36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 12:58 | Link

Krisz
Ruha | Három nappal később | [zárt]

Mégis az iskolában maradt, de, csak mert Kath nem engedte hazamenni. Talán jobb is így, otthon sokat kérdezősködnek, és most nem erre van szüksége. A napokban senkihez nem szólt, az órákra sem járt be, a barátai nem tudják, mi van vele. Sem Alízzal, sem Elenával, de még Linával sem társalog. Két ember van, akinek olykor-olykor válaszol, és az nem mást, mint aki ott volt abban a pillanatban is, illetve Shay. Ha Gwen a faluban jár, betér az unokatestvéréhez, de igazából ott is csak van. Általában akkor lép le, ha Kon megérkezik. Nem akarja őket zavarni és remélhetőleg nem is teszi.
Sokat gondolkozott azon, hogy hol lehet a fiú, mit csinálhat, egyáltalán jól van-e. Nem gondolkozott mivel járhat a farkasság, nem érdekli ez a dolog, most felemészti a szomorúság. Egyik délután, Kathnek valami sürgős dolga akadt, így Gwen nem tudott lemenni hozzá, a többiekkel meg nem akart találkozni. Folyton azt kérdezgetik mi történt, mondjon vagy csináljon valamit, de a szőke nem reagál. Ha mégis megszólalna, csak annyit mondhatna, hogy hagyják békén. Talán Alíz nem értené meg, megint összevesznének, és nem békülnének ki. Erre most főleg nincs szüksége a lánynak, a mostani dolgok is túlságosan fájnak neki. Viszont az a délután mást, mint az előbbiek, mert most nem az erdőbe indul, hanem az egyik fogadóba. Van nála pár sarló, ez talán elég is lesz az útra, bár, ha nem akkor gyorsan felszalad és hoz még pár ezüst tallért. De pont elég a fogadósnak és megmutatja a helyet, ahova mennie kell. Itt még nem utazott hop-porral, de eddig nem is akarta kipróbálni. Utálja ezt a közlekedési módot, viszont seprűvel mégsem mehet, az túl feltűnő. Kimondja a helyet, ahova utazni szeretne, majd pillanatokkal később ott is lesz. Most jobban bírta az utat, általában után kell pár másodperc, míg elmúlik a szédülés, de most arra sincs ideje. Elindul a nő háza felé, akinél eddig Krisz lakott. Egyszer már járt itt, onnan tudja, merre van a ház. Kicsit sietősebbre veszi a lépteket. Tíz perces séta után ott is van Judit házánál, bekopog de, válasz nem érkezik.
- A francba - arra nem gondolt, hogy nincsenek itthon, csak jött a feje után, aminek ez a végkimenetele. Na, mindegy! Eddig eljött már nem megy vissza.
A várakozás neki egy örökkévalóságnak tűnik, pedig a nő háromnegyed óra múlva megérkezik.
- Jó napot! Bemehetnék? - kérdezi. Nem biztos, hogy a nő megengedi, de ha mégis, akkor követi majd a házba és megvárja a fiút.
Utoljára módosította:Gwen L. Blake, 2015. július 23. 13:44
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 23. 13:17 | Link

Miko

Judit napjának nagy részét általában a javítóban tölti a problémásabbnál problémásabb kölykökkel. Szereti ezt a munkát. Ő ott a gyógyító, és egyben a pszichológus is. Szereti meghallgatni őket, kicsalogatni a gyerekeket a maguk építette falaik mögül. A javító legtöbb lakója kedveli a nőt, amolyan pótanyjukká fogadták. De nem sokan vannak, akik a börtön után is meglátogatják még. Nem sokan, de azért akadnak.
Krisz három napja tűnt fel a küszöbén, nem mondott semmit, de Judit értette. Azóta a fiú nála lakik. A nő segített neki munkát találni, és bár próbálta rábeszélni Krisztiánt, hogy menjen vissza, és fejezze be az iskolát, tudta, hogy felesleges minden szó. Ismeri a srácot, tudja, hogy ha ő eldönt valamit, azon többé nem változtat.
Judit most éppen hazafelé tart a munka utáni bevásárlásból. Kezeit lehúzzák a nehéz szatyrok, ő mégis gyalog jött végig a mágusfalu utcáin. Ha csak teheti sétál mindenhova, ritkán hoppanál. Éppen a pálcáját kezdené keresni, amikor meglátja a lányt az ajtó előtt.
Korábban már járt nála, így tudja, ki ő. Krisz megkérte, hogy tagadja le őt, de Judit sosem szeretett hazudni. De problémát sem akar okozni a fiúnak. Tanácstalanul megtorpan, aztán sóhajtva mégis folytatja útját az ajtó felé.
- Szia! Ha segítesz becipekedni, akkor persze - mosolyog a lányra, majd átadja az egyik szatyrot, elmondja a zárnyitó bűbájt, és kinyitja az ajtót. Miután beengedi maga előtt a lányt, maga is átlépi a küszöböt.
- A konyhában tedd le, kérlek! - mondja, majd gyorsan körülnéz árulkodó nyomok után. Sehol egy ledobott zokni, egy póló vagy éppen egy alsónadrág - még szerencse, hogy Krisz a rendesebbik fiúk közé tartozik. Megnyugodva követi a lányt, majd kivesz az egyik konyhaszekrényből két poharat.
- Kérsz valamit inni? Minek köszönhetem a látogatásod?
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 13:43 | Link

Krisz

Kezd unatkozni mikor, meglátja a nőt. Soha nem tudta elfoglalni magát, amíg másokra várt, mindig kell valamit csinálnia. Ha van nála valami, ami lefoglalja, talán kibírja valahogy ezt az időt, de most csak egy pálca van nála, azzal meg nem kezdhet el szórakozni az utcán. Ezért maradt az egy helyben álldogálás. A nő lassan érkezik szatyrokkal a kezében. A szőke kérés nélkül is felajánlaná a segítségét, végül is Ő jött ide, ez a minimum. A felé nyújtott zacskót elveszi, majd várakozik, amíg a nő kinyitja az ajtót.
-Köszönöm! - válaszolja Gwen, utána pedig a konyhába indul. A nő, akkor is kedves volt vele, amikor először járt itt, és ahogy a lány gondolta, ez nem változott. Megérti a fiút, miért szeretne itt lenni.
- Segítsek kipakolni? - fordul a nőhöz, hátha szüksége less még segítő kezekre. Inkább vízzel kínálja a szőkét, amit Ő el is fogad. A saját hülyesége miatt nem hozott magával semmiféle itókát. Bár az utóbbi időben kezd leszokni az energiaitalokról, de a napi két-három üveg megmaradt. És a melegben bármennyire is nem szeretne, vagy nem szomjas inni kell, különben fájni fog a feje. Ezeket az alkalmakat, pedig szeretné minél többször elkerülni.
- Én Krisztiánt keresem - válaszol halkan, de nem tudja miért halkította le a hangját. Judit biztos tudni fogja hol a fiú, hiszen Krisz sokat mesélt róla, és a kapcsolatuk is nagyon jó. Ha mégsem tudná, akkor Gwennek nincs, ötlete hol kereshetné. A családjához nem ment vissza, ebbe szinte száz százalékig biztos, máshova meg nem nagyon mehetett. Vagy van még egy hely, ahol a fiút elszállásolják, csak erről a lány nem tud? Elkezd kutatni az agyában, hátha Krisz említett neki valamit, de nem jut eszébe semmi.
- Nem tudja, hol van? - nem szeretné húzni az idejét, ha még sincs itt, akkor elmegy és máshogy próbál a nyomára akadni. Nem lehet olyan nehéz. Talán segítséget is kérhetne.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 23. 17:06 | Link

Miko

- Köszönöm, nem kell, azt majd Kr... én megcsinálom - mosolyog ártatlanul, mintha nem is épp az előbb szólta volna el magát majdnem. Reménykedik benne, hogy inkább torokköszörülésnek hallotta a lány, és nem egy névkezdeménynek.
- Oh, szóval Kriszt - néz fel a plafonra, mintha gondolkodna. - Sajnálom, mostanában nem láttam - rázza meg a fejét, majd hátradől a konyhapultnak, kezeit összefonva maga előtt. Gyűlöl hazudni, úgyhogy, ha a fiú hazaér, biztosan fenéken billenti ezért.
Kissé zavarta végigsimít rövid haján, majd sajnálkozón a lányra néz:
- Fogalmam sincs. Vannak barátai, még a javítóból, talán valamelyiküknél húzza meg magát - von vállat, majd lassan elköszönne, és kifelé terelgetné Gwent, amikor hallja, hogy valaki lenyomja a kilincset, nyikordul az ajtó. ~Krisz!~ Mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne felhangzik az ismerős morgós hangszín:
- Megjöttem!
Hangjába fáradtság vegyül, és amikor belép a konyhába döbbenete mellett is tisztán látszik az arcán a kialvatlanság. Judit neheztelőn pillant végig rajta, végül mégsem mond semmit. A fiú ruhája piszkos, testtartása, ha csak árnyalatnyit is, de görnyedt. A nő inkább elhagyja a konyhát, hogy a fiúra bízza a problémát, amit a lány jelenthet.
Krisz először nem szól semmit, majd fásultan elmosolyodik, és megvakarja az arcát.
- Úgy látszik, nem sikerült elég jól elrejtőznöm - sóhajt, majd kérdőn a lányra tekint. Sejti, miért jött, de egyszerűen fogalma sincs, mit mondjon.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 23. 18:59 | Link

Krisz

Az idősebbeknek mindig segít, ha megkérik. Viszont a kutakodás nem a kedvenc dolgait erősítik, ezért kérdezi meg, hogy a kipakolásban is segítsen-e, vagy az hagyja. A választ követően egyet hátralép, elfogadja az italt és várja a választ a kérdésre. Azonban nem úgy alakul a dolog, ahogy szeretné, Judit sem tud semmit a fiúról. Erre nem számított a lány. Most valami mást kell, kitaláljon, hogy megkeresse, de semmi ötlete sincs. Egy sóhaj kíséretében köszönne el, de nyílik az ajtó és belép a keresett személy. Nem haragszik a pszichológusra, talán a rokonaiért és a barátaiért Ő is füllentene egy kicsit. Shayért már megtette, mikor a lány koncerten volt, de az apukája kereste. Nem hitte, hogy a lányért valaha is tenni fog valamit, ami jónak számít, vagy fordítva, de egy jó ideje, kijönnek és nincs vitte. Ez nem csak nekik, de az otthoniaknak is jó. Judit helyzetét is megérti, ha Krisz kérte meg. Illetve azért sem neheztelhet, mert egyáltalán a nő beengedte. Elküldhette volna az ajtóban a szőkét, ahogy az embereket általában teszik, ha egy személy valaki mást keres. Elhajtják, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgokat. Miközben kimegy, a konyhából a lány végignéz a srácon. Látszik rajta a fáradtság és, hogy nem aludt olyan sokat. Eddig a lány nem tudta elképzelni, hogy képesek Z emberek, több mint hat órán keresztül az ágyban lenni. Majdnem a fél életüket ott töltik, mikor mást is csinálhatnának. Pl.: bajt keverhetnek. De biztos megvan az okuk rá, nem kérdezte őket. Most viszont csak rá kell nézni a másikra, akiről virít, hogy mennyire fáradt. A gondolkodásból a fiú hangja kelti fel. A lány egy picit elmosolyodik, aztán válaszol.
- Vagy csak ismerlek - nem tudja melyik az igaz, de most nem ez a lényeg. Ő jött ide, mégsem tud mást mondani, pedig lenne mit. A hangját, mintha elvitte volna a cica, csak figyeli a másikat. Ha még percekig nem szólalnak meg, akkor a szőkének kell kezdeményezni, ami nehéz dolog lesz. Nem találta ki, hogy mit mondjon, csak jött. Az sem volt biztos, hogy a fiú itt lesz. Felkészületlenül nehéz lesz mondania bármit is.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 24. 11:48 | Link

Miko
Az általam mozgatott NJK kikerült a képből, így tudatosan E/3-ról E/1-re váltok

Nemrég kezdtem melózni, és bár sejtettem, hogy nem egyszerű az élet, ha az embernek nagyrészt el kell tartania saját magát, de nem is gondoltam volna, hogy pár nap után ennyire lestrapáltnak fogom érezni magam. Bár szereztem már gyakorlatot önfenntartásból, elvégre zsebpénzt a szüleimtől már régen nem kapok, azért az mégsem ugyanilyen volt. Ha Judit nem fogadott volna be...
Persze, ha az ember három különböző helyen dolgozik, hogy ne csak a rezsibe és az egyéb felmerülő dolgokba tudjon beszállni, de még félre is tudjon tenni, akkor ne csodálkozzon, ha nem olyan üdítően friss a közérzete.
Mondjuk, én nem is csodálkozom. Az sokkal jobban meglep, hogy Judit konyhájában Gwent találom. Persze gondolhattam volna, hogy megkeres, de hát még ott az iskola, azt gondoltam, erre a találkozásra majd később kerül sor. Legalább hónapokkal, de ha közben sikerült volna albérletet szereznem, akkor akár évekkel később.
Nem mintha nem hiányzott volna a lány, de az a búcsúm ott és akkor véglegesnek tűnt, ezért úgy érzem most nincs már mit mondanom.
- Valóban ismersz - bólintok, hogy tápláljam még kicsit a beszélgetés parazsát, mielőtt elküldöm Gwent. Mert hát mit kezdhetnénk egymással? Hogyan lehetne ezt még folytatni?
- Miért jöttél? - sóhajtom, és elsétálok a konyhapultig, hogy a nehéz bútor kettőnk között legyen. Az talán megakadályoz benne, hogy hozzálépjek és magamhoz öleljem exbarátnőm.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 24. 13:45 | Link

Krisz

A fáradozás, ami igazából nem is számít annak, meghozza a gyümölcsét és itthon találja a fiút, és mégsem tud megszólalni. Lett volna ideje felkészülni, amíg várt rá, illetve Juditra, akkor viszont inkább idegeskedett, hogy megtalálja. Ha a nő sem tudna segíteni, akkor lenne nagy baj. Tehát az idegesség következtében azt sem tudja, most mit mondjon, vagy tegyen, pedig neki kéne lépnie, ha már Ő jött ide. Legszívesebben megölelné a fiút szorosan, aztán adna neki egy Petrificus Totalust, hogy vissza tudja vonszolni az iskolába. Ez nem is lenne rossz terv, csak a fiú biztos tiltakozna, nem hagyná varázsolni a lányt, illetve a bíróságon sem értenék meg, hogy csak miatta tette. Bár a bácsikája elintézné a felsőbbségeket. Vagy a szőke őket is leátkozza, aztán jönnek a miniszterek és mindenkit kiiktatna. A világleigázó módszereit tegyük egy kicsit félre, és koncentráljunk a jelenre. Valahogy össze kell szednie magát, különben a semmiért jött ide.
- Csak amennyire te engem - őszinte a válasz, Krisz is jól kiismert a szőkét idő közben, ezért számíthatott az érkezére a napokban. Előbb vagy utóbb eszébe jutott volna a pszichológus, és csapot-papot ott hagyott volna, mint most is. Megvárja, míg a fiú megáll, csak akkor nyitja szólásra az ajkait.
- Szerintem tudod miért jöttem... - kezdi a mondatot, viszont a hangja elcsuklik. Nem volt még egy ilyen személy az életében, ezért nem is tudhatja, hogy kell ezt csinálni. Nem szokta kifejezni az érzéseit, sem szavakkal, sem gesztusokkal, most hirtelen mégis ezt kéne csinálni. Persze, a boldog pillanatokban engedett a fiú ölelésének és nem ellenkezett, de azok nem voltak ilyen szomorúak, mint most ezek. Alapból nem olyan könnyű ez a dolog, de így főleg nem. Most nem ölelheti meg a másikat, nem csinálhat szinte semmit, csak a gondolatait és érzéseit oszthatja meg szavakkal. Ez így sokkal bonyolultabb és elszomorítóbb. Összeszedi magát, így folytatja a mondatot, amit nem tudott befejezni.
- Én még mindig szeretlek - kimondta és nem kezdett el sírni. Az első napon rengeteget zokogott, de ezt a lányok nem láthatták, mert akkor ment a szobájukba lefeküdni, mikor már elaludtak, és akkor lépett le, mielőtt felébredtek. El sem tudják képzelni mi, lehet a lánnyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 24. 16:43 | Link

Miko

- Ez is igaz - bólintok újfent. Még mindig nem tudom, hova fogunk kilyukadni, mert bár sejtem, miért jött, nem tudom, mit akar elérni ezzel. Nem fogok visszamenni. Ezzel neki is tisztában kell lennie. Ha ilyen könnyen megingatható lennék, már az iskola kapujában sikerült volna lebeszélnie a távozásról. Ha nem vissza akar vinni, akkor vajon mit szeretne?
Következő mondata hallatán elfordulok, és inkább a konyhaablakon túli utcai nyüzsgést veszem szemügyre. Legalábbis úgy tűnhet, valójában nem látok túl az átlátszó felületen, mert gondolataim körbezárnak.
Én is szeretem, de ezt most elmondani... Teljesen értelmetlen. Miért akaszkodnék rá, amikor tudom, hogy nálam jobb pasija is lehet. A szerelem nem tart örökké. Majd egyszer bizonyára elfelejtjük egymást, még, ha ez nem is holnap lesz.
De hazudni sem fogok neki. Nem mondhatom azt, hogy szeretem, de az ellenkezőjét sem tehetem. Hallgatok hát az érzéseimről, és átugrom a témát.
- Hamarosan mennem kell vissza dolgozni - jegyzem meg, hátha megérzi, hogy jobb lenne, ha elmenne. Neki biztosan jobb lenne. Én meg majd kiheverem. Nem ő az első ember, akit elveszítek, bár ő állt hozzám az egyik legközelebb.
- Kérsz valamit enni, vagy inni? - fordítok neki hátat, hogy a szekrényekhez léphessek, és ne kelljen még véletlenül sem a szemébe néznem. Érzem, hogy szemét vagyok. Gwen ennél jobbat érdemel. De talán, ha dühös lesz rám, könnyebben elenged, és inkább haragos legyen, mint szomorú.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 24. 19:37 | Link

Krisz

Nem ilyen rideg fogadtatásra számított, eddig egy kedves szót nem hallott a másik szájából. Az is megfordul a fejében, hogy a fiú nem is szereti, de biztos nem így van. Ennyi idő alatt nem lehet kiszeretni a másikból a lány tudta szerint. Azt remélte a fiú ugyanúgy szereti, mint Ő, de úgy tűnik tévedett. Ez már nyomós indok lenne a távozásra, viszont nem maradhat lezáratlanul a dolog. A szöszi még nem zárta le a dolgokat. Nem is fogja egykönnyen, ezt észrevehettük az elmúlt napokban mutatott viselkedéséből.
A fiú szerint nemsokára mennie kell, ami meglepi a lányt. Nem az, hogy dolgozni megy, hanem, hogy ennyire egyszírűen kidobná. Nem ezt várta volna, majdnem egy év után. De mit is gondolt mikor idejött? Hogy a szép nézésével és a kedves szavaival visszacsábítja a fiút az iskolába? Nem hülye Ő, a kudarcot legbelül elkönyvelte még, azonban a remény hal meg utoljára. Nem gondolta, hogy az egyik kedvenc verse meg is fog elevenedni, főleg nem így.
A terelést is észreveszi, de inkább nem szól semmit. Erre már nem tud mit mondani. Talán megértette, hogy nem szeretné a másik látni, el kéne, felejteni ás túl kéne lépni. Ezt még nehezebb elfogadnia, mint azt, amit csinálni kell utána. Nem kezd el sírni, megígérte magának, hogy nem fog, de sokkal nehezebb betartani, mint hitte. Ideje lenne indulni, nem szeretne a másik terhére lenni. Viszont a lába, mintha a földbe gyökerezett volna, nem tud megmozdulni. A ki nem mondott szavak, talán azok is maradnak, jobb is így. Ki tudja, mit hallana, ami még jobban elszomorítaná. Most döntötte el, hogy haza fog menni Pécsre, amilyen gyorsan csak lehet, vagyis amint lesz otthon valaki. Egy üres házba jobb lenne hazatérni, akkor nem kérdezősködnének, csak utána jönne a "Mi történt?", a "Miért jöttél haza?" meg a hasonló kérdések. Ezekre nem lenne ereje válaszolni. Shayt is hazarendelnék, hátha tud valamit a lány állapotáról meg hasonlók. Ezeket később sem kerülheti el, viszont akkor megértőbbek lesznek ebben teljesen biztos. Még egy pillantást vet a fiúra, lehet, még mondani szeretne valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 25. 13:31 | Link

Miko

Reménykedem benne, hogy ha eléggé udvariatlan vagyok vele, és a legkisebb jelét sem mutatom annak, mennyire hiányzott, és hogy mennyire jól esne, ha a karjaimban tarthatnám, akkor elmegy. Mert rájön, hogy ez így nem fog működni, vagy azt gondolja, hogy már nem szeretem. Mindegy, csak ne legyen itt. Mert minél tovább marad, annál inkább megingatja azt az elképzelésemet, hogy jobb neki nélkülem.
Mivel nem kér semmit, és nem is mond semmit, kénytelen vagyok újra felé fordulni. Örülök, hogy nem sír, mert nem tudnék mit kezdeni a könnyeivel. A szomorúságát, tanácstalanságát is nehéz elviselni úgy, hogy nem vigasztalhatom meg, nem segíthetek neki.
A szemébe nézek, látom, hogy mondani szeretne valamit, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani is akarom. Nekikezdek elpakolni a vett dolgokat a polcokra. Legalább addig sem kell ránéznem, amíg krumplikat rakom be a konyhapult alsó részébe. Szeretném, ha már nem lenne ott, mire végzek, mert mindkettőnknek jobb lenne, ha egyszerűen csak nem látnánk egymást soha többé. Mind a ketten élnénk tovább az életünket mintha mi sem történt volna.
Na, persze... Valószínűleg sosem felejtenénk el, de eleve nem egy világba tartozunk, még, ha születésem jogán és neveltetésemet tekintve egy aranyvérű, gazdag és nagymúltú család leszármazottja is vagyok, ez ma már vajmi keveset jelent. Egy hátrányos helyzetű bűnöző vagyok, és a mi történetünk nem egy romantikus vígjáték.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 26. 11:01 | Link

Krisz
zárás

Mégis az lett, amit a legkevésbé szeretett volna. A fiú elküldi egy szó nélkül, és a lányban az is megfordul, hogy talán Ő tett valami olyasmit, amit nem kellett volna. Eddig elszúrt nem egy dolgot, nem is akarattal, csak olyat mondott, vagy tett, amit nem kellett volna. Ilyenkor elgondolkozik, hogy miért haragudtak meg rá az emberek, de soha nem jön rá. Vagy, ha igen akkor későn és már nem lehet mindent megjavítani. Most is olyat tehetett, amivel megbántotta a fiút, de nem tudja mit. Azt tette, amit eddig szokott, semmit nem változott. Ez lenne a baj? Hogy ugyanúgy viselkedik az emberekkel, nem számít ők, hogy fordulnak hozzá. Tényleg el kell gondolkoznia a kedvesebbik felén, nem haragudnának rá annyian.
A fiú cselekedetei is azt mutatják ideje mennie, nem akar vele többet beszélni. A szőke lánynak nehéz lesz elmenni anélkül, hogy ne sírjon, de valahogy csak sikerülni fog. Elköszönöm a lehető leghalkabban, a másik nem biztos, hogy hallani fogja, de nem is ez a lényeg. Remélhetőleg nem köszön vissza, akkor nem fog tudni elmenni anélkül, hogy ne ölelné meg. Aztán nem tudná elengedni. Lassan kisétál a konyhából, majd a kijárat felé veszi útját. Judittal nem találkozik, elköszönni se tud. Ha most elindulna megkeresni, akkor nem bírna sírás nélkül távozni. Így is nehezére esik. A nő biztos meg fogja érteni, főleg, hogy többet nem találkoznak.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok