38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 244
Írta: 2024. július 26. 17:20 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

Ahogy ott állunk a máglya körül, valahogy elfog az érzés, hogy bizony beszédért kiállt az alkalom, hiszen mégis csak olyan, mintha "eltemetnénk", a túlvilágra küldenénk a ruhákat, illetve velük együtt az eszmét, amit képviselnek. A kényszerházasság intézményét, de akár minden más gondolatot, amely legalább olyan régi, de még rosszabb, mint az éppen lángra kapó dísztalár, amit aztán Berci a tűzbe is dob.
Hallgatom beszédét, és kissé fájó szívvel nézek az éjfekete ruha után, amit kivesz a kezemből, hogy a "párja" után hajítsa, de aztán megáll a mozdulatban, mintha akkor jutna eszébe, hogy nem csak ruhafogasnak álltam itt eddig. De nincs mit mondanom, így megrázom a fejem, és intek fejemmel, hogy csinálja csak. De gyorsan, mielőtt még meggondolom magam és sikítva utána vetem magam!
Szerencsére azonban a lángok ölelésében is csodálatos látványt nyújt, ha úgy nem is túl tartósat már. Aztán elmélkedését hallgatva lassan ráemelem tekintetem a férfire, elfordítván tekintetem a hamuvá omló ruhadarabokról.
- Vááóó, komoly? - terül el olyan széles mosoly az arcomon, hogy félek, hogy úgy is marad. Az nem lenne túl mutatós, gyorsan abba kell hagyjam. - Dobott a nővérem, szóval bepróbálkoznál a bátyámnál? Tudoood éppenséggel nagyon jóképű ám, és remek adottságai vannak.. úgy hallom.
Kuncogva elfordulok, és ha már ezért jöttem, vidáman körbe is szökellem a tüzünket, és a mellette álló Albertet egyaránt.
- Jött volna ő is, csak gondolom értesült Zoya korai távozásáról, és ezért nem vette a fáradságot, hogy ideutazzon. - Jópárat kellett volna hoppanálnia, de még zsupszkulccsal se érkezhetett volna közvetlenül ide valószínűleg. Őt pedig nem szórakoztatta a felháborodott tömeg zúgolódása, jobb dolga is van biztos ennél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. július 28. 19:54 | Link

Bogesz<3
egy családi táborozáson

Próbálja meglepni a nővérét, és imádja, ha végre ő tud ilyen arcot kihozni másból. meglepődés, kíváncsiság... némi akaratossággal. De hát nem is Bogi lenne, ha nem akarna tudni mindent, ő meg szívesen dumálgat kedvenc ikrével.
- Olyan sok mesélni valóm nincs. Voltam egy nemrandi-randi-nemrandin Lillával, tudod a könyvtárossal. Az jó volt amúgy, mert az állatkertbe mentünk és ott mindig jó. Aztán elmentem patkánynézőbe Séraphine-hez, hogy jól neveli-e a kisállatait. Megtalálkoztam Leonie-val is ám! Tudod a tetkós csajjal! Hú, kicsit be voltam tőle tojva, de amúgy jó fej, szerintem - von vállat, és mit is mondhatna még erről. Valójában egyiknek sem csapja a szelet, csak jól hangzott, hogy három lány is szóba állt vele, nem csak Bazsival. Sokszor irigyli a tesóját, mert olyan vagány, meg könnyen ismerkedik - hozzá kell tenni, hogy egész jó sikerességi rátával dolgozik -, neki meg minden egyes szóért meg kell küzdenie majdhogynem. Nyilván túldramatizálja ezt magában, meg egyébként is más vérmérsékletű, szóval kár az összehasonlításért.
- Aha... pedig elég jó vagyok csendben osonásban. A radarral nem számoltam - ráhajtja a testvére vállára a fejét, miközben Foxi körülöttük szeretetre vágyik. Meg is adják neki végül. Már csak egy kérdés motoszkál benne, hogy miért jött utána Bogi, és hamar ki is derül ez. Sóhajt egyet, mikor végighallgatja ikrét, hiszen neki is a fejében voltak már ezek a kérdések. A válaszokat mondjuk nem nagyon tudja.
- Nem tudom Bogesz. Mármint jó ötlet, de, hogy én kész vagyok-e elköltözni messzire, meg együtt lakni idegenekkel... bár tény, hogy bírom Domit. Múltkor segített a Mancs-helyen, szóval jó ember. És mit szólna ehhez Nix? Mármint érted, én biztos féltékeny lennék - veti fel a kérdést, mert akkor, ha Nix is jönne... akkor már négyen lennének. Mondjuk abból már nagy társaspartik lehetnének! Végül is nem is rossz ötlet! Nem beszélve arról, hogy megjegyezte valaki barátnőjének a nevét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 2. 21:17 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


Nem válaszol a kérdésre, hiszen ki sincs mondva igazán. Csak holmi kérdő hangsúlyú hümmögést hall, ami szerinte nem kifejezetten illedelmes formája az érdeklődésnek, így egyszerűen tudomást sem vesz róla. Szerény véleménye szerint már egyébként is meglehetősen sok részletet említett, amiből Benett leszűrhetné, hogy magánterületen vannak. Mindezt pedig az is csak hangsúlyosan alátámasztja, hogy itt egyáltalán nem tobzódnak a kíváncsi turisták, sem az egyébként kedves, de mégis gyakran minden lében kanál falulakók. Legfeljebb néhány kósza galamb akad, azok viszont egyébként is mindenhol ott vannak, mindegy nekik, hány bűbáj is van a birtokon történetesen. Érdeklődve figyeli a másik  minden mozdulatát aztán, amíg társa vetkőzik, közben ő maga is megszabadul a ruháitól, majd mindent gondosan összehajtogatva teszi őket félre. Merlin mentse a felesleges ráncoktól minden ruháját. Biztos, hogy kisebb világvége is lenne, ha bármelyik nem festene tökéletesen csak egy pillanatra is, hiszen a hiúsága e tekintetben igazán végtelennek mondató. Beletúr még a hajába, aztán magabiztosan sétál be a vízbe, nem óvatoskodva, mint a másik. Egy kis hűvös víz aligha fog megártani. Hogy a hangulatot némileg oldja, vizet fröcsköl inkább Benett felé, abban a reményben, hogy ettől majd talán lazább lesz némileg, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy különösebb sikerrel járna.
- Na látod - állapítja meg végül elégedett mosollyal, még mindig a hátára fordulva lebegve a víz felszínén, csak alkalomadtán lendítve meg a karját, mielőtt közelebb úszna a másikhoz, annyira betolakodva annak a személyes szférájába, hogy majdnem össze is ér az orruk.
- Kikérem magamnak, ez csak igényesség és ízlés. Szeretem a szépet, azt senki nem róhatja fel nekem - válaszolja, közben még közelebb mozdulva kicsit, majd úgy dönt, hogy ez éppen megfelelő alkalom megvalósítani Médi javaslatát, és miután egy hosszú pillanatig mélye a szemébe néz, meg is csókolja Benettet. Most majd kiderül, hogy elég egyértelmű volt-e eddig vagy mi is lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 2. 21:36 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


Igazán kedvesnek érzi magát, hogy eszébe jut Vanyát is bevonni ebbe a szertartásba, felajánlva, hogy ő is szóljon esetleg pár szót, amennyiben szeretne, a lány azonban nem él a lehetőséggel. Biccent egy aprót, tudomásul véve a fejrázást, és egy határozott mozdulattal a lángok közé dobja a ruhát. A talár gyorsan foszló hamvai között a fekete ruha is meggyullad, könnyű anyaga pedig félig ég, félig majdhogynem olvad ezen a ponton. Berci fejét kissé félre fordítva nem igazán igyekszik az elhamvadó ruhákat bámulni, figyelmét inkább már Vanyának szenteli, szóba hozva a bátyját is, akit nem volt szerencséje megismerni.
- Ó, szomorúnak illene lennem? Elnézést, mindjárt elő is keresem azt az énemet, amelyik meggyászol egy olyan kapcsolatot, aminek kezdete sem volt, nemhogy jövője - válaszolja némi cinizmussal, szemét forgatva egészen dramatikusan arra a kijelentésre reagálva, hogy Zoya dobta volna. Nem volt mit dobnia, ha sose volt köztük semmi. Még csak össze sem barátkoztak, mint ahogy Milenával azért korábban sikerült jó kapcsolatot kialakítania minden kényes részlet ellenére is.
- Egyébként is elég nehéz természet, valami kifejezetten fura ízléssel, szóval nem érzem úgy, hogy összedőlt volna a világ, viszont most csak még inkább sajnálom, hogy a bátyád nem tette tiszteletét. A végén még találtam volna egy számomra is érdekes Dragomirovot. Már ne vedd magadra, a te stílusod még tetszik is mellékesen, csak a lányok nem kifejezetten érdekelnek abban az értelemben - válaszolja, közben lazán zsebre dugva a kezét, és mivel már felismerhetetlen kupaccá égett mind a ruha, mind a talár, a lángokat kezdi figyelni.
- Egyébként jól hallottam, hogy Oroszország anyácska nem igazán kedveli a hozzám hasonló embereket? Vagy mondjuk úgy, hogy inkább nem ismeri el, hogy ez is természetes? - teszi fel a kérdést, ha már érdekesnek találja a témát, mielőtt még eszébe jutna az egyik odébb lerakott fatörzsnek támasztott gitár. Letelepszik a fatörzsre, és megpendíti csak úgy az egyik húrt. - Ha már itt van, valami kívánság? Egyszeri alkalom, ilyen se lesz többet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits Boglárka
Mestertanonc Eridon (H), DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


Markovits 2.2
offline
RPG hsz: 276
Összes hsz: 415
Írta: 2024. augusztus 3. 20:19 | Link

Bencus || kóma

- Szerintem az a csaj kavart Kiliánnal. Mármint Leonie. Leon húga, úgy akaszkodott Kilire, mint csimpánzbaba a mamájára... - húzza a száját rendesen. - Amúgy is Bence, te mióta csajozol ennyit? - nehéz megállapítani, az undor vagy a meglepettség uralkodik el jobban Bogin. Balázs már nagyjából öt éves kora óta csajozik, az nem meglepő, de Bencét eddig nem érdekelte más az állatokon kívül.
Bence fejére nyom egy puszit és ráhajtja a sajátját. Foxi pont olyan bújós, akárcsak a gazdája, így Bogi mindkettőt ellátja a szeretetével.
- Nem élhetsz mindig anyával - sóhajt fel. Bencust nehéz kimozdítani a komfortzónájából, de azért egy próbát megér. - Passz. Nem kérdeztem a csaját. Mondjuk igazad lehet, Kilián biztos nem örülne, ha Domival laknék együtt. Szerinted korai lenne hozzá költöznöm? Egyelőre úgy érzem, pedig imádok vele lenni, de közben veled is akarnék. És nem akarom, hogy ne az egyetemre járj velem - több dolog is aggasztja, annál is több, ahány ujja van. - Leo biztos szívesen fogadna gyakornoknak Levi mellé amúgy. Az egész családunk egy helyen lenne - vigyorodik el. Számára Leo is a család része, ha már Kilián legjobb barátja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 4. 00:01 | Link

Berci
(Szalamanton)

Ujjaimmal elsimítom tincseimet, hogy a végükről lefolyó vízcseppek ne mehessenek a szemembe, miközben Berci elégedett mosolyával állok szemben. Aztán még egyszer, csak a biztonság kedvéért, de félrepillantok kétoldalt. Sehol senki. A víztükör sima, a távolból szinte semmilyen zavaró zajt nem hoz a szél, csak valami halk nyári zúgást, talán már a mugli világból, na meg a néhány kőhajításnyira kezdődő nádas növényzete susog alig hallhatóan. Úgy érzékelem, egyre közelebb lép hozzám. Talán ilyen közel még nem voltunk egymáshoz, nem emlékszem hirtelen, de nincs is időm végiggondolni, emlékek után kutatni, mert az események váratlanul és gyorsan történnek meg velem.
Mielőtt szóra nyílna a szám, előtte valami mosolyfélére húzódik, amit a válasza idéz elő belőlem. Humorosnak találom a feleletét, néha az az érzésem támad, hogy minden szavában van valamiféle viccelődés elrejtve, hol gúnyos, hol rejtett, máskor pedig nyíltabb formában. De ott lapul benne. Ha őszintén kérdeznének, olyan ő, mint egy kényes macska, bár ő inkább egy oroszlánnak képzelné magát.
Megcsókol. Néhány másodpercig még nyitva marad a szemem - elfelejtem becsukni, de aztán megteszem. Végigfut a hátamon valami bizsergető, hideg érzés, de a szívemben és fejemben egyúttal forróság kezd elönteni. Erre nem voltam felkészülve, pedig voltak előjelek. Ha számítottam volna rá, tuti, hogy rágózom előtte, vagy beveszek valami cukorkát, mert most minden bizonnyal ki van száradva a szám, fogat is csak reggel mostam utoljára. De végül arra jutok, hogy emiatt nem kellene aggódnom, mert ahogy az előbb utalt rá, el kéne engednem a körülményeskedést.
Hagyom, hogy tartson ez a pillanat addig, amíg csak lehet. A karjaim magam mellett lógatom, de testemmel esetlenül közelebb dőlök hozzá, a magassága miatt még lábujjhegyre is állok közben. S miközben még nem nyitom ki a szemem, egy pillanatra olyan, mintha... sok-sok évvel ezelőtt, egy hasonlóan szőkével, de mintha ugyanott és ugyanúgy történne meg. Nem tudom, mit tegyek.
- Na jó... Ez fura - szakítom meg aztán. A baráti kör, a nemrég meghiúsult esküvő, az eltérő háttér, a minden, hogy én nem igazán akarok egy lenni a sok közül, de közben vágytam erre, ami most történik. Végigfut rajta még egyszer a szemem. Ez a test... és a vágyak, amiket eddig elfojtottam... Megfogom a kezét, és bátortalanul visszacsókolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 244
Írta: 2024. augusztus 4. 10:47 | Link

Albert :::
::: a meg-nem-férjülés napja ::: koszorúslányos :::

- Nem tudom, azért az furcsább lenne, ha meleg férfiakra bukna - jegyzem meg mellékesen, mintha azt mondta volna, hogy Zoyának azért van baj az ízlésével, mert ők ketten nem jöttek ki jól. Egy dolog belekényszeríteni valakit egy házasságba, amit nem akar, és másik, ha az olyan, aminek valóban semmi esélye nincs még később sem szárba szökni.
A lángokat figyelem, és a szétfoszló ruhadarabokat, de gondolataim már máshol járnak. Kinézem a családjainkból, hogy Bercinek még mindig feleséget akarnak, a Dragomirovok pedig úgy vannak vele, hogy végül is, van még egy hajadon lány a családban.
- Sajnálom, kénytelen vagy beérni velem - mosolygok rá, picit sértetten, és megtartom magamnak a gondolataim, amik eszembe ötlöttek. Még a végén elkiabálom, és tényleg igaz lesz, akkor pedig sajnálni fogom, hogy idejekorán tűzre hajítottuk a menyasszonyi ruhát.
De nem, én biztosan nem engedném idáig elfajulni a helyzetet, még akkor sem, ha valóban szórakoztató nézni a felháborodást és káoszt, ami utána maradt. Ha az én esküvőmről van szó, az igenis legyen tökéletes, mesébe illő!
Megtorpanok és a férfi felé fordulok, arcomra sajnálkozó grimasz ül ki.
- Neem, nem igazán. De úgy hallom, ez az ország sem az egyenlőség fellegvára. - Bár alapvetően a varázslóközösség elfogadóbb, mint a mugliké, ami könnyen eredeztethető abból, hogy amire mi képesek vagyunk, a mágia, az is mássá, a "normálistól" eltérővé tesz. És el kell előlük rejtenünk mindezt, épp úgy, ahogy egy heteroszexuálistól eltérő ember is kénytelen sok esetben bujkálni, önmagát nem felvállalni.
- Játszd a kedvenced! - kérem, és leülök egy fatörzsre, térdeimre könyökölve, arcomat tenyereimbe fektetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. augusztus 4. 18:38 | Link

Bogesz<3
egy családi táborozáson

- Nemár! - elkerekedik a szeme hirtelen. Még a száját is eltártja, hogy Kiliánnak ilyen jó ízlése van, sőt még járt is Leonieval. Ilyenkor mindig kétségek gyötrik, hogy Leonie flúgos, vagy ennyivel jobb csaj Bogi, hogy Kilián érte hagyta el. Ilyen, hogy harmadik lehetőség, nem vesz számításba, hogy akár a "két járás" között akár évek is eltelhettek. Ha a tesójai párkapcsolatairól is alig tud valamit, nyilvánvaló, hogy másokéról meg nagyjából nullát.
- Hát azért én is felnőttem, Bogesz. De megnyugodhatsz, jelenleg nem csajozok és ha akarnék, sem úgy alakul, hihi - kuncog saját magán, mert Lillával is nem randira ment, és azonnal el is utasították, mielőtt bármi más kiderülhetett volna. A másik két lány pedig... nos, rájuk sem úgy gondolt, mint randira. - Látod, mennyivel jobb az állatoknak. Ők odamennek, vagy kéretik magukat, aztán vagy lesz valami, vagy nem. Mi meg agyalunk, hogy most mit csináltunk jól, vagy rosszul és még akkor sem biztos, hogy jól alakulnak a dolgok, ha mindent jól csinálunk - von vállat, de ezeket a mondatokat inkább a filmes és könyves tapasztalatai mondatják vele. Mondjuk Foxinak tényleg jó dolga van, még csak nagyon tennie sem kell neki semmit, hogy szeressék. Élvezi a testvéri szeretetet, egészen az iskolaváltás témájáig.
- Pedig hogy örülnének - vigyorog és ironizál egyszerre. Tudja ezt ő is jól, csak éppen nehezére esik elfogadni, hogy elköltözzön a legjobb helyről, ahol valaha élt.
- Sok mindent szeretnél - sóhajt egyet. - Nem tudom, hogy mikor kéne hozzá költöznöd, de úgyis tudni fogod, ha eljön az ideje. Vagy mit tudom én, ha lesz sütitek, sokat meglátogatlak - halkan felkacag. Nem akar ő senki terhére lenni, és egyre jobban fél attól, hogy Boginak más útjai lesznek. Az más kérdés, hogy ha még egyetemre együtt mennének, akkor pár évig még biztosan sokat látnák egymást.
- Ezt jól kitervelted. Nem tudom, hogy ha egyszer végzek, lehet, hogy el kell mennem innen... na azt egyelőre nem szeretném. Persze ki tudja, ha lesz egy lány... - pillant félig becsukott szemmel a kedvenc tesójára. Fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben, a VAV-ra sem készült még olyan sokat, pedig azt kellene először teljesítenie. - Kíváncsi vagyok, hogy később mennyit tudunk a családban találkozni mindenkivel - őt inkább ez zavarja. Nem tudja elképzelni a nélkül az életét, ami most van. Igen, még Bazsi nélkül sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 5. 21:20 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


Tulajdonképpen szórakoztatja, hogy Benett még most is szétnéz, mintha azt várná, hogy mindjárt felbukkan valaki valahonnan teljesen váratlanul. Pedig itt aztán igazán nem kell ettől tartania. Igaz, ő is elmondhatta volna, hogy már a Bánffy család birtokán vannak, ahová már nem tudnak csak úgy besétálni sem Szalamanton lakói, sem pedig a máshonnan ide ellátogatók. A család tagjai meg ritkán kószálnak erre, a kúriában nagyobb esélye lenne, hogy bárkibe belebotlanak, mint itt. Talán ezért is dönt úgy, hogy megcsókolja a másikat, mert úgy véli, nem feltétlen tudná rávenni arra, hogy a házba is bemenjen, amennyiben esetleg nem merészeli azt hazudni, hogy ez valami helyi múzeum vagy Merlin tudja, micsoda. Múzeumnak egyébként beillene, az már biztos, de mégiscsak lakja még néhány családtag és számtalan manó.
- Na és mi a fura... - kérdezi meg aztán, nem húzódva el túlságosan, inkább közelről vizslatja a másik barna szemeit. Ilyen közelről még úgysem látta. Még hozzátenné az imént kimondott szavakhoz azt is, hogy "ebben", de enélkül is érthető a kérdés, Benett pedig éppen megcsókolja. Felszalad a szemöldöke egy pillanatra, mielőtt még lehunyná a szemét, elégedetten elmosolyodva, hogy egyrészt Médinek igaza lett, a célozgatással még hosszú ideig szórakozhatott volna, jó eséllyel eredménytelenül, másrészt pedig azért, mert neki is igaza volt, hiszen ezt várta. Eszébe sem jutott bármilyen különösebben negatív kimenetel. Belesimít aztán a másik vizes tincseibe, majd végighúzza az ujjait a nyakán, aztán a karján is, mielőtt egy pimasz féloldalas mosoly jelenne meg az arcán és ismét vizet fröcsköl felé. - Szóval én is bejövök neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 5. 23:14 | Link

Vanya Dragomirova
- Szalamanton, Bánffy-birtok | az a bizonyos esküvő -


- Ki tudja, ki mire bukik - jegyzi meg mellékesen. Mondhatná ugyan, hogy neki sincs a homlokára írva, hogy meleg, de ez történetesen nem lenne teljesen igaz. Ha a homlokára írva ugyan nincs is éppenséggel, mégis látni róla, és ezzel tisztában van teljes mértékben. Soha nem is titkolta, csupán csak a családja némely tagja próbálta korrigálni ezt, mintha akkora végzetes probléma lenne. Lassan azonban hátha ők is elfogadják, hogy Berci sosem lesz valaki más. Ő mindig is makacsul és határozottan önmaga volt és lesz. Ez nem lehet holmi kompromisszumok tárgya. A ruha közben ugyanúgy a lángok martaléka lesz, mint a divatjamúlt talár, és furcsa mód ez se nem szomorítja el, se nem boldogítja. Talán csak megkönnyebbül egy kicsit, ha egészen őszinte akar lenni és bevallja, hogy nem hagyja teljesen hidegen a dolog, elvégre így megszabadult attól a ronda dísztalártól is, és még az itt hagyott fekete ruha sem fogja erre az egész hajcihőre emlékeztetni.
- Nem vagy te rossz társaság - válaszolja egy röpke mosolyt villantva a lányra, majd kurtán és cseppet sem elegánsan felhorkan a kijelentésre, miszerint az ő otthona sem az egyenlőség fellegvára.
- Nem látod rosszul. Sokan félnek a mástól, mintha mérgező lenne vagy ragályos. Ha hozzád érek, te is elkapod a végén, képzeld, és... áh, kár elkezdeni is... rémesen átgondolatlan az egész, és valami indokolatlan félelemből fakad - állapítja meg, ezzel le is zárva a témát a maga részéről egyébként. Ki tudja, mi van emögött, ebben már nincs is kedve belemászni. Az évek során próbálták egyébként őt is piszkálni alkalmanként, de szerencsére eddig még minden egyes alkalommal hallott az anyja a dologról. Most azonban inkább a gitárt veszi kézbe, hogy aztán kikérje a lány véleményét, mit is játsszon, de úgy tűnik, csak ő választhat. Viccesnek tűnik a lángok mellé most a Mendelssohn féle nászindulót pengetni a húrokon, aztán majd csak találnak még valami szórakoztatót, mielőtt lassan hamvadni kezdene a tűz is, ők meg visszatérnének a vendégek körébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 7. 23:06 | Link

Berci
(Szalamanton)

Fura még az is, hogy egyáltalán vissza kell kérdeznie, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy bár egy ideje benne volt valami a levegőben köztünk, és alkalomról alkalomra nőtt a feszültség, végül mégis átléptünk egy bizonyos határt itt, a Balatonban ácsorogva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne képzeltem volna el a jelenetet már valamilyen formában. Inkább eljátszottam a gondolattal, egyre többször, ahányszor csak elejtett egy-egy bókot, flörtöt, de aztán elhessegettem gyorsan. És most már a valósággal állok szemben. Nem hiszem, hogy csak azért vagyok libabőrös, mert fázom vizesen. Elmélyedek számomra oly különleges világoskék szemeiben, ahogyan ő is az enyéimben. Emlékeztetem magam aztán, hogy milyen személy hírében áll, és minden zavaros lesz bennem.
Még jól is esik, hogy lefröcsköl, megszoktam már a vizet ahhoz, hogy inkább azzal érintkezzen a testem, mintsem a levegővel. Erőltetek egy apró mosolyt az arcomra, de aztán csak lesütöm a szemem, és nem merek ránézni. Muszáj ilyeneket kérdeznie? Nem lehetne szóbeli válasz nélkül továbbmenni valamerre?
- Honnan veszed? - forgatom meg a szemeimet. - Így is van elég önbizalmad. Nem hiszem, hogy számítana a szavam - játszadozom vele egy nyelvöltéssel kísérve, mert könnyebb kibújni ezzel a komoly válasz alól.
- Ússzunk még? - kérdezem, miközben megköszörülöm a torkomat. Túlságosan izgatott vagyok még, igen, úgy is, hogy csak úgy kisétáljak a vízből. Előbb meg kellene nyugodnom, és feldolgoznom, hogy mi is történt az előbb. Nem gondolnám, hogy innentől fogva rózsaszirmokat fog hinteni lépteim elé, ő nem az a romantikus alkat szerintem. Megkapta, amit szeretett volna, és most már én is tudok valóságot társítani az álmodozásaimhoz. De hogy mi lehetne még ebből... Talán túl veszélyes feszegetni a határaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 13. 22:28 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- És miért véled úgy, hogy ne érdekelne, mit gondolsz? - dobja vissza a kérdést egy pimasz mosollyal. Tény és való, nincs szüksége külső megerősítésre ahhoz, hogy önbizalma legyen. Ilyen tekintetben Benett véleménye nem különösebben jelentőségteljes azon túl, hogy egyébként is hatalmas és fényes egóját simogatná kicsit a kimondott szó, amit aztán szintúgy eltehet emlékbe gondolatban, mint a csókot. Gyakorlatilag kíváncsiságát akarja kielégíteni a kérdés révén, Benett ugyanis eddig egészen érdekesnek mutatkozik. Nem egy nyitott könyv, mint az kiderült számára, talán leginkább bizonytalannak mondaná, még bizalmatlannak is, részben zárkózottnak, és igaza volt Médinek abban, hogy talán ha mindenben nem is, néhány esetben ki kell kényszeríteni belőle a reakciót. Berci számára érdekes is, mint egy ritka lepkefaj lenne az, bár nem szeretné gombostűre tűzni, ahogy azokat szokás. Még azt sem tudja igazán, mit is szeretne tőle. Talán nagyobb ellenkezésre készült, bár a Médivel folytatott beszélgetés alapján valahol mélyen mégiscsak remélte, hogy ez lesz, így, ahogyan történt. Csak ki kellett alakítani előbb hozzá a helyzetet, mert mint azt meg is jegyezte, a másik hihetetlenül körülményes. Úgy viselkedik, mint akit szintén olyan körökben neveltek, mint Bercit. Igazán könnyedén eladhatná, hogy ízig-vérig aranyvérű, nemesi felmenőkkel. Micsoda trófea lehetne bárki gyűjteményében egyébként is, hiszen olyan, mint valami törékeny szobor, ami életre kelt és lesétált az egyik ókori görög szoborcsoport alakjai közül. A Laokoón szoborcsoportban el tudná képzelni. Még egy hosszú pillanatig némán figyeli a vonásait, fejét oldalra döntve, kissé hunyorogva, ahogy odaképzeli a hatalmas kígyóval küzdő márványalakok közé, meztelenül természetesen, majd elmosolyodik.  
- Ha azt szeretnéd... utána pedig szívesen megmutatom a rezidenciánkat is. Ígértem borozást végtére is, és egy úriember tartja a szavát - jelenti ki, és ismét hátára dőlve a maga részéről lomhán lebegve is elvan egyelőre, néhány lusta karcsapással tartva szinten magát.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. augusztus 13. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 14. 22:12 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Ja, csak azért, hogy az egódat növeld, tudom - úgy hangzik, mintha megsértődtem volna, és nem teljesen vagyok tisztában a pillanatnyi érzéseimmel, de egy erőltetett mosolyt azért varázsolok az arcomra, miután ezt csak úgy odavetem a kérdésére. Azt hiszem, így van, vagy így kell lennie, mert ha tévedek, az sajnos túl szép, hogy igaz legyen. Bőven van önbizalma, az enyémhez képest ég és föld. Nyilván jól mutat egy-egy újabb trófea, valaki, akit meg tud nyerni magának. Azért belegondolok, hogy mostanában elég sok időt töltöttünk együtt, a baráti körünknek is van metszete, és ha úgy vesszük, akkor nem egyik pillanatról a másikra csattant el a csók, nagyon nem. Szóval elképzelhető, hogy itt másról van szó. De azért mégis, jobbnak érzem, ha szkeptikus maradok, hiszen ha valami komolyat akarna, akkor már szóba hozta volna. És hát Médi, aki jól ismeri, már eljátszotta volna az ilyen jellegű közvetítőt, ami ugye nem történt meg... Mindegy, zavaros ez most, csak megrázom a fejem, és úszok tovább.
- Vagy te mit szeretnél? - kérdezek vissza értetlenkedve, és most már egyre inkább kényelmetlen, hogy így vagyok vele itt. Azt se tudom, mi vár ránk, ha kimegyünk a partra, és hogyan kell vele viselkedjek. Egy csók persze még nem a világ. Nem jelent semmit. Csak egy csók volt. Vagy kettő. Vagy több, ha a hosszúakat úgy vesszük. De leginkább az bizonytalanít el, hogy a borozás milyen véget érne. Nem akarom, hogy csalódjon, ha esetleg befeszülök, és még nem állok készen valamire, mert lehet, hogy naivan azt gondolom, ez csak egy ártatlan látogatás, és ő már közben bekészítette a rózsákat és a gyertyát az ágya mellé. Biztosan hatalmas van neki, amiben akár többen is elférnénk... És selyemtakaró. Az illik hozzá. És illatos párnák! Hm...
- Ha már itt vagyok, akkor szívesen megnézem, persze nem tudom, hogy hányan vagytok otthon éppen, és nem zavarok-e meg bármit a látogatásommal - simítom hátra ismét a hajamat, és közben utánzom őt, felfekszem a víztükörre egy pillanatra, hogy bámulhassam az eget. Úgyis nemsokára kimegyünk. A bonyolult családjától persze szerintem joggal tartok, ha lehet, velük nem ismerkednék meg most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 14. 22:47 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Ó, én sok mindent... - válaszolja egy szemtelen mosollyal, mellőzve, hogy részletekbe bocsátkozzon jelen pillanatban. Úgy véli, hogy ennél többet talán nem érdemes rázúdítani a másikra, mert még a végén elijesztené, ha túlzottan messzire merészkedne. Igazán érdekes kihívás ez, mert többnyire mégiscsak olyanokkal került eddig kapcsolatba, akik az övéhez hasonló temperamentummal vetették magukat az élvezetekbe. Igaz, talán éppen ezért nem is tartott semmi különösebben sokáig, még Theodore-ral is ilyen se veled, se nélküled jellegű kapcsolatot ápol leginkább, amiről alkalmanként maga sem tudja, hányadán áll éppen. Amilyen nagy a lángja az egésznek, éppen olyan kaotikus és kiszámíthatatlan is. Benettet ezzel szemben meglehetősen sok időbe került becserkészni, és még akkor is kvázi sarokba kellett szorítania, ahogy Médi javasolta, hogy bármiféle reakciót ki tudjon csikarni belőle. Tudja, barátnőjének hála főleg, hogy az eddig erre áldozott idő és energia nem veszett kárba, hiszen már beszélgetések témája lett Médivel, éppen csak nem olyan közvetlen a másik, hogy ezzel egyenesen hozzá forduljon, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Ez pedig Bercit jelenleg kifejezetten foglalkoztatja és szórakoztatja. Sok minden lehet még ebből, és kifejezetten az újdonság varázsával hat, hogy tényleg meg kell hódítania.
- Valaki mindig van a birtokon, de miért zavarnál? - kérdezi, hiszen nem is érti ezt a hozzáállást. Közelebb úszik ismét, majd távolabb kicsit, téve egy nagyobb kört, mielőtt kiúszna a part közelébe. - Nem sok embert volt még alkalma hazahozni amúgy sem, de megígérem, amennyire lehet elkerüljük a családtagjaimat, ha ez megnyugtat... bár némelyikükkel hosszú távon nem ártana megismerkedned, jó szolgálatot tehetnek a minisztériumi karriered alakulásában - közli Benettre kacsintva, és úgy dönt, ki is sétál a vízből, és egyelőre leül a parton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 14. 23:12 | Link

Berci
(Szalamanton)

Pont arra lennék kíváncsi, hogy mégis mit. Ehelyett mosolyoghatok tovább. Megilletődve kissé, de azért a válasza tipikusan rá vall, azon már akaratlanul is felhorkantok. Szóval marad a fantázia. Én és ő. Titkon elképzeltem már ezt-azt, de tudom, hogy a valóság másképp nézne ki. És beleélni sem szeretném magam semmibe jelenleg.
- Nem tudom. Nem ismerem őket. Lehet, hogy nem szívesen fogadnak vendégeket. Mennyire van ebbe beleszólásod? Mégiscsak "otthon" laksz, és azért nem engedheted el csak úgy magad, igazodnod kell a többiekhez, alkalmazkodni, gondolom... - próbálkozom megmagyarázni, hogy miért fogalmaztam így az előbb. Egy kicsit arra is kíváncsi vagyok a kérdésemben, hogy mennyire elégedett a jelenlegi életével, hiszen egy olyan helyen lakhat, amiről én álmodni se mernék, még ha jól fizető pozícióba is kerülnék a minisztériumban, és mégis megvannak a hátrányai, minthogy az ember kötve legyen a családtagjaihoz. Nekem nem jött be annyira a bátyámmal közösködés, mondhatjuk úgy, hogy elég volt. Sokan is voltunk, kis lakásra, az ő rokonsága meg attól még lehet teljesen más, bár amit hallok tőle, az inkább a formalitást helyezi előtérbe. Közben elfáradnak a karjaim, de az is lehet, hogy csak az izgalomtól, hiszen a vér inkább a fejembe tódult, úgyhogy elindulok a part felé. Itt egyébként sem hamar mélyül a víz, legalább addig is száradni tud a felsőtestem a gyaloglásban.
- Pedig azt hittem, hogy az enyémnél izgalmasabb a szerelmi életed... - elharapom a mondatot, és úgy pillantok rá kíváncsian, majd a hatásszünet után folytatom, ha addig nem válaszol. - Ahogy alakul... Most nem is öltöztem úgy, hogy megnyerő legyek. De igazad van - ismerem be, miközben kiérek a partra, és enyhén libabőrösen az egyik sziklára kucorodom, átkarolva a térdeimet, közel Bercihez. Nézem, ahogyan csepeg róla a víz, végig a testén, de próbálok diszkrét maradni.
- Ez most jólesett. Persze egy törölköző jó lett volna. Szép ez a hely... Köszi, hogy körbevezetsz - fordulok felé jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 15. 00:32 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Benett... - sóhajtja enyhén lemondóan a másik nevét, még a fejét is megrázva kicsit. - Ne... csak ne gondold túl, ez az én gondom... már ha gond lenne egyáltalán - jelenti ki aztán. Ha különösebben aggódna, akkor fel sem vetette volna, hogy megmutatja a rezidenciát, vagy legalábbis az ő részét a hatalmas épületben. Talán majd a bor segít oldódni a másiknak, meglátják. Megemlíti azért, hogy egyébként Benett helyében nem ódzkodna ismeretséget kötni a család némelyik tagjával, de ennél jobban ezt sem erőlteti, mint eddig bármi mást. Kiúszik inkább, majd leül a parton. Elneveti magát a szerelmi életével kapcsolatos megállapításra, mielőtt kaján félmosollyal pillantana a másikra, bal szemöldökét megemelve, fejét kissé oldalra döntve.
- Ugyan, kérlek... még a feltételezés is sértő, hogy sivár lenne - válaszolja. Igaz, főként kalandokra korlátozódik, bár ez kifejezetten nem meglepő egy olyan közösségben, ahol nem mindenki vállalja fel olyan nyíltan önmagát, mint azt Berci teszi. A rejtőzködésnek és titkolózásnak is megvan a maga izgalma, és úgy érzékeli, hogy Benettnek is megvannak egyébként a maga gátlásai, legyen meleg vagy éppen biszexuális, nehéz róla elképzelni, hogy ezt bárki előtt bátran vállalja is. Talán majd egyszer, ő meg úgy érzi most, hogy akár még lehet is türelme ezt kivárni. Vagy éppen nem, elválik. Ki tudhatja most, mit hoz a jövő. Inkább a jelenre szeret koncentrálni egyébként is, és ezt kiélvezni, amennyire csak lehet. Végigfuttatja a tekintetét a másikon, nem is törődve azzal, hogy igazán diszkréten tegye mindezt.
- Majd legközelebb gondoskodom róla - jegyzi meg a törölköző kapcsán. Talán segíthetne ezzel varázslaton, ha a pálcáját is előszedné a talárja megfelelő zsebéből, de ahhoz túlságosan élvezi most a látványt, ahogy a másik bőréről lassan felszáradnak a vízcseppek. - Enyém a megtiszteltetés - mondja aztán sejtelmes félmosolyt villantva Benettre, még egyszer végigmérve, mielőtt feltápászkodna, hogy most a változatosság kedvéért csak a talárt kanyarítsa magára. Az inget meg a nadrágot most inkább csak a kezében szorongatja. - Gyere, ilyenkor egyébként sem sokan vannak itthon. Ha pedig mégis, majd... végülis egy barátom vagy az egyetemről, abban mi rossz van?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 15. 01:07 | Link

Berci
(Szalamanton)

Már attól feláll a szőr a hátamon, ahogy rám tud nézni ilyenkor. Zsigerből összeszorítom a szemem a nevem hallatán, és még a fejem is behúzom előtte, mintha valami szülői szidásnak készülnék elszenvedője lenni. Ami aztán inkább egy tanácsként hangzik. A hangja olyan higgadt marad, pedig biztos vagyok benne, hogy fárasztom a nehéz természetemmel. Be kell látnom, hogy igaza van. Felnőtt ember, tudja, hogy mit csinál, és ő ismeri a legjobban a családját, ahová vinni készül. Ezért bólintok egyet, miután egy nagyot sóhajtok, amolyan beletörődve.
- Nem vagyunk egyformák - állapítom meg. Mondhatnám azt is, hogy na ugye, én megmondtam, és dörmöghetnék magamban, de akkor egy hisztis és féltékenykedő lányhoz hasonlítanék, amihez semmi jogom. Másrészt borzasztóan tiszteletlen lenne vele szemben azok után, amit tett, hiszen perpillanat jelenleg is a vendégszeretetét élvezem. Keserédesen mosolygok tovább. Irigylem, amiért ennyire önmaga, és hogy ilyen népszerű, mármint hozzám képest biztosan az. Neki ez könnyebben ment. Én csupa hülyét fogtam ki, aztán hagytam a dolgot, és a tanulásra meg a munkára koncentráltam. Nem tudom, volt-e rendes kapcsolata, amit én standardnak mondok, de nem is merek rákérdezni, mert attól csak még inkább úgy érezném, hogy valami megülte a gyomromat. Így viszont borzasztóan érdekel, hogy milyen lehet ő, és mi van benne, amiért mások annyira odavoltak. Bár lennének tippjeim.
- Nem kell - közlöm vele a pálcámra gondolva, amit bármikor elővehetnék, hogy megszárítsam magam, de mégsem teszem, mert most jólesik megélni a pillanatot, és hagyni, hogy megszáradjak. Nyár van. Tehetek kivételt.
- Egy pillanat - válaszolom sietősen, ahogy felpattanok ülőhelyemről, és a ruháimhoz hajolok, hogy visszavegyem őket. Hát, nem mondom, hogy teljesen megszáradtam, különösen a nadrágot fura visszavenni még a vizes alsóra, de szerintem mire az otthonához érünk, nem lesz gond, a teteje a tóban kilógva is száradni kezdett már, vagy tényleg egy bűbájt hívok segítségül az utolsó pillanatban. Amint megvagyok, követem őt a Bánffyak sokat emlegetett otthona felé.
- Persze. Gondolom, Médit ismerik, hivatkozhatunk rá közös barátként. Szoktátok egymást látogatni amúgy? Vagy mi miatt nem voltak nálad gyakori vendégek? Inkább te lógtál át másokhoz? - azt hiszem, a kelleténél jobban érdekel az, hogy másokkal mit csinált, mint hogy arról álmodoznék, hogy velem mit szeretne. Féltékeny lennék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 15. 20:14 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Valóban... - állapítja meg, és mivel már úgyis kijelentette, most nem ismétli meg, hogy ennek szerinte a legfőbb oka, hogy a másik túlságosan is sokat gondolkodik. Mindenen. Szerinte ez kifejezetten fölösleges időtöltés, hiszen változtatni semmin nem fog. Nem mondaná, hogy nincsenek olyan kérdések, amiket érdemes mérlegelni vagy megfontolni, mert ez nem lenne igaz, viszont mindenen rágódni kifejezetten rossz szokás véleménye szerint.
- Pedig néha csak élvezni kell az életet - jegyzi meg végül mégis, burkolt célzásként arra, hogy szerinte Benett éppen ettől fosztja meg saját magát azzal, hogy túlságosan is sokat aggodalmaskodik olyan dolgokon is, amikre a legkevésbé sem tud hatással lenni. Már a parton ücsörögve szórakoztatja még kicsit társa tanulmányozása, aki mintha a legutolsó kis részletet is kontrollálni szeretné, pedig csak kicsit el kellene engedni magát. Végig is méri párszor, nem törődve azzal, hogy ezt esetleg diszkréten tegye, majd magára kanyarítja a talárját, és a cipőjébe is csak azért lép bele, mert nem szereti a talpába nyomódó kavicsokat, és a birtoknak ebben a felében akad azért néhány kavics erre-arra. A fűvel önmagában nem szokott gondja lenni. A nadrággal és az inggel nem is bajlódik, úgyis csak vizes lenne, és az egyik közeli fa árnyékába húzódva még figyeli Benettet, ahogy öltözködik. Valamiért a pálca használatát mellőzi, pedig olyan könnyen megoldhatná az éppen felvetett problémáit. Berci megcsóválja a fejét, nem igazán értve ezt a megkerülhető problémát sem, de most már kifejezetten kíváncsi rá, hogy mondjuk némi bortól el tud-e szakadni ettől Benett is esetleg. Tényleg a saját életét nehezíti meg.
- Dehogy, butus... - közli legyintve egyet, és a nem túl távoli épület felé pillant. - A pasijaimat nem szoktam hazahozni. Persze, hogy ismerik Médit, hiszen Radetzky lány, és már járt itt, ahogy Bella is, meg úgy az összes barátom... ők gyakori vendégek, de az más. És miért kellene bárkire hivatkozni? Nem gondolsz túl mindent is? Nincs valahol egy kapcsoló, amivel ezt legalább időszakosan le lehet állítani? - kérdezi, és közelebb lépve inkább ismét megcsókolja őt, ha éppen nem ellenkezik. - Csak engedd el magad egy kicsit, mára nem jósolt senki világvégét... minden rendben lesz ... gyere - jelenti ki, és megfogva Benett csuklóját már indul is az épület felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 15. 22:26 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Élveztem - rándítom meg a vállam, minden izmomat arra összpontosítva, hogy vissza tudjam tartani kitörni készülő nevetésemet. A helyzetet is élveztem, na meg a történteket. Berci olyan, mintha a tanítómesterem akarna lenni. Ő mindent jobban tud nálam. De vajon érti-e, hogy miért vagyok olyan, amilyen, és át tudja-e érezni, vagy buborékban nőtt fel, és csakis a saját szemével látja a dolgokat? Azt hiszem, ha erről meg is kell valaha bizonyosodnom, az nem ez a pillanat. Ahhoz túl kellemes. Cseppet sem feltűnésmentesen bámul, s én belemenve a játszmába, kissé mintha kéretni kezdeném magamat. De csak olyan visszafogottan, hogy ne tűnjek nevetségesnek önmagamhoz képest. Tehát a mozdulat kimerül abban, hogy jól láthatóan felé fordulok, széjjelebb terpesztem a lábam, kiegyenesítem a hátam, és egy lassú mozdulattal a bal vállam felett hátrasimítok kézfejemmel a lapockámon, mintha nyújtózkodni próbálnék. Megismétlem ezt a másik oldalon is, majd a mellkasomon simítok végig, de csak lopva nézek Bercire közben, mert főleg a túlparton kémlelem a hegyeket azon gondolkodva, hogy milyen szívesen lennék most egy borteraszon, ahonnét talán rá lehetne látni a rezidenciájukra. Bár gondolom, biztosan védi valami bűbáj a kíváncsi szemek elől. Nem úgy, mint most száradó testemet.
Minden jónak vége szakad egyszer. Nem csigázhatom örökké, és az idő is szorít minket. Ha sokáig itt maradunk, előbb-utóbb a szúnyogok is felbukkannak, és inkább Berci szívja a vérem a beszólogatásaival, mert az utána nem viszket legalább. A hely felé haladva egyre kíváncsibb leszek, hogy mi vár rám odabent, főleg ha a látogatás eleje már ennyire izgalmasra és meglepetésekkel telire sikerült.
- Fura, hogy azt mondod, hogy a pasijaid... Akkor mégiscsak valamennyire tartósak? - az esküvőt inkább fel se akarom emlegetni, de ezt jó lenne megértenem. - Gondolom, az ott az - bökök közben a házra, hogy azért ha úgy van, vissza tudjam terelni a témát valami átlagosra is, és ne úgy élje meg, hogy én diszkréten kifaggatom a fiúzási szokásairól, és a szexuális életéről, pedig gyanúsan zavartan viselkedem. Fortyogni nincs időm a kis kommentjén, mert jön, és újból megcsókol, amire már magától csücsörít rá a szám, amikor fél méternél is közelebb jár. Ugyanolyan jólesik, mint először. - Jaj... Hát jó... - megyek utána engedelmesen.
- Mindig itt laktál? - kérdezem, mielőtt belépnénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 15. 23:07 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Változó... de minek is nevezném? Pasik voltak egytől-egyig, a lányok nem izgatnak - válaszolja rövidre zárva ezzel a témát egyelőre. Ez egyébként is néha már-már bonyolultnak mondható, tekintve az időbeli átfedéseket például, amit nem mindenki értékel, de volt már olyan is, akit nem zavart, sőt. Ezen túl pedig az is változó, hogy ki mennyire képes vagy éppen hajlandó önmaga lenni, vagy éppen mennyire zavarja Berci családja, netán a sajátja. Sok itt a változó, ő pedig a kalandokat is éppen annyira kedveli, mint a tartósabb kapcsolatokat, amíg ez nem társul olyan negatív dolgokkal, mint a féltékenység például. Nem igazán viseli jól, ha magyarázkodnia kell és megpróbálják folyton vallatni meg kontrollálni. Most éppenséggel még csupán kíváncsiságnak tekinti a kérdést, ami érthető, hiszen erről eddig nem beszéltek, egyelőre azonban leginkább megkerülni igyekszik, mert már megtanulta, hogy előbb érdemes kitapasztalni, mire számíthat, amennyiben kiteríti a saját kártyáit és elmeséli, hogy neki nincsenek morális problémái azzal, hogy egyszerre több kapcsolatot is fenntartson.  
- Igen, az ott az - feleli a ház kapcsán, bólintva is, miután válla fölött vet egy pillantást az adott irányba, aztán megcsókolja Benettet. Szája sarka elégedetten, majdhogynem önelégülten görbül felfele a másik reakciójától, hiszen ezt úgy értelmezi, hogy ha még nem is sikerült, de jó úton halad arra, hogy igazán az ujja köré tudja csavarni. Ujjait a másik csuklója köré kulcsolja aztán, és el is indul a ház irányába határozott léptekkel. - Ha nem számolom az iskolai éveimet, igen, itt születtem és itt nőttem fel... ha számolom, akkor öt évet a Herzbergben töltöttem, egyet az Eridon hálókörletében, de nem nyert meg annyira, kettőt pedig Bogolyfalván, az unokabátyáméknál, hogy egészen pontos legyen a leltár. Te hol nőttél fel? Az Ivanichok kárpátaljai család, ha jól emlékszem... bár ha már itt tartunk, akkor meg is kérdezhetném... te is a híres Ivanichok közé tartozol? - érdeklődik, miközben az épület felé haladnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 18. 19:35 | Link

Berci
(Szalamanton)

Vagy nem kérdeztem rá elég nyíltan, vagy nem akart belemenni a részletekbe. Helyette megerősíti a szóbeszédeket. Szemmel láthatóan nem jön zavarba a témától. Neki ez csak ennyi. Volt ez-az, meg még ki tudja, hogy mi, és nem szégyelli mások előtt felfedni. Irigylem, hogy ilyen, azt viszont már kevésbé, hogy a hallomások alapján nem veszi komolyan a szerelmi kapcsolatait. Hogy ki akarom-e deríteni az igazságot a gyakorlatban? Nem is tudom... A boldog tudatlanságnak is megvannak az előnyei. Nem biztos, hogy az otthonába belépve kell megvilágosodjak róla. Inkább élvezem a pillanatokat. Az érintését, a csókjait, és a pimasz mosolyát.
- Hú, és hogy viselted a szobatársaidat? Vagy ők téged? - nevetek fel, mert már az is önmagában megmosolyogtató, ahogy odaképzelem az éjjeliszekrénye mellé azt a sok piperét, illatszert, a temérdek bőröndöt a ruhákkal, és mindenféle kényes szettet... Gondolom, hogy még az iskola által kapott egyenágyneműt is lehúzatta, hogy feltegye a sajátját. Mindenféle rosszindulat nélkül, mert Bercit azt hiszem pont ezért kedvelem, hogy csomó mindenben el van kényeztetve hozzám képest családilag, de közben megkapom néha tőle, hogy körülményes vagyok. Látta volna az én szobámat... Pontosabban a kisszoba galériáját. Amiről most beszélhetek is neki jóformán, mert a kíváncsiságom ára, hogy most őt is érdekelni kezdi a családom. Elismerően kell ránéznem, hogy milyen jól tájékozott.
- Pesten. A belvárosban van a szüleimnek egy polgári lakása. A varázserőm jelentkezése után viszont a nagybátyáméknál töltöttem nagyjából fél évet Kárpátalján, és azóta is gyakran járok hozzájuk a szünetekben... Ők az ismertek. Az apám... nem igazán. Én meg inkább határeset vagyok, mert a nagybátyámék támogattak, és van varázserőm - szándékosan nem emlékeztetem őt arra, hogy az apám kvibli, és egy muglihoz ment hozzá, emiatt kiestem a klasszikus aranyvérű családfánkból, de nem akarok hazudni, és kényelmetlenül is érezném magam, ha titkolni kellene előtte. Inkább most derüljön ki, hogy nem akar ezek után semmit, vagy legalább még egy csókot kapjak tőle utoljára, úgyhogy elé is vágok, hogy lábujjhegyre állva megpusziljam a száját. Az is lehet, hogy egy játék vagyok, de akkor legalább mondhassam el magamról, hogy megcsókoltam. Remélem, nem vágtam el magam nála a válaszommal... A lakást se jellemeztem még, pedig fú... Elég szegények voltunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 21. 22:10 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Nem szeretek osztozkodni, főleg nem egy akkora szobán, szóval nem volt feltétlen kellemes élmény - válaszolja, közben meglegyintve a kezét, mintha elhessegetni próbálná az emléket is. Igaz, ha nem ott lakott volna, nem ismerné Theodore-t sem, akivel meglehetősen jól működnek bizonyos dolgok, míg mások meg nem annyira. A nem létező stílusérzéke például megőrjíti Bercit, de meddőnek bizonyult eddig minden kísérlete arra nézve, hogy némi jóízlést tukmáljon rá. Pedig a teljes talárosi kiruccanást is finanszírozta volna, amit egyébként is jó ideje ajánlgat. A saját talárjai közül is felajánlott néhányat, csak éppen annyival magasabb, hogy ez semmire nem lenne megoldás akkor sem, ha a másik éppen elfogadná véletlenül. Viszont amíg láncokban és szakad cuccokban parádézik, aligha fogja elhozni ide még csak barátként is, mert annak egyáltalán nem lenne jó vége senkire nézve sem. Mindezt viszont nem szándékszik Benettel megtárgyalni, mert fogalma sincs, hogyan fogadná, hogy van valaki más is jelenleg is. Abban biztos, hogy az Eridonos ebből jelenetet rendezne, mint ahogy a költözéskor is olyan furán kommunikálta, mi baja pontosan, amit Berci szintén nem kedvel egyébként. A nyílt kommunikáció híve, legjobb esetben is csak az információk elhallgatását támogatja, de a hisztiket nem igazán. Kíváncsi, ilyen téren Benett milyen lehet. Mintha érzékelt volna az imént némi féltékenységet a hangjában, de inkább nem foglalkozik a dologgal, mert még lehet, hogy csak odaképzelte ilyen rövid idő után.
- De ha a nagybátyád a család tagja, tulajdonképpen te is, vagy hogy kellene ezt értelmezni? Nem szerepelsz a családfán? Nem megfelelő házasságot kötött? Már ha szabad ilyeneket kérdeznem... a lényeg végülis a név, és határozottan nem tűntél kviblinek - zárja le inkább magának a kérdéseit, miközben meg is érkeznek az épület elé, és meglepetésére Benett lábujjhegyre állva futó csókot nyom a szájára. - Az előbb még attól tartottál, hogy meglát valaki - hecceli máris, de a következő pillanatban behúzza a bejárat előtt magasodó tuják egyikének árnyékába. - Így akarod ezt játszani? Nehéz lesz eladni, hogy csak egy barátom vagy, ha mégis belefutunk valakibe - közli szemtelen mosollyal, és ujjait a bodor hajtincsek közé fúrva hevesen csókolja meg, majd ismét megragadva a csuklóját már húzza is fel a lépcsőn, majd végig néhány folyosón, amíg el nem érnek az első emeleten a szobájáig. - Igényt tartasz még a törölközőre? - kérdezi, az összefogott ruhákat az egyik fotelbe dobva, a talártól is megszabadul egy-kettőre, majd a választól függetlenül egy törölközőt dob a másik felé, mielőtt bevonulna a fürdőbe. - Érezd otthon magad - kiabálja még, mielőtt lezuhanyozna. Mégiscsak belemászott a Balatonba. Vizes hajjal és pávakék köntösben tér vissza negyedóra múlva, ha már vendége van, és az ágyra veti magát. - Ha gondolod, nyugodtan... - A fürdő felé int egy jóváhagyó kézmozdulattal.

Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. augusztus 21. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. augusztus 26. 01:04 | Link

Berci
(Szalamanton)

Nem lep meg, hogy nem szeret osztozkodni. Nekem se volt jó érzés annak idején mindenben az idősebb testvéreim ukázát követni, de az évek során hozzászoktam a szerephez, aminek hála átlagon felüli alkalmazkodóképességre tettem szert. Vetek rá egy együttérző pillantást, miközben azért remélem, hogy ha legközelebb például egy cukrászdában lenne amolyan randifélénk, akkor a fagylaltkehelyből a kedvenc fagyigombócának a felét szívesen adná oda nekem. Biztosan kivételt tenne, ha szépen néznék rá... Abban meg lenne valami gúnyosan élvezetes, ha egyszer kiesne az úrifiú szerepéből, és megtapasztalná, hogy milyen a közemberek élete. Vajon milyen lenne a személyisége, ha nem a Bánffyk gazdagságában szocializálódott volna?
Eddig tartott a viszonylagos inkognitóm, már ami a származásomat illeti. Megtorpanok egy pillanatra, az arcom megfeszül, de lehajtom gyorsan a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő, és ez idő alatt egy szánakozó mosoly is megjelenik a számon. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, mert most ugrik a majom a vízbe. Megköszörülöm hát a torkomat, és úgy szegezem rá a tekintetem színt vallva.
- Rajta vagyok a családfán, persze. A nevemet senki nem veszi el tőlem. De nem sorolom magam a híresek közé. És a híresség is viszonylagos. Az apám azért lógott ki a sorból, mert kviblinek született, és egy muglit vett el - emlékszem, mennyire haragudtam rájuk, amikor jelentkezett a varázserőm, és apám kis híján ellökött magától, amiért a családjára emlékeztettem, akiket otthagyott. Utáltam, hogy mindaddig titkolták előlem, és a varázsvilágról semmit sem tudtam. Utólag volt benne logika, de nagyon irigylem azokat, akiket születésük óta körülvett a mágia, nem pedig a semmiből csöppentek bele. Nekem lemaradásom volt, amit pótolni kellett, és még mindig olyan, mintha szégyenkeznem kellene a hátterem miatt, hiszen vannak azok az aranyvérű családok, akik sosem ismernek el teljesen amiatt, hogy félvér vagyok. Berci jól ráérez arra, hogy ha az apám varázstudó lett volna, és egy boszorkányt vesz el, akkor a társadalmi és vagyoni helyzetem merőben jobban alakult volna.
Mindenesetre akármit is gondol rólam Berci, megmosolyogtat, hogy heccel. Szemeimet forgatva követem őt a tuják takarásába, kifejezetten izgalmasnak találom a helyzetet, hogy felvisz hozzájuk, én pedig mondhatni egy rejtélyes látogatójuk lehetek. Elnevetem magam, majd viszonzom a csókot, tudva, hogy most egy ideig nem érhetek hozzá, legalábbis amíg nem jutunk el a szobájáig.
Nem sok időt hagy körülnézni a helyiségeken, mert szinte rögtön felmegyünk a lépcsőn az első emeleti hálószobájába. Kérdésére megrázom a fejem, de azért odadob egy törölközőt, amit így magamhoz véve áttörlöm végtagjaim a forma kedvéért, bár egészen megszáradtam az út során.
Motyogok valamit a szavaira, és megpróbálom otthon érezni magam, miközben elmegy a fürdőszobába. Az időt igazából a háló kevésbé diszkrét felfedezésével töltöm. Szóval itt élsz, így élsz... De vajon milyen vagy valójában? Mennyire különbözik attól, amit mutatsz? Lassú léptekkel végigsétálok a szekrényei előtt. Odahajolok egy-egy kihelyezett fényképhez, szemügyre veszek néhány elöl hagyott személyes tárgyat. Leveszem az egyik parfüm kupakját, s mikor az orromhoz emelve megillatolom, összerezzenve konstatálom, hogy közben valamikor visszatért Berci. Sebesen visszarakom a parfümöt a helyére. Remélem, nem veszi zokon kíváncsiságomat...
Ha már felajánlja a fürdőszoba használatának lehetőségét, jobbnak látom élni vele, hogy én is tiszta legyek. Gyorsan lezuhanyozom, megmosom a hajamat is, de a szemem félig az ajtón tartom, mert kinézem belőle, hogy egy váratlan pillanatban utánam jön, vagy megles... Az egyik szimpatikus tusfürdőjét használom, amitől olyan illatom lesz, amilyet én szoktam érezni rajta. Aztán mikor végzek, megtörlöm magam, és a törölközőt a derekam köré csavarva visszasétálok hozzá.
- Ahogy látom, idegenvezető úr elfáradt - jegyzem meg viccesen, elnézve az ágyon heverő Bercit. Így nem valószínű, hogy további részleteket tudok meg a Bánffy rezidenciáról. - Egy ilyen ágy után abszolút megértem, hogy miért nem érezted jól magad a hálókörletben. Itt minden tökéletesen illik hozzád - dicsérem tovább az ágya szélén ácsorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. augusztus 30. 22:01 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Láttunk már azért karón auguránt - jegyzi meg fejét ingatva a téma kapcsán, hiszen nem példa nélküli, hogy egy aranyvérű család kitöröljön egyeseket a családfáról, ha az illető olyan szerencsétlen, hogy kviblinek szülessen, vagy éppen olyan vakmerő, hogy félvérrel vagy Merlin ne adja, muglival házasodjon. Természetesen ez csak a vaskalapos és maradi családokban fordul elő, és bőven akadnak liberálisabb szemléleteket vallókat is, de a Bánffy család sem ismer viccet e tekintetben például, ezt azonban most megtartja magának. Fölösleges ilyen témákba belemenni, mert még őt is csak frusztrálja ezek a középkori felfogás. Azt is csak gondolatban állapítja meg, hogy ha a hallottak után is szerepel még Benett azon a családfán, akkor többé-kevésbé modernebb elképzelései lehetnek már az Ivanich családnak. Csak biccent a hallottakra válaszul, mielőtt gyorsan berántaná a másikat az egyik tuja árnyékába egy csókra, aztán pedig már mutatja is az utat egyenesen a szobájáig. Túl komoly idegenvezetésre nem kerül sor egyelőre, Benett csak a főlépcsőt láthatja, néhány csukott ajtót, néhány nyitottat is akár, de időt nem kap belesni mögéjük, a folyosót, és végül Berci szobáját, ahol viszont jut ideje alaposan is vizsgálódni, Berci ugyanis önmagához hűen most is magát helyezi első helyre, és ahelyett, hogy a vendéggel foglalkozna, mindenekelőtt elmegy zuhanyozni. Sose lehet tudni, mi került a Balatonba a faluban vagy éppen a túlsó parton. Visszatérve elmosolyodik, amikor azon kapja Benettet, hogy a parfümök egyikét szaglássza.  
- Nox a neve - jegyzi meg, mielőtt még felajánlaná a fürdő használatát is. - Tetszik? - kérdez utána, elterülve az ágyon, és ujjait tarkója alatt összekulcsolva azon gondolkodik el, hogy mi mindent is mesélhet majd a húgának éppen úgy, mint Médinek meg Bellának. - A szobámban egyedül is feltaláltad magad, úgy vettem észre, nem volt rám nagy szükség - válaszolja a kommentre, amit a visszatérő sráctól kap, mert még mindig az ágyon hever, aztán oldalára fordul és végigméri őt. Egyre kevésbé érzi úgy, hogy bárkit meg tudna győzni arról, hogy csak barátok. - Te is eléggé illesz ebbe a képbe, ami azt illeti. Kíváncsi lennék, mi kell ahhoz, hogy mondjuk ne csak barátok legyünk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. szeptember 2. 21:25 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Mármint ez a márkája...? Vagy te nevezted így el? - gyanakodva mosolygok rá, mint akiből bármit ki tudnék nézni. Ujjaimmal visszanyúlok a parfüm nyakához, és enyhén oldalra fordítva keresni kezdem rajta a feliratot. Még nem hallottam róla. Egy időben teljesen a varázstalan divat szerint öltözködtem, a többiektől örökölt, nekik nem tetsző illatú parfümöket fújtam magamra, ha fújtam egyáltalán. Később kaptam a Fő utczáról vásárolt terméket, azóta rájöttem, hogy a varázslók is remekül bánnak az illatokkal, de azért nem követ illatfelhő a lépteim után általában, valahogy elvagyok nélküle. Kérdésére bólintva felelek. Ezt éreztem ahányszor csak közel került hozzám, legutóbb amikor megcsókoltuk egymást. Teljesen Bercire asszociálok, ahányszor megérzem, és ez kellemes érzéssel tölt el.
- Ugye nem baj? - kérdezem bizonytalanul, mert valóban udvariatlanság volt csak úgy szemrevételezni a holmijait. - Trófeának szánsz a dekoráció mellé? - fut végig tekintetem művi drámaisággal a falon található képeken. - Hm, jó kérdés. Mondjuk azonos értékrend, közös célok. Megfelelő dinamika. Elköteleződés - hűség. Amit nem ejtek ki, de ott van a nyelvem hegyén, ahogy rápillantok, majd leülök az ágya szélére, miközben tördelni kezdem az ujjaimat az ölemben. Nem volt még rendes kapcsolatom, ezért a másoktól hallottakra és az innen-onnan összeszedett információkra hagyatkozhatok. Meg arra, hogy mit súg a szívem. Szerintem Berci nálam kevésbé komoly, nem mindent tud úgy átérezni, ahogy szeretném, talán az eltérő anyagi hátterünk miatt. Ebbe viszont nem szeretnék belegondolni most, mert csak elszomorodom. Ismét felnézek a bútorokra, és elképzelem, hogy milyen életem lett volna, ha egy ilyen házban növök fel, vagy hogy ez akár az enyém is lehetne valahogy. El se hiszem, hogy itt vagyok.
- Te mit gondolsz? - fordulok felé félve, halkan téve fel a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. szeptember 4. 20:55 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Az egy Eau de Versailles parfüm és az illat neve Nox - válaszolja olyan hanglejtéssel, hogy már szinte várja az ember, hogy a mondatot azzal fejezi be egy legyintés kíséretében, hogy butus. Ehelyett azonban csak kissé hitetlenkedve megrázza a fejét. - Minden illatnak neve van - teszi még hozzá úgy, mintha ezt is mindenkinek tudnia kellene. Megjegyzi azt is, hogy úgy vette észre, a szobát Benettnek egyedül is sikerült felfedeznie, ez azonban cseppet sem zavarja, hiszen ő hívta meg ide és azt is ő mondta, hogy érezze otthon magát. Nem rossz kezdet ez így, már csak azt kell kiderítenie, hogy pontosan minek is a kezdete.
- Nem is tudom... nem mutatnál rosszul, ez tény - válaszolja rákacsintva, nem igazán felelve gyakorlatilag a kérdésre, aztán a saját kérdését is felteszi, kíváncsian hallgatva a választ. Még bólogat is, majd felkönyököl, állát megtámasztva az öklén és megpaskolja az ágyat maga mellett szabad kezével, jelezve, hogy üljön csak le nyugodtan Benett is. Eléggé furcsa így, hogy ott ácsorog, mintha legalábbis engedélyre várna.
- Nagy szavak ezek... vagy hogy is mondjam... komoly elvárások, pedig néha szórakozni sem árt. Tudod, élvezni az életet, a pillanatnak élni, nem a jövőn rágódni vagy éppen a múlton... vagy úgy bármin. Ahhoz túl rövid - bölcselkedik, és tulajdonképpen elégedett magával, amiért ilyen szépen sikerült csomagolni, hogy a hedonizmus neki szimpatikus életszemlélet. Felül aztán, és úgy dönt, ujjára csavarja az egyik bongyor hajtincset, ha Benettnek nincs kifogása. - Szerintem... ki kellene próbálnod... carpe diem... és hasonlók... - duruzsolja, és közelebb húzódva csókot nyom a másik nyakára, majd várakozón felpillant, és folytatja. Tudja, hogy a hűség nem erénye, de azt is, hogy elég sokat tud ajánlani, amiért megérheti ezt elviselni. Már csak az a kérdés, hogy ez Benettet mennyire érdekli. Majd kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 500
Összes hsz: 670
Írta: 2024. szeptember 6. 10:44 | Link

Berci
(Szalamanton)

- Neked nincsenek elvárásaid? - kérdezek vissza némi megdöbbenéssel a hangomban.
Két oldal harcol most bennem. Az egyik be akar feküdni mellé az ágyba, hogy ő kedve szerint használhasson engem, én pedig szintén bármit megtehessek vele, amit csak akarok. Ez valószínűleg akkor sem következne be könnyen, ha egyenesen megparancsolná nekem, de attól még a fejemben motoszkál ez az ábránd, és egyszerűen nem tudom kiverni a gondolataimból. A másik szerint meg kell húznom a határaimat, résen lenni, és nem hagyni, hogy valaki megint megsebezzen, ahogyan az történt eddig minden alkalommal. Ismerem ezt a szöveget, sokszor megkaptam már. Legyek laza, és akkor minden jó lesz. Hát, nem tudom, nekem mások kissé a tapasztalataim valamiért. Jobb óvatosnak lennem, még ha szeretnék is hinni a szavainak. Mikor Berci felül mellettem, én visszatartom a lélegzetemet, és hosszasan lehunyt szemekkel hagyom, hogy ujjára csavarjon egyet a tincseimből. Érzem, hogy a torkomban dobog a szívem a közelségétől, ami mágnesként vonz maga felé, mondhatni egy hajszál választ el attól, hogy újra megcsókoljam. Itt vagyok az oroszlán barlangjában. Naivan belementem a látogatásba, feljöttem hozzá, most pedig az ágya szélén ülök, egy szál törülközőben. Mi következik most, mi az, ami adja magát ilyenkor? Másra se tudok gondolni, csak hogy arra megy ki a játék, hogy mi most ketten...
- Lehet... - nyögöm ki kissé bizonytalankodva. Annyira szeretném, ha lenne valaki, aki komolyan vesz, értékel és támaszkodhatok rá. De olyan rég nem engedtem el magam a csalódásoktól való félelmek miatt, hogy tisztában vagyok a káros hatásaival. Ez így sehogy sem jó. Azt hiszem, össze vagyok zavarodva... Megfogom a kezét, gyengéden megszorítom, aztán megrázom a fejem.
- Az a lényeg - pillantok a plafonra, miközben egy nagy levegőt veszek - hogy most itt vagyok... És te is. És ez most jó... - fújok egy nagyot, mosolyt erőltetve az arcomra, de még mindig borzasztóan zavarban vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 278
Írta: 2024. szeptember 6. 20:11 | Link


- Szalamanton | egy júniusi szombat -


- Kellenének? - kérdez vissza, húzva az időt és tulajdonképpen a határokat is feszegetve. Kissé meglepőnek találja, hogy Benett ennyire se nem ellenkezik, se nem kezdeményez. Valahol mélyen azzal is számolt, hogy egyértelműen nemleges választ kap, vagy éppen tovább kell folytatnia a becserkészését, és nem mondhatná, hogy unatkozik, de ezt így mégsem érzi az igazinak. Ezért is húzódik el végül, miután már kifejtette, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy az ember élvezni tudja az életet, majd fel is kel az ágyról, mielőtt még kísértésbe esne. Visszafordul azért, a kezét nyújtva Benett felé.
- Megmutatom a házat, gyere. Igazán olyan, mint egy múzeum... egyébként meg mit szólnál egy vacsorához valamikor? - veti fel teljesen spontán módon, magabiztosan rámosolyogva a másikra. - Talán átgondolom addig, hogy nekem mik lennének az elvárásaim - mondja, és már át is vág a szobán, hogy kinyissa a ruhásszekrényt, ahol szépen, sorban, egymás mellett lógnak a díszesebbnél díszesebb talárok, ingek, nadrágok. Színpompás kis gyűjteménye van.
- Ó nézd, ez az egyik kedvencem. A nagyszüleimnek mindig felmegy tőle a vérnyomása - közli, kihúzva egy szivárványszínű, flitterekkel díszített talárt, hogy megmutassa, majd körbe is fordul vele a saját tengelye körül jól szórakozva, mielőtt visszatenné. - Ismerek néhány nagyon jó helyet Budanekeresden, de még akár Budapesten is. Választhatsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Gertrúd
INAKTÍV


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2024. szeptember 7. 09:35 | Link

Dávid • Taláros


A táskámban már ott lapultak a mentagyökér darabok, és türelmetlenül toporogtam Ella néni mellett, hogy tovább tudjunk indulni. A bagolykő óta igencsak megnőtt az ingerküszöbömön, de azért egy emberektől zsongó piactér még mindig sokszor feszültséget váltott ki belőlem. Főleg akkor, ha az emberek a személyes terembe tolongtak minden másodpercbe. No nem mintha nevelőmet ez értékelte volna. Úgy beszélgetett a fagyiárus bácsival, mintha tizenéves lenne. Kuncogott. KUNCOGOTT.
Megforgattam a szememet, és talán még egy horkantás is felszaladt a torkomon. Aztán pillantásom a magányosan álló fagyiakocsi felé tévedt, és se szó, se beszéd inkább nekieredtem.
- Hello Dávid, milyen fagyijaid vannak ma? - kérdeztem sóhajtva.
Utoljára módosította:Losonczy Gertrúd, 2024. szeptember 7. 09:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Kéri Dávid
INAKTÍV


yourlocalbestboy
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
Írta: 2024. szeptember 7. 12:13 | Link

GERTRÚD


Nyáron mindig többet segítek. Persze, mikor máskor vágynának az emberek egy tölcsér fagyira, ha nem a gyatyarohasztó melegben? Általában a késő délután válik őrültek házává, addig még volt pár óránk. Éppen ezért egy nagy pohár hideg szódával a kezemben lehuppantam a szomszéd árustól kunyerált rekeszre, onnan figyeltem Imre bácsit, aki jól itthagyott, hogy idős néniket nevetessen. Megértem az öreget.
Féloldalas mosolyommal kortyoltam egyet, amikor Gertie lépett elém. Bő tíz centivel alacsonyabb volt nálam, a haja nem csak jóval vörösebb, de hosszabb is mint az enyém.
- Szia - talpra pattantam, és fél kézzel feltoltam a hűtő fedelét. - Mennydörgés málna, ami kicsit chilis, tündérporos pisztácia, vérnarancs, mezei karamell… hm - a fagylalt adagoló lapáttal kezdtem mutogatni sorban. - Nekem a fügés, rozmaringos, vaníliás most nagyon bejött - nézek Gertiere. Imre új kreálmánya, amit ő túl hétköznapinak tart és csakis azért kezdte el árulni, mert rávettem, hogy legalább adjon neki egy esélyt.
- De van sok más is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

(ง•̀.•́)ง

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok