[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884154#post884154][b]Fülöp Máté - 2024.11.22. 22:13[/b][/url]

- Annak szerintem nagyon örülne. Eléggé lelkes az esküvőt illetően. Szerintem lelkesebb, mint te meg én és az összes rokonunk és barátunk együttvéve. - Odett sokszor teátrális, de pont emiatt szeretjük. Ő olyan más, mint mi, de nem rosszabb, sőt, a harsánysága az egyik legjobb tulajdonsága. Örülök, hogy jóban vannak, hogy szereti Gittát. Ezt nem csak úgy mondom, hanem tényleg. Mondta is nekem vagy százszor, hogy tökéletes választás, és abban biztosak lehetünk, hogy ő nem kamuzik, csak, hogy nekem ne legyen rossz. Ha nem kedvelné, azt is elmondaná százszor.
- Félig. Budanekeresden születtem és ott éltünk, csak aztán átköltöztünk ide, nyugisabb volt. - az a másik is kellőképpen rongyrázós volt, ez barátságosabb jóval, az sokkal inkább volt puccos. Itt legalább vannak színek, ha nem is sok, mégis melegebbé teszi az otthont. Az a másik hely túl fehér volt, túl tiszta. - Igen, csak sokáig állt üresen. Takarítani takarították, csak élni nem élt benne senki. Nem szeretném eladni, de a nagyi azt mondta, hogy akár ki is adhatnánk. A kapott pénzből meg felújíthatnánk a pillangóvarázst. Ha megvesszük. Amikor azt mondtam, hogy telik rá, akkor komolyan mondtam, Gitta. Ez csak a ház, de nem csak ennyi maradt rám. - csak én azt a többit sem használtam, sokáig nem is használhattam, hiszen tartott a nyomozás, aztán meg inkább a saját lábamon álltam meg. De a terveinkhez pénz kell, és itt volt az idő, hogy szóljak, ez nem akadály. - Kezdjük a szobámban. Két részből áll, az egyik gyerekszoba, abban vannak a játékok, átnézhetnénk, hogy mit tartunk meg saját célra, és mit ajándékoznánk el. - az igazából a fő cél, meg, hogy a szüleim személyes holmijait összecsomagoljuk. A ruhákat is odaadhatnánk rászorulóknak, hiszen a szüleimnek már nem kellenek. Talán egy sálat megtartanék, azt hiszem. Amit anyukám úgy szeretett, de nem szeretnék abban a szobában kezdeni. Így inkább megfogom Gitta kezét, és elindulok vele meg Gilberttel az emeletre, közben rámosolygok és kacsintok is. - Nem szeretnék úgy belemenni ebbe a házasságba, hogy nem vagyok veled teljesen őszinte, ebbe ez az egész is beletartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884167#post884167][b]Fülöp R. Hargita - 2024.11.23. 17:04[/b][/url]

- Én is örülnék, ha csatlakozna, mert kedvelem - válaszolom mosolyogva. Tényleg az első pillanattól kezdve kedvelem Odettet. Tetszik, hogy szókimondó, és az talán még annál is inkább, hogy mennyire törődik Mátéval. Igaz, hogy most már mintha a nagyszüleivel is alakulna a kapcsolata egy jobb irányba, de Odett mégis sokkal inkább a családja, és csak hálás tudok lenni, amiért az eddig hallottak alapján rá bármikor számíthatott, amikor erre volt szüksége. Odett éppen úgy családtag, mint Esther.
- Értem - veszem tudomásul a megosztott részleteket, és megsimogatom az arcát. Valamiért azt érzem, hogy ez mégsem kifejezetten kellemes neki, hogy ezzel szembenézzen vagy kezdjen valamit, nem is tudom, melyik része. Lábujjhegyre állva csókolom meg.
- Köszönöm - jelentem ki végül. Különös, hogy a Pillangóvarázst egyébként leginkább miatta szeretném, aztán éppen ő teszi lehetővé. Már végiggondoltam pedig, hogy megkérem a szüleimet, hogy ezt tekintsék befektetésnek, én pedig hozzáteszem az évek alatt félretett pénzem, a többit pedig kiszámolom, hogyan és mint jönne ki pontosan. Talán még Victoriával is megegyezésre tudtam volna jutni, de tulajdonképpen fölöslegessé teszi minden tervemet. - Tudod, a Pillangóvarázs nekem épp miattad különleges, és amúgy már majdnem teljes egészében kitaláltam, hogyan lehetne... de enélkül is te vagy a szőke hercegem az első pillanattól fogva, mióta csak ismerlek - közlöm vele mosolyogva, belesimítva a hajába, ami most éppen nem tűnik annyira szőkének, de tudom, hogy akad néhány tincse, ami nyáron kellőképpen kifakul. Már láttam. Megkérdezem aztán, hogy mivel is szeretne kezdeni, és miben tudok én segíteni, azon túl, hogy felnyalábolom a kiskutyánkat, aki éppen megpróbálja a padlót megkaparászni. Rá is szólok, hogy nem szabad, de amint felveszem, megsimogatom a buksiját.
- Rendben - válaszolom. Ezt úgyis tényleg csak ő tudja eldönteni, én nem tehetem meg helyette, és nem is szeretném. Követem az emeletre, majd szabadon engedem Gilbertet, hátha nem rág meg semmit. - Ennek igazán örülök, bár nem is feltételeztem volna rólad, hogy ilyet tennél. Nem úgy ismerlek - mondom, lehuppanva az ágyra. - Van még más is azért? Mondjuk szavam se lehet, mert az én vérvonalam is illusztris azért. Az egyik ük-ük-üknagyanyám angol hercegné volt a rózsák a középkorban, itt meg egy mágiaügyi miniszter és egy mugli miniszter is van a családfán, csak igazából úgyse számít sehol, azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884172#post884172][b]Fülöp Máté - 2024.11.24. 06:28[/b][/url]

Örülök, hogy a lányok egymásra találtak, sokkal jobb ez így, mintha mennének az utálkozások. Én imádom őket, és tudtam, hogy rendben lesznek, de az ember akkor igazán nyugodt, ha ténylegesen látja is, milyen otthonosan mozognak a szerettei egymás társaságában. Gitta miatt megváltozott bennem sok minden, a nagyszüleim felé is azért nyitottam, hogy ne idegenekként éljünk ugyanabban a városban. Lesznek dédunokáik egy napon, és szeretném, ha ismernék őket, ha lenne kapcsolat a felmenőkkel.
- Tudom, és nagyon hálás vagyok neked ezért. Csak azt nem szeretném, hogy úgy köteleződj el mások felé, hogy arra valójában nincs szükség. Én a vagyont, amit örököltem, nem használtam korábban, mert nem volt kiért. De érted, a jövendőbeli gyerekeinkért és Gilbertért megtenném. - nem is kérdés, hiszen ha ő nem lenne, valószínűleg mindez az enyészeté lenne, a pénzt pedig, ahogy a nem a nevemre eltett vagyonnal is tettem, elajándékoznám árváknak és olyanoknak, akiknek a családjában vérfarkas-támadás történt, ezért veszteség érte őket.
- Szóval egy hercegné leszármazottja vagy? Ezzel elég nehezen versenyzek, főleg, ha megnézem az én felmenőimet. A nagyapám orvos volt Bogolyfalván, nagyon hosszú ideig, aztán illegális bundáskenyerezőt nyitott, közben cukorkát lop a vegyeskereskedésből, amit a gyerekeknek osztogat. Ne aggódj, minden hónapban kifizetem a lopott árukészletet. A nagyanyám aranyvér mániás volt mindig is, így nevelték. Nem szerelemből házasodott, hanem mert megszerezte a legjobb partit a környéken. Az unokatesóm szült egy gyereket, ki tudja ki az apja, a gyerek a környék réme volt. A szüleim pedig főként muglik vagyonát csalták el és őket károsították meg, aztán, amikor úgy volt, hogy meghalok, megszöktek az országból, és amikor elkapták őket, öngyilkosok lettek. Akit csak tudtam, kárpótoltam és bocsánatot kértem a károsultak közül. És vagyok én, aki reményeim szerint tisztességesen leélheti az életét egy hercegnő ük-ükunokájával. - nincs semmi keserűség abban, ahogy beszélek, sőt, nem kevés kínos nevetés is társul hozzá. Hát nem éppen a legjobb ajánlás a családom az biztos, de egy valamit sosem kérdőjeleznék meg, az pedig a szeretetük. Szerettek engem, és ezért nagyon hálás vagyok. Felérve a gyerekszobába, ami már inkább kamaszszoba, felé fordulok, és komolyan nézek a szemébe. - Mindezek ellenére is igen a válaszod? - mégiscsak miniszterek családja az övé, nem szeretném, hogy esetleg megkérdőjelezzék és kritizálják a döntését. Nevet változtattam, sosem kellene kiderülnie, de az ilyenek ki szoktak, és erre jobb előre felkészülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884177#post884177][b]Fülöp R. Hargita - 2024.11.24. 09:05[/b][/url]

- Eddig is abban bíztam, hogy együtt úgyis elérjük, amit éppen szeretnénk. Nem tűnik lehetetlennek - válaszolom neki elmosolyodva. Amúgy is igyekszem mindenre megoldást találni, erre is megtaláltam, éppen csak nem lesz rá így szükség. Nyomok még egy puszit az arcára, aztán hamarosan már a gyerekkori szobájába érve a családjainkra terelődik a szó. A díszes családfa mellett nem sokat tudok felmutatni, az az igazság, ezért erről sem nagyon szoktam beszélni, hiszen nem az én érdemem sem az, hogy kik vannak rajta, sem a nevem.
- Úgy hírlik... anyu egy Neville lány, de igazán nincs mivel versenyezni. Apu miatt kitagadták, mert hiába a név, ha nincs hozzá vagyon... de szeretem, hogy egyikük sem veti meg a munkát, és minket is erre neveltek - válaszolom, de ennél többet nem is hiszem, hogy kellene mondanom, hiszen találkozott velük. Ha igaz az, hogy az ember olyan párt választ, mint amilyen példát a szüleitől látott, akkor azt hiszem, én igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztunk.
- Ismerem Annácskát... - jegyzem meg, aztán mivel többet nem tudok tenni, csak kitárom a karomat ölelésre. Nem mondom, hogy sajnálom. Nem kell kimondani. Ezek amúgy is csak tények, és ő is pont annyira tehet erről, mint apu arról, hogy a nagypapa elherdálta a családi vagyont. - Nem igazán tudnál olyat mondani, ami a válaszomon változtatna. Talán... csak ha azt mondanád, hogy van valahol már egy másik családod, de ezt emlékeim szerint már tisztáztuk hónapokkal ezelőtt. Azóta csak nem változott a helyzet - mondom elmosolyodva, homlokomat az övének döntve közben. Esküszöm, minden egyes perccel jobban szeretem, pedig mindig azt hiszem, hogy ennél jobban már nem lehet. - A családfám amúgy sem az én érdemem, ahogy a felmenőid döntései meg nem a te hibád. Azért szeretlek, aki vagy... és azt hiszem, Gilbert most jelölte ki a képzelt területét - jelentem ki, és elnevetem magam. Ennyit a pillanatról. - Neki kellene fognunk, vagy itt fog érni a holnap is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884243#post884243][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.11.27. 20:51[/b][/url]

Szalamanton | RagDollz koncert után

- Mi történt? Elfogytak? - kérdez vissza viccelődve, hiszen hirtelen csak hármat tud felsorolni, de az is lehet, hogy négyet. Valamiért a Gertrúd vagy Gréta, vagy minek hívják a lányt a bandában, szintén az Eridonból rémlik neki. Nem akar azonban hülyeséget állítani, majd megkérdezi előbb Bellát vagy Doriánt, róluk úgyis határozottan tudja, hogy a vörös-arany házat erősítették iskolai éveik alatt. Meg is látszik, noha Bella alkalmanként a rellonosok közül sem tűnne ki szerény véleménye szerint. Ambícióban tulajdonképpen még ő sem, de azért úgy véli, hogy a vörösekkel mégis jól járt. Egyrészt szép volt a kilátás a toronyból, nem egy dohos pincében lakott, másrészt pedig a vörös szépen kiemeli a szeme színét. Kifejezetten kedvelte az egyentalárt éppen emiatt, talán még a Herzbergben viseltnél is jobban.
- Óóóó... - ennyit bír kipréselni magából, közben pedig izgatottan csillan fel a szeme. Ilyen karizmatikus emberrel is ritkán találkozik. Igaz, eleve is szépnek gondolta, nem véletlen szúrta ki éppen őt a társaságból. Doriánról is ezt gondolja ugyan, de van benne annyi tisztesség, hogy barátnője pasijára mégsem mozdul rá, még ha úgy is véli, hogy a másikban azért akad némi kíváncsiság, hiába olyan látványosan a lányok körül forog minden gondolata is. Egyszer ezt nagyon szívesen támasztaná alá tényekkel, Bella miatt azonban sosem fog ilyesmire vetemedni. Most azonban nem is gondolkodik ezen, hiszen itt ül vele szemben egy olyan srác, hogy azt mondaná, tízből tizenegy.
- Vélavér? - tippel végül azért mégis. Az elemi mágiát tudta, az ösztöndíj okán, de most ezzel sikerült meglepni. - Igazán különleges vagy, ha mellé még elemi mágia is jutott. - Elneveti magát aztán a neki szánt megnevezésen, bár egy pillanatra a hideg is kirázza előtte, ugyanis ő a nagyapját hívja így.
- A gróf úr a nagyapám, de nyugodtan szólíthatsz szőke hercegnek, Adónisz - válaszolja széles mosolyra húzva a száját, hogy fogai is kivillannak, fogkrémreklámba illő módon. Nem kell elismételni a javaslatot, már fel is kel a székről, egy mozdulattal visszafordítva azt a helyére. A borospoharat kézbe véve el is indul, kicsit még a gondolataiba is belemerülve, mert ezt bizony felhívásnak értelmezte keringőre. - És mennyire ismered ki magad Szalamantonban? Vagy legyek idegenvezető? Mit kapok cserébe, ha igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884255#post884255][b]Fülöp Máté - 2024.11.28. 20:36[/b][/url]

- Amióta ismerlek, én is ezt érzem. - válaszolom mosolyogva. Mellette a semlegesből optimista lettem. Függetlenül a szüleim tetteitől, függetlenül a bennem élő farkastól, sosem voltam negatív. Túl nagy luxusnak gondoltam egy rövidre szabott élethez azt, hogy depizzek. A gyerekkorom jó volt, a kamaszkorom is, és a harapás utáni lehetőségeimet is nagyon szerettem. Aztán jött ő, és elkezdtem akarni is az életem meghosszabbítását. Reménykedem benne, hogy fejlesztik a főzetemet vagy kitalálnak valami újat, amivel megnő az élettartalmam, de ha nem is jön össze, akkor is, olyan boldog és tartalmas életet szeretnék élni vele, amilyet csak lehetséges.
- Szép páros vagyunk mi, a gyerekeinknek el is mesélhetjük majd, a hercegnő és a tolvajok leszármazottai, eddig is sejtettem, hogy mi Disney pár vagyunk, de most már egészen biztos. - villantom meg a legszebb mosolyomat, ami akár hercegi is lehet. Egy beházasodott herceg, hamarosan legalábbis.
- Őszinte részvétem. Felnőttnek se nagyon lesz jobb. - bújok hozzá, miközben a bajszom alatt dörmögök. Anna már tinédzser, szóval esélyesen hamarosan csinál valami még bődületesebb hülyeséget, mint az elmúlt hónapok termése. Belenevetek a vállába, és megingatom a fejem, ahogy felpillantok rá. - Ha ez kiderülne, hidd el, olyan meglepett lennék, mint te. Én lennék az, aki napokig csak kóvályogna és csak azt kérdezné, hogy “de hogyan?” - az elmúlt években nem nagyon volt senkim, igényem sem volt rá. Csak dolgoztam, aludtam, farkaskodtam. Minden más csak illúzió volt, a képzeletem játéka. És nem, egyáltalán nem vagyok olyan, aki megcsalna bárkit is. Láttam a jó példákat, a nagyszüleimet, a szüleimet, én ugyanolyan tartalmas, szeretettel teli, közös úton haladást szeretnék vele. Ő a tökéletes társam, és az univerzum nagyon szeret azért, mert aznap este elmentem a színházba megnézni azt a darabot, ami egyáltalán nem érdekelt. Közelebb hajolok, de a kapott információ kizökkent és csókból hátrafordulás lesz. - Gilbert! - szólok rá a kezdődő “apa hangomon”.  Kezdődő, mert ahelyett, hogy elszégyellné magát, nekiáll csaholni, és esküszöm, hogy mosolyog. - Igen, csináljuk. Mi lenne, ha visszafelé autóval mennénk inkább? Már, ha beindul, de elvileg bent van a garázsban. - mondjuk lehet, hogy ki van vonva a forgalomból és amúgy sem volt karban tartva, a beindulása a legkisebb probléma. - Kezdjük a játékokkal. - húzom magam után, hogy a másik ajtót kinyissam, ahol szépen, rendezetten, a falakon végig polcokon állnak a játékok, amik a gyerekkoromat ölelték fel. Középen hintaló, nyuszimotor és játszószőnyegek felcsavarva pihennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884275#post884275][b]Fülöp R. Hargita - 2024.11.29. 15:49[/b][/url]

- Majd te meséled, én meg illusztrálhatom illúziómágiával - válaszolom neki. Ez már kész terv így. Az is megfordul a fejemben, hogy egy jó koreográfiával ez még színpadra vihető történetnek is hangzik, de azt hiszem, nekem tökéletesen megfelel egy csendes élet vele, hiszen már úgyis választottam a színpad és a család között, az utóbbi javára döntve. Nem érzem úgy, hogy szeretnék ismét tanulásba kezdeni, hogy még visszatérhessek oda akár koreográfusnak is.
- Azt hiszem, sajnálom, mert félre lett nevelve, amiről azért nem ő tehet - jegyzem meg csendesen. Annácska még mindig gyerek tulajdonképpen, a felelősség másokat terhel a neveléséért. Nem vitatom Máté kijelentését, mert igaza van abban, hogy felnőttként sem lesz jobb, amennyiben nem kényszerül rá, hogy átgondoljon mindent és változtasson valami okból. Legalább nem a mi gondunk, az is igaz, azt meg kifejezetten remélem, hogy nekünk véletlen sem sikerül majd úgy elkényeztetni a gyerekeinket. Átölelem inkább Mátét, és a hajába fúrom az arcom egy hosszú pillanatra. Imádom az illatát.
- Csak eszembe jutott, amikor közölted, hogy valamit be kell vallanod, és ezen izgultam, hogy ugye nem ezt fogod mondani - felelem neki. Nekem ahhoz mérten még az is megkönnyebbülést jelentett abban a pillanatban, hogy azt közölte, vérfarkas. Aggódom érte minden egyes teliholdkor, és remélem, hogy a bájitalkészítés fejlődik, még elég gyorsan ahhoz, hogy több időt kapjunk együtt néhány röpke évtizednél. Gilbertre máris úgy szól rá aztán, mint aki egy csapat gyereket kénytelen nevelni. Az uszkár reakciója kuncogásra késztet, bár a fejemet csóválom. Ejnye, ejnye. A lesújtó pillantás viszont a legkevésbé sem hatja meg. Előkeresem inkább a táskámból a pálcám, hogy egy bűbájjal feltakarítsak utána, mielőtt még nekikezdenénk a válogatásnak.
- Rendben. Azt hiszem, Gilbert sem szeretne újra hoppanálni - válaszolom, és még nyomok egy puszit az orra hegyére, mielőtt felkelnék az ágyról. Már ő is megszenvedte a gyors utazást, mert én ragaszkodtam hozzá, ezért nem is akadékoskodom azon, hogy mit választ a visszaútra. Eltüntetem Gilbert nyomait, és követem is Mátét, bár mivel húz magával, sok más választásom nem is lenne, ha akarnám sem. - Ó, micsoda gyűjtemény. A lovacskát például megtarthatnánk, vagy majd szeretnéd, ha inkább apa hátán lovagolnának? - kérdezem széles mosollyal. Annyira magától értetődőnek tűnik valahogy az egész, olyan természetesnek, mintha mindig is csak erre vártam volna. Talán meg volt ez írva, nem tudom. Szétnézek a polcokon, felmérve, mennyi minden van is itt pontosan. - Nálunk ennyi mindennek azért hely sem lenne. Van bármi, amihez ragaszkodnál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884292#post884292][b]Fülöp Máté - 2024.11.29. 21:52[/b][/url]

- Ez jól hangzik. Az illúzióid engem is lenyűgöznek. Gilbert is odáig van értük. - ha nehéz napok is vannak néha, tudja, hogy mennyire szeretem, amikor játszik nekem a mágiájával. Kifejezetten kikapcsolja az agyat és segít oda koncentrálni. A gondok pedig elsuhannak. - Jövőre szívesen vinnék veled osztályt. Megkérdezem majd Barnabást, hogy nem lehetne-e, és akkor kitalálhatnánk együtt kirándulásokat. Mondjuk te viszed az A-t, én a B-t vagy fordítva. - hirtelen jutott ez most eszembe, de mindenképpen szeretném ezt a helyzetet. Jól dolgozunk együtt, szeretem, hogy ott van, a gyerekek is szeretik. Szerintem egy kicsit több felelősség és kicsit több napközben együtt töltött idő csak még jobbat tenne nekünk.
- Elkényeztették. Sokáig ő volt az egyetlen itteni unoka. A szüleim eléggé sokat voltak távol, így én sem voltam jelen. Aztán ott maradtam rájuk, és nyilván érthető, hogy mindennel együtt kolonc voltam inkább. Közben meg Annánál túlkompenzáltak. - nem mintha Anna alapvetően ne érné meg a pénzét, de igen, erről volt szó akkoriban. Nagy színésznő volt, most is az, de valóban, ez a múltjából fakad. - Ezen sosem kell aggódnod. Nem sok spermatolvajjal találkoztam az évek során. - szerencsére, mert furcsa lett volna, és mert én tényleg csak tőle szeretnék majd gyereket, ha eljön az ideje. Előbb házasodjunk össze, legyen kialakított életünk, bevételünk, kis karrier, meg amúgy is, a testének regenerálódnia kell. Az nem úgy van, hogy ma balerina, holnap anyuka. Erről sokat hallottam már, szóval semmit sem kell siettetni. Különben is, ha a gyerekünk készen áll, majd megérkezik.
- A jutalomfalat azért meggondolandó szerintem. Látom a szemében. De nem, valóban nem. Jobb lesz így. - ha meg nem sikerül elindítani, akkor maximum vonatozunk. Én teljesen ki tudok kapcsolni, amikor velem van. A tudat, hogy itt vagyunk egymásnak bőven elegendő.- Sosem értettem a ragaszkodásukat ezekhez. Eléggé egyértelmű volt, hogy nem lesz több gyerekük. Nem is akartak. Szerintem a lovacska maradjon, de azért apa is elvisel majd pár kört a hátán. - mosolygok vissza rá, mert az biztos, hogy én a kúszó-mászó apa leszek, aki képes lesz egészen vad pózokban is ügetni, csak, hogy a gyereknek jó legyen. Lesz lovacskázás, repülőzés, és minden, amit csak ki lehet találni, vagy, ami eszembe jut a múltból. - A repülőmodellek. Talán pár autó meg a legók. Az önmagában egy fél vagyon. De minden gyereknek jár legó, hogy az apukája újra játszhasson. Viszont ezeket annyira nem értékeltem. - mutatok a babaházra, amihez versenypálya is tartozik. Fogok egy kosarat és elindulva elkezdem leemelni, azt, ami fontos, minden mást pedig Gittára bízok, hogy szerinte jó-e ajándéknak, vagy nagyon tönkrement már. - Jó volt itt gyereknek lenni. Jobban szerettem, mint Nekeresdet. Talán ezért is szeretem jobban Bogolyfalvát. Szeretem a békét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884301#post884301][b]Fülöp R. Hargita - 2024.11.30. 02:55[/b][/url]

- Már csak be kell jegyeztetni magam, és erről jut eszembe... nem bánnád, ha Seth-et is meghívnánk? Szívesen segítene a díszítéssel is - hozom szóba, amiről egyébként tényleg sikerült elfeledkeznem. Tudom, hogy nem családtag, de mégis sikerült összebarátkoznom vele is az elmúlt évek alatt. Mosolyogva bólogatok az ötletére aztán, hogy vihetnénk együtt osztályt is majd talán jövőre, ha Barnabáséknak sincs ellene kifogása.
- Remekül hangzik. Idén még én sem kértem volna, de jövőre igazán nagyszerű lenne, Máté bácsi. Nem félsz, hogy szét fognak szedni? - kérdezem meg mosolyogva. Tudom, hogy nagyon is szeretik őt, és meg is értek minden egyes kislányt, aki a rajongásig odavan érte. Nekem is sikerült fülig belezúgni alig néhány hét alatt, és most meg néhány héten belül a felesége leszek. Puszit nyomok aztán a hajába, amikor ismét szóba kerül, hogy kolonc volt a nagyszüleinek, amit még mindig nem szeretnék elhinni sem. Velem kedvesek, nehéz összeegyeztetni a két képet, de nem lehetetlen, és helyettük is sajnálom, hogy erre a döntésre jutottak akkor.
- Nem sok? Mégis kellene aggódnom? - kérdezem meg, közben a szememet forgatva, de már csak nevetni tudok ezen a témán. Abban meg biztos vagyok, hogy ha rajtam múlik, én most igenis el fogok kényeztetni, és már úgyis abban a korban van, ahol ettől aligha kanászodik el.
- Majd akkor kap jutalomfalatot, ha ügyes kutyus lesz - jelentem ki, mintha ezt Gilbert is értené, pedig úgy tudom, hogy jobbára inkább a hangsúly az, amit megjegyez, nem a konkrét szavaink. A játékok rengetege a mások szobában lenyűgöző. Rengeteg minden van itt, ami sok munkát is jelent, de nem bánom, már csak azért sem, mert ezt is ketten csináljuk.
- Talán csak meg akarták őrizni az emlékeket, nem tudom... - jegyzem meg csendesen. Lehet én is ezt tenném, bár azt hiszem, én amúgy sem lennék soha képes lemondani a gyerekemről. A vérfarkaskór messze nem a világvége. Ismét elmosolyodom aztán, el is tudom képzelni, hogy elvisel pár kört. Ha eljutunk oda, biztos vagyok benne, hogy mi azok a fajta szülők leszünk, akik a gyerek életének szerves részei, a lovacskázástól a nappaliban tartott közös sátrazásig. Ha kell, még a falakat is együtt rajzoljuk tele.
- Szóval most szeretnél majd legózni te is? - teszem fel a kérdést, és a babaházra vándorol a tekintetem. Igazán szép darab. Nekem néhány macim volt, meg egy nagyra értékelt babám. Az én szüleim is inkább jelen voltak, amennyire tehették, és azt hiszem, ez pont jó volt így. Hagyom válogatni, hogy mit is szeretne megtartani, és addig is a plüssök sorát veszem jobban szemügyre. Azt hiszem, ők mind lehetnek ajándék valakinek. - Ezekből szeretnél megtartani? - kérdezem meg, majd megemlíti, hogy jobban szeretett itt lenni, mint Nekeresden, és Bogolyfalván is szereti. - Bogolyfalva tényleg békés, én is szeretem. Jó hely lesz nekünk, úgy érzem. Gilbeeert... - nyújtom el a kutyus nevét, aki meg éppen ebben a pillanatban dönt úgy, hogy felül az egyik alsó polcra, és már emeli is a lábát. - Keresnünk kellene egy trénert neki. Szerinted a Mancs helyen foglalkoznak ilyesmivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884355#post884355][b]Stephen Zimmermann - 2024.12.02. 06:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884365#post884365][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.12.03. 20:00[/b][/url]

Szalamanton | RagDollz koncert után

- Attól még eridonos marad mindenki, aki egyszer odajárt - válaszolja bölcselkedve. Futólag el is mosolyodik a név hallatán, hiszen tudta ő, hogy valami G betűvel kezdődő, és még r is van benne. A Gréta is eszébe jutott ráadásul. Elégedett magával. Nem ismeri ugyan a lányt, de rémlik, hogy Bella kifejezetten utálja, mert valami köze volt Doriánhoz egy ponton. A részletekre nem különösebben emlékszik, és most nem is érdekli a dolog. Sokkal érdekesebb azt találgatni, hogy mit is tud a másik éppenséggel, találgatásba bocsátkozva a fajt illetően. Nem olyan széles azonban a paletta, hogy ne sikerülne azonnal eltalálnia, némi gondolkodás után, amit rögvest el is könyvel saját zsenialitása újabb bizonyítékának.
- Nem túl sok vélához volt eddig szerencsém. Többnyire azok is nők voltak - jegyzi meg mintegy mellékesen, közben cseppet sem visszafogottan bámulva a másikat. Úgy tűnik, még akár arra is nyitott lenne, hogy lehúzza a pusztán fejben tárolt, nem túl hosszú bakancslistájáról. Véla, vérfarkas, félvámpír... a vámpíron még gondolkodik, túlzottan is furának érzi a dolgot egyelőre gondolatban, ezért most is csak lehúzza arról a képzelt listáról végül. Aztán ha a különféle fajtiszta, fél- és negyedvér variációkat is sikerül kihúzni, annál jobb. A borospoharat nem hagyva hátra készségesen indul is, még idegenvezetőnek is beajánlva magát egy pimasz mosoly kíséretében.
- Talán a parkban, nem emlékszem rá. A bármi... hmmm... vigyázz, mert még szavadon foglak - közli, végigmérve tetőtől talpig, belekortyolva közben a borba. - Lássuk csak, tópart? - kérdezi, néhány lépés erejéig hátrafele sétálva, hogy közben lássa Stephent. - Pár száz méter csak. Addig is mesélhetnél, milyen vélának lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884412#post884412][b]Stephen Zimmermann - 2024.12.06. 17:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884424#post884424][b]Fülöp Máté - 2024.12.08. 06:50[/b][/url]

- Egyáltalán nem, kedves fickónak tűnik. Azt szeretném, hogy attól még, mert gyorsan szeretnénk egybekelni, gyönyörű és tökéletes legyen ez az egész. - tudom, hogy főleg az én saram az, hogy nem akarok várni, de reménykedem benne, hogy ettől függetlenül egy olyan esküvőben lesz része, ami tényleg feledhetetlen, és főleg azért, mert jó volt, és nem azért, mert botrányosabbnál botrányosabb események árnyékolták be.
- Nem félek ettől, szerencsére még a romantikus lelkük van jelen. Szeretnének koszorúslányok lenni, ami nem rossz gondolat, akár meg is kérdezhetnénk a szüleiket. Kaphatnának illúziómágiával ellátott ruhákat, egy kicsit népszerűsíthetnénk a képzést. - vannak illúzómágusok a környezetünkben, azonban úgy vélem, hogy ha ilyen kicsi korban, amikor még mindenre fogékonyak a gyerekek, megismerkednek ennek a csodájával, sokkal inkább megjön az érzés, hogy a későbbiekben mit szeretnének csinálni.
- Nem, egyáltalán nem. De volt már lány, aki veszettül próbált donort találni, nem engem, teszem hozzá. Volt pár jelöltje, és azt hiszem, az egyik srác végül igent mondott neki. Lemondott minden felelősségéről, a gyerek nem kapta meg a nevét, nem lett apaként bejegyezve, de a lány legalább tudta, hogy mivel kell szembenéznie, mert régóta ismerte a fiút. Nem rossz ez sem, ha vagy olyan bátor, hogy egyedül nevelj fel egy gyereket. - én sokkal inkább vagyok amellett, hogy jobb a két szülő, mint az egy, akkor is, ha esetleg külön vannak, mert egy felnőtt sem érdemli meg azt, hogy ő egyes egyedül küzdjön meg mindennel, ami a gyerekekkel jár. Ha eloszlik a teher, jobban megy minden, mintha csak az egyik fél szív, holott ketten voltak benne. Lepillantok Gilbertre, majd vállat vonok, és inkább a játékok felé fordítom a figyelmemet.
- Lehetséges és igen, alig várom, hogy a gyerekeink elérjék azt a kort, ahol már legálisan legózhatok velük és nagy sóhajtással csak annyit mondjak, hogy látod, muszáj megtennem, lehetnék érett felnőtt, de a gyerekeinknek szüksége van rám, hogy kiváló várfalat építsünk együtt. - a hangom már most olyan ártatlan és mártír egy ponton túl, hogy még én is azt gondolom, hogy na ez a férfi egy hős. Pedig nem, olyan, mint a többi, imád legózni. - Nem, bár, lehet, hogy érdemes lenne előbb átnéznünk őket, lehet sok minden bújik meg bennük. Nem szeretnék börtönbe kerülni, mert lopott gyémántokat adtam oda kiskorúaknak vagy mert betépett az első bé. - nekem furcsa ez a sok játék, amit megtartottak, és lehet, hogy egy kis üldözési mánia, de inkább legyünk óvatosak. - Figyelj, pakoljuk be őket egy zsákba, vigyük át hozzánk, és átnézem majd őket. Gilbert! - szólok rá én is, mire ijedtében vizeli össze magát. - Lehet, hogy az állatorvosnak is meg kellene néznie, mert ez már nem normális. - vagy lehet, hogy de, csak nem tudok róla, mert nem volt még kutyám. A pálcámat előhúzva visszaállítom a rendet, aztán Gitta felé fordulok. - A babaház jó lenne a lányainknak. Lehet, hogy jobb lenne mindent csomagolni és átvinni hozzánk, aztán onnan továbbadni. - Gilbert láthatóan mindent is meg akar jelölni, hát látom, ahogy oson az ágy felé, és nem tetszik ez nekem. Kell egy orvos meg egy tréner neki. - Kérdezzünk rá a Mancsban mindenképpen. Az a láda az ágy végében tértágított, szerintem abba beletehetünk mindent, amit vinnénk, és rendelhetnénk egy szállítást hozzá. - vetem fel, mert azért szép játékgyűjtemény ez itt, tényleg kényelmesebben lennénk hazafelé.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884461#post884461][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.12.09. 21:55[/b][/url]

Szalamanton | RagDollz koncert után

- Igazán? Na és miért? - kérdez vissza. A nők eddig nem igazán voltak rá hatással, bár fogalma sincs, próbálkozott-e bárki a vélamágia aktív használatával is. Pusztán abban biztos, hogy elismeri, igazán szépek, de nem veszik le a lábáról ellentétben némelyik férfival. Mi tagadás, Stephen is azok közé tartozik, akit szívesen felírna a hódításai listájára egy alkalomra, vagy talán még többre is. Meggyőzhető a témában, úgy érzi. A borospoharat nem hagyva hátra el is indul a tó felé, ha már azt említi meg elsőként, mint az éjszakai Szalamantonban figyelemre érdemes látványosságot, Stephen pedig rá is bólint.
- Ó, pedig azt hinné az ember, hogy a figyelem csak jó lehet. Mesélj, szépfiú, milyen nem kívánt figyelem létezik a világon? - teszi fel a kérdést pimasz mosollyal az arcán, bár ezt inkább csak sejteni lehet, semmint pontosan látni, minél távolabb kerülnek a fesztivál fényeitől. Az ő figyelme jelenleg szinte teljes mértékben az övé, de talán csak nem tartozik a már említett kategóriába. Majd tesz róla legfeljebb, hogy ne így legyen. Kifejezetten vonzza a másik a tekintetét, a figyelmét, mintha minden érdeklődését magáénak akarná.
- Hah - veszi tudomásul a választ, majd eldongolkodva lassít a léptein. - A vélaság? Nem is tudom, vonzó... letaglózó... fura. Kérdezték már, hogy a felmenőim között akad-e egyébként, de túl kényes a családom az aranyvérre, nem házasodnak lényekkel sem. Én viszont kíváncsi vagyok... milyen lehet valakivel, akinek vélavér csörgedezik az ereiben, és nem olyan kék, mint az enyém - válaszolja, most már meg is állva, és közelebb lép. Néhány centivel alacsonyabb a másiknál, de nem sokkal. Furcsa nem mások fölé magasodni, de ez a legkevésbé sem akadályozza. Előbb csak a másik arcélén simít végig, mintha felmérni igyekezne, hogy tényleg valóságos-e, majd ujjait a tarkójára csúsztatja és közelebb húzva megcsókolja. Ezt is lehúzhatja már a bakancslistáról. Azt még eldönti majd, hogy Benettnek beszámol-e erről, vagy meghagyja az édes tudatlanságban, hiszen ettől nem szereti kevésbé véleménye szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884474#post884474][b]Fülöp R. Hargita - 2024.12.10. 12:52[/b][/url]

Örülök, hogy nem bánná, ha Seth is felkerülne a vendégek listájára. Egyre többen lesznek, pedig onnan indultunk, hogy csak a család, meg az a pár igazán fontos barát, akit egyébként is családtagként kezelünk, mint Esther meg Odett. Most meg már mindjárt Máté egész osztálya is virágszirmokat szórni fog érkezni, mint mini koszorúslányok. Elmosolyodom a képen, bólogatva, hogy az illúziómágia sem elvetendő ötlet, sőt. Én is kicsiként szerettem bele és döntöttem el, hogy ha nagy leszek, meg szeretném tanulni. Most pedig már nagyon kevés választ el attól, hogy be is jegyezzenek hivatalosan, de már használtam számtalan előadáson eddig is. Seth segítségével a pályafutásomat lezáró mű például kifejezetten látványos záróakkord lett, amire még büszke is vagyok. Nem volt a legegyszerűbb feladat minden illúziót fenntartani, miközben a mozdulataimra is figyelnem kellett, de megérte azért az utolsó nagy tapsviharért, amit kaptam búcsúzóul.
- Azt hiszem, nekem nem menne. Nem tudom... ha már gyereket szeretnék, azt családdal képzelem, ahogy a szüleimtől is láttam - válaszolom. Elismerésem annak, aki egyedül is vállalja meg végigcsinálja, mert igazán nagy feladat, de én még abba sem szeretnék belegondolni, amíg nem muszáj, hogy tudom, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint így is előbb fogom elveszíteni, mint ha nem lenne vérfarkas. A rengeteg játék lenyűgöző, bele is telik jó pár percbe, mire mindenre rácsodálkozom, majd elnevetem magam, amikor azt magyarázza teljesen komoly arccal, hogy mekkora önfeláldozás lesz majd leülni legózni.
- Pedig most is megépítheted a várfalat, ha szeretnéd. Segítsek benne? - kérdezem meg, elvégre szerintem nem baj néha nagy gyereknek lenni és élvezni az életet. Nekem is ezért vannak meg még a plüsseim, amik az ágyamon ücsörögnek sorban - mind a három nagy becsben tartott példány -, mert jó az. Persze, most már azért Mátét ölelgetem többet, főleg, mióta övé az ágy másik fele, mert beköltözött hivatalosan is, de azért meg nem válnék tőlük sem. Kissé megemelkedik a szemöldököm kérdőn arra, hogy jó lenne elajándékozás előtt mindent átnézni, mint aki nem tudja, mibe csöppent. Betépett az első bé? Ajaj. Sóhajtok egy aprót, és beleegyezően bólogatok a javaslatára, hogy talán jobb lenne mindent összepakolni akkor, és majd otthon átnézzük.
- Ez jó ötlet, a nappaliban elfér, amíg átnézzük, és úgy még sötétedés előtt haza is érhetünk - állapítom meg. Gilbert szegény meg már attól vizeli össze magát, hogy megijed, de megrázom a fejem. - Úgyis kellene ivartalanítani is, azt hiszem - teszem hozzá ahhoz, hogy jó lenne, ha látná egy állatorvos is majd, bár az még nem tűnik kirívónak, hogy territoriális. Ha a táskámba beleül, az a világvége. Ki nem lehet szedni, mert úgy morog, mint aki mindjárt harapni is fog.
- Pakoljuk össze, aztán lássuk, mi van még - adom ki a parancsot mosolyogva, és én már csomagolok is az említett ládába, egyik plüsst a másik után. A nagyobb dolgokat meghagyom neki, mint a hintalovat, babaházat, de még a legót is. - Estére jó kis elfoglaltság lesz. Mit szólnál, ha szereznénk hazafele popcornt, és elindítunk egy filmet, aztán ami nem lesz meg ma, azt befejezzük hétvégén?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884588#post884588][b]Stephen Zimmermann - 2024.12.18. 14:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884651#post884651][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.12.22. 22:25[/b][/url]

Szalamanton | RagDollz koncert után

- Áááh - igyekszik a megértés szikráját mutatni, bár továbbra sem érti. Ő bármikor imád a figyelem középpontjában lenni, és a kevéske empátiája nem elég ahhoz, hogy átérezze, milyen az, ha valaki mégsem így éli meg a dolgokat. Mindig is furcsállotta, és ha valaki nem győzi meg a dolog ellenkezőjéről, akkor ez továbbra is így marad. Legfeljebb arra képes, hogy ne tegye szóvá a véleményét, főleg, ha az érdeke is úgy kívánja. Most is inkább átugrani igyekszik ezt a témát inkább, amennyire teheti, mert egyébként is tisztában van vele, hogy érdemben hozzátenni nem tud, fejtegetni pedig az elhangzottak fényében inkább nem szeretné.
- Pontosan - helyesel aztán a megismételt jelzőkre, Stephenre kacsintva. Az értelmes lények és képességbirtokosok egyébként is különösen érdekelték már kiskora óta, utóbbiból még akad is néhány a közvetlen környezetében, és az a terve, hogy kifejezetten ezzel a célközönséggel dolgozzon. Abban azonban ez nem állítja meg, hogy közelebbi kapcsolatba is kerüljön néhányukkal, mint ezzel a még hozzá mérten is meglepően magas és nagyon is vonzó negyedvélával, aki talán még a különleges vonzerejét is beveti éppen. Nehéz eldönteni, mert Berci úgy érzi, enélkül is kifejezetten szemrevalónak találná jó eséllyel, és inkább meg is csókolja, egyértelművé téve a maga részéről, hogy neki tetszik ez a helyzet. Kifogás pedig nem érkezik, sőt, érezhetően tapasztalt a másik is, ami azt illeti, erre egészen hamar rájön. Két keze közé fogja Stephen arcát, egészen szenvedélyesen csókolva, mintha csak fel akarná falni. Nevetősen szusszan aztán, amikor a negyedvéla beleharap az ajkába. Még a határokat is feszegeti. Elismerően biccent felé, amikor elhúzódik, és még egy fél pillanatra meg is lepődik, hogy Stephen milyen határozottan húzza is maga után a következő pillanatban.
- Elég közel - jelenti ki, készségesen követve a másikat, arcán elégedett vigyorral. Bár nem lát a jövőbe, úgy véli, ez az este is egészen remekül alakul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884657#post884657][b]Fülöp Máté - 2024.12.23. 08:22[/b][/url]

- Én is, ezért is mondtam nemet neki, de tudod, valahol megértem. Ki tudja, hogy milyen mintát látott, vagy milyen élettapasztalatai vannak. Lehet azt mondta, hogy még egyedül is jobb, mint sehogyan sem. De én szeretném, ha családban nőnének fel, és te remek anyuka leszel. - ebben egészen biztos vagyok. Egy nap, amikor apa leszek, nyugodtság fog eltölteni a történettel kapcsolatban, mert olyan nő lesz mellettem, aki kiváló anya alapokkal rendelkezik. Látom a gyerekek között, látom a finom mozdulatait, a türelmét és tudom, hogy minden szempontból nagyon tökéletes nő. Elmosolyodva bólintok a segítség felajánlására. - Az jó lenne. - tényleg érdemes lenne bepótolnom pár dolgot, hogy kerek legyen, és vele tudom, hogy eredményes lennék. Ahogy bólintok a nappaliba való áthordásra is. Jó lesz ez. Pár évig, talán két évtizedig is kiadhatjuk, aztán akár örökül adhatjuk a házat valamelyik gyerekünknek, vagy, akár mi is átköltözhetünk ide, ha már nem éljük úgy Bogolyfalvát, mint most. De ez még egy távoli jövő, amit csak reménykedhetek, hogy megérek. Bízok abban, hogy képesek lesznek eredményeket elérni a farkasölő terén, vagy akár egy teljesen új bájitalt is kitalálhatnak mellé. Nekem mindegy, csak legyen valami megoldás arra, hogy hosszan vele maradhassak.
- Igen is, asszonyom! - csapom össze a bokáimat, állok vigyázzba és tisztelgek előtte. Jó ötlet, tényleg haladjunk, mert jó lenne időben hazamenni. Főleg, ha nem működik a kocsi, akkor még a vonatokat is meg kell néznünk, hogy hazajussunk a hülye hoppanálás nálkül. - Tetszik a terv, én benne vagyok. Meg is érdemeljük majd, hogy pihenéssel töltsük az estét. - ez most itt egy jó kis kihívás lesz, és hazajutni is, szóval abszolút megérdemelt lesz az a film. Szerintem estére az agyunk is zombi lesz már. - Hétfőn elvihetnénk Gilbertet az állatorvoshoz, megkérdezni, hogy mik a további teendők. - sok mindent elmondtak, amikor örökbefogadtuk őt, csak akkor ott volt az újdonság varázsa, hogy végre hazajöhet, lesz kiskutyánk és nyilván sok infó elveszett, de szerencsére van, akitől kérdezzünk. Most viszont vár ránk pár óra munka, egy be nem induló kocsi, egy vonatút, és egy popcorn vásárlás, hogy aztán az első tizenhárom percben a kanapén mindhárman beaudjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=884731#post884731][b]Fekete Nonó - 2024.12.26. 10:28[/b][/url]

A bagolykő előtt nem volt más Nonó életében, csak a cirkusz. Mondhatnánk azt is, hogy ők voltak neki a második otthona. A szüleinek az volt a nagy álma, hogy előadásokat vezessenek. És, amikor elég idős lett, ő is beszállt a családi vállalkozásba. Sosem panaszkodott, mert élvezettel és odaadással vett részt minden órán, és az előadásokon. És mivel mindig is élénk gyerek volt, így még örült is a testmozgásnak, és egy idő után természetessé vált neki, hogy ott van a többi társával. Viszont azzal, hogy elutazott a bagolykőbe, ez a varázs megszűnt. El kellet hagynia azt amit a legjobban szeretett. És, bár eleinte sokat gyakorolt a réten és egyéb helyeken a kastélyban, szép lassan elmúlt. Mert egyre több lett a programja, így a szenvedélyére nem maradt ideje.
Viszont majdnem tíz év kihagyás után, váratlanul kapott egy ajánlatot. Valamikor Január elején, egy hétfői napon egy levél várta a bagolypostájában, amelyet a Mirákulumi cirkusz küldött neki, megkeresték hogy ha szeretne van lehetősége fellépni náluk. Mert halottak az előadói tapasztalatairól. Persze rögtön igent mondott. Bagolyban írt nekik választ, amire nem olyan sokára egyeztettek egy alkalmas időpontot arra, hogy találkozanak és megbeszéljék a részleteket a fellépés kapcsán.
Nonó A nagy napon izgatottan kelt fel. A cirkusszal péntek délután kettő órát beszéltek meg. Addig az időig elfoglalta magát az Eridon klubhelységében. De mivel csak arra gondolt igen szétszórt volt a nap folyamán. Mikor már délután egy óra volt, elindult a helyszínre. Mikor megérkezett besétált, és a jegy ellenőrt megkérdezte, hogy merre található az iroda. Gyorsan el igazította egy szobába. Belépet, és ekkor egy férfival találta szembe magát. Bemutatkozott, és elmondta milyen előadásai voltak, mesélt nekik a családja életéről is egy keveset. Majd elmondta, hogy mi lenne az ajánlat. Miután mindent megbeszéltek, megkérte az illető hogy a rá következő napon jelenjen meg a cirkusz előtt és, hogy ha van bármilyen eszköz nála akkor hozza azokat is. Nonó izgatottan indult meg az Eridonba. Felrohant a hálószobába, és előkotorta az utazó bőröndje legmélyéről a már megfeketedett karikát – ami azért volt olyan állapotban, mert sokszor meg gyújtották az előadásokon. – és a buzogányait. Az eszközökön látszottak, hogy nem mai darabok, de még használható állapotban voltak.
Így hát másnap a nagy sporttáskájával megrakodva, indult meg a cirkusz felé. Mikor megérkezett, összetalálkozott egy-kettő felnőttel akik széles mosollyal köszöntötték. Szerencséjére voltak útmutató nyilak kitéve így el tudott igazodni, és mivel elmondták neki, hogy az “előadók” nevezetű táblát kell keresnie, könnyebb dolga volt. Mikor megtalálta az arany betűkkel írt feliratot, besétált a sikátorba.
Körbenézett. Karikák hangjai szelték át a nagy termet, és az egyik sarokban éppen valaki légtornázott. Úgy érezte, újra otthon van. Az egyik padhoz sétált, átöltözött és kivette az eszközeit. Kiszemelt egy elhagyatott szőnyeget, ami pont megfelelő volt arra, hogy átismételje az elemeket.
Régi jó barátjával a kezemében, lépet a puha anyagra. Lehunyta a szemét és végig gondolta, hogy milyen elemek voltak a koreográfiában, de ekkor egy kép villant be. Ijedtség, pánik, varázslat, tűz… Hirtelen kinyitotta a szemét, és észrevette, hogy remeg.
– Nem hagyhatom, hogy a múltam kísértsen! – mantrázta, és mikor elillant az idegessége, a kezdő pozícióba helyezkedett. Amikor egy ismeretlen dallam felcsendült elkezdett mozogni. Tudta, hogy nincs tétje, mégis próbálta a legprecízebben végrehajtani az elemeket. Eggyé vált a a zenével, és abban a pillanatban senki más nem volt a teremben csak Nonó és a karikája. A zene körbe ölelte, csak jöttek egymás után a forgások, dobások, és a különböző gimnasztikai elemek. Nem érezte feszültséget, fájdalmat, de még fáradtságot sem. Olyan volt neki, mintha az elmulasztott éveket szeretné egy előadásba sűríteni. Ugrott, forgott… És amikor az utolsó elemet készült végrehajtani, megtorpantant.
Dobás, fordulás, bukfenc és végül elkapni a földön. – Nonó azért állt meg hirtelen, mert a mozdulat amit most meg kellett volna csinálnia, rossz emlékeket idézet benne. Mert sok-sok éve ennél a mozdulatnál, jelent meg a varázsereje. Mindig arra gondol, hogy akik akkor ott voltak, azoknak bajuk is eshetett volna. Nagyon nagy trauma volt neki az ami ott történt, és mai napig rémálmai vannak a történtekkel. – Sóhajtott egyet, majd lassan feldobta a karikát, fejével követte az eszközt és megfordult a tengelye körül, tibrisbukfencezet egyet majd felállt és elkapta a karikát a kezében. Mikor megérezte a karika markolatát, megkönnyebbült. Sikerült! – gondolta. Kinyitotta szemét, és ekkor óriási hangzavar keletkezet körülötte. Számára még ismeretlen emberek kezet fogtak vele, és gratuláltak neki. Nem értett semmit, de hirtelen felötlött benne a gondolat, hogy lehetséges hogy a cirkusz vezetője mesélt nekik a csalódásáról. Jaj… örült, hogy gratulálnak, de mégis valami megmagyarázhatatlanul rossz érzés kerítette hatalmába akkor. Hogy a régi kudarcáról mindenki értesült. Viszont próbálta elhessegetni a rémképet, és inkább a jelenére koncentrálni. Mert ami volt, elmúlt. Inkább annak szeretett volna örülni, hogy kapott egy újabb esélyt az élettől, és hogy a kudarc ellenére most végig tudta csinálni a mozdulat sort. Mikor mindenki gratulált elindult vissza a szőnyegre, hogy még gyakoroljon. Mert még nem érezte olyan magabiztosnak egyes részleteit a gyakorlatnak.
Úgy elrepült az idő, hogy amikor már negyedszerre csinálta meg, alig voltak a teremben. Így hát elkezdet ő is összepakolni, és átöltözni. Kilépve a gyakorló teremből a vezetővel találta szembe magát. Tájékoztatta, hogy a másnapi, vagyis a vasárnapi műsorba betette a karika gyakorlatát. Nonó arcáról ezután lesem lehetett törölni a vigyort. Meghívták, hogy adjon elő, sikerült a karika gyakorlata, és másnap felfog lépni. Ennél jobb napja még életében nem volt. Visszatért a tanodába és mivel későre járt már lefeküdt, hogy másnap újult erővel tudjon visszatérni az mirákulumba.