36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 2. 19:17 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Gyomromat fogva, arcomon fájdalmas fintorral és kétrét görnyedve állok egy bokor mellett. Varázsgyermek lét ide vagy oda, vannak dolgok, amiket még az én kis belsőm sem tud elviselni; ilyen a hoppanálás. Mély levegőt veszek, majd fújom ki tüdőmből, mintha éppen halni készülnék, de megpróbálok minél hamarabb túllenni ezen, mert azért mégsem a bogolyfalvi temetőben vagyunk. Pedig lehet ott most gyorsan túllennénk a szertartáson. Kék szemeim kissé megfakultak, szinte szürkés árnyalatot vettek magukra, míg arcom sem éppen a legfényesebb. De szerencsére egészen gyorsan fel szoktam épülni ebből az állapotból.
Jól vagyok, jól vagyok – intek Lili felé, aki bizonyára meglepve konstatálja, hogy nem megy nekem. Hiszen nem szóltam neki előre. Erősnek akartam mutatkozni, ezért megtartottam magamnak ezt az aprócska információtöredéket. Még egy újabb fújtatás után egyenesedek fel, engedve a bokor egyik ágának a szorításán, majd egy kissé erőltetett, ám annál kedvesebb mosollyal arcomon fordulok vissza barátom felé.
Lehet, hogy szólnom kellett volna – mondom a helyzettől függetlenül egészen vígan, ahogyan máskor is tenném, majd oldaltáskámhoz nyúlok, hogy egy félliteres, D&D feliratú butykost vegyek elő. Mindig készülök vízzel az ilyen jellegű utakra, mert alapvetően annyit iszok, mint egy kacsa. S ez most is kifejezetten jól jött.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. november 2. 19:44 | Link

Petyám Love
Ruhám

- Nyugi, én se bírom, csak színésznő vagyok.
Vigyorodom el, kihúzva magam, arcomra ellenállhatatlan mosolyt varázsolva, ahogy egy, az Angyali Menedékhez közeli hoppanálási pont mellett álldogálunk. Mondjuk, ha szólt volna, akkor tényleg nem így jövünk, hanem autóval, mert valakinek, igeeen nekem, végre megvan a jogosítványa. Köszönöm, köszönöm, nem volt egy könnyű menet. Szóval jöhettünk volna így is, legközelebb mindenképpen így lesz.
- Jobban vagy?
Amikor már van újra színe, akkor merek csak megszólalni, finoman simogatva a hátát, hogy érezze, itt vagyok mellette. Bárcsak hoztam volna magammal bájitalt, ami csökkenti a hányingert, akkor most nem kellene szegénynek szenvednie. De reggel annyira siettem, hogy az asztalon maradt, pedig mindig van a táskámban, csak pont este vettem új adagot, és valahogy nem maradt meg a gondolataim között, hogy bele kellene tennem a táskámba. Megvárom, amíg készen áll, és csak akkor javaslom az indulást.
- A világ legszebb helyére szeretnélek elkalauzolni, úgy hívják, hogy az Angyali Menedék. Ezen a helyen nagyon szép és különleges virágok találkoznak egymással. A kert régóta a család birtokában van, eléggé híres. Szoktak itt komolyabb ünnepeket is tartani. Tudják, hogy jövünk, így majd csatlakozni fog hozzánk egy kicsit a tulaj, remélem, nem baj.
Nem mondtam el neki, hogy miért is jöttünk ide, de majd mindenképpen ki fog derülni, csak egy kicsit még húzom az időt, hogy elérjünk a tóparti pavilonba. Egyelőre csak sétálok vele, érdekel, hogy mit gondol a helyről, ő milyennek látja.  
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 2. 19:55 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Nem is kétséges, hogy Lili puszta jelenléte is megnyugtat. Ahogyan érzem a hátamat érintő ujjakat, hálás melegség járja át a lelkemet, de egyelőre még annyira kellemetlen a hányinger, hogy ennek egy ideig még nem tudok hangot adni. Orvosságot ugyan eszem ágában sem volt betenni, mert ahhoz eléggé felkészületlen vagyok ilyen helyzetekben, de a víz is tökéletesen megteszi.
Ühüm – bólogatok két korty között, majd csillogó kékjeimet az ő szemeibe fúrom. Igazán kíváncsi vagyok erre a helyre, mert Lili csupán annyit mondott nekem, hogy menjünk el kirándulni. Nagyon régen jártam már a kastély birtokán és Bogolyfalván kívül máshol. Igazság szerint édesanyámat is évezredekkel ezelőtt ölelhettem magamhoz, de ezekben a pillanatokban meg is fogalmazódik bennem, hogy hamarosan haza kell látogatnom. Egy nagyot nyelve dobom vissza táskámba a flaskát, majd izgatottan, Lili felé fordulva indulok meg mellette.
Angyali Menedék – ismétlem, ízlelgetem a nevet. – Hát ez valami ku… - húzom el a szájamat, mert tudom, hogy nem szabad káromkodni hölgytársaságban. – Gyönyörű – tekintek körbe, miközben valódi illatorgia támadja meg széles szaglószervemet. – Ó – tátom el játékosan szájamat. – Várnak bennünket? De izgalmas – villantom meg fogszabályzómat. – És… mit lehet itt csinálni? Számháborúzni ketten nem nagy buli, de ha jön a tulaj, akkor talán beszállhat, ha akar – vonom meg csapzott kis vállaimat.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. november 2. 20:38 | Link

Petyám Love

Örülök, hogy a kis kalandunk nem itt ér véget, hanem van még azért folytatás, de nagyon sajnálom szerencsétlent és azt hiszem, visszafelé inkább vonatozni fogunk. Lehet, hogy hosszan tart és csak késő este érünk vissza Bogolyfalvára, de sokkal biztonságosabb a gyomrunknak. Vagy, esetleg veszek itt valami bio gyógymódot magunknak, mert azért én se szeretném, de teljesen kifordulna a pocakom a helyéről azért, mert egyik helyről a másikra hoppanálunk. Figyelem az arcát, ahogy beérünk a helyre, és egyből érzem, hogy olyan, mintha egy láthatatlan erőtéren jöttünk volna át, az egész testem elkezd jóleső nyugalommal bizseregni.
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
Vallom be vidáman, mert megnyugtat, hogy nem egyből fintorog rá vagy giccsesnek tartja, mert nagyon fontos a véleménye, szeretném, hogy amikor elmesélem neki a nagy hírt, akkor ne arra gondoljon, hogy fúj, de giccsparádé lesz ez. Nyilván mivel ez egy Vajda esküvő lesz, szó sem lehet arról, hogy kicsi lesz, de ha már nagy, akkor szeretném, hogy olyan legyen, ami szép és amiben én is benne vagyok. Szerintem ez a hely gyönyörű és annyira benne érzem magunkat, annyira látom, ahogy a feldíszített fák és téli virágok között sétálok abban a gyönyörű ruhában, ami évek óta a szekrényemben pihen, hogy egyszerűen képtelen vagyok azt mondani, hogy ne itt legyen az esküvőm.
- Igen, de előbb szeretnék kicsit körbe nézni, megtapasztalni a hely varázsát. Korábban még nem voltam itt, viszont nagyon sok képet láttam már a helyről, és volt egy olyan érzésem, hogy ez tökéletes. Egy örök emléknek gondolom azt, ami itt történik, de éreznem kell, hogy valóban olyan-e.  
Sejtelmesen elmosolyodok és kacsintok egyet, viszont az izgalom az jól érződik rajtam, hiszen emberek, itt lesz az esküvőm, ha minden jól megy.
- Nem most lenne a buli, de még idén. Télen. És nem számháborúznánk.
Lépek be a pavilonba, és a tóra pillantva kiszélesedik a mosolyom, ahogy végül a kék szemekbe mélyesztem a zöldjeimet.
- Azért szerettem volna eljönni velem ma ide, mert szerettem volna végig sétálni veled ezen az ösvényen és szeretném, ha az évben később szintén végig sétálnál velem, hogy az út végén átadj a vőlegényemnek.  
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. november 3. 07:18 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Nem hagyhatom, hogy véget érjen. „Semmi, semmi. Csupán múló rosszullét” jeligével túl is lendülök a dolgon, de igaz, ami igaz; hazafelé útra biztosan szükségem lesz egy bájitalra, amivel kibírom ezt a megterhelő utazásformát. Hosszú ujjaimat zsebre vágom, és úgy sétálok tovább Lili mellett, el-elmosolyodva, miközben a minket körülvevő parkot figyelem. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire kellemes a Menedékből áradó energia. Mélyet szippantok a levegőből, és az izgalmasabbnál izgalmasabb illatokra néha elsóhajtom magam egy aprócska nyögdécselés kíséretében.
Nagyon is – fordítom vissza boldog arcomat Lili felé, és láthatóan jobb színem van, mint néhány perccel ezelőtt. Visszakerülni látszik a megszokott vidám pír, és szemeim is ismét úgy világítanak, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük. – Biztosan Laylának is tetszene – csücsörítek elgondolkodva. Újabb randevúra kellene hívnom, és ez a hely tökéletes lenne hozzá. Gondolataimból barátom szavai rángatnak vissza a gyönyörű valóságba. Madarak csivitelnek, néha el kell hessegetnem ugyan egy-egy rovart, de engem nem zavarnak, sosem bántom őket. Mondjuk, félek a családjuk bosszújától, ám magamtól sem szívesek oltok ki egy életet sem. Színpadiasan szimatolok a levegőbe.
Én eléggé tökéletesnek érzem – bólogatok, és figyelem, ahogyan Lili elindul a pavilon irányába. Én csak fejemet oldalra biccentve, kezeimmel zsebemben kísérem végig lépéseit. Kíváncsi vagyok. Tényleg van valami apropója az ittlétünknek?
Aww, Lili! Nemár – húzom el sértődötten az ajkaimat. – És… máskor? – fogalmam sincsen, hogy miért nem egyezik bele a játékba, hiszen mindig olyan jól elszórakozunk, és… várjunk csak! Mi ez a sejtelmes vigyor? Viccel velem. Sunyi mosoly száguld végig ajkaimon, és éppen előre lépek, jobb kezemet kivéve zsebemből, és mutatóujjamat a levegőbe emelve, amikor ő folytatja a mondatot, én meg… – Vőlegény – ízlelgetem a szót még teljes sötétséggel szemeimben, majd hirtelen tátogni kezdek, akár egy partra vetett sügér, és eszeveszett mód kezek mutogatni Lilire. – Te és Vajda… ti… ti összeházasodtok? – tágulnak ki szemeim megmagyarázhatatlan boldogsággal vegyülve. És ekkor esik le a végén kimondott kívánság. Nagyot nyelek. Szemeim könnytől csillogva kezdenek remegni, majd ledobom a földre az oldaltáskámat, és odaszaladok Lilihez. Hosszú karjaimmal átölelem a derekát, és arcomat nyakába fúrom. Nem tudok még megszólalni; ez életem legcsodásabb napja.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. november 15. 09:02 | Link

Petyám Love

- Én örülnék neki, ha elhoznád ide a következő alkalommal.
Mert, hogy lesz következő alkalom, éppen ezért vagyunk itt ugyebár, hogy megnézzük, milyen is lesz a helyszín maga. Tudom, hogy a kert alatt erős mágia húzódik, és ahogy a fák és virágok között sétálunk, érzem, ahogy a bennem rejlő erőteljes mana lassanként megnyugszik, szunnyadni tér, mint aki éppen hazatért. Ösztönösen a láncomhoz nyúlok, megsimítom.
- Hogy alakul a románcotok?
Mert tudom, hogy ők nem olyanok, mint mi, ők normális ütemben haladnak. A Ricsivel való első, hivatalos megjelenésemkor én már a barátnőjeként voltam elkönyvelve, mert akkor az kellett. Egy tökéletes és hibátlan társat kellett hoznom, aki mellett Vajda Richárd új életet kezd, megkomolyodik. Érdekes, hogy végül, bár nem így terveztük, a végkimenetel ez lett. Ricsi is és én is felnőttesebbek lettünk, mint annak előtte, és most készenállunk egy következő fejezetre az életünkben. Ha csak eszembe jut az, ahogy rám nézett, amikor megkérte a kezem, beleborzongok. Nem volt semmi díszes megjelenés, sem zenekar, sem összegyűlt családok és barátok, csak ő és én, meghitt csendben, boldogságban. Mert mi egymással vagyunk teljesek.
- Vőlegény.
Szép szó, de a férj még szebb. Már nem azt mondom, hogy ő a párom, Vajda Richárd, most már azt mondom, ő a vőlegényem, és hamarosan, alig pár héten belül azt fogom mondani, ő itt a férjem, Vajda Richárd. A férjem. Újabb szó, amibe olyan mértékben beleborzongok, hogy az már szinte illetlen. Nézem Petyát és megmosolyogtat, ahogy összerakja a képet, hogy mit is szándékoztam neki ezzel sugallni.
- Igen. December elsején.
Apró nevetést hallatok, mert valójában én is sírok, attól, hogy örül, hogy mellettem van, és szorosan ölelem át én is, egy hosszú percig beleburkolva magunkat a ténybe, hogy Vajda asszonnyá válok és ezt úgy szeretném megtenni, hogy ő a tanúm hozzá. Mert nekem vele lesz tökéletes minden. Mást nem tudnék elképzelni, mint őt.
- Vajda Liliána, olyan jól cseng, nem?
Kérdezem könnyes arccal, mosolyogva. Alig várom, hogy így hívjanak, hogy hivatalosan is Ricsi nevét viseljem.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. december 10. 08:28 | Link

egyetlen Lilim
Csermelymenedék | kirándulunk

Ölelésem már majdhogynem szorításnak érezhető, ezért kicsit finomítok rajta, miközben örömteli könnyeim remegtetik meg óceánkék szempáromat. Göndör koponyámban egyre erősebben hallom mellkasomban ficánkoló szívem dobogását, és mosolyom szűnni nem akaró módon ragadt kisfiús vonásaim közé. A szél meg-meglök bennünket, én pedig belefeledkezek az érzésbe, és csak ölelem legjobb barátnőmet. Szimatolom illatát, érzem hajának puhaságát, és még inkább kiszélesedik mosolyom. Vajon engem is elér egyszer az érzés, hogy valakivel összekössem az életemet? Elgondolkodnék, de inkább csak mélyet sóhajtva eresztem őt, hogy szavakkal is kifejezzem az érzéseimet. Fogszabályzóm villan, és végre megszólalok.
Nem is tudom, hogy tenne-e boldogabbá valami – nyelek egyet, és törlöm meg arcomat, amin már végig szaladt néhány könnycsepp. – Nagyon szívesen – általában gyermeteg, mutáló hangom most komoly elvarázsoltsággal cseng, és egy újabb sóhaj távozik vastag ajkaimon átbucskázva. Hitetlenkedve csóválom buksimat még jó néhány pillanatig, ám a vigyor távozása mára lehetetlen küldetéssé vált.
Merlinre! – kapok arcomhoz, ahogyan kimondja leendő házas nevét. – Ettől még valóságosabb az egész – düllednek ki kecskebéka módjára szemeim, és tovább ízlelgetem a nevet. Tökéletes. Gyönyörű. – Mintha mindig így hívtak volna – mondom felsőtestem játékosan kihúzva, azonban furcsa dolog történik. A mosoly, amiről azt gondoltam percekkel ezelőtt, hogy nem távozhat, most mégis kissé szomorkásabb fintorrá változik. Layla.Én nagyon szeretném, hogy… de… nem sokat tettem eddig az ügy érdekében – vallom be kissrácosan elhúzva ajkaimat, fejemet kissé lehajtva, és úgy fúrva kékjeimet barátom tekintetébe. Elhozni magammal. Forró husáng csak lapos mellkasomra, így picit a levegő is benn marad. – Tényleg? – virul ki arcom apróbb piros foltokkal. – Csak legyen bátorságom megkérdezni…
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Vajda Liliána
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. december 20. 23:31 | Link

Petyám Love

- Igen, tudom. Ne nevess ki, de már gyakorlom az aláírásomat. Szeretném, ha a v, amivel a Vajda kezdődik, jól illeszkedne ahhoz, ahogy alá szoktam írni. Hogy az aláírásomban megmaradjak én, de benne legyen Ricsi is. Annyira félek attól, hogy csúnyán írom majd alá az anyakönyvi kivonatot például, hogy azt elmondani nem tudom.
Tudom, tudom, ez nevetséges aggodalom, de terveim szerint egyszer megyek férjhez, és az az egy Vajda Richárd lesz. Nem mondom, tízévente megújíthatjuk a fogadalmunkat, de az már nem lesz az, ami december első napján rám vár. Tökéletesen és szépen akarom aláírni, hiszen hivatalosan akkor és ott fogom először leírni, hogy Vajda Liliánává válok. Vajda asszony leszek, életem szerelme pedig ott fog állni mellettem az oltárnál. Szerencsés ember vagyok, hogy akkor éjjel szóba elegyedtem vele, hogy hagytam, hogy hazakísérjen, hogy igent mondtam egy képtelen ötletre.
Örülök, hogy azzá a nővé válhattam mellette, aki ma vagyok, aki büszkén és magabiztosan mondja ki neki az igent. Sok veszekedésünk volt, többször szakítottunk, de sosem kételkedtem abban, hogy nekünk egy közös útra kell rálépnünk. Összeházasodunk, átköltözünk a nagyházba, idővel gyermekeink születnek majd, és boldogok leszünk. Tudom, hogy így lesz. Felnőttünk. Ezt akkor tudtam, amikor megkérdezte, hogy a felesége leszek-e. Láttam a szemében, hallottam a hangjában, a szíve dobbanásában. És ott, akkor, én is teljesen felnőttem. Meghoztuk életünk legcsodálatosabb döntését, hogy életünk hátralévő részében egy párként szeretnénk élni.
- Akkor itt az ideje, hogy tegyél. Egy esküvő tök jó alkalom rá, ingyen van a kaja, jó a zenekar, ez a hely pedig a romantika fellegvára. Itt bármi megtörténhet. Ha Olcsi menne férjhez, akkor biztos megkérné Layla-t, hogy legyen a koszorúslánya. Nekem is volt csapattársam, de mégsem alakítottunk ki olyan mély kapcsolatot. Szóval Petyám, fel kell nőnöd a feladathoz. Nekem is fel kellett ahhoz, hogy Ricsi felesége legyek, és ha azt képes voltam kivitelezni, akkor te is meg fogod tudni oldani. Tudom. Ha meg nem, akkor keresünk neked egy Vajda kislányt, akit majd elveszel feleségül, és akkor rokonok leszünk.
Csodálatos terv nem? Mi sem egyszerűbb. Mondjuk Olcsi húgát simán feleségül veheti pár év múlva. Jó, ennyire ne szaladjunk előre, először Layla-ra koncentráljunk. Úgy ugyan rokonok nem lehetünk, de a boldogsága ennél sokkal fontosabb.
- Akkor ez lesz a heti kihívás, de most gyere, nézzünk körül.
Karolok belé vidáman, és indulok el vele beljebb az ösvényen a ház felé, ahol az Angyal család lakik. Kicsi a világ, hiszen a mostani pillanathoz képest pár hétre Bogolyfalva első embere mondja ki itt a boldogító igen, majd decemberben mi, Ricsivel, és ki tudja, egy nap talán Petya is itt fogja. Most azonban le kell járnunk előtte még a lábunkat, hogy felfedezzünk itt mindent.


Love Love Love
Utoljára módosította:Vajda Liliána, 2020. december 20. 23:32
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok