36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 23:42 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra


Nos, Révay Nándor egyáltalán nincs messze a közvélemény által leírt keménykezű alaktól. Talán csak a szarvakkal és a néha előbukkanó félelmetes agyarakkal kevesebb, de azon kívül minden megvan benne, ami egy rettegést és automatikus gyűlöletet keltő személyben meg kell hogy legyen. A tekintete olyan hideg és átható, hogy Léna még egy középkori kínzást is előbb végignézne, minthogy azon a szempáron kelljen időznie. Ha akkor a négy évvel korábbi énje ült volna a széken, nem a mostani, már rég összeroppant volna a nyomás alatt. Tulajdonképpen ha másra nem is, erre talán jó volt ez a két hatalmas pofáraesés: megtanulta, hogy a sírás egyáltalán nem célravezető.
- Nem, nem gondolom úgy - ez a kijelentés már egy árnyalatnyival másképp csengett, mint a korábbiak. Egyáltalán nem értette, mi szükség van ilyen szinten a sárba tiporni még a maradék önbecsülését is. Hát nem elég, hogy mint egy megalázkodó kutya, behódoló magatartással járul elé? Megértette a hibáját, a következményeket is tiltakozás nélkül elfogadná, ha végre pontot tehetnének az ügy végére és mindenki mehetne a saját dolgára. Nem, ehelyett muszáj végighallgatnia ugyanazt, csak többféleképpen megfogalmazva.
- Semmi. Semmi sem tartott vissza - hazudhatta volna, hogy lázasan feküdt otthon, elutazott, kinyírták az összes baglyát, az összes barátját és egyébként minden ismerősét, de hazudhatta volna azt is, hogy leesett a lépcsőn és pár napra teljesen kivonta magát a forgalomból. Hazudhatta volna, hogy nem látta szükségét ispotályba menni, így igazolást sem tud felmutatni, de egyébként köszöni szépen, nagyon is jól van és már vissza is állt a munkába. De nem hazudott. Megtehette volna, hogy reptet egy papírfecnit távolmaradása tényével és okával, mégsem tette. Valahol az öngyilkosság és a szökés ötlete közt vacillálva ez valahogy teljesen kimehet az ember fejéből.
Legközelebb csak akkor pillantott fel a férfire, amikor az matatni kezdett az íróasztala környékén. Nem sokkal később pedig egy pennét és egy pergament nyújtottak felé. Nem szólt egy szót sem, még egy utolsó pillantást vetett főnöke tökéletes arcvonásaira, majd ismét lesütötte tekintetét. Ha Révay azt hiszi, megijed egy kis írástól, hát rossz lóra tett és bár keze még mindig remegett, kabátját ledobta maga mellé a földre, aztán közelebb húzódott az íróasztalhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 9. 23:49 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda



Nevelés. Papírmunka.
 Lehetne ezt egyszerűbben. Lehetne ezt kedvesebben. Lehetne ezt gyorsabban.De abban mi lenne az élvezet? Márpedig szegény Nándorunk igencsak hiányolja az élvezeteket manapság. Teljesen hidegen hagyja a tény, hogy mindenféle különösebb ok nélkül kínlódtatja szegény teremtést, aki minden bizonnyal úgy gondolta, egy sietős ejnyebejnyével és egy legyintéssel meg is ússza ezt a jelentéktelen kis botlást. Mert ugyan mit számít, hogy nem jelent meg néhány napot, igaz? Megoldották a kollégái nélküle is az ügyet, igaz? De akkor mi szüksége lenne a Minisztériumnak Lénára? Naugye!
Nos, a férfi részéről más haszna is akad a fellépésének, mégpedig az, hogy majdnem teljesen biztos lehet benne, többet nem fogja elmulasztani a jelentéseit. Egy kicsivel több felelősséget plántált belé, ha ezt még most nem is látja be. Látja hogyan ül ott a székében, a háta közepére sem kívánva ezt az egészet. Sz*r ügy. Felé nyújtja a pergament, át is adja, de a pennát a kezében tartja, s szájához emeli, kissé megszívva a végét. Ezt követően a pennát is a nő felé nyújtja, hogy állítsa a pergamenre.
 - Fegyelmi eljárás, dátuma 2015. November 6. délelőtt 11 óra. Az alkalmazott neve Almásy... - egy gyors oldalpillantás a jegyzékre - ...Léna, Auror. Végrehajtó Révay Nándor, Aurorparancsnok - hangja kissé monoton, színtelen, azonban egész idő alatt a nőre meredve beszél. A pergamenen ezzel egyidőben a penna mozgásba lendül, cikornyás betűkkel az elhangzottak jelennek meg, tökéletes loesztásban, lassan kirajzolódik a dokumentum.
 - Tanú... - elhúzza a száját, kicsit összeszűkíti szemeit, s a lehető legtöbbet sejtető hangon intézi a kérdést nőhöz - ...óhajtja esetleg tanú jelenlétét? - el kell hangozzon a kérdés, az majdnem teljesen mindegy, mikor, a lényeg az, hogy iktatás előtt történjék. Hangja azonban egyértelműen elárulja, rohadtul nem javasolja, hogy ezzel vesztegessék az időt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 9. 23:54 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Ha kedvesebben nem is, de egyszerűbben és gyorsabban biztosan. Ami azt illeti, jobb dolga is akadt volna így lassan dél környékén: még tengernyi papír hevert feldolgozatlanul az íróasztalán és bár tudta, hogy estig ott fog rohadni a poros kis lyukban, azért szeretett volna emberi időben nyugovóra térni eme hosszú és kétség kívül nyomasztó nap végén. Ha nem tudta volna, hogy Révay ezt élvezi, azt hihette volna, hogy egyáltalán nem ért a dolgához. De mint az már a kezdetektől fogva látszott rajta, roppant mód szereti az embereket verbális módon kínozni és minden lehetőséget megragad, hogy ha csak egy kicsit is, de azt a láthatatlan tőrt belevághassa a másik védtelen mellkasába. Léna pedig az az ember, aki az ilyesmit igencsak nehezen tűri.
Szó nélkül vette át először a papírt, aztán az aktivált pennát is. Tekintetében elszántság halvány fénye csillant meg, ahogy ismét felnézett a férfire. Annak arcán még mindig ott ült az a tenyérbemászó önelégültség. Mit meg nem adott volna azért, hogy azt levakarhassa onnan...
Nándor szavai nyomán az önműködő íróeszköz életre kelt teljesen kihűlt ujjai között. Cikornyás betűkkel jelent meg a pergamenen a dátum, majd a saját és a kedves parancsnok úr neve és beosztása is. Kibontott és reggel gondosan beállított tincsei most az arcába hulltak, ahogy lehajtott fejjel követte a penna útját a papíron. Igen, lényegesen könnyebbek volnának egy ilyen szerkezettel a hétköznapok, ő azonban mégis sokkal jobban szerette saját maga megírni az iratokat. Azok valóban az ő keze munkáját dícsérik.
- Nem óhajtok, Parancsnok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 00:09 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda


Büntetés! Büntetés?!
 - Tanú... jelenlétét... nem... igényli - helyeslően bólint egyet, miközben folytatja mondandóját. - Vétség. Szolgálatmulasztás, engedély nélküli távolmaradás - újabb szüntet tart, míg összegzi gondolatait. Sajnos a hölgyemény nem volt olyan közlékeny első kirohanása óta, mint szerette volna, de vessen magára. Lett volna lehetősége megvédeni magát, ám nem élt a kínálkozó alkalmakkal, pedig Nándor akaratán kívül is rengeteget kínált neki.
 - Az alkalmazott igazolással nem rendelkezik, elismeri kihágását. Megjegyzés : távolmaradásának okai magánjellegűek, nem részletezte. - Mivel Léna kerüli pillantását, kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy szépen végigmérje, ugyan fürtjei előre omlanak, a blúz esését nem takarják ki. Benedvesíti ajkát, míg orrán át fújja ki a levegőt. A pergament azért adta oda a nő kezébe, hogy láthassa, mi kerül a jelentésbe, nehogy aztán hamisítással vádolja. Paranoia? Elővigyázatosság. A pergamenen az egész egy formális jelentésként jelenik meg, Nándor leginkább a megjelenő pontokat tölti fel. Unalmas az egész, talán Léna is megérti, miért van ki a hócipője ezzel.
Ha eddig a nő úgy is gondolta, példás előmenetele semmilyen enyhítő körülményt nem jelent számára, most talán mégis szerencsésnek érezheti magát miatta.
 - Mivel ez az első komolyabb vétsége, megrovásban részesítem - ez bizonyára némi könnyedséggel tölti el a nőt, ám ez nem fog sokáig tartani - továbbá egy hónap próbaidőre teszem. Nem mehet bevetésekre, tekintve, megbízhatatlan. Az osztály jelentéseit maga fogja átnézni, javítani, az újakat megírni és minden nap elhozza őket hozzám - tökéletesen tisztában van vele, mekkora extra munkát ró ki ezzel Lénára, nem is lepné meg, ha kifakadna miatta. Számára kevesebb kellemetlenséget jelent, mivel úgyis itt tölti ideje legnagyobb részét, a jelentéseket pedig neki magának kellene átnyálaznia, így egy részét a gyűlölt papírmunkának lepasszolhatja.
- Van hozzáfűznivalója? - mert ennek a kérdésnek is el kell hangoznia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 10. 00:21 | Link

Révay Nándor
Nándor irodája - november 6., 10 óra



Csendesen, szinte mozdulatlanul figyelte a penna munkálatait a pergamenen, pulzusa azonban egyre feljebb szökött, ahogy közelítettek az ítélet felé.
Semmi másra nem vágyott, csak hogy Révay végre kimondja, mi az, amivel sújtani kívánja szegény fejét. Elbocsátás? Felfüggesztés? Mindkettő igazán szörnyen hangzott, de ha valami csoda folytán ennél enyhébb dologgal sikerül megúsznia a dolgot, összeteheti a két kezét és még akár lábat is csókolhat a már háta közepére kívánt főnökének.
Amikor Nándor végre a tárgyra tért, szíve már majd' kiugrott a helyéről. Ennyire talán még a záróvizsgájának eredményhirdetésénél sem izgult, s szívéről hatalmas kő esett le, ahogy fülét megütötte a megróvás szó. A tüdejébe szorult levegőt nagy sóhajjal együtt préselte ki magából, de megérzései azt súgták, ünnepelni még korai... és nem is csalódott magában. Az, ami a továbbá szócska után elhangzott nem igazán derítette mosolyra összepréselt ajkait. A próbaidő és a bevetésektől való eltiltás még nem is lett volna akkora büntetés számára, hisz' akkor csak és kizárólag a papírmunkájával kellett volna törődnie. A saját papírmunkájával. Nem máséval. Nagy pechjére viszont Révay itt nem fejezte be a mondandóját, hanem még a nyakába akasztott úgy öt tonnyányi súlyt is. Számára ez a szankció elég sok álmatlan, munkával eltöltött éjszakát jelentett, semmi mást. Hát, Almásy Léna, most aztán százszorosan kaptad vissza az elbliccelt munkát... Arról nem is beszélve, hogy eztán minden egyes nap kénytelen lesz a férfi személyét, ha csak rövid időre is, de szó nélkül elviselni.
 - Nincs - ó igen, lett volna mit hozzáfűznie, de úgy tartotta jónak, ha nem szól ellenvetéseiről. Lehet, hogy az ilyen mértékű terhelés embertelen, mégsem teheti meg, hogy pont a fegyelmin adjon hangot nemtetszésének. Az állása a tét végülis, semmi más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 00:33 | Link

Almásy Léna
Aurorparancsnoki iroda



És találat..

Szikla merev arcán nyoma sincs a benne tomboló extázisnak. Egy újabb szerencsétlenre sikerült lepasszolnia munkája egy részét. Révay parancsnok ismét megveregetheti saját vállát, Léna pedig örülhet, hogy nem került nagyobb veszélybe az állása. A férfi híresen szereti elbocsátani az általa haszontalannak vélt alattvalóit... akarom írni alkalmazottait, már ennél jelentéktelenebb kihágásokért is.
Azonban úgy véli, a hölgyemény eleget pihent a mulasztott időszakban, tehát most akár huszonnégy órában a szolgálatára tud állni. Hm, és miért is ne?! Beletörődése némi csalódottsággal tölti el, várt volna egy kis tüzet, egy kis ellenkezést vagy bármit, amivel kissé érdekesebbé tenné ezt az egészet. Léna ezzel szemben készségesen elfogadja a feltételeit, minden bizonnyal azt remélve, így hamarabb szabadul.
 - Remek... - ismét elhúzza kissé száját - ...a próbaidejét, amennyiben indokoltnak találjuk, újabb egy hónappal meghosszabbíthatjuk! - szúrja oda ezt most már tényleg csak, hogy meghúzza a kismacska bajuszkáját. - Dátum, aláírás... - zárja le végül is. Felemelkedik székéről, hogy amint a nő is szignózza a pergament, a megfelelő osztályra küldhesse iktatásra.
Rettentően kimerítette ez az elmúlt majdnem két óra, ennek megfelelően hatalmasat sóhajt. Ismét visszatelepszik asztala sarkára, ujjait egymásba kulcsolja, úgy néz le végül Lénára, dús ajkain unott mosoly terül szét.
 - Nos, ezzel megvolnánk. Ma még nem, de holnaptól várom a jelentéseivel, tudja hol találja meg a többi dossziét. Amennyiben nincs szüksége semmire, úgy végeztünk mára - nem nagyon számít semmilyen akadékoskodásra a nőtől, ha eddig nem tette, ezek után már biztosan nem fog kifogást emelni semmi ellen. Így ismételten magához veszi kávéját, s nagyokat kortyol belőle. - Szép napot! - int búcsút a hölgynek, az a halovány mosoly már-már barátságos kifejezést kölcsönöz az arcának, bár Léna ebből feltehetőleg, semmit nem észlel, tekintve a szemkontaktus majdnem teljes hiányát, amit az egész találkozó alatt produkált. És már miért is ne mosolyogna? Hamarosan jelenése van az ispotályban, hogy egy újabb lépést tegyen teljes tökéletességének elérése felé.

Ahogyan azt már-már elvárta tőle, Almásy kisasszony végtelenül megértően reagált az újabb részletre, s egy "Rendben, Parancsnok úr!"- t követően felszedegeti a földre dobott cókmókját, majd egy enyhén halk "Jó napot, Parancsnok!" elmormogása után vert seregként oldalog ki az irodából.

Megj.: Ha távozás közben magán érzi Nándor éhes tekintetét... nos az nem véletlen..
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 00:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 10. 08:55 | Link

Nándor
Aurorparancsnoki iroda


Még egy utolsó aláírás...
Az asztalán álló feldolgozott irathalmazra dobta pennáját. Ujjai fájdalmas görcsbe rándultak már órákkal korábban és úgy érezte, szemei azon nyomban kifolynak a helyükről. Alig pár napja csak, hogy nyakába szakadt az egész Parancsnokság által termelt iratmennyiség, de már a kibukás szélére keveredett. Picinyke irodájában a megszokotthoz képest hatalmas rendetlenség uralkodott: minden irányban üres vagy félig teli kávéspoharak hevertek parlagon, a szegényes bútorzatot pedig belepték a már rendszerezett dokumentumok, amik vagy iktatásra, vagy arra vártak, hogy Léna Nándor kezébe adja őket. Félreértés ne essék, a maga karikás szemű valójában igenis hálás felettesének, hogy megtarthatta munkáját, a kiszabott büntetéssel azonban valahogy nem tudott megbékélni. Éjjelei és nappaljai teljesen összecsúsztak, már harmadszorra ocsúdott fel úgy két és fél órás pihenéséből, hogy fogalma sem volt, milyen napra is ébredt és a papírtornyon túl milyen elintéznivalói vannak aznapra.
Nyafogni lett volna kedve, hisztizni és visszakövetelni azt a munkakört, amiben már olyan otthonosan érezte magát. Fejben százszor is lejátszotta már, hogyan emel szót újdonsült feladatköre ellen, elvégre ez nem az ásó-kapa-nagyharang, kifogását nem kell örökre elhallgatnia, de ahányszor a férfi jeges tekintete elé jutott, inába szállt a bátorsága. Olyankor már nem fontos, hány mappát is visz haza feldolgozásra esténként...
Nem sokkal később ismét a rettegett irodaajtó előtt állt. Az óra nem sokkal korábban ütött négy egészet, ő pedig megjelent a beütemezett napi mennyiséggel... és egy kis plusszal. Fogalma sem volt róla, miért vagy hogyan, de amikor a szokásos indulás előtti adagot fogyasztotta, felötlött benne ez a parányi jószívű gesztus. Talán időközben rájött, hogy vezetőnek lenni nem éppen a leghálásabb munka dokumentálás terén és szívében együttérzés gyúlt, vagy egyszerűen csak simítani akart a kettejük közti surlódáson, fene se tudja, de rövidke, ám annál bravúrosabb kopogás után egy pohár frissen lefőtt kávéval és a gyűlölt dossziékkal sasszézott be a Parancsnok ajtaján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 10:10 | Link

Léna
Welcome to Hell...


Nehéz. Élet.
Sanyarú sorsa van Parancsnokunknak, ezt bárki láthatja. Ugyan majd kicsattan az egészségtől, jobb lába még mindig szinte haszontalan koloncként csüng formás feneke alatt. Természetesen ez erős túlzás - mármint, hogy kolonc, nem az, hogy formás a feneke - ám még mindig képtelen komolyabb terhelést elviselni, emiatt pedig továbbra is kénytelen távolmaradni hőn imádott bevetéseitől. Elejtett vadként érzi magát irodája fogságában, miközben csak unaloműzésként végzi sok más teendőjét, amelyeket most, hogy az ég világon semmi egyéb dolga nincs, nem háríthat másra. Természetesen nem ő lenne itt a góré, ha nem lenne agyafúrt és nem találná fel magát ebben a helyzetben is. A leginkább megvetett feladatokat olyan beosztottjaira osztja, akiknek van mit bizonyítani pozíciójuk megtartása érdekében, vagy éppenséggel egyes tisztségek megszerzésében reménykedve igyekeznek a már korábban említett testtáját fényesre nyalni. S hát mi a jó vezetők egyik esszenciális ismérve, ha nem az, hogy kivételes érzékkel választják ki a megfelelő embereket az egyes munkák elvégzésére.
Az idő négyre áll, s éppen egyetlen pillanattal az előtt pillant fel ajtajára, hogy egy halk koppanás hangzik fel rajta, egy újabb momentummal később pedig ki is nyílik meg sem várva íz invitációt. Félbehagyja megkezdett mozdulatát, szemöldöke pedig felszalad homloka közepéig, mély barázdákat rajzolva ezzel. Természetesen végigméri Lénát, ám tekintete gyorsan tovább is suhan az órájára, mintha nem éppen tíz másodperce ellenőrizte volna az időt. Félredobja kezéből az ott tartot iratot, s hátradől székében, míg Léna fáradt kifejezéssel az arcán átszeli a helyiséget.
 - Jó napot! - üdvözli most először elsőként a nőt, noha a gesztust egyáltalán nem teszi barátságossá a férfi színtelen hangja. Számára sem nagyobb öröm ez a találkozás, s ő még csak nem is látja saját sármos arcát. No, nem mintha a barna hajú aurorhölgy nem nyújtana a szemnek kellemes látványt, savanyú arca és a homlokán virító "Menj a búsba felirat" ront némileg az összképen.
Megvárja, míg az asztalhoz sétál, tengerszín kékjei, ma nem szigorú fénnyel vizslatják a karcsú teremtést.
 - Mivel fog ma szórakoztatni engem? - épp csak egy önelégült vigyor hiányzik a képéről, de Nándor nem vigyorog túl gyakran. Csak önelégült, de azt mindig.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2015. november 10. 10:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 10. 17:52 | Link

Nándor
I'm on the highway...


Gondolatban már otthon járt. Pontosabban a fürdőkádban, nyakig elmerülve a fahéjtól és narancstól illatozó forró vízben. Fáradt izmai olyankor maximálisan ellazulhatnak, csordultig megtelt feje pedig végre fellélegezhet egy kicsit. A nap fénypontja az a csekélyke kis idő, amit saját magára fordíthat, mielőtt nekiülne az éjszakai szórakozásnak. Pár évvel korábban még talán mindennemű fennakadás nélkül vette volna az akadályt, akkor még nem tudta, mit jelent élni. Ma már viszont nem csak halálosan untatja a papírmunka, de viseltes ízületei sem bírják már úgy az egész napos görnyedést, mint korábban.
Mást bezzeg bírnának...
Miután könyöke és - Révay úrénál bizonyosan nem kerekebb - hátsó fele segítségével belökte maga mögött az ajtót, ügyelve, hogy a kávét ki ne borítsa út közben, az asztalhoz lépdelt.
 - Jobbat, Uram - viszonozta egyből a köszönést, bár lehet, hogy nem éppen úgy, ahogy az adott protokoll szerint az elvárható lett volna. Nándornak nagy valószínűséggel amúgy is tökéletes napja lehetett, tekintve hogy szinte az összes nyomasztó és leterhelő munkáját a nyakába akasztotta. A "menj a búsba" arckifejezés Léna ábrzázatán tehát teljesen jogosnak tekinthető.
 - Hát... - a kezében lévő pohárra pislantott, majd letette azt a férfi elé - első körben hoztam kávét. Anélkül elég száraz és rágós lenne a történet.
Meleg, de fáradtságtól égő tekintetét a Parancsnokra szegezte. Az eddig nem tapasztalt különösebb él nélküli hangnem egy hajszálnyival bátrabbá tette fellépését. Ki tudja? Talán még a végén nem fagy meg a vér is az ereiben, ha Révayra gondol.
 - Van itt tiltott mágiahasználat, muglik veszélyeztetése, gyilkossági kísérlet és egy belső vizsgálat korrupciós ügyben - a pergameneket átpörgetve sorolta fel a főbb történéseket, végeztével pedig katonás rendbe összefogva nyújtotta át őket a férfinek.
 - Minden benne van. Vallomások, helyszíni leírások, jegyzőkönyvek és egyéb vizsgálati anyagok.

Utoljára módosította:Almásy Léna, 2015. november 10. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2015. november 10. 22:29 | Link

Léna
Good girl...


Gondolat. Valóság.
Ó, Nándor is szívesen osztozna a hölggyel a fantáziájában, talán még masszázzsal is segítené, hogy ellazuljon. Mindenféle masszázzsal...
Sajnos azonban ennek most nincs itt az ideje, még hosszú ideig semmiképpen. Kényelmesen, de elegánsan terpeszkedik kényelmes ülőalkalmatosságán, s biccent a másik felé, amely az asztala elé van készítve. Azonban ma már nem egy egyszerű faszék van odaállítva, hanem sajátjának tökéletes mása, és legalább olyan kényelmes. Ugyan időpocsékolásnak véli az átváltoztatástant, ilyen esetekben kapóra jönnek az ilyen trükkök.
 - Nocsak! Ez igazán figyelmes, köszönöm - húzza elő jobbik modorát, mert természetesen ilyen is van neki, Léna bizonyára erről a Nándorról is hallott egyet, s mást, hiszen, ha akarja, bárkit levesz a lábáról, mindenféle bűbáj vagy főzet nélkül. Azonnal bele is kortyol az italba, noha nem ízlik neki túlságosan... cukor.
Csak fél füllel hallgatja a mai ajánlatot, igazából fölösleges részletezni, némelyiket csak szignóznia kell, másokat pedig röviden átfutni. Miután a hölgy befejezi a felsorolást, ajkai önkéntelen mosolyra húzódnak, nem nagyon, csak épp egy kicsit, de már ez is kifejezetten sármossá varázsolja ábrázatát.
 - Csupa-csupa ínyencség! És a desszert? - él még mindig nincs a hangjában, és talán itt az ideje elgondolkodni azon, hogy mit is tett ez a barna hajú nőszemély abba a kávéba. - Nos, remek... - ez a "remek", nem dícséret, mindösszesen csak nyugtázza a hallottakat. Ha voltak is valaha fenntartásai Lénával kapcsolatban, azok szépen lassan elmúlnak, napról-napra bizonyítja, zseniális ötlet volt rásózni ezt a munkát. Átveszi az aktákat, majd maga elé helyezi őket, hogy átlapozza, s aláírja őket.
 - Rendben, igen! - Motyogja inkább magának, mintsem a nőnek. - Bárminemű észrevétel? - kérdezi, miközben pennát vesz kézbe, hogy a megfelelő oldalakra kanyarítsa nevét. Már látni a fényt az alagút végén, még néhány óra és ő is leléphet. - Nos, amennyiben óhajt, ma nem kell végigülnie velem, amíg befejezem őket, ha gondolja, leléphet! - most már bizonyos, valami volt abban a kávéban, mert úgy dönt, mára már nem kínozza tovább...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2015. november 10. 23:47 | Link

Nándor


Most komolyan. Melyik az a nő, aki ellen tudna állni egy finom masszázsnak a legformásabb hátsók legeslegformásabbikjának tulajdonosától? Naugye.
A köszönetnyilvánításra csak egy aprót biccentett, szája szegletébe pedig egy vérszegény mosoly költözött. Normális esetben, de legalábbis ha más emberről lenne szó, nem Révay Nándorról, már rég feloldódott volna. Kevéske erényei közé tartozik ugyanis, hogy könnyen integrálódik és teremt kapcsolatot másokkal. Alapvetően egy elég nyitott és közvetlen jellem, éppen ezért olyan nehéz számára ez az egész szituáció. Egyszerűen csak nem ehhez volt ezidáig hozzászokva. Mármint nyilván tisztelettel volt eddig is a rangban felette álló személyekhez, de ennyire még soha sem ügyelt arra, mit gondol vagy mond ki, elvégre soha sem lehet tudni, mikor üt be a krach.
A menü felsorolása és a papírok átpasszolása után lehuppant a felkínált székre. Jobb lábát átvetette a másikon, karjait pedig lazán az ölébe helyezte. Tökéletesen behelyezkedett a szokásos délutáni szeánszra, ahol közösen át szokták futni a főbb ügyek részleteit, a kivetnivalókat vagy netalántán a nyomozási eljárásokban vétett hibákat.
 - Ma desszert sajnos nincs az étlapon. Semmi érdekes nem történt ma, ha az általános tendenciához viszonyítunk - kijelentése ennél közönyösebb talán nem is lehetett volna. Soha sem titkolta, hogy a papírmunkát egyszerűen gyűlöli. Sokkal inkább vett volna közvetlenül részt az ügyek megoldásában, minthogy a jelentéseket olvasgassa és javítgassa munkaidőben, azonban a tudat, hogy még talán ebben a témakörben is elég jól elboldogul, megmelengette a szívét. Már a Parancsnok sem volt olyan kegyetlenül szőrösszívű, mint a legelején... talán tényleg megédesítette a napját azzal a két kanál cukorral, amit belepakolt a kávéjába.
 - Nincs. Maximum annyi, hogy a jelentések elég sok esetben hiányosak. Elég bosszantó dolog háromszor is elővenni ugyanazt az ügyet egymás után csak mert valaki nem képes normálisan elvégezni a feladatát - bukott ki belőle az egyszerű, de annál idegesítőbb észrevétel - De ezt gondolom maga is tudja. Bocsánat.
A továbbiakban szó nélkül pillogott felettesére, ahogy az helyeslően bólogatva szignózta gyors egymásutánban az oldalakat. Már kezdte kapisgálni, miért is van magától úgy elszállva a kedves Parancsnok úr. Azok a világítóan kék szemek...
 - Hm? - gyermeteg ábrándozásából fél pillanat alatt felocsúdott - Ühm... Jó, rendben. Akkor majd... holnap. Ugyanekkor.
Ezzel kibogozta összehajtogatott lábait és felpattant a kényelmes ülőalkalmatosságból. Még elmotyogott egy 'További szép napot, Parancsnok'-ot, aztán finom parfümcsíkot húzva maga után kiviharzott az irodából.
Úristen, Almásy Léna, fékezd a gondolataid.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2015. december 27. 21:00 | Link

Jared
[Zárt]

Elérkezett az idő, mikor végre egyik tanonca befejezheti a képzést. A Vizsgahivatalban hitetlenül néztek rá, mikor közölte Jared adatait, hiszen a fiú kora ellenére nagyon is tehetségesnek bizonyult. Sok papírmunkába telt, mire sikerült neki elintézni, hogy megmutathassa tudását, és azzal az érvvel sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy többet nem fognak a fiúval találkozni, hiszen könnyedén átmegy a vizsgán. Az elnök erre gúnyosan vigyorgott, de végül kitűzésre került az időpont.
Most, jó pár kör futása után, a Mágiaügyi Minisztériumban várakozik, alkalomhoz illően felöltözve. Hoppanálva érkezett meg, tanoncával az oldalán, arckifejezése nem árul el semmit sem. Alaposan végigmér mindenkit, aki elmegy előttük, őket is eléggé megnézik azért, de senki nem szól hozzájuk.
– Azt hiszem itt az ideje a szent beszédnek. Büszke vagyok rád Jared, és akárhogyan is alakul a mai vizsgád, mindig is az leszek rád. Sokat fejlődtél az évek alatt, most már csak rajtad áll, hogy meddig vagy képes fejleszteni a képességeidet. Résen kell lenned, amint belépsz a terembe, hiszen bármelyik pillanatban támadás érheti az elmédet. A vizsgabiztos egy mogorva fráter, de nagyon szigorúan veszi az ilyesmit. Az első körben a reakciódat, reakcióidődet és a védekezés sikerességét fogják mérni, utána jön a nehezebb feladat. Nem mehetek be veled, és nem is lehetek ott veled fejben, mert azonnal kizárnak. Kint foglak megvárni, de ha úgy érzed, hogy a megpróbáltatások eléggé nehezek számodra, kérhetsz egyszer időt konzultálásra. Kint foglak várni. –magyarázta az ifjúnak, ameddig még nem jött senki sem, hogy mehetek a megfelelő emeletre, és megfelelő teremben. Megvárakoztatják őket, nem is lepődik meg ezen a tanerő. Régi ismerőse a vizsgabiztos, és meg van győződve arról, hogy biztosan délutáni teáját fogyasztja. Egyelőre nem bánkódik miatta, legalább fel tudjak készíteni Jaredet, és ha nem is lehet bent vele, legalább lélekben megpróbál ott lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. december 28. 00:02 | Link

Professzor úr

Nem lehetett volna azt mondani, hogy különösebben izgul. Ennek nem az volt az oka, hogy elbízta volna magát, hanem az, hogy tisztában volt azzal, hogy felkészült, amennyire tőle telt, innentől fogva pedig már csak a szerencse kérdése az, hogy át fog-e tudni menni a vizsgán. Az, hogy újra meg újra megigazította a nyakkendőjét, inkább annak volt köszönhető, hogy miután tönkretette a régit még a karácsonyi bálon, ez az ünneplő öltözék nem volt valami kényelmes. Akárhogy is nézzük, nem Seth ruháját kellett volna lenyúlnia, sehogy sem illett rá.
A terep nem volt teljesen ismeretlen számára, járt már a minisztériumban annak idején még Kolossal. Először ismerős folyosókon haladtak, csak később kanyarodtak olyan irányba, amerre még ő sem járt. Csöndesen lépdelt hát a tanár mellett, míg az beszélni nem kezdett. Akkor ránézett és figyelmesen hallgatta.
- Értem - felelte, mikor a férfi felvázolta neki, hogy nagyjából mire számíthat. - Nem lesz gond - tette még hozzá. Nem mert volna rá mérget venni, hogy tényleg meg tudja oldani majd a feladatot, de abban biztos volt, hogy több, mint elégséges gyakorlat volt számára az, ami Angliában történt. Mindemellett azért nagyon jólesett neki a professzor támogatása.
- Mennyi feladat lesz? - kérdezte aztán. Odafigyelt, hogy rendesen kipihenje magát, mielőtt eljött vizsgázni, de azért még így sem volt mindegy, hogy néhány percig vagy órákig fogják gyötörni. Logikusan nézve úgy gondolta, hogy félóránál nem nagyon tarthat tovább, hiszen általában még ennél is rövidebbek a vizsgák, de ki tudja?
Közben azért figyelt, hogy ha hívják, akkor rögtön be tudjon menni a terembe, lehetőleg úgy, hogy addigra már fel van építve a védelme. Na igen, tulajdonképpen nem is engedhette volna meg magának, hogy idegeskedjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2016. január 1. 00:28 | Link

Jared

Tanonca nem tűnt túl beszédesnek, de nem rótta fel neki. Visszaemlékezett egy pillanatra a saját vizsgájára, ugyanilyen csendes volt, mint most tanítványa. Némi felkészítő mondat is elhangzott, pár perccel később egy hölgy érkezett feléjük, aki szótlanul invitálta őket a terem felé. Út közben még volt idő némi szót is váltani, és a tanerő úgy gondolta, hogy ki kell használni az alkalmat. Ráadásul Jared is kérdezett tőle, amire illik is válaszolnia.
– Kettő: egy elmevédelem és egy legilimencia rész. Hogy abban mit kell csinálnod pontosan, azt csak bent fogod megtudni. Legjobb esetben pár perc alatt végzel, rosszabb esetben meg órák kérdése. Ez rajtad is áll, illetve a vizsgáztató kedvén is, hogy mennyit akar szenvedtetni téged. Azt elárulhatom, hogy meghökkent, mikor elmondtam a korodat, készülj fel, hogy kötekedő lesz. Javaslom, hogy azokat az emlékeket, amiket biztos nem szeretnél megmutatni, még a legapróbb esélyt sem adva rá, már most rejtsd el. Kezdve Richárddal és az angliai dologgal folytatva. –tudta, hogy ezzel máris érzékeny témára tapintott, és a legfájóbb pontokra is egyben, de muszáj volt felkészítenie tanoncát minden eshetőségre. A gyakorlások során azt tapasztalta, hogy ezek az emlékek azok, amelyeket Jarednek el kell rejtenie mélyen, így mindig ezeket próbálta kiszedni belőle. Időközben megérkeztek a terem elé, és nem volt más hátra, minthogy beinvitálják Jaredet, ami meg is történt az érkezésük után fél perccel.
– Sok sikert. –reményteljes pillantással engedte útjára az ifjút, ő maga pedig helyet foglalt a várakozók számára fenntartott ülőalkalmatosságon.
Jared ahogy belépett az ajtón, egy semmitmondó arckifejezéssel ülő, magabiztosságot árasztó férfival találta szemben magát. A vizsgabiztos be sem mutatkozott, sőt mi több, egy szót sem ejtett ki a száján. Az ifjú legilimentor, ha szemfüles volt, már rájöhetett, hogy tanárának igaza volt: a vizsga az ajtó becsukódásának pillanatában megkezdődött, és a vizsgabiztos előszeretettel kezdett el turkálni Jared fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. január 1. 17:55 | Link

Vizsga

- Igen, mindenképp - bólintott a tanár javaslatára. Akárhogy is nézzük, végképp nem lenne jó, hogyha olyan titkokba botlana a vizsgabiztos, amik ugyan már bajt nem igazán hozhatnak rá, de elég kellemetlenséget okozhatnak. Az angliai események ebbe a kategóriába voltak sorolhatók, a Ricsivel kapcsolatos emlékei pedig még a tetejébe rengeteg személyes apróságot tartalmaztak, amihez senkinek nem volt köze. Na meg emellett még egy rakás dologhoz, például, hogy még mindig szeret a bátyjával aludni, hogy csoda, hogy még nincs édességmérgezése, vagy hogy kapcsolatban áll egy próbaidős bűnözővel.
Le is hunyta hát a szemét egy rövid pillanatra, csak megszokásból, majd elkezdte felépíteni a falakat az elméjében. Úgy alkotta meg a védelmét, ahogy Seth fejében látta, először egy belső, nagyon erős fal védelmébe véve azokat az emlékeket, amiket mindenképpen meg akart védeni, majd az egész elméjét levédve egy külső körrel, amit ugyan szintén teljesen a felügyelete alatt tartott, de nem ez tette ki az védelme nagyobbik részét.
Nem sokkal később behívták a terembe. Még egy köszönöm-félét biccentett a tanára felé, aztán belépett és annak rendje és módja szerint bemutatkozott.
- Üdvözlöm, uram. A nevem Sebastian Jared Selwyn - állt meg, további utasításokra várva, de közben már érzékelte a támadást, ami felé irányult, és ellenállva a másik akaratnak, megpróbálta azokon a pontokon még erősebbé tenni a védelmét, ahol a másik megpróbált átsiklani a falai között.
Sokat segített neki, hogy nem volt ideges és nem próbálta görcsösen védeni magát, mert az összezavarhatta és kapkodásra késztethette volna, így viszont higgadtan és meglehetős bizalmatlansággal nézett a vizsgabiztos kicsit sem szimpatikus arcába.
Számított rá, hogy nem lesz könnyű dolga. Már eleve csak az a tény, hogy még mindig nem kezdhette volna el a tanulást, hiszen csak harmadikos volt, elég lehetett volna ahhoz, hogy belekössenek, de mindemellett még egy olyan családból is származott, amelynek tagjai mesterei voltak a legilimenciának. Százszor átrágta már ezt, tudta, hogy a kora miatt először valószínűleg alulbecsülik majd, de ha megmutatja, hogy ennek ellenére hol tart, akkor viszont jön a következő kérdés: Hogy lehetséges ez? Ő persze tudta, hogy szorgos gyakorlás eredménye, de valójában bárkinek a helyében megkérdőjelezte volna a saját megbízhatóságát is, ha nincs tisztában a részletekkel. Ez így azért elég kemény dió lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2016. január 13. 16:11 | Link

Jared

A vizsgabiztos egyelőre nem köszönt a vizsgázónak, minden szó nélkül hatolt be az elméjébe, és kereste azokat a dolgokat, amikre a fiú valószínűleg a védelmét építette. A reakcióidőre elismerően pillantott, de továbbra is Jared fejében tartózkodott, még lekörmölt valamit az előtte lévő papírra. Az ellenállás erőssége is lenyűgözte, noha ennek sem mutatta jelét. Átsiklott néhány dolgon, mint például azon, hogy a fiú szereti az édességet, vagy ragaszkodik testvéréhez. Mikor megtalálta a több szintből álló falat, koncentrációja megnőtt, és az eddiginél erősebb nyomást gyakorolt az ifjú elméjére. Foglalkoztatta, hogy mit rejteget odabent, elvégre ha nem ütközött volna ekkora ellenállásba, akkor nem lenne fontos az, ami el van oda rejtve. Elégedve hagyta abba a legilimentálást, mikor megpillantotta azt, amit szeretett volna. Részletekbe nem ment, csupán egy másik fiú megjelenéséig. Bőven megdolgoztatta Jared elméjét, hogy megvédje a számára fontos részleteket. Neki úgy sem az volt a fontos, hogy mik is azok, habár némileg hajtotta a kíváncsiság, tudta, hogy feladatkörébe a részletek mélye nem tartozik. Megtudta, amit szeretett volna, itt volt az ideje a következő feladatnak.
– Üdvözöllek Jared. A nevem Harry Davis, és gratulálok. Az első feladatot teljesítetted, innentől már hatalmas balszerencse kell, hogy érjen ahhoz, hogy megbukj. Habár a feladat nem lesz egyszerű, a bukás esélye mégis fennáll. Lépj közelebb. –némileg barátságos hangon kérte meg rá a tanoncot, és amint odalépett a vizsgáztatóhoz, az asztalon öt különböző színű borítékot láthatott: zöld, piros, sárga, kék és türkiz.
– Minden boríték rejt magában egy szót, és minden szónak köze van hozzám. Neked az a feladatod, hogy legilimentálj, és a szavakhoz kapcsolódó emlékeimet megtaláld. Felhívom rá a figyelmed, hogy módomban áll okklumenciát alkalmazni, és ha sikerül kitaszítanom az emlékeim közül, automatikusan megbuksz. Időkorlát nincs, ha megvan mind az öt, vesd őket a szavak alá. Sok sikert. –magyarázta a feladatot, olyan hangon, amivel szinte elkönyvelte Jared bukását. A védelmét már felépítette, a pennáját az ifjú elé tette, és felkészült a feladatra is. Most már csak Jareden áll az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. január 16. 22:41 | Link

Vizsga

Nem örült neki, hogy a férfi elérte, hogy vethessen egy pillantást Ricsire. Nagyon erős legilimentor lehetett, ha erre képes volt Jared védelme mellett, ami pedig nem sok jót jelentett a vizsga többi részére nézve.
Mikor hívták, akkor közelebb lépett, aztán végigpillantott a borítékokon, végül bólintott egyet.
- Értem, és köszönöm - felelte szűkszavúan de tiszteletteljesen.
Ez után kibontotta a borítékokat és megnézte a szavakat, amelyek bennük voltak elrejtve, majd mindegyiket kirakta maga elé egy sorba. Egy pillantást még vetett a férfire, de mikor a fejébe próbált hatolni, akkor már nem nézett rá. Újabban már zavarta ilyenkor a szemkontaktus, sokkal hatékonyabb tudott lenni, ha nem figyelte közben a másik ember arcát igazán.
Természetesen, ahogy számított is rá, rögtön ellenállásba ütközött, azonban nem siette el. Szépen, lassan haladt, fokról-fokra, lépésről-lépésre, mert kár lett volna kifárasztania magát már most, ráadásul nem tudhatta, hogy azt is figyelik-e, mennyire tud észrevétlen legilimizálni másokat. A vizsgabiztos, mint a terület szakértője mindenképp érezte, ezt tudta, de azért még nem kellett ajtóstul rontani a házba.
Találomra kiválasztott egy szót és azt kezdte keresni a falak között átsurranva. Először az SVK-nak ment neki, amit viszonylag hamar meg is talált. Túl hamar. Kicsit gyanakodva nézett fel a férfire, de nem szakította meg a kapcsolatot, csupán leírta az emléket a megfelelő szó alá. Minden év végén kiválóra vizsgázott belőle.
A következő szó a Kviddics volt. Nem sorban haladt, direkt nem, mert jobb volt, amíg nem fedez fel semmilyen törvényszerűséget a listában, ami esetleg tőrbe csalhatná a végére. Ez már nem volt annyira egyszerű menet, mint az előző, sőt, mondhatni kifejezetten nehéz volt. A fiú neki-neki feszült egy faldarabnak, miután rájött, hogy ott bizony rejtegetnek valamit, de nem volt elég, hogy óvatosan bontogassa. Végül még jobban erőltette, de még mindig nem teljes erejével, aztán egyszer csak rés támadt a pajzson, ő pedig megtalálta a választ. Kicsit meglepődött rajta, de azért leírta. A sport, amiben mindig alul maradt.
A harmadik emlékbe véletlen botlott bele és nem a szót kereste. Észrevette kutakodás közben, hogy egy ponton elrejtettek előle valamit, és oda visszatérve meglepődve tapasztalta, hogy megtalálta a zöld boríték megfejtését. Oxford - ahol Harry Davis született.
Két boríték maradt, ő pedig egy darabig tallózott, hogy melyiknek álljon neki előbb, de valamiért cselt érzett a Jared szó mögött. Logikusan nézve nem jelent jót, ha lehet, hogy a saját nevét látja a papíron, úgyhogy előbb azt próbálta kideríteni, ki az a Mike.
Ez sem volt túl könnyű menet. A fal erős volt az emlék körül, ő pedig próbált rést találni rajta, de nem is volt olyan egyszerű. Közben folyamatosan érezte, hogy próbálja őt a férfi kilökni az elméjéből, de ő megkapaszkodott, nem eresztette el a kapcsolatot és újra nekiment a védelmének. Ki az a Mike? Ki lehet? Végül már féligazságok szivárogtak hozzá. Azt már tudta, hogy a családtagja, aztán már azt is, hogy a fia, de a teljes emlék csak ez után került felszínre. Mike a második fia.
Már megvolt négy emlék. Egyetlen egy választotta el attól, hogy bejegyezzék, de szinte biztos volt benne, hogy nem lesz ennyire egyszerű dolga. Mielőtt nekifogott volna, érzékelte a férfi hangjából, hogy legszívesebben talán már akkor bukásra ítélné, és a jelleméről nem sokat tudott meg legilimencia használat közben. Lehet, hogy meg fog tenni mindent azért, hogy ne legyen sikeres a vizsgája. Ezért hát eszébe sem jutott elbízni magát, hanem ha lehet, talán még óvatosabban közelített az utolsó emlékhez.
Talán ez volt a legerősebb az összes védelem közül, amit eddig a férfi elméjében látott, úgyhogy nem számított rosszul. Először óvatosan felmérte, hogy mivel van dolga, habár Harry nem igazán engedte nyugton nézelődni, mert folyamatosan ellenszegült a varázslatának. Egyelőre azonban Jared még tartotta magát, még nem kellett görcsösen kapaszkodnia, elég volt a koncentráció és a türelem. Egy ponton azonban a másik erősen ellenállt, mikor már bontogatni kezdte a falait, és egy pillanatra megingott a fiú varázslata. Kis híján sikerült kidobnia őt a férfinek a fejéből, vagy ami még rosszabb, akár elkezdhetett volna visszafelé is áramolni a kapcson át az információ, de szerencséje volt, mert az utolsó pillanatban még meg tudta állítani a folyamatot. Vett egy mély levegőt, újra nekifutott, most már teljes erejével feszülve a tiltakozó elmének, aztán egyszer csak sikerült áttörnie a falat és végignézhette, ahogy az ő vizsgaértékelő lapja fölött gondolkodik a férfi. Már alá volt írva, csak annyi hiányzott, hogy átment vagy pedig megbukott. Azok után mindenesetre, hogy megvolt az öt emlék, Jared szinte biztos volt abban, hogy sikerült a vizsga, úgyhogy elengedte végül a varázslatot és utolsó lépésben teljesítette a vizsgafeladat végső lépését is. A Jared szó alá odakörmölte, hogy én magam és a vizsgalapom aláírva, ami felett vacillál, hogy átengedjen-e.
Nem tudta, hogy mennyi idő telt el a vizsgával, de ez után felnézett a férfire, és várta, hogy most mi lesz. Elfáradt, tény, ami tény, de igyekezett nem mutatni.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. január 16. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2016. január 26. 15:53 | Link

Jared

Szimpatikusnak találta az ifjút, már csak a tisztelettudó magatartása végett. Noha ez nem befolyásolja abban, hogy könnyű szívvel és tiszta lelkiismerettel buktassa meg, ha elbaltáz valamit a tanonc. Figyelmesen tanulmányozta Jaredet, számára az is fontos volt, hogyan is kezd neki a feladatnak. Látott már jó pár megoldási folyamatot, többek között olyat, akik egyesével nyitottak borítékot, és ameddig meg nem találta az emléket, addig nem nézett meg másik szót. Volt olyan, aki a saját neve láttán megijedt. Azokat előszeretettel buktatatta meg a próbálkozás megkezdésétől számított fél percen belül. A rossz nekifogás is okot adott neki mindig, noha Jared jól teljesítette a feladat első alpontját. A legilimentálást észlelte, ám jó pontnak írta fel magában azt, hogy Jared nem pillantott rá. Így meglepte vele a vizsgabiztost, talán emiatt is adta oda könnyedén az első emlékét, ami egy tantárgyhoz volt kapcsolható. A gyanakvó tekinteten elmosolyodott, az alkalmat némileg ki is használta, és elméje védelmét megerősítve, taszított egyet a fiú tudatán, noha ki nem lökte egyelőre. Ez csupán egy jel volt, hogy más is kiteheti ilyennek, ne lankadjon a figyelem, és a koncentráció.
A következő emlékképben egy seprű bontakozott ki, Harry pedig tudta, hogy melyik szóhoz tartozó emléket szeretné megszerezni az ifjú. Ki nem állhatta azt a sportot, ettől függetlenül mindig próbálkozott, és mindannyiszor alulmaradt. A védelmét közepes erősségűre húzta hát fel, kissé megnehezítve ezzel Jared dolgát. Nem adta könnyedén, viszont rést is hagyott, ugyanis nem ez volt az, amit jobban védett. Beletelt pár percbe, de végül sikeresen megtalálta a tanonc a rést, és a mondat is a papír aljára vésődött.
Szülővárosa volt a következő, ennek megoldását szinte odaadta Jarednek, talán mert tudta, hogy a két utolsó szó emlékét nehezebb lesz megszereznie. Harry szemrebbenés nélkül ült továbbra is a székében, és kíváncsian várakozott, hogy a két név közül, melyikhez nyúl előbb a fiú.
Végül fia nevére esett a választás, így Harry felhúzta a falakat. Az emlékben egy boldog pár látható, melynek női tagja egy ágyon fekszik, kezében egy kisgyermekkel. Védte az emléket, sikerült ismételten elméje szélére lökni Jaredet, de hagyta tovább kutakodni. Visszatértek a párhoz, a gyermekről kiderült, hogy fiú. Az ajtó nyílt, és egy idősebb hölgy lépett be rajta, oldalán egy másik fiúval. Harry párja szólalt meg, noha nem lehetett hallani, hogy mit mondott, azt lehetett leolvasni róla, hogy szól a másik fiának öccse megérkezéséről, Mike-ról.
Az utolsó szó következett. Minden védelmét e köré építette ki Harry, és Jared rendesen meg is szenvedett, mire kitalálta az emléket hozzá. A falakat fokozatosan bontotta a tanonc, egy pillanat választotta el a bukástól. Harry kihasználta az adott alkalmat, és visszahúzódásra késztette, az emlékkép halványulni is kezdett, de Jared megszerezte végül, amiért legilimentálta a vizsgáztatót. Harry összeszedte a szavakat, visszatette őket a megfelelő borítékokba, és Jared aktájához csatolta őket. A mappából elővette az értékelőlapot, amit előzetesen kitöltött, és aláírt. Pennát fogott, végül habozás nélkül húzta be a megfelelő rublikát.
– El kell mondanom, hogy pályafutásom alatt, te voltál a legfiatalabb tanonc, akivel valaha is találkoztam. Néhány alkalommal kilökhettelek volna, nem véletlen, hogy nem engedünk fiatalokat ilyen magas szintű varázslat gyakorlására. Az erejük még nem eléggé fejlett ehhez, te viszont rácáfoltál jó néhány elméletre. Ezt a lapot vidd magaddal, a folyosó végén lévő terembe, ott tudják a következő lépést. Örültem a találkozásnak, a viszontlátásra Jared. –kezét nyújtva köszönt el az ifjútól, utána összeszedte a holmiját, és kiment a teremből. Egy lap hevert az asztalon, az értékelőlap, mely lefele volt fordítva. Az eredményt nem mondta meg, azt sem, hogy mi várja a másik teremben, ahova ő is ment leadni a papírokat.


A tanerő, a vizsgabiztost látva felkelt a helyéről, és belépett a terembe. Jaredhez lépett, végül az asztalra pillantott. – Nem mondta meg, mi? Szereti bosszantani a tanoncokat, még a legutolsó pillanatokban is. Bárhogyan is döntött, én büszke vagyok rád az eredményeid miatt. Szeretnéd, hogy megnézzem én, vagy te magad akarod megtudni az eredményt, és nem harmadik személytől hallani? –tette fel az egyszerű kérdést. Jareden állt a dolog, de a tanerőt is foglalkoztatta, hogy mit rejt a lap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. január 26. 17:29 | Link

Vizsga/Professzor úr

Nem volt könnyű dolga, de amint végzett és elengedte a kapcsolatot, végre úgy érezte, hogy szusszanhat egy kicsit. Nem volt benne biztos, hogy átment-e, de ezen a ponton már mindegy volt, ő megtette a magáét és ha minden igaz, akkor nem is lesz több feladat.
Igen, a vizsgabiztos már be is húzta a megfelelő helyre az ikszet, ami azt jelzi majd, hogy megfelelt-e a vizsgán, aztán a férfi beszélni kezdett. Jared kicsit tartózkodóan, de tisztelettudóan hallgatta végig, nem szólva közbe, csak a végén felelt neki, miközben viszonozta a kézfogást.
- Én köszönöm a lehetőséget, uram. Viszontlátásra - köszönt el. Tudta, hogy nem lett volna köteles egyáltalán vizsgára engedni őt, így az, hogy megpróbálhatta, már mindenképp olyasmi volt, amiért illik hálásnak lenni.
Aztán ott maradt kettesben papírral, amin lefelé volt fordítva az írás. Közben a professzor is bejött a terembe, Jared pedig fáradtan rámosolygott.
- Nem volt vészes, igazán - felelte. Őszintén szólva rosszabbra számított, mikor először említették neki, hogy milyen jellem a vizsgáztatója. - Megnézem én - mondta aztán és már nyúlt is a papírért, amin, hála az emléknek, könnyen megtalálta azt a helyet, ahová érdemes volt fókuszálnia. - Átmentem - mosolyodott el most már úgy igazából is, majd megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot és átadta a tanárának a papírt, hagy nézze meg ő is.
El se hitte hirtelenjében, hogy túl van rajta. Ezek után, ha minden papírmunkának is vége lesz, akkor teljes értékű legilimentornak vallhatja magát, így, tizenhat évesen. Nem volt egy kérkedő típus hála az égnek, de azért azzal tisztában volt ő is, hogy ez nem kis teljesítmény.
- Köszönöm a felkészítést. Meg mindent - fordult aztán a professzor felé kicsi félszegen. Nem volt benne biztos, hogyan is illik ilyenkor viselkedni, mikor éppen kiderült, hogy befejeződött a közös munkájuk időszaka. - Azt mondták, hogy menjek át a papírral a folyosó végén lévő terembe, úgyhogy... - indult el aztán, gesztusokkal invitálva magával a tanárát is, ha esetleg magától nem ment volna vele. Szívesen vette volna, ha a férfi jelen van, mikor bejegyzik őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. július 10. 11:02 | Link

Balázs

A tegnap este után illendő lenne megköszönnöm Balázsnak, hogy hazavitt, meg hogy egyáltalán a helyszínen maradt, ami Daniról nem mondható el. Minden részletre emlékszem, még a beszélgetésünkre is, ez pedig a történtek fényében elég szép teljesítmény. A gyomrom még mindig nem az igazi, de legalább már ki tudom húzni magam, ez is valami. Mivel a férfit nem találom otthon - amit gondolhattam volna, elvégre tíz órakor az emberek többsége már dolgozik -, így nem teketóriázom sokáig, elhatározom, hogy elbattyogok a Minisztériumba. Emlékszem, hogy néhány hónapja még Dwayne-hez is sokszor bementem, no meg Lénához, elég kevés ember van, akit még nem ismerek, maximum az újak. Mármint az Auror Parancsnokságról, a többi osztályról együttvéve nem találkoztam annyi emberrel, mint amennyivel a rend őrei közül.
Egy hosszú, sötét csőfarmerben és fehér ingben, valamint egy telitalpú, öt centis saruban érkezem meg. Egyáltalán nem látszik rajtam, hogy múlt éjjel mi történt, ami őszintén szólva hatalmas szerencse. Kezem továbbra is bekötve, mert még mindig fáj egy kissé és így könnyebb a dolog, azonban egyéb változás nem vehető észre rajtam.
A recepcióhoz érve köszönök és megkérdezem, hogy melyik osztályon találom Balázst, a jól ismert férfi pedig kedvesen igazít útba. Őszintén szólva a Minisztérium - a látszat ellenére - nem átjáróház, ha nem ismernének már jól, valószínűleg idelent megvárhatnám a férfit, már amennyiben hajlandó beszélni velem. Ilyenkor örülök, hogy ezen már rég túl vagyunk. A második szintre érve már nincs nehéz dolgom, gyorsan igazodom el és találom meg Balázs szobáját - wáoh, menő -, majd kopogok be az ajtaján. Mivel nem tudja, hogy én vagyok, így esélyesen megkapom az engedélyt a belépésre, ez esetben pedig becsukom az ajtót magam mögött. Meglepetééééés!
- Szia. Nagyon zavarok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. július 11. 10:13 | Link

Nina

Székéből felegyenesedve némán pakol össze az irodában, de nem arról van szó, hogy elmegy. Ez a sok papír és emlékeztető cetli elsokasodott asztala környékén, ezeket dobálja bele egymás után a falnál álló fémkukába, ami lassacskán megtelik a fölösleges iratoktól. Még csak fél tizenegy felé járhat az idő - ezt nem tudja pontosan, a falon lévő óra ugyanis hetek óta megállt és csak arra vár, hogy egy kedves karbantartó vagy maga az auror megszerelje, mindössze egy pálcamozdulatába kerülne, azonban még nem sikerült időt szakítania rá. Az utóbbi pár napban amúgy is több olyan dolog történt, aminek nem kellett volna.
A távol tartja magát Ninától egy pár hétig projekt már rögtön a balesetet követő napon megbukik. Mikor végigsimít az asztala felületén és visszaül székébe, az első gondolata a hazamenetel lenne, hisz ma igazából csak egy papírért jött be, ami pár perce a kuka mélyén landolt, mert valójában nem is volt fontos. Hátradől a széken és lehunyja szemeit, hallgatja a beszűrődő hangokat; kollégái ide-oda futkosását, valaki kávét kér. Ekkor rápillant a maga bögréjére és szomorúan kell konstatálnia, hogy sajátja bizony már rég kihűlt. Visszanyeli a káromkodást és ahelyett, hogy megmelegítené az italt, maga elé veszi az egyik közelben lévő lapot és nekiáll még egyszer elolvasni azt. Miért is nem megy már haza?
Kopogás után a bejövetelre engedélyt ad, de nem pillant fel az egyébként nem valami érdekes lapból. Szemei csak átfutják a sorokat, fel azonban nem fogják az olvasottakat. Kezébe veszi a kávéját és már épp kezdené a szokásos "holnapra meglesz főnök.." beszédet, mikor az illető megszólal, a bögre pedig kis híján a földön végzi. Hitetlenkedve emeli fel fejét, azt hiszi rosszul hallott az előbb, Nina azonban tényleg itt van. Szóval ennyit arról, hogy pár napig nem találkoznak.
- Mit keresel itt? - szemei összeszűkülnek, úgy méregeti az előtte állót, mintha az bármelyik pillanatban ismét összeeshetne. Hangja kicsit sem barátságos, inkább az a hivatalos fajta, pont olyan közömbös, mint megismerkedésük környékén, mikor még semmit nem tudott róla, de szerette volna megismerni. Hát most csak távol akarja tudni magától, nehogy megint valami történjen vele. A kerámia talpa halkan koppan az asztal tetején, az eddig tanulmányozott lap kisiklik a kezéből. Pislog párat végignézve a nőn, majd elkapja a fejét és inkább feláll, hogy tovább rendezgesse asztalát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. július 11. 16:26 | Link

Balázs

Ooooké, nem azt vártam, hogy virágcsokrokkal és bonbonnal fogadjon, de jól esett volna, ha mondjuk kapok egy mosolyt. Vagy egy kedves köszönést. Ez az egy kérdés nagyjából felért azzal, hogy menjek oda, ahová ő elképzel és, mielőtt félreértésekbe bonyolódnánk, nem egy szép, napos helyre küldene, ahová utánam jön és leéljük az életünket. Mondjuk az Antarktisz tökéletes lenne, mert sose jönne utánam és legalább halálra fagynék. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok blokkolják a rendszert, ami segítene abban, hogy válaszoljak, mondjuk akármit. Még az "ég kék" is jobb lenne, mint az a szótlanság, amibe döbbenetemben kénytelen vagyok burkolózni.
Csak figyelem, ahogy pakolászik és tulajdonképpen rám sem néz. Mi a fene folyik itt? Meg van ez húzatva, vagy mi van? A kezdeti értetlenséget némi tehetetlen düh kezdi felváltani, de úgy vagyok vele, biztosan van magyarázata a viselkedésének.
- Csak meg akartam köszönni, hogy tegnap hazavittél - ugyanolyan normálisan beszélek, mintha az előbbi jeges fuvallat nem ért volna arculcsapásként és rendesen beszélt volna velem. Ha nem veszem magamra, talán ő is beleun. Azonban nem tudom megállni, hogy valamilyen módon ne hozzam szóba a faragatlanságát, ami az utóbbi időben nem volt rá jellemző. Bár lenne tippem, hogy mit rontottam el, de fogalmam sincs! Elvégre látott Danival, de kihívott, azt hiszem elég nyilvánvalóan megbeszéltük a dolgot, ott tartott a karjában, hazasegített, minden teljesen rendben volt. De akkor hol a gubanc?
- Van valami baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. július 11. 22:07 | Link

Nina

Teljesen össze van zavarodva, nem érti miért lett ilyen hirtelen társasága. Az egyik pillanatban még azt az érdektelen lapot tanulmányozza, a másikban pedig a félvéla áll az ajtaja előtt, bent a szobában. Zavara szerencsére nem ül ki arcára, pedig az lenne az igazán szép eset; ha Nina látná, hogy nem teljesen a jelenléte miatt van ez a frusztráció, inkább a jelenlétének oka miatt. Tegnap hazavitte, bekötötte a kezét, aztán kivételesen csendben váltak el egymástól, ma meg ismét találkoznak. Ez pedig így nagyon nincs jól.
- Evidens volt, valószínűleg bárki más is megtette volna - csak az a féreg nem, ezt már azonban csak magában teszi hozzá. Danira még mindig nagyon haragszik, valószínűleg a fiú még most sem tudja az ütés pontos okát, csak benne is felment a pumpa és ütni akart. De nem ment neki. Abbahagyja egy pillanatra a pakolást, végignéz a szemében ugyanolyan rendetlen asztalán, majd egy morgással kísért sóhaj után felnéz. A kérdés váratlanul éri, ellenben a látszat ellenére ügyesen válaszol - avagy kerüli ki a választ. - Fáj még a kezed?
Mutatóujjával az említett testrész felé bök, megkerüli az asztalát és egy pillanatig ismét egészen közel kerül a nőhöz. Orrát rögtön megcsapja a kellemes és annyira szeretett illat, de ahogy asztala elejének dől és így eltávolodik tőle, már nem érzi annyira intenzíven. Bárcsak... Szívesen előrébb hajolna, közelebb lépne hozzá és rámosolyogna, azzal viszont összedőlne minden. Nem akarja megbántani, de azt sem, hogy miatta sérüljön.
- Miért jöttél be? - ezúttal sokkal barátságosabban pillant rá, de hangja nem változik. Ha most hagyja neki, ha nem viselkedik így, talán valahogy ismét meg fog ismétlődni, azt pedig utálná. Már így is nagyon hibásnak érzi magát, hogy tegnap nem az eszére hallgatott, kihívta az utcára és elindított valamit, amiben végül a nő sérült. - Nem csak köszönetet akartál mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 1. 10:16 | Link

Balázs

Úgy érzem, mintha üvegszilánkokon kéne közlekednem. Balázs annyira különös, nyoma sincs a férfiban annak a megszokott könnyedségnek, ahogy élcelődik velem és pillanatok alatt az agyamra megy. Hiányolom? Azt hiszem, igen.
- Nem. A bárki más ott hagyott az utcán - egy halvány mosoly ível ajkaimra, noha eléggé zavar, hogy Balázs egy pillantásra sem méltat. Ezek szerint elrontottam valamit. Tán marasztalnom kellett volna tegnap? Nem, az egyikünk sem lett volna jó, enélkül is az eseményeken kattogtam, bár az auror valószínűleg nem. Még mindig kicsit kínosan érzem magam amiatt, ami történt, most azonban még annyi előnyöm sincs, hogy csavargathassam a hajam a hátam mögött. Merthogy nem ér le a derekamig, ahogyan eddig, pusztán a vállamig. Beharapom alsó ajkam.
A kérdésem kényesebb, mint hiszem, mert ő azonnal terel. Egy pillanatra lehajtom a fejem és elszámolok magamban tízig, hogy ne akadjak ki. Mert igen, még sírni is képes lennék ebben a pillanatban, azt meg egyikünk sem szeretné, én legalábbis semmiképp. Jelen állás szerint őt baromira nem hatná meg, így még felesleges is lenne.
- Egy kicsit, de rendben leszek - bólintok egyet, válaszom egészen halk ahhoz képest, hogy csak ketten vagyunk a helyiségben. Figyelem, ahogy közelebb jön, de csalódottan kell tudomásul vennem, hogy nem hozzám, pusztán az asztalát kerüli meg. Oké, még ez az iroda is jól áll neki, be kell ismernem. Meg minden. És ahogy egyre inkább tudatosul a tény, hogy nekem mindenhogy kell Balázs, ő akkor fúj visszavonulót. Az én büszkeségem meg ugye nagyobb, minthogy csak úgy felkínáljam magam. Oltári.
A kérdésre magamhoz térek révületemből és először nem értem, mire céloz. Még a bővítés sem teszi egyértelművé. Miért is jöttem? Én csak azért, hogy köszönetet mondjak. Buta, buta Nina, látni akartad. Nézek rá és fogalmam sincs, hogyan fogalmazhatnám ezt meg értelmesen és nyáltól mentesen. Végül úgy döntök, mindent felteszek erre az egy lapra. Ha kikosaraz, nos... Ritkán fordult elő eddigi életem folyamán, de talán ezt is túlélem majd. - Látni akartalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 1. 11:26 | Link

Nina

Tulajdonképpen nagyon jól megy neki ez a játék, a vártnál is könnyebben tudja hozni ezt az elutasító embert, akit ki tudja honnan bányászott elő magából. Ninával pont hogy nagyon rég kellett így viselkednie, de talán soha nem is mutatkozott előtte ilyen közömbös arccal, de ha ez az ára, hogy legközelebb ne kerüljenek olyan helyzetbe, ám legyen. Inkább kelljen látnia ezt az arcot, minthogy a nő könnyeit törölgesse. Ninát nem akarja sírni látni egyáltalán, a saját hülyeségéből adódóan meg pláne nem. Azon valahogy nem tudna olyan könnyen tovább lendülni, az csak arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Hihetetlen, mikre nem képesek a könnyek.
- Ne haragudj miatta, de ha hátraesel, most egész biztosan nem lennél itt - vesz egy mély lélegzetet, magában felidézi a tegnap este történteket. Nina olyan közel volt a járdaszegélyhez, és bármennyire volt este, akármikor jöhetett volna egy busz vagy egy motoros, és akkor... Nem. Akkor már inkább a keze fájjon és álljon itt előtte, mert biztosan nem látszik, de most örül a jelenlétének. Eddig ugyan nem akarta látni, távolságot akart kettejük közé és leredukálni találkozásaik számát, ebben a pillanatban viszont nagyon is örül, hogy láthatja Ninát. Tudja, hogy jól van a körülményekhez képest, bejött hozzá, hogy köszönetet mondjon az előző napiért, és hogy... Mi? Gondolatmenetét a nő szavai szakítják meg, amire úgy kapja fel a fejét, mintha nem hinne neki. Összeráncolja homlokát, közben az asztalára ül, így némileg alacsonyabban van már, mint a nő.
- Hát most láthatsz - ajka halvány mosolyra húzódik, kezeit kitárja egy pillanatra, majd azok tompán puffannak egyet a combján. Nem tudja, mi mást kellene még mondania egy ilyen helyzetben. Mondjuk szívesen magához vonná, karjai közé szorítaná és megcsókolná, de akkor nem lenne értelme ennek a közömbösségnek, amibe akaratlanul is egyre jobban belemerül, pedig észre sem veszi. És ez lesz a veszte. Ez a flegma, bunkó viselkedés, ami nála megszokott, de valahogy mégsem ugyanaz, ezt pedig Nina is érzi. Teljesen máshogy viselkednek, pedig lehetnének boldogok is, egészen könnyedén. - Biztosan minden rendben?
Először csak előredől az asztalán ülve, majd feláll és ismét Nina fölé magasodik. Ahogy közelebb kerül hozzá, érzi a nő finom illatát, egy pillanatra meg is torpan, tekintetét a másikéba fúrja. Pulzusa meglódul az ismerős barnák láttán, tesz egy lépést a nő felé, megáll. Kivár nagyon sokáig, azonban nem hagyja, hogy a nő cselekedjen, egy bocsánatkérő mosollyal az arcán végül elfordul. Hihetetlen ez a férfi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 1. 18:32 | Link

Balázs

Nem értem, mi értelme van ennek a színjátéknak. Egész eddig nem voltam közömbös számára, tegnap este is csak azért jött, hogy tisztázza a Lilla körüli félreértést és smároljunk egy kiadósat. Teljesen széthullott, mikor megsérültem, hazavitt, bekötötte a kezem, minden teljesen normális volt. Aztán bejövök hozzá és, mintha egy idegennel beszélnék. Csak az kattog a fejemben, hogy miért? Azt állítja, hogy nincs baja, de mindketten tudjuk, hogy hazudik.
- Tudom, ezért nem is panaszkodom, volt már rosszabb is - megvonom a vállam, mint akit nem érdekel, merthát tényleg nem érdekel. A bokámat már csak csavarok tartják össze, négyszer volt műtve, egy rándulás igazából annyit tesz, mint egy szúnyogcsípés. De persze Balázs minderről nem tud, mert sosem beszéltünk róla. Nem is ismerjük egymást, ha már itt tartunk és mégis, minden rezdüléséből tudom, mikor őszinte és mikor nem. Azt nem tudom, ő hasonlóan van-e, tőlem a magam része is elég nagy dolog. Ha jobban meggondolom, a világon a legjobban Dwayne-t ismerem, aki tényleg nem tud hülyére venni. Vagy én vagyok túl jó, vagy ő képtelen átverni engem, tulajdonképpen teljesen mindegy.
A következő mondat végleg sokkol. Hát most láthatsz. Bár ne látnálak! Gombóc keletkezik a torkomban, hiszen kimondtam az igazságot, végre megtudta, hogy nem csak valami hülye indok, hanem egy egészen idióta indok miatt vagyok itt: miatta. És lepereg róla. Azt hiszem, nehéz lenne mindezt fokozni. Érzem, hogyha most meg kell szólalnom, akkor azzal együtt nemcsak szavak, de könnyek is járnak majd, így nyelek egyet és kérdésére csak egy biccentéssel felelek.
Fojtogató dolog, ahogy érzed, a sírás marokra fogja a torkodat és döngeti a kapukat, hogy kiereszd végre. Tombolni akar, marja a nyelőcsöved, a levegőáramlás lassúvá és nehézkessé válik. És ekkor közelebb lép. Mintha csak tudnám, hogy most fogja megforgatni a kést a szívemben, mégsem mozdulok. Földbe gyökerezett lábbal várom, hogy odalépjen hozzám, képtelen vagyok levenni róla a tekintetem, amikor viszont egy karnyújtásnyira kerül, elfordul. A lehető legjobb pillanatban teszi mindezt, mert egy könnycsepp elszabadul. Olyan gyorsan törlöm le, hogy Balázs meg se sejtse, hogy ez megtörtént.
- Hát... Akkor nem is zavarlak tovább - halkan beszélek, de semmi sem hallatszik ki a hangomból. Összepréselem ajkaimat és lazán fordítok neki hátat, csak én érzem, mennyire görcsös ez a mozdulat. Nos, láttam. Ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. augusztus 1. 23:13 | Link

Nina
- zárás

A nő szavaira lassan megemelkedik mindkét szemöldöke, jobb keze ökölbe szorul az asztalán. Volt már rosszabb. Kétkedve pillant fel, mint aki tényleg nem hisz a fülének, és így vár megerősítést az elhangzottakra. A tudat, hogy az elmúlt fél évben talán senki nem okozott neki nagyobb sérülést nem igazán nyugtatja meg, már alapból attól is ideges lesz, ha valakivel kapcsolatban akár csak a bántalmazás gondolata is felmerül. Épp ezért nem érti, hogy Ninát ki, hogyan és miért bántotta, na meg mikor. Ha nem játszaná ezt az idegesítő szerepet, talán még vissza is kérdezne erre, most azonban viszont csak a két kis barna bozont kúszik feljebb a homlokán, ezzel jelezve, hogy nem érti. Ugyan ki akarna neki ártani?
Először még nem tűnt annyira nagy butaságnak közelebb lépni a nőhöz, amikor azonban tekintetük találkozik és csak fél méter választja el őket egymástól, hirtelen nagyon nem tudja, mihez kellene kezdenie. Azt hitte majd képes lesz kikerülni őt, és meg sem kell torpannia, ahogy most teszi. Egészen pontosan fogalmazva a nő szépsége készteti megállásra, és itt most szó nincs a vélaságról. Tudja és akarja is értékelni a szépet, Nina közelében pedig épp elég időt töltött már ahhoz, hogy akár egy pillantás is elég legyen hozzá, hogy az történjen, ami éppen történik. Halvány mosolya az arcára fagy, a feltett kérdése csak úgy elillan közöttük. Nem szabad. Bármennyire is akarja, tudja nagyon jól, hogy azzal csak felborítana mindent és jól ellentmondana magának, így tehát kényszeríti magát, hogy elforduljon. Mosolya egy pillanatra kiszélesedik, majd teljesen lefagy az arcáról.
- Viszlát, Egerszegi kisasszony - a megnevezés egészen akaratlanul csúszik ki a száján, még maga is meglepődik rajta. Elfordulva megkerüli azt asztalát és annak az egyik oldalára érve torpan meg ismét, vet még egy pillantást a neki hátat fordító nőre, majd elkapja a tekintetét. Egészen azt ajtócsukódásig ebben a pozícióban marad, és csak azután mozdul, hogy Nina elhagyta a helyiséget. Ökle hangos csattanással találkozik az asztal lapjával, a fa fölé görnyed, szemeit lehunyja. Ezt is elszúrta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Ments meg a rajongómtól!
Írta: 2016. november 5. 14:27
| Link

Michelle


Bosszankodva vette ki tegnap reggel az újabb kéretlen, illatos rózsaszín borítékba csomagolt levelet. Nem ő ezt tényleg nem akarta. Semmit nem akart. Azt szerette volna, ha a férfi békén hagyja, azt sem tudja pontosan kicsoda az illető. De ezzel a tegnap reggelivel betelt a pohár, mérgesen tépte szét a levelet, ki se nyitotta, nem is érdekelte milyen újabb imádat-áradat omlott volna belőle. A múltkori betörés után is akart már feljelentést tenni, de akkor tulajdonképpen nem tűnt el semmi fontos, így halogatta. De most már elege van. A tegnapi napjába nem fért bele, de mára összeszedett minden levelet, fellelhető bizonyítékot, és most ezekkel felszerelkezve igyekszik a Minisztériumba.
Nem gyakran járt az épületben, de elég volt egyszer végigböngésznie a táblát, hogy megjegyezze egy életre, a második emeletre kell most mennie. Mérgesen összeráncolt homlokkal kutat a folyosókon, ezzel még nem volt dolga, így ezen az emeleten most jár először. Éppen átsiklik egy kiírás fölött, mikor egy ismerős arcot pillant meg. A felhők eloszlani látszanak arcáról, ahogy a szőkéhez lép.
- Szia Michelle! - üdvözli a rég látott iskolatársat, majd tekintete az exrellonos kezében tornyosuló aktákra vándorol. - Remélem nem rosszkor. Hogy vagy? - kérdezi, majd igazából ha a másik biztosítja róla, hogy egy perce sincsen most rá, akkor csak útbaigazítást kér és megy is.
- Gondolom pörögnek itt a dolgok, de téged legalább nem követ valami őrült a rajongásával – sóhajt fel meglebegtetve a kezében tartott leveleket, amik így erős olcsó parfüm szagát hagyják maguk után a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Jön a felmentő sereg!
Írta: 2016. november 5. 14:45
| Link

Nadine
Amíg a gyakorlatát végzi az Aurorakadémián, addig aktakukac melókon kívül nem sok mindent kaphat. Hiába intézte el, hogy két év helyett csak egyet kelljen irodában töltenie, már most elege van belőle. Napjait egyedül Vasil dobja fel, úgy ahogy, illetve ikertestvére és Izabella. Meg a többi ismerőse. Az a helyzet, hogy egyre jobban szocializált, különböző társaságokban is megfordul, bár az már nem mondható el, hogy stílusa és csípős megjegyzései finomodtak volna. Ugyanolyan, mint volt, csak úgy tűnik, hogy errefelé már értékelik a morcos, ám őszinte aurorifjakat.
A felettesétől kilépve épp elkeseredetten tanulmányozza azt az aktarengeteget, amit kapott és zsörtölődve nekiindulna ezek átnyálazásának, mikor egy ismerős hang ébreszti fel elkeseredett révületéből.
- Uh - ez az első dolog, amit mondani tud szia helyett, mert akármit is fújt magára Nadine, roppant büdös és olcsó. Ennek konkrétan szaga van. Kissé facsarodott arckifejezését gyorsan rendezi, elvégre ízlések és pofonok. - Szia Nadine - elmosolyodik és gyorsan végignéz a lányon, vagyis inkább már nőn. Jó rég látta és igazából ezért is döbbent picit. Csinos, ahogy eddig is, de ez a kölni... Nem valami jó választás.
- Melósan. Ez itt - és ekkor megemeli ezt a rakat semmit, amivel le kell foglalnia magát - rám vár és nem érdekli, hogy nem érdekel - felsóhajt és kezd belenyugodni sorsába. Mellesleg szívesen cseverészne tovább, de ugye mint azt említettük volt, várja az akták tömege. Ezt épp közölné is, mikor elhangzik az a bizonyos mondat és megcsapja orrát az a bizonyos szag. Hát persze. Ezek a levelek ilyen büdösek! Azok a humbuk árusok akarnak ilyesmit rásózni az emberre a piactér szélén. Azért most megnyugodott, hogy mégse Nadine a bűnös.
- Mi az, hogy őrült rajongó? Gyere, arra van a mi szobánk, négyen vagyunk, de a többiek most mással vannak elfoglalva. Mesélj erről egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Kinek kell a fogkefém?
Írta: 2016. november 6. 00:20
| Link

Michelle


Nadine-nak fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen bűzös borzként járkál a magával cipelt levelek miatt. Annyit szagolta már, hogy egészen megszokta, persze ettől függetlenül még nem szereti a szagot. Már érti miért is néztek rá olyan furcsán az utcán. Meg azt is, hogy miért kerülték el viszonylag nagy ívben. Most, hogy így értelmet nyert a dolog, nevetve húzza arrébb a köteget, hogy ne a szőke orra alatt hadonásszon vele.
- Bocsánat, el is felejtettem milyen büdösek ezek az izék – szabadkozik, és tényleg igyekszik minél kevésbé megmozdítani a bizonyítékokat. - De tudod, muszáj volt elhoznom bizonyítéknak – húzza grimaszra a száját, miközben Michelle után ered, aki mutatja az utat a szobáig.
- Ah, nem is tudom. Olyan kínos, hogy ezzel idejövök a Minisztériumba, ahol mindenki fontos dolgokkal van elfoglalva – mondja kissé elpirulva. Tényleg szégyelli, hogy ilyen kis apró-cseprő problémával látogat ide. - De egyszerűen már nem bírom, ez az ember tényleg zaklat. A múltkor azt hiszem betört a lakásomba is. Eltűnt a fogkefém. És én tudom, hogy reggel ott hagytam a helyén. De komolyan, ki a francnak kell egy fogkefe?! - Fakad ki felháborodottan a barna. Tényleg nem képes felfogni, hogyan is lehet valaki ennyire hihetetlenül megszállott. A fogkeféjét viszi el. Nem az zavarja, hogy újat kellett vennie, de azért ez a tett egy elég beteg elmére vall.
- Egyébként, ha szeretnéd, segíthetek ezekkel – bök rá az irathalomra. - Tudod van ez az átkozottul jó memóriám, hátha hasznomat veszed – nevet fel ismét. Nem tudja, hogy a nőnek pontosan mit kell csinálnia az iratokkal, de lehet, hogy ezúttal jól jár Nadine memóriájával. Persze nem akarja ráerőszakolni magát senkire, de alaptermészete azt kívánja, hogy rögtön felajánlja a segítségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek