36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 14. 18:01 | Link

Cassie
mindenmássooon

Nem hittem volna, hogy ezt az ocsmány épületet valaha is felüdülésként élem meg. És mégis így van, ahogy a ragyogó napsütésben átlépem a küszöböt és kicsit a hajamba túrok, ahogy egy kacsintást is megeresztek a recepcióslány, Tina felé. A papírjaimmal fel kell tottyognom a kilencedik emeletre, végigsétálok a folyosón, köszöngetve a szembejövő embereknek. Van, akiket még most is utálok és hiába mosolyognak mézes-mázasan, csak hánynom kell tőlük. Megállok a lift előtt és várok, mellettem egy titkárnő bukkan fel, idegesen egy papírt simít a lift ajtajára, majd tovább is sétál. ~Most ez komoly?~ Üzemen kívül. Kezdem azt érezni, hogy direkt szopatnak.
- Hogy a jó k.rva életbe - állapítom meg, mielőtt  vennék egy nagyobb levegőt, majd betérdelem a lépcsőház ajtaját és már kocogok is felfelé. Körülbelül másfél percet vesz igénybe, de az izzadtság végigcsordul a tarkómon és vennem is kell egy mélyebb levegőt, hogy lenyugtassam magam.
Nagyot rántok a bőrkabátomon, majd belépek az irodába, ahol kevés bájcsevegés után ledobom az aktát az asztalra és beszámolok róla, mi mindent nehezményezek a dolgozók részéről. Márti.
Nagyon jó érzés kilépni az ajtón, az izmaim is kissé ellazítom, ahogy kihúzom magam és elvigyorodok. Ismét belefutok pár ismerősebb arcba, itt már jól megy a járás, a fél életem itt zajlott le körülbelül. Mielőtt eszmélnék, csattan is a kezem a barna hajú nő hátsóján, meg teszem is a fél lépést hátra, mielőtt jöhetne a pofon visszakézből.
- Szia Cass - vigyorgok, mint egy idióta, de csak mert tudom, hogy úgyis megúszom. Ahogy azt is, hogy nincs kedvem megmérgeződni.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 14. 19:28 | Link


×××

Ha egy napom 48 órából állna, néha az is kevés lenne mindarra, amire próbálok odafigyelni. Valamelyik kisebb varázslófaluban kitört egy kifejezetten varázserőérzékeny járvány, aminek se az oka, se a pontos ismeretei vagy kimenetele nincs meg, így ma reggeltől a begyűjtött minták felett ültünk a kollégákkal és méréseket végeztünk. Így több óra után már foltokat látok, és ideje lett volna egy ebédnek is, szóval felpakoltam magam az emeletre, a kis irodába, amit a magaménak tudhatok és megejtettem ezt aktákat lapozgatva. Reméltem, hogy az eddigi betegek lapjaival jutok valamire, de nem igen ment, így egy nagyobb sóhaj után inkább aláírtam a heti jelentéseim, majd magamhoz fogva elindultam velük, hogy leadjam őket.
Nem igazán tudom, hogy ez csak az itteni titkárnőkbe van-e kódolva, vagy másba is, de ha élő embert látnak, azonnal társalogniuk kell róla, éppen ki halt meg, megy férjhez, csalt meg valakit vagy szült gyereket. Általában mosolyogva bólogatom végig a meséket, de most félbeszakítva Zsókát indultam tovább, hogy fontos, ő meg elengedett. Aztán három lépést nem tettem és tessék.
- Ha különleges képesség lenne valakit tenyér alapján felismerni, be kéne magam jegyeztetnem, Gabe - vontam fel az egyik szemöldököm, ahogy megálltam, hogy megforduljak és meg is nézzem, hogy nem csalt a hang- és kézfelismerésem. Végig is néztem rajta egy pillanatra, aztán csak megingattam a fejem. - A munkahelyi szexuális visszaéléseket, pláne többediket, jelentenem kéne a belső ellenőrzésnek, nem tudsz valakit véletlenül?
Ugyan nem gondoltam komolyan, de elég határozottan tudtam előadni hozzá, hogy a hallgatózó szemek éppen mögötte kikerekedjenek, de végül csak elmosolyodtam a papírjaim szorongatva.
- Mi fújt vissza? Ugye nem hoztál valami vírust arról a helyről - húztam el a szám, sok jót nem tudok elmondani az ottaniakról.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 14. 23:19 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



Meg lehet dögleni, ha a lift hiánya nem is lenne elég - mert az egy szar, szökőévente kétszer ha működik -, most még a hűtés bemondta az unalmast és olyan hideg van, hogy a pokol is befagy ha valaki nem vigyáz eléggé. Annyi biztos, hogy minél előbb le akarom tudni a megbeszélést a főnökkel, nem akarok elhamarkodott feltételezésekbe és indítványozásokba bocsátkozni, még nem töltöttem el elég időt Korruptfalván.
Viszont ahogy kilépek az irodából, elég hamar belefutok a barna hajzuhatagba és még mielőtt átgondolnám, csattan is a tenyerem a farmerján. Ha nem rólam lenne szó, félnék tőle, hogy megmérgez, de szerintem ennyi idő után már ettől csak nem kell tartanom.
- Mehetnél terepre nyomozni, te lennél a titkos fegyver - nyerítek fel, még grimaszolva is hozzá, miközben a bal kezemmel leveszem a napszemcsit a fejemről és a pólóm gallérjába akasztom, alaposabban is végigmérve a nőt. - De,  van egy nagyon sármos, precíz pasi, szerintem épp bent is van.
Még ki is húzom magam egy pillanatra, a hajamba túrva, hogy irányba igazítsam a tincseim, majd szélesen elvigyorodok. A tekintetem a kezében lévő papírokra futtatom, enyhén felvonva a szemöldökömet.
- Sietős vagy iszunk egy kávét, ami még emberi fogyasztásra is alkalmas, nem csak felmosóvíznek?
Körbepillantok, feltartom az ujjam és erősen fülelek, de a légkondinak még mindig semmi híre, szellőztetésnek se sok, így nem mondhatom, hogy bármi is fújt volna erre, inkább megrázom a fejemet, kezet fogva a mellettem elhaladó Ádámmal.
- Csak jelentek. Hamarabb, mint kéne, de az a falu egy nyomortanya. Te szent ég. De, pestist! - nyöszörgök pár pillanatig, majd megrázom a fejemet. - Te? Még nem találtál zombivírust?
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 15. 00:35 | Link


×××

Az agyam folyamatosan pörgött az információkon, amiket ma be kellett fogadnia, de nem igazán jutottam egyről a kettőre, és ha görcsösen igyekszem, akkor sem lesz jobb. Belenézegettem a papírokba, ahogy lépdeltem át az emberek között, hogy minden meglegyen, egy oldalba bele is feledkeztem, miután megszabadultam a kollegiális beszélgetések szépségeitől. Nem, a mai napig nincs, aki rávegyen, hogy az életemről vagy az ismerőseiméről tárgyaljak a szabad perceimben hírre éhes negyvenes férfiakkal és nőkkel. Bizony, a lepcses száj nem függ a nemtől, néha a kortól sem.
- Most is többet vagyok az isten háta mögötti porfészkekben, mint azt szeretném - közöltem kissé felháborodottan, de ez inkább a ténynek szólt, amit közöltem. Szeretem a munkám és a legjobbat is nyújtom, ha arról van szó. De ma is mindenáron rá akartak venni hármunkat, maradjunk a zónában és vizsgálódjunk ott. Köszönöm, nincs öngyilkos hajlamom, ha meg lepukkant falvakra vágyom, akkor mehetek olyanba, ahol van ismerősöm.
- Hol? - kérdeztem nagy lelkesen előbb a jobb, majd a bal válla felet átnézve lábujjhegyre emelkedve végül a szabad kezem csípőre téve néztem rá. Tisztában voltam vele, hogy magáról beszél, szerintem még az is, aki nem érti a viccet, a gesztusai is állandóan árulkodtak arról, hogy túlzottan is rendben van magával. - Mindegy milyen, csak jó legyen és erős - nevettem el magam kicsit, nem is reagálva arra, mennyire érek rá. Ahogy odabent telt az idő, szerintem még addig sem jutottak el, hogy megnézzék a kártyám, mikor léptettem magam ki ebédszünet címen. - Bedobom az asztalra és mehetünk, ráérek a többivel.
A kijelentésemmel egyidejűleg el is indultam az üvegajtós iroda felé, ahova két kopogás után benyitottam, majd az íróasztalhoz lépve letettem az aktákat és már búcsút is intettem nekik.
- Te fizetsz, ez a minimum, amiért nem jelentelek fel - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán a meséjére figyeljek. - Ismerem, bár van, akik szeretik. Az unokahúgom is jár oda néha - meséltem, de nem nagyon ment, hogy ne vigyorogjam ki a pestises kijelentést. Ismerem az ottani körülményeket, vizsgálódtam is már ott, éppen egy terjedő himlő kapcsán, de nem, a pestishez ott még nem elég lelakottak. - Éppen az isten háta mögé járunk, valami alföldi falucskába, mert felütötte a fejét, csak nem a zombivírus, de még nem jöttünk rá mi... de van mintám belőle, még főzhetek belőle teát bárkinek! Meddig kell odajárkálnod?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 20. 04:45 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



- Úgy hangzol, mint akinek ez derogál - állapítom meg. Nem mintha ez újdonság lenne, én inkább kint szeretek lenni, eljátszani a szerepem és ezzel infót szerezni, emberek életét tönkretenni. Ő a háttérben dolgozó lángelme, akiről nem derül ki az utolsó pillanatig, hogy a hős vagy a sorozatgyilkos. Cass esetében talán kicsit mindkettő.
- Ugyan már! - horkanok fel, ahogy átnéz a válla felett, mert annyira nem vagyok lame, hogy közöljem, itt áll az orra előtt. Pedig egyértelmű, hogy ez így van. - Epekedve várlak.
Persze, érezhető a megjegyzésen, hogy epés, mert nem voltam az a tipikusan szenvelgő pasi, aki nem tud öt percet sem várni egy nőre. Jó, más kérdés, hogy nem ugyanaz a helyzet, mint mikor randira vársz, ez csak Cassandra volt. Ő mindeközben belibben az üvegajtós irodába és leteszi a papírokat, majd el is indul vissza, miközben én csak figyelem őt és a főnököt. Tuti belé van esve.
- Mindig én fizetek, azt hiszed, ezzel még meglepsz? - horkanok fel, megforgatva a szemem kicsit, mielőtt még a lépcsőház felé indulunk. Szerintem olyan seggem lesz a nap végére, mint egy görög istennek. Nem értem, hogyan szeretheti bárki is azt a nyomorult falucskát.
- Remélem, nekem szeretnél és ez most figyelmeztetés volt - dohogok pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodom vérszegényen, ahogy kitárom előtte az ajtót, hogy csak utána. - Ameddig meg nem oldom az ottani szar helyzetet, vagy úgy nem minősítem, minden oké és vagy menthetetlen. Lehet, hogy örökre. Belehalok.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 20. 21:27 | Link


×××

- Emberek. Emberek vannak mindenhol, összetaperolnak mindent, tönkretesznek mintákat, hülyeségeket kérdeznek és ott pánikolnak, ahol én csak szeretnék leülni a kávémmal - sóhajtva néztem igen morcosan felé majd vissza a papírjaimra. Nem vagyok oda az élő emberekért és a társaságért munka közben. Bármennyire is szomorúan hangzik, és nem, ettől még nem a hullák vonzanak, egyszerűen jobban szeretem, ha nem csacsognak az arcomba folyamatosan és hagynak gondolkodni, különben ők fognak meghalni, nem én. Több antitest van belém adagolva, mint bennük valaha lesz. Az életem nem féltem, de ha megint odajön valami okoskodó pasi, biztos, hogy elgondolkozom 20 év leülése vagy az a beszélgetés éri-e meg jobban.
- Jól van, nagyfiú, majd jelentek nálad egyet. Egyszer - emeltem is fel a mutatóujjam, de ennek nem most volt itt az ideje, és nem a papírmunka miatt. Tényleg nem különösebben vettem a lelkemre, értettem, hogy ez valami kényszere, ami inkább komolytalan élcelődés, mint komoly zaklatás. Bár volt az irodában, akitől tényleg a hideg futkosott a hátamon, ott képtelen voltam hidegrázás és fintor nélkül eltűrni azt is, ha csak becézett. Bah, nincs két egyforma ember. Ahogy a főnökünknek is megvan a maga keresztje, éreztem magamon a tekintetét, aztán inkább le is léptem, hogy már Gabe mellett lépegessek a lépcsőházba, majd le a normál szintre. Miért vagyunk így ennyire fent?
- Legközelebb meghívlak, nehogy gondod legyen a hónap végén - ingattam a fejem elhúzva a szám, hogy aztán nevetve bokszoljak finoman a karjába, mikor leértünk majdnem az utolsó, kívánt szintre az utcafronthoz. - Te nem tűnsz egy teás alaknak, már ha nem haragszol, de ha érdekel, neked is kifőzök valamit. Ezt inkább annak a sötét hajú, nyomozóirodás pacáknak ajánlanám, aki tegnap képes volt azzal a szöveggel küldeni nekem fel egy üzenetet, hogy fontos az ügy kapcsán, közben meg egy étterem címe volt rajta - sóhajtottam lemondóan, mert ennél még én is eredetibb vagyok, pedig nem vagyok se pasi, se randira hívogatós fajta.
- Ennyire rossz a helyzet? Kivel van gond amúgy? Vezetés?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 3. 13:08 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



Nem lep meg a kiakadása, én is utálom, mikor végezném a munkámat, erre idióták belegyalogolnak, áthúzzák, kiakasztanak és még rendes indokuk sincsen rá. Mire jó ez nekik?
- Ebben biztos voltam, előbb vagy utóbb mindenki jelent nálam, ha én úgy szeretném. - A vigyor, ami kiül az arcomra, akár Chesire catnek is jól jönne, de csak rántok egyet a vállamon, ennyivel letudom az egészet, nem akarok túl messzire menni, úgy volt, hogy kávézunk!
Az események viszonylag gyorsan pörögnek le, ahogy Cassie jelent az irodában, majd az ajtón kívül is van, mindketten egyszerű emberek vagyunk, nem szeretjük túlragozni az ilyesfajta kérdéseket. Nem kell a bájcsevegés, bemész, elvégzed, amit kell, kijössz. Ilyen egyszerű.
- Igazán nagylelkű vagy, Cassandra - horkanok fel, miközben a kezem egyszerűen zsebrevágom. Valahogy nincs kedvem a pletykafészkek gerjesztette viharhoz, hogy én, meg a nő esetleg többek is lehetünk, mint munkatársak. Épp ekkor bokszol a karomba, belőlem pedig kitör a nevetés, mert még fele annyi erő sincs benne, amennyit ténylegesen belefektethetne. - Ne már, ennyire senki nem lehet szerencsétlen balf.sz, így még anyám sem jönne el velem vacsorázni!
Őszinte hitetlenkedés és élcelődés van a hangomban, csak normál kreßler-mix, semmi meglepő. Kinyitom neki az ajtót, nekidőlve, így támasztom meg, szinte fel sem tűnik, reflex. Miután kilép, hagyom, hogy Ilike arcába csapódjon és egy hosszabb lépéssel be is hozom a lemaradásomat.
- Kivel nincs? Mindenki jobban járna, ha felgyújtanánk a helyet. A szokásos hely?
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. szeptember 3. 22:12 | Link


×××

Kénytelen voltam nevetve ingatni a fejem, ahogy ő határozottan közölte a mihez tartást az ügyben. Nem mintha tényleg valószínű lenne, de én aztán nem vagyok a híve a felesleges jaj nem, jaj de, jaj úgyse, de bizony beszélgetéseknek, így ezt is elengedtem magunk mellett. Értékeltem, hogy ő is képes a tényleges témákra korlátozódni és nem kell olyan meséket vagy elhanyagolható háttérinfókat kipörgetnem az agyamból, mint a mit eszik a macskája és hányadszor fog a hörcsöge lekölykedzeni. Amúgy bírom ám az állatokat.
- Ó, ezt ma még nem is hallottam senkitől ilyen szépen. Melengeted a lelkem - kaptam is a kezem a mellkasom elé egy drámai pillanatra mielőtt még kiléptem volna a lépcsőházba. A kis bokszolást is egészen elfelejtettem, futó szeszély, nekem lehet, Nő vagyok. Egyébként kifejezetten ellenemre van, mikor az összes titkár és titkárnő nyaka majd kitörik úgy les vagy hallgatózik valami helyi pletyka után. Borzalmasak, és elvárják, ha véletlen egy környezetben vagytok, hogy te is ezt tedd velük. - Veled nyilván nem, butuska. De vele lehet elmenne. Már ha anyád bukik az ilyen... vasaló deszkán kettődésre tolt, zselézett hajú és önbizalomhiányos pasikra. Bukik rájuk? - kérdeztem egész érdeklődve, még rá is néztem nagy serényen, mielőtt az ajkaim beszívva próbáltam nem elnevetni magam.
- Nem sok emlékem van - szerencsére, lehetne rosszabb is, igaz? - arról a helyről, de a korábbi polgármester... nos érdekes eset. Ő azt beszélik most is egy adóparadicsomban sütteti a hasát, akivel nincs kiadatási egyezményünk, hogy kihallgathassák ebben és abban. Csak nem megfelelő utódja lett?
Nyilván én is tudom, hogy konkrétumokról sosem beszélhetnénk, de ez egy olyan dolog, amit ha beszélnek abban a porfészekben, bárkihez el fog jutni. Nekem meg még a nevem is felmerülős volt egy időben ott, ráz is a hideg. A Cukorkaboltról való lemondásom nem áldozat, inkább szabadulás volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 26. 03:05 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


Nevet. Mintha ebben lenne bármi vicces! Néha kétségbe kell vonnom, hogy ennek a nőnek van-e egyetlen épelméjű pillanata is. Aztán mindig rájövök, ha lenne akkor nem lenne velem jóban, hanem éppen a gatyám is leperelné munkahelyi zaklatás vádjával. Úgy, hogy még Bence se tudjon kihúzni a szarból. Helyette most is itt van.
- Nehogy aztán felforrjon! - köhhintek futólag, mert ez szokott lenni a nők nagy részével a gond. Ha első pillantásra rühellnek is, a nagy részük még így is könnyen az ágyamban találhatta magát, ha éppen olyan kedvem volt. Ez valami genetikai selejt-kódolás lehet. - Melegen ajánlom neki, hogy ne tegye! Még a síromban sem tudnék tőle forogni tőle, lévén, hogy nem ástak el.
Ettől még halott vagyok odabent. Nincs más, csak egy marok kárörvendés, két csipet rohadékság, egy vödör szarkazmussal ízesítve. Talán ez alatt a fekete kulimász alatt egész mélyen valami más is, de ez egy ragadós, zselé állagú takony, amiben nem turkálnak.
- Aligha, a pasi kispályás hozzá képest. Igazából nem is hiszem, hogy erre a posztra szánták, félreértés történhetett. Sárga villámpatkányokat fest a fiának - Én persze erről nem tudok. Ahogy arról sem, hogy a lányát többször is lepi meg kisebb vagyonokkal, vagy hogy összekavarodott valami diáklánnyal. Vagy hogy a fiának van egy szalonja, a lánya pedig legalább két helyen dolgozik. Soha. - Milyen kávét akarsz? Vattacukor frappucinot?
Még egy látványos mozdulattal hátra is dobom a nemlétező, hosszú loboncomat. Puszta szeretetből.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. szeptember 26. 15:14 | Link


×××

Volt velem egy olyan fura problémája az embereknek, hogy meghökkenésel és kétkedéssel fogadták a reakcióim és meglátásaim. Nem voltam kifejezetten rideg, számító vagy éppen kellemetlen alak, csak kicsit sajátos. Jól éreztem magam így, mikor ezt meg sem kellett próbálni leplezni, nem volt olyan se Gabe, se akikkel tényleg komolyan beszélgettem, mint aki elől takargatnom kéne.
- Nagyon kedves, hogy vigyázol rám. De nem szükséges - billentettem oldalra a fejem rebegtetve a pilláim pár pillanatig rá, majd szedtem is a lábaim, bár még pont belefért a teljesen letargiába sodró pasi története, aki azt hitte, majd én vevő leszek a randijára. Igazság szerint szerintem bármelyik titkárnő már a kiskonyhában ráugrott volna az ipsére, szimplán rossz helyen kopogtat.  Vannak ajtók, amikhez nem szórták ki a kulcsot, csak kérésre adják.
- Szegény édesanyád. Miért állnál a boldogsága útjába? Hívhatnád apunak Tamást - merthogy neve is van, csak eddig ez fölösleges infónak minősült, de mivel ebből összesen kettő van az épületben, és az egyik a 90 és halál közti takarítószemélyzet vezetője, szerintem nem is kell tovább magyarázzak, kiről van szó. Ha van itt ember, aki még azt is tudja, hogy hány centire van a franciaágyad a bejárattól, az Gabe és az osztálynak a másik három embere. Alaposabbak, mint szükséges lenne talán, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Naugye.
- Hogy lesz ilyenből polgármester? Vagy esetleg, itt nem az a lényeg ő ki, hanem hogy kik vannak mellette? - billentettem oldalra a fejem elég érdeklődően. Nem feltétlenül kellett válaszolni, az előzőnek, Oszkárnak is sajátos ismeretségei és hálózata volt. Építőipar, egészségügy és üzleti szféra. Egy festő is lehet báb. Ja, ezzel tisztában vagyok, ellenben a sárga villámpatkánnyal. - Az micsoda? - pislogtam értetlenül nagyokat.
- Rád bízom magam ma, de ha szar, ne akard tudni, hogy jársz - néztem rá sokatmondóan, ahogy lassan kikerestem azt a csendes és pont megfelelő kilátással rendelkező asztalt, aztán le is dobtam magam hozzá. - Mennyire élvezhető a munka náluk egytől zombivírusig skálán?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. október 31. 00:58 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Ugyan, ez a dolgom - vonogatom meg a szemöldökömet, holott ez nagyon nem így van, az más reszortja, hogy őrzővédő legyen - most épp a sitten ül, ez asszem szünetet jelent -, így nem erőltetem meg magam. Már érzem is a lelkemben a sajnálatot, ahogy végigfut a gerincemen, majd a fejemben érzem... oh, ez csak egy ásítás volt. Szomorú.
- Már látom is a családi... jaj, én azokra nem járok - biggyesztem le az ajkam és igyekszek úgy tenni, mint akit ez meghat. Nem teszi. A nővéreim mind ott tolonganak abban az amúgy is kicsi és nyomasztó házban minden vasárnap, én már nem hiányzom oda, kösz. Arról nem is beszélve, hogy a létező legkellemetlenebb kérdésekkel képesek bombázni. Családi vonás.
Cassie nagyon is értett hozzá, hogy melyik kérdéseket érdemes feltenni és ezt meg is csillogtatja most nekem, mire ragyogó mosollyal, csillogó pillantással nézek rá, majd a mutatóujjammal mutatok rá.
- Pontosan ez a kérdésem nekem is, Cass. Erre próbálok éppen választ találni -  Mert ennyit még neki is lehet tudni, nem kell mindenki előtt mindent titkolnom, csak jól kell kiválogatnom, hogy kivel és milyen információt osztok meg, mielőtt még rosszul keverem a lapokat és rendesen ráb.szok. - Jaj egy ilyen fiktív meseszereplő. Én se értettem, engedd el.
Azt mondja, rám bízza magát. Ez a gyengék kifogása, igazából csak nem tudja, hogy mit akar és rám hárítja a felelősséget. Már majdnem meg is mondom, hogy a feminácik most kikérik maguknak, amit a női nemmel tesz, mert egyszer még önálló és badass, aztán pár pillanattal később rám bízza magát. Rám.
Szóval rendelek kettő sütőtökös lattet, majd leülök a nővel szemben és jobban szemügyre veszem az arcát. Azt hiszem, nem pihente ki magát, megint, amiben semmi meglepő nincs és nem nyomom az orra alá. Tapasztalat, nagyon meg tudnak sértődni!
- Csábító ajánlat. Ha laktóz intoleranciád van, vagy hasonló defekt, amiről nem tudok, így jártunk - emelem meg a kezeim megadóan, majd hátradőlök kicsit, még mindig rajta tartva a tekintetem. - Még egészen szeretem, olyan 5, ott, ahol a 10 a zombiapokalipszis. Ha lenne jó kávé, akár egy hármas is lehetne, de csak mert még tart a hajsza nyújtotta adrenalinlöket.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. november 2. 23:21 | Link


×××

Egész vidáman, még egy őszinte vigyorral is néztem fel rá, ahogy már majdnem éreztem a szeretetet. Vagy ez a meleg és hideg közti különbség volt, ahogy kiértünk. Ez utóbbi jóval valószínűbb, ettől még semmi meglepő nem történt. Én mindig értettem, valahogy az elejétől kezdve mikor és mire gondol ezekkel, sosem vettem fel semmit és többet sem láttam bele. Az emberek nagy hányadával szemben képes vagyok két lábbal a földön lenni akkor is, mikor mások szerint lebegek. Ez valami extra lehet, pedig nem tettek engem soha ilyen hős szarságokba.
- Milyen szomorú. Anyu nem mérges ezért? - biggyesztettem le az ajkam, ahogy rá néztem már majdnem megható szomorúsággal. De meg tudtam érteni. nekem nem volt gondom a szüleimmel és a rokonaimmal, de nem voltunk egy világ. A legtöbb lány odahaza valahogy olyan kis tündérmesébe próbálta magát tenni, én meg mindig kilógtam a szokott sorból, bár szeretve én is voltam. Az egyik oldalról ott van Emma, aki örök idill vadász, ha be se vallja, erre a Piroska és a farkasba csöppent és nem a happy endesbe. Meg ott van a másik részről Maja. Róla mondanom se kell semmit.
- Meg téged ismerve sok másra is. Azért szólj, ha valami terjeng arra. Nem szeretem a meglepetés melókat és egy kolerához még nem ittam ma elég kávét - néztem rá sokatmondóan, hogy aztán ledobjam magam egy kényelmes helyre a kávézóban. A villámpatkány dologra csak grimaszoltam egyet, hogy tök jó, majd igyekszem megjegyezni. Bár nem fogom, mert nem igazán érdekel. De azt se fogom megérteni, ha egy felelős pozícióban lévő férfit igen, hogy lehet ott, ahol.
Nem tudtam mi lesz az italom sorsa, de már éppen vártam valami megjegyzést, ami biztos vagyok benne, hogy elmaradt. Így csak a kitett menülapot futólag átlapoztam, leginkább a képek miatt, hogy aztán rá emeljem a tekintetem, mikor visszaért.
- Nem, csak minisztériumi irodai nyápicokra vagyok intoleráns. Meg néhány tanársegédre, egy parkolóőrre és két laborosra. Azt hiszem nem hagytam ki senkit - gondolkoztam el egy pillanatra. Vannak pasik, akikről nem tudom eldönteni, mi lepi meg őket abban, ha könnyen lépnek a nők jobbról balra. Semmi sírás, semmi hiányolás.
- Te akkor lépsz át kisapám hármasba, ha találsz valamit és elkezdheted csokorba gyűjteni a szart, hogy aztán borogathasd. Bár lehet az a kettes - nevettem el magam végül, hogy aztán oldalra billentsem a fejem. - Azért valami értékelhető is van vagy csak rossz kávé?
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. november 24. 16:06 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Ha mérges is, valamiért sosem említi. Lehet, hogy fél tőlem - gondolkozok el egy pillanatra, de aztán elnevetem magamat, mert semmi ilyen nincsen a dolgok hátterében. Ha félne tőlem, legalább annyira venné a fáradtságot, hogy megjegyezze a nevemet és ne azt mondja "Andi, Bea, izé... Beni". Legalább az időskori demencia nem hoz majd sok újdonságot. - Amúgy meg folyton morog, akkor is, mikor jó kedve van. Ez amolyan ő féle dolog.
Ismert már a nő eléggé, hogy tudja, igen, nagyon sok a kérdésem és nem mindenre lehet egy délután választ kapni, még akkor sem, ha olyan elkötelezetten kotorászik valaki, mint ahogy nekem szokásom.
- Talán nem, de van egy patika, ami olyan, mintha egy pestisdoktor üzemeltetné - köszörülöm meg a torkom, mert nem szívesen emlegetem fel az ott tett látogatásomat. Bencének is a lelkére kötöttem, hogy ha éppen nem készül három percen belül meghalni, takarodjon el egy rendes város, rendes patikájába és ne kísérletezzen itt.
Kértem magunknak italt, ha már egyszer van annyi mersze, hogy engedjen nekem kérni. Aki kicsit is éberebb, ezt inkább nem teszi, nem szeretik a sorsot kísérteni.
- Tehát az emberek nagy részére, akik körülvesznek? - kérdezek vissza, leülve a helyemre, miközben ő leteszi az itallapot. Nem mintha benne lenne, amit kikértem, de sebaj. Legalább megpróbálta nem feltűnően a seggem nézni. Rendes nő.
- Valahogy úgy, most is egészen szép bokrétával tudnék neked kedveskedni. De nem vagyok az a virágos-féle pasi - jutalmazom egészen szép mosollyal, amiért ennyire ismer már. Szeretem, mikor valaki képes figyelni és nem csak az egyértelmű neki, amit az orrába nyomok. - Értékelhető? Nem sok, a munkatársaim életképtelenek. Ölni tudnék egy kis változásért. Komolyan.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. november 24. 21:35 | Link


×××

- Mintha az én anyámról beszélnénk - közöltem el is nevetve magam. Az a szomorú, hogy teljesen értettem a helyzetét, nem csak mert ismertem Gabe helyzetét, inkább azért, mert néha az egész családomban ezt éreztem. Főleg mikor nagyapáméknál volt nagy bandázás. Vagy esküvő, esetleg temetés. Jutott már ki mindenből, szerencsére nem egyszerre. akkor lehet az unokahúgom szétesett volna, mint azok az olcsó legófigurák. Ennyivel képben voltam ha a villámpatkányokkal nem is.
- Nem hangzik patikának. Remélem semmit nem fogadsz el, Jézus, inkább dobj egy üzit és küldök valami hatásosat. Tudod jól hogy abból a három napos másnapból és 2 óra alatt helyretettelek - igaz, akkor nekem is szükségem volt rá, de van bennem ennyi jószándék meg kedvesség, hogy ha nem öncélú is segítek. De tényleg, bírom az embert, nincs okom nem tenni. Meg tudna fojtani egy kanál vízben képességei szerint, de nem lenne biztos benne milyen vizet hoztam és az rá nem-e veszélyes. Mi ezért vagyunk mindketten életben és kedveljük egymást olyan furán. Élem az embert, van rajta mit, fura is, hogy nincs mit nézni.
Teljesen rá bíztam magam, nem éreztem úgy, hogy ebből gond lenne, még a látszatháborgása ellenére se. Az itallap nem volt izgi, de mögötte a felhozatal tűrhető volt, annyira, hogy Gaberől egész átkoncentráltam az egyik pincérre, de mivel rendes nő vagyok, ahogy visszatért százszázalékosan rá irányult minden érzékszervem.
- Tulajdonképpen... igen. Förtelmes - húztam el a szám. Nem tehetek róla, válogatós vagyok, nem elégszem meg azzal ami tűrhető, nekem az kell ami jó és ér is valamit. Ezért maradok nagyapám szerint egyedül. Más kérdés, hogy Bandi papa nem mindent tud. Jobb is.
- Oh, pedig biztos szerelembe esnék... megint pár órára - mondtam nevetve is az egészen, hogy aztán a széken hátradőlve hagyjam, hogy az italaink előtérbe kerüljenek. - Tartok tőle a szó szoros értelmében. Hidd el, ahogy állnak a dolgok, úgysem sokáig leszel ott egyedül - vontam vállat. Nem mintha hallottam volna valamit, én sosem.
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2019. március 23. 03:06 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home


- Nem is az, az a nő egy sarlatán - fakadok ki, még mutogatok is mellé, ha lenne fölösleges időm rá, tuti, hogy bezáratnám, de ugye ez időt és energiát vesz el, nekem meg sokszor egyikből sincsen elég. Most se, csak a koffein és a gyűlölet mozdít előre, az meg ugye véges. Az egyik felemészt, a másik meg nem tesz jót a keringésnek. - Ez olyan kijöhetsz a börtönből kártya?
Remélem, hogy nem egyszer használatos, mert akkor csínján kell vele bánnom, nem szórhatom el mindenféle mezei másnaposságokra. Botorság lenne. Mint fejjel rohanni a falnak. Vagy Mitzingernek, jogi ügyekben. Kinek mi.
Látom ám, hogy nem rám figyel, de nem teszem szóvá, csak átpillantok a vállam fölött, egészen a pincérig, miközben egykedvűen a kávémba kortyolok. Förtelmes a nő ízlése, fogalmam sincs, ez családi dolog lehet-e, vagy az ő személyes varázsa teszi, de csak fogyatékosokat fog ki. Itt vagyok én. Meg Frank.
- Ne nézegesd, tök házas. Épp elhagyja a nőt a szeretője, András miatt. Csúnya helyzet - grimaszolok magam elé. Az egyik kedvenc helyem, többet is tudok a személyzetéről, mint az egészséges lenne. Legalábbis, egyesek szerint, én köszönöm, jól elvagyok a magam infóival. Csak szeretem tudni, ki szolgál ki.
- Tudtam én. Ismerlek - Őt is. Mindenkit is, ha pontosak akarunk lenni, róla is tudok mindent, amit érdemes, sőt, pár olyan dolgot is, amit nem. De ugye... rólam beszélünk.
- Majd mesélek, ha olyan helyen leszünk. Nem itt - szögezem le, mert a fülnek is fala van, ha ezek körül pedig kitudódik bármi idő előtt, akkor cs.szhetem a munkámat és mehetek vissza a szartenger közepére, terepre. Köszönöm, túl kényelmes vagyok én most ahhoz. - Mit tudsz?
Pontos, lényegre törő kérdés. Nincs nekem időm a körítésre. Úgyis tudja, mit akarok.
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 4. 15:28 | Link


×××

Egyszerre tudnék nagyon nevetni és képedek el a tényen, hogy kik veszik körül őt jelenleg. Gabe nem feltétlenül a túlzások embere, amikor még nem célt érve kell valakit elkapáltasson. Sorsok, munkák, életek... mikor és mit. Így kicsit ugyan nyugtalanító egy ilyen patika, legalább elég esze van, hogy többet ne próbálkozzon.
- Olyan régen monopolyztunk már - biggyesztettem le az ajkaim válasz nélkül hagyva. Egyikünk se volt a nagy ígéretek tételéről híres, de ő is tudta mit jelent az előbbi felszólalásom. Kevés emberért tenném meg azt, amit tudok, és az orvosi lapomon szereplő csekély listához őt is hozzátolhatjuk. Húzta már ki a hátsóm meleg helyzetből. Kicsit el is kalandoztam, még ő italt rendelt, még egy egész szokatlan, szép mosolyt is megengedtem magamnak egy laza hajigazítással mielőtt visszaült velem szemben. Igen, köszi, jól szórakozom.
- Akár hiszed, akár nem, aki mellett így bemelegedik egy faszi, nem is érdemelte - húzom el a számat, majd még kipillantok oldalra, majd Gabere egy nem rossz elismerésen belül. Mert így már én is felfedeztem a gyűrű nyomát az ujján, láthatóan eltűnt. Az apróságok, ez nem az én munkám.
- Mint mindig. Van aki téged valaha nem érdekelt annyira, hogy utána is nézz? - költői kérdés, de már meg sem lepne, ha lenne méltán kielégítő válasza. Aztán lássuk is, mivel lep ma meg, a csésze fölé hajolva éreztem az illatot, még el is mosolyodtam. Nem egy rossz döntés. - A fene nagy tér meg emberek - forgattam meg a szemem, de kicsit sem voltam lehangolt, biztos voltam benne, hogy ha érdekes dolog jön, tudni fogom. Nekem ilyen skilljeim vannak, kinek és mi jutott ugye.
- Beszélnek dolgokat, főleg a titkárok egy kis vállsimítás és szép mosoly után - vontam vállat, majd belekortyoltam a kávékülönlegességbe, mielőtt még folytattam volna - éppen ezért tudom, hogy kapsz társaságot a következő hónapban. Azt nem, kit. Még.
Persze ez sokat nem jelent, mert ha akarom, holnap tudhatok egy nevet, de kettőnk közül ez őt érdekli, engem inkább az mikor lesz vége a cirkusznak és áll helyre a rend. Marhára felcsesz, hogy lassan mindenki lelép csipcsup okokkal. Ez meghalt, az sáros... és akkor? Láttátok engem kik vesznek körül? Mindenki csak magára gondol; bezzeg én. Ezzel a lendülettel a besétáló kékszemű öltönyös palira emelem a tekintetem, aki egyből kedélyesen jelzi csatlakozhatnék én meg legszebb mosolyommal állok fel lehúzva a maradék italt és megveregetve Gabe vállát.
- Holnap délben, ha még érdekel, most pedig... Szép napot, Beni. - Megyek, látok és győzök. Reményeim szerint.



// Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 13:51
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek