Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=765680#post765680][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.01. 11:27[/b][/url]

Ki gondolta volna, hogy egy újabb meghallgatásra kell mennie? Amúgy a Minisztérium nem unja még? Ha legalább háromszor nem kérdezték már ki, akkor egyszer sem, de ugye jó magyar szokás szerint kell az a bizonyos ráadás. Ééééés már érkezik is. Jelezném a mélyen tisztelt olvasóközönségnek, hogy Ambrózy Henrik a tűréshatárának legszélén van már és nem tudja garantálni, hogy nem fog mindenkit elvarázsolni a g.cibe. Bár persze tudnivaló, hogy a Minisztérium erre megy rá: pszichológiai hadviselés. Meg akarják törni, hátha így majd mást mond. De fogják már fel, hogy nem tud, mert eddig is az igazságot mondta minden k.b.szott beszélgetésen! Rájöttem, nem is Henrik ideges már, hanem én, hogy ennyit vegzálják a fiamat. Ő persze unott arccal, sztoikus nyugalommal baktat be a Minisztérium épületébe, megkérdezi lent a szőke leánykát - aki minden valószínűleg nem csak kívülről szőke -, hogy ezúttal merre kell mennie, majd lassanként elindul. Néhányan kedvesen mosolyognak rá (többségében nők, ki hitte volna), páran átnéznek rajta és akadnak, akik valóban úgy vélik, hogy az ördög leszármazottja és fekete mágus. Azok megvetéssel és gyűlölettel ajándékozzák meg. Milyen szép is egy ilyen madárcsicsergős nap!
A helyszínhez érve kopogtat kettőt és pozitív válasz esetén benyit. Na, most egy nő. Úgyis unta a pasikat, fő a változatosság. Behajtja maga mögött az ajtót és a nőhöz lép, hogy kezét nyújtsa neki. - Ambrózy Henrik, jó napot - mondjuk hogy ez a nap kinek jó, azt ne firtassuk, de tételezzük fel, hogy ma mindenki boldog. Feltételezem, hogy úgyis hellyel kínálja majd Ophelia (ugye?), így Henrik készségesen foglal helyet és várja az unásig ismételt kérdéseket. Halleluja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=766045#post766045][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.06. 15:28[/b][/url]

A kézfogás rövid volt és határozott, már meg sem lepi az ügymenet. Hellyel kínálják, ő leül, megpróbálnak kedvesnek tűnni és a bizalmába férkőzni - mintha amúgy volna bárki is ezen a sárgolyón, aki ezt beveszi -, majd megkezdődik a vallatás. Csak az a cuki kis íróasztali lámpa hiányzik, amivel a szemébe világítanak. Hogy ő mennyire, de mennyire unja már!
- Áh, dehogy. Fogalmam sincs - tőle nem megszokott módon szarkasztikusan horkan fel és csak azért nem teszi keresztbe a karjait maga előtt, hogy ne keltse zárkózottság hatását. Ettől függetlenül egyik lábát férfiasan átveti a másikon és lélekben felkészül arra, hogy ismét fel kelljen elevenítenie azt a bizonyos éjszakát. Tulajdonképpen az már rég lepereg róla, hogy gyanúsítják, mert ő tudja, hogy nem követett el semmit, de az, hogy egy embert újra és újra arra kényszerítsenek, hogy játssza le magában a szülei halálát... Nos, a Minisztérium se százas, maradjunk ennyiben.
- Nem, köszönöm. Inkább az újabb frappáns kérdéseire volnék kíváncsi. Vajon van olyan dolog, amit eddig még nem tudakoltak meg tőlem? - úgy tesz, mintha gondolkodóba esne, de ez csak a látszat. Alapvetően nem akar udvariatlan lenni a nővel, de bizonyára Ophelia is megértheti, hogy nem ez a legjobb délelőtti program, amit el tud képzelni magának. Arról nem beszélve, hogy pár nap múlva megy vissza a Rezervátumba, hogy Jianyu-val és a másik Opheliaval megmentsék annak a kilenc sárkánynak az életét. És a fene se tudja, hogy vannak-e még kilencen ugye, mert minden nap számít. - Nézze, nem szeretnék goromba lenni. Ha az voltam, bocsásson meg. De ezredszerre teszik fel ugyanazokat a kérdéseket és én ezeregyedjére se tudok mást mondani - széttárja karját és tehetetlenül tűri a helyzetet, amibe került. Mert ugye valakit mindig meg kell hurcolni, valakit szét kell szedni cafatokra, valakinek bűnösnek kell lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=766097#post766097][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.06. 20:38[/b][/url]

Valamiféle furcsa mosoly ül ki Henrik arcára. Majd meglátjuk. Hát hogyne kedveském, meg ahogy azt Móricka elképzeli, nem? Henrik már az ügy elején is pontosan jól tudta, hogy tilos hazudnia, mert le fog bukni. Így igazából mindent elmondott. Majdnem mindent... Merthogy a hivatalos sztori mindenhol az, hogy mikor hazaért, már csak a szülei holttestét találta otthon különböző véres jelek között. A valóság az, hogy a szertartás legvégén hazaért. Hallotta a zajokat, látta a kiszűrődő fényt, azonban ideje már nem volt, hogy megállítson bármit is, sajnos elkésett. Persze ezt is elmondhatta volna, csakhogy így is épp elég szoros a hurok a nyaka körül, tanuk nélkül sohasem hinnének neki és minden valószínűséggel hűvösre tennék olyasmiért, amit nem követett el. Ezt igazán nem akarja.
- Ön szerint mit érezhet egy tizenhét éves gyerek? - felvont szemöldökkel néz a nőre. Milyen kérdés ez? A pszichológiai elemzésen már túl vannak Dimitrivel és a traumatizáltságon kívül nyilvánvalóan nem tudott mást elmondani Henrikről. - Nos, hogy válaszoljak is a kérdésre... Kétségbeesést. Tehetetlenséget. Valamiféle hitetlen reményt, hogy még talán élnek. És végtelen nagy ürességet, mert az agyam tudta, hogy elvesztettem őket és nincs többé családom - keresztbe fonja karjait maga előtt és amikor végez, tekintetét leemeli Opheliáról. Nem bír a nőre nézni. Az este képkockái szép lassan játszódnak le szemei előtt. Hatalmas robaj, néhány halálsikoly és hirtelen beálló csend. Ő beljebb tolja a nappali ajtaját. Mindenütt vér. És a szülei... Kirázza a hideg és igyekszik ezeket a képeket oda visszatolni, ahonnan jöttek.
- Igen, vérmágia. Az egész padló tele volt vérrel írt jelekkel. Nem tudom, mit akarhattak ott és kik, de annyi biztos, hogy nem voltak épelméjűek. Higgye el, ha valaki, akkor én eleget kutattam a fekete mágia után, és ezek nem voltak százasok - hogy mire céloz ezzel? Hogy egyetlen normális ember sem használna ennyi vért. Egyáltalán honnan szerezték? Állati volt vagy emberi? És mi volt a terv, mit akartak vele? Egy rakás kérdés, amire sohasem kap majd választ, viszont a szemben ülőnek fel sem teheti. Sőt, senkinek sem teheti fel őket. Örökké ezek fogják kísérteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=766359#post766359][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.09. 11:19[/b][/url]

Tényleg elege van az egész hajcihőből. Rámegy a fél élete, a kapcsolata és a Minisztérium bele sem gondol abba, hogy igazából mi mindent rombolnak le öt perc hírnévért cserébe. Egy embert hurcolnak meg, egy élettel játszanak és nem mellesleg lelki ronccsá tesznek valakit, akit újra meg újra kényszerítenek egy olyan emlék felidézésére, amit bőven elegendő volt átélni egyszer. A Henrikben lévő düh éppen ezért nehezen csillapodik, vagy nem is csillapodik, szarkazmusa és némiképp ellenséges hozzáállása is ebből fakad.
A beszélgetés még jóra is fordulhatna - bár nyilván nem végződhetne úgy, hogy mindenki boldogan hazamegy, de mindegy -, mikor kivágódik az ajtó és a férfi döbbenten néz fel Liamre. Aztán a döbbenete megkönnyebbülésbe vált át. Ki fogja vinni innen és nem kell még egy meghallgatást végigszenvednie. Mivel megkapja a lehetőséget, hogy csendben maradhasson, ezer örömmel él vele. Így is annyi gondolat cikázik fejében, hogy az is csoda, hogy nem robban szét. Pedig ennyi gondolattól igazán ildomos lenne.
- Elnézést, mégis csak szólnék - csak egy pillanatra gondolja meg magát, Liamre rá sem nézve célozza Ophelia felé a mondandóját. Kivételesen nem lesz cinikus, nagyon igyekszik majd, esküszöm. - A mély pszichológiai elemzés már megvolt. Kikérdeztek mindenkit. Tulajdonképpen engem is érdekelne, miért ülünk most itt. Ki akar ennyire eltakarítani az útból? - homlokráncolva néz a nőre és igyekszik összerakni a dolgokat. Kinek a tyúkszemére léphetett, amiért ezt érdemli? Eközben Liamre emeli tekintetét futólag és hálás pillantásokat lövell felé. Végül is, ha jobban meggondolja, neki amúgy sem volt kedve beszélni. Senkivel. Semmiről. Ha ez most azt jelenti, hogy a férfi válaszol helyette, neki úgy is jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=767171#post767171][b]Ambrózy Henrik - 2019.08.15. 11:21[/b][/url]

Henrik szkeptikus az üggyel kapcsolatban. A Minisztériumra nem jellemző, hogy csak úgy elengedjen egy még igencsak jó húsban lévő csontot. Általában addig kötik az ebet a karóhoz, míg az alany inkább magára vállalja a bűnösséget, csak hagyják már békén. Nem mondom azt, hogy egy-egy rosszabb napján és gyengébb pillanatában nem fordult meg mindez a fejében. Azonban tökéletes visszatartó erő számára a saját élete, amit nem tervez tönkre tenni és persze Lilla. Ez nyilván rém szentimentális hozzáállás, csak ugye ehhez még társul az a fránya igazságérzete is, ami mindent maga alá gyűr. Nem hajlandó engedni, hogy vele statuáljanak példát. Keressenek erre egy másik balekot.
Liam, bár óva inti, hogy megszólaljon, pontosan jól tudja, hogy Henriket nem abból a fából faragták, aki adott esetben ne szólalna meg, ha kérdése vagy válasza van. Így most Ophelia szavaira tulajdonképpen felhorkan. Hát így mindjárt más. Már nem gyanúsítottként kell elismételnie az egész borzalmat, hanem ártatlan áldozatként. Végül is, ettől sokkal kevésbé fáj az embernek, ha a szülei halálára gondol.
- Jó ezt hallani. Csakhogy teljesen mindegy, hogy tettesként vagy áldozatként tekintenek-e rám, ha egyszer nem tudok többet mondani annál, amit már eddig is elmondtam - szinte szájbarágósan ejti ki a szavakat, mert ő, bár fantáziája igen szárnyaló, nem látja a lényeget. Vagyis miért más az, hogy tettesként kérdezik ki - és felteszik ugyanazokat a kérdéseket -, vagy áldozatként - szintén feltéve ugyanazokat a kérdéseket. Mert tulajdonképpen a "sikerült leparkolni a kocsit?" és a "találtál parkolóhelyet?" ugyanazt jelenti, csak máshogy fogalmazod meg. Ha egyszer tényként közli, hogy mi történt, ha egyszer pszichológiai vizsgálaton volt, ami bebizonyította, hogy nem egy pszichopata fekete mágus, mit tudna még tenni? Mit tud mást kérdezni még a nő? Megcsóválja fejét és ezúttal elhatározza, hogy innentől Liamre bízza a dolgot. Mondjuk a következő öt percben el is indulhatnának innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=770721#post770721][b]Ambrózy Henrik - 2019.09.02. 12:55[/b][/url]

Nehéz úgy szóhoz jutnia, hogy nem mondhat semmit, így hát először hallgatja Liam-et, majd hallgatja Opheliát és a kör újraindul. Tényleg unja ezt a cécót, azonban az, ahogy a nő menteni próbálja a helyzetet, már egész érdekes. Nocsak, hirtelen a Minisztériumnak lett új álláspontja...! Csak azért nem nevet fel gunyorosan, mert azt is megszólalásnak értelmezi, így inkább visszanyeli a mélyről jövő késztetést.
Amúgy mindig elképed azon, hogy a férfi milyen hivatalos. Úgy értem, ügyvéd, nyilván ez a dolga, de Henrik számára szinte sokkoló az a profizmus, amit tanúsít. Ő speciel képtelen volna ilyen nyakatekerten fogalmazni, teletűzdelve szakszavakkal mondandóját. Na jó, ha a fekete mágiáról kérdezik, valószínűleg mindenki üzbégnek nézné, annyit tudna szakmázni benne, de értitek. Az is más, meg ez is. Ez a szakma erre épül, ezért is csodálta mindvégig a jogászokat - álljanak vagy az ügyészi, vagy az ügyvédi oldalon. Tény, ami tény, Liammel megfogta az isten lábát (bocs, Dimitri).
A nő által feltenni kívánt kérdések valóban új perspektívára engednek következtetni. Hátradőlvén keresztbe fonja maga előtt kezeit és úgy hallgatja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Tulajdonképpen rohadt rég volt az egész, fogalma sincs, fel tudna-e idézni bárkit, akárkit az üggyel kapcsolatban. Azért abba érdemes belegondolni, hogy ő mindössze tizenhét éves volt akkor. Nem figyelte szülei vendégeit, nem törődött azzal, mit csinálnak, nem az ő dolga volt. Persze látott egysmást, mert egy fedél alatt laktak, de ő akkor már javában a Roxfortban tanult. És igen, leveleztek, de nem követhette nyomon édesanyjáék mindennapjait. Ahogy Ophelia mondandója végére ér, felpillant Liamre, hogy megvizsgálja a férfi reakcióját. Igazából tök mindegy, hogy ő is szólni akar, Henrik sem tudja befogni a száját. Neki már úgyis mindegy.
- Akkor zárják le az ügyemet. Hagyjanak engem békén. Így is több kárt okoztak, mint hasznot, szóval hagyjanak békén - neki mindössze ennyi hozzáfűznivalója van a dologhoz. Liam is nyilván érti, hogy az elsődleges cél most az, hogy többé Henriket ne tartsák bűnösnek. Hogy utána ismét megnyitják a nyomozást és kérnek segítséget, persze az is tök más kérdés, mert onnantól kezdve kimondott, hogy Henrik ártatlan. Neki csak ez kell most. Hagyják békén.