38. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kedves Fórumozók!

Kérünk Titeket, hogy ellenőrizzétek karaktereitek státuszát, különös tekintettel a karanténosaitokra, és kérjétek ki azokat a karaktereket, akikkel vannak terveitek!
Március végén esedékes az első inaktívlista ellenőrzés az új szabálymódosítás szerint. Ha eltelt a három hónap és marad karakteretek karanténban, ezt követően Emlékkarakteri státuszt kap és egy rövid kérvény benyújtásával fogjátok tudni ismét aktívvá kérni.
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. augusztus 30. 22:01 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Láttunk már azért karón auguránt - jegyzi meg fejét ingatva a téma kapcsán, hiszen nem példa nélküli, hogy egy aranyvérű család kitöröljön egyeseket a családfáról, ha az illető olyan szerencsétlen, hogy kviblinek szülessen, vagy éppen olyan vakmerő, hogy félvérrel vagy Merlin ne adja, muglival házasodjon. Természetesen ez csak a vaskalapos és maradi családokban fordul elő, és bőven akadnak liberálisabb szemléleteket vallókat is, de a Bánffy család sem ismer viccet e tekintetben például, ezt azonban most megtartja magának. Fölösleges ilyen témákba belemenni, mert még őt is csak frusztrálja ezek a középkori felfogás. Azt is csak gondolatban állapítja meg, hogy ha a hallottak után is szerepel még Benett azon a családfán, akkor többé-kevésbé modernebb elképzelései lehetnek már az Ivanich családnak. Csak biccent a hallottakra válaszul, mielőtt gyorsan berántaná a másikat az egyik tuja árnyékába egy csókra, aztán pedig már mutatja is az utat egyenesen a szobájáig. Túl komoly idegenvezetésre nem kerül sor egyelőre, Benett csak a főlépcsőt láthatja, néhány csukott ajtót, néhány nyitottat is akár, de időt nem kap belesni mögéjük, a folyosót, és végül Berci szobáját, ahol viszont jut ideje alaposan is vizsgálódni, Berci ugyanis önmagához hűen most is magát helyezi első helyre, és ahelyett, hogy a vendéggel foglalkozna, mindenekelőtt elmegy zuhanyozni. Sose lehet tudni, mi került a Balatonba a faluban vagy éppen a túlsó parton. Visszatérve elmosolyodik, amikor azon kapja Benettet, hogy a parfümök egyikét szaglássza.  
- Nox a neve - jegyzi meg, mielőtt még felajánlaná a fürdő használatát is. - Tetszik? - kérdez utána, elterülve az ágyon, és ujjait tarkója alatt összekulcsolva azon gondolkodik el, hogy mi mindent is mesélhet majd a húgának éppen úgy, mint Médinek meg Bellának. - A szobámban egyedül is feltaláltad magad, úgy vettem észre, nem volt rám nagy szükség - válaszolja a kommentre, amit a visszatérő sráctól kap, mert még mindig az ágyon hever, aztán oldalára fordul és végigméri őt. Egyre kevésbé érzi úgy, hogy bárkit meg tudna győzni arról, hogy csak barátok. - Te is eléggé illesz ebbe a képbe, ami azt illeti. Kíváncsi lennék, mi kell ahhoz, hogy mondjuk ne csak barátok legyünk...
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 509
Összes hsz: 679
Írta: 2024. szeptember 2. 21:25 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Mármint ez a márkája...? Vagy te nevezted így el? - gyanakodva mosolygok rá, mint akiből bármit ki tudnék nézni. Ujjaimmal visszanyúlok a parfüm nyakához, és enyhén oldalra fordítva keresni kezdem rajta a feliratot. Még nem hallottam róla. Egy időben teljesen a varázstalan divat szerint öltözködtem, a többiektől örökölt, nekik nem tetsző illatú parfümöket fújtam magamra, ha fújtam egyáltalán. Később kaptam a Fő utczáról vásárolt terméket, azóta rájöttem, hogy a varázslók is remekül bánnak az illatokkal, de azért nem követ illatfelhő a lépteim után általában, valahogy elvagyok nélküle. Kérdésére bólintva felelek. Ezt éreztem ahányszor csak közel került hozzám, legutóbb amikor megcsókoltuk egymást. Teljesen Bercire asszociálok, ahányszor megérzem, és ez kellemes érzéssel tölt el.
- Ugye nem baj? - kérdezem bizonytalanul, mert valóban udvariatlanság volt csak úgy szemrevételezni a holmijait. - Trófeának szánsz a dekoráció mellé? - fut végig tekintetem művi drámaisággal a falon található képeken. - Hm, jó kérdés. Mondjuk azonos értékrend, közös célok. Megfelelő dinamika. Elköteleződés - hűség. Amit nem ejtek ki, de ott van a nyelvem hegyén, ahogy rápillantok, majd leülök az ágya szélére, miközben tördelni kezdem az ujjaimat az ölemben. Nem volt még rendes kapcsolatom, ezért a másoktól hallottakra és az innen-onnan összeszedett információkra hagyatkozhatok. Meg arra, hogy mit súg a szívem. Szerintem Berci nálam kevésbé komoly, nem mindent tud úgy átérezni, ahogy szeretném, talán az eltérő anyagi hátterünk miatt. Ebbe viszont nem szeretnék belegondolni most, mert csak elszomorodom. Ismét felnézek a bútorokra, és elképzelem, hogy milyen életem lett volna, ha egy ilyen házban növök fel, vagy hogy ez akár az enyém is lehetne valahogy. El se hiszem, hogy itt vagyok.
- Te mit gondolsz? - fordulok felé félve, halkan téve fel a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. szeptember 4. 20:55 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Az egy Eau de Versailles parfüm és az illat neve Nox - válaszolja olyan hanglejtéssel, hogy már szinte várja az ember, hogy a mondatot azzal fejezi be egy legyintés kíséretében, hogy butus. Ehelyett azonban csak kissé hitetlenkedve megrázza a fejét. - Minden illatnak neve van - teszi még hozzá úgy, mintha ezt is mindenkinek tudnia kellene. Megjegyzi azt is, hogy úgy vette észre, a szobát Benettnek egyedül is sikerült felfedeznie, ez azonban cseppet sem zavarja, hiszen ő hívta meg ide és azt is ő mondta, hogy érezze otthon magát. Nem rossz kezdet ez így, már csak azt kell kiderítenie, hogy pontosan minek is a kezdete.
- Nem is tudom... nem mutatnál rosszul, ez tény - válaszolja rákacsintva, nem igazán felelve gyakorlatilag a kérdésre, aztán a saját kérdését is felteszi, kíváncsian hallgatva a választ. Még bólogat is, majd felkönyököl, állát megtámasztva az öklén és megpaskolja az ágyat maga mellett szabad kezével, jelezve, hogy üljön csak le nyugodtan Benett is. Eléggé furcsa így, hogy ott ácsorog, mintha legalábbis engedélyre várna.
- Nagy szavak ezek... vagy hogy is mondjam... komoly elvárások, pedig néha szórakozni sem árt. Tudod, élvezni az életet, a pillanatnak élni, nem a jövőn rágódni vagy éppen a múlton... vagy úgy bármin. Ahhoz túl rövid - bölcselkedik, és tulajdonképpen elégedett magával, amiért ilyen szépen sikerült csomagolni, hogy a hedonizmus neki szimpatikus életszemlélet. Felül aztán, és úgy dönt, ujjára csavarja az egyik bongyor hajtincset, ha Benettnek nincs kifogása. - Szerintem... ki kellene próbálnod... carpe diem... és hasonlók... - duruzsolja, és közelebb húzódva csókot nyom a másik nyakára, majd várakozón felpillant, és folytatja. Tudja, hogy a hűség nem erénye, de azt is, hogy elég sokat tud ajánlani, amiért megérheti ezt elviselni. Már csak az a kérdés, hogy ez Benettet mennyire érdekli. Majd kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 509
Összes hsz: 679
Írta: 2024. szeptember 6. 10:44 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Neked nincsenek elvárásaid? - kérdezek vissza némi megdöbbenéssel a hangomban.
Két oldal harcol most bennem. Az egyik be akar feküdni mellé az ágyba, hogy ő kedve szerint használhasson engem, én pedig szintén bármit megtehessek vele, amit csak akarok. Ez valószínűleg akkor sem következne be könnyen, ha egyenesen megparancsolná nekem, de attól még a fejemben motoszkál ez az ábránd, és egyszerűen nem tudom kiverni a gondolataimból. A másik szerint meg kell húznom a határaimat, résen lenni, és nem hagyni, hogy valaki megint megsebezzen, ahogyan az történt eddig minden alkalommal. Ismerem ezt a szöveget, sokszor megkaptam már. Legyek laza, és akkor minden jó lesz. Hát, nem tudom, nekem mások kissé a tapasztalataim valamiért. Jobb óvatosnak lennem, még ha szeretnék is hinni a szavainak. Mikor Berci felül mellettem, én visszatartom a lélegzetemet, és hosszasan lehunyt szemekkel hagyom, hogy ujjára csavarjon egyet a tincseimből. Érzem, hogy a torkomban dobog a szívem a közelségétől, ami mágnesként vonz maga felé, mondhatni egy hajszál választ el attól, hogy újra megcsókoljam. Itt vagyok az oroszlán barlangjában. Naivan belementem a látogatásba, feljöttem hozzá, most pedig az ágya szélén ülök, egy szál törülközőben. Mi következik most, mi az, ami adja magát ilyenkor? Másra se tudok gondolni, csak hogy arra megy ki a játék, hogy mi most ketten...
- Lehet... - nyögöm ki kissé bizonytalankodva. Annyira szeretném, ha lenne valaki, aki komolyan vesz, értékel és támaszkodhatok rá. De olyan rég nem engedtem el magam a csalódásoktól való félelmek miatt, hogy tisztában vagyok a káros hatásaival. Ez így sehogy sem jó. Azt hiszem, össze vagyok zavarodva... Megfogom a kezét, gyengéden megszorítom, aztán megrázom a fejem.
- Az a lényeg - pillantok a plafonra, miközben egy nagy levegőt veszek - hogy most itt vagyok... És te is. És ez most jó... - fújok egy nagyot, mosolyt erőltetve az arcomra, de még mindig borzasztóan zavarban vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. szeptember 6. 20:11 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Kellenének? - kérdez vissza, húzva az időt és tulajdonképpen a határokat is feszegetve. Kissé meglepőnek találja, hogy Benett ennyire se nem ellenkezik, se nem kezdeményez. Valahol mélyen azzal is számolt, hogy egyértelműen nemleges választ kap, vagy éppen tovább kell folytatnia a becserkészését, és nem mondhatná, hogy unatkozik, de ezt így mégsem érzi az igazinak. Ezért is húzódik el végül, miután már kifejtette, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy az ember élvezni tudja az életet, majd fel is kel az ágyról, mielőtt még kísértésbe esne. Visszafordul azért, a kezét nyújtva Benett felé.
- Megmutatom a házat, gyere. Igazán olyan, mint egy múzeum... egyébként meg mit szólnál egy vacsorához valamikor? - veti fel teljesen spontán módon, magabiztosan rámosolyogva a másikra. - Talán átgondolom addig, hogy nekem mik lennének az elvárásaim - mondja, és már át is vág a szobán, hogy kinyissa a ruhásszekrényt, ahol szépen, sorban, egymás mellett lógnak a díszesebbnél díszesebb talárok, ingek, nadrágok. Színpompás kis gyűjteménye van.
- Ó nézd, ez az egyik kedvencem. A nagyszüleimnek mindig felmegy tőle a vérnyomása - közli, kihúzva egy szivárványszínű, flitterekkel díszített talárt, hogy megmutassa, majd körbe is fordul vele a saját tengelye körül jól szórakozva, mielőtt visszatenné. - Ismerek néhány nagyon jó helyet Budanekeresden, de még akár Budapesten is. Választhatsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 509
Összes hsz: 679
Írta: 2024. szeptember 9. 22:46 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Néha nem árt, ha vannak - de ez csak az én véleményem. Inkább megvonom a vállam, és magamban mosolyogva elfogadom, hogy ismét egy Bercihez méltó választ kaptam. Nekem nincs túl magasan a léc, talán csak külsőre mondanám, hogy azért akárkivel nem biztos, hogy összeállnék. A jellemnél viszont, hát abszolút azon múlik, hogy tudok-e a másikkal egy hullámhosszra kerülni.
Értetlenül pislogok rá, hogy most rosszat mondtam-e, vagy miért húzódik el hirtelen és invitál ki az ágyából, amikor már az a jóleső hideg érzés futkorászott a hátamon attól, hogy egy karnyújtásnyira se vagyok tőle, de engedelmesen követni kezdem őt a gardrób felé.
- Gyors témaváltás - sandítok rá elismerően. - Jól hangzik. Addig én is gondolkodom. Nem szeretnék túl szigorú lenni, nem vagy a diákom szerencsére - nevetek fel halkan, szórakozottan, miközben az éttermen gondolkodom. Vajon ez az átgondolás azt jelenti, amit sejtek, vagy inkább ne éljem bele magam semmibe?
- Nem csoda. Ők gondolom elég régimódiak. Ez azért elég feltűnő darab - viszolyogva végigmérem a talárt, és hát... Ízléstelen? - Pedig jó a stílusod szerintem, de ez valahogy nem... - rázom meg a fejem csalódottan.
- Itt mindegyik nagy rám, igaz? - kérdezem ártatlan hangon. Végül is, hátha akad valami, amit gyerekkorában kapott, csak elfelejtett kidobni. Az még pont jó lehet rám, kivéve, ha dagi fiú volt. Az volt? Meg merjem kérdezni? Majd máskor. Vagy előbb jön a közös fényképalbum-nézegetés. Ha mázlim van, ma felveszek egy drága szettet, ha nem, akkor maradok ruha nélkül. Mondjuk ha ledobnám a törölközőt, Berci biztos jobban értékelné. Ennyire még nem ismer.
- Menjünk Pestre, szeretem, amikor kilépsz a komfortzónádból, és muglik közt mutatkozol - mosolygok, visszaemlékezve a pécsi evésünkre.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. szeptember 11. 19:27 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Még szerencse - jegyzi meg, bár ha belegondol, annak is meglenne bizonyára a maga izgalmas oldala, viszont összességében mégis elég számára csak azért titkolózni, mert a nagyszülei ragaszkodnak holmi régimódi elképzelésekhez. Néha úgy érzi, nem is annyira az a baj, hogy a saját neméhez vonzódik, hanem, hogy éppen ezért nem óhajt a szó tradicionális értelmében családot alapítani és újabb öt-hat gyerekkel terebélyesíteni a családfát. A dolog másik része meg a ragaszkodás a kapcsolatépítéshez, viszont ez eleve működik a házasság keretein kívül is, és Berci úgy érzi, hogy ehhez Benett éppen elég jó példa háta mögött az Ivanich családdal. Aprócska kellemetlenség csupán, hogy ő maga félvér. Na majd még átgondolja ezt, egyszer. Most marad a saját életfilozófiájánál, és kiélvezi a pillanatot. Úgy érzi, meglehetősen sikerült az ujja köré csavarnia. Elégedett mosollyal nyugtázza a dolgot, megállapítva, hogy lesz miről beszámolnia Médinek, amikor legközelebb összefutnak.
- Ó, tudom, hogy kifejezetten ízlésficamra enged következtetni, de éppen ezért nem bírtam nem megvenni. Szeretek családi eseményeken a gróf úr idegein táncolni... - válaszolja egy kaján mosollyal az arcán, mielőtt ismét elrejtené a talárt a szekrényben, hogy aztán egy sokkal visszafogottabb darabot vegyen elő. Ez sem kifejezetten hétköznapi, de mégsem csillog-villog, és rikító színe sincs. Elgondolkodva méri végig aztán Benettet a kérdését hallva, hogy minden talárja nagy lenne-e rá. Szája szegletében mosoly jelenik meg, és keresgélni kezd.
- A herzbergi talárjaim talán nem... - dünnyögi félhangosan, majd egy elégedett "aha" kíséretében elő is szedi a sötétszürke egyentalárt. - Próbáld fel. Nem kellene túl hosszúnak lennie - jegyzi meg át is nyújtva vállfával együtt azt, és ciccegéssel reagál a javaslatra, de főleg az ahhoz társított magyarázatra, a szemét is forgatva.
- Ott is ismerek mágusoknak fenntartott helyeket, de rendben, legyen valami mugli vendéglátóipari egység... megbeszéltük. Hétfőn munka után? Úgyis a Minisztériumban leszek egész nap, Alexander berendelt valami értekezlet miatt - osztja meg egy sóhaj kíséretében, mert ilyenkor leginkább a jegyzetelést bízza rá a kedves rokon, csak azért nem panaszkodik, mert mégiscsak jól mutat az önéletrajzán, hogy a nemzetközi kapcsolatok osztályán gyakornok. - És ha elég szépen rebegteted a szempilláidat... nem is, ez legyen meglepetés... - szórakozik, pimaszul vigyorogva, és arra gondol, hogy ha egyszer úgyis Budanekeresdre költözik, akkor elkérheti a kulcsot előre is. A ház üresen áll, és ezt már máskor is kihasználta. Nadrágot húz közben, majd a köpenyt az egyik fotelre dobva az inget is felveszi, aztán a talárt, és türelmesen várja meg, amíg Benett is elkészül, hogy körbevezethesse a családi rezidencián.
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 509
Összes hsz: 679
Írta: 2024. szeptember 13. 00:26 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Gondolom, valami bosszúvágy fűt iránta. Fogalmam sincs, mivel húzta ki a gyufát így nálad - van humorérzéke, meg kell hagyni. Megfogom a ruha ujját. Ahhoz képest, hogy ronda, az anyaga még így is minőséginek érződik tapintásra. Hozzá kell persze tennem, hogy nem sokat értek a divathoz. Büszkén nézek Bercire, amiért elég bátor ahhoz, hogy konfliktusba szálljon a családjával. Nekem ez nem ment ennyire könnyen. És egyébként sem szeretem a hosszú háborúkat. Van okom miért haragudnom egyesekre. Bennem is vannak tüskék. De inkább kerülöm őket, mert megtehetem.
Átveszem tőle a talárt. Kedves emlék lehet számára, s ha jó rám, akkor látszik, hogy a Herzberg után nőtt úgy meg, mint a gomba. Vicces belegondolni tényleg, hogy milyen lehetett kisfiúként ez a zsiráf... Csak úgy mosolygok, majd elvonulok a fürdőbe, hogy legalább részlegesen visszaöltözzek, majd rávegyem a talárt. Egy napszemüveget azért magammal csempészek az egyik polcról, mert támadt egy ötletem. Az átalakulás befejeztével kinyitom az ajtót, és kecsesen, a férfi modellekre jellemző stílusban kivonulok Berci elé, mintha egy divatbemutatón lennék - igen, a napszemüveget is felvéve.
- Na? - tolom lejjebb orrnyergemen a szemcsit, majd kacsintok, és beletúrok a hajamba, hogy kissé felborzoljam.
- Remek hétkezdés lenne - egyezek bele az időpontba. - Ja hogy jutalomként kellene felfogjam, hogy itt vagyok... - ingatom meg a fejemet. Ezt azért ne játssza velem, hogy majd én itt meg akarjak neki felelni, és cserébe kaphatok valamit, amit igazából ő is legalább ugyannyira akar. Hülyére azért nem akarom venni magam.
Nevetek, majd ismét elbújok a fürdőben, hogy visszavegyem a normál ruháimat. Aztán kezdődhet az igazi körbevezetés. Végre megismerem, hogy hol él. És még csókolóztam is vele! De több nem történt, egyelőre még. Ez is megnyugtató. Teljesen megérte eljönnöm. A jövő meg majd alakul, talán pont azon a beígért vacsorán.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok