ilyennek láthatják a minisztériumot a muglik


így néz ki a valóságban



EMELETEK, OSZTÁLYOK: KATT

Földszint:

• Recepció
• Biztonsági Őrszolgálat

1. szint: Miniszteri Hivatal:

• Mágiaügyi miniszter
• Miniszteri Hivatal államtitkára
• Miniszteri tanácsos
• Miniszteri Titkárság

2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:

• Auror Parancsnokság
• Varázsbűn-üldözési Kommandó
• Végrehajtási Szolgálat
• Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály
• Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály
• Varázshasználati Főosztály
• Mágiai Vizsgahivatal
• Tárgybűvölésügyi Ellenőrző és Nyilvántartó Hivatal
• Animágus Nyilvántartó Iroda

3. szint: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya:

• Varázsbaj-elhárító Osztag
• Amneziátor Parancsnokság
• Muglimagyarázat Szerkesztő Bizottság
• Félrevezetési Ügyosztály
• Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatala

4. szint: Varázslény-Felügyeleti Főosztály:

• Bestia tagozat
• Mágus-Kentaur Kapcsolatok Hivatala
• Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság
• Vérfarkas Nyilvántartó- és Befogó Egység
• Sárkányügyi Kutató- és Ellenőrző Központ
• Értelmes Lény tagozat
• Mágus-Kobold Kapcsolatok Hivatala
• Házimanók Áttelepítése Részleg
• Vérfarkassegítő Iroda
• Szellem tagozat
• Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

5. szint: Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya:

• Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
• Nemzetközi Varázsjogi Hivatal

6. szint: Mágikus Közlekedésügyi Főosztály:

• Hop Hálózati Felügyelet
• Seprű-ellenőrzési Hivatal
• Zsupszkulcs Felügyelet
• Hoppanálási Vizsgaközpont
• Mágusszövetség Magyarországi Hivatala

7. szint: Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztály:

• Magyar Kviddicsliga Központi Irodája
• Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatala

8. szint: Tárgyalótermek

9. szint: Igazságügyi és Belügyi Főosztály

• Belső-ellenőrzési ügyosztály
• Gazdasági Ügyekért Felelős Iroda
• Igazságügyi Hivatal
• Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek
• Jogszabály-előkészítésért és Jogalkotásért Felelős Bizottság

Alagsor: Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály

Jared
[Zárt]

Jared
[Zárt]

Professzor úr

Nem lehetett volna azt mondani, hogy különösebben izgul. Ennek nem az volt az oka, hogy elbízta volna magát, hanem az, hogy tisztában volt azzal, hogy felkészült, amennyire tőle telt, innentől fogva pedig már csak a szerencse kérdése az, hogy át fog-e tudni menni a vizsgán. Az, hogy újra meg újra megigazította a nyakkendőjét, inkább annak volt köszönhető, hogy miután tönkretette a régit még a karácsonyi bálon, ez az ünneplő öltözék nem volt valami kényelmes. Akárhogy is nézzük, nem Seth ruháját kellett volna lenyúlnia, sehogy sem illett rá.
A terep nem volt teljesen ismeretlen számára, járt már a minisztériumban annak idején még Kolossal. Először ismerős folyosókon haladtak, csak később kanyarodtak olyan irányba, amerre még ő sem járt. Csöndesen lépdelt hát a tanár mellett, míg az beszélni nem kezdett. Akkor ránézett és figyelmesen hallgatta.
- Értem - felelte, mikor a férfi felvázolta neki, hogy nagyjából mire számíthat. - Nem lesz gond - tette még hozzá. Nem mert volna rá mérget venni, hogy tényleg meg tudja oldani majd a feladatot, de abban biztos volt, hogy több, mint elégséges gyakorlat volt számára az, ami Angliában történt. Mindemellett azért nagyon jólesett neki a professzor támogatása.
- Mennyi feladat lesz? - kérdezte aztán. Odafigyelt, hogy rendesen kipihenje magát, mielőtt eljött vizsgázni, de azért még így sem volt mindegy, hogy néhány percig vagy órákig fogják gyötörni. Logikusan nézve úgy gondolta, hogy félóránál nem nagyon tarthat tovább, hiszen általában még ennél is rövidebbek a vizsgák, de ki tudja?
Közben azért figyelt, hogy ha hívják, akkor rögtön be tudjon menni a terembe, lehetőleg úgy, hogy addigra már fel van építve a védelme. Na igen, tulajdonképpen nem is engedhette volna meg magának, hogy idegeskedjen.

Jared

Vizsga

- Igen, mindenképp - bólintott a tanár javaslatára. Akárhogy is nézzük, végképp nem lenne jó, hogyha olyan titkokba botlana a vizsgabiztos, amik ugyan már bajt nem igazán hozhatnak rá, de elég kellemetlenséget okozhatnak. Az angliai események ebbe a kategóriába voltak sorolhatók, a Ricsivel kapcsolatos emlékei pedig még a tetejébe rengeteg személyes apróságot tartalmaztak, amihez senkinek nem volt köze. Na meg emellett még egy rakás dologhoz, például, hogy még mindig szeret a bátyjával aludni, hogy csoda, hogy még nincs édességmérgezése, vagy hogy kapcsolatban áll egy próbaidős bűnözővel.
Le is hunyta hát a szemét egy rövid pillanatra, csak megszokásból, majd elkezdte felépíteni a falakat az elméjében. Úgy alkotta meg a védelmét, ahogy Seth fejében látta, először egy belső, nagyon erős fal védelmébe véve azokat az emlékeket, amiket mindenképpen meg akart védeni, majd az egész elméjét levédve egy külső körrel, amit ugyan szintén teljesen a felügyelete alatt tartott, de nem ez tette ki az védelme nagyobbik részét.
Nem sokkal később behívták a terembe. Még egy köszönöm-félét biccentett a tanára felé, aztán belépett és annak rendje és módja szerint bemutatkozott.
- Üdvözlöm, uram. A nevem Sebastian Jared Selwyn - állt meg, további utasításokra várva, de közben már érzékelte a támadást, ami felé irányult, és ellenállva a másik akaratnak, megpróbálta azokon a pontokon még erősebbé tenni a védelmét, ahol a másik megpróbált átsiklani a falai között.
Sokat segített neki, hogy nem volt ideges és nem próbálta görcsösen védeni magát, mert az összezavarhatta és kapkodásra késztethette volna, így viszont higgadtan és meglehetős bizalmatlansággal nézett a vizsgabiztos kicsit sem szimpatikus arcába.
Számított rá, hogy nem lesz könnyű dolga. Már eleve csak az a tény, hogy még mindig nem kezdhette volna el a tanulást, hiszen csak harmadikos volt, elég lehetett volna ahhoz, hogy belekössenek, de mindemellett még egy olyan családból is származott, amelynek tagjai mesterei voltak a legilimenciának. Százszor átrágta már ezt, tudta, hogy a kora miatt először valószínűleg alulbecsülik majd, de ha megmutatja, hogy ennek ellenére hol tart, akkor viszont jön a következő kérdés: Hogy lehetséges ez? Ő persze tudta, hogy szorgos gyakorlás eredménye, de valójában bárkinek a helyében megkérdőjelezte volna a saját megbízhatóságát is, ha nincs tisztában a részletekkel. Ez így azért elég kemény dió lesz.

Jared

Vizsga

Nem örült neki, hogy a férfi elérte, hogy vethessen egy pillantást Ricsire. Nagyon erős legilimentor lehetett, ha erre képes volt Jared védelme mellett, ami pedig nem sok jót jelentett a vizsga többi részére nézve.
Mikor hívták, akkor közelebb lépett, aztán végigpillantott a borítékokon, végül bólintott egyet.
- Értem, és köszönöm - felelte szűkszavúan de tiszteletteljesen.
Ez után kibontotta a borítékokat és megnézte a szavakat, amelyek bennük voltak elrejtve, majd mindegyiket kirakta maga elé egy sorba. Egy pillantást még vetett a férfire, de mikor a fejébe próbált hatolni, akkor már nem nézett rá. Újabban már zavarta ilyenkor a szemkontaktus, sokkal hatékonyabb tudott lenni, ha nem figyelte közben a másik ember arcát igazán.
Természetesen, ahogy számított is rá, rögtön ellenállásba ütközött, azonban nem siette el. Szépen, lassan haladt, fokról-fokra, lépésről-lépésre, mert kár lett volna kifárasztania magát már most, ráadásul nem tudhatta, hogy azt is figyelik-e, mennyire tud észrevétlen legilimizálni másokat. A vizsgabiztos, mint a terület szakértője mindenképp érezte, ezt tudta, de azért még nem kellett ajtóstul rontani a házba.
Találomra kiválasztott egy szót és azt kezdte keresni a falak között átsurranva. Először az SVK-nak ment neki, amit viszonylag hamar meg is talált. Túl hamar. Kicsit gyanakodva nézett fel a férfire, de nem szakította meg a kapcsolatot, csupán leírta az emléket a megfelelő szó alá. Minden év végén kiválóra vizsgázott belőle.
A következő szó a Kviddics volt. Nem sorban haladt, direkt nem, mert jobb volt, amíg nem fedez fel semmilyen törvényszerűséget a listában, ami esetleg tőrbe csalhatná a végére. Ez már nem volt annyira egyszerű menet, mint az előző, sőt, mondhatni kifejezetten nehéz volt. A fiú neki-neki feszült egy faldarabnak, miután rájött, hogy ott bizony rejtegetnek valamit, de nem volt elég, hogy óvatosan bontogassa. Végül még jobban erőltette, de még mindig nem teljes erejével, aztán egyszer csak rés támadt a pajzson, ő pedig megtalálta a választ. Kicsit meglepődött rajta, de azért leírta. A sport, amiben mindig alul maradt.
A harmadik emlékbe véletlen botlott bele és nem a szót kereste. Észrevette kutakodás közben, hogy egy ponton elrejtettek előle valamit, és oda visszatérve meglepődve tapasztalta, hogy megtalálta a zöld boríték megfejtését. Oxford - ahol Harry Davis született.
Két boríték maradt, ő pedig egy darabig tallózott, hogy melyiknek álljon neki előbb, de valamiért cselt érzett a Jared szó mögött. Logikusan nézve nem jelent jót, ha lehet, hogy a saját nevét látja a papíron, úgyhogy előbb azt próbálta kideríteni, ki az a Mike.
Ez sem volt túl könnyű menet. A fal erős volt az emlék körül, ő pedig próbált rést találni rajta, de nem is volt olyan egyszerű. Közben folyamatosan érezte, hogy próbálja őt a férfi kilökni az elméjéből, de ő megkapaszkodott, nem eresztette el a kapcsolatot és újra nekiment a védelmének. Ki az a Mike? Ki lehet? Végül már féligazságok szivárogtak hozzá. Azt már tudta, hogy a családtagja, aztán már azt is, hogy a fia, de a teljes emlék csak ez után került felszínre. Mike a második fia.
Már megvolt négy emlék. Egyetlen egy választotta el attól, hogy bejegyezzék, de szinte biztos volt benne, hogy nem lesz ennyire egyszerű dolga. Mielőtt nekifogott volna, érzékelte a férfi hangjából, hogy legszívesebben talán már akkor bukásra ítélné, és a jelleméről nem sokat tudott meg legilimencia használat közben. Lehet, hogy meg fog tenni mindent azért, hogy ne legyen sikeres a vizsgája. Ezért hát eszébe sem jutott elbízni magát, hanem ha lehet, talán még óvatosabban közelített az utolsó emlékhez.
Talán ez volt a legerősebb az összes védelem közül, amit eddig a férfi elméjében látott, úgyhogy nem számított rosszul. Először óvatosan felmérte, hogy mivel van dolga, habár Harry nem igazán engedte nyugton nézelődni, mert folyamatosan ellenszegült a varázslatának. Egyelőre azonban Jared még tartotta magát, még nem kellett görcsösen kapaszkodnia, elég volt a koncentráció és a türelem. Egy ponton azonban a másik erősen ellenállt, mikor már bontogatni kezdte a falait, és egy pillanatra megingott a fiú varázslata. Kis híján sikerült kidobnia őt a férfinek a fejéből, vagy ami még rosszabb, akár elkezdhetett volna visszafelé is áramolni a kapcson át az információ, de szerencséje volt, mert az utolsó pillanatban még meg tudta állítani a folyamatot. Vett egy mély levegőt, újra nekifutott, most már teljes erejével feszülve a tiltakozó elmének, aztán egyszer csak sikerült áttörnie a falat és végignézhette, ahogy az ő vizsgaértékelő lapja fölött gondolkodik a férfi. Már alá volt írva, csak annyi hiányzott, hogy átment vagy pedig megbukott. Azok után mindenesetre, hogy megvolt az öt emlék, Jared szinte biztos volt abban, hogy sikerült a vizsga, úgyhogy elengedte végül a varázslatot és utolsó lépésben teljesítette a vizsgafeladat végső lépését is. A Jared szó alá odakörmölte, hogy én magam és a vizsgalapom aláírva, ami felett vacillál, hogy átengedjen-e.
Nem tudta, hogy mennyi idő telt el a vizsgával, de ez után felnézett a férfire, és várta, hogy most mi lesz. Elfáradt, tény, ami tény, de igyekezett nem mutatni.

Jared

Vizsga/Professzor úr

Nem volt könnyű dolga, de amint végzett és elengedte a kapcsolatot, végre úgy érezte, hogy szusszanhat egy kicsit. Nem volt benne biztos, hogy átment-e, de ezen a ponton már mindegy volt, ő megtette a magáét és ha minden igaz, akkor nem is lesz több feladat.
Igen, a vizsgabiztos már be is húzta a megfelelő helyre az ikszet, ami azt jelzi majd, hogy megfelelt-e a vizsgán, aztán a férfi beszélni kezdett. Jared kicsit tartózkodóan, de tisztelettudóan hallgatta végig, nem szólva közbe, csak a végén felelt neki, miközben viszonozta a kézfogást.
- Én köszönöm a lehetőséget, uram. Viszontlátásra - köszönt el. Tudta, hogy nem lett volna köteles egyáltalán vizsgára engedni őt, így az, hogy megpróbálhatta, már mindenképp olyasmi volt, amiért illik hálásnak lenni.
Aztán ott maradt kettesben papírral, amin lefelé volt fordítva az írás. Közben a professzor is bejött a terembe, Jared pedig fáradtan rámosolygott.
- Nem volt vészes, igazán - felelte. Őszintén szólva rosszabbra számított, mikor először említették neki, hogy milyen jellem a vizsgáztatója. - Megnézem én - mondta aztán és már nyúlt is a papírért, amin, hála az emléknek, könnyen megtalálta azt a helyet, ahová érdemes volt fókuszálnia. - Átmentem - mosolyodott el most már úgy igazából is, majd megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot és átadta a tanárának a papírt, hagy nézze meg ő is.
El se hitte hirtelenjében, hogy túl van rajta. Ezek után, ha minden papírmunkának is vége lesz, akkor teljes értékű legilimentornak vallhatja magát, így, tizenhat évesen. Nem volt egy kérkedő típus hála az égnek, de azért azzal tisztában volt ő is, hogy ez nem kis teljesítmény.
- Köszönöm a felkészítést. Meg mindent - fordult aztán a professzor felé kicsi félszegen. Nem volt benne biztos, hogyan is illik ilyenkor viselkedni, mikor éppen kiderült, hogy befejeződött a közös munkájuk időszaka. - Azt mondták, hogy menjek át a papírral a folyosó végén lévő terembe, úgyhogy... - indult el aztán, gesztusokkal invitálva magával a tanárát is, ha esetleg magától nem ment volna vele. Szívesen vette volna, ha a férfi jelen van, mikor bejegyzik őt.