37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Caitlyn Iparis hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 4. 20:30 | Link

Rey *_*

Egyik nap Rey elhívott világot, vagyis pontosabban inkább kviddicset látni. Ugyan nem tudtam, mire számítsak, de természetesen lelkesen beleegyeztem, elvégre kviddicsről volt szó, tehát bűn lett volna kihagyni.
Egymás mellett baktattunk a vasútállomás irányába, közben pedig az Eridonos fiú szórakoztatott. Már fájt az arcom meg a hasam a sok nevetéstől, de ezt egyáltalán nem bántam.  Még oda se értünk a pályaudvarra, mikor meghallottam a füttyöt. Hunyorogtam a szememmel, s kisvártatva meg is láttam a vonatot. Nekem nem úgy tűnt, hogy majd szépen megvárja, míg kényelmes tempóban odaballagunk és felszállunk, már készülődött az induláshoz. „A vonat nem vár” - hiába, ezek szerint tényleg igaz a dal, halkan el is kezdtem dúdolgatni. Erősen reménykedtem benne, hogy a csihuhu nem fog minket otthagyni.
Rey is felfigyelhetett a dologra, mert pillanatokon belül kézen fogott, s futásnak eredt. Igyekeztem nem lemaradni mögötte, és (szerintem) egész jól bírtam, bár útitársam valószínűleg elég rendesen visszafogta magát. Hiába voltam energiabomba, szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy ha akarna, gond nélkül lehagyna a srác. Persze ettől függetlenül még feljegyeztem magamnak, hogy egy nap kerítsünk sort egy szolid kis futóversenyre, csak, hogy jól sejtem-e. Egyszer csak az Eridonos fiú lázas integetésbe kezdett. Elég viccesen nézett ki, egy kicsit fel is nevettem, aminek köszönhetően majdnem elestem, de Rey megtartott, nehogy elvágódjak. Komolyan, néha úgy gondoltam, igazán jól jönne egy olyan cucc, mint ami a szumóbirkózóknak is van. Elképzeltem, ahogy abban a felszerelésben járok-kelek a kastélyban, s ettől megint nevethetnékem támadt.
Szerencsére még épp elértük a szerelvényt, és Rey úriemberekhez méltóan előreengedett. Újabb élő példa arra, hogy az úriemberek még nem haltak ki teljesen.
- Persze, semmi bajom. Ennél azért több kell ahhoz, hogy elfáradjak. – Mosolyogtam rá kedvesen, de azért (remélhetőleg) alig észrevehetően picit kapkodtam a levegőt. - És te jól vagy?
- Egyébként helyileg hova is megyünk? Őszintén szólva, amint kiejtetted a szádon a „kviddics” szót, egy csöppet elkalandoztak a gondolataim… - Vallottam be nevetve.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. március 5. 19:26 Szál megtekintése

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 5. 20:37 | Link

Rey *_*

Mázlink volt, pont az utolsó előtti pillanatban sikerült felkászálódnunk a vonatra, ugyanis csupán egyetlen pillanattal az után, hogy felértünk a szerelvényre és Rey egy laza mozdulattal becsukta az ajtót, már hallani is lehetett az indulás szokásos zajait.
- Ó, ahhoz bizony korábban kell felkelned! – Ugrattam nevetve. Alapjáraton is mosolygós személyiség voltam, de az ő közelében valahogy állandóan nevetnem vagy vigyorognom kellett, és nekem halványlila gőzöm sem volt, hogyan csinálta. Bár még nem ismertem régóta, se túl jól, de tipikusan olyan srácnak tűnt, aki mindig jókedvű. Reméltem, hogy a kis utazásunkon egy kicsit jobban is meg fogom ismerni, mert úgy gondoltam, mi ketten jó barátok lennénk. Persze egy olyan szinten társasági lény, mint én, mindenkiben a lehetséges barátjelöltet keresi, ez nem újdonság, de ezzel a fiúval tényleg nagyon jóban szerettem volna lenni.
Kérdésemre csupán legyintve válaszolt, ami nem lepett meg. Ahogy végignéztem rajta (igyekeztem nem túl feltűnően csinálni), még a maratont is képes lett volna lefutni.
Szinte megbabonázva ittam magamba mindegy egyes szavát, néhány pillanatig talán még lélegezni is elfelejtettem a nagy izgatottságtól.
- Úúúúú! Komolyan mondod? Hát akkor muszáj lesz bevásárolnom! – Felspanolt állapotomban elkezdtem aprókat ugrálni egy helyben. – Ésés kik lesznek ott? Bár, őszintén szólva nekem aztán elkezdheted sorolni a neveket, még senki híres kviddicsest nem ismerek, de nagyon érdekelnek. Te voltál már ilyen rendezvényen? Úú, majd mi is tudunk kviddicsezni? Az nagyon szuper lenne! Meg majd, ha tudunk, szerezzünk aláírást is! – Hadartam el a kérdéseimet egy szuszra. Emlékeztetnem kellett magam, hogy egy picit álljak le, és néha azért levegővétel sem ártana. Teljesen és totálisan belelkesedtem, de hát én nem tehettem róla, a kviddics volt az oka. Igaz, ami igaz, még nagyon-nagyon-nagyon, de tényleg nagyon-nagyon-nagyon messze voltam attól, hogy igazán jó játékos legyek, a profitól pedig még messzebb álltam. De nem adtam fel, amikor csak lehetőségem nyílt rá, rohantam a pályára edzeni. Legutoljára Gergőcivel mentem, s ugyan az elején meglehetősen béna voltam, de a végére egészen belejöttem a dologba.
Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Rey megint megfogta a kezemet, (talán attól félt, hogy lelkesedésemben lyukat ugrálok a padlóba) majd megindult beljebb az utastérben. Természetesen az ablak melletti helyet foglaltam be, ebből nem engedtem.
- Miért, milyen messze van ez az Üstösd? – Kérdeztem. Nem zavart a hosszú utazás, akár az egész világot szívesen körbeutazom, ha jó társaságom van.
- Egyébként mióta jársz a Bagolykőbe? A szüleid is varázslók? – Érdeklődtem. Arra gondoltam, hogy ha úgyis van időnk, akkor kezdetnek akár beszélgetéssel is eltölthetnénk.  
Szál megtekintése

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 28. 22:16 | Link

Rey *_*

- Na, majd meglátjuk! Bár szerintem te csak azt hiszed, hogy van. – Kacsintottam rá egy kuncogás kíséretében, folytatva a hülyéskedésünket.
Az összes idegszálammal a mondandójára figyeltem, kizártam minden mást. Hirtelen másodlagossá váltak még az olyan alapvető cselekedetek is, mint például a légzés. Mondjuk, az egyhelyben való ugrálás nem maradt el, de hát ez van, amióta az eszemet tudtam, így reagáltam az izgalmas dolgokra. Őszintén szólva eszembe jutott az is, hogy a nagy lelkesedésem jeléül ráugrom, de, tekintve, hogy egy vonaton álltunk, ahol rajtunk kívül még sok más ember is utazott, inkább elhalasztottam ezt a leszállásunkig. Rey, élvezd ki az addig hátralevő időt, mert utána már nem kíméllek! – Mulattam magamban, ördögi tervemet szövögetve.
- Igyekszem, éppen azon vagyok – Kacagtam fel Rey-jel együtt, miután vettem egy hatalmas levegőt. Mikor már nem fenyegetett a fulladás veszélye, Reyt kezdtem figyelni. A vigyor után próbált komolynak tűnni, ám a szemeit nézve arra jutottam, hogy nagyon jól szórakozott még mindig, csak próbálta (rosszul) leplezni.
- Ó, akkor legalább nem vagyok egyedül tudatlan. És az a más fajta milyen volt? És hol? És mikor? Naná, hogy ott, hát hol máshol lennénk? Ki nem hagynám semmi áron! Még szép, hogy ügyesek vagyunk! A legügyesebbek, pláne, ha aláírás a tét! - Vigyorodtam el Reyre emelve a pillantásom. Picit már kezdett fájni a nyakam a magasba nézéstől, mert az én drága mókapajtásom bőven fölém magasodott. Arra gondoltam, kéne vennem egy olyan nyakpárnát, vagy mit, amikor a srác kézen fogott. Rövid keresés után találtunk is egy kényelmesnek tűnő helyet, így lehuppantunk egymás mellé. Rey igazán otthon érezte magát, hátradőlt, felrakta a lábait, majd egy elégedett sóhajt hallatott.
- Téged aztán nehéz lesz kirobbantani innen, annyira elkényelmesedtél, mint valami lajhár! – Kacagtam fel az „előadás” után.
- Á, nem félek én semmitől, ne aggódj. – Kacsintottam vissza rá. Az odatartó út ideje csupán az tudakozódás szintjén érdekelt, akár az egész napot képes lettem volna végigvonatozni a szent cél érdekében.
- Óó. Miért, mit csináltál? – Ezen eléggé meglepődtem, és gyermeki kíváncsiságom felütötte fejét. Természetesen nem ítéltem el, csak érdekelt, mi történt ott, a testvériskolában. De Rey olyan egyszerűen ejtette ki a mondatot a száján, mintha csak azt jegyezte volna meg, hogy „Milyen szép napunk van”.  
- Hát, igazából magam sem tudom. Mehettem volna bárhova máshova, de New York közvetlen közelében nem volt ilyen suli, ezért körbenéztünk a világban, és Bagolykő tetszett meg a legjobban. Legalább tanulás közben új helyeket ismerek meg. Persze anyu nagyon nehezen engedett el, nem is akart, de végül sikerült meggyőznöm. És képzeld, milyen kicsi a világ, két gyermekkori barátom is itt tanul, hosszú évekig nem is láttuk egymást, erre bumm! Összetalálkoztunk. Képzelheted, hogy meglepődtünk. Te végül hogy kötöttél ki itt?
Szál megtekintése

Mágusfalvak - Caitlyn Iparis hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok