Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=766337#post766337][b]Liam Laoiseach - 2019.08.08. 20:27[/b][/url]

Az irodában ért a hivatali bagoly, hogy az ügyfelemet becitálták egy újabb kör vallatásra, s ugyan fél óra múlva a bíróságon kell lennem, úgy éreztem, egy gyors hoppanálással megjárhatom.

Végigviharzok a Minisztérium folyosóin, muglis szerelésem - a megszokott ing és kosztüm - kirí a sok talár közül, de mégsem mer senki az utamba állni. Megtalálva a megfelelő ajtót, finoman berontok rajta, épp csak le nem esik a sarkairól.
- Liam Laoiseach vagyok, Ambrózy Henrik ügyvédje - csapom le a táskám az asztalra, magamat pedig a Henrik mellé húzott székre.
- Nem kell válaszolj egyetlen kérdésükre sem - szólok a férfihoz, aztán minden vehemenciámat a nőre irányítom. Arcom diplomatikusan üzeni, hogy ne szarozzon velem és egyébként is - már nagyon tele van a hócipőm az egész kapitánysággal. Ami egyébként igaz is. Mindkettő.
- Vannak újabb bizonyítékaik? Tanúk? - dobom felé a kérdéseket, amikre ugyan választ várok, de nem azért, mert ne tudnám, hogy mi lesz az. Azt akarom elérni, hogy belássa, legalább némán magában, de jobban örülnék, ha hangosan tenné, hogy két kézzel nem találják a feneküket a sötétben, s inkább egy ártatlan embert zaklatnak újra és újra, hogy a munka és a haladás látszatát keltsék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=766387#post766387][b]Liam Laoiseach - 2019.08.09. 15:59[/b][/url]

Nem épp osztatatlan az öröm az érkezésemet illetően, de ez megszokott. Munkaköri kötelességem beleköpni az aurorok levesébe, nekik meg a vérükben van utálni engem. Egyszerűbb lenne, ha együttműködnénk, de a Minisztérium és a kooperáció mégcsak ugyanabban az időzónában sem fér meg.
Ezzel a berögzült nézettel rontottam be, egy agysejtet hagyva meg annak a lehetőségnek a felismerésére, ha esetleg ezúttal valami más történne.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, annyira paraszt azért nem vagyok, csak a stílusom tűnhet agresszívnek kissé.
Szép sorban felel a kérdéseimre, aztán azon is tovább megy, s a végén Henrik sem tud csendben maradni, hiába szóltam rá. Pedig tényleg jobb neki, ha hallgat. Alaptalanul vallatják újra és újra, nyugodtan megtehetné, hogy elutasítja, sőt, akár fel is jelenthetné őket zaklatásért. Nem volna túlzó reakció ez arra, amit az aurorok leműveltek vele az elmúlt években. Nem vagyok régóta ügyvédje, az előző egy dilettáns marha volt, aki az engedélyét biztos jópénzért vette. Viszont amíg én képviselem Henrik jogait, addig nem fogják csak úgy kivallatni, amikor eszükbe jut.
Új kihallgató? Ennyi az egész? A többiek már mind lefutották a köreiket s most jött egy új ember, akinek neadjisten saját elképzelései vannak és ezért újra előszedi Henriket? Mert majd ezzel akar bizonyítani, hogy ő is valaki, hogy észrevegyék? Egy téglafal érzelmi skálájával bámulok a nőre.
- Mi volt a baj az eddigi kérdésekkel? - Mondhatnám úgy is, hogy mi volt a gond az eddigi kérdezőkkel, de az csúnyábban hangzik. A lényege ugyanaz. Ha más megközelítéssel érkezett ez a nő, akkor nem ért egyet az elődjeivel. Ha meg nem ért egyet az elődjeivel, akkor nem ért egyet azzal sem, hogy Henrik megölte a szüleit, vagy minimum bűnrészes volt. Ettől függetlenül egy nagy marék szarság, hogy beráncigálta ide, mert nem fog hirtelen többet tudni a férfi, mint tudott eddig. De nincs más nyom. Értem én. Valahol el kell kezdje. Csak épp rossz helyen kezdi. Új szálakat kell keressen, nem a régieket feltépkednie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=769041#post769041][b]Liam Laoiseach - 2019.08.26. 16:09[/b][/url]

Ellenfelünk nem örül az egyenlőtlen meccsnek, ami természetes, és ami engem elégedettséggel tölt el. Lehetne ezt másként, viselkedhetnék másként, tudom, de ahhoz túl sok kört lefutottunk már. Nem pont ezzel a nővel, de most ő képviseli a Minisztériumot, a Minisztérium pedig már rég leszerepelt ezzel az üggyel kapcsolatban is.
Ahogy végighallgatom, mi is az új álláspont, nehezen állom meg, hogy ne kezdjek el röhögni. Végül csak egy széles vigyort eresztek meg, amolyan hitetlen, most-szivatsz mosolyt. Olyan öngólokat lő, hogy kész élvezet nézni. Nem vagyok szadista, egyáltalán, nem okoz örömöt számomra mások szenvedése, de ez… ez gyönyörű.
- Csak hogy tisztázzuk… - teszem hozzá gyorsan, mielőtt Henrik megtudna szólalni. Tudom, hogy megfog szólalni. - Az alappremisszája az egész nyomozásnak az volt, hogy ez az ember bűnös. Mielőtt bizonyítékuk lett volna, azt feltételezték, hogy bűnös, jól értem? Mondja, mi történt azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét?
Nem hagyom azt sem figyelmen kívül, hogy ez az egész mit hoz magával - vagyis hogy a Kapitányság eddigi narratívájával teljesen szembe akar menni. Látom ám, ahogy többes számban beszél - a cég, kértük -, de közben hallom, hogy mit is akar közölni. Ez nem szankcionált. A Minisztérium majd akkor fogja elengedni Henrik nyakát, amikor az ölükbe pottyan az igazi tettes. És bocsánatkérésre akkor sem szabad számítani. Ez a nő pedig igyekszik kézre keríteni az igazi bűnöst. Mindenképp kellemes változás ez, de hogy ennyire rossz taktikával kezdje, az mindenképp lehangoló. Nem tudott volna egy kompetensebb aurorhoz kerülni az ügy?
Hova is gondolok? Még mindig ugyanarról az intézményről van szó. Nem lesz ennél jobb. És végtére is, nekem nem csak az a célom, hogy megvédjem Henrik jogait - ügyvédként persze csak ez az egyetlen és legfőbb cél -, emberileg viszont azt is szeretném, ha végre kézre kerülne az igazi gyilkos és lezárhatnánk mind ezt az egészet.
- Meséljen erről az új taktikáról. Ön beszél, mi hallgatjuk - kedvesen a nőre mosolygok, már amennyire az nekem sikerülni szokott ilyenkor, s egy pillantással jelzek Henriknek, hogy ez a hallgatjuk rá is vonatkozik. Ha már ide lett ráncigálva, legalább mi menjünk haza új információkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=773872#post773872][b]Liam Laoiseach - 2019.09.19. 09:47[/b][/url]

Szavamhoz hűen tényleg csendben végighallgatom a nőt, még csak nem is mosolygok. Néhány helyen azért nehéz megállnom reakció nélkül, nem arra lettem beprogramozva, hogy kussban üljek, de egy ennyit kibírok. Meglepően Henrik is szép nyugodtan ül mellettem - már amennyire nyugodt tud lenni, amikor a szülei haláláról és az ő ügyéről van szó -.
Tudom, hogy a nő relatív kezdő és ég a bizonyítási vágytól, de ez akár előnyünkre is válhat. Nincs tele előítételettel, nem szokott az elmúlt tíz évben együtt koktélozgatni a nagykutyákkal. Nincs múltja, ami az aurorságát illeti. Egy ilyen múlttalan ember, mégha a tapasztalat hiánya fájón meg is látszik, nem feltétlenül fog negatívan kihatni Henrikre. Úgyhogy a kérdéseit hallgatva nagyon kedves vagyok és nem forgatgatom a szemeim, meg nem horkanok fel, semmi ilyesmi, csak nézek, olykor a férfire sandítva. Ő is hasonló apátiával nézi a nőt. Egyikünk sem ájult el ettől a remekbeszabott tervtől. De tény, hogy jobb, mint eddig bármi, amivel próbálkoztak. Csak... too little, too late. Mágia nélkül nem fognak túl sok részletet előszedni Henrik memóriájából, mert 1. rég volt, 2. egy traumatikus élményről beszélünk, amit rövid időn belül a szelektív amnézia köde borít be.
Végül olyan tisztán szembemegy a Minisztériummal, hogy már-már azt várom, valaki berúgja az ajtót és az egész bulit gyorsan feloszlassa. Valami csoda folytán ez nem történik meg, úgyhogy megköszörülöm a torkom, hogy feleljek, de Henrik megelőz. Hagyom, hadd beszéljen, kivételesen pont azt mondja, amit én is szerettem volna, s mindenképp jobb, ha tőle jön a válasz.
- A segítség feltétele a bizalom - folytatom a gondolatot. - Ha lezárják az eddigi nyomozást és új szálat nyitnak, az a bizalom első feltétele. A második az lesz, hogy nem Henrikkel kezdik, hanem mondjuk a szülei kollégiával, szomszédokkal, olyan emberekkel, akik esetleg tényleg gyanúsítottak lehetnek. Nem beszélve arról, hogy többet voltak az áldozatok környezetében, mint egy Roxfortban lakó fiú.
Kezdem összeszedni magam, s Henrikre pillantva jelzem, hogy itt az alkalom a lelépésre.
- Ha mindez megvan... - a mellzsebemből elővett névjegykártyámat átnyújtom a nőnek, amin először csak a mugli praxisom elérhetősége szerepel, de ha mágus kezébe kerül a papír, akkor néhány pillanat után megjelenik rajta a megfelelő elérhetőség is. - Engem hívjanak, ne Ambrózy urat.
Szinte soha senki nem tartja be, hogy csak a jogi képviselőt értesíti, sokkal jobb megfélemlítő taktika a gyanúsítottat zaklatni, de miután ilyen szépen megbeszéltük a bizalom fontosságát és segítséget is kért tőlünk, remélem megteszi ezt a minimális udvariasságot.
Felkelek a székből s ha Henrik vagy az auror nem kíván még valamit hozzátenni, akkor részemről lezárhatjuk ezt a kedves beszélgetést.