Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423683#post423683][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 19:17[/b][/url]

Figyeli, ahogy Léna arca megváltozik. Ő maga sem tudja, mire számít, hogy mit szeretne elérni ezzel... de mégis, furcsa elégedettséget jelent számára, ahogy a nő szemében egyfajta riadalom csillan. A szavaival ellentétben közel sem biztos abban, amit mond, egyfajta szurkálódásnak, már-már bántásnak szánta: látod, bármilyen is vagyok, bárminek elmondhatsz, még mindig velem akarsz lenni és az enyém van.
   -  Akkor jó.
Végül elfordítja az arcát róla. Léna tagad, bár olyan arcot vág, mint aki épp most fogja összepisilni magát -ő pedig már nagyon rég nem tudja, mit gondoljon.
Az elsó ajkába harap, megforgatja a szemeit. Egy mordulással, hirtelen áll föl a kanapéról, visszafordulva még zsebre vágja a telefonját.
   -  Asszem én inkább... na csá.
Nem néz rá, nem reagál. A sértődöttség kifejezésével az arcán nyomja a zsebébe a kezeit, majd összehúzva a kabátot magán csörtet ki a pihenőből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=461946#post461946][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 11:42[/b][/url]

Az ajkába harap, lenéz az összekulcsolt ujjaira... majd vissza a nőre.
A parancsnokságon mindössze lézengetek már, ahogy a nyomozók hivatalos munkaideje letelt, az állomány nagy része már az otthona felé tart a jeges, latyakos úton. Néhány asztallal arrébb a kommandó további tagjai ügyködnek, többnyire magánügyeiket intézve a minisztérium pénzén és idején, a takarító személyzet egy tagja sorban végigjár az asztalok között, hogy egy pálcaintéssel kiürítse a szemeteseket, magában dúdolgatva egy hamis , nyolcvanas évekbeli dalt. Más már nincs itt. Csak ők. És ők ketten.
Az asztalán ül, ismét az ujjaira néz, amik hűvösen kapcsolódnak egymáshoz egy kifogyófélben lévő tollat szorítva. Az egyenruhájára már ráférne egy kiadós mosás, állapítja meg, ahogy a szeme a térdénél sötétlő, valószínűleg hamufoltra téved, ám ezt az információt azonnal el is felejti, amint megfogalmazta.
Léna személyes holmijai egymás után puffannak a dobozban. Kénytelen fölnézni rá. A háta és a haja - ennyi jut neki belőle.
   -  Te kérted vagy parancs?
Hosszú percek óta ez az első mondata hozzá, halkan és rekedten. Nem hülye. Ha pakol, akkor megy - ám azt nem tudja, hová, miért és mennyi időre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462008#post462008][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 16:40[/b][/url]

A tollat tovább forgatja a kezében, végül egy szusszanással dobja le az asztalra. A karjaival ellöki magát, hogy talpra álljon, ám egyelőre nem lép közelebb. Nézi, ahogy a személyes tárgyak tovább hullanak a dobozba, ő pedig akaratlanul pillanatra  válla fölé, ahová korábban a megannyi fényképet, cikket és egyebeket tűzte fel, amire munka közben jól esett ránézni.
A képek napokkal korábban eltűntek már. Mert így helyes.
   -  Tartalék... karriert akartál csinálni, nem?
Élesen kérdez vissza, olyan hangon, amit az elfojtott rimánkodás tesz keménnyé. Léna képes volt Indonéziába utazni a kiképzés miatt, most pedig visszaülne Bogolyfalvára aktákat tologatni...? Tudja ő, mit jelent a tartalékos- jelző: elfeledett, félretett lúzer, egy istenverte falu életunt helytartója. Nem hiszi el, hogy komolyan ez az, amire vágyik, pláne azok után, amin már eddig keresztülment.
Hacsak.
   -  Ne csináld... kérlek - a hangja bizonytalanabb és halkabb lesz, ismét hátrapillant, mielőtt folytatja - Tudom, hogy dühös vagy rám és tökre igazad van. De helyrehozom. Ezért nem kell elmenned. Kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462022#post462022][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 17:36[/b][/url]

   -  Nem, nem beszéltük meg. Semmit se beszéltünk meg.
Köti az ebet a karóhoz, hiszen miért ne tenné: neki már nincs vesztenivalója ebben a helyzetben. A lépcsőházas eset semmi sem volt, ezt tudja ő is, talán tudja Léna is és különben bárki, aki cseppet is ismeri a helyzetüket. Akkor a folyosón ő sem látta értelmét annak, hogy érvelni, vagy netalán könyörögni kezdjen - mert hiszen azt is megtette volna, az önbecsülését pedig boldogan lehúzza a vécén, ha bármit is segít.
Összefonja a karjait maga előtt, ami pótcselekvés csupán. Az ujjaiból ismét kifut a vér, ő tanácstalanul lépdel előre- hátra, mintha nem tudná eldönteni, közelebb menjen vagy ne. De nem menni sokkal egyszerűbb.
   -  Akkor adj egy kis időt, jó? Ennyit kérek csak. Időt - vált nyomban alkudozásra, látva, hogy Léna talán most először nem fog asztalt borítani rá, ha megszólal. Eddig ő hagyott teret és időt neki, hadd gondolja át a történteket és hadd rendezze el magában, mi az, amit szeretne.
És őszintén kétli, hogy az ez lenne.
   -  Rendeződik a helyzet, pár hét vagy nem t'om és átmegyek és megdumáljuk rendesen. Mert ez így te is tudod, hogy nem oké.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462074#post462074][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 19:51[/b][/url]

Szíve szerint visszaszólna, sőt, ráordítana, ha tehetné: nem voltál egyértelmű, te rohadt liba, csak sírtál elrohantál és meg se próbáltál meghallgatni és egyáltalán megérteni, mi az, amin én keresztülmegyek. Szerinted akartam ezt az egészet? Szerinted felüdülés nekem, hogy lesz egy gyerekem, akit nem akartam, akkor, amikor a legkevésbé alkalmas? És tényleg el tudod képzelni rólam, hogy akarattal bántottalak volna?
Igen, ezt kéne mondania. Meg kéne ragadnia a vállát és közvetlen közelről az arcába kiabálni, hogy Léna is érezze, ebben a helyzetben nem ő az egyetlen áldozat.
   -  És ha lemondok a gyerekről? Nem lesz közöm hozzá. Akkor?
Hosszabb töprengés után pillant föl rá, hogy végignézze, ahogy már a fiókokkal matat. Ötletszerű feltételezés, mindössze egy kósza gondolat, még ő sem biztos abban, mennyi a valóságtartalma és, hogy az elhatározásból valaha születhetnek-e konkrét tettek. Ám, ha racionálisak maradunk, ő pedig maradéktalanul az: választási helyzetben számára nem lenne kérdés, hová húz. A nőhöz, akivel másfél évet szinte együtt élt, vagy egy félig kifejlett magzathoz, akihez a vér köti, ám semmi több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462251#post462251][b]Dwayne Warren - 2015.02.07. 14:30[/b][/url]

Nem sokkal mögötte áll, maga előtt összefont karokkal, konokul, jelezvén, hogy egyelőre nem fog távozni. Ám ahogy Léna Minát említi, kénytelen lesütni a szemét. Ám a mozdulat inkább az elnyomott indulat leplezése, mint a bűntudaté.
Még mindig. Még mindig ugyanaz a szalag. Találkozott Zójával, terhes lett és igen, igen, elhagyta őket, aminek már másfél évtizede, mégis kísérti, akár egy nyughatatlan és feltűnően idegesítő kopogószellem. Léna pedig nem volt ott, sőt - életkorát tekintve még az iskolapadban ült, a történetet így mindössze Dwayne szűkszavú elmondásából ismeri.
Mégis nekiáll ítélkezni fölötte? Pont ő? Pont most?
Ám ezt a megrökönyödést felülírja az, amit Léna legközelebb mond.
Szólása nyitja a száját, a szeme összeszűkül, ő pislogni kezd. Valakije. Hiszen azt mondta, teljesen biztos benne. Van valakije, mindezt háttal állva, egy fiókban matatva, anélkül, hogy a szemébe merne nézni.
   -  Valakid.  
A hangja halk, ám hűvös és éles, mint az acél. A fejét oldalra billenti, majd az egyik kezét egész lassan az egyenruhája belső zsebébe csúsztatja. Hátrapillant a válla fölött, kissé megnyalja az alsó ajkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462473#post462473][b]Dwayne Warren - 2015.02.08. 12:13[/b][/url]

   -  Mit kéne megértenem? Hah?
Hirtelen csattan fel, ám a hangja nem ver visszhangot a padlószőnyeggel fedett, apró falakkal felszabdalt parancsnokságon. Nem látja, ám érzi, hogy a szoba túlvégében az egyik kolléga felegyenesedve feléjük bámul, halva a hangsúlyt, amit semmiképp sem üthetne meg egy nővel szemben. A parancsnokságon pedig mindennek szeme és füle van.
Ez az, amiről hajlamos megfeledkezni.
Hűvös ujjai masszív tárgyat, annak fém szegélyét tapintják a belső zsebében. Az érzés egyszerre megnyugtatóan hat rá. Az irányítás csalóka érzete. Ha most akarná, akár be is fejezhetné az egészet. Csak el kéne határoznia. Csak meg kéne mozdulnia. Megtehetné - hiszen ki állítaná meg? Léna?
Egy leszedált sárkány karámjának képe rémlik föl előtte. A nő akkor se tudta megvédeni magát, neki kellett a segítségére sietni. Megmentette az életét.
Megóvta őt. Akkor is. Léna képtelen az ilyesmire. Csak egy kis virágszál.
Az életével tartozik neki.
Nem léphet le csak úgy.  
   -  Rendben van.
A szempillája kissé megremeg, végül kihúzza a kezét a zsebéből, üresen és tétlenül. A hüvelykujjával megdörzsöli a homlokát, a hangja erőltetetten nyugodt és szinte gyanúsan könnyednek hat.
   -  Akkor majd vele beszélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462786#post462786][b]Dwayne Warren - 2015.02.08. 23:08[/b][/url]

Visszaejti a kezét maga mellé, már- már flegmán, úgy figyeli odavetett szavai hatását. Az egyik fénymásoló papír a bakancsára hullik, ő arrébbrúgja, majd hanyagul rálép. Aztán néz a nő szemébe. Keményen és valahol egészen kihívón.
Ha így szeretnél játszani, nekem mindegy, játszhatunk így. De ne feledd el, Dandelion, ebben sokkal jobb vagyok mint te. Vagy a Lovagod.
   -  Nem mondtam, hogy bántani fogom. Csak beszélek vele, jó?
Szabadkozón felemeli mindkét kezét, felmutatva üres tenyereit, melyek egyikét vörös, gyógyuló heg szeli át, egy pár nappal korábbi bevetés fájó sérülése. Akkor elvesztette a türelmét, aminek következményei voltak, mint mindig. Ezt nem szabadna elfelejtenie - mégis minduntalan megteszi.
A parancsnokságon kevesen vannak már, ennek köszönhetően pedig igen, minden szavukat hallja, akár a folyosón elhaladó takarító is, ha szeretné. A Minisztérium persze sosem volt híján a drámáknak, pláne, ha két munkatárs került kapcsolatba, az új pletykákra azonban mindig kaphatók.
Konokul néz farkasszemet vele - hosszú, hosszú másodperceken át. Egy mély levegőt vesz, nyel egyet. Majd elfordítva a fejét felveszi a táskáját a székéről.
   -  Téged nem bántanálak, ezt tudod. - közli végül szilárdan - Mert hozzám tartozol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465499#post465499][b]Dwayne Warren - 2015.02.18. 13:41[/b][/url]

A bal kezével magához szorítja a fekete mappát, a jobbjával felkattintja az öngyújtót néhányszor, amíg a cigaretta tüzet kap. Elhaladva mellette kurtán biccent egy távolabbi kollégának, lassan kifújja a füstöt, egy épp kilépő nő utána megállítja az ajtót, hogy a folyosóról besétáljon a zsúfolt irodába.
Nyomtatványok, vádalkuk és papírra vetett, monoton hazugságok, tragédiák bűze. A kívülről érkezőt ez fogadja, elkeveredve a munkaterületeken ügyködő nyomozók halk mormogásával és az elvesztegetett életük perceinek koppanásával. Hagyja, hogy az üvegezett lengőajtó visszazáródjon mögötte, a cigarettát a fogai közé fogva indul el a csoszogó léptektől szürkére koptatott futószőnyegen az asztalok közt. Kósza pillantásokat érez magán, ő azonban maga elé bámul, részben kizárva a zajos világot, ami körülveszi.
Csak essünk túl ezen is.
Megáll az asztal mellett, nem köszön és még egész véletlenül sem néz a nőre. Dohány és áporodott föld szagát hordja magával, az egyenruhája piszkos a térdénél és a vállán, a körmei alá rakódott homokot pedig akkor láthatja a nő, amikor Dwayne kérdés nélkül elé teszi a mappát.
   -  Sürgős. Kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465626#post465626][b]Dwayne Warren - 2015.02.19. 11:24[/b][/url]

A legjobb az lenne, ha a nő egyszerűen bólintana, maga elé húzná a mappát, esetleg közölné, mikorra jöhet vissza érte, őt pedig hagyná elsétálni anélkül, hogy egyetlen árva, megveszekedett szót kelljen érdemben szólnia hozzá. Háromszor. Háromszor kereste meg, rimánkodott és könyörgött neki, először azért, hogy ne haragudjon rá, próbálják meg helyrehozni a kettejük dolgát. Végül leginkább pusztán azért, hogy Léna szóba álljon vele, amire, minden korábbi kapcsolatuktól eltekintve, a legnagyobb szüksége lett volna. Többször nem fog. Különösen aztán, amit Léna a parancsnokságon vágott a fejéhez, szinte búcsúzóan.
Osztrovszky K. Konstantin. Így hívják. Nem esett nehezére kideríteni a nevét és lakcímét, ám, hogy mihez fog kezdeni az információval, egyelőre nem tudja.
   -  Lejárt a munkaidőm. Húzok haza - válaszol félvállról, a cigarettát kiveszi a szájából. A kézfején sötétbarna és bordó égett hegek és forradások sorakoznak, akár egy elfertőződött aknamező. Rossz szokások.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465876#post465876][b]Dwayne Warren - 2015.02.20. 22:13[/b][/url]

A cigarettával ismét a szájában vakarja meg a fájó sebeket a kézfején, amik különben az alkarja belső felén, bár haloványabban, de folytatódnak a sötétszürke egyenruha ujja alatt. Egyáltalán nem tudja elviselni, ha valami belül fáj. Úgy érzi, megfullad a maró érzésben, ami ezerszer rosszabb, mintha a bőre égne vagy a csontja törne. Kénytelen az érzést így fizikai fájdalommá változtatni, vagy így, vagy úgy, ez elemi, önvédelmi ösztön benne.
Összefonja a karjait maga előtt, szinte leutánozva Léna korábbi mozdulatát. Nina nevének említése, ahogy mondani szokás, hideg zuhany így a nyomozóiroda közepén, ennyi idegen előtt állva. Az arcára mindez azonban egy furcsa rándulásként ül ki.
   -  Nem mondhatott ezt- azt, mert nincs semmi. A világon semmi.
Erőszakos egyszerűséggel közli ezt a hazugságot, a szemét a nő papírokkal telehalmozott asztalán tartva. Ezt- azt. Fogalma sem volt róla, hogy Nina az egyik exénél járt, ráadásul egy ilyen kényes, értelmetlen okból. Mi ütött abba a hibbant félvélába...?
A maszatos arca kissé elbizonytalanodik, amin nagyon nehezen lesz úrrá.
   -  Én meg azt hallottam, téged Mr. Irodista S*ggfej vitt el egy körre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507634#post507634][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 20:45[/b][/url]

Mesélő
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció

A türkizkék töltőtollat a fogai közé fogva olvassa át még egyszer a gyűrött szélű nyomtatványt, fél lépést előrébb araszol a recepció előtt kígyózó, türelmetlen sorban. Az előtte álló nagydarab, csípően izzadtságszagú, atlétatrikós férfi a lakkozott pultra könyököl, úgy adja elő a mondandóját az ügyintéző boszorkánynak, mögötte halk beszélgetés, köhécselés vegyül az előtér zsivajába. A magas plafonról fényes csillárok lógnak, azok világítják meg az emeletet, a fal mellett fotelek, székek és asztalok sorakoznak, a recepciós pult mellett fa válaszfal egyetlen kétszárnyú, üveges ajtóval. Ennél közelebb az ember többnyire bilincsben kerül a Parancsnoksághoz, ami azon túl terpeszkedik.
Az előtte álló férfi odébb sétál, ő ismét egy lépést tesz előre. A pult mögött függő, jókora jelvény visszaköszön az aurori egyenruhájának mellrészén, illetve a nyomtatvány tetején is, amit a recepción átnyúlva az ott ülő lányka elé csúsztatja.
   -  Nem t'om, hova kell menni ezzel.
Halkan beszél, ám afféle nemtörődöm, bicskanyitogatóan flegma hangsúllyal. Mintha csak a mosdót keresné, vagy az egyik mágikus írógép meghibásodását jelentené le a kávészünetében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507652#post507652][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 21:40[/b][/url]

A pultra könyököl, érzi, hogy az egyenruhája több kíváncsi, vagy épp kétkedő tekintetet vonz a csarnokban, mint általában bárhol, ahová kénytelen betenni a lábát. A sétáló törvény, a mágustársadalom ökle és védelmező karja, az árvák megmentője - ennek kéne lennie és ezeket kellene szimbolizálnia a jelvénynek, az egyenruhának, ennek az átkozott emeletnek. Mindez szép és nagyon megnyugtató... mindössze akkora hazugság, mint ez a drága, díszes épület. Nincs olyan auror a környezetében, aki így vagy úgy ne ártaná bele magát az alvilág különböző bugyraiba. Vagy üzletszerűen utazik valamiben, vagy egyszerűen a stresszre kénytelen beszedni valamit, vagy mindkettőt. Az egész úgy rohad, ahogy van.
   -  Inkább maradok asszem.
Kiegyenesedik, hátrapillant a válla fölött, futólag kap el tekinteteket, amik gyorsan tovább s fordulnak róla. A helyzet felszínét megkapargatva furcsa, hogy ennyire higgadt, mintha nem is érdekelné, ami körülötte történik. A valóság azonban... hogy több szendvicset is elfogyasztott indulás előtt, hogy elérje ezt a kellő, nirvána közeli állapotot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507658#post507658][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 22:14[/b][/url]

Az ujjaival párszor megkocogtatja a lakkozott felületet majd ellöki magát tőle, türelmetlenül sétál odébb. Az üvegajtó kinyílik, a titkárság aktatologató díszpintyeinek egy serege vágódik ki rajta kávészünetet tartva, anélkül sétálnak el mellette, hogy akár egyetlen pillantásra méltatnák a téblábolását. Ha nem lenne rajta az egyenruhája, szinte biztos benne, hogy senki sem ismerné fel a hivatalban - a közvetlen munkatársain kívül senkivel sem beszél, nem pletykál a vizes ballon mellett, nem jár munkaidőn túli rendezvényekre, úgy alapvetően, totálisan és menthetetlenül lesz*rja, ami a parancsnokság dolgozóival történik. A neve mindezek ellenére néha napján akaratlanul is felmerül a köztudatban egy-egy súlyosabb fegyelmi eljárás vagy teakonyhai pofozkodás nyomán, ennél többet azonban senki sem foglalkozik vele se.
A nevét hallva közelebb lép, az orra alatt elmormol valami köszönöm- félét, ahogy a papírt visszaveszi a kezébe, még egy fél pillantásra méltatja a sorban téblábolókat, hamarosan pedig átlép az üvegezett ajtón.
A kinti zaj egyszerre megszűnik a mágikus szigetelésnek köszönhetően, a főosztály monoton mormogása, sercegése, kattogása és köhécselése váltja fel azt. Jobbról keskeny, sötétkék padlószőnyeggel borított folyosó nyílik a megannyi munkaterülettel felszabdalt előtérből, azon indul tovább, lehajtott fejjel, legfeljebb fel- felpillantva az ajtók számozására.
Hülyeség lenne azt feltételezni, most jár itt először. Hacsak nem önszántából. Jeszenszky afféle... visszatérő jelenség az életében.
Az ajtó előtt megköszörüli a torkát, töprengés és erőgyűjtés nélkül emeli fel az öklét, hogy párszor ráüssön a fára. Lesz ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507798#post507798][b]Dwayne Warren - 2015.08.22. 14:42[/b][/url]

A kezét visszaengedi az oldala mellé, az ellentétessel fogja meg a kilincset, amiben az egyre jobban gyűrődő, maszatos papírokat tartja. Láthatóan többször nekifogott a kitöltésnek, a magyar nyelvű nyomtatvány válaszait már angolul írta, a rontások miatt azonban több satírozás, átnyilazás, rondítja a maga olvashatatlan, hanyag kézírásával. A szája belső felét rágcsálja, miközben becsukja maga mögött az ajtót. A fa kizárja a parancsnokság zümmögő alapzaját, egyszerre nyomasztó, mély csönd lesz.
Ahogy a felettese, ő se használja a teste erőtartalékait köszönésre, ha pedig kezet kellene nyújtania menten talán a jobbja is letörne. Ehelyett egy kurta bólintással fogadta a ráförmedő parancsot, szó nélkül lép közelebb és ül le a míves íróasztallal szemben.
   -  Nem ártottam senkinek asszem. Csak ez a bürokrata baromság... nincs nekem időm erre.
Fölnéz a férfire, az íriszei körüli pirosságon túl a tekintete nyílt, szinte már kihívó. Előre hajol annyira, hogy a papírt az asztalra tolja.
   -  Büntess meg. Lesz*rom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507941#post507941][b]Dwayne Warren - 2015.08.22. 21:30[/b][/url]

Két dolog van, amit a zsigereiből utál: ha lefogják, megkötözik vagy bármilyen módon korlátozzák a mozgásterét, illetve azt, ha közvetlen közelről az arcába beszélnek. A legalapvetőbb emberi ösztönök egyike ez, ahogy a ragadozó állatok is bepöccennek tőle, ha a rivális alfa hímmel kénytelenek farkasszemet nézni - ezek az ösztönök pedig benne fokozottan munkálkodnak.
Az izmai megfeszülnek kissé, az arca határozottan elsötétül. Mozdulatlanul állja a férfi tekintetét, egy másodperc, kettő, három... végül azonban ő az, aki elfordítja a szemét a fényesre csiszolt, drága parketta felé. Akárhogy is: tudja, hol a helye.
   -  Figyelő? Ez most komoly?
Őszinte felháborodással horkan fel a parancs hallatán, a keze a karfáról lehullik az ölébe. Természetesen nem ismeretlen számára az ocsmány, bőr szíjjal rögzített mágikus eszköz, amit rendszerint a bal bokára kötöznek, eltávolítani pedig lehetetlen addig, míg a delikvens le nem rágja a lábát. De hogy... rajta? Ez... ez...
   -  Oszt' hogy dolgozzak egy olyan sz*rral a bokámon? Ötven napig? Ötven? Há' senkinek sincs jobb dolga, mint azt nézni, mikor megyek vécére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=513323#post513323][b]Dwayne Warren - 2015.09.04. 22:03[/b][/url]

Az idő lomhán húzza a csiganyálát valahol a szemközti, tojássárga falon függő faliórán. Sokadszorra pillant fel rá, majd vissza az asztalára, némán reménykedve abban, hogy egyszer elszenderedik és a munkaideje végeztével, este hat körül ébred csak fel.
Három óra tíz.
Megnyalja az alsó ajkát, a csíptetős mappából kitépi a legfelső papírt, a jobb öklével galacsinná gyúrja és ledobja maga mellé a félig teli papírkosárba. A szeme épp pár pillanatig siklik arrébb a bokája felé, amin számára fenyegetően függ a bőr szíjon a büntetésből kapott, még negyvenegy napig viselendő nyomkövetője. Ez a negatívum amellett, hogy bejegyezték, mint animágust, ezzel vizsga nélkül megszerezhette a jogot arra, hogy átváltozzon és ne kelljen többé titkolnia a képességét. A hír persze hamarabb végigsöpört a minisztérium második emeletén, akár a pestis - ő pedig megfogadta, ha még egyszer valaki megkéri, hogy mutassa be a tudását a kedvéért, a rozsomák állkapcsa az illető torkán fog összezárulni.
A közeledő léptek hallatán pillant föl, bár pusztán a cipőjéről felismerné a lányt. Hátrébb húzódik, ahogy az felül az asztalára, amin meglehetős káosz uralkodik, a polgárháborús katonai sisak és a törött kókuszdió-háj közt Nina olyan, mintha egy újabb íróasztali kacatja lenne.
   -  Ilyen izén.
Min is? A szeme visszasiklik az előtte heverő, üres papírokra. Ó igen, semmin.
   -  Te meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=638661#post638661][b]Dwayne Warren - 2016.11.13. 19:23[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
egy héttel az események után

Ahogy a bakancsát, úgy az egyenruhája masszív anyagából varrt nadrágjának oldalát agyagos, száradó sár szennyezi, azt kapargatja, amíg a lift emeletről emeletre halad, zökkenő megállókkal. A sarokban áll, épp csak fölsandítva az utastársak gyorsan rotálódó arcaira, leengedett baljában egy hivatalosnak látszó iratot gyűröget.
Ahogy a lift megáll az ő szintjén, lökdösődve tö utat magának. A folyosó jóval hűvösebb és barátságtalanabb, mint a parancsnokság: mindkét oldalt ajtók tömött sora szegélyezi a kő falakat, legtöbbjük mögül írógépek szapora kopácsolása, papírcsörgés szűrődik ki. A bürokratikus körök, a kihűlt, rossz kávé és a tollkattintgató irodisták fellegvára ez. A minisztériumi munka során időről időre mindenkit elvet a sora erre.
A bakancsai visszhangot verve dobbannak a padlón, azokat figyeli, csak néha pillantva fel az ajtók aranyozott számozására. Majdhogynem hetente jár erre, pontosan ismeri a procedúrát, ami a gyógyítói igazolások leadásával jár.
Tovább lassít a léptein, végül megáll. Először az ajtó, majd a gyűrött papír számaira hunyorít, csak aztán fordítja az arcát a már ott várakozó felé.
A gyomra könnyebbé válik.
   -  Hmmm-hmm... - ismét ajtó, ismét a nő - Ide vársz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=638777#post638777][b]Dwayne Warren - 2016.11.13. 21:43[/b][/url]

Az ajkába harap, a gerince mentén borzongás hullámzik végig, az elméjébe azonban nyugalom telepszik. Abbahagyja a papír gyűrögetését.
A hete frusztrált, türelmetlen idegességben telt. Ahogy Zója egy hete délben távozott, az illatával együtt, ami az ágyneműbe ette magát, mintha a nyugalmat és a fény egy részét i magával vitte volna. Elégedett mosollyal csukta be az ajtót mögötte, ugyanebben a derűs hangulatban indult el a konyha felé, reggelizni. Ám az egymás után tett lépések gyorsan vesztettek könnyedségükből. A hűtőajtót pedig már üres aggyal és tekintettel nyitotta ki.
Mégsem érti. Még csak nem is sejti. Pedig annyira egyértelmű, mi történt vele, az a ködös elhatározás...
Ám most, hogy ismét itt a nő, ő pedig a bűvkörébe került, a feszültség elillan. Ellazul, ahogy a dohányosok, mikor végre rágyújthatnak. A függősége tárgya ugyanis egy karnyújtásnyira van.
   -  Igazolás.
Mutatja fel a megtépázott iratot. Ő a nő mellé lép, ő is a hideg falnak támaszkodik az ajtósorra szemben.
   -  Eltűntél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=638804#post638804][b]Dwayne Warren - 2016.11.13. 22:21[/b][/url]

Zója környezetében más halandó bizonyára még nem érezné meg most a vélamágiát, legfeljebb megdícsérné, milye feltűnően csinos ma a nő. Dwayne azonban más, teljesen kiszolgáltatottja és függője a nő, ámblokk pedig a vélák megbabonázó, gonosz erejének. Igen, a tudata teljesen tiszta, magához mérten továbbra is alkalmas a racionális döntésekre - ezek a döntések azonban így, Zója bűvkörében igencsak egy témakörben csoortosulnak.
A válluk összeér, ő pedig nem húzódik el, mint máskor.
   -  Azt gondoltam, megbántad.
Válaszol szintén fojtott hangon, ám beszéde így is jól hallható a csöndes folyosón. Zója eltűnését érthető okokból a bűntudat jelének vette - ebbe mondjuk beletrafált, még ha az okát helytelenül is lőtte be -, ő pedig szintén ebből az kból nem kereste. Hiba volt, gondolja tisztább pillanataiban és rémlett fel előtte a hét folamán megannyiszor, kínos tépelődést okozva. Egyszer sem kereste az okokat, elvégre megtörtént és kész, ám tudja, hogy ami volt, egyáltalán nem helyes. Simán csak nem az.
De most mégis.
   -  Nekem sincs dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=683672#post683672][b]Dwayne Warren - 2017.05.30. 23:01[/b][/url]

Kamillaillat és fanyar lótrágyaszag kíséri útját, ahogy a kopott futószőnyeggel betakart folyosón sétál végig. Ha bárki a liftben mellé áll és behunyja a szemét, okkal hiheti, hogy egy szalmaporos, alfölsi istálló kerekezett a minisztériumba. Ekkor azonban óhatatlanul megfosztja magát az illathoz tartozó fizuális élménytől: a kócos hajából még néhány megmaradt szénaszál meredezik, alapvetően sötétszürke egyenruhája fehérlik a portól, térde és bakancsa pedig, nos... ahogy az említett területek általában kinéznek, ha az ember fia meghempereg egy ólban. Egy átlagember számára ez szokatlan lehet, ne adj Isten, így megjelenni a munkahelyén, egyenesen megbotránkoztató. Dwayne úgy nevezi: szerda.
A kamillával átitatott, sárgászöld pamacsot fél kézzel szorítja az arcához, eltakarva annak nagy részét és a jobb szemét is. Utóbbi hamburgerméretűre dagadt - ezt akkor állapoította meg egykedvűen, amikor az elsősegélynyújtó szobában a gyógyító a borogatást készítette, ő pedig meglátta tükörképét a gyógyszeres szekrény üvegén. Cseppet sem lett jobb kedve tőle.
   -  Haaahhhh...
Halk sóhajjal áll meg az előtérben, amin épp átvágott és ahol általában azok ténferegnek, akiknek a fizetett munkaidejükben épp semmi dolguk sincs. Épp szemével fókuszál a férfire, aki megszólította. A közöttük lévő hat-nyolc lépés távolságot épp megfelelőnek érzi, ahogy, annak ellenére, hogy kollégák, kezem sem nyújt neki. Sosem szokott. Senkinek sem.
   -  Nem t'om. Ha a személyzetisek szervezik, akkor zsákbanfutás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=683676#post683676][b]Dwayne Warren - 2017.05.30. 23:34[/b][/url]

Áthelyezi a súlyát a másik lábára, a sár ropog a bakancsa alatt. Nos igen, elmondhatja, hogy terepen volt - ám a történethez akkor óhatatlanul hozzá kellene tennie, hogy miután egy őt súroló, mágikusan felé röptetett baltától dezorientáltan nekitántorodott egy tehénseggnek, az nyomban pofán rúgta, berepesztve az arccsontját. Ehhez képest egy kislányokat molesztáló, nyálkás idióta megagyalása vakációs kikapcsolódás a szemében.
   -  Nyilván.
Az arca azon része, amit nem fed borogatás, meghúzódik, a benne élő, már majdnem tíz órája szomjazó alkoholista üdvözli a lehetőséget. Ő is a zsebébe csúsztatja a kezét, ám azért, hogy aprót keressen, miközben odasétál az automatához. A másik férfi így a tehénszag újabb, szokatlan mélységeit tapasztalhatja meg, amik már-már művészien, de lassan btetöltik az egész előteret, hamarosan pedig elvitathatatlanul, az emeletet is.
   -  De asszem aznap házasodok meg. Vagy az aztáni héten. Vagy hónapban.
Miközben beszél, a pénzt egymás után nyomkodja a résbe, majd nyomja meg az egyik gombot anélkül, hogy elolvasná, mit kap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=683912#post683912][b]Dwayne Warren - 2017.06.01. 21:57[/b][/url]

Az automata zúgni kezd, a kis ablakba egy műanyag pohár pottyan. A fejét kezdi fakargatni, idegesen és durván, az istállókosztól gyászkeretes körmei épp, hogy nem sértik fel a bőrét. Kölyökkorából emlékszik rá, milyen volt a bálák közt hemperegni, majd napok múltán is a kullancsokat és a szénát tépkedni a hajából. Ha az átkozott párosujjú nem rúgta volna pofán, különben annyira nem zavarná a mostani helyzete.
Mondjuk legalább megbosszulta. Riadalmában és fájdalmában a pálcájával ugyanis úgy sütött billogot a tehénseggre, mint egy arizonai cowboy.
   -  Ja...
Mormog, a poharat szuggerálja, ami lassan telik meg ócska, higított porkávéval, aminek a cukor mindig az alján marad. Közben a pamacsot el-elemeli az arcától, érzi, ahogy az zsibbad és ég, érzésre olyan, akár a darálthús. Ép, nem puffadt és könnyező szemét fordítja a férfi felé.
   -  A fiam anyja - ad választ néhány pillanatnyi hamburger-farkasszem-nézést követően. A magánélete, mint olyan, az irodában tabu. A fia születésébe például csak néhány legközelebbi bajtársat avatott be, na nem mintha bárki mást érdekelt volna Mr. Warren élete.
   -  Sz'al ez nem új dolog... inkább praktikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=689960#post689960][b]Dwayne Warren - 2017.07.12. 17:03[/b][/url]

Szapora szívverését hallgatja, amíg a legilimentor világoskék szemébe néz. Akaratlanul ismét kinyitja a száját, hogy ellenkezzen és az oly' jól ismert jogait hangoztassa, hang azonban nem hagyja el a torkát; a jenki károgás percek alatt a begyűjtést végző kollégája agyára ment, így egyszerűen elnémította őt. A bilincsbűbáj a háta mögött masszívan tartja a csuklóját, a megkötözöttségtől és bezártságtól - ami a mumusa -, a pánik egyre drasztikusabban kezdi feszíteni a mellkasát. Így minimális lélekjelenléte sem marad folytatni a felháborodott hisztirohamot, ami miatt a némító bűbájt kapta.
A percek lassan telnek el a szobában, ő hányingerrel küzd, némán feszegeti, mozgatja a kezeit, a szeme előtt a legilimentor tekintete már-már káprázni kezd.
A szakértő az, aki megszakítja a szemkontaktust. Fölpillant a begyűjtőre, majd  megrázza a fejét.


   -  Én is megmondtam volna, aznap otthon voltam anyáméknál.
Kipirosodott csuklóját markolássza - maga a bűbáj nem okoz fizikai nyomokat, annak elmúltával ő azonban olyan lendülettel rántotta szét a karjait, hogy a jobbja egyenesen a szék támlájának sarkához ütődött. Zaklatott pulzusa csak lassan csillapodik. Már a megvilágított asztal mellett állva hallgatja végig a magyarázatot: egy lopott irat, amit elfelejtett bejelenteni, erőszakos bűncselekmények. Rablás. Logikusan végiggondolva nem hibáztathatná a kollégáit, pontosan beleillik a profiljába, sőt, fiatalkorúként némelyiket el is követte már. Ám nem győzöm hangsúlyozni: logikusan végiggondolva. Ez az, amit senki sem vár el tőle, így a kollégái apatikus nyugalommal nézik és hallgatják végig a távozása előtti néhány, indokolatlan megjegyzését.


Lehajtott fejjel sétál végig az irodasoron, ahol percekkel korábban végigkísérték, a pillantásokat érzi magán. Holnapra körözött erőszaktevő lesz lesz, legalább is biztos, hogy a dohányzóban ezt beszélik majd róla, ő pedig a titoktartási bűbáj okán ha akarná, sem tisztázhatná magát.
Távozólag erőszakosan lök a kijárat lengőajtaján.
Ez a hét is jól kezdődik.

S. Fülöp egy parkoló Fiat üvegén épp, hogy futólag rápillant a tükörképére, vigyorogni támad kedve, kihúzza a sajátjához képest szokatlanul széles vállait. Auror, mi? Hát ez mekkora már! Ezt nem nézte volna ki a pasiból, akinek a zsebéből megfújta az iratokat, annyira be volt készülve abban a kocsmában és olyan... aurorszerűtlennek hatott.
Nem csoda, hogy a sikátorban elővéve a tárcát S. Fülöp első csodálkozásban a szemetesbe dobta azt, csak órák elteltével tért vissza ismét, majd napokig csak a zsebében hordozta, hátha keresik majd, ő pedig eljátszhatja a becsületes megtalálót. Ami végül elmaradt.  
Péntek óta tehát ő Dwayne Eric Warren, Rézüst utca 3. szám alatti lakos, a tárca alapján húsz dollár, huszonnégyezer jó magyar Forint, öt amerkai dragot és két Galleon büszke tulajdonosa. Rendelkezik továbbá egy minisztériumi azonosító kártyával - a muglik számára könyvtári tagságiként álcázva - néhány gyűrött blokkal, telefonszámokkal, de ami a legfontosabb és számára a leginkább izgalmas: hatalommal.
Letörli az ostoba vigyort az arcáról, könnyed, légies léptekkel vág át a villamossíneken a Nyugati Pályaudvar épülete felé.
Ez nagyon szórakoztató lesz!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691424#post691424][b]Dwayne Warren - 2017.07.18. 18:58[/b][/url]

A távolabb ülő kemény, teljesen más világban élő ember a minap tanult meg a fiától hattyút hajtogatni. A redőnyökkel javarészt elsötétített, A terem végében kiemelt pódiumán erősen túlvilágított szobában így, a megbeszélés első felén még ezzel foglalatoskodik. Papírt tép, leélezi, meghajtja, elrontja, széthajtogatja, az egészet kezdi elölről. Harminc perc elteltével, az eligazítás második részében már a kész hattyút terelgeti az asztalon, először csak ujjal bökdösve, majd tollal, végül megbűvölve, pálcával. Mégsem szól rá senki, na nem azért, mert nagy kutya vagy egyáltalán minimálisan is csókos lenne a minisztériumban; közvetlen felettese az évek alatt megszokta már tőle, hogy ami rá vonatkozik, arra figyel. A kezeit azonban muszáj lekötnie, Dwayne Warren gyerekkora óta képtelen húsz percnél hosszabb időre csöndben megülni a seggén.
Egyedül az utolsó negyedórában marad mozdulatlan, a karjait maga előtt összefonva, összeszorított szájjal, esetleg az egyenruhája csatjával babrál néha. Mire számíthatunk a keresett személytől - rá szinte egyedül csak ez tartozik. A tágabb nyomozás lényegtelen, ha nagyjából öt kilométeres területre lokalizálták a tartózkodását, őt csak akkor küldik majd. Ha pedig minden jól halad, a jelenlévők közül így ő lesz az egyetlen, aki testközelben is találkozik majd a megzavarodott beteggel.
Hiszen ehhez ért. Egyedül ebben jó.
Felhajtani, elkapni, ártalmatlanítani majd átadni nála gondosabb kezeknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691842#post691842][b]Dwayne Warren - 2017.07.20. 14:58[/b][/url]

PTSD. Amikor elhangzik a halálos ítélettel egyenértékű diagnózis, ő kissé lesüti a szemét. Találkozott már a szindrómával, a lehető legközelebbről látta, mit tehet az emberrel és, hogy mennyire irgalmatlanul veszélyes. Ráadásul a vérfarkas csak egy kölyök, alig tizennyolc, valószínűleg azt sem tudja pontosan, hol lehet. Ez egy laikus számára jó hírnek tűnhet, hiszen kit ne könnyebb megtalálni, mint azt, aki ismeretlen terepen mozog.
Ő azonban pontosan az ellenkezőjét tapasztalta ennek. Azt a szerencsétlent elzavarták otthonról, munkál benne a kór, amit ki tudja, hogy dolgoz fel, a világ pedig összeesküdött ellene. Az ilyen, pánikba esett szökevények pillanatok alatt válnak ön- és közveszélyessé. Egyedül a vérfarkas- kór miatt nem aggódik: elvégre hülye lenne teliholdkor a nyomába szegődni, más napokon pedig a gyerek, legalább is ebből a szempontból, teljesen ártalmatlan.
   -  Próbálta kinyírni magát a srác? Doc?
Bár a kérdést a jelenlévőknek teszi fel, végül mégis Riley- felé néz, akit bár a megbeszélés elején bemutattak, már nem emlékszik a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=692250#post692250][b]Dwayne Warren - 2017.07.22. 21:20[/b][/url]

A szája belsejét rágcsálva pillant le az összekulcsolt kezeire, kissé előre dőlvén a keskeny asztalon. Még nem.
Valójában egy oka van annak, hogy őt jelölték ki a feladatra és nem egy kollégáját, hiszen  ez a fajta felkutatás nem egészen az ő profilja: dolgozott már fiatal vérfarkassal. Az iskolában élők, ha nem hivatalosan és talán nem is mindig veszik észre, az ő személyes védelmét élvezik, gyámolítja őket, ha kell, tettlegesen, máskor hallgatólagos elnézéssel. És bár nem ez lenne az első, amit megjegyeznek róla, Dwayne kifejezetten jó emberismerő, aki, ha kell, képes a megfelelő empátiára. Egy ilyen riadt, önveszélyes kölyöknek, legalább is a felettesei szerint, az ő stílusára van szüksége, ha a nyomára bukkannak. Már ha...
   -  És honnan tudjuk, hogy még él?
Az ujjait nézve kérdezi, cseppet rekedt hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=697618#post697618][b]Dwayne Warren - 2017.08.24. 20:42[/b][/url]

Bólint, érti. Ilyenkor ő nem beszél sokat, részben, mert senkit sem érdekel, részben pedig, mert nincs szüksége rá. A gondolkodás ilyen esetekben nem az ő feladata, a nyomozók leszűkítik a megfelelő, pár négyzetkilométeres területre a célszemély lehetséges tartózkodási helyét, ő pedig levadássza azt.
Egymás után megropogtatja az ujjait az asztalon, a hajtogatott madarat lesöpri maga mellett a papírkosárba.
   -  A srác nem egy született Rambó. Ha pánikba esett és tényleg egy erdőben bujkál úgy, hogy azt se tudja, kábé melyik országban van, két napon belül meglesz. Mindenhol otthagyja a nyomait és kajáért is emberek közé kell mennie. Vagy egyszer kitörli a seggét árvacsalánnal és magától jelentkezik.
Amit mond, abban semmi újdonság sincs, a szököttek túlnyomó többsége ugyanis így viselkedik. Valami ösztön vezeti az embereket arra, hogy a fák közé meneküljenek, ott azonban a legtöbben már nem tudnak mit kezdeni magukkal.
   -  Legalább is ez a jobb eset - folytatja kisvártatva Riley felé pillantva - Mennyi van még neki hátra, Doc? Három hét teliholdig? Ha addig nem nyírja ki magát, átváltozik és megöl valakit, akkor nekünk és neki is szarral meszeltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=701621#post701621][b]Dwayne Warren - 2017.09.16. 10:49[/b][/url]

Kivételesen nem kamaszos konokságból hallgat és bámulja a falat ott, ahol az imént még a közvetlen felettese hangján mennydörgő patrónus- jegesmedve- lebegett. A fejmosás első felét még a Magnus- gyerekkel hallgatta végig, így megtehette, hogy láthatatlannak tettei magát és hagyja, hogy a dörgedelem elszálljon a feje fölött. Most már azonban egyedül van - pontosabban ő, szemben az itteni vezetés és az amerikai titkárság egy suhanc képviselőjével, hallgatja a különben jogos kérdéseiket.
Hogy dolgozhatott az iskolában egy halálfaló hónapokon át úgy, hogy senkinek sem tűnt fel? Hogy kerülhetett olyan pozícióba, amivel szabadon járhatott- kelhetett a hálókörletekben is, egy olyan iskolában, ahol nem egy, de nem is kettő, de még nem is három auror dolgozik?  
Ő azonban csak a vállát rángatja: fogalma sincs. Semmi oka nem volt feltételezni, hogy akármelyik Y generációs kis köcsögnek olyan ötlete támad, hogy magára varratja a jelet, hogy aztán azzal parádézzon. Ahogy azt sem, hogy így egyáltalán bejuthatott a kastélyba és egy páncéllovag nem rúgta el félmagasan a faluig, ahogy belépett. Finoman mutat rá a tényre, hogy ezzel az erővel akár a KKK rejtett tagjait is üldözhetné, legalább annyira aktuálpolitikai kérdés így, kétezer-akármennyiben. Ez azonban nem igazán segít az ügyén.
Hosszú idő után engedik szabadon, ő lesütött szemmel bólint, majd kel fel a székéből. A sokadik letolása ez, de az első, amikor behúzott vállakkal sunnyog ki az ajtón, mint egy megszidott kiskutya. Na nem azért, mert pánikba esne a vádaktól, inkább, mert... azért igazuk van.
Halkan csukja be az ajtót maga mögött. A tekintete a padlóról felemelkedik nála egy jó tízessel fiatalabb kollégájára.
   -  Ezt beszoptuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=703277#post703277][b]Dwayne Warren - 2017.09.21. 21:44[/b][/url]

Nem lehet mindig mindenki kifogástalanul példamutató. Ha egyáltalán minimálisan példamutató lenne, néha nem gondolkodna el rajta, egyáltalán miért nem eresztették még szélnek az egységéből. Talán, mert nehezen találnának egy másik aurort, aki visszakérdezés vagy hezitálás nélkül nyakig merül a disznószarba, ha kérik. Az, hogy hónapokig (évekig?) egy halálfalóval az orra előtt élt? Ugyan. Semmiség.
   -  Voltam. Kétszer. Nem nagy dolog, de dög idegesítő.
A kezeit leereszti maga mellé. Rémesen abszurdnak érzi a helyzetet: letolják, majd, valójában állásajánlatot kapnak, abból a fajtából, amit igencsak nem tanácsos visszautasítaniuk. A minisztériumi vezetőség logikája mondjuk egyszerű és politikai tűzoltásként is felfogható, bukott haláfaló után aurort ültetnek a házvezetői székbe. Kérdés, hogy a közvéleményt és a szülőket mennyire fogja megnyugtatni ez.
   -  És a zöldekkel van a legkevesebb baj, Boss.