátartozója miatt. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy bement abba a rozoga épületbe? Ez volt az első kérdése, amikor közölték vele a hírt. Aztán eszébe jutott, hogy mostanában valahogy unokahúga nem volt önmaga. Aztán meg hirtelen még kevésbé viselkedett úgy, mint szokott. Mondjuk tényleg nem csoda. Hősünk "csak" apját gyászolja évek óta, neki meg már három szerette nyugszik a temetőben. - Az élet néha kicseszett kegyetlen - vonja le félhangosan a maga tanulságát, mialatt befordul a célegyenesbe. Megáll az ajtó előtt, ahonnan halk beszéd neszei szűrődnek kifelé. Megint egy újabb mese. Összepréseli ajkát, ingatni kezdi fejét, közben meg tarkóját vakarva ácsorog ahelyett, hogy benyitna. Nagy mamlasznak érzi ilyenkor magát, de úgy dönt, jobb lesz, ha vár még egy kicsit az ajtó előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2021. szeptember 16. 13:33 | Link
Tamás

- Hihetetlen a bátyád - mormogja az orra alatt Laney-nek címezve a bosszankodást. Nem tudna a két lurkó nélkül élni, de néha azt kívánja, az apjuknak jutna ki minden olyan tevékenység, ami idegeskedéssel jár. Két nehéz természetből lett egy még nehezebb Sammy formájában. A lánnyal könnyebb dolga van, ő mintha megkapta volna a testvére empátiáját és nyugalmát is...már amikor úgy gondolja, nyugis időszaka van.
Járkál a folyosókon, szól a nővéreknek, hogy ha látnának egy hatévest itt szaladgálni, akkor tudják, kihez kell visszavinni, de egyelőre nem leli a kóbor gyereket.
Benéz minden kórterembe, megnézi az asztalok alatt, de sehol nincs. Már azt sem tudja, melyik folyosón járt és melyiken nem, végső kétségbeesésében pedig az egyetlen folyosón ácsorgó férfihoz sétál.
- Elnézést - a háta mögül szólítja meg, ő pedig remélhetőleg észreveszi a mellkasát súroló nőt, karján a lányával. - Elnézést, én csak... Nem látott valahol egy kisfiút egyedül sétálgatni? Hat éves, nagyjából ekkora - jobbjával a saját derekáig mutat -, barna hajú, barna szemű...
Máskor eszébe sem jutna csak úgy odamenni egy idegenhez, főleg nem akkor, amikor látja, hogy épp dolga van. Különös helyzet ez, azt kívánja, bár ne is kellene ezzel zaklatnia másokat. Az mondjuk pont nem érdekli, ezek az emberek mit gondolnak róla, egyedül a fia épségéért aggódik. Végülis...a férfi annyira mégsem idegen, mert ahogy jobban megnézi, rájön, a faluban már látta többször is. Határozottan, de mit is? Virágot, vagy lufit osztott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. szeptember 16. 15:21 | Link
Annelie

Úgy áll ott a kórterem ajtaja előtt, karjait széles mellkasa előtt összefonva, mint egy bölcs tölgyfa. Közben meg csak gyűjti a spirituszt, hogy lenyomja végre azt a megveszekedett kilincset és bemenjen. A fertőtelítő szagától kezd kavarogni a gyomra. Hát nem épp faforgács és enyv illat, az biztos. Tarkójára mar, majd álláig húzza le jobbját és még morran is egyet, amiért ilyen anyámasszony katonája. Már tenyere megindulna a fém nyitókar felé, amikor egy női hang üti meg a fülét, ami elég közelről érkezik felé. Hegyomlásnyi termetével előbb csak félig fordul hátra, de amikor megint megszólal az illető, teljes testével felé helyezkedik. Letekint a nála jóval alacsonyabb hölgyre, aki karjában egy pöttöm lánykát tart. Tehát nem nővér, akinek az útjában áll hősünk. Szerencsére. Néha Tamásnak az az érzése, hogy ő egy meg nem értett Ent, aki irdatlanul eltéved az erdejétől és ezért időnként, itt-ott gyökeret ereszt. - Idefelé jövet, nem láttam egy gyereket sem - vonja össze intenzív gondolkodásának jeleként szemöldökét, közben meg eszébe jut, hogy már megint valaki rajta keres valamit. Pont ugyanígy kezdődött a kendő keresés az utcabálon, amikor az a fiatal lány odalibbent hozzá. Legalább ez a nő korban kicsit közelebb van hozzá és valahonnan még ismerősnek is tűnik. Lehet őt is akkor látta, amikor magát hirdette a forgatagban. - Szívesen segítek megkeresni, ha gondolja - bukik ki belőle a lovagias ajánlat. Legalább nem kell itt ácsorognia, mint aki nem tudja eldönteni, hogy menjen vagy maradjon. Talán mire meglesz a kiskrapek, Robi bácsi is végez a mesével. Nem sokat tud az ilyesmiről, és nem is nagyon hiszi, hogy bármit is segít egy kómában lévőnek a folyamatos beszéd, de tiszteli nagybátyja és nagynénje minden törekvését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2021. szeptember 19. 17:52 | Link
Tamás

Sammy az óvodában is szeret bújócskát játszani, illetve felfedezni a nagyvilágot. Két ilyen szülővel ez egyébként egyáltalán nem csoda, Annelie ugyanezt játszotta gyerekként. Önállósodott és nekiindult, amerre épp a kíváncsisága vitte. Az ő édesanyja azonban profibb volt ebben, az ispotályban soha nem hagyta el egy gyerekét sem.
A megkérdezett férfi nem tud több információval szolgálni, mint az eddig megkérdezettek, ezért Annie kezd kételkedni abban, hogy a fiának nincs láthatatlanná váló képessége. Felsóhajt, már megköszönné és menne tovább, amikor az ismerős idegen felajánlja a segítségét.
- Erre igazán semmi szükség, de köszönöm - lágyan elmosolyodik, Laney pedig nyöszörögve az anyja nyakába dugja az arcát. Ő is kezd fáradni, ezért jobb lenne minél előbb megtalálni a testvérét. - Önnek is megvan a maga dolga, ahogy látom - bök a fejével a kórterem ajtaja felé. Úgy emlékszik arra az időre, amikor Laney született, ő pedig mindenhol bekötözve feküdt az intenzíven, mintha csak tegnap lett volna. Azóta sokkal óvatosabban főzőcskéz a laborjában, főleg, mióta egyedül maradt a gyerekekkel. A kislány fejlődése helyrejött, szerencsére, és arra az eseményre már csak a nő arcán látható heg emlékezteti őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. szeptember 20. 07:08 | Link
Annelie

Szemlátomást elveszettek mindketten. A nő és kezében a gyermek mellesleg kellemes látvány ma kissé a sok évi átlagnál is maflábban tétovázó, tagbaszakadt hősünk számára. Szeretett volna családot. Feleséget, szakajtóra való gyereket, ha már ő maga egyke. De nem így lett és már az anyja sem említi a témát. Van úgy, hogy agglegény az ember és pont. Nincs mit - böki ki miközben azért pásztázza kicsit a nő mögé eső területet. Itt nem lenne hatásos az invitózgatás. Szóval leáll a dolog mélyebb átrágásával és zsebébe süllyeszti kezeit. - Igen..igen... - bólogat aztán beletúr sötét hajába, amit bizony már bőven árnyalnak ősz szálak. - Azért remélem hamar megtalálja a fiát...és még találkozunk - szólal meg megint, de a mondat végét inkább csak sután motyogja. Hülye helyzet, ő meg most még ahhoz is ideges, hogy értelmesen kommunikáljon. Ekkor nyílik az ajtó mögötte és Robi bácsi dugja ki rajta vén oroszlánra emlékeztető, borzas üstökét. Arca beesett, szemei alatt sötét karika, de tekintete bizakodó és épp olyan mint odabenn fekvő lányáé. Sötét, átható, mindent tudó. - Remek, megérkezett a váltás! Gyere Tomikám, én meg elugrok a Holdfénybe és megnézem milyen apróságokat tudok még összeszedni, hogy Elda otthon érezze magát.. - beszél kissé összefolyva az öreg a fáradtságtól. Tamásunk meglapogatja csontos vállát és néma biccentéssel, meg egy egyébiránt természetes és sármos mosollyal búcsúzik a nőtől. Még lehet hallani, ahogy mondja az idős férfinak, hogy aludjon egyet mielőtt visszatér a lánya betegágya mellé, mert nincs dolga és itt tud maradni vele, amíg csak kell. Aztán az elcsigázott Rothstein Róbert távozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Farkasházy Teodor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 34
Írta: 2021. szeptember 21. 19:06 | Link
Virginia

Teodor nem biztos abban, hogy egészen pontosan értik egymást. Már csak azért sem, mert Teodor neve előtt nem egyszerűen nem szerepel, hanem nem szerepelHET. Mivel sohasem doktorált. Végzett pszichológus, megannyi tanfolyamot és kiegészítő képzést elvégzett, de végül úgy döntött, hogy pszichoterapeutaként – mely nem igényel doktorátust – fog praktizálni, s így is tesz hosszú évtizedek óta. Mégsem kívánja ennek mélységeibe beavatni a nőt, nem is nagyon hiszi, hogy érdekelnék ezek a jelentéktelen részletek.
- Kalózhercegnőbanda. Vénségemre kalózhercegnő leszek, ez is egyfajta teljesítmény – amolyan ’not bad’ fejjel bólint egyet, ám szkeptikus, némiképp szarkasztikus megjegyzése ellenére automatikusan adja a bal kezét. Nem is igazán tudja, milyen indíttatásból teszi, hisz el sem gondolkodik rajta – talán csak jól eső érzés, hogy ujjaik ismét utat találhatnak egymáshoz. Figyeli a kézmozdulatot, próbál koncentrálni, de egyértelműen tudja, hogy teljesen feleslegesen tesz ilyesmit. Nem tudja megjegyezni és igazság szerint nem is akarja, viszont szórakoztatja Virginia kitörő lelkesedése és elevensége. Ilyenkor, ha csak a pillanat egy tört részéig is, de fiatalabbnak érzi magát. – Akkor gondolom, hercegnő – mielőtt még a nő elhúzhatná finom ujjat, apró csókot lehel rá, s még finoman biccent is, mely elsőre modorosnak tűnhet, ám a szemében csillanó, eddig ismeretlen gyermeki játékosság rácáfol erre a negatív felhangra. Lehet, hogy nem ismer titkos kézfogásokat vagy éppenséggel nem beszéli folyékonyan a mai szlenget, de lehet máshogy is fiatalosnak lenni.
- Számtalan kapcsolattal és egy tönkrement házassággal a hátam mögött nekem elhiheted, hogy semmiről sem késtél le. Nem mindig az a tökéletes, akivel először találkozunk, de gyakran a hatodik vagy hetedik ember sem az. Néha azonnal jön az érzés, máskor lassan alakul ki, nem lehet befolyásolni. Egy dolog biztos, előbb-utóbb meg fogod találni a párod – mit mondhatna még, ami biztató lenne, de nem tolakodó? Hogy mindentől – ám leginkább alá-fölérendeltségüktől – függetlenül csinosnak, okosnak, szeretetreméltónak találja? Hogy kevés olyan lány, nő jár-kel manapság az utcán, aki csak jó tulajdonságainak és szeretetének felét képes felmutatni? Ennyi erővel le is térdelhetne és meg is kérhetné a kezét, ennél távolabb pedig igencsak kevés dolog áll személyétől.
Természetesen Teodornak is feltűnt, hogy Virginia talpraesett, nem riad vissza a hirtelen kialakuló helyzetektől és nem véletlenül kedvelik annyira az előkészítősök sem. Társként, partnerként kezelni azt, aki sem érettségi, sem fizikai értelemben nem lehet az, kemény feladat, ám mindig megtérül, hiszen így válnak majd egy adott ponton teljes mértékben egyenrangú féllé. – Nem véletlenül ültetik le a gyerekeket mesék elé. A mesék, a maguk egyszerű, mások által bugyutának titulált módjukon rengeteg dolgot tanítanak. A különbséget jó és rossz között, megmutatják, milyen az öröm és a fájdalom, milyen szeretni, milyen elveszíteni valakit és bátorságot merítve kiállni azokért az értékekért, amiket képviselünk. Persze a Hamupipőkében sem az üvegcipellő a lényeg, ahogyan a Csipkerózsikában sem a csók, viszont a gyerekek, mivel ezeknek nem tulajdonítanak jelentőséget, csupán a figyelmüket ragadják meg és kötik le, nem is ebből tanulnak – órákat lehetne beszélni arról, hogyan lehet vagy érdemes a kisebbekkel foglalkozni, ám abban a szakértők többsége egyetért, hogy a megfelelő korban a megfelelő mesék gyermekekkel való megismertetése rendkívül jó módszer erre. És különben is, némelyikük felnőtt fejjel is szórakoztató. Eközben kezet fog a nővel, bár nem tervez embert ölni – legalábbis egyelőre. Daróczy erősen bűzlik neki, de amíg Lizi rendben van, hajlandó eltekinteni a kivégzéstől.
- Igazság szerint… - kezdene bele, ám Virginia gondolatmenete őszinte döbbenetet varázsol arcára. Zavart nem érez, de pánikot annál inkább. Nem elég, hogy házassággal fenyegetik, még gyerek is van a buliban? Hallatlan! – Nem veszek feleségül senkit és nem akarok gyereket – önkéntelenül bukik ki belőle, ám amikor kimondja, már meg is bánja. Sohasem szeret semmit kategorikusan kijelenteni, hiszen nem tudhatja, hogy a következő nap épp milyen lábbal kel majd fel. – Jelen állás szerint – teszi hozzá, bár nem elég gyorsan. Vagy mégis? Majd kiderül…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. szeptember 21. 21:22 | Link
Teodor


- Nem is tűnsz olyan öregnek. Harmincon. negyvenen. maximum ötvenhat. De szerencsére a mana konzervál.
A hangomban is mosoly bujkál már, és amikor látványosan legyintek, akkor kitör belőlem a nevetés. Egyáltalán nem tűnik öregnek, inkább kortalannak. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, de nem is zavar ez a tény, mert tőlem egy fiatalos százkét éves is lehet, akkor is a világ legszebb és legszerencsésebb emberének érzem magam, amikor kezet csókol. Nem csak én, de még a szeplőim is belepirulnak a jelenetbe, abba, amibe a pír mellett ragyogni is kezdek, mint egy karácsonyfa. Zsidóként. Komolyan mondom, ez a férfi a puszta létezésével képes megszentségteleníteni.
- Többnyire kalóz vagyok. Saját karddal. Azt mondták, hogy csak akkor lehetek hercegnő, ha hozok magam helyett egy másik kalózt. Elég nagy kihívást jelent néha az elveim szerint élni, ha a hatévesek vannak többségben. Ellenben, ha eljönnél velünk a következő kirándulásra, akkor lehetnél kalóz, én pedig lehetnék hercegnő. Ottalvós, tíz gyerekkel, az iskola költségén, faházban. Reggelire nutellás zsemlét is lehet kérni, házilekvárral. Bár... ilyen vén korban még szabad ennyi cukrosat enned?
Nem lenne szabad túllőnöm a célon, mert a végén tényleg nagyon meg fogom kapni a magamét, de valljuk be, olyan jól szórakozom. Hihetetlen, hogy öregnek gondolja magát, olyan szép férfi, nem öregnek, hanem büszkének kéne lennie magára, randevúkra kellene járnia, és nőket szédíteni... miket beszélek?! Szép férfi, de ne akarjon ennyire nagyon élni, hát itt vagyok. Vagyis, ah, nem mondhatom, hogy itt vagyok, mert szerintem így sem néz normálisnak.
- Hetedik se? Akkor bizony nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő években. Lehet, hogy újra kellene tárgyalnunk a munkakörülményeimet. A mostani bérem plusz húsz százalék, és péntekenként szabadnap, hogy felkészüljek a randevúkra. Legyen harminc százalék, mert kell egy csomó mázolóanyagot is vennem, meg a szexi dög kollekciót is. Ah, a világon nincs annyi pénz, amit a nők képesek elszórni arra, hogy felszedjenek egy férfit, akivel utána melegítőben fekszenek a kanapén. Pedig a jó kapcsolat titka a kiváló tea és a jó ételek, meg a nevetés. Szerintem nem kell több. De kész vagyok meghallgatni a pszichológia mai állását arról, hogy mi kell a jó kapcsolathoz.
Dehogy a pszichológia, óóó nem, engem az érdekel, hogy Farkasházy Teodor mit lát egy nőben, egy kapcsolatban, hogy őt mi teszi boldoggá. Vajon, ha sokat tudok majd róla, akkor is ennyire vonzónak találom majd? A testem reakciói alapján nagyon is igen. De vajon, lehetek-e én olyan nő, akin valaha elgondolkozna? Van, amikor talán nem segítenek az ellentétek. Eléggé nehéz ügy ez az én szerelmi életem, mi lenne, ha még létezne is? Rapid randikra járnék, keresném mindenkiben, majd az Edictum lehozna engem, mint a legtöbb potenciális férfit ejtő, kielégíthetetlen nőszemély. Valamiért úgy érzem, inkább meghagyom ezt a "megtisztelő" posztot másoknak. Helyette inkább hallgatom őt, észrevétlen mosolyodom el lágyan, ahogy beszél, csak akkor eszmélek fel, amikor ajkaimat megnyalom, és gyorsan kapom a tekintetem a folyosó végi zörejre, majd vissza rá. Emlékszem, azt akartam kérdezni, hogy szokott-e meséket nézni, vagy, hogy élvezi-e még őket. Ám, mire elnyílnak az ajkaim, már mást mond, és azt hiszem a váratlan kijelentésre nyitva marad a szám. Ez csupán egy játék, ám mégis, annyira valóságnak tűnt a számára, hogy ki kellett jelentenie, hogy nem kíván megházasodni? Nem szabad magamra vennem, de valószínűleg ő is érzi, hogy a kijelentése furcsán csattant, mert hozzáteszi azt a kellemes kis javítást, ami valószínűleg nem javít, én mégis képes vagyok picit elnevetni magam.
- Még szerencse, különben őrült nagy bajban lennék, hogy egy nősülni kész férfit akarok egy faházba csábítani nutellás zsemlével és kalózesküvel.
Azért, persze, hiszen valamilyen szinten rajongok érte, a szívem picit belesajdul a dologba, még akkor is, ha korrigál, és akkor is, ha én nevetek. De, ennek most nem itt és nem most van a helye. Majd otthon, ahol a rá emlékeztető kék falat bámulva gondolkodom a szavain. Jó, elismerem, az a heves kijelentés nagyon megsebzett, de én vagyok Viri néni, a mindig vidám, mókás nőszemély, éppen most és éppen vele lennék más? Hiszen őszinte volt, határokat szabott, és ahhoz képest, hogy mi a téma, végül is, kedvesen tette. Nem? De. Olyasmi. Fejemet ingatva dőlök neki újra a párkánynak, kipillantva, majd vissza rá, a tekintetét keresve.
- Nem szeretnék az Edictum kellemetlen rovataiban szerepelni, és nem szeretném elveszíteni a munkám. Azt hittem, hogy honvágyam lesz, de a falu olyan, mintha mindig is az otthonom lett volna, itt nagyon boldog vagyok. Még Joli nénit is szeretem, habár, néha nagyon furcsa tud lenni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. október 1. 20:08 | Link
Széphátú


Képtelen vagyok rá koncentrálni, mert az egyik pillanatban még határozottan a háta nyűgöz le, a következőben meg már a tetoválása, ami mozog. Egy komolyságra alkalmas felnőtt nő vagyok, aki azonban többnyire szeret gyermeki naivitással létezni a világban. Ennek eredményeként pedig elkerülhetetlen, hogy ne azzal foglalkozzak, ami magára vonzza a tekintetemet, ez pedig a tetoválása. El is felejtem hirtelen, hogy férfi, meg félmeztelen, és csak a repkedő madarakat figyelem. Meg aztán, tényleg az van, hogy nekem inkább a Teodorféle férfiak jönnek be, de meg kell hogy mondjam, nagyon elégedett vagyok azzal, hogy most láthattam egy ennyire szép férfit. A negatívuma, hogy eszembe jutatta, hány éve is nem voltam együtt senkivel. Mire is várok? Van egy férfi, aki bekattant nálam, de amúgy körül is nézhetnék. Csak nem akarok... sosem nézegettem az esélyes férfiakat. Annyira nem vagyok életképes szerintem, hogy az már művészet. Szép hát, repülő madarak, Virginia eszméletét veszti képletesen. Remek alapok a mai napra. Egy biztos, fáradt már nem vagyok.
- Aludni jöttem. Én is gyakran járok ide.
Vonom meg a vállam aprón, de azért a fene is essen belém, hát nő vagyok, és szeretném ezt kifejezésre is juttatni. Különben is, ez most nem olyan dolog, mert, ha esetleg egy férfi úgy dönt, hogy randevúra hívna, hát akkor már legalább az alapvető női jegyeim legyenek már meg. Mondjuk, hogy szépen állok, picit kijjebb tolom a cicijeimet, meg behúzom a hasam. Nem feltűnően, finoman adagolom a tény, hogy nő vagyok. Erről jut eszembe? Miért nem akar senki sem randizni velem?! Olyan elérhetetlennek tűnök? Elérhetetlennek, és nem foglaltnak, ahogy Jolika néni kifejtette legutóbb nekem, eléggé keresetlen nő vagyok, de ne aggódjak, mert vénkisasszonyokra is szükség van. Persze erre Bözsi néni reflektált, de aztán Jolika visszavágott, hogy ő legalább volt férjnél. Alig volt kínos. Viszont mégsem estem akkor kétségbe, de most? Jaj, most hirtelen nagyon szeretném, ha lenne valaki, akit érdeklek. Olyan bonyolult a női lélek, tudom, de ahh, nagyon tetszenek a tetoválásai.
- A gyerekeknél vagyok önkéntes. Azokat a kisbabákat és pici gyerekeket szeretgetem, akiket hosszú kórházi kezelésre ítéltek, vagy elhagytak. A babákat ölelgetni, simogatni szoktam, beszélgetni velük, a nagyobbaknak mesét is mondok. De igazából óvónő vagyok. Meg gyógyító.
Így olyan, mintha lenne életem? Nem, egyáltalán nem, így olyan, mintha csak a munkámnak élnék, de ha most hozzátenném, hogy szoktam bulizni, az kínos lenne, és hazudnék is. Olyat pedig nem szabad csinálni.
- És te? Modell vagy?
Valljuk be, ilyen alkattal az ember nehezen következtet másra. Oké, ez valószínűleg eléggé butus kérdés volt, de azért remélem nem néz teljesen őrültnek. Maximum egy picit, az meg belefér.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 746
Összes hsz: 1103
Írta: 2021. október 8. 10:37 | Link
Mark
Rehabilitációs részleg


Lassú folyamat a gyógyulás. Ezt mondták az orvosok. Közel két hónap teljes mozdulatlanság után szinte mindent újra kell tanulnia az egész szervezetének. Izmai testszerte az elenyészés kezdeti jeleit mutatják. Vérkeringése nem igazán kíván tudomást venni arról, hogy immár nem csak vízszintes állapotban kell ellátnia feladatát. Míg elméje színes vásznán, főleg az első napokban, egy Armageddonhoz merőben hasonlatos, kaotikus mozit vetítettek, nap-nap után. Mára ez kissé megváltozott. A mostani film inkább emlékezteti a Mátrixra. Minden olyan, mintha nem is az ő élete volna. Képtöredékek és hangfoszlányok csapódnak koponyájában ide-oda, hogy amikor megpróbálja megzabolázni őket, széthasadni érezze a fejét. Szülei elmondták neki, hogy mi történt. Balesete volt. Kómában töltötte a szeptembert és az októbert. Amnéziája van, de hogy pontosan mekkora idő intervallum esett ki tudatából és mikre-kikre nem emlékszik, az még nem egészen tisztázódott. Ahogyan az is kétséges, hogy az elveszett időt visszanyeri-e valaha. Kevesebb, mint egy hete tért magához. Azóta elkeseredetten, szótlanul ül a rehabilitációs részlegen lévő aprócska, de tökéletes kényelmet adó szobájában. Tolószékben van jelenleg is, bár már képes bottal járni, mégsem teszi. Fél. Az első alkalommal, amikor megpróbált lábra állni, elájult mert lezuhant a vérnyomása. Azóta csak a gyógytornász jelenlétében kel ki a székből. Arca fakó, máskor eleven, beszédes szemei hallgatagok és elveszett belőlük az a titokzatos értelem, mely annyi csodát igért. Haja hosszú, fénytelen tömegként keretezi csontos arcát. Lefogyott, akár egy soká égetett gyertya. Ablakából az ispotály kertjére lát. Nézi a fákat, ahogy levelenként vetik le színes kabátjukat, hogy kopár pőreséggel vessék testüket a közelgő tél elé, ahogyan eleve elrendeltetett. Hősnőnk is elvesztette színeit. Kopott kópiává lett a multiplexben. Mindenki biztatja. Rendbe fog jönni. A teste teljesen. A memóriája is talán tökéletesen helyre állhat. Bármi megtörténhet. Ezt állítják. Elektra mégis úgy érzi nincs Remény. A kegyetlen Sors kitéptett belőle egy részt. Megcsonkította. Úgy lüktet ez a hiány egész lényében, mint egy mély seb, ami nem képes behegedni. Néhány hét és haza mehet. De mi lesz azután? Miképpen legyen újra önmaga? Hogyan folytassa az életét? Hiszen még azt sem tudja,  Rothstein Elektra igazából kicsoda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 8. 11:25 | Link
Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Szeretem a rutint. Az biztonságot ad ezekben a bizonytalan időkben. Mégis váratlan fordulatot vett a reggel néhány nappal ezelőtt. Szokásos körömet futottam, majd betértem a Patronumba. Szokásos, fekete duplaeszpresszó, egy pult végéből kiragadott aznapi újsággal. Érmecsilingelés, fizetés. Újabb érme a befőttesüvegbe, ami akkor a menhely támogatására kérte fel a kedves fieztő vendéget. Ezért helyezték a pultra. Boldog mosollyal fordítottam hátat a pult mögött álló személyzetnek, s a baseball sapkát éppen arcomba húztam volna, amikor elkaptam egy női tekintetet. Egy szőke, középkorú, körülbelül velem egyidős boszorkány lehetett, aki szőke haja ellenére – hiszen ez a szín minden, csak nem zsáner –, szemeivel egy pillanatra meggyőzni látszott arról, hogy ideje lenne más nőkkel is beszélgetni, nem csak Zsófival. Illetve, arról sem ártana ennyi idő eltelte után leszokni, hogy Elektrához beszélek, amikor egyedül vagyok a szobámban. Mégsem szólítottam meg az ismeretlen nőt. Egy sármos mosolyt küldtem felé, igazítottam a sapka siltjén, majd távoztam a kávézóból. A hűs őszi szellő kellemesen bizsergette végig futástól kimerült testemet, s felmelegedésre vágyva kortyoltam nagyot a kávéból. Csábító forrósággal égette meg torkomat, hogy aztán a levegőt kifújva emeljem arcom elé az újságot. De egy férfinak mentem véletlenül. Morcos volt és goromba. Én mosolyogva, udvariasan kértem elnézést. Nem tudtam megnézni teljesen a mai nap főbb hírét. Megpördültem tengelyem körül és bocsánatkérőn fejet hajtva mormoltam el egy „elnézést”. Néhány jókedélyű lépés után találtam egy szimpatikus padot, ami felé céltudatosan indultam. Még egy ismerős. Bumm! Az újság már szinte üvöltött ujjaim szorításában, hogy olvassam, de csak csitítva dugtam hátam mögé, miközben elcsacsogtam az ismerős mestertanonc sráccal. Órájára nézett. Elköszönt és ott hagyott. Nyugalommal szívemben sóhajtottam és dobtam le magam végül a padra, hogy egy újabb korty kávé után magam elé vegyem az újságot. Lábamat által vetettem a másikon, jobb könyököm a pad támláját nyomta. A hírlap csörgése még sosem lassult le ennyire, ahogyan tekintetem elvesztette fényét, szívemet torkomban, majd fejemben véltem hallani, a kávét pedig kiejtettem ujjaim szorításából. Felpattantam. A papír a porban landolt, amin vérszerűn, s szívfacsaró lassúsággal terjedt szét a fekete kávé… „Rothstein Elektra válságos állapotban!”

×××

Őszre jellemző, szélfútta illat lebegi körül megfagyott testemet, ahogyan szövetkabátom zsebébe dugott kézzel, a kórházi ágy lábánál állva figyelem az előttem fekvő nőt. Arcom egyelőre rezzenéstelen, processzálom a látványt. Napok óta próbálok bejutni. De mivel Karsa nem rokona Elektrának, sőt még ismerősének is alig nevezhető, ezért nem szerettek volna beengedni hozzá. Most is csak annyi volt a szerencsém, hogy ma valamiért a „kórházi látogatás világnapja” lehet, mert annyian vannak odalent, a pultnál, hogy nekem csak egy nagyobb „én voltam itt hamarabb” veszekedést kellett kihasználnom, és a tömeg mögött elsuhanva tovább állnom. Így nagy nehezen megtaláltam Őt. Fejemet oldalra döntöm, szemeim egyre nedvesebben csillognak a betegesen mesterséges fényben. Könnyezésem érkeztével egyre nagyobbakat kell nyelnem, ajkaim görbülnek. Fejem zsong. Figyelem soványságát leginkább jelző, kitüremkedő kulcscsontját, majd beesett, sápadt arcára kerülnek fakókék szemeim.
– A rohadt életbe – suttogom a semmibe, miközben lehajtom fejemet és lassacskán eltörik az a bizonyos mécses. Próbálom visszafojtani; egyre mélyebb levegővételekkel szabotálom a sírást, azonban amikor újra feltekintek rá, egy kövér könnycsepp gurul végig kimerültmód ráncos Karsa-vonásaim között. Idegesen túrok vörös tincseim közé, majd teszek néhány lépést a tipikusan „kórházszín” falak felé. Alig bírom visszafogni magam, hogy ne verjek ököllel belé. A kétségbeesés okozta fájdalmas düh egyre jobban terjed szét a szívem felé száguldó vérben, ezért ujjaimmal először homlokomba marok, majd orrnyergemre csípve dőlök az ablakpárkánynak. Lábaimat keresztezem magam előtt, szabad kezemmel – ami nem orromat szorítja – átkarolom felsőtestem, hogy azon támasszam meg az orrnyeregre csavarodott kéz könyökét. Mi jöhet még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 8. 12:00 | Link
Karsa
Ide s tova két hónapja van kómában unokahúga. Ma pedig hősünk a soros ügyeletes, aki vigyázza mély álmát. Így nevezik maguk között. Álom. Hősünk kétkedi, hogy csak ennyi volna. Elektra olyan mintha folyamatosan sorvadna, pedig mesterségesen táplálják. Szülei ezt vagy nem látják vagy nem akarnak róla tudomást venni. Lányuk talán örökre így marad. Ennek ellenére Tamás segít. A család az család. Elvitte Imolát az előkészítőbe, ahol egész héten a haloweenre készülnek. A kicsi lánynak nagyon hiányzik az anyja, de hihetetlenül okos. Megértette, hogy beteg. Ezért nem lehet vele. A sajtótól pedig Robi bácsi és Iza néni teljes hírzárlatot kért és kapott. Egy cikk számolt be a hírről, hogy válságos az állapota. Azóta pedig egy másik, ami megerősítette ezt az elsőt. Így nem kell egyiküknek sem minden nap azzal szembesülniük, hogy még a csapból is Elda állapota folyik. Elég a valóságban látni ezt a néma és mozdulatlan alakot, aki talán már nem is él igazán.
Hűvös az idő, de a napnak még van némi melege. Ezért csak egy vastagabb dzseki, alatta favágóing és farmer képezi Tamás öltözékét. Méretes kezében egy kávét hoz befelé. Nem magának. Eldának. Érezze az ismerős illatokat. Ezt kérték. Hősünk teljesíti a kérést. Udvariasságában is morgós baritonján köszönti az őt már messziről megismerő ápolónőket a pultnál, aztán öles léptekkel halad tovább. Meg sem áll a 99-es korteremig. Lendületesem nyit be a szobába. Ismeri a járást meg a látványt, de hirtelen megáll. Valami nem olyan, mint szokott.  Mindig köszön a rokonnak, csakhogy most ez elmarad. Egy vadidegen áll az ágya mellett. Magas, hórihorgas, vörös hajú alak. Elegáns. Tamásnak lilája sincs ki lehet. Élből vált át védelmezőbe, pedig látja, hogy a másik férfi megtörtnek tűnik. - Kicsoda maga? - kérdezi gyanakvón, mert azt feltételezi, hogy egy pletykára éhes firkász valahogy csak bejutott és most még egy jót csámcsog a látványon, mielőtt eladná a történetet. Rokona mesélt hasonló keselyűkről. Zoli halála után is voltak körülötte hasonlók. Méregetve az ismeretlent sétál oda az ágy másik oldalára, majd leteszi a kávét az éjjeliszekrényre. Jellegzetes fahéjas illat tölti be tőle azonnal a tetet, kiszorítva a kórházak jellegzetes aromáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 8. 13:36 | Link
Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Érzem, ahogyan csigolyáim megroppannak a teher miatt, amit az utóbbi hónapok történései hagytak vállaimon. Ujjaim már ajkaimat csípik össze, miközben szemem alatti karikáim mintha egyre csak sötétednének. Figyelem a szinte élettelennek ható testet, és a sírás visszafojtása végett most két hatalmas levegőért könyörgő nyögés hagyja el ajkaimat. Arcom eltorzul a szomorúságtól, s ajkaim végül remegve görbülnek, és keserves, ám halk sírásba kezdek. Nem merek közelebb menni. Nem akarok hozzáérni. Félek, hogy jéghideg testet érintenek ujjaim. S a látvány már magában olyan megrázó, hogy soha nem fogom tudni kitörölni emlékeim közül. Nagyot nyelek, miközben félhangosan szívok egyet orromon, hogy tenyeremmel a könnyeket tüntessem el szemeimből, amikor hallom a nyíló ajtó zaját. Megilletődve tekintek annak irányába, ahol egy kisebb hegyomlással találkozik tekintetem. A zavartság azonban gyorsan vált vissza a szomorúságba; legalábbis egy kevésbé drámai verzióba. Amolyan szomorkásan aggódó ismerősnek tűnhetek a nem avatott szemeknek. Valójában annyira elveszítettem a valósággal a kapcsolatot, hogy visszafordulok bárminemű köszönés nélkül Elektra felé, és egy jó ideig – amíg a kérdést nem hallom – bámulom őt. Nem tudom nem magamat okolni minden miatt, ami mostanság történt. Egy szörnyeteg vagyok. Mindenkivel meg kell szakítanom a kapcsolatot, elutazni messzire, és soha vissza nem térni. Önző dolog volt Bogolyfalvára jönni. Undorodom magamtól. A gondolattól perzselni kezd a bőröm, legszívesebben lekaparnám magamról, de… szólnak hozzám. Felkapom a fejem, és megcsóválom a fejem. Már majdnem kicsúszik a számon, hogy „én? senki”. Ám megemberelem magam egy kis idő után.
– Egy aggódó ismerős – felelem a sírástól meggyötört, karcos hangon, majd kicsit megköszörülöm a torkom. – Ez az őszi nátha… – teszem hozzá, majd közelebb lépek az óriásforma férfihez. – Petrovics Karsa. Az Eridon házvezető-helyettese. A szerkesztőségben sokszor összefutottunk – magyarázom meg, elvégre ettől a férfitól nem szívesen kérek egy maflást a jelenlegi, gyenge fizikai állapotban. – Ön pedig? – érdeklődök egy halvány, ám valódinak tűnő megjátszott mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 8. 15:27 | Link
Karsa

Furcsa ez az alak. Ennyit állapít meg hegyomlásnyi és jelenleg egy hasáb fa emocionális képességével rendelkező hősünk, ahogy a választ várva, karjait széles mellkasa előtt összefonva, zöldjeivel végignéz vézna férfitársán. Eldának sok ismerőse van, a munkája miatt. Nem mesélt igaz róluk, de egy újságírót többen ismerősüknek mondanak, a cikkei miatt. Ott él a köztudatban, akkor is, ha az arcát kevesen ismerik. - Hansági Tamás - nyújtja erős, széles tenyerét ki rokona teste felett, hogy kezet fogjon a látogatóval. Aztán eszébe jut, hogy jobb, ha tisztázza a jogát is az ittlétre. - Elektra unokabátyja vagyok - teszi hozzá és most nem ül le az ágy mellé mint szokott. Úgy strázsál, mint valami testőr. - A tanodából küldték? - kérdezi egy hosszabb szünet után, miközben még mindig mozdulatlanul és kimérten figyeli a vörös férfit. Náthás megjegyzésén utólag gondolkozik el és arra jut, hogy a pasas vagy gyenge mint a harmat mert így betörőlkőzött a nyavalyával, vagy gyenge, mint a harmat, mert sírdogált. Nem. Nem nézi le az utóbbi miatt. Vannak, akik így mások úgy vezetik le érzéseiket. A maga részéről ő faragott, alkotott. Soha olyan csodás bútorokat nem csinált, mint amikor bánatos volt. - Ráomlott egy épület. Majdnem ottmaradt. De ez benne volt az iskolai újságban is asszem. Szegényre nagyon rájár a rúd egy ideje. Tudja a maga elődjével járt. Azzal a pasassal, aki megölte magát. Az unokahúgom nem volt önmaga. Nem is csoda...Meghalt a férje, a fia és akkor még az az ürge is fűbe harapott. Olyan nekem, mintha a testvérem volna és most itt fekszik - beszél kemény baritonján, csak a mozdulat, amivel lehajolva óvatosan megsimogatja a nő fakó arcát, jelzi azt, hogy ebben a hatalmas testben legalább akkora szív is van, mint a termete. Elektra nem reagál semmire. Hosszú, fekete pillái meg sem rezzennek és a levegőt is olyan felületes monotonitással veszi, amilyet a vegetatív idegrendszer diktál tüdeje számára. Az viszont ettől még lehet, hogy hall és érez, bár ebben Tamás erősen kételkedik. Racionális agya nehezen hinné el, hogy fejébe zárva ott van és azon munkálkodik, hogy valahogy visszatérjen hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 116
Írta: 2021. október 8. 17:17 | Link
Tamás

- Nagyon nehéz heteken van túl Emma, de örülök annak, hogy ilyen jó állapotban van már. Viccelődik és nevetgél, ez a legjobb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Ne tessék aggódni, a helye biztosítva van az énekkarban és nagyon várjuk Őt vissza. Ha pedig bármiben tudnék segíteni, kérem szóljon - barátian megérintettem egy pillanatra Emma édesanyjának a vállát, hogy ezzel is biztassam, mert szegényt nagyon megviselték az elmúlt hetek, s kész csoda, hogy a lánya túlélte azt a balesetet. Mindenesetre a gyógyítók is nagyon bizakodnak, és imádkoztam is azért, hogy jobban legyen a leányzó. - Köszönöm Balázs atya, Emmának ez sokat jelent, az énekkart nagyon szereti, a múltkor meglátogatták őt a lányok is. Szóval köszönöm, hogy így aggódnak érte - felelte kedvesen Hajnalka, majd visszasétált a lánya szobájába. Nekem viszont ideje lett volna indulnom már, de eszembe jutott az, hogy Tamás rokona is idebent fekszik.
A sajtóból értesültem a történtekről, s később tudomásomra jutott, hogy rokonok. Akárhogy is nézzük, tragédia történt, amire senki nem volt felkészülve. Fél füllel hallottam is, hogy a pultnál épp a hölgyről beszéltek, s úgy éreztem, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne látogatnám meg a nőt, s ne mondjak érte egy imát. Ugyan nem ismertem közelről, Tamás viszont mesélt róla pár szót, mikor nálam dolgozott, így tudtam azt is, hogy a nőnek van egy kislánya. Szegény gyerek, ki tudja, hogy milyen hatással volt mindez rá.
A pultnál meg is kérdeztem, hogy melyik teremben van a beteg, majd odasétáltam, s mivel nem volt épp bent senki, besétáltam és megálltam az ágy lábánál. Mozdulatlanul feküdt a nő, arcán nem látszott semmiféle érzelem, meg sem rezdült. Sápadt volt szegény, s vékonynak tűnt, élettelennek. Valamiért mégis úgy hittem, hogy még ilyenkor is hall az ember, a szavak talán csak eljutnak hozzá.
Oda is húztam a széket, majd letelepedtem rá, s kicsit közelebb húzódtam.
- Elektra, ha már eleget pihent és úgy érzi, hogy meggyógyult, ideje hogy felébredjen. Rengeteg teendője van még itt, ott van a kislánya és úgy tudom, hogy az újság is várja, na meg Tamás. Tudja, hogy milyen remek szakember a rokona? Képzelje el, készített nekem bútorokat, de nem is akármilyeneket! Ha felébred, meghívnám Önöket vacsorára, és akkor maga is láthatná - mindenféléről csacsogtam neki, bár nem ismert, de ki tudja, talán ezek a szavak is eljutnak majd hozzá, s lesz bennük valami, ami visszahúzza az életbe, ha más nem, a lánya említése. Ezt követően azonban elcsöndesedtem, majd összefűztem ujjaimat az ágya felett, s halkan imádkozni kezdtem az Úrhoz azért, hogy Elektra meggyógyuljon.
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. október 8. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 9. 09:06 | Link
Balázs

Újabb nap, amikor azt várják, hogy talán ma felébred. Minden reggel ezzel a tudattal jönnek be felváltva a szülők és bár kétségei vannak, még a bűbájos bútorasztalos is ebben bízik titokban. Félre ne értse senki, nem teher neki, hogy itt legyen, vagy Imolát vigye az előkészítőbe. Sőt, kezd beleszokni a pesztonka szerepbe. A kislány mondjuk néha furcsán okos dolgokat mond és kérdez, de Annalie a múltkor megynyugtatta, ez nem egyedi eset. Legutóbb mondjuk nem tudott mit felelni arra, amikor az hagyta el a sötét szemű apróság száját, hogy "Anya ugye most apával meg a bátyussal beszélget és azért nem jön még haza?" Leblokkolt. Tamás nem hisz az ilyesmiben. Szerinte unokahúga nincs magánál. Ennyi. Egyszerű ez kérem, mint a faék. Amikor alszik az ember, mélyen, akkor is ez van. Kikapcsol az agy, aztán kész. Amikor működik, akkor álmok vannak, meg mozgások. Nem orvos, csak megy a józan esze után. Azt felelte, hogy nem tudja de reméli, hogy igen. Mit mondhatott volna? Nem igaz? Imola beérte ennyivel. Utána szépen tovább rajzolgatott. Amikor meg nem volt kedve hozzá, akkor nézte, ahogy hősünk dolgozott. Csendes kis csöppség. Talán néha tulságosan is magának való. Tiszta apja. Ezen kattog Tamás agya, amikor benyit a 99-es kórterembe és meglátja, hogy az ágynál ott ül Balázs atya. Imádkozik. Míg hősünk meg nem tudta, hogy varázserő birtokosa és, hogy mágus meg boszorkány a fél familia, addig ő is járt a szüleivel olykor templomba. Füreden, a kis kerekbe, a parton. Aztán ez valahogy elmaradt. Megvárja míg barátja az imát elmondja, magában ő is azért érez kevéske áhítatot a jelenet láttán, de mint semmit, ezt sem viszi túlzásba. - Dicsértessék, Atyám! - köszön illendően ahogy közelebb lép, aztán elmosolyodik - Csillag ragyogott a kórház felett, ami ide vezetett? - lapogatja meg a pap hátát a helyzethez mérten jó kedélyű, mackós öleléssel, ha az feláll és fogadja ezt a hősünkre csak közelebbi, jó ismerettségei esetén jellemző üdvözlést. - A bútoraiddal minden rendben? - kérdezi, mert sosem tudná levetkőzni asztalos mivoltát. Garanciát vállal mindig munkáira és szereti tudni, hogy jól teszi-e vagy sem. Mialatt Balázs válaszol, leteszi a kávét. Meg a beteg kedvenc virágát is elrendezi az éjjeliszekrényen lévő vázában. A hervadt szálakat a kukába dobja. Furcsa lehet így látni ezt a tagbaszakadt fickót Isten földi helytarójának, de Tamás is olyan ember, aki azért lett érdes, mint a munkálatlan tuskó, mert azt a jóságos lelket, ami benne van, már megtiporták párszor. Pontosítsunk. Kétszer. Aranyvérbe mártott tűsarkakkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 10. 14:13 | Link
Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Ijesztő ez az alak. Fut át a gondolat koponyámban, ahogyan végig mérem a félóriásnak tűnő férfit. Azonban most jobban megvizsgálni vagy esetlegesen találgatni arra, hogy ki is lehet – vagy még rosszabb; összeesküvés-elméleteket kezdenék gyártani – nincsen erőm. Nincsen lelki- és fizikális erőm sem ahhoz, hogy a jelenből kilépjek. Beszippantott. A látvány, ahogyan a törékeny test a lehető legsebezhetőbb állapotában fekszik az ágyban. A kórház szag. A végtelen tehetetlenség. Érzem, ahogyan fülem sípolni kezd, ezért szemeimet még egy pillanatra összeszorítom, mielőtt megfognám a felém nyújtott jobbot. Finoman szorítom. Nem akarok én is erőt méregetni, hiszen abban most bizonyára alul maradnék. Talán amúgy is. Hansági Tamás. Biccentek, miközben valamiféle emlékfoszlány előbújik a neve hallatán. Ő volna az asztalos? Mintha láttam vagy hallottam volna már felőle. Noha ez most legkevésbé sem mozgat. Elhessegetem a gondolatot olyan gyorsan, mint ahogyan a sejtés belebújt koponyámba. Unokabáty. Szentimentális vagyok, s ettől jégveremmé vált mellkasomban aprócska fény gyullad; Elektra egy darabjával állok szemben. Figyelem a kedveskedő mozdulatot, amivel végig simítja a nő arcát, majd nagyot nyelve emelem élettelen szempáromat a férfira.     A kérdésre először csak fejet csóválok, végül visszalépkedek az ablakhoz.
– Nem – kezdem félhangosan. – Vagyis nem teljesen – köszörülöm meg torkom, hogy erőt adhassak hangomnak, majd folytatom. – Mindannyiunkat megrázott a hír, de nem parancsra érkeztem. Csupán kíváncsi voltam, hogy milyen állapotban van – emelem kékjeimet a pihegő nőre. Nem bírom ezt a látványt. Minden porcikám azt üvölti, hogy bárcsak tudnék valamit tenni. Ez a tehetetlenség felemészt. Meg fogok bolondulni. Nagyot nyelve, tekintetem le sem emelve Elektráról hallgatom, hogy mi is történt pontosan. Hazudnom kell. Mégsem mondhatom, hogy csak egy mondatot olvastam az újságból és kezdtem be-belopakodni a kórházba. Miért akarna bármit is Petrovics Karsa Rothstein Elektrától, ugye... Kissé remegő jobb kezem emelem rőt borostáim elé.
– Miért ment az épületbe? – kérdem félve, s óvatosan Tamásra tekintek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 10. 18:28 | Link
Karsa

Nem lepi meg a válasz, ahogy a kézfogás rövid erőtlensége sem igazán. Erre számított. Hórihorgas alak. Csupa csont és ideges szikárság. Mégis feltűnik Tamásnak, hogy milyen elszánt együttérzéssel vizslatja Elektrát. Unokahúgában van valami, amitől az emberek vagy nagyon megkedvelik, vagy nagyon megutálják. A stílusa. Az önfejű vakmerősége. A mérhetetlen igazságérzete és az a megátalkodottan csípős nyelve. A szíve? Azt csak kevesen tudják mekkora. Nem látszik rajta. Ebben a családban talán csak Robi bácsi az, akiről lerí, hogy milyen ember. Iza néni is inkább hideg fejű és taktikus, pedig a jóság ott van benne, mélyen a katonás felszín alatt. - A szülei és a lánya bizakodnak, az orvosok, ahogy hallom, biztosan semmit sem tudnak. Szerintem meg, ha valami csoda nem történik, akkor Eldának már nem sokáig kell kávét hozogatnunk - mondja ki őszintén azt, amit a Rothsteinek nem akarnak. Félnek. Nem alaptalanul. A halál már szinte olyan az ő portájukon, mint egy fűzfa. Szomorúan gubbaszt, arra várva, hogy újabb sírt ássanak gyökere alá. Szomorú sóhaj szakad ki a széles mellkas alól. Hősünk tekintete végigfut a vele szemben állón és elgondolkozik. Már így is elég sok dolgot elmondott a tanoda küldöttének. Túl sokat. De legyen ez a legnagyobb öröme ennek a veres képű rókának, ha elpletykálja. A kérdése viszont váratlanul éri Tamást. Összevonja dús szemöldökét és pillantása hirtelen túlságosan is hasonlóvá válik a mellette mozdulatlanul fekvő rokonáéra. A genetika csodája. Ugyanaz az érzés és gondolat, más-más szemekben. - Összetört bakeliteket találtak a romok között. Foreigner, Bryan Adams, Nickelback, Whitesnake, meg Scorpions. Egy dobozra valót. Amikor a rádiót a műhelyem mellé költöztették, a kedvenceit ottfelejtették. Azt gyanítják azokért ment vissza - húzza el száját a hegyomlásnyi családtag, amiből azonnal látszik, hogy nagy butaságnak tartja, amit Elektra csinált. Felelőtlen lett mióta eltemették Hegedüsht. Bár mindig is nagy becsben tartotta a lemezeit. Igaz is az, hogy semmi sem szól olyan jól, mint a bakelit. De bemenni értük egy lezárt épületbe, amire a "bontásra vár" táblát is kitették. Tömény hülyeség volt. Aztán tessék! Nesze neked! Itt a következménye.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 10. 20:49 | Link
Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Mérhetetlenül aggódom. És ezen a belülről felemésztő érzésen Tamás válasza sem segít igazán. Sőt. Most úgy érzem, hogy egy szorosan megkötött, szögesdrótokkal teli nyakkendőt kötöttek nyakam köré, s a gombóc – ami a még bennem maradt sírás maradványa – egyre elviselhetetlenebbül fojtogat. Izzadni kezdek. Mint aki ájulás szélén van. Nem érdekel, hogyan mutatkozok most a férfi előtt. A fejemben sokkal nagyobb a káosz, mint ahogyan kívülről látszik. Pedig az sem éppen egy egészséges ember képét festi, amilyen összeszakadtan állok most az ablak mellett. Érzem a kívülről jövő hűvösséget, ami szinte átharapja az ablaküveget, ezért látványosan kiráz a hideg. És közben mégis felgyullad a testem. Tamás nem hisz a felépülésében. Újra Elektrára tekintek. Igaza lehet? Meglehet, hogy elveszítem őt örökre? Csak távolról akarom őt nézni. Mindig távolról voltam boldogabb. Onnan nézni őt, ahogyan boldog és valakivel maga mellett nevelheti Imolát... fájdalmas, ám mégis erre vágyom. Amennyiben ő is. De úgy néz ki, hogy talán soha nem tudom meg. Az idők végezetéig abban a tudatban kell lennem, hogy lehetett volna másképpen. Maradhattam volna a seggemen, nem pörögtem volna túl ezt a Karsa-dolgot sem. Otthon kellene lennem. „Otthon”, a Mennydörgő utcában. Tanulmányoznom a jelentéseket, és összekötni a pontokat. Ahogyan Elektra és Zsófi tette hónapokon át. Ők csodák. Én egy kész katasztrófa. Az életem egy katasztrófa. Mérgező vagyok. Egy gennyesen bűzlő seb. Hegedüsh Marcell vagyok, kiáltanám a levegőbe, és legyen, aminek lennie kell, de...
...mégsem teszem. Mélyet szippantok a fertőtlenítő bűbáj illatából, majd betegesen remegő kékjeimet Tamásra emelem. – Azért reméljük, hogy nem magának lesz igaza – engedek meg egy fájdalmas mosolygrimaszt.
A történet, miszerint a bakeliteket szerette volna összeszedni a szerkesztőség régi épületében, borsóméretűre szűkíti össze gyomromat. A felsorolt zenekarok mindegyike emlékeket robbant felszínre agyamban, amire csak alig láthatóan megrázom a fejem, hogy kihulljanak belőle. – Mindegyik megsemmisült? – kérdem, mintha csak a lemezek érdekelnének. Furcsán hangozhat. Pedig... csak azért kérdezem, hogy újra be tudjam szerezni neki azokat. – Mármint... mindegy. Felejtse el – lépek közelebb az ágyhoz, miközben csak arra vágyom, hogy néhány percet kettesben tudjak tölteni a nővel. – A szülők nem nagyon járnak be?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 78
Írta: 2021. október 10. 21:36 | Link
Karsa

Minek iszik, aki nem bírja? Kérdezhetné, de nem teszi. A másik fél pont úgy fest, mint aki menten össze akar zuhanni és már attól kiveri a víz, hogy egy kórházi szobában ácsorog. Miért ő jött, ha rosszul viseli az ilyen helyzeteket? Tamás sosem értette az ilyen "nézzünk szembe a félelmeinkkel, hogy legyűrjük őket" indíttatású fazonokat. Amit nem vesz be a gyomra, azt nem csinálja. Ennyi. Pont. Nem kell mindenkinek Superman-nak lennie, bár Elektra biztosan imádná. Az a kék piros hős most vajon meg tudná menteni a helyzetet? A bűbájosnak ma épp nem mondható bútorasztalos szerint biztosan nem, de ha így lenne, az összes bútorát megcsinálná a legnemesebb fából, ingyen és bérmentve. - Ne higgye, hogy én nem azt akarom, hogy újra jégkémet tömve a fejünkbe üljünk a nappalijában, vagy csitítgassam, amikor éppen be akarja valakinek verni az orrát. Az unokahúgom. Szeretem. De, ahogy ő szokta mondani, a tények makacs dolgok és az az igazság, hogy rosszul áll a szénája - beszél úgy, mintha ez a férfi bármit is tudhatna arról, milyen is az igazi Elda. A munkahelyén biztosan másként viselkedett, mint a négy fal között a szeretteivel. Ez a Karsa száz százalék, hogy csak azt a Rothstein Elektrát ismerte, aki tárgyilagos, eszes és akinek bársonyos hangja megszínesíti az estéket. - Egy ideig el lehetne puzzle-özgetni a darabokkal - vonja meg vállát, mert nem igazán érti a kérdést. A híresség tulajdona a halála után lesz értékes, de a rokona még életben van. Hősünk egyre kevésbé érti ezt a pasast. Ha katasztrófa turista, akkor miért nézi úgy, mintha...ez kattan be nála, de gyorsan elhessegeti a gondolatot mert újabb furcsa kérdést kap a másik férfitől. - Dehogynem! Az apja minden nap itt van, és az anyja is bejön, amikor csak tud. Váltjuk egymást - csóválja meg busa fejét Tamás, aztán hirtelen kivágódik az ajtó és betoppan egy nővér. Nem az az Ursula fajta, és nem is Brünhilda, hanem egy csinoska, akire jó ránézni és olyan bájosan ragyogó. - Bocsásson meg Hansági úr, de az édesanyja keresi telefonon - csicsergi úgy, mint akit nem zavar, hogy éppen kvázi virrasztást rendezett ez a két férfi idebent, a beteg ágya felett. Hősünkbe, akárcsak a bölcs tölgyfába, belecsap a villámként nyilalló felismerés. Neki kellett volna hírt adnia unokahúga állapotáról. Megígérte, de ez a látogató dolog kizökkentette. Baltával faragott vonásai megkeményednek és minden további szó nélkül törtet ki az ápolónő nyomában. Úgy van vele, hogy ha addig nem ártott Elektrának a férfi, míg ő meg nem érkezett, akkor ezután sem fog, mivel tudja, hogy bármikor visszatérhet.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek