38. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kedves Fórumozók!

Kérünk Titeket, hogy ellenőrizzétek karaktereitek státuszát, különös tekintettel a karanténosaitokra, és kérjétek ki azokat a karaktereket, akikkel vannak terveitek!
Március végén esedékes az első inaktívlista ellenőrzés az új szabálymódosítás szerint. Ha eltelt a három hónap és marad karakteretek karanténban, ezt követően Emlékkarakteri státuszt kap és egy rövid kérvény benyújtásával fogjátok tudni ismét aktívvá kérni.
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. május 19. 01:02 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


Erre nem számított, vagy már nem is tudja, mire számított valójában. Abban reménykedett, hogy esetleg a lány fejére esik egy virágcserép valamelyik ablakból, mert a zongora mégsem tűnik kifejezetten esélyesnek, hiába akad a birtokon. Az is felmerült a gondolataiban, hogy csak meggondolja magát a család, mert hát mégiscsak nyíltan és büszkén vállalja mindig és mindenhol, hogy ő a határozottan a saját neméhez vonzódik, és ebből még egy véla is csak mágiával térítené ki. Vagy elkaphatta volna valami nyomorult átok, elvégre pont aurornak tanul, hangosan hisztizve azon, hogy likvidátor szeretne lenni. Azt viszont álmában sem gondolta, hogy Zoya fogja magát, hátat fordít és egyszerűen meglép. Még szerencse, hogy Dorka vőlegénye maradt, különben biztos, hogy a gróf úr már tombolna vagy éppen szívinfarktust kapott volna, esetleg mindkettő ebben a sorrendben, netán még az apja is becsatlakozik a jelenetbe, de szerencsére ők azok a fajta ikrek, akik mindent együtt csinálnak, még ezt is. Igaz, azért még itt ül néhány orosz is, akik értetlenkedéssel vették tudomásul, hogy csupán Bánffy Teodóra ment férjhez a holland von Cramm családból származó Constantijnhoz, de panaszkodni végül senki nem panaszkodott.. Ami Bercit illeti, ő nem bánkódik az egészen. Az alkalomra a családi színekben pompázó, súlyos bársonyból készült, királykék dísztalárt viseli, amit aranyszínű sújtással díszítettek. Nem kifejezetten szereti ezt a szerinte kétszáz éve divatból kiment opciót, de nagy nehezen fejet hajtott a családi hagyományok előtt, rákészülve lelkileg, hogy majd csak túléli valahogy, aztán kiharcolja a külön hálószobát legfeljebb. Erre viszont már nem lesz szüksége. Nevetni lenne kedve, miközben a vörös cukormázzal bevont, aranyszínű griffel és sárkánnyal díszített torta egy szeletét piszkálja a tányérján.
- Szóval te tudtad? - kérdezi Vanyától, aki koszorúslány lett volna. Leginkább kíváncsi, mert egyébként nézi ő szívesen a dolog jó oldalát, éppen megszabadult egy gondtól, a büszkesége pedig szerinte túl fogja ezt élni.  

Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. május 19. 08:47 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::


Zoya majdnem egy hete lelépett. Mind tudtuk, hogy ez az egész elrendezett esküvősdi nincs ínyére senkinek se, legfeljebb a két család öregeinek, és legkevésbé az amúgy tökre, full meleg Albertnek. Mármint, Zoya szerintem a második legszebb csaj a világon, de ha valaki a fiúkat szereti, hát én teljesen megértem, hogy inkább nem akarná őt csókolgatni, bármilyen menő és szép is a ruhája.
De mégsem a vőlegény volt, aki úgy döntött, hogy minden családi nyomás ellenére képtelen erre. Nővérkém is megpróbálta, tényleg, már majdnem kész volt minden, de aztán egyik este megkért, hogy fújjam le. Egy percig sem tudott tovább itt maradni a birtokon, ahol már napok óta folyt a lázas készülődés a két pár egybekelése okán, és én lettem a megbízott, akinek szólnia kellett Zoya leendő férjének, és a duplaesküvőt tető alá hozó szervezőknek. Csak hát az van, hogy... nem szóltam.
Csillogó szemekkel, érdeklődve, kíváncsian néztem végig ahogy szép lassan eluralkodik a pánik embereken, az ide-oda sétálgatásból futkosás, az ideges kérdezősködésből felderítő varázslatok durrogtatása válik. Még soha életemben nem hallottam ilyen sokszor egymás után a revelio bűbájt. De persze Szesztricskát sehol nem lelték, nem is tudták, hisz már rég messze járt, abban a tudatban, hogy az esküvője elmarad, mert a húga értesítette, akiket kell. De ha megteszem, abban mi az érdekes? És hogy vettem volna akkor fel ezt a csodaszép ruhát, ami egyébként csak azért lehetett fehér, mert nővérkém feketében esküdött volna. Egyébként biztos azért épp engem kért meg, mert tudta, hogy én nem próbálnám lebeszélni, visszatartani, és sokkal jobban szeretem, minthogy kényszerítsem bármire is. Vagy csak mert pont én voltam mellette, mikor eldöntötte.
Szóval most lehet, hogy mérges rám Papa. Meg Zoyára. Valamelyikünkre biztos jobban, de nem jövök rá, melyikünkre, mert túl feszült, hogy megkérdezzem, és ha megtenném, egész biztos felém lendülne a mérleg.
- Da - bólintok Albi kérdésére, aki nem tűnik különösebben feldúltnak, nem úgy, mint valamennyi rokona. - Megkért, hogy szóljak neked. Ó..! Várj csak, elfelejtettem! Zoya nem akar hozzád menni, bocsi.
Félrebillent fejjel nézek rá, pislogás nélkül, hogy mit szól kései bejelentésemhez, miközben villámmal az előttem, oldalára borult tortaszeletet túrom szét éppen.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. május 22. 22:19 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


- Nem mondod - közli megrázva a fejét kissé, mintha hitetlenkedni próbálna, de a következő percben már el is neveti magát. Csak azért hallgat el, mert nem szeretné, ha túl sok szem szegeződne rá. Már így is kellőképpen elég figyelmet kapott mára, úgy véli, pedig ő igazán imádja, csak Dorka mégis férjhez ment. Hadd legyen ez a nap az övé inkább ennek örömére, mert ha valakivel ilyen nagylelkű, az mégiscsak az ikerhúga.
- Was für eine Überraschung... én se akartam elvenni őt, szóval ha beszélsz vele, üzenem, hogy köszönöm - válaszolja egy elismerő biccentés kíséretében. Azért ő egy ilyen lépésre sosem szánta volna el magát, abban biztos, mert az álmait kicsit előrébb helyezi a fontossági sorrendben, és azok eléréséhez véleménye szerint még kifejezetten hasznára fog válni a családja kapcsolati tőkéje éppen úgy, mint a rendelkezésükre álló anyagi javak. Nem ejtették a fejére. Szeret a nagyapja idegein táncolni, de azt is tudja, hogy ezt éppen azért teheti meg, mert az anyja mindig is meg fogja védeni a gróf úr haragjától, amíg nem csinál olyan nagy marhaságot, amit már Eleonore Renate von Hessen-Darmstadt grófnő sem képes elsikálni. - Na és jól szórakoztál? A te családodon nem igazodom ki, de a gróf urat szerintem megkörnyékezte egy jó kis agyérgörcs legalább, még szerencse, hogy a húgom vőlegénye maradt, és legalább rám se lehet panasz. Itt ülök ebben a divatjamúlt dísztalárban, ahelyett, hogy... nem is tudom... mit javasolsz, mibe ölhetném a nem létező bánatomat?

Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. június 5. 17:34 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Nem kötöm az orrára, de egész biztos, hogy akkor sem szólok előbb, ha épp rajongással szeretné Zoyát Albert és minden vágya az lett volna, hogy átcipelje a küszöbön az nászukat követően. Nagyon izgi volt végignézni ezt a katasztrófát, de az egy másik féle lehetett volna, hasonlóan érdekes megfigyelnivalókkal.
A homlokomra koppintok ujjammal, mintha így írnám fel magamnak a tudatomba az üzenetet.
- Átadom - ígérem, de adok úgy nyolcvan százalék esélyt annak, hogy tökéletesen meg fogok feledkezni róla. De szokták mondani, hogy a szándék a fontos.
Tekintetemmel keresni kezdem az emlegetett gróf urat, de csak pár csalódott, fancsali arccal nézelődő női rokonon akad meg a tekintetem, akik biztosan hiányolják a feldobott csokrot, amiért letaposhatták volna egymás sarkát.
- Ó én nagyszerűen! A táncot mondjuk hiányolom, az volt az egyetlen dolog, ami miatt sajnálom, hogy elmarad az esküvőtök.
Pedig a zenekar is a helyén ül még, hisz ki vannak fizetve, hova mennének, és láthatóan ők is egész jól szórakoznak a káoszban. Az egyikükön mintha azt is látnám, hogy nehezen bírja ki, hogy ne szolgáltasson valami hatásos háttérzenét az eseményekhez. Pedig parádés lenne!
- Ja, amúgy nem is lenne olyan rossz ez a talár, ha... - kicsit elhúzom a számat, és kuncogok egyet. - ...ha elégetnéd a fenébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. június 7. 21:44 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -



Biccent a lány felé, így jelezve, hogy tulajdonképpen köszöni, ha az üzenet célba is ér. Neki igazán semmi kedve nem volt ehhez, csupán egy nagyobb cél érdekében vállalta volna az ezzel járó kellemetlenségeket, elvégre az róla is elmondható, hogy a pillanatnyi örömökről hajlandó lemondani, ha úgy látja, a nagyobb összképben jobban megéri neki. Márpedig még mindig úgy véli, hogy bármennyire szórakoztató is a kedélyeket borzolni és a nagyapját bosszantani, a Bánffy családdal járó előnyökről semmiképpen sem mondana le. Ehhez pedig érdemes mindig tudnia, hol a határ, amit nem léphet át. Bekap még egy falatot a szerinte unalmas vaníliakrémmel töltött, marcipánnal bevont tortából, és majdhogynem unottan von vállat, mielőtt körbe pillantana, hogy vajon ezt hányan látták.
- Dorkáé végülis még csak meglett, különben lehet megütötte volna a guta is a nagypapát, annyi galleonba került ez az egész minden, de így csak azt nehéz kicsit megmagyarázni legalább, hogy mit keres itt ennyi orosz előkelőség, amikor Constinak arra semmi kötődése - válaszolja két falat sütemény között. Biztos lesz mindjárt zene, ha mégis elrendeződik minden, de egyelőre még tulajdonképpen ő is remekül szórakozik azon, ahogy kénytelen-kelletlen magyarázkodás megy itt-ott valamelyik családtag részéről. Az anyja egészen méltóságteljesen viseli a helyzetet mondjuk, főleg a húgára fókuszálva.
- Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Förtelmesen ódivatú, de nem hiszem el, hogy nektek egyébként nincs ilyen valami medveprémes családi nyavalya... vagy mégis lenne? És tudod mit? Őszintén örülök, hogy az enyém se valami prémes izé, amit a tizenharmadik századból őriznek. Ez csak kétszáz éves, mondjuk divatos is Mária Terézia idejében volt utoljára... szóval... máglyára vele -válaszolja. Újat bármikor csináltathat, van rá szerződése az egyik talárosi szabászmesterrel a családjának. Nem lenne nagy kár egyért, igazán. - Majd ha ez az egész lejárt, becsatlakozhatsz. Majd ráfogjuk a nem létező bánatomra, amibe belezavarodtam...
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. június 21. 16:56 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Jót kuncogok válaszán, és álmodozó kifejezés ül ki arcomra, mivel elképzelem, milyen gyönyörűen égne hamuvá az undok ruhanemű, és főleg milyen gyorsan, hiszen egy ilyen ősrégi holmi nyilván veszélyesen gyúlékony. Sőt, ahogy fixírozom, még az is eszembe jut, hogy könnyen öngyulladásra hajlamos lehet, szóval kimondottan tanácsos lenne Albertnek mielőbb megválnia tőle.
- Szerintem most rögtön kapd le és gyújtsuk fel! - dörzsölöm össze tenyereim. - És azt ne mondd, hogy nem akarod megbotránkoztatni a rokonságot, hogy egy szál gatyában rohangászol, mert ezen a ponton már úgyse rontana sokat a helyzeten.
Ezt valamiért különösen viccesnek találom, és hangosan kacarászva képzelem el a dolgot. A fejemben természetesen Albert nagyon szép, Adoniszi testtel van megáldva, és a kezével kénytelen takargatni intim részeit, hiszen logikus, hogy így próbál az ókori görögökhöz méltó lenni.
- Amúgy a mi családunkban is akad bőven olyan, aki a kétszáz évvel ezelőtti divatot követi, de szerencsére engem nem kényszerít senki ilyen molyszagú förtelmekbe.
Elunva az ücsörgést felállok, és továbbra is az ex-vőlegény közelében maradva tánclépéseket kezdek lejteni, csak úgy a magam szórakoztatására, amíg még nem esedékes tüzet gyújtanunk. Azt természetesen nem hagynám ki a világért sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. június 23. 18:36 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


- A rokonságot bármikor, a többieket nem feltétlenül, de ki mondta, hogy csak ez van rajtam? - kérdezi egy röpke grimasz kíséretében lendítve egyet a taláron, ahogy megemeli a karját. Úgy utálja, ahogy van. Az egyetlen értékelhető benne, hogy a színkombináció kiemeli a kék szemét, de ez egyáltalán nem kompenzál minden negatívumot véleménye szerint. Még bekapja az utolsó falat süteményt is, ami a tányérján árválkodik, és érdeklődve hallgatja, hogy a lányra ezeket nem kényszeríti rá a családja.
- Mmm... - nyel egyet végre, mielőtt végképp megszólalna, ha már jelezte ilyetén formán, hogy lenne hozzáfűzni valója ehhez. - Szóval a nerc vagy medve vagy akármilyen prémes talár nem kötelező, de azért szépen menj férjhez ahhoz, akit választanak neked? Ilyen válogatósnak lenni... - állapítja meg kuncogva a szerinte ironikus helyzeten. Elvégre ha már egy egész csomag ez az aranyvérűség, akkor legyen is az. Úgy az igazi, nem? Megrázza aztán a fejét, majd beletúr a hajába, a szőke tincsek pedig lazán omlanak le az arca két oldalán, amint szabadulnak az ujjai alól. Kihúzza magát és nagy levegőt vesz, aztán kissé nyikorgatva a padlón hátratolja a széket és felkel. Kikapcsolja a talárt összefogó kapcsot, amin természetesen egy griffmadár díszeleg, és a csatot nadrágja zsebébe rejti. Az mégiscsak szép darab, kár lenne kidobni. A talárt meg egy mozdulattal kanyarítja le a válláról, alatta pedig áttetsző fekete ing van és ugyancsak fekete nadrág. Máris kényelmesebb. Hóna alá gyűri a kék anyagot, és ignorálva idősebbik bátyja rosszalló tekintetét, a kezét nyújtja Vanya felé. - Szabad egy táncra? Látom, hogy nagyon hiányolod. Bár azt javasolnám, hogy szerezzük meg azt a fekete menyasszonyi ruhát is, és majd a tűzrakást is körbetáncolhatjuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. június 26. 17:23 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Számat O betűre formálja a meglepetés, de valójában nincs is min csodálkoznom, természetes, hogy van alatta más is, mert ettől az anyagtól biztosan kiütést kapna, és vakargathatná a bőrét mindenütt. Amit pedig alatta látni vélek, azt csillogó szemekkel, és lelkes kis tapsikolással fogadom. Most már BIZTOS, hogy le kell vegye ezt az antik, ósdi vackot!
- Ááá, én biztos nem megyek férjül akárkihez - rázom meg szőke fürtjeim, és fel is húzom az orrom. - Sőt, direkt valami egyszerű közemberrel vetetem el magam.
Persze ennek gondolata valójában taszító, még szép, hogy gazdagnak kell lennie a férjecskémnek. Én ugyan nem fogok nélkülözni, meg számolgatni a pénzem, hogy vajon megvehetem-e még azt a három ruhát, vagy be kell érjem kettővel a tegnapi hat után.
- De az legalábbis biztos, hogy én választok - bólintok eltökélten, és tekintetemmel követem a sütijét befejező, majd felálló majdnem-sógort.
Úgy veszi le magáról a talárt, olyan hanyag eleganciával, hogy nyitva felejtem egy pillanatra a szám, de mikor hóna alá gyűri és a kezét nyújtja felém, szélesre húzódik mosolyom, szemem pedig huncut mód villog. Engedem neki, hogy felhúzzon, és libbenek is oda hozzá, egy pillanatra mellkasára helyezve kezeim, majd lépek egyet hátra, és tekintetem el nem szakítva aprót bólintok. Még szép, hogy benne vagyok egy táncban, és tudom is, hol rejtegetik az emlegedett ruhát, amit ugyan meghasadó szívvel áldozok a lángoknak, de azzal a tudattal, hogy valami nemes okból, lezárásként lesz az enyészetté.
- A fátyolt azért megtarthatom? - kérdezem reménykedve, máris légiesen, táncolva lépkedve a másik mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. június 27. 20:56 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


- Óh, micsoda nagyszabású álmok. Mondjuk, egy görög félisten talán engem is meg tudna győzni a házasságról, de egyrészt nem kallódnak a környéken, másrészt pedig ha rajtam múlna, inkább háremet tartanék - jegyzi meg mintegy mellékesen, amint lenyelte azt az utolsó falatot, cinkos mosolyt villantva a lányra. Úgy látja, Vanya is szereti borzolni a kedélyeket, még éppen azon a keskeny határon, ahol mégsem lehet rá annyira haragudni, hogy kitagadja a családja, amit kifejezetten szimpatikusnak talál. Izgalmas szórakozás tud ez lenni, ahol körültekintően kell megtalálni az egyensúlyt. Már-már művészetnek nevezné a maga részéről, hogy úgy tudja bosszantani a család maradi tagjait, hogy még mindig nem találkozik különösebb következményekkel. Igaz, már kénytelen volt elismerni, hogy ehhez sok esetben az is hozzájárul, hogy anyja kis kedvence, és von Hessen-Darmstadt grófnőnek nem igazán mond ellent senki sem. Méltó ellenfele tud lenni a gróf úrnak, ha úgy adódik, Berci látta már, milyen, amikor feldühödik. Olyankor a teljes nevén szólítja, véletlen sem Bertinek - amit egyébként is csak ő használ -, aminek még a gondolatától is végigfut a hideg a hátán. Körbe is pillant, hogy lássa, merre van az anyja, de csak Ádám rosszalló pillantásával találkozik a tekintete, ahogy hóna alá gyűri a dísztalárt, ami különösebben nem zavarja végülis. Felveti inkább, hogy a menyasszonyi ruha is mehet a talár mellé a lángok közé, de Vanya kérdésére egy pillanatra elgondolkodik, aztán bólint.
- Persze, de majd ha abban mész férjhez, ne felejts el meghívni - kacsint a lányra, és már indul is, áthaladva az asztalok között, hogy kijusson ebből az ezer virággal díszített részéből a birtoknak, amit egyébként is erre az alkalomra húztak fel. - Merre van az a ruha? Utána lemehetünk a tópartra, és máglyát rakunk belőle. Gitárt vigyek? Vagy akár a zongorát is lelebegtethetjük tulajdonképpen. Igazán stílusos választás lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. június 29. 12:52 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Felnevetek, mert az biztos, hogy vannak ám igényeim, elképzeléseim, ami az oltárhoz vonulásom körülményeit illeti, kiváltképp annak személyéről, aki ott vár majd, de Albi, akit mindenki Bercinek hív inkább, ezért én csakazértse, rám tud kontrázni.
- Juj, de rossz vagy! - sápítozom tettetett felháborodással, amit csakhamar kuncogásom vált föl. - Tetszik!
Főleg a görög félisten, mivel én is annak képzeltem el az előbb őt, de a hárem sem hangzik elvetendő ötletnek. Nekem persze az nem jár, de egye fene, beérem majd pár önkéntes rabszolgával is. De ez még nem aktuális, amíg az igazi nem térdepelt elém.
Körbetáncolva sosemvolt sógorom haladunk az asztalok közt, míg a továbbiakat, egész pontosan a ruhák feláldozását tervezgetjük a divat istennőjének, vagy valami hasonló. A lényeg, hogy égjen. Kérdését hallva megtorpanok.
- Elszaladok érte, találkozzunk a parton! - javaslom, és el is libbenek a ház felé, majd még hátrafelé lépkedve visszakiabálok a férfinek: - Felőlem a teljes zenekart is hozhatod mindenestül, csak csináljuk!
Megdöbbentő fürgeséggel szaladok a magassarkúmban, ami csak kicsit van megbűvölve, hogy ne tudjon kibicsaklani benne a lábam, egyébként nem hétmérföldes. Aztán amint felkaptam szobájából nővérem ruháját, már slisszolok is ki, ügyesen kerülgetve ki azokat, akik szóvá tennék, hova igyekszem annyira. A fátylat már csak akkor tűzöm a hajamba, amikor meglátom a vizet.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. július 4. 20:15 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


Válaszul széttárja a karját, mint aki erről igazán nem tehet, hiszen csak önmagát adja. Előfordul ugyan, hogy kénytelen kicsit visszafogni magát, és megtartani a véleményét vagy éppenséggel ilyen divatjamúlt családi göncöket ölteni magára, de ezek mégiscsak túlélhetőek alkalmanként. Most sem tart sokáig, hogy megszabaduljon a talártól, a maga extravagáns és feltűnő módján, elvégre nem is ő lenne, ha egyszer olyan visszafogottan öltözne, mint a bátyjai például. Szívesen meg is hagyja nekik az egyszerű öltönyöket éppen úgy, mint az unalmas fehér ingeket. Ez a talár is egy tábortűzön fogja végezni mindjárt, egészen remek ötletnek találja ugyanis a dolgot, és mivel Vanya nem tiltakozik, a menyasszonyi ruha is mehet mellé. Csak nagyobb lesz a lángja. Ráérősen lesétál a partra addig is, amíg a lány megszerzi a ruhát, és bár a zenekart meghagyja a húgának, hadd szórakozzanak csak kedvükre, az egyik manóval azonban leviteti a gitárját. Az inkább illik egy tábortűz mellé mégis, bármennyivel különlegesebb is lenne egy zongora. Kuncogva veszi tudomásul, hogy Vanya nem csak megtartani, de viselni is szeretné a fátylat, hiszen ott lobog mögötte, ahogy szalad a ruhával a kezében, és addig is nézi, ahogy a manó egymásra rakosgat még néhány fahasábot. Nehogy már neki kelljen ezt megoldania.
- Meg akarod gyújtani, vagy intézze el... hogy is hívnak? Magyal? - kérdezi a lányt, amint odaér, a farönkök felé biccentve, majd pedig a manót, aki a hasábok mellett ácsorog türelmesen várakozva, és elmotyog egy "igen, úrfi"-t válaszul a kérdésre. A gitár már ott lóg a vállán, a talár pedig egy kupacban hever a földön. Valamiért kinézi a lányból, hogy amúgy is szeret tüzet gyújtani, és a válaszától függően köszöni meg a manó munkáját most, vagy éppen később, hogy aztán útjára is engedje.
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. július 8. 11:50 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

A parton már takaros kis farakás fogad, amit egy manó pakolgat serényen össze. Láttam már a házban, a Bánffyékhoz tartozik, de persze másként nem is lenne itt, hogy a férfi utasításainak eleget tegyen.
Lelassítok, és az utolsó pár lépést már sétálva teszem meg, ruhámat rendezgetve, majd hajamat igazgatva, és a fátylat, hisz a nagy rohanásban bizonyára összekuszálódtak, és még ha épp rituális gyújtogatásra készülünk is, azt is úri hölgyként kell tegyem.
- Ó, nem, én szeretném! - mondom, miután megráztam fejem és sikerült levegőhöz jutnom.
Intek a manónak, hogy elmehet, de az persze megvárja az "úrfi" parancsát, mielőtt valóban kettesben hagyna minket. Akkor aztán két kézzel felgyűröm szoknyám annyira, hogy a vádlimra szíjazott tartóból előhúzzam pálcámat. A hasábokra szegezem, és egy pillanattal később már vidáman nyaldossák őket a lángok.
Elteszem a pálcát és magamhoz veszem az előzőleg a földre dobott, egyébként gyönyörű szép ruhát, és a másikra pillantok. Szememben izgatottság tükröződik, és persze rögtönzött tábortüzünk lángjai.
- Készen állsz? Akarsz... nem'tom, mondani valamit? - nevetem el magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. július 16. 14:20 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


Vanya válaszát hallva megköszöni a manónak a segítséget, és egy intéssel útjára is bocsátja. A manó pedig azzal a lendülettel tűnik el egy halk pukkanás kíséretében dolga végeztével. Takaros kis farakást hagy maga után, ami már csak arra vár, hogy a lány lángra lobbantsa, de egyelőre még leköti, hogy a szoknyáját tűrje fel előbb. Érthető is, véli Berci csendesen, hiszen kár lenne egy ilyen szép darabot tönkre tenni ellentétben a divatjamúlt családi talárral és a fekete esküvői ruhával, amikről úgy gondolja, hogy az elégetésük jelképesen az ő szabadságát jelképezik. Kétli, hogy családja újabb menyasszony keresésébe fogna, vagy ha mégis, hamar találnának egyet, hiszen két meghiúsult esküvő reményei szerint mégiscsak rossz ómennek számít. Nem ő lenne az első agglegény a világon, talán most már lesz annyi szerencséje, hogy ebben kiegyezhessenek úgy a gróf úrral, mint az apjával. Majd legfeljebb tőle meglepő módon a kapcsolatait megpróbálja diszkréten intézni kompromisszum gyanánt. Ez persze jelenleg csupán kósza gondolat, ami hamar tova is száll, Vanya pálcájából pedig szikrák törnek elő és pillanatokon belül már vígan ropog is a máglya. Berci még keze között gyűrögeti a talárját kicsit, némileg sajnálja, hiszen családi darab, akkor is, ha ósdi, meg ronda, de ugyanakkor kék is ér arany, amit viszont szeret. Majd csináltat másikat a családi szabóval talároson, dönti el végül, azt is hozzátéve, hogy jobb anyagból, modernebb szabással.
- Hm… igen, igen - jelenti ki végül a kérdésre válaszul, és vesz egy mély levegőt. - A régi idők elavult szokásainak ugyanitt lenne a helye, de csak ezt a talárt tudom belőle a kezemben tartani itt és most, úgyhogy legyen is a lángok martaléka. Ideje lenne már a korhoz alkalmazkodni - mondja magasztos hangvétellel, a tűz fölé tartva lassan a talárt, aminek a sarka fel is gyullad, úgyhogy a következő pillanatban be is dobja. Aztán a ruhát is kézbe veszi. - Ezt meg azért, hogy egyszer azért én is úgy hozhassam haza a páromat, hogy ha befolyásos aranyvérű családból származik, lehessen már pasi is - folytatja, aztán a fekete ruhát is majdnem bedobja, de még utolsó pillanatban visszarántja és a lányra pillant, felé nyújtva azt. - Tessék, ha netán te is mondanál valamit... Úgy tűnhet, hogy ilyen vaskalapos szerződésekből házasodunk, de bár a nagyapámnak a politika fontos része ennek, még a szüleim is szerelmesek voltak valaha egymásba. Talán most is, csak… bonyolult, kár is róla beszélni. Velem csak az a probléma, hogy így nem lesz újabb unoka. Nem mintha a nővéreddel esélye lett volna, mert bottal se piszkálnék meg soha egy nőt se, és még mindig lehet örökbe fogadni. Az unokabátyám gyerekeit például nagyon szeretem, kis édesek, és az anyjuk egy negyedvéla amúgy is… de eh, ezek a maradi elvek is. Össze se tudom számolni, hány unoka meg dédunoka van már… nem ezen fog múlni a család jövője, hogy nekem is lesz-e még három-négy, kapcsolati tőkének pedig az aranyvérű családok fiai is éppen annyit érnek, mint a lányaik. A bátyádról például mit érdemes tudni? Nem kifejezetten ronda srác. Frederik?
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. július 26. 17:20 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Ahogy ott állunk a máglya körül, valahogy elfog az érzés, hogy bizony beszédért kiállt az alkalom, hiszen mégis csak olyan, mintha "eltemetnénk", a túlvilágra küldenénk a ruhákat, illetve velük együtt az eszmét, amit képviselnek. A kényszerházasság intézményét, de akár minden más gondolatot, amely legalább olyan régi, de még rosszabb, mint az éppen lángra kapó dísztalár, amit aztán Berci a tűzbe is dob.
Hallgatom beszédét, és kissé fájó szívvel nézek az éjfekete ruha után, amit kivesz a kezemből, hogy a "párja" után hajítsa, de aztán megáll a mozdulatban, mintha akkor jutna eszébe, hogy nem csak ruhafogasnak álltam itt eddig. De nincs mit mondanom, így megrázom a fejem, és intek fejemmel, hogy csinálja csak. De gyorsan, mielőtt még meggondolom magam és sikítva utána vetem magam!
Szerencsére azonban a lángok ölelésében is csodálatos látványt nyújt, ha úgy nem is túl tartósat már. Aztán elmélkedését hallgatva lassan ráemelem tekintetem a férfire, elfordítván tekintetem a hamuvá omló ruhadarabokról.
- Vááóó, komoly? - terül el olyan széles mosoly az arcomon, hogy félek, hogy úgy is marad. Az nem lenne túl mutatós, gyorsan abba kell hagyjam. - Dobott a nővérem, szóval bepróbálkoznál a bátyámnál? Tudoood éppenséggel nagyon jóképű ám, és remek adottságai vannak.. úgy hallom.
Kuncogva elfordulok, és ha már ezért jöttem, vidáman körbe is szökellem a tüzünket, és a mellette álló Albertet egyaránt.
- Jött volna ő is, csak gondolom értesült Zoya korai távozásáról, és ezért nem vette a fáradságot, hogy ideutazzon. - Jópárat kellett volna hoppanálnia, de még zsupszkulccsal se érkezhetett volna közvetlenül ide valószínűleg. Őt pedig nem szórakoztatta a felháborodott tömeg zúgolódása, jobb dolga is van biztos ennél.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. augusztus 2. 21:36 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


Igazán kedvesnek érzi magát, hogy eszébe jut Vanyát is bevonni ebbe a szertartásba, felajánlva, hogy ő is szóljon esetleg pár szót, amennyiben szeretne, a lány azonban nem él a lehetőséggel. Biccent egy aprót, tudomásul véve a fejrázást, és egy határozott mozdulattal a lángok közé dobja a ruhát. A talár gyorsan foszló hamvai között a fekete ruha is meggyullad, könnyű anyaga pedig félig ég, félig majdhogynem olvad ezen a ponton. Berci fejét kissé félre fordítva nem igazán igyekszik az elhamvadó ruhákat bámulni, figyelmét inkább már Vanyának szenteli, szóba hozva a bátyját is, akit nem volt szerencséje megismerni.
- Ó, szomorúnak illene lennem? Elnézést, mindjárt elő is keresem azt az énemet, amelyik meggyászol egy olyan kapcsolatot, aminek kezdete sem volt, nemhogy jövője - válaszolja némi cinizmussal, szemét forgatva egészen dramatikusan arra a kijelentésre reagálva, hogy Zoya dobta volna. Nem volt mit dobnia, ha sose volt köztük semmi. Még csak össze sem barátkoztak, mint ahogy Milenával azért korábban sikerült jó kapcsolatot kialakítania minden kényes részlet ellenére is.
- Egyébként is elég nehéz természet, valami kifejezetten fura ízléssel, szóval nem érzem úgy, hogy összedőlt volna a világ, viszont most csak még inkább sajnálom, hogy a bátyád nem tette tiszteletét. A végén még találtam volna egy számomra is érdekes Dragomirovot. Már ne vedd magadra, a te stílusod még tetszik is mellékesen, csak a lányok nem kifejezetten érdekelnek abban az értelemben - válaszolja, közben lazán zsebre dugva a kezét, és mivel már felismerhetetlen kupaccá égett mind a ruha, mind a talár, a lángokat kezdi figyelni.
- Egyébként jól hallottam, hogy Oroszország anyácska nem igazán kedveli a hozzám hasonló embereket? Vagy mondjuk úgy, hogy inkább nem ismeri el, hogy ez is természetes? - teszi fel a kérdést, ha már érdekesnek találja a témát, mielőtt még eszébe jutna az egyik odébb lerakott fatörzsnek támasztott gitár. Letelepszik a fatörzsre, és megpendíti csak úgy az egyik húrt. - Ha már itt van, valami kívánság? Egyszeri alkalom, ilyen se lesz többet.
Hozzászólásai ebben a témában

Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 251
Írta: 2024. augusztus 4. 10:47 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

- Nem tudom, azért az furcsább lenne, ha meleg férfiakra bukna - jegyzem meg mellékesen, mintha azt mondta volna, hogy Zoyának azért van baj az ízlésével, mert ők ketten nem jöttek ki jól. Egy dolog belekényszeríteni valakit egy házasságba, amit nem akar, és másik, ha az olyan, aminek valóban semmi esélye nincs még később sem szárba szökni.
A lángokat figyelem, és a szétfoszló ruhadarabokat, de gondolataim már máshol járnak. Kinézem a családjainkból, hogy Bercinek még mindig feleséget akarnak, a Dragomirovok pedig úgy vannak vele, hogy végül is, van még egy hajadon lány a családban.
- Sajnálom, kénytelen vagy beérni velem - mosolygok rá, picit sértetten, és megtartom magamnak a gondolataim, amik eszembe ötlöttek. Még a végén elkiabálom, és tényleg igaz lesz, akkor pedig sajnálni fogom, hogy idejekorán tűzre hajítottuk a menyasszonyi ruhát.
De nem, én biztosan nem engedném idáig elfajulni a helyzetet, még akkor sem, ha valóban szórakoztató nézni a felháborodást és káoszt, ami utána maradt. Ha az én esküvőmről van szó, az igenis legyen tökéletes, mesébe illő!
Megtorpanok és a férfi felé fordulok, arcomra sajnálkozó grimasz ül ki.
- Neem, nem igazán. De úgy hallom, ez az ország sem az egyenlőség fellegvára. - Bár alapvetően a varázslóközösség elfogadóbb, mint a mugliké, ami könnyen eredeztethető abból, hogy amire mi képesek vagyunk, a mágia, az is mássá, a "normálistól" eltérővé tesz. És el kell előlük rejtenünk mindezt, épp úgy, ahogy egy heteroszexuálistól eltérő ember is kénytelen sok esetben bujkálni, önmagát nem felvállalni.
- Játszd a kedvenced! - kérem, és leülök egy fatörzsre, térdeimre könyökölve, arcomat tenyereimbe fektetve.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 291
Írta: 2024. augusztus 5. 23:14 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


- Ki tudja, ki mire bukik - jegyzi meg mellékesen. Mondhatná ugyan, hogy neki sincs a homlokára írva, hogy meleg, de ez történetesen nem lenne teljesen igaz. Ha a homlokára írva ugyan nincs is éppenséggel, mégis látni róla, és ezzel tisztában van teljes mértékben. Soha nem is titkolta, csupán csak a családja némely tagja próbálta korrigálni ezt, mintha akkora végzetes probléma lenne. Lassan azonban hátha ők is elfogadják, hogy Berci sosem lesz valaki más. Ő mindig is makacsul és határozottan önmaga volt és lesz. Ez nem lehet holmi kompromisszumok tárgya. A ruha közben ugyanúgy a lángok martaléka lesz, mint a divatjamúlt talár, és furcsa mód ez se nem szomorítja el, se nem boldogítja. Talán csak megkönnyebbül egy kicsit, ha egészen őszinte akar lenni és bevallja, hogy nem hagyja teljesen hidegen a dolog, elvégre így megszabadult attól a ronda dísztalártól is, és még az itt hagyott fekete ruha sem fogja erre az egész hajcihőre emlékeztetni.
- Nem vagy te rossz társaság - válaszolja egy röpke mosolyt villantva a lányra, majd kurtán és cseppet sem elegánsan felhorkan a kijelentésre, miszerint az ő otthona sem az egyenlőség fellegvára.
- Nem látod rosszul. Sokan félnek a mástól, mintha mérgező lenne vagy ragályos. Ha hozzád érek, te is elkapod a végén, képzeld, és... áh, kár elkezdeni is... rémesen átgondolatlan az egész, és valami indokolatlan félelemből fakad - állapítja meg, ezzel le is zárva a témát a maga részéről egyébként. Ki tudja, mi van emögött, ebben már nincs is kedve belemászni. Az évek során próbálták egyébként őt is piszkálni alkalmanként, de szerencsére eddig még minden egyes alkalommal hallott az anyja a dologról. Most azonban inkább a gitárt veszi kézbe, hogy aztán kikérje a lány véleményét, mit is játsszon, de úgy tűnik, csak ő választhat. Viccesnek tűnik a lángok mellé most a Mendelssohn féle nászindulót pengetni a húrokon, aztán majd csak találnak még valami szórakoztatót, mielőtt lassan hamvadni kezdene a tűz is, ők meg visszatérnének a vendégek körébe.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok