36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:34 | Link

C a i t l y n *___*
úton Üstösd felé

Biztos volt benne, hogy el kell menniük Üstökösdre, amint meghallotta, hogy az ott található híresen nagy piactér és boltok egy hétvégére mind átalakulnak. Bizony, nem répát-zöldséget megy venni a mágusfaluba, hanem az ott megrendezett Kviddics-hétvégére. De egyedül borzasztó unalmas lenne, ezt tudja ő is, belátja, szóval keresett valakit, akit elhívhat magával. A szintén terelő, navinés lánykát találta meg az őrültségével, ő pedig igent mondott. (Szegény, naiv kislány. - a szerk.)
Viszont késésben vannak, ahogy a vonatállomás felé baktat, Caitlynnel az oldalán, közben valami hülyeséggel szórakoztatja, szokás szerint. És amikor meghallja a fütyülést, látja a vonatot, ahogy lassan indulni készül és akkor megdobban a szíve. Ez nem lesz így jó - esik le neki pillanatokon belül.
- Lekéssük! Gyere! - Szólítja fel a lányt lelkesen, majd elkapja a kezét, hogy véletlen se maradjon le tőle. Azért nem lő ki nélküle és nem kezd futásba egyedül. Persze rángatni sem akarja, de azért jó lenne nem lekésni. Így szabad kezével lelkesen integet, hátha van valami kalauz vagy ilyesmi, aki meg tudja várni őket.
Amikor odaérnek, előreengedi a lányt egy finom húzással kerül közelebb a vonathoz, mint ő és már szállhat is fel, Rey pedig csak utána. Kicsit lihegve, de elégedett vigyorával küzdve dől neki a vonat oldalának, ahogy az ajtót becsukta. Megcsinálták! De abban a pillanatban már indul is a vonat, érzi, ahogy mozog alatta.
- Hé, jól vagy? - Kérdezi elmosolyodva, már az orrán véve a nagy levegőket. Fontosabb dolga most, hogy aggodalmaskodó pillantással vizsgálja meg a lányt, hogy bírta az előzőeket. Remélhetőleg kifogástalanul, legalábbis ő nagyon reménykedik benne.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:43
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 4. 20:30 | Link

Rey *_*

Egyik nap Rey elhívott világot, vagyis pontosabban inkább kviddicset látni. Ugyan nem tudtam, mire számítsak, de természetesen lelkesen beleegyeztem, elvégre kviddicsről volt szó, tehát bűn lett volna kihagyni.
Egymás mellett baktattunk a vasútállomás irányába, közben pedig az Eridonos fiú szórakoztatott. Már fájt az arcom meg a hasam a sok nevetéstől, de ezt egyáltalán nem bántam.  Még oda se értünk a pályaudvarra, mikor meghallottam a füttyöt. Hunyorogtam a szememmel, s kisvártatva meg is láttam a vonatot. Nekem nem úgy tűnt, hogy majd szépen megvárja, míg kényelmes tempóban odaballagunk és felszállunk, már készülődött az induláshoz. „A vonat nem vár” - hiába, ezek szerint tényleg igaz a dal, halkan el is kezdtem dúdolgatni. Erősen reménykedtem benne, hogy a csihuhu nem fog minket otthagyni.
Rey is felfigyelhetett a dologra, mert pillanatokon belül kézen fogott, s futásnak eredt. Igyekeztem nem lemaradni mögötte, és (szerintem) egész jól bírtam, bár útitársam valószínűleg elég rendesen visszafogta magát. Hiába voltam energiabomba, szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy ha akarna, gond nélkül lehagyna a srác. Persze ettől függetlenül még feljegyeztem magamnak, hogy egy nap kerítsünk sort egy szolid kis futóversenyre, csak, hogy jól sejtem-e. Egyszer csak az Eridonos fiú lázas integetésbe kezdett. Elég viccesen nézett ki, egy kicsit fel is nevettem, aminek köszönhetően majdnem elestem, de Rey megtartott, nehogy elvágódjak. Komolyan, néha úgy gondoltam, igazán jól jönne egy olyan cucc, mint ami a szumóbirkózóknak is van. Elképzeltem, ahogy abban a felszerelésben járok-kelek a kastélyban, s ettől megint nevethetnékem támadt.
Szerencsére még épp elértük a szerelvényt, és Rey úriemberekhez méltóan előreengedett. Újabb élő példa arra, hogy az úriemberek még nem haltak ki teljesen.
- Persze, semmi bajom. Ennél azért több kell ahhoz, hogy elfáradjak. – Mosolyogtam rá kedvesen, de azért (remélhetőleg) alig észrevehetően picit kapkodtam a levegőt. - És te jól vagy?
- Egyébként helyileg hova is megyünk? Őszintén szólva, amint kiejtetted a szádon a „kviddics” szót, egy csöppet elkalandoztak a gondolataim… - Vallottam be nevetve.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. március 5. 19:26
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 4. 22:32 | Link

C a i t l y n *___*

Ahogy a vonat füttyent, indulni készül, nem lát más esélyt, mint kézen fogni Caitlynt és úgy futni vele. Hallja, hogy a lány nevetgél, ahogy integet, és érzi, hogy meginog az egyensúlya, szóval gyorsan megtartja, mielőtt még orra bukna. Nincs ideje babusgatni, pedig szívesen lassítana, de ez a vonat kell nekik, márpedig nagyon. Minden esetre a lányt küldi előre, hogy ő biztosan felkerüljön, utána felpattan ő is és elégedetten csukja be az ajtót maga után, dől neki a vonat oldalának.
- Ezt megjegyzem ám, ha esetleg le akarnálak fárasztani. - Nevetgél kicsit, majd normalizálja légzését azzal, hogy nagy levegőt vesz, máris semmi baja. Szóval vigyorogva legyint a lány kérdésére.
- Hát persze. - Legyint elvigyorodva. Talán majd egyszer felvilágosítja a lányt, hogy ez a férfi nem sajátossága. Bármennyire is szenvedjen, legyen halálán, a hölgyek előtt egy ilyen kérdés elhangzása után bármelyik összeszorítja farpofáit, kihúzza magát és legyint. Igen, persze, jól van. Ő most tényleg jól érzi magát, semmi rossz nem történt vele, de ha bármi baja lenne, akkor is pont ezt csinálná.
Cat kérdésére és magyarázatára pedig nevetgél kicsit, annyira bájos a lány, hogy komolyan el van tőle ájulva. És akkor még szebb látvány, amikor nevet, az egyetlen, amit jobban szeret a lányoknál, azok a nevető lányok.
- Üstösdre megyünk. Híres mágusfalu a nagy piacáról és van egy bevásárlóutcája. Figyelj nagyon, most jön a bűvös szó! A hétvégére kviddics-vásár lesz. Mindenféle dolgot lehet majd kapni, és ha minden igaz, lesznek bemutatók is, magyar kviddicsjátékosok... - Nem folytatja, inkább ellenőrzi, hogy Cat figyel-e rá. De ahelyett, hogy tovább ácsorogna, ismét megfogja a lányka kezét, hogy véletlen se hagyja el, ahogy a vagonban beljebb megy és megvárja, amíg ő választ egy kellemes helyet, hogy leülhessen vele.
 - Még lesz egy kis idő, mire odaérünk. - Nem célzás, még akkor sem, ha mosoly társul mellé, csak úgy megjegyzi, hogy bizony vonatozni kell. Eddig siettek, most meg totál ráérnek, szóval akár el is üthetik az időt valamivel.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:44
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 5. 20:37 | Link

Rey *_*

Mázlink volt, pont az utolsó előtti pillanatban sikerült felkászálódnunk a vonatra, ugyanis csupán egyetlen pillanattal az után, hogy felértünk a szerelvényre és Rey egy laza mozdulattal becsukta az ajtót, már hallani is lehetett az indulás szokásos zajait.
- Ó, ahhoz bizony korábban kell felkelned! – Ugrattam nevetve. Alapjáraton is mosolygós személyiség voltam, de az ő közelében valahogy állandóan nevetnem vagy vigyorognom kellett, és nekem halványlila gőzöm sem volt, hogyan csinálta. Bár még nem ismertem régóta, se túl jól, de tipikusan olyan srácnak tűnt, aki mindig jókedvű. Reméltem, hogy a kis utazásunkon egy kicsit jobban is meg fogom ismerni, mert úgy gondoltam, mi ketten jó barátok lennénk. Persze egy olyan szinten társasági lény, mint én, mindenkiben a lehetséges barátjelöltet keresi, ez nem újdonság, de ezzel a fiúval tényleg nagyon jóban szerettem volna lenni.
Kérdésemre csupán legyintve válaszolt, ami nem lepett meg. Ahogy végignéztem rajta (igyekeztem nem túl feltűnően csinálni), még a maratont is képes lett volna lefutni.
Szinte megbabonázva ittam magamba mindegy egyes szavát, néhány pillanatig talán még lélegezni is elfelejtettem a nagy izgatottságtól.
- Úúúúú! Komolyan mondod? Hát akkor muszáj lesz bevásárolnom! – Felspanolt állapotomban elkezdtem aprókat ugrálni egy helyben. – Ésés kik lesznek ott? Bár, őszintén szólva nekem aztán elkezdheted sorolni a neveket, még senki híres kviddicsest nem ismerek, de nagyon érdekelnek. Te voltál már ilyen rendezvényen? Úú, majd mi is tudunk kviddicsezni? Az nagyon szuper lenne! Meg majd, ha tudunk, szerezzünk aláírást is! – Hadartam el a kérdéseimet egy szuszra. Emlékeztetnem kellett magam, hogy egy picit álljak le, és néha azért levegővétel sem ártana. Teljesen és totálisan belelkesedtem, de hát én nem tehettem róla, a kviddics volt az oka. Igaz, ami igaz, még nagyon-nagyon-nagyon, de tényleg nagyon-nagyon-nagyon messze voltam attól, hogy igazán jó játékos legyek, a profitól pedig még messzebb álltam. De nem adtam fel, amikor csak lehetőségem nyílt rá, rohantam a pályára edzeni. Legutoljára Gergőcivel mentem, s ugyan az elején meglehetősen béna voltam, de a végére egészen belejöttem a dologba.
Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Rey megint megfogta a kezemet, (talán attól félt, hogy lelkesedésemben lyukat ugrálok a padlóba) majd megindult beljebb az utastérben. Természetesen az ablak melletti helyet foglaltam be, ebből nem engedtem.
- Miért, milyen messze van ez az Üstösd? – Kérdeztem. Nem zavart a hosszú utazás, akár az egész világot szívesen körbeutazom, ha jó társaságom van.
- Egyébként mióta jársz a Bagolykőbe? A szüleid is varázslók? – Érdeklődtem. Arra gondoltam, hogy ha úgyis van időnk, akkor kezdetnek akár beszélgetéssel is eltölthetnénk.  
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 28. 21:02 | Link

C a i t l y n *__*

- Engem csak ne félts, van benne gyakorlatom! - A makulátlan, naiv lélek valószínűleg semmilyen édes, mögöttes tartalmat nem fedez majd fel sem hanglejtésében, sem vigyorában. Nem, nem gonosz megrontó ő, hogy a kedves kis lelkeket porba tiporja, elvegye a szerénységet, prűdséget és már erényeket a kedves hölgyektől. Általában ők kínálják fel neki saját maguk, de ez egy másik történet, nem az, amiben éppen most csücsülünk.
Ugyanis vonaton ülnek, és haladnak Üstösd felé. Rey csak legyint Cat kérdésére, miszerint jól van-e, és kivételesen nem veszi észre, hogy a lány végigpillant rajta. Pedig olyan szépen vigyorogna rá! Helyette inkább elmeséli a lánynak, mi is vár rájuk Üstösdön. Látja a lelkesedést és egyre szélesebben mosolyog, végül átcsapnak vonásai vigyorba, mert annyira édesnek tartja Caitlynt. Ő maga is lelkesedő típus, de messze eltörpül a navinés szépség mellett.
- Hé, hé, édesem, azért vegyél levegőt! - Neveti, mert mintha Cat feje kezdene színt váltani, de lehet, hogy csak képzeli a nevetéstől. Aztán próbálja rendezni a vonásait és komolyan figyelni amit mond, a kérdéseit, de még mindig olyan jól szórakozik. Látszik rajta, hogy visszafogja magát, mert a szemei ugyanúgy nevetnek.
- Nem igazán vagyok még otthon a magyar kviddicshírességekben, de hidd el, megfogjuk ismerni őket. Amúgy még én sem voltam ilyenen konkrétan, más fajtában még igen, de hát ott a helyünk, ez nem is kérdés! Még akkor is, ha esetleg nem kviddicsezhetünk a nagyokkal, aláírást még begyűjthetünk, ha ügyesek vagyunk. - Ő már most vigyorog, mert elképzeli, hogy az új terelőütője mellé, amit venni készül, még kap is rá egy aláírást valaki hírességtől. Ettől pedig máris olvad, de maradék lelki ereje megakadályozza, hogy lefolyjon a székéről. Cat mellett ülve hátradől, lábait felrakja a szemben lévő ülésre, elégedett sóhajjal helyezte magát kényelembe.
- Hm? Hát, ahogy néztem, nem olyan nagyon, ne félj. - Mosolyog és kacsint, nem lesz baj. Nem töltik itt a fél napjukat, hogy tíz percre beugorjanak a vásárba. De nem ám! Azért mennek, hogy egész nap ott partizzanak, hülyéskedjenek, vásároljanak. Megnézzenek mindent, megfogdossák még azt is, amit nem szabad. Már előre imádja a pörgést, csak attól fél, hogy majd elhagyja a lánykát a tömegben. Nem baj, majd jó közel marad hozzá, nehogy elillanjon a szeme elől. Na akkor esne igazán kétségbe.
 - Hát, nemrég érkeztem, de harmadikos vagyok. - Vigyorog a lányra. Igen, erre a témára mindenki ráérez, de ő nem titkolja, igazából nem is annyira szégyelli. - Kicsaptak a Roxfortból. - Teszi hozzá könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. De sajnos nem, nem az.
- És te? Hogyhogy egy magyar iskolát választottál?
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. március 28. 22:16 | Link

Rey *_*

- Na, majd meglátjuk! Bár szerintem te csak azt hiszed, hogy van. – Kacsintottam rá egy kuncogás kíséretében, folytatva a hülyéskedésünket.
Az összes idegszálammal a mondandójára figyeltem, kizártam minden mást. Hirtelen másodlagossá váltak még az olyan alapvető cselekedetek is, mint például a légzés. Mondjuk, az egyhelyben való ugrálás nem maradt el, de hát ez van, amióta az eszemet tudtam, így reagáltam az izgalmas dolgokra. Őszintén szólva eszembe jutott az is, hogy a nagy lelkesedésem jeléül ráugrom, de, tekintve, hogy egy vonaton álltunk, ahol rajtunk kívül még sok más ember is utazott, inkább elhalasztottam ezt a leszállásunkig. Rey, élvezd ki az addig hátralevő időt, mert utána már nem kíméllek! – Mulattam magamban, ördögi tervemet szövögetve.
- Igyekszem, éppen azon vagyok – Kacagtam fel Rey-jel együtt, miután vettem egy hatalmas levegőt. Mikor már nem fenyegetett a fulladás veszélye, Reyt kezdtem figyelni. A vigyor után próbált komolynak tűnni, ám a szemeit nézve arra jutottam, hogy nagyon jól szórakozott még mindig, csak próbálta (rosszul) leplezni.
- Ó, akkor legalább nem vagyok egyedül tudatlan. És az a más fajta milyen volt? És hol? És mikor? Naná, hogy ott, hát hol máshol lennénk? Ki nem hagynám semmi áron! Még szép, hogy ügyesek vagyunk! A legügyesebbek, pláne, ha aláírás a tét! - Vigyorodtam el Reyre emelve a pillantásom. Picit már kezdett fájni a nyakam a magasba nézéstől, mert az én drága mókapajtásom bőven fölém magasodott. Arra gondoltam, kéne vennem egy olyan nyakpárnát, vagy mit, amikor a srác kézen fogott. Rövid keresés után találtunk is egy kényelmesnek tűnő helyet, így lehuppantunk egymás mellé. Rey igazán otthon érezte magát, hátradőlt, felrakta a lábait, majd egy elégedett sóhajt hallatott.
- Téged aztán nehéz lesz kirobbantani innen, annyira elkényelmesedtél, mint valami lajhár! – Kacagtam fel az „előadás” után.
- Á, nem félek én semmitől, ne aggódj. – Kacsintottam vissza rá. Az odatartó út ideje csupán az tudakozódás szintjén érdekelt, akár az egész napot képes lettem volna végigvonatozni a szent cél érdekében.
- Óó. Miért, mit csináltál? – Ezen eléggé meglepődtem, és gyermeki kíváncsiságom felütötte fejét. Természetesen nem ítéltem el, csak érdekelt, mi történt ott, a testvériskolában. De Rey olyan egyszerűen ejtette ki a mondatot a száján, mintha csak azt jegyezte volna meg, hogy „Milyen szép napunk van”.  
- Hát, igazából magam sem tudom. Mehettem volna bárhova máshova, de New York közvetlen közelében nem volt ilyen suli, ezért körbenéztünk a világban, és Bagolykő tetszett meg a legjobban. Legalább tanulás közben új helyeket ismerek meg. Persze anyu nagyon nehezen engedett el, nem is akart, de végül sikerült meggyőznöm. És képzeld, milyen kicsi a világ, két gyermekkori barátom is itt tanul, hosszú évekig nem is láttuk egymást, erre bumm! Összetalálkoztunk. Képzelheted, hogy meglepődtünk. Te végül hogy kötöttél ki itt?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok