31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. július 31. 19:41 | Link

Ambrózy Henrik

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. július 31. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. augusztus 1. 11:27 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

Ki gondolta volna, hogy egy újabb meghallgatásra kell mennie? Amúgy a Minisztérium nem unja még? Ha legalább háromszor nem kérdezték már ki, akkor egyszer sem, de ugye jó magyar szokás szerint kell az a bizonyos ráadás. Ééééés már érkezik is. Jelezném a mélyen tisztelt olvasóközönségnek, hogy Ambrózy Henrik a tűréshatárának legszélén van már és nem tudja garantálni, hogy nem fog mindenkit elvarázsolni a g.cibe. Bár persze tudnivaló, hogy a Minisztérium erre megy rá: pszichológiai hadviselés. Meg akarják törni, hátha így majd mást mond. De fogják már fel, hogy nem tud, mert eddig is az igazságot mondta minden k.b.szott beszélgetésen! Rájöttem, nem is Henrik ideges már, hanem én, hogy ennyit vegzálják a fiamat. Ő persze unott arccal, sztoikus nyugalommal baktat be a Minisztérium épületébe, megkérdezi lent a szőke leánykát - aki minden valószínűleg nem csak kívülről szőke -, hogy ezúttal merre kell mennie, majd lassanként elindul. Néhányan kedvesen mosolyognak rá (többségében nők, ki hitte volna), páran átnéznek rajta és akadnak, akik valóban úgy vélik, hogy az ördög leszármazottja és fekete mágus. Azok megvetéssel és gyűlölettel ajándékozzák meg. Milyen szép is egy ilyen madárcsicsergős nap!
A helyszínhez érve kopogtat kettőt és pozitív válasz esetén benyit. Na, most egy nő. Úgyis unta a pasikat, fő a változatosság. Behajtja maga mögött az ajtót és a nőhöz lép, hogy kezét nyújtsa neki. - Ambrózy Henrik, jó napot - mondjuk hogy ez a nap kinek jó, azt ne firtassuk, de tételezzük fel, hogy ma mindenki boldog. Feltételezem, hogy úgyis hellyel kínálja majd Ophelia (ugye?), így Henrik készségesen foglal helyet és várja az unásig ismételt kérdéseket. Halleluja.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 6. 14:33 | Link

Ambrózy Henrik

 
Kopnak az ajtón, majd jelzésem után, hogy "Tessék!" már be is lép egy férfi. Nem túl idős, de nem is fiatal. Azt hiszem ő az akire vártam, akit ma ki kell faggatnom. Felismerem fizimiskáját az akta képéről. - Üdvözlöm, Ophelia Donovan - fogom meg röviden de határozottan a felém nyújtott kezet - Köszönöm, hogy ismét befáradt hozzánk - nem vagyok az a hűbelebalázs, először is igyekszem bizalmat ébreszteni, de legalábbis - mert az ugye nem mindig sikerül - korrekt és következetes maradni. Természetesen hellyel kínálom a férfit, aki el is foglalja azt és egykedvűen néz rám. - Azt hiszem sejti miért kérettük be magunkhoz megint? - kérdezem miközben én magam is leülök vele szemben és becsukom az aktáját, mely mindeddig kinyitva hevert előttem. Képben vagyok az üggyel kapcsolatban így nincs rá szükségem, hogy puskázzak. Kényelmes testhelyzetet veszek fel, melyben kicsit előredőlök, hogy adott esetben könnyen fel tudjak állni, ha a szükség úgy hozza. - Kér egy pohár vizet, esetleg kávét? - érdeklődöm kicsit oldandó a feszültséget. Lehet, hogy elleszünk egy darabig itt és jobb ha nem szikrázunk a feszengéstől. Igen ez egy kihallgatás, de nem egy kínzás. Nincs értelme keménykednem, a velem szemben ülő esetében legalábbis kétlem, hogy ilyen viselkedéssel célt tudnék érni. Meglátjuk igazam lesz-e vagy sem. Idővel úgyis ki fog derülni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. augusztus 6. 15:28 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

A kézfogás rövid volt és határozott, már meg sem lepi az ügymenet. Hellyel kínálják, ő leül, megpróbálnak kedvesnek tűnni és a bizalmába férkőzni - mintha amúgy volna bárki is ezen a sárgolyón, aki ezt beveszi -, majd megkezdődik a vallatás. Csak az a cuki kis íróasztali lámpa hiányzik, amivel a szemébe világítanak. Hogy ő mennyire, de mennyire unja már!
- Áh, dehogy. Fogalmam sincs - tőle nem megszokott módon szarkasztikusan horkan fel és csak azért nem teszi keresztbe a karjait maga előtt, hogy ne keltse zárkózottság hatását. Ettől függetlenül egyik lábát férfiasan átveti a másikon és lélekben felkészül arra, hogy ismét fel kelljen elevenítenie azt a bizonyos éjszakát. Tulajdonképpen az már rég lepereg róla, hogy gyanúsítják, mert ő tudja, hogy nem követett el semmit, de az, hogy egy embert újra és újra arra kényszerítsenek, hogy játssza le magában a szülei halálát... Nos, a Minisztérium se százas, maradjunk ennyiben.
- Nem, köszönöm. Inkább az újabb frappáns kérdéseire volnék kíváncsi. Vajon van olyan dolog, amit eddig még nem tudakoltak meg tőlem? - úgy tesz, mintha gondolkodóba esne, de ez csak a látszat. Alapvetően nem akar udvariatlan lenni a nővel, de bizonyára Ophelia is megértheti, hogy nem ez a legjobb délelőtti program, amit el tud képzelni magának. Arról nem beszélve, hogy pár nap múlva megy vissza a Rezervátumba, hogy Jianyu-val és a másik Opheliaval megmentsék annak a kilenc sárkánynak az életét. És a fene se tudja, hogy vannak-e még kilencen ugye, mert minden nap számít. - Nézze, nem szeretnék goromba lenni. Ha az voltam, bocsásson meg. De ezredszerre teszik fel ugyanazokat a kérdéseket és én ezeregyedjére se tudok mást mondani - széttárja karját és tehetetlenül tűri a helyzetet, amibe került. Mert ugye valakit mindig meg kell hurcolni, valakit szét kell szedni cafatokra, valakinek bűnösnek kell lennie.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 6. 15:47 | Link

Ambrózy Henrik

 
Az asztal elválaszt bennünket, de a testtartása nem, hiszen csak lábait veti keresztbe, lazán. Megértem őt, az ember utálja minduntalan elmondani azt ami vele történt, főleg ha őt hibáztatják érte. A felfüggesztésemkor pont ugyanígy voltam én is, legalábbis nagyon hasonlóan. Ezért is vagyok talán együtt érző vele kapcsolatban. Cinikus megjegyzésére nem reagálok, mert ezt is megértem. Már az akadémián sem ment ez a vallatósdi nekem olyan könnyen, de ez most nem releváns. - Nos majd meglátjuk...- gondolkozom el egy pillanatra, miután ráébreszt, hogy ahhoz, hogy megtudjak esetleg új dolgokat, nem szabad ugyanazt tennem mint eddig - Mit érzett, amikor rájött elvesztette a szüleit? - teszem fel a kérdést óvatosan és megértő hangnemben. - Nem lehetett könnyű önnek - egészítem ki mondandómat és míg várom a választ azon merengek el, hogy vajon ha valóban balesetről volt szó a cég mégis miért kiáltotta ki bűnbaknak a velem szemben ülőt. Ha viszont ő tette, akkor, hogy a fenébe nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy elítélhessék. Az hogy megbélyegezték és folyvást becitálják, hátha elárulja magát...Szánalmas, még belsős szemmel nézve is számomra. Annyi mód, annyi új felderítő, nyomelemző bűbáj van és oly sok kiváló nyomozó. Mégis itt tartunk? Ki érti ezt? Sóhajtok egyet és még egy kérdést teszek fel. - Vérmágia okozta a halálukat igaz? - Nézek a férfira és az előbbi gondolataimat is egy ajtó mögé zárom. Nekem most, mint apró alkatrésznek a nagy gépezetben nem az a dolgom, hogy ezt megfejtsem. Arra kell koncentrálnom, hogy a számomra kijelölt feladatomat érdemben elvégezzem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. augusztus 6. 20:38 | Link

Donovan elvtársnő
another trial for nothing

Valamiféle furcsa mosoly ül ki Henrik arcára. Majd meglátjuk. Hát hogyne kedveském, meg ahogy azt Móricka elképzeli, nem? Henrik már az ügy elején is pontosan jól tudta, hogy tilos hazudnia, mert le fog bukni. Így igazából mindent elmondott. Majdnem mindent... Merthogy a hivatalos sztori mindenhol az, hogy mikor hazaért, már csak a szülei holttestét találta otthon különböző véres jelek között. A valóság az, hogy a szertartás legvégén hazaért. Hallotta a zajokat, látta a kiszűrődő fényt, azonban ideje már nem volt, hogy megállítson bármit is, sajnos elkésett. Persze ezt is elmondhatta volna, csakhogy így is épp elég szoros a hurok a nyaka körül, tanuk nélkül sohasem hinnének neki és minden valószínűséggel hűvösre tennék olyasmiért, amit nem követett el. Ezt igazán nem akarja.
- Ön szerint mit érezhet egy tizenhét éves gyerek? - felvont szemöldökkel néz a nőre. Milyen kérdés ez? A pszichológiai elemzésen már túl vannak Dimitrivel és a traumatizáltságon kívül nyilvánvalóan nem tudott mást elmondani Henrikről. - Nos, hogy válaszoljak is a kérdésre... Kétségbeesést. Tehetetlenséget. Valamiféle hitetlen reményt, hogy még talán élnek. És végtelen nagy ürességet, mert az agyam tudta, hogy elvesztettem őket és nincs többé családom - keresztbe fonja karjait maga előtt és amikor végez, tekintetét leemeli Opheliáról. Nem bír a nőre nézni. Az este képkockái szép lassan játszódnak le szemei előtt. Hatalmas robaj, néhány halálsikoly és hirtelen beálló csend. Ő beljebb tolja a nappali ajtaját. Mindenütt vér. És a szülei... Kirázza a hideg és igyekszik ezeket a képeket oda visszatolni, ahonnan jöttek.
- Igen, vérmágia. Az egész padló tele volt vérrel írt jelekkel. Nem tudom, mit akarhattak ott és kik, de annyi biztos, hogy nem voltak épelméjűek. Higgye el, ha valaki, akkor én eleget kutattam a fekete mágia után, és ezek nem voltak százasok - hogy mire céloz ezzel? Hogy egyetlen normális ember sem használna ennyi vért. Egyáltalán honnan szerezték? Állati volt vagy emberi? És mi volt a terv, mit akartak vele? Egy rakás kérdés, amire sohasem kap majd választ, viszont a szemben ülőnek fel sem teheti. Sőt, senkinek sem teheti fel őket. Örökké ezek fogják kísérteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 480
Írta: 2019. augusztus 8. 20:27 | Link




Az irodában ért a hivatali bagoly, hogy az ügyfelemet becitálták egy újabb kör vallatásra, s ugyan fél óra múlva a bíróságon kell lennem, úgy éreztem, egy gyors hoppanálással megjárhatom.

Végigviharzok a Minisztérium folyosóin, muglis szerelésem - a megszokott ing és kosztüm - kirí a sok talár közül, de mégsem mer senki az utamba állni. Megtalálva a megfelelő ajtót, finoman berontok rajta, épp csak le nem esik a sarkairól.
- Liam Laoiseach vagyok, Ambrózy Henrik ügyvédje - csapom le a táskám az asztalra, magamat pedig a Henrik mellé húzott székre.
- Nem kell válaszolj egyetlen kérdésükre sem - szólok a férfihoz, aztán minden vehemenciámat a nőre irányítom. Arcom diplomatikusan üzeni, hogy ne szarozzon velem és egyébként is - már nagyon tele van a hócipőm az egész kapitánysággal. Ami egyébként igaz is. Mindkettő.
- Vannak újabb bizonyítékaik? Tanúk? - dobom felé a kérdéseket, amikre ugyan választ várok, de nem azért, mert ne tudnám, hogy mi lesz az. Azt akarom elérni, hogy belássa, legalább némán magában, de jobban örülnék, ha hangosan tenné, hogy két kézzel nem találják a feneküket a sötétben, s inkább egy ártatlan embert zaklatnak újra és újra, hogy a munka és a haladás látszatát keltsék.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 8. 21:43 | Link

Ambrózy Henrik és ki is, ja az Ügyvédje

Már épp kezdene bennem összeállni egy kép arról mi is játszódhatott le benne. Már pont ott táncolok a határán, hogy elmondjam a velem szemben ülőnek, hogy sajnálom, hogy ez történt vele és, hogy ha módomban állna segítenék kinyomozni ki is a valódi felelős a szülei haláláért, mert hiszek neki. Elhiszem, hogy ártatlan áldozat, aki megszenved valami olyasmit, amit nem ő követett el annak idején. Aki már évek óta próbál megszabadulni a skarlát betűtől, amit lemoshatatlan tintával mi pecsételtünk rá egykor. Ám még mielőtt ezt megtehetném - már nyílik a szám, hogy kimondjam, amit gondolok - beront a helységbe egy illető, akiről mint azt vehemens, bár a magam részéről tahó paraszt bevonulása közben megtudom, nem más mint Ambrózy Henrik ügyvédje. Értem én, hogy vérszagra gyűl az éji vad komám, csak most az a helyzet állt elő, hogy konkrétan egy oldalon állunk! Ez a gondolat fut át agyamon, ahogy a szinte már filmbe illően klisés, táskalecsapós, székre levágódós magánszámát figyelem, szótlanul - Üdvözlöm Ügyvéd úr! Ophelia Donovan! - köszöntöm visszafojtott indulattal és felé nyújtott kézzel - Épp a legjobb pillanatban csatlakozott hozzánk - folytatom, miután ha elfogadta kezem röviden megrázom az övét és gondolataim háborgását igyekszem lecsillapítani. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabadjára engedjem őket, ahogy a számat sem, így maradok a formális társalgás szabályainál, amíg birok - Bizonyíték? Ugyanannyi, mint eddig. Szemtanú? Pont mint legutóbb - nézek a jogi képviselő szemébe egyenesen és őszintén és még mielőtt a szvamba vághatna folytatom - Itt és most csak két dolog változott: A kihallgató személye és a feltenni szándékozott kérdések - közlöm és tekintetemmel most Ambrózy pillantását keresem, aki ugyebár csendre lett intve ügyvédje által az imént. Úgy éreztem az előbb elindult valami. Haladni láttam afelé, hogy olyat is megtudjak tőle, ami neki segíthet, de itt és most nekem van szükségem az ő segítségére.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. augusztus 31. 21:31
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. augusztus 9. 11:19 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Tényleg elege van az egész hajcihőből. Rámegy a fél élete, a kapcsolata és a Minisztérium bele sem gondol abba, hogy igazából mi mindent rombolnak le öt perc hírnévért cserébe. Egy embert hurcolnak meg, egy élettel játszanak és nem mellesleg lelki ronccsá tesznek valakit, akit újra meg újra kényszerítenek egy olyan emlék felidézésére, amit bőven elegendő volt átélni egyszer. A Henrikben lévő düh éppen ezért nehezen csillapodik, vagy nem is csillapodik, szarkazmusa és némiképp ellenséges hozzáállása is ebből fakad.
A beszélgetés még jóra is fordulhatna - bár nyilván nem végződhetne úgy, hogy mindenki boldogan hazamegy, de mindegy -, mikor kivágódik az ajtó és a férfi döbbenten néz fel Liamre. Aztán a döbbenete megkönnyebbülésbe vált át. Ki fogja vinni innen és nem kell még egy meghallgatást végigszenvednie. Mivel megkapja a lehetőséget, hogy csendben maradhasson, ezer örömmel él vele. Így is annyi gondolat cikázik fejében, hogy az is csoda, hogy nem robban szét. Pedig ennyi gondolattól igazán ildomos lenne.
- Elnézést, mégis csak szólnék - csak egy pillanatra gondolja meg magát, Liamre rá sem nézve célozza Ophelia felé a mondandóját. Kivételesen nem lesz cinikus, nagyon igyekszik majd, esküszöm. - A mély pszichológiai elemzés már megvolt. Kikérdeztek mindenkit. Tulajdonképpen engem is érdekelne, miért ülünk most itt. Ki akar ennyire eltakarítani az útból? - homlokráncolva néz a nőre és igyekszik összerakni a dolgokat. Kinek a tyúkszemére léphetett, amiért ezt érdemli? Eközben Liamre emeli tekintetét futólag és hálás pillantásokat lövell felé. Végül is, ha jobban meggondolja, neki amúgy sem volt kedve beszélni. Senkivel. Semmiről. Ha ez most azt jelenti, hogy a férfi válaszol helyette, neki úgy is jó.
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 480
Írta: 2019. augusztus 9. 15:59 | Link




Nem épp osztatatlan az öröm az érkezésemet illetően, de ez megszokott. Munkaköri kötelességem beleköpni az aurorok levesébe, nekik meg a vérükben van utálni engem. Egyszerűbb lenne, ha együttműködnénk, de a Minisztérium és a kooperáció mégcsak ugyanabban az időzónában sem fér meg.
Ezzel a berögzült nézettel rontottam be, egy agysejtet hagyva meg annak a lehetőségnek a felismerésére, ha esetleg ezúttal valami más történne.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, annyira paraszt azért nem vagyok, csak a stílusom tűnhet agresszívnek kissé.
Szép sorban felel a kérdéseimre, aztán azon is tovább megy, s a végén Henrik sem tud csendben maradni, hiába szóltam rá. Pedig tényleg jobb neki, ha hallgat. Alaptalanul vallatják újra és újra, nyugodtan megtehetné, hogy elutasítja, sőt, akár fel is jelenthetné őket zaklatásért. Nem volna túlzó reakció ez arra, amit az aurorok leműveltek vele az elmúlt években. Nem vagyok régóta ügyvédje, az előző egy dilettáns marha volt, aki az engedélyét biztos jópénzért vette. Viszont amíg én képviselem Henrik jogait, addig nem fogják csak úgy kivallatni, amikor eszükbe jut.
Új kihallgató? Ennyi az egész? A többiek már mind lefutották a köreiket s most jött egy új ember, akinek neadjisten saját elképzelései vannak és ezért újra előszedi Henriket? Mert majd ezzel akar bizonyítani, hogy ő is valaki, hogy észrevegyék? Egy téglafal érzelmi skálájával bámulok a nőre.
- Mi volt a baj az eddigi kérdésekkel? - Mondhatnám úgy is, hogy mi volt a gond az eddigi kérdezőkkel, de az csúnyábban hangzik. A lényege ugyanaz. Ha más megközelítéssel érkezett ez a nő, akkor nem ért egyet az elődjeivel. Ha meg nem ért egyet az elődjeivel, akkor nem ért egyet azzal sem, hogy Henrik megölte a szüleit, vagy minimum bűnrészes volt. Ettől függetlenül egy nagy marék szarság, hogy beráncigálta ide, mert nem fog hirtelen többet tudni a férfi, mint tudott eddig. De nincs más nyom. Értem én. Valahol el kell kezdje. Csak épp rossz helyen kezdi. Új szálakat kell keressen, nem a régieket feltépkednie.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 13. 13:56 | Link

Ambrózy Henrik és az Ügyvédje

 
Három személyes drámánk új színekkel telik meg. Henrik ügyvédjének érkezése átrajzolta az általam magamban felvázolt terveket. Mégis mintha elért volna a férfihoz a szándékom, mert megszegve a jogvédő intését pár mondatot mégis kiejt és felém intézi szavait. Erre rátromfolva az ügyvéd is kérdez. Persze, ez várható volt tőle. Nem hagyja a koncot és köröz körülötte, hogy megvédje. Kettő egy ellen aránynál az ember helyzete minden csak nem rózsás. Ez van velem most. Csak a szőnyegbombázás, amit kaphatok. Ideje ellentámadásba lendülni! De a magam módján. - Eddig az volt a cég nézete, hogy ön a tettes. Ez nem vezetett sehová, mint azt mind tudjuk - nézek végig Henrikre szavaim alatt - Most szeretnénk megvizsgálni egy másik szemszögből a dolgokat. Onnan, hogy ön az ártatlan áldozat - itt már az ügyvédre pillantok - Új kérdéseket vet fel az új álláspont - eltértem az eredeti tervtől és nem azt ellenőrzöm le, hogy konstansak-e a férfi válaszai - Emiatt kértük, hogy fáradjon be Ambrózy úr hozzám - tolom el jelentőségteljes mozdulattal az eddig megszerzett minden információt tartalmazó dossziét jó messzire. Erről a pálfordulásról nekik nem kell tudniuk. Ezért majd én tartom a hátamat. De valahol, mélyen a zsigereimben érzem, hogy azért nem jutottak sehová eddig ezzel a jó emberrel itt, mert nem tértek el a gyakorlattól. Ha változást akarsz ne várd, hogy eléred ha mindig mindent ugyanúgy csinálsz. Le kell lépni a járt útról. El kell hagyni a biztos kikötőt. Tehát most vegyük fel innen a történet fonalát. Lássuk mit reagálnak erre a velem szemben ülő urak.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. augusztus 31. 21:31
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. augusztus 15. 11:21 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Henrik szkeptikus az üggyel kapcsolatban. A Minisztériumra nem jellemző, hogy csak úgy elengedjen egy még igencsak jó húsban lévő csontot. Általában addig kötik az ebet a karóhoz, míg az alany inkább magára vállalja a bűnösséget, csak hagyják már békén. Nem mondom azt, hogy egy-egy rosszabb napján és gyengébb pillanatában nem fordult meg mindez a fejében. Azonban tökéletes visszatartó erő számára a saját élete, amit nem tervez tönkre tenni és persze Lilla. Ez nyilván rém szentimentális hozzáállás, csak ugye ehhez még társul az a fránya igazságérzete is, ami mindent maga alá gyűr. Nem hajlandó engedni, hogy vele statuáljanak példát. Keressenek erre egy másik balekot.
Liam, bár óva inti, hogy megszólaljon, pontosan jól tudja, hogy Henriket nem abból a fából faragták, aki adott esetben ne szólalna meg, ha kérdése vagy válasza van. Így most Ophelia szavaira tulajdonképpen felhorkan. Hát így mindjárt más. Már nem gyanúsítottként kell elismételnie az egész borzalmat, hanem ártatlan áldozatként. Végül is, ettől sokkal kevésbé fáj az embernek, ha a szülei halálára gondol.
- Jó ezt hallani. Csakhogy teljesen mindegy, hogy tettesként vagy áldozatként tekintenek-e rám, ha egyszer nem tudok többet mondani annál, amit már eddig is elmondtam - szinte szájbarágósan ejti ki a szavakat, mert ő, bár fantáziája igen szárnyaló, nem látja a lényeget. Vagyis miért más az, hogy tettesként kérdezik ki - és felteszik ugyanazokat a kérdéseket -, vagy áldozatként - szintén feltéve ugyanazokat a kérdéseket. Mert tulajdonképpen a "sikerült leparkolni a kocsit?" és a "találtál parkolóhelyet?" ugyanazt jelenti, csak máshogy fogalmazod meg. Ha egyszer tényként közli, hogy mi történt, ha egyszer pszichológiai vizsgálaton volt, ami bebizonyította, hogy nem egy pszichopata fekete mágus, mit tudna még tenni? Mit tud mást kérdezni még a nő? Megcsóválja fejét és ezúttal elhatározza, hogy innentől Liamre bízza a dolgot. Mondjuk a következő öt percben el is indulhatnának innen.
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 480
Írta: 2019. augusztus 26. 16:09 | Link




Ellenfelünk nem örül az egyenlőtlen meccsnek, ami természetes, és ami engem elégedettséggel tölt el. Lehetne ezt másként, viselkedhetnék másként, tudom, de ahhoz túl sok kört lefutottunk már. Nem pont ezzel a nővel, de most ő képviseli a Minisztériumot, a Minisztérium pedig már rég leszerepelt ezzel az üggyel kapcsolatban is.
Ahogy végighallgatom, mi is az új álláspont, nehezen állom meg, hogy ne kezdjek el röhögni. Végül csak egy széles vigyort eresztek meg, amolyan hitetlen, most-szivatsz mosolyt. Olyan öngólokat lő, hogy kész élvezet nézni. Nem vagyok szadista, egyáltalán, nem okoz örömöt számomra mások szenvedése, de ez… ez gyönyörű.
- Csak hogy tisztázzuk… - teszem hozzá gyorsan, mielőtt Henrik megtudna szólalni. Tudom, hogy megfog szólalni. - Az alappremisszája az egész nyomozásnak az volt, hogy ez az ember bűnös. Mielőtt bizonyítékuk lett volna, azt feltételezték, hogy bűnös, jól értem? Mondja, mi történt azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét?
Nem hagyom azt sem figyelmen kívül, hogy ez az egész mit hoz magával - vagyis hogy a Kapitányság eddigi narratívájával teljesen szembe akar menni. Látom ám, ahogy többes számban beszél - a cég, kértük -, de közben hallom, hogy mit is akar közölni. Ez nem szankcionált. A Minisztérium majd akkor fogja elengedni Henrik nyakát, amikor az ölükbe pottyan az igazi tettes. És bocsánatkérésre akkor sem szabad számítani. Ez a nő pedig igyekszik kézre keríteni az igazi bűnöst. Mindenképp kellemes változás ez, de hogy ennyire rossz taktikával kezdje, az mindenképp lehangoló. Nem tudott volna egy kompetensebb aurorhoz kerülni az ügy?
Hova is gondolok? Még mindig ugyanarról az intézményről van szó. Nem lesz ennél jobb. És végtére is, nekem nem csak az a célom, hogy megvédjem Henrik jogait - ügyvédként persze csak ez az egyetlen és legfőbb cél -, emberileg viszont azt is szeretném, ha végre kézre kerülne az igazi gyilkos és lezárhatnánk mind ezt az egészet.
- Meséljen erről az új taktikáról. Ön beszél, mi hallgatjuk - kedvesen a nőre mosolygok, már amennyire az nekem sikerülni szokott ilyenkor, s egy pillantással jelzek Henriknek, hogy ez a hallgatjuk rá is vonatkozik. Ha már ide lett ráncigálva, legalább mi menjünk haza új információkkal.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 31. 22:06 | Link

Ambrózy Henrik és az Ügyvédje

Megszokhattam volna már, hogy nem vesznek semmit komolyan, amit mondok. A szándékaim mindig bizonygatnom kell. Talán mert nem vagyok férfi, vagy mert fiatalnak látszom. Az ügyvéd mosolya egyenesen lesajnáló, de nem veszem magamra. Itt nem az én vagy az ő érdekeiről van szó, csakis Ambrózy úréról. Érte küzd a férfi és ezt gondolataim homlokterében kell tartanom. - Az ártatlanság vélelme sajnos jelen esetben, a körülmények miatt a bűnösség vélelmévé vált - mondom valóan szomorúan, mert nem értek egyet ezzel a gyakorlattal, főleg ilyen különös ügy kapcsán. Minden bizonyítékkal rá mutattak és nem néztek a dolgok mögé, ami hiba volt. Nem áll szándékomban felülbírálni az elődeim munkáját. Nem tisztem. Tiszta lapot fogok nyitni, mondhatni egy új Ambrózy aktát. Miközben ezek a gondolatok lassan csak átjutnak elmém lezárt csapóajtóján némi csend áll be köztünk, amit az Ügyvéd úr tör meg, feldobván a kihívás labdáját. Most bizonyíthatok és bizalmat építhetek. Ezen áll vagy bukik minden. - Engem nem az érdekel, hogy mit látott a támadáskor, hanem az, hogy mit nem - kezdek bele határozottan mondandómban de mielőtt beleszólhatnának, már meg is magyarázom a felütést - Eddig csak arra figyelt minden nyomozó, hogy mi történt ott és akkor, de az nem érdekelte őket, hogy milyen anomáliák jelezhették a bajt. Például, volt-e olyan ismerős, akit ön azelőtt sokat látott a környezetében, de a szülei elhunyta után az illető eltűnt? - emelem tekintetemet Henrikre - Vagy épp fordítva, olyan aki addig alig volt a közelükben de azután sűrűbben megjelent? Esetleg olyan idegen felbukkant-e hetekkel a támadás előtt, de rendszeresen, akit addig még sohasem látott? - remélem értik mire igyekszem rámutatni, mit szeretnék megtudni. Ezek a kis eltérések máris támpontot adhatnak és egyről egyből többre szélesíthetik a gyanús személyek szerény körét. - Ha fel tudna akár egy az előbb említett kritériumoknak kicsit is megfelelő személyt idézni, az már nagy előrelépés lehet - ha már belekezdtem akkor fel kell fednem a lapjaimat, különben az életben nem fognak rám másként tekinteni csak egy újabb idegesítő aurorra, aki csak ártani akar - Ezt nem kellene talán elmondanom, de én hiszek az ön ártatlanságában - továbbra sem nézek a jogi képviselőre - Szeretném újra megnyitni az ügyét - a felettesem ezért szétrúgja a hátsómat, az hét szentség - Kérem, segítsen, hogy segíthessek - nézek egyikőjükről a másikójukra. Úgy függ felettem a szoba csendje, mint Damoklész felett az a bizonyos kard. Talán szavaim megfontolás tárgyává teszik. Talán belém plántálnak egy cseppnyi bizalmat és együttműködve célt érünk. Ha anyámtól örököltem némi "látást", hát most azt érzem működik. Valami oknál fogva elköteleződtem abban a hitben, hogy nem ez a férfi végzett a szüleivel. Nem tudom megmagyarázni az okát, de annyira egyértelműen bűnösnek tűnik, hogy az már feltűnő. Ennyire tiszta ügy ez nem lehet. Itt valami lappang a mélyben, ami felderítésre vár. Remélem nem vár hiába.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. szeptember 2. 11:21
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 1126
Írta: 2019. szeptember 2. 12:55 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Nehéz úgy szóhoz jutnia, hogy nem mondhat semmit, így hát először hallgatja Liam-et, majd hallgatja Opheliát és a kör újraindul. Tényleg unja ezt a cécót, azonban az, ahogy a nő menteni próbálja a helyzetet, már egész érdekes. Nocsak, hirtelen a Minisztériumnak lett új álláspontja...! Csak azért nem nevet fel gunyorosan, mert azt is megszólalásnak értelmezi, így inkább visszanyeli a mélyről jövő késztetést.
Amúgy mindig elképed azon, hogy a férfi milyen hivatalos. Úgy értem, ügyvéd, nyilván ez a dolga, de Henrik számára szinte sokkoló az a profizmus, amit tanúsít. Ő speciel képtelen volna ilyen nyakatekerten fogalmazni, teletűzdelve szakszavakkal mondandóját. Na jó, ha a fekete mágiáról kérdezik, valószínűleg mindenki üzbégnek nézné, annyit tudna szakmázni benne, de értitek. Az is más, meg ez is. Ez a szakma erre épül, ezért is csodálta mindvégig a jogászokat - álljanak vagy az ügyészi, vagy az ügyvédi oldalon. Tény, ami tény, Liammel megfogta az isten lábát (bocs, Dimitri).
A nő által feltenni kívánt kérdések valóban új perspektívára engednek következtetni. Hátradőlvén keresztbe fonja maga előtt kezeit és úgy hallgatja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Tulajdonképpen rohadt rég volt az egész, fogalma sincs, fel tudna-e idézni bárkit, akárkit az üggyel kapcsolatban. Azért abba érdemes belegondolni, hogy ő mindössze tizenhét éves volt akkor. Nem figyelte szülei vendégeit, nem törődött azzal, mit csinálnak, nem az ő dolga volt. Persze látott egysmást, mert egy fedél alatt laktak, de ő akkor már javában a Roxfortban tanult. És igen, leveleztek, de nem követhette nyomon édesanyjáék mindennapjait. Ahogy Ophelia mondandója végére ér, felpillant Liamre, hogy megvizsgálja a férfi reakcióját. Igazából tök mindegy, hogy ő is szólni akar, Henrik sem tudja befogni a száját. Neki már úgyis mindegy.
- Akkor zárják le az ügyemet. Hagyjanak engem békén. Így is több kárt okoztak, mint hasznot, szóval hagyjanak békén - neki mindössze ennyi hozzáfűznivalója van a dologhoz. Liam is nyilván érti, hogy az elsődleges cél most az, hogy többé Henriket ne tartsák bűnösnek. Hogy utána ismét megnyitják a nyomozást és kérnek segítséget, persze az is tök más kérdés, mert onnantól kezdve kimondott, hogy Henrik ártatlan. Neki csak ez kell most. Hagyják békén.
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
Független varázsló, Animágus


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 480
Írta: 2019. szeptember 19. 09:47 | Link



Szavamhoz hűen tényleg csendben végighallgatom a nőt, még csak nem is mosolygok. Néhány helyen azért nehéz megállnom reakció nélkül, nem arra lettem beprogramozva, hogy kussban üljek, de egy ennyit kibírok. Meglepően Henrik is szép nyugodtan ül mellettem - már amennyire nyugodt tud lenni, amikor a szülei haláláról és az ő ügyéről van szó -.
Tudom, hogy a nő relatív kezdő és ég a bizonyítási vágytól, de ez akár előnyünkre is válhat. Nincs tele előítételettel, nem szokott az elmúlt tíz évben együtt koktélozgatni a nagykutyákkal. Nincs múltja, ami az aurorságát illeti. Egy ilyen múlttalan ember, mégha a tapasztalat hiánya fájón meg is látszik, nem feltétlenül fog negatívan kihatni Henrikre. Úgyhogy a kérdéseit hallgatva nagyon kedves vagyok és nem forgatgatom a szemeim, meg nem horkanok fel, semmi ilyesmi, csak nézek, olykor a férfire sandítva. Ő is hasonló apátiával nézi a nőt. Egyikünk sem ájult el ettől a remekbeszabott tervtől. De tény, hogy jobb, mint eddig bármi, amivel próbálkoztak. Csak... too little, too late. Mágia nélkül nem fognak túl sok részletet előszedni Henrik memóriájából, mert 1. rég volt, 2. egy traumatikus élményről beszélünk, amit rövid időn belül a szelektív amnézia köde borít be.
Végül olyan tisztán szembemegy a Minisztériummal, hogy már-már azt várom, valaki berúgja az ajtót és az egész bulit gyorsan feloszlassa. Valami csoda folytán ez nem történik meg, úgyhogy megköszörülöm a torkom, hogy feleljek, de Henrik megelőz. Hagyom, hadd beszéljen, kivételesen pont azt mondja, amit én is szerettem volna, s mindenképp jobb, ha tőle jön a válasz.
- A segítség feltétele a bizalom - folytatom a gondolatot. - Ha lezárják az eddigi nyomozást és új szálat nyitnak, az a bizalom első feltétele. A második az lesz, hogy nem Henrikkel kezdik, hanem mondjuk a szülei kollégiával, szomszédokkal, olyan emberekkel, akik esetleg tényleg gyanúsítottak lehetnek. Nem beszélve arról, hogy többet voltak az áldozatok környezetében, mint egy Roxfortban lakó fiú.
Kezdem összeszedni magam, s Henrikre pillantva jelzem, hogy itt az alkalom a lelépésre.
- Ha mindez megvan... - a mellzsebemből elővett névjegykártyámat átnyújtom a nőnek, amin először csak a mugli praxisom elérhetősége szerepel, de ha mágus kezébe kerül a papír, akkor néhány pillanat után megjelenik rajta a megfelelő elérhetőség is. - Engem hívjanak, ne Ambrózy urat.
Szinte soha senki nem tartja be, hogy csak a jogi képviselőt értesíti, sokkal jobb megfélemlítő taktika a gyanúsítottat zaklatni, de miután ilyen szépen megbeszéltük a bizalom fontosságát és segítséget is kért tőlünk, remélem megteszi ezt a minimális udvariasságot.
Felkelek a székből s ha Henrik vagy az auror nem kíván még valamit hozzátenni, akkor részemről lezárhatjuk ezt a kedves beszélgetést.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek