Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=733703#post733703][b]Emerald Stone - 2018.09.09. 12:56[/b][/url]

Elegáns, sötétzöld kosztümben, alatta krém színű blúzban, kényelmes magassarkúban, decens kontyba fogott hajjal és könnyed sminkkel arcomon lépek be a hivatalba. Kezemben a kitöltött nyilatkozattal indulok el a rajta megjelölt minisztériumi összekötő keresésére. Meglepett a felkérés, hogy oktassak, de egyben megtisztelőnek is éreztem. A gondolkodási időre azonban szűkségem volt, hiszen mérlegelnem kellett, képes leszek-e ennyi téren helyt állni. A döntésem meghozatala   után immár szívem mélyén és arcomon teljes nyugalommal sétálok a folyosón, hogy megtaláljam a portás által megadott szobát. Kopogásom az egyszerű ajtó fáján rövid, de határozott, ahogyan a mozdulat is, mellyel benyitok. - Jó napot kívánok! - köszönök a bent tartózkodó férfinak ahogyan elé lépek - Ezt az iratot szeretném önnek leadni - közlöm itt létem célját a magam hűvös tónusú, de feltétlenül udvarias hangján. Gyors pillantást vetek a lapra, hogy minden pontját kitöltöttem és aláírtam-e, majd a férfi felé nyújtom. Valójában mindig is hitem abban, hogy van elég erőm koordinálni az életem és bele tudom venni mindazt, amit fontosnak tartok. Néha természetesen meginogtam, mint bárki más, ahogyan most is, de azt hiszem jól és helyesen választottam és töltöttem ki a megfelelő nyilatkozatot. Másoknak átadni a tudásunkat nagy felelősség és csak kevesek igazán alkalmasak erre a feladatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=733752#post733752][b]Emerald Stone - 2018.09.10. 07:23[/b][/url]

 Valahogy másnak képzeltem neve alapján a kapcsolattartót. Nem is tudom, ez a ember nem tűnik aktatlogató oktatási ügyekben illetékes hivatalnoknak. Ahhoz túl fiatal és eleven, bár nem feltétlenül ez a legjobb kifejezés a megjelenésére. Pár pillanatig nézegeti a papírokat, s közben elém villan egy idősebb köpcös, szerzetes fazonban kopasz, szürke öltönyös ember képe, aki az iratokat rendezgeti. Ekkor vesz fel a velem szemben álló egy olyan testtartást, mely után szavai már meg sem lepnek. - Ha a portás nem tájékoztatott félre, és ön Halmai Alfonz úr akkor mindenképp jó helyen járok - mondom minden érzelemtől mentesen. Ráérek akkor magamat védendő prókátori hangnemet megütni, ha kiderül, hogy esetleg mégsem a megfelelő hivatalnok kezébe adtam szakmai előmenetelem fontos mérföldkövét. Milyen más ez most, mint egykor a spliti irodában, ahol úgy bánt velem a vezető, mintha a lánya volnék. Az első naptól kezdve felnéztem rá, annyira joviális volt és derűs, pedig komoly perek súlya nyomta nap nap után a lelkét. Azon kevesek egyike volt, aki megértett, aki megtanított rá miként rejtsem el teljesen érzéseimet, s hogyan lássam meg másokét a legapróbb jelekből. "A szándékot és az indítékot kell megéreznünk és megértenünk, különben csak üres szavakkal sakkozunk" - mondta egyszer, s én azóta mindig figyelem azt akivel szót váltok legyen az mostanság egy beteg, vagy anno egy őrizes, akihez kirendeltek. Nosztalgikus hangulatom elillan bensőmből, nyoma sincs. Helyét átvette a bizonytalanság, mert most úgy érzem, a férfi nem az, akinek hittem. Persze ez mindaddig csak sejtelem, míg be nem mutatkozik nekem. Mialatt az igazság kiderülésére várok egyenes tekintettel nézek végig rajta. Vörös nyakkendőjén pihen meg zöld szemem. Talán lázadás az itteniek monokróm konvenciója ellen. Jó tudni, hogy másban is munkál ilyesfajta ösztön. Meglehet azonnal be kellett volna mutatkoznom, de a bogolyfalvi titkárnő azt mondta tud rólam az összekötő és vár. Nőttön nő bennem a kétely, ám ezt jól palástolom. Az viszont feltűnik, hogy a velem szemben álló is tudja már a nevemet. Efelől nincs kétségem. Az arcán a szerződést nézve átsuhant némi értetlenség. Idegen név az enyém, s ezen megütközött, de épp csak annyira, hogy olyannak, aki nem figyel fel se tűnjön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=733848#post733848][b]Emerald Stone - 2018.09.10. 23:58[/b][/url]

Nem tévedtem el, mégsem érzem jó helyen magam. A férfi furcsán néz rám, s megint belepillant az általam átadott iratokba. A kérdésre melyet feltesz ezután, legszívesebben felvonnám szemöldököm, de ehelyett megtartom arcom rezzenéstelen, szobor szerű nyugalmát. - Kicsivel több mint fél éve élek ismét Bogolyfalván - közlöm nyugodt hangon és miután egy székre mutat, jelzem, hogy inkább állnék, így maradva egy magasságban és tárgyalási pozícióban vele. Ez egy jól bevált vallatói technika, s én magam is alkalmaztam annak idején. Aki ül nehezebben tarthat szemkontaktust, s emiatt alárendeltnek érezheti magát, akinek felelnie kell vagy épp könnyebben összezavarható. Miközben ezen gondolkozom ismét kapok egy igen furcsa kérdést. - Ott szereztem meg alapfokú bizonyítványomat, de oktató nem voltam sohasem. A referenciáim kiállítói a megmondhatói annak, hogy miért méltattak. Végzettségemet tekintve pedig ápolónő és ügyvéd vagyok, mint ezt ön is pontosan tudja. - nézek mélyen a férfi szemébe, s szavaim őszintén csengenek, hiszen nincs okom titkolózni. A férfi azonban most végképp leleplezte magát. Teljesen bizonyossá vált számomra, hogy ő biztosan nem Halmai úr. Már csak azt kell megtudnom kicsoda valójában és miért nem mondta el rögtön az igazságot. Smaragdzöld lélektükreimben megcsillan a kihívás szikrája. Felveszem a kesztyűt és most már csakazértis kiderítem mi folyik itt. Lehet, hogy ez az egész felkérés a minisztérium trükkje, hogy visszacitáljanak a jog szövevényes hálójába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=733956#post733956][b]Emerald Stone - 2018.09.12. 15:17[/b][/url]

Ha nem tudnám jól palástolni érzéseimet és gondolataimat még úgy látszódna, hogy megütköztem megjegyzésén. Ám mivel nyugalmam továbbra is megingathatatlannak kell, hogy látszódjék higgadtan tudok reagálni. - Egyáltalán nem. Sok olyan utazási mód van mely vagy gyors, vagy teret ad a pihenésre - mondom, majd egy rövid kézmozdulattal jelzem, hogy részemről a témát lezártnak tekintem. Kellemes a jelleme, megnyerő -már-már veszélyesen- a mosolya és a hangja is a velem szemben ülő imposztornak, mégis olyan negativitást érzek áradni belőle, ami elveszi minden életkedvemet. Nem igazán értem ennek az okát, bár élek a gyanúperrel nem személy szerint velem van baja, hanem talán Bogolyfalvával. Mikor kiejtettem a falu nevét arcán ennek mikro jelei futottak át egy pillanatnyira. Üdvözlésére és a "kollegina" megszólításra halványan összevonom szemöldököm, majd miután kijelenti, hogy akit kerestem nem ő és el is ment csak biccentek. - Nos, ez esetben kérem adja vissza az irataimat. Megvárom vagy visszajövök egy alkalmasabb időpontban - nyújtom ki kezem felé. Nem kérdezek semmit, mert számomra egyelőre elég, hogy kiderült az igazság ezen része. Szeretném persze megtudni a nevét, és a beosztását, de ha nem árulja el arra vagy feltétlen jó oka van, vagy egyszerűen udvariatlan. Az utóbbit azonban kétlem. Minden esetre smaragdzöld szememmel várakozón fürkészni kezdem.