36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Mórocz A. Móric hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. január 8. 21:40 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Hát szóval az egész… nem. Háttal nem kezdünk mondatot. Akkor elölről. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mindenki tudta, hogy anya meg apa elmennek a hétvégére, ergo valamelyikünknek mindenképpen haza kellett jönnie erre a két napra, és valamiért én voltam az. Nem emlékszem, hogy azért, mert én húztam a rövidebbet - szó szerint -, esetleg nem csináltam meg valamit Darwinnal és Felhővel, amit meg kellett volna, különben megszívom, vagy… jó. Az igazság az, hogy a család legifjabbik Móricának valami nagyon fontos próbája lesz a színházban, szóval, mivel én totálisan supporter testvér vagyok, természetesen magamra vállaltam, hogy akkor ő koncentráljon a szuperfontosra, addig én tartom a frontot itthon. Mondom természetesen.
Figyelemmel arra, hogy egyedül vagyok, a fejhallgatóm nagyon jót pihen az íróasztalomon, miközben én torkom szakadtából üvöltöm azt az orosz technos dalt, amiben a pasi nagyon erotikusan mondja ki az orosz női neveket. Nagyjából ennyi a szövege a dalnak, a Natasát pedig én is ki tudom mondani oroszul, úgyhogy egészen jól megy. A szomszédok legnagyobb örömére nincs jó idő kint, úgyhogy az ablak jelenleg be van zárva, de ha nagyon megérzem a bugit, lehet kinyitásra kerül. Ki tudja, mit hoz még a mai nap? Na már csak azért is, mert ahogy véletlen megbotlok székemben és az ablakpárkányra támaszkodom, hogy lehetőleg ne csattanjak a földön, mint a tehénsza- glás lapjával - ne beszéljünk róla -, az üvegen keresztül ismerem fel a ház felé közeledő sziluettet. Az üvöltő zenével nem törődve rohanok le az emeletről, majd tárom ki Rin orra előtt az ajtót, mielőtt még egyáltalán megszülethetne a kopogás gondolata.
- VÉGRE! - vigyorodom el szélesen, jobb kezem azonnal mozdul, hogy elvegyem tőle a táskáját, majd beljebb engedjem. Azzal a lendülettel csukom be mögötte az ajtót, majd fejemmel intek az emelet felé. - Ismered a járást, és nagyon remélem, hogy most nem a testvérem ágyából kell, hogy kiszedjelek - igen jelentőségteljes pillantást vetek barátnőmre, azonban pár pillanat múlva már széles vigyorom virít arcomon.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. január 24. 17:38 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Vállamra dobom Rin cuccát, amíg ő belibben a házba, mintha csak otthon lenne, amitól akaratlanul mosolyodom el. Egyszer el fog jönni a pillanat, amikor én is elmegyek hozzájuk, és amiket Rin eddig mesélt a családjáról, valószínűleg életem legszebb napja lesz, főleg, hogy majd akaratom ellenére botránkoztatom meg a szüleit. Még csak próbálkoznom sem kell majd vele, elég hogy levegőt veszek majd. Az egyszerű győzelem a legszebb győzelem szokták mondani. Nem, nem szokták, de nem is fontos, csak ráncolt szemöldökkel, amolyan “he?” arccal követem Rint felfelé. Kell pár másodperc, mire leesik barátnőm kacsintásának oka, majd pfölve tör ki belőlem a nevetés.
- Ezen a poénon mennyit gondolkodtál? - vigyorogva követem az emeletre, de azért szemöldököm ismét ráncba szalad, hogy eldobom az agyam, mert valami cucc az országban. Nem nagyon tudom összerakni miről beszél, de igyekszem követni, hogy hamar megtalálhassam a mondandója lényegét, és amikor már éppen leesne, hogy a cucc mégis mit jelent, Rin megáll Móric ajtaja előtt. Azonnal elkomorodok, elhúzom számat, majd bajszom alatt morogva fogom meg a lány kezét és húzom a saját szobámba.
- Először is, tökre nem vagy vicces - kezdek bele durcás hangon, miközben székemre teszem a táskáját. - Másodszor pedig, te komolyan valami drogról beszéltél az előbb? - huppanok le az ágyamra, hogy el is dőljek azon, miközben emésztem a hallottakat, majd kikerekednek a szemeim, és az eddig a levegőbe kerülő teniszlabda koppan a fejemen, ahogy hirtelen felkapom azt. - Áu - kapok oda azonnal, majd pillantok Rinre. - Azt akarod mondani, hogy szereztél, és ha ez még nem is lenne elég, hoztál is belőle? Ide?! - én sem tudom eldönteni, hogy hangom hitetlenül cseng vagy izgatottan, vagy mindkettő egyszerre, mert… Merlinre! Szívem kihagy egy dobbanást, ahogy az egész eljut agyamig, mégis felüti a fejét egy kis aggodalom, de talán az izgalmam nagyobb egy csöppet. Mi ez az érzelmi hullámvasút?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. január 24. 19:12 Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 8. 17:03 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Joh, totálisan értetlenül bámulom dán barátnőmet, számat eltátom néhány résznél, de igyekszem hamar tovább lépni azon, hogy mégis milyen csúsztatásról beszél meg könyvről, mert szinte levegővétel nélkül haladunk tovább, és… valamiért ma sokkal nehezebben tudom követni, mint eddig bármikor. Lássuk be, nem is könnyíti meg, mert nagyjából percek telnek el, mire a könyves csúsztatás leesik egyáltalán, szóval egyelőre elég szar statisztikát állítok fel értelmezésből. Eddig rontottam a statisztikát, mert ahogy a labda koppan a fejemen, felülök, ezzel egy időben húzza ki Rin a fiolát a táskájából. Szinte már megbabonázva nézem az üvegcsét, amit pörget ujjai között, kékjeim zizzennek arcára, ahogy folytatja. Szóval próbáljuk ki. Há’ nem mondom, nem teketóriázunk, ha csak így belevágunk a közepébe, az biztos, de végül is igaza van. Nincs itthon senki, ismerős terepen vagyunk, ráadásul Rinnel történne meg. Nos…
Szusszanva dőlök előre, hogy elvehessem Rintől az üveget. - Három nap? - gyors fejszámolás. - Akkor nagyjából egy kortyot kellene inni, mi? És hogy a bánatba mérjem ki az egy kortyot? - nézek értetlen barátnőmre, de mielőtt megszólalhatna pattintom le az üvegcse tetejét, hogy haladjunk, a kérdés csak költői volt, inkább ne is válaszoljon rá, mert csak húzzuk az időt. Apró pánikkal, mégis hatalmas izgalommal, kékjeimben pillantok Rinre, mielőtt vállat vonva húznám meg az üveget. Nem nagyon figyelek az egy kortyra, de ahogy visszaejtem az üveget magam elé, elégedett grimasszal konstatálom, hogy nem ittam meg az egészet, szóval nagyjából megvolt az egy korty.
- Oké, te jössz - nyújtom vissza Rinnek nyammogva az üveget. Igyekszem dűlőre jutni az üveg tartalmának ízével, de nem nagyon akar összejönni, szóval csak… nyammogok tovább, amíg várom, hogy valami történjen. Erre is igaz, hogy folyadékként hamarabb felszívódik, szóval előbb üt be a hatása? Egyébként kérdés: mi a tündérpor hatása? Lehet tényleg meg kellett volna kérdezni, mer’ amúgy fogalmam sincs. - Te figyu! Ez hogy jutott egyébként eszedbe? - remélem érthető a kérdés, miközben eldőlök ismét az ágyon, de a labda dobálás most elmarad. Még sínylem az előző bénázásomat, szóval most nyugton maradok kicsit.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 21. 16:47 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem tudom, hogy miért, de apró kételyek vannak bennem. Nyilvánvalóan nem azért, mert valóban meg fogjuk csinálni, hiszen Rin mellettem van, és csak örülök, hogy nem mással szeretné kipróbálni, mert - logikusan - akkor nem lennék mellette, és úgy igencsak nehéz kivitelezni, hogy vigyázni tudjak rá. Mindegy, nem aggódok ezen, mert haladni kell, és ahogy én, majd Rin is iszik egy-egy kortyot, tovább is lépek a kételyeken. Halkan felnevetek a hasonlaton, megkímélem magam a választól, pedig nagyon szívesen feltenném a kérdést, hogy mégis honnan tudja milyen íze van a csillagpornak. Széles mosollyal ajkaimon követem végig, ahogy mozdul, arrébb csúszva adok neki helyet magam mellett. Oldalamra fordulok azonnal, hogy láthassam arcát, tenyeremet felfelé fordítva csúsztatom arcom alá.
- Lehet, hogy semmi változást nem fogunk érezni, mert amúgy sem vagyunk olyan merevek, érted - ráncolom szemöldököm az elhangzottakon, ahogy egy hosszabbat pislogok. Fürkészem Rin arcát, végül vállat vonok. - De legalább már elmondhatjuk majd, hogy kipróbáltuk - vigyorodom el szélesen, mert ha más nem is, legalább ez tutira megtörtént már. Nem feszélyez, hogy esetleg hülyeséget csinálunk, hiszen az iskolában is együtt cselekedjük meg ezeket, most ettől mégis mi változna? Ugye, hogy nem tudsz rá válaszolni? Őszintén szólva én már nem is akarok, mert testemet érzem sokkal könnyebbnek, akaratlan széles mosoly villan meg arcomon, ahogy barátnőmet fürkészem és hallgatom, majd hangosan nevetek fel. Szabad kezemet emelem szemeim elé, igyekszem mérsékelni a nevetést, de azért egy ilyet egy nyalókához hasonlítani elég meredek.
- Nem tudom mennyi idő, de olyan fura érzésem van, de közben meg jó. Érted - gondolkodom el egy pillanatra. - Mondanám, hogy kedvem támadt oroszul reppelni neked, de az amúgy is megtörténik, szóval nem tudom… az tuti, hogy… hát ja, kezdek felszabadulni - pfölve röhögök fel őszintén azon, ami nem is vicces, kékjeimmel kapom el  Rin tekintetét, ahogy engem fürkész, de ennél többet nem tudok mondani, csak nevetgélve fordulok hátamra, hogy a plafont kezdjem el fürkészni. Eddig arcom alatt lévő kezemet teszem fejem alá.
- Figyu… - kezdek bele lassan. - Anno, a bálon azért mondtad azt, mert egyszer vissza kell majd menned Dániába? A közeljövőben, érted… - mármint oké, nyilván vissza-vissza fog járni, talán vissza is megy véglegesen, de nem mindegy, hogy három hónap múlva vagy harminc év múlva.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 14:15 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem akartam belemenni a témába, de azóta bennem van a kérdés, mióta fülembe suttogta félelmét. Mivel tudom, hogy nem az országba való visszameneteltől fél leginkább, hanem attól, hogy maga mögött kell hagynia, csak még rosszabb érzést kelt bennem. Hogy hagyhatna itt, amikor az igencsak burkolt mondat mögött is megértettem azt, amit akkor és ott valójában mondani akart nekem? Ki lehetne még egy olyan az életemben, mint Rin, aki ki sem mondja, mégis tudom mire gondol? Hősiesen bevallanám, hogy szívemet szorongatja az érzés a tudatra, hogy itt hagy, de úgy vagyok vele, ha mennie kell, mert neki úgy lenne jó, nem tartanám vissza. Menjen, valahogy el tudnám fogadni, az már más kérdés, hogy nehezen, de végül is… nincs hozzám kötve.
Akaratlan nevetek fel a hasonlaton, amit használ, bólogatva közlöm, hogy figyelek és értem, amit mondd, csak éppen a beszéd nem megy a röhögéstől. - Tudom-tudom, és oké, csak… szólj, ha menned kell - vonok aprót vállaimon, mintha nem lenne olyan nagy dolog, pedig igenis az, de még mindig nem én döntök ebben, ahogy nem is ő, és még csak beleszólásunk sem lenne, hiszen ki hallgatna két tizenévesre? Jó, nyilván el tudnám érni, hogy meghallgassanak, de benne van a pakliban, hogy csak rontanék a helyzeten vele, amit Rin sínylene meg. Nem tehetem.
Bólintok, jelezvén ismét, hogy figyelek, ám amit mondd, nem nevetést vált ki belőlem. Kékjeim kikerekednek, ahogy a plafont bámulom, lassan, szinte már kínzóan lassan fordulok Rin felé, aki folytatja a halandzsázást, miután kimondta a lényeget. Mert ez a lényeg. Azt akarta, hogy megcsókoljam? Mégis miért? Kékjeimet függesztem arcára, ahogy nevetgél magán, de nekem még csak ajkaim sem remegnek meg, hogy legalább az inger meglenne. Mert nincs. Nagyon nincs. Tudom, mit érez, mert valahogy bennem is hasonló érzések kavarogtak, mindössze nem voltam képes egy ilyennel elrontani azt, ami köztünk van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy szívem nem dobogott kicsit hevesebben akkor, ahogy most is. Annak ellenére, hogy végtagjaimat szinte alig érzem, és fejem is kissé ködös, hirtelen támaszkodom fel és tapasztom ajkaimat Rinére. Egyik kezemmel támaszkodom meg feje mellett, ahogy fölé tornyosulva hajolok lejjebb, míg másikkal könyökölök az ágyon továbbra is. Nem nyújtom el a csókot, nyelvem épphogy beférést kért Rin ajkai között, amikor megszakítom és eltávolodom tőle. Csillogó kékekkel pillogok le rá, és valószínűnek tartom, hogy ugyanolyan meglepettség ül ki saját arcomra is, mint Rinére fog.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 19:04 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Ahogy a csók megszakad, kissé hitetlenül pillogok le Rinre. Komolyan megtettem. Így utólag már nem tudom hova, de szívem hevesen kezd el dobogni. Keresem magamban az okokat, de nincsenek, mindössze elég volt annyi, hogy azt mondta, akarta akkor és ott, hogy megcsókoljam, csak én nem tettem meg. Ugyanúgy bennem van a kérdés, hogy mégis miért akarta, amikor ott van az Ombozi, akiért elvileg szíve repes a lánynak, most mégis…
Szinte megfagyott a levegő köztünk, amit végül Rin megszólalása tör meg. Megkönnyebbülten mosolygok vissza rá, legalább az biztos, hogy annyira nem volt szörnyű, mondjuk ebben van tapasztalatom, és egyelőre valóban nem panaszkodott senki. Mosolyomból lesz szemtelen vigyor, ahogy folytatja, nevetve túrok szőke tincseim közé. - Ezt örömmel hallom - bennem akad a szó, pedig folytatnám, de Rin megelőz, és olyat mond, ami egyáltalán nem tetszik. Nyammogva forgatom meg szemeimet látványosan, széles vigyor terül el ajkaimon végül, bár legszívesebben durcásan a világból kifutnék szavaira, hiszen ismét testvérem van porondon, de ehelyett visszahanyatlok az ágyra, miközben Rin karját megfogva rántom magamra és csókolom meg azonnal ismét. Kérésének eleget téve most nem finomkodok, azonnal elmélyítem, nyelvem hívja az övét táncra, bármennyire is idegen és félelmetes, hogy éppen a legjobb barátomat csókolom. Jobb kezem csúszik arcára óvatosan, füle mutató- és hüvelykujjam között helyezkedik el, másik kezemmel simítok hátára. Idegen, mégsem érzem azt, hogy helytelent tennék éppen, pedig mindennel ellentétes, amit eddig átéltünk együtt. A por jótékony hatása lenne, hogy a ködös gondolataim között nem jön át a sziréna, ami jelzi, hogy valami nem oké? Felszabadultan csókolom őt, hátára csúsztatott kezem cirógat végig gerince mentén közben, mintha mi sem lenne természetesebb.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. február 22. 20:27 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Talán azért nem szól olyan veszélyesen hangosan az a sziréna, mert van valami, amit eddig nem vettünk észre? Se ő, se én? Valami olyan, ami végig az orrunk előtt volt, csak eddig annyira elvoltunk a megszokott világunkban, hogy figyelmen kívül hagytuk? Aha. És akkor az mi? Hah, nyilvánvalóan nem most fogok ezen nekiállni gondolkodni, amikor érzem, hogy Rin bőre libabőrös lesz érintéseim után, így csak bátorságot kapva simítom végig újra és újra bőrét, a végére már ott, ahol csak érem. Rin helyezkedése nem sokban zavarja meg, hogy nyelveink folytassák a táncot, ám amikor megérzem ujjainak érintését nadrágom pereme alatt, szívem hol kihagy egy dobbanást, hol olyan hevesen kezd el verni, hogy kitöri a bordáimat. Remek lenne, akkor gyógyítót is hívhatnánk a buliba, ami csak akkor lenne jó, ha valaki cuki doktornő segítene rajtam, amíg drámázok.
Utolsó csókot lehelek ajkaira, amikor érzem, hogy eltávolodik tőlem. Kipirosodott arccal, csillogó kékekkel fürkészem arcát kérdő tekintettel. Megrázom a fejemet, mert most rndsn, Rin? Éppen smárolunk az ágyamon, miközben te rajtam ülsz és ez lehetne még ennél is jobb? Hogy tejszí- ó. - Hohohóóóó, mekkora ötlet! -  szélesen vigyorodom el, ahogy Rin felpattan és azonnal követem, nevetve nyúlok karjáért, ahogy neki esik az asztalnak. Vigyorogva csóválom meg fejemet, utána indulok, hogy megcélozzuk a konyhát, de ez sokkal nehezebb, mint gondoltam. Mintha a talajtól pár centire sétálnék, az ajtókeret is, mintha szűkösebb lenne, nyilvánvalóan ezért megyek neki, miközben követem Rint. Fel sem tűnik, hogy állandóan vigyorogva követem barátnőmet, ahogy az sem tűnik fel, hogy leérünk az emeletről. Fejemet kicsit megrázva fókuszálok a konyhára, majd fordul a kocka és én húzom magam után Rint. A hűtő ajtót szinte feltépem, azonnal kutakodni kezdek benne, és reményeim szerint Rin a hűtő ajtó mögött áll, ahol hagytam. Nem véletlenül. - Te Rin… - hagyok egy kis szünetet, miközben pakolok. - Mi van, ha azt mondom, hogy nincs? - választ sem várva csapom be az ajtót, szabad kezemmel rántom magamhoz közelebb a lányt, hogy amennyire sikerül a hevességben, na meg azzal, hogy nem annyira tudok fókuszálni úgy semmire, orrára nyomjam a habot hangosan nevetve.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 2. 18:50 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Nem mondom, hogy meglepő a helyzet, de meglepő a helyzet. Amikor megkértem Rint, hogy jöjjön már hétvégére haza velem, mert nem akarok egyedül vigyázni a mindenre is, eszembe sem jutott, hogy a végén a konyha közepén állva fogok tejszínhabot nyomni az orrára. Lássuk be, nem csak a hétvégére húzhatom ezt rá, hanem mióta megismertem, soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Mondjuk a drogozás sem jutott eszembe, mióta az eszemet tudom. Mindegy, csak visz a flow, én pedig ellenkezés nélkül követem, így nevetésünk tölti meg az egész házat valószínűleg, ahogy telibe kapom Rin arcát a habbal. Oké, ezt nem így terveztem, belátom hősiesen. - Persze, hogy finom, ez tejszínhab - nevetek fel fejemet csóválva, miután Rin éppen magáról eszik. Akaratlan tör ki belőlem a röhögés erre a gondolatra, előre görnyedve hajtom homlokomat Rin vállára, ahogy igyekszem összekapni magam, mielőtt légszomjban elhaláloznék. Huhuhúúúú - bagoly lettem csira! -, ez nagyon jó volt. Pár hosszú másodperc múlva egyenesedem fel és pillogok lefelé barátnőmre, majd vállat vonva hajolok ujjához, hogy… az arcomra kenhesse. Pffölve tör fel belőlem ismét a nevetés, nyelvemet oldalra irányítva nyalom le azt, amit elérek.
- Ja, tényleg nem rossz - konstatálom a tényt bólogatva, majd pillantok vigyorogva Rinre. - Koala szeretnél lenni vagy kismajom? - nagyon fontos kérdés, kezem mozdul, hogy egy kis habot szedjek le arcomról, majd nyalogassam magamról, mint valami rendes kretén. Merlinre, komolyan hatalmas mázlistának érzem magam, hogy még testvérem sincs itthon, mert ezt kimagyarázni azért meredek lenne. Fogalmam sincs hogy cselekedném meg, de… miért is gondolkodom ezen? Senki nincs itthon ember! Szemöldököm szalad ráncba, majd fejemet megrázva pillantok vissza Rinre a választ várva.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 2. 20:29 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Lényegében fel sem fogom szerencsétlenkedésem kellős közepén, hogy Rin közölte segít, és abból mégis mi lehetne, mert megoldom végül. Kis segítséggel, amin csak még jobban röhögök, mint egy elmebeteg, és haladnak tovább az események. Gyorsan. Nagyon gyorsan haladnak, rendesen meg kell erőltetnem magam, hogy követni tudjam, mégis mi van, mert lassan azt is elfelejtem miért jöttünk le. Mondjuk, ha meg is történne, nem történne tragédia, mert jelenleg úgy érzem, komolyan mindent képes vagyok elengedni. Ami a hétköznapokban stresszt okoz, annak Kon Kálmára rázom a valagam, hogy pontosan ennyire érdekel.
- Nem - ingatom fejemet lehunyt szemekkel. - Ez a két lehetőséged van, nincs más - szélesen vigyorogva fogadom a döntést, kezeimet csapom össze, majd dörzsölöm őket, mintha valami rosszban sántikálnék - ami teljesen így is van -, azonban Rin műsora teljesen kizökkent. Hangosan tör fel belőlem a nevetés ismét, pedig hasizmaim még az előző rohamot sem nagyon heverték ki. Tarkómra csúsztatom kezeimet, a plafon felé fordulva hagyom, hogy átjárjon a jókedv. Nem is tudom, hogy igazából már min nevetek, de megteszem. Fájó hassal, szinte már beálló állkapoccsal pillantok vissza dán barátnőmre, hogy sikerült-e abszolválni a problémát, és ha igen, kezeim csusszannak le tarkómról. Térdeimet behajlítom, majd előre lendülök és Rin combjait megfogva emelem fel magammal szembe. - Koala vagy - csókolok lágyan állára, minden lélekjelenlétemet összekapva indulok el a lépcső felé, és csak remélem, hogy Rin nem teszi le a habot. Én is akarok nyomni a számba. A lépcső előtt torpanok meg. - Bízol bennem annyira, hogy felvigyelek? - kékjeimet szakítom el a lépcsőről és pillogok felfelé Rinre. Ha nem, hát nem, biztosan nem fogom erőltetni, én sem bíznék magamban, főleg, hogy a por komolyan egyre durvábban kezd beütni.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 7. 18:17 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Egyre nehezebben követem az eseményeket. Az egyik pillanatban még beszélgetünk az ágyon, a következőben beközli a legjobb barátom, hogy akarta a bálon meg nem történt csókot, majd én már csókolom, végül a konyhában nyomom orrára a tejszínhabot, amit meg is bosszul. És akkor így kerülünk a lépcső aljára, miközben tartom, mint egy koalát. Bensőm remeg meg szavaitól, csillogó kékjeimet emelem fel rá. Apró mosollyal ajkaimon fogadom a csókot, kicsit csücsörítve viszonzom, majd vigyorodom el. - Rendben, akkor indulás - ölelem magamhoz Rint, mintha az életünk múlna rajta, majd lépek fel az első lépcsőfokra. Oké, eddig nem is olyan vészes, szóval képesek lehetünk megúszni ép bőrrel. Első lépcsőfok pipa, majd a második is, a harmadik előtt imbolygok meg kicsit, ahogy Rin felteszi a kérdést, amit követ a következő, én meg akaratlan nevetek fel hangosan.
- Fogalmam sincs, bakkerka, de frankón mondom, hogy csillagásznak kellett volna menned - töhögök egy sort, de nem engedem el magam teljesen, mert minimum olyan érzés van bennem, mintha hegyet másznék. Brotusz rendesen büszke lenne rám, ha látná ezt a harcot a lépcsővel. Kicsit jobban rámarkolok Rin combjaira, ahogy magabiztosan lépkedek felfelé, végül a lépcső tetejéről pillogok arra, amerről jöttünk. Sokkal több lépcsőnek tűnik, mint amennyi valójában van, de én mondom nektek, minimum 100 fokot megmásztunk most. - Rendesen megcsináltam, ember! - hangom hangosan csattan vissza a falakról, széles mosollyal ajkaimon dobok egyet Rinen, majd indulok a szobám felé, hogy gondolkodás nélkül fektessem le az ágyra, és ha elenged, akkor eltávolodva tőle nézzek le rá szélesen mosolyogva.
- Elmondod miért akartad azt a csókot? - kékjeimben csillan fel a kíváncsiság, ahogy arcát fürkészem. Nem is tudom, hogy pontosan miért érdekel, de… tudnom kell. Mindig mindent megbeszéltünk, többet tud rólam talán, mint én saját magamról, így ez sem lehet kivétel ez alól. Meg kell beszélnünk.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 14. 15:12 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Csak egyetértően bólogatok, hogy kérdezze, mellé végül is nem nyúl, plusz, amíg Rin beszél és a szavaira figyelek, nem pillogok görcsösen a lépcsőre, hogy vajon mikor fogunk akkorát borulni hátra, mint annak a rendje. Még Malvinék is meghallanák valószínűleg, jönnének haza, és kezdődne a nemulass. Elképzelni sem akarom mennyi idő szobafogságot kapnék, ha ez az egész kiderülne, szóval megemberelve magamat koncentrálok Rinre és a szavaira, a görcsöm pedig lassan oldódik, így sérülésmentesen felérünk. Kell pár pillanat, mire felfogom, de végül vigyorogva adok hangot is neki, Rin pedig egyetért velem. Há’ összeszorul a szívem, hogy nem hitt bennem! Dehogyis, én sem hinnék magamban a helyében.
Nem teketóriázok sokat, a szobába visszaérve azonnal az ágyra fektetem, mert ennyire nem vagyok jó kondiban, és az egyensúlyomban sem bízok most különösen, köszönjük tündérpor, de az biztos, hogy az érzékeim kiélesedtek, és mintha tényleg a padló fölött lebegve közlekednék. A kérdés feltétele után ülök az ágy szélére, lábamat felhúzva pislogok Rinre. Ch hang hagyja el ajkaimat, felső ajkamat húzom fel. - Nem fair, én kérdeztem előbb - de a kérdés teljesen jogos egyébként. Fogalmam sincs miért tettem meg. Jött valami hirtelenség, és mire felfoghattam volna, már Rin ajkait csókoltam. Szavaira szalad ráncba a szemöldököm, majd nevetek fel halkan. - Először is, meleg. Nem forró. Másodszor… - gondolkodom el ismét egy pillanatra. - Hogyha meleg lennél, nem akartad volna ezt a csókot olyan érzésekkel, amit csak az Ombozival éreztél - ütögetem meg mutatóujjammal ajkaimat, ahogy elfordulok Rintől és gondolkodóba esem. Fogalmam sincs, nem is tudom mit erőlködöm. - Ja, nem tudom. És azért adtam, mert én is éreztem ott valamit… nem is tudom. Hirtelen jött, pár pillanatig tartott, de ott volt és bennem maradt a kíváncsiság, érted - vonom meg vállaimat.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 27. 22:15 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Szeretnék okosakat mondani Rinnek. Megválaszolni a feltett kérdéseit, amit nem ért, de az az igazság, hogy én sem feltétlen értem őket. Megbeszéltük, hogy meleg, mert megakarta, majd meg is csókolta Borókát, de a bál hónapokkal ezelőtt volt, most mégis bevallotta nekem valamiért, hogy akarta azt a csókot. Részletkérdés, hogy a por hatása-e, hogy elmondta, de elmondta, én pedig úgy ragadom meg az alkalmat, hogy meg is beszéljük, mint annak a rendje. Próbálom legalább annyira összekapni a gondolataimat, hogy a jelen pillanatban érkező kérdésekre tudjak válaszolni, de a padló felett három méterrel ez sokkal nehezebb ám, ráadásul megvan az inger, hogy vigyorogjak állandóan. Akaratlan nyúlok ajkaimhoz, hogy megnézzem, tényleg vigyorgok-e, vagy csak beképzelem, de szerencsémre az utóbbi áll fenn. Lehunyt szemekkel szusszanok egyet, majd pillantok Rinre.
- Nem tudom, Rin - csóválom meg fejemet. - Lehet biszex vagy - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban, majd tör fel belőlem a röhögés. Nem arra, hogy esetleg biszex, az tökre nem poén alap, hanem arra, hogy mennyire nemtörődöm volt a vállvonás. Előre dőlve nevetek, majd pár huhogás után kapom össze magam és figyelek ismét komoly ábrázattal Rinre, ahogy mutogat ránk. Kékjeim kicsit megcsúszva követik ujjainak mozgását.
- Éreztem - fordulok előre felé ismét, majd mosolyodom el a folytatásra. - Aha. Valószínűleg a pezsgőben volt valami - nyúlok tarkómhoz, hogy kicsit elhúzott szájjal dörzsöljem meg lassan a bőrt. Oldalvást sandítok barátnőmre. - Legyen így - miért érzem úgy, hogy mégsem beszéltük meg azt, amit kellett volna? Még így is túl sok kérdőjel van bennem, de ahogy elnézem, Rinben is, és így nem jutunk előrébb. Sóhajtva csúszok le az ágyról és ülök a padlóra, hogy fejemet a matracnak vessem.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 28. 14:50 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Sok pletyka keringett, sőt kering is rólunk. Mármint Rinről meg rólam. Titokban együtt vagyunk, csak szexelni járunk össze, mert fiú és lány között nincs barátság, de elmondanám mindenkinek, hogy a mai esetet leszámítva, mióta ismerjük egymást, még egy csók sem csattant el köztünk. Ja, tudom, tiszta durva, senki nem is akarja elhinni, és őszintén szólva meg is értem őket. Mert a maiak után, én sem hinném már el. Bevallotta, bevallottam, mégis friendzone-ba lettünk pakolva, mindössze azért, mert gyerekes módon hypeolja Borókát. Végül is… valamilyen szinten ezt jelenti tininek lenni, nem? De ha ezt jelenti, akkor velem miért nem történik meg ez? Ez az első látásra szerelem dolog tiszta viccinek tűnik, én meg ülök a földön, oldalvást sandítok barátnőmre, és próbálom megérteni, mégis mi jár a fejében.
- Pedig, ha a fiúkat és lányokat is tudsz kedvelni, akkor biszexuális vagy - vonom meg vállamat ismét, ahogy fejemet csak még jobban az ágymatracra feszítem. Nincs ezen mit átgondolni vagy fejtegetni rajta, ezek tények. Ha Boróka is érdekli, miközben én is, akkor biszexuális. Mondjuk nem csoda. Olyan pasi mellett, mint én, ki ne lenne az? Na ugye! Mondandójára, majd nevetésére emelkedik meg szemöldököm.
- Nos… meglepetés! - tárom szét karjaimat vigyorogva. - Sokan mondták már, elég kelendő vagyok, bármennyire hihetetlennek hangzik. Ezeknek a szőke fürtöknek… - mutatok rájuk vidáman, majd túrok is beléjük, hogy összeborzolhassam őket. - Senki nem tud ellenállni - nevetgélek tovább halkan, majd lemondóan sóhajtok. Könyökömet támasztom felhúzott térdemre, miközben magam elé bámulok. Ja, rohadtul nem beszéltünk meg semmit, főleg nem az okokat, de hát… fordítom itt fejemet bugyután vigyorgó barátnőmre: szerintem nem is most fog megtörténni.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 29. 16:27 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Próbálok semleges hangot megütni a témával kapcsolatban, mondjuk nem is nagyon lenne okom idegeskedni. Ha Rin biszex, akkor is ugyanúgy szeretem, mint eddig tettem, ahogy akkor is, mikor rájöttünk arra, hogy meleg. Csak aztán most lehet kiderül, hogy nem meleg, hanem mindkét nemhez vonzódik. Biztos vagyok abban, hogyha így is van, akkor is sikerül dűlőre jutnia vele, mert itt vagyok mellette és segítek neki. Ő az egyik legjobb barátom, soha nem lennék képes bántani vagy elhagyni azért, amilyen. Éppen azért szeretem ennyire, mert olyan, amilyen. Ez a legfőbb oka annak, hogy általánosságban fogalmazom meg mondandómat neki, hiszen biztos volt már olyan, hogy smárpartit vívott mással és ugyanilyen érzelmeket váltott ki belőle.
Már éppen hangot is adnék a levezetésemnek, amikor hallom, hogy mozdul. Fejemet fordítom felé, halvány mosollyal ajkaimon nézem, így pislogok felfelé rá, azonban a mosoly nem tart valami sokáig, mert megszólal. Lábamat nyújtom ki, kezem esik ölembe, ahogy hallgatom, szemöldököm rebben meg kérdőn, ajkaim nyílnak el hitetlenségemben. Hogy elveszít? De hiszen az elképzelhetetlen. Sóhajtva támaszkodom az ágyra és fekszem le Rinnel szemben. Kezeim közé fogom kezeit, mert ha már deepbe mentünk elég rendesen, akkor csináljuk rendesen.
- Rin… - mosolyodom el kedvesen, neve lágyan hagyja el ajkaimat, és még így sem várom el, hogy rám nézzen. - Kedvelsz engem? - túlságosan halkan szólalok meg, mert a kezdeti határozottság úgy foszlik szerte, mintha nem is létezett volna soha. - Mármint… úgy, érted. Mint lány a fiút, vagy fordítva - ráncolom szemöldököm, ahogy megmagyarázom, mintha fogyatékos lennék. Nem tudom, hogy magam miatt pontosítottam-e a kérdést, vagy Rin miatt, de valószínűleg nem is volt fontos, mert így is értette a kérdést. Óvatosan szorítok rá kezére, hogy valahogy jelezzem: végül is még itt vagyok. Fura is lenne, ha elmennék, mivel itt lakok. Anyáék örülnének neki.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 30. 08:40 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint Rin. Csak amíg én nem mutatom, nehogy még jobban bepánikoljon, addig elkapva tekintetét, abból egyértelműen lejön, hogy fogalma sincs mit érez. Nem tudom mit reagálok majd, ha a válasz igenleges lesz. Megkönnyebbülök majd? Bepánikolok? Utóbbira nem látok sok esélyt, hiszen volt már arra példa, hogy megálltak előttem és közölték, hogy tetszem nekik, csapassunk egy randit. Vállat vonva mentem bele, mert végül is mit veszthetek? Egyikből sem lett semmi komolyabb, ráadásul a legutóbbi igen csúnya szakítással ért véget, még pofont is kaptam, és kellett pár perc mire leesett miért, de addigra már mindegy volt. A legrosszabb, hogy akkor sem az kötött le, hogy visszaszerezzem az eridonost, hanem hogy testvéremnek végül igent mondott-e a lány. Menthetetlen vagyok.
- Azért, mert a szüleid… - el-elpillantva Rin arcáról harapom el a mondatot. Egyértelműen azért, nincs értelme folytatni. Megszeppenve szorítok rá ujjaira, ahogy tekintete kezd el sokkal jobban csillogni, mint az egészséges lenne. Elnyílt ajkaimat csukom össze, az alsóba harapok, majd engedem el kezét. Nyaka alá csúsztatom egyiket, majd simítom lapockájára, míg másikkal nyúlok hátához. - Képes vagy szeretni, ebben biztos vagyok. Túl makacs vagy ahhoz, hogy a szüleid kiirthassák belőled ezt. Képes vagy rá, Rin, csak több idő kell, amíg rájössz, hogy az-e avagy sem - közelebb araszolok hozzá, majd ölelem magamhoz, miután az első könnycsepp lehullik.
Lehunyom szememet a folytatásra, kérdésére nem is válaszolok rögtön. Nem tudom milyen volt. Kellemesen furcsa, most is ezzel tudnám jellemezni, de attól félek, hogy csak még jobban összezavarnám barátnőmet. Halkat szusszanok, majd távolodok el tőle minimálisan, hogy mellkasomhoz húzott fejének búbjára tudjak legalább nézni, ha nem néz fel rám. - Itt leszek, amíg rájössz, és utána is - mosolyodom el szélesen. - Nem tudom milyen volt. Furcsa elsődlegesen, más, mint az eddigiek, de… - ráncolom szemöldököm elgondolkodva. - Nemtom. Jó volt - vonom meg végül vállamat.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. április 11. 12:33 | Link

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Szar érzés ám, amikor nem kell befejezni egy mondatot, mert rohadtul tudom, hogy befejezetlenül, sőt, a másik megerősítése nélkül is jóra gondolok. Mert tudom, hogy így van. Nem tudom, hogy segíthetnék Rinnek, vagy hogy könnyíthetném meg neki, pedig amikor nagyon deepbe megyek, eszembe szokott jutni barátnőm és a családi háttere. Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan ezen merengek, mert a nagy francokat, de hát… mégis a barátnőm és segíteni szeretnék neki. Lényegében bárhogy. A baj még mindig az, hogy nem tudom, hogyan tehetném meg, hiába tudom elképzelni milyen lehet, amikor az én vállamat nem nyomja ilyen felelősség.
Jobb híján ölelem magamhoz szorosan a lányt, hogy tudja, ha ehhez nem is tudok érdemben mit mondani, azért itt vagyok és támogatom. A szavak végül percek múlva jönnek, mert úgy érzem, ez most olyan, amit ki kell mondanom és nem elég, ha csak egy pillantásomból olvassa ki a másik. Szavaitól mégis megmerevedek egy pillanatra, majd a folytatástól csak még inkább. Szívem hevesen dobban párat, kikerekedett szemekkel ölelem magamhoz szorosabban, a falat bámulom Rin háta mögött, miközben megnyugtatóan simogatom a tincseit. Most… mondjam ki én is? De ha kimondom, az nem félreérthető mindezek után? Ha nem teszem meg, ugyanolyan félreérthető? És ha komolyan mondja? Ha én komolyan gondolnám? Végül csak ölelem magamhoz szótlanul, miközben ujjaim mozognak hátán és tincsein folyamatosan, egészen addig, amíg meg nem szólal. Eltávolodva fordítom lefelé fejemet, hogy rá tudjak nézni, majd vigyorodom el szélesen. Gyors mozdulattal hajolok közelebb, terveim szerint Rin arcára adva egy gyors csókot, de lehet félremegy, fene sem tudja, mert rögtön utána pattanok fel és libbenek az egyik szekrényemet, aminek aljából rántom ki a mérhetetlen savanyú cukrot, amit csak ő meg én tudunk megenni. Diadalittasan emelem fel és nevetek fel hangosan, mert legutóbbi hazalátogatása alkalmával hozta és igen... még mindig megvan. Valami ilyesmi alkalomra tartogattam, szóval még tényleg jól is jön. Muhahahaha!
Ki tudja mennyi időt töltünk el nevetve és egymás vérét szívva, mikor a tejszínhabos doboz már üresen hever a földön, a hatalmas zacskó savanyúcukornak pedig se híre, se hamva, én meg Rint magamhoz ölelve alszok el éjjel valamikor. Végül is… valamit sikerült letisztáznunk, ha előrébb nem is jutottunk.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mágusfalvak - Mórocz A. Móric hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok