- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Igazság szerint a családom csak 1858-ban években költözött ide Kolozsvár mellől. Komolyan eladták, hogy kihalt egy egész ága a családnak, fogták magukat, hagytak egy kastélyt az enyészetnek, és elköltöztek ide... na de azt kezdtem el, hogy igen, a falu annak a csatának a helyén épült és mindjárt el is érünk a hősök sírjáig, de ehhez semmi közünk, hiába számít már szalamantoninak a családunk - magyaráz egészen lelkesen, miközben sikerül többet beszélnie mégia a Bánffy családról, mint a szóban forgó nevezetességekről valahogyan. Már legalább egy órája sétálnak a szülőfalujában, és valami oknál fogva még egyetlen pillanatra sem sikerült kettesben maradniuk, hiába próbálta megtalálni a legfélreesőbb és legcsendesebb helyeit Szalamantonnak. Nem igazán rajong a tényért, hogy folyton tele van turistákkal, ahogy beköszönt a nyár, és mindenhol ott vannak, mint a galambok, ráadásul pont olyan idegesítőnek is találja őket. Amikor pedig nem bámészkodó látogatókba botlanak, akkor valamelyik lakó bukkan fel, lehetőleg családostól. Mentőötletnek persze még ott a tarsolyában, hogy megmutatja a séta végén a birtokot is, noha ott is mindig van valaki. Rémes. Meg is rándul a szája széle kicsit a gondolatra, hiszen eltökélte, hogy megfogadja Médi tanácsát, elvégre unalmas már, hogy Benett láthatóan nem veszi a jeleket. Nem tudja eldönteni, hogy egyszerűen csak akkor se venné észre, ha éppen átesne rajta, vagy ennyire ignorálni akarja, mert abban igazán nem kételkedik, hogy ő meglehetősen egyértelmű a maga részéről. Különben minek leveleznének hónapok óta, és miért is hívta volna el vacsorázni éppen úgy, mint ide? Pedig kifejezetten utál idegenvezetősködni, aztán mégis bűbájosan mosolyogva mutogatja jelenleg a hely minden nevezetességét, mesélve is róluk alkalom adtán, amikor nem a családját hozza szóba. - Ó, és nézd, ott a bíróság épülete. Gondolkodtam, hogy jó lenne itt is gyakorlatozni, de egyelőre megfelel a Minisztérium. Jelentkeztél már oda végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879673#post879673][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.06.18. 18:29[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Igazság szerint a családom csak 1858-ban években költözött ide Kolozsvár mellől. Komolyan eladták, hogy kihalt egy egész ága a családnak, fogták magukat, hagytak egy kastélyt az enyészetnek, és elköltöztek ide... na de azt kezdtem el, hogy igen, a falu annak a csatának a helyén épült és mindjárt el is érünk a hősök sírjáig, de ehhez semmi közünk, hiába számít már szalamantoninak a családunk - magyaráz egészen lelkesen, miközben sikerül többet beszélnie mégia a Bánffy családról, mint a szóban forgó nevezetességekről valahogyan. Már legalább egy órája sétálnak a szülőfalujában, és valami oknál fogva még egyetlen pillanatra sem sikerült kettesben maradniuk, hiába próbálta megtalálni a legfélreesőbb és legcsendesebb helyeit Szalamantonnak. Nem igazán rajong a tényért, hogy folyton tele van turistákkal, ahogy beköszönt a nyár, és mindenhol ott vannak, mint a galambok, ráadásul pont olyan idegesítőnek is találja őket. Amikor pedig nem bámészkodó látogatókba botlanak, akkor valamelyik lakó bukkan fel, lehetőleg családostól. Mentőötletnek persze még ott a tarsolyában, hogy megmutatja a séta végén a birtokot is, noha ott is mindig van valaki. Rémes. Meg is rándul a szája széle kicsit a gondolatra, hiszen eltökélte, hogy megfogadja Médi tanácsát, elvégre unalmas már, hogy Benett láthatóan nem veszi a jeleket. Nem tudja eldönteni, hogy egyszerűen csak akkor se venné észre, ha éppen átesne rajta, vagy ennyire ignorálni akarja, mert abban igazán nem kételkedik, hogy ő meglehetősen egyértelmű a maga részéről. Különben minek leveleznének hónapok óta, és miért is hívta volna el vacsorázni éppen úgy, mint ide? Pedig kifejezetten utál idegenvezetősködni, aztán mégis bűbájosan mosolyogva mutogatja jelenleg a hely minden nevezetességét, mesélve is róluk alkalom adtán, amikor nem a családját hozza szóba. - Ó, és nézd, ott a bíróság épülete. Gondolkodtam, hogy jó lenne itt is gyakorlatozni, de egyelőre megfelel a Minisztérium. Jelentkeztél már oda végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879678#post879678][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.18. 22:16[/b][/url]

Félméterre tőle követem komótos léptekkel, jobbommal finoman ráfogok a könyökömnél leengedett bal karomra, mintha félig össze akarnám őket fonni magam előtt, csak éppen készenlétben tartom a kezem, ha kérdés esetén mutatni kéne valamelyik irányba. Mert kérdéseim lennének bőven, azon túl is, hogy részletgazdag idegenvezetésben részesít, amihez személyes történeteket told hozzá, hogy még izgalmasabb legyen. Ha nem ismerném eléggé, biztosan unnám, de érdekfeszítően bólogatok minden egyes családjával kapcsolatos kijelentésére. Nem kell kierőltetnem a figyelmet az arcomra, mert tényleg érdekel. Szalamantonra is nagyon kíváncsi voltam már, hiszen ciki vagy sem, varázsló létemre még sosem jártam itt rendesen, valahogy kiesett a Budapest-Bogolyfalva-Pécs-Munkács négyszögből, ahol jellemzően megfordulok.
- És ez az apai ág, vagy az anyai ág? - kérdezek vissza, amint lehetőségem adódik rá. Persze lehet, hogy mindkettő, de legalább azt már tudom, hogy kolozsvári gyökerekkel rendelkezik, nekem meg ugye kárpátaljai van, csak az Ivanichok mindmáig, a nehéz helyzet ellenére is határon túliak maradtak.
Furcsa és különös, hogy most Berci mellett sétálok. Nem hittem volna, hogy tényleg lesz valami a pécsi ígéretből, pedig kezet ráztunkk annak idején, amit persze én mindig komolyan veszek és nem felejtek. Azóta sok minden történt. Leveleztünk, a vártnál többet, na meg találkozni is elhívott, amit úgy fogtam fel, hogy a múltkori ebédet viszonozta, meg amúgy is ajánlott éttermeket korábban, úgyhogy ha valamit tudok róla, akkor az a szavatartósága. Jó tulajdonság. Az esküvőjével kapcsolatos fejlemények is teljesen váratlanul értek, valahol nagy kő esett le a szívemről, de valahol meg jól megkavarta a dolgokat.
- Mármint a Rejtélyügyire? Oda továbbra se hiszem, hogy jelentkezni kell, sokkal inkább megkeresik az embert. Ami esetemben még nem történt meg - harapom el az utolsó mondatot. - Viszont a Hoppanálási Vizsgaközpontban bármikor meglátogathatsz, ha ráérsz. Gondolom, te elfoglaltabb vagy, de akkor is... - mondom, majd a bíróság épületére nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879719#post879719][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.06.20. 23:08[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

Időnként rápillant Benettre, kicsit még végig is méri alkalmanként, bár nem túl feltűnően, tekintve, hogy mégiscsak Szalamanton utcáin sétálnak, és folyton az útjukba akad valaki, legyen az ismerős vagy éppen ismeretlen. Frusztrálja is a dolog, ami azt illeti, de mindezt egyelőre még egy gáláns mosoly mögé rejtve megtartja magának, és arra törekszik, hogy olyan helyet próbáljon találni, ahol kisebb az esélye annak, hogy nagyközönség akad minden lépésük mellé.
- Apai. Anya ágon a von Hessen-Darmstadt családból származom, ők Németországban élnek, részben Götterbergben, részben Darmstadt mellett, de akad rokon szerte az országban. A nagyanyám pedig Mikes lány, ő erdélyi, ha így érted az anyai ágat - magyarázza rögtön a származását, amire egyébként is roppant büszke, mintha csak az ő érdeme lenne, hogy nem csak csupa aranyvérű, de rengeteg arisztokrata felmenővel is bír, hiszen még az anyja és a nagyanyja is grófi családból származik. Kitér aztán még a falu alapításához kötődő csatára is röviden, ha már az említett hősök sírja lesz a következő állomása a szalamantoni sétájuknak, de a távolból látszó bíróság épületére is felhívja a másik figyelmét, amikor éppen alkalma nyílik erre.
- Azért érdeklődni sosem árt. Ne várd meg, amíg a sült galamb repül a szádba. Nem lehetetlen, ezért vagyunk mágusok, de mégsem olyan gyakori dolog, mint az ember szeretné - feleli nagyon bölcsnek érezve magát, és azért feljegyzi gondolatban a képzeletbeli teendőlistájára, hogy Leonárddal sem ártana két szót váltania, a kedves Linzenbold rokon ugyanis már második éve húzza a rejtélyügyin az igát. Még mindig nem is tudja, min dolgozik, csak hogy valami kísérleti területet vizsgálgat és alkalmanként annyi kérvényt nyújt be, hogy csoda, hogy nem kezd a magánéletében is mindent hivatalosan kérvényezni. - Ó, ezt vehetem meghívásnak? Kicsit sűrűek a mapjaim, amikor éppen ott vagyok, Alexander nem hagy unatkozni, de egy ebédre csak tudok időt szakítani. Még mindig a kastélyban laksz egyébként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879852#post879852][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.24. 00:08[/b][/url]

Ha tudnám, hogy merre van pontosan Götterberg, vagy Darmstadt, akkor nem pislognék rá ennyire zavartan, de... ha nem is vagyok rossz földrajzból, azért vannak településnevek, amik kifognak rajtam. A Mikes név még mond valamit az irodalom- és történelemkönyvekből, már ha valóban arról a családról van szó. És miért ne lenne reális, amilyen büszke rá Berci, és ezt jól is esik tőle hallgatni mindig, csak azért nem szeretném, ha folyamatosan a máját dagasztanám a nyitottságommal. Persze ahogy elismerően hümmögök a családfáját érintő tájékozottsága miatt, ennek nem mutatom jelét. Mégis, alapvetően rá vagyok kíváncsi, meg Szalamantonra, ha már eljöttem végre.
- Hát... Örülök, ha bizonyítani tudok majd a vizsgaközpontban. Ha esetleg kiderülne, hogy egy másik részlegre kacsintgatok... Nem akarok két szék közé esni - rázom meg a fejem, határozottan elvetve a gondolatot, hogy bárminemű magánakcióba kezdjek. Túl veszélyes. Nem tudom, ki kivel van jóban, és a kapcsolati hálókon keresztül valakinek a fülébe jutna, hogy ott akarom őket hagyni, amikor összetehetem a két kezem, hogy lett egy második munkahelyem. Mert hát jelenleg nincs annyi órám a kastélyban, hogy tisztes fizetést kapjak. Ezért kényszerülök lakótársként élni, még ha látok is esélyt arra, hogy kitörjek a pénztelenségből. Na de milyen áron...
- Legrosszabb esetben munka után ülünk be valahová - vonok vállat, hátha tetszik neki az ötlet. A munkahelyen tényleg nem mindig olyan kényelmes a helyzet, és látványosabban tudna zavarba hozni, szóval lehet, jobb ezt az egészet diszkréten kezelni. Az utolsó kérdésétől egy pillanatra lefagyok, és érzem, hogy nem fogok jól kijönni a válaszból.
- Adódott egy lehetőség, hogy a faluba költözhessek, de lakótársként. A kastélynál jobb lesz remélem - ez úgyis csak hosszú távon derül ki. - Közel van innen a vízpart? - terelem vissza a témát az idegenvezetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879879#post879879][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.06.24. 19:27[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Nem tartod azért kicsit kevésre magad? A legfontosabb dolog az önbizalom, aztán ha már eladtad magad, utána még pótolni lehet az esetleges hiányosságokat - folytatja az eszmefuttatást a minisztériumi munkakörök témájában, mint aki nagyon jártas ebben az egészben. Egyet s mást tényleg tud, ami azt illeti, hiszen a családja jelentős része ott dolgozik valamelyik részlegen, többnyire elég magas beosztásokban. Ugyan nem kezdték teljesen alulról sem, ez tény, de nem is a legtetején landoltak a ranglétrának, ez sem elfelejtendő, Berci pedig alkalmanként társalog erről is, nem csak udvariasságból, hanem őszinte érdeklődéssel, hiszen a maga jövőjét is itt képzeli kiépíteni egészen a létra csúcsáig, végtére is egyszer majd miniszter szeretne lenni, még ha ezt nem is híreszteli. Felmerül aztán a közös ebéd lehetősége is, bár a munka utáni beülésre sem lenne kifogása. Az még lazább is, különösebb időkorlátok híján.
- Nagyszerűen hangzik - állapítja meg elégedett mosollyal az arcán. Egy munka utáni találka amúgy is ki tudja, hol és hogyan ér véget, ő pedig meglehetősen nagy reményeket táplál jelenleg a Médi által megosztott információkra építkezve. Már csak azt kellene megtudni, hogy Benett ebben mennyire van benne, mert a célozgatást nyilván ignorálja vagy éppen nem érti, ha hisz Médinek. Kénytelen lesz meglehetősen direkt lenni, ha választ szeretne, már csak egy nem annyira látogatott helyet kellene találni még a ma különösen forgalmasnak tűnő faluban. Frusztrálja is ez az utóbbi dolog, ám ezt igyekszik megtartani magának.
- Óh... és ki lesz a lakótársad? Vagy lakótársakra lehet számítani? - érdeklődik tovább. Ő nem igazán élvezi ezt az osztozkodós dolgot, de már valamennyire képben van azzal, hogy van, amikor egyesek kénytelenek visszafogottabban élni, például lakótársakkal, az anyagi körülményeikből adódóan. Hihetetlen.
- A vízpart? Csak nem úszni szeretnél? Nincs egyébként annyira, kisétálhatunk, ha megnéznéd a Balatont. Azt ne mondd, hogy még azt sem láttad. Ha csak a kilátás érdekelne, a birtokunkról gyönyörűen rálátni a vízre, sőt még egy olyan partszakasz is oda tartozik, ahol nagyszerűen lehet fürdőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879956#post879956][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.26. 15:52[/b][/url]

Nem értem, miért nem érti az én helyzetemet egy kicsit jobban. Illetve de, csak attól szomorú és csalódott leszek, hiszen megint oda lyukadunk ki, hogy túlságosan különbözik a családi hátterünk, legalábbis a befolyásosság szempontjából. Kérdésétől felszalad a szemöldököm, de nem válaszolok egyből. Szerintem összekever két dolgot. Az egyik az önbizalmam, amit valóban aláírok, hogy nincs valami sok. Lehet, hogy másik szakra jelentkezem, és teljesen máshol tartanék, ki tudja. A másik viszont a munkahelyi íratlan szabály, amit sejtek, hogy létezik, de pályakezdő vagyok, ezért olyan óriási tapasztalatom nincs benne. Mondjuk neki sincs, szóval...
- Büszke vagyok arra, amit elértem - és ezt tényleg így gondolom. Határozottan, némileg felháborodott hangon válaszolom neki vissza. - Odateszem magam a vizsgaközpontban. Elhivatott vagyok. Pont emiatt nem merem őket otthagyni, mert akkor azt hinnék, hogy elárultam őket. És mindenki haszonlesőnek fog gondolni, akit a pénz meg a pozíció motivál - vezetem le neki az álláspontomat. Nekem fontos a stabil munkahely, a kiszámítható jövedelem. Ha a fülükbe jut, hogy át akarok onnan menni, és esetleg következménye lesz, akkor nem vagyok abban a helyzetben anyagilag, hogy be tudjam vállalni. Kész. Remélem, megérti ezt a részét. Az önbizalom csak utána jöhet.
Sejtettem, hogy értékelni fogja a vacsora-lehetőséget, emiatt én is elmosolyodom. Azonban a lakótárs témánál ismét csak az önbizalmam az ellenségem, mert nem akarok egy életképtelen csődtömegnek tűnni a szemében, aki se a karrierjét, sem a lakhatását nem tudja megoldani.
- Az egyik tanár kollégám, és elvileg társulna hozzánk egy kedves régi évfolyamtársam is. De sok még a kérdőjel - én lennék a legnyugodtabb, ha pont kerülne végre ennek az egész költözősdinek a végére, de ahogy hallom, ez sosem egyszerű. Azért legszívesebben az ember egyedül költözik, vagy a párjával, de most ez van - vonok vállat, próbálva beletörődni a sorsomba.
- Hát, nem hoztam fürdőruhát - vakargatom meg a tarkómat nevetve. - Már voltam Tihanyban és Siófokon. Kíváncsi lennék, milyen itt a vízpart, ha nem bánod. Jól hangzik bármelyik lehetőség - adok neki szabad kezet, hogy oda vezessen, ahova szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879980#post879980][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.06.27. 20:36[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- De édes, hogy hiszel még a munkáltató iránti hűségben. Ugye tudod, hogy ez fordítva nem mondható el igazán? - kérdezi meg, és bár nem szándéka, féloldalas mosolya akár rosszul is értelmezhető, ahogy fejét kissé oldalra biccentve, némileg megemelt szemöldökkel pillant Benettre. Nem igazán akar ítélkezni, de mégsem sikerül úgy reagálni erre, hogy ne tűnjön annak. Komolyan aranyosnak tartja a másik naivitását, hogy úgy hiszi, a hűség kifizetődő, a minisztérium bugyraiban pedig a meritokrácia uralkodik. Olyan kis ártatlannak tűnik, a végén még nagyot fog esni, ha úgy alakul, állapítja meg gondolatban, hiszen úgy véli, mégiscsak látta, mekkora jelentősége van ott a kapcsolatoknak, legalábbis bizonyos részlegeken határozottan komoly érvként lehet felhozni, hogy ki kinek a rokona is pontosan. Úgy dönt azonban, hogy egyelőre nem tart erről sem kis, sem nagy előadást, talán jobb, ha inkább bemutatja majd a másikat egy-két ismerősnek, aki hasznára lehet mégis, ha előrébb szeretne lépni egyszer. Vagy éppen akik megkérdezik, nem érdekli-e a rejtélyügyin valami izgalmas beosztás. A vacsora lehetőségére eszébe se jutna nemet mondani, hiszen még több lehetőséget lát benne, mint egy ebédben, mondjuk úgy bármire is, főleg a lehetséges folytatás tekintetében. Érdeklődve hallgatja aztán, hogy hová is költözik éppen Benett, de nem igazán érzi át a helyzetet. A maga részéről nem szeret osztozkodni, csakis akkor teszi meg, ha nem marad más választása.  
- Akkor ilyen társasági... nem is tudom, minek lehet ezt nevezni... de azt hiszem, értem - közli, bár ez egy illedelmes hazugság csupán. Nem érti, miért ne akarná valaki a maga saját terét, legyen bármilyen kedves ismerős, barát vagy éppen családtag a másik. Az ő privát szférájába csak ne sétáljon be senki csak úgy. Itt ugyan a házon elég sok családtaggal osztozik, de mégis megvan a maga lakrésze, ami most már egészen az övé is, hogy Dorka a férjéhez költözött Hollandiába.
- És az számít? Mintha nem lettél volna olyan szégyenlős azon a tavalyi bulin, amit Médi rendezett. Vagy csak az alkohol tette volna meg a maga hatását? Mert ha az segít, megoldhatjuk. Az unokabátyáim egyike különleges borokat készít hobbiból... - veti fel, szeme sarkából pillantva csak a másikra, aztán elnéz a víz irányába. - Na? Elég meggyőző voltam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880062#post880062][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.30. 18:20[/b][/url]

- Csak azt gondolom, hogy a minisztériumon belül óvatosan kell taktikáznom. Nekem nincs hátszelem, ezért nagyobb a kockázat - forgatom meg a szemeimet, miközben próbálom megállni, hogy ne bosszantsam fel magam a kelleténél jobban ettől az eszmefuttatástól. Berci nyeregben érzi magát, mert neki adottak a lehetőségei. Rokonok, családi barátok gondoskodnak arról, hogy hátradőlhessen. Jó anyagi háttere van, ezért attól sem kell aggódnia, hogy egyik napról a másikra utcára kerül. Én nem szívesen költözöm vissza a budapesti lakásba. Apám családjánál sem érezném magam otthonosan. Ezért marad a küzdés. Nem feltétlenül a lojalitásról és az elvekről van itt szó, szimplán nem akarok magyarázkodni, kínos helyzetekbe kerülni az első munkahelyeimen.
- Valószínűleg nem nagyon fogok tudni látogatókat fogadni - nevetem el magam kínosan, mert két másik emberhez alkalmazkodni művészet lenne, és sem a vendéggel, sem a lakótársakkal nem akarnék kiszúrni. Felnőttek vagyunk már, bulikat nem nagyon hiszem, hogy szerveznénk, de akkor is. Aztán lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, és mégiscsak egyedül kell kiköltözzek a kastélybeli lakrészemből. Remélhetőleg heteken belül kiderül végre, mert már kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Ennyire jól emlékszel? - sandítok rá, egy leplezetlenül huncut mosollyal a számon. Gyakorlatilag az volt az az este, amikor mi ketten először megismertük egymást, de akkor még nem nagyon tudtunk kettesben beszélgetni, csak egynek gondoltam őt Médi haverjai közül.
- Mondjuk ha elkezdünk inni... akkor nem biztos, hogy utána jó ötlet bemenni a vízbe... De... elég csábítóan hangzik... Nincs valamelyik rokonodnak elfekvőben egy fürdőgatya otthon, ami jó lehet rám? Akkor fürödhetnénk is, és a bort is megkóstolhatom valamikor. Előbb csak sétáljunk el a vízparthoz, aztán rád bízom, hogy merre menjünk, én úgysem ismerem a járást felétek - döntöm el nagy nehezen, hogy mit is akarok. Vontatottan, többször elkalandozva válaszolok, miközben már meg is teszem az első lépéseket a víz irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880149#post880149][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.07.04. 21:39[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Kapcsolatokat kell építeni csak, és máris lesz - válaszolja magabiztosan, szinte már hányavetin, mintha ez lenne az egyetlen helyes válasz az élet minden kérdésre. Tudja azért, hogy a képességek is szoktak számítani, akárcsak a jellem, de alapvetően mégis úgy véli, hogy kapcsolatokkal lehet igazán haladni, anélkül bármilyen jól tudhat bármit az ember, ha senki sem tudja, kicsoda is valójában. Ezzel viszont lezártnak is tekinti ezt a témát, nem látja okát további boncolgatásnak, hiszen már kellőképpen megbeszélték az egészet. Érdeklődve hallgatja inkább, hova is költözik a másik, ha már elhagyja a kastélyt.  
- Az nem hangzik annyira ideálisan - jegyzi meg mellékesen, de ez végeredményben nem az ő gondja. Majd Benett eldönti, hogy ezzel mit szeretne mégis kezdeni, és legfeljebb megunja idővel a helyzetet. Majd elválik. Berci aztán szóba hozza inkább a tavalyi bulit, amikor egyáltalán nem tűnt szégyenlősnek a másik, és a kérdésre válaszul színpadiasan libbenti hátra a haját válla fölött.
- Naná - jegyzi meg azoknak az embereknek a magabiztosságával, akik valóban elhiszik, hogy mindenre is képesek, amíg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik.
- Elég emlékezetes este volt egyébként is, már csak amiatt az innivaló miatt is, amitől levitálni kezdtünk. Egyébként akkor se volt fürdőnadrágod, úgy emlékszem - közli a másikra kacsintva. Részéről még bőven ráér bevenni magukat a borospincébe a birtokon egyébként is, a partnak a birtokra eső szakaszán egyébként is megkapná az áhított nyugalmat, hiszen ott nem járnak se turisták, se falulakók. Mutatja is az utat lelkesen. - Itt nincsenek váratlan látogatók, ha ez megnyugtat, és borozhatunk később, semmi akadálya. Úgy látom, kifejezetten szeretsz szabályokhoz ragaszkodni. Vagy tévedek? Szokott ilyen ereszd el a hajamat időszakod is lenni azért? Legalább szökőévben egyszer?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880163#post880163][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.05. 11:21[/b][/url]

Kapcsolatok, persze. Ezt már nagyon jól tudom másoktól, állandóan ezzel jönnek. Rajta vagyok. Azt hiszem, most is valami olyasmit csinálok. Hosszú távú befektetés, meg kell alapoznom, de előbb-utóbb bízom benne, hogy megtérül. Jó lenne, ha lehetőséget kapnék bekerülni egy olyan helyre, ami jövedelmező és elismert. Ehhez meg kellene végre ragadnom a szó szerint előttem álló lehetőségeket. Mert valószínűleg nem véletlenül sodorta elém őket az Élet.
Megrántom a vállam a megjegyzésére. Tudom, hogy nem az, de ez van. Egyelőre ez lesz, úgy néz ki, és bízom benne, hogy innen már csak feljebb lépek, hiszen már az is nagy szó lesz, hogy nem az iskolában lakom. Lassan ott tartok, hogy ciki ezt bevallani másnak, Bercivel mégis megengedek ennyi őszinteséget. Méditől úgyis mindent visszahall, ebben biztos vagyok. Akkor én minek szépítsem?
- Nekem pont amiatt esik ki néhány emlék. Illetve van, amiről nem tudom pontosan, hogy álmodtam-e, vagy tényleg megtörtént - merengek el, miközben bizonytalanul Berci szemébe nézek. - Jó, de akkor magunk közt voltunk, zárt helyen, itt meg azért feltűnhetnek idegenek - még ha nem is ismertem mindenkit abból a körből, azért elég jól el tudtam magam engedni velük, hiszen közösek a barátaink, és azért mentünk oda, hogy kicsit kieresszük a gőzt.
- A múltkori az volt. És néha igen. De általában sosincs jó vége - mosolyodom el, és még el is pirulok egy kicsit. Viszonylag hamar a parthoz érünk. Már messziről érezni lehet a víz kellemes illatát. Tényleg békés hely. - Te is bemennél így a vízbe? Vagy te készültél? - mutatok végig az öltözetén, majd tekintetem lejjebb vándorol a nadrágja felé.
- Most akkor vetkőzzek, vagy csak maradjon a séta? - nevetek zavaromban, mert érzek egy kis nyomást magamon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880326#post880326][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.07.16. 14:17[/b][/url]

- Azért a Hajnal-völgyet nem nevezném annyira nagyon zárt helynek - állapítja meg mellékesen, szeme sarkából pillantva a másikra. Inkább az a gyanúja, hogy az ital segített a dolgon, na meg némileg a társaság is, legalábbis Médi áldásos jelenléte például. Eszébe is jut most ismét, mit tanácsolt a barátnője, ezért megpróbálja úgy alakítani a helyzetet, hogy a falu utcáihoz mérten mégiscsak nyugodtabb, mások által kevésbé látogatott helyet találjon, és így sikerül eljutni a tópartnak azon szakaszáig, ami már a Bánffy család birtokának részét képezi.
- Egyébként ezen a partszakaszon sem bukkannak fel idegenek, mert ezt mágia teszi lehetetlenné. Kivéve, ha manókról van szó, vagy milyen mágikus lény képes még hoppanállásgátlóval ellátott területre is hoppanállni? Te vagy a téma tudora… - veti fel, most már félig felé is fordulva, közben végig is mérve, nem annyira erőltetve magát, hogy ez ne legyen feltűnő attól a pillanattól kezdve, hogy átlépik a birtok határát. Eddig sem volt kifejezetten visszafogott, de most még annyira sem az, mint előtte. Végignyalja az alsó ajkát, és enyhén megrázza a fejét.
- Micsoda lehetőségek… nem készültem, de ez sosem volt akadály. A séta megvár, ha már így kérdezed, ó, igen, vetkőzz csak - válaszol a felvetésre kaján mosollyal az arcán, miközben tesz egy lépést hátra, hogy jobb rálátása nyíljon a várható látványra, közben pedig ráérősen kezdi kioldani a csokrot az inge nyakán, mielőtt még ki is gombolkozna. Ez eddig egészen jól alakul. Lesz majd mit mesélnie a végén Médinek is, Bellának is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880563#post880563][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.22. 22:17[/b][/url]

- Jó, de a táborba nem is nagyon jártak be idegenek rajtunk kívül. Szerintem inkább mindenki menekült egy bulizó társaság elől. Vagy elterelték a figyelmet a nálam jobban hangoskodók. Azaz majdnem mindenki más rajtam kívül, amilyen kevés vizet tudok zavarni - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, miközben megvonom a vállaimat. Általában nem szoktam büszke lenni erre a tulajdonságomra, de néha előnynek érzem, hogy visszahúzódóbb vagyok, úgyhogy büszkén pislogok fel rá, mintha valami nagyon találót mondtam volna. Azóta is kihoz belőlem dolgokat Médi, amire nem számítok.
- Ezt nem tudtam - csodálkozom el, pedig végül is logikus, hogy egy mágustelepülésen mindenféle varázslat van. - Jaj, ne kezdjük megint a korrepetálást. Szerintem nem azért hívtál meg - veszek egy nagy levegőt, mert majdnem olyat mondok, ami nem lenne szép, de hát egyszerűen érzem rajta, hogy provokál. Néha nem tudom eldönteni, hogy csak csipkelődik, odaszúr, vagy bóknak szánja, de nagyon zavarba tud hozni a kis megjegyzéseivel, és láthatóan élvezi a helyzetet. Egyszer még visszakapja valahogy.
Megrázom a fejem. Nem akartam ennyire csapdába sétálni. De nyár van, a Balaton partján vagyok, és semmi nincs abban, ha én úgy döntök, hogy csobbanok egyet. Vékony vagyok, nincs kidolgozott felsőtestem, amivel magamra vonzanám a figyelmet, de legalább sokkolni se tudok senkit a külsőmmel, csak maximum az óvó boszorkányokat, akik szerint azonnal be kellene tolnom két üstnyi vadhúst. Egy hangos sóhajtás után lekerül rólam a felsőm, kibújok a cipőmből, leveszem a zoknimat, és ráérős mozdulatokkal, a víztükör felé fordulva a nadrágomból is kibújok. Csak néha sandítok oda Berci felé, hogy lássam, ő mennyire van lemaradva hozzám képest. A ruháimat elrendezgetem az egyik sziklán, biztonságos távolságra a víztől, aztán óvatosan bemegyek bokáig a tóba, amely egészen kellemes hőmérsékletű.
- Idén még szerintem nem is strandoltam... Kár lenne kihagyni. Majd valahogy megszárítom magam utána, remélem nem fogok nagyon fázni - fordítom Berci felé a fejem, de alig várom, hogy beljebb sétálhassak a vízben. - Belőled amúgy nehezen nézem ki, hogy ebben fürödnél. A part lehet exkluzív, de a vízbe bármi és bárki bemehet - próbálom viszonozni a csipkelődést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880602#post880602][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.07.23. 22:55[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Ide sem teszi be a lábát csak úgy bárki - válaszolja Benettre kacsintva egy magabiztos mosollyal az arcán, mint aki sokkal többet tud erről a partszakaszról a másikhoz képest. Ami azt illeti, ez így is van, hiszen a birtok idáig terjed, és bár nincs kerítés, a családja szeret biztosra menni, hogy nem jár erre senki olyan, akinek semmi keresnivalója sincs itt. Elvégre mégiscsak itt nőtt fel, és bár azt nem mondhatni, hogy pontosan kiismerné magát a birtokot védő varázslatok bonyolult hálójában, ő azért még ezt képzeli magáról. Benett pedig láthatóan nem akar belemenni a részletekbe, már ami a hoppanállásgáltókat és társait illeti, így egyelőre Berci marad is ebben a hitben. Biccent azért a felvetésre, elfogadva, hogy akkor most éppenséggel mellőzni fogják a tudományos témákat, amit lényegében nem is bán. Inkább csak kényelmesnek bizonyult eddig is azokat felhozni, hiszen Benett olyan visszahúzódó, de ezekhez mégis majdhogynem lelkesen szólt hozzá többnyire. Vetkőzni kezd aztán, Berci pedig egészen ráérősen követi ebben, mert mégiscsak jobban leköti, hogy nem túlságosan visszafogottan bámulja, kevésbé figyelve arra, hogy a saját ruhái is lekerüljenek. Meg is akad néhányszor az ing gombjaiban, elhúzva a száját, amikor az egyiket csak harmadszori nekifutásra sikerül kigombolni. Elmosolyodik azon, hogy milyen gondosan fogja össze és teszi félre a másik a saját ruháit, akárcsak ő nem sokkal később, hiszen az ing anyaga pont olyan kényes, mint a nadrágé. Merlin ments’, hogy még esetleg víz is érje, vagy éppen rosszul legyen összefogva és annak nyoma maradjon rajta. Erre ugyan van valami bűbáj, amit a manók használnak a tisztításakor, de biztosabb, ha mégsem csak kupacban dobál egymásra mindent.
- Te mindig ennyire körülményes vagy? - kérdezi meg, miközben már ő is egy szál alsóban sétál be a vízbe, előbb térdig, aztán megáll egy pillanatra, majd tovább megy, amíg már derékig áll a vízben és tenyerével Benett felé pancsol belőle. - Csak engedd el magad kicsit… vagy mire számítasz, mit látnának? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn felvonva, miközben szája sarka kajánul kunkorodik felfele. Hátradől a vízben és néhány karcsapással kicsit eltávolodik, várva, hogy esetleg a másik is kicsit bennebb merészkedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880606#post880606][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.24. 01:30[/b][/url]

- Hm? - kérdezek vissza, miközben felvonom a szemöldököm. Fogalmam sincs arról, hogy most már a Bánffy birtokon járok, csak azt látom, hogy bármerre is forgatom a fejem, nem látok rajtunk kívül senkit szerencsére. Berci viszont tudja, hogy hova hozzon, ha nem akarunk a turistákkal vegyülni, betudom a kiváló helyismeretének. Még mindig libabőrös tudok lenni a mosolyától. Kezd olyan érzésem lenni, mintha készülne valamire, de egyébként is van egy olyan nézése, mint aki mindig forgat valamit a fejében.
A víz kellemes, de ahogy beljebb sétálok rájövök, hogy még szoknom kell. Komótosan haladok, a víz itt tiszta, így egészen a lábfejemet is látom.
- Igeeeen? - bizonytalanodom el még a saját válaszomban is, de inkább nem gondolom végig, mert az önmarcangoláshoz vezetne. Zavarban vagyok mellette, és ahelyett, hogy csendben lennék, próbálok mondani valamit, amire persze ezt kapom.
Berci lefröcsköl, amitől összehúzom magam, majd bosszúból mindkét kezemmel pöckölgetni kezdem a víztükröt, hogy őt is eltaláljam. Az én sápadt bőrömhöz és csontos alkatomhoz képest ő úgy fest mellettem, mintha görög szobrokhoz állna modellt másodállásban, de ezt hülye lennék az orrára kötni, ahhoz már most is túl nagy az egója.
- Nem tudom. Hagyjuk - vonok vállat, miközben óvatos mozdulatokkal öntök maréknyi vizet magamra, hogy hozzászoktassam magam a hőmérsékletéhez. Aztán nyakig merülök, és úszok egy kisebb kört Berci körül, majd kikötök vele szemben. Felszabadít, hogy végre fürödhetek, és erre a széles mosolyom a tanú, vagy csak Bercinek próbálok szót fogadni. - Semmit. Itt végül is úgyse hiszem, hogy felismernének - nyugszom bele, majd megmosom az arcomat, hogy felfrissüljek. Már csak a hajam száraz.
- Amúgy meg ne mondd, hogy te nem vagy körülményes. Szerintem mindenki azt gondolja rólad, hogy piperkőc vagy. És ha én is ennyire nyeregben lennék, mint te, akkor persze, hogy lazább lennék. Szóval másokat is szoktál piszkálni, vagy csak engem élvezel? - kérdezem pimaszul, és kissé el is nevetem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880719#post880719][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.02. 21:17[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

Nem válaszol a kérdésre, hiszen ki sincs mondva igazán. Csak holmi kérdő hangsúlyú hümmögést hall, ami szerinte nem kifejezetten illedelmes formája az érdeklődésnek, így egyszerűen tudomást sem vesz róla. Szerény véleménye szerint már egyébként is meglehetősen sok részletet említett, amiből Benett leszűrhetné, hogy magánterületen vannak. Mindezt pedig az is csak hangsúlyosan alátámasztja, hogy itt egyáltalán nem tobzódnak a kíváncsi turisták, sem az egyébként kedves, de mégis gyakran minden lében kanál falulakók. Legfeljebb néhány kósza galamb akad, azok viszont egyébként is mindenhol ott vannak, mindegy nekik, hány bűbáj is van a birtokon történetesen. Érdeklődve figyeli a másik  minden mozdulatát aztán, amíg társa vetkőzik, közben ő maga is megszabadul a ruháitól, majd mindent gondosan összehajtogatva teszi őket félre. Merlin mentse a felesleges ráncoktól minden ruháját. Biztos, hogy kisebb világvége is lenne, ha bármelyik nem festene tökéletesen csak egy pillanatra is, hiszen a hiúsága e tekintetben igazán végtelennek mondató. Beletúr még a hajába, aztán magabiztosan sétál be a vízbe, nem óvatoskodva, mint a másik. Egy kis hűvös víz aligha fog megártani. Hogy a hangulatot némileg oldja, vizet fröcsköl inkább Benett felé, abban a reményben, hogy ettől majd talán lazább lesz némileg, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy különösebb sikerrel járna.
- Na látod - állapítja meg végül elégedett mosollyal, még mindig a hátára fordulva lebegve a víz felszínén, csak alkalomadtán lendítve meg a karját, mielőtt közelebb úszna a másikhoz, annyira betolakodva annak a személyes szférájába, hogy majdnem össze is ér az orruk.
- Kikérem magamnak, ez csak igényesség és ízlés. Szeretem a szépet, azt senki nem róhatja fel nekem - válaszolja, közben még közelebb mozdulva kicsit, majd úgy dönt, hogy ez éppen megfelelő alkalom megvalósítani Médi javaslatát, és miután egy hosszú pillanatig mélye a szemébe néz, meg is csókolja Benettet. Most majd kiderül, hogy elég egyértelmű volt-e eddig vagy mi is lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880747#post880747][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.04. 00:01[/b][/url]

Ujjaimmal elsimítom tincseimet, hogy a végükről lefolyó vízcseppek ne mehessenek a szemembe, miközben Berci elégedett mosolyával állok szemben. Aztán még egyszer, csak a biztonság kedvéért, de félrepillantok kétoldalt. Sehol senki. A víztükör sima, a távolból szinte semmilyen zavaró zajt nem hoz a szél, csak valami halk nyári zúgást, talán már a mugli világból, na meg a néhány kőhajításnyira kezdődő nádas növényzete susog alig hallhatóan. Úgy érzékelem, egyre közelebb lép hozzám. Talán ilyen közel még nem voltunk egymáshoz, nem emlékszem hirtelen, de nincs is időm végiggondolni, emlékek után kutatni, mert az események váratlanul és gyorsan történnek meg velem.
Mielőtt szóra nyílna a szám, előtte valami mosolyfélére húzódik, amit a válasza idéz elő belőlem. Humorosnak találom a feleletét, néha az az érzésem támad, hogy minden szavában van valamiféle viccelődés elrejtve, hol gúnyos, hol rejtett, máskor pedig nyíltabb formában. De ott lapul benne. Ha őszintén kérdeznének, olyan ő, mint egy kényes macska, bár ő inkább egy oroszlánnak képzelné magát.
Megcsókol. Néhány másodpercig még nyitva marad a szemem - elfelejtem becsukni, de aztán megteszem. Végigfut a hátamon valami bizsergető, hideg érzés, de a szívemben és fejemben egyúttal forróság kezd elönteni. Erre nem voltam felkészülve, pedig voltak előjelek. Ha számítottam volna rá, tuti, hogy rágózom előtte, vagy beveszek valami cukorkát, mert most minden bizonnyal ki van száradva a szám, fogat is csak reggel mostam utoljára. De végül arra jutok, hogy emiatt nem kellene aggódnom, mert ahogy az előbb utalt rá, el kéne engednem a körülményeskedést.
Hagyom, hogy tartson ez a pillanat addig, amíg csak lehet. A karjaim magam mellett lógatom, de testemmel esetlenül közelebb dőlök hozzá, a magassága miatt még lábujjhegyre is állok közben. S miközben még nem nyitom ki a szemem, egy pillanatra olyan, mintha... sok-sok évvel ezelőtt, egy hasonlóan szőkével, de mintha ugyanott és ugyanúgy történne meg. Nem tudom, mit tegyek.
- Na jó... Ez fura - szakítom meg aztán. A baráti kör, a nemrég meghiúsult esküvő, az eltérő háttér, a minden, hogy én nem igazán akarok egy lenni a sok közül, de közben vágytam erre, ami most történik. Végigfut rajta még egyszer a szemem. Ez a test... és a vágyak, amiket eddig elfojtottam... Megfogom a kezét, és bátortalanul visszacsókolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880786#post880786][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.05. 21:20[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

Tulajdonképpen szórakoztatja, hogy Benett még most is szétnéz, mintha azt várná, hogy mindjárt felbukkan valaki valahonnan teljesen váratlanul. Pedig itt aztán igazán nem kell ettől tartania. Igaz, ő is elmondhatta volna, hogy már a Bánffy család birtokán vannak, ahová már nem tudnak csak úgy besétálni sem Szalamanton lakói, sem pedig a máshonnan ide ellátogatók. A család tagjai meg ritkán kószálnak erre, a kúriában nagyobb esélye lenne, hogy bárkibe belebotlanak, mint itt. Talán ezért is dönt úgy, hogy megcsókolja a másikat, mert úgy véli, nem feltétlen tudná rávenni arra, hogy a házba is bemenjen, amennyiben esetleg nem merészeli azt hazudni, hogy ez valami helyi múzeum vagy Merlin tudja, micsoda. Múzeumnak egyébként beillene, az már biztos, de mégiscsak lakja még néhány családtag és számtalan manó.
- Na és mi a fura... - kérdezi meg aztán, nem húzódva el túlságosan, inkább közelről vizslatja a másik barna szemeit. Ilyen közelről még úgysem látta. Még hozzátenné az imént kimondott szavakhoz azt is, hogy "ebben", de enélkül is érthető a kérdés, Benett pedig éppen megcsókolja. Felszalad a szemöldöke egy pillanatra, mielőtt még lehunyná a szemét, elégedetten elmosolyodva, hogy egyrészt Médinek igaza lett, a célozgatással még hosszú ideig szórakozhatott volna, jó eséllyel eredménytelenül, másrészt pedig azért, mert neki is igaza volt, hiszen ezt várta. Eszébe sem jutott bármilyen különösebben negatív kimenetel. Belesimít aztán a másik vizes tincseibe, majd végighúzza az ujjait a nyakán, aztán a karján is, mielőtt egy pimasz féloldalas mosoly jelenne meg az arcán és ismét vizet fröcsköl felé. - Szóval én is bejövök neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880814#post880814][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.07. 23:06[/b][/url]

Fura még az is, hogy egyáltalán vissza kell kérdeznie, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy bár egy ideje benne volt valami a levegőben köztünk, és alkalomról alkalomra nőtt a feszültség, végül mégis átléptünk egy bizonyos határt itt, a Balatonban ácsorogva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne képzeltem volna el a jelenetet már valamilyen formában. Inkább eljátszottam a gondolattal, egyre többször, ahányszor csak elejtett egy-egy bókot, flörtöt, de aztán elhessegettem gyorsan. És most már a valósággal állok szemben. Nem hiszem, hogy csak azért vagyok libabőrös, mert fázom vizesen. Elmélyedek számomra oly különleges világoskék szemeiben, ahogyan ő is az enyéimben. Emlékeztetem magam aztán, hogy milyen személy hírében áll, és minden zavaros lesz bennem.
Még jól is esik, hogy lefröcsköl, megszoktam már a vizet ahhoz, hogy inkább azzal érintkezzen a testem, mintsem a levegővel. Erőltetek egy apró mosolyt az arcomra, de aztán csak lesütöm a szemem, és nem merek ránézni. Muszáj ilyeneket kérdeznie? Nem lehetne szóbeli válasz nélkül továbbmenni valamerre?
- Honnan veszed? - forgatom meg a szemeimet. - Így is van elég önbizalmad. Nem hiszem, hogy számítana a szavam - játszadozom vele egy nyelvöltéssel kísérve, mert könnyebb kibújni ezzel a komoly válasz alól.
- Ússzunk még? - kérdezem, miközben megköszörülöm a torkomat. Túlságosan izgatott vagyok még, igen, úgy is, hogy csak úgy kisétáljak a vízből. Előbb meg kellene nyugodnom, és feldolgoznom, hogy mi is történt az előbb. Nem gondolnám, hogy innentől fogva rózsaszirmokat fog hinteni lépteim elé, ő nem az a romantikus alkat szerintem. Megkapta, amit szeretett volna, és most már én is tudok valóságot társítani az álmodozásaimhoz. De hogy mi lehetne még ebből... Talán túl veszélyes feszegetni a határaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880863#post880863][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.13. 22:28[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- És miért véled úgy, hogy ne érdekelne, mit gondolsz? - dobja vissza a kérdést egy pimasz mosollyal. Tény és való, nincs szüksége külső megerősítésre ahhoz, hogy önbizalma legyen. Ilyen tekintetben Benett véleménye nem különösebben jelentőségteljes azon túl, hogy egyébként is hatalmas és fényes egóját simogatná kicsit a kimondott szó, amit aztán szintúgy eltehet emlékbe gondolatban, mint a csókot. Gyakorlatilag kíváncsiságát akarja kielégíteni a kérdés révén, Benett ugyanis eddig egészen érdekesnek mutatkozik. Nem egy nyitott könyv, mint az kiderült számára, talán leginkább bizonytalannak mondaná, még bizalmatlannak is, részben zárkózottnak, és igaza volt Médinek abban, hogy talán ha mindenben nem is, néhány esetben ki kell kényszeríteni belőle a reakciót. Berci számára érdekes is, mint egy ritka lepkefaj lenne az, bár nem szeretné gombostűre tűzni, ahogy azokat szokás. Még azt sem tudja igazán, mit is szeretne tőle. Talán nagyobb ellenkezésre készült, bár a Médivel folytatott beszélgetés alapján valahol mélyen mégiscsak remélte, hogy ez lesz, így, ahogyan történt. Csak ki kellett alakítani előbb hozzá a helyzetet, mert mint azt meg is jegyezte, a másik hihetetlenül körülményes. Úgy viselkedik, mint akit szintén olyan körökben neveltek, mint Bercit. Igazán könnyedén eladhatná, hogy ízig-vérig aranyvérű, nemesi felmenőkkel. Micsoda trófea lehetne bárki gyűjteményében egyébként is, hiszen olyan, mint valami törékeny szobor, ami életre kelt és lesétált az egyik ókori görög szoborcsoport alakjai közül. A Laokoón szoborcsoportban el tudná képzelni. Még egy hosszú pillanatig némán figyeli a vonásait, fejét oldalra döntve, kissé hunyorogva, ahogy odaképzeli a hatalmas kígyóval küzdő márványalakok közé, meztelenül természetesen, majd elmosolyodik.  
- Ha azt szeretnéd... utána pedig szívesen megmutatom a rezidenciánkat is. Ígértem borozást végtére is, és egy úriember tartja a szavát - jelenti ki, és ismét hátára dőlve a maga részéről lomhán lebegve is elvan egyelőre, néhány lusta karcsapással tartva szinten magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880877#post880877][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.14. 22:12[/b][/url]

- Ja, csak azért, hogy az egódat növeld, tudom - úgy hangzik, mintha megsértődtem volna, és nem teljesen vagyok tisztában a pillanatnyi érzéseimmel, de egy erőltetett mosolyt azért varázsolok az arcomra, miután ezt csak úgy odavetem a kérdésére. Azt hiszem, így van, vagy így kell lennie, mert ha tévedek, az sajnos túl szép, hogy igaz legyen. Bőven van önbizalma, az enyémhez képest ég és föld. Nyilván jól mutat egy-egy újabb trófea, valaki, akit meg tud nyerni magának. Azért belegondolok, hogy mostanában elég sok időt töltöttünk együtt, a baráti körünknek is van metszete, és ha úgy vesszük, akkor nem egyik pillanatról a másikra csattant el a csók, nagyon nem. Szóval elképzelhető, hogy itt másról van szó. De azért mégis, jobbnak érzem, ha szkeptikus maradok, hiszen ha valami komolyat akarna, akkor már szóba hozta volna. És hát Médi, aki jól ismeri, már eljátszotta volna az ilyen jellegű közvetítőt, ami ugye nem történt meg... Mindegy, zavaros ez most, csak megrázom a fejem, és úszok tovább.
- Vagy te mit szeretnél? - kérdezek vissza értetlenkedve, és most már egyre inkább kényelmetlen, hogy így vagyok vele itt. Azt se tudom, mi vár ránk, ha kimegyünk a partra, és hogyan kell vele viselkedjek. Egy csók persze még nem a világ. Nem jelent semmit. Csak egy csók volt. Vagy kettő. Vagy több, ha a hosszúakat úgy vesszük. De leginkább az bizonytalanít el, hogy a borozás milyen véget érne. Nem akarom, hogy csalódjon, ha esetleg befeszülök, és még nem állok készen valamire, mert lehet, hogy naivan azt gondolom, ez csak egy ártatlan látogatás, és ő már közben bekészítette a rózsákat és a gyertyát az ágya mellé. Biztosan hatalmas van neki, amiben akár többen is elférnénk... És selyemtakaró. Az illik hozzá. És illatos párnák! Hm...
- Ha már itt vagyok, akkor szívesen megnézem, persze nem tudom, hogy hányan vagytok otthon éppen, és nem zavarok-e meg bármit a látogatásommal - simítom hátra ismét a hajamat, és közben utánzom őt, felfekszem a víztükörre egy pillanatra, hogy bámulhassam az eget. Úgyis nemsokára kimegyünk. A bonyolult családjától persze szerintem joggal tartok, ha lehet, velük nem ismerkednék meg most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880878#post880878][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.14. 22:47[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Ó, én sok mindent... - válaszolja egy szemtelen mosollyal, mellőzve, hogy részletekbe bocsátkozzon jelen pillanatban. Úgy véli, hogy ennél többet talán nem érdemes rázúdítani a másikra, mert még a végén elijesztené, ha túlzottan messzire merészkedne. Igazán érdekes kihívás ez, mert többnyire mégiscsak olyanokkal került eddig kapcsolatba, akik az övéhez hasonló temperamentummal vetették magukat az élvezetekbe. Igaz, talán éppen ezért nem is tartott semmi különösebben sokáig, még Theodore-ral is ilyen se veled, se nélküled jellegű kapcsolatot ápol leginkább, amiről alkalmanként maga sem tudja, hányadán áll éppen. Amilyen nagy a lángja az egésznek, éppen olyan kaotikus és kiszámíthatatlan is. Benettet ezzel szemben meglehetősen sok időbe került becserkészni, és még akkor is kvázi sarokba kellett szorítania, ahogy Médi javasolta, hogy bármiféle reakciót ki tudjon csikarni belőle. Tudja, barátnőjének hála főleg, hogy az eddig erre áldozott idő és energia nem veszett kárba, hiszen már beszélgetések témája lett Médivel, éppen csak nem olyan közvetlen a másik, hogy ezzel egyenesen hozzá forduljon, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Ez pedig Bercit jelenleg kifejezetten foglalkoztatja és szórakoztatja. Sok minden lehet még ebből, és kifejezetten az újdonság varázsával hat, hogy tényleg meg kell hódítania.
- Valaki mindig van a birtokon, de miért zavarnál? - kérdezi, hiszen nem is érti ezt a hozzáállást. Közelebb úszik ismét, majd távolabb kicsit, téve egy nagyobb kört, mielőtt kiúszna a part közelébe. - Nem sok embert volt még alkalma hazahozni amúgy sem, de megígérem, amennyire lehet elkerüljük a családtagjaimat, ha ez megnyugtat... bár némelyikükkel hosszú távon nem ártana megismerkedned, jó szolgálatot tehetnek a minisztériumi karriered alakulásában - közli Benettre kacsintva, és úgy dönt, ki is sétál a vízből, és egyelőre leül a parton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880879#post880879][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.14. 23:12[/b][/url]

Pont arra lennék kíváncsi, hogy mégis mit. Ehelyett mosolyoghatok tovább. Megilletődve kissé, de azért a válasza tipikusan rá vall, azon már akaratlanul is felhorkantok. Szóval marad a fantázia. Én és ő. Titkon elképzeltem már ezt-azt, de tudom, hogy a valóság másképp nézne ki. És beleélni sem szeretném magam semmibe jelenleg.
- Nem tudom. Nem ismerem őket. Lehet, hogy nem szívesen fogadnak vendégeket. Mennyire van ebbe beleszólásod? Mégiscsak "otthon" laksz, és azért nem engedheted el csak úgy magad, igazodnod kell a többiekhez, alkalmazkodni, gondolom... - próbálkozom megmagyarázni, hogy miért fogalmaztam így az előbb. Egy kicsit arra is kíváncsi vagyok a kérdésemben, hogy mennyire elégedett a jelenlegi életével, hiszen egy olyan helyen lakhat, amiről én álmodni se mernék, még ha jól fizető pozícióba is kerülnék a minisztériumban, és mégis megvannak a hátrányai, minthogy az ember kötve legyen a családtagjaihoz. Nekem nem jött be annyira a bátyámmal közösködés, mondhatjuk úgy, hogy elég volt. Sokan is voltunk, kis lakásra, az ő rokonsága meg attól még lehet teljesen más, bár amit hallok tőle, az inkább a formalitást helyezi előtérbe. Közben elfáradnak a karjaim, de az is lehet, hogy csak az izgalomtól, hiszen a vér inkább a fejembe tódult, úgyhogy elindulok a part felé. Itt egyébként sem hamar mélyül a víz, legalább addig is száradni tud a felsőtestem a gyaloglásban.
- Pedig azt hittem, hogy az enyémnél izgalmasabb a szerelmi életed... - elharapom a mondatot, és úgy pillantok rá kíváncsian, majd a hatásszünet után folytatom, ha addig nem válaszol. - Ahogy alakul... Most nem is öltöztem úgy, hogy megnyerő legyek. De igazad van - ismerem be, miközben kiérek a partra, és enyhén libabőrösen az egyik sziklára kucorodom, átkarolva a térdeimet, közel Bercihez. Nézem, ahogyan csepeg róla a víz, végig a testén, de próbálok diszkrét maradni.
- Ez most jólesett. Persze egy törölköző jó lett volna. Szép ez a hely... Köszi, hogy körbevezetsz - fordulok felé jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880880#post880880][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.15. 00:32[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Benett... - sóhajtja enyhén lemondóan a másik nevét, még a fejét is megrázva kicsit. - Ne... csak ne gondold túl, ez az én gondom... már ha gond lenne egyáltalán - jelenti ki aztán. Ha különösebben aggódna, akkor fel sem vetette volna, hogy megmutatja a rezidenciát, vagy legalábbis az ő részét a hatalmas épületben. Talán majd a bor segít oldódni a másiknak, meglátják. Megemlíti azért, hogy egyébként Benett helyében nem ódzkodna ismeretséget kötni a család némelyik tagjával, de ennél jobban ezt sem erőlteti, mint eddig bármi mást. Kiúszik inkább, majd leül a parton. Elneveti magát a szerelmi életével kapcsolatos megállapításra, mielőtt kaján félmosollyal pillantana a másikra, bal szemöldökét megemelve, fejét kissé oldalra döntve.
- Ugyan, kérlek... még a feltételezés is sértő, hogy sivár lenne - válaszolja. Igaz, főként kalandokra korlátozódik, bár ez kifejezetten nem meglepő egy olyan közösségben, ahol nem mindenki vállalja fel olyan nyíltan önmagát, mint azt Berci teszi. A rejtőzködésnek és titkolózásnak is megvan a maga izgalma, és úgy érzékeli, hogy Benettnek is megvannak egyébként a maga gátlásai, legyen meleg vagy éppen biszexuális, nehéz róla elképzelni, hogy ezt bárki előtt bátran vállalja is. Talán majd egyszer, ő meg úgy érzi most, hogy akár még lehet is türelme ezt kivárni. Vagy éppen nem, elválik. Ki tudhatja most, mit hoz a jövő. Inkább a jelenre szeret koncentrálni egyébként is, és ezt kiélvezni, amennyire csak lehet. Végigfuttatja a tekintetét a másikon, nem is törődve azzal, hogy igazán diszkréten tegye mindezt.
- Majd legközelebb gondoskodom róla - jegyzi meg a törölköző kapcsán. Talán segíthetne ezzel varázslaton, ha a pálcáját is előszedné a talárja megfelelő zsebéből, de ahhoz túlságosan élvezi most a látványt, ahogy a másik bőréről lassan felszáradnak a vízcseppek. - Enyém a megtiszteltetés - mondja aztán sejtelmes félmosolyt villantva Benettre, még egyszer végigmérve, mielőtt feltápászkodna, hogy most a változatosság kedvéért csak a talárt kanyarítsa magára. Az inget meg a nadrágot most inkább csak a kezében szorongatja. - Gyere, ilyenkor egyébként sem sokan vannak itthon. Ha pedig mégis, majd... végülis egy barátom vagy az egyetemről, abban mi rossz van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880881#post880881][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.15. 01:07[/b][/url]

Már attól feláll a szőr a hátamon, ahogy rám tud nézni ilyenkor. Zsigerből összeszorítom a szemem a nevem hallatán, és még a fejem is behúzom előtte, mintha valami szülői szidásnak készülnék elszenvedője lenni. Ami aztán inkább egy tanácsként hangzik. A hangja olyan higgadt marad, pedig biztos vagyok benne, hogy fárasztom a nehéz természetemmel. Be kell látnom, hogy igaza van. Felnőtt ember, tudja, hogy mit csinál, és ő ismeri a legjobban a családját, ahová vinni készül. Ezért bólintok egyet, miután egy nagyot sóhajtok, amolyan beletörődve.
- Nem vagyunk egyformák - állapítom meg. Mondhatnám azt is, hogy na ugye, én megmondtam, és dörmöghetnék magamban, de akkor egy hisztis és féltékenykedő lányhoz hasonlítanék, amihez semmi jogom. Másrészt borzasztóan tiszteletlen lenne vele szemben azok után, amit tett, hiszen perpillanat jelenleg is a vendégszeretetét élvezem. Keserédesen mosolygok tovább. Irigylem, amiért ennyire önmaga, és hogy ilyen népszerű, mármint hozzám képest biztosan az. Neki ez könnyebben ment. Én csupa hülyét fogtam ki, aztán hagytam a dolgot, és a tanulásra meg a munkára koncentráltam. Nem tudom, volt-e rendes kapcsolata, amit én standardnak mondok, de nem is merek rákérdezni, mert attól csak még inkább úgy érezném, hogy valami megülte a gyomromat. Így viszont borzasztóan érdekel, hogy milyen lehet ő, és mi van benne, amiért mások annyira odavoltak. Bár lennének tippjeim.
- Nem kell - közlöm vele a pálcámra gondolva, amit bármikor elővehetnék, hogy megszárítsam magam, de mégsem teszem, mert most jólesik megélni a pillanatot, és hagyni, hogy megszáradjak. Nyár van. Tehetek kivételt.
- Egy pillanat - válaszolom sietősen, ahogy felpattanok ülőhelyemről, és a ruháimhoz hajolok, hogy visszavegyem őket. Hát, nem mondom, hogy teljesen megszáradtam, különösen a nadrágot fura visszavenni még a vizes alsóra, de szerintem mire az otthonához érünk, nem lesz gond, a teteje a tóban kilógva is száradni kezdett már, vagy tényleg egy bűbájt hívok segítségül az utolsó pillanatban. Amint megvagyok, követem őt a Bánffyak sokat emlegetett otthona felé.
- Persze. Gondolom, Médit ismerik, hivatkozhatunk rá közös barátként. Szoktátok egymást látogatni amúgy? Vagy mi miatt nem voltak nálad gyakori vendégek? Inkább te lógtál át másokhoz? - azt hiszem, a kelleténél jobban érdekel az, hogy másokkal mit csinált, mint hogy arról álmodoznék, hogy velem mit szeretne. Féltékeny lennék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880882#post880882][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.15. 20:14[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Valóban... - állapítja meg, és mivel már úgyis kijelentette, most nem ismétli meg, hogy ennek szerinte a legfőbb oka, hogy a másik túlságosan is sokat gondolkodik. Mindenen. Szerinte ez kifejezetten fölösleges időtöltés, hiszen változtatni semmin nem fog. Nem mondaná, hogy nincsenek olyan kérdések, amiket érdemes mérlegelni vagy megfontolni, mert ez nem lenne igaz, viszont mindenen rágódni kifejezetten rossz szokás véleménye szerint.
- Pedig néha csak élvezni kell az életet - jegyzi meg végül mégis, burkolt célzásként arra, hogy szerinte Benett éppen ettől fosztja meg saját magát azzal, hogy túlságosan is sokat aggodalmaskodik olyan dolgokon is, amikre a legkevésbé sem tud hatással lenni. Már a parton ücsörögve szórakoztatja még kicsit társa tanulmányozása, aki mintha a legutolsó kis részletet is kontrollálni szeretné, pedig csak kicsit el kellene engedni magát. Végig is méri párszor, nem törődve azzal, hogy ezt esetleg diszkréten tegye, majd magára kanyarítja a talárját, és a cipőjébe is csak azért lép bele, mert nem szereti a talpába nyomódó kavicsokat, és a birtoknak ebben a felében akad azért néhány kavics erre-arra. A fűvel önmagában nem szokott gondja lenni. A nadrággal és az inggel nem is bajlódik, úgyis csak vizes lenne, és az egyik közeli fa árnyékába húzódva még figyeli Benettet, ahogy öltözködik. Valamiért a pálca használatát mellőzi, pedig olyan könnyen megoldhatná az éppen felvetett problémáit. Berci megcsóválja a fejét, nem igazán értve ezt a megkerülhető problémát sem, de most már kifejezetten kíváncsi rá, hogy mondjuk némi bortól el tud-e szakadni ettől Benett is esetleg. Tényleg a saját életét nehezíti meg.
- Dehogy, butus... - közli legyintve egyet, és a nem túl távoli épület felé pillant. - A pasijaimat nem szoktam hazahozni. Persze, hogy ismerik Médit, hiszen Radetzky lány, és már járt itt, ahogy Bella is, meg úgy az összes barátom... ők gyakori vendégek, de az más. És miért kellene bárkire hivatkozni? Nem gondolsz túl mindent is? Nincs valahol egy kapcsoló, amivel ezt legalább időszakosan le lehet állítani? - kérdezi, és közelebb lépve inkább ismét megcsókolja őt, ha éppen nem ellenkezik. - Csak engedd el magad egy kicsit, mára nem jósolt senki világvégét... minden rendben lesz ... gyere - jelenti ki, és megfogva Benett csuklóját már indul is az épület felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880886#post880886][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.15. 22:26[/b][/url]

- Élveztem - rándítom meg a vállam, minden izmomat arra összpontosítva, hogy vissza tudjam tartani kitörni készülő nevetésemet. A helyzetet is élveztem, na meg a történteket. Berci olyan, mintha a tanítómesterem akarna lenni. Ő mindent jobban tud nálam. De vajon érti-e, hogy miért vagyok olyan, amilyen, és át tudja-e érezni, vagy buborékban nőtt fel, és csakis a saját szemével látja a dolgokat? Azt hiszem, ha erről meg is kell valaha bizonyosodnom, az nem ez a pillanat. Ahhoz túl kellemes. Cseppet sem feltűnésmentesen bámul, s én belemenve a játszmába, kissé mintha kéretni kezdeném magamat. De csak olyan visszafogottan, hogy ne tűnjek nevetségesnek önmagamhoz képest. Tehát a mozdulat kimerül abban, hogy jól láthatóan felé fordulok, széjjelebb terpesztem a lábam, kiegyenesítem a hátam, és egy lassú mozdulattal a bal vállam felett hátrasimítok kézfejemmel a lapockámon, mintha nyújtózkodni próbálnék. Megismétlem ezt a másik oldalon is, majd a mellkasomon simítok végig, de csak lopva nézek Bercire közben, mert főleg a túlparton kémlelem a hegyeket azon gondolkodva, hogy milyen szívesen lennék most egy borteraszon, ahonnét talán rá lehetne látni a rezidenciájukra. Bár gondolom, biztosan védi valami bűbáj a kíváncsi szemek elől. Nem úgy, mint most száradó testemet.
Minden jónak vége szakad egyszer. Nem csigázhatom örökké, és az idő is szorít minket. Ha sokáig itt maradunk, előbb-utóbb a szúnyogok is felbukkannak, és inkább Berci szívja a vérem a beszólogatásaival, mert az utána nem viszket legalább. A hely felé haladva egyre kíváncsibb leszek, hogy mi vár rám odabent, főleg ha a látogatás eleje már ennyire izgalmasra és meglepetésekkel telire sikerült.
- Fura, hogy azt mondod, hogy a pasijaid... Akkor mégiscsak valamennyire tartósak? - az esküvőt inkább fel se akarom emlegetni, de ezt jó lenne megértenem. - Gondolom, az ott az - bökök közben a házra, hogy azért ha úgy van, vissza tudjam terelni a témát valami átlagosra is, és ne úgy élje meg, hogy én diszkréten kifaggatom a fiúzási szokásairól, és a szexuális életéről, pedig gyanúsan zavartan viselkedem. Fortyogni nincs időm a kis kommentjén, mert jön, és újból megcsókol, amire már magától csücsörít rá a szám, amikor fél méternél is közelebb jár. Ugyanolyan jólesik, mint először. - Jaj... Hát jó... - megyek utána engedelmesen.
- Mindig itt laktál? - kérdezem, mielőtt belépnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880887#post880887][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.15. 23:07[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Változó... de minek is nevezném? Pasik voltak egytől-egyig, a lányok nem izgatnak - válaszolja rövidre zárva ezzel a témát egyelőre. Ez egyébként is néha már-már bonyolultnak mondható, tekintve az időbeli átfedéseket például, amit nem mindenki értékel, de volt már olyan is, akit nem zavart, sőt. Ezen túl pedig az is változó, hogy ki mennyire képes vagy éppen hajlandó önmaga lenni, vagy éppen mennyire zavarja Berci családja, netán a sajátja. Sok itt a változó, ő pedig a kalandokat is éppen annyira kedveli, mint a tartósabb kapcsolatokat, amíg ez nem társul olyan negatív dolgokkal, mint a féltékenység például. Nem igazán viseli jól, ha magyarázkodnia kell és megpróbálják folyton vallatni meg kontrollálni. Most éppenséggel még csupán kíváncsiságnak tekinti a kérdést, ami érthető, hiszen erről eddig nem beszéltek, egyelőre azonban leginkább megkerülni igyekszik, mert már megtanulta, hogy előbb érdemes kitapasztalni, mire számíthat, amennyiben kiteríti a saját kártyáit és elmeséli, hogy neki nincsenek morális problémái azzal, hogy egyszerre több kapcsolatot is fenntartson.  
- Igen, az ott az - feleli a ház kapcsán, bólintva is, miután válla fölött vet egy pillantást az adott irányba, aztán megcsókolja Benettet. Szája sarka elégedetten, majdhogynem önelégülten görbül felfele a másik reakciójától, hiszen ezt úgy értelmezi, hogy ha még nem is sikerült, de jó úton halad arra, hogy igazán az ujja köré tudja csavarni. Ujjait a másik csuklója köré kulcsolja aztán, és el is indul a ház irányába határozott léptekkel. - Ha nem számolom az iskolai éveimet, igen, itt születtem és itt nőttem fel... ha számolom, akkor öt évet a Herzbergben töltöttem, egyet az Eridon hálókörletében, de nem nyert meg annyira, kettőt pedig Bogolyfalván, az unokabátyáméknál, hogy egészen pontos legyen a leltár. Te hol nőttél fel? Az Ivanichok kárpátaljai család, ha jól emlékszem... bár ha már itt tartunk, akkor meg is kérdezhetném... te is a híres Ivanichok közé tartozol? - érdeklődik, miközben az épület felé haladnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880929#post880929][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.18. 19:35[/b][/url]

Vagy nem kérdeztem rá elég nyíltan, vagy nem akart belemenni a részletekbe. Helyette megerősíti a szóbeszédeket. Szemmel láthatóan nem jön zavarba a témától. Neki ez csak ennyi. Volt ez-az, meg még ki tudja, hogy mi, és nem szégyelli mások előtt felfedni. Irigylem, hogy ilyen, azt viszont már kevésbé, hogy a hallomások alapján nem veszi komolyan a szerelmi kapcsolatait. Hogy ki akarom-e deríteni az igazságot a gyakorlatban? Nem is tudom... A boldog tudatlanságnak is megvannak az előnyei. Nem biztos, hogy az otthonába belépve kell megvilágosodjak róla. Inkább élvezem a pillanatokat. Az érintését, a csókjait, és a pimasz mosolyát.
- Hú, és hogy viselted a szobatársaidat? Vagy ők téged? - nevetek fel, mert már az is önmagában megmosolyogtató, ahogy odaképzelem az éjjeliszekrénye mellé azt a sok piperét, illatszert, a temérdek bőröndöt a ruhákkal, és mindenféle kényes szettet... Gondolom, hogy még az iskola által kapott egyenágyneműt is lehúzatta, hogy feltegye a sajátját. Mindenféle rosszindulat nélkül, mert Bercit azt hiszem pont ezért kedvelem, hogy csomó mindenben el van kényeztetve hozzám képest családilag, de közben megkapom néha tőle, hogy körülményes vagyok. Látta volna az én szobámat... Pontosabban a kisszoba galériáját. Amiről most beszélhetek is neki jóformán, mert a kíváncsiságom ára, hogy most őt is érdekelni kezdi a családom. Elismerően kell ránéznem, hogy milyen jól tájékozott.
- Pesten. A belvárosban van a szüleimnek egy polgári lakása. A varázserőm jelentkezése után viszont a nagybátyáméknál töltöttem nagyjából fél évet Kárpátalján, és azóta is gyakran járok hozzájuk a szünetekben... Ők az ismertek. Az apám... nem igazán. Én meg inkább határeset vagyok, mert a nagybátyámék támogattak, és van varázserőm - szándékosan nem emlékeztetem őt arra, hogy az apám kvibli, és egy muglihoz ment hozzá, emiatt kiestem a klasszikus aranyvérű családfánkból, de nem akarok hazudni, és kényelmetlenül is érezném magam, ha titkolni kellene előtte. Inkább most derüljön ki, hogy nem akar ezek után semmit, vagy legalább még egy csókot kapjak tőle utoljára, úgyhogy elé is vágok, hogy lábujjhegyre állva megpusziljam a száját. Az is lehet, hogy egy játék vagyok, de akkor legalább mondhassam el magamról, hogy megcsókoltam. Remélem, nem vágtam el magam nála a válaszommal... A lakást se jellemeztem még, pedig fú... Elég szegények voltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881061#post881061][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.08.21. 22:10[/b][/url]

- Szalamanton | egy júniusi szombat -

- Nem szeretek osztozkodni, főleg nem egy akkora szobán, szóval nem volt feltétlen kellemes élmény - válaszolja, közben meglegyintve a kezét, mintha elhessegetni próbálná az emléket is. Igaz, ha nem ott lakott volna, nem ismerné Theodore-t sem, akivel meglehetősen jól működnek bizonyos dolgok, míg mások meg nem annyira. A nem létező stílusérzéke például megőrjíti Bercit, de meddőnek bizonyult eddig minden kísérlete arra nézve, hogy némi jóízlést tukmáljon rá. Pedig a teljes talárosi kiruccanást is finanszírozta volna, amit egyébként is jó ideje ajánlgat. A saját talárjai közül is felajánlott néhányat, csak éppen annyival magasabb, hogy ez semmire nem lenne megoldás akkor sem, ha a másik éppen elfogadná véletlenül. Viszont amíg láncokban és szakad cuccokban parádézik, aligha fogja elhozni ide még csak barátként is, mert annak egyáltalán nem lenne jó vége senkire nézve sem. Mindezt viszont nem szándékszik Benettel megtárgyalni, mert fogalma sincs, hogyan fogadná, hogy van valaki más is jelenleg is. Abban biztos, hogy az Eridonos ebből jelenetet rendezne, mint ahogy a költözéskor is olyan furán kommunikálta, mi baja pontosan, amit Berci szintén nem kedvel egyébként. A nyílt kommunikáció híve, legjobb esetben is csak az információk elhallgatását támogatja, de a hisztiket nem igazán. Kíváncsi, ilyen téren Benett milyen lehet. Mintha érzékelt volna az imént némi féltékenységet a hangjában, de inkább nem foglalkozik a dologgal, mert még lehet, hogy csak odaképzelte ilyen rövid idő után.
- De ha a nagybátyád a család tagja, tulajdonképpen te is, vagy hogy kellene ezt értelmezni? Nem szerepelsz a családfán? Nem megfelelő házasságot kötött? Már ha szabad ilyeneket kérdeznem... a lényeg végülis a név, és határozottan nem tűntél kviblinek - zárja le inkább magának a kérdéseit, miközben meg is érkeznek az épület elé, és meglepetésére Benett lábujjhegyre állva futó csókot nyom a szájára. - Az előbb még attól tartottál, hogy meglát valaki - hecceli máris, de a következő pillanatban behúzza a bejárat előtt magasodó tuják egyikének árnyékába. - Így akarod ezt játszani? Nehéz lesz eladni, hogy csak egy barátom vagy, ha mégis belefutunk valakibe - közli szemtelen mosollyal, és ujjait a bodor hajtincsek közé fúrva hevesen csókolja meg, majd ismét megragadva a csuklóját már húzza is fel a lépcsőn, majd végig néhány folyosón, amíg el nem érnek az első emeleten a szobájáig. - Igényt tartasz még a törölközőre? - kérdezi, az összefogott ruhákat az egyik fotelbe dobva, a talártól is megszabadul egy-kettőre, majd a választól függetlenül egy törölközőt dob a másik felé, mielőtt bevonulna a fürdőbe. - Érezd otthon magad - kiabálja még, mielőtt lezuhanyozna. Mégiscsak belemászott a Balatonba. Vizes hajjal és pávakék köntösben tér vissza negyedóra múlva, ha már vendége van, és az ágyra veti magát. - Ha gondolod, nyugodtan... - A fürdő felé int egy jóváhagyó kézmozdulattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881116#post881116][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.26. 01:04[/b][/url]

Nem lep meg, hogy nem szeret osztozkodni. Nekem se volt jó érzés annak idején mindenben az idősebb testvéreim ukázát követni, de az évek során hozzászoktam a szerephez, aminek hála átlagon felüli alkalmazkodóképességre tettem szert. Vetek rá egy együttérző pillantást, miközben azért remélem, hogy ha legközelebb például egy cukrászdában lenne amolyan randifélénk, akkor a fagylaltkehelyből a kedvenc fagyigombócának a felét szívesen adná oda nekem. Biztosan kivételt tenne, ha szépen néznék rá... Abban meg lenne valami gúnyosan élvezetes, ha egyszer kiesne az úrifiú szerepéből, és megtapasztalná, hogy milyen a közemberek élete. Vajon milyen lenne a személyisége, ha nem a Bánffyk gazdagságában szocializálódott volna?
Eddig tartott a viszonylagos inkognitóm, már ami a származásomat illeti. Megtorpanok egy pillanatra, az arcom megfeszül, de lehajtom gyorsan a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő, és ez idő alatt egy szánakozó mosoly is megjelenik a számon. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, mert most ugrik a majom a vízbe. Megköszörülöm hát a torkomat, és úgy szegezem rá a tekintetem színt vallva.
- Rajta vagyok a családfán, persze. A nevemet senki nem veszi el tőlem. De nem sorolom magam a híresek közé. És a híresség is viszonylagos. Az apám azért lógott ki a sorból, mert kviblinek született, és egy muglit vett el - emlékszem, mennyire haragudtam rájuk, amikor jelentkezett a varázserőm, és apám kis híján ellökött magától, amiért a családjára emlékeztettem, akiket otthagyott. Utáltam, hogy mindaddig titkolták előlem, és a varázsvilágról semmit sem tudtam. Utólag volt benne logika, de nagyon irigylem azokat, akiket születésük óta körülvett a mágia, nem pedig a semmiből csöppentek bele. Nekem lemaradásom volt, amit pótolni kellett, és még mindig olyan, mintha szégyenkeznem kellene a hátterem miatt, hiszen vannak azok az aranyvérű családok, akik sosem ismernek el teljesen amiatt, hogy félvér vagyok. Berci jól ráérez arra, hogy ha az apám varázstudó lett volna, és egy boszorkányt vesz el, akkor a társadalmi és vagyoni helyzetem merőben jobban alakult volna.
Mindenesetre akármit is gondol rólam Berci, megmosolyogtat, hogy heccel. Szemeimet forgatva követem őt a tuják takarásába, kifejezetten izgalmasnak találom a helyzetet, hogy felvisz hozzájuk, én pedig mondhatni egy rejtélyes látogatójuk lehetek. Elnevetem magam, majd viszonzom a csókot, tudva, hogy most egy ideig nem érhetek hozzá, legalábbis amíg nem jutunk el a szobájáig.
Nem sok időt hagy körülnézni a helyiségeken, mert szinte rögtön felmegyünk a lépcsőn az első emeleti hálószobájába. Kérdésére megrázom a fejem, de azért odadob egy törölközőt, amit így magamhoz véve áttörlöm végtagjaim a forma kedvéért, bár egészen megszáradtam az út során.
Motyogok valamit a szavaira, és megpróbálom otthon érezni magam, miközben elmegy a fürdőszobába. Az időt igazából a háló kevésbé diszkrét felfedezésével töltöm. Szóval itt élsz, így élsz... De vajon milyen vagy valójában? Mennyire különbözik attól, amit mutatsz? Lassú léptekkel végigsétálok a szekrényei előtt. Odahajolok egy-egy kihelyezett fényképhez, szemügyre veszek néhány elöl hagyott személyes tárgyat. Leveszem az egyik parfüm kupakját, s mikor az orromhoz emelve megillatolom, összerezzenve konstatálom, hogy közben valamikor visszatért Berci. Sebesen visszarakom a parfümöt a helyére. Remélem, nem veszi zokon kíváncsiságomat...
Ha már felajánlja a fürdőszoba használatának lehetőségét, jobbnak látom élni vele, hogy én is tiszta legyek. Gyorsan lezuhanyozom, megmosom a hajamat is, de a szemem félig az ajtón tartom, mert kinézem belőle, hogy egy váratlan pillanatban utánam jön, vagy megles... Az egyik szimpatikus tusfürdőjét használom, amitől olyan illatom lesz, amilyet én szoktam érezni rajta. Aztán mikor végzek, megtörlöm magam, és a törölközőt a derekam köré csavarva visszasétálok hozzá.
- Ahogy látom, idegenvezető úr elfáradt - jegyzem meg viccesen, elnézve az ágyon heverő Bercit. Így nem valószínű, hogy további részleteket tudok meg a Bánffy rezidenciáról. - Egy ilyen ágy után abszolút megértem, hogy miért nem érezted jól magad a hálókörletben. Itt minden tökéletesen illik hozzád - dicsérem tovább az ágya szélén ácsorogva.