36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. október 28. 22:26 | Link

MesMes ^^

Megkaptam a válaszokat, és Sarkadi doktornő jelenléte is nyugtatónak tűnt, ezért aztán semmi nem akadályozott meg, hogy igent mondjak a feltett kérdésére. Készen álltam a gyógyításra, és az sem zavart, hogy meg lett igazítva a fejem. Bizonyára úgy jobb lesz, vagy nem tudom, de gondolkodni se volt időm, hiszen a mennyezet hamarosan sötétségbe burkolózott. Mint az Erő Sötét oldala, tudjátok a Star Wars-ból…

Álmatlanul telt az egész. Hogy megmoccantam-e, azt nem tudom, és nem is fogom megkérdezni, mert nem merem. Az idő számomra megállt, mikor el lettem altatva, ezért, mikor nyitogatni kezdtem a szemeimet, azt se tudtam, hogy tart-e még az egész vagy sem. A fény nem tett igazán jót a szemeimnek, kellett pár perc, mire megszoktam a fényviszonyokat. Óvatosan, és lassan ültem fel az ágyon, feltéve ha megtehettem. Szétnéztem a teremben, és a doktornőt láttam csak bent, senki mást. Ebből arra következtettem, hogy befejeződött a "beavatkozás", ám változást egyelőre nem tapasztaltam még.
– Öhm… olyan… mintha egy fáradt nap után ébredtem volna. –halkan mondtam a szavakat a doktornőnek címezve. Nem igazán tudom, hogy mit kellett volna mondanom, de minden bizonnyal kérdezni fog pár dolgot a gyógyító, és akkor megtapasztalom, hogy mennyit is javul a hallásom.
– Hihetetlen még az egész. Mármint, annyi év után… most újra hallhatok mindent. –mosolyogva fordultam Sarkadi doktornő felé, akin azért látszódtak a fáradtság jeleit, vagy csak én képzelődöm, és az ébredés miatt nem látok még tisztán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 31. 16:17 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám

Nem támadja le a fiút rögtön azután, hogy felkelt, hagy neki időt összeszedni a gondolatait, meg úgy egyébként is magához térni. Felmérni, hogyan érzi magát. Ádám ügyesen elébe is megy a szokásos gyógyítói "hogy érzed magad" kérdésnek, mire a nő elégedetten elmosolyodik.
- A szervezetednek fárasztó is volt. Ez a varázslat igencsak igénybe veszi a tested, ezért érezheted magad fáradtnak, de ez hamar el fog múlni. Aludj sokat a következő két-három napban.
A nő némileg jobban kihúzza magát a következő szavakra, nem csoda, a legtöbb orvos ezt a reményteljes, derűs, bizakodó hangot szeretné hallani a betegeitől. Főleg, ha közben tudja, hogy a maga dolgát is jól végezte.
- Nem történt semmi szokatlan vagy váratlan, amíg aludtál, így a beavatkozás sikeres volt. Még egy óráig benn kell tartanunk, ez az előírás, utána viszont hazamehetsz.
És akkor mint mondta, reményeik szerint Ádám rosszabb füle fokozatos javulást fog produkálni.
- Két nap múlva gyere vissza kontrollra, akkor majd átbeszéljük, hogy észleltél-e valóban javulást, illetve, hogy hogyan viseled, nem zavar-e túlságosan.
Sokaknak ez a két napos átfutási idő is elég kevés szokott lenni, még így is túl hirtelen kell túl sok és túl élénk hangokat befogadniuk, ezért gyakran szokták kérni a bűbájt meghosszabbítását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. november 5. 23:40 | Link

Riviera gyógyító

Nem olyan könnyű dolog ez a nyalizás, ha belegondolunk. Oda kell tenned magad, megdolgozni a sikerért. Az sem biztos, hogy a nyalásod alanya befogadja a törekvésed. Lehet, hogy visszakézből kivág az ablakon érte, vagy… hagyja magát. Az emberek kiszámíthatatlan, tróger élőlények- szinte sosem tudni, mi lesz a következő lépésük. Riviera… Azon kívül, hogy látta már az iskolában, és az egész nőből tömény elutasítás és morózus hangulat árad, semmit nem tudott leszűrni vele kapcsolatban. Hogy a hiányt pótolja ismeretek terén, ott vannak a szóbeszédek táplálékforrásnak: azt beszélik, hogy egy házisárkány- és ez a legfinomabb jelző volt, amivel illették. Többek között az ősi mesterség is felütötte a fejét a listán. Jobb lesz vigyázni vele.
- Jó reggelt, Riviera gyógyító. – Rövid biccentést intéz a köszönés mellé, kezeit kihúzza a zsebéből, közben megzörren az öngyújtója. A cigi a másik zsebében bújik meg. A jobbját előre nyújtja, határozottan megrázza a felettese kezét harmadik üdvözlésformaképpen. Ő viszont, ellentétben a nővel, megereszt egy barátságos mosolyt, hátha csak hivatalosnak akar tűnni a másik, és azt hiszi, így kell eljárnia. De óh nem! Nem kell visszafogja magát, Riviera gyógyító! Ez a szív befogad minden mosolyt és bizalmas görbületet, ami egy csinos, nagy mellű nőtől jön. Efelől biztosítjuk! Ámde a mosoly rekordidő alatt lehervad a pofájáról, csak az a jól irányzott rendreutasítás hiányzik. Semmi egyéb. A pofázmánya láthatóan új, laza kifejezésbe olvad, amit köznapi nyelven letojomnak aposztrofálnak. Ez a nő tényleg egy sajtalan istencsapása.
- A piros pontok sosem ártanak, de ha nem, hát nem. – Egy heveny vállvonással, már-már pofátlannak számító gesztussal tudja le sikertelen kísérletét. Vannak, akikkel egyszerűen nem lehetséges. Falba ütközött. A hozzáállása másodpercek alatt ellazul, sokkal természetesebbé, és ezzel együtt elviselhetőbbé válik. Ugyanez Rivieráról nem mondható el. Kávé? Srsly? A hátát ne vakarja meg? Budira ne kísérje el? A nők úgyis kísérettel járnak mindenhova.
- Azt nem garantálom, hogy megtalálom a büfét, de ha az energiaital is megteszi, azt már adhatok. – Oké, sosem mondta, hogy tényleg megy neki a jó indítás… Most leginkább az elkaszálás felé halad, de azt biztosan célozza be.
Utoljára módosította:Az Ördög, 2015. november 10. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. november 8. 23:31 | Link

Dwayne Warren
Hajnalodik, kiugrom az ágyból
A pánciens már vár reám


Két napig nem kellett az Ispotály közelébe kerülnöm, ilyenkor pedig mindig új embernek érzem magam. Nem csak a kötelességtudat vezérel a mai reggelen, hanem még kedvem is van visszatérni. Iszonyat hosszú idő óta kialudtam magam, senki nem szívta le az agyam. Eddig egyáltalán nem éreztem a mindennapi teendőimet tehernek, de egy-két nap pihenés jól esett. Kisimultan érek be reggel az ispotályba, hogy átnézzem, miről maradtam le addig, amíg nem voltam itt.
Ruganyos, lelkes léptekkel sétálok a baleseti felé, pár kórlappal a kezemben és érzem, ahogy mindenki engem bámul. Legalábbis minden dolgozó. Valószínűleg, mert nem szoktam ilyen lenni. Még egy igazán hülye dal is megy egész reggel a fejemben és nem is akarom elfelejteni, magamban énekelgetem, hogy pont olyan energikusan és jókedvvel kezdjem a vizitet, ahogyan már nagyon rég nem tettem. Az első pár ágynál nagyon jól megy is a dolog, bár kicsit nehezen megy a nevek megjegyzése, és mintha szétszórtabb lennék a szokásosnál, de akkor sem tudok nem arra a számra koncentrálni.
Csak akkor marad abba, amikor rájövök, hogy ki is fekszik - nem fekszik - ebben a teremben. Nehéz lenne nem felismerni, ahogy találkozik a tekintetünk.
- Hova készülsz...? - kérdezem tőle türelmesen, kicsit sem kedvesen érdeklődve, miközben ismét beleolvasok a lapjába. Megemelem a szemöldököm, majd újra rápillantok. Körülbelül fél percig fogalmam sincs, hogy most mi a fene van. Húúúha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 8. 23:48 | Link

Lorelai K. Riviera



Valószínűleg a kapott nyugtató főzetek hatásaként - amit kénytelenek voltak beadni neki a kezelés alatt, hogy mérsékeljék a kapálózását - az egész éjjelt felületesen, de végigaludta. A négy személyes kórteremben, melyet külön az auroroknak tartanak fenn az övén kívül egyetlen ágy foglalt az ablak mellett, ám az érzése alapján a pasi (csaj?) nem a napokban fog távozni az intézményből: a testét egybefüggő kötés fedi, mindössze a szemeinek és a szájának hagyva réseket, olyanná téve őt, mint egy összegubancolódott guriga vécépapírt.
Reggel hat környékén eszmél föl, mikor az első látogatók mocorogni kezdenek az üvegezett ajtó túloldalán. Nyűgösen fordítja oldalra a fejét a párnán, a jobb válla, karja és en block teljes törzse tompa fájdalma későn tolul az agyába. Nem először növesztik vissza a csontjait, az érzés tehát, az a makacs, feszítő, csavaró fájdalom már nem újdonság számára. Ingerülten dörzsöli meg a szemeit, fájón felnyög, miközben felül, a takaró az ölébe hullik, kábultan csodálkozik rá, hogy gondos kezek az éjszaka folyamán világoskék kórházi pizsamába öltöztették.
Na most kellene egy cigi.
Csupasz lába először megcsúszik a kőpadlón, fojtott szitkozódással tántorodik meg, majd ballag az ajtó mellett sorakozó fém szekrényekhez. Jobb karját puha gézszalagokkal szorosan a törzséhez kötözték, hogy biztosítsák a mozdulatlanságát, így a baljával nyitja fel a nyikorgó ajtót majd kezd matatni a beledobált holmija között. A ruhái, melyet összevérzett, egy kis zacskóban az iratai és a kocsikulcsa, mellette pedig...
Hol a cigim?
Az ajtónak háttal állva húzza ki a szekrányből a nadrágját, fejjel lefelé fordítva rázni kezdi. Aprópénz, rágó és csokipapír hull a padlóra és gurul szerteszét... Lori pedig erre az életképre érkezik.
   -  Ööö... - megrezzen a hangra, a nadrágját ledobja a padlóra, a pólóját cibálja ki a kupacból - Ki cigizni oszt' el.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. november 10. 15:19 | Link

Dwayne Warren

Én tökre nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem csak kutakodik a cuccai között - bármelyik beteg megteheti nyugodt szívvel. De abban a pillanatban, hogy látom, Dwayne pontosan úgy viselkedik, mintha rajtakapták volna valamin, egyértelmű lesz a helyzet. Egy kisgyerekre emlékeztet, aki éppen plusz egy csokival többet próbál kicsenni a konyhából, mint ami megvan engedve neki és ezzel nagyon is tisztában van. Az őőzés ideje alatt pedig mérlegel, hogy most mit is kéne csinálnia. Nekem meg felelősségteljesen kéne viselkednem, de most éppen csak arra tudok gondolni, hogy leugrott egy francos épület tetejéről.
- Mindketten tudjuk, hogy még nem mehetsz el - próbálkozok vele kedvesen, hátha az bejön ez alkalommal. Ráadásul ahogy nézem, Michael pont bent volt az ispotályban, amikor behozták, én pedig nem. Ami azt jelenti, más keze alatt dolgozott. Ami feltételezhet bármiféle katasztrófát. Nem mintha nem bíznék a gyógyítótársaimban, inkább csak abban kételkedem hogyan tudják kezelni a Saint-Venant fiút, mert nem egyszerű eset.
- Mi dolgod lenne? - kérdem, egyezkedésre (látszólag) készen, hátha tényleg valami életbevágó dolog miatt kell elmennie. Mondjuk holnap lesz az esküvője. Akkor elengedném... talán.
De még mindig nem tudom kiverni a fejemből azt az egy gondolatot. Sóhajtva ülök le, mert úgy kényelmesebben érzem magam. Pedig általában szeretek ácsorogni, de hátha ezért majd ő is le szeretne ülni és nem menni sehova. Azt úgysem hagynám, de igyekszem békésen intézni.
- Ugye tudod, hogy pszichológust kéne hívnom hozzád? Szerintem egyikünknek sincs kedve hozzá, szóval beszélgessünk - ajánlom fel végül, várakozón pillantva rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. november 13. 09:36 | Link

Shay

Az egyik folyosón ülök, és csak bámulok magam elé. A kezelésnek már vége, de nem érzem magam jobban, sőt, ami azt illeti talán még rosszabbul is vagyok. Hátam a műanyagszék támlája fölött a hideg falhoz ér, és ez jól esik. Biztos támaszt nyújt a szemeim előtt hullámzó falak ellentéteként.
Mély levegőt veszek, aztán kifújom. Megfogom kezemen a gyűrűt, végigsimítok rajta, és valamiért szemeimet ellepik a könnyek. Megpróbálom kipislogni, eltüntetni az árulókat, de érzem, hogy alulmaradok a küzdelemben. Kézfejemmel letörlöm az arcomon végigfolyni szándékozó cseppeket, aztán egy reszketeg sóhajjal hagyom, hogy egy rövid időre ellepjen a szomorúság.
Alex előtt sosem sírok. Annak nem lenne semmi értelme. Megfogadtam már rég, hogy ha mennem kell, akkor neki csak szép emlékeket hagyok. A múltkori ájulásom mondjuk, nagyon belerondított ebbe az elhatározásba, de amennyire tőlem telik, igyekszem leplezni mennyire rossz is valójában a helyzet. Persze lehetne sokkal rosszabb is.
Egy zsebkendőt veszek elő, letörlöm könnyeimet, aztán lassan felállok. Már nem érzem úgy, hogy az egész világ forog körülöttem, most már csak néha meg-megbillen a lábam alatt. Lassú léptekkel a kijárat felé veszem utamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. november 13. 12:04 | Link

Aileen

Ugyan eddig mugli kórházban figyelték meg, itt az ideje, hogy végre ispotályba menjen. Egy hét még, míg visszaengedik a kastélyba, ezzel pedig ki is kerekedik az egy hónapos intervallum, melyet orvosi felügyelet alatt kell töltenie. Rezignáltan lép be a fővárosi ispotályba, körülötte minden túl nagynak és élettelinek hat. Még a vakítóan fehér falak is, hiszen olyan sápadt a levitás, hogy már szinte hullaszámba megy. Az eddigi három hetes folyamatos fekvésnek köszönhetően szervezete és izomzata jelentősen gyengült, ez a kis táv is kimerültté és álmataggá teszi, ami látszik rajta. Szemei az átlagosnál hosszabb időre csukódnak le, néha lassít amúgy sem gyors léptein, légzése lassú, ráadásul fázik. Hogy eddig ezt miért nem vette észre?
Befordulva az egyik folyosón szinte szó szerint ütközik bele újdonsült házvezető-helyettesébe. Merthogy a hírek bizony terjednek, így neki is a fülébe jutott ez az apró változás. Kissé kétkedve pislog a nőre, hiszen személyesen ebben a felállásban még nem találkoztak. No meg azért is a meglepettség, mert bár hallott Aileen betegségéről, fogalma sem volt róla, hogy annyira súlyos a helyzet, hogy most itt van.
- Jó napot tanárnő - halkan köszön, de nem igazán tudja, merre mozduljon. És őszintén szólva jó lenne szólni egy levitás vezetőséginek, hogy nem megszökött a tanulnivalók elől, hanem vannak bizonyos... Problémái. - Hogy van? - érdeklődve teszi fel a kérdést. Az ember persze a tanárait szívesen látná kórházban fekve - bárhol, csak tanórán ne -, de az ex-levitás hölgy nem tartozik ezek közé. Azon kevés oktatók egyike, akiknek az órájára mindig örömmel ült be... Míg megtehette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 16. 16:01 | Link

Lorelai K. Riviera



Mindketten tudjuk, hogy nem mehetsz el. Felhorkan a hallottakra, ugyanis mindketten tudják, hogy próbáljon csak az útjába állni bárki, ha egyszer abba a kemény fejébe veszi, hogy lelép. Márpedig ez tudvalevőleg hamarosan meg fog történni, Dwayne ugyanis, ha létezik ilyen kategória, pocsék páciens. Makacs, önfejű, egyenesen hisztis, ha pedig úgy tartja kedve, akár egy öreg szamár, behúzza a kéziféket és onnantól kezdve az Isten se diktálja bele a főzeteket vagy veszi rá bármilyen együttműködésre. Mondhatni hálásak lehetnek neki azért, amiért ezt az egy éjszakát itt töltötte.
No nem mintha a nyugtató bájitalok hatására lett volna bármi más választása.
Egy felbontott doboz cigaretta pottyan a padlóra, ő azonnal utána hajol, az addig rázogatott, vérfoltos farmernadrágja kiesik a kezéből, ahogy megszédül a mozdulatra.
Ja igen. Nem kéne elfelejtenie, hogy nem rég leesett egy tetőről.
   -  Semmi bajom se sincsen. Se.
A cigarettát felmarkolja a padlóról, óvatosan egyenesedik föl, hiszen így, hogy a jobbját szorosan a mellkasához rögzítették a csontnövesztés idejére, azzal nem egyensúlyozhat. Összesen kétszer tántorodik meg a mozdulatban, míg visszaballag az ágyhoz és szinte engedelmesen ül le ő is a szélére. A szabad keze azonban már a dobozkával ügyködik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. november 17. 15:14 | Link

Dwayne Warren

Komolyan, nevetgélni lenne kedvem, amikor meghallom a horkantását. Annyira egyértelmű a helyzet, hogy mit akar ezzel közölni. Meg az is, hogy mennyire szemben állunk egymással. Ő mindenképp el akar menni, én mindenképpen itt akarom tartani. Nem csak úgy kötelességből, de elég nagy hülyeség volna csak úgy elmenni most. Főleg, hogy... szóval hogy ilyesmi történt vele. Nem történt vele. Leugrott egy tetőről.
Ahogy lehajol a cigijéért, látom, ahogy megszédül. Nem, nem kéne még ficánkolnia és egyhamar rá fog jönni ő is, most nem éppen erre koncentrálok.
- Én ilyet nem is állítottam - mondom neki, mert nem áll szándékomban veszekedni vele. Tök értelmetlen most vitázni, inkább csak leülök az ágyára és egy kis beszélgetésre invitálom. Látom rajta, hogy fáj neki a mozgás. Figyelmeztetném rá szívesen, hogy ha elmegy és nem vigyáz magára, akkor egyhamar vissza fog kerülni, és akkor nem tudja majd érvényesíteni az akaratát valószínűleg.
Egy kis ideig csak szemem sarkából pillantok rá, ahogy mellettem ül. Aztán kissé tétován a térdére rakom a kezem, hogy a cigarettája helyett rám figyeljen.
- És, hogyan tovább? Ha most hazamész, mi lesz? Lesz valaki, aki naponta háromszor visz be neked kaját? Aki ellenőrzi a kötéseid? Ad neked fájdalomcsillapítót? Figyel arra, hogy pihenj?
A végére már én magam is feleslegesnek érzem a kérdéseimet, szóval sóhajtok egyet. És már megint, már megint az agyamba férkőzik az a gondolat, az a hülyeség, az az apró tény, ami egészen más megvilágításba helyez mindent.
- Dwayne, te leugrottál egy háztetőről tegnap. Maradj itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 17. 15:25 | Link

Lorelai K. Riviera



A jobb keze lényegében holt súlyként lóg rajta, számottevő csontok híján mozgatni se tudja, a lüktető fájdalom azonban nem engedi, hogy teljesen megfeledkezzen róla. A balja azonban kettő helyett is suta: hiába forgatja a dobozt a kezében, képtelen felnyitni a rafinált fedőt. Mélyeket lélegzik, a szeme összeszűkül az összpontosítástól, majd csakhamar a feje is belefájdul.
Hősiesség ide vagy oda, ő s tudja, hogy nincs jól. Mi több, szívesen összegömbölyödne a takarók alatt és hagyná, hogy ágytálat cseréljenek alatta, ha addig se kell megmozdulnia. A férfi önbecsülés azonban nem enged ilyesmit - a hozzá hasonlók legfeljebb a pólójukba törlik a vért, megrázzák magukat és mennek tovább, mintha semmi se történt volna. Őt erre tanították. Ő ebben szocializálódott.
Dwayne Warren nem lehet gyönge.
   -  Hát a pizzafutár hoz kaját, a kötések meg...
A doboz kiesik a kezéből, ahogy megrezzen a nő érintésére, majd lepottyan az ágy mellé. Mélyen szusszan egyet, végül szánni való mivolta felett egyszerűen... elröhögi magát.
majd azonnal felszisszen, ahogy a fájdalom a bordáiba hatol.
   -  Nem ugrottam. Inkább... estem. És túléltem - fölpillant a nőre - Nem akartam megdögleni vagy ilyenek. Kösz jól vagyok.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. november 17. 15:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 18. 00:02 | Link

Léna


Kezelés. Kínok.
Minden egyes nap, amikor Nándor végigbicegett a folyosókon az elmúlt három hét során, megfogadta magának, a jövőben sokkal körültekintőbb lesz akciói alkalmával. Még egyszer ilyen kínokat nem óhajt megélni saját meggondolatlansága miatt. Hetek óta kénytelen volt irodájában poshadni és jelentéseket bújni, miközben részlege egyik legforgalmasabb időszakát élte. Sorra szervezte meg a bevetéseket, de magát minden alkalommal ki kellett belőlük hagynia és ez félő, hogy lassan, de biztosan az idegeire is hatást gyakorolhat. Ezért is kezdte el terhelni sérült lábát, újabban már valódi otthonában is gyakrabban feltűnt, mert ott tömérdek helye van a pálcaforgatás gyakorlására. Ő ugyan felvetette a Minisztériumban is az ötletet, miszerint talán igény lenne egy afféle dühöngőre a feszültebb aurorok számára, szinte biztosra veszi, több értelme lenne, mint lélekbúvárhoz küldeni őket. Természetesen a válasz nem volt, mi mást várhatott volna, - őrüljön meg az ember vagy dögöljön bele.
Ma egyik utolsó kezelésére érkezett, a szokásosnál jóval később, de a szokásosnál több volt a teendője is. Járása már sokkal biztosabb, alig észrevehetően sántít, s azt sem minden lépésnél. Szíve szerint ugyan inkább távolodna attól a bizonyos rendelőtől, amely felé most olyan elszántan lépked. Fájni fog. Nagyon. Nem igazán tudná megmondani, az átok bekapásakor vagy a gyógyulási folyamat alatt szenvedett jobban.
- Jó estét! - Halk kopogást követően, választ sem várva nyit be a már jól ismert ajtón, s a mögött már jól ismert mészáros fogadja fáradt mosollyal.

***

Alig fél óra múlva, kissé szürke ábrázattal hagyja maga mögött a kínpadot, s bár még mindig élénken sajognak tagjai, melyeket megterhelt az erőlködés, azonban járása újra hibátlan. Egy kissé még talán kába is, ilyenkor mindig leül néhány percre, mielőtt tovább indulna. Igazság szerint, bent kellene maradnia estére, de ő aztán bizonyos, hogy nem fog egy kórházban maradni, ha nem az élete a tét, így inkább kínlódik még egy sort, majd valahogyan hazahopponál, onnantól meg már gondját tudják viselni. Leül a legközelebbi ülőalkalmatosságra, amíg kissé összeszedi magát, egy arra járó ifjú szanitéctől sikerül még egy kis fájdalomcsillapító szert is szereznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 19. 21:18 | Link

Nándor


Óvatosan húzta be maga mögött a kórterem ajtaját, nehogy felverje az odabent pihenőket édes álmukból. Munka után egyből az ispotály felé vette az irányt, hogy meglátogassa kedves excsibéjét, aki tényleges pehelysúlyú világbajnokként nyomja az ágyat odabent. Nos, amit látott, az egyáltalán nem derítette jókedvre. Sajnálatára talán nincsenek is szavak, de igyekezett nem kimutatni a lány előtt, mennyire lelombozza az állapota. Végignézni, ahogy valaki szó szerint elfogy a társadalom alkotta torz kép miatt... Ő maga soha sem volt a külsőségek rabja. Igen sokáig szürke kisegérként élt, öreglányos ruhákban járva és a reflektorfényt kerülve. Aztán jött Nicol és mindent megváltoztatott, nem csak a külsejét és a ruhatárát - megtanította nőként viselkedni, ezért pedig örökre hálás lesz a nőnek.
A kihalt folyosón sétálva összébbhúzta magán vékonyka ballonkabátját, kezeit szorosan összefonta maga előtt. Utálja az ispotályokat. Mindent egy furcsa aura leng körbe, amitől ő személy szerint falra tudna mászni. Semmi más emlék nem fűzi a helyhez, csak a rettegés és a fájdalom. Lépteit szaporábbra vette. Gondolatai Shay-en jártak, azon, hogy mennyire is közel járt az a lány a halálhoz, ráadásul ilyen pimaszul fiatalon. Látott már pár alattomos betegséget, de ilyen durva következményeket még nem tapasztalt. Életében a csontkollekció új értelmet nyert és nem, egyáltalán nem viccként vagy rosszmájú megjegyzésként.
Az elméjét elborító függöny mögül egy nagy tálcányi orvosságot cipelő gyógyító rángatta ki, akivel majdnem frontálisan összeütközött figyelmetlensége miatt. Sűrű, mégis élettelen hangvételű bocsánatkérések közepette kerülte ki a rosszalló pillantásokat lövellő boszorkányt, hogy aztán szemtől szembe találhassa magát a folyosón ücsörgő főnökével. Már épp megfordult volna a fejében, hogy Révay még a szabadidejében is kísérte, aztán ráfüggesztette barnáit a férfi cseppet sem bizalomgerjesztő arcára.
 - Jó estét, Parancsnok... vagy inkább jobbat - tette hozzá gyorsan. Ugyan kinek lehet jó estéje, ha azt éppen egy ilyen helyen kell eltöltenie? Mindamellett egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a férfi éppen az ő társaságát szeretné élvezni.
 - Jól van?
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. november 19. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 21. 00:52 | Link

Léna



Rosszullét. Léna.
Széke most biztos támasztékot nyújt neki, legalább abban biztos lehet, amaz nem megy sehova. Hiába itta meg azonban azt az elixírt, gyomra ugyanúgy kavarog, ő maga pedig ugyanolyan kába. Ujjai ráfeszülnek az apró pohárra, észre sem veszi, de szinte összeroppantja. Most már értelmet nyer gyógyítója utasítása, aki korábban minden alkalommal figyelmeztette, egyen rendesen, mielőtt eljön kezelésre. Eddig mindig jó kisfiú volt, ám így a vége felé már ki figyel ilyesmire? Minél előbb túl akart esni az egészen, s most itt van, karnyújtásnyira attól, hogy kipakolja minden büszkeségét a fényesre vixolt padlóra, megannyi dögös szanitéc szeme láttára.Azt már nem... Így is elég lesz feldolgoznia a gondolatot, milyen szánalomra méltón festhet úgy ücsörögve itt, mint akit idesz*rtak, ülése szélét és a piciny üvegcsét szorongatva.
Már éppen sikerül elhatároznia, itt a pillanat, hogy felálljon és eloldalogjon, miközben sűrűn átkozza magát ostobasága miatt - meg természetesen a kezelőben tevékenykedő Báthory gyógyítót -, amikor lágy női hang üti meg a fülét. Léna. Hát persze, pontosan erre volt szüksége. Ha jobban nincs is, feléledő dühe visz némi színt az arcába.
 - Jó estét! - vakkantja oda kissé talán szárazabban, mint azt szándékozta, miközben fejében üvöltenek a gondolatok. Tudom, hogy átkozottul jó képű vagyok, de úgy nézek ki, mintha jól lennék??? - Nos... - igyekszik nyugodtnak hangzani -  a látszat ellenére, nem vagyok épp a legjobb formámban... - fejét az ajtó felé biccenti, utalván a nőnek, onnét támolygott ki percekkel korábban. Akármilyen bőrben van is, nem mulasztja el végigmérni Lénát, s mivel most nem az irodában vannak, talán most először, még csak nem is óvatoskodik. Észrevétlenül szusszan néhányat, próbálja lenyugtatni kavargó gyomrát...
 - De hamarosan elmúlik... - minden erejére szüksége van, hogy felkanalazza magát ültéből, Léna ebből keveset észlelhet, de olybá tűnhet, Nándor kissé karót-nyeltebb, mint általában. - És kegyed mit keres erre? Csak nem történt valami? - És én kimaradtam belőle...? Ezt már csak gondolatban teszi hozzá, miközben komoly arccal fürkészi az auror hölgyet. Már-már azt is lehetne gondolni hangszínéből, a férfi a nő épségéért aggódik. Állni egy helyben semmiképpen sem akar, így megindul lefelé a folyosón, egy pillantással igyekszik kitalálni, Léna vele tart-e vagy sem... bárhogy is, igyekszik az egyik falhoz közelebb húzódni, hátha szüksége lesz támasztékra. Talán nem volt a legjobb ötlet az elixírt is meginni, nehogy itt megártson..
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 21. 00:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 22. 08:28 | Link

Nándor


Szerencsére - illetve Révay úr büntetése miatt - elég rég nem kellett meglátogatnia az ispotályt komolyabb sérüléssel, de a gyötrő emlékek mindig megrohamozzák, akárhányszor is lépi át az épület küszöbét. A tehetetlen mozdulatlanság, a törött csontok, az ezernyi kék és fekete színben pompázó zúzódás és az a maró fájdalom, ami minden lélegzetvételét kísérte... Amikor még a helyszínen sötétedik el a világ és már az ispotályban ébredsz teljesen magatehetetlenül, na az a kemény és nem a kád széle.
Nem is lenne a nyomozónak való, ha nem vette volna észre Nándor egészségesnek nem mondható járásciklusát, ám annak miértjeit soha sem merte forszírozni. Már az is elég nagy előrehaladásnak számít, hogy a napi jelentések előtt nem áll ökölnyi görcsbe amúgy is összezsugorodott gyomra.
 - Én csak egy diákomat látogattam meg - vágta rá rögtön a kérdésére válaszát, igencsak meggondolatlanul. Elég sűrűn agyalt már azon, hogy vajon jól teszi-e hogy ilyen túlságosan is jó viszonyt ápol csibéivel és hogy megteheti-e azt, hogy tanárként ilyen közel engedje magához őket... Maga előtt összefont kezeit kibogozta, hogy aztán eltüntethesse azokat kabátja zsebeiben. Szemeit lesütötte itt-ott koszfoltos csizmájának orrára, ám a férfi átható pillantásai ettől függetlenül ugyanúgy perzselték ruhába bújtatott bőrét, mint korábban. Minden különösebb ok nélkül felfutó pulzusa s vérnyomása pirosra színezte fakó arcát. A férfi tekintetét kerülve nézte végig annak bravúros felállását,  segítő kezei végig készenlétben álltak mélyen a zsebekbe rejtve. Bizonytalan lépésekkel követte a férfit, mintegy hátvédként.
 - Ha esetleg tudok... - belekezdett mondandójába, de vetett egy gyors pillantást Nándor arcára és inkább elharapta a mondat végét. Egy ilyen büszke és életerős férfi számára talán a legnagyobb sértés lehet a Földön, ha egy gyenge nő sajnálatból - vagy sokkal inkább együttérzésből - felajánlja támogatását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 23. 22:49 | Link

Léna



Látogatás. Elutasítás.
Maga sem érti, miért nem megy és könnyít magán, sokkal jobb lenne utána. Azonban a nő feltűnésével egyfajta csapdába került. Így marad a séta és a mély levegők sora. Minden kínja ellenére sem kerüli el figyelmét azonban Léna válasza kérdésére. Az arcán átsuhanó kifejezés legegyszerűbben úgy írható le, hogy "wtf???" Ezt követően azonban azonnal jeges gyanakvásba fordul át. A nő arcát halvány pír színezi, amelynek kiváltó okát most kivételesen nem saját jelenlétéből eredeztet. Elszólta magát??! Kissé piszkálja csőrét a dolog, de nem támad, kérdezősködik azonnal, hiszen éppenséggel mással van elfoglalva.
Hallja, amint Léna tétován felajánlja segítségét, de még azelőtt lő felé egy lesújtó pillantást, hogy befejezné a mondatát. Noha sértésnek éppenséggel nem veszi, hová lenne a tisztelet és a rettegés a beosztottaiból, ha bárki látná egy törékeny nőre támaszkodva. Persze, akár élhetne is a lehetőséggel, kihasználhatná kedvességét, hogy hóna alá kapja egy kis időre, csak az érzés kedvéért, aztán ki tudja...
 Szemeit lehunyja egy másodpercre, inkább elhessegeti a gondolatokat. Eddig sikerrel állt ellen a kísértésnek, nem lépett át bizonyos erkölcsi vonalakat a Minisztériumban. A kis gyakornokok, titkárnők és hasonlók pedig rendesen megnehezítik a dolgát, olykor enged egy kicsit a gyeplőn, de soha semmi konkrétat nem mond, nem kockáztat... itt nem.
 - Köszönöm... - ajkai alig nyílnak el, de azért jól hallható. Sokan gondolják róla, - természetesen azok, akik nem ismerik -  nem egyszerűen szigorú, de mondhatni bunkó is. Ha csak a nyomában lépkedő reszketeg kis vércsét is nézzük, látható rajta, mennyire tart tőle. Pedig a Révay neveltetés tökéletes, úriember, ha a szükség úgy kívánja, de minden esetben az etikett és protokoll híve.
 A mozgás mindenesetre most jót tesz neki, lassanként múlik az inger, gyomra már kevésbé háborog, s bármennyire nem akaródzik neki, muszáj lesz valamit ennie. Lépteit lelassítja annyira, hogy a nő melléje érhessen.
 - Merre tart? Én felkeresném a kantint, talán még nyitva van - megérti, ha nem akar a társaságában maradni, napközben is látja rajta, hogy kvázi bárhol szívesebben lenne, mint az irodájában, aktákat bújva. Az útválasztó ajtóhoz érve aztán megáll, várva Léna válaszát, amennyiben vele tart, úgy kinyitja neki az ajtót, hogy előre engedje, amennyiben nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 25. 00:20 | Link

Nándor


Talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy aki kicsit is foglalkozik a munkájával és féli annak elveszítését, tart valamilyen szinten a kedves Parancsnok úrtól. Hiába a jómodor, hiába az etikett pontos betartása, a vasszigor és a maximalizmus mindig körbelengi a férfi szavait illetve tetteit és ezt minden egyes beosztott pontosan tudja. Talán éppen ez sikerének titka. Nem úgy, mint a viráglelkű aurorkisasszonynak, aki még mindig képes összerezzenni, mint gyenge hajtás a tavaszi szélben, ha indulattól hangos kritika illeti. S bár van benne tartás és női büszkeség, az önbizalomnak azonban hiányát szenvedi, bármennyit is fejlődött az utóbbi években.
Aprót biccentett. Tulajdonképpen nem is várt mást Nándortól, már-már csalódott volna benne, ha elfogadja segítő gesztusát. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván ő is ugyanígy reagált volna, hiszen ki is ő valójában, hogy ilyen elvetemült felajánlásokkal éljen? Egy mezei beosztott, aki megrovásban büntetésben részesült, semmi egyéb oka nem volt szóba elegyedni oly' távolinak tűnő főnökével...
Tekintetét lesütve, a kellő távolságot kínosan megtartva követte a férfit, s szeme sarkából meg persze annak minden rezdülését is.
 - Igazából... - mondandóját délelőtt óta éhező gyomrának korgása szakította félbe - ... hazafelé indultam, de ha gondolja, akkor kereshetnénk valamit a közelben, mert a katin nem éppen emberbarát hely. Persze ha szereti a két napos szendvicseket...
Egy valamit nem vallana be nem hogy másnak, még magának sem: ha férfiakról van szó, szörnyen mazochista tud lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 25. 16:45 | Link

Léna.

Még sohasem evett az itteni kantinban, többnyire otthon eszik, vagy a törzshelyén. Az ispotályban sem maradt sosem a muszájnál tovább, tehát, amikor eszméletlen volt, mindaddig, amíg kezelését nem lehetett saját otthonában megoldani. Gőze sincs itt mit szolgálnak fel, mi a választék, de a kétnapos szendvicsek említése egyáltalán nem hozza lázba. Nem, valóban nem erre vágyik perpillanat. Miután agya feldolgozza az elszomorító tényt, miszerint egyhamar nem jut ételhez, s a csalódottságon is átrágja magát alig pár másodperc alatt, eljut tudatáig az ajánlat is.
 Halvány mosoly jelenik meg ajkain, ahogyan tekintete az ajtó kinyitása után ismét a nőre vándorol vissza. Talán szükségtelen fejével intenie Lénának, hogy övé az elsőbbség, majd formás kis hátsóját követve indulnak meg a kijárat felé. Meglepő számára, ami most történt, ezt nem várta, tekintve az ellenszenvet, amit érzett a nő felől áramolni a múltban. Nem hibáztathatja érte, hiszen valóban keménykezű és magasak az elvárásai a munkahelyen. Gyöngeséget és megértést nem szokása mutatni, hiszen azt könnyű kihasználni, visszaélni vele, ő pedig túl jól érzi magát jelenlegi beosztásában, ahhoz, hogy engedje magát hátba támadni. De itt és most nem érzi ezt az elutasítást, ami kissé furcsa. Netán a munkahelyi légkör az, ami táplálja beosztottja ellenérzését, s most, hogy nincsenek ott, úgy gondolja, nem kell a férfitől tartania? Meglehet.. Mindenesetre ez egy új helyzet, váratlan.
 - Nos, én magam nem vagyok túl járatos errefelé - hogy konkrétan merrefelé, az talán nem egészen egyértelmű, de valóban, ahova most kilépni készülnek, ott nem nagyon ismeri ki magát, többnyire távol tartja magát a mugli helyektől, s ahova tud, inkább hoppanál.

***


Nem egyszerű az út kifelé, hosszú perceknek tűnik, mire végre arcát friss, hideg levegő simogatja, s Budapest egyik kissé gyérebben kivilágított mellékutcájában találják magukat. Részéről nem tudja, merre tovább, így kénytelen lesz Lénára hagyatkozni, amihez nem fűlik túlságosan a foga, de az étel érdekében hajlandó rá. Az idő nagy részében keveset beszélt, leginkább csak azért, hogy kitöltse az időt, amíg végre sikerül valami konkrét helyen kilyukadniuk.
 - Szóval... merre tovább? - ha tippelnie kellene, kimennek majd a főútra, vagy valami olyasmire, s majd onnan haladnak tovább. Jelenleg inkább csöndes megfigyelőként ballag a nő mellett, miközben hallgatja gyomra halk mocorgását. Határozottan nem tett jót neki ez az iménti megpróbáltatás.

||Folytatás Budapest és Környéke||
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. november 27. 21:26 | Link

Dwayne Warren
(és a távolban Mihael)

Pokoli minden perc, míg arra várok, hogy Dwayne-hez végre bemehessek. Bár tudom, hogy nem az én hibám, mégis úgy érzem, részem van a dologban. Spiccesek voltunk, szórakoztam vele és hiába nem mondtam azt, hogy ugorjon már le a tetőről, hogy teszteljük a gravitációt, mást sem kellett volna. Mihael csak még mélyebbre gyömöszöli bennem az ideget, mígnem a végére totálisan ki vagyok borulva. Mi a fenét csináltunk? Erőt veszek magamon, mikor végre megkapom az engedélyt a bemenetelhez. A rellonos poénjára nem is reagálva megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt, egy pillanatra a kezét is megszorítom, majd belépek a túlságosan fehér és túlságosan kórházi kinézetű szobába. Utálom.
Szemeim gyorsan megtalálják a kissé meggyötört aurort, én pedig beharapom alsó ajkam. Egy pillanatra el kell gondolkodnom azon, hogy most a sírást, vagy a röhögést tartom-e vissza, de azt hiszem nincs itt az ideje egyiknek sem. Az ágyához sétálok és odahúzva egy széket leülök mellé. Még a kezét is megfogom, mintha legalábbis halni készülne, de íriszeim csillognak, tehát kiolvashatja belőle, mindent összevetve igen jól szórakozom.
- Nem vagy normális, hogy leugrottál. Legalább megmaradsz? - szám széle megremeg egy picit, ahogy a mosolyt elfojtom. Talán gonosz dolog, hogy jót derülök ezen a helyzeten, de az egész annyira komikus és hihetetlen, hogy egyszerűen nem tehetek mást.
- Eléggé rám ijesztettél - hangom nem szemrehányó, bár hallatszik, hogy valóban így történt. Jó rég volt már, hogy annyit káromkodtam, mint most éjjel. - Mikor engednek ki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 29. 20:35 | Link

Egerszegi Nina Viktória



A jó négy percen át, míg a józanító bájital már kifejtette a hatását, az erősen leszedáló fájdalomcsillapító azonban még nem, ezáltal mindent tisztán és éberen érez, van ideje visszamenőleg elátkozni az összes véla összes kénköves pokolba való felmenőjét, majd a gyógyítókat, akik így a huszonegyedik században is egy barbár módszereivel dolgoznak. Törött bordái miatt azonban mindössze halk, szűkölés-szerű mormogás jut ebből a külvilágba, hiszen nem, hogy mozdulni, levegőt venni sem igazán mer.
A világ egyenletesen lüktetve fáj, majd lassan csillapodik, ahogy pedig az új bájital a vérébe szűrődik, ezzel együtt lesz a tudata is tompább. További két percen belül jut el abba a békés, rózsaszín tudatállapotba, amikor már egyáltalán nem érdekli, mit mókolnak körülötte. Az izmai elernyednek, ő a plafon haránt végigfutó repedését bámulja, a gyógyító instrukcióira csak hümmög és motyog, bár nem fogja fel egyiket se. Nem hiszi, hogy újat mondhatnak neki a csontnövesztéssel kapcsolatban, mondhatni veteránnak mondható ebben az ügyben.
A gyógyító elhagyja a szobát, ő egy szusszanással emeli föl az ép karját, hogy megérintse maszatos, vérfoltos homlokát. Hosszú másodpercekre behunyja a a szemét, mélyeket lélegzik, míg a belső giroszkóp helyreáll az agyában. Erőszakkal nyomja el a felgyülemlett gondolatokat az estével kapcsolatban, a fizikai rosszullétre koncentrál inkább, ami könnyebb és jóval egyszerűbb.
Az ajtó ismét kinyílik, ő visszaejti a kezét maga mellé a takaróra - te jó szentséges úristen, mikor takarták be? -, az ajtó felé fordítja a fejét.
Könnyű fájdalom nyilall a bordáiba, ahogy a pulzusa számára érezhető módon megugrik. Majd még egyszer, mikor a lány letelepszik mellé és megfogja a kezét.
   -  Érted bármikor. Mondd és ugrok.
Az ő arca nyomban vigyora húzódik, hiszen tudja, látja, hogy Nina is ezen küszködik. Ám a szeme nem követi le ezt az érzelmi gesztust, amellett, hogy elhanyagolhatóan ködös, komoly marad.
   -  Nem t'om. De nem akarok ittmaradni. Hazaviszel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. november 29. 21:20 | Link

Dwayne Warren

Kétségtelenül nagy trutymót csináltunk magunknak. Épp ezért nem is merek mosolyogni, mikor leülök mellé. Fogalmam sincs, mennyire viselte meg Dwayne-t a találkozása hőn szeretett kocsijával. Az igazság az, hogy az ember nem igazán így képzeli az "ugorj már le az autóhoz" kifejezést (bár ilyet nem mondtam neki, na mindegy), többek között azért, mert enyhén vérfagyasztó ötlet a szó szerinti kivitelezés. De sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni.
Örömmel látom, hogy az auror - még ha nincs is jól - arcára mosoly ül ki. Ettől bennem is némileg oldódik a feszültség és végre engedek a feltörni vágyó görbének.
- Ezt soha többé ne csináld - egy pillanat alatt elkomolyodom, mert az őszintét megvallva valóban nem akarom többé átélni mindezt. Az autóút persze muris volt, de ez betudható annak a csekélyke alkoholmennyiségnek, amit elfogyasztottam. Úristen, jobban meggondolva mindketten meghalhattunk volna, de mások is. De nem, ezzel most nem foglalkozom, ráér holnap is.
- Szívesen vinnélek, de nem lehet. A gyógyítók nem engedik, így is alig bírtam kikuncsorogni, hogy bejöhessek - sajnálkozón elhúzom a számat és megszorítom óvatosan a kezét. Annyira kikívánkozik belőlem, hogy elég sz*rul néz ki... De mégsem mondom. Majd utólag jót röhögünk ezen egyszer, merthogy örök emlék, az is ziher.
- Viszont itt maradok veled éjszakára - mintha csak most jutna eszembe vigyorodom el, hogy felkelve adjak a szájára egy óvatos puszit. Túlontúl kedvelem Dwayne-t, de ez már sajnos kevés a boldogsághoz. Úgy tűnik, veszélyesebb vagyok rá nézve, mint hittem - ami eddig a pontig volt mókás. Na jó, még egy kicsit mindig az...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. november 29. 21:59 | Link

Egerszegi Nina Viktória


Óóóóó, a kocsija... az adrenalinnak, a fájdalomcsillapítónak vagy Nina jelenlétének betudhatóan, de egyelőre eszébe se jut a grafitszürke Volvo, ami összetört, véres szélvédővel és összehényt kárpittal áll a parkolóban, regel pedig jó pár fejét vakargató turistát vonz majd, ha nem takarítják el onnan.
Laposan pislog egyet, kicsit megszorítja a lány kezét, a szeme elidőzik rajta. A vigyor lassan enyhül az arcán, tudja, hogy mondania kellene valamit az esettel kapcsolatban, egyenesen számon kéne kérnie Nina illúzióját, amit szánt széndékkal alkalmazott rajta. Az agya azonban lassú és bágyadt, egyébként pedig...
Valószínű, ha Nina vélamágia nélkül kérte volna, akkor is bevállalja azt a pár emeletnyi zuhanást a tömbházak között.
Nina felkel mellőle, ő nyomban tiltakozásra nyitja a száját, gondolván, az itt akarja hagyni egyedül a félhomályban, a mellkasában pedig azonnal dühbe oltott pánik lobban. A keze kicsúszik a lányéból, megmozdul, hogy ellenkezve felüljön, ám Nina ahelyett, hogy elhátrálna tőle, közelebb hajol hozzá. A szája a sajátjához ér, a tompaság okán pedig ezt késve fogja fel.
   -  Akkor gyere.
Felszisszen, ahogy arébb húzódik, az ujjai rákulcsolódnak a lány kezére, hogy közelebb húzzák őt. Felfogja, hogy éjjel a lány nemigen tartózkodhat a kórteremben, azt is, hogy a reggeli vizitkor páros lábbal próbálják majd kirúgni onnan. Nina azonban azt monta, maradni akar, hát akkor maradni fog. Ha pedig marad, akkor vele fog aludni - érezni akarja maga mellett, még akkor is, ha kábaságán túl ez egy teljesen ártalmatlan törekvés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. november 30. 18:17 | Link

Dwayne Warren


Türelmesen hallgatom a férfi mondanivalóját. Vonalait figyelem türelmesen. Látszik rajta, hogy fájdalom járja át folyamatosan, mozdulatai nyomán folyamatosan. A nevetés is legalább akkora kínnal tölti el, engem pedig legalább akkora aggodalommal. Nem rajtam nevet, legalábbis ez bennem fel sem merül. És nem is jókedvében. Valahogy ez a nevetés sokkal, de sokkal vészjóslóbb számomra, mint egy drámai kiborulás.
- Ennek örülök. Nem volna jó, ha megdöglenél - jegyzem meg szinte mellékesen, miközben felállok mellőle, leguggolva veszem fel helyette a cigarettásdobozt. Rendben, csak nyugodtan dohányozzon kicsit, érezze magát komfortosan. Úgyis itt fog tölteni még egy kevéske időt.
- De ha nem így van, akkor... hogyan történt? - kérdezem, és közben minden értetlenségem kiül az arcomra. Komolyan nem tudom akkor, mi a francot keresett azon a tetőn. Azt sem, hogyan eshetett le csak úgy. Minek ment olyan közel a peremhez? Komolyan azt hiszi, hogy bekajálom ezt?
Nyugi, Lori, ne bántsd.
- Alkudjunk. Maradj itt még, én pedig engedek hozzád látogatókat. Aztán ha hazamész, talán még meg is látogatlak. Mit szólsz? - kérdezem végül, visszafogott, picikét ingerült mosollyal ajkaimon. Nem akarok vele veszekedni meg harcolni, de ha muszáj, akkor muszáj. Ha más nem, szólok Adamnek. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok neki, hogy egy vámpír császkál az ispotályban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. november 30. 18:40 | Link

Mihael G. Saint-Venant


Megérkezik az első kis buzgómócsing, és már most látom rajta, hogy imádni fogom vele a közös munkát. Valahol van egy nagyon mazochista énem, aki szereti megtörni kicsit az ilyen ifjakat. Én is hasonló nagyképűséggel és tettvággyal vágtam neki a gyógyítói szakmának, de a tanulás alatt ez egészen lecsiszolódott. De mindenkinek van egy első páciense, akiért már nem tud mit tenni.
Megrázom a másik kezét, apró, visszafogott mosollyal jutalmazom az ő mosolyát, de semmi többel. Sajnos első sorban nem a szeretetet, hanem némi tiszteletet kéne kivívnom magamnak, bár nem igazán aggódok ilyesmi miatt.
 - Piros pontokat lehet szerezni. Azzal, ha remekül dolgozik és pontosan követi az utasításaimat - egy apró bólintással nyomatékosítom a mondanivalómat. Pontosan, belophatja magát a szívembe. Lehet a kedvenc diákom. Elég teljesítenie, amit elvárok tőle. Sajnos nem hagyom, hogy lenyűgözzenek a személyiségükkel, a bájos mosolyukkal, mert az nem szakmai erény. Ha betéve tudja nekem az orvosi lexikont és fel is mondja, na, azzal le lehet nyűgözni.
- Szép próbálkozás, de nem kérek, köszönöm. A helyzet az, hogy magának sem ajánlom a fogyasztását, nem tesz jót a szervezetének - apró mosoly jelenik meg az arcomon. Nocsak, úgy látszik, szereti kipróbálni, meddig mehet el és meddig nem. No nem baj, csinálja nyugodtan. Biztos vagyok benne mellesleg, hogy tudja, mennyire nem jó neki az energiaital, pontosan ezért mondtam el neki ilyen nyugodtan és udvariasan.
 - Ennek ellenére a büfé felfedezését javaslom. Szerintem jó barátja lesz az elkövetkezendő időszakban - nem több, csupán egy kellemes jó tanács, ennyivel szolgálhatok jelenleg. Az órámra nézek, kopogok kicsit az asztalon. Még nincsenek itt. Nem meglepő, hiszen még van idejük megérkezni és valószínűleg késnek is majd, elég korai az időpont. Megadóan sóhajtok, a férfire emelem tekintetem.
- Nos, amíg a többiekre várunk, mesélhetne arról, miért ezt a pályát választotta. Valószínűleg már rengetegszer kérdezték magától, és megvallom, én is unom egy kicsit a kérdést. Szóval próbáljon előállni valami egyedivel - mosolygok rá, magamhoz képest meglehetősen kedvesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. december 2. 12:34 | Link

Dwayne Warren

Bár nem mondtam Dwayne-nek, hogy ugorjon a mélybe, lévén nem állt szándékomban megölni vagy ispotályba juttatni, talán maga a kérdés, hogy "vajon, ha leugranánk a tetőről, akkor a kocsin végeznénk-e" volt félreérthető. De istenemre mondom, soha többé nem elmélkedek ilyesmin vélamágiával megbűvölt személy környékén, úgy tűnik káros az egészségre. Túlzottan is.
Felkelek, hogy egy puszit nyomjak az auror szájára, de szinte rögtön érzem, hogy azt hiszi, itt akarom hagyni. Kedves tőle, hogy feltételezi, mindezek után hagynám a sötétben kuksolni, egyes-egyedül, azonban ezt nem teszem szóvá. Van elég baja, nem akarom tetézni. Helyette szinte rögtön elmosolyodom, ahogy megpróbálja arrébb tornázni magát. Szívesen mondanám, hogy megoldom máshogy a bent maradást, vagy itt leszek a folyosón, netán elleszek a széken, az ágy úgyis kicsi, de nincs szívem itt hagyni így. Egyik kifogásom sem elég erős ahhoz, hogy az elfogadható legyen, így megadom magam és óvatosan felfekszem az elég keskeny ágyra. Ez valószínűleg még egyedül is kényelmetlen, nemhogy két személynek.
- Sajnálom, nem akartam, hogy itt köss ki - miközben fejemet megpróbálom óvatosan a vállára hajtani, addig jobbommal átkarolom testét. Fogalmam sincs, hol fáj neki, de talán még így tudunk a legnyugisabban elhelyezkedni. Úgy amúgy nem lenne baj a testhelyzetünkkel, ha Dwayne nem lenne rommá törve. Nem nézek rá, csak lehunyom a szemem és úgy várom a választ. Elég fáradtnak érzem magam, de ő is az lehet, így valószínűleg nem most fogjuk megbeszélni az este történteket. Mégis el kellett mondanom, hogy tudja: sajnálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2015. december 2. 22:06 | Link

Adam Kensington


- Egyetértek, jó döntés volna hazaengedni, otthoni körülmények között gyorsabban gyógyulna. Láttam, amikor a fia meglátogatta, biztosan figyelni fog rá - ejtek meg egy apró mosolyt Adam felé. Még mindig megbeszélek vele mindent és igyekszem leellenőrizni mindent, mielőtt még ténylegesen megcsinálná, de már nem kell árnyékként követnie és én sem járok utána folyamatosan. Kapott egy kis szabadságot és úgy tűnik, jól használja fel. Sokkal kevésbé haragszok azért, ha valami feleslegeset kérdeznek, mintha valami fontos kérdést mulasztanak és ez eddig nem volt rá jellemző.
- Én javasolnám, hogy két hét múlva jöjjön vissza kontrollra, megnézzük, leellenőrizzük még egyszer, egy kis rutin. Ha akkor sem látunk semmi rendelleneset, reménykedjen, hogy nem látja viszont - nyújtom át a kérdéses páciens papírjait neki, vissza az ő kezébe, hiszen most az ő páciense. Én pedig csak felügyelem, mit csinál vele pontosan. De már van rajta is némi felelősség, remélhetőleg érzi is a súlyát. Ideje lesz megtapasztalnia, milyen, amikor a stressz rá nehezedik, mert tényleg rajta múlnak a dolgok.
Éppen ezen kalandozom el, megmasszírozom a halántékom kicsit. Talán azért mosolygok ennyit, mert hihetetlenül fáradt vagyok. Szerintem látszik is rajtam, hogy csak arra vágyom, hogy befejezzek mindent és mehessen haza aludni egy hatalmasat.
A következő pillanatban nővérek rohannak el mellettem, meglökve a vállam. Kezdők. Tanulók. Jellemző, hogy ész nélkül rohannak mindenhez.
- Hova a nagy sietség? - kiáltok utánuk, amint visszanyertem az egyensúlyom.
- Súlyos esetet hoztak - mondja az egyik kislány, hátrapillantva.
- Horántzky bácsinak ismét rohama volt - mondja a másik, akit már régebb óta látok itt. Első pillanatban fel sem fogom, mit mondtak, hogy ki van itt. Kinek volt rohama. Kit hoztak be súlyos rohammal.
Sosem kötődök páciensekhez. Elvi kérdés és mindig ezt is tanítom a diákjaimnak. De Horántzky bácsi nevét hallva máris felszökik bennem az adrenalin szintje. Amint leesik az információ, máris elszáll minden fáradtságom, álmosságom és futásnak eredek, Adam mellett elslisszanva. Tudom, hogy nem én vagyok az ügyeletes és nem ez a feladatom. Azt is tudom, hogy nem kéne ott lennem, de ha tehetek érte bármit is... muszáj minél előbb odaérnem. Látom, hogy várnak a liftnél. Megállás nélkül rontok be a lépcsőházba és megyek ott. Minél gyorsabban oda kell érnem, hogy segíthessek és szinte nem is látok-hallok semmit ezen kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. december 3. 23:08 | Link

Egerszegi Nina Viktória


Félreértés ne essék: Nina egy pillanatig se gondolja, hogy van választása, ha a férfi abba a makacs fejébe vette, hogy befekteti maga mellé erre a meglepően kényelmetlen, keményre vasalt ágyneműjű kórházi vaságyra. Bár a kijelentése egyáltalán nem parancsoló, mi több, ha a lány ellenkezne, akkor sem tenne és tehetne semmit - a lány kezére fonódó ujjai nem engednek addig, míg Nina készségesen enged a felsőbb hatalomnak.
A lány langyos teste az övéhez simul, ő óvatosan enged helyet neki, vigyázva minden fölösleges mozdulattal. A karja ég, mintha vér helyett forró olaj keringene benne, először összerezzen, mikor Nina véletlenül hozzáér. Az ajtón túl egyenletesen konganak egy gyógyító léptei, a kórteremben azonban a nyomott csöndet csak a három ember légzése töri meg.
Pislog néhányat, majd behunyja a szemét, az arcát álmosan dönti a lány őszibarack - illatú hajára. A hangjára a bal keze hüvelykujja tétován egy kört ír le Nina pulóverén.
   -  Persze- mély levegőt vesz, majd szusszanva kifújja - Szép lassan megölsz engem Nina, remélem tudod...
A beszéde lomha, végül monoton motyogássá olvad össze, légzése pedig szabályossá válik. Hamarosan nem marad más számára, mint az álomtalan, nehézkes alvás hajnalig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. december 4. 15:55 | Link

Shay

A falat végigsimítva haladok, mert félek, hogy megbotlom, amikor esetleg újrakezdődik a szédülés. Egyszerűbbnek és biztonságosabbnak érzem a sétálást, ha valami annyira szilárd dolog van mellettem, mint egy téglafal. Mivel teljes mértékben befelé figyelek, várom, hogy a rosszullét utolsó morzsái is eltűnjenek, vagy legalább elhalványodjanak, csak akkor veszem észre a lányt, amikor már szinte nem is tudom kikerülni.
Nem rajtam múlik, hogy nem rogyunk egymás karjaiba - jelen esetben inkább bénaságomból, semmint hatalmas szeretetből kifolyólag -, de végül nem történik meg a baleset. A lány kérdését hallom, de legalább egy fél percig csak nézek rá összeráncolt homlokkal, töprengve, hogy vajon mi is lehet a neve.
- Öhm... Én köszönöm... jól vagyok - csúszik ki az automatikus hazugság a számon, miközben falfehéren támasztom a falat, és úgy érzem, mindjárt tényleg rám dől az épület. Tehát láthatóan nem vagyok jól, de nem javítom ki magam. Ha érdekli, tovább kérdezősködik, ha nem, nem terhelem a saját problémáimmal, úgy sejtem, neki is megvannak a sajátjai.
- De te mit keresel itt, Catherine? - kérdezem mosolyogva, leginkább annak örülve, hogy végül mégiscsak eszembe jutott a neve. Legalább az egyik. Próbálok figyelmesen, komolyan nézni rá, miközben leplezni próbálom, hogy a lábaim kezdenek kicsúszni alólam. Vajon egy tízes skálán mennyire lenne gáz, ha lehátaznék itt előtte, miközben ő válaszol nekem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. december 5. 22:20 | Link

Lorelai K. Riviera
éjjel | gyógyítói gyakorlaton | x

Bólogatok csupán, miközben lepillantok a visszakapott papírokra. Azt hiszem, Lorelai már megszokta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Kérdezek, ha kell, közlök, ha kell, ám nem kenyerem sem a terjengés, sem a felesleges szóáradat. Úgy látom rajta, nem gond a számára. Az emberek eleinte furcsán veszik ezt, ám végeredményben megnyugtatja őket. Biztosak lehetnek benne, hogy nem fogom untatni vagy traktálni őket, és tőlük sem várom el, hogy szórakoztassanak, fecsegjenek nekem. Csak amennyi jól esik, amennyi szükséges. A gyógyítóval való viszonyomban pedig mindez talán még jobban jön. Ő beszél hozzám, magyaráz, én pedig figyelmesen hallgatok, teszem a dolgom és tájékoztatom, egyeztetek vele, amiről kell. Ennyi. Tiszta sor. Gördülékeny és könnyed munkamenet.
Az a bizonyos stressz engem elkerül, és nem csak azért, mert nincsen még túl sok önálló esetem. Hanem egyrészt azért, mert elég régóta élek már ahhoz, hogy túlságosan zavarhatna bármi, másrészt pedig egyszerűen ilyen alkat vagyok. Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Ha mégis bármi balul sül el, én tisztában vagyok vele, hogy nem rajtam múlt. Persze, még ott lehetne ekkor az a tényező, hogy attól függetlenül, hogy nem én tehetek róla, még sajnálhatom az illetőt meg a hozzátartozóit. Nálam azonban erről nincsen igazán szó. Lelkiismeretesen végzem a munkám, de nem török össze, ha egy pácienssel jelentős gond akad. Nyilván nem esik jól, ám ennél nagyobb hatása nincs rám, bármilyen hidegen is hangozzék ez.
Elvileg az okítóm sem az a betegekkel lelkizős fajta, viszont előfordulnak kivételek. Vannak kötődések. Most pedig pont olyasvalakit hoznak be, akiről tudom, hogy fontos Lorelai számára. Még ha előzetes ismereteim és megfigyeléseim nem is volnának, ahogyan reagál a tovarohanók válaszára, már abból kikövetkeztethetném ezt. Egy hosszú pillanatig még nézek utána, ahogy faképnél hagy, majd félreteszem papírjaimat és a nyomába eredek. Valahogy az az érzésem, jobb lesz vele tartanom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. december 7. 21:10 | Link

MesMes ^^

– Ahogy látom, ön is eléggé fáradtnak tűnik, szerintem maga is aludjon sokat a következő napokban. Feltéve, ha megteheti. –még némileg álmosan, de rámosolyogtam a doktornőre. A gyógyításban nem vagyok jártas, nem tudom, hogy lehetősége adódik-e majd, hogy pihenhessen több napot egy ilyen beavatkozás után. Ha én lennék a felettese, biztosan megengedném neki, de sajnos ez nem adatik meg.
– Ennek igazán örülök, azon meg nem veszünk össze. Sokkal jobb ez a hely, mint a mugli kórházak. Azért beköltözni, nem költöznék. –tettem hozzá gyorsan, a félreértések elkerülése végett. Egyébként sem szeretem a kórházakat, de ez az ispotály elég szimpatikus. Mindettől függetlenül nem szeretnék huzamosabb időkent itt tölteni.
– Rendben van, akkor majd két nap múlva találkozunk, meg gondolom a zárójelentésnél. –most már lelkesebben mosolyogtam, nagyjából felébredtem, s most már csak a várakozás volt. Szívesen beszélgettem mindenféléről Sarkadi doktornővel, feltéve, ha ott maradt velem, amikor meg már lehetett, elhagytam az ispotályt.

2 nappal később


Eltelt a két nap, most újra az ispotály várótermében ücsörögtem. Eléggé szokatlan érzés volt, hogy normálisan hallom a hangokat, de hála a bűbájnak, nem ért olyan váratlanul, vagy hogyan is fejezzem ki magamat. Boldogan várakoztam, persze egyedül, mert Zsombicc most nem jöhetett el, anya meg azt mondta, hogy ameddig bent vagyok, elintéz pár dolgot. Itt biztosan nem ér semmiféle baleset, ha meg igen, legalább helyben vagyok, és elláthatnak. Malmozni kezdtem, közben figyeltem, hogy merről jöhet a kedves Sarkadi doktornő. Remélem, hogy hamar ideér, aztán megint olyan jót beszélgetünk, mint a múltkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek