Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=754816#post754816][b]Quinn Ashwood - 2019.04.08. 19:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=765604#post765604][b]Ophelia Donovan - 2019.07.31. 19:41[/b][/url]

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=775274#post775274][b]Drinóczi Gerda Vivien - 2019.09.25. 13:38[/b][/url]

Csak egy újabb szokásos nap, mikor ellátogat a Minisztériumba. "Bocsásson meg, de azért volna még pár kérdés, vagy pár papír, vagy pár bármi." Lassan már előre köszönnek neki a Minisztériumban, ami azzal is jár, hogy sokakat ismer. A legtöbben persze nem tudják, hogy miért is látogat be ilyen sűrűn, az ügyét meglepően diszkréten kezeli mindenki, aki tud vagy tudhat róla. A legjobb, hogy legalább idebent nem hibáztatja senki, kivéve egy-két olyan embert, akiket amúgy is messzire elkerül. Valami magasabb tisztségben lévő Woody nevezetű pasas például viccesnek találta, hogy beszóljon, szívesen összeüt neki valamit. Haha. Mondjuk az az ember amúgy is úgy tűnt, mintha részeg lenne... És ilyen alakok a Minisztérium oszlopos emberei. Elég gáz.
Ma is könnyed lendülettel érkezett meg és szinte rögtön a lenti recepcióhoz lépett, hogy kedélyesen váltson pár szót az ottani Icukával. Ő már csak így Icukáz minden bigét, aki "segíthetek?" szerepben tündököl, ettől függetlenül jól kijön velük. Sokakban él a sztereotípia, hogy a rellonosok gonoszak, bunkók, bosszúállóak és kiállhatatlanok. Ő ennek egyébként teljes ellentéte, bár tény, hogy nyelve igen éles. Az ő jellemzői inkább a karizmatikusság és a határozottság, bár az utóbbi években vesztett ezekből valamennyit.
Mikor végez, el is indul tovább, még épp int a hölgynek, mikor menetirányba fordulva szó szerint nekiütközik valakinek. Automatikusan tántorodik hátra, hogy picit megtapogassa orrát, mert hát egy mellkast sikerült azért levennie vele. Szerencsére mi baja sincs, így figyelmét immáron a karambol másik felére koncentrálja, aki nem más, mint... Jéé! - Szia Zalán - meglepetten köszön rá a férfira, a közöttük lévő távolságot pedig szinte észrevétlenül növeli meg, így biztonságosan kikerülnek egymás személyes szférájából. Hihetetlen, mennyire ösztönösen cselekszik, tényleg nem fogja fel, hogy minden mozdulata automatikus védekezés. - Hát te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=779369#post779369][b]Stefania Ioanna Santos - 2019.10.29. 19:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=781503#post781503][b]Machay Menta Sonja - 2019.11.22. 22:53[/b][/url]

Martin Rombergoktóber 31.
Életunt fejjel mered maga elé miközben összeszorított szájjal szuggerálja a világot, nehogy megint kifusson alóla. Ez így nagyon költőin hangzik, pedig a fenyegetés kivételesen egészen valós - eleve arra ébredt, hogy az ágya megpróbált átügetni vele a kertbe. Az ablakon keresztül. Az emeletről.
A nő csak azért nem találta magát a hervadozó hortenziabokorban, mert felriadt amikor az ágy elkezdte összehasogatni magát, hogy kiférjen a jelentősen kisebb ablakkereten. Nos, talán nem is olyan meglepő, de Sonja a padlón kötött ki döbbenetében, és mialatt vörösre csipkedte karját, megbizonyosodván róla, hogy nem, nem csak álmodik, az ágy - bár aligha lehetett azt a kupac romot már ágynak nevezni - szépen elterült a pázsiton. Az üvegszilánkok csilingelve porlottak le lába elé a parkettára, és ez volt az a pont ahol úgy dönt hogy ezt ő nem akarja látni, úgyhogy leseperte magáról a meglepettséget, és lebattyogott kávét főzni. Persze nyilván az ablak nem forrasztotta össze önmagát, de azzal már csak egy csésze fekete, és némi pirítós után volt hajlandó foglalkozni. Hogy is mondjam szépen, elég jó ébresztő ha a kedvenc bögréd köpi rád a forró italt.

Mondhatnám, hogy mostanra már hozzászokott a váratlan meglepetésekhez, de szerencsére akárki is okozta ezt az átokverést elég kreatív volt ahhoz, hogy ne lehessen megunni a mókázásait. Harapott már a lábujjába a zoknija, kiabált már a fülébe a fülbevalója... És hol van még a nap vége? Éppen valami zavaros ügy részleteit tartalmazó dossziéval a kezében igyekszik a varázstárgyasokhoz, kiderült ugyanis, hogy egy galibát, ami kertitörpe invázióhoz vezetett, egészen véletlenül egy bejelentetlenül birtokolt varázstárgy okozott.
- Hello - lép be egy intéssel az irodába, tekintetét végigfuttatja a dolgozók között. Mikor megállapítja, hogy így bizony sosem ismerné fel akit keres, vet egy utolsó pillantást a mappára ragasztott post-iten szereplő névre, majd kérdő hangsúllyal szólal meg újra.
- Martin Romberg? - tekint körbe, várva, hogy az a bizonyos illető felkapja fejét a nevére. Cipői ezt a pillanatot választják arra, hogy összevesszenek - csak olyan Gombóc Artúros módra -, ketten két irányba vonulással késztetve Sonját egy hirtelen spárgára. A nő elfolytott káromkodással borul el oldalra, a dossziéból kiszóródott lapok körülötte hevernek. Cipői kikötik magukat és lemásznak lábáról, csak hogy könnyes békülés után kezdjenek boldog (?) steppelésbe - igen, az iratok tetején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=782814#post782814][b]Warren Mina - 2019.12.09. 11:29[/b][/url]

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839814#post839814][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 10:55[/b][/url]

   -  Tudom, tudom, nem először vagyok itt, anyám... - húzza be az ajtót maga mögött, kizárva az utána károgó titkár hangját. Üljön le itt, ne nyúljon semmihez, tíz perc és lesz magával valaki. Két hónapja szabadult, tehát ez az ötödik alkalom, hogy az üres műanyag pohárkával a kezében ledobja magát a négyes számú miuntavételi terem - belépés csak pálca nélkül közepén álló fém asztal mellé. A minisztérium gondoskodott róla, hogy ezen alkalmak során bőven legyen lehetősége a tétlen várakozásra, a szemközti, tojáshély-színű falon függő plakát szövegét szinte kívülről ismeri már (Port? Pont, hogy nem! A leszokással kapcsolatos tájékoztatásért keresse diszkrét tanácsadóinkat).
Most sem számít gyorsabb ügyintézésre. A poharat a száját elhúzva pöcköli arrébb az asztalon, könyökén mellé támaszkodik. Vér és vizelet. Paranoiásabb pillanataiban biztosra véli, hogy a minisztérium valójában százfűlé-főzethet használja a mintákat, amiket az eltelt években-hónapokban kisajtoltak belőle. Igazán ez legyen életük legnagyobb boldogsága.
Szürkészöld szemei a tőle jobbra álló szekrény felé fordulnak, az üveg mögött a mintavétel eszközei néznek vissza rá. Tudja, hogy negatív lesz, mégis ismét elfogja az ismerős feszültség, mintha csak nemibeteg-gondozóban ülne és várná az ítéletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840746#post840746][b]Anna Weißling - 2021.12.24. 15:11[/b][/url]

 Egy utolsó korty a kihűlt kávéból, és már mennie is kell. Kész őrültek háza volt a szerkesztőségben. Karácsony itt, botrányok ott, és egyébként is, ki az a húsz ember, akik ilyen időben élőláncot alkotnak a minisztérium körül?
 Nem is kellene foglalkozniuk ezzel, ha nem akadályoznák a bejutást a minisztériumba. Nyilván vész szükségletben a miniszterek be tudnak menni hopp-porral, de kifejezetten kényelmetlen, ha egyszer már megérkeztek a főbejárathoz, mehetnek keresni egy kandallót, ami be van csatolva a hálózatba.
 Na meg persze még kényelmetlenebb az újságírónak kitennie a lábát a kényelmes és meleg szerkesztőségből, hogy aztán megjelenjen egy olyan tüntetésen, amiről csak azért érdemes tudósítani, mert a minisztérium elé szervezték.
 Felsóhajtott, és a sálat a nyaka köré csavarva fordult ki az utcán a térre, ahol a minisztérium bejárata található.
 - Na jó, kezdjünk bele - mérte végig a kissé esetlen tüntetést. Tényleg nem lehettek többen húsznál, és ez a szám egy ekkora épület előtt olyan jelentéktelennek tűnt, hogy inkább nevethetnékje lenne az embernek. Nehezen lehetett volna komolyan venni őket, ha nem használták volna ki a kiskaput, hogy a főbejárat muglik előtt elrejtett részét zárták le.
 - Szia, bocsi, Anna Weißling vagyok a Bagolyhírektől. Feltennék pár kérdést a tüntetésetekkel kapcsolatban... - kapta el az első embert, aki a közelében megjelent. Anna már vette is elő a füzetét és pennáját, hogy feljegyezze a legfontosabb dolgokat. Nem tervez hosszú cikket, maximum két flekknyi hossz. Többet nem is érdemel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842581#post842581][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.21. 23:05[/b][/url]

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846792#post846792][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 18:27[/b][/url]

A mágikus Nemzetbiztonsági Szakszolgálat részlegét ennél feljebb nem is tehették volna. Azaz de, az alagsorba, de az már ugye foglalt.
Magda irodája egy roppant kényelmesen bútorozott, viszonylag egyszerű helyiség mahagóni íróasztallal, süppedős székkel előtte, és egy gondosan lezárt szekrénnyel kiegészítve rögtön az asztal mellett jobbra, mindez az ajtóval szemben. Van még egy üvegezett szekrény tele kristálypoharakkal és drága italokkal az ajtótól balra egy kanapéval és egy dohányzóasztalkával kiegészítve. Az egész szoba nem túl nagy, igazán egy embernek tervezték csupán, de Magda számára tökéletes.
Mint a részleg második embere, szokás szerint ki sem látszik a munkából, de muszáj sajnos a hazai, családi afférjaira ilyenkor is időt szakítania. A veje és a lánya még mindig nem ásták el a csatabárdot, s most már őszintén feltette magának a kérdést: miért kötött bármiféle alkut Júliával, ha nem látja hasznát ilyenkor? Mi több, eleve a lányon vesztek össze! Azt gondolta, az unokája megfoganása majd javít a helyzeten, de úgy tűnik, William továbbra is Júliával van elfoglalva, Adél pedig elmenekült a húgához, Joanna-hoz Lengyelországba. Joanna, és az ő kéretlen beleszólása a családi ügyekbe. Ideje lenne vele is elbeszélgetnie, ami azt illeti, de elsőre egy napirendi pontot szeretne letudni, ez pedig jelenleg Vattai Júlia számonkérése. Aki mellesleg öt percen belül érkezik, elvileg, hacsak nem óhajt stílusosan késni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852171#post852171][b]Martin Romberg - 2022.09.04. 00:20[/b][/url]

Nyakamon éreztem az elkerülhetetlent. Egy ideje már sejtem, hogy mire készülnek, visszajutott a fülembe, hogy többször felmerült a nevem az értekezleteken, de én nem akartam hinni pletykáknak. Egyszer már világossá tettem, hogy terepen érzem igazán jól magam. Ők is tudják, hogy nem zárhatnak be a négy fal közé, hogy egész nap az irodaszékemben nyomorogva görnyedjek a papírok felett, és azoknak a munkáját felügyeljem, akik az én pozíciómat vennék át. Én nem azért képeztem magam, hogy hivatalnok legyen belőlem, és a többi csoportvezetővel járjak ki kávézgatni tízpercenként. Közvetlenül szeretek találkozni a varázstárgyakkal, a kezemben tartani őket, végigsimítani rajtuk, vagy a pálcámat rájuk szegezve tárni fel titkaikat, ha vannak egyáltalán. Ha nem így lenne, túlságosan apám lennék. Szóval megfelelt ez a pozíció, és biztosan mutatkoztak már rajtam a kiégés jelei is, de pont a mesterképzésem befejeztével nyíltak meg új kapuk előttem, így előbb gondolkodtam el azon, hogy az átoktöréssel kezdek valami speciálisabbat, minthogy feljebb másszak a ranglétrán. De hiába nyertem időt azzal, hogy elküldtek nyaralni, az ajánlat végül közlésre került, nekem pedig lavíroznom kell úgy, hogy ne haragítsam magamra a potenciális kolléga-jelölteket. Persze mindig is voltak riválisaim, akiknek könnyebb volt az áskálódás, mintsem az érdemek felmutatása, így inkább a gerinctelen megoldásokhoz folyamodtak. Szánja őket a fene.
Egy újabb szürke nap volt a minisztérium falain belül, amire nem jutott semmilyen helyszíni ellenőrzés, de még csak riasztást sem kaptunk. Unottan, egyik tenyeremmel a fejemet támasztva ültem az asztalomnál, míg szabad kezem ujjai az akták lapjain futottak végig. Rutinosan, de mégis kellő alapossággal böngésztem át a legfrissebb jegyzőkönyveket. Ennyi adminisztrációt még képes vagyok lenyelni. Leginkább Seth látogatása tartotta bennem a lelket, aki jelezte, hogy ma benézne hozzánk munkaügyben, s ha úgy van, szívesen összefutna velem. Természetesen igent mondtam, csak érkezhetne már lassan, mert egyre türelmetlenebbül pillantottam a karórámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853068#post853068][b]Létai Roland - 2022.09.22. 11:43[/b][/url]

Korán keltem, mert nagyjából normálisan akartam megjelenni a minisztériumban. Ha ott lesz a leendő munkahelyem, legalább lássák, hogy valamennyire komolyan gondolom. A reggeli rutin után elővettem egy egész jó ruhát, mondjuk rajtam majdnem minden jól áll, de ezzel úgy komolyabban nézek ki, mint egy fiagtal gyerek. Nyilvánvaló, hogy ettől még nem fognak valójában komolyan venni, de legalább nem néznek le... vagy ki tudja? Reggel 7:50-re volt megbeszélve Regivel a találka a kútnál, egészen pontosan 45-re ott voltam már. Ő is pontos volt szerencsére, így nem kellett várakoznom. Azt mondtam neki, hogy még nem jártam Pesten, de ez nem volt teljesen igaz, mert voltam már ott vagy kétszer, de helyismeretem az nulla, mert mindig hopp-porral utaztunk, és csak be kellett mondani az úticélt, amit nekem megmondtak. Szóval nem igazán tudom, hogy mi hol van, és nem is nagyon érdekelt eddig sem. Na, majd mostantól.
- Jó reggelt! Akkor mehetünk - nyújtom ki a kezem, hogy elvihessen a minisztériumba. Várom, hogy induljunk, innen már rajta múlik, hogy hova visz pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=860227#post860227][b]Nagy Sándor - 2023.03.03. 19:12[/b][/url]

Megkopott bőrtáskájában cipelte a papírokat, kalapjához egy-egy ismerős arc láttán odakapott. Nem emelte meg, mint szokta, sietős volt most a dolguk, Budanekeresd pedig nyüzsgő városrész, bárkivel is összefuthat, és mire észhez tér az ember, már órák óta az utcákat járja és nem jut egyről a kettőre.
Ezért is döntött úgy, hogy a kalapemelés helyett - mely leginkább alkalmas a hosszas csevegések invitálására köztudottan - csak megérinti a kalap karimájának szélét. Ha más nem is, de a gesztus azért továbbra is fontos volt.
- Szedjük a lábunkat, jó lenne nyitásra ott lenni. Remélem lecserélték már a jó öreg Bánvölgyit. Szerintem még a nagy mágusháborút is megjárta az öreg, viszont mindig elaludt ügyintézés közben. Nem lehetett vele egyről a kettőre jutni. Szegényt már régen nyugdíjazni kellett volna! - Ha sietős léptei nem is, de kissé kapkodó levegővétele azért mutatta már korát. Sétapálcáját is alig érintette a földre, miközben kedvenc diákjának magyarázott.
Eddig nem túl hosszú tanári pályafutása egyik legjobb döntése volt, hogy a fiatal, ám annál eltökéltebb Danvers kisasszonyt tegye meg tanársegédévé. Azóta az egy év alatt kapcsolatuk kissé szorosabbra is fűződött, mondhatni cinkostársakká nőtte ki magát a diáklány.
- Elhoztál mindent, ahogy megbeszéltük, igaz? - Egyetlen hiba a gépezetben, egyetlen homokszem az óraszerkezetben és máris hónapokat csúsznak mindennel. A ködfoltos ordasoknak azonban nem biztos, hogy van még egy hónapuk.
Benyúlt keményre vasalt mellénye zsebébe, és ránézett az ezüstórájára. Minden rendben, még nyolc óra előtt vannak.
- A liftek arra vannak - mutatott a hatalmas aula másik oldalára. Megkerülte a középen nyíló és virágzó kis kertet és a pálcájával megérintette a hívógombot. - Jó reggelt Egervári Úr, hogy vagyunk, hogy vagyunk? Parancsnok lett már a fiúból? Én mondom, egyszer még sokra viszi az a gyerek! - csevegett kedélyesen, mintha mindennapos vendég lenne a minisztériumban. Ha nem is minden nap, de azért elég gyakran megfordult. - A négyes szintre, legyen szíves. Ma is a Varászlény-Felügyeleti Főosztályra mennénk Danvers kisassonnyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861340#post861340][b]dr. VI. Linzenbold Alexander - 2023.03.26. 16:36[/b][/url]

A befolyásos külföldi politikusok érkezését mindig nagy érdeklődés övezi az osztályunkon. Mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga, ezt hogyan és mikorra kell elvégeznie, és persze legfőképpen azt, hogy tökéletes minőségben. Az általam  vezetett csoport munkája mindig kifogástalan, már megtanulták, hogy nem adhatnak ki félmunkát a kezeik közül.
Szeretem, ha minden el van rendezve a vendégeink érkezése előtt, hisz rengeteg hiba csúszhat a számításba: ellátási lánc gondok, humán erőforrás problémák, jogi akadályok. Jelenleg egy dolog hibádzik még, és az pedig a megnövelt aurorkapacitás a kérdése. Még a két napja üzentem Kállaynak, hogy mely napokon tartunk igényt fokozott aurori jelenlétre a Nemzetközi Varázsjogi Hivatal területén. Annak ellenére, hogy általában kielégítő munkát végeznek az aurorok az osztályon, én kivétel nélkül szeretek eligazítást tartani, egy meeting sorozat során megbeszélni a feladatokat, pozíciókat és általánosságban felkészíteni a kollégákat a munkára. Ma reggel távolról láttuk egymást a csoportvezetővel, aki annak ellenére nem felelt az üzenetemre, hogy nyilvánvalóan dolgozik.
Mához két hét múlva érkeznek vendégeink, így az idő szorítása miatt úgy döntök, hogy személyesen keresem fel az aurorság szintjét. Az itteniek mindig hangosabbak, mint nálunk, kevésbé összeszedett társaság, mint az én csoportom.
Utam egyenesen az osztályos asszisztens asztalához vezet, az odavezető úton üdvözöljük egymást néhányakkal.
- Jó reggelt kívánok, kisasszony! Kállay merre van? - Kérdem érzelemmentesen, fél szemöldököm érdeklődve felvonva. Általában Kállay Nándor úrnak szoktam hívni, de most nincs kedvem a felesleges formaságokhoz. Majd ha úgy végzi a munkáját, mint egy úr, akkor esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=861952#post861952][b]Bánffy Albert Tamás - 2023.04.02. 02:38[/b][/url]

Alexander

Már ismerik errefelé, hiszen az apja az osztályvezető. Sőt, még a bátyjai is itt kezdték a karrierjüket, habár mára már más részlegeken építik azt. Ha már itt jár, benéz az öreghez is, ahogy gondolatban hívja, mert szemtől szemben ezzel csak feldühítené az apját. Nem ezért van itt azonban végső soron. Alexanderhez jött, akivel nem csupán az apja révén találkozott, hanem rokonok is szegről-végről. Bár a Linzenboldok nem képezik olyan szerves részét a családnak, mint akik a Bánffy nevet viselik, mégiscsak rokonok, Alexander anyja ugyanis Bánffy lány volt. Habár az év során ismétlődő családi ebédekre nem hivatalosak Szalamantonba, azért a nagyobb eseményekre ők is meghívót kapnak, mint például az összes esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenesetre a kapcsolatuk nem olyan közvetlen, hogy problémát lásson ebben, és ha már gyakornoki programról az apjától hallott, kapva kapott is az alkalmon. Idén már az egyetemen is megkezdte a tanulmányait egyébként is, ott pedig erősen javasolt a gyakorlat. Igaz, kötelezőnek csak másodévtől mondható, azonban ez nem fogja őt visszatartani. Kifejezetten ambiciózus, mint a család minden egyes tagja. Egy ilyen lehetőséget  nem fog ő kihagyni. Szépen frissítette az önéletrajzát, még néhány ajánlólevelet is kért volt tanáraitól, hogy mellékelje az előre elküldött jelentkezéséhez. Mára pedig remekbe szabott beszéddel is készült az alkalomra. Igazán komolyan szeretné ezt, ráadásul anélkül, hogy a szülei bármelyike vagy éppen a gróf úr mozgatna meg esetleg bármilyen szálat. Az alkalomra kifejezetten visszafogott, egyszerű, de elegáns fekete talárt visel. Vállát kihúzva magabiztosan, szinte már majdhogynem otthonosan vág át a folyosón, hogy aztán a megfelelő irodába kopogjon be, majd nyomja le a kilincset, ha szólnak, hogy szabad.
- Üdv, jó napot kívánok. A két órás interjúra jöttem, Bánffy Albert - mutatkozik be a titkárnőnek, majd az órájára pillant a biztonság kedvéért. Van még három perce. Tökéletes. Se túl korán nem jött, se el nem késett. A jó benyomás nagyon fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=862455#post862455][b]Nathaniel James Krise - 2023.04.08. 18:18[/b][/url]

A Minisztérium épületében található hoppanálási pontra érkezett, nagyjából neyged órája. Azóta bejelentkezett a recepciós pultnál, bemondva a nevét és a korábban kapott időpontot. Interjúhoz illőn öltözött fel, de már korábban eldöntötte magában, hogy nem hajlandó túlizgulni - sem túlspilázni ezt az egészet. Nyilvánvalóan jó lehetőség lenne, ha sikerülne megcsípni ezt a gyakornoki programot, de a családja fiatal korától sulykol belé egyfajta öntudatosságot. Jelen helyzetben ennek hála képes úgy hozzáállni a következő egy-másfél órához (vagy hát ki tudja, mennyi ideig fog tartani a beszélgetés), hogy ez nem csupán őt teszteli. Ha ide nem érzik megfelelőnek a személyét vagy képességeit, majd másik országban próbál szerencsét később, addig is pedig talál majd alternatívát. "Ne csak bizonyítani próbálj, te is figyeld meg, szeretnél-e az adott helyen, adott emberekkel dolgozni." Fekete keménykötésű, de vékonynak tűnő mappát tart a kezében, benne az önéletrajzának és ajánló leveleinek másolatával. Valószínűleg az interjúztatónál is ott lesz, de a felkészültség sosem hátrány.
Percek elteltével egy titkárnő csatlakozik hozzá, udvariasan egymásra mosolyognak, pont azzal a személytelen megszokással, ahogy két teljesen idegen szokott egy közös irodaházban. Felvezetik egy másik folyosóra, ahol aztán megkérik, hogy foglaljon helyet, dr. Linzenbold nemsokára megérkezik majd. Futólag a faliórára pillant, de az alapján még van bő néhány perc a megbeszélt időpontig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=863372#post863372][b]Feigler Anna - 2023.04.22. 14:46[/b][/url]

Lassan már azt is tudja, hogy hány lépésből áll az emeletre vezető lépcsősor, annyiszor megtette az utat az elmúlt évben. Vajon másoknak is ennyit kell ide járkálnia, akiknek előbújt az eleme vagy ez az ő kiváltsága? Tizenhat éves, de nem hülye, tudta eddig is - hogy az apja ezen a területen eléggé otthonosan mozog a minisztériumban, de mivel nem érintette közvetlenül, nem gondolkodott ennél tovább. Annyira azért nem érdekelte.
Hát most már bánja. Csak sejteni véli, hogy mivel a minisztériumi útjai alkalmával úgy tízből kétszer találkozott korabelivel (költői túlzás, mert tíznél még nem járunk), ez a fajta rendszeresség inkább olyasmi, amit egyénileg kérvényezhetnek.

A büféből szerzett szendviccsel a kezében ül az emeleti váróban egy nagy kanapén.  A sarokban szobanövények, a fal mellett egy vízautomata. Az az irodai légkör, ami tizenhat évesen még nagyon kényelmetlen és nagyon idegen. Néha jólöltözött varázslók és boszorkányok haladnak el a váró előtt, némelyik észre sem veszi, némelyik csak egy futó pillantást vet rá. Ami még kínosabbá teszi az ittlétet.
A falióra kattogása különösen jól hallható és kifejezetten agybaszó ebben a magányos csendben.
Széthajtja a papírt és beleharap a sajtos-sonkás-tojásos előre elkészített szendvicsbe, jobb híján. Amíg rág, addig is olyan érzés, mintha csinálna valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=863875#post863875][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.05.02. 19:56[/b][/url]

- Rothstein Elektra | Vizsga -

Elektra nagyon szépen haladt előre, ami szerény véleménye szerint roppant dicséretes, tekintve, hogy egyszer már dacból abbahagyta a tanulmányait. Úgy tűnik, kellhetett ez a pár évnyi tapasztalat, hogy ne csak ambícióról tegyen tanúbizonyságot, de kitartásról és türelemről is. Az animágiát másképp nem lehet elsajátítani. Sokan le is morzsolódnak menet közben, pedig ő igazán igyekszik nagyon komolyan megválogatni, kit is vesz fel a tanoncai nem túlságosan nagy körébe. Előfordul, hogy valakinek csak többszöri próbálkozásra sikerül, amennyiben nem látja a megfelelő motivációt vagy érettséget, de Elektránál nem tapasztalta egyik hiányát sem, ezért is egyezett bele, hogy oktassa. Egészen könnyedén boldogult a mandragórával, majd a bájital többi összetevőjének beszerzésével is, aztán már csak ki kellett várni a megfelelő alkalmat az első átalakuláshoz, ezért vannak most itt. Mivel a nő kifejezett kérése volt a titoktartás a diákok felé, ezért is választotta a minisztériumot a vizsga helyszínéül. Amennyiben sikeresen átalakul, legalább a Nyilvántartásba is egyszerű lesz leadni az adatait. Az épület előtt vár a nőre, a péntekeket úgyis itt tölti a kérvényekre és a kutatásaira fókuszálva. Most ezek közé iktatta be a vizsgát. Amint a nő megérkezik, már invitálja is, hogy kövesse, egy vendégeknek szóló belépőt nyújtva át, hogy aztán mielőbb le tudjanak liftezni az alagsorba.
- Nos, nem tudom, járt-e már intézményünk alagsorában, de ha nem, akkor üdvözlöm a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályon - mutat körbe leérve, és nem is húzza az időt, már lefoglalta az egyik üres termet, ahonnan még kilátás is van a várható elektromos viharra, még ha felfele is kell nézni hozzá.
- Nem a legcsodásabb a kilátás, ám a célnak megfelel. Remélem, hozta a bájitalt. Izgul? - érdeklődik, közben helyet foglalva az egyik odakészített széken, intve a nőnek, hogy ő is megteheti. Az órájára pillant aztán. - Ha minden igaz, még öt-tíz perc, és neki is rugaszkodhat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=865634#post865634][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.07.22. 12:17[/b][/url]

- Minisztériumi látogatás | Animágus Nyilvántartó Iroda -

Kifejezetten örül neki, hogy olyan tanoncai vannak, akik lelkesen kérdeznek és érdeklődnek mindenféléről addig is, amíg az első nagy átváltozásra készülnek, így amikor egyikük megkérdezte, hogy hol is kell majd bejelenteniük, ha sikerült az átváltozás vagy éppen mi ennek a pontos menete, felajánlotta, hogy látogassanak el ide. Megmutatja. Azzal a lendülettel le is szervezte a dolgot. Még másnap beszélt Győzővel, hogy akad még néhány tanonca, akiknek megmutatná ezt az egyébként nem feltétlen érdekfeszítő helyet, és amint megkapta a rábólintás mellé az írásos engedélyt is, értesített mindenkit, hogy ezen a péntek délelőttön tanulmányi kirándulás címszóval az óráikat is kihagyhatják. Átváltoztatástanból még plusz pontot is kaphatnak, ha írnak egy beszámolót a látogatásról. A Bagolykő bejárati csarnokában gyűjtötte össze a tanoncait, aztán a birtoktól már könnyedén lehetett a Minisztérium épülete elé hoppanálni.
- Hát akkor itt is volnánk. Odabent mindjárt kap mindenki ideiglenes belépőkártyát, mint látogató, és majd a második szintre fogunk felmenni, ahol ez a híres neves Animágus Nyilvántartó Iroda található. Járt már egyébként bárki a Minisztérium épületében? - kérdezi meg a kis bevezetőt követően, és már indul is, hogy mutassa az utat a kitáruló ajtón át. Odabent hűvösebb van, mint az épület előtt. Pillanatok alatt megszerzi a már előkészített kártyákat a recepcióstól, majd a tanoncai felé nyújtja.
- Tessék. Ezt nyugodtan csíptessék a talárjukra. Az Auror Parancsnokság mellett fogunk elhaladni, na meg a Mágiai Vizsgahivatal is útba fog esni, de mivel az iskola diákjaiként vesznek részt az animágia elsajátításában, ezért Önök majd ott vizsgázhatnak, nem kell ide eljönniük. Nem túl gyakran, de előfordul, hogy itt kerül sor az első átalakulásra, amennyiben valaki már nem diákként óhajt animágussá válni. Többnyire úgy öt emberből egy, ha jól számolom - magyarázza, majd elhallgat, hogy ha valakinek kérdése lenne, nyugodtan feltehesse.
- Kövessenek, kérem - folytatja aztán, intve, hogy menjenek csak utána a lifthez, amellyel majd feljutnak a másodikra, ahol megkereshetik az említett irodát is hamarosan. Az esetleges kérdésekre útközben is tud válaszolni úgyis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=868985#post868985][b]Hollósi Zalán - 2023.11.01. 23:18[/b][/url]

- Beszélgessünk akkor kicsit. Emlékszel, nagyjából mióta áll fent ez az állapot?
 - Talán... talán tíz éve kezdődött. Legalábbis arra már emlékszem.
 - Mennyi idős voltál akkor?
 - Kilenc. Talán nyolc.
 - És milyen gyakorisággal történt?
 - Alkalmi. Először csak alkalmanként. Aztán pedig...
 - Semmi baj.
 - Most ezt mondja, de szerintem annak is ezt hazudják, akit ELMÉ-be akarnak dugni a mágikus defektjei miatt.
 - Biztosíthatlak, hogy ennek nem áll fenn a veszélye.

 Zalán a karóráját mustrálta, ujjaiban egy kisebb köteg papírt szorongatott. A minisztérium épülete vetette rá hatalmas árnyékát, de most örült is neki, hogy nem a tűző nap kínozza, amíg vár. Még Borisz bácsiék baglyával küldött levelet Theodore-nak, amikor pár napja megérkezett hozzájuk Nekeresdre. Nem merte túlságosan részletezni, miért akart találkozni vele, mert Szofi folyamatosan a nyakán lógott és azt a mindenlébenkanál-formáját ismerve sosem szabadult volna el a kérdésáradat elől, de annyit azért leírt, hogy fejleményei vannak és talán Ebonynak is haszna származhat belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872835#post872835][b]Adam Bergstein - 2024.01.27. 07:55[/b][/url]

Nem feszélyezik a kamerák, sem a kérdések, az egész interjú alatt a magabiztosság, a nyugalom mintapéldánya. Arca vonásai lágyak, halvány szemében nyugalom pihen. Ha valamit elmondhatunk Adam Nicolas Bergsteinről az az, hogy ő teljesen kordában tudja tartani az életét. Csak a múltjáról ne kérdezzék, csak a feleségéről vagy a gyermekéről ne essen szó. A megalázottságot, melyet egy szökött asszony hagy maga után, idővel mindenki kiheveri, ám el sosem felejti. Adam Bergstein jelenleg a munkájára koncentrál, arra, amivel megbízták. Elsődlegesen a külkapcsolatokért felel, a német nyelvterületekért főként. Mádsorban tanácsadói posztot tölt be a miniszterelnök mellett. Nem véletlenül Bogolyfalván szállásolták el, így az éjszakába nyúló munka a Redetzky otthonban, vagy éppen magánál Adam Bergsteinnél gond nélkül folytatódhatnak. Az interjút készítő nő kacér kuncogása és legyintései hidegen hagyják, és esélyt sem hagy arra, hogy megközelíthesse. Az interjút illedelmesen megköszönti, a végén kezet fog a miniszterrel, aki útnak indul egy találkozóra a művészeti iskola vezetőjéve, míg Adam a pulthoz sétál az aznapi üzenetei és küldeményei okán. Átlagos nap, azonban mostanában motoszkál a fejében egy gondolat, hogy talán érdemes volna elébe menni egy pletykának és felkeresni a kisváros polgármesterét, terveivel és jövőjével kapcsolatban. Amikor pedig névjegyét is megpillantja a küldemények között, fejben a lépéseket kezdi el szervezni a hozzá vezető úton. Érdekes férfi, olyan személy, aki felkeltette az érdeklődését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875507#post875507][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:18[/b][/url]

Képtelen megunni a kis irodista piszkálását. Minden nap, mindig menetrendszerűen megjelenik az auroroknál, ahol egyébként az égvilágon semmi keresnivalója sincs, és leáll tíz percre idegesíteni a lány agyát. "Tudtam, hogy ma kékben leszel, hozzád öltöztem." , "Ugyan, Médi, ne legyél már karótnyelt, csak egy kávé az egész.", "Hoztam neked munkát, hogy ne unatkozz, kislány." . Nem mintha a mágiaügyi miniszter unokája speciális bánásmódot követelne meg, de Eddie annyira sem tiszteli a lány személyes határait, mint a többi itt dolgozó.
- Emeljük a tétet: ebéd, te meg én, egy óra múlva? - Tudja, hogy egy ideje házas a Radetzky-lány. És? Sehol nem látja a férjét, sem azt a tízezer wattos vigyort és elszálltságot az arcán, amit más házasoknál szokott. Szóval szabad rablás, nem igaz? De!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876377#post876377][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:07[/b][/url]

A minisztériumban általában csend van reggelente, az az álmos fajta csend nyugalom idején, amikor nincs riasztás, nem ég a ház, és mindenki csak kavargatja a kávéját, szisszenti az energiaitalát, és próbál napirendre térni az ébredés és munkába jövetel traumája felett. Csak egyetlen ember nagyon fitt és naprakész, lazán pörög Felagund-Radetzky Médi székében ráérősen pötyörészve a telefonját és várva, hogy Médi megérkezzen. Tóth Eddie. Láthatóan nem érdekli, hogy egy-két auror már a fejét csóválja, hogy megint itt van. Mit érdekli őket? Nem is hozzájuk jött. Médi pedig méd mindig sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877405#post877405][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.22. 12:30[/b][/url]

Lilla
- Május -

Érthető okokból nem szoktam a vendég bejáraton érkezni, de így, hogy Lillát kísérem, kicsit más a helyzet. Tagadhatatlanul egy okos döntés volt felmondania és külön büszke vagyok rá, hogy segítséget kért a továbblépéshez. Igen, én mondtam neki, hogy jöjjön hozzám, ha szüksége van támaszra, de mindig magán az emberen áll, elfogadja-e a kinyújtott kezet, vagy halad tovább önerőből? Lilla pedig úgy döntött, elfogadja, ez külön megmelengette a szívem.
- Meglátod, Anitáék nagyon kedvesek, és lesz dolgod is bőven, nem fogsz unatkozni. - Az biztos, nem hinné az ember, mennyi teendő akad most a Varázshasználati Főosztályon is. A digitalizációs projekt elindult, de valószínűleg még két-három évünkbe fog telni, hogy mindent töviről-hegyire bevigyünk az adatbázisokba, és például a jóslatfejtő részlegnek lehet, több is lesz az, annyi jóslatot tárolnak odalent állítólag. Kár, hogy sosem láthattam, csak a szóbeszédeket hallottam.
Beterelem Lillát a főbejáraton a magas csarnokba, egészen a biztonságis ellenőrzőpontig. Ferenc, az ügyeletesünk nagyon kedves, vidám ember, mindig örül az új arcoknak.
- Kézcsók a hölgyeknek! - Még a baseball sapkáját is feljebb tolja azon a megkopaszodott fején, mintha attól jobban látna. Talán erősebb szemüveget kellene hordania, de azt elmondja majd otthon neki a felesége. - Mi járatban ma itt nálunk? -
- Jó reggelt neked is, Ferenc. Megcsinálnád a vendégfelvételt Lillának? Ő lesz az egyik új diák a Varázshasználati Főosztályon, első napra jött.-
- Vagy úgy, vagy úgy! - Bősz bólogatással fordul Kamillához kézrázásra, csak hogy nagyon komolyra váltson a vigyorgásból. - És azt tudod, miért terjedt el Magyarországon a póker? - Jajj, Ferenc, kezdi, én pedig máris nem bírom ezt a megrázkódtatást!
- Mert nem tudták Kordában tartani! HAHAHA! - Édes jó lélek, olyan jóízűen tud a saját poénján nevetni, nem tudok rá haragudni ezért a borzalmas humoráért.