37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Csepreghy Péter hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 20. 07:54 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| Bodzavirág utca | Csepreghy ház |

Az erős szél megrázza a hatalmas tölgyfát, aminek törzsén csiklandozva szalad végig a hideg rezgés. Így az egyik gyengébb faágról ökölnyi adag hó hullik alá, pontosan göndör kobakomat megcélozva. A váratlan hidegre teknőcszerűn húzom be nyakamat, majd halk káromkodást mormolva söpröm le a havat fejem búbjáról. Eléggé hosszú volt az út Talárosig, és többször el is aludtam, ami egy icipicit nyűgössé tett. Azonban minél gyorsabban túl szeretném magam tenni ezen a kicsit sem pozitív érzésen, és mosolyt varázsolva arcomra, fejemről a havat sepregetve fordulok a mellettem bandukoló Thomasra. Biztosan ő is már nagyon szívesen venne magához egy forró italt, mert az idő nem túl kegyes hozzánk. Annak ellenére, hogy úgy beöltöztem, mintha egy északi-sarki túrára mennék nagyon is fázom. A szél csípős hideg, be is sötétedett, alig egy néhány méter széles útvonalon tudunk haladni a Bodzavirág utcában, hiszen annyi hó esett, hogy szinte megállította a közlekedést. Természetesen járnak a polgárőrök, és óránként, két óránként rendet csinálnak pálcájukkal, de oly’ intenzíven hullanak a hópehelyek felhő börtönükből, hogy még ez az órás járőrözés sem számít gyakorinak.
- Mindjárt ott vagyunk – szólalok meg végül egy hatalmas mosollyal arcomon, majd a következő lehetőségnél balra fordulunk. – Anya már biztosan nagyon vár bennünket – sóhajtok egy mélyet, miközben a szűkülő hóösvény miatt Thomas elé kell keverednem, így szólok neki hátra. – Tetszeni fog itt – kiabálok fejemet kissé hátra fordítva. Nagyon csendes és kedves népek lakják ezt a mágusfalut. Nem szokott történni semmi különleges – már ha akármit is lehet nem különlegesnek nevezni egy mágusok és boszorkányok lakta településen. Szívem vadul kalapál, arcomon letörölhetetlen vigyor trónol, majd egy mély, boldog sóhaj után megállok házunk előtt. Leengedem a gondosan letakarított előkertben a bőröndömet, majd Thomas mellé állok, és oldalról ölelem át karommal az ő vállait. Kicsit meg is szorongatom. – Megérkeztünk.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 23. 14:46 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| Édesanya | A nappali, ahová belépünk |

Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, és még egy aprót szorítok barátomon, és megpaskolom vállait mielőtt elengedném. Csillogó tekintetem emelem fel rá, és büszkén kihúzom magam, amikor meghallom a rácsodálkozást. Érzem a hangsúlyból, hogy ez bizony a lenyűgözöttség jele, ezért hatalmasat dobban pici szívem. Ahogyan állunk egymás mellett – Thomas a házat nézve, én pedig őt – valami nagyon különleges érzés fog el. Nem hoztam még haza barátot magammal, s ezen a télen kettő olyan pajtásom is lesz, akik meglátogatnak. Szinte könnyezni kezdek örömömben. Az átlag gyerek el sem tudja képzelni, hogy egy magamfajta szeretetéhes kölyöknek mennyit is jelent ez valójában. Barátokat találni, együtt lenni, sőt elhívni őket az otthonodba. Túlságosan szentimentális gondolataimból a hangosan kivágódó ajtó zaja ébreszt fel, ahol meglátom édesanyámat. Szemeim szokás szerint apróra szűkülnek, ahogyan mosolyom egyre csak szélesedik, majd egy pillanatra visszatekintek Thomasra, és nekiszaladok édesanyámnak, ahogyan azt mindig is teszem, amikor egy ideig nem látom.
- Anyu – szaladok neki, és ölelem át az asszony derekát, aki szelíden mosolyogva dönti rám fejét, és simogatja meg hótól ázott buksimat. Erősen megszorítom befejezésképpen, majd elengedem őt, és barátom felé fordulok. S mivel jól otthagytam magára, ezért bocsánatkérve ugrálok boldogan vissza mellé, majd megragadom kezét, és anyukám elé rángatom. – Anyu, ő Thomas – mutatom szülőmre, majd barátomra. – Thomas, ő pedig az én anyukám – kékjeimet cikáztatom kettejük között ebben a varázslatos pillanatban. Édesanyám kedvesen mosolyogva emeli sötétkék szemeit a Middleton fiúra, barátságosan biccent egyet, s ujjait összekulcsolja maga előtt.
- Szia drágaságom! Annyira örülök, hogy épségben ideértetek. Éppen most lett készen a vacsora. Remélem, hogy szereted az őz sültet… - mindezt körülbelül egy levegővétellel mondja, majd éppen kitárná szélesebbre az ajtót, amikor egy hatalmas vörös kandúr szalad ki rajta úgy, hogy csupán egy vöröslő csíkot látunk belőle. – Ó! A csudába… - kap édesanyám a szája elé. – Mostanság nagyon szökik. Nem is értem… Melegedjetek fel odabenn, van forrócsokoládé a konyhapulton, én visszahozom ezt a rosszcsontot – mondja nekünk, s bájos mosollyal simítja végig mindkettőnk arcát éppen azzal a kezével, amelyik a kiszemelthez közelebb van.
- Vettem, Anyus – fogadom a parancsot mosolyogva, és visszasétálok csomagomért, amit a kezembe veszek, és azonnal ismét Thomas mellett termek. – Gyere – intek fejemmel befelé, majd átlépem a küszöböt, és halványan elmosolyodok édesanyám macskahívogató kiáltásaira, amit egyre halkabban hallhatunk, ahogyan belépünk a nappaliba. Mélyet szippantok a levegőbe. Mosolyom eltüntethetetlen. Jó újra itthon.
- Üdvözöllek a Csepreghy házban – fordulok barátom felé, és színpadiasan meghajolok előtte. – Megkínálhatlak egy bögre forrócsokival? – kacsintok.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. március 23. 14:47 Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 25. 13:46 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| A konyha |

Kisfiús hanyagsággal túrom le bakancsomat jobb lábamról a bal segítségével, majd ugyanezt fordítva, ezzel mindkét zoknim lábujjrészét beborítja a jeges-havas víz. Apró fintorra húzom vastag ajkaimat, de végül egy hirtelen átváltott nemtörődöm arckifejezéssel elfeledtetem a kellemetlen érzést. A „nemtörődömség” mellé egyértelműen egy vállrándítás dukál, így miután ezen a mozdulatsoron is túlesek végre elengedem az eddig ujjaim között szorongatott bőröndfület. Varázsfalu ide vagy oda, még mindig jobban bízom abban, hogyha a kezemben tartom a cipelni kívánt dolgokat. Hitvány egy varázslóbébi vagyok, tudom, de mit tehetnék? Megnyalom ajkaimat, és szélesen vigyorogva, széttárt karokkal fordulok Thomas felé, akinek az ámulat egyértelműen kirajzolódik kedves arcán. Teszek felé egy lépést, és biccentek.
- Köszi, szerintem is eléggé király – nézek szét a jól ismert nappaliban. Mélyet szippantok a levegőből, ahol a jellegzetes faillat keveredik a konyhába hívogató őzsült fűszeres illatával. Szinte beleborzongok, ezért szemeimet is lehunyom a drámaiság kedvéért, hiszen ez az otthonom, és már nagyon régen jutottam haza. Hirtelen vezérelt gondolattal fordulok sarkon, s indulok meg a konyha irányába. Lépteim szinte tánclépések, azonban gyorsan megálljt parancsolok görbe lábaimnak. Thomas felé fordulok. – Ööö… azokat – mutatok lábbelijére. – Csak dobd le valahova. Azt meg – mutatok feljebb a hátizsákra. – Ahova szeretnéd – legyintek bohókásan. – Itthon vagy te is ugyanúgy, mint én – fogadom be családomba szavaimmal barátomat, és egy szelíd, szeretetteljes mosolyt engedek felé. Kicsit csendben is maradok, ami igencsak hatásvadász érzetet kelthet, pedig most nincsen benne szándékosság.
- Kövessen, Miszter Middleton – hadarom el hirtelen, játékos hanglejtéssel a szavakat, majd ismét sarkon fordulok, és folytatom az utat a konyha irányába. Amíg oda nem érünk irgalmatlanul mutogatva arról beszélek, hogy anyukám mennyire szorgos és gondos, hogy ezt a hatalmas házat egymaga ilyen formában tudja tartani. Illetve arról is, hogy nagyon remélem, Meows mihamarabb előkerül, és anyunak sem kell megfagynia odakinn. Ekkor érkezünk meg a konyhába, ahol azonnal a konyhapult mellett termek, hiszen ott gőzölög a lábasban a forrócsokoládé. Mohón nyalom meg ajkaimat, majd kinyitom a konyhaszekrényt, és kiveszek két bögrét. Az egyik a „Legjobb Édesanya” feliratot viseli büszkén, így azt megtartom magamnak, a másikat, amelyiket Thomasnak szánom pedig megtöltöm édesanyám világhíres italával. Sűrű, mégis iható. Csokoládés, mégsem sok. Mindig reszel bele egy kis narancshéjat, ami megbolondítja. Ajkaimba harapva, és erősen koncentrálva arra, hogy ki ne öntsem lépkedem Thomas felé majd, amikor odaérek, felé nyújtom kékszín a bögrét.
- A leges-legmenőbbnek – vigyorgok, hiszen ez a felirat rajta: „A legmenőbb srác”. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ezt tényleg így is gondolom. Barátságosan mosolygok, szemeim csillognak. Olyan, mintha egy álomba csöppentem volna. – És… - lépek vissza az emocionális pillanatom után vissza a pulthoz, hogy magamnak is készítsem a forrócsoki adagot. – Mihez lenne kedved? Mennyire vagy éhes?
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. április 2. 14:16 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| A konyha |

Anyu bármelyik pillanatban visszaérhet – nyugtatom meg barátomat neki még háttal állva, hiszen most még magamnak kell szednem egy kis forrócsokit. A fazékból felcsapó illatra beindul a nyálelválasztásom, ezért egy hatalmasat nyelek, és figyelem, ahogyan a sűrű édes lé belecsorog a bögrémbe. Vagyis anyukám bögréjébe, amit most kineveztem sajátomnak. Biztosan nem fog érte haragudni. Az utolsó kövér csepp is a bögrében landol, majd lassan fordulok Thomas felé. – Arra gondoltam, hogy kaja után felmehetnénk a szobámba – fújom meg a forró italt, majd számhoz emelem, azonban az annyira égetően forró, hogy egy apróbb nyüszítés után leteszem a konyhapultra. S mintha mi sem történt volna folytatom gondolatmenetemet. – Baromi sok mugli játékom van – mondom, majd hosszú mutatóujjammal mutogatok a levegőbe, mintha le szeretnék szúrni egy láthatatlan gonosztevőt. – Ó-ó-ó! – adom ki kismajom módjára a hangokat. – Nézhetnénk égő családi fotókat – szinte nem is veszek levegőt az izgatottságtól. – Vagy megmutathatnám hol szereztem ezeket… - húzom fel pulóverem ujját, miközben el sem engedem barátom barna tekintetét. Aprócska játékbalesetek hegei láthatók rajta. – És elmesélhetném hogyan és milyen gyakorisággal – és itt kellene megállnom, mert annyira beleélem magam a dologba, attól félhet pajtásom, hogy elfelejtek levegőt venni.
Ezek új dolgok nekem. Új, hihetetlen jó érzésekkel. Van egy barátom, akinek mindent elmesélhetek, amit akarok. Sírhatok és nevethetek. Örülök, hogy vagy, Thomas!
Ekkor nyikorogva nyílik az ajtó, amire az irányába kapom a fejem, de persze nem látom édesanyámat, csak a halk duzzogását hallom idáig, hiszen Meows tényleg jó messze szökhetett, ha ennyi időbe telt megfogni. Mosolygós szemeim ismét Thomasra kerülnek, felkapom a pultról a bögrémet, és intek a fejemmel. – Nézzünk rá anyura!
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. június 24. 12:24 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

Édesanyám zsörtölődése a legaranyosabb dolog az egész világon. A gömbölyded asszonyka, akinek az arca mindig tündököl az életszeretettől, most duzzog a lókötő macska miatt, és ez széles, szeretetteljes mosolyra húzza vastag ajkaimat. Kicsi szívem lágy ritmusra ver mellkasomban, miközben Thomas is leteszi a pultra a bögréjét, és elindulunk a bejárati ajtó irányába. Lépteim lassúak és nyugodtak; nincsen hová sietni. Zoknim halkan suhog a fapadlón, s néha játszom is vele, mintha egy megfagyott tócsán szeretnék végig csúszni. Ilyenkor karjaimat keselyűmadár módjára feszítem széjjel, hogy némiképp balanszban tudjak maradni, és ne koppanjak egyet a hajópadlón. A folyosón sétálva millió családi fotó mellett sétálunk el; anyám, Meows és én. Beállított, műteremben készült darabok, amin boldogan mosolygunk, néhányan integetünk. Másfajta képeink nincsenek, hiszen mobiltelefonom a mai napig nincsen, és fényképezőgépet sem szerezte még be magamnak – egyáltalán nem érzem szükségét a felesleges kattintgatásoknak. Arra ott vannak a szakemberek; akik ugye ezeket a csodálatos családi boldogságmorzsákat is összesöpörték nekünk egy képre.
„Ó”, hallom Thomas hangját, amire kedvesen mosolyogva pördülök meg tengelyem körül, hogy magam előtt tudhassam őt. Kékségeim kíváncsian csillognak, és amikor megtudom, ajándékot fogunk kapni, örömtelin tapsikolok egyet a levegőben. Én is jöhetnék felesleges finomkodással, hogy ugyan, nem kellett volna vagy nekünk ajándék, hogy itt vagy, de ettől azért jobban örülök annak, hogy kapunk valamit. Mohón kapok a csoki és a virág után, miközben vállam fölött átüvöltök édesanyámnak. Igen, üvöltök, nem pedig kiabálok. Anyu nem mindig hall meg, ezért megszokásból csavarom fel ennyire a hangerőt belső kis Petya-rádiómban.
ANYA! – kezdem fülsüketítőn. – THOMAS HOZOTT AJÁNDÉKOT! – remeg bele a Csepreghy-lakás. Közben édesanyám még mindig orra alatt morogva vakarja ki magát a hóból. Azonban amikor meghall engem felkapja a fejét, és egy „Jaj, Thomas! Ez nagyon kedves tőled” hagyja el a hidegtől meglilult ajkait. A kellemetlen érzése ellenére mégis lágyan, anyamód szól a Middleton fiúhoz. – Köszi – ismét barátom felé fordulok. Boldogan csillogó szemeim cikáznak az övéi között, miközben sután, egyik kezemben a csokival, másikban a virággal ácsorgok előtte. – Sir Thomas – húzom ki végül magam játékos komolyságot varázsolva vidám ábrázatomra. – Kiérdemelted, hogy megmutassam eddigi életem darabkáit. Kövess – biccentek, majd skizofréniából egy ötöst vésve lelkem bizonyítványába fordulok édesanyám felé, újfent torkom szakadtából üvöltve kezdve. – FELME… - ekkor veszem észre, hogy ő már rosszallón, mégis mosolyogva csóválja meg a fejét. A kezemben lévő ajándékokat kikapja, amire én csak hal módjára tátogok néhányat, babamód még kezemet is nyújtom utána, mert ez nem ér. Majd egy fájdalmas „naaaaa” is elhagyja az ajkaimat, de Anya csendre int.
- Ezeket szépen elveszem, mert vacsora előtt nincsen édesség… - szűkíti össze szigorúan szemét, majd Thomas felé fordul. – Köszönöm a virágot, aranyom – megsimítja barátom arcát, majd ismét rám tekint. – Menjetek fel a szobádba, kicsim. Szólok, hogyha jöttek vacsizni – dühösen, aprócska bika módjára fújom ki a levegőt orromon, majd megragadom Thomas csuklóját, és az emelet felé kezdem húzni magam után. Vonásaim egyre csak lágyulnak, miközben újra elkezdem a magamét.
Egyszer végig csúsztam a korláton – húzom végig ujjaimat a fán, s elengedem barátom kezét. – Jó nagyot estem – bólogatok. – Aztán meg felmásztunk a padlásra a szomszéd sráccal… - csacsogok, majd eltűnünk az emeleten.
Édesanya a konyhában, mi pedig a szobámban. Csodálatos téli szünet elé nézünk.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 2. 19:17 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Gyomromat fogva, arcomon fájdalmas fintorral és kétrét görnyedve állok egy bokor mellett. Varázsgyermek lét ide vagy oda, vannak dolgok, amiket még az én kis belsőm sem tud elviselni; ilyen a hoppanálás. Mély levegőt veszek, majd fújom ki tüdőmből, mintha éppen halni készülnék, de megpróbálok minél hamarabb túllenni ezen, mert azért mégsem a bogolyfalvi temetőben vagyunk. Pedig lehet ott most gyorsan túllennénk a szertartáson. Kék szemeim kissé megfakultak, szinte szürkés árnyalatot vettek magukra, míg arcom sem éppen a legfényesebb. De szerencsére egészen gyorsan fel szoktam épülni ebből az állapotból.
Jól vagyok, jól vagyok – intek Lili felé, aki bizonyára meglepve konstatálja, hogy nem megy nekem. Hiszen nem szóltam neki előre. Erősnek akartam mutatkozni, ezért megtartottam magamnak ezt az aprócska információtöredéket. Még egy újabb fújtatás után egyenesedek fel, engedve a bokor egyik ágának a szorításán, majd egy kissé erőltetett, ám annál kedvesebb mosollyal arcomon fordulok vissza barátom felé.
Lehet, hogy szólnom kellett volna – mondom a helyzettől függetlenül egészen vígan, ahogyan máskor is tenném, majd oldaltáskámhoz nyúlok, hogy egy félliteres, D&D feliratú butykost vegyek elő. Mindig készülök vízzel az ilyen jellegű utakra, mert alapvetően annyit iszok, mint egy kacsa. S ez most is kifejezetten jól jött.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 2. 19:55 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Nem is kétséges, hogy Lili puszta jelenléte is megnyugtat. Ahogyan érzem a hátamat érintő ujjakat, hálás melegség járja át a lelkemet, de egyelőre még annyira kellemetlen a hányinger, hogy ennek egy ideig még nem tudok hangot adni. Orvosságot ugyan eszem ágában sem volt betenni, mert ahhoz eléggé felkészületlen vagyok ilyen helyzetekben, de a víz is tökéletesen megteszi.
Ühüm – bólogatok két korty között, majd csillogó kékjeimet az ő szemeibe fúrom. Igazán kíváncsi vagyok erre a helyre, mert Lili csupán annyit mondott nekem, hogy menjünk el kirándulni. Nagyon régen jártam már a kastély birtokán és Bogolyfalván kívül máshol. Igazság szerint édesanyámat is évezredekkel ezelőtt ölelhettem magamhoz, de ezekben a pillanatokban meg is fogalmazódik bennem, hogy hamarosan haza kell látogatnom. Egy nagyot nyelve dobom vissza táskámba a flaskát, majd izgatottan, Lili felé fordulva indulok meg mellette.
Angyali Menedék – ismétlem, ízlelgetem a nevet. – Hát ez valami ku… - húzom el a szájamat, mert tudom, hogy nem szabad káromkodni hölgytársaságban. – Gyönyörű – tekintek körbe, miközben valódi illatorgia támadja meg széles szaglószervemet. – Ó – tátom el játékosan szájamat. – Várnak bennünket? De izgalmas – villantom meg fogszabályzómat. – És… mit lehet itt csinálni? Számháborúzni ketten nem nagy buli, de ha jön a tulaj, akkor talán beszállhat, ha akar – vonom meg csapzott kis vállaimat.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 3. 07:18 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Nem hagyhatom, hogy véget érjen. „Semmi, semmi. Csupán múló rosszullét” jeligével túl is lendülök a dolgon, de igaz, ami igaz; hazafelé útra biztosan szükségem lesz egy bájitalra, amivel kibírom ezt a megterhelő utazásformát. Hosszú ujjaimat zsebre vágom, és úgy sétálok tovább Lili mellett, el-elmosolyodva, miközben a minket körülvevő parkot figyelem. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire kellemes a Menedékből áradó energia. Mélyet szippantok a levegőből, és az izgalmasabbnál izgalmasabb illatokra néha elsóhajtom magam egy aprócska nyögdécselés kíséretében.
Nagyon is – fordítom vissza boldog arcomat Lili felé, és láthatóan jobb színem van, mint néhány perccel ezelőtt. Visszakerülni látszik a megszokott vidám pír, és szemeim is ismét úgy világítanak, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük. – Biztosan Laylának is tetszene – csücsörítek elgondolkodva. Újabb randevúra kellene hívnom, és ez a hely tökéletes lenne hozzá. Gondolataimból barátom szavai rángatnak vissza a gyönyörű valóságba. Madarak csivitelnek, néha el kell hessegetnem ugyan egy-egy rovart, de engem nem zavarnak, sosem bántom őket. Mondjuk, félek a családjuk bosszújától, ám magamtól sem szívesek oltok ki egy életet sem. Színpadiasan szimatolok a levegőbe.
Én eléggé tökéletesnek érzem – bólogatok, és figyelem, ahogyan Lili elindul a pavilon irányába. Én csak fejemet oldalra biccentve, kezeimmel zsebemben kísérem végig lépéseit. Kíváncsi vagyok. Tényleg van valami apropója az ittlétünknek?
Aww, Lili! Nemár – húzom el sértődötten az ajkaimat. – És… máskor? – fogalmam sincsen, hogy miért nem egyezik bele a játékba, hiszen mindig olyan jól elszórakozunk, és… várjunk csak! Mi ez a sejtelmes vigyor? Viccel velem. Sunyi mosoly száguld végig ajkaimon, és éppen előre lépek, jobb kezemet kivéve zsebemből, és mutatóujjamat a levegőbe emelve, amikor ő folytatja a mondatot, én meg… – Vőlegény – ízlelgetem a szót még teljes sötétséggel szemeimben, majd hirtelen tátogni kezdek, akár egy partra vetett sügér, és eszeveszett mód kezek mutogatni Lilire. – Te és Vajda… ti… ti összeházasodtok? – tágulnak ki szemeim megmagyarázhatatlan boldogsággal vegyülve. És ekkor esik le a végén kimondott kívánság. Nagyot nyelek. Szemeim könnytől csillogva kezdenek remegni, majd ledobom a földre az oldaltáskámat, és odaszaladok Lilihez. Hosszú karjaimmal átölelem a derekát, és arcomat nyakába fúrom. Nem tudok még megszólalni; ez életem legcsodásabb napja.
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. december 10. 08:28 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Ölelésem már majdhogynem szorításnak érezhető, ezért kicsit finomítok rajta, miközben örömteli könnyeim remegtetik meg óceánkék szempáromat. Göndör koponyámban egyre erősebben hallom mellkasomban ficánkoló szívem dobogását, és mosolyom szűnni nem akaró módon ragadt kisfiús vonásaim közé. A szél meg-meglök bennünket, én pedig belefeledkezek az érzésbe, és csak ölelem legjobb barátnőmet. Szimatolom illatát, érzem hajának puhaságát, és még inkább kiszélesedik mosolyom. Vajon engem is elér egyszer az érzés, hogy valakivel összekössem az életemet? Elgondolkodnék, de inkább csak mélyet sóhajtva eresztem őt, hogy szavakkal is kifejezzem az érzéseimet. Fogszabályzóm villan, és végre megszólalok.
Nem is tudom, hogy tenne-e boldogabbá valami – nyelek egyet, és törlöm meg arcomat, amin már végig szaladt néhány könnycsepp. – Nagyon szívesen – általában gyermeteg, mutáló hangom most komoly elvarázsoltsággal cseng, és egy újabb sóhaj távozik vastag ajkaimon átbucskázva. Hitetlenkedve csóválom buksimat még jó néhány pillanatig, ám a vigyor távozása mára lehetetlen küldetéssé vált.
Merlinre! – kapok arcomhoz, ahogyan kimondja leendő házas nevét. – Ettől még valóságosabb az egész – düllednek ki kecskebéka módjára szemeim, és tovább ízlelgetem a nevet. Tökéletes. Gyönyörű. – Mintha mindig így hívtak volna – mondom felsőtestem játékosan kihúzva, azonban furcsa dolog történik. A mosoly, amiről azt gondoltam percekkel ezelőtt, hogy nem távozhat, most mégis kissé szomorkásabb fintorrá változik. Layla.Én nagyon szeretném, hogy… de… nem sokat tettem eddig az ügy érdekében – vallom be kissrácosan elhúzva ajkaimat, fejemet kissé lehajtva, és úgy fúrva kékjeimet barátom tekintetébe. Elhozni magammal. Forró husáng csak lapos mellkasomra, így picit a levegő is benn marad. – Tényleg? – virul ki arcom apróbb piros foltokkal. – Csak legyen bátorságom megkérdezni…
Szál megtekintése


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Mágusfalvak - Csepreghy Péter hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok