Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406110#post406110][b]Rothman Anton - 2014.10.18. 21:59[/b][/url]

Köszönjük szépen a szakszerű, részletes, átfogó tünetelemzést, Mr. Warren. Most aztán sokkal okosabb lettem. Bár ebből a lázas vírus kifejezésből ismét kiderült egy s más. Főleg, hogy közben nekiáll gyöngyözni a homloka. Nyűglődve hunyom le egy pillanatra a szemem, mikor ráébredek, hogy sajnos már megint nem kellett csalatkoznom a következtetéseimben. Ez persze önmagában hasznos és jó dolog lenne, csak olyankor probléma, ha valami rosszat sejtek és az bejön. Mint most. Hiszen Warrennel bizony nagy gáz van, ez már világos.
Előkapom a pálcámat, és háromszor koppintok vele, így hívva a Sürgősségi Varázsló-Ellátó Gépkocsiszolgálatot. Ez után Dwaynetől felegyenesedve, egyszerűen megragadok valakit, aki éppen elhalad mellettünk, durván magamhoz vonom, és csöndesen közlöm Vele, hogy a férfi gyógyítói segítségre szorul, a SÜVEG már úton van, addig is szerezzen valaki hozzáértőt az épületből. Mindez persze főként puszta bebiztosítás. Hiszen mindig kell egy B terv.
Finoman ellököm aztán magamtól a kollégát, ezzel útjára bocsátva. Pislog párat, de végül bólogat, és megy végrehajtani, amivel megbíztam. Mire visszafordulok Warrenhez, már azzal kell szembesüljek, hogy a saját vérét nézegeti ujjai végén, amit valószínűleg a torkából köszörült fel a szájába. Ez igazán remek.
- Menjünk! - bólintok a beleegyezésére, egészen odahúzódva mellé, hogy elkísérhessem a pihenőig, mert nem vagyok teljesen biztos benne, hogy elér odáig egyedül. Lehet, jobb volna ülve maradnia, hiszen félő, nem soká van már eszméleténél, ám ha mégis, úgy érdemes eljutnia valahová, ahol kényelmesen lehet vízszintben. Úgyhogy én itt vagyok, ha kapaszkodni akarna. Lebegtetni ráérek akkor, ha összeesne. Addig legalább hadd maradjon meg a méltósága. Mert ugyebár van olyan neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406114#post406114][b]Dwayne Warren - 2014.10.18. 22:07[/b][/url]

Az ujjait a nadrágjába törli. Újabb mély levegőt vesz, hogy kitisztítsa egyre inkább kóválygó fejét. A fejében a tompa zúgás furcsa, zümmögő sípolássá válik, mely meg- megerősödik a szapora szívverése ritmusára. Lejjebb csúszik ültében, mintegy ösztönös reakcióként arra, ami végbemegy a testében, bármi legyen is az.
A hangulata furcsa, rezignált letaglózottsággá változik. Végignézi, ahogy Anton pálcát húz, majd azt is, hogy az elhaladó kollégával vált néhány, halk szót. Hűvös kézfejével ismét megtörli a homlokát. Ahogy a férfi visszafordul hosszá, a hányinger lecsillapítása érdekében visszatartott lélegzettel bólint. A szék két karfáját megszorítva tápászkodik fel.
Szinte azonnal meginog, Anton vállába kapaszkodik, először egyik, majd megbillenve mindkét kézzel. Lebicsakló feje a férfi vállának ütközik, a szájából vér folyik annak zakójára.
   -  Asszem kicsit... kéne segítség...
A térde ismét meginog, ám tartja magát, hősiesen és némileg görcsösen kapaszkodva a férfi vállába. A közelben ülő- állók közül egyre többen bámulják mozdulatlanul a jelenetet, ebből azonban ő nem sokat érzékel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406129#post406129][b]Rothman Anton - 2014.10.18. 22:30[/b][/url]

Szilárdan állok a padlón, készen rá, hogy a férfi esetleg rám fog nehezkedni, és már akkor látom, hogy ez hamarosan megtörténik, amikor elkezd felemelkedni. Nyúlok is érte kezeimmel, Ő pedig már markolja vállam, fejét lehajtva. Sejtem, hogy a zakóm megsínyli ezt a történéseket, ám ez természetesen pont nem érdekel egy ilyen helyzetben. Átkarolom Dwayne derekát.
- Egyetértünk. - bólintok az igen helytálló gondolatra, mely szerint segítségre szorul. Körbenézek a bámészkodókon, és vállat vonok, széttárva kissé kezeimet, számat finoman összeszorítva, így jelezve nekik, hogy hát, ez van, srácok. Tök hiába kezdenék rikácsolni, hogy segítsenek, vagy nekiállni elmesélni, mi a frász van Warrennel. Hasznunkra úgyse lennének, csak vagy pánikolnának, vagy túlbuzgóskodnának, vagy közelebb csődülnének, bámulni a műsort.
Rájövök azonban közben, hogy már nem fogunk eljutni csak így andalogva a pihenőig, szóval szabad kezemmel suhintok egyet a pálcámmal, elmormolva egy mobilicorpust, hogy szerencsétlen srácnak ne kelljen még a teste súlyát is tartania, ha már egyszer ilyen nyomorultul van. Nem mintha ne élvezném, ahogy tapogat, meg hozzám bújik, dehát nem lehetek ennyire önző.
Közben végre-valahára befutnak a sürgősségiek, gyorsan szedve lépteiket felénk. Elég hamar kiszúrnak minket. Noha sok itt a fura alak, nehezen tudnánk leplezni, hogy mi vagyunk a delikvensek. Minden esetre azért mosolyogva integetek nekik, mígnem ideérnek és kérdezgetni kezdenek minket, mi a történt, miközben Dwaynehez lépnek és nekilátnak vizsgálni az egyelőre függőlegesen lebegő férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406137#post406137][b]Dwayne Warren - 2014.10.18. 22:44[/b][/url]

Egyre  homályosabban érzékeli a körülötte elterülő világot. A látótere a közvetlen környezetére, azon túl elmosódott, mozgó foltokra korlátozódik. Összeszorítja bevérzett szemeit, utolsó biztos pontként kapaszkodik a férfi zakójának szegélyébe, amíg tud. Ám az ujjaiból igen hamar kifut minden vér.
Érzi, ahogy a lába elemelkedik a földről - ezzel együtt Anton megszabadul a vállára nehezedő nyolcvan, tömény kilójától. Összerezzen a váratlan érzésre, bármennyire is megnyugtató az. Az orrából vér csöpög a cipőjére, erőtlenül köhög párat, felemeli a fejét. Láthatóan mondani akar valamit, ám pontosan ő sem tudja, mi lenne az.
Végül kezek kulcsolódnak a testére. Az érintések nyoma fájdalmat hagy maga után, mintha apró tűk fúródnának a testébe a ruhája alatt. A színükről ismeri fel az egyenruhát, erőtlenül neveti el magát.
   -  Jóhogyjöttetek...
A feje előre billen, ismét érzi, hogy a teste elhagyja a súlytalanság kellemes állapotát - az ápolók óvatosan fektetik a hátára az iroda sötétszürke padlószőnyegén. Ahogy az egyikük az arca után nyúl, ő a kezével hadonászva védekezik, ez egy szenvedő állat ösztönös pánikreakciója mindössze. Vért érez a torkában, köhögnie kell, szenvedve ellenkezik, hogy lefogják a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406158#post406158][b]Rothman Anton - 2014.10.18. 23:07[/b][/url]

Figyelem Dwayne arcát, mikor mintha mondani akarna valamit, ám a szájnyitogatástól nem jut tovább. Nem baj. Ahogy a felmentősereg kezelésbe veszi a srácot, hátrébb húzódom, hogy ne zavarjak be. Innentől már nincs sok hasznom. Legalábbis nem kell hozzá ennyire testközelben lennem.
- Először fejfájásra, rosszullétre panaszkodott, és valami elkapott, lázas vírusnak tudta be az egészet. Ekkor már teljesen sápadt volt, verejtékezett, végül vért köhögött fel. - darálom le a sürgősségieknek, amit tudok. Az egyikük bólogat, és vizsgálják szépen tovább. hamar oldalra fordítják, hogy ne fulladjon bele a saját vérébe menet közben.
Pálcám elrakom, kezemet zsebre vágva állok pár lépésnyire az intézkedőktől, miközben természetesen az egész Parancsnokságban leáll az élet egy időre és ki-ki nyakát nyújtogatva pislog a történések felé, felemelkedve székéből. Megérkezik aztán az általam segítségért küldött pasas a beszerzett hozzáértővel, én pedig csak intek nekik egyet, a többit úgyis látják maguktól.
Ó, a francba, Warren... Mi az ördögöt nyeltél be?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406167#post406167][b]Dwayne Warren - 2014.10.18. 23:15[/b][/url]

Erőtlenül köhög, érzi, hogy a vére - vagy bármi más - lefolyik a torkán. Egy gyengéd rántással fordítják az oldalára, az egyik válla maga alá szorul, a végtagot azonban egyáltalán nem érzi. Görcsösen fordítja el a fejét, hiába a karját szorító erős kéz, ellenkezni próbál, ahogy azt érzi, hogy valaki próbálja kinyitni a száját. Ösztönösen próbálna felülni, fájdalmasan felnyögve vergődik, a fogai közt véve egyre nehezebben a levegőt. Tiszta fejjel biztosan tudná, hogy meg kell nyugodnia, bármi van vele, innentől jó kezekben lesz - ám vagy a vérveszteség, vagy a fulladozás okán érzett pánik miatt erre képtelen. Könnyek folynak ki összezárt szemhéjai közül, rekedten nyöszörög, ahogy fény villan a szemébe, ismét elkapja a fejét.
Végül a feje mellé térdelő, imént érkezett gyógyító vet véget értelmetlen, kapálózó szenvedésének. Pálcát húz elő a zsebéből, óvatosan érinti meg a férfi homlokát, arrébb söpörve az összetapadt tincseket, majd gyengéden érinti a pálca végét a forró, sápadt bőrhöz.
Dwayne megremeg, majd a végtagjai végül elernyednek, őt pedig hosszú időre elnyeli a nagy büdös semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=406195#post406195][b]Rothman Anton - 2014.10.18. 23:51[/b][/url]

Egy nehéz sóhajjal figyelem, ahogy próbálják lefogni a hadakozó aurort. Nincs már igazán magánál. Gondolom, egy porcikája sem kívánja, hogy ennyien matassanak rajta, felfogni viszont már nincsen ereje, hogy ez mind érte van. Kezeimet csípőre téve várom a fejleményeket, mígnem kiütik Dwaynet egy varázslattal, hogy ne szenvedjen most értelmetlenül tovább. Helyes. Mindenkinek jobb így. Egy pálcaintéssel a lebegő hordágyra emelik, és elszállítják. Viszik az ispotályba. Annyit még elárulnak, hogy mérgezésre gyanakszanak.
Leadom még nekik az elérhetőségemet. Nem tartok Warrennel. Nem hiszem, hogy az én rusnya képemre lenne kíváncsi, ha magához tér. Amilyen támogatást pedig nyújthatok, az a távolból ugyanúgy megy. Ennek szellemében rögtön elkérem az értesítendők neveit, hogy ne valami noname ápolótól kapjanak hírt a férfi állapotáról, hanem akkor már legalább egy noname aurortól, aki ott volt, mikor mindez bekövetkezett. Erről jut eszembe... Mérgezés.
Ügyelek rá, hogy senki ne menjen Dwayne asztalának közelébe, míg nem érkezik valaki átnézni a helyszínt. Figyeltem, eddig senki nem kotnyeleskedett arra. Remélhetőleg, találnak valamit! Bármi legyen az, nemrég kellett, hogy magához vegye. Nagyon ritka az olyan méreg, aminek jóval később mutatkozna ilyen intenzív hatása. A ropi nem lehetett, akkor már én is itt fetrengenék. Talán a kávé, talán valami más rágcsa, amit még azelőtt majszolgatott, hogy én megálltam az asztalánál. Vagy lehet igazából bármilyen tárgyról származó, ártalmas anyag, ami a bőrbe ivódott. Nade hülyeség itt találgatnom, ez nem az én dolgom. Á, már jönnek is az illetékesek! Átadom a szakembereknek a terepet, és megyek értesíteni Warren hozzátartozóit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416415#post416415][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 11:42[/b][/url]

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416433#post416433][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 12:55[/b][/url]

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416437#post416437][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 13:04[/b][/url]

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416439#post416439][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 13:24[/b][/url]

Megvontam a vállam. Nem túrtam én szét semmit sem, csak átpakoltam azt a sok értelmetlen vackot, ami az amúgy írásra és egyéb ilyen fontos dolgokra szolgáló asztalról. Nem én tehettem róla, hogy Dwayne raktárnak meg játszószobának nézi a munkahelyét.
Kiraktam néhány olyan dolgot, ami a férfinek ismerős lehet, mert pár nappal korábban ő dobozolta be őket az előző közös irodájukban. Ilyen például egy nagy jegyzettömb, amire indokolatlan bárányokat és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeket firkáltam, az I love Baja feliratú bögrém vagy az a Markovitstól kapott Nők egy elférfiasodó világban - azt hiszem, ez a címe - egy példánya. Csupa személyes holmi, kísértő múltként. Ilyenek a fényképek is.
 - Nem. Csak azt hittem, módszeresen kidobáltál mindent, ami rám emlékeztet.
Nem is hittem túl nagy baromságot, ha nem ragaszkodnék ennyire az emlékeimhez és az érzéseimhez, már én is megtettem volna ugyanezt. Ehelyett mit csináltam? Összeszedtem minden ilyen dolgot és beraktam a dolgozószobám asztalának legföldő fiókjába a mappákra, hogy aztán amikor kell valami, mindig elém kerüljenek. Szegény mazochista én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416445#post416445][b]Dwayne Warren - 2014.11.04. 15:27[/b][/url]

Ahogy a helyére ül, az asztal szélét fogva pedig közelebb gurítja magát a székkel, az ő tekintete is átfut a színes gombostűkkel felaggatott, mozgó- és mugli képeken.
Még csak esze ágában sem volt eltüntetni őket, mint egy múltbéli botlás keserű emlékét. Nem sok szakítást élt át eddigi életében, talán nem is tudja, az illem és a jó ízlés meghagyja, hogy ha a kapcsolatnak vége, még a nyomát is fel kell égetnie. Nem válaszol Léna megjegyzésére, pedig tehetné: miért dobtam volna ki, hiszen nem gyűlöllek téged.
A háborús sisakot leteszi maga mellé két egymásra pakolt, szakadt kartondoboz tetejére. A töktényhüvelyeket a tenyerébe szedi össze, majd a kihúzott fiókba szórja; egy igazi férfi így takarítja el a saját mocskát. Ez különben sem mocsok, ezek az ő személyes kacatjai, a játékai, ha úgy tetszik.
Az ember sosem lehet túl idős a katonásdihoz.
   -  Pont jókor jöttél - töri meg a köztük beállt, kínos csöndet, a szavaiba csevegő hangnemet erőltet. Hátradőlve veszi kézbe a papírzacskót, abból egy fóliába szorosan csomagolt szalámis szendvicset, egy üveges ásványvizet vesz elő, illetve egy műanyag dobozkát, benne...
   -  Ma pisinap van. Boldog pisinapot, Léna - vigyorog rá hátra, a holmikat leszórja az asztalára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416653#post416653][b]Almásy Léna - 2014.11.04. 22:49[/b][/url]

Nem, nem arról van itt szó, hogy az illem megköveteli a közös emlékek felégetését. Egyszerűen csak arról, hogy amíg a szakítás friss és fájó, nem jó ötlet az ilyen dolgok mellett létezni. Valahol mélyen még reménykedtem benne, hogy Dwayne azért nem pakolta el a képeket, mert még él benne valami. Valami ösztönös kapaszkodás, ugyanaz, mint bennem.
Mert bármennyire is akartam, bármennyire is próbáltam, hogy túltegyem magam rajta, egyszerűen nem ment. Hiába a sok önhergelés ellene, a sok csípős megjegyzés, hiába szólt be ő is folyamatosan... Amikor nem vele vagyok, meggyőzöm magam arról, hogy nem is akarok valójában vele lenni, mert nem akarom megint az eljátszani az egészet elölről. Aztán mégis rájövök, hogy ez így nem megy. Amikor meg mellette vagyok, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira, jobban hiányzik, mint valaha.
Merengésemet valami teljesen nem odaillő mondattal szakította félbe. Szemeim és majdnem a szám is elkerekedett. Tökre nem ezt vártam.
 - Hogy mi?
Pislogtam párat, tekintetem a férfi arca és a zacskó asztalra borított tartalma között ingázott.
 - Te magadnál vagy? Milyen pisinapról beszélsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416731#post416731][b]Dwayne Warren - 2014.11.05. 09:22[/b][/url]

Naná, hogy értetlenül bámul rá azokkal a bociszemeikkel, először mindegyik ilyen. Lénának bőven lesz alkalma megtapasztalni, hogy a Kommandó mennyire más, mint a minisztérium más, kasztráltan karót nyelt területei. Itt nem lesz sok udvariaskodás é előzékenység, ellenben egy halom minden más, amit idővel megtanul kezelni, illetve, nos, esetenként kijátszani.
   -  Suprise drogteszt. Majd megszokod.
A szendvicsét veszi a kezébe, a szemközti falra tűzött képeket nézegetve kezdi el lebontani róla a fóliát. Ahogy kimondták a dolog végét, a benne fejlődő önvédelmi ösztön nyomban munkálkodni kezdett, gonoszul suttogva a tanácsait, hogy vészelje át ezt az ingatag időszakot. Bunkónak, kegyetlennek és pofátlannak kell lennie vele, minél jobban elmarja maga mellől, annál könnyebb lesz.
Abba természetesen már nem gondol bele, hogy ez a taktika már Zójával sem működött. Egyáltalán.
   -  Aztán egyébként miér' jöttél vissza?
Kérdezi végül egy hosszabbra nyúlt, kínos hallgatás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416735#post416735][b]Almásy Léna - 2014.11.05. 10:18[/b][/url]

Kissé megütközve bámultam rá, aztán megvontam a vállam. Ha drogteszt, hát drogteszt, rajtam nem sűrűn tudnak ilyesmivel kifogni. Soha nem voltam az az élvezetis ember és valószínűleg a Kommandóban sem fogok azzá válni. Láttam már egy-két dolgot, nem lehet sokkal húzósabb ez sem. Legalábbis mertem remélni.
Kivettem az utolsó darab papírlapot is a dobozból és helyet foglaltam a székemen. Oké, ugyanolyan szürke volt az egész, mint odaát, de ez legalább már nem Nyomozóiroda néven futott. Egyetlen dolog volt furcsa az egészben: nem jött már rögtön munkaidő kezdete után a kis idegesítő mitugrász, hogy kiosszon egy rakás teljesen értelmetlen feladatot. A forgó széknek köszönhetően pedig bármikor, különösebb megerőltetés nélkül is háton döfhettem a tekintetemmel Dwayne-t. Remek.
 - Hát... nem is tudom. Szóval asszem hogy miattad. De a kérelmet már nem most adtam be. Régen volt már.
Mindezt úgy közöltem vele, mintha teljesen mindegy volna már. Félig fordultam csak felé, közben újabb birkákat rajzolgattam a jegyzettömbömbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=416737#post416737][b]Dwayne Warren - 2014.11.05. 10:38[/b][/url]

Beleharap a szendvicsébe, a jobb kezével elsöpri maga elől a fölösleges kacatokat, hogy egy viszonylag tiszta író-, vagy inkább szórakozófelület kapjon. A kommandó átkozott és áldott tulajdonsága, hogy csak akkor kell igazán dolgozni, ha bevetés van, különben az idejük legnagyobb részét az ügyelet emészti föl. Léna is hamar meg fogja tanulni, hogyan élje túl a munkanapon anélkül, hogy szíven szúrná magát egy csatornába mártott ceruzával az unalomtól.
   -  U-hummm...
A falatot lassan rágva hátrapillant rá. Arra a barna, mindig kínosan rendezett és jó illatú hajzuhatagra, majd vissza a saját, szemétben fuldokló asztalára. Igyekszik nem túlságosan sokat a szavai mögé látni, melyeknek nyomán a gyomrában kellemetlen érzés kezdődik. Talán egyfajta bűntudat, leginkább ahhoz hasonlító, tompa nyomás, amitől egyszerre az étvágya is elmegy.
   -  Akkor üdv itthon.
Mormogja halkan, ledobja a szendvicsét a mellette tornyosuló, színes mappák alkotta toronyra, az alsó ajkát rágcsálva húzza ki a fiókját. Többet nem akar beszélni vele, elvégre nem tud, így csöndben nekilát annak a munkának, amit mára eltervezett: ceruzából, kapcsokból és befőttes gumiból apró számszeríjat építeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419045#post419045][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 20:22[/b][/url]

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419051#post419051][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 20:43[/b][/url]

Almásy Léna
Auror Parancsnokság - pihenő

A cipőit lerúgva hosszában heverészik a kandallóval szembeni kanapén, a hátát annak kopott párnáihoz támasztva. A lábait egy zöld kockás takaró fedi, mégis meg-megborzong a pihenő szokatlan hidegében. A kandalló imbolygó fénye hosszú árnyékokat fest a falakra, a párkányon egy apró, öreg rádió zümmög valami késő éjjeli mugli műsort. Ezen kívül csönd van. Egyetlen irodista sem dolgozik ilyenkor.
A közeledő, könnyed léptek visszhangot vernek a folyosón. A telefonját, amin eddig játszogatott valami ostoba játékot, visszadobja az ölébe. Feljebb húzza a takarót magán, hogy a dereka se fázzon, így egyre inkább olyan, mint egy nagy, zöld burrito. Szótlanul nézi végig, ahogy Léna besétál, majd a kezeit kezdi melengetni a kandalló mágikusan lobogó tüzénél. Kényelmetlenül rágcsálja a szája belsejét; még mindig kínosan érzi magát, ha kettesben kell maradnia vele. Ez biztos így lesz egy ideig.
   -  Legalább csend van - válaszol a tekintetével az nőét keresve - Ha pedig szerencsénk van, akkor ma sem lesz riasztás. Fogj egy könyvet és lazíts - kissé megvonja a vállát - Vagy aludj, ha tudsz ebben a rohadt hidegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419082#post419082][b]Almásy Léna - 2014.11.10. 21:48[/b][/url]

Az okosok azt mondták, az idő begyógyítja a sebeket. Másodszor jöttem rá eddig a nyamvadt kis életem során, hogy ez egy hatalmas nagy baromság. Az idő csak enyhíti a hiányt és az elkeseredettséget, de soha-soha nem tűnteti azt el végleg. Ez minden egyes nap eszembe jut, amikor belebámulok Dwayne arcába a reggeli kávém mellett.
Most sem történt másként. Még mindig tökéletesen kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében, hiába edzettem magam minden nap az irodában. Bármennyire is akartam, nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg hogy előszeretettel kotnyeleskedett bele mindenbe, amit rám bíztak. Meg a képek a falon... akaratlanul is folyamatosan a pár hónappal ezelőtti, vigyorgós-tökfejes képekre tévedt a tekintetem. Bizony, ez a több mint egy év elég sok maradandó élményt hozott.
 - Sanszos, hogy úgy kellene kivésnetek reggel a kanapéból, mert belefagynék. Szóval köszi, kihagyom.
Odaszenvedtem a kandalló elé egy széket és elhelyezkedtem rajta, hátha kiküszöbölhetem nagyjából ezt a farkasordító hideget. Én csak haza akartam menni. Eléggé megviselt a dolog, ha azt nézzük. Még ha tényleg tudtam volna valamit is csinálni... de nem.
 - Amúgy... egy csomó cuccomat kihagytad a dobozból. Volt ott valahol egy karkötőm. Meg egy csomó téli cucc. Remélem, nem dobáltad ki őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419097#post419097][b]Dwayne Warren - 2014.11.10. 22:20[/b][/url]

Feljebb tolja magát ültében, elfordul, hogy a szürke zoknis lábja ismét a padlóra fektetett szőnyeget érje. A takarót fázósan húzza magával. Mellette, a karcsú lábú dohányzóasztalon két üres kávéscsésze árválkodik, jelezve, hogy bizony Dwayne is küzd a kínzó unalommal, amibe az ember fia könnyen belaludhat. Hiába, amennyire a saját ágyában szenvedve forgolódik egész éjjel, az iroda nyugalmában úgy alszik, akár egy jóllakott csecsemő.
Egykedvűen figyeli, ahogy Léna egy széket húz a kandallóhoz, majd leül rá, kissé úgy, akár egy sarokba állított gyerek. Megforgatja a szemét, az egyetlen, nehéz függönnyel keretezett ablak felé pillant, melyen túl berémlenek Budapest éjszakai fényei. A minisztériumnak különösen pazar kilátása van a városra, mágikus adottságainak köszönhetően pedig az mindenhonnan élvezhető.
   -  Nem t'om. Elég sok cuccod volt nálam - hazudja tömören. Ó, dehogynem pontosan tudja, hogy közel sem mindent szolgáltatott vissza akkor, amikor a hirtelen indulattól vezérelve egy dobozba hajigálta a nő nála felejtett cuccait. Naponta beleakad egy-egy apróságba, legyen az egy hajcsat, karkötő vagy valami ruhadarab - De nem dobtam ki semmit se.
Megmozgatja a vállait, amik eléggé elgémberedtek. hátranyúlva megigazítja a mintás párnát a háta mögött. Szusszanva dől ismét hátra, fölhúzza a lábait a takaró alatt, majd a karjaival átkulcsolja őket.
   -  Különben idejöhetsz nyugodtan. Tök kényelmetlen az a szék - szólal meg végül kisvártatva -  Nyugodj meg, nem fogok hozzád érni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419655#post419655][b]Almásy Léna - 2014.11.12. 11:09[/b][/url]

Összekulcsoltam magam előtt a karjaimat, védekezve ezzel a mindent átjáró hideg ellen. Nem hiába, megérkezett a november, s vele együtt a fogvacogtató időjárás is. Egyedül annyi változott, hogy nincs kihez odabújni a fázós estéken, munka után, mint tavaly. Nincs mit szépíteni rajta, rettenetesen hiányzott, de ez igyekeztem nem kimutatni.
 - Akkor összeszedném majd őket valamikor. Ha nincs ellenedre persze.
Azt már nem tettem hozzá, hogy az a majd valamikor nyilván egy olyan időpontban lenne, amikor ő nincs a közelben. Jobb úgy talán mindenkinek, de legfőképpen nekem.
Ledombtam a csizmáimat a földről és felhúztam a sarkam a székre. Teljesen összekuporodtam. Már odakint, sétálás közben elszürcsölgettem egy-egy csésze forró kávét, hogy túlélhessem az éjszakát, de ismét kedvem támadt legurítani egyet.
Kissé értetlenül pillantottam fel a dohányzóasztalról Dwayna arcára. Tekintetem szinte belefúródott az övébe.
 - Öhm... teljesen jó itt nekem...
Ennél bénábban nem is hazudhattam volna. A szék tényleg kegyetlen kényelmetlen volt, de legalább a kandalló mellé telepíthettem, hogy a meleg némiképp átjárhasson. Be nem vallottam volna magamnak, neki meg végképp nem, hogy legszívesebben bebújtam volna mellé a takaró alá...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=419664#post419664][b]Dwayne Warren - 2014.11.12. 11:54[/b][/url]

Lesütött szemmel rántja meg a vállát. Persze, összeszedheti a holmiját, de arról még csak ne is álmodjon, hogy ő diszkréten magára hagyja addig, vagy megengedi, hogy egy haverját felküldje a cuccokért. Hiába ő a bűnös, ezerszer is ő a bűnös ebben az egészben... mégis tudja, hogy furcsa, már-már perverz élvezetet okoz neki, hogy Léna továbbra sem menekülhet.
Vagy így, vagy úgy - hiába, de egy része még mindig csak az övé.
Kiszabadítja a kezeit a takaró alól, a telefonját az öléből a dohányzóasztalra dobja a csészék mellé. Makacs, ez a nő tényleg olyan makacs, akár egy szamár. Az ujjaival megdörzsöli az orrnyergét, nyűgösen pislog felé ismét. Léna alakját furcsa derengésbe fogják a mágikus tűz kavargó színei.
   -  Legalább ezt vedd el - mormogja, lerázva magáról a takarót, összegyűrve nyújtja felé - Senkinek se jó, ha kékre fagysz.
Minő lovagias. Az együtt töltött idejük legnagyobb részét szótlanul, egymásnak hátat fordítva töltik, amikor nem, ritkán akad kedves vagy barátságos megjegyzése a nő felé. Gyakran beleköt abba, amit csinál, hol barátilag, hol egészen durván - de ilyen ez a munka, meg kell szoknia. A kommandóban senkinek se balzsamozzák már a lelkét.
   - Ha az osztagban akarsz maradni, úgyse gyűlölhetsz örökké.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=420480#post420480][b]Almásy Léna - 2014.11.13. 22:11[/b][/url]

Meg-megremegve kulcsoltam át a karjaimmal a térdem, mert bár hiába volt rajtam kabát meg fene tudja hány pulcsi, a hideg minden egyes porcikámat átjárta. Belegondolni sem mertem, mi lesz akkor, ha majd beköszönt a valódi tél. Talán majd jégcsapokat növesztek idebent, a zord Parancsnokság pihenőjében.
Felvontam a szemöldököm a kedves gesztusra, amely tekintettel a kapcsolatunkra, igen nagylelkűre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy valaha idáig fajul a kapcsolatunk, de az elmúlt napokban a dorgálásokon és a munkával kapcsolatos kisebb vitákon kívül nem sok jót kaptam tőle. Tudhattam volna előre, hogy nem lesz könnyű Dwayne-nel együtt dolgozni azok után, ami történt, mégis reménykedtem, hogy az idő múlásával majd megszokom ezt az új helyzetet és beletörődök.
Hát nem jött össze...
 - Köszönöm - ajkaim sarkában megjelent egy furcsa félmosoly, ahogy előrehajoltam és elvettem tőle a takarót. Hogy várhatom el másoktól, hogy megértsenek, ha én nem értem meg azt, hogy mit miért teszek? Lassan feltápászkodtam a székből, majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében átbotorkáltam a kanapéhoz és lehuppantam Dwayne mellé, persze a kellő fél méteres távolságot megtartva. A takarót szépen elrendeztem magunkon egy kissé kínos procedúra során, a leheletét éreztem az arcomon, ahogy átnyúltam az öle felett.
Libabőr futott végig a hátamon és éreztem, ahogy az arcomba vér szökik.
 - Nem gyűlöllek. Nem is akarlak különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=420826#post420826][b]Dwayne Warren - 2014.11.14. 14:34[/b][/url]

Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra, átadja Lénának a takarót, aki végül mégis úgy döntött, megbízik benne annyira, hogy átvegye azt. Az egyenruhája kabát részén teljesen felhúzza a cipzárt, mindkét kezét a zsebeibe nyomja, összehúzza magát, mint egy faágon kuporgó, összefagyott téli veréb. Lehet - bár ez csak feltételezés -, hogy nem kellett volna hetekkel korábban összebalhéznia a belső atmoszféráért felelős karbantartóval egy nyavalyás tonhalas szendvicsen. Persze semmi sem biztos, de mintha azóta lenne az ő ügyeleti ideje alatt olyan idő, mint a befagyott kénköves pokolban...
Kérdőn nézi a nő mozdulatait, ahogy feláll, majd a kanapéra ül mellé. Félszegen húzódik arrébb, mintha attól félne, Léna bántani fogja őt. Mozdulatlanul figyeli, ahogy betakargatja, egészen úgy, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy mindez megnyugtató helyett inkább kínos és meglepően kényelmetlen. Az egyik könyökét a kanapé karfáján támasztja, az ujjaival a szája előtt babrál. Hosszúnak tűnő, kínos másodpercek múltán kap végül észbe, hogy elfordítsa a tekintetét Lénáról, vissza a kandalló tüzére.
   -  Gondolom már mennél terepre meg minden - alig nyitva a száját, mormogó hangon beszél, a kezével a saját haját kezdi piszkálni - De az már nem játék meg ilyenek. Ha egyszer velünk jössz, akkor én felelek az életedért és te az enyémért. Meg kell bíznod bennem, különben passzra megy az egész és vége. Amíg az nem fog menni, nem vihetlek magammal - a kezét hagyja visszahullni a karfára - mert az eléggé felzaklatna, ha hullazsákban kellene visszahoznom a tested. Gondolom megérted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423524#post423524][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 12:32[/b][/url]

Vállamra húztam a takarót, még a karjaimat is eltüntettem szem elől. A hajam szépen lassan az arcomba hullott, jobbat nem is tehetett volna. Úgy néztem ki, mint kényszerzubbonyos Chewbacca, és igazából úgy is éreztem magam. A pozíció, ami nemrég még természetes volt, mostanra már átcsapott kínosba. Két összezavarodott ember kínja.
 - Ühhhüm.
Igazán értelmesen sikerült megnyilvánulnom, megakadtam valahol a felzaklatna és a hullazsák szavak környékén. Akaratlanul is a rezervátumos eset kúszott a gondolataim közé, ahol csak neki köszönhetően nem lettem sárkánynasi. Ha ő nem lett volna ott, nekem annyi.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbízom benne. Megbíztam, egészen egy hetekkel ezelőtti pillanatig és a bizalom törékeny dolog... nem is értem, nem tudom, hogy meglehetne-e ez még egyszer köztünk ebben az életben.
 - Te sem bízol bennem. Különben nem húzódtál volna el. Meg nem hitted volna azt, hogy én mérgeztelek meg. Ez nem megy csak úgy, Dwayne, beláthatod.
Halkan mormogtam a szavakat a takaró szélébe. Megint ingoványos talajra tévedtünk.
 - Azt hiszed, meg akarom bosszulni ezt az egészet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423547#post423547][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 14:14[/b][/url]

A kandallóban lobogó tűz mozgó fényfoltokat vet elgondolkodó, komor arcára. Érzi a lángok hőjét, ami megnyugtatja, kellemesen elálmosítja őt, higgasztva a téma által okozott zaklatottságán.
Magán az eseten ő valójában ezer éve túllépett már. Ez van, megtörtént, nem is egyszer. Zójával hoztak néhány felelőtlennek tűnő döntést, ami végül Nina közvetítésével az akkori barátnője fülébe jutott. Igen, talán hiba volt - ám teljesen jól tudja, hogy nem ő az első ember a világtörténelemben, aki ilyesmit csinált. A szemében a megcsalás még csak nem is akkora égbekiáltó és halálos bűn... elvégre felnőtt ember, Léna pedig még csak nem is a felesége volt, hanem a barátnője, valahol a világ végén. Ez nem bűn. Valójában egyáltalán nem az.
   -  Pedig jobb lenne, ha megbosszulnád és kész - néz rá végül teljesen nyíltan és őszintén - Üss meg vagy valami és legyünk már túl ezen a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423565#post423565][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 14:52[/b][/url]

Az ősparaszt férfi logika szerint a megcsalás nem bűn, tényleg nem az. Ilyenkor csak engednek a női nem szemtelen csábításának és ők természetesen csak áldozatok. Ők nem tehetnek róla. Bezzeg ha fordítva történik... na olyankor van vége a világnak és a nő mindenféle riherongynak el van hordva. Egyenrangúság, heh.
 - Attól jobban éreznéd magad?
A visszafojtott mosoly megint ott bújkált az arcomon, mert én már láttam magam előtt a jelenetet, ahogyan csúnyán megtorlom eme férfiatlan tettet. Természetesen megfordult már párszor a fejemben, hogy visszaadom neki, amit kaptam, mert hogy kölcsön kenyér visszajár, aztán mindig arra jutottam, hogy nem süllyedhetek le erre a szintre. Én egyszerűen nem lennék képes rá, hogy csak ezért, csak a bosszúért megtegyem egy vadidegennel, amit ő Zójával. Hiába engedtem őt közel magamhoz, a távolságtartásom a férfi nevezetű fajjal szemben ugyanúgy fennáll, mint előtte.
Igazából meg sem vártam a választ, kapóra jött, hogy korábban eldugtam a kezeim a takaró alá. Jobb kezemmel kihúztam a karfa és közém bepréselt díszpárnát, egy pillanat alatt előtűnt a takaró rejtekéből és azzal a lendülettel Dwayne arca felé lódítottam. Pontosan úgy, mintha egy ötéves torolná meg, hogy elvették a dömperét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423574#post423574][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 15:05[/b][/url]

Bólint egy parányit, bár talán nem is értette tisztán a választ. Nem, határozottan nem érezné jobban magát egy kiadós agyalásról, attól, ha a nő kecses kis kezei betörnék az orrát. Attól azonban határozottan jobban lenne, ha a jelenlegi helyzet bármerre is, de végre elmozdulna erről a kényelmetlen holtpontról. Ő nem túl haragtartó, alkatilag képtelen bármilyen heves érzelmet, mint például az indulat, huzamosabb ideig fenntartani, ahogy a hosszú sértődöttségre is javarészt képtelen. Mélységesen unja már, hogy Léna közelében lapos kúszásban kell közlekednie, Nina megvető pillantásairól nem is beszélve, amikor néha belebotlik a folyosón...
   - Holy f...
Egy macska reflexeivel rántja a kezeit az arca elé, így a díszpárna a kabátja alkarján puffan, anélkül, hogy arcon vágná. A mozdulattól az egész teste összerándul, izomi védekezésként a gyermeteg, ám tényleg hirtelen támadásra.
   -  Ennyi? - pislog továbbra is felemelt kezei védelméből a nőre - Hát ez nem valami sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423586#post423586][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 15:37[/b][/url]

Mélységes sajnálattal vettem tudomásul, hogy a meglepetés támadásom nem igazán jött össze. Nem a legegyszerűbb feladat egy a reflexeiről híres begyűjtőt orvul megtámadni, szóval visszahúztam a párnát a hasamhoz. Felhúzott szemöldökkel pislogtam a férfire.
 - Nem?!
Rákészültem az újabb támadásra. Maradjunk annyiban, hogy ha már valamit csinálunk, hát csináljuk normálisan. Amúgy is kijárt már Dwayne-nek, hogy valaki helyrerakja kicsit, mondjuk nem így, de ez is megteszi egynek. Ez valahogy a lesarkított, kipárnázott verzió. Ha valaki arra számított, hogy majd kettéátkozom, azt le kell lombozzam. Nem tettem meg, mert már rég megbocsátottam neki a dolgot.
Most már két kézzel fogtam rá a párnára és egy macska ügyességével térdeltem fel, hogy egy-két fejjel magasabban legyek nála.
 - Szemét! - paff - Egy - paff - szemét - paff - paraszt - paff - vagy!
Paff.
Összesen ötször sújtottam le egymás után azzal a szerencsétlen párnával, ami egyébként nem érdemelte meg, hogy vele püfföljék szét Dwayne Warren karját, fejét, akármijét. Nem igazán érdekelt, hogy mijét sikerült eltalálnom, vagy mijét nem, egyszerűen csak ki akartam adni magamból az elfojtott dühöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423590#post423590][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 15:47[/b][/url]

Összeszorítja a szemét, a kezével a fejét védve hárítja el a következő, párnás ütést. Mindkét lábát felhúzva fordul oldalra, a nő felé, behúzott nyakkal hárít.
PAFF. Léna következő ütése keményen fültövön vágja. PAFF. A párna valahová a hasa felé céloz, végül azonban ez is a karján puffan, majd ahogy a következő is. Pillanatokra nyitja ki a szemét két gyerekes támadás között, ami különben tényleg nem fáj - de mégis meglepően kellemetlen. Mégsem próbálja elkapni a  nő kezeit, hogy lefegyverezze vele, csak a fejét védi rendületlen, leginkább, mint egy fejre fordított teknősbéka.
Adja csak ki. Ennek így kell lennie.
   -  Jójójójójó jóvanmár!
Sűrűn véve a levegőt hunyorít föl rá, védekezőn tartva a kezeit, fölkészülve az utolsó válaszcsapásokra. A kabátja egészen felgyűrődött a törzsén, a takaró pedig a földre esett róluk ebben az eszetlen ficánkolásban.
   - Paraszt, igen, van még valami?