36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 22. 22:01 | Link

Dwayne Warren

Részéről arra számítana minimum, hogy néhány diákot ezek után ki fognak venni az iskolából a bizalomvesztés jegyében. Már, ha kijut. Az sem az első eset lenne, ha sikerülne valahogy elsumákolni. Vagy legalábbis egyszerű, bizonytalan pletyka szintjén tartani mindezt, elvégre az intézmény megítélésének nem nagyon tenne jót mindez. "Jöjjön a Bagolykőbe! Az iskolába, ahol gyermeke testközelből tapasztalhatja meg milyen, ha szocializációjára a történelem egyik legnagyobb sötétmágusának ideológiai követője van hatással!"
Fantasztikusan hangzik. Mondjuk ő meg aztán végképp szélsőségesen gondolkodik erről - ha halálfalókról vagy neo-halálfalókról van szó, nála nem nagyon van mentség. Általában nem is hagyja, hogy a másik elmondja a saját érveit, hiszen erre nincs logikus érv. Amennyiben le akarja valaki szedetni a jegyet, ma már megteheti, hiszen nem különbözik a szimpla tintától a bőrön. Régen több volt, valóban, azonban napjainkban már nem kötődik mágikusan senkihez. Az persze külön lapra tartozik, ha fiatalok kamaszkori hülyeségből, fel sem fogva, át sem érezve igazán miről van szó, használják. Nem jó az sem, de mérföldekkel könnyebb elnézőnek lenni.
- Aha. Én még sosem voltam headmaster, de majdcsak lesz valahogy. Nem lehet olyan nehéz.
Last words. Vagy valami olyasmi. Az legalább biztos, hogyha elrontja, nem azért fogja elrontani, mert túlizgulja vagy görcsöli az egészet, bár kérdéses, mennyire számít majd mentségnek.
- Ha a volt tanáraim meghallanák ezt, petíciót írnának a hivatalnak. - Nevet fel  derűsen vigyorogva a gondolatra.
- Mégha csak részben is olyanok lesznek, mint amilyenek mi voltunk annak idején a Slytherin falai közt, gyakorlatilag keresztet is vethetek magunkra. Vagy jól fogunk szórakozni. - Esze ágában sincs hirtelen átvedleni majd a szigorú tanár szerepébe, eddig sem volt az. Nemcsak hogy hiteltelen lenne, de még fárasztó is a nulla-huszonnégy órás színészkedés.
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. szeptember 22. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. október 8. 22:17 | Link

Seth - Vizsga

Az nem is lenne gond, hogy a fiú gondolkodási időt kér, ezt többnyire belekalkulálják a vizsgába - ahogy direkt nem is emelik ki, mert az is egy döntés, ha valaki túl merészen mindenféle megfontolás nélkül akar belekezdeni. Volt már olyan tehetséges, ösztönös illúzióhasználó, aki így is átment, de többnyire akik ezt az utat választják, hamar elvéreznek az elbírálás során. Másrészt valóban van Seth magabiztosságában valami bicskanyitogató él, amely a vizsgáztatók részéről szerencsére egyelőre csupán egy összenézésben kulminálódik. Rövid időre találkozik a tekintetük, majd ki-ki feljegyez néhány szót a jegyzettömbjébe.
Nem tűnnek különösebben rosszindulatúnak, fürkésző tekintetük leginkább a vizsgahelyzetnek köszönhető. Komoly szakemberek, nem házsártos vénemberek, akik a régi letűnt korok tisztelete jeleként vannak a minisztériumnál, valami jelképes minimál-bér fejében. Egyikük enyhén kopaszodó, hármuk közül ő ül középen, vastagkeretes szemüvege hírből sem ismeri a divatot, konzervatív, régies formavilágot ad vissza. Mégis illik hozzá valamilyen módon, nehéz lenne hirtelen enélkül elképzelni az arcát. Szószólóként emelkedik fel, hogy üdvözölje az érkezőt.
- Jó napot kívánok, örülök, hogy a köreinkben tudhatjuk. A nevem Mészáros Kálmán, a Illúziómágiával kapcsolatos eseteket kivizsgáló csoport vezető-parancsnokaként a vizsgabizottság elnöke. - Teljes mértékben belemegy a színjátékba, valódi személyként kezeli az érkező illúziót, úgy emelkedik meg a székből és nyújtja kezét kézfogásra. Hogy elégedett lenne vagy sem? Nem ad visszajelzést, természetesen viselkedik, ahogy a másik kettő is ideiglenesen leeresztette a jegyzettömböt, valószínűleg ők is sorban be fognak majd mutatkozni, ha Seth elfogadha Mészáros úr kézfogását.
Természetesen ez is egy sarkallatos pont, s mint ilyen, a vizsga része. A különleges mágiahasználati nyilvántartást vezető bizottsági elnök valamivel fiatalabb lehet a másik kettőnél, ám már így is bőven középkorban jár, hármuk közül ő a legmagasabb, s bár széles vállal és magas alkattal áldotta meg a genetika, messze nem olyan fizikai kiállású, mint egy kétkezi munkás. Széles állkapcska, hangsúlyos járomcsontja tulajdonképpen egész jóképűvé teszi, ám arcán már a kor otthagyta nyomát jónéhány ránc formájában, s az egyébként is világos hajába már ősz tincsek vegyülnek. Gyűrűsujján egyszerű fehérarany gyűrű árulkodik családi állapotáról. Az ő tekintete a bemutatkozás alatt a láthatatlanságba burkolózó fiú felé rebben, az Alastair mellett ácsorgó Sethre, majd vissza az előttük álló illúzióra. Feljegyez valamit, röviden, szűkszavúan, néhány gyors tollvonás kíséretében, végül, ha rá kerül a sor, ő maga is felemelkedik bemutatkozásra.
- Molnár András.

- Látom, nem lesz itt gond. - Kommentálja halkan a mellette álló Seth-illúziónak, megveregetve a vállát. Abszolút szükségtelen mozdulat alapvetően, de nem most. Látni, illetve érezni akarja, mennyire minőségi az a munka, amit a vizsgabizottság előtt felvonultatott alakkal szimultán hozott létre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. november 30. 18:34 | Link

Demyan

Régebben olyan nagy hévvel jártam mindig dolgozni. Utáltam az unalmas napokat, és imádtam azokat, amikor olyan hihetetlen meg kellett váltanunk a világot. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, elhittem, hogy szuperhős vagyok, hogy ma megint tettem valamit, amivel garantálom a biztonságukat. Kicsit szuperhős voltam nekik. Aztán jött persze a motorbaleset, és jött az, hogy innentől vége a dalnak. Már Péter halálakor vége volt igazából, minden más, ami utána jött, csak hab volt a tortán. Azt hiszem, az egésznek akkor lett vége, amikor azt a csöpp gyereket a karjaimban hazavittem. Azóta apának hív, és már most fáj a pillanat, amikor majd szembesítenem kell az igazsággal.
Ezen elmélkedve, a botomat akkurátusan hozzáverve a padlóhoz haladok előre, át a nyomozókhoz. Igazából semmi szükségem már a botra, ám ez mégis valami, egy látványos alibi, ami miatt nem kell magyarázkodnom. Még nem mehetek vissza terepre, mert még hátráltatom a csapatot. Nem öreg vagyok, nem égtem ki, egyszerűen sérült vagyok. Pedig tudom, hogy nincs így. Talán ez fájdalmasabb is, mintha beképzelném a fájdalmat. A múltkor tettem egy próbát, csak, hogy lássam, mennyit bírok. A tizenegyes simán megvolt, nem éreztem semmit, a többit csak azért nem teljesítettem, mert akkor elkések a munkából, nem ebből, a másikból.
Nem nagyon szeretek idejönni, kuncsorogni némi morzsáért, hátha megmondják nekem, hogy mi a helyzet. Mondjuk legalább a két méterem a legtöbb kezdőt elrettenti, és dalol, mint egy kismadár, most azonban egy eddig ismeretlen névvel kellett szembesülnöm, az asztalomon hagyott cetlin: Golitsyn. Beállok az ajtóba, és végignézek a gárdán, akik ott ülnek egy kupacban és valamit nagyon tárgyalnak.
- Elnézést, Golitsynhez jöttem, a pestseholsei csoportos mérgezési üggyel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:10 | Link

Dorián

Fáradtan tértem vissza a gyors ebédről, ami nagyjából bő tizenöt percig tartott, amíg vásároltam magamnak egy szendvicset az egyik közeli étkezőben, és menet közben az utcán, csak úgy a  papír csomagolásból gyűrtem magamba a falatokat.
Nem igazán voltam jó formában, ugyanis a kora reggeli órákban a volt feleségemmel volt találkozóm, ami borzalmasra sikeredett. Nem szívesen látott engem, és a kislányommal sem tudtam találkozni, ami elkeserített. S ha ez nem lett volna elég, akkor még a nyakamon volt egy gyilkossági ügy is, amihez már hetek óta gyűjtöttem a bizonyítékokat és a vallomásokat.
- Mi van veled? Fáradtnak tűnsz - a szobatársam vetette fel a kérdést, miután majdnem neki sétáltam a ruhafogasnak, s bosszankodva próbáltam visszaállítani a helyére a fából faragott eszközt.
- Nincsen semmi, csak egész egyszerűen cs...nek információt szolgáltatni, és ma délelőtt megint teljesen fölöslegesen találkoztam azzal az ipsével. Nagyon nehéz úgy összeállítani a kirakós darabjait, ha abból még jó néhány hiányzik - Sóhajtva telepedtem le az asztalom mögé, és előhalászva a mérgezési ügy aktáit, elkezdtem kiegészíteni azt apró-cseprő dolgokkal.

A külső irodában éppen megbeszélés zajlott, egy hasonló ügy kapcsán, jó néhány kolléga gyűlt össze az egyik asztalnál, mikor fejüket felkapva, egyszerre pillantottak az érkező, tekintélyt sugárzó, már mondhatni nyugalmazott aurorra.
Egyesek csodálkozva figyelték őt, volt akinek vonásaiban a nemtetszés jelei ültek meg, egy fiatal kisasszony azonban háziasszonyként érezve magát, azonnal kislisszolt közülük.
- Egy pillanat... - sietősen tette meg lépéseit a magassarkúban, és alig néhány lépés után nyitott be hozzánk.
- Dem, téged keres egy úr, auror - tette hozzá halkan, majd mosolyogva kisétált.
- Mindjárt érkezik - s azzal a lendülettel visszavetette magát a megbeszélésbe.

Nem igazán vártam vendéget, de mivel a pestseholsei üggyel kapcsolatban kerestek, úgy gondoltam, hogy talán egy másik nyomozó érkezhetett. Felkelve a székemből, ki is sétáltam hozzá.
- Üdv, Demyan Golitsyn, még nem találkoztunk. A pestseholsei üggyel kapcsolatban keres? Csak mert eddig Dermouth Mulder volt a kapcsolattartóm - Egyelőre még bizonytalan voltam a férfi kilétében, ennek ellenére kézfogásra nyújtottam a kezemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. november 30. 19:28 | Link

Demyan

- Rendben.
Érdekesek ezek a nők, a magassarkúikban, és az apró ruháikban melyek éppen csak ugyan, de megfelelnek a hivatali előírásnak. Annyira ügyesen lavíroznak, hogy az kivált még belőlem is egyfajta elismerést. Tehetségesek. Én magas is vagyok, lapáttenyerű is, inkább hasonlítok egy kétajtós szekrényre, ha én próbálnék meg osonni, valószínűleg nevetnének rajtam, és bohócnak gondolnának. Nézem, ahogy elsuhan, majd vissza, és csak biccentek egyet, amikor azt mondja, mindjárt jön. A többiekre megeresztek egy mosolyt, de a fiam - aki egész véletlenül itt gyakornokoskodik - megkért, hogy ne tegyem, mert ilyenkor ijesztő vagyok, és azt hiszik, rettegésben tartom a családomat. Pedig csak találkozniuk kellene a lányommal, egyből bocsánatot kérnének.
Amíg várakozom, nem zavartatom magam, pofátlanul nézelődöm a nagy kupaktanács fejecskéiben, és jót derülök magamban egy-egy gondolaton. A kedvencem az előbbi kishölgy, aki zseniálisan vezeti meg a gárdát azzal, főleg a testjátékával. Eljátssza a butuskát, és éppen véletlenül a jó dolgokat mondja, majd lelkesedik, hogy milyen okos volt, imádni való. Néha kifejezetten felüdülés átjönni ide, de ezt be nem vallanám.
- Sárközi Dorián.
Nyújtom felé a kezem, és szinte megcsap a kételkedése. Ez vicces, eddig még soha senki se feltételezte rólam azt, hogy ne lennék az, akinek mondom magam.
- Én nem a nyomozásiaktól vagyok, hanem a taktikaiaktól.
Pont úgy nézek ki, tudom, de most ez teljesen mellékes, nagyon remélem, hogy nem akad fenn ezen. A taktikaiaktól vagyok, és kész.
- A felettesem kezd egy kicsit feszült lenni, ma már eredményt akar, és ez felénk azt jelenti, hogy a rácson túl vagy hullazsákban legyen mindenki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demyan Golitsyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 26
Írta: 2017. november 30. 19:53 | Link

Dorián

Kifelé sétálva éppen csak egy pillanat erejéig vettem szemügyre Líviát, aki nőiességével egyébként is kellemes felüdülést nyújtott a sok öltönyös férfi között. Végül célom felé vezettem tekintetem, és meg sem álltam a nálam fél fejjel magasabb alakig.
- Dorián...áh persze, ne haragudjon, hogy elsőre nem ismertem fel, csak az elmúlt időszakban elég sok zűr van itt nálunk. Nyakunkon a belső ellenőrzés, onnan is érkeznek napi szinten új arcok, aztán a nyomozói részlegen is megoszlunk, szóval néha nehéz minden új belépőt szemmel tartani.- Ellágyult mosollyal húztam vissza a kezemet, amint a pasas megemlítette, hogy a taktikaiaktól érkezett. Most már rémlett az, hogy korábban valaki jelezte az érkezését.
- Igen, tudom és ami azt illeti, már én is szeretném, ha végre lenne eredmény, de...beszéljünk inkább egy nyugodtabb helyen - Nem szívesen társalogtam efféle dolgokról a nagyterem közepén, ezért inkább kezemmel az irodám felé mutattam.
- Kérem kövessen, kávét, vizet? - Séta közben érdeklődtem, és ha kért a vendég, akkor az arra kijelölt helyről töltöttem neki egy bögrével.
- Ő itt a kollégám, Monori Barnabás, Barna ő itt Sárközi Dorián a taktikaiktól-belépve azonnal bemutattam egymásnak a két férfit, a kollégám illedelmesen kezet nyújtott, de már el is köszönt, hisz éppen dolga akadt, így sietve hagyta el az irodát.
- Kérem foglaljon helyet Dorián, mondja, miben segíthetem a taktikaiakat azon felül, hogy elmondhatom, folyamatban van a nyomozás? - Nem kedveltem, ha ellenőrizgették vagy sürgették a munkámat, de nem akartam vádolni a velem szemben lévő férfit, hisz ő is csak a munkáját végezte. Ettől függetlenül nagyon is érdekelt, hogy mit akarhat a taktikai csoport.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. november 30. 21:46 | Link

Demyan

- Zűrös évzárás.
Mindig a meghitt időszakot tudják elszúrni ezekkel a belső ellenőrzésekkel. Karácsony és Szilveszter között többet dolgoznak az itteniek, mint egész januárban és februárban. Mintha olyankor még a rosszfiúk is aludnának. Mondjuk fene akarna az év legnyugodtabb szakában bűnözgetni. Még a végén elkapnának. Szóval megértem a bűnöző elmét, hogy miért nem erőlteti túl a dolgot az első ötvennyolc napban. Viszont, hogy nekem ilyen bejelentésem lenne, hát az elég kétséges, de hiszek neki, mivel az elmém most még éppen a női agy rejtekeivel van összekapcsolva, nem nagyon kockáztatok az ő fejébe való átugrást, most már tudni akarom a játék végét.
- Rendben.
Biccentek egyet, és magamat is emlékeztetve a bot használatára, indulok meg a férfi után, eléggé úgy érzékelem, hogy fontos információkat szeretne megosztani, így végül, kénytelen - kelletlen, megszakítom a kapcsolatot a játszadozó nővel, és teljes figyelmemet az előttem haladó férfira irányítom.
- Köszönöm, nem kávézom.
Ezt az információt általában nem mesélem el, mivel puhánynak tartják azokat, akik nem kávéznak. Warren elől állandóan rejtegetem, hogy mi is van a kis barna műanyag poharamban, amit az automata kiköp. Általában valami kakaó alapú vagy tea, de azt azért most nem sütöm el, mert már így is veszélyben van a férfiasságom megítélése.
- Örvendek.
Neki is kezet nyújtok, ám mielőtt még bármi mást mondhatnék, ő már ki is iszkol, mintha valami ijesztő alak lennék, pedig komolyan, még csak nem is vicsorogtam, nehogy már égessem Levi fejét, ahogy a lányom fogalmazott. Mintha annyira égniük kellene miattam. Se lányokat nem futtatok, se alkoholista nem vagyok, szóval annyira gáz sem lehetek.
- Leginkább neveket. Embereket, akiket elkaphatunk. Mindenki le akarja zárni, tizenhat ember halt meg, a számuk egyre nő, összefüggés szinte semmi, és a múltkori helyszínen láttam két újságírónőt, akikről tudom, hogy vérszívók, ha valaki szivárogtat, akkor nem csak, hogy zűrös, de egyenesen kegyetlen évzárásunk lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 15. 16:28 | Link



Visszatért. Újra a Varázsló és Boszorkány Megfigyelési Szakosztályon dolgozik, mint kihallgató tiszt. Igaz, a régi csapat már sehol sincs. Nincs már se Fédra, se Vögel, ahogy Feigler sem, és legfőképpen nincs már Felicián. Ha hinni lehet a pletykáknak, őt hamarosan amúgy is nyugdíjazzák. Helyettük viszont vannak mások, akiket még meg kell ismernie és meg kell szoknia, viszont ez a legkevesebb. Tulajdonképpen azért a beosztása sem teljesen a régi pillanatnyilag, tekintve, hogy él a kikötés, miszerint nem mehet kiküldetésre, amíg nem ért véget a képzése illúzió-, illetve terromágusként. Addig csak a minisztérium épületében dolgozhat és végezhet egyfajta belső ellenőrzést. Épp nemrég kapta meg a munkája pontos leírását, miután az elmúlt héten éppen olyan alapos onboardingon esett át, mintha először tette volna be a lábát ide. A közvetlen munkatársa egy legilimentor lesz, akivel a fedett ügynökök jelentéseit hallgathatja végig. Az egyik leendő kliense már állítólag itt is van, és csak arra vár, hogy találkozhasson vele, meg a legilimentor kollégával, akit neki még nincs is szerencséje ismerni. Az előző kihallgatót, aki ezt a munkát végezte, épp átigazolt a Varázskommandóhoz. Nehéz eldönteni, hogy az előrelépésnek minősül-e vagy sem, hiszen végeredményben az is elit alakulat, akárcsak ez, csak mások az elvárások és a kozkázati tényezők. A nemrégiben kapott mappával jobb kezében úgy sétál végig a folyosón, mintha csak haza érkezett volna. Szinte már azt is várná az ember, hogy menten fütyörészni kezd vagy elindul szökellve tenni meg ezt az utat, mint a tornaórán indiánugrást gyakorló kisiskolások, csakhogy ehhez ő túlságosan is visszafogott. A megtestesült kimért, nehezen kiismerhető kihallgató tud lenni, aki viszont könnyedén olvas mások gesztusaiból. Nem véletlen szerette itt a főnöke, alig fordult elő, hogy veritaszérumot kellett volna használnia. Mielőtt belépne az irodahelyiségbe, még beletúr a hajába megszokásból, hogy hátraigazítsa kusza és rakoncátlan göndör tincseit, majd vesz egy mélyebb levegőt és be is lép.
- Jó napot! Kelemen Farkas, kihallgató tiszt - mutatkozik be máris, híven a rutinhoz, amit már nagyon régen megszokott ebben a beosztásban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2018. április 15. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 15. 16:43 | Link


Mondtam, hogy vissza fognak hívni. Alig mentem ki terepre, alig csináltam valamit, nekik már tudniuk kell mi történt, miért történt, miért használtam annyi mágiát, amennyit, és valljuk be, ezzel a folyamatos hívogatással csak hátráltatnak. Ha a világ másik feléről is minden nap haza kéne jöjjek nekik, akkor elég nagy bajban lennének, mert így nem lehet dolgozni. A poros kis faluból viszont hamar ideérek, és ha egyszer ide tudok jönni, akkor miért is jönnék, miért is ne hívnának, ha épp nincsen jobb dolguk. Utálom az egész rohadt auror gárdát. A kommandósokat bezzeg nem hívják be akció közepén tíz percenként.
Idegesen mozgatom lábam a sötét szobában, ahogy jobb híján a kezemet figyelem. És mégis miről számoljak be, ha egyszer alig tudtam meg valamit? Arról, hogy szólhattak volna, hogy ez a nő egy kicseszett istenség, és még az én mágiám sem hat rá? Mert ezt igazán megemlíthették volna, csak úgy mellékesen, ha már engem állítanak rá. Igen, marha dühös vagyok ezért, hogy elvárják, hogy tökéletesen végezzem a munkám, de nem képesek megosztani fontos információkat, mert úgyis, annyi időm van két kihallgatás közben. Idióták. Világos szemeimmel nézem a két belépő férfi vonulását, és az arcom egyáltalán nem arról árulkodik, hogy boldog vagyok, amiért újra itt lehetek.
- Mit akarnak már megint? - az én nevem úgyis tudja, ott van az aktában, vagy ha mégsem, akkor így járt. Kérdezze meg a barátaitól, ha annyira érdekli. - Egy kocsmában találkoztam vele, nem tudtam meg semmit, ellenben szart sem ért vele szemben a mágiám, amiről valakik elfelejtettek szólni nekem - megemelem az amúgy is feszült hangom az utolsó mondatrésznél, ahogy a kihallgatóablak felé fordítom tekintetem. Tudják csak, hogy mit b*sztak el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 15. 20:05 | Link



A legilimentor is megérkezik - egy nő, akivel már találkozott, de mindössze annyit tud róla, hogy Evelin a keresztneve -, így együtt lépnek be a kihallgatóba, ahol már vár is rájuk a behívott auror. Elég csak ránéznie, hogy lássa, mennyire lelkesedik ezekért az alkalmakért, de még szóvá is teszi, olyan egyértelműen, hogy arcára kiül egy rezignált félmosoly, miközben fejét kissé előre döntve felszusszan. Kellemetlen, de most éppen ez a munkája.
- Mit akarnának? Információt, mint mindig, kedves... - közli, de mivel a nevet nem tudja, kénytelen hatásszünetet tartani addig is, amíg felüti a mappa fedőlapját, hogy megnézze az első oldalon. - Machay Ilián - fejezi be a mondatot. A mappa az asztalon végzi, továbbra is nyitva, és zsebéből egy órára emlékeztető tárgyat is előhúz, amelynek fedelét felkattintja, mielőtt a mappa mellé tenné. Az felel azért, hogy majd az itt elhangzó kérdések és válaszok megmaradhassanak az archívum részére is. Kihúzza az egyik széket, megemelve, hogy ne csikorogtassa a padlón, majd helyet foglal, két karját egymásra fektetve helyezve az asztalra. A legilimentor is leül a másik székre közben, és biztos benne, hogy máris a másik gondolatai között igyekszik kutakodni. Az ő dolga viszont az, hogy kérdezzen és meghallgassa a válaszokat.
- Nos... ez igazán meglepő. Mindössze arról van tudomása a minisztériumnak, hogy Noxen kisasszony animágus, illetve hatékonyabban gyógyít holmi életerőmigrálási képességnek köszönhetően, mint mások, de... talán valami bájital idézhette elő ezt a hatást, másra nem tudok gondolni, tekintve, hogy ha minden információm helytálló, akkor az ön vélamágiája félvélák között egészen jelentősnek mondható. A kihallgató terem miatt nem tudjuk igazolni a kijelentés valóságtartalmát, de készséggel hiszek a minisztériumi aktának - válaszolja, szeme sarkából futólag a mellette ülő legilimentorra pillantva, ha már többes számot használ, aztán a mappára szegezi a tekintetét kis időre.  Igazából még nem volt alkalma elolvasni az aktát korábban, csak úgy a kezébe nyomták minden egyébbel együtt a délelőtti kis felkészítő végén, most azonban átfut belőle sorokat, ahányszor csak lepillant és nem a vele szemben ülő vonásait figyeli. Meg kell hagyni, vonzó egy alak. Bele sem mer gondolni, mennyit dobhat ezen még az a bizonyos vélamágia.
- Ha a minisztérium nem tud róla, kevésnek tartom annak a vélamágiával szembeni immunitás esélyét. Talán érdemes lenne megpróbálkozni valamivel, ami gyengíti az ilyen esetben lényegében pajzsként funkcionáló szerek vagy tárgyak hatását.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 16. 16:22 | Link


A válaszára megemelem szemöldökeim, és egy pillanatig úgy nézek rá, mintha teljesen hülyének nézném, és fogalmam sem lenne, hogy ez most egy vicc, vagy tényleg ő fog kihallgatni. Információt. Na nem mondod haver, azt hittem, fánkot árulni mentem ki. Nem sietek kisegíteni a nevemmel, úgyis ott vagy az aktámban, ahogy minden más is, az erőm, az eddigi munkáim, a rúnáim, az ismertetőjegyeim, és minden más, amiről nem tudok. Egy pillanatra eszembe jut, amit Franciska mondott, hogy a vőlegénye egy kihallgató tiszt. Igazából nem gondolok arra, hogy ő lenne, minden osztálynak megvannak a saját kihallgatói, szóval akármelyik lehet, csak így felötlik bennem az emlék. A nő úgyis tudja, mit keres.
Megint megemelkedik a szemöldököm, ahogy belekezd a hosszas beszédbe, és arra gondolok, hogy nekem erre nincs időm, és ő is megihatna egy kávét, amíg így körbejárja a témát. Hátra dőlve a székben nyújtom ki lábaim, majd a zsebembe nyúlva veszek elő egy doboz cigarettát. Egyelőre nem gyújtok még rá, csak a számba veszem a szálat, amíg ő végig mondja a kis monológját.
- Szívesen kipróbálhatjuk a termen kívül, mennyire igazmondó a minisztériumi akta - jó, nyilván nem azért hívtak be, hogy itt szemtelenkedjek, de tényleg nem értem, mire jó ez az egész keringőzés a részéről. Mondja el, mit akarnak, én meg végrehajtom, ennyi, nem kell itt nagy beszélgetésekbe elegyedni vélamágiáról, meg a nő egyéb képességeiről, úgysem a gyógyítás miatt küldtek rá egy fedett ügynököt.
- Igen? És lenne kedves elmondani, hogy mivel? Kém vagyok, nem varázskorlátozó specialista - széttárom kezeim, mintha ez amúgy nem lenne eléggé egyértelmű. Sok mindent megoldok magamnak, tényleg, feltalálom magam terepen, de mindenki tudja, hogy mennyire nyeszlett vagyok ezekből a varázsolgatós dolgokból.
- Jó - felsóhajtva masszírozom meg az orrnyergem, mielőtt ő is belekezdene, hogy nem becsülöm meg a munkám, és ha így folytatom, úgy kidobnak innen, mint macskát szarni. - Majd megoldom valahogy. Miért hívtak be pontosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 16. 18:25 | Link



- Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de nem élnék vele - válaszolja és egy röpke pillanatra még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán. Éppen elég azt is tudnia, hogy Veszna sokkal gyengébb mágiája is megbűvöli, bele sem mer gondolni, hogyan hatna rá a vele szemben ülő férfi sokkal jelentősebb mágikus vonzereje. Meghagyja inkább ezt a tapasztalatot másnak. Megmozdul közben, hogy zakója zsebéből maga is elővegye a cigarettát, aztán pedig nem gondolkodva túlságosan sokáig, rá is gyújtson. Nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy tűnik, a férfinak szinte már rosszul esik, hogy mágiája nem volt hatékony Evenánál, ezért holmi gyerekes hisztiszerűséggel reagál erre a helyzetre és nem éppen együttműködő, habár biztosan tudja, hogy akkor sokkal gyorsabban végeznének. Evelin nem szól egy szót sem, nagyon lefoglalhatja a gondolatok közötti bogarászás, csak egy kissé lenéző pillantást vet kettejükre. Nem meglepő. Hallotta már, hogy mivel a saját képessége már gondolatolvasásba hajlik, eléggé kevésre tartja a kihallgatás művészetét. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak ez a jelenet váltja ki belőle ezt a reakciót. Amíg nem osztja meg vele, mit is gondol, nem tudhatja biztosan, tekintve, hogy nem őt figyeli, ezt a pillantást is csak úgy elkapta. Számára pont annyira kívül esik a láthatáron a nő, mint ő neki, hiszen mindketten Iliánra figyelnek.
- Ugyan, ugyan... csak nyugalom. Nekem sem szakterületem, de tudok ajánlani specialistát, aki segíthet - közli enyhén megrázva a fejét, hiszen nem kell ezen ennyire felpörögni. Azzal csak egymást akadályozzák.
- Hát nem ismerkedni, még ha ez is az első találkozásunk. Ez csak amolyan helyzetfelmérés, amikor kiderül például, hogy szükség lesz némi segítségre, ha szeretnénk, hogy a vélamágiája biztosan hatással legyen Noxen kisasszonyra. Ne úgy vegye, hogy hátráltatni szeretné a nagyfőnök. Az a cél, hogy már most kiszűrjük a lehetséges problémákat és megoldást találjunk, mielőtt tényleges akadályokká válnának. De térjünk is vissza a lényegre. Feltűnt bármi más furcsaság is ezen kívül?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 20. 17:04 | Link


###

Köszönöm a nagylelkű ajánlatot... Hát nekem mindegy, nem is gondoltam komolyan, de ettől még tudom, hogy előbb vagy utóbb ő is ugyan úgy ki fogja kapni belőle a részét. Képtelenség, hogy egy életen keresztül el tudjon kerülni, főleg itt, az épületben. Hiszen csak ebben a szobában nem hat a mágiám. Alattomos, lassú és lusta mosolyra húzódnak ajkaim, épp csak észrevehető, ahogy kicsit megemelve állam mérem végig, pontosan úgy, mintha kóstolgatnám. Szeretek így játszani az emberekkel, főleg, hogy tudom, milyen hatással van rájuk. Még akkor is, ha most nem is ezért vagyok itt, és nem is kéne. Belehasít az égő lüktetés az oldalamba, ahogy a rúna érzékeli a mágiám hirtelen felerősödését, még így is, hogy be van szorítva a testembe, és nincs ereje. Ez pedig meg is szakítja a pillanatot, fél kézzel hozzá kapok, és kicsit masszírozom a pólón keresztül az irritált bőrfelületet. Habár tudom, nem hagy maga után nyomot, csupán figyelmeztet, hogy túl messzire mentem. Amilyen hamar nyúlt el látszólag a nyűgösségem, most olyan hirtelen billenek is vissza. Hülye rúnák. Mélyet szusszanok, ahogy összefonom magam előtt kezeim, továbbra is számban a gyújtatlan szál cigarettával. Megnyugtat, hogy a számban van amúgy, még így is, hogy nem ég, és problémát sem jelent, hogy továbbra is tisztán érthetően beszéljek.
- Furcsaságot.. - elgondolkodva ismétlem el a kifejezését, ahogy visszaemlékezni igyekszem. - Irracionálisan kevés túlélő ösztönnel rendelkezik, ami miatt nehéz lesz dolgoznom vele, de meg tudom oldani - általában nem érdekli őket, hogyan oldom meg, amíg jövedelmezik a dolog, szóval most sem számítok arra, hogy erre rá akarna kérdezni. Agresszívebben valószínűleg úgysem fogok felállni ellene, inkább egy másik szemszögből kell megközelíteni, mondjuk a gyógyítói ösztöneit kihasználva, vagy az önfeláldozását, amit, számomra még mindig érthetetlen módon mutatott. Még csak a nézésemmel sem fenyegettem Zójáékat. Minek is tenném, ha egyszer a rokonaim.
- Nem tudom, tudnak-e a tetoválásáról. Van egy furcsa minta a lábain, mintha a vádlijáról átfolyna a másik lába combjára, az a... Mi az, az a növény aminek olyan a levele mint a szőlőnek, és a házak falát növi be, nemtom' hogy hívják.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 20. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 21. 11:15 | Link



Mondhatta volna akár azt is, hogy köszöni, de ha vélamágiára vágyik, a menyasszonya is negyedvéla, ennek az információnak azonban ebben a beszélgetésben semmi keresnivalója nem lenne. Kihallgatóként van itt, nem holmi baráti csevejre jött, hogy egy bögre tea vagy egy korsó sör mellett megbeszéljenek magánéleti kérdéseket is a legutóbbi kviddicsmérkőzések eredményei vagy a politikai élet legújabb fejleményei közé iktatva. Nem kerüli el a figyelmét az a tekintet, ahogyan végigméri őt Ilián, de nem is reagál rá. Ugyan. Megpróbálja zavarba hozni? Hát csak tessék, lehet próbálkozni. Láthatóan úgyis neki származik kellemetlen élménye belőle, hiszen elkezdi dörzsölni az oldalát. Ezen a termen különösen erős képességhasználatot korlátozó bűbájok vannak elhelyezve, és nem kell különösebben Sherlock Holmesnak sem lenni hozzá, hogy az ember összerakja a részleteket. Van egy rúnája, ami érzékeli a képességhasználatot, és mivel itt nem tudja használni, bizonyára kellemetlen érzéssel jár együtt a felismerés. Már elgondolkodott rajta, hogy ha befejezi a tanulmányait, kér ő is egy ilyesféle rúnát valamelyik minisztériumi rúnamágustól, az messze van még azonban, tekintve, hogy nemrégiben kezdte el igazán megtanulni, hogyan is használja az elemi mágiát, amelyet szintén elnyom ez a terem, és még ha nem is annyira kellemetlen érzés, mint amilyet a karperecek okoztak, de az. Mint valami alkalmatlan viszketés az ember háta közepe táján, amikor lehetőleg társaságban van amúgy is. Egyelőre viszont még elviselhető, csak hosszútávon lesz roppant kellemetlen, ez a kihallgatás viszont koránt sincs hosszadalmasra tervezve. Hátradől a széken, kifújva a füstöt, miközben az asztalra helyezett üvegtálba pöcköli a cigaretta parázsló végéről a hamut, és futólag a másikra emeli sötétkék íriszeit, egész enyhén a bal szemöldökét is megemelve. Kóstolgatja? Több kell ehhez. Nem most szállt le a falvédőről.
- Mhm - dünnyögi éppen csak biccentve és figyelmesen hallgatja, mit is tud mesélni a másik. Azt sem áll szándékában elárulni, hogy különben ismeri Evenát.
- És mik a tervei pontosan? - kérdez rá, szabad kezét a feje fölé emelve, kissé kinyújtózva, majd pedig a tarkójának támasztja a tenyerét. Mintha csak hátradőlne egy jó film láttán. Érdeklik azok a tervek, már ha vannak már. Mindjárt kiderül.
- Közönséges borostyán? - kérdez vissza. Nem látta a tetoválást, és az igazat megvallva nem is áll szándékában megnézni közelebbről, nem az ő dolga, de azért előre hajol, fellapozva a mappa tartalmát, hogy lássa, említik-e a tetoválást.
- Erről nem látok feljegyzést, viszont a tetoválások is lehetnek mágikusak, nem ártana ennek kapcsán is puhatolózni nála kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. április 21. 11:49 | Link


Mindig borzalmas érzés, amikor nem hat a mágiám, valószínűleg így érzi magát Franciska is, bár fogalmam sincs, hogy ő negyedvélaként mennyire van hatalmában ennek az egésznek. Nem mintha nem lennének más negyedvélák a családban, sőt, tulajdonképpen a félvéla generáció után én és a két testvérem vagyunk a leginkább lények, lévén, hogy az apám testvérei varázslókhoz mentek feleségül. Aprót sóhajtok, ahogy mégis rákérdez. Nem gondoltam volna, hogy máris elő kell állnom egyel, de ha már így alakult, akkor nekem nem okoz gondot gondolkodni egy kicsit. A zsebemből most egy berlini benzines öngyújtót halászok elő, amivel most végre meg is gyújtom a szál végét, s kicsit elmerülve a gondolataimban nézek magam elé pár pillanat erejéig. Sokan mondták már, hogy sikeres lennék a varázslósakkban, amennyire értek ahhoz, hogy tőrbe csaljak embereket, és gyorsan terveljem ki ugyanezt, sőt, az apám gyerekkoromban még erőltetni is próbálta, de számomra az túl nyugodt, túl unalmas. Ülni egy helyben és tologatni a bábukat, minek, ha egyszer én is fent lehetek a sakktáblán, és onnan irányíthatok. Hát nem sokkal izgalmasabb?
- Szükségem lesz egy receptre egy gyógyítótól valamelyik unokahúgom nevére, valami varázsbetegségre, de ehhez szerencsére megvannak a kapcsolataim, akik elegendő fizetség fejében nem fognak visszakérdezni - jelentőségteljesen rá pillantok, jelezvén, hogy ez bizony nem az én pénztárcám fogja terhelni. Legalább a szükséges költségeket hadd pakoljam már kedves varázslótársadalmunk terhére, ha már az életemet kockáztatom minden egyes alkalommal, és senki nem vállal felelősséget a jó egészségemért - ami egyébként sincs. - Elmegyek a nőhöz, kérek tőle valami kencét. A titkosszolgálat okos laboránsai majd bevonják nekem valami csodaszerrel, a papírt, ami remélhetőleg majd gyorsan és erőteljesen fog hatni rá, ezáltal elegendő ideig lesz rám érzékeny ahhoz, hogy megtudjam, hol foglalkozik a bájitallal, meg a tetoválást, amit az előbb mondtam - ha fellengző akarnék lenni, azt mondanám, zseniális vagyok, de már eléggé hozzászoktam. - Persze a Minisztérium is kiállíthatja a receptet, nekem aztán mindegy, hogy honnan van. Ami fontos, hogy ne a faluban tartózkodó rokonokhoz kötődjön, szóval kiesik Zója meg a gyerekei, Tatiana meg a lánya, és Franciska.. Azt hiszem így hívják, de biztos benne van az aktámban.
Utoljára módosította:Machay Ilián, 2018. április 21. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 23. 22:07 | Link



Érdeklődve hallgatja a tervet, még előre is hajol kicsit ültében az asztalra támasztva bal alkarját és jobb könyökét, kezét lazán lógatva a hamutál fölé ujjai között a lassan parázsló cigarettával. Mintha meg is feledkezne egy időre róla, mielőtt lomhán megemelné a karját, hogy mélyen leszívja a füstöt, akár már túrázás közben a ritka hegyi levegőt.
- Van rá egy seregnyi embere a minisztériumnak - közli mintegy mellékesen, hiszen ha már az ember a hírszerzésnek dolgozik, van abban annyi jó, hogy készítenek neki mindent az esetleges kitalált személyazonosságát alátámasztó papíroktól a munkához szükséges bájitalokig és varázstárgyakig, és még a mágiahasználatot is leheletnyit lazábban veszik, amíg az ember okosan és etikusan használja azt jó célra és nem él vissza vele. Ilyen például a veritaszérum használata vagy a már említett helyzetre megoldással szolgáló bájitalé, de még olyan esetről is hallott, ahol szerelmi bájitalt vetett be a kirendelt auror, hogy megszerezze a szükséges információkat. Néha kellenek ezek a plusz eszközök, hogy legyen megoldás is időnként záros határidőn belül.
A Franciska név hallatán alig észrevehetően rebbennek a szempillái. Franciska. Az Veszna lesz az, ha Zója rokonáról van szó, és akkor meg ez a férfi itt vele szemben éppenséggel rokona a párjának. Csodás. Kicsit erőteljesebben szív bele a cigarettába, hogy felvöröslik végén a parázs, szabálytalan körvonalú narancs és piros csíkkal választva el a szürke hamut a fehér papírtól, aztán visszaengedi a karját a hamutál fölé, miközben kifújja a füstöt fejét kissé oldalra fordítva.
- Rendben. A családot ebbe úgysem érdemes belekeverni. Csodálom, hogy éppen egy olyan településre küldték ki, ahol rokonai vannak. Igaz, jó háttér, csak bonyodalmas. A felelős kollégák viszont biztosan ki tudnak találni egy újabb rokont a családfára, akinek a képzeletbeli sárkányhimlőjéről tényleges papírt írnak aztán a bájitalért cserébe. Viszont nem lenne egyszerűbb akkor már egy levelet írni neki? Nem mintha lenne beleszólásom, ezeket a műveleteket úgyis a főnöknek kell jóváhagyni, és az nem én vagyok - válaszolja enyhe vállvonás kíséretében. Egészen kicsit hirtelen félteni kezdte Vesznát, mert ki tudja, mibe fog így belekeveredni. Ő maga nem különösebben szándékszik terepre menni, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki miatt féltenie kellene a lányt. Mindenképp feltérképezhetetlenné fogja tetetni a birtokot, biztos, ami biztos.
- Jó, hát részemről azt hiszem, ennyi a kérdés. A családtagjait illetően meg odafigyelnék, hogy ha lehet, ne nagyon kapcsolják magához, mert egy inkább gyógyítói vénával megáldott, önfeláldozó nő aligha fogja bántani, de ki tudja, mikor akad útba egy felbőszült agresszív kismalac - jegyzi meg becsukva az aktát, és a cigaretta maradékát is elnyomva, nem sajnálva azt a fél centit, ami még a szűrőig érintetlenül maradt. Hirtelen nagyon fontos lett, hogy beszéljen valamelyik bűbájszakértő aurorral, mikor tudna kilátogatni Budanekeresdre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián
INAKTÍV


cillian crouch
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 114
Írta: 2018. május 22. 09:44 | Link


- Persze, hogy van - drágám, már csak ez hiányozna a mondat végéről, de az a hangsúly, amivel mondom, így is teljesen egyértelműen ezt juttatja eszébe az embernek.
- Ahogy az én barátaimnak is meg kell élniük valamiből - minden kémnek megvannak a maga kapcsolatai, a maga forrásaival, ezek legtöbbje pedig nem egészen legális. A hatóságok pedig tudják ezt, ahogy azt is, hogy az aurorok néha tudatmódosítót szednek, hogy bírják a tetteik nyomását. Most nyilván nem a falusi rendőrökről beszélek. Halványan oldalra billentem fejem. A legkevésbé sem vártam ezt a reakciót az unokahúgom nevének említésére, de ha már megkaptam, érdekel. Nem csak a kihallgató tisztek értenek a részletek kiszúrásához. Nocsak. Hát csak nem ő lenne az a Farkas, akiről Franci beszélt? Micsoda fejlemények.
- Nem én kértem ezt a munkát - hátra dőlve vonogatom meg vállaim. Nem fogok rákérdezni nyíltan pont itt, nem is lenne értelme, főleg, hogy most már úgyis tudom. Nem szoktam fennhagyni túl sok hibalehetőséget magamnak, élesben úgysincs ideje az embernek ezeken gondolkodni, ez pedig ki is hat az egész életszemléletemre.
- Nekem teljesen mindegy, hogyan oldják meg a papírt - komolyan, nekem annyi ideig van rá szükségem, amíg a nő megfogja, és a szérum beleivódik a bőrébe, onnan már hamar el fog jutni az agyába. Szerencsére az ember vére gyorsan folyik. Megforgatva szemeim csóválom meg fejem. Nem most kezdtem, és nem is most lett hirtelen családom, hogy tudjam, mennyire kell vigyázni rájuk, és mennyire nem. Különben is, ki használja már ezt a kifejezést, hogy agresszív kismalac? Mi lesz a következő, egy Móricka vicc?
- Nem lesz baj - egy kedves mosollyal ajándékozom meg ezt az előrelátó tanácsot, mielőtt én is felállnék. Utálok itt lenni. Sőt, utálom még ezt az aurort is, aki annyira okosnak gondolja magát, hogy itt mondja nekem, mire vigyázzak. Hát hagyjál már ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. július 14. 12:21 | Link



Fordul egyet a gyomra hirtelen attól a mondattól. Tudatában van, hogy ennek az embernek nem akar a közelében lenni olyan helyen, ahol nincs korlátozva a mágiája, tehát konkrétan sehol ezen a kihallgató termen kívül. Bár tudja, hogy Evelin nem az ő gondolatait figyeli, mégis igyekszik alaposan elrejteni ezt most és Vesznára gondolni, miközben mélyen leszívja a füstöt, ami valamiért kissé kellemetlenül irritálja ebben a pillanatban a torkát. Megköszörüli hát a torkát ennek eredményeként, mielőtt újfent megszólalna, szeme sarkából a közben mellkasa előtt összefont karokkal hanyag pózban ücsörgő legilimentorra is vetve egy pillantást, majd pedig a varázstárgyra, ami rögzíti az egész beszélgetést éppen. Kellemes hanganyag lesz az utókornak, úgy véli, mindebből azonban semmi nem ül ki az arcára, még csak egy kósza mosoly sem. Végtére is, minek mosolyogna? Tulajdonképpen frusztráló, hogy nagy valószínűséggel a párja rokona ül vele szemben és megpróbál holmi macska-egér játékot játszani vele, amire a mágiáját figyelembe véve még esélye is lenne ezeken a falakon kívül. Erre egyszerűen nincs immunitás.
- Ha ezt tekintik megélhetési lehetőségnek, nem félteném őket a kihalástól - válaszolja kihangsúlyozva azért, hogy ő igenis tulajdonképpen határozottan javasolja a hivatalosabb forrásokból származó segédleteket, ugyanis éppen erre van kitalálva egy egész csapat két emelettel lentebb, hogy mindent előteremtsen, amire csak szükség van. Jelen pillanatban pedig nem információ kell, az az egyetlen ugyanis, amivel aligha tudnak szolgálni ezek az emberek.
- Remélem is - válaszolja kurtán, és nehezére esik nem nagyot nyelni, ahogy belegondol, hogy nem elég, hogy ő auror, de még éppen egy beépített is kell Veszna rokonságába, aki látszólag azt hiszi, a képessége mindenre megoldás. Tényleg feltérképezhetetlenné kell tetetnie a birtokot első adandó alkalommal. Elnyomja a cigarettát, majd lekattintja a varázstárgy fedelét. Evelin már fel is áll, hogy egy kurta biccentéssel távozzon - ha nem hallotta volna már beszélni, azt hinné, nem is tud olyat a nő -, ő viszont marad. Még az aktába jegyzetel, mert úgy dönt, megvárja, amíg Ilián távozik, addig is jó lesz itt neki, pont annyira, mintha az asztalánál csinálná ugyanezt, sőt jobb is, ott ugyanis már nem nyomja el a terem mágiája a vélamágiát. Érdekes munka lesz ez így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 14. 18:01 | Link

Cassie
mindenmássooon

Nem hittem volna, hogy ezt az ocsmány épületet valaha is felüdülésként élem meg. És mégis így van, ahogy a ragyogó napsütésben átlépem a küszöböt és kicsit a hajamba túrok, ahogy egy kacsintást is megeresztek a recepcióslány, Tina felé. A papírjaimmal fel kell tottyognom a kilencedik emeletre, végigsétálok a folyosón, köszöngetve a szembejövő embereknek. Van, akiket még most is utálok és hiába mosolyognak mézes-mázasan, csak hánynom kell tőlük. Megállok a lift előtt és várok, mellettem egy titkárnő bukkan fel, idegesen egy papírt simít a lift ajtajára, majd tovább is sétál. ~Most ez komoly?~ Üzemen kívül. Kezdem azt érezni, hogy direkt szopatnak.
- Hogy a jó k.rva életbe - állapítom meg, mielőtt  vennék egy nagyobb levegőt, majd betérdelem a lépcsőház ajtaját és már kocogok is felfelé. Körülbelül másfél percet vesz igénybe, de az izzadtság végigcsordul a tarkómon és vennem is kell egy mélyebb levegőt, hogy lenyugtassam magam.
Nagyot rántok a bőrkabátomon, majd belépek az irodába, ahol kevés bájcsevegés után ledobom az aktát az asztalra és beszámolok róla, mi mindent nehezményezek a dolgozók részéről. Márti.
Nagyon jó érzés kilépni az ajtón, az izmaim is kissé ellazítom, ahogy kihúzom magam és elvigyorodok. Ismét belefutok pár ismerősebb arcba, itt már jól megy a járás, a fél életem itt zajlott le körülbelül. Mielőtt eszmélnék, csattan is a kezem a barna hajú nő hátsóján, meg teszem is a fél lépést hátra, mielőtt jöhetne a pofon visszakézből.
- Szia Cass - vigyorgok, mint egy idióta, de csak mert tudom, hogy úgyis megúszom. Ahogy azt is, hogy nincs kedvem megmérgeződni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 14. 19:28 | Link


×××

Ha egy napom 48 órából állna, néha az is kevés lenne mindarra, amire próbálok odafigyelni. Valamelyik kisebb varázslófaluban kitört egy kifejezetten varázserőérzékeny járvány, aminek se az oka, se a pontos ismeretei vagy kimenetele nincs meg, így ma reggeltől a begyűjtött minták felett ültünk a kollégákkal és méréseket végeztünk. Így több óra után már foltokat látok, és ideje lett volna egy ebédnek is, szóval felpakoltam magam az emeletre, a kis irodába, amit a magaménak tudhatok és megejtettem ezt aktákat lapozgatva. Reméltem, hogy az eddigi betegek lapjaival jutok valamire, de nem igen ment, így egy nagyobb sóhaj után inkább aláírtam a heti jelentéseim, majd magamhoz fogva elindultam velük, hogy leadjam őket.
Nem igazán tudom, hogy ez csak az itteni titkárnőkbe van-e kódolva, vagy másba is, de ha élő embert látnak, azonnal társalogniuk kell róla, éppen ki halt meg, megy férjhez, csalt meg valakit vagy szült gyereket. Általában mosolyogva bólogatom végig a meséket, de most félbeszakítva Zsókát indultam tovább, hogy fontos, ő meg elengedett. Aztán három lépést nem tettem és tessék.
- Ha különleges képesség lenne valakit tenyér alapján felismerni, be kéne magam jegyeztetnem, Gabe - vontam fel az egyik szemöldököm, ahogy megálltam, hogy megforduljak és meg is nézzem, hogy nem csalt a hang- és kézfelismerésem. Végig is néztem rajta egy pillanatra, aztán csak megingattam a fejem. - A munkahelyi szexuális visszaéléseket, pláne többediket, jelentenem kéne a belső ellenőrzésnek, nem tudsz valakit véletlenül?
Ugyan nem gondoltam komolyan, de elég határozottan tudtam előadni hozzá, hogy a hallgatózó szemek éppen mögötte kikerekedjenek, de végül csak elmosolyodtam a papírjaim szorongatva.
- Mi fújt vissza? Ugye nem hoztál valami vírust arról a helyről - húztam el a szám, sok jót nem tudok elmondani az ottaniakról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 14. 23:19 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



Meg lehet dögleni, ha a lift hiánya nem is lenne elég - mert az egy szar, szökőévente kétszer ha működik -, most még a hűtés bemondta az unalmast és olyan hideg van, hogy a pokol is befagy ha valaki nem vigyáz eléggé. Annyi biztos, hogy minél előbb le akarom tudni a megbeszélést a főnökkel, nem akarok elhamarkodott feltételezésekbe és indítványozásokba bocsátkozni, még nem töltöttem el elég időt Korruptfalván.
Viszont ahogy kilépek az irodából, elég hamar belefutok a barna hajzuhatagba és még mielőtt átgondolnám, csattan is a tenyerem a farmerján. Ha nem rólam lenne szó, félnék tőle, hogy megmérgez, de szerintem ennyi idő után már ettől csak nem kell tartanom.
- Mehetnél terepre nyomozni, te lennél a titkos fegyver - nyerítek fel, még grimaszolva is hozzá, miközben a bal kezemmel leveszem a napszemcsit a fejemről és a pólóm gallérjába akasztom, alaposabban is végigmérve a nőt. - De,  van egy nagyon sármos, precíz pasi, szerintem épp bent is van.
Még ki is húzom magam egy pillanatra, a hajamba túrva, hogy irányba igazítsam a tincseim, majd szélesen elvigyorodok. A tekintetem a kezében lévő papírokra futtatom, enyhén felvonva a szemöldökömet.
- Sietős vagy iszunk egy kávét, ami még emberi fogyasztásra is alkalmas, nem csak felmosóvíznek?
Körbepillantok, feltartom az ujjam és erősen fülelek, de a légkondinak még mindig semmi híre, szellőztetésnek se sok, így nem mondhatom, hogy bármi is fújt volna erre, inkább megrázom a fejemet, kezet fogva a mellettem elhaladó Ádámmal.
- Csak jelentek. Hamarabb, mint kéne, de az a falu egy nyomortanya. Te szent ég. De, pestist! - nyöszörgök pár pillanatig, majd megrázom a fejemet. - Te? Még nem találtál zombivírust?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 15. 00:35 | Link


×××

Az agyam folyamatosan pörgött az információkon, amiket ma be kellett fogadnia, de nem igazán jutottam egyről a kettőre, és ha görcsösen igyekszem, akkor sem lesz jobb. Belenézegettem a papírokba, ahogy lépdeltem át az emberek között, hogy minden meglegyen, egy oldalba bele is feledkeztem, miután megszabadultam a kollegiális beszélgetések szépségeitől. Nem, a mai napig nincs, aki rávegyen, hogy az életemről vagy az ismerőseiméről tárgyaljak a szabad perceimben hírre éhes negyvenes férfiakkal és nőkkel. Bizony, a lepcses száj nem függ a nemtől, néha a kortól sem.
- Most is többet vagyok az isten háta mögötti porfészkekben, mint azt szeretném - közöltem kissé felháborodottan, de ez inkább a ténynek szólt, amit közöltem. Szeretem a munkám és a legjobbat is nyújtom, ha arról van szó. De ma is mindenáron rá akartak venni hármunkat, maradjunk a zónában és vizsgálódjunk ott. Köszönöm, nincs öngyilkos hajlamom, ha meg lepukkant falvakra vágyom, akkor mehetek olyanba, ahol van ismerősöm.
- Hol? - kérdeztem nagy lelkesen előbb a jobb, majd a bal válla felet átnézve lábujjhegyre emelkedve végül a szabad kezem csípőre téve néztem rá. Tisztában voltam vele, hogy magáról beszél, szerintem még az is, aki nem érti a viccet, a gesztusai is állandóan árulkodtak arról, hogy túlzottan is rendben van magával. - Mindegy milyen, csak jó legyen és erős - nevettem el magam kicsit, nem is reagálva arra, mennyire érek rá. Ahogy odabent telt az idő, szerintem még addig sem jutottak el, hogy megnézzék a kártyám, mikor léptettem magam ki ebédszünet címen. - Bedobom az asztalra és mehetünk, ráérek a többivel.
A kijelentésemmel egyidejűleg el is indultam az üvegajtós iroda felé, ahova két kopogás után benyitottam, majd az íróasztalhoz lépve letettem az aktákat és már búcsút is intettem nekik.
- Te fizetsz, ez a minimum, amiért nem jelentelek fel - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán a meséjére figyeljek. - Ismerem, bár van, akik szeretik. Az unokahúgom is jár oda néha - meséltem, de nem nagyon ment, hogy ne vigyorogjam ki a pestises kijelentést. Ismerem az ottani körülményeket, vizsgálódtam is már ott, éppen egy terjedő himlő kapcsán, de nem, a pestishez ott még nem elég lelakottak. - Éppen az isten háta mögé járunk, valami alföldi falucskába, mert felütötte a fejét, csak nem a zombivírus, de még nem jöttünk rá mi... de van mintám belőle, még főzhetek belőle teát bárkinek! Meddig kell odajárkálnod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 20. 04:45 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



- Úgy hangzol, mint akinek ez derogál - állapítom meg. Nem mintha ez újdonság lenne, én inkább kint szeretek lenni, eljátszani a szerepem és ezzel infót szerezni, emberek életét tönkretenni. Ő a háttérben dolgozó lángelme, akiről nem derül ki az utolsó pillanatig, hogy a hős vagy a sorozatgyilkos. Cass esetében talán kicsit mindkettő.
- Ugyan már! - horkanok fel, ahogy átnéz a válla felett, mert annyira nem vagyok lame, hogy közöljem, itt áll az orra előtt. Pedig egyértelmű, hogy ez így van. - Epekedve várlak.
Persze, érezhető a megjegyzésen, hogy epés, mert nem voltam az a tipikusan szenvelgő pasi, aki nem tud öt percet sem várni egy nőre. Jó, más kérdés, hogy nem ugyanaz a helyzet, mint mikor randira vársz, ez csak Cassandra volt. Ő mindeközben belibben az üvegajtós irodába és leteszi a papírokat, majd el is indul vissza, miközben én csak figyelem őt és a főnököt. Tuti belé van esve.
- Mindig én fizetek, azt hiszed, ezzel még meglepsz? - horkanok fel, megforgatva a szemem kicsit, mielőtt még a lépcsőház felé indulunk. Szerintem olyan seggem lesz a nap végére, mint egy görög istennek. Nem értem, hogyan szeretheti bárki is azt a nyomorult falucskát.
- Remélem, nekem szeretnél és ez most figyelmeztetés volt - dohogok pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodom vérszegényen, ahogy kitárom előtte az ajtót, hogy csak utána. - Ameddig meg nem oldom az ottani szar helyzetet, vagy úgy nem minősítem, minden oké és vagy menthetetlen. Lehet, hogy örökre. Belehalok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. augusztus 20. 21:27 | Link


×××

- Emberek. Emberek vannak mindenhol, összetaperolnak mindent, tönkretesznek mintákat, hülyeségeket kérdeznek és ott pánikolnak, ahol én csak szeretnék leülni a kávémmal - sóhajtva néztem igen morcosan felé majd vissza a papírjaimra. Nem vagyok oda az élő emberekért és a társaságért munka közben. Bármennyire is szomorúan hangzik, és nem, ettől még nem a hullák vonzanak, egyszerűen jobban szeretem, ha nem csacsognak az arcomba folyamatosan és hagynak gondolkodni, különben ők fognak meghalni, nem én. Több antitest van belém adagolva, mint bennük valaha lesz. Az életem nem féltem, de ha megint odajön valami okoskodó pasi, biztos, hogy elgondolkozom 20 év leülése vagy az a beszélgetés éri-e meg jobban.
- Jól van, nagyfiú, majd jelentek nálad egyet. Egyszer - emeltem is fel a mutatóujjam, de ennek nem most volt itt az ideje, és nem a papírmunka miatt. Tényleg nem különösebben vettem a lelkemre, értettem, hogy ez valami kényszere, ami inkább komolytalan élcelődés, mint komoly zaklatás. Bár volt az irodában, akitől tényleg a hideg futkosott a hátamon, ott képtelen voltam hidegrázás és fintor nélkül eltűrni azt is, ha csak becézett. Bah, nincs két egyforma ember. Ahogy a főnökünknek is megvan a maga keresztje, éreztem magamon a tekintetét, aztán inkább le is léptem, hogy már Gabe mellett lépegessek a lépcsőházba, majd le a normál szintre. Miért vagyunk így ennyire fent?
- Legközelebb meghívlak, nehogy gondod legyen a hónap végén - ingattam a fejem elhúzva a szám, hogy aztán nevetve bokszoljak finoman a karjába, mikor leértünk majdnem az utolsó, kívánt szintre az utcafronthoz. - Te nem tűnsz egy teás alaknak, már ha nem haragszol, de ha érdekel, neked is kifőzök valamit. Ezt inkább annak a sötét hajú, nyomozóirodás pacáknak ajánlanám, aki tegnap képes volt azzal a szöveggel küldeni nekem fel egy üzenetet, hogy fontos az ügy kapcsán, közben meg egy étterem címe volt rajta - sóhajtottam lemondóan, mert ennél még én is eredetibb vagyok, pedig nem vagyok se pasi, se randira hívogatós fajta.
- Ennyire rossz a helyzet? Kivel van gond amúgy? Vezetés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. augusztus 30. 22:40 | Link

Az asztal sarkán álló naptár legfelső lapján pirosra színeződik a legközelebbi kihallgatás időpontja, ezzel figyelmeztetve őt, hogy már csupán másfél órája maradt addig. Hamarosan a kis négyzetbe írt név betűi is pirosra váltanak, fél órával ezt követően pedig elkezd majd nőni a méretük, amíg csak elférnek a vonalak között, hogy aztán végül robbanást mímeljenek, szétfolyt pacát hagyva maguk után mindössze. Még szerencse, hogy ez csupán egy csendes változata eme különös találmánynak. A szirénázó változathoz szundi funkcióval ráadásnak nem lett volna sem kedve, sem idegrendszere. Még azt is egy sóhajjal veszi éppen tudomásul, hogy másfél órája van átnézni az ügyhöz kötődő aktát, amely ott pihen az asztal másik sarkán, tekintve, hogy az előzőhöz kapcsolódó akta van még nyitva előtte, főként mert a bogolyfalvi tanodához kötődik. Furcsán kavarog a gyomra még attól is, ha csak rágondol, hogy nemrégiben milyen események zajlottak ott ismét, és nem tudja eldönteni, hogy mi rémíti meg jobban, az-e, hogy bedőlt egy egész torony emberéleteket veszélyeztetve, vagy az, amiért annak idején őket az iskolába küldték. Az aktában egy gyászjelentő is található több orvosi lelet és jelentés mellett, de még mindig nem tudja, hogy azzal kapcsolatban hogyan érez. Pontosan tudja, mennyire kifordult önmagából Viktor az utóbbi egy évben, nem lenne meglepve, ha az egész a saját hibája is lett volna nem kis részben, csak hát a szellemével nem igazán lehet beszélni, mint kiderült. Egyelőre makacsul nem akarja felfogni még, hogy szellem és itt ragadt, úgy nehéz bármit is kihúzni belőle, mint az a jelentésből kiderül. Ezzel kapcsolatban még számos kérdés van nyitva, de kezdi úgy érezni, hogy az lesz a legjobb döntés, ha visszaadja az aktát mondván, hogy túlságosan is érintett érzelmileg, hiszen a felesége is az iskola alkalmazottja. Öntudatlanul is a körmét kezdi rágni, ahogy újra átlapozza a megannyi másolatot az orvosi jelentésekből, a kár elemzéséről, a lehetséges okok taglalásáról, végül becsukja az egészet. Visszaadja és kész. Vesznával pedig megbeszéli, hogy mielőbb szabadságra menjen, mielőtt valami más is megomlik abban az iskolában, aztán meglátják, hogyan tovább. Félti, nem is kicsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, alig bírt itt maradni, hogy a dolgát végezze aurorhoz illően, de kénytelen volt beérni egy bagollyal. Még szerencse, hogy hamar válasz érkezett, hogy a feleségének az égvilágon semmi baja, csak a Levita tornya omlott le. Csak. Bele sem mer gondolni, mi történik legközelebb, és abban már most biztos, hogy a leendő gyerekeik nem itt fognak tanulni. Odébb is tolja az asztalon a mappát, elmerülve inkább a másikban, amit kinyit. Az sem holmi kellemes ügy, varázstárgycsempészéssel és feketepiaci kereskedelemmel kapcsolatos, de mégis felszusszan tőle meglepő módon, ahogy egyre jobban elmélyed a részletekben, hogy aztán hóna alá csapva induljon útnak fél órával később, hogy megkeresse a legilimentort, akivel most végighallgatják az ügyön dolgozó fedett auror jelentését. Határozottan kíváncsi, mire jutott. Addig sem foglalkozik legalább az iskolával kapcsolatos kérdésekkel, pontosan elég aggodalomra tud okot adni az is, hogy most már csak hetek kérdése és megszületik az első gyerekük.  
Hozzászólásai ebben a témában

Kedves Antal Nimród
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár


KAN | mindig "kedves"
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
Írta: 2018. augusztus 30. 22:54 | Link

A minisztérium rejtély- és misztériumügyi főosztályát mindig is részben az otthonának érezte. Szívesen dolgozott itt, amióta csak felvették, nem kisebb dolgokról mondott le érte például, minthogy a lánya apja lehessen arra a tizenhat évre is, amit sikerült kihagyni, hiszen olyan makacsul ragaszkodott ehhez, hogy inkább elengedte a nőt, aki aztán nem is szólt róla, hogy apa lett. Mindenesetre úgy érzi, akkor is így döntene, ha elölről kezdhetné. Szereti ezt a helyet a maga titokzatos zugaival. Nem véletlenül hívják az itt dolgozókat hallhatatlanoknak. Senki sem tudja, mit csinálnak és pontosan milyen körülmények között végzik az amúgy is roppant rejtélyes munkájukat. Ő sem beszél a sajátjáról, csupán annyit mondott el a családjának is, ami feltétlenül létfontosságú volt, avagy rövidre fogva azt, hogy itt dolgozik és átváltoztatástannal kapcsolatos dolgokat kutat. Egész pontosan a szakterülete a humán transzfiguráció, de nem mesél senkinek róla, hogy példának okáért félresikerült átváltozási kísérletek eredményeit vizsgálja, olyan dolgokat elemezgetve, amelyekről még csak riogatás céljával sem beszél a diákjainak, pedig lehetne. Tudna meglehetősen sok rémálom-alapanyagot szállítani ezekből a termekből és laborokból, ahová Doriánnak különben nincs bejárása, de még tudomása is alig van róluk. Hah, valamiben ő az első, a jobb. Már ettől is roppant boldognak érzi magát minden egyes alkalommal, amikor beteszi ide a lábát. Ezúttal mindenesetre a kutatást mellőzve csak néhány ismerőst felkeresni nézett be, mielőtt még az egykori főnökét keresné meg egy beígért és régóta egyeztetett találkozó okán, csak addig is elsétál ám a régi sarkáig, hogy beszívja a hely sajátos levegőjét, számára kellemes aurájában fürödjön kicsit és körbekérdezzen pár kollégától, hogy mi újság, láttak-e még az utóbbi időben csökött denevérszárnyakkal mászkáló varázslót, vagy olyat, akinek sikerült olyan szerencsétlenül változni át, hogy sündisznóvá alakulnia nem sikerült, csupán a tüskék borították be a testét emberi alakban ragadva. Ilyenkor csak azért nem mondja, hogy ő megmondta, mert nem teheti, lévén, hogy szerencsére az ő diákjai nem szoktak idekerülni, még ha Dante esetében meglehet, hogy nem is múlt annyira sokon. Szerencsére csak gyengélkedő lett belőle, hamarosan pedig már jóval felkészültebben futhat neki az átalakulásnak. Remélhetőleg nagyobb szerencsével is.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 3. 13:08 | Link


Gabe 🎯 I'm coming home



Nem lep meg a kiakadása, én is utálom, mikor végezném a munkámat, erre idióták belegyalogolnak, áthúzzák, kiakasztanak és még rendes indokuk sincsen rá. Mire jó ez nekik?
- Ebben biztos voltam, előbb vagy utóbb mindenki jelent nálam, ha én úgy szeretném. - A vigyor, ami kiül az arcomra, akár Chesire catnek is jól jönne, de csak rántok egyet a vállamon, ennyivel letudom az egészet, nem akarok túl messzire menni, úgy volt, hogy kávézunk!
Az események viszonylag gyorsan pörögnek le, ahogy Cassie jelent az irodában, majd az ajtón kívül is van, mindketten egyszerű emberek vagyunk, nem szeretjük túlragozni az ilyesfajta kérdéseket. Nem kell a bájcsevegés, bemész, elvégzed, amit kell, kijössz. Ilyen egyszerű.
- Igazán nagylelkű vagy, Cassandra - horkanok fel, miközben a kezem egyszerűen zsebrevágom. Valahogy nincs kedvem a pletykafészkek gerjesztette viharhoz, hogy én, meg a nő esetleg többek is lehetünk, mint munkatársak. Épp ekkor bokszol a karomba, belőlem pedig kitör a nevetés, mert még fele annyi erő sincs benne, amennyit ténylegesen belefektethetne. - Ne már, ennyire senki nem lehet szerencsétlen balf.sz, így még anyám sem jönne el velem vacsorázni!
Őszinte hitetlenkedés és élcelődés van a hangomban, csak normál kreßler-mix, semmi meglepő. Kinyitom neki az ajtót, nekidőlve, így támasztom meg, szinte fel sem tűnik, reflex. Miután kilép, hagyom, hogy Ilike arcába csapódjon és egy hosszabb lépéssel be is hozom a lemaradásomat.
- Kivel nincs? Mindenki jobban járna, ha felgyújtanánk a helyet. A szokásos hely?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2018. szeptember 3. 22:12 | Link


×××

Kénytelen voltam nevetve ingatni a fejem, ahogy ő határozottan közölte a mihez tartást az ügyben. Nem mintha tényleg valószínű lenne, de én aztán nem vagyok a híve a felesleges jaj nem, jaj de, jaj úgyse, de bizony beszélgetéseknek, így ezt is elengedtem magunk mellett. Értékeltem, hogy ő is képes a tényleges témákra korlátozódni és nem kell olyan meséket vagy elhanyagolható háttérinfókat kipörgetnem az agyamból, mint a mit eszik a macskája és hányadszor fog a hörcsöge lekölykedzeni. Amúgy bírom ám az állatokat.
- Ó, ezt ma még nem is hallottam senkitől ilyen szépen. Melengeted a lelkem - kaptam is a kezem a mellkasom elé egy drámai pillanatra mielőtt még kiléptem volna a lépcsőházba. A kis bokszolást is egészen elfelejtettem, futó szeszély, nekem lehet, Nő vagyok. Egyébként kifejezetten ellenemre van, mikor az összes titkár és titkárnő nyaka majd kitörik úgy les vagy hallgatózik valami helyi pletyka után. Borzalmasak, és elvárják, ha véletlen egy környezetben vagytok, hogy te is ezt tedd velük. - Veled nyilván nem, butuska. De vele lehet elmenne. Már ha anyád bukik az ilyen... vasaló deszkán kettődésre tolt, zselézett hajú és önbizalomhiányos pasikra. Bukik rájuk? - kérdeztem egész érdeklődve, még rá is néztem nagy serényen, mielőtt az ajkaim beszívva próbáltam nem elnevetni magam.
- Nem sok emlékem van - szerencsére, lehetne rosszabb is, igaz? - arról a helyről, de a korábbi polgármester... nos érdekes eset. Ő azt beszélik most is egy adóparadicsomban sütteti a hasát, akivel nincs kiadatási egyezményünk, hogy kihallgathassák ebben és abban. Csak nem megfelelő utódja lett?
Nyilván én is tudom, hogy konkrétumokról sosem beszélhetnénk, de ez egy olyan dolog, amit ha beszélnek abban a porfészekben, bárkihez el fog jutni. Nekem meg még a nevem is felmerülős volt egy időben ott, ráz is a hideg. A Cukorkaboltról való lemondásom nem áldozat, inkább szabadulás volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 9. 12:56 | Link

Mitzinger Bence

 
Elegáns, sötétzöld kosztümben, alatta krém színű blúzban, kényelmes magassarkúban, decens kontyba fogott hajjal és könnyed sminkkel arcomon lépek be a hivatalba. Kezemben a kitöltött nyilatkozattal indulok el a rajta megjelölt minisztériumi összekötő keresésére. Meglepett a felkérés, hogy oktassak, de egyben megtisztelőnek is éreztem. A gondolkodási időre azonban szűkségem volt, hiszen mérlegelnem kellett, képes leszek-e ennyi téren helyt állni. A döntésem meghozatala   után immár szívem mélyén és arcomon teljes nyugalommal sétálok a folyosón, hogy megtaláljam a portás által megadott szobát. Kopogásom az egyszerű ajtó fáján rövid, de határozott, ahogyan a mozdulat is, mellyel benyitok. - Jó napot kívánok! - köszönök a bent tartózkodó férfinak ahogyan elé lépek - Ezt az iratot szeretném önnek leadni - közlöm itt létem célját a magam hűvös tónusú, de feltétlenül udvarias hangján. Gyors pillantást vetek a lapra, hogy minden pontját kitöltöttem és aláírtam-e, majd a férfi felé nyújtom. Valójában mindig is hitem abban, hogy van elég erőm koordinálni az életem és bele tudom venni mindazt, amit fontosnak tartok. Néha természetesen meginogtam, mint bárki más, ahogyan most is, de azt hiszem jól és helyesen választottam és töltöttem ki a megfelelő nyilatkozatot. Másoknak átadni a tudásunkat nagy felelősség és csak kevesek igazán alkalmasak erre a feladatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 23:27 | Link

Ms Stone


Az emberek jönnek és mennek a minisztérium emeletei között, sokan néha azt se tudják, éppen hol járnak, ami vicces. Nem csak a kitáblázás okán, de azért is, mert elég lenne odajönni és kinyitni a szájukat, de sajnos eme gesztust a titkárnők hajtják csak végre, annak tartalmi vonatkozásairól meg ne is beszéljünk. Kénytelen voltam illendően lenni, tárgyalóterembe kellett ma berontanom, így még a szürke zakó is rajtam volt, nemhogy a vörös nyakkendő. Kicsit lazítottam rajta, ahogy az asztal szélétől elemelkedve pár aktát a helyére tettem ennek a jómadárnak. Alfonz még nagyon sokkal jön nekem ezért az egy óráért, amit itt vagyok az irodájában. Azt mondta a kutya se jár, csak üljek és mosolyogjak. Nem ismer eléggé, ezt már ebből tudtam, nem a titkára vagyok csak egy átmenetileg forgalomból kivont auror. Mély sóhajjal túrtam a hajam a helyére, amikor meghallottam a koppanásokat és a tekintetem a nőre emeltem, aki belépve az ajtón egyből kedélyesen bele is fogott a mondókájába.
- Üdvözlöm - biccentettem aprót, és bár fogalmam nem volt mi az istent keresnek civilek - mert ebben egészen biztos voltam, valahogy a ruhája, a megjelenése és mint kiderül idő közben az érkezése is ellentmond egy belsősnek. - Iratot? Milyen papírok? - vontam össze a szemöldököm, ahogy a papírokra pillantottam. Kinyújtottam a kezem és elhúztam őket, de Isten lássa lelkem, még csak arról sincs fogalmam Alfi amúgy mit csinál, mikor nem a titkárnőket szédíti a szinten. Belelapozva valami szerződésnek tűnt, a hölgy nevét pedig egyből kiszúrtam, hiszen nem magyar. Nem csak nem tipikusan, hanem úgy semennyire. Azt hiszem jogilag ezt a belelesést már igencsak büntetnék, így inkább becsuktam majd háttal az asztalnak dőlve fontam az egyik karom a mellkasom elé, a másikat pedig az államhoz emeltem, hogy a borostám dörzsölve fogjak bele.
- Nem vagyok én semmi jó elrontója, de. Biztos ide kellett jönnie?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek