36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2019. december 29. 15:53 | Link

Drága kicsi Catherine

Ezek a jótékonysági események puszta rongyrázások. Rengeteg pénzt emésztenek fel, főleg ha egy olyan kihalófélben lévő faluról van szó, mint Kunszenila. Persze maga az indíttatás, a motiváció rendkívül pozitív és értékelendő, elvégre igazán nemes a cél, melyet kitűztek. Mégis, Konrád gyakorta viseltetik szkeptikusan az ilyen és ehhez hasonló összejövetelek alkalmával. Édesanyja rendezvényein persze minden alkalommal megjelenik, mindenkihez akad pár kedves szava, hosszabb pillantások, bizalmas kézfogások és érdekes információk helye ez. Éppen ezért, ezt a kora délutáni programot sem hanyagolja el, bár most, hogy Bogolyfalva polgármestere lett és megkapta a saját kis játszóterét, már egészen másképp áll mindenhez. Kevesebb ideje lett, több figyelmet igényel egy komplett falu - ami már inkább szinte város - vezetése, mint mondjuk néhány hivatali beosztotté. Emberek jóléte és élete függ tőle, a tervezett programokat pedig úgy kell végrehajtania, hogy minél több pénz elsikkasztásával minél nagyobb javakat hozzon létre a közjó érdekében. Ez megnyilvánulhat programokban, fejlesztésekben, netán konkrét várossá alakulásban, ez irányú terveit azonban még nem prezentálta a Tanács tagjai előtt. Csak szép sorban mindent.
Megigazítja tökéletesen kötött nyakkendőjét, karján ékeskedő órájára pillant, majd még egyszer, utoljára végighúzza ujjait szőke tincsein. A megjelenése, csak úgy, mint mindig, most is tökéletes. Amikor megérkezik, akkor már jó néhány vendég lézeng a helyszínen: egy különleges sátrat húztak itt fel, melyet tértágító bűbájjal varázsoltak még nagyobbá. Ma estére várható a varázsvilág krémje, a leggazdagabb és legbefolyásosabb családok fejei teszik majd tiszteletüket. Ha másért nem, hát azért mindenképp érdemes ellátogatniuk, hogy lássák a Daróczy-k és Payne-ek közös gyermekét. Ez az esemény ugyanis a két család első, közösen szervezett alkalma, amikor egy jobb, nemesebb célért gyűjtenek, illetve várnak befektetőket. Kunszenila felemelkedése persze hiú ábránd, de talán a betelepülők fellendíthetik némileg a falu életét.
Amikor megérkezik, először édesanyját köszönti, hagyja, hogy a nő apró csókot leheljen arcára és megsimítsa karját. Amikor megdicséri, milyen elegáns, ő is hasonlóképp tesz, káprázatosnak nevezi anyja megjelenését, miközben arcán megnyerő mosollyal pillant körbe a másodperc egyetlen része alatt, vajon hányan lehettek ennek fültanúi. A büszke anya és az ambiciózus, karrierista fiú. Milyen idilli. Ezután minden vendéget maga is köszönt, hiszen az egyik házigazda gyermekeként valahol kötelessége is megtenni a szokásos köröket, az illem ezt diktálja. A hölgyeknek nem átall egy-egy bókot elejteni, azonban sohasem mondja kétszer ugyanazt, személyre szabja minden kedves szavát. Mikor már majdnem végig érne a soron, odalép hozzá anyja és a Payne család feje, hogy bemutassanak neki egy szőke leányzót. A drága kicsi Catherine nem is olyan kicsi, mint amilyennek anyja lefestette, s most, hogy házassága felbomlóban van Denis Brightmore-ral, úgy tűnik szívesen megkörnyékeznének vele egy szintén nemesi vérű, előkelő pozícióban lévő férj jelöltet. De túl fiatal még ő Konrádhoz.
- Örvendek a találkozásnak Catherine, édesanyám már sokat mesélt rólad - amikor kiemeli szülőjét, akkor egy pillanatra a nőre sandít, ezzel is megadva a kellő tiszteletet. Hiába, egy párás szemű felmenő mindig jól jön az ember megítélésénél. Eközben, bár tegezi a lányt, láthatóan tekintettel van arra, hogy egy Payne lányával beszél, annak a Payne-nek a lányával, aki történetesen ott áll mellette. Jó benyomás, mindenkire. Ha kettesben maradnak, majd kicsit oldja a hangulatot.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. december 29. 16:37 | Link

Polgármester úr
Ruha

Hogy mikor lettem én apa kicsi lány? Nem tudom. Volt időszak, amikor az voltam, aztán hirtelen már nem voltam, most meg megint egy csapásra azzá váltam. Sokáig nem értettem, hogy miért éppen én, de amikor egy csodálatos, valóban gyönyörű, fehér ruhába akartak bújtatni, akkor megértettem, hogy éppen próbálják eladni, hogy szűzies gyermek vagyok, aki éppen élete szerelmét keresni. De hát ez nagyon nem igaz, ha az ujjamon lévő gyűrű és a vezetéknevem ne lenne elég utalás arra, hogy férjnél vagyok.
Azonban, ahogy én, úgy apa is tudja, hogy el fog jönni a március, melynek végén, ha tetszik, ha nem, Denis és én más-más irányba indulunk. Ami azt illeti, ő a költözéssel határozottan kinyilatkoztatta, hogy válna, éppen, amikor felhoztam volna neki, hogy mi lenne, ha nem tennénk. Végül nem hoztam fel neki, és nem mondtam semmit, csak, mint mindig, most is, elrejtettem elmém arany kis ládikójába a vágyat. Anno azért kezdtem el az okklumenciát, hogy Denist védjem a minisztérium emberei előtt, most pedig azért gyakorolok kitartó szorgalommal, hogy magamat rejtsem el. Nincs még egy olyan alkalom, hogy én előtte ebben a témában könyörgök, hátha máshogy gondol rám. Hátha marad.
Ezért is jöttem ma el, vörösre festett hajam leomló hullámokban keretezi az arcom. Olyan sötét vörös, hogy helyenként már barnának látszik, de nem baj, mert ez csodálatosan kiemeli a ruhát, ami rózsaszín. A fűzős betét benne kicsit meglepett, így amúgy se kis melleimet még nagyobbnak engedi mutatni, kissé talán túlzottan is rákoncentrál a lányokra, de nem baj, apa boldog. Vadászónak tűnök benne, mégis roppantmód ártatlannak. Köszönjük a műszempilla feltalálójának, hogy bambivá varázsolhattam magam ma este is.
- Konrád. Illetve, polgármester úr, örülök, hogy személyesen is megismerhettem, végre.
És igen, tudom, hogy mi folyik itt, hiszen a szüleink is itt állnak mellettünk, és komolyan mondom, valahol mókás és kínos is ez, mintha nem menne nekünk egyedül is, vagy, mintha én lennék számára az ideális feleség. Nos, nem hiszem, de mindenesetre mókás. Poldármesterné lehetnék. Bogolyfalva first lady-je. Hát, minden móka egy ideig.
- Éppen azt mondtam édesapámnak, hogy megtekinteném az falut. Volna kedve esetleg elkísérni egy rövid sétára?
Mivel Kunszenilla mondjuk ki, a halálán van, és ez a sok ember hirtelen azt hiszi, hogy meg lehet ezt oldani. De vajon tényleg? Érdekes ötlet. Azonban, valahogy a férfi érdekesebb, a tekintete, mintha képes lenne pirulásig nézni. De még állom a sarat.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 1. 22:09 | Link

Drága kicsi Catherine

A szülők természetesen össze-összenézve figyelik Konrád és Catherine találkozását, bár őszintén szólva nem igazán reális az elképzelés, miszerint ők ketten valaha is lehetnének egymásnak többek. A lány túlontúl fiatal, könnyed, míg Konrádnak már komoly pozíciója és nem kis felelőssége van. A köztük húzódó korkülönbség is igen nagynak mondható, egyértelműen látszik az a határvonal, mely szép lassan kirajzolódik. Mégis, a férfi, akárha csak eleget kívánna tenni az anyai elvárásoknak, olyan udvariassággal és figyelmességgel viseltetik Cath iránt, mintha legalábbis egy törékeny porcelánbaba lenne. Persze nem látványosan, inkább csak simulékony stílusa és megnyerő mosolya fémjelzi ezeket a megfelelési megmozdulásokat.
- Ezer örömmel - ahogy illik, nyújtja a karját, hogy a finom ujjak rákulcsolódhassanak, ha pedig ez megtörténik, egy udvarias biccentéssel búcsúzik és kivezeti a tömegből, egyenesen a sátor széléhez. A ruhatár lesz az első állomásuk, nem vitás, itt készségesen tartja a finom kabátot Cath-nek, hogy kényelmesen belebújhasson, majd maga is hanyagul felveszi a szövetet. Ugyanúgy, ahogy eddig jöttek, kezét ajánlja és pillanatokon belül már a csodaszép, havas tájban gyönyörködhetnek. A rendezvény zajai nem érnek el idáig, mivel a helyszín hangszigetelt, így nem zavarják azt a kevés lakost sem, akik Kunszenillán élnek. Noha meglepő módon fogy a népesség, a környezetet ez a kevés ember is rendben tartja, s gondot fordítanak a karácsony szellemében feldíszíteni mindent. Az égősorok varázslatos ruhába öltöztetik az örökzöldeket, míg a távolból a házak fényei pislákolnak. A szomszédban lakni itt annyit jelent, mint jó tíz perces sétákat tenni, s mivel a jótékonysági összejövetel a falu szélén található, így valóban csak homályos fénytöredékek csillannak meg itt-ott.
- Elnézést a kellemetlen közjátékért. Azt hiszem nagyon beleélték magukat ebbe az egészbe - kedvesen pillant le a lányra, ajkának sarkában egy alig észrevehető, ám határozott görbe jelenik meg, csupán szemei maradnak komolyak. Mivel még nem ismeri a másikat és csak előfeltételezései lehetnek, nem kíván sem tolakodó, sem túlzottan távolságtartó lenni. Ez ugyanis minden ismeretség rákfenéje: a határok. - Sajnos bármennyire is szép falucska, nem hiszem, hogy fel tudnánk majd lendíteni - a többes szám nem véletlen, ezzel is egy közös pontot kíván adni kettejüknek. Hiába, ha egy Payne csemete Brightmore néven szaladgál, azért illik minél hamarabb közel kerülni hozzá - így vagy úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. január 1. 23:16 | Link

Polgármester úr

Végtelenül hálás vagyok, amiért igent mond, noha tudom, hogy nem nagyon mondhat nemet, mert az illem, meg a mellettünk álló szülőhad megkövetelik, hogy igenis adjon egy esélyt, és ha már ilyen remek lehetőség van, mint egy séta, ragadja meg. Utálom, ha úgy néznek rám, mint most, érzem, ahogy mindenki végigmér. Mintha már most azon elmélkednének, hogy mire vagyok alkalmas.
~ Vékony a dereka, de széles a csípője. A képen, amit mutattak, karakteresebb volt az arca, most olyan angyali inkább. ~
Gondolhatják a velem szemben állók, akik már most az utódláson elmélkedhetnek, hiszen látjuk mind, hogy a férfinek illő volna unokákat prezentálni. Nem véletlenül nem korabeli nőket keresnek neki. A férfi örök, az asszony öreg. Más-más szinten mérik a korunk.
~ Csak a pillák, azok az átkozott műszempillák, Catherine! ~
Anyám fejében nyilván ez a gondolat van, és hosszú idő óta ez volna a legemberibb gondolata az irányomba. Mintha képes lennék még elérzékenyülni vele kapcsolatban, hogy azt feltételezem, ezen, és nem a kiváló kapcsolatokon morfondírozik, amiket általam építhet. Ugyan, persze, hogy a kapcsolatokon elmélkedik, hiszen ismerem. Egy valakit tudok, akinek ez nem tetszik, nem az összehozás, hanem az, hogy elmennék innen. Apa, aki látni szeretne, nehogy olyat mondjak, ami ellentétes azzal, amit ő állított. Vajon mit mondott, hogy a házasságom tragédia? Hogy a férjem csak árt nekem? Hogy átmosta az agyam, és szükségem volna valakire, aki megnevelne? Egy erős és határozott férfira? Egy idősebb, érettebb szellemre, aki utat mutatna nekem? Úgyis tagadna mindent, de ha lenne egy kiváló láthatatlanná tévő köpenyem, akkor mindig a nyomában lennék. Az a baj azonban, hogy hiába az illúziómágia, apa sokszor veszi magát körbe olyan varázslatokkal, melyek lebuktatnának. A láthatatlanná tévő köpenyek meg mostanában arany árban vannak, minőségük pedig olyan silány, hogy előbb válok animágussá, mint, hogy pénzt adjak értük, és még le is bukjak.
- Köszönöm.
Figyelmes, markáns, magas. Nem tudom, hogy bennem mégis mit láthatna, ami miatt azt mondhatja, hogy megérek egy próbát. Vajon gondolhatja ezt egy polgármester? Hogy egy csitri megér egy próbát. Mondjuk, ha az elődje teljesítményére alapoz, akkor mondhatja. Hiszen Wittner három felnőtt gyermek után Lexával kötött házasságot, az évfolyamtársammal, szóval valamit csak gondolhatnak az ilyen magas rangú emberek az olyan korú lányokról mint én. És igen, minden gondolatom veszettül mocskos, ami eszembe jut. Nos, ha erre alapoz, legalább nem okozok neki csalódást, és ezt most úgy mondom, hogy sem szégyenérzet, sem egoizmus nincs a mondatban. Sokkal jobb az, ha nem kényszerként, hanem élvezetként tekintesz rá, főleg, ha olyan vagy, mint én. De vajon, vágyik arra, amire én? Kellemes meglepetés lenne. Azt hiszem, minél tovább nézem, annál jobban vágyom, hogy kiderítsem. Elmélkedek egy most megismert és nekem férjnek szánt férfi szexuális igényeiről. Na jó, erre nyilván nem számítottam, amikor igent mondtam a mai eseményre. Nem bűn arra gondolni, hogy milyen étvágya van. Végül is, azt mondják, hogy politikus feleségnek nem kell karrier, eljótékonykodik az emberekkel, és mikor a férje kívánja, megmutatja, mennyire szerető feleség. És ha jól csinálja, hát kap egy pár szép cipőt, ha meg ügyesen és fiút szül, egy nyaralót. Az is valami, nem?
Könnyednek, már-már felelőtlennek és felhőtlennek tűnhetek fejben, mégis, ahogy nézem őt, miközben öltözik, azon gondolkozom, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Talán csak azért szeretne kijönni, mint én, hogy megszabaduljon a benti kínosságtól, és egyáltalán, fel se merül benne, hogy mit adhatnék neki. Ez elszomorít? Van benne valami érdekes. Nem tudom most még megmondani, hogy mi, de valami. Valami nagyon érdekes. Ismét belé karolok, a ruhatárban álló lány felé egy bájos mosolyt küldve, és kilépve a hűvös estébe, szabadnak érzem magam.
- Ó, tapasztalt vagyok, ne aggódj.
Kuncogok vidáman, és most, hogy már csak magunk vagyunk, nem próbálom játszani a tudatlan szűzlányt, aki bájosan ártatlan, és nem tudja, hogy mi történik körülötte. Csak mert el akarnak adni, mert ez az, attól még nem kell meghazudtolnom magam. Sokkal vidámabban cseng a hangom, olyan, mint lenni szokott, és érezheti a különbséget, hiszen nem jelent problémát letegeznem.
- Látszik rajtuk, hogy odáig vannak az ötletért, de bölcs dolog vajon egy elvált nőt megtenni egy polgármester feleségének?
Elmélkedek a kérdéskörön, mert a válásomkor még nem töltöm be a huszonegyedik életévemet, tehát simán lehet balgaságnak mondani egy két éves házasságot, főleg, ha az tele van küzdelemmel, mert nyilván ezt mondják, biztos vagyok benne, hogy Denis-t mocskolják, de ehhez bizonyítékra van szükségem, és most nem is ezzel szeretnék foglalkozni.
- Ha gyorsan elveszel a válásom után és fejest ugrunk a gyermekáldásba, elnézve a családom méretét és az életkoromat egy tíz maximum tizenhárom kis Daróczy-t legyárthatunk. Ha mindegyik itt alapít családot, mert mondjuk kötelezzük rá őket, akkor van esélye a helynek. Persze egy kis hullámvölgy után. És mondjuk ott, a tó szélén lehetne egy aranyszobrod, meg egy jó kis jellemző beceneved. Lehetnél I. Daróczy "Nemző" Konrád.
Mire a lelkesedésem utolsó szava is kijön belőlem, érzem, hogy kipirultam a nagy lelkesedéstől, és olyan széles mosollyal pillantok fel rá, mintha csak két kis tündér húzná ki a számat. Barna szemeim szerintem még ebben a sötétségben is vidáman csillognak. Egyerűen jobban érzem magam, ha csak ketten vagyunk, és szeretném látni, hogy milyen az igazi arca. Nem hiszem, hogy az, aki ott bent volt.
- Te választottál engem, vagy ők böktek rá apám palettáján a nevemre?
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 2. 00:36 | Link

Drága kicsi Catherine

Nem bocsátkozik különösebb okfejtésbe sem anyja, sem Payne szándékait illetően, bár tekintetükből egyértelműen kiolvasható, hogy az a minimum elvárás, hogy Catherine-nel jól kijöjjön. Persze a miért is érthető: ha szorosabb együttműködésre lépnek, nem árt, ha az utódok ezt majd tovább viszik. Konrádnak ezen kapocs megerősítésére egészen más tervei vannak, melyek köszönőviszonyban sincsenek a házassággal, de erről ugye senkinek nem kell tudnia. A politikus olyan, mint a gomba: tömd trágyával, tartsd sötétben. A nőkkel is valahogy így van, bár a faj egyes példányait nem kell külön megfosztani az információtól, hiszen annak birtokában sem érnek többet, mint nélküle. Mégis, e pillanatban is igyekszik elvonatkoztatni saját, szilárd meggyőződésétől, s partnerként tekinteni Catherine-re, aki pillanatokon belül bebizonyítja, mennyire nem szolgál rá minderre.
- Én eddig kerültem a hasonló szituációkat - biccent egyet, s bár arckifejezése megkönnyebbülésről árulkodik, miszerint örül, hogy a lány nem találta kínosnak az egészet, belül valójában semmit nem érez. Főleg nem aggodalmat. Teszi, amit tennie kell, ezt azonban olyan természetességgel és hihetően, hogy az embernek belesajdul a szíve, ha arra gondol, hogy mindez csak játék. Konrád szigorúan véve nem szeret, de nem is igazán tud érezni, a tanult viselkedésminták azonban rendre meggyőzőbbek, mintha valós reakciókat adna. Oly könnyű megtéveszteni az embereket, hiszékenyek és azt látják, amit láttatni akarsz, s az ő évtizedek alatt felépített álcáján hajszálrepedést találni kifejezetten nehéz. Kevés szituáció hozza zavarba, ha nem egyetlen egy sem, s nem telhet el úgy esemény, hogy az A terv bukása esetén ne készüljön B tervvel. A kicsi Catherine még fiatal és bohó, nem valószínű, hogy képes lesz megérezni a férfi kvintesszenciáját, s megnyerő stílusa mögött húzódó szörnyeteg mivoltát.
- Mikor volt valaha is bölcs dolog a kiházasítás? - felvonja fél szemöldökét és cinkosan elmosolyodik, jelezvén, hogy egy véleményen vannak. Hogy tulajdonképpen a kényszer házasságnak, mint létező intézménynek, mennyi létjogosultsága van napjainkban, tökéletesen mutatja a felső réteg bevett tradíciója. Sohasem unják meg, felmenőik hibáiból nem tanulnak, s sorra követik ugyanazokat a hibákat. Ezért kényszerül Catherine is válásra, ami az ő köreikben már majdnem olyan alantas dolog, mint az alsóbb osztállyal való keveredés.
- Akkor tervezek házasodni, amikor én jónak látom, ebbe anyámnak nincs beleszólása. A következtetés pedig jogos, ha nem szeretnél hozzám jönni, nem veszlek el. Kinőttünk már abból, hogy megmondják nekünk, mit csináljunk - zsebre vágja kezeit, s bár a lány habitusa és életkedve sziporkázó, ő maga nyugodt marad. Láthatóan mulattatja a hebrencs természet, belül azonban végtelenül irritált. Remélni meri, hogy ezen kapcsolatából megfelelő mértékben húzhat hasznot, mert nem szándékozik a szükségesnél tovább elviselni egy ilyen kiállhatatlan fruska alantas viselkedését. Szerencsére Konrádnál nem előfeltétel a másik ember kedvelése ahhoz, hogy lelkesnek, vagy épp érdeklődőnek tűnjön, így felfelé ívelő szája és megcsillanó kék írisze nem feltétlenül kelt majd gyanút Brightmore kisasszonyban. Ettől függetlenül nem kíván hozzájárulni olyan, hozzá egyáltalán nem méltó nevek felvételéhez, mint a "Nemző" jelző. Ha minden tervei szerint alakul, sohasem lesz gyereke. Mindegyik idegesítő és semmit érő, csupán eszközök arra, hogy valaki megtarthassa pozícióját és renoméját. Mégsem bízhatja egzisztenciális biztonságát egy még meg nem született, amúgy nem kívánt csecsemőre, annak minden nyűgével és nehézségével. A maga szerencséjének kovácsa, nincs szüksége egyéb zavaró tényezőkre.
- Tulajdonképpen nincs kimondva, mit akarnak - megvonja vállát, miközben egy laza karjelzés gyanánt maga elé mutat, hogy folytassák útjukat, hisz a falu nincs messze, a lány pedig kifejezte abbéli szándékát, hogy megtekintené. Konrád pedig, mint tudjuk, egy igazi lovag, odafigyel a hölgyek kérésére és igényeire, jelen esetben pedig épp érdeke is fűződik ahhoz, hogy szíve vágya teljesüljön. - Abban viszont biztos vagyok, hogy a jelenlegi férjed bánhatja, hogy nem vigyázott rád eléggé - szavai lágyak, tekintete egy pillanatra mintha gyengédséget tükrözne, s csak egy másodperccel kapja el tovább Catherine tekintetét, mint kellene, ezzel azt az érzetet keltve, hogy nem közömbös számára a másik. No nem úgy kell ezt értelmezni, hogy első látásra szerelem, pusztán annyit hivatott jelezni, hogy a lány szemrevaló és csinos, a férfi pedig nem vak. Nincs benne illetlen, s épp csak annyira félreérthető, hogy egy apró bogárkát ültessen a gyanútlan fülekbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. január 2. 07:37 | Link

Polgármester úr

- Én pedig nem akartam ilyenbe kerülni.
Szerintem senki sem akar, kivéve a nővéremet. Jeannie olyan természetességgel állt anno apa elé, hogy ő válasszon neki férjet, hogy a mai napig kiráz tőle a hideg. Ott voltunk mind, nevettünk, mert azt hittük a nővérem élete első poénján van túl, de nem. Nem viccnek szánta, félrevonultak és alig egy hónappal később egy eljegyzési vacsorán találtuk magunkat. A legutóbbi ilyen eldöntetett jegyességet pedig karácsony másnapján ültük.
- Aztán apámnál beindult a gépszíj, és úgy gondolta, hogy sorban kiházasítja az arra életkorban megfelelő lányait. Én csak a harmadik lettem volna, szóval most nem is lennék férjnél, de szeretem a nővéreimet, és időt akartam nekik nyerni.
Azt, hogy érzelmileg amúgy sem voltam a toppon, mert kevésen múlt csupán, hogy a legjobb barátom, sőt továbbmegyek, a szerelmem majdnem elvette az életem, valahogy szeretem kihagyni az emlékezetemből. Néha még besajog hátul a heg és a tompánál jobban fáj olyankor a fejem, de élek, szóval nem nagyon érzem rosszul magam a ténytől, hogy fáj. Az életet jobban szeretem most már, mint, hogy ilyen miatt panaszkodjak.
- Az első vőlegényem egy negyven éves férfi volt, aki nőt még közelről nem érintett. Én is csak egyszer láttam őt. De politikusi körökben mozgott, apa pedig, valószínűleg először Vajdáéknál próbálkozott.
Csak hát akkor már Ricsinek ott volt Lili, szóval nem találtak közös nevezőt, és bármennyire is jó barátom a két Vajda gyerek, nem volt elég ahhoz, hogy megszerezze nekem a fiút. El sem tudom mondani, hogy mennyire nem bánom ezt a dolgot, mert ha valamit szépnek találok az életben, az az ő kapcsolatuk, és Merlin mentsen meg, hogy akár csak egy fél pillanatnál tovább is belezavarjak az életükbe. Bár meg kell vallanom, Ricsi és én jó páros lettünk volna, de sosem lett volna olyan érzelmi élmény, mint amit rajtuk látok, szóval nem.
- Határozott vagy.
Teszek egy megállapítást arra, hogy ő dönti el, hogy mikor házasodik meg, és nem a szülei határozzák meg. Gondolom, ez eddig náluk egy jó taktika volt, hiszen a politikai pályát egyengették, és nem nézték, hogy szállnak az évek, de vajon továbbra is ki tud állni a döntése mellett? Néha a legváratlanabb helyről kapjuk a legnagyobb pofont. Felpillantok rá, és hiába van az a kicsit talán furcsa érzés a gyomromban, hogy még nem kellene bíznom benne, valami mégis elindul. A tekintete mást mond. Figyelmes, határozott, de mégis, van benne valami megragadó, amivel engem megragadott. Ostobaság volna? Talán, de egyelőre valahogy a bizalomra szavazok.
- Félreérted. Vagy lehet, hogy az apám mondja félre.
Sosem lehet tudni, hogy mégis mivel akarnak meggyőzni egy másik felet egy harmadik mellett döntésről, de, hogy Denis nem vigyázott rám, az sületlenség.
- Denis a legjobb barátom, és azzal, hogy feleségül vett vigyázott rám a leginkább. Nem hagyta, hogy elvigyen egy olyan ember, aki csak árthatna nekem, hiszen ismer. Addig győzködte apát, amíg neki nem adott, és ha nem is politikus, de Denis különleges. Nagyon tehetséges mágus, okos és erős, birtokában van olyan tudásnak, amiről más csak álmodhat. És ez apámnak imponáló volt. Amolyan dísznek szánta a vejei és menyei közé.
Mintha csak egy polcon lennének a beházasodott emberek serlegek, és szabadidejében azokat fényesítgetné. Denis eddig az ékköve volt ennek a polcnak, de most, hogy kimutatta a foga fehérjét, már csak egy sikertelen ezüstérem, akit hátra is tesz az ember, hogy ne szennyezze az aranyakat.
- De Denis makacs. Két évet mondott, hogy két évig leszünk házasok. Apa azt hitte, hogy addigra összejön egy gyerek, és magam mellett tarthatom Denist ezzel, ő pedig mellettem marad. Csakhogy egyikünk sem akar még hosszú ideig gyereket. Így ha eljön a március elválunk, mert lejár a két év, és ez nem szerelem, hogy örökké tartson.
Vagy, pont, hogy szerelem, és ezért nem tarthat örökké, mert nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, az érzésekkel. Mosolyogva pillantok fel rá, ahogy félúton járunk már.
- De azért az öreg odateszi magát, most épp a minisztérium vezetőjének legkisebb fiát készül a vejévé tenni. Építi a kis kapcsolatait.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. január 5. 12:55 | Link

Drága kicsi Catherine

Ha őszinte akarna lenni, nem hallgatná végig Catherine történetét. Hogy miért? Mert egyáltalán nem érdekli. Azzal, hogy megállás nélkül csacsog, töméntelen információt ad át, amire Konrádnak egyébként mi szüksége sincs. Mindenki tudja, hogy a Payne-ek kényszer házasságokat kötnek Maxwell utasítására, az pedig, hogy a lány mennyire nagylelkű, hogy a nővére helyett beleugrott egy ilyenbe... Inkább csak azt erősíti meg, hogy mártír alkat. Ez a baj az emberek többségével: lemennek kutyába, megalázkodnak, hagyják, hogy rájuk erőltessenek dolgokat. Bármikor, bárki megteheti, hogy nem foglalkozik a kapott utasításokkal, mi több sztoikus nyugalommal áll ellen azoknak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy felismerjék saját helyzetüket: nincs rosszabb dolog a közönynél. Mert mit tehetsz valakivel, akiből sem érzelmet, sem jelentőségteljesebb reakciót nem tudsz kiváltani? Leginkább semmit. Erre előbb-utóbb a terrorban tartó fél is rájön, s tehetetlensége önutálatba fordul, egyre kevesebbszer próbálkozik, végül keres mást, akin kiélheti frusztrációját. Így maradnak a győztesek és az áldozatok.
- Nem mindenki tette volna meg a testvéréért - szemeiben mintha csodálat csillanna, vagy inkább lenyűgözöttség? Hát igen, nem árt, ha Catherine azt hiszi, a férfi számára az önfeláldozás és egyéb túlértékelt dolgok jelentenek valamit. Most még fontos, később pedig lesz mivel elhallgattatnia ha már nem lesz rá szüksége. - Az a negyvenes férfi, akinek még sohasem volt nő az életében, nem feltétlenül jó választás - hogy ezt a lány miképp értelmezi, abszolút az ő dolga. Konrád többek között arra is utal, hogy legyen bármennyire megbecsült ember, valószínűleg rengeteg gátlása és frusztrációja van, képtelen menedzselni az életét, ezáltal egy csődtömeg. Persze könnyű kifelé a jól szituált, meg nem értett úriembert mutatni, de ha közben esténként kisbabaként sírja tele a párnáját és meleg pornóra recskázik, akkor semmiképp sem lesz több vagy jobb, mint bárki más. Ha nő lenne, bizonyára messzire elkerülné az ilyen alakokat.
- Másképp nem lehet érvényesülni az életben. Ha nem akarod, hogy eltapossanak, állj a sarkadra - végre, most először az este folyamán azt mondja, amit gondol, kendőzetlenül. Mert ezt nem kell cenzúráznia, nem bánt meg vele senkit, egy örök érvényű, klisének tartott igazságot fogalmaz meg. Az más kérdés, hogy a siker kulcsa többek között ténylegesen ebben rejlik, mégsem hiszik el sokan. Csak nézzük meg Konrádot: egész megjelenésében határozottságot, magabiztosságot és férfiasságot sugároz, olyan embernek tűnik, akivel nem érdemes packázni. Nem atomfizika ez, egyszerű pszichológia, ami érthetetlenül alul értékelt.
A Denisről szóló mese már szinte megható. Ellenben Catherine rendkívül naiv, ha azt hiszi, az a srác egy jótét lélek és nem várt semmit tetteiért cserébe. Az emberek önző teremtmények, semmit sem csinálnak ok nélkül. Talán nem is vette észre, miközben a fiú kihasználta, bizonyára le is feküdtek, hiszen a lány szemében csillanó áhítat erről árulkodik. Jól csinálta, mert egy bizonyos szintig magához láncolta a lányt, aztán kidobta - talán okkal, talán ok nélkül. Cath nem tűnik ártatlannak, bizonyára voltak olyan húzásai, amik a kettejük szövetségét felbontásra kényszerítették.
- Bánod, hogy elváltok? - annyira emberi a kérdés, a tekintete pedig annyira lágy, szinte már átható, hogy nehéz nem beleveszni ebbe az örvénybe. Ha épp nem úton lennének, most bizonyára megállna, hogy teljes testével a lány felé forduljon, ezzel is jelezve, hogy minden érdeklődését, figyelmét és idegszálát leköti. Az más kérdés, hogy ez puszta színjáték, a fene se gondolná. Nos, ezért is jó a pszichológia: azok, amik egyeseknél ösztönös jelek, felhasználhatóak egy olyan ember számára, aki szándékosan kíván hatást gyakorolni.
- Nem csak házasság útján lehet javadalmazó kapcsolatokat kiépíteni - ajka szegletében egy sokat sejtető, hamis mosoly villan, de csak egy pillanatra, mintha ott sem lett volna, úgy tűnik el. Az a helyzet, hogy szórakoztatják ezek a játékok, még akkor is, ha az alany idegesítő és számára semmit nem jelent. Mint Catherine.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. január 5. 13:59 | Link

Polgármester úr

Bólintok párat arra, hogy valóban nem, de ez nem olyan dolog, ami miatt fényeznem kellene magam, hiszen összességében nem tartom a személyemet jó embernek, és nem tartom igaznak azt, hogy a jó emberekkel történnek rossz dolgok, a rosszak meg csak élik a világukat. Sokkal inkább hiszek a valamit valamiért elvben, még akkor is, ha nem tudatosan történtek ezek az események. Nem tetszett anya pasija, amikor külön volt a férjétől, és a férfi gyerekként az én torkomon dugta le a nyelvét, aztán később a túlzott naivságom miatt erőszak által veszítettem el az ártatlanságom. Az emberek, ha úgy tetszik, megfizetnek azért, amit tesznek. Én bevállaltam a nővéreim helyett, cserébe Denist kaptam, és nem a másik fickót.
- Nem, valóban. És a tekintete. Az volt a legijesztőbb, ahogy végigmért, és én csak azon gondolkoztam, hogy a pincébe fog tartani.
Amivel furcsa, de alapvetően nincs bajom, mármint, elég sok rétű az érdeklődési köröm, én vagyok, ha úgy tetszik, az a fél, aki imád ellenkezni, és imádja, ha legyőzik, ha kihívást és megbotránkozást kelthetek, egy megfelelő partnerrel persze. Valamiért a gondolatmenet közben úgy érzem, hogy rá kell sandítanom, és bevallom őszintén, elgondolkoztat, hogy ő vajon ilyen-e. Vajon élvezné-e a játékot? Mert én nagyon szeretek játszani. A tekintetem a tó felé fordítom, mert vegyes érzelmek szabadultak fel azzal, hogy ez a gondolat a felszínre tört, mintha csak egy vágy kiszabadult volna a gondosan bezárt arany ládikából a fejemben. Valami, ami hiányzik, amit szerettem, ami én voltam. Valami, ami már nem része az életemnek, amit elvettek tőlem. Elszakítottak, eltaszítottak, és az emlék fáj. Mintha még most is érezném a hiányát. Nem vagyok önmagam.  
Emlékszem, hogy utoljára a csónakházas éjjelen játszottam, évekkel ezelőtt, mikor még minden könnyű volt. Mikulás, egy ledér fehérneműre illesztett fagyöngy. Valami, ami jó volt, és ami kis híján tragédiával ért véget. Hiányzik az, ami akkor volt, vissza akarom kapni, de tudom, hogy ahhoz, hogy olyan életem legyen, mint volt, ki kell lépnem a mostaniból. Mi is vagyok én? Valaki felesége, aki talán szeret, és aki elhiszi, hogy mindig úgy fogom szeretni, ahogy akkor, amikor őszintén beszéltem neki az érzéseimről. De már most sem úgy szeretem, ezer sebből vérző állat vagyok csupán. Egy haldokló tinédzser pótanyja, akit szeretek, és akihez jobban kötődöm, mint valaha is gondoltam volna. Valaki vagyok, aki nem él, és minél tovább gondolkozom ezen, annál jobban fog el a kétségbeesés. Ezért van a ládika, hogy ami fáj, ami rossz, ami hiányzik, az elzárva legyen. Minden, ami a fejemben van, csupán csak féligazság.
- Ezt gyakorolnom kellene. A sarkamra állást. Inkább próbálok békítő és engedékeny lenni.
Nem éppen a legjobb a személyiségem, mert ha fel is csattanok, utána én vagyok az a fél, aki édesget, és próbál közeledni a másik felé, aki próbálja enyhíteni a feszültséget, próbál tényleg békét teremteni. És ebben is csak elveszítem magam. Teljesen. Nem helyes, és nem jó, de sok gyerek, erősebb jellemek, sikeresebbek, valahogy mindig van, aki lecsúszik, és ebben a családban én vagyok az a valaki.
- Nem. Régebben szomorú voltam emiatt. Denis mindig mondogatta mindenkinek, hogy ez csak két év, nem több, meg, hogy már csak márciusig kell ennek így lennie. Régen fájt, most már nem érzek igazán semmit.
Pedig tudom, hogy kellene, és talán majd amikor a tinta előbb csillan, majd mattra szárad a válási papírokon, akkor újra szomorú leszek, de most egyelőre inkább fáradt vagyok, és kicsit talán elhanyagoltnak érzem magam, de az valószínűleg azért van, mert eszembe jutott az, hogy mennyire másabb lett minden, mint volt. Senki se mondta, hogy a felnőtt kor szórakoztató.
- Tudom, csak ezt valahogy a szülőknek is meg kell értenie. Ha tehetném, nem mennék férjhez megint, csak, amikor én akarom. Nem akarok gyereket szülni, nem akarok nagyon sok mindent, ami szerintük elvárás. Hagyománytisztelő vagyok, félre ne érts, csak közben értékelem a modernebb világot.
Talán furcsának hathat, amit mondok, talán ellenkezik azzal, amit ő gondol, de erre is jó ez a séta, hogy megismerjük egymást, nyomás nélkül. Hiszen a faluban lakok, melyet ő irányít, ha azt vesszük, ez egy külön lakossági fórum, csak nekem. Ujjaimat finoman kihúzom a karjából, és bátorságomat összeszedve lépek elé, hogy felpillantva rá, érdeklődéstől csillogó tekintettel és kíváncsi mosolyra húzott ajkakkal pillantsak fel rá.
- És milyen kapcsolatokat építene ki velem szívesen Bogolyfalva polgármestere?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok