37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 20. 07:54 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| Bodzavirág utca | Csepreghy ház |

Az erős szél megrázza a hatalmas tölgyfát, aminek törzsén csiklandozva szalad végig a hideg rezgés. Így az egyik gyengébb faágról ökölnyi adag hó hullik alá, pontosan göndör kobakomat megcélozva. A váratlan hidegre teknőcszerűn húzom be nyakamat, majd halk káromkodást mormolva söpröm le a havat fejem búbjáról. Eléggé hosszú volt az út Talárosig, és többször el is aludtam, ami egy icipicit nyűgössé tett. Azonban minél gyorsabban túl szeretném magam tenni ezen a kicsit sem pozitív érzésen, és mosolyt varázsolva arcomra, fejemről a havat sepregetve fordulok a mellettem bandukoló Thomasra. Biztosan ő is már nagyon szívesen venne magához egy forró italt, mert az idő nem túl kegyes hozzánk. Annak ellenére, hogy úgy beöltöztem, mintha egy északi-sarki túrára mennék nagyon is fázom. A szél csípős hideg, be is sötétedett, alig egy néhány méter széles útvonalon tudunk haladni a Bodzavirág utcában, hiszen annyi hó esett, hogy szinte megállította a közlekedést. Természetesen járnak a polgárőrök, és óránként, két óránként rendet csinálnak pálcájukkal, de oly’ intenzíven hullanak a hópehelyek felhő börtönükből, hogy még ez az órás járőrözés sem számít gyakorinak.
- Mindjárt ott vagyunk – szólalok meg végül egy hatalmas mosollyal arcomon, majd a következő lehetőségnél balra fordulunk. – Anya már biztosan nagyon vár bennünket – sóhajtok egy mélyet, miközben a szűkülő hóösvény miatt Thomas elé kell keverednem, így szólok neki hátra. – Tetszeni fog itt – kiabálok fejemet kissé hátra fordítva. Nagyon csendes és kedves népek lakják ezt a mágusfalut. Nem szokott történni semmi különleges – már ha akármit is lehet nem különlegesnek nevezni egy mágusok és boszorkányok lakta településen. Szívem vadul kalapál, arcomon letörölhetetlen vigyor trónol, majd egy mély, boldog sóhaj után megállok házunk előtt. Leengedem a gondosan letakarított előkertben a bőröndömet, majd Thomas mellé állok, és oldalról ölelem át karommal az ő vállait. Kicsit meg is szorongatom. – Megérkeztünk.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 20. 20:54 | Link

PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hereweareGIF

Izgatott voltam már emiatt a látogatás miatt. Főleg kellemesen izgatott, persze, csak néha törtek rám a szokásos idegeskedések. Meg persze az átlagosnál is többet simogattam, szeretgettem Herceget, hiszen ő marad most itthon Liam bácsival. Mégsem akartam elhurcibálni őt a vendégségbe. Egy kicsit most külön leszünk, amitől rám is törnek apróbb szomorkásságok. Most viszont, ahogy így ballagunk a helyes, hófedte kis utcán, nyoma sincs semmi gondnak. Mosolyom letörölhetetlen már a vonatozásunk kezdete óta. Én is behunytam egy picikét különben, úgyhogy emiatt főleg álomszerű most ez az egész élmény.
Táskával a hátamon bandukolok Petya oldalán és csak jókedvűen bólogatok, amikor kiderül, mindjárt megérkezünk. Nem mintha ne lennék el fantasztikusan így, ezen az irtó édes helyen sétálgatva. De tény, igazán szeretném már megismerni az eridonos anyukáját, látni az otthonát! Hagyom, hogy vezessen és nagy szemekkel vizslatom a helyes környéket. Így belegondolva, nem is tudom, jártam-e már Budanekeresden és Bogolyfalván kívül más magyar mágustelepülésen. Mikor a fiú megáll, megállok én is és a házra nézek. Eltátom a számat.
- Hú! - szökik ki belőlem véleményem egy leheléssel, aztán lemosolygok az engem szorongató Petyára. Szívesen visszaszorongatnám, de ahhoz nagyjából ki kéne törnöm a karját, azt meg a világ minden kincséért sem szeretném, úgyhogy inkább csak kapaszkodom hátizsákom pántjába és tekintetem visszafordítom a házikó felé. Nagyon jó lesz nekünk itt!
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 23. 14:46 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| Édesanya | A nappali, ahová belépünk |

Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, és még egy aprót szorítok barátomon, és megpaskolom vállait mielőtt elengedném. Csillogó tekintetem emelem fel rá, és büszkén kihúzom magam, amikor meghallom a rácsodálkozást. Érzem a hangsúlyból, hogy ez bizony a lenyűgözöttség jele, ezért hatalmasat dobban pici szívem. Ahogyan állunk egymás mellett – Thomas a házat nézve, én pedig őt – valami nagyon különleges érzés fog el. Nem hoztam még haza barátot magammal, s ezen a télen kettő olyan pajtásom is lesz, akik meglátogatnak. Szinte könnyezni kezdek örömömben. Az átlag gyerek el sem tudja képzelni, hogy egy magamfajta szeretetéhes kölyöknek mennyit is jelent ez valójában. Barátokat találni, együtt lenni, sőt elhívni őket az otthonodba. Túlságosan szentimentális gondolataimból a hangosan kivágódó ajtó zaja ébreszt fel, ahol meglátom édesanyámat. Szemeim szokás szerint apróra szűkülnek, ahogyan mosolyom egyre csak szélesedik, majd egy pillanatra visszatekintek Thomasra, és nekiszaladok édesanyámnak, ahogyan azt mindig is teszem, amikor egy ideig nem látom.
- Anyu – szaladok neki, és ölelem át az asszony derekát, aki szelíden mosolyogva dönti rám fejét, és simogatja meg hótól ázott buksimat. Erősen megszorítom befejezésképpen, majd elengedem őt, és barátom felé fordulok. S mivel jól otthagytam magára, ezért bocsánatkérve ugrálok boldogan vissza mellé, majd megragadom kezét, és anyukám elé rángatom. – Anyu, ő Thomas – mutatom szülőmre, majd barátomra. – Thomas, ő pedig az én anyukám – kékjeimet cikáztatom kettejük között ebben a varázslatos pillanatban. Édesanyám kedvesen mosolyogva emeli sötétkék szemeit a Middleton fiúra, barátságosan biccent egyet, s ujjait összekulcsolja maga előtt.
- Szia drágaságom! Annyira örülök, hogy épségben ideértetek. Éppen most lett készen a vacsora. Remélem, hogy szereted az őz sültet… - mindezt körülbelül egy levegővétellel mondja, majd éppen kitárná szélesebbre az ajtót, amikor egy hatalmas vörös kandúr szalad ki rajta úgy, hogy csupán egy vöröslő csíkot látunk belőle. – Ó! A csudába… - kap édesanyám a szája elé. – Mostanság nagyon szökik. Nem is értem… Melegedjetek fel odabenn, van forrócsokoládé a konyhapulton, én visszahozom ezt a rosszcsontot – mondja nekünk, s bájos mosollyal simítja végig mindkettőnk arcát éppen azzal a kezével, amelyik a kiszemelthez közelebb van.
- Vettem, Anyus – fogadom a parancsot mosolyogva, és visszasétálok csomagomért, amit a kezembe veszek, és azonnal ismét Thomas mellett termek. – Gyere – intek fejemmel befelé, majd átlépem a küszöböt, és halványan elmosolyodok édesanyám macskahívogató kiáltásaira, amit egyre halkabban hallhatunk, ahogyan belépünk a nappaliba. Mélyet szippantok a levegőbe. Mosolyom eltüntethetetlen. Jó újra itthon.
- Üdvözöllek a Csepreghy házban – fordulok barátom felé, és színpadiasan meghajolok előtte. – Megkínálhatlak egy bögre forrócsokival? – kacsintok.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. március 23. 14:47
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 23. 21:25 | Link

PETYA és az anyukája
még a téli szünetben Talároson | #wonderingGIF

Részemről pontosan megértem őt, hiszen szeretetéhségnek én sem vagyok híján, bármennyit el tudok fogyasztani belőle és soha nem lakok jól; viszont arra nem emlékszem, hogy attól ennyire meghatódtam volna, mikor mondjuk Zsombi először jött hozzám. Pedig könnyen meghatódom és elérzékenyülök, csak ezeknél az eseteknél inkább izgatottsággal vegyes, aggodalmas öröm volt, van bennem. Igen, létezik ilyesmi. Nálam biztosan. A lényeg, hogy hivatásos pityergőgép vagyok, szóval barátom könnyezését igen tapintatosan és teljes megértéssel fogadnám, ha észrevenném. De most túl sok a befogadnivaló.
Összerezzenek, ahogy lendületesen tárul az ajtó, éppen valamelyik ablak felé kalandoztam. Érdeklődőn emelem meg a szemöldököm, a kilépő boszorkányra tekintve és rámosolygok, aztán figyelem a nekilóduló Petyát. Említettem a könnyen meghatódást: bukfencezik egyet a hasam és szemem környékét megremegni érzem, miközben figyelem őket. Lassan közelebb lépdelek, ám az eridonos már szökell is vissza értem. Elvigyorodva hagyom magam húzni a hóban.
- Szép jó estét - köszöntöm egy derűs, mély biccentéssel az anyukát. Le se tudná tagadni a fiát és fordítva. Mosolyom rendíthetetlen. - Még nem ettem, de biztos vagyok benne - vallom meg, hogy nem kóstoltam még őz sültet, azonban minden eljön egyszer és kétlem, hogy bármi kifogásom lenne. Meglepetten kapom a fejem a vörös villám után, reménykedve pislogva a sötétbe, hogy hamar viszont látjuk. Nagyon szeretném. Az a bizonyos mosolyom pedig még az eddiginél is jobban ellágyul, ahogy Petya anyukája megsimogatja arcunkat. Már megint a szemremegés. Nagyon hirtelen, nagyon mélyen tud érinteni az ilyen végtelen, őszinte kedvesség.
Akármilyen klassz is volt a kinti tündérvilágban baktatni, igazán csodálatos végre itt a melegben. Leütögetem a szőnyegen a cipőmről a havat és állok is neki levenni, meg aztán táskámtól, kabátomtól is megszabadulok, miközben folytatom ámuldozásomat itt a házban is.
- Azta. Petya, ez fantasztikus - járatom körbe a tekintetem - Meseszép az otthonod - véleményezem és szavaim még visszafogottak is ahhoz képest, amit érzek, meg ami a szememben csillog. Annyira szeretem az otthonokat és mindazt, amit árasztanak. Nem külön a falakat vagy bútorokat vagy tárgyakat, hanem az összességüket és azt, amit hordoznak.
- Kérek szépen - kapok a forrócsoki alkalmon.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 25. 13:46 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| A konyha |

Kisfiús hanyagsággal túrom le bakancsomat jobb lábamról a bal segítségével, majd ugyanezt fordítva, ezzel mindkét zoknim lábujjrészét beborítja a jeges-havas víz. Apró fintorra húzom vastag ajkaimat, de végül egy hirtelen átváltott nemtörődöm arckifejezéssel elfeledtetem a kellemetlen érzést. A „nemtörődömség” mellé egyértelműen egy vállrándítás dukál, így miután ezen a mozdulatsoron is túlesek végre elengedem az eddig ujjaim között szorongatott bőröndfület. Varázsfalu ide vagy oda, még mindig jobban bízom abban, hogyha a kezemben tartom a cipelni kívánt dolgokat. Hitvány egy varázslóbébi vagyok, tudom, de mit tehetnék? Megnyalom ajkaimat, és szélesen vigyorogva, széttárt karokkal fordulok Thomas felé, akinek az ámulat egyértelműen kirajzolódik kedves arcán. Teszek felé egy lépést, és biccentek.
- Köszi, szerintem is eléggé király – nézek szét a jól ismert nappaliban. Mélyet szippantok a levegőből, ahol a jellegzetes faillat keveredik a konyhába hívogató őzsült fűszeres illatával. Szinte beleborzongok, ezért szemeimet is lehunyom a drámaiság kedvéért, hiszen ez az otthonom, és már nagyon régen jutottam haza. Hirtelen vezérelt gondolattal fordulok sarkon, s indulok meg a konyha irányába. Lépteim szinte tánclépések, azonban gyorsan megálljt parancsolok görbe lábaimnak. Thomas felé fordulok. – Ööö… azokat – mutatok lábbelijére. – Csak dobd le valahova. Azt meg – mutatok feljebb a hátizsákra. – Ahova szeretnéd – legyintek bohókásan. – Itthon vagy te is ugyanúgy, mint én – fogadom be családomba szavaimmal barátomat, és egy szelíd, szeretetteljes mosolyt engedek felé. Kicsit csendben is maradok, ami igencsak hatásvadász érzetet kelthet, pedig most nincsen benne szándékosság.
- Kövessen, Miszter Middleton – hadarom el hirtelen, játékos hanglejtéssel a szavakat, majd ismét sarkon fordulok, és folytatom az utat a konyha irányába. Amíg oda nem érünk irgalmatlanul mutogatva arról beszélek, hogy anyukám mennyire szorgos és gondos, hogy ezt a hatalmas házat egymaga ilyen formában tudja tartani. Illetve arról is, hogy nagyon remélem, Meows mihamarabb előkerül, és anyunak sem kell megfagynia odakinn. Ekkor érkezünk meg a konyhába, ahol azonnal a konyhapult mellett termek, hiszen ott gőzölög a lábasban a forrócsokoládé. Mohón nyalom meg ajkaimat, majd kinyitom a konyhaszekrényt, és kiveszek két bögrét. Az egyik a „Legjobb Édesanya” feliratot viseli büszkén, így azt megtartom magamnak, a másikat, amelyiket Thomasnak szánom pedig megtöltöm édesanyám világhíres italával. Sűrű, mégis iható. Csokoládés, mégsem sok. Mindig reszel bele egy kis narancshéjat, ami megbolondítja. Ajkaimba harapva, és erősen koncentrálva arra, hogy ki ne öntsem lépkedem Thomas felé majd, amikor odaérek, felé nyújtom kékszín a bögrét.
- A leges-legmenőbbnek – vigyorgok, hiszen ez a felirat rajta: „A legmenőbb srác”. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ezt tényleg így is gondolom. Barátságosan mosolygok, szemeim csillognak. Olyan, mintha egy álomba csöppentem volna. – És… - lépek vissza az emocionális pillanatom után vissza a pulthoz, hogy magamnak is készítsem a forrócsoki adagot. – Mihez lenne kedved? Mennyire vagy éhes?
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. március 26. 21:30 | Link

PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hotchocolatetimeGIF

Bólintok. Cípőm nyilván marad itt az előszobában, táskámat pedig egyelőre lerakom egy székre. Meghatottra szélesedik mosolyom, nem is annyira azért, amit mond, hanem, ahogy mondja. Elő szoktak állni ezzel az érezd magad otthonnal úgy is, hogy azért annyira nem gondolják komolyan. Barátomról viszont lerí, hogy komolyan gondolja.
- Feltétlenül, Csepreghy úr - bólintok mélyen, úriasan, aztán nevetek kicsit, miközben követem házigazdámat a konyhájuk felé, amely már az illatok alapján is nagyon sok jót ígér. Mindarra pedig, amit közben előad nekem, csak helyeselni tudok. Anyukája zseniálisságát, meg a cicát illetően is.
Hú, eszméletlen jól néz ki ez a forrócsoki. Ebben aztán van anyag! Rendesen összefut a nyál a számban, nyelek is nagyokat. Megkapom a bögrémet, a kommentárra felvonva a szemöldököm, aztán meglátom a feliratot rajta.
- Awh - olvadok mosolyogva, mint csoki a fazékban.
- Hm... hát... elég éhes vagyok - vallom meg szendén. Eddig is az voltam, most meg az illatok bűvöletébe kerültem. Minden esetre belekortyolok végre a fenséges nedűbe, miután emeltük bögrénket. Jó ég, ez mennyei! Átszellemülten hümmögök és nyalogatom a szám. Szemem is hosszan lehunyva tartom, élvezve az ízeket, a sűrűséget, és azt, ahogy egészen átmelegít. A forrócsoki és a hely is.
- Bármit csinálhatunk! - térek a vacsi utáni programra. - Nem tudom, te miket szoktál itthon? - érdeklődöm, mivel tölti az idejét, amikor maga van. Vagy anyukájával. Vagy amikor itt van nála más. Azt nem tudom, hogy ez nem gyakran van.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. április 2. 14:16 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

| A konyha |

Anyu bármelyik pillanatban visszaérhet – nyugtatom meg barátomat neki még háttal állva, hiszen most még magamnak kell szednem egy kis forrócsokit. A fazékból felcsapó illatra beindul a nyálelválasztásom, ezért egy hatalmasat nyelek, és figyelem, ahogyan a sűrű édes lé belecsorog a bögrémbe. Vagyis anyukám bögréjébe, amit most kineveztem sajátomnak. Biztosan nem fog érte haragudni. Az utolsó kövér csepp is a bögrében landol, majd lassan fordulok Thomas felé. – Arra gondoltam, hogy kaja után felmehetnénk a szobámba – fújom meg a forró italt, majd számhoz emelem, azonban az annyira égetően forró, hogy egy apróbb nyüszítés után leteszem a konyhapultra. S mintha mi sem történt volna folytatom gondolatmenetemet. – Baromi sok mugli játékom van – mondom, majd hosszú mutatóujjammal mutogatok a levegőbe, mintha le szeretnék szúrni egy láthatatlan gonosztevőt. – Ó-ó-ó! – adom ki kismajom módjára a hangokat. – Nézhetnénk égő családi fotókat – szinte nem is veszek levegőt az izgatottságtól. – Vagy megmutathatnám hol szereztem ezeket… - húzom fel pulóverem ujját, miközben el sem engedem barátom barna tekintetét. Aprócska játékbalesetek hegei láthatók rajta. – És elmesélhetném hogyan és milyen gyakorisággal – és itt kellene megállnom, mert annyira beleélem magam a dologba, attól félhet pajtásom, hogy elfelejtek levegőt venni.
Ezek új dolgok nekem. Új, hihetetlen jó érzésekkel. Van egy barátom, akinek mindent elmesélhetek, amit akarok. Sírhatok és nevethetek. Örülök, hogy vagy, Thomas!
Ekkor nyikorogva nyílik az ajtó, amire az irányába kapom a fejem, de persze nem látom édesanyámat, csak a halk duzzogását hallom idáig, hiszen Meows tényleg jó messze szökhetett, ha ennyi időbe telt megfogni. Mosolygós szemeim ismét Thomasra kerülnek, felkapom a pultról a bögrémet, és intek a fejemmel. – Nézzünk rá anyura!
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2020. április 24. 21:36 | Link

PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hotchocolatetimeGIF

Máris mondanám neki, hogy jó, persze, menjünk a szobájába majd, nagyon benne vagyok, ám mivel éppen egy adag forrócsoki van a számban, így csak sűrű bólogatásra, szemcsillogtatásra futja, aztán meg megint nyalogathatom ajkaimat. Jaj, szegény, neki meg forró volt? Nem tudom, nekem pont jó. Biztos olyan részről kaptam vagy ilyesmi.
Fáraóm aztán akkora elánnal kezdi sorolni lehetőségeinket, hogy a második után rájövök, nem is annyira vár talán választ, mint inkább csak ismerteti velem, mi mindenhez foghatunk. Ennek örülök, mert hirtelen úgysem tudnék dönteni. Csak hallgatom meg figyelem őt, el-elvigyorodva a bögrém fölött. Lepillantok harci sérüléseire és olyan mély érdeklődéssel nézek utána vissza arcára, mintha legalábbis a levágott karjával kérkedne. Már ha azzal szokás. Nem féltem Petyát különben, biztos vagyok benne, hogy akkor is profin veszi a levegőt, amikor olybá tűnik, hogy egyáltalán nem tesz ilyesmit. Biztos csak jól bírja a nagy közöket.
Lerakom a bögrémet, hogy ránézzünk Csepreghy anyára, amikor...
- Ó - adom az eszembe jutás hangját, hiszen majd' elfelejtettem, hogy mikkel készültem. Úgyis az előszobába megyünk, szóval út közben belenyúlok a széken hagyott táskámba vállig, aztán nagy mosollyal előszerzem, amiket házigazdáimnak szánok.
- Ezeket nektek hoztam - közlöm, mert nem nagyon tudom, mit illik pontosan ilyenkor mondani. Mármint elvileg tudom, csak nem akarok fellengzősködni olyanokkal, hogy a ház úrnőjének vagy olyan zavarbaejtő dolgokkal előállni, hogy köszönöm, hogy itt lehetek. Pedig igazán hálás vagyok érte, csak nehéz erre mit válaszolni, nem? Vagy nem az, csak én gondolom túl? Na mindegy is. Egy cserepes mikulásvirágot nyújtok át anyunak, míg az eridonosnak egy angol csokiválogatást adok. Persze, osztozhatnak, cserélhetnek. Ami csak tetszik. A virág eleve mindkettejük örömére lehet az otthonuk díszeként, az édességből meg jut bőven mindkettejüknek.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. június 24. 12:24 | Link

Thomas
Helyszín: Taláros | Az iskolai szünetben | couldn't be happier

Édesanyám zsörtölődése a legaranyosabb dolog az egész világon. A gömbölyded asszonyka, akinek az arca mindig tündököl az életszeretettől, most duzzog a lókötő macska miatt, és ez széles, szeretetteljes mosolyra húzza vastag ajkaimat. Kicsi szívem lágy ritmusra ver mellkasomban, miközben Thomas is leteszi a pultra a bögréjét, és elindulunk a bejárati ajtó irányába. Lépteim lassúak és nyugodtak; nincsen hová sietni. Zoknim halkan suhog a fapadlón, s néha játszom is vele, mintha egy megfagyott tócsán szeretnék végig csúszni. Ilyenkor karjaimat keselyűmadár módjára feszítem széjjel, hogy némiképp balanszban tudjak maradni, és ne koppanjak egyet a hajópadlón. A folyosón sétálva millió családi fotó mellett sétálunk el; anyám, Meows és én. Beállított, műteremben készült darabok, amin boldogan mosolygunk, néhányan integetünk. Másfajta képeink nincsenek, hiszen mobiltelefonom a mai napig nincsen, és fényképezőgépet sem szerezte még be magamnak – egyáltalán nem érzem szükségét a felesleges kattintgatásoknak. Arra ott vannak a szakemberek; akik ugye ezeket a csodálatos családi boldogságmorzsákat is összesöpörték nekünk egy képre.
„Ó”, hallom Thomas hangját, amire kedvesen mosolyogva pördülök meg tengelyem körül, hogy magam előtt tudhassam őt. Kékségeim kíváncsian csillognak, és amikor megtudom, ajándékot fogunk kapni, örömtelin tapsikolok egyet a levegőben. Én is jöhetnék felesleges finomkodással, hogy ugyan, nem kellett volna vagy nekünk ajándék, hogy itt vagy, de ettől azért jobban örülök annak, hogy kapunk valamit. Mohón kapok a csoki és a virág után, miközben vállam fölött átüvöltök édesanyámnak. Igen, üvöltök, nem pedig kiabálok. Anyu nem mindig hall meg, ezért megszokásból csavarom fel ennyire a hangerőt belső kis Petya-rádiómban.
ANYA! – kezdem fülsüketítőn. – THOMAS HOZOTT AJÁNDÉKOT! – remeg bele a Csepreghy-lakás. Közben édesanyám még mindig orra alatt morogva vakarja ki magát a hóból. Azonban amikor meghall engem felkapja a fejét, és egy „Jaj, Thomas! Ez nagyon kedves tőled” hagyja el a hidegtől meglilult ajkait. A kellemetlen érzése ellenére mégis lágyan, anyamód szól a Middleton fiúhoz. – Köszi – ismét barátom felé fordulok. Boldogan csillogó szemeim cikáznak az övéi között, miközben sután, egyik kezemben a csokival, másikban a virággal ácsorgok előtte. – Sir Thomas – húzom ki végül magam játékos komolyságot varázsolva vidám ábrázatomra. – Kiérdemelted, hogy megmutassam eddigi életem darabkáit. Kövess – biccentek, majd skizofréniából egy ötöst vésve lelkem bizonyítványába fordulok édesanyám felé, újfent torkom szakadtából üvöltve kezdve. – FELME… - ekkor veszem észre, hogy ő már rosszallón, mégis mosolyogva csóválja meg a fejét. A kezemben lévő ajándékokat kikapja, amire én csak hal módjára tátogok néhányat, babamód még kezemet is nyújtom utána, mert ez nem ér. Majd egy fájdalmas „naaaaa” is elhagyja az ajkaimat, de Anya csendre int.
- Ezeket szépen elveszem, mert vacsora előtt nincsen édesség… - szűkíti össze szigorúan szemét, majd Thomas felé fordul. – Köszönöm a virágot, aranyom – megsimítja barátom arcát, majd ismét rám tekint. – Menjetek fel a szobádba, kicsim. Szólok, hogyha jöttek vacsizni – dühösen, aprócska bika módjára fújom ki a levegőt orromon, majd megragadom Thomas csuklóját, és az emelet felé kezdem húzni magam után. Vonásaim egyre csak lágyulnak, miközben újra elkezdem a magamét.
Egyszer végig csúsztam a korláton – húzom végig ujjaimat a fán, s elengedem barátom kezét. – Jó nagyot estem – bólogatok. – Aztán meg felmásztunk a padlásra a szomszéd sráccal… - csacsogok, majd eltűnünk az emeleten.
Édesanya a konyhában, mi pedig a szobámban. Csodálatos téli szünet elé nézünk.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok