Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

Vannak emberek, akik azzal hencegnek, hogy nem félnek semmitől.
Én persze tudom, hogy ez messze nem igaz, ami ad egy olyasfajta mentális fogódzót, amivel könnyebben leküzdöm a krízishelyzeteket - a félelem normális reakció, ráadásul annyira ösztönös, hogy még a legkeményebb fából faragott auroroknak is van mumusa. Ez mind szép duma, de sokat ront az imázsomon, hogy perpill azt találgatom, ki mitől félhet és elég sok statisztikai adat van a birtokomban ahhoz, hogy random számolgatva az előttem ülő varázslókat és boszorkákat, mókásabbnál mókásabb kombinációk jöjjenek ki. Az egyik, meglehetősen vámpírküllemű úriembernél pont a vériszonynál járok, ami nagyjából a porallergiás méhecske és tériszonyos zerge szintjét üti.
Nem mintha a szituáció nevetnivaló lenne, épp ellenkezőleg - az egyik egyébként is rossz bőrben lévő páciensem támadás áldozata lett és ahelyett, hogy minket keresett volna fel, megpattant az országból. Ez a megbeszélés egy sok álmatlan éjszakát követő halovány reménysugár, mert legalább nem csípőből lekapcsolni akarják, adnak nekem is egy esélyt. Vetek egy oldalpillantást a mellettem ülő két férfira és a látvány a legkevésbé sem nyugtat meg, bár tudom-tudom, első benyomás és előítéletek. Viszont afelől nincs kétségem, hogy festhetek én, a tacskóképemmel, ezek között a kemény, teljesen más világban élő emberek közt.
Nooo pressure at all.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691414#post691414][b]Dr. Riley Meyers - 2017.07.18. 18:16[/b][/url]

Vannak emberek, akik azzal hencegnek, hogy nem félnek semmitől.
Én persze tudom, hogy ez messze nem igaz, ami ad egy olyasfajta mentális fogódzót, amivel könnyebben leküzdöm a krízishelyzeteket - a félelem normális reakció, ráadásul annyira ösztönös, hogy még a legkeményebb fából faragott auroroknak is van mumusa. Ez mind szép duma, de sokat ront az imázsomon, hogy perpill azt találgatom, ki mitől félhet és elég sok statisztikai adat van a birtokomban ahhoz, hogy random számolgatva az előttem ülő varázslókat és boszorkákat, mókásabbnál mókásabb kombinációk jöjjenek ki. Az egyik, meglehetősen vámpírküllemű úriembernél pont a vériszonynál járok, ami nagyjából a porallergiás méhecske és tériszonyos zerge szintjét üti.
Nem mintha a szituáció nevetnivaló lenne, épp ellenkezőleg - az egyik egyébként is rossz bőrben lévő páciensem támadás áldozata lett és ahelyett, hogy minket keresett volna fel, megpattant az országból. Ez a megbeszélés egy sok álmatlan éjszakát követő halovány reménysugár, mert legalább nem csípőből lekapcsolni akarják, adnak nekem is egy esélyt. Vetek egy oldalpillantást a mellettem ülő két férfira és a látvány a legkevésbé sem nyugtat meg, bár tudom-tudom, első benyomás és előítéletek. Viszont afelől nincs kétségem, hogy festhetek én, a tacskóképemmel, ezek között a kemény, teljesen más világban élő emberek közt.
Nooo pressure at all.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691424#post691424][b]Dwayne Warren - 2017.07.18. 18:58[/b][/url]

A távolabb ülő kemény, teljesen más világban élő ember a minap tanult meg a fiától hattyút hajtogatni. A redőnyökkel javarészt elsötétített, A terem végében kiemelt pódiumán erősen túlvilágított szobában így, a megbeszélés első felén még ezzel foglalatoskodik. Papírt tép, leélezi, meghajtja, elrontja, széthajtogatja, az egészet kezdi elölről. Harminc perc elteltével, az eligazítás második részében már a kész hattyút terelgeti az asztalon, először csak ujjal bökdösve, majd tollal, végül megbűvölve, pálcával. Mégsem szól rá senki, na nem azért, mert nagy kutya vagy egyáltalán minimálisan is csókos lenne a minisztériumban; közvetlen felettese az évek alatt megszokta már tőle, hogy ami rá vonatkozik, arra figyel. A kezeit azonban muszáj lekötnie, Dwayne Warren gyerekkora óta képtelen húsz percnél hosszabb időre csöndben megülni a seggén.
Egyedül az utolsó negyedórában marad mozdulatlan, a karjait maga előtt összefonva, összeszorított szájjal, esetleg az egyenruhája csatjával babrál néha. Mire számíthatunk a keresett személytől - rá szinte egyedül csak ez tartozik. A tágabb nyomozás lényegtelen, ha nagyjából öt kilométeres területre lokalizálták a tartózkodását, őt csak akkor küldik majd. Ha pedig minden jól halad, a jelenlévők közül így ő lesz az egyetlen, aki testközelben is találkozik majd a megzavarodott beteggel.
Hiszen ehhez ért. Egyedül ebben jó.
Felhajtani, elkapni, ártalmatlanítani majd átadni nála gondosabb kezeknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691476#post691476][b]Dr. Riley Meyers - 2017.07.18. 21:10[/b][/url]

Oké, tuti túlreagálom. Mentségemre szóljon, hogy full idegen környezetben a legjobbakkal is megesik, márpedig én most éppen egy másik kontinensen leledzem, jelentős jet-laggel és a helyi, abszolúte túlviláginak hangzó nyelv okozta sokkal megspékelve az élményt. Az, hogy nomaj-ruhás civil is vagyok a tetejébe, már csak hab a tortán.
A hosszú ülés végül ad időt némi akklimatizálódásra - végül is, a kemény emberek is csak emberek - és lassan foszlani kezd rólam az idegesség, bár tartásom továbbra is feszes marad. Segít, hogy közeli szomszédom épp origamizásra adja fejét; önkéntelenül is őt tanulmányozom, míg fél füllel az emelvényről szóló beszédet figyelem. Késztetést érzek, hogy kövessem példáját, de itt és most nem engedhetem meg, hogy apró transzfigurációkkal nyugtassam magam. Összekulcsolom hát türelmetlen ujjaimat és a légzésemre összpontosítok, miközben kiürítem az elmémet.  
A profilt, amit később felolvasnak, én készítettem, jóformán minden eshetőségre kitérve: feltételezett fizikai és pszichikai állapot (bájital fogyasztással és anélkül), lehetséges veszélyek (magára és másokra nézve), minden, ami hasznukra lehetett. Egy PTSD-s, épp' csak nagykorú, frissen bemart vérfarkasról volt szó, akit az apja részegen kirúgott otthonról - a cirkusz akkora volt, hogy az odacsődített szomszédok is beszálltak, a srác pedig egyszerűen bepánikolt és meglépett.
Azt hiszem, sokat elárul az úticél-választása. Ha akárcsak a leghalványabb esély is van arra, hogy elkerüljük a mágikus ártalmatlanítást, akkor meg akarom ragadni ezt a szalmaszálat; túl sok egymást követő trauma érte a fiút, jó lenne megőrizni legalább a hivatalos szervekbe vetett bizalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691842#post691842][b]Dwayne Warren - 2017.07.20. 14:58[/b][/url]

PTSD. Amikor elhangzik a halálos ítélettel egyenértékű diagnózis, ő kissé lesüti a szemét. Találkozott már a szindrómával, a lehető legközelebbről látta, mit tehet az emberrel és, hogy mennyire irgalmatlanul veszélyes. Ráadásul a vérfarkas csak egy kölyök, alig tizennyolc, valószínűleg azt sem tudja pontosan, hol lehet. Ez egy laikus számára jó hírnek tűnhet, hiszen kit ne könnyebb megtalálni, mint azt, aki ismeretlen terepen mozog.
Ő azonban pontosan az ellenkezőjét tapasztalta ennek. Azt a szerencsétlent elzavarták otthonról, munkál benne a kór, amit ki tudja, hogy dolgoz fel, a világ pedig összeesküdött ellene. Az ilyen, pánikba esett szökevények pillanatok alatt válnak ön- és közveszélyessé. Egyedül a vérfarkas- kór miatt nem aggódik: elvégre hülye lenne teliholdkor a nyomába szegődni, más napokon pedig a gyerek, legalább is ebből a szempontból, teljesen ártalmatlan.
   -  Próbálta kinyírni magát a srác? Doc?
Bár a kérdést a jelenlévőknek teszi fel, végül mégis Riley- felé néz, akit bár a megbeszélés elején bemutattak, már nem emlékszik a nevére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=691967#post691967][b]Dr. Riley Meyers - 2017.07.20. 20:04[/b][/url]

Rezzenéstelen arccal hallgatom a pontos, tárgyilagos leírást, holott nálam pontosabban valószínűleg senki se érti, mit jelentenek a súlyos szavak. A PTSD képes teljesen lerombolni azt, amit személyként ismerünk. A folyamatos emlékbetörések, az álmatlanság és/vagy rémálmok, a hyperarousal és a beszűkülés felőrlik az ítélőképességet, a kezdeményezést, kikezdik a jövőbe vetett hitet és porrá morzsolják a bizalmat. S ha ez nem lenne elég, akkor ott a likantrópia okozta hangulatingadozás, legyengült szervezet és maga az átváltozás.
A kérdés valamit megmarkol bennem, megforgatva karmait a bensőmben, ahogy találkozik a pillantásunk.*
- Még nem,-*felelem határozott, ám színtelen hangon, olyan erővel, hogy elérjen a többi érdekelthez is.*- Azonban ha nincs bájitala és egyedül bujkál, akkor ennek valószínűsége rohamosan nő, ahogy közeledik a telihold.-*Engem nem érdekel a holdciklus. Azért lettem animágus, hogy semmi se tarthasson vissza, ha valakinek szüksége van rám; bár ezt nem sietek az orrukra kötni. Ha nem lesz rá szükség, nem fogok kamikazét játszani, figyelmeztetni saját elmeroggyantságomra pedig felesleges őket.
Ráérnek megtudni.
Meg kell dörzsölnöm a szemem - nem tesz jót ez az éles kontraszt a nézőtér homálya és a pódium vakító fénye közt, ráadásul csak azért nincsenek karikáim, mert eltüntettem őket. Amíg Dylan meg nem kerül, úgyse tudnék szemhunyásnyit se aludni, túlságosan is dolgozik az adrenalin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=692250#post692250][b]Dwayne Warren - 2017.07.22. 21:20[/b][/url]

A szája belsejét rágcsálva pillant le az összekulcsolt kezeire, kissé előre dőlvén a keskeny asztalon. Még nem.
Valójában egy oka van annak, hogy őt jelölték ki a feladatra és nem egy kollégáját, hiszen  ez a fajta felkutatás nem egészen az ő profilja: dolgozott már fiatal vérfarkassal. Az iskolában élők, ha nem hivatalosan és talán nem is mindig veszik észre, az ő személyes védelmét élvezik, gyámolítja őket, ha kell, tettlegesen, máskor hallgatólagos elnézéssel. És bár nem ez lenne az első, amit megjegyeznek róla, Dwayne kifejezetten jó emberismerő, aki, ha kell, képes a megfelelő empátiára. Egy ilyen riadt, önveszélyes kölyöknek, legalább is a felettesei szerint, az ő stílusára van szüksége, ha a nyomára bukkannak. Már ha...
   -  És honnan tudjuk, hogy még él?
Az ujjait nézve kérdezi, cseppet rekedt hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=692276#post692276][b]Dr. Riley Meyers - 2017.07.23. 11:59[/b][/url]

Felkészültem ezekre a kérdésekre, amennyire az ember képes az ilyesmire - tudtam, hogy valaki fel fogja tenni őket, ahogy bennem is ott dolgoztak szüntelen - mégis hálás voltam, hogy most nem nekem kell megválaszolnom őket. A csuklómon lévő anyajegyre meredtem, szándékosan összpontosítva, hogy megváltoztassam az alakját és biztosan megtartsam a kontrollt.
Biztosat ugyanis senki sem tudott, még a nyomozó sem, aki ideérkezésemkor lakonikusan tájékoztatott a tények állásáról. Az első (és sokadik pillantásra is) feledhetően átlagos küllemű férfi tekintete azonban azt az érzést keltette bennem, hogy precíz, figyelmes és jó emberismerő, így ösztönösen megbíztam a szavában.*
- A keresésbe bevontuk a mugli szerveket is. Három napja pénzzé tette néhány ingóságát egy vidéki zálogházban. Felvétel nincs, de a tulaj leírása megfelel a keresett személyének, Dr. Meyers pedig megerősítette a tárgyakról, hogy szintén az érintett tulajdonát képezték.-*A hangja tisztán és magabiztosan csendült, olyan tárgyilagossággal, ami elvette mások kedvét a vitatkozástól.*- A legtöbb nyom ugyan közvetett, de találtam két erdős térséget, ami megfelelhet a tartózkodási helyének a profil és a mozgása alapján.
Dylan nem különösebben eltűnni akar, mindössze távol maradni az emberektől - ötletem sincs, miért épp ezt az országot választotta, de evidensen nem ismeri ki magát túl jól. Az ujjaim már elfehéredtek a szorítástól, mert nem akarok rémeket látni, azonban nem tudjuk, mit vett abból a pénzből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=697618#post697618][b]Dwayne Warren - 2017.08.24. 20:42[/b][/url]

Bólint, érti. Ilyenkor ő nem beszél sokat, részben, mert senkit sem érdekel, részben pedig, mert nincs szüksége rá. A gondolkodás ilyen esetekben nem az ő feladata, a nyomozók leszűkítik a megfelelő, pár négyzetkilométeres területre a célszemély lehetséges tartózkodási helyét, ő pedig levadássza azt.
Egymás után megropogtatja az ujjait az asztalon, a hajtogatott madarat lesöpri maga mellett a papírkosárba.
   -  A srác nem egy született Rambó. Ha pánikba esett és tényleg egy erdőben bujkál úgy, hogy azt se tudja, kábé melyik országban van, két napon belül meglesz. Mindenhol otthagyja a nyomait és kajáért is emberek közé kell mennie. Vagy egyszer kitörli a seggét árvacsalánnal és magától jelentkezik.
Amit mond, abban semmi újdonság sincs, a szököttek túlnyomó többsége ugyanis így viselkedik. Valami ösztön vezeti az embereket arra, hogy a fák közé meneküljenek, ott azonban a legtöbben már nem tudnak mit kezdeni magukkal.
   -  Legalább is ez a jobb eset - folytatja kisvártatva Riley felé pillantva - Mennyi van még neki hátra, Doc? Három hét teliholdig? Ha addig nem nyírja ki magát, átváltozik és megöl valakit, akkor nekünk és neki is szarral meszeltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=699660#post699660][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.05. 00:10[/b][/url]

-  Nem, sokkal inkább MacGyver,-*vetem oda egy nyomatékos pillantással, különösebb gondolkodás nélkül; a nomaj egyetemi közeg rajtam hagyta nyomát és többnyire csak akkor tűnik fel, ha sokan merednek rám értetlenül.*- Pont ezért nem hiszem, hogy véletlenszerűen hajtott volna végre egy transzkontinentális hoppanálást. Vagy ha igen, már milliószor lett volna alkalma továbbállni,-*A csuklómat dörzsölöm, mert ez már puszta spekuláció és teória; de Merlinre, mi a fészkes fenét keresne egy amcsi srác ebben a fene lapos, barbár ajkú országban? Megértem persze, hogyan festhet ez kívülről és sok helyen én sem támaszkodhatok többre, mint megérzéseimre; túl rövid ideje foglalkozom a fiúval ahhoz, hogy bármi kézzelfoghatóval támaszthassam alá ezeket.*
- Nem egészt két hét.-*hevesen rázom meg a fejem, mert bárcsak lenne három hetünk! Egy pillanatra le kell hunynom a szemem, hogy uralkodjak magamon, mert ebben a helyzetben nem kezelem a legjobban a darabos auror nyers megjegyzéseit - tudom, hogy nincs benne rosszindulat és hogy igaza van, nem is akarom túlreagálni, de pokoli nehéz nem csípőből válaszolni. *- Az biztos, hogy nem akarja, hogy megtaláljuk, mert retteg tőle, hogy hazaküldik. Mindent el fog követni, hogy eltűnjön. Találékony és kreatív.-*Öreg hiba alábecsülni a sarokba szorított patkányt, márpedig Dylan most pont ennek felel meg. Már átkozom magam, hogy nem kérdeztem rá, milyen alkalmi munkákat csinál, az adhatna most még támpontot.*
- Van valami információnk arról, a farkasölőfű-főzetet elkészíteni képes bájitalmesterek kiknek adják el a főzetet? Esetleg náluk nem bukkant-e fel?-*A fuldokló a szalmaszálba is kapaszkodik, pedig sokkal esélyesebb, hogy ha keres is, olyan főző után kutat majd, aki nem dobja fel a minisztériumnál.